EGB Könyv‎ > ‎

XXXVIII/1

Harmincnyolcadik Fejezet

Első Rész



Coruscanti Híradó

[Nyilvános Holonet csatorna híradás]

A Coruscenture segítségével az Incom 36%-al növelte a hiperhajtóművek energiahatékonyságát a X-sorozat katonai és civil felhasználású járműveiben, csökkentve az energiafelhasználást és a költségeket. Repüljön órákkal gyorsabban Ön is a Mon Calamariról Coruscantra a Coruscenture energetikai és műszaki tanácsaidónak segítségével! Coruscenture. Az univerzum leggyorsabb megoldásai mindenkinek.

Kedves nézőink, a reklám után következzék mindannyiunk kedvencének műsora! Íme itt a Szemtől szemben Javis Tyrr-el legújabb adása!

A stúdióban mindannyiunk kedvence, Javis Tyrr!

...

- Köszöntöm a nézőket. Egyszerre örömteli és emlékezetes számomra a pillanat, hogy újra műsoromban köszönhetem a Galaktikus Szövetség immár újonnan megválasztott államfőjét, Leia Organa Solo asszonyt.

- Én is üdvözlöm a kedves nézőket. Köszönöm a szíves meghívást, Javis.

- Elnök asszony, engedje meg, hogy ezúton fejezzem ki részvétemet a sajnálatos események kapcsán, melyek legutóbbi ittjártakor következtek be. 

- Köszönöm az érintett családok nevében. Úgy gondolom, ez legalább annyira szól önnek és a stábja tagjainak is. Sajnálatos veszteségek voltak ezek, és mindannyian ismertünk, vagy ismerünk valakit, akit személyesen, vagy a családján keresztül megérintett valamilyen formában ez a tragédia. Azt kell tennünk, mint minden más, múltbeli tragédiával kapcsolatban. Emlékeznünk kell. 

- Egyetértek, elnök asszony, most azonban elsősorban azért hívtam meg, hogy a várható népszavazásról beszélgessünk. Mindannyian láttuk és elolvashattuk az új tervezetet, melyet közzétettek nem sokkal ezelőtt. Elmondaná mégis azon holonézők kedvéért, akik annyira nem jártasak az államjogban, hogy pontosan mik ezek a javasolt változások az alkotmányban, röviden szólva, miről is szól ez a közelgő népszavazás? 

- Természetesen. A tervezet, amit közzétettünk egy komplex intézkedéscsomag első eleme, melyhez a választók ismételt felhatalmazását kérjük. Nem kisebb vállalkozásról van szó, mint hogy gyökeresen átalakítsuk a Szövetség államszervezetét, sőt magát az elnevezését is. Vissza akarunk térni azokhoz a demokratikus gyökerekhez, amelyek ezt a közösséget életre hívták évezredekkel ezelőtt. Az alkotmánymódosítás ennek jogi nyelvezetű formába öntött szükséges része, de valójában nagyon sok jelképes elemet is tartalmaz, amelyről megkérdezzük a választókat.

- Mindenekelőtt egy új nevet, és egy preambulumot. 

- Így van. A reformot a gyökerektől akarjuk kezdeni és a gyökerekhez akarunk visszatérni azzal, hogy a Szövetség nevét visszaváltoztatjuk Galaktikus Köztársaságra. Ennek pedig nem csak formai jelentése van, hanem értékeket is közvetít, azokat az értékeket, amelyeket a preambulumban megfogalmazunk. A szabadságot, az egyenlőséget, minden élőlény élethez és boldoguláshoz való jogának szentségét és sérthetetlenségét. 

- Mégis, miért van erre szükség? A Szövetség így is az Új Köztársaság jogutódja. 

- Azért van szükség rá, legalábbis meglátásunk szerint, és remélem, a választók támogatnak minket ebben, mert a Szövetség nevéhez számos sajnálatos esemény kötődik az elmúlt évekből. És azért is, mert létrehozói szándékával ellentétben a Szövetség államszervezete az elmúlt húsz évben az önállóság támogatása és a szabad föderalizmus helyett újra a központosítás és az antidemokratikus kormányzás irányába mozdult el. Tiszta lapra van szükségünk, és ezért vissza kell térnünk ahhoz a megnevezéshez, amely az eredeti értékeket képviseli. A Köztársasághoz, ahogyan a köztársaság volt évezredekig a szabadság letéteményese a galaxisban. Ugyanez a szándékunk, ugyanez mozgatja a választóinkat, és fontosnak tartjuk, hogy ezt ily módon is kifejezésre juttassuk. 

- Sokak szerint a Köztársaság neve inkább a korrupcióval, a szegények javára meggazdagodó elittel forrt össze, végeredményben pedig a Birodalom kialakulásával és a nevében elkövetett rémtettekkel. 

- Éppen ezért van az, hogy a névváltoztatás csak az első lépés. Az alkotmánymódosítási javaslat további intézkedéseket is tartalmaz, amelyek reményeink szerint hatékonyan garantálják majd azt, hogy a fent vázolt sajnálatos események még egyszer ne történhessenek meg a Köztársaság égisze alatt. Ezért különböztetjük meg egyértelműen azt, hogy mi a szövetségi szintű hatáskör és mely területek tartoznak egyértelműen a tagrendszerekhez, ezért erősítjük meg a Szenátus felügyelő szerepét és ezért hozunk létre, ha szükséges, új intézményeket.  

- Bizonyára felkészültek arra a kritikára, amely szerint ezzel éppen ahhoz a bürokratikus rendszerhez térnek vissza, ami a Köztársaság, és egyesek szerint az utódja, a többek között az ön elnöklése alatt megalakított Új Köztársaság bukásához vezetett. 

- Nem létezhet igazi demokrácia megfelelő fékek és ellensúlyok nélkül. Amit biztosítanunk kell, hogy a döntéshozási és egyeztetési folyamat mindenki számára átlátható és nyitott legyen, hogy ne titkos alkuk határozzák meg a politikai döntéseket, hanem tényleges párbeszédre legyen mód a megfelelő bizottságokban és egyéb szervekben. Ezért az államreform nem csak a Szenátus és a bizottságok hatáskörének pontosítására törekszik, de egyúttal a helyi igazgatás és összességében a civil társadalom támogatására is. A fékek és ellensúlyok csak akkor érvényesülhetnek, ha a Szövetség, avagy reményeink szerint a jövőbeli Köztársaság polgárai tudatos állampolgárként felemelik a hangjukat minden esetben, ahol igazságtalanságot tapasztalnak, a kormányzati szervek pedig nyitott füllel hallgatják ezeket a jelzéseket. Ezért nevezünk ki külön alapjogi és állampolgársági megbízottat is az alkotmányreformban tevékenyen résztvevő Ulur szenátor személyében.  

- Ha már a kinevezetteknél tartunk, nem érzi úgy, hogy a módosításban megfogalmazott tisztségek igazodnak kormánya eddigi összetételéhez, és nem fordítva?

- Ez úgy gondolom, bizonyos szinten elkerülhetetlen. Tévedés ne essék, nem a biztosainkra szabtuk a szervezetet, hiszen már a biztosok előzetes kiválasztásánál szem előtt tartottuk azokat a feladatokat, amelyeket a köztársasági szövetségi szinten akartunk összefogni. És ne feledjük, a Szenátus egyetértésével ez a jövőben is módosítható lesz. A népszavazás önmagában nem előfeltétele a biztosi tárcák összeállításának, inkább amiatt kérjük a választópolgárok megerősítését, mert ezzel párhuzamosan új intézmények létrehozását, illetve megerősítését is tervezzük. 

- A legtöbben talán Köztársasági Galaktikus Életjogi Bíróság kapcsán teszik fel pontosan ezt a kérdést, elnök asszony. Mi a célja ennek a szervezetnek, és miben különbözik a már létező Legfelsőbb Szövetségi Bíróságtól, az állampolgári biztos intézményétől, vagy akár a helyi bűnüldöző szervektől? 

- Az Életjogi Bíróság egy, az említettektől független szervezet lesz, mely nem csak nevében, de reményeim szerint tetteiben is világossá teszi majd, mennyire elkötelezettek vagyunk afelől, hogy a preambulumban megfogalmazottakat a gyakorlatban is képviseljük, legyen szó akár a múltbeli igazságtalanságok feltárásáról, akár a jelenleg is köztük lévő társadalmi problémákról, melyeket kiemeltnek tartunk. 

- Tehát az Életjogi Bíróság egyszerre fog eljárni a Birodalom háborús bűnei és például a rabszolgaság kérdésében? 

- Igen, nagyon jó példákat mondott. De szeretném aláhúzni, hogy történelmi, múltbeli viszonyításban nem csak a Birodalom által elkövetett bűnökről beszélünk, hanem mindazokról az igazságtalanságokról, amelyek a régi Köztársaság bukása óta eltelt több, mint hatvan évben történtek. Ez pedig lényeges különbség. Az Életjogi Bíróság nem csak olyan élet- és méltóságellenes ügyekben lesz jogosult vizsgálódni és ítélkezni, melyek a Birodalomhoz köthetőek, de ugyanúgy vizsgálni fogja szükség esetén a szervezett bűnözési hálózatok tevékenységét, a Yuuzhan Vonggal kooperáló erőket, a Sithek tevékenységét is, sőt, a Galaktikus Szövetség hatóságai által elkövetett túlkapásokat is. Vagy akár az Új Köztársaság által, ha voltak ilyenek. Minden olyan bűncselekményt, amely tömeges népirtásokhoz, rabszolgasághoz, fajok kizsákmányolásához és megalázásához, és hasonló esetekhez köthető. 

- Beleértve az ön fia által elkövetetteket is? 

- Beleértve a Darth Caedus nagyúr által elkövetett cselekményeket is a Galaktikus Szövetségi Gárda parancsnokaként, illetve a Szövetség társállamfőjeként, igen. Hozzátéve, hogy olyan esetekben, ahol a felelősségre vonható személyek már nincsenek életben, a Bíróság természetesen csak szimbolikus állásfoglalásokat hozhat, konkrét ítéleteket nem. 

- Már hallani vélem az olyan hangokat, miszerint ez a szervezet nem lesz több, mint a politikai ellenzék meghurcoltatásának eszköze. 

- Világos elvek alapján fog dolgozni ez a szervezet, a preambulumban megfogalmazott egyetemes értékeket figyelembe véve. Nem vitatom, hogy ilyesfajta bírósági gyakorlatra a Köztársaság történetében nem volt példa, de az elmúlt évtizedek élő és már nem élő áldozatai igazságért kiáltanak, és meg kell nekik adnunk azt, hogy legalább a felelősök kiléte ismertté váljon, még akkor is, ha felelősségre vonásuk különböző okokból már nem lenne lehetséges. Csak ez vezethet el ahhoz az össztársadalmi megbékéléshez, ami a célunk.

- Térjünk rá egy másik kérdésre, elnök asszony. Mit jelentenek ezek a változások a polgárok pénztárcája szempontjából?

- Ez egy nagyon fontos kérdés, ami az alktománymódosítás szövegét olvasva talán először nem egyértelmű, ezért hadd húzzam alá. Az alkotmánymódosítás egyik deklarált célja, hogy megszüntessük a felesleges vízfejet és több hatáskört biztosítsunk a rendszereknek. Ehhez kell igazítani a szövetségi működési költségeket is. A módosítással megszűnnek a szövetségi szintű adók, a köztársasági kormányzat a módosítás elfogadása esetén a jövőben csak tagrendszeri befizetésekből tartja fenn magát, melyek közül a fix összeg is kevesebb, mint a most meghatározott. Másrészt az arányos és igazságos teherviselés jegyében úgy véljük, a gazdagabb rendszereknek többet kell áldozni a szegényebbek felzárkóztatására. Ezért hozzuk létre az Újjáépítési Alapot, melyhez a hozzájárulás mértékét minden költségvetési ciklusban a Szenátus megvizsgálja és minden rendszer részére egyedileg jóváhagyja. 

- Hosszas tárgyalásoknak néznek elébe ezek szerint a módosítás után is. 

- Az állandó párbeszéd egy működő demokrácia sajátja. 

- Tehát elképzelhető, hogy lesznek rendszerek, amelyek kevesebbet fizetnek a közös kalapba, ahogy mondani szokás, mint ma, és lesznek, amelyek viszont akár többet is? 

- Igen, elképzelhető. És reményeink szerint ezen rendszerek belátják, hogy saját megnövekedett teherviselésük az egész közös fejlődését és épülését szolgálja. 

- Mégis összességében szűkebb bevételekből kell majd működtetni a központi intézményeket. Nem félnek attól, hogy a központi kormányzat eszközei és ezzel a befolyása csökken majd? 

- Én a befolyáscsökkenést nem nevezném negatív dolognak. Ellenkezőleg, erre van szükség, hogy leépítsük a mindenre rátelepedő, elsősorban az elődöm alatt kiépült szövetségi vízfejet. Az állami feladatok ellátására pedig, amint mondtam, szeretnénk bátorítani, aktívabb együttműködésre motiválni a polgárokat és különböző nem kormányzati szervezeteket is. Az alapszerződés intézményének bevezetése ezt a célt szolgálja. 

- Sokan felteszik a kérdést, hogy egyáltalán mi a cél a Jedi Lovagrendről szóló második kérdéssel. Mások, épp ellenkezőleg, úgy teszik fel a kérdést, hogy egyáltalán minek erről szavazást tartani?

- Igaza van, ez egy jogos kérdés. Kettéválasztanám az alapszerződés és a jedik kérdését. Az alapszerződés egy eszköz arra, hogy a nem kormányzati tömörülésekkel szorosabb együttműködést alakítsunk ki. Ennek fényében az a tény, hogy szándékaink szerint először a Jedi Lovagrenddel kívánunk szerződni, egy külön eset, és nem jelenti azt, hogy későbbiekben nem tervezünk további szerződéseket kötni például nagyvállalatok alapítványaival, vagy más egyházakkal is, ha erre igény és lehetőség van. És igaza van abban is, hogy önmagában ehhez nem feltétlen lenne szükség felhatalmazásra. A Jedi Lovagrenddel történő szerződéskötést azért tesszük fel mégis külön kérdésként, mert a jedik szerepe sok tekintetben vitákat váltott ki a Szövetségben, különösen a választásokat megelőzően. A mi kormányunk az elejétől kezdve egyértelművé tette, hogy világos szabályok szerinti, ugyanakkor nyílt, őszinte együttműködésre törekszünk a jedikkel. Azonban ahhoz, hogy ez megszülessen, hogy a Köztársaság és a jedik újra szoros, egyúttal a demokratikus értékeknek megfelelően felügyelt szimbiózisban létezhessenek egymás mellett, ismételt felhatalmazást kérünk a polgároktól. 

- Várható, hogy a jövőben hasonló alapszerződést kössenek a Sith Egyházzal is? 

- Nem. Csak olyan szervezettel kötünk alapszerződést, amely magáénak vallja a preambulumban megfogalmazott értékeket. Ez pedig a Sithekről nem mondható el, ezt mindenki beláthatja. 

- Térjünk rá egy kicsit magára a szavazásra, elnök asszony. Világos, hogy amennyiben az igenek győznek, akkor az alkotmányt módosítják, illetve megkötik a szerződést a jedikkel. Mi történik, ha a nemek győznek? 

- Akkor természetesen nem lesz módosítás, illetőleg nem lesz szerződés. 

- Tudjuk azt is, hogy az egész Szövetségre nézve egyetlen mérvadó, közös eredmény lesz a két kérdésben külön-külön. 

- Így van. 

- Mi történik akkor, ha egyes rendszerek helyi szinten elutasítják a szerződést? Ha a többségben igenlő válaszok mellett egyes bolygókon a nemek kerülnek többségbe?

- Az alkotmánymódosítást minden tagrendszernek ratifikálnia kell ahhoz, hogy a Köztársaság új szabályai érvényesek legyenek rá. Ez egyszersmind a tagság feltétele is. Bármely rendszernek lehetősége lesz úgy dönteni, hogy nem ratifikálja a módosítást, ennek minden következményével együtt. 

- Ez a kifejezés nem csak Daala, de még Cal Omas ideje alatt is katonai beavatkozást jelentett. 

- Nos, ezt megígérhetem, nálunk nem fogja ezt jelenteni. Egyetlen tagrendszer ellen sem lépünk fel fegyverrel, aki a népszavazás után úgy érzi, nem kíván többé ehhez az államhoz tartozni. 

- A Cosra ellen sem?

- Nem szeretnék találgatásokba bocsátkozni azzal kapcsolatban, hogy helyi szinten hol milyen eredménye lesz a népszavazásnak. Ezt bízzuk a választók döntésére. Szeretném megismételni, nem lépünk fel fegyverrel egyetlen tagrendszerrel szemben sem. A saját preambulumunkban megfogalmazott elveket köpnénk arcon. 

- Akkor tekintsünk el a helyi szinttől... összességében mit vár a szavazástól? Két igent? 

- Amint mondtam, a választók döntenek. Én csak reménykedhetek. És igen, két igenben reménykedem. 

- Fordítsuk meg az előző kérdést, elnök asszony. Mi a helyzet azokkal a rendszerekkel, amelyek ma nem tagjai a Szövetségnek, de egy ilyen alkotmány fényében esetleg átgondolják ezt? 

- Tárt karokkal várjuk őket. És őszinte reménységgel, hogy a korábbi nézeteltéréseink miatt senkiben sem maradt rossz érzés. 

- Köszönöm a beszélgetést, elnök asszony. 

- Én is köszönöm. 


Csilla

A humanoid, ezüstös hajú nő úgy állt meg a hatalmas, ősi faragásokkal díszített, polcaikon évezredes, vékony pergamen-lapokra rótt, holo-olvasót sosem látott művészeti, irodalmi és tudományos művek ezreit tartalmazó polcok árnyékában, mint aki egyáltalán nem találja a helyét. 

És ez így is volt. Az ajtón belépő nővel pontosan szemben elhelyezkedő emelvényt három idősebb és egy fiatalabb chiss állta körül, ketten a nemesi házak tradicionális, egyszerűre szabott ruhájában, ketten pedig az Expanziós Védelmi Erők bőrszínüktől alig elütő kékeslila zubbonyában... és mindannyian kifejezéstelen, vöröslő tekintettel, amelyből csak úgy sütött, hogy valójában mennyire nem tudják igazán átérezni azt a fajta fájdalmat, ami a nő meg-megránduló alakját néha megrázta.

Ahogyan az is, hogy ennek ellenére, a paradox módon együtt töltött évtizedek fényében mégis mennyire igyekeztek ezt az együttérzést kimutatni népük természetén több-kevesebb sikerrel felülemelkedve.

És a nő, aki valaha hazájában és a tágabb galaxisban ünnepelt színész, a holohírek és színházak sztárja volt, és aki évtizedeken keresztül a fiatalkori csillogás helyett az Ismeretlen Vidék leghidegebb szektorában való, áldozatokkal, nem ritkán véráldozatokkal teli életet választotta, most annyi év után összeomlott. 

Syal Antilles minden előjel nélkül úgy rohant át a ravatalozónak berendezett könyvtáron, a négy chiss előtt fekvő Soontir Fel Báró holttestére borulva, mintha csak a hajdanvolt báró egyik vadászraját vezette volna. Aztán ráborult a békés, élettelen tekintetű férfira, és rázta a zokogás. 

Végül néhány perc után felpillantott a chissekre. 

- A gyermekeim vérét akartátok, megkaptátok... nem egyszer, nem kétszer. Kellett a vérem nektek, hideg szívű, hideg lelkű szörnyek... odaadtuk. Én is, Soontir is. Ahányszor csak kértétek... valaminek a nevében, amiben sosem hittetek, csak arra használtátok, hogy a hozzánk hasonlóknak hasznát vehessétek! Nem egyet, hideg rohadékok, ahogyan nálatok szokásban van a családjaitokban... nem kettőt, ahogyan a kitaszított klánjaitok nagy tiltakozás közepette szokták emlegetni... hanem mindet! A véremet! 

- És ez sem volt elég... - Syal letörölte az arcáról a könnyeket, miközben egyik kezében megvillant egy kék színű mérgezett tőr. - Kellett nektek a férjem is. Aki mindig is kitartott mellettetek. Aki sosem emelt volna kezet egyetlenre sem a kék fajtátokból... kellett ő is a nyomorult játékaitokhoz. Kellett még azután is, hogy egy szem életben maradt gyermekemet is elűztétek innen! Hát akkor fejezzétek be! Legyen vége ennek az egésznek! Megkaptok engem is!

A három öregebb chiss némán, kifejezéstelenül meredt a fegyvert maga ellen fordító nőre. A kultúrájukban az ilyesfajta kirohanás nem hogy elfogadhatatlannak, de tökéletesen értelmezhetetlennek számított - nem is tudtak vele mit kezdeni. A tény, hogy ez a humanoid nő ilyen mértékben átlépte a szigorú protokoll határait, szinte tökéletes bénaságra késztette őket. Az a tény, hogy emellett egy éles fegyverrel hadonászott a jelenlétükben, szinte másodlagos is volt.

Egyedül a jelen lévők egyetlen, egy generációval fiatalabb tagja mozdult meg váratlan gyorsasággal, és néhány lépéssel a koréliai nő mellett teremve kicsavarta a kezéből a tőrt.

Syal a padlóra roskadt, miközben Mitth'se'nauro, az Expanziós Védelmi Erők admirálisa elrúgta a fegyvert, és karjával megtámasztotta a nőt, majd így szólt:

- Tanult arisztokraták, remélem, egyetértetek abban, hogy Sy'alanti'lles bárónő, Soon'tir'fel báró hitvese és örököse megfizette a családja tartozását a Kormányzó Családok felé, és immár szabadon rendelkezhet sorsával.

A másik három chiss egymásra pillantott, végül a legöregebb, Formbi főnemes némi köhintéssel fűszerezve megszólalt.

- Legyen hát. A Családok egyetértenek Thsen admirális szavával. Alantil bárónő szabadon távozhat a Családok uralma alá eső zónából, ha kedve tartja, csatlakozhat Ged'fel tábornokhoz a száműzetésben. Egyúttal magával viheti Tir'fel báró testét is, hogy a szokásaiknak megfelelő búcsúban részesüljön. Mi nem vagyunk barbárok. 

Thsen intett a helység bejáratánál álló őröknek, akik kikísérték a némán remegő nőt, majd kettejük kitolta a halott férfi testét tartó repulzoros szánt is. 

Thsen megvárta, amíg az ajtók bezáródnak, majd az arisztokratákra pillantott. 

- Nagytiszteletű családfők...

- Nem kell ragaszkodnia a szokásos körökhöz - szólalt meg a fiatalabb családfő, Hen'rikk'inrokini - Ezzel az utolsó húzással a Csaplák és Sabosenek végleg elvágták a kötelékeket, amelyek az Uralkodó Családokat összefűzik. Háború lesz. 

- Akkor is hihetetlen, hogy pont az embert választották... - ingatta a fejét az öregebbik családfő, Tar'sen'nuruodo. - Csak egy jelkép volt, és a Családok a jelkép nélkül is állnak. Egyként. 

- A Báró csak rosszkor volt, rossz helyen - jegyezte meg a trió harmadik tagja, Cha'form'bintrano főnemes. - Valójában demonstrálni akarták, hogy a Vad Testvérek a jóváhagyásukkal bármikor beléphetnek a kolóniáinkra, sőt, immár a fővárosunkba is. Talán nem is az volt a fontos, hogy Tir'fel báló elhalálozott, hanem az, hogy egy na'gaii tőr ölte meg.

- Ezt nem néztem volna ki a családokból... - meredt padlóra a Nuruodo-klán feje. - Cselszövést, árulást, talán igen. De hogy azokkal a barbárokkal szövetkezve...

- Azok a barbárok sok tekintetben előttünk járnak ma már, öreg barátom - ingatta a fejét az Inrokini-ház feje, amely ház egyébként is közismerten a legprogresszívebbnek számított sok tekintetben. Formbi jól tudta ezt. 

- Akár hogy is, tiszteletre méltó családfők... - köhintett a volt szövetségi nagykövet. - Jó esély van rá, hogy ez volt az utolsó lépés, mielőtt kiterítik a lapjaikat, ahogy mondani szokás. A következő tanácsülésen már nyílt konfrontációra kell készülni. Javaslom, hogy fontoljuk meg Thsen admirális erőinek készenlétbe helyezését a Csilla körül. 

- Erről szó sem lehet! - csapott az asztalra Tar'sen'nuruodo úgy, hogy csak úgy porzott. - Az Expanziós Védelmi Erő a külterületek védelméért felel! Ez így volt, és így is lesz mindörökké! Ha kell, a Házi Falanxok rendet teremtenek!

- Két Falanx talán elbírhat két másik Falanxal, tiszteletre méltó családfők - pillantott a két főnemesre Formbi. - De nem a nagai flotta élvonabeli egységeivel. 

- Ha megerősítjük a saját központjainkat, egyúttal készenlétbe helyezzük az Expanziós Védelmi Erőt a határainkon kívül... ezzel nem sértünk törvényt - jegyezte meg Hen'rikk'inrokini

- Akkor nincs más hátra, visszatérek a Naporar-ra - húzta ki magát a Nuruodo-klán feje. - Ha arra kerül a sor, a klánunk egyetlen tagja sem vonul vissza, egy sem bújik el a határvidékre... mi vagyunk a Nemesi Házak legrégebbi védelmező családja, és ha ezen áll, vagy bukik a Házak uralma, nem fogunk meghátrálni. Mi nem. 

- Én pedig azt javaslom, hogy ezzel párhuzamosan Thsen admirális térjen vissza új bázisunkra, a Rama'kaz-ra - biccentett Formbi. - Onnan bármikor beavatkozhat az Expanziós Erő, ha szükséges. Én pedig itt maradok a Csillán. Hátha van még esély tárgyalásos megoldásra. 

- Ami azt jelenti, hogy nekem is haza kell térnem - szorította meg Formbi, majd Tarsenn főnemes csuklóját Enrikkin. - Ne feledjék, a Csaus vonalai nyitottak maradnak... az utolsó pillanatig. 

Formbi felsóhajtott, ahogyan a két főnemes távozott a könyvtárból, és a hátramaradó Thsenre pillantott.

- Elkényelmesedtünk, Thsen, túl sok időt töltöttünk azzal, hogy a múlt dicsőségén rágódjunk. És ha a Vad Testvérek eljönnek, néhány régi nemesi család nem lesz elég arra, hogy az útjukat álljuk. És akkor minden tradíciónk, hagyományunk, tudásunk... szörnyű belegondolni, hogy semmivé lehet. 

- Nem vagyunk egyedül, főnemes - pillantott végig a könyveken Thsen. - Tir'fel Báró és gyermekei azt hihették, hogy az erőhasználó jhee'dik jelentik az egyetlen kiutat népünk számára, de vannak mások is. 

- Tudom - biccentett Formbi. - De ki segítene nekünk? Nekünk, akik soha nem kértek segítséget? 

- Te vagy a diplomata, Formbi főnemes - biccentett a fiatal chiss tiszt. - Neked kell tudnod. 

Formbi ismét felsóhajtott. 

- Ha még mindig Nat'asida'lla lenne hatalmon Coruscanton, talán megpróbálhatnánk. De elűzték az általa csak Lázadónak hívott ellenzékiek és a jhee'dik.

- Talán még nem tett le arról, hogy egyszer visszatérjen - morfondírozott Thsen. - A Rama'kaz elfoglalásakor volt alkalmam beszélni a Falanxának vezéreivel. Értelmes, reális katonáknak tűntek. 

- Én nem hagyhatom el a Csillát, most nem - rázta meg a fejét Formbi. - Ahogyan Te sem a flottát, főparancsnok. 

- A másodtisztem, Grev'nario parancsnok felkeresheti őket. - folytatta Thsen. - Ha időben eljuttatjuk az üzenetet, módjuk lehet megfontolni. Mielőtt még késő lesz.

- Igen - simított végig az ősrégi asztalon Formbi. - Időben. Ezen áll, vagy bukik minden.


Coruscant

Darth Ignomis a Republica 500-beli lakosztályában levő privát dolgozószobában fejére terítette finom szövésű, fekete köpenyének csuklyáját, mélyen a szemébe húzta annak felső karimáját, hogy pusztán ajkainak és állának jellegzetes körvonalai látszódjanak a jótékony árnyékba vesző arcából. Rálépett az alig néhány centiméteres transzmissziós lemezre, s vele szemben megjelent az életnagyságú holografikus képmás. A togruta nő fejet hajtott Ignomis előtt, de nem térdelt le.

- Darth Superiora! - szólt Ignomis. Bár a togruta Nagyúr sosem látta az ő teljes arcát, vele ellentétben Superiora nem rejtette el tetoválásokkal tarkított, vöröses ábrázatát. A Sötét Triumvirátus két női tagja állt egymással szemben, de Ignomis még azért is ragaszkodott a rejtőzködéshez. - Utasítást kaptunk. Folytatnod kell az első számú személy megfigyelését, ha kell, meg kell védened őt, bármi áron.

- És mi a te feladatod, Darth Ignomis? - vonta fel a szemöldökét gúnyosan a togruta asszony. Ő talán még Ignomisnál is öregebbnek látszott. 

- Az én feladatom továbbra is ugyanaz. Ne feledd, ez már nem holmi céltalan, kiöregedett Nagyurak gyülekezőhelye! Azért tömörültünk egybe, hogy győzzünk, hogy kiemelkedjünk a szürkeségből, hogy összevessük a hatalmunkat, a pozícióinkat, egyetlen társaságba tömörítve a sidiousi eszméket a wentharival szemben! 

- Nem a történelemtanárom vagy, hanem a szövetségesem - vágott vissza Superiora. - De mondok én neked valamit. Továbbra is fennállnak a kételyeim szövetségünk harmadik tagjával kapcsolatban. Palpatine tanítványa tanította őt, de ő sosem értett egyet a sidiousi ideológiákkal. Mi van, ha mindannyiunkat elpusztít? Ezen gondolkozz, Ignomis. Kapcsolat vége.

Darth Ignomis belsejében a legellenállóbb fém is megolvadt volna a beszélgetés utáni pillanatokban. Aztán megzabolázta az erejét, hogy kordában tarthassa azt.

- Shan igazgató asszony! - hallotta kintről. - Hamarosan elkezdődik a vacsora. Kész az indulásra?

A türelmetlenkedő sofőr Hollis szenátor kíséretéhez tartozott. A dolgozószoba ajtajában váratlanul megjelent Snarla Shan igazgató asszony. Földig érő, pompázatos ruháját viselte, aminek széles karimájú, magasított gallérja körülfogta a bankár fejét, csupán az első részt hagyva szabadon. Vörös haját a feje tetején kötötte kontyba, s így, majdnem egy évszázadosan is felismerhető maradt jócskán megkopott szépsége.

- Mehetünk! - rendelkezett, s nemsokára a nyitott tetejű légijárműben ültek. Berth Omis, a Palanhi Bankszövetség elnöke uralkodói közönnyel figyelte a galaktikus város lenyűgöző, esti látványát, míg a mellette ülő Herk Momen igazi muunhoz hűen, tökéletes nyugalommal meresztette a szemeit valahova előre. Snarla Shan és Gnorl, a kubaz mindenese mosolyogva bámultak bele a sötétségbe. 

Hamarosan kezdetét veheti a Monetáris Unió terjeszkedése!


Pravda

[Nyilvános Holonet csatorna híradás]

Polgártársak, jelentkezünk a galaxis és a frontista mozgalom legfrissebb híreivel! A stúdióban Zofiya Fedorovna hadnagy, a Néphadsereg Kommunikációs Osztályának tagja és egyúttal a Pravda új bemondója.

Üdvözlök minden polgártársat!

Az asmerui három kérdéses népszavazás minden kérdése 95%-os részvétel mellett 99,79%-kal került megszavazásra. Szövetségesünk, a Konföderáció megfigyelői szerint a választás a legnagyobb rendben zajlott le, semmilyen visszaélésre nem került sor a kormányzat részéről. Bluecher kormányzóelnök dicsérő szavakkal illette az asmerui nép politikai tudatosságát és elismerte bátorságát, mivel még a pár hónapja történt kemény harcok ellenére is kitart a szabadság és a haladás eszméje mellett. Az öt évre megválasztott kormányzóelnök ezután a kormányzatnak ideiglenes helyt adó Hotel Smirnoff-ban aláírta a tagsági szerződést a Konföderáció képviselőivel, valamint beterjesztette az új alkotmány tervezetét a Népi Színházban ülésező Népgyűlésnek, amely egyhangúlag fogadta el azt. Asmeru rendületlenül halad tovább a megkezdett újfrontista úton!

Most pedig konföderációs híreink következnek! A szomszédos Tibrin-rendszerben, amely Asmeruval egyszerre csatlakozott a Konföderációhoz, a nép egyetlen délután alatt megdöntötte az évtizedes Sul-diktatúrát. A galaktikus kizsákmányolók lakájával, Thira Sullal és több agresszív tábornokával valamint korrupt miniszterével a nép haragja végzett. Sul még a második galaktikus polgárháború előtt került hatalomra, egy katonai puccs eredményeképp és azóta zsigerelte népét, kegyetlenül kivégezve azokat, akik nem értettek egyet vele. Népszerűtlenségben és gátlástalanságban sokan hasonlították a fél évszázada fennállt Tu-diktatúrához. Sul és belső körének megérdemelt halála után a testvéri Tibrini Front vette át a bolygó igazgatását. A párt fronttitkára, Choi Balsan azonnal bejelentette, hogy Asmeru segítségét és védelmét kérik. Bluecher kormányzóelnök deklarációban jelentette ki, hogy minden tőle telhetőt megtesz a béke és jólét stabilizálódása érdekében. 

Friss hírek érkeztek a Galaktikus Szövetségből is: nemrég az elnökválasztás előtti jelölti vitán antidemokratikus erők egy csoportja merényletet kísérelt meg a jelenlévők ellen. Tucatnyi halott és sebesült maradt hátra az Erőhasználó támadók által végrehajtott támadás után. Aksyonov külügyi népbiztos súlyosnak és példátlannak titulálta az eseményt, utalva arra, hogy a biztonsági erők gyengesége belső szabotázsra enged következtetni. Az eset miatt az új Büntető-törvénykönyvben szigorúbb elbírálás alá fognak esni az Erőhasználók, akik mellékbüntetésként egyúttal örökös kitiltásra is számíthatnak. A Dolgozók Intergalaktikus Uniója, a Szövetség frontista pártja szintén elítélte az esetet, különös tekintettel a szövetséges pártjának, az Erősebbik elnökjelöltjének a túszul ejtésére. Bár jó pár kritika érte a párt vezetését és különösen Stroesner frontelnököt, amiért "újbirodalmi felforgatókkal és diverzánsokkal" szövetkezik, Bluecher kormányzóelnök és Khrushev frontfőtitkár, valamint galaktikus frontpolitikai koordinátor közösen léptek fel érdekében, az ilyen véleményeket megfogalmazókat nevezve az igazi bomlasztóknak.

Most pedig kulturális híreink következnek. Leleplezték a Bluecher kormányzóelnököt és az Asmeru felszabadítását ábrázoló új szoborcsoportot. A szobor négy alakból áll: Bluecher polgártárs marsalli egyenruhát viselő alakja kezet fog a szintén az ő arcával ábrázoló öltönyös férfival, miközben a szintén az ő arcával megjelenített munkás és értelmiségi két oldalról fogja kezüket. A szobor művészeti értékét sokan dicsérték, művészeti szempontból is remekül példázza a frontista realista stílus markáns jegyeit, mint például...


Államközi üzenetek

[Diplomáciai Holonet csatorna üzenetváltás]

Igen szigorúan titkosított üzenetkapszula, ami a kibontása pillanatában az első mondattól kezdve meggyúl, majd elég.

Kézhez kapja: 

a Fény Hadseregének hírszerző központja

A Jedi Tanács mesterei

Tisztelt Jedi Rend!

Sith megszállás fenyegeti a Harmadik Birodalmat! A Sith Egyház papjainak tüntető csuhásai által beszivárgott felforgató csoportok akcióit egy ideig sikerült visszaszorítanunk, de minden bizonnyal nem tarthatunk ki sokáig. Bár egyelőre csak egy békés tüntetésről lévén szó, tudomásunk van álruhás Sith beszivárgókról, akiknek további feladatai között szerepel egy ürügy kialakítása, ami alapján az ESB megindíthatja inváziós hadjáratát a Corporate-szektor ellen.

Ezúton kérem a Jedi Rend beavatkozását, ha viszont a Harmadik Birodalomról terjengő hamis hírek, miszerint diktatórikus, népelnyomó politikát folytatunk, önöket is gondolkodásra készteti, akkor azért tegyék meg, mert államunk segítséget nyújtott az Ossusról való evakuációjukhoz - lévén szorít az idő, nincs most idő a magyarázkodásra.

Elnézést a bonyolult mondataimért, de menet közben szerkesztem ezt a segélykérést, a holofonomon pötyögve.

Szívélyes üdvözlettel,

Als Dezirol kabinetfőnök, első miniszter, a Szólók Asztalának első szólója, stb.

Aláírás

...

Titkosított üzenet Als Dezirol kabinetfőnök részére 

Tisztelt Dezirol asszony!

Kérésüket a Jedi Tanács megvizsgálja, és soron kívül döntést hoz az ügyben. 

Mindannyiunk közös ügye a Sötét Oldal elleni fellépés, ezért fokozott figyelmet fordítunk a helyzetre. 

Válaszunkig szíves türelmüket kérjük. 

A Jedi Tanács képviseletében: 

Kenth Hamner mester s.k.


Point Pellaeon - Shinzen Határűrállomás

A nirauani Sith támadás birodalmi és Kéz-beli emberi túlélői számára kijelölt pont az űrben. Bár hivatalos nevet nem kapott, az itt várakoztatottak hamarosan elnevezték Point Pellaeonnak, arról az emberről, akinek ideáit még mindig a legjobban csodálták a birodalmi lojalisták. Mivel a hadihajók közül a működőképesek Ramakazra távoztak, mostanra már csak a sérültek, illetve az általuk közrefogott civilek maradtak.

...

Nirauani túlélők. Az elképzelhetetlen borzalmak ellenére mégis életben maradtak. Bosszúszomjasak. Reményteliek. És gyávák.

Az ellentengernagy egy pillanatig sem sajnálta őket, ahogy végigpillantott szedett-vedett flottájukon, ami inkább volt egy vagaari vándorflottához hasonlatos, mint egy modern haderőhöz. Ez a szánalmas bagázs volt az, ami nem is olyan régen majdnem végzett Őfelségével?

- Kakka - lépett hozzá tisztelegve az egyik beosztottja. - Végeztünk az ellenséges flotta felmérésével. Alig két tucat katonai hajót fedeztünk fel. A flotta nagyobb része civil hajókból áll.

- Várja ki a végét, hadnagy - ült ki ragadozó mosoly az arcára. Elvégre az volt a feladata, hogy minél több ellenséges erőt lekössön, miközben Yokosuka admirális a flotta másik felét egy titkos akcióban veti be. - Álcahálót levonni!

A flotta egyszerre tűnt elő a semmiből, lőtávolságon belül az ellenséghez képest. Kure ellentengernagy teátrálisan állt fel kapitányi székéből, és oldalt állva, kezét előre lendítve adott parancsot.

- Minden egységnek: kogeki kaishi! - ez a két szó cikázott végig a hajók közötti komkapcsolat éterén, és egy pillanat múlva az összes hajó tüzet nyitott az ellenségre. A Kéz hajóit láthatóan váratlanul érte a támadás, és több találat is értek őket, mielőtt a cirkálóik felhúzták a védőpajzsaikat. Persze tekintetbe véve technológiai és létszámbeli fölényüket felesleges volt egy fárasztó és energiapazarló távolsági bombázásba bocsátkoznia. Le kellett gázolnia őket, ilyen egyszerű volt.

- Zenkan! Totsugeki! - parancsolt újra, mire a flotta hajói meglódultak előre, egyre csökkentve a távolságot a két flotta között. Bár az ellenség parancsnoka - már ha volt nekik ilyen - eddig megpróbálta egyben tartani szedett-vedett túlélőit, mostanra sokaknál elpattant a húr, és az alakzatot hátrahagyva menekülni kezdtek a chiss határ felé, ami űrléptékben mérve kéznyújtásnyira volt tőlük. Ott talán védelmet remélnek? Nagyobb bolondok, mint hitte.

- Minden hajót megsemmisíteni! - adott parancsot, és a szeme láttára pusztult el egy Dreadnought, amit korábban iontűzzel bénítottak meg. A kialakuló lánggömb szinte teljesen betöltötte a központi képernyőt. Bár máskor minden hadizsákmány nagyszerű trófea volt Őfelsége számára, most jó oka volt az elővigyázatosságra. A Hírszerzés tájékoztatta, hogy mi is szabadult el Nirauanon, mielőtt elégették a légkörét.

- Kakka, az egész flotta menekülőre fogta - jelentette zászlóshajójának, a KBC Nozomi-nak a parancsnoka. Milyen ironikus, ötlött az eszébe, hogy a hajóját "Remény"-nek hívták.

- Folytassák az üldözést! - rendelkezett, és a flotta szorosan a menekülők nyomában maradva folytatta az útját, egyre több és több hajót semmisítve meg a határ felé közeledve. Amely hajók átértek azok sem álltak meg, hanem tovább folytatták az útjukat, még az ott lévő chiss hajókon túl is.

- Bejövő üzenet a chiss különítménytől! - szólalt meg a belső kommon a kommunikációs rendszerek parancsnoka. - Felszólítanak, hogy forduljunk vissza.

- Uram, a Kurama kapitánya utasításokat vár! - pillantott fel a hozzá közelebb eső kompultos, akinek ezért nem kellett használnia a belső kommunikációs rendszert. Bár először furcsa ötletnek tűnik, a nagy távolságú és a kis távolságú üzenetek szétválasztása növelte a flották koordinációját, hiszen így jóval kevesebb üzenet futott át egy-egy kezelőn.

- Folytassák az üldözést - rendelkezett, és nem bírta palástolni az izgalmat a hangjában. Sosem volt az a hűvös típus, mint Maizuru, akit most magával vitt az admirális a titkos küldetésre.

- De a chissek...! - szólalt meg meglepetten a hajó kapitánya. Kure ellentengernagy elmosolyodott.

- Nyissanak tüzet, amint lőtávolságba érünk - közölte, és a hangja szokatlanul tisztának csengett.

- D-d... Hai! - fojtotta el magában ellenkezését a tiszt. Mindössze pár percnek tűnt, mire elég közel értek a chiss hajókhoz, és ágyúikat átállítva a megtépázott menekültflotta helyett immár a chiss hajókra kezdte tüzelni. Azok pillanatnyi sokk után azonnal viszonozni kezdték a tüzet. A Daiteikoku-hadművelet elkezdődött!

...

Hónapok, sőt talán évek teltek el azóta, hogy a Nirauan menekültjei leparkolták minimális energiaszintre állított hajóikat a chiss űr határán, gondos alakzatokba rendeződve, egy idő után pedig a közeli aszteroidaöv nagyobb képződményeit felhasználva hevenyészett bázisok és javítódokkok létrehozására... az ugyanis nagyon hamar világossá vált, hogy egyhamar, és egykönnyen nem juthatnak be a kékbőrűek által oly szigorúan őrzött területekre. 

Hiába voltak a folyamatosan küldött segélykérő üzenetek, a sorozatos megkeresések a Csillán székelő Uralkodó Házak Tanácsa, vagy éppen személyesen az emigrációban (chiss szempontból nézve immigrációban) élő Fel báró felé, a határ átellenes oldala csendben maradt, csak néha érkezett egy szűkszavú közlemény arról, hogy a "menekültek ügye tárgyalás alatt áll" - meg persze elvétve egy-egy csempészhajó, élelemmel, felszerelésekkel megrakodva. Láthatóan azért voltak olyanok a chiss űrben, akiknek jól jött egy bevethető flotta a határ mentén, akármilyen kicsi is. 

Az idő és a türelem azonban véges volt. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy Jagged Fel flottája nemcsak hogy győztesen, de sehogy sem tér vissza a Ramakazról, sok civil hajó legénysége és utasai a távozás mellett döntöttek... néhányan visszaindultak a Maradványba, vállalva azt is, hogy az ESB fennhatósága alatt kell élniük, reménykedve - nem egyszer ok nélkül - a Sithek kegyelmében, mások pedig találomra célba vették az Ismeretlen Vidék, vagy az ismert galaxis egy szektorát, reménykedve a szebb életben, és nem utolsósorban a szerencsés megérkezésben. 

Csak a Kéz flottájához hű harcképes egységek és a legénység családjait szállító transzportok maradtak hátra, de a chissek még számukra sem engedélyezték a belépést. Paradox módon még akkor sem, amikor a Ramakaznál kapitulált Kéz-hajókat már rég visszasorolták az Expanziós Védelmi Erő hadrendjébe. 

A hírek persze így sem kerülték el a várakozó flottát, és a legénység tagjai egyesével elkezdtek átszökdösni. A csempészhajók immár nem üres raktérrel mentek vissza, hanem dezertált chiss katonákkal, akik így kívántak visszatérni hazájukba... a megmaradt flotta parancsnoka pedig választhatott, hogy a dezertőröket üldözi, vagy fenntartja az őrjáratokat a flotta körül, elkerülendő újabb, hosszú ideje a mélyűrben keringő, rendszerint élőhalott zombiktól hemzsegő nirauani hajók csatlakozását a flottához. 

Összességében a szedett-vedett társaság védelméért és belső rendjéért felelős Wiegand tábornok nehezen tudta volna elképzelni, hogy ennél is rosszabb lehet a helyzet.

Egészen nem sokkal ezelőttig, amikor a nagai flotta egységei megjelentek és figyelmeztetés nélkül tüzet nyitottak a leparkolt konvojra. 

A zászlóshajóként szolgáló Right to Rule csillagromboló körül csoportosuló transzportok és kísérőcirkálók pajzsai folyamatosan villogtak a terhelés alatt, ahogyan a hajdan a Maradvány egyik ékkövének számító ék alakú csatahajó legénysége maximális teljesítményre futtatta fel a pajzsgenerátorokat, igyekezve minél erősebb védelmet biztosítani a többi hajónak is. A lemaradóknak és az aszteroidákon lévőknek esélyük sem volt, az elszigetelt gócok egyesével pusztultak el a nagai zárótűzben. 

- A flotta nagyjából fele alakzatban áll velünk, a többi hajó vagy megsemmisült, vagy egyénileg próbálnak menekülni - jelentette egy fáradt, borostás, kialvatlan másodtiszt a hasonló fizimiskájú Wiegandnak a hídon. 

- Nem várhatunk tovább. Irány a chiss határ, teljes sebesség! - adta ki a parancsot Wiegand. Még mindig jobb egy chiss internálótábor, mint itt pusztulni, gondolta magában. 

Néhány óra múlva azonban már nem volt biztos benne, hogy akár az internálótábor valós alternatíva lehet - a nagaiok ugyanis nem álltak le, hanem tovább üldözték a flottát. 

- Chiss hajók szemből! - jelentette a navigációs tiszt. 

Wiegand nyelt egyet. 

- Sugározzanak segélykérő jelet... 

Újabb találatok rázták meg a csillagrombolót, és néhány transzport a formáció szélén felrobbant. 

- A nagai flotta nem fordul vissza, tüzelnek a chissekre! Két tűz közé kerültünk, uram! 

Wiegand az egyik közeli transzporton utazó családjára gondolt. És a kötelességére, hogy minél több embert és hajót megőrizzen a jövőnek, a Birodalomnak. A becsületével együtt. 

- Hátrahagyjuk a transzportokat. Bontakozzanak szét, és mindegyik meneküljön a legközelebbi chiss bolygó felé. - adta ki kifejezéstelen arccal élete egyik legnehezebb parancsát. - Minden harcképes birodalmi hajó, alakzatot tarts, pajzsokat tarts, forduljunk meg, és vegyük fel a harcot a nagaiokkal!

- És ha a chissek lőnek ránk, tábornok?

- Akkor ez lesz a Kéz megmaradt erőinek legrövidebb csatája, fiam...

...

A Nuruodo Házi Phalanx Schesa határvédelmi osztagának hajói abban a pillanatban begyújtották a hajtóműveiket, hogy a menekültek első raja átlépte a határt jelentő érzékelősort. A chiss területek felső határán évszázadok óta apró szondák egész láncolata figyelte, hogy bekövetkezik-e valamiféle idegen agresszió. 

A helyszínre érkező határvédelmi osztag hajói azonban néhány szedett-vedett birodalmi menekült helyett egy nagai inváziós flottával találták szemben magukat. 

- Sugározzanak figyelmeztetést - adta ki a parancsot az egység első tisztje.

- Azonosítatlan hajók, itt a Chiss Nuruodo Uralkodó Ház Határvédelmi Phalanxa... 

Válasz helyett nagy hatótávolságú lövedékek robbantak a hajórajban lévő Chaf és Kariek cirkálók páncélborításán, és a parancsnok elmorzsolt egy chiss káromkodást, ami legkevésbé sem illett egy nemesi ház sarjához. A radarernyő világosan mutatta a helyzetet, nem kellett sok hozzá, hogy felismerje a tüzelő hajók típusát, ahogyan azt sem, hogy mekkora számbeli fölényben vannak.

- A nehézfregattok viszonozzák a tüzet! A Kariek cirkálók bontakozzanak szét a szárnyon! Indítsák a vadászokat! Riasszák a Schesát és a Naporart, támadás alatt állunk! A Vad Testvérek visszatértek!

A határvédelmi flotta nagyobb egységei, a lapos, lándzsahegyre emlékeztető Chaf nehézfregattok széles vonalban megindultak a nagai hajók felé. Bár majdnem olyan hosszúak voltak, mint egy csillagromboló, vékony felépítésük annál jóval kevesebb fegyvert és legénységet takart. 

A flotta szárnyán pedig a jóval kisebb, de annál erősebb pajzsokkal felszerelt Kariek cirkálók manővereztek úgy, hogy minél inkább felfogják a támadók tüzét.  - Háromszor annyi hajó - suttogta maga elé a chiss parancsnok. Mint minden phalanx-zsoldban álló nemesi ház felmenői között, így az ősapái között is voltak olyanok, akik korszakokkal korábban védelmezték az Uralkodó Házakat a szektorokkal messzebb szakadt vad rokonokkal szemben. Ő maga azonban, sok társával ellentétben még nem harcolt a nagaiok ellen. És a szedett-vedett vadászosztagokban és lélekvesztőkben támadó, szúrófegyverekkel felszerelt behatoló csapatok helyett, amelyekről a régi regék szóltak, az ellenség ereje nagyon is modernnek tűnő hajókból állt. 

- Engedjük át a birodalmiakat! - utasította egyik helyettesét a parancsnok. - Most ők a kisebb probléma. 

- Igen, Syndic

- És indítsák már azokat a vadászokat! 

...A flotta Syndic-e összefont karral figyelte, ahogyan a gömb alakú kabint karomszerűen körbefogó vezérsíkokból álló Nssis-rajok elhagyják a hajókat. A chiss flotta vadászerői az Ismeretlen Vidék büszkeségei voltak - gyorsak, fordulékonyak és halálosak. A határvédelmi flotta egyetlen esélyét jelentették, hogy feltartsák a nagyobb nagai hajókat a Phalanx főerőinek beérkezéséig.

...

Nem sokkal később a naporari Nuruodo Phalanx parancsnoksága már a következő közleményt sugározta minden csatornán a chiss űrben. 

- Támadást érte a határvidéket! A Nemesi Házak Phalanxai jelentkezzenek a felső katonai körzetben! A Vad Testvérek visszatértek! A Nemesi Házak Phalanxai jelentkezzenek a felső katonai körzetben! A Házak hadban állnak, megismételjük, a Házak hadban állnak!

A vonalak fele azonban néma maradt. Nem minden Ház válaszolt a hívásra, ami a Yuuzhan Vong háború óta nem hangzott fel a chiss űrben.


Coruscant

Melchior Thul és Lando Calrissian ezúttal az asztal azonos oldalán ültek, miközben a bankárok delegációjának fogadására készültek a szenátusi épületegyüttes egyik reprezentatív fogadótermébe - mintha csak versenyezni akartak volna abban, hogy melyikük öltözik fel díszesebben a delegátusok fogadására. Az új-alderaani gazdasági megbízott súlyos kék-lila köpönyeg-együttesben feszített, míg Calrissian az elmúlt évtizedekben védjegyévé vált hófehér, aranyozott láncokkal díszített összeállítást választotta, amely csak szabásában hasonlított a fiatalkorában használt, most alderaani társa által viselt árnyalatokhoz. 

- Néha belegondolok, nem lett volna-e jobb ötlet néhány jedit is magunkkal hozni erre a találkozóra - morfondírozott félhangosan Melchior Thul. - Mégis csak a galaxis legszéléről érkeztek ezek az alakok, és néhányuk neve, azt kell mondjam, egyáltalán nem cseng ismerősen a fülemben. Mi van, ha Sith kémek? 

- Ha a Sith kémek ennyire szofisztikáltak, hogy bankárnak öltözve próbáljanak az agyunkban turkálni, akkor tessék nekik - villantott meg egy hófehér mosolyt az ajtónál posztoló őrök felé Lando, jelezve, hogy beküldhetik a vendégeket. - És, kedves barátom, mindketten tudjuk nagyon jól, hogy Ön legalább annyira húzódozna egy jedi jelenlététől az ülésen, mint egy sötét oldalitól. Végtére is, nincs rosszabb annál, mintha az embert saját tudta nélkül veszik rá arra, hogy elszórja a kemény munkával megkeresett pénzét, nemde? 

- Még szerencse, hogy ezzel Ön, kedves Calrissian úr, legalább ilyen jól tisztában van - biccentett Melchior, majd a tárgyra tért. 

- Mindenben megegyeztünk?

- Mindenben - biccentett Lando. Bár a két üzletemberből politikussá vedlett veterán nem érthetett volna egyet kevésbé az élet és az üzlet nagy kérdéseiben, ám abban, hogy milyen tárgyalási stratégiát követnek, a kölcsönös rutin jegyében mégis igen gyorsan megállapodtak. 

Az emberekből és idegenekből álló vegyes delegáció nem kevés fölösleges pátosszal vegyített, teátrális mozdulatokkal vonult be a terembe, majd helyet foglaltak a két szövetségi küldöttel szemben. Első látásra nem zavarta őket, hogy majd kétszer annyian vannak, mint a fogadásukra kijelölt coruscanti tárgyalóbiztosok. 

- Nagytiszteletű szövetségi megbízottak... az én nevem Snarla Shan igazgató... a kollégáim pedig... - kezdett volna bele a vendégek képviseletében a középen ülő humanoid nő, de Calrissian leintette.

- Tudjuk, hogy hívják magukat, drágám. Hollis szenátor, az önök Tion-szektorbeli lelkes barátja gondoskodott arról, hogy alaposan megismerjük a vállalkozásuk mibenlétét...

- Csakugyan? - mosolyodott el faarccal Snarla Shan.

- Hát hogyne - tartotta meg évtizedek óta begyakorolt hófehér vigyorát Lando. - És teljesen világos számunkra, hogy mit akarnak. Ami ugyebár nagy szerencse.

- Tényleg szerencse - biccentett a Shan mellett ülő muun delegált. - Már amennyiben arra gondol, kedves igazgató úr, hogy... 

- Arra gondolok, kedves barátom - nyomott meg minden egyes szót Calrissian -, hogy önöknek van egy rakás pénzük, amire senki nem tart igényt ott a galaxis legszélén. Nekünk meg van egy rakás üres irodánk, ellenben nincs pénzünk. Különösen azóta, hogy a Muunilinst hivatalos bankjait szövetségi hitelfelvételi kérelmekkel megkeresni mégis csak politikailag problémássá vált, tekintettel arra, hogy jelenleg éppen a Sithek ügyleteit pénzelik. Az üzlet tehát egyszerű. Mi örömest jelentkezünk az Újjáépítési Hatóság és egyéb szövetségi hivatalok nevében a kihelyezésre váró tőkéjükért, cserébe önöknek a Szövetség minden támogatást megad a Coruscanton és a főbb rendszereinkben történő működéshez. Ha konglomerátumot, pontosabban fogalmazva, informális hálózatot óhajtanak létrehozni az egymással marakodó gazdasági érdekcsoportjaink között, csak tessék, ennek tulajdonképpen örülünk is. Egyetlen kiegészítő kérésünk van. 

- Éspedig? - hajolt közelebb Shan. 

- Mi adjuk a könyvvizsgálókat - folytatta Calrissian. - A Szövetség választóinak fontos, hogy érzékeljék a politikai és gazdasági hatalom különválasztásának garanciáját. 

- Úgy bizony - bólogatott Melchior Thul, hiszen nála jobban senki nem tudhatta ezt. Közismerten.

- Ha lehetővé teszik - folytatta Lando -, hogy az Újjáépítési Hivatallal auditori szerződésben álló Coruscenture átvilágíthassa a pénzügyi uniójuk tevékenységét, akkor nincs akadálya az együttműködésünknek. Nos, mit szólnak hozzá?

- Az átvilágításra természetesen számítottunk - mondta Shan igazgató, s az utolsó szót a bankárok azon hangsúlyával ejtette, ami tulajdonképpen ennyit jelentett - eltüntettünk mindent, semmit sem fogtok találni. Nem mintha lett volna bármi rejtegetni valójuk, de a megszokásból nem egyhamar lehet kivetkőzni. 

- Ha kell, az én személyi vagyonomat is megvizsgálhatják - folytatta Shan. - De mielőtt még döntésre jutnánk, el kell magyaráznom önöknek, hogy az Intergalaktikus Monetáris Unió politikailag és elvileg független bármilyen galaktikus szervezettől. Az Unió célja egy intergalaktikus konglomerátum létrejötte, ahol egybeolvasztjuk a galaxisban fellelhető nagy gazdasági csoportokat, hogy a kereskedelem együttesen meghatározott szabályok alapján folyhasson. A célunk az akadálymentesítés, s az üzleti élet zavartalansága.

- Ezt mind megértettük, kedvesem - mosolygott Lando. - Esetleg fel akarja hívni valamire a figyelmet?

- Úgy van, fiam - Snarla tudta magáról, hogy nyolcvan évtizedesen is csodás arca és alakja van, de idegesítette, hogy a fickó ledrágámozta, s igyekezett megértetni, hogy melyikük a tiszteletreméltóbb - jó bankárhoz híven, ugye. - Mint mondottam, az IMU független a vallási elvektől. Azt is mondtam, hogy az egész galaxisban szeretnénk működni. Ebből a kettőből tehát az következik, hogy minden egyes nagyhatalomnak felajánljuk a tevékenységünket, méghozzá pártatlanul. Beleértve az Egyesült Sith Birodalmat, a Harmadik Birodalmat, a nagaiokat, a Konföderációt, és így tovább, sőt, még a Jedi Lovagrendet is, ha igénylik. 

- Arra céloz, hogy nem szeretnénk a Sithekkel egy gazdasági "fedél" alá kerülni? - vonta fel a szemöldökét Thul.

- Én nem célzok semmire. Csupán rávilágítottam, hogy - akármennyire is titkolják a kormányok -, hidegháborúban állunk, s mi a legjobb módszer arra, hogy a különböző államok polgárai ne sínylődjenek néhány politikus önző törekvései miatt? Mit tehetünk, hogy ha elviekben nem is, gazdasági értelemben, s jólétben egyesüljünk? Talán ez az első lépés a galaktikus béke felé, barátaim. Nos?

- Nehéz kérdés - vette át a szót Melchior Thul Calrissiantól. - Egyrészt kétségbevonhatatlan, hogy a Szövetségnek szüksége van új befektetőkre... másrészt a Sith Birodalommal szemben nagyon nagy a bizalmatlanság az állampolgáraink körében. Különösen a közelmúltbeli sajnálatos események tükrében. 

- Egy időben gyakorta mondták itt Coruscanton is, hogy a pénznek nincs szaga - jegyezte meg Shan. - Ki tudja, talán valamelyik régi köztársasági kancellártól származik ez az idézet. 

- Talán lenne egy lehetőség, amivel meg lehetne nyugtatni a polgárokat - folytatta Thul. - A hamarosan népszavazásra kerülő alkotmánymódosító csomagunk lehetőséget nyújt arra, hogy a Szövetség kormánya különböző nonprofit csoportokkal, olyanokkal, mint az egyházak, vagy akár a vállalati konglomerátumok alapítványai. Ha módot találhatunk arra, hogy a Monetáris Uniójuk egy alapítványon keresztül ne csak befektetésekkel, hanem adományokkal és újjáépítési projektekkel segítse a Szövetség peremvidékeinek felzárkózását... nos, akkor úgy gondolom, a polgáraink is nyitottabbak lennének a határok nélküli kereskedelem gondolata irányában... politikai korlátozások nélkül. Mit gondolnak?  

Shan igazgató, mielőtt válaszolt volna, vetett egy pillantást a mellette ülő Momenre, s a muun haloványan bólintott. A nő másik felén terpeszkedő Omis elnök azonban hosszan nézte az asszony arcát, majd megköszörülte a torkát.

- Úgy vélem, a kollégáimmal egyetértünk - szólt mély, öblös hangján. - Ez így mind rendben van. De egy valamit nem felejthetünk el - a gazdasági szabályokat, adók, kamatok százalékainak meghatározását az érintett államokkal közös ülésen tárgyaljuk meg, közös megállapodások alapján lesz kiépítve a jogrendszer. Ebbe önöknek is bele kell menniük.

- Valamint választaniuk kell egy küldöttet - biccentett Momen Snarla felé, aki az asztallapra fektette a tenyerét.

- Ne felejtsük el azt sem, valóban, valóban - mosolygott az öregasszony. - A Monetáris Uniót egyetlen képviselőtestület fogja irányítani. Az Igazgató Bizottság tagjai azon államok képviselői, akikkel sikerült megegyeznünk, így például a Köztársaságnak is egyik nagyrabecsült tagja. Az öt tagú testület első tagja Belja Aldama kisasszony lesz az IMU részéről. Ennek a képviselőnek a megválasztását pedig csakis önökre bízzuk. Szavazzanak valaki olyanra, akire nyugodt lélekkel rábíznák a pénzügyeiket.

- Időben ki fogjuk jelölni a küldöttünket - biccentett Calrissian. - Megtiszteltetés ennek a klubnak a tagjai közé tartozni. 

- Köszönjük, hogy idefáradtak - csatlakozott Thul, majd a kölcsönös kézrázások után a két dörzsölt üzletember egymásra pillantott.

- Tehát államközi szervezetről lenne szó - morfondírozott Thul. - Hivatalosan.

- Igen - értett egyet Calrissian. - Minden más csak szükséges velejáró, ahogy az lenni szokott. Kíváncsi vagyok, belemennek-e a Sithek. Mégiscsak sok elfekvő pénz van a Muunilinsten is.

- Ha a jedik külön részes félként lépnek be, akkor gyakorlatilag két szavazatunk lesz - tette hozzá Thul. - Érdemes megpróbálni.

- Nem csodálatos, hogy végre valamiben egyetértünK? - mosolyodott el Lando.

- Azért ne bízza el magát - vonta meg a vállát Thul. - A legközelebbi kormányülésen találkozunk. És ne felejtsen el szavazni.

- Én, elfelejteni bármit is? - tárta szét a karjait a fekete bőrű férfi. - Soha!


Point Pellaeon - Shinzen Határűrállomás

A chissek a vártnak megfelelően jelentős létszámú flottaegységet állomásoztattak a határ ezen részén, valószínűleg a közeli Kéz-erők miatt. Az ő szerepüknek már vége volt a tervben, és felőle aztán mehettek az istenek hírével: ha valami nyavalyát magukkal visznek a chissek közé, az már nem az ő gondja volt. A parancs egyértelmű volt: minél több chiss erőt kellett lekötni a határnál, hogy azok ne tudjanak beavatkozni máshol. Biztonsági okokból ő maga sem ismerte a pontos részleteket, és Yokosuka admirális is csak az indulás után pillanthatott bele a szigorúan titkos parancsok közé.

- Kakka, a civil transzportok menekülőre fogták! - jelentette az első tiszt.

- Ne törődjenek velük. A chissek és a birodalmiak a fő célpont - az ágyúk, amik eddig válogatás nélkül osztották a halált, most a transzportok helyett mind az ellenség felé fordultak. A flotta Katsura csatacirkálói egyértelműen felülmúlták a Chaf nehézfregattokat, amiről már Ramakaznál is meggyőződhetett a saját szemével. Valószínűleg pontosan azért ezt az egységet választották ki a célra, mert harci tapasztalata volt a chissek és emberi támogatóik ellen nem is olyan régről.

- Az ellenség vadászgépeket indít!

- Indítsuk mi is a saját Zeroinkat! - rendelkezett az ellentengernagy. Szeme előtt volt, ahogy a Zero vadászok indítócsöveinél a pilóták sietve üléseikbe vetik magukat, majd a kiszolgálók utolsó gyors ellenőrzése után az automatika a kilövőcsövek bejáratához tolja gépüket, amit a zöld jelzés érkeztével a katapultrendszer őrült sebességgel az űrbe lő. A hitetlen barbárok sokáig hitték, hogy saját TIE pilótáik a legvakmerőbbek, ám valószínűleg még nem találkoztak a Zerok vezetőivel. Azok, amint lőtávolságba értek, azonnal rá is vetették magukat a chiss Nissasu gépekre és vad közelharc alakult ki. Talán ez volt az egyetlen aspektusa a csatának, ahol a chisseké volt a fölény: bár a Zerok a nagai csúcstechnológiát képviselték, a chiss gépeket saját pilótáik már régen kitapasztalták, így többet is tudtak belőlük kihozni. A monitorokon is látható volt a változó esélyekkel folyó harc.

- Az ellenség erősítést kér - fogták el azt az üzenetet, amire egész eddig vár.

- Minden egységnek, állj! - rendelkezett, mikor már elég közel értek, hogy a közepes hatótávolságú fegyvereket is effektíven alkalmazhassák. A csata lényege nem az volt, hogy győzzön, hanem, hogy minél több chiss hajót kössön le, emlékeztette magát újra Kure. Ennek megfelelően választotta ki az alkalmazandó stratégiát is.

- A flotta váljon három részre: az én és a Konoshita sorhajókapitány által vezetett egység fogja félkörbe az ellenséget. Kodama sorhajókapitány egysége várakozzon tartalékként! A szárnyakon vessék be a Shiwa könnyűcirkálókat és a Hiei nehézfregattokat! A Genshuku ellátóhajók vonják fel a kommunikációs zavarómezőt az ellenséges flottára!

- Hai!

Elvégre valamivel fogadnia kellett az újonnan érkező vendégeket. A parancsnak megfelelően flottája egyharmada levált, és hátrébb húzódva helyezte magát védekezőpozícióba, fegyvereit a lehetséges belépési pontokra szegezve. A Hírszerzés már-már megdöbbentően pontos adatokkal szolgált az egész űrrészről, és Kure biztos volt benne, hogy mindezt nem maguktól szedték össze. Ugyan Tong Igazgató alatt a szervezet galaktikus szinten is legjobbak közé lépett, ennyi és ilyen részletes adatot nem szerez meg csak úgy valaki. Talán a chissek között vannak árulók? Érdekes lehetőség lenne.

- Uram, a Shikishima súlyos sérüléseket szenvedett! - szólalt meg a belső kommunikációért felelős tiszt. - A kapitány engedélyt kér a visszavonulásra.

- Vonuljanak vissza - bólintott, elvégre volt mivel pótolnia a kieső hajókat. És még az ostromfregattjai nehéztüzérségét be sem vetette: ezt a segítségként érkező hajók számára tartogatta. Miközben a csata állását figyelte, tekintete a központi kivetítőre vándorolt, ahol az egyik Katsura-osztagot mutatták.

- A Chinaya végzetes találatot kapott! A kapitány és első tiszt meghalt. A másodtiszt elrendelte minden túlélő evakuációját.

- Szép nap ez a halálra - mosolyodott el.


Coruscant

Shan igazgató ellátta néhány utasítással a delegáció tagjait, aztán Gnorl-lal az oldalán elszakadt a társaságtól. Biztos volt benne, hogy a részletek megtárgyalására tökéletesen képesek lesznek, valamint abban is, hogy ezügyben nem volt már szükség az ő jelenlétére. Gnorl elsietett légisiklót bérelni, Shan pedig lassan körbejárta a sétateret. Nem sokkal később, a távolban megpillantotta Tal Crisis szenátort, azonban elfordította róla a tekintetét, s ehelyett a széles mosollyal közelítő Hollis elé sietett, aki éppen most hagyott faképnél egy bosszús képű nautoli pasast.

- A támogatása meghozta a gyümölcsét, kedves szenátornő - hajtott fejet Shan, aki a szőke nő fölé tornyosult. 

Hollis hasonlóképpen tisztelgett, és vetett még egy pillantást a távolba lépkedő férfi után.

- Akkor sikerrel jártak - mondata inkább kijelentés, mintsem kérdés volt. - Örömmel hallom, Shan igazgató. Nem lenne kedve önnek és a társainak megtekinteni a nagy Jobien ma esti színdarabját? 

- A meghívásának eleget teszünk, amennyiben a Csillagköd Opera című előadásról beszél - felelte Shan. - Volt szerencsém megtekinteni, még a kalgari Színfény Teatru-ban, két évtizeddel ezelőtt.

- Kalgar? Sosem hallottam róla.

- Egy apró világ a Koréliai-szektorban, a Selonia szomszédvilága, egyfajta szórakoztatóparadicsomnak is tekinthető. 

- Nem tudtam, hogy ön a galaxis azon szegletéből származik.

- Nos, nem egészen. De úgy látom, megérkezett a sofőröm. Sajnálom, de mennem kell, szenátor.

- El van nézve, igazgató asszony - lépett hátra Hollis, amikor Shan elindult a Gnorl által szerzett, zárt légijármű felé. - Mindenképpen vegyenek részt az esti programon!

Az egyre lehűlő levegő hirtelen kellemessé vált, amikor Shan becsukta maga mögött az ajtót. A sikló kicsi volt, de ő és Gnorl kényelmesen elfértek benne, ámbár a kubaz némi nehézségekbe ütközött - illetve az orra ütközött a plexiüvegnek.

Egy óra múlva Snarla Shan a titkos, földalatti szalonban volt, ahol annak idején Darth Sordis kötötte az üzleteit a Coruscanton. Most viszont nem a szeszélyes Sith Nagyúr, hanem egy másik Sith, valamint Darth Superiora holoképe várta őt. Az új jövevény kiegyenesedett, s levetette csuklyáját. Ignomis felismerte benne a férfit, akivel szövetséget kötött évekkel korábban. 

- A nukleáris erősítő a helyére került - szólt a férfi, olyan hangsúllyal, mintha egy tea mellett csevegnének. - Coruscant fémfelszíne ugyan okozhat némi gondot, ugyanis gyengítheti az erősítő hatását a támadás bekövetkeztekor. Ezzel viszont ráérünk foglalkozni néhány hónap, talán év múlva.

- Aztán mi a terv? - kérdezte Ignomis élesen. - Ledobod a bombáidat, felszántod a felszínt, hogy örömedet leld a halálban, minden élő halálában, aki ezen a golyóbison mozog?

Darth Trayus szeme megvillant. Az ősz Sith hátat fordított a két nőnek, Ignomisnak és Superiora holoképének, s a terem végében levő székhez sétált, majd beleült. A togruta asszony is helyet foglalt valahol a holotérben, Ignomis azonban állva maradt. Trayus mélyen gondolkodott néhány pillanatig, aztán végighordozta tekintetét a társain.

- A hiperatombomba képes eltörölni egy egész bolygónyi települést, a földdel tehet egyenlővé bármilyen metropoliszt, de még a szabad réteket is porrá égetheti, ha megfelelően alkalmazzák - magyarázta a két nőnél valamivel fiatalabb Trayus. - Azért van szükségünk a nukleáris erősítőkre, hogy fokozzák a bomba hatását. Semmit sem bízunk a véletlenre, mert mint olyan, véletlen nem létezik.

- A bolygók elpusztításának mi köze van a feladatainkhoz? - kérdezte Superiora sürgető hangon. - Tájékoztatnod kell mindet, ha azt akarod, hogy továbbra is egy oldalon maradjunk. Nem játszom vakon.

Trayus megvonta a vállát.

- Ennek is megvan az ideje, ami pontosan a most. Mindketten tudjátok, hogy Darth Sordis valamikori tanítványaként egyre inkább hatalmába kerített valamiféle kényelmetlen érzés. Később rájöttem, hogy Sordis terve nem más, mint a galaxist egyesítendő, újjá akarta építeni a Sith Rendet. Időközben kiderült, hogy a jediket is át akarja formálni, nem pedig elpusztítani őket. 

- Ugyan miért tenne ilyet egy Sith? - vonta föl a szemöldökét Ignomis.

- Sordis ki akarja irtani az egész Jedi Rendet, vele együtt a Sitheket, minden kincsükkel és tudásukkal együtt, hogy új alapokra helyezze őket, de az is lehet, hogy pusztán egyesíteni akarja. Vagy - ami a legvalószínűbb -, abban az időszakban, amikor megőrült, és feladta az Erőt, rájött, hogy az Erő nélküli élet bár nehéz, sokkalta... jobb. Azt hiszem, így fogalmazott. Én tudom már, mi az igazi terve.

- Mégpedig?

- Az Erőhasználók végleges kiirtása, hogy a halandó lények legyenek az egyetlen uralkodó osztály a galaxisban. 

Néma csend lengte körül a szavait, s Trayusnak nem kellett a különleges érzékeire hagyatkoznia, hogy felfogja társai érzelmeit.

- De én tudom - folytatta -, hogy az Erő sokkalta hatalmasabb dolog annál... azazhogy mindennél hatalmasabb. Erő nélkül nincs élet... Az Erő maga az élet! Mi, akik rendelkezünk vele, királyok vagyunk, örök életűek lehetünk! Én az Erőérzékeny lényeket tekintem a galaxis uralkodó osztályának.

- Hogyan húzzuk keresztül Sordis terveit? - kérdezte Superiora.

- Az én célom nem más, mint az Erő nemességének fenntartása. Ezért, akár tetszik, akár nem, el kell pusztítani mindenkit, aki nem, vagy csak igen csekély módon rendelkezik vele. Miután a galaxis összes bolygóját kiirtottuk egyetlen összehangolt csapással, csakis azok maradnak életben, akik elég erősek hozzá, hogy túléljék a borzalmakat. Ezért van rád szükségem, Ignomis. Minden bolygón kell lennie egy képviseletünknek, ahonnan megfigyelhetjük az ottaniak tevékenységét, ahol elhelyezzük a nukleáris erősítőket!

- A Monetáris Unió terjeszkedése pozitív irányt mutat - felelte Ignomis. - Nyilván megvan a befolyásunk itt-ott, ami idővel csak növekszik.

- Pontosan. Épp ezért te vagy a kulcsa mindennek. Addig késleltetjük a csapást, amíg az Unió be nem szövi az egész galaxist, még ha évek hosszú sorába telik is. Cserébe pedig hosszú életet kapsz tőlem.

- Mi az én feladatom lényege? - vette át a szót most Superiora.

- Darth Superiora. Rád bíztam egy bizonyos gyermek, Carl Grimes felügyeletét. Sordis egyetlen Erőérzékeny lényt akar életben hagyni. Ez a valaki nem más, mint a fiú, akiről tudjuk, honnan származik. Rendkívül veszélyes lehet a tervünkre nézve. Ha Sordis valamiképp tudomást szerez a tervemről, Carl Grimes lesz a biztosítékunk arra, hogy hagyjon békén minket. Ha kell megöljük őt, ha kell, az oldalunkra állítjuk. 

- A jediket hogyan küszöböljük ki? - szögezte neki Ignomis, aki most már ülve hallgatta Trayus beszámolóját.

- A nagymesterekkel én magam végzek. Talán ha Sordis megöli őket, én meg őt. De ez még a jövő zenéje, hű társaim. Darth Ignomis, aki a szörnyű háló kivetője, Darth Superiora pedig a terv őrzője, ha úgy vesszük. Most pedig... azért hívtalak ide, hogy ellássalak részletes utasításokkal. Ignomis, kérlek!

Mindössze néhány percig tartott, s az idős nő megvárta, amíg Superiora elméjébe is beletöltik a kívánt tudást. Néha meg kell hozni bizonyos áldozatokat az örök életért cserébe, s Trayus tudta, hogyan érhetik el ezt. Ignomis pedig bármire képes volt ezért.

- Most pedig menjetek - rendelkezett Trayus Nagyúr. - Itt nem hallgathatnak le, de felfedezhetik, hogy illegális helyszínen tartózkodunk. Kissé kellemetlen lenne, ha puszta szabálysértés miatt bukna le néhány Sith Nagyúr, nemde? 

Miután Superiora képe eltűnt, s Ignomis visszaindult fényűző lakosztályába, Trayus felállt, és maga is elindult kifelé. Vetett még egy utolsó pillantást a helyiségre, ahol annak idején Sordis Nagyúr tanította őt.


-- Vége a XXXVIII. Fejezet 1. részének --



Comments