EGB Könyv‎ > ‎

XXXVIII/2

Harmincnyolcadik Fejezet

Második Rész

Csilla

A Klánok Tanácsának ülését a kölcsönös bizalmatlanság jellemezte, attól a pillanattól fogva, hogy egynél több személy tartózkodott a Tanács termében. Márpedig a házak legalább egy-egy képviselőjüket jó hamar odaküldték, nehogy a többiek a hátuk mögött meg tudjanak egyezni. Persze a most tárgyalandó kérdésben már régen kialakultak a frontvonalak, de a látszat mindig is fontos volt a chissek életében, így a meghívottak fiatal képviselői némán néztek egymással farkasszemet, míg fel nem tűntek a nagyobb tekintélynek örvendő idősebb tagok, akik azonban szintén nem bizonyultak túlságosan beszédesnek. Néha egy-egy rövid pusmogásra került sor egymás között, de a beszédet mindenki hanyagolta, félve attól, hogy valamit kikotyogna. Végül a patthelyzetet az oldotta fel, hogy egymás után befutottak a nagy házak képviselői: Sabosen'ethan'javu (Nethanja), a beteges Csapla'hnene'rabe (Ahnerer) és sérült arcú örököse Csapla'disr'aeli (Adisra), míg az ellenoldalról Hen'rikk'inrokini (Enrikkin) és a Nuruodo klánvezér távollétében egyik magas rangú képviselője jelent meg. A felek összebékítésére pedig Chaf'orm'bintrano (Formbi) jelent meg, habár talán ő maga is kételkedett ennek lehetőségében, pláne a sikerében. Amint a felek helyet foglaltak, tapintani lehetett a feszültséget, és ez kicsit sem tette nyugodtabbá O'Yamát, aki mostanra egészen megszokta a chiss maszkírozást és az először kellemetlen szemimplantátumokat, amivel a beépülését megoldották.

- Tiszteletre méltó családfők - emelkedett szólásra a mediátor szerepében Formbi. - Egy jelentős kérdés osztja már meg régóta a nemes házakat: a Vad Testvérekhez való viszonyulásunk. Úgy hiszem elérkezett az idő, hogy végre döntsük a kérdésben.

- Csakugyan - bólogatott nehézkesen Ahnener. - Itt az ideje, hogy belássuk, a Kéz bukása után csakis egy szövetségesben bízhatunk.

- Egy olyan népben, aminek bérgyilkosai Csillán tevékenykednek? - kérdezte az egyik Inrokini követ teátrálisan. - És védelmünk alatt álló személyeket öl meg?

- Tir'fel báró halála sajnálatos - szólalt meg Nethanja, és O'Yama szeme sarkából Adisrára pillantott, aki haloványan mosolygott. Ő maga sosem élvezte a gyilkolást, és nem értette néhány személyt miért is hozott lázba, de egyértelműen tudta, hogy a fiatal Csapla örökös ezek közé tartozik. - Ugyanakkor semmiféle bizonyítékuk nincs...

- ...leszámítva egy nagai pengét - fejezte be a mondandót szúrós hangon a Nuruodo képviselő.

- Ami hamisítvány is lehet - toldotta hozzá a magáét Ahnener. - Be kell lássák, tiszteletre méltó családfők, bárki hozzájuthat ma már egy ilyen fegyverhez.

- Csak éppen kevesek érdekében állhat egy jelkép megölése - vonta össze a szemöldökét Enrikkin.

- Kérem, fókuszáljunk a tényleges kérdésre, tiszteletre méltó családfők - szólalt meg a maga diplomatikus tónusán Formbi. Az életkorából ítélve olyan régen foglalkozott már ezzel, hogy ha fegyverrel kényszerítették volna, akkor sem tudott volna máshogy megszólalni. 

Egy pillanatnyi szünet állt be, és ezúttal a Csapla-Sabosen koalíció lendült támadásba.

- Ha nincsenek a Vad Testvérek, ugyan kivel léphetünk szövetségre? A Birodalom elbukott, a Szövetség napról napra gyengül, a Sithek őrült teokráciájában nincs semmi vonzó - kérdezte teátrálisan Nethanja.

- Csillának nincs szüksége szövetségesekre - jegyezte meg a Nuruodo küldött. - Nem kell részt vennünk a galaxis népeinek önpusztításában.

- Attól tartok már nem olyan kort élünk, hogy kimaradhatunk a háborúból - szűkültek össze Nethanja szemei, és O'Yama tudta, hogy közel a pillanat. - Ugyanis, bár titkolják előlünk, tudjuk, hogy harcba bocsátkoztak a nagaiokkal egy olyan rendszerért, ami nem a chiss befolyási övezet része!

A küldöttek meglepetten pillantottak a családfőre, aki köntöse ujjából egy holovetítőt tett az asztal közepére, majd egy gombot megnyomva egymással csatázó nagai és chiss hajók töltötték be az asztal feletti teret. Több helyről szisszenéseket lehetett hallani, ami azt jelezte, más családok sem tudtam az akcióról semmit.

- Nos, mit szólnak ehhez, tiszteletre méltó családfők? Meddig akarják még folytatni a chiss tradíciók semmibevételét? - pillantott körbe szúrós tekintettel az ellenoldalon.

- Családfő, a felvétel hamis - közölte száraz torokkal Formbi. - A csata korántsem így zajlott le, hanem jóval több flottával.

- Olyan ellenfél ellen, ami sosem sértette meg határainkat - egészítette ki Ahnener, és valóban, nem volt mit szépíteni a helyzeten. A vádlók egyszerre kellemetlen helyzetbe kerültek. Közben egy követ lépett be az ajtón, majd egyenesen Formbihoz sietett és valamit a fülébe súgott, mire vöröslő szemmel pillantott fel a két családfőre. Megköszörülte a torkát, majd felállt.

- Tiszteletre méltó családfők. Határvidékünket támadás érte - közölte száraz hangon. - A Vad Testvérek flottája megsértette határainkat, majd tüzet nyitott hajóinkra.

- Látják, ide vezetett a maguk kis akciója - mondta rosszallóan Nethanja. - De még felajánlhatjuk baráti jobbunkat a nagaioknak. Császáruk a kuzinom, így vállalom a közvetí...

- Hát ennyivel vonzóbb a nagai bakancstalp a független Csillánál? - vágott a szavába Nuruodo követ, a Tanács formaságaihoz képest meglepően nyersen. - Ez háborút jelent. Maguk hivatkoztak az ősi chiss szokásokra, alkalmazkodjanak hát hozzájuk.

- Maguk rúgták fel az ősi szabályokat - szólalt meg Ahnener. - Mi pedig helyreállítjuk a rendet. Mihamarabb!

Mire ezt kimondta, O'Yama és több másik "családtag" egyszerre pattant fel, fegyvert rántva elő köpenyükből. A követek egyszerre hőköltek hátra, ahogy szembetalálták magukat a fegyverek csövével. Adisra kaján mosollyal húzott elő egy olyan nagai pengét, ami Fel báróval is végzett, és többek szemében hirtelen világosság gyulladt, ahogy ezt meglátták.

- Tiszteletre méltó családfők - az udvarias megszólítás Nethanja szájából már-már groteszknek hatott ebben a helyzetben. - A Tanács vezetését ezennel átveszik családjaink, magukat pedig házi őrizetbe helyezzük. Formbi főnemes, Ön még élhet a választás szabadságával.

- Nem fogok olyanok mellé állni, akik saját testvéreikre fegyvert fognak - jelentette ki az idős diplomata nagy bátorságról téve tanúbizonyságot.

- Akkor ez önre is vonatkozik - jelentette ki Adisra, meg sem várva az idősebbek reakcióját. - Gyerünk, lefogni mindet!

...

A Csilla körül állomásozó Falanxok teljes készenlétben voltak, ám nem gondolták, hogy az ellenség észrevétlenül átjuthat a külső védelmükön. Abban a pillanatban, hogy egy chiss hajókkal kiegészült nagai flotta megjelent közvetlenül előttük, meg kellett változtassák a véleményüket. Nem számoltak ugyanis azzal, hogy akadnak olyan családok, amik önként átengedik őket saját Falanxaik útvonalain. A két erő sietve rendezte sorait, és rávette magát a technikai és létszámbeli fölényben lévő támadókra, akiknek néhány egysége egyszerűen áttört a túlságosan is elnyújtott vonalaikon, és a bolygó felé vette az irányt. A Kongo hídján Yokosuka admirális elégedetten szemlélte az eseményeket, amire már azóta készült, hogy a szigorúan titkos parancsokat felbontotta az indulás után. A Daiteikoku hadműveletet a távollétében dolgozták ki, de kétségkívül remek munka volt, bárkinek is köszönhető. A chiss hajókkal kiegészülve úgy hatoltak át a védelmet jelentő hajókon és platformokon, mint egy éles nagai tőr a húson. Bár Ramakaznál nem tudott teljes győzelmet aratni, most bizonyos volt benne, hogy a chissek nem tudnak olyan trükköt vagy erősítést előhúzni a kalapjukból, ami megmenti őket. Főleg, hogy a stratégiai pontokon elhelyezett Genshuku ellátóhajók a teljes kimenő és bejövő információforgalmat blokkolták, így Csilla tulajdonképpen megszűnt létezni, az erősítésként szóba jöhető hajók pedig már teljes sebességgel flottája másik fele, a távoli határvidék felé tartottak. De ami most a legfontosabb volt, hogy ténylegesen birtokba vegyék a bolygót, és ezt a célt szolgálta Maizuru ellentengernagy különítménye, amely időközben már a bolygó légkörébe ereszkedett.

- Folytassák a támadást teljes erővel! - utasította a saját és a szövetséges flottákat. - Egy hajó sem hagyhatja el a rendszert!

Le kellett számolni a chiss ellenállással, egyszer s mindenkorra. Mint az új chiss tartományok leendő első katonai kormányzója, a saját későbbi dolgát könnyíti meg, ha így tesz.

- Indítsák a transzportokat! - rendelkezett Maizuru ellentengernagy, a különítmény parancsnoka.

A különböző fregattokból, cirkálókból és néhány Katsurából álló osztag feladata volt, hogy a főváros stratégiai pontjait ellenőrzése alá vonja. A hajók gyomrában vegyes chiss-nagai alakulatok várakoztak: előbbiek nyújtották a helyismeretet, utóbbiak a tényleges tűzerőt. És persze a hajók szerepe sem volt elhanyagolható. Máris az együttműködő családoktól kapott koordinátákra irányították célzóberendezéseik a fegyvereiket, hogy egy-egy laktanyát vagy stratégiai pontot tűz alá vegyenek, ha a szükség úgy hozza. Ezzel a lehetőséggel csak a legritkább esetben akart élni, hiszen a parancs úgy szólt, hogy minél jobb állapotban kell megszerezniük az itteni infrastruktúrát.

- A helyi légvédelem vadászokat indít! - szólalt meg a radaros hangja a kommon keresztül.

- Indítsuk a saját gépeinket! - rendelkezett, mire a hajók oldalát Zero vadászgépek hagyták el. Mivel a légkörben a katapultrendszer használata a gépek súlyos károsodásához vezetett volna, azok úgynevezett önfelszállást hajtottak végre, hajtóműveikkel gyorsulva a megfelelő sebességre.


Nagi

- Nos, tanítványom! - kezdte el Wenthar a beszélgetést sokadik közös gyakorlásuk után Enz lakosztályában, amely minden luxussal fel volt szerelve. Közben szorgalmas gésák töltötték ki a császári család csészéibe az aranylóan gőzölgő teát. Wenthar elvette az egyiket, kényelmesen elhelyezkedve székében, miközben a tanítványa az asztal másik oldalán ugyanezt tette. 

- Szóval - folytatta Wenthar Nagyúr. - A helyzet az hogy azért, mert lemészároltál egy pár tofot, még nem leszel Sith! Uralkodó császár az igen, de Sith… az egy más tészta! - Enz egy kicsit meglepődött ezen a kioktatáson de elfogadta. Végül is Wenthar a mester!

- És hogyan lehetek jó Sith? Mit kell tennem? - Enz kérdésére a Nagyúr elmosolyodott. Kegyetlen, hideg számító mosoly volt ez. Olyan hátborzongatóan sötét, hogy még Enz szíve is megfagyott tőle.

- Végezned kell a régi tanítványommal! Adósa vagyok ezzel! - mondta Wenthar titokzatosan.

Persze mindent tudott arról az Obszidián Rend által, hogy ki segített Ossusnál a jediknek. És abban is biztos volt hogy az a drogfüggő kákabelű mitugrász valami olyan dolgon töri a fejét, ami esetleg veszélybe sodorhatja nagyívű terveit. És persze bosszút akart állni ezen a kellemetlen alakon, elég régóta szúrta a szemét a ténykedéseivel.

- És ki a régi tanítvány? - kérdezte Enz érdeklődve, majd belekortyolt a teába.

- A neve Darth Sordis, de sok néven ismeretes. Például a jedik Smordre mesterként ismerik! Nos mit szólsz a beavatásodhoz, ifjú tanítványom?

- Mester, egy ajándékkal készültem jöveteledre - mondta válasz helyett Enz, hiszen tudta, ellenkezni őrültség lenne. Ha holtan akarja látni ezt a címbitorlót, gond nélkül végez majd vele, és fejét elé rakja. Azonban, hogy ő ne lenne igazi Sith? Már most dróton rángatott mindenkit és megtévesztette mindannyiukat. Az igazságra csak akkor jönnek rá, amikor nyíltan színre lép, ám ekkor már késő lesz. Elővett a köntöse ujjából egy aprócska készüléket, amit lenyomva a plafonba épített rejtett hololejátszó működésbe lépett, és csaták képeit közvetítette: nagai és chiss hajók küzdöttek keményen egymással, miközben egy másik képen a fagyos Csilla felett nagai hajók indították az újabb és újabb transzportokat. - A Sithek nagyobb dicsőségére hamarosan szolgálatunkba állítom a chisseket.

Bejelentésével úgy érezte, sikerült elkápráztatni a mesterét, aki azonban fagyosan mérte végig a képeket, majd így pillantott rá is.

- Mikor terveztél beavatni, Darth Enz? - kérdezte, mire a fiatal császárnak hirtelen nyelhetnékje támadt. - Ebbe és a nő ügyébe. És ki tudja még mibe?

- Nem árulnálak el, mesterem - hajtott fejet sietve, de Wenthar megrázta a fejét.

- A Sithek útja az árulás, Darth Enz. Egy napon a hatalmamra fogsz törni. De ez a Sithek ősi útja: mindig a legerősebbé a hatalom. Azt azonban soha ne feledd el, mindig ketten vannak, de csak egyiküké a hatalom.

- Igenis, mester - fogadkozott Enz, aki sértve érezte magát, hogy nem fogadja el nagyszerű ajándékát Wenthar.

- A jövődben minden akciódról előre tudni fogok - közölte vele Wenthar, Enz pedig bólintott. Kivéve arról, amivel átveszem tőled a hatalmat, vén szerencsétlen. - Óvatosnak kell lennünk, Darth Enz. A Világos Oldal szánalmas követői még mindig erősebbek nálunk. Most pedig gyere, kíváncsi vagyok hogy bánsz Kah'les kardjával! Folytatjuk a kiképzést! - heherészett Wenthar.


Csilla

A Formbit, Enrikkint valamint a Nuruodo-ház helyettes nagykövetét egy tucatnyi, a Csapla-ház jelvényét viselő gárdista kísérte végig a rázkódó, remegő, széles jégfolyosón, ami a Csaplák egyik központi raktárába vezetett. Formbi hamar rádöbbent, hogy miért volt ilyen sikeres a nagaiok beszivárgása egészen a Chiss Házak területének szívéig. A Csapla-ház felelt hagyományosan a Csilla élelemmel való ellátásért, a szállítási útvonalak és logisztikai központok fenntartásáért - így olyan könnyen elláthatták térképekkel és leírásokkal a nagai támadókat. 

A távolban visszhangzó fojtott robbanások pedig arról árulkodtak, hogy a nagaiok nagyon is alaposan áttanulmányozták ezeket a térképeket. Formbi magában átkozta a lassúságát, és azt, hogy mennyire megbízott a chiss házakat évezredek óta összetartó, de az új idők reálpolitikájában látványosan jelentéktelenné váló hagyományos kötelékekben. Fel sem merte volna tételezni egyik Házról sem, hogy a nyilvános felszólalásokon, legrosszabb esetben orgyilkosok támogatásán túl (ahogyan mindkettőt meg is tették) saját népük nyílt elárulására, és idegen inváziós erők beengedésére vetemednek. Ez ellenkezett a chissek legfontosabb, kultúrájuk sarokköveként ismert elvével, a be nem avatkozás politikájával, amely nem csak chiss részről zárt ki mindenféle agresszív műveletet szomszédaik ellen, de azt is elvárta, hogy mások se avatkozzanak a chissek belügyeibe. 

Amit pedig most a Vad Testvérek csináltak, nos, az jóval több volt, mint némi beavatkozás. Formbi jól tudta, hogy most már késő ezen rágódni, ahogyan azt is jól tudta, hogy innentől kezdve a házak és népeik hosszú háborúnak, véres belharcoknak néznek elébe... bizonyos volt benne, hogy lesznek olyanok, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a régi törvényekhez és a függetlenséghez... és biztos volt abban is, hogy néhányuknál, sőt, több, mint néhányuknál ez az érzés még annál az íratlan szabálynál is erősebb lesz, mely szerint chiss chissre kezet nem emelhet. Bizonyos volt tehát Formbi számára, hogy háború lesz. 

Aminek első fázisa épp itt zajlott körülöttük. A Csilla nem csak szimbólum volt a népe számára, a chissek helytállásának, keménységének jelképe, a legélhetetlenebb klímájú, jéghideg bolygó a chiss űrben, mégis a civilizációjuk alapítása óta megszakítás nélkül népének fővárosa. Nagyon is praktikus okok is indokolták a felszín alatti városok sűrű hálójának fenntartását, és Formbi bizonyos volt abban, hogy ez majd alaposan megnehezíti az inváziós erők dolgát, rendelkezzenek bármilyen jó helyismerettel és bárhány támogatóval a Csaplák és Sabosenek soraiban. 

A Csilla kormányzati épületeit, üzemeit és városait ugyanis a legerősebb védőpajzsoknál is hatékonyabb természetes védelem, a jeges bolygó felszínének több méter vastag hó-, jég- és földrétege védte a külső behatásoktól, legyen szó akár egy erősebb hóviharról, vagy egy, a hatalmas fehér hegyláncok között ereszkedő nagai cirkálóról. A városok és lerakatok között futó föld alatti járatok sokasága pedig halálos labirintust jelentett a támadóknak. 

Mégis, már több száz métert megtettek anélkül, hogy különösebb felhajtásba botlottak volna, egyre mélyebbre érve a Csaplák szektorába. Formbi kezdett aggódni. Még néhány forduló, és elérik a legközelebbi Csapla irányítás alatt lévő raktárat...

A folyosó másik végén lépések hangzottak fel, és az öreg főnemes megnyugodva konstatálta, hogy az egyik fordulóból Nuruodo jelvényes katonák tűntek fel. A csoport megállt, tagjai kibiztosították fegyvereiket. 

- Mit kerestek a Csapla-szektorban, Syndic? - lépett a csapat vezetője elé a Csaplák parancsnoka. Egy másik Ház fegyvereseinek átlépni a Házak szektorának határait súlyos sértésnek számított, és általában csak a különböző szórakozóhelyek szintjein került rá sor, szigorúan fegyvertelenül, hogy aztán a fiatalabb kadétok egymáson próbálhassák ki a halálos chiss közelharc, a jew'jit'su fogásait - mintegy a kiképzés részeként.

Formbi érezte, hogy egy Csapla, pontosabban nagai tőr nyomódik az oldalának. Kétsége sem volt afelől, hogy másik két társuk is ugyanezt éli át éppen. Remélte, egyikük sem olyan hirtelen természetű, hogy...

Tévedett. A Nuruodo küldött, aki Tar'sen'nuruodo-t helyettesítette a tanács utolsó ülésén, felsikoltott, és mozgásba lendült. 

- Árulók! Naga'i!!! 

A mellette álló Csapla őr meglepett arcot vágott, ahogyan a nő nem várt ruganyossággal kifordult előle, és tőrt markoló kezét a mellette álló katona hasába nyomta. Egy második tőr felvillant a nő háta mögött, majd a Csapla őrök közül valaki vaktában elsütötte puskáját a Nuruodo katonák felé... 

Formbi csak annyit érzett, hogy egy fiatalabb, hozzá hasonlóan hosszú köntöst viselő test feldönti, majd mindketten a padlóra zuhantak. Körülöttük és fölöttük az első kiáltástól eltekintve néma, halálos pontossággal vívott közelharc folyt - a charric-puskák hatótávolságán belül mindkét fél harcosai inkább öklükben, lábukban és kézifegyvereikben bíztak. 

Néhány pillanat múlva a leginkább suhogásra emlékeztető, itt-ott egy csont roppanásával tarkított "csatazaj" maradéka is elhalt, és Formbi oldalra pillantva Enrikkint pillantotta meg. A tanácstag egy Inrokinit megszégyenítő rutinnal vágta át az utolsó életben maradt Csapla őr torkát, majd felsegítette az öreg főnemest. A Nuruodo-különítmény két harcképesen maradt tagja vezetőjük fölé hajolt. A helyettes tanácstag köntösét beborította saját, és a körülötte heverő katonák élénkpiros vére. 

- Ganet parancsnok számított valami ilyesmire... - lépett a zihálva lélegző nő felé Enrikkin. - Ezért ragaszkodott hozzá, hogy mindenképpen ő helyettesítse Tarsennt. De nem volt elég gyors. 

- Menjetek... - suttogta a másik két tanácstag felé a nő. - Ki kell jutnotok... 

Formbi Enrikkinre és az őrökre pillantott, majd vissza a nőre. 

- Én már öreg vagyok, és lassú. És nem hagylak itt, Ina'ganet'nuruodo. A Nuruodo-Phalanx testőrparancsnoka nem válik a Vad Testvérek prédájává, ha rajtam múlik. 

Amaz zihálva bólintott, és felköhögött egy újabb adag vért.

- S'tah. Ám legyen. 

- Hallottátok a parancsnokotokat - fordult Formbi a Nuruodo őrökhöz. - Juttassátok ki Enrikkint a rendszerből. Épségben. 

- A hajónkat tűz alá vette egy nagai vadászraj idefelé - jegyezte meg tárgyilagosan az egyik gárdista. 

- Elég, ha szerzünk egy hójárót. A Házam kerületének határán a felső régióban van egy rejtett hangár, és egy álcázóberendezéssel ellátott vadászgép - magyarázta Enrikkin, majd megrázta Formbi ráncos kezét, miközben egyre közelebbről hallatszottak a Csapla erősítés katonáinak dobogó léptei. - Köszönöm. Végre hasznát veszem az ajándékodnak. 

- Siess - szorította meg fiatalabb társát Formbi, miközben amaz megfordult, és a Nuruodokkal együtt eltűnt egy oldaljáratban. 

Formbi felsóhajtott, és kezét Ganet homlokára tette. Biztos volt benne, hogy helyes döntést hozott. A Nuruodok bátrak voltak, büszkék a chiss örökségre, de régimódiak. Ha valószínű is volt, hogy Naporar hosszú ideig ellenáll majd a Vad Testvéreknek, a végtelenségig ez nem volt lehetséges. Egy Phalanx kettő ellen... így a negyedik uralkodó házra hárult a feladat, hogy egyesítse a nagaiokkal szemben álló kisebb chiss erőket, és valahogyan külső segítséget szerezzen a chiss örökség megmentéséhez. Enrikkinnek tehát mennie kellett. 

Az újabb beérkező Csapla erősítésben már nagai kommandósok is voltak. Vezetőjük, akiben Formbi felismerte az egyik álruhás tanácstagot az ülésről, rosszallóan megcsóválta a fejét. 

- Csúnya. Igazán csúnya ügy. Feltételezem, Formbi főnemes, ön nem óhajt semmi további ostobaságot csinálni. Ahogyan azt sem óhajtja elárulni, hogy a harmadik társuk hová lett. 

- A számból vette ki a szót - biccentett Formbi a nagainak.

...

Néhány órával később, miközben a jeges felszínen egyre-másra landoltak a nagai csapatszállítók, odafent pedig egyre kevesebb lojalista chiss vadászgép próbálta feltartani az inváziós erőket, az Inrokini kerültek feletti hegyek egyik természetes barlangjából egy éjfekete, nagy méretű chiss vadászgép bukkant elő egy pillanatra, hogy rögtön aktiválja álcázóját, és semmivé váljon az égbolton, megkezdve hosszú útját a nagai védvonalon és a tiltóhajók hatósugarán kívülre, ahonnan már biztonságosan hajthatott végre ugrást a Házak Útjának alsó karéján elhelyezkedő úti célja, a Csaus irányába.

...

A Csilla körüli chiss védők lépésről lépésre hátráltak csupán a nagai-chiss egyesített erők ellen, amelynek derékhadát a jóval jobb felszereléssel bíró nagai hajók alkották, míg a szárnyakon elnyújtva egy félkör alakban álltak fel a Phalanxok, így fogva közre két oldalról a védőket. Bárki is vezette a védelmet, azt el kellett ismerni, igencsak kemény parancsnok volt, gondolta magában Yokosuka admirális, ahogy a csatát figyelte a hajója központi kivetítőjén. A vörös háromszögek azonban egymás után hunytak ki a taktikai kivetítőn, miközben odalent is mozgásba lendültek az események. A Den Shiwa-féle nagy hadjárat óta ez lehet az első hatalmas nagai hódítás, és biztos volt benne, hogy azzal ellentétben ez maradandó lesz.

- Kakka, csak szöveget tartalmazó üzenet érkezik a bolygófelszínről a védőflottának! - csapta össze a bokáját jelentéstételre az egyik tiszt.

- Tartalma? - kérdezte szárazon.

- A Chiss Tanács felszólítja a védelmi erőket, hogy azonnal szüntessék be az ellenállást. A parancsot személyesen a Tanács ideiglenes elnöke, Sabosen'ethan'javu szignálta.

- Tüzet szüntess! - rendelkezett az admirális, mire a nagai és szövetséges chiss hajók egy időben fejezték be a tüzelést. A chiss védőflotta maradéka hasonlóan tett. Becstelen, de kétségkívül okos döntés. - Kommunikációs zárat a nagai területek felé feloldani!

- Készítsék fel a siklómat! - rendelkezett az admirális. - Ideje birtokba vennem a Csillát.

A Responsibility to Protect fedélzetén Morhs’eday’aneran (Sedayan) parancsnok élete legnehezebb döntését hozta meg. Nem a becstelen élet és a becsületes halál között - bár ez is érdekes perspektíva lett volna - hanem sokkal inkább a Chiss Tanács és az évezredes chiss hagyományok között kellett döntenie. Ellenáll-e végsőkig a támadóknak, vagy eleget tesz a Tanács felszólításának? Végül azonban az elvek helyett a pragmatizmus győzedelmeskedett, és elrendelte az ellenállás beszüntetését. Elvégre ő maga közvetlenül a Tanács, és nem az elvek irányítása alatt állt, és el kellett fogadnia annak a testületnek a döntését, amelyhez lojalitása kötötte. A különítmény parancsnokának halálával tisztázatlanná vált a belső parancsnoki lánc, és úgy tűnik, hogy az első határozott fellépésre mindenki elfogadta az ő igencsak vékony jégen létező autoritását a megmaradt hajók felett. Voltak persze furcsaságok, így például, hogy Nethanjavu arisztokrata elnökként szignálta a döntést: a Tanács jellemzően minden ülésére választott levezető elnököt, de a döntéseket mindig a Tanács, sosem az ő nevében tették közzé. De hát persze ki volt ő, hogy megkérdőjelezze a Tanács döntését?

- Vid’ecin, beérkező hívás a Tanácstól - jelezte a kommunikátornál ülő tiszt. Sedayan bólintott.

- Kapcsolják holovetítőre!

- Itt Morhs’eday’aneran vid'ecin, a Csilla körüli védelmi erők ideiglenes parancsnoka - jelentkezett be a felvevőkészülék előtt.

- Parancsnok, itt a Tanács ideiglenes elnöke - jelent meg előtte a Sabosen-klán vezetője. - Helyes döntést hozott, mikor a megfelelő helyre helyezte lojalitását.

- Mélyen tisztelt családfő, az én lojalitásom mindig is a Chiss Tanácshoz fűződik - jelentette ki. - És nem tisztem megkérdőjelezni az Önök bölcs döntését, de…

- De válaszokat vár - bólintott Nethanjavu. - Mi sem természetesebb. Ezennel beidézem a Tanács színe elé nagai barátaink küldöttségével együtt.

- Barátaink, tiszteletre méltó családfő? - kérdezett vissza, mivel ezt furcsa volt hallania. De azonnal jelezte is, hogy nem áll szándékában megkérdőjelezni a hallottakat. - Természetesen, azonnal útnak indulok.

Yokosuka siklója a biztonságos szövetséges zóna közepén szállt le, ahol nem kellett kósza lövedékektől tartani. Bár a chiss flotta engedelmeskedett a Sabosen-Csapla felhívásnak, a föld alatti járatokban kegyetlen harcok dúltak még mindig, és ki tudja, talán még hetek múlva sem fog csillapodni az ellenállás. Ahogy kilépett a siklója rámpáján, láthatta, hogy az egyik cirkáló kékes színű folyamatos sugárral bombáz egy távoli pontot, vélhetően egészen addig, amíg le nem olvasztja róla a jeget, és csapást nem mér az ellenállás egyik fészkére. Maizuru ellentengernagy visszafogott, precíz tiszt volt, így az admirális teljesen biztos lehetett benne, hogy nem lesznek felesleges veszteségek a saját oldalukon. Fogadtatása nem volt különösebben díszes: hat darab sietve összeszedett helyi fegyveres várt hevenyészett kettes sorban, de persze a fanfáros bevonulás ráér majd ha végeztek az érdemi munkával. Mögöttük a császár egyik fontos helyi bizalmasa, Adisra foglalt helyett, civil öltözék helyett már katonai egyenruhában. Bal arcát furcsa heges sérülés borította, olyan, amit mindenki észrevesz, de senki nem tesz szóvá.

- Üdvözlöm a Csillán, admirális - mondta a barátság minden jele nélkül. Yokosuka egy visszafogott tisztelgéssel viszonozta a „kedves” gesztust.

- Hogy haladnak a járatokban? - kérdezte, amint elég közel ért hozzá, hogy ilyenekről is szó legyen. Adisra előre mutatott, majd megindult előre, de egy darabig nem úgy tűnt, mintha választ akarna adni. Szemtelen egy fickó volt, nem is tudta, hogy miféle potenciált láthat benne Puyi császár, amiért külön kikötötte, hogy figyeljenek oda a szavára.

- Hallja ezt? - tett fel egy furcsa kérdést, mire Yokosuka megállt fülelni. Semmit sem hallott.

- Mit kéne hallanom? - pillantott rá furcsálló tekintettel.

- Pontosan ezt - felelte, majd látva értetlen arcát, mégiscsak megszánta. - A központi szektorok a mi stabil ellenőrzésünk alatt állnak.

- És a többi? - türelmetlenkedett az admirális, aki a lehető legkevesebb extra tűzerőt akarta itt hagyni.

- Hamarosan - felelte Adisra, akit úgy tűnt, felettébb untat, hogy kérdésekre kell válaszolnia. Nos, nem mintha Yokosuka kérte volna, hogy pont ez a taknyos vezesse a szárazföldi akciót.

A Tanácsterem előtt Adisra már fordult is vissza, hogy visszatérjen a csatába. Neki legalább volt választási lehetősége az unalmas politikai játszmák helyett. Belépve meglátta a két várakozó családfőt, és a terem bejáratainál várakozó fegyvereseket, valamint még egy chisst, aki nem a két házi Phalanx egyenruháját viselte. Yokosuka megállt a félkör alakú asztal által közrefogott tér közepén, és enyhe meghajlással üdvözölte a jelenlévő családfőket, majd tisztelgett az egyenruhás felé, aki mindenféle sanda tekintet nélkül viszonozta a dolgot. Végre az első barátságos arc a mai napon!

- Ezek a termek évezredek óta nem láttak idegen beszédet - jegyezte meg az idős, beteges Ahnener, aki hajlamos volt a legváratlanabb pillanatokban anekdotázgatni.

- Igen megtisztelő, hogy enyém a dicsőség - kezdett bele Yokosuka, aki valahogy nem érezte elég elszántnak a chissek elköteleződését és őszintének az igyekezetüket. - De azt hiszem fontosabb kérdéseink is vannak most, mint…

- Így igaz - bólintott Nethanjavu. - Most érkezett a jelentés, hogy Enrikkin klánvezér kicsúszott a kezünkből.

- Tudtam én, hogy nem lehet a Hírszerzésben megbízni - jegyezte meg lefitymálóan Yokosuka.

- Admirális, a Hírszerzés nélkül nem éppen állna most itt - vette közbe egy ismerősen szemtelen és kihívó hang, és a forrása felé pillantva az admirális ismerős arcvonásokra lett figyelmes, annyi különbséggel, hogy ez egy chiss volt. Azonban egy gúnyos meghajlással egyértelművé tette, kiről is van szó. - O'Yama szolgálatára.

- Felség, miért büntetsz? - morogta az orra alá.

- Nincs még vége a rossz híreknek - folytatta a kis intermezzo után az ideiglenes elnök. - Úgy tűnik a Nuruodok végig számítottak valamire. Naporar teljes fegyverben van.

- Ennyit a meglepetésről. Azonnal lépnünk kell: katonailag és politikailag! Amíg Naporar nincs a kezünkben, addig el vagyunk vágva a Birodalomtól, és az utánpótlástól - mondta az admirális kissé felhevülten, parancsoláshoz szokott hangján. - Maguk pedig legitimálják az ittlétünket.

- Elnézést, Vad Testvér, de a Tanácsot egyelőre még nem utasítja senki - mondta metszően hideg hangon Nethanjavu. - Pláne nem egy szövetséges állam funkcionáriusa.

- Rendben, a maguk dolga a politikai egyensúly teremtése. De amíg mi északon Naporart ostromoljuk, a maguk hibájából elmenekült klánvezér az alsó részeken erősítést és ellenállást szervezhet. Nyilván sokakat érdekelni fog az, mit is keres itt egy nagai flotta. És lehet, hogy nem az általuk körülvett Csillát fogják erről először megkérdezni.

- Igaza van, admirális - lépett közbe sietve Ahnener, aki alelnök lett ideiglenesen. - Ki fogunk adni egy gondosan megfogalmazott kommünikét.

- Szállítsák a maradék foglyokat biztonságos helyre! - mondta Yokosuka, és hangján érződött, hogy ebben tényleg nem tűrt ellentmondást. - Nem kockáztathatunk még egy sikeres szabadulást.

- Cioral, házam szülőbolygója alkalmas lesz - bólintott Ahnener.

- Morhs’eday’aneran vid’ecin, lépjen elő! - rendelkezett Nethanjavu, amikor elült egy picit a vihar. Yokosuka várakozó állásba helyezkedett, amíg a chiss tiszt beállt mellé.

- Mélyen tisztelt családfők és Tanács - tisztelgett.

- Vid'ecin, bizonyára meglepi ez a polgárháborús helyzet. Válaszokat ígértem, most megkapja: az Inrokini, Nuruodo és Chaf családok idegen erők befolyása alá kerültek, és háborúba akarták vinni a Chiss Uniót a nemes testvérek ellen. Amikor szembesítettük őket bűneikkel, puccsot kívántak végrehajtani, amit megelőzendő kértük naga’i barátaink segítségét, hogy eltávolítsuk őket, akárcsak a Killik-krízis idején a csatlakozóvá vált házakat - magyarázta, aminek a végén a férfi bólintott annak jeleként, hogy megértette. - Az Ön hűsége nem ismer határokat. A Tanács kevesekben bízhat most, hogy kiderült, mennyi áruló is van sorainkban. Ezért megteszem Önt Ch'abcesit-té, egyesített Phalanxaink és minden lojális chiss hajó pajzsurává.

- Megtisztel, tanácselnök - tisztelgett.

- Két órán belül jelezze hány hajóra van szüksége a szárazföldi műveletek és a bolygó védelmére, a többit bocsássa barátunk, Yokosuka admirális rendelkezésére! A Tanács elbocsátja!

Amikor elhagyta a termet, a nagai parancsnok furcsállva pillantott a két arisztokratára. Ez a fickó nemrég még az ellenséges oldalon állt, most pedig kinevezték az űrerő főparancsnokává.

- Admirális, a politika a mi dolgunk - mondta válaszul Nethanjavu. - Maga menjen, és teremtsen rendet.

- Én biztosan nem vallok kudarcot - felelte sötét tekintettel, mielőtt megindult, majd az ajtótól még visszafordult baljóslatúan. - Maguk se tegyék! 


Naporar

A Házak Útjának felső karéján elhelyezkedő, a Chiss területek felső bástyájának számító rendszer a Nuruodo-család, és egyúttal a Chiss Expanziós Védelmi Erő központja, a szektor egyik legjobban erődített bolygója.

Az ősz hajú, még Formbinál is idősebb, chiss körökben szokatlanul ráncosnak számító arisztokrata, Tar'sen'nuruodo az Expanziós Védelmi Erők palotájának erkélyéről figyelte az egészen alacsony orbiton keringő flottához csatlakozó újabb és újabb transzportokat és vadászrajokat. A Védelmi Erők kecses, éjfekete chiss csillagrombolói és a Nuruodo Házi Phalanx hatalmas, szögletes Phalanx-csatahajói, valamint a körülöttük csoportosuló, Tarsenn saját házáról elnevezett Nuruodo kísérőfregattok hangárjai egymás után nyelték el az újabb utánpótlást, katonákat és gépeket. A Naporar szektorflottája perceken belül indulásra kész, Tarsenn pedig, ha maga nem is tarthatott velük, jobban kedvelte saját szemén keresztül figyelni elvonuló harcosait, mint valamiféle elektronikus, mesterséges gépezet képernyőjén. 

Különösen azért, mert a Nuruodo-ház erői történelmi fontosságú bevetésre készülődtek. Annyi évszázad után a Vad Testvérek úgy döntöttek, hogy visszatérnek, és megkísérlik felprédálni a chiss határvidéket a Schesa környékén, azokat a rendszereket, amelyeket a Killik kaptárok ellen vívott nem sokkal ezelőtti háború során már így is annyi veszteség ért. A Házi Phalanx és a Védelmi Erők egységei pedig készen álltak rá, hogy megfelelő fogadtatásban részesítsék őket. Tarsenn nem örült neki, hogy néhány hajó belekeveredett az összetűzésbe azok közül a birodalmiak közül is, akik a határ túlsó oldalán táboroztak nyomorúságos hajóikban, de ez jelen pillanatban immár nem is számított. 

A Vad Testvéreknek kijárt némi fegyelmezés, Tarsenn pedig remélte, hogy hamarosan megnyugtathatja öreg barátját, a mindig is messzire tekintő Formbit és a többi Házat a Csillán; a nagai fenyegetést megállították. 

Apró köhintést hallott a háta mögött. Megfordulva egy adjutáns éjfekete egyenruháját pillantotta meg.

- Hallgatom - intett a feszes vigyázzban álló kadétnak.

- Arisztokrata, nem tudjuk felvenni a kapcsolatot a Házak Tanácsával

Tarsenn felvonta a szemöldökét. 

- Próbálják meg a Házunk kirendeltségét Csaplaron. 

- Már próbáltuk, arisztokrata. Egyetlen bázisunk sem válaszol a főváros körzetében. 

Tarsenn szúrós tekintettel meredt a kadétra. 

- Gondolom nem azért jött ide, fiam, hogy a sikertelenségével untasson. Ha kommunikációs probléma van, oldják meg. Haladéktalanul összeköttetésre van szükségünk a fővárossal, hogy jelenthessük a Véderő és a Phalanxunk kivonulását a határvidékre. 

- Egyetlen üzenetet vettünk... - nyújtott át apró, kézzel írt lapot a kadét. - A Házak legmagasabb kódjával sugározták, személyesen önnek.

Tarsenn vörös tekintetével végigfutotta a kódolt jeleket, fejben visszafejtve őket. Majdnem elejtette a lapot...

"A Csaplák és Sabosenek elárultak minket. A Vad testvérek és a két áruló Phalanx ostromzár alá vette a Csillát. Ganet meghalt, Formbi fogoly. Én úton vagyok Csausra. Ez invázió - Enrikkin."

- Mocskok... primitív, áruló mocskok - suttogta zihálva Tarsenn, miközben összegyűrte a cetlit. Lángoló tekintettel fordult vissza a kadéthoz. 

- Parancs minden hajónak! A kivonulási utasítást töröljék, a határvidéki egységeket rendeljék vissza, azokat is, amelyek összecsaptak a Vad Testvérekkel! Alakítsanak védőernyőt a Naporar körül! Küldjenek mélyűri felderítőket a Csillához, számítsanak ellenséges tevékenységre. Készítsenek fel két hipertéri futárhajót, az egyik a Csausra megy, a másik a Ram'akazra, Thsen admirálishoz! Tollat és papírt kérek, személyesen írok nekik! 

Miközben a kadét elrohant, és nem sokára egyre több tiszt és adjutáns kezdett rohangálni az épületben, Tarsenn még egyszer felpillantott az égre. Nem volt kétsége afelől, hogy rövidesen robbanások és sortüzek is tarkítják majd. 

- Cha'formbin'trano, ismételten igazad volt - mormogta maga elé. - Ez nem egyszerű betörés, ez árulás. Aljas árulás. De majd megmutatjuk, hogy van még olyan Ház a chiss űrben, akik egyenes derékkal néznek szembe a sorssal. Majd mi megmutatjuk, igen.


Point Pellaeon - Shinzen Határűrállomás

A Schesa-különítmény Syndic-e szálegyensen állt a vezérhajóként funkcionáló Chaf hídján, és a szeme sem rebbent, ahogyan a felépítmény felé tartó öngyilkos nagai vadászgépet az utolsó pillanatban szedték le a védelmi mézerlövegek. Szinte látni lehetett a gépestül a védőpajzsra, illetve a plexire felkenődő pilóta széles arcvonásait. 

A Syndic persze látott ennél csúnyább dolgokat is a Killik háborúban, mint minden bajtársa, aki ebben a szektorban szolgált. Sőt, egyike volt azoknak a keveseknek, akik túl is élték a Tenupéhez hasonló rettenetes földi ütközeteket, hogy beszámolhassanak róla. Élve kettétépett gyalogos katonák, sebesültek, akiket a rovarok keltetőnek használtak saját lárváik számára... 

Ehhez képest a Vad Testvérek rohamozó flottája szinte hadgyakorlatnak számított... csak ne lettek volna ilyen sokan. 

Egyre kevesebb chiss vadászgép fordult vissza a feltöltések és villámgyors javítások után, hogy csatlakozzon az ellenség hatalmas, furcsa felépítményekkel tarkított hajóit zaklatókhoz. A Nuruodo-pilóták elég tapasztaltak voltak ahhoz, hogy feltartsák a náluk jóval nagyobb számban támadó nagai vadászokat, és ne engedjenek át, csak néhányat a védőhálón, amelyekkel aztán elbántak a cirkálók ütegei... azonban ahhoz már nem voltak elegen, hogy komolyan veszélyeztessék az ellenséges flottát, amely létszámfölényének birtokában zár alá vonta az egész rendszert. A menekülő birodalmi flotta maradéka teljesen szétszóródott, a néhány megmaradt hajóval közrefogott egyetlen csillagrombolójuk két Kariek cirkáló fedezete mellett igyekezett a hátsó vonalba, transzponderével folyamatosan chiss baráti jeleket sugározva. 

- Az erősítés státusza? - fordult a másodtisztjéhez a Syndic, miközben a zászlóshajó melletti Chaf felrobbant néhány koncentrált találattól, amelyek átütötték a törzsét. Épp itt lenne az ideje, gondolta magában a parancsnok. A nehézfregattok pajzsai hiába voltak közmondásosan jók, nem bírhatták már sokáig az egy kategóriával nagyobb nagai csatahajók kitartó ágyútüzét. 

Némi szöszmötölés és a komtiszttel való halk, zavart suttogás után a másodtiszt nyelt egyet, és a Syndichez fordult. 

- Az erősítést visszahívták, Syndic. Mi is visszarendelési parancsot kaptunk. 

A flottaparancsnok összevonta a szemöldökét. A parancsnokság megtorlatlanul hagyna egy ilyen betörést? Vagy talán nem akartak a Vad Testvérek és a birodalmiak konfliktusába beavatkozni, még akkor sem, hogyha ez átnyúlt a chiss területekre? Szokatlannak találta, de nem az ő tisztje volt, hogy megkérdőjelezze felettesei utasításait. 

- Utasítsa a flottát elszakadásra, az ellenséges tiltóhajók leküzdésére, és készüljenek fel ugrásra a Schesa felé. 

A másodtiszt ismét nyelt egyet.

- Syndic, elnézést, nem akarok ellentmondani a parancsának, de a visszarendelési utasítás a Naporarra hív vissza minket. 

- Ki szignózta? - a flottaparancsnok most már aggódni kezdett. 

- Személyesen Tarsenn Arisztokrata, uram. 

A Syndic még egyszer a támadó nagai erőkre, majd az asszisztensre pillantott. A Házi Phalanxot csak akkor hívhatták vissza eredeti állomáshelyére, ha közvetlenül a Házat fenyegette veszély. Márpedig ehhez arra volt szükség, hogy a fenyegetés jóval a határon belül legyen... 

- Készüljenek fel rendkívüli kitörésre az ugrási pont felé - változtatta meg a parancsát a Syndic. - Szignáljanak a birodalmi hajóknak, hogy követhetnek minket a vektorunkon, egyúttal figyelmeztessék őket, hogy bármely gyanús lépés esetén megsemmisítjük őket. 

A Schesa Phalanx hajói, szárnyukon a Right To Rule maroknyi különítményével hátrálni kezdtek, miközben rakétákat indítottak az ellenség tiltóhajói és zavarói irányába. A megmaradt vadászrajok is a zavarók felé fordultak, folyamatos tűz alatt tartva őket, mígnem egyik-másiknak deaktiválnia kellett a rendszereit, hogy energiáját a pajzsokba irányítsa, így a megmaradt chiss és birodalmi hajók hipersebességre ugorhattak. 

A Syndic némán figyelte a kavargó hiperteret. A Killik háború óta nem volt baj a fantáziájával, sőt, néha arra vágyott, hogy bár le lennének ilyen élénkek a valós, és a képzelete által még szörnyűbbé tett emlékek. Azt azonban elképzelni sem tudta, hogy mi vitte rá Phalanxának vezetőjét, Arisztokratáját, hogy ekkora szégyenbe hozza a visszarendelési paranccsal. 

Fogalma sem volt, mi viszi rá a Nuruodo Házat, hogy megtorlatlanul hagyjon egy ilyen arcátlan martalóc akciót... de ösztönei mégis azt súgták, hogy amikor megtudja, rádöbben, mennyi mindent megtörténhet saját vad fantáziájának eddigi határain túl is.

...

Kure ellentengernagy határozottan jól érezte magát az ütközet sűrűjében: méltó visszafizetése volt ez annak, hogy Ramakazon elbántak velük a váratlanul érkező chissek. Elismeréssel adózott az ellenséges parancsnoknak, aki ügyes védekező taktikák segítségével késleltette mind jobban erőit. Bár nyers erőszakkal talán rövid idő alatt maga gyűrhette volna, így, hogy visszatartotta flottája egy részét, határozottan kiegyenlítődtek az esélyek, és lehetőség nyílt arra, hogy a két vezető a tudását mérje össze. Érdekes tapasztalat volt, hiszen a nagai katonai doktrína eléggé hasonlított a birodalmira, vagyis a nagy flottamozdulatokat és a komplex haditerveket szerette, míg a chissek láthatóan a kisebb egységekre koncentráltak. Vadászgépeik pedig újabb és újabb problémákat okoztak saját vadászaiknak, akik között irreálisan magas volt a veszteségi arány. Sokan maradnak azonban életben, ők pedig rengeteg hasznos tapasztalatra tesznek szert, és sokkal méltóbb ellenfelek lesznek a következő összeütközésnél. Merthogy bizonyos volt benne, hogy lesz még ilyen.

- Kakka! - lépett mellé a másodtiszt. - Az ellenséges flotta menekül!

- Szokatlan - dörzsölte meg az állát Kure. Ha volt valami, amit a chissek hasonlóan szemléltek a nagaiokhoz, akkor az a becsület volt. - A harmadik flotta vágja el az útjukat!

Az eddig a friss belépőkre várakozó flottarész hirtelen fordulóval indult meg a menekülők felé, ám elég hamar egyértelművé vált, hogy nem érik el őket időben, főleg, mivel hajóik precíziós csapásokat mértek az ellátóhajóira. Hamarosan pedig választania kellett: vagy önként kapcsolják le a rendszereiket vagy elveszíti őket - márpedig mindenféle előny nélkül.

- Parancs az ellátóhajóknak! Hadd fussanak a gyávák!

- Hai - nyugtázta engedelmességhez szokott hangon a belső kommunikációs tiszt, és azonnal hozzálátott, hogy az egész flotta felé sugározza az üzenetet. A birodalmi túlélők és a chiss flotta túlélői hamarosan eltűntek a hiperűrben.

- Konoshita és Kodama sorhajókapitányok jelentkezzenek eligazításra! - intett a másodtisztnek, aki sietve ment is továbbítani az utasítást. Kure úgy döntötte, a protokoll betartása és külön szobába vonulás most felesleges időveszteség lett volna, így jelezte, hogy kapcsolják őket a kapitány pultjára, ahol hamarosan két kék színű alak jelent meg fél méteres kiadásban.

- Uraim.

- Kakka - tisztelegtek mindketten. Bár mindkét sorhajókapitány idősebb volt nála, mint rendfokozatban felettük állónak, minden tiszteletet megadtak neki.

- A chiss flotta váratlanul elhagyta a csatateret. Hamarabb rájöttek a terveinkre, mint sejtettük - mármint azokra a tervekre, aminek részleteit biztonsági okokból, illetve valamiféle politikai diszkrécióból ő maga sem tudta. - Kíváncsi vagyok a véleményükre.

- Ha ez a visszavonuló flotta pont a mi másik egységünkbe botlik bele, az sok gondot jelenthet a sakusen szempontjából - érvelt Kodama.

- Ugyanakkor nem tudjuk mi a hadművelet másik fele. Az bizonyos, hogy nyitva kell tartanunk a határt az ellátmány és erősítés számára - vetett ellen Konoshita.

- Felvehetjük a kapcsolatot a főhadiszállással? - kérdezte Kodama, aki láthatóan jóval konzervatívabban értelmezte saját feladatait, mint Konoshita.

- Attól tartok ez lehetetlen - rázta meg a fejét Kure, és tudta, neki kell most döntenie egy hatáskörét egyébként jócskán meghaladó stratégiai kérdésben. Ami járhat előléptetéssel vagy hadbírósággal is. - Rendben, a mérnökök kezdjék meg az erődítések építését a határon! Ezt a maga által kijelölt különítmény fogja biztosítani, Kodama sorhajókapitány.

- Hai - bólintott határozottan.

- A flotta nagyobb része pedig folytatja a haditerv szerinti előrehaladást a Schesa-Noris-Onfra-Naporar útvonalon! Siessen, egy óra múlva indulásra készen kell lennünk!

- Hai! - tisztelgett a két sorhajókapitány.


Coruscanti Híradó

[Nyilvános Holonet csatorna híradás]

Népszavazási különkiadásunkat látják.

A közelgő alkotmányos népszavazás előestéjén stábunk megkereste a jelentősebb szövetségi pártok vezetőit, hogy állásfoglalásra bírja őket a két feltett kérdéssel kapcsolatban. Az alábbiakban válaszaikból válogattunk. 

Történelmi pillanat részesei lehetünk a napokban. Két olyan döntést hozhatunk meg mindannyian, amelyek végre visszaállítják a Régi Köztársaság által képviselt évezredes értékeket és az igazságot minden élőlény számára. Ez több, mint egyszerű államreform, az Életvédelmi Bíróság és a jedikkel kötendő szerződés a garanciája annak, hogy a Köztársaság, immár eredeti és valódi nevén, újra a béke és szabadság valódi lángja legyen a galaxisban. Egy ilyen sötét órában, amikor a diktatórikus eszmék uralkodnak a Peremvidéken, ez különösen fontos. Nagy várakozással és örömmel tekintünk a szavazás elé és kétségünk sincs a két igen győzelmében. - Melchior Thul, gazdasági megbízott, Új-Alderaan szenátora, a Demokratikus Köztársaságért Koalíció szóvivője

Népem vénei gyakran mondják, a bafforr-fa is csak úgy nőhet nagyra, ha erős gyökerek tartják, ágai pedig magasba nyúlnak. Ez az alkotmány lesz a Szövetség új gyökérzete, ami leszámol a daalista önkény intézményeivel, és lehetővé teszi, hogy minden egyes szövetségi, a jövőben pedig köztársasági polgár végre felelősséggel dönthessen a saját sorsáról. Ahol pedig ezt a zsarnokság mégsem teszi lehetővé, az új intézmények segítségével megtehetjük a megfelelő lépéseket. Ez az alkotmány az első lépés azon az úton, hogy egyetlen kizsákmányolt, rabszolga-sorba taszított, megalázott lény se éljen a galaxisban. Az pedig külön örömmel tölt el, hogy ezért az ügyért a megfelelő támogatás esetén a jedikkel kart karba öltve dolgozhatunk. Ne feledjük, az alapszerződés jóváhagyásával a jedik nem csak jogosultságokat kapnak, de megvalósul működésük demokratikus felügyelete is, amely területen még, mondjuk ki, a Régi Köztársaságnak is voltak hiányosságai. Várjuk a két igen győzelmét és kérjük választóinkat, hogy támogassák ezt. - Triebakk, szociális megbízott, Kashyyyk szenátora, a Szabad Szövetségért szóvivője (fordítódroid útján) 

Biztos vagyok benne, hogy a választók helyes döntést fognak hozni a szavazáson. Mi a magunk részéről úgy véljük, hogy az intézkedésekről külön-külön helyesebb lett volna szavazást tartani, mint egyetlen kérdésbe besűríteni az egész csomagot, így megtévesztve a választókat. Nem látjuk be, miért ne lehetne átalakítani a szövetségi költségvetést például anélkül, hogy boszorkányüldözésre is felhasználható új bíróságokat hoz létre a kormányzat. Ezek teljesen különböző dolgok. A jedik működésének szerződéses keretek közé szorítását helyénvaló gondolatnak tartjuk szintén, de nem olyan formában, hogy átengedünk nekik bizonyos funkciókat, amelyeket az államnak kell ellátnia. Akármi is legyen azonban a népszavazás eredménye, egy valamire kérem választóinkat; döntsenek belátásuk szerint, és tartsanak ki a Szövetség egysége mellett. - Wynn Dorvan, ideiglenes frakcióvezető, Egységes Galaktika 

Ez az egész népszavazási komédia egy szégyen. A népakarat álcája mögé bújva demagóg módon az Organa-féle kormányzat ürügyet keres arra, hogy kimutassa a foga fehérjét és a valódi szándékát, ami nem más, mint a Szövetség meggyengítése és a jedik pozícióba hozása. Mert erről és nem másról szól ez az egész. Szét akarják verni azokat a vívmányokat, amelyeket az elmúlt húsz évben elértünk egy erősebb Szövetség érdekében, melyekkel meghaladtuk a bürokratikus, és egyszer már megbukott Új Köztársaság korrupt és működésképtelen államrendjét. Megfognak mindent, ami nem az ő vezetői elitjük alatt született, és kidobják az ablakon. Ami pedig megmaradt, azt koncként odavetik a jediknek, akiknek így bármikor bármilyen szövetségi ügybe beleszólásuk lesz. Az alapszerződés álcája alatt bebocsátást nyernek a bizottságokba, a Szenátusba, még a haderőbe is, olyan összefonódást teremtve ezzel, amitől egy régi köztársasági politikus is elpirulna szégyenében. Remélem, hogy a választók többsége megérti ezt, és első lépésben nemmel, két nemmel szavaz, másodikban pedig támogatói voksát az ESZM mellett teszi le, ha eljön az ideje, hogy leválthassuk ezt a szégyenletes kormányt. - Givli G'Sil, Coruscant szenátora, az Erősebb Szövetségért Mozgalom ügyvezető elnöke 

Igen, igen. Erre szólítom fel, kérem választóinkat. Támogassák ezt a reformot, amellyel végre meglehetnek a feltételei annak, hogy a galaktikus társadalom perifériára szorult, diszkriminált csoportjai végre megkapják a nekik kijáró védelmet és jogokat. A jedikkel való együttműködés szintén fontos és szükséges lépés, de hadd emeljem ki, hány olyan alulról szerveződő kezdeményezés van még rajtuk kívül is, amelyek számára ez az együttműködési forma megnyithatja az utat ahhoz, hogy végre jelentőségükhöz mért feladatokat vállalhassanak. Remélem, hogy az alapszerződés intézményének bevezetése után számos másik egyház és közösség is felzárkózik a jedik mellé ezen a téren, hogy igazán sokszínű társadalomban élhessünk. - Fyor Rodan, kulturális és médiaügyi megbízott, Pantolomin szenátora, Lehet Más a Galaktikus Politika 

Nem győzöm eleget hangsúlyozni, mennyire fontos az, hogy ezt a reformot támogassuk. Az alkotmányreform után megnyílik a Köztársaság tagrendszerei számára a lehetőség, hogy saját ügyeikben önmaguk dönthessenek, és csak a legszükségesebb kérdésekben forduljanak a Szenátushoz. Egy olyan közösség tagjai lehetünk, ahol a szabadkereskedelem és a nyitottság érvényesül, és ahol a felsőbb állami szint csak olyankor szól bele a polgárok életébe és helyi önkormányzásába, amikor feltétlenül szükséges. Ugyanez igaz a jedikre is - bárhogy is döntünk a jedikkel kötendő szerződésről, ne feledjük, a szerepvállalásuk minden esetben előzetes felkérést igényel. Csak ott és akkor fognak beavatkozni, ahol a helyi közösség így dönt. - Moog Ulur, alkotmányügyi és polgárjogi biztos, Rodia szenátora, Független Rendszerek Galaxisa

Meg vagyunk győződve róla, hogy nagy változásokra van szükség a Szövetségben, de egyáltalán nem vagyunk meggyőződve arról, hogy ez az alkotmánymódosítás a helyes módja ennek. Fontos, hogy az elnyomottak és a dolgozók megfelelő védelemben részesüljenek, de ez az alkotmánymódosítás azzal, hogy visszaszorítja az állam szerepét és nem kormányzati szervezeteknek enged nagyobb teret, számos kérdést nyitva hagy. Nem tudjuk, hogy a kétkezi munkások szakszervezetei, vagy ellenkezőleg, a burzsoá nagyvállalatok álságos alapítványai lesznek azok, amelyek nagyobb szerephez jutnak majd. Nem tudjuk, hogy az új Szenátusban az egyszerű polgárok, vagy a konglomerátumok szava érvényesül majd, ahogyan az a régi időkben is történt. A jedikkel kapcsolatban józan belátásra és támogatásra kérjük választóinkat, hiszen ők mindig is kiálltak az elnyomottak mellett, így az Unió az egy nem, egy igen politikáját képviseli. - Chegu Evara, Sullust szenátora, Dolgozók Intergalaktikus Uniója


Exocron

A Jedi Tanács ülése, mint újabban minden megbeszélés a galaxisban, rövidre és lényegretörőre sikeredett. Amint a szavazás befejeződött, az elnöklő Kam Solusar mester megigazította kámzsáját, és még egyszer körülnézett az egybegyűlteken. Felesleges lett volna megszólalnia, de a teremben lévő nem erőérzékeny megfigyelőre való tekintettel mégis a kommunikáció hagyományos formáját választotta. 

- A Tanács megvitatta a Harmadik Birodalom kérését. Bár fenntartásaink vannak a Birodalom politikájával szemben, nem mehetünk el amellett, hogy segítséget nyújtottak nekünk az Ossus evakuálásánál, kockáztatva ezzel egy konfrontációt is a Sithekkel. Egyúttal ez egy jó lehetőség arra, hogy megismerjük a belső berendezkezésüket és tapasztalatokat szerezzünk a belső helyzetükről. A Tanács jóváhagyja, hogy Smordre mester és tanítványa missziót indítsanak a Harmadik Birodalomba. Tekintettel arra, hogy a Harmadik Birodalom a Yuuzhan Vonggal is háborúban áll, Cilghal mester önként jelentkezett a misszióhoz való csatlakozásra.

- Így jobban megérthetjük a Yuuzhan Vong fenyegetést, ha közvetlenül a frontvonal mellett vizsgálhatok esetleges mintákat - emelkedett szólásra a mon cal mester. - A helyszínek kérdését is megbeszéltük Smordre mesterrel, és úgy döntöttünk, hogy a zavargások miatt a Ziost kezdetben nem lenne alkalmas. Így képviseletünket a Lorrdon fogjuk berendezni.

- Továbbítani fogom a Szövetségnek is ezt az információt - emelkedett szólásra Kenth Hamner. - Nem vagyok benne biztos, hogy örömmel tölti el őket, de amíg nem írjuk alá az alapszerződést, szabadon cselekedhetünk. 

- A Dathomirra telepítendő bázis ügyében - folytatta Kam Solusar. - Kiválasztották a Szövetségi Flotta mellé delegálandó különítményünk parancsnokát? 

- Engedelmével, Nagymester, igen - biccentett a Fény Hadseregének parancsnoka, Keyan Farlander tábornok, az egyetlen jelen lévő nem jedire mutatva. - Fel tábornok személyesen vállalta a feladatot. 

- Nem fognak csalódni bennem, mesterek - húzta ki magát katonásan a sebhelyes arcú férfi. - Bár régen nem álltunk mindig egy oldalon, sok közös van bennünk. 

- Sokkal inkább egy oldalon álltunk mindig is, mint az első pillantásra gondolnánk - mormolta maga elé egy bátorító mosoly kíséretében Tionne Solusar. - A szerénység a jedik erénye, tábornok, de ne vigye túlzásba. Örülünk, hogy itt van. 

- A Pergitorról és Rylothról kapott jelentéseket később tárgyaljuk - folytatta Kam Solusar, majd egy pillanatnyi szünetet tartott. Minden mester jól tudta, hogy az a kérdés következik, amire legnehezebb válaszolni, és amit a legtöbbet vitattak. 

- A Dathomir-bázis kapcsán Barratk'l mester kérelmezte, hogy tanítványaival együtt csatlakozhasson az őrposzthoz - folytatta Kam. - Azonban kaptunk még egy rendkívül szokatlan kérést, ami hosszas vitát váltott ki a Tanácsban, és nem jutottunk egyértelmű döntésre. Így az a döntés született, hogy előbb meghallgatjuk a kérelmezőt. 

- Miről van szó? - súgta oda Jag Farlandernek, hiszen ő nem tudta követni a mesterek között az Erőn keresztül zajló szó nélküli kommunikációt.

- A felderítőink elfogtak egy hajót a szektor határán - magyarázta a tehetséges volt Lázadó pilóta, aki már csak a katonai múlt miatt is rögtön szárnyai alá vette Jaggedet, holott volt idő, amikor ellentétes jelvényű egyenruhában harcoltak. - Az utasai audienciát kértek a Tanácstól... egészen pontosan egy padawantól. Nagyon szokatlan. 

- Vezessék be a vendégeinket - intett Kam, mire Saba Sebatyne és két, az ajtónál álló lovag néhány pillanatra elhagyták a termet. 

Jag hirtelen úgy érezte, mintha valami láthatatlan szellő lebbentené meg a tarkóját, és hirtelen ismerős illatot vélt érezni. Az nem lehet, gondolta, és egy pillanatra úgy érezte, hogy megroggyannak a lábai.

Amikor azonban a barabel mester visszatért a vendégekkel, és Fel rápillantott a vörös hajú hapan nőre, majd a mellette magasodó, erős testalkatú, hosszú fekete hajú, a Sithek sötét zubbonyát viselő férfira, bizonytalansága egy pillanat alatt dühvé változott. 

- Te? Te???

Keyan finoman Jag vállára tette a kezét, majd a biztonság kedvéért a másik oldalán ülő Kyle Katarn is így tett. Így is mindkettejüknek némi nyomást kellett gyakorolni az Erőn át is, hogy a pilóta ne rohanjon rá a belépő alakra. 

Zekk elkerülte Jagged Jel tekintetét, majd térdre ereszkedett a Tanács előtt.

- Újra visszatértél hozzánk, legsötétebb lovag - Kam Solusar hangja egyszerre a megszokott melegség és szelídség helyett fensőbbséget és méltóságot sugárzott. Még Jag is elhallgatott. A mesterek nem tűntek meglepettnek, de Jag számára ebben a pillanatban, most először vált világossá, hogy miért ezt a férfit választották Luke helyettesének. Mintha csak az öreg Skywalker szelleme lengte volna be a helyet. 

- Mi a mondanivalód nekünk, Zekk? 

Zekk nem szólt egy szót sem, csak megnyitotta elméjét a mestereknek, Jagged pedig másodszor is érezte a finom szellőt, ami körbelengte a helyiséget, mintha megérintett volna mindenkit, miközben Zekk arca megtelt könnyekkel, és csend borult a tanácsterembe, hosszú, percekig tartó csend. 

...

Nem a Zekket és hapan társát szállító yacht volt az egyetlen aznap, amelyik a Fény Hadseregének vendégterminálján landolt az Exocronon. Néhány platformmal odébb, két StealthX kíséretében egy az egész galaxisban jól ismert deltoid alakú teherhajó mellett landolt a jelzések nélküli, sötétszürke, páncélozott chiss sikló. 

Han Solo a fejét vakargatva támasztotta a Falcon rámpájának egyik tartóoszlopát. Fogalma sem volt, miért pont őrá hivatkozott az azonosítatlan, chiss hajóval érkező vendég, amikor belépett a Kathol-szektorba. Fogalma sem volt, hogy néhány flancos jedi mester helyett miért egy öreg koréliai csempész társaságára vágyhatott ez a kékség. 

De mivel úgy sem volt jobb dolga, elhatározta, hogy még ennek a furcsaságnak a végét megvárja, és csak azután indul vissza Coruscantra Leiához. 

Amikor azonban a kisírt szemű, szőkés-őszes hajú nő és a mögötte haladó repulzoros lebegő sztázistartály leereszkedett a chiss hajó rámpáján, Han tarkóján végigfutott a hideg verejték. Látásból ismerte a nőt, sosem volt szorosabb kapcsolata vele... mégis, nem kellett sokáig tanakodnia, hogy ki lehet a koporsóban. És bármennyire is ellenségnek számított a vele egykorú férfi a plasztoid réteg alatt, Hanban mégis volt annyi nosztalgia és lojalitás a földijei iránt, hogy elszoruljon a szíve.

- Syal - szorította meg a nő kezét Han. - Nem tudtam... azt sem tudtam, hogy erre jössz... sajnálom. 

- Nem akartam egyenesen Jaget keresni - szipogta Syal Antilles. - Így is elég nehéz lesz neki. A jedik mondták, hogy te is itt vagy. 

- Egyre kevesebb időnk van... - tette a tenyerét Soontir Fel báró koporsójára Han Solo. - Gyere. Előkerítjük a fiad. És bármit, amire szükséged van. 

- Éppenséggel... lenne - biccentett az idősebb Syal Antilles - Haza akarom vinni. Koréliára. Reméltem, te segíthetsz. 

- Csak természetes - fogta kézen az özvegyet Han bátorítóan. - Gyere.


Coruscant

Miközben a holohírcsatornák tele voltak a népszavazásra készülő pártok, küldöttek és celebritások nyilatkozataival, a szövetségi kormányzat védelmi ügyekért felelős tanácsában jóval felfokozottabb hangulat uralkodott. A főtisztek kávéval a kezükben figyelték az államfő legutóbbi interjúját Javis Tyrr műsorában. 

A műsorvezető utolsó kérdésénél Belindi Kalenda kimerevítette a holoképet, majd a főtisztek felé fordult. 

- Önök jobban értenek a közvéleménykutatásokhoz és az ilyesmihez, mint én, de meglepő, hogy a médiában is pletykálnak ilyesmiről. 

- Van hír bármelyik rendszerből a Cosrán és a Polneyeon kívül, ahol tényleges szeparatista megmozdulásokkal kellene számolni a szavazás után? - kérdezte Marrabb szenátor. 

- Nincs, uraim - rázta meg a fejét Garik Loran, a titkosszolgálat új vezetője. - Az ESZM tüntetéseket tartott és felszólította a támogatóit a nemmel szavazásra, de egyetlen rendszerben sem számolunk tényleges szeparatista mozgalommal az említett kettőn kívül. A Kuat és a Balmorra szóba jöhetne még, vagy talán a Taris, de ezeken a területeken a Sithek közelsége miatt várhatóan kimerül az elégedetlenség némi tiltakozásban. Nem valószínű, hogy kockáztatnák a biztonságukat az önállóság kikiáltásával, mert akkor fennállna a veszélye, hogy a Sithek azonnal megvetik a lábukat. Őszintén szólva nagyobb felbolydulásra számítunk akkor, hogyha a nem szavazatok győznének. A reformpártiak tömeges megmozdulásokat szerveznek az esti órákra a szavazás napján, hogy megünnepeljék az eredményt.

- Számos rendszerrel tárgyalásban vagyunk, akik a népszavazás eredményéhez kötik felvételi kérelmüket - vette át a szót a külügyekért felelős Ponc Gavrisom. - Ha a szeparatizmus tényleg a Polneyera és a Cosrára korlátozódik, az újonnan csatlakozó rendszerek száma messze felülmúlja majd ezt. 

- Természetesen megvan a lehetőségünk a katonai fellépésre, is - jegyezte meg két szörcsögő lélegzetvétel között a hadsereg keményvonalas parancsnoka, Stavin Thaal tábornok. 

Az ülés résztvevői az asztalfőn ülő államfőre, majd a humán tisztre meredtek. Leia, aki nemrég tért vissza az interjúról, amelyet végignéztek, ismét megrázta a fejét. 

- Nem. Tartsuk magunkat a döntésünkhöz, barátaim. Ha egy-két rendszer menni akar, elengedjük. Nem lesz beavatkozás és nem lesz semmi olyasmi, ami polgárháborúra emlékeztet. 

A tisztviselők nagy része egyetértően bólintott. 

- Az Egységes Galaktika mellett kiálló rendszerek nagy része csendben kivár - folytatta Kalenda. - Nem számítunk arra, hogy nyíltan felvállalnák a támogatásukat a Cosra és a Polneye mellett. 

- Elképzelhető, hogy ezek a rendszerek a Sithekhez csatlakoznak? - kérdezte a vadászerők parancsnoka, Tycho Celchu tábornok. - Akkor gyakorlatilag itt lennének a támaszpontjaik a szomszédban. A Koornacht-halmaz nagyon közel van Coruscanthoz, ez már a yevetha-krízis idején is probléma volt. Gondolom, senki nem örülne neki, ha egy újabb szuper-csillagromboló fenyegetné a főbolygónkat. 

- Önmagában sem a Cosra, sem a Polneye nem képvisel jelentős katonai erőt - rázta meg a fejét Bwua'tu admirális, flottaparancsnok. - De az Emperorral kapcsolatban igaza van a tábornoknak. Nem kerülhet szeparatisták kezébe, ahhoz túlságosan is veszélyes fegyver.

- Ezzel tisztában vagyunk mindannyian - biccentett Leia és Loranra nézett. - A helyén vannak az ügynökei? 

- Mind a helyükön vannak, elnök asszony - nyugtázta az "Arc". - Ne aggódjon, az a hajó nem kerül szeparatisták kezébe, ha megindulnak az események. Egy véletlen balesetért pedig nem hibáztatható senki a reaktorteremben, nemde? 

Leia felsóhajtott. Nem tetszett neki, hogy alapvetően ártatlan katonák élete kerül veszélybe ezzel, akik a hajón szolgálnak, de meg kellett hoznia a döntést. 

- Mi a helyzet a klónozó létesítményekkel? - kérdezte Marrabb. 

- Magára a Polneyera a beszivárgás még a legjobb ügynökeinknek is nagyon nehéz - kopogott az asztalon Loran. - A klónok biztonsági hálója nagyon erős, csak másodvonalbeli ügynököket tudtunk bejuttatni eddig. 

- Önmagában nem érnek túl sokat azok a létesítmények - legyintett Bwua'tu. - Ha nincs meg hozzá a flottájuk, amit feltöltsenek legénységgel.

- Ezért is lenne tanácsos végre Daala körmére nézni - jegyezte meg Celchu. - Mindannyian tudjuk, hogy hol van. 

- Barátaim, mindent a maga idejében - mosolyodott el Leia. - Engedjük, hogy ez a szavazás a demokrácia és a béke ünnepe legyen. És ha szükséges, utána foglalkozhatunk néhány rendszerrel, ahol máshogy gondolkodnak. Ne feledjék, még mindig vannak ott néhányan, akiknek büntetőjogi felelősségük is van a korábbi események miatt. Hogy állnak a tárgyalások Koréliával és a bothanokkal?

- Az ellenzéki szervezetek egyöntetűen támogatják a kezdeményezésünket - biccentett Gavrisom. - A kormányoktól viszont még nem kaptunk hivatalos állásfoglalást. 

- Lehet ennek köze ahhoz a jelentéshez, amit Phennirről kaptunk? - jegyezte meg Kalenda.

A kérdő tekintetek most Loran felé fordultak. 

- A Konföderáció államfője néhány héttel ezelőtt, fogalmazzunk így... eltűnt. Közvetlenül azután, hogy visszatért a Nagiról - magyarázta Loran.- Forrásaink szerint nagy a bizonytalanság a Konföderáció vezetésében. Phennir aláírt egy megállapodást a nagaiokkal, amely meglehetősen erős pozícióba juttatja őket a Konföderáción belül, gyakorlatilag mindenhez hozzáférhetnek. A Konföderációs Gyűlés ezért beidézte az államfőt egy meghallgatásra, aki azonban nem jelent meg, a titkársága szerint váratlan betegség miatt. Azonban egyes jelentések szerint egyszerűen nem tudják, hol van. 

- Kicsit sokan tűnnek el manapság - jegyezte meg Bwua'tu, szőrös mancsával az állát vakargatva. 

- És ehhez jön még a helyzet a chisseknél - tette hozzá Kalenda. - Egészen friss - Azzal egy adattáblát tolt a főtisztek elé. 

- Azt írják, megszűnt minden kommunikáció a Csillával, és egy mélyűri felderítőnk nagai flottamozgásokat észlelt a szektorban - olvasta Marrabb. 

- Azt javaslom, admirális, helyezze készültségbe az erőit - pillantott a bothan főparancsnokra Leia. - Úgy érzem, az ex-birodalmi szeparatisták jóval kisebb gondot jelentenek, mint az, hogyha a nagaiok agresszív terjeszkedésbe kezdenek a Konföderációban és a chisseknél.

- Azt pletykálják, a Sith császár már majdnem annyi időt tölt a Nagin, mint otthon - jegyezte meg Kalenda.

- Ha ez a Sithek új stratégiája, hogy a nagaiokat használják fel a saját céljaikra, akkor legalább olyan kemények leszünk velünk, mint az ESB-vel - zárta le a vitát Leia. - Ne felejtsük el, barátaim, kettős felelősségünk van. A Köztársaság régi fényének helyreállítása mellett a Sötét Oldal visszaszorítása is. És ha ez azzal jár, hogy az ESB mellett a nagaiokkal is összeütközésbe kerülünk, ám legyen. 

Egyetértő mormogás mellett ért véget a megbeszélés. Gavrisom és Leia még néhány pillanatig a teremben maradtak.

- Gondterheltnek tűnsz - tette szárnyát a nő kezére a calibop, bátorítóan végigsimítva.

- Érzem, hogy valami közeleg, Ponc - szorította meg Leia régi barátja végtagját. - A szavazással kapcsolatos valahogy. Érzem, hogy felbolydul az Erő a galaxisban, de nem értem, miért. A jelentések és az előrejelzések világosak, végig fogjuk vinni ezt a reformot. Mégis, valahogy rossz érzésem van. Talán a nagaiok miatt? Nem tudom. Úgy érzem, mintha valamit nem vettünk volna észre...

- Vagy csak olyan lelkesedéssel vetetted bele magad az államfősködésbe, amit az ember megengedhet magának huszonévesen, de nem akkor, amikor már unokája van - kacsintott a madárszerű lény. - Pihenj egy kicsit, Leia. A mestered talán azt is mondaná, hogy meditálj. Hátha rájössz a válaszokra. De legalább megnyugszol. 

- Igen - biccentett Leia. - Köszönöm, Ponc.

Az érzés azonban meditációban sem hagyta nyugodni. Kinyúlt a testvére felé, és megérintette Luke elméjét... majd visszariadt a férfi auráját körülvevő sötétségtől, mely nem is annyira a sajátja volt, sokkal inkább valami lepel, ami körbefogta. 

- Vigyázz magadra, bátyám - suttogta maga elé Leia, és hagyta, hogy az Erő átvegye az irányítást a tudata felett, mély, pihentető meditációba taszítva, amiben megválasztása óta nem volt része. 

Ponc Gavrisom ki tudja honnan egy meleg pokrócot borított a székben álomba merülő államfőre, majd ügyelt rá, hogy kifelé menet lekapcsolja a villanyt.

- Az elnök asszony a következő hat órában nem fogad senkit - biccentett az ajtónál posztoló szenátusi őrnek, majd elmosolyodott magában. Remélte, hogy a régi idők nagy jedijei és az A'kla család tagjai valahonnan az Erőn túlról most látják őket, és ők is mosolyognak.


Fondor

A sűrű, kavargó, porszemekkel telített szennyezett szél még a lehúzott védőrácsok ellenére is folytogatóvá tette a szoba levegőjét. Il-Raz nagyon remélte, hogy hamarosan véget ér a kényszerű bújkálás, vagy ahogyan Lecersen nevezte, az alacsony profilú kitelepülés, és visszatérhet a bolygó valamelyik klimatizált, a városközpontban elhelyezkedő felhőkarcolójába ebből a gyárnegyedbeli koszfészekből - ráadásul olyan pozícióban, amiről coruscanti karrierje alatt maximum álmodni mert. Vagy még azt sem. 

Csak gondoskodnia kellett arról, hogy minden rendben menjen, és a Szövetségi Titkosszolgálat ne fogjon szimatot. 

Egyelőre.

- Fejezd be, tűnés kifelé - a sovány, sápatag twi'lek kisfiú elkeseredetten pillantott fel a férfira, majd megtörölte a szája szélét és kiszaladt az ajtón. Il-Raz felsóhajtott. Amióta inkognitóban utazott, számos olyan intézménybe nem volt bejárása, ahol korábban törzsvendégként, szívélyesen fogadták. Így aztán kénytelen kelletlen alkalmi szolgálatásokat kellett igénybe vennie az utcáról, ami finoman szólva sem a megszokott színvonalat jelentette. Bár még ez is több volt, mint a semmi, amivel a Knoton kellett beérje. Hiába nézte el olykor órákig a Diestljugend lelkesen gyakorlatozó, kipirult tíz éves úttörőit, egyetlen alkalma sem volt rá, hogy alaposabban megismerkedjen velük. Roppant frusztráló érzés volt. 

- Elnézést, nem zavarok? - lépett be a szobába nem más, mint Fondor miniszterelnöke, Shas Vadde. 

- Öhm, dehogy, elnézést - szedte magát rendbe Il-Raz, majd végigmérte a kimért, őszes hajú, tiszteletre méltó politikust.

- Nagyon meggyőző. 

- Köszönöm - biccentett Flim. - Igyekeztem. Most már csak annyi kell hozzá, hogy a maga Tiebolt barátja és az emberei is rendben tegyék a dolgukat. Aztán mehetünk is. 

- Nem a barátom - vont vállat Il-Raz. - De mindenki a helyén van, igen. Hamarosan elfoglalhatja az irodáját, elnök úr. 

Az imposztor elmosolyodott, és kihátrált, Il-Raz pedig lehunyta a szemét, hogy még egyszer utoljára átgondolja a tervet. Igen, minden rendben ment. A színész, Tiebolt titkosügynökei és Lecersen pénze olyan egyveleget alkottak, amivel kiválóan lehetett dolgozni. Persze így is fennállt a veszélye, hogy némi elégedetlenkedés kíséri majd a meglepetést, amelyet Il-Razék itt a szektorban előkészítettek a szövetségi kormány számára. Alapvetően csak egy kis rásegítésre volt szükség, nem többre. Pusztán annyira, hogy a változásra vágyó lakosság, amelynek nagy részét nem igazán hozta lázba a köztársaságpártiak győzelme, tényleges alternatívát lásson, és merjen cselekedni. Kis rásegítésre, amelyhez a megfelelő vezetőknek a helyükön kellett lenniük... pontosabban a megfelelő embereknek a megfelelő vezetők helyén. Lecersen hasonlón ügyködött a Tapani-szektorban, bár az ottani nemeseknek inkább csak némi noszogatásra, és a Knot képességeinek demonstrációjára volt szükségük ahhoz, hogy megfelelő helyre tegyék a voksukat. A rafinált vén moff mindig is tudta, hogyan fogja meg a dolog könnyebbik végét, gondolta Il-Raz. 

De sebaj, gondolta tovább. Nagyobb erőfeszítésért nagyobb jutalom jár majd. Egy egész szektor irányításáért pedig bőven jár majd annyi honorárium, amiből végre megvalósíthatja régi álmát.

Mindig is szeretett volna egy bentlakásos általános iskolát, amelynek ő a fővédnöke, igazgatója és éjszakai felügyelője egy személyben...


Knot

Diestl és a Phennirrel kiegészült cosrai vezérkar tagjai a vezérkari teremben gyülekeztek. 

- Több felderítőt küldtünk az Elrood-szektorba, de egyelőre nem akadtunk Poklonskaya nyomára - jelentette Tiebolt. 

Diestl összehúzott szemöldökkel meredt a hírszerzésiek fejére. 

- Ne szórakozzanak túl sokáig. Az utolsó dolog, amire szükségünk van, hogy a népünk legnagyobb közelgő pillanatában néhány koszos untermensch megzavarja a terveinket...

A nem cosrai tisztek szemében némi értetlenség csillant meg a kifejezés hallatán, de egyikük sem jutott el odáig, hogy kérdéseket tegyen fel. 

- A szövetségi választások időpontja sürget minket - folytatta Diestl. - Mindannyian készen állnak, uraim? 

Phennir, Il-Raz és Lecersen egyszerre bólintottak. 

- Akkor foglalják a pozícióikat, meine Kameraden - intett a Főmarsall, majd Cortezhez fordult. 

- Még nem kaptuk meg a végleges választ Daalától, sem Folettől. De nem várhatunk tovább. Helyezze készültségbe a knoti és a cosrai csapatokat egyaránt, admirális!

- Zu befehl, Herr admiral - tisztelgett Cortez, magában pedig sűrűn remélte, hogy mindezt Bwua'tu és a többi szövetségi főtiszt túlzott figyelmének elkerülésével tudja megtenni. 

- Annyi év után... - suttogta maga elé átszellemülten Diestl. - Végre eljön a mi időnk. Der sieg wird unser!

- Der Sieg wird unser! - visszhangozta a terem egyként.


Coruscanti Híradó

[Nyilvános Holonet csatorna híradás]

Választási híreinket látják.

A Szövetség minden szektorában sikeresen lezajlott az új alkotmányról és a jedikkel kötendő alapszerződésről szóló népszavazás. 

A Szövetségi Választási Iroda tájékoztatása szerint minden rendben zajlott, elszigetelt incidensektől eltekintve a szavazás rendjét sehol nem zavarták meg komolyabban. 

Az előzetes eredmények a következők: 

1. kérdés - A Galaktikus Szövetség / Galaktikus Köztársaság alkotmányos reformjáról: 60% igen, 40% nem. 

2. kérdés - A Galaktikus Szövetség / Galaktikus Köztársaság és a Jedi Lovagrend között köttetendő alapszerződésről: 57% igen, 43% nem.

A Választási Iroda tájékoztatása szerint a szavazatok hitelesítését követően a várható eredmény mindkét kérdésben az Igen szavazatok győzelme. 

Az alábbiakban a fontosabb szövetségi rendszerek eredményeiből válogattunk:


A kék szín minden esetben az 1.kérdésben leadott Igen szavazatok arányát jelenti, a piros szín minden esetben a 2. kérdésben leadott igen szavazatok arányát. 

Hamarosan élő közvetítéssel jelentkezünk a Szenátusból és a Szövetség fontosabb pártjainak irodáiból, ahonnan prominens kormánytagok és pártvezetők reakcióit osztjuk meg nézőinkkel. 

Coruscanti Híradó, a Galaktikus Köztársaság hangja.


-- Vége a XXXVIII. Fejezet 2. részének --



Comments