A Star Wars Univerzum rövid eseménytörténete Endor után

Az endori csata után

Az Uralkodó halálát és az endori csata lezárását követően szinte azonnal zűrzavar köszöntött be a Birodalomban, a különböző szektorok moffjai, főtisztek, politikusok szinte azonnal egymásnak estek a megüresedett császári trónért, a Felkelőkhöz pedig egyre többen csatlakoztak. A Birodalmat összetartó egységes uralkodói akarat hiányában könnyű volt egyesével legyőzni a szétforgácsolódott, gyakran egymással is háborúzó birodalmi erőket.

A kialakult káoszban azonban nem csak a Lázadók Szövetsége találta meg a számítását, hanem megkezdődött a Birodalom alatt perifériára szorult idegen fajok mozgolódása is, akik elérkezettnek látták az időt, hogy egységes hatalom hiányában területeket szerezzenek az ismert galaxisban. Az első ilyen inváziót az Ismeretlen Vidék alsó részén fekvő Ssi-ru Impérium, egy hüllőszerű faj birodalma indította a galaxis ellen. Első célpontjuk az Endortól nem messze fekvő Bakura rendszer volt. A bakuraiak segélyhívására odaérkező Felkelő különítmény ideiglenes békét kötött a rendszer birodalmi kormányzójával – ez volt az első ilyen megállapodás a Lázadók és a Birodalom egy képviselője között -, hogy aztán közös erőfeszítéssel verjék vissza az inváziót.

Nem sokkal ezután egy újabb idegen fajokhoz kapcsolódó konfliktus, a Nagai invázió és a Tof faj megjelenése veszélyeztette kísértetiesen hasonló módon a galaktikus békét. Ismét csak úgy lehetett úrrá lenni a káoszon, hogy a Lázadó és a Birodalmi erők, igaz ezúttal együttműködés nélkül, de egyaránt a fenyegetés megoldására koncentráltak.

Bakurai béke

Nagai invázió

A hadurak időszaka

 A fenyegetés elmúltával a galaxis figyelme újra a központ felé fordult. A birodalmi erők, a Hírszerzés karizmatikus vezetőjének Ysanne Isardnak köszönhetően helyreállították a rendet Coruscanton, ám a galaxis távoli szektoraiban egyre több birodalmi terület önállósította magát. Egyesek csatlakoztak a Lázadókhoz, máshol a kormányzók saját kezükbe vették az irányítást és hadurakká váltak. Az Isard központi hatalmával konkuráló hadurak közül kiemelkedett az önjelölt Császár, mutáns Trioculus, aki egy alvilági összeesküvés áldozatává vált végül, vagy a nagy katonai erőkkel rendelkező Zsinj hadúr, aki saját háborúját vívta a Lázadókkal vereségéig.

Más birodalmi hadurak az Uralkodó alatt elsajátított Sötét oldali képességeik birtokában sötét lordként igyekeztek betölteni Palpatine helyét, ők legtöbbször vagy rejtőzködtek az első években, vagy katonai erők felvonultatása helyett egy-egy jedivel kerültek konfliktusba. Ekkor szenvedett például vereséget Lord Jerec sötét jedi különítménye Kyle Katarn későbbi jedi mestertől.   

Az endori csatát követő első években a Lázadók elsősorban katonai eszközökkel folytatták a terjeszkedést, ugyanakkor hamar kikiáltották az Új Köztársaságot (ÚK) is, hogy ezzel politikai kereteket biztosíthassanak az újonnan csatlakozóknak.  Az ÚK első államfője a Lázadók Szövetségének korábbi vezetője, Mon Mothma lett.

 Megerősödött katonai erejüknek és különleges egységeiknek köszönhetően – például a Zsivány Kommandó vadászai – sorra kerekedtek felül a Birodalom egy-egy „csodafegyverét” használó hadurakon.  A galaxismag felé haladó ÚK erők végül három ével Endor után megindultak a Mag felé, elfoglalták Borleaiast, majd sikeresenm bevették a Coruscantot, végül pedig teljesen felszámolták az Isard és Zsinj jelentette fenyegetést is. A Zsinj elleni utolsó háború utolsó szakaszában váltak először érdekelt felekké a Hapan Királyság katonai és a dathomiri Éjnővérek. Mindkét frakció később többször is jelentősen befolyásolta a galaktikus politikát.

Ettől kezdve a harcok mellett szembe kellett nézniük az új, demokratikus, föderális állam összetartásának nehézségeivel, a szinte azonnal megkezdődő politikai vitákkal, amelyek a győzelmet követő gyors terjeszkedéssel jártak együtt.

Új Köztásaság

Rogue Squadron Wars

A Thrawn-krízis

Az újjászülető ÚK-nak az elkövetkező években újra és újra szembe kellett néznie egy-egy felemelkedő birodalmi vezetővel, akinek sikerült egyesítenie maga alatt a marakodó hadurakat, és az egységes birodalmi csapatokat az ÚK ellen vezetnie. Az első, és legveszélyesebb ilyen kihívást a Birodalom egyetlen életben maradt Főadmirálisa, az idegen (chiss) származású stratégiai lángelme Thrawn jelentette, aki a polgárháborús években az Ismeretlen Vidéken, a Lázadók elleni harcoktól távol terjesztette az Uralkodó Új Rendjét. A visszatérő Főadmirális vezetésével a birodalmi erők egy sor sikeres csapást hajtottak végre a bizonytalan idegen ÚK-szimpatizáns fajok rendszerei ellen, meggyengítve az ÚK egységét. Thrawn kezdettől fogva szisztematikusan, katonai és politikai eszközöket egyaránt felhasználva terjeszkedett, az ÚK gyenge egysége mellett a Lázadók erejét jelentő Skywalkereket is célba véve. Felismerte az Erő, és a Sötét Oldal szerepét a birodalmi erők vezetésében, egyszerre felhasználva egy klónozott sötét jedit és az Erő taszítására alkalmas állatokat céljai elérésére.

Thrawnnal szemben végül az ÚK „hőseinek” kellett harcba vonulni, kiegészülve a Lázadók táborához ekkor csatlakozó csempészhálózatokkal és korábban a Lázadókból kivált szakadár erőkkel. A Főadmirális hiába jutott hozzá az Uralkodó titkaihoz, hiába kísérelte meg megölni Skywalkert és hiába jutott el erőivel Coruscantig, a sorsdöntő Bilbringi csatában saját idegen testőre végzett vele, akinek népét eközben Organa a Lázadók soraiba állította.  

A Thrawn halálát követő krízis során tett egyetlen, balul sikerült és végül a halálával végződő kísérletet Isard hírszerzőfőnök a visszatérésére.

A háborúskodás közben Organa és Solo összeházasodtak, nemsokára megszülettek ikreik, Jacen és Jaina Solo, majd pár évvel később Anakin Solo, mindnyájan az Erő használatának képességével.

 

Thrawn krízis

Thrawn

Karrde

Mara Jad

Noghrik

Ysalamrik

Bel Iblis

A Sötét Birodalom

Thrawn meggyilkolását követően a Birodalom újra vezérét vesztve frakciókra tagolódott, de ezúttal a Lázadók kerültek lépéshátrányba, hiszen elveszítették Coruscantot. A közel egy éves káosz végén az Uralkodó klóntestbe költözött szelleme a Galaxismagból kiindulva új csodafegyverek egész sorának segítségével súlyos csapásokat mért a Lázadókra, és Skywalkert is ideiglenesen átcsábította  a Sötét oldalra. A katonailag vesztésre álló, a Peremvidékre kiszorult ÚK erők csak úgy tudtak felülkerekedni az Uralkodón, hogy a Skywalkerek vezetésével elkezdtek erőérzékeny szimpatizánsokat toborozni egy új jedi rend felállításához.

Az Uralkodó is felállította saját, sötét lovagokból álló alakulatát, a Végrehajtókat, vezetésükkel pedig átfogó inváziót indított a galaxis Lázadó kézen lévő, vagy velük szimpatizáló bolygói ellen, melyet Árnykéz hadművelet néven ismerünk.

Az Uralkodó a harcokkal párhuzamosan győzelmet akart aratni a jedik felett i, és megszerezni a Solo-pár ikreit, illetve a konfilktus során megszületett testvérüket, Anakint. Bár a szemtől szemben lezajlott konfrontációk során az Uralkodó többször is vereséget szenvedett, mindig sikerült új klóntestbe költöznie. Azonban egyre gyengült, és végül az utolsó, Onderonon zajló párharcban az addig toborzott jedik koalíciója legyőzte az Uralkodót és harcosait.

Dark Empire War

Arnyékkéz Hadművelet

csodafegyverek(?)

végrehajtók (?)

A Jedi Akadémia megnyitása

Az újabb válságot és Coruscant visszavételét követően az ÚK működését átszervezték, Luke Skywalker pedig megalapította a Jedi Akadémiát a Yavin 4-en, annak érdekében hogy az Új Jedi Rend tagjainak képzése megkezdődjön, és így rendelkezésre álljon egy bevethető erő, amely bármikor felhasználható az ÚK-t fenyegető újabb birodalmi hadurak ellen. Ez azonban hatással volt az ÚK ellen szervezkedő újabb ellenséges frakciókra is, mert innentől első és legfőbb célpontjuknak a Köztársaság eszméjét képviselő – és mellesleg az eddig ütközetek nagy részét valóban eldöntő – Jedi Lovagrend, és bázisuk, az Akadémia számított.

Ekkor vált el egymástól a Birodalom jogutódjának számító katonailag és jogilag egységes Birodalmi Maradvány és az ÚK ellen önállóan szervezkedő frakciók, kasztok útja. A Birodalom, mint állam élén álló új vezetés egyik része hamarosan áldozatul esett az Uralkodó utolsó életben maradt testőre, Kir Kanos akciójának, mivel bűnösnek találta őket az uralkodó klóntesteinek megmérgezésében. A hadurak másik részét a karizmatikus Daala admirális asszony állította félre, hogy a Halálcsillag pusztulása óta rejtegetett saját szuperfegyver-arzenálját a jedik ellen vezesse.  A jedikhez ekkor csatlakozó Kyp Durron beavatkozása révén azonban Daala a Kessell melletti titkos bázisának elhagyására kényszerült. Amikor pedig nyílt inváziót indított a Jedi Akadémia ellen, végül vereséget szenvedett , miután a Thrawn szárnysegédjeként felfutott Pellaeon admirálisnak adta át a hatalmat, aki majd két évtizedig állt ezután a szórványos sikerek ellenére az ÚK-val szemben folyamatosan visszaszoruló Maradvány erői élén. 

Az újjáalakuló Jedi Rend tagjainak saját szellemeik mellett feltörekvő sötétoldali mozgalmakkal is szembe kellett szállniuk. Az Uralkodó halála óta rejtőzködő Sötét lordok első kultuszát az „Reborn” mozgalmat Lord Hethrir és Lord Desann hívták életre, az ellenük és követőik elleni, a Régi Köztársaság egy-egy elleni Jedi-Sith küzdelmeire emlékeztető módon megvívott harcokat, beleértve egy újabb Akadémia elleni katonai invázió visszaverését, a jedik részéről elsősorban Skywalker mester és Katarn mester vezették. A második, Ragnos-kultusz néven ismertté vált sötétoldali mozgalom ugyanezen jedi mesterek kezétől szenvedett vereséget. A Jedi Rend tovább növekedett, ahogyan évtizedekig rejtőzködő öreg mesterek, erőérzékeny újoncok és megfelelő oktatásban részesülő fiatalok csatlakoztak hozzájuk.

Jedi Akadémia

Yavin 4

Daala

Kyp Durron

Kyle Katarn

A Yevetha krízis, változás az ÚK vezetésében

Néhány évvel később  a megromlott egészségi állapotú Mon Montha lemondott az ÚK elnöki tisztéről, őt Organa Solo követte az államfői székben, akinek egy sor politikai krízisen keresztül kellett vezetnie kormányát, az aktuális renitens fajokon és rendszereken túl megküzdve saját belső ellenzékével, például a hatalomvágyó, ravasz bothai Fe’llya szenátorral.

Ebben az időszakban került szembe az ÚK másodszor egy agilis idegen faj jelentette fenyegetéssel, a Maggal szomszédos Koornacht-halmazból előtetörő Yevethák invázióját, melyhez egy birodalmi hadiflotta elfogásával szereztek erőforrásokat, csak hosszabb harcok után sikerült egy megfelelő koalíció felállításával megállítani. Ezt követően több egyedi krízissel kellett szembe szállnia a központi kormányzatnak. Ezek közül a legsúlyosabb és a jövőre nézve legtöbb baljós előjellel rendelkező a Corelli rendszer függetlenségi törekvése nyomán kirobbanó válság volt. Ennek során bukkant fel először a függetlenségpárti Thrackan-sal Solo, Han Solo unokaöccse (?), és ekkor jutott először fontos szerepkörhöz a rendszer közepén elhelyezkedő Centerpoint állomás. 

 Az ÚK ekkoriban már a Régi Köztársaságra jellemző problémával került szembe, miszerint csekély központi haderővel rendelkezett – ezt tulajdonképpen a Jedik és néhány kommandós , ill. vadászgépes egység,  tehát kb. Lázadók Szövetségének polgárháborús katonai kapacitásával egyenértékű erő alkotta -, miközben a különböző tagrendszerek saját maguk döntötték el, hogy jelentékeny önálló védelmi erejüket mikor és milyen feltételek mellett küldik harcba.

Végül a támadások hatására Leia Organa Solo elnök lemondott, helyét ideiglenesen egy madárszerű fajhoz tartozó idegen, Gavrisom vette át néhány évre.

Yevetha krízis

Corellia-i Felkelés

Békekötés a Birodalommal

A néhány száz rendszerre zsugorodott Birodalom egy utolsó erőfeszítés keretein belül megpróbált zűrzavart előidézni a galaxisban, egy sok éve elfeledett fajirtás kapcsán, és Thrawn visszatérésének elhíresztelésével. Skywalkerék erőfeszítéseinek köszönhetően azonban a birodalmi moffok összeesküvése lelepleződött, az ÚK pedig elkerülte a polgárháborút. Ezt követően a saját belső hatalmát stabilizáló Pellaeon aláírta a békét az Új Köztársasággal, amely hivatalosan is elismerte önálló államnak a Birodalmi Maradványt.

Ezzel párhuzamosan az ÚK hősei először szereztek tudomást a Birodalom függetlenül működő, Ismeretlen vidéki területeiről és a velük együttélő chissekről, Thrawn fajáról.

A békekötést követően Luke Skywalker feleségül vette Mara Jadét, aki az Uralkodó alatt a Császár Kezeként, birodalmi titkosügynökként dolgozott. Együtt indultak az Ismeretlen Vidék és a chiss területek felderítésére.

Az ezt követő néhány békés évben kiteljesedett a jedik új generációjának képzése a yavini akadémián, Jacen és Jaina Solo mellett számos más fiatal és idősebb jedi lovag gyűlt össze itt. 

Thrawn Keze

Ifjú Jedi Lovagok

Kiképzésük során a Yavinon tanuló ifjú jedi lovagok, ahogy az ilyenkor lenni szokott, több alkalommal is szembekerültek a Sötét oldallal. A hatalom révén megkísértett korábbi társuk, Zekk, egy előző lázadásban már felbukkanó Brakiss mester, néhány kiugrott császári testőr, továbbá másodvonalbeli birodalmi katonák és dathomiri éjnővérek alkotta „Második Birodalom” nevű koalíció élén próbált csapást mérni a jedi akadémiára és tanoncaira. A végső, yavini összecsapásban a hajdani Birodalom erejétől messze elmaradó Árnyakadémia hadereje vereséget szenvedett.    

A sötét oldal hosszú ideig utolsó megjelenését követően a Köztársaságnak még meg kellett küzdenie egy idegen fajokból álló, humánellenes szervezkedés, a Diversity Alliance fenyegetésével, ám ennek leverése után úgy tűnt, béke és gazdagság köszönt a demokratikus Új Köztársaság által kormányzott galaxisra.

Az elkövetkező évek rövidesen megmutatták, mekkora tévedés volt ez.

A Yuuzhan Vong invázió

A galaxison kívülről érkező, évtizedek óta csak a megfelelő alkalomra váró Yuuzhan Vong faj vezetői az Új Köztársaság majdnem húsz éves fennállását követően elérkezettnek látták az időt a támadásra. A Yuuzhan Vong idegen népe hosszú ideje vándorolt a galaxisközi mélyűrben, új hazát keresve maguknak. A biológiai életformák kizárólagosságát hirdető, mindenfajta gép, mechanikus szerkezetet és használóikat fanatikusan üldöző kultúrájuk és harcos életmódjuk eddig ismeretlen fenyegetéssel állította szembe a galaxist. A Yuuzhan Vong ugyanakkor nem érkezett tökéletesen váratlanul; ügynökeik már évtizedek óta figyelték a galaxist, előörseik összecsaptak a galaxis külső határán élő fajokkal. Egyes vélemények szerint az Uralkodót elsősorban az motiválta a Birodalom létrehozásában, hogy az előre látott idegen invázió elleni védelemre felkészíthesse a galaxist. A Birodalom bukásával és a belső konfliktusoktól feszített Új Köztársaság megszületésével azonban a Yuuzhan Vong számára adott volt a lehetőség.

Első lépésként helyi konfliktusok felszításával próbálták meg elterelni az ÚK és a jedik figyelmét a támadásról, majd a galaxis felső karéja felől, Helska-Sernpidal-Dubrillion-Dantooine irányban kezdték meg az általános inváziót. Sernpidalon elesett a Solo-családot évtizedek óta kitartóan segítő másodpilóta, Chewbacca.

A Yuuzhan Vong „technológiája”, a különböző gravitációs mezőtorzulások képzésére használható, védőpajzsnak és támadófegyvernek egyaránt alkalmas dovin basalok, a Yuuzhan Vong harcosokat egy szellemi kollektívában egyesítő yammosk irányítók, a űrben és felszínen egyaránt bevethető idegen, mutáns szörnyek és fegyverek ellen a galaxist védő ÚK erők nehezen találtak megfelelő módszereket. A Yuuzhan Vong harcmodor, melynek lényege szerint az egyes kolóniák lerohanásával, majd az egyre növekvő számú a menekültek elleni újabb csapásokkal tervezték demoralizálni a galaxis lakosságát, szintén szokatlan volt. A védők legnagyobb ellensége azonban maga az ÚK volt, a távoli invázió hírére a központi bolygók erői lassan, vagy egyáltalán nem mozdultak, sokáig csak minimális katonai erő és néhány Jedi vette fel a harcot a támadókkal. Az Ithor elpusztítása, az Obroa-skai és a Gyndine eleste, a menekültek elleni újabb és újabb csapások, végül a Galaxismag közvetlen veszélybe kerülése nyitotta fel csak a politikusok és a lakosság szemét, hogy itt egy idegen csoport néhány jedi révén leküzdhető alkalmatlankodásánál sokkal többről van szó.

A galaxis fajai közül sokan a Vong oldalára álltak, vagy alkalmi, vagy hosszabb távú jelleggel, azt remélve, hogy az idegen urak majd elismerik őket partnereikként. Eközben a jedik olykor félresikerült védelmi akciói és a civil áldozatok nagy száma miatt erősödni kezdett a galaxisban a jedi-ellenes érzület, a lakosság részben a Lovagokat okolta az egész invázióért. Az inváziós Erők eközben taktikusan haladtak előre, a galaktikus mag közvetlen támadása helyett először biztosították a Hutt űrt, lerohanták a jedi akadémiát, és csak ezután, vagy másfél évvel az invázió kezdetét követően indultak meg Coruscant ellen.

Ekkor már a jedik, és a köréjük csoportosult, javarészt régi Lázadókból álló koalíció nem állíthatta meg a túlerőt, az ÚK vezérbolygója egy elnyúló hadjáratot és egy véres ostromot követően elesett. A Vong a megszállt bolygókon, immáron galaxisszerte hozzálátott a környezet átformálásához, saját fővárosát pedig a megszállt Coruscanton rendezte be, Yuuzhan-Tar néven, ahol életre keltették legnagyobb élő struktúrájukat, a Világagyat.

Az ostromban elesett a közben államfői magasságokba emelkedő Borsk Fel’lya, így az ÚK maradékának a teljes vereség veszélye mellett a belső széthúzással is szembe kellett néznie. Ekkoriban fűzödött szorosra a kapcsolat a Lázadó-Jedi frakció és a Hapan Királyság között, a Jacen Soloval érzékeny kapcsolatot ápoló trónörökösnő Tenel Ka révén. Miután a jedik többször kisegítették a hercegnőt a rivális hapan nemesekkel szemben, a hapan haderő többször is csatlakozott a Vong elleni harcokhoz. A Lázadók gerilla-jellegű üss és fuss harcmodorjára átálló ÚK erők sikeresen visszavonultak a Peremvidékre, eközben azonban szembe kellett nézniük a politikai széthúzással és olyan, a Vong mellé pártoló bűnszövetkezetekkel, minta az Ylesián székelő Peace Bridage.  

 Az első fordulópontot a Vong elleni háborúban a még egyszer utoljára reaktivált Ackbar admirális vezette ÚK erők a maghoz közeli Ebaq rendszerben aratták, ahol jelentős Yuuzhan Vong erők vesztek oda. A Coruscant ostrománál egyszer már kivérzett, egyre nagyobb terület megszállására kényszerülő Vong erőknek ezek után át kellett gondolniuk stratégiájukat, az esztelen, egyirányú előrenyomulás helyett taktikusabb eszközökhöz kellett folyamodniuk.

A győzelem propagandaértékét kihasználva a Lázadók feloszlatták a szervezetileg alkalmatlannak bizonyult ÚK-t, és nem sokkal később kikiáltották helyette a Galaktikus Szövetséget (GA), elnökévé pedig az alderaani Cal Omast választották.

A Vong új taktikája jegyében a galaxis kisebb, még semleges erőközpontjait igyekezett először kivonni a forgalomból, hogy a GA-val való végső összecsapást senki ne zavarhassa meg. A jedik beavatkozása révén azonban nem mindenhol jártak sikerrel. Sikerült ugyan csapást mérniük és szinte megsemmisíteniük a korábban fenyegető erővel bíró, saját inváziós terveket dédelgető Ssi-ru és Yevetha fajokat, azonban a Birodalmi Maradvány elleni támadásuk már nem járt sikerrel. Egy stratégia visszavonulást követően a Pellaeon Főadmirális vezette Birodalmi Flotta a Skywalker vezette jedik és a Chiss területekről a mesterpilóta báró Soontir Fel fia, Jagged Fel vezette vadászgépes egységek támogatásával vereséget mért a Vong erőkre. 

A Vong területek elleni ellentámadás során egy újabb, régóta passzív frakció kapcsolódott be a harcokba a jedik oldalán. A Mandalore harcos klánok élére hosszú évtizedekig tartó magánzó tevékenységet követően Boba Fett állt. Vezetésével a Mandalore harcosok csapatai egymás után hajtottak végre sikeres felszabadító akciókat a Vong által megszállt területeken.

A galaxis lassan összefogó GA erői ellen hátrányba került Yuuzhan Vong egy utolsó akcióval megkísérelt csapást mérni a GA Mon Calamarin székelő központjára. Ezzel párhuzamosan azonban a galaxis erői, immáron egyesített csapatokkal támadást intéztek Coruscant Vong központja ellen. A küzdelmet mégsem a katonai erő döntötte el. A Yuuzhan Vong őshazájának tartott organikus, élő bolygó, a Zonama Sekot után kutató Jedi Lovagok ugyanis sikerrel jártak, és „rábeszélték” a bolygót, hogy csatlakozzon az ütközethez. Miután a Coruscant felszínére behatoló jedi kommandóknak sikerült végezni a Yuuzhan Vong  tényleges és szellemi vezetőivel, a maradék Vong erők megadták magukat, és száműzetésbe vonultak a Zonama Sekotra, hogy megismerkedjenek a bolygó békén és az élet tiszteletén alapuló filozófiájával. Egy lerombolt galaxist és számos kihalt fajt hagytak maguk után.   

Az ÚK korábbi vezetőinek és családtagjainak sorsa különféleképpen alakult a háború alatt. Skywalker Mester, Han és Leia Solo a maguk módján folyamatosan részt vettek a harcokban, csak úgy mint Jade Skywalker és a többi jelentős jedi. Jaina Solo harci és pilóta képességei révén tűnt ki, míg Jacen Solo sokáig a békés megoldás szorgalmazójaként alternatív utat keresett. A Vong fogságába kerülve megismerte a Vong filozófiát, kapcsolatba került a Vongot titokban segítő fogságba esett Sötét Jedivel, Vergerével, a coruscanti Világaggyal és olyan tudást halmozott fel, ami később meghatározta jövőjét. A Solo család legfiatalabb gyermeke, Anakin még a háború elején elesett a véres Myrkyr-i misszió során, így fiatalon a harcok egyik mártírjává vált.  A Skylwalker-család egyetlen gyermeke, Ben, fiatal koránál fogva nem vett még részt a küzdelemben. A Vong háború után sok korábbi Lázadó és ÚK hős nyugdíjba, száműzetésbe vonult, vagy egyszerűen háttérbe szorultak, immáron a jedik új generációja volt a legjelentősebb frakció az újjáépítések elé néző galaxisban.

Yuuzhan Vong háború

Yuuzhan Vong

A Kilik krízis

Az elkövetkező néhány évben a Galaktikus Szövetség megszervezése, a Vong háborúban lerombolt világok újjáépítése, a hontalanná vált fajok letelepítése nagy kihívást jelentett a galaxis új vezetőinek. Eközben a Jedi Lovagrend tagjai belekeveredtek egy helyi konfliktusba, ami aztán jól prezentálta, mennyire felforgatta a Yuuzhan Vong háború a galaxis korábbi erőviszonyait, mennyire megváltozott a korábbi, igen egyszerű Birodalom – Lázadók (ÚK) kettősség. 

Az eseményekbe belekeveredett a Jedi Lovagrend több tagja, az Ismeretlen Vidék területein domináló Chiss állam hadereje, és a chisekkel szembenálló rovarszerű Kilik faj. A Yuuzhan Vong háború után a galaxis ismert területein túlra kerülő néhány jedi ugyanis erős mentális kapcsolatot alakított ki a Kilikkel és/vagy egymással. Ezáltal, amikor a chissek és a killik területi vitába bonyolódott, hirtelen több jedi lovag, köztük Jaina Solo jelent meg a killik oldalán, ami tiltakozásra késztette a Chisseket a GA vezetősége előtt. Bár a GA részéről oda irányított jedik Skywalker mester vezetésével sikeresen felfedték, hogy Killik népe egy Sötét Oldaltól befolyásolt Killik fészek, a Dark Nest hatása alatt állt, a nyílt összecsapást már nem lehetett elkerülni. Ebben végül a GA beavatkozott a chissek oldalán és megállították a galaxist fenyegető Killik inváziót, de sokakban kétségek merültek fel azzal kapcsolatban, hogy akár az új állam, akár az újjászervezett Jedi Lovagrend jobbá vált-e a Yuuzhan Vong háború előtti (közbeni) kaotikus állapotnál.

Killik

A mocsárháború

A Második Galaktikus Polgárháború

Nem sokára bebizonyosodott, hogy a Galaktikus Szövetség új felépítése és a Yuuzhan Vong invázió elleni összefogás ellenére a galaxis különböző frakciói közti ellentétek nem simultak el. A fenyegetés ismételten a Vong invázió óta háttérbe szorult Sötét oldal szinte egyetlen még az Uralkodó idején kiképzést kapott képviselőjétől, Lumiyától eredt. A sötét jedi nőszemély már korábban többször összecsapott Skywalker mesterrel, a Vong invázió idején pedig Vergerétől, a Vongot kiszolgáló sötét jeditől tanult. (??)

A krízis alapja egy korábban félmegoldással zárult konfliktus, a Corellii rendszer bolygóinak szeparatista törekvése volt. A Vong háborút gyakorlatilag veszteségek nélkül záró, ezért az újjáépítés során gazdasági erőfölénybe kerülő Corellik az élükre visszatérő Thrackan-Sal Solo és szövetségesei révén egyre több jogosultságot követeltek a GA-tól, és saját haderő fejlesztésébe kezdtek. A helyzet kísértetiesen hasonlított a Klón Háború kirobbanása előtti szeparatista szervezkedésre.  A Corelli szeparatisták hamarosan olyan, egykori Lázadó hősök támogatására találtak az új kormányzattal szemben, mint Wedge Antilles és a Solo házaspár. Ugyanakkor a másik oldalon Galaktikus Szövetség újonnan felállt védelmi erői álltak. A Corelli rendszer elleni blokád, majd az ebből kitörő polgárháború közben került kapcsolatba a GA erőit támogató Jacen Solo és a Sith Lord Lumiya. A Sötét Asszony célja az volt, hogy Jacen Solot a Sötét oldalra állítsa, miközben merényleteivel és cselszövéseivel akadályozta a corelli vezetők és Cal Omas elnök béketárgyalásait 

A corellik blokádtörése sikerrel járt, ezután kialakult egy „modern” szeparatista mozgalom a Corellia, Bothawui, a Commenor és egy sor más, a vong háborút átvészelő gazdagabb központ részvételével, melyek a Konföderáció nevet vették fel és kitört a nyílt harc a GA erői ellen. A bizonytalanná váló helyzetben Jacen Solo létrehozta a Galaktikus Szövetség új belbiztonsági szervezetét, a GAG (GA Gárda)-t, melynek élén Lord Vader módszereit idéző határozottsággal lépett fel a szeparatisták ellen. Mindeközben Lumiya machinációi fokozták a jedikkel kapcsolatos ellenérzéseket a lakosság körében, és bár a jedik többször összecsaptak vele és követőivel, nem sikerült legyőzniük.

Végül Jacen Solo és szövetségese, a calamari Niathal admirális a „hatékonyabb erőfeszítések” érdekében eltávolították a GA civil kormányzatát és Cal Omast a hatalomból. Nem sokkal ezután a Sötét Oldalra átcsábított Jacen Solo párbajban megölte Mara Jade Skywalkert. A bosszúra szomjas Luke Skywalker hamis információk alapján Lumiyát hitte felesége gyilkosának, és végzett vele, de a Sith Lord asszony így is elérte a célját, ismét egy Sötét oldali vezető állt a galaxis fő államalakulatának „élén”.

Röviddel ezután a jedik kivonták magukat a GA kötelékéből, először csak megszüntették a támogatást, ám a vukik haderejéért folyó Kashyyyk-i csata után nyíltan szembefordultak Jacen Solo erőivel, és így létrejött a Konföderáció és a GA központi vezetése után egy harmadik hadviselő koalíció, melyet elsősorban Jedik, vukik, hapanok, tehát a Lázadás vezetőihez korábban személyesen kötődő frakciók alkottak. A jedik ezután több akciót is szerveztek Jacen semlegesítésére, de nem jártak sikerrel. Jacen befolyása elsősorban a katonai erőkre terjedt ki, de maga mellé állította ideiglenesen az ifjú Ben Skywalkert is, és a vong elleni jedi műveletekben kitűnő Tahiri Veilát. Volt szerelme, a hapan királynő Tenel Ka és testvére Jaina Solo azonban egyértelműen a jediket támogatta.

A harcokban egyre gyakrabban jelentek meg a Vong háborúk tapasztalatai alapján kifejlesztett biológiai fegyverek, vírusok. A végjátékban a harcokba beavatkozott a Boba Fett vezette Mandalore koalíció és Birodalmi Maradvány is. A Moffok Tanácsa Jacen Solot támogatta, azonban ezzel párhuzamosan létrejött egy, a jediket támogató szárny Jagged Fel és Pellaeon Főadmirális vezetésével. Amikor a színvallást követően Jacen Solo Tahiri Veilával meggyilkoltatta Pellaeont, a frakció vezetését az évtizedes száműzetésből visszatérő Natasi Daala admirális, az Uralkodó Birodalmának egyetlen életben maradt főtisztje vette át. A végső összecsapásban a jedik végül megállították Jacen Solot, aki testvére, Jaina Solo elleni harcban esett el, amikor figyelmeztetni próbálta Tenel Kát és gyermekét az ellenük kifejlesztett nanovírus veszélyeire. Jacen Solo halálával a konfliktus értelmét veszítette és a polgárháború gyorsan véget ért.

II. Galaktikus Polgárháború

Tahiri Veila

Lumiya

Alema Rar

A rendezés

A létrejövő hatalmi vákuumban a jedikre, konkrétabban Skywalker Mesterre hárult az újabb galaktikus rendezés. A Konföderáció nem kívánt visszatérni a GA kötelékébe, a volt birodalmi pilóta Turr Phennir vezetésével megőrizték önállóságukat és erős gazdasági potenciáljukat. A jedik meglepő módon nem a Galaktikus Szövetségben, hanem a Birodalomban tudtak leginkább beleszólni az utódlásba; a Moffok féken tartására Jagged Felt megválasztatták Császárnak. Ugyanúgy függetlenként maradtak meg a porondon a Tenel Ka által tovább irányított Hapanok, és a konfliktusból jórészt kimaradó Chissek is.

A Galaktikus Szövetség új vezetőjét nem volt egyszerű megtalálni. Cal Omast korábban meggyilkolták, a két gyermekét is elveszített Leia Skywalker nem vállalt újabb politikai feladatokat, a Jedik pedig ragaszkodtak az új, független politikai vezetéshez. Más alternatíva hiányában így állhatott elő az a szituáció, hogy a Pellaeon pozícióját „megöröklő” Daala kapta meg az elnöki széket, akinek ugyan nem sikerült újraegyesítenie a GA-ból kiváló frakciókat, viszont stabil politikai vezetést teremtett azzal az eltökélt szándékkal, hogy egy független, a jedik és sithek befolyásától egyaránt mentes modern, professzionális alapokon nyugvó Galaktikus Szövetséget építsen. Ez a szándéka egyben borítékolta is a jedikkel várható konfliktust.   

A Második Galaktikus Polgárháború és az azt követő átrendeződés az erőviszonyokban megmutatta, hogy a Vong háború után már nem feltétlenül van értelme a korábban megszokott Birodalom versus Lázadók/Új Köztársaság különbségtételnek. A több, rivalizáló frakcióra szakadt galaxisban azonban a Jedi-Sith szembenállás a háttérből továbbra is meghatározó, bár megjelentek az első olyan hangok, amelyek egyenesen elutasítják ennek fontosságát, és az Erő minden formájától függetlenített államok létrehozását követelik. A Jedikkel szemben galaxis szerte továbbra is nagy a bizalmatlanság.

További linkek hamarosan!

Megjegyzés

A játék kezdete óta történtek összefoglalóját megtalálhatod ITT