EGB Könyv‎ > ‎

XXXVII/2

Harminchetedik Fejezet

Második Rész

Ziost

A dörej mindössze néhány pillanatig tartott - csupán ennyi idő kell a káosznak, hogy megtelepedjen. Amint a fullasztó füst elhalványodott, majd szétoszlott, a helyiségbe berontó fekete maszkos SS-katonák másodpercek alatt elárasztották a környéket. Halálfejet ábrázoló maszkjuk egész arcukat elfedte, mintegy szerves részeként fekete egyenruhájuknak. 

A báró a lépcsőzeten feküdt hassal, valamivel távolabb a szerencsétlenül járt hulláktól. Néhány halálosztagos nyomban a segítségére sietett. Mielőtt azonban elérhették volna, Screbin két kezével eltolta magát a kövezettől, de felállni már nem maradt ereje. Köpenye foszlányokban lógott rajta, néhol beleégve a bőrébe, ahol hátát komolynak látszó égési sérülések borították. A legszembetűnőbb azonban a férfi arca volt, ami az irtózatos hőnek, továbbá az elrugaszkodásakor történő ütések hatására súlyos kárt szenvedett. A véres báró feje ezúttal valóban véres volt, ugyanakkor felpúposodott égési sérülések csúfították. A szája feletti rész teljesen eldeformálódott, szemeinek azonban nem esett semmi baja. Az égett hús szaga árasztotta el a környéket.

Miután emberei talpra segítették, és értesítették a medikai központot, Screbin dörgedelmes hangon kiadta a parancsot a környék lezárására. Mivel iszonyú fájdalmak gyötörték, sietve adta ki utasításait, aztán az orvosdroidok szakértelmére hagyatkozott. Utolsó szavai elfojtott haragtól parázslottak.

- Azt a Sith papot pedig hozzátok elém!

Miközben az orvosdroidok ténykedtek, Screbin a rehabilitációs kabinba rendelte a Halálfejűek parancsnokát. Hű embere mindig, minden körülmények között késlekedés nélkül állt a rendelkezésére. Éppen ezért igen meglepődött, amikor nem a fémmaszkot viselő férfi, hanem egy közönséges, fekete halálosztagos jelent meg a színe előtt.

- Hol van Remis? - kérdezte a katonát.

- Meghalt, uram - felelte a kommandós. - Ennyi maradt meg belőle... többek között - emelte maga elé az elpusztíthatatlan fémből készült maszkot. Az általában szürke fejdísz koponyát ábrázolt, és vöröslött a vértől. Mint mindig, Screbint most is lenyűgözte annak rendkívül részletes kidolgozottsága, s bár nem fedte az egész arcot - a száj és az alsó állkapocs szabadon maradt -, így, vérbe forgatva igen érdekes ereklyének látszott.

- A Sithek az életemre törtek - jegyezte meg végül. - Be kell jelentenünk a többi államoknak, hogy Sith támadás alatt állunk.

- De nagyúr, ez csak egy vallási nézeteltérés!

- Nem úgy van, fiam. Mit gondolsz, miért nem fordultak a követeléseikkel a hivatalos csatornáinkhoz? Ahol elintézhették volna a legegyszerűbben a dolgot, vérontás nélkül. Még a Lordok is rábólintottak volna az Egyház legitim bejegyzésére, hiszen tudvalevő, hogy kényes helyzetbe kerültünk a Sithekkel szemben, ezért kénytelenek leszünk elfogadni az Egyházukat - példának okáért jószándékunk jeleként. Még erős megfigyelés mellett is, de létrejöhetett volna a dolog! Egyetlen tüntetés, egy Sith fenyegetés bedobása elegendő lett volna hozzá. Nem, fiam, nem ez a céljuk.

- Arra gondol, hogy ki akarják provokálni a háborút? Számos ügynökük lehet a rendszerben. 

- Zárasd le az egész bolygórendszert - utasította a báró. - Senki sem hagyhatja el a körzetet. Azt hiszem, a provokátoraikat nehéz lesz megakadályoznunk, de nem engedhetünk támadást a nyílt téren! Csakis ellenőrzött körülmények között akarok foglalkozni a tüntetőkkel, ahol a Sithek nem lőhetnek egymásra, a mi álruháinkban. Mostantól mindenkit azonosítsanak! A Halálosztagra bízom a feladatot, s a tárgyalóban csakis ti lehettek jelen. Leléphetsz - elvette a maszkot, és engedte az orvosdroidnak, hogy befejezze az ellátását.

- Értettem, uram. Elrendelem a vörös riadót! - azzal a férfi sarkon fordult, és elsietett. Utolsó szavainak hallatán Screbin a kezében tartott, véresre alvadt maszkra fordította tűnődő tekintetét.

...

A Sith Egyház papja félhangosan motyogott magában, amikor két SS-katona között találta magát. Az őrök hosszú folyosókon vezették őt végig, s néhol saját tüntető testvéreit ismerte fel - és ők is ugyanolyan erős őrizet alatt álltak, mint ő maga. Vajon ki fogják végezni? Minden bizonnyal ez lenne a logikus lépés. Hát ő honnan tudta volna, hogy az a kódhenger egy halálos bombát rejteget? De a sötétség minden hatalmára, a sötét erő tudta, hogy ő nem volt bűnös. Meg fog bocsátani neki.

Halkan imádkozott magában, amikor őrei egy rövid lépcsősor előtt megállították. A hatalmas, kétszárnyú ajtón egy fekete koponyamaszkot viselő SS-tiszt lépett ki, nyomában egy nála valamivel termetesebb, bíbor köntösbe öltözött főnemessel, akinek az arcát egy sokkal ijesztőbb, vörös maszk takarta. Azonban a szájrésze látható maradt, s a Sith pap láthatta a férfi kedélyes vigyorát. 

- Üdvözletem, tisztelendő atyám - szólt a véres báró. - Screbin vagyok, a Vezéri Iroda belső titkára. Bátorkodtam behozatni a társait is, nehogy bajuk essen a kinti felfordulásban.

- Ü... üdvözlöm, uram - hajtott fejet a pap. - Én... én nem tudtam...

- A testvérei biztonságban vannak, egy hatalmas tanácsteremben - folytatta Screbin. A kardassi ügynök a folyosó jobb oldali járatában strázsálva figyelte a jelenetet. Biccentett társának, aki a szemközti bejáróban posztolt, számos másik tiszt között. Remélte, hogy Screbin bosszút áll majd az alattomos támadásért, ami nyilvánvalóan őt magát is megviselte - majdhogynem megölte. Ha ez megtörténik, a küldetésük máris beteljesül, és mehetnek haza pihenni.

- Szerehet.. szere... szeretnénk kijelenteni, hogy a Sith Egyház jogai is... nekünk is megvannak a jogaink, hogy legális vallásunk legyen a Corporate-szektorban - hebegte a pap, mire Screbin bátorítóan elmosolyodott.

- Természetesen. Magam sem látom értelmét ennek a vérontásnak. Bizonyára félreértésről lehet szó.

- Bizonyára.

- Kérem, jöjjön velem a tárgyalóba - ragadta meg a férfi vállát a báró. - Megbeszéljük ezt az ügyet, méghozzá erőszakmentesen. Biztos vagyok benne, hogy a Lordok engedélyezni fogják az önök vallását. Kérem, kövessen, atyám.

Azzal őreik kíséretében elindultak az egyik átjáró felé. Screbin mentében észrevétlenül biccentett az egyik halálosztagosnak, aki szintén észrevétlenül beleolvadt az őrök tömegébe, majd a Palota előtti térre sietett.

A két kardassi ügynök továbbra is feszes vigyázzban, a többieket szemmel tartva figyelte, ahogyan korábbi közeli ismerősüket a merényletet láthatóan szerencsésen megúszó véres báró bevezeti az egyik tárgyalóba. A papnak vagy volt annyi esze, hogy ne árulja el magát, és egyikükre sem bámult rá, miközben elhaladt mellettük, vagy egyszerűen nem tudta megkülönböztetni őket a többi, hasonló egyenruhát és hasonló marcona fizimiskát viselő SS-Halálosztagostól. 

Az mindenesetre világos volt a két ügynök számára, hogy Screbin nem fog meghátrálni és nem ül fel az újabb provokációknak... máskülönben miért hívta volna be tárgyalni a papot? Persze volt még egy lehetőség. A csuhás megpróbálhatja feldobni őket, abban az esetben, ha mégis felismerte mindkettőjüket, a saját életéért cserébe.. legalábbis rövid távon, hiszen az Obszidián Rend nem felejt. 

Akármelyik eshetőség is állt fent, az ügynököknek nem volt más választásuk. Screbinnek pusztulnia kellett, ez pedig annyit jelentett, hogy az egyértelműnek tűnő evakuálás és elszakadás helyett továbbra is halálosztagos álcájukban kellett maradniuk, várva a megfelelő pillanatot. 

Így hát tartották a sorfalat, csak úgy, mint sok tucat "eredeti" bajtársuk. 

...

A Sith Egyház felkent papja, és immár az Obszidián Rend sikertelen megbízott merénylője még mindig nem tudta abbahagyni a remegést, amikor Screbin bevezette a tárgyalóba és hellyel kínálta. Valamiféle kínzókamrát, vagy még szörnyűbbet várt, ehelyett azonban az egyik őr itallal kínálta. 

- Tehát, atyám, mit tehetünk a híveikért, hogy megőrizzük államunk és mindannyiunk nyugalmát? - dőlt hátra a pappal szemben lévő székben Screbin, várakozó tekintettel méregetve a Sith egyházfit. 

A pap kezdett rádöbbenni, hogy itt - legalábbis egyelőre - valóban nem készül újabb kivégzés, és gondolatai kezdtek felgyorsulni. Továbbra sem voltak kifejezetten egzakt követelései, hiszen felettesei nem látták el ilyesmivel, ő maga pedig, az igazat megvallva nem sokat gondolkozott ezen, hiszen fel sem merült benne, hogy valaha is tárgyalásra kerül a sor a hatóságokkal... ami pedig az ügynököktől kapott instrukciókat illette, nos azok ugyebár felrobbantak. 

Igen, az ügynökök. A papot természetesen a Sith Egyház dicsőségén és győzelmén túlmenően saját bőre még jobban izgatta. Elképzelhető biztosításnak tűnt az, hogy feldobja a két ügynököt, akiktől a bombát kapta... ha bármennyire is meg tudta volna különböztetni őket az összes többi hasonló egyenruhás SS-től. Csak úgy vaktában vádaskodni pedig nem tűnt jó ötletnek, még elveszítené a báró érthetetlen módon elnyert minimális bizalmát is. Akárhogy is, a pap számára is egyértelmű volt, hogy itt ma már tömegoszlatás valószínűleg nem lesz.

Azaz az Egyház felsőbb urai elégedetlenek lesznek a munkájával. Ez pedig még annyira sem tűnt életbiztosításnak, mint megpróbálni felrobbantani az SS egyik legrettegettebb parancsnokát. Hacsak nem talál ki valamit, amivel ugyanúgy elérheti a kitűzött célokat, éppen csak káosz és tüntetések nélkül.

- Nos, atyám? - hajolt előre Screbin. - Ne haragudjon, az én időm is véges. Tehát mit tehetünk önökért? 

- Báró úr - krákogta a pap, mire eszébe jutott valami épkézláb. - A szabad vallásgyakorlás a Sith vallást magukénak tudó állampolgárok számára az egyik követelésünk.

- Ebben nem kételkedtem - bólintott amaz. - És amint mondtam, biztos vagyok benne, hogy a Lordoknál megértő fülekre talál a kérésük.

- Van azonban más is, nagyságos báró úr - folytatta a pap. - A zarándokhelyek. A szektorban számos olyan bolygó és emlékhely található, amelyek a Sith vallás tagjai számára kultikus jelentőséggel bírnak, egyházunk sok tagja, aki nem a Harmadik Birodalom polgára, azonban nem látogathatja őket. 

- Úgy - bólintott Screbin. 

- A követelésünk az - folytatta a pap -, hogy ezek a szent helyek, templomromok és sírok kerüljenek a Sith Egyház kezelésébe, nyilvánítsák őket zarándokhelyekké, amelyet az Egyház hívei szabadon látogathatnak, határainkon innen és túlról egyaránt!

- Ami a kezelést illeti, ezt a kérésüket nem fogjuk teljesíteni. A Birodalom határain belül eső terület a mi fennhatóságunk alá tartozik, és semelyik másik egyház nem rendelkezik azzal a joggal - a meglátogatás lehetőségén kívül -, hogy saját maga irányíthasson birodalmi létesítményeket, arról nem is szólva, hogy ez privilégiumnak minősülne. Gondoljon bele, ha maguk többet kapnak, a többi egyház is követelőzni kezd. A zarándoklat természetesen engedélyezett, szigorú ellenőrzés mellett - válaszolt Screbin.

- Hogy zaklathassák a hívő testvéreinket kényük-kedvük szerint? - vágott vissza a pap, akit vallásának összehasonlítása más vallásokkal bátrabbá tett egy fokkal. - Lehet, hogy mások ezt tűrik, de mi nem... Ezt nem engedhetjük meg!

- Ez eddig nem jelentett semmiféle problémát - vont vállat Screbin. - A történelmi Sith zarándokhelyeket pedig továbbra sem vagyok hajlandó az önök "kezelésére" bocsátani - a történelem folyamatos mozgásban van, s mint tudja, ami hajdani isteneié volt, az ma már a Corporate államszervének - nem szuverén - része.

- De hát a... - hebegett a pap, mire Screbin folytatta.

- A legitim egyházak mentesülnek az adózás terhe alól. De ha tovább erőszakoskodik, teszek róla, hogy a Sith Egyház legyen az egyetlen olyan vallási szervezet a galaxisban, aminek krediteket kell fizetnie a létjogosultságáért! Ha pedig nyílt, vagy álcázott támadást intéznek a Harmadik Birodalom ellen, személyesen tudatom majd a galaktikus nagyhatalmakkal, hogy önök lőttek először, akkor pedig, barátom, az ESB urai igencsak dühösek lesznek magára. Most pedig kifelé! Az ajtónálló úriemberek elkísérik önt és a társait a Lordok Tanácsa elé, ahol a népe egyöntetű akarata miatt máris készen áll a törvénytervezet, nyitottan néhány módosításra. 

A Sith pap összehúzódva indult abba az irányba, ahová Screbin kinyújtott keze mutatott. A véres báró pedig kivárt, amíg a férfi kicsoszog a teremből, aztán levette az arcát fedő, baktával átitatott gézt, és a fejére helyezte a halálosztagos maszkját. Sejtette, hogy nem fog tetszeni a Sitheknek, hogy ő hódító terveik útjába állt. Talán még arra is vetemednek, hogy eltegyék őt láb alól - erre az eshetőségre is fel kellett készülnie, hiszen azok a fanatikus gazfickók bármire képesek. Ám bárhogy is cselekszik, ha így van, nem tehet ellene semmit. 

A Sith Egyház ziosti vezetőjének még mindig nem volt fogalma arról, hogy hogyan úszta meg élve ezt a kalandot. A véres báró az ellene irányuló merénylet dacára - vagy ki tudja, gondolta a pap, pont amiatt, kifejezendő tiszteletét? - hajlandónak mutatkozott némi engedményre, persze nem minden kérdésben. A zarándokok csuhájának leple alatt a Harmadik Birodalomba szivárgó fegyveres felforgatók nagyszerű ötlete, amelyik a pap fejéből pattant ki a megbeszélés közepén, egyelőre csődöt mondott Screbin ellenállása miatt. Vagy legalábbis a fegyveres része... a papnak fogalma sem volt arról, hogy teljesítményéért végeredményben kivégzést, vagy kitüntetést érdemel majd a magasabb rangú egyházfőktől...

Ezek a gondolatok jártak a fejében, amikor az SS-őrök lekísérték a palota egyik hátsó kijárata előtt várakozó jelzés nélküli furgonhoz. 

- A kollégáink először visszaviszik önt az egyháza főhadiszállására, hogy felkészülhessen a Lordokkal való találkozásra - közölte tárgyilagosan az egyik tiszt, majd a repulzoros kocsiba ültette. 

A pap körbenézett az elsötétített ablakú, belülről teljesen zárt járműben, tekintetét egy pillanatra megállítva az első ülésen helyet foglaló két SS-tiszten, akiken kívül senki más nem volt bent. Talán mégis csak bosszút tervez Screbin, gondolta a pap... csak nem ilyen látványosan. Végtére is mennyivel egyszerűbb valakit nyom nélkül eltüntetni, mint teátrálisan kivégezni annyi tiszt és kolléga szeme láttára...

A két SS-tiszt egyike hátra fordult, miközben a másik gázt adott, és a sikló kikanyarodott a palota mögül. A téren már oszladozott a tüntető tömeg, ezúttal nem fizikai értelemben. 

- Ne aggódjon, atyám, a kamerák nem működnek - jelentette ki magabiztosan az SS-tiszt. 

A pap értetlen fejet vágott, miközben magában arra gondolt, hogy még szép, hogy nem...

Legnagyobb - vagy talán nem is olyan nagy - meglepetésére az SS-tiszt azonban fegyver helyett egy apró készüléket húzott elő, megérintette a rajta lévő gombot, és némi villódzás után a Harmadik Birodalom Halálfejes gárdájának tisztje helyett egy nem sokkal kevésbé barátságos, csontos kardassi arc nézett szembe a pappal. 

- Egészen jól helytállt, atyám - folytatta az Obszidián Rend hírszerzője. - Nem igaz, Wanger?

- Dehogynem, Dirle - tette hozzá a sofőr. - Csak kár, hogy az instrukcióink nem értek teljesen célba. 

- A következő alkalommal biztosra fogunk menni - tette hozzá Dirle. - Atyám, melyik a legfontosabb Sith relikvia, vagy emlékhely a bolygón?

- A hatezer éves Sith citadella romjai, XoXaan márki-nagyúrnő szentélyével - nyögte a pap. Sejtette, mi következik. 

- Nagyszerű - biccentett Dirle. - Szervezze oda a következő tüntetést, atyám. Zarándoklattal, sátortáborral, amit csak tud. A fegyverekről majd mi gondoskodunk. 

- És arról is, hogy a báró jelen legyen - tette hozzá Wanger.

- Le fognak minket mészárolni - suttogta a pap. - Távol a nyilvánosságtól, ha fegyverrel rájuk támadunk, nem lesznek ilyen kíméletesek...

- Mindenkinek áldozatokat kell hoznia a Sith Birodalom oltárán császárunkért, nemde, atyám? - mosolyodott el Dirle.

- Hogyne - biccentett a pap kelletlenül. Alapjában véve egyetértett a gondolattal, egészen addig a pontig, amíg nem neki személyesen kellett meghoznia ezt az áldozatot. És most egyelőre fogalma sem volt, hogyan kerülhetné el az utóbbit.

...

Screbin sötéten mosolygott vörös halálfejmaszkja alatt, miközben a Sith Egyház papjainak utolsó tagja is elhagyta a kis tárgyalótermet. Az egyszerűen berendezett helyiséget a leghosszabb lábú teremtés is nyolc-tíz lépéssel átszelhette. Mindössze egy sokszög alakú asztal, továbbá az ezekhez tartozó székek voltak a terem összes berendezése. Még az az egy darab holoernyő sem színesítette a tárgyalót, ami a bejárattal szembeni falon kapott helyet. Nem úgy a véres báró újonnan készült bíborvörös egyenruhája, ami katonai szabású uniformisként tökéletesen megőrizte hivatalnoki előkelőségét is.

Sarkon fordult, és bekapcsolta a falba épített képernyőt. A saját két szemével akarta látni a hírműsort, ahol bejelentik a biztonsági vezetővé való előléptetését. Screbin olyan szervezetek irányítója lett, mint a Közbiztonsági Bizottság, vagy a CSSM, vagyis a Corporate Államrendőrség, más néven a biztonsági milícia. De nem a saját dicsősége volt az, ami miatt elégedett tekintettel bámulta a képernyőt - végtére is ugyanaz volt a feladata mint eddig, csupán most hivatalosították a pozícióját.

A napokban megalakult a Harmadik Birodalom államformájának végső, teljes változata. A riporternő éppen a kétkamarás kormány létrejöttének legutolsó simításait ecsetelte. A Lordok Tanácsa a törvényhozó testület, az állami szektor, míg a civil szférát képviselő ház a Szólók Asztala, ami a Népek Gyűlésének és a hasonló polgári szervezetek összefogását jelenti. A Lordok vezetője Lord Brodrig, a szólóké az első miniszter, s ők ketten vannak a ranglétra csúcsán - előbbi talán kissé nagyobb hatalommal rendelkezik, ugyanis a jelenlegi Vezér a hadsereg főparancsnoka is. A hadigépezet is átalakult, nincsenek többé admirálisok, nincs külön szárazföldi és tengerészeti haderő - mindezeket egybevonva létrejött a Vezérkar, vagyis a generálisok tanácsa. A Generalitás tehát központosította a katonai hatalmat, aminek Screbin nem is örülhetett volna jobban. 

Capital City tömegei az utcákra sereglettek, ökleiket a levegőben lengetve tisztelegtek és örültek, amiért saját parlamentet kaptak, ami a szabadság újabb szellőjét libbentette feléjük - nem beszélve arról, hogy a tömeg jócskán maga alá temette, mintegy jelentéktelenné téve a Sith Egyház szétszórt, kisebb csoportokkal operáló tüntetéseit - a papok és követőik kiáltozása beleveszett a himnuszokat kántáló, tapsoló, fesztiválozó népek hangorkánjába.

A háta mögött felszisszent az ajtó, mire a biztonsági vezető megfordult. Épp arra gondolt, hogy Brodrignak immár nagy segítsége lesz az újonnan kinevezett első miniszter, aki nélkül már-már lehetetlennek tűnt az egyre növekvő lakosság adminisztratív kormányzása. A magas, egyenes arcvonásokkal megáldott nő Screbin mellé lépett, hogy vessen egy pillantást a holoernyő képsoraira. Als Dezirol máris hírneves volt a vezetőség köreiben, erőskezű ténykedése biztonsági főnökként, majd a Lordok kordában tartása kapcsán igen népszerűvé tették a civil társadalomban. 

Vörös haja egyenesen állt, s egyszerű, sima fekete egyenöltözéke mindenféle jelzést és díszítést mellőzött. Mindössze a bokáját verdeste egy fényes, itt-ott megcsillanó, a kesseli ízeltlábú pókok selyméből készült köpeny. 

- Ha azt reméli, hogy a népszerűségünk hosszú életű lesz - szólalt meg a nő a képernyőt figyelve -, akkor maga bolond.

- Éppen ezért most kell kihasználnunk a lehetőségeinket - felelte Screbin. - Egyelőre nem engedhetjük, hogy lazábbra engedjük a gyeplőt. A szólók nem sokáig lesznek a markunkban - holnap talán már az örömük lecsillapodik, mi pedig eltekinthetünk a terveinktől. Még ma este meg kell tartanunk a szavazást.

- A nép elfogadja a Vezér előnyére kiadott határozatot - jelentette ki Dezirol. - Ezentúl is ő áll majd a csúcson, beleértve a Szólók Asztalát is. Én pedig támogatni fogom őt.

- A szólók megszavazzák, s Lord Brodrig irányítása alá kerülnek ők is. Ez világos volt eddig is, asszonyom - kissé ide nem illőnek érezte a megszólítást, hiszen Dezirol még negyvenéves sem lehetett... ennek ellenére hatalma volt, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. - Azonban fel kell készülnünk arra az eshetőségre is, amikor már nem lesz szükség egyetlen vezetőre... A Vezér jogait csökkentenünk kell a kaotikus állapotok elmúlásával.

- Minden a Vezér tervei szerint alakult - tűnődött az első miniszter. - Ő akarja a teljhatalmat, s mi nyugodt szívvel megadjuk neki, tudván, hogy miféle erők tartják őt kordában. Semmiképpen sem eshet át a ló túloldalára. A Harmadik Birodalom alkotmánymentes, de kétkamarás demogarchia. Itt nem lesz diktatúra többé.

- Természetesen én is tudok a Vezért fékező mechanizmusokról - méltatlankodott a véres báró. - Hiszen beavatott vagyok. De nem lehetünk biztosak benne, hogy egy ilyen teremtmény hogyan reagál a hatalmának részleges elvesztésekor.

- Báró úr, ön túlságosan régimódi gondolkodású - somolygott Dezirol. - Vagy túl sok holofilmet nézett gyermekkorában. Valóban voltak veszélyes, halált hordozó típusok, önálló akarattal rendelkező felforgató elemek, akik láncra verhették volna a galaxist, ha idejében nem fékezik meg őket. A vezérünkben mindez megvan. De Ammel Brodrigot kötik a szabályai, amelyeket ha akarna se tudna megváltoztatni. Ön ugyanúgy tudja, mint én, hogy ez esetben az emberi érzelem irreleváns. 

- Nem beszélve arról, hogy Lord Brodrigot személy szerint nem is érdekelhetné kevésbé a hatalom - tette hozzá Screbin, és kikapcsolta a holoernyőt. - Nemes lélekkel áldotta meg a sors. Azonban van még öt percünk a vezéri flotta landolásáig, nekem pedig a Fellegvár védelme után kell néznem. Bár az a bolygó egyetlen, még légvonalban is elzárt területe, a Sithek azonban pimasz egy népség.

- Amint befutott a Vezér a Birodalmi Kastélyba, tájékoztatom őt a részletekről - bólintott Dezirol, majd sarkon fordult, és kilépett a teremből. Meg-megcsillanó köpenye szélvészként kavargott utána.

Screbin pedig a karjára erősített kommunikátor vetítőjére nézett, mutatóujjának hegyével megváltoztatott néhány jelet, elmozdított két vonalat, mire a szerkezet csak számára hallhatóan felvinnyogott. A különleges ügynökei tehát akcióba léptek.

...

A Fellegvár előtt hemzsegő tüntetők ugyan még az építmény tetejét sem láthatták a messzeségben - lévén az egész terület egyetlen illető magántere, és el volt zárva minden megközelítéstől -, ez nem zavarta őket hangos ordibálásukban. A rég átépített, módosított, szélesített, magasított, körbeépített Sith fellegvár inkább hasonlított a coruscanti császári palotára, mint Freedon Nadd néhai erődjére, aminek sokszorosított és deformált, teljesen áttervezett mása volt. A Sithek kántálásától sem lett nagyobb a hasonlóság az akkori idők építményéhez.

Az erődítmény túlsó oldala meredek, függőleges szögben siklott lefelé, akár egy hegy oldala, s a mélységben levő Capital City fölé magasodott sok ezer méterrel. A másik fele azonban a tengerszint fölött magasabban volt kialakítva, mintha egyik fele a levegőben, a hegy lábába veszve, a másik fele pedig a talajon nyugodott volna, valamivel fennebb. Lévén csak ezen oldalról megközelíthető, itt csoportosult a katonákkal körbevett, elégedetlenkedő tömeg.

Crast a magasba lendítette öklét, és hangot adott lelkének elhanyagolásában érzett fájdalmának. Társa, Kleise ugyanígy tett, bár nem beszélhetünk semmiféle igazi fájdalomról. Screbin SOAS akciójának keretén belül a két ügynök tökéletesen eljátszotta az elégedetlen egyházfiakat. Nim Crast személyszerint a CSSM, Kleise pedig az SS kötelékébe tartozott. Nim a Rasti, társa pedig Selk álnevet viselte. 

Crast, azaz Rasti a mellette átfurakodó, SS ruhába öltözött Sith ügynökbe ütközött. A férfi felemelte az elektropálcáját, és hozzáérintette Crast mellkasának, akinek ennyi elég is volt ahhoz, hogy hátratántorodjon.

- Hutt lakáj! Uraságok bérence! Agymosott, droid pondró! - köpte le a mellé lépő Kleise az ál-SS katonát. A férfi észre sem vette a köpetet, a szavak azonban megtették a hatásukat. Igazi SS-hez méltó, lángoló düh árasztotta el a képét, játéka hamisítatlanul eredeti volt. Crast magában tisztelettel adózott ellenséges kollégájának. Tetszett neki ez a kémben kém feladat. 

- Azonnal igazolják magukat - förmedt rájuk az SS-gyalogos. Alacsony rangja azonban nem tévesztette meg a Harmadik Birodalom ügynökét, aki sejtette, hogy a férfi a Sith akció egyik vezetőfélesége lehet. Megvolt rá az oka, hogy ezt feltételezze, ezért egyetlen hatásos kocsmai jobbast irányzott a férfi arcába, aki ettől hátratántorodott, ám a tömegben képtelen volt elővenni sugárpisztolyát, hiszen szigorú parancsba kapta, hogy nem tüzelhet éles lőszerrel. Ennek ellenére a kábításra állított mordályt sem húzhatta elő, ugyanis Kleise ügyesen lefogta a kezeit. A tömegnek csak ennyi kellett, máris ütlegelni kezdték a férfit - nem ismerve fel benne saját társukat. 

Kleise elengedte, a tüntetők gondjaira bízva őt, előbb utóbb úgyis felismerik, hiszen ez az egész egyházas mese nem volt más, mint félrevezetés. A Sithek káoszt akartak kavarni, és ürügyet provokálni arra, hogy megtámadhassák a Birodalmat. Mindenki az ő ügynökük volt az Egyház tüntetői közül. Crast és ő az imént kénytelenek voltak igazolni magukat egy főpapféleségnek, hamis igazolványaik azonban tökéletesnek bizonyultak.

- Jobb, ha mielőbb eltűnünk innen - sürgette Kleise a társát. Crast bólintott, s a két férfi alig észrevehetően a tömeg szélére sodródott. Igyekeztek elkerülni a valódi, és az ál SS-eket. A hazaiak természetesen felismerték volna őket, viszont tartaniuk kellett inkognitójukat.

- Megvan? - kérdezte Crast, miután kivergődtek a kavarodásból. Kleise ujjasa belsejében megvillantotta a négyszögletű tárgyat, mire társa bólintott, és leintett egy arrafelé bámészkodó taxist. A férfi kelletlenül hagyta ott a műsort, azonban a Kleise kezében megcsillanó kreditek nyomban elfeledtették vele a morcosságát. 

Nim Crast pedig úgy érezte, hogy Kleise, a kémek kémje, a krémek krémje, a prémek... na szóval, a Corporate-szektor leghírnevesebb hírszerző nagy öregje nem véletlenül szolgált rá erre a címre. Az SS-gyalogos, vagyis a Sith ügynök csupán egy áladatlemezt fog találni a tarsolyában, ugyanis az eredeti ott lapult Kleise belső zsebében. A férfi profizmusáról tett tanúbizonyságot, amikor elemelte a Sith ügynök adatlemezét, néhány másodperc alatt lemásolta azt, majd visszahelyezte a Sith zakójába, aki nem egyszerű gyalogos szerepet kapott.

A hasonló információkkal teli adatlemezeket ugyanis csakis a haditervek kieszelői és azoknak kulcsemberei hordták magukkal, hogy összehangolhassák az akciójukat. Crast ezen morfondírozott, miközben fecskendőjét a taxis nyakába szúrta, aki ettől pánikmentesen, azon nyomban mély álomba zuhant. Kleise használta az elmeszondáját, hogy töröljék a férfi emlékezetét - az efféle csodákat a Ziost olyan tudósai fejlesztették ki, mint a nagy Pelorat és Alurin professzorok. Természetesen csak nagyon kevés készült belőlük, és nem is működtek még tökéletesen - a taxis talán nem csupán az ő arcukra, hanem az égvilágon semmire sem fog emlékezni, soha többé. De ezt nem az ő tisztjük volt kivárni. Bár ami azt illeti, Crast kíváncsi lett volna az eredményre. 

Megérkeztek az SS titkos főhadiszállására - ami még a Lordok előtt is titok volt, mindössze komlinken érhették el a szervezetet, a vezetőik pedig a Birodalmi Palotában dolgoztak -, s leereszkedtek az állomás szintjére. Crast sóvárogva figyelte Kleise komor, kifejezéstelen arcát. Mindent meg akart tanulni tőle.


Gallinore

- Nem szükséges megnéznie az iratokat - közölte ellentmondást nem tűrően Zekk a hatalmas páncélterem előtt posztoló őrrel. A vörös hajú nőn kissé furcsán mutattak a Sith Egyház új tetoválásai, azonban a kondicionálás és az új rend tisztelete még rá is hatással volt... hiába volt Zekk férfi, a gárdista nem vitatkozott a Sith köpönyegbe öltözött, az Erőn keresztül is érzékelhetően határozott fellépésű nagyúrral, hanem - ki tudja, legalább annyira a félelem, mint a tudatbefolyásolás hatására - arrébb lépett, és aktiválta a labor ajtaját.

Zekk biccentett a mellette várakozó Tristának, mire a nő követte az őrt a laborba, és nekiállt repulzorszánra rakni a hatalmas, fénylő szivárványkristályokat, amelyeket különböző energetikai kísérletekhez használtak. 

Az előző anyakirálynő alatt a jelenet többszörösen is elképzelhetetlen lett volna... egyrészt egyetlen férfi sem parancsolhatott volna a kristálylaboratóriumokat őrző gárdistanőknek, másrészt elképzelhetetlen lett volna, hogy ezek az egyenként milliónyi kreditet érő drágakövek elhagyják a helyet, ahol őrizték őket...

A Sith Egyház megjelenése azonban sok mindent megváltoztatott a ködben. Egy Sith Nagyúr szava íratlan törvény volt, és Zekk el volt szánva rá, hogy sötét megjelenését és képességeit akár ilyen módon is kamatoztassa. 

Az őr szótlanul figyelte, ahogyan Trista befejezte a pakolást, és a páros távozott. 

- Jól szolgálja a Királynőt - vetette oda foghegyről Zekk az őrnek, mielőtt magukra hagyta. Csak miután befordultak a föld alatti komplexum kifelé vezető folyosójára, akkor gyorsították meg a lépteiket. 

- Még két ilyen kör a hegyeken túli lerakatokban, és készen vagyunk - jegyezte meg Trista kifelé menet, ahogyan betolták szánjukat a komplexum előtt parkoló hajójukba. 

- Épp ideje - jegyezte meg Zekk. - Előbb-utóbb valakinek eszébe fog jutni, hogy a hivatalos úton is ellenőriztesse a szállítási parancsunkat, és akkor igencsak forró lesz a talaj. 

- Még időben vagyunk - vont vállat Trista. - És ennyi kristállyal megalapozhatjuk azokat a bankszámlákat, amihez a föld alatti szervezet felállításához van szükségünk. 

Zekk bólintott. Bár egy hapan szemében más esetben szentségtörésnek számított volna a nagy értékű kristályok értékesítése, magában egyet kellett értenie a nő pragmatikusságával. Ez volt a legegyszerűbb és leggyorsabb módja annak, hogy pénzhez jussanak és Trista elkezdhesse szervezni a föld alatti mozgalmat. Zekk pedig tartozott neki ennyivel, hogy néhányszor eljátssza a Sith Nagyurat

A terv következő fázisa azonban sokkal nehezebbnek ígérkezett. Zekk, mialatt Trista felvette a kapcsolatot a következő bázissal, amit érinteniük kellett, nekiállt kikalkulálni a koordinátákat a galaxis másik végébe, ahol Trista információi szerint a jedik új bázisa rejtőzött...

Ha ugyanis a pénz megvolt, akkor a mozgalomnak szüksége lesz egy ikonra, valakire, aki mögé felsorakozhatnak. 

Ami annyit jelentett, hogy meg kellett találniuk a módját, hogy kapcsolatba lépjenek a hapan trón jogszerű örökösével...

A gyermek Allana Soloval.  


Ossus

Tierce főkormányzó az Ossus körül keringő flotta parancsnoki hajóján olvasgatta a legújabb jelentéseket, és egyáltalán nem volt boldog. 

- Szórványos csatározások a rendszer szélén, ettől eltekintve a jedik erői mind visszavonultak, uram - jelentette Rezhek kapitány. 

- Hagyjuk csak a kalózokat szórakozni a jedik utóvédjével - vont vállat a volt császári testőr. - Amúgy sincs jelentősége, ha az a jedi ribanc egy szektorral arrébb teszi őket a szövetségi űrön belülre. 

A zabrak ehhez már nem fűzött véleményt, és Grodin elgondolkozott rajta, hogy valójában nincs véleménye, vagy esetleg azt sem tudja, miről beszél éppen. A Dathomiron kiépülő szövetségi bázissal mindenesetre Vader ribanc jedi lánya egy csapással kihúzta a padlót a Sith Birodalom stratégiai előnye alól, amit az Ossus elfoglalásával nyertek. Most már a két legfontosabb Sith terület közé fog ékelődni a jedik támaszpontja, ráadásul ezúttal szövetségi területen... az ESB pedig választhat, hogy sértetlenül hagyja őket ott tobzódni és terjeszteni eretnek tanaikat... vagy pedig immár elkerülhetetlenné válik a háború Coruscanttal. 

Nem mintha ne lettek volna meg az eszközeik erre immáron. Azonban a Halálbolygó bevethetőségét megerősítő jelentéseket Grodin legalább olyan aggodalommal figyelte, mint a Dathomirról kapott anyagot. Egyáltalán nem volt biztos benne, hogy Wenthar Császár engedélyezte ezt az akciót Lex Lu'uthornak és a sleppjének. Ha pedig az OCP vezetése magánakcióra szánná el magát, ráadásul úgy, hogy ők felügyelik az állomást... nos, ebbe Grodin bele sem mert gondolni. 

Őfelsége viszont nem hallatott magáról már jó ideje. Úgy tűnt, roppant elfoglalt a Nagin. 

Ahol lassan már több időt tölt, mint a Birodalomban - tette hozzá magában a főkormányzó. Elhatározta, beszélnie kell az Uralkodóval minél előbb. Még akkor is, ha ezzel azt a látszatot kelti, hogy megkérdőjelezi a császár döntését... a Birodalom érdekében. 

Addig azonban volt még egy teendője. 

Felpillantott az asztaltól, a távozó Rezhek kapitány helyét elfoglaló Ovat parancsnokra, akit a Sordis nagyúr elleni akció után gyorsan kinevezett az Obszidián Rend erőinek parancsnokává a szektorban - Grodin mindig is értékelte, ha egy tiszt éles helyzetben kreatívan feltalálja magát. 

- Megkaptam a jelentését a Zioston működő ügynökökről. Biztos benne, hogy ez a legjobb megoldás? 

- Igen, főkormányzó - tisztelgett a kardassi tiszt. - Ha sikerül zavargásokat keltenünk és fellépésre kényszerítenünk a ziosti kormányt, ez már kellő jogalapot szolgáltathat egy beavatkozásra. 

- Megértem a Sith Egyház óhaját, hogy egyetlen ősi Sith bolygó se legyen idegen uralom alatt - biccentett a Főkormányzó. - De ezzel kétfrontos háborút kockáztathatunk, és még a végén ránk sütik, hogy azonos érdeket követünk a Yuuzhan Vonggal.

- Az ellenségem ellensége nem feltétlenül a barátom, nemde, uram? - engedett meg magának egy halvány mosolyt Ovat.

- Valóban - biccentett Grodin. - De kerüljük el a közvetlen beavatkozás szükségességét, amíg lehetséges. Mire van szüksége?

- Egy bázisra a határvidéken, ahonnan a zarándokok és a csempészett fegyverek bejuthatnak a Harmadik Birodalom területére - magyarázta a kardassi. - És ahol szükség esetén akár le is tudjuk tagadni az érintettségünket, ha érdekeink úgy kívánják. 

- Ésszerű... - meredt a két birodalmat elválasztó határsávra a Corporate-szektor határán a főkormányzó. 

- Dromund Kaas ősi Sith rendszere a határvidéken fekszik, a senki földjén - emelte fel végül a fejét. - Használják azt bázisnak. 

- Így lesz, főkormányzó. 

- És legyen gondjuk rá, hogy ne hagyjanak... szemtanúkat - tette hozzá a testőr. 

- Ne aggódjon - mosolyodott el Ovat. - Alaposak leszünk. 

Grodin biccentett. A kardassiak alapossága felől nem volt semmi kétsége. Ha bárki is éppen ott kolbászolt a Dromund Kaas környékén, Ovatnak és ügynökeinek gondjuk lesz rá, hogy gyorsan elhallgattassák. 

- Hiába, a galaxis egy kemény hely - dőlt hátra a fotelében Grodin, és előhúzott egy kesselis üveget a fiókból. Itt volt az ideje némi pihenésnek.


Exocron

Zizzy Quidd nagyon is tudta, hol van, bár csak a Birodalom és az azt követő időszak alatt használta ezt a nevet. Bár a Yuuzhan Vong háborúk nem szolgáltak elégséges közönséggel a Doom számára, egy műfajmeghatározó zenekar azonban mindig is rendelkezett a szükséges rajongómennyiséggel - háborúk ide vagy oda. Nem, nem ezért futamodott meg a nyilvánosság elől, hanem mert rájött, hogy az Erő nélküli élet lehet akármilyen izgalmas, a galaxisnak mégis szüksége van rá. Úgy a jediknek, mint a Sitheknek.

Zizzy Quidd valódi neve ugyanis Sirryn Smordre, még valódibb neve pedig a Darth Sordis volt. A név egy cím, bár a cím nem mindig azonos a viselője elvi hovatartozásával. Kissé meglepődött, amikor a jedi hajó fedélzeti holokészülékén Grizzy, régi zenésztársa képével szembesült. Luke számtalanszor kérdezte már tőle, hogy hol vándorolt Palpatine ideje után, és azt is tudta, hogy bizonyára sokan kíváncsiak rá, mivel foglalkozott ezekben az időkben. De hát az Erő megtagadásával elég nehéz lett volna háborúkat vívni.

Sordis sok mindent kipróbált élete során, még a halandó életet is, és minden szerepében kimagaslót alkotott. Minden neve hírhedt, habár alkotásai korántsem lettek befejezve. Ő művész volt, s műve tökéletesítése mindennél fontosabb volt a számára - a múltja miatti bosszúvágya, hogy a galaxis megfizessen, vagy annak megmentésére irányuló törekvései, mindezek mit sem számítottak már. Smordre tudta, pontosan mikor kell és hol lennie, és csakis ez volt a fontos.

Három személyből állott, mint valami istenség, ez azonban korántsem valamiféle skizofrén mániákusság eredménye volt. Minden, amivé valaha vált, amit valaha is tett, egyetlen pontba vezetett, a múlt történései alkotják meg a jövőt. 

Hamar felszívta maradék sensostym fűszerét, s az agyába toluló zavaró gondolatok máris eltompultak. Talán maradt még egy módja, hogy a galaxis egyben maradjon. Gyorsan rendbe rakta mentális zavarait, mint minden jó telepata, és önvizsgálata befejeztével kiemelkedett a meditáció ködös állapotából. Rá kellett vennie a Jedi Tanácsot, hogy missziót indítsanak a Lorrdra. Leadta az összehívókódot, s miközben a visszajelzésre várt, belemerült a belsejében kavargó hatalmába, hogy megzabolázza azt.


Coruscant

A hatalmas luxusjacht a vörös, vagyis a semlegesség színeit viselte. Lapos, széles alakja csillogott a déli coruscanti fényben, amikor belépett a bolygó légkörébe. A Coronet Industries által gyártott diplomáciai cirkálót elsősorban kényelemre és védelemre tervezték, hogy nagyhatalmú államférfiakat és hölgyeket hordozhasson szerte a galaxisban. Következésképp az első burkolat középső részét plexiüveg helyettesítette, hogy a komfortosan utazó hatalmasságok kilátása ugyanolyan kifogástalan legyen, mint a kényelmük.

A sor középső, kissé társai fölé magasodó támlájú székén ülő hölgy azonban nem tűnt elbűvöltnek a bolygóváros látványától. Snarla Shan számára Coruscant ugyanúgy festett, mint egy, négy, vagy esetleg húsz évvel ezelőtt, még a vongformálás és az utána végbement visszaállítási munkálatok után is. Nos, talán a kormányépületek és néhány felhőkarcoló modernebbé vált, de ettől eltekintve semmi sem változott igazán - főleg az alsóvárosokban nem. Snarla jól tudta ezt, most viszont megkönnyebbülve bámult a lefelé vezető kútjáratok felé, hiszen ezúttal oda nem kellett betennie a lábát.

A tőle balra ülő férfi tekintélyes pocakján pihentette drága gyűrűkkel díszített kezeit, miközben halkan hortyogott álmában. Úgy tűnt, őt sem érdekelte túlságosan a kilátás, holott az építők igazán kitettek magukért. A feltűnően visszafogott, de elegáns öltözetű Bruth Omis a Palanhi Bankszövetség elnöke volt, vagyis azé a szervezeté, ami a galaxis legnagyobb, független bankjait tömörítette egyetlen föderáció zászlaja alá. A gazdag földesúr nyugodt méltóságával horkantott egyet, majd miután nem sikerült kényelmesebben elhelyezkednie, abbahagyta a fészkelődést, és fejét a mellette levő muun vállára ejtette - aki bosszúsan húzódott oldalra. 

Herk Momen a Muunilinst egyik befolyásos bankárja volt, ennélfogva muun, és nyurga testével olyan szálfaegyenesen ült a székében, mint egy igazi... nos, muun. Zöldes öltözéke talált arcának bőrével, s a társaságból talán ő volt az egyetlen, aki tökéletesen leplezte a táj iránti érdektelenségét.

Snarla jobbján nem más ült, mint Gnorl, hűséges testőre és informátora. A kubaz fejét különös dísz ékesítette, s tunikájában akár egy szenátornak is elment volna. Külső alapján ugyanolyan nagyhatalmú illetőnek tűnt, mint bármelyikük.

A leszállóplatformon gyülekező csapat, droidtestőreikkel egyetemben türelmesen várakoztak. Nem kellett sokáig állniuk, miután a Coronet elszállt a mélyhangárok felé - végülis a nyílt járdán nem maradhatott egy csillagközi hajó -, s máris érkezett a fogadóbizottság.

A legelöl masírozó nő testőrei kíséretében, mosolyogva sietett feléjük. Vela Hollis szenátor elszántan támogatta az IMU létrejöttét és terjeszkedését, hiszen az ő világa rendkívül kusza gazdasági csapdába keveredett, amiből így remélte a kiutat. Snarla Shan természetesen biztosította róla, hogy elsődleges megoldandó problémának fogják tekinteni az ügyet. 

- Shan igazgató asszony! - üdvözölte a középhosszúra nyírt, szőke hajú nő. - Üdvözlöm önöket a Coruscanton. 

- Remélem, nem ütközött akadályokba, kedvesem - felelte Snarla. - Nyilván nem mindenki fogadja szívesen, ha a vállalatait egy központi hatalom alá rendelik.

- Szóra sem érdemes - legyintett Hollis, miközben elindultak a légijárműve felé. - A lényeg az, hogy igazából be kell látniuk, a maguk Uniója rendkívüli lehetőségeket tartogat. Kérem, szálljanak be. 

- Gondolom, kifárasztotta az utazás - jegyezte meg később, a nyitott járműben ülve, amikor már a város legendás felhőkarcolói között suhantak.

- Persze, hiszen mi is emberből vagyunk - csúszott ki Snarla száján a megjegyzés. Úgy döntött, nem vet egyetlen pillantást se egyéb fajhoz tartozó kollégái felé.

- Most a Republica 500-beli szállásukra megyünk - magyarázta Hollis. - Egyeztetnem kell a tárgyalóbizottsággal, azután megbeszéljük az időpontot. Nem is említettem, milyen jó ötletnek tartom a maguk ötleteit. Zseniális elgondolás, hogy a gazdasági elit egyetlen és független szervezetté tömörüljön, és kivételezés nélkül támogasson mindenkit. Szerintem a kezdetekkor ezt kellett volna tennünk. De tudják milyenek vagyunk, más dolgaink vannak, nem mindig jut eszünkbe. Nekem például a fiam... - és csiripelt tovább, mint a veréb.

Snarla a távolban magasodó Jedi Templom megtépázott körvonalaira lett figyelmes. Vajon mi történt az épülettel a 66-os parancs után? A béke őrei már rég nem ezen a bolygón uralkodtak, és mégis, az épület tekintélyt parancsoló maradványa időtlen nyugalommal terpeszkedett a felszínen. Vajon meddig marad így?

...

- Hello, öreg barátom - nyújtott kezet szívélyesen a szenátusi irodában éppen a polcokra kihelyezett művészi szobrait vizsgálgató Melchior Thul gazdasági megbízottnak a belépő Lando Calrissian, miután gyorsan félretolta a hórihorgas, szemén egy éjjellátó berendezésre emlékeztető implantot viselő személyi titkárt, még mielőtt az elkezdhetett volna sápítozni arról, hogy "nincs időpontja a miniszter úrhoz"

- Calrissian igazgató - fordult meg kimérten a magas rangú alderaani nemes, akinek nem kellett megjátszania az ábrázatáról lerívó arisztokratikus undort. Melchior Thul rangon alulinak tartotta, hogy olyanokkal dolgozzon egy kormányban, akik - vele ellentétben, természetesen - vagyonukat mindenféle piszkos, sőt, undorító üzelmeken keresztül szerezték, mint a szerencsejáték, vagy mondjuk a bányászat. Ez a csibész még egy tisztességes kamatrést sem tudna kiszámolni a saját befektetésein, mormogta magának Thul, majd kényszeredetten biccentett. 

- Jött egy csomó bankár - villogtatta tovább Calrissian hófehér mosolyát. - Azt mondták, kettőnknek kell vacsorázni velük.

- Igen... - biccentett Thul. - Hollis szenátor asszony vendégei. 

- Gyorsan új barátokra lelt, nemde? - pillantott végig a szobrokon Calrissian szórakozottan. 

Thulnak el kellett ismernie, hogy ebben az egyben a volt gyárigazgatónak igaza van. Hollis a Tion-szektor új szenátoraként eredetileg az Egységes Galaktika színeiben indult, de a Daala számára katasztrofális eredménnyel záruló holovita-incidens után teljes helyi gárdájával átigazolt a Független Rendszerek Galaxisa soraiba, és ezzel egyes vélemények szerint legalább plusz fél, ha nem egy egész százalékot hozott a rodiaiak támogatóinak. Azóta pedig aktívan igyekezett minél több Szövetségen kívüli gazdasági erőközpontot meggyőzni arról, hogy együttműködésről tárgyaljanak. Szinte természetes volt, hogy a szektorához legközelebb eső Harmadik Birodalomban jelentős érdekeltségekkel rendelkező Intergalaktikus Monetáris Unió képviselői az ő jóvoltából jelentek meg végül Coruscanton. 

- Az már igaz - ismerte el Thul. - De ha befektetésre váró pénzük van, akkor nincs okunk rá, hogy elküldjük őket, nemde? 

- Tudta, hogy ezeknek a fele hamis? - jegyezte meg Calrissian még mindig a szobrok előtt... szobrozva.

- Hogyan? - verte ki a hideg verejték Thult. Milliókat költött ezekre a szobrokra. 

- Csak vicceltem - veregette meg a vállát amaz vigyorogva. - Na, menjünk, lássuk, mennyi pénzt akarnak itt hagyni ezek a bankárok. 


Tasarnin Állomás

- Álcázómező deaktiválásig három... kettő... egy...

A cosrai Ultra-osztályú lopakodó, rövidebb nevén U-hajó szűk legénységi terében Folett nem tudta rávenni magát arra, hogy ne bámulja megfeszülve az apró kamera közvetítette külvilági képet. Holott ő minden esetben ugyanazt látta volna... a nagy sebességgel közeledő állomás képét, amely előtt hirtelen minden előrejelzés nélkül materializálódni szándékozott a hajójuk, ez a leginkább hosszúkás, sötétszürke halálpálcára emlékeztető törzs, amelyet védőpajzsok, álcázógenerátorok, és nem utolsósorban hipertéri-rakétaindítók tömegével raktak tele belülről...

A cosrai nyelven U-Boot néven ismert lopakodókat eredetileg azért tervezték, hogy a galaxis azon pontjait is elérhessék a Knot hipertéri rakétáival, amelyek felé a Mag alsó karéjától nem lehetett közvetlen megközelítési vektort kiszámítani. Az Ultra-osztály célja annyiban merült ki, hogy halálos rakományát tökéletes álca alatt az olyan utolsó mélyűri pozícióba juttassa, ahonnan már további korrekció nélkül is elvégezhető az indítás, és ahonnan rá lehetett bízni a navigációt a hipertéri rakéta automatikájára.

Egy olyan feladat, amelyet nemhogy élesben, de még gyakorlat-szituációban sem teszteltek. Ironikus, gondolta Folett, hogy ez a hadászati csúcstechnika első bevetésén végül rakéták helyett diplomatákat juttat célba. Remélhetőleg egy darabban lévő, élő diplomatákat, tette hozzá magában. 

A legénységi körlet fémajtaja kinyílt, és a rövidre nyírt hajú, fegyelmezett megjelenésű adjutáns, Diestl Főmarsall jobbkeze, Doenitz kapitány lépett be a helységbe. 

- Megközelítési vektoron vagyunk... az állomás egyelőre nem nyitott tüzet ránk. Innentől öné a pálya, százados. 

Folett nyelt egy egészen aprót. 

- Hogyne. Van még valami javaslata?

- Nichts besonderes - vonta meg a vállát Doenitz. - Képzeljen el egy átlag birodalmi tisztet a Főmarsall stábjából, és szorozza fel hárommal. Ezek a cosrai lojalisták. 

- Ah so... - biccentett Folett, majd feltápászkodott és a komhoz sétált. 

- Tasarnin Állomás, a nevem Folett százados, a Cosrauer Volksimperium parlamentere. Leszállási engedélyt kérünk. Látogatásunk célja bizalmas diplomáciai kapcsolatok létesítése. 

- Valami azt súgja, célravezetőbb lett volna két tucat csillagrombolóval érkezni - jegyezte meg Doenitz. 

- Nem biztos, hogy Serenno örült volna neki - jegyezte meg Folett, majd tekintetét ismét az állomásra és a komra függesztette. 

- Egyelőre lássuk, válaszolnak-e...


Bendő

Egy fekete lyukaktól és egyéb anomáliáktól hemzsegő, egyes pletykák szerint nem természetes úton létrejött csillagközi képződmény a Kessel szomszédságában, mely halálos veszélyt jelent a bemerészkedő tapasztalatlan hajókra - sőt, tulajdonképpen a tapasztaltakra is. 

Az anomáliák közti biztonságos űrszeletek egyikében rejtőzik a Bendő-bázis, ami Tarkin nagymoff titkos projektjeitől kezdve a jedik Yuuzhan Vong elől menekülő gyermekeiig sokaknak szolgált már búvóhelyül. 

Ma azonban ismét annak a kezében van a Bendő-bázis, aki korábban évtizedekig használta - ez Daala admirális irreguláris flottájának titkos központja. 

...

A Tierce őrnagyot szállító, álcázóberendezéssel, pajzsokkal és egyéb nyalánkságokkal bőven ellátott polneyei vadászhajó a lehetségesnél azért valamivel lassabban tette meg a Bendő központjába, pontosabban a Daala volt (és vélhetően jelenlegi) bázisának utat adó koordinátára vezető utat. Tierce őrnagy maximálisan megbízott bajtársában, az admirális asszony mellett szolgáló Aiax parancsnokban... ez azonban már nem volt elmondható Daala minden egyes katonájáról, a szövetségi és egyéb hírszerzési szervekről pedig még kevésbé sem. Így aztán azután, hogy maga mögött hagyta a Kessel körül nyüzsgő utolsó konvojokat, Tierce és hajója gyakrabban állt meg amiatt, hogy hátranézzen, mint előre. 

Vajon mi minden lehet még ezek között a fekete lyukak között, amiről nem is tudunk, morfondírozott magában a klón, miközben előkészítette az egy személyes hajót az utolsó ugráshoz, finoman kompenzálva a fekete lyukak folyamatosan változó torzító hatását. Szerencsére az Aiaxtól kapott koordináták és a hajó fejlett automatikája a segítségére voltak, ezek nélkül pilótája, Nagan segítségére lett volna utalva, aki azonban az utolsó jelentések szerint visszatért a Polneyera, roppant érdekes hírekkel... így nem tudott időben csatlakozni az újabb küldetéshez. 

Ki tudja, gondolta a klón. Talán, ha valóban ugyanazok építették a Criopterán talált hiperkaput, mint akiknek a mendemondák szerint volt némi közük a Bendő kialakításához, akkor nem lehetséges-e, hogy itt is van egy efféle kapu? És ha igen, hová vezet? Egy fel nem térképezett rendszerbe, ahol talán a Bendő-bázishoz hasonló váratlan meglepetések rejtőznek?

Vagy valamelyik fekete lyuk közepébe, gondolta magában a klón, és lezárta a fonalat, miközben a csillagok, fekete lyukak és áramló gázfelhők egynéhány pillanatra kékeslila kavargássá alakultak, és már vissza is nyerték eredeti formájukat, láthatóvá engedve végső úti célját, a hengerekből és gömbökből összeállított állomást, amely csak az avatatlan szemlélőt emlékeztethette valamiféle egymásra dobált konténerek halmazára... valójában minden egyes modul nagyon fontos, és nagyon modern berendezéseket rejtett; generátorokat, reaktorokat, gravitációs torzítókat, amelyek megvédték az állomást és környékét a torzulásoktól, kísérleti laborokat, amelyeket egy nem várt baleset esetén le lehetett választani a központi törzsről, hangárokat... és klónozó modulokat, állapította meg néhány jellegzetes, szinte áttetsző, hengerszerű képződményre pillantva Tierce. Érdekes. 

Aiax az egyik oldalág hangárjában várta felettesét és bajtársát. A két klón formális tisztelgéssel üdvözölte egymást, majd Tierce közelebb lépett, és szorosan kézfogással és vállveregetéssel fejezte be az üdvözlést. 

- Látom, elfoglaltak voltatok, parancsnok - pillantott körbe Tierce a hangárban, ahol technikusok és droidok siettek mindenfelé felszereléseket cipelve. 

- Ugyanezt hallottam rólad, őrnagy - biccentett Aiax, körbepillantva. - Ráfért némi generál az állomásra, de az admirális szerint hamarosan újra teljesen bevethető lesz minden.

- Bevethető - morzsolgatta a kifejezést az újonnan érkezett. - Kérdés, mire. 

- Gyere, őrnagy. Az admirális már vár - intett Aiax. 

Daala a bázis fölé magasodó parancsnoki torony kilátójában figyelte, ahogyan a közeli dokkok egyikéből méltóságteljesen elősiklik egy klasszikus Imperial II-es csillagromboló megtisztított, fénylő törzse, amelynek deltoid alakú, sima ékjének felületét itt-ott apró domború, kinövésekre emlékeztető platformok tarkították. 

- A Chimera - állapította meg Tierce, miután tisztelgett, és megállt a plexin kibámuló egyenruhás nő és adjutánsa mögött. - Meg kell mondjam, mintha új lenne. 

- Gyakorlatilag így is van - fordult meg Daala, tekintetében fáradtsággal vegyes büszkeséggel. - A Kéz szolgálatában súlyos sérüléseket szenvedett, jó néhányat a mi ágyúink tüzétől. Nem kevés munkánk volt vele. Üdvözlöm a Bendő-bázison, őrnagy.

- Néha azt kívánom, bárcsak pontatlanabbul lőttek volna a tüzéreink - csatlakozott a beszélgetéshez Daala első tisztje, a Bendő-flottát vezénylő Alvar Kresh kommodore, fürkésző tekintetét a klónra ragasztva. - Régen láttuk magát, őrnagy. 

- Gondolom nem mondok újat azzal, hogy ez kölcsönös. Admirális asszony, kommodore... - biccentett még egyszer a duó felé Tierce. - Azt kell mondjam, aggódtunk önökért.

- Pontosan ki is az a mi? - mosolyodott el Daala. - Nem akarok bizalmatlan lenni magával, őrnagy. Tudjuk jól, hogy maguk ketten Aiax parancsnokkal feltétel nélkül megbíznak egymásban. Mi pedig feltétel nélkül megbízunk Aiax parancsnokban, hiszen a szövetségi erőből a mi flottánkon kívül természetesen az ő alakulata volt az egyetlen, amelyik úgy érezte, hogy hűsége nem Coruscanthoz és nem a Cosrához köti, hanem hozzánk. De meg kell kérdeznem, hogy ön merre járt. 

- Az Awerisig tartó nyomozásom jelentését időben elküldtem, admirális, így olvashatta - sétált a plexihez Tierce. - Ahogyan én is olvastam a Coruscanton történtekről. Sajnálatos események, nem kis részben néhány túlbuzgó, máskülönben tehetséges harcostársunk akcióinak eredményeként...

- Én inkább dilettánsoknak nevezném őket - vont vállat Daala. 

- Ez nem változtat azon a helyzeten, hogy az a szövetség, ami a rend utolsó szikráját jelentette ebben a galaxisban, asszonyom - fordult vissza Daala felé hirtelen határozottsággal Tierce -, most szétforgácsolódott. Engedelmével, azért jöttem, hogy, ha lehetséges, ezt megakadályozzam. Kérem, vizsgálja felül a döntését. 

- Pontosan melyiket is? - villant meg Daala ép szeme, egyszerre barátságosan és fenyegetően. - Én nem árultam el senkit, és nem hagytam magára senkit, őrnagy. Nem én borítottam fel a kampányt, nem én küldtem Sith bérgyilkosokat a vitára, és nem nekem veszett nyomom rögtön ezután...

- Vannak néhányan, akik az utolsó ponttal vitatkoznának, asszonyom - mosolyodott el finoman Tierce, miközben a szeme sarkából Kresht és Aiaxot figyelte, akik finoman az ajtó felé húzódtak a várható vihar elől. Lehet, hogy ideje lenne mély levegőt vennem, gondolta a klón fanyarul. - De nem erre gondolok. Arra gondolok, hogy most mihez kezd itt a Bendő-bázison? Bár becsülöm Aiax parancsnok döntését, hogy kitart az esküje és ön mellett, a szövetségünknek anno három pólusa volt... a Bendő-flotta, a Polneye, és a Cosra.

- Ezt ha akarnám, függelemsértésnek is vehetném, őrnagy - szisszent fel Daala. - Rendelkeztem a megfelelő kódokkal, és én vagyok a Polneye megbízott és jogos parancsnoka. Akik ezzel nem értettek egyet maguknál, már vagy a Sitheknél vannak, vagy halottak. Ezt ne felejtse el. 

- Tegyük fel, hogy igaza van, asszonyom - hajtotta meg a fejét enyhén a klón őrnagy. - És mihez kezd vele? Ha számolhat is a hűségünkkel, egy helyett két félreeső rendszere lesz? Talán fel tudunk szerelni a klónjainkkal legalább annyi hajót, hogy a Ramakaznál szenvedett veszteségeket pótoljuk..

- Ezt speciel már el is kezdtük - köhintett Kresh, de Daala leintette. 

- De mit ér el ezzel, admirális? - nézett a nő ép szemébe Tierce, magában hálát adva Kreshnek. Most már legalább tudta, mire kellenek a klóntartályok. - A Bendő-flotta és a polneyei klón kommandósok önmagukban talán a galaxis egyik legjobb elit alakulata, de egyedül nem győzhetik le sem a Yuuzhan Vongot, sem a Sitheket, sem a Lázadókat. 

- Mindig lehet olyan szituáció, ahol a mi megjelenésünk döntheti el a csatát - fordult vissza az ablakhoz Daala. - Csak várnunk kell. 

- Ezzel nem értek egyet, asszonyom - húzta ki magát a klón. - Igen, eljöhet ez az idő, igen, megteheti azt a Bendő-flotta, mint az elmúlt több, mint ötven évben... de ne haragudjon, admirális, ön sem lesz már fiatalabb. És lehet, ez a lehetőség nem jön el holnap, és holnapután sem. Csak amikor már késő lesz. A galaxisnak is, és önnek és jó néhány katonájának is. 

Daala, Kresh nem kis megrökönyödésére felnevetett. 

- Tényleg leáldozhatott a csillagom, őrnagy, ha már maga is öregnek merészel nevezni. Ez aztán nem semmi. 

Majd némi csönd után hozzátette:

- De mi mást tehetnénk? 

- Például nyitva hagyhatjuk az ajtót korábbi szövetségeseink előtt - jegyezte meg Tierce. 

Daala felhorkantott. 

- A cosraiak pojácák. És nincs semmijük a pénzükön meg a baromi nagy hajójukon kívül, ami addig fog ingázni a Polneye és a Cosra között, amíg Bwua'tu meg nem unja, és ki nem robbantja onnan. Akkor pedig tényleg nem marad semmijük sem. Nincs értelme együttműködnünk. 

- Engedje meg, hogy erre megpróbáljak rácáfolni, asszonyom - mosolyodott el érkezése óta először a klón őrnagy. - Van valaki, egy vezetőjük, akivel egyenlőként tárgyalhatna. Rangban, tapasztalatban. 

- Azt hittem, már ismeri Cortezt - fintorodott el Daala. - Messze van ő ettől, már ne haragudjon, őrnagy. 

- Nem is rá gondoltam. Engedelmével - aktivált az őrnagy egy apró holovetítőt. A képen egy nagyjából Daalával egyidős, szürkés hajú, arisztokratikus arcvonású férfi jelent meg, hófehér, a Birodalom főadmirálisainak zubbonyára emlékeztető, mégis kissé eltérő szabású öltözékben. A kép Daala felé fordult, mintha csak nem is felvétel, hanem élő közvetítés lett volna (ami persze a Bendő zavarása miatt nem volt lehetséges), és finoman biccentett. 

- Üdvözlöm, Daala admirális asszony - kezdett bele az alak. - A nevem Diestl, a Cosra és a Knot Főmarsallja. Tartozom Önnek némi magyarázattal néhány részlettel kapcsolatban... tulajdonképpen jó néhány részlettel kapcsolatban.

Azzal Diestl mellett megjelent a felvételen még négy alak. 

Balról Cortez és Tiebolt. Jobbról pedig Turr Phennir... és Drikl Lecersen.


Csilla

A tárgyalóteremben lassan telt minden pillanat, és ami a legrosszabb volt az egészben, az a csend ordító üressége. A másodpercek percekké dagadtak lassan, és a feszültség is nőtt minden egyes pillanattal. A vihar előtti nyomasztó csend volt ez, semmi kétség nem férhetett hozzá. Mindössze ketten ültek odabent: túl sokan és mégis túl kevesen a saját véleménye szerint. Aprócska izzadtságcsepp gyöngyözését érezte homlokán, ami méltóságteljes lassúsággal gördült le a gravitáció szabályainak eleget téve. Ahogy ott ültek, igyekezett mindenféle gondolatot kiszorítani az elméjéből, tisztává varázsolni azt. Nem szerette ha esetleges érzelmei lelassítják vagy rossz döntésekre sarkallják: a professzionalizmus mindig is elsődleges szempont volt annak, aki hozzá hasonló munkára adta a fejét. Ahogy elérte ezt az állapotot, a köpenyébe rejtett sugárvetőt is el merte lassan engedni. Ki tudja hányadik bevetése volt ez, mégis úgy érezte, mintha első alkalommal venne részt kiküldetésen. Persze azután az őrült űrcsata után ez már inkább csak pikniknek számított. Az asztalba épített aprócska számítógép pittyegéssel jelezte, hogy közel van különleges vendégük.

Az ajtó halk szisszenéssel kinyílt, és vendégük belépett rajta. Őszintén szólva nem egy ilyen aggastyánt várt: a képeken jóval fiatalabbnak tűnt. Ugyanakkor az energia továbbra is majd szétvetette belülről, elég volt csak ránézni járására. Megállt és enyhe biccentéssel jelzett feléjük.

- Üdvözlöm a dicső Korrag-klán képviselőit - mondta diplomatikusan, szinte meggyőzően.

- Megtisztel minket - felelte társa, habár nem tudta nem kihallani a hangjából az iróniát. - Tir'fel báró.

- Megleptek azzal, hogy találkozót kértek - állt meg az asztal mellett Soontir. Ülnie kéne már, gondolta magában. - A Korrag-klán a vagaari háborúk óta nem hallatta hangját.

- Az idők változnak - felelte kísérője, húzva az időt, hogy célpontjuk a terveknek megfelelően leüljön. - Hallottuk mennyire igyekszik meggyőzni a kisebb klánokat. Elébe mentünk, hogy minket felkeressen.

- Igazán figyelmes - bólintott Fel, aki láthatóan nem kívánt a tervük szerint cselekedni. - Gondolom tudják, mit szeretnék. A Csapla és Sabosen klánok a Tanács következő ülésén fel fognak lépni Csilla jelenlegi rendszere ellen, olyan útra terelve az államot, ahol léte is veszélybe kerül. Ha nem szeretnénk jövő ilyenkor a nagai császár sáros bakancsát nyalogatni, akkor csatlakozniuk kell.

- Megnyugodhat Tir'fel báró, maga már nem fogja nyalogatni a nagai császár bakancsát - szólalt meg társa, és volt valami olyan a hangjában, amitől a szőr felállt a hátán. Fejét felemelve levetette róla a csuklyát. - Ugyanis meghal!

A pillanat törtrésze alatt számos dolog játszódott le: O'Yama előkapta sugárvetőjét, és célra emelte, miközben Adisra egy dobókést húzott elő, Fel pedig hátraugrott az ajtó felé. Az első lövés elszáguldott Fel feje mellett, aki az utolsó milliszekundumban tért ki, és a fali kapcsolóba csapódott, ami szikrázva adta meg magát, kinyitva az ajtót. A következő lövés ugyan érte az idős férfi ruháját, de őt magát nem sebesítette meg, viszont elég időt adott Adisrának, hogy a pengét egyenesen Fel szíve felé dobja, aki azonban Erőhasználókat megszégyenítő ügyességgel csapott le a kezével a pengébe. Teste azonban már nem a régi volt, így a mozdulat túl későn érkezett: a föld helyett a combjába csapódott be a gyilkos eszköz, mire a férfi felszisszent, nadrágján pedig vörös folt kezdett el rögtön terjedni. Szerencsés találat volt, az biztos. Fel egy pillanatra megtorpant, ami elég volt O'Yamának, hogy utána ugorjon, és megpróbálja visszarántani az ajtóból, ám Fel ép lábával elrúgta kezét, majd kiszaladt a folyosón. Az ügynök utánalépett, és háta közepére emelte a fegyverét, de Adisra mellé lépve tolta le a sugárvető csövét.

- El kell tűnnünk! - jelentette ki, és valóban, léptek zaja hallatszott a távolból.

- De túlélte és tudja, kik vagyunk! - tiltakozott az ügynök, de a chiss arcára elégedett mosoly ült ki.

- Barátunk már csak a túlvilágon mondja el ezt a történetet - jelentette ki, és a léptek közeledtére ők is sietős távozásra fogták az egyik titkos járat bejáratához lépve, amit Adisra rögtön fel is nyitott. De vajon hogy érthette azt, hogy meghal? A sebei súlyosak voltak, de korántsem halálosak.

Fel loholva sietett el a támadás helyszínéről. Lábát egyre nehezebbnek érezte, és bár hallotta az őröket a közelben, de nem tudta kiben bízhat most, hogy megtámadták. Bárki a cinkosuk lehetett közülük, főleg, hogy a Csapla-klán örököse, Adisra volt az egyik támadó, a másik pedig... egy nagai. Ez nyílt háborút jelentett, és most már tudta: nem szavazás útján akarnak a tradicionalisták nyerni a Tanács ülésén, hanem egyszerű puccsal, fegyveres államcsínnyel. El kellett vinnie ezt az információt Formbi főnemesnek, hogy készen állhassanak az árulásra, ami érni fogja őket. Hogy újra láthassa őt... Syal! Meg kellett állnia, és a falnak támaszkodnia, miközben újból kikerülte az őröket a párhuzamos folyosóról. A lábában a vér ömlése nem akart elállni, pedig nem ért artériát a kés, ebben biztos volt. Tett még néhány lépést, majd leült a földre, és egyenruháját megbontva kibontotta nyakkendőjét, majd a seb fölött megkötözte, és jó erősen meghúzta. Ez el kell, hogy állítsa majd a vérzést... Azonban ahogy egyre homályosabban látott, látta, hogy a nadrágjához hasonlóan ez is átázik, szinte tocsog a vérben. Annyi fia halt meg a Birodalomért, egy jobb galaxisért. Neki miért így kellett végeznie? Miért nem a csatatéren, miért árulás áldozataként. Ahogy felpillantott, élete legszebb dolgát látta maga előtt, szerelmét, még fiatal korában.

- Syal - nyújtotta ki nehezen előre a kezét. - Bocsáss meg nekem.

A galaxisban egy erős csillag fénye hunyt ki abban a pillanatban. Sokaknak talán fel sem tűnt, hiszen az égbolton még mindig százmilliárd csillag százmilliárd fényével pillantott vissza a szemlélőre, ám aki közelről figyelt, láthatta ezt a veszteséget, és sejthette mit is idéz majd elő.


Közlemények

[Nyilvános Holonet csatorna üzenet]

A Galaktikus Szövetség Államfői Hivatalának, Alkotmányügyi Bizottságának, Bíróságának, Szenátusának és Választási Irodájának, közös közleménye 

A közleményben részes szervek és hivatalok a Szenátus döntése értelmében népszavazásra bocsátják a Galaktikus Szövetség alapszerződésével kapcsolatos alábbi módosításokat. A Népszavazás időpontjának kiírásáról és a lebonyolításról a Szövetségi Választási Iroda gondoskodik. (lásd a mellékletben)

A népszavazás kérdései a következők: 

1. Egyetért-e ön a Galaktikus Szövetség Alkotmányának alábbiak szerinti módosításával? (lásd a mellékletben) [IGEN/NEM] 

2. Egyetért-e ön a Galaktikus Szövetség és a Jedi Lovagrend közti Alapszerződés megkötésével? (lásd a mellékletben) [IGEN/NEM] 

A népszavazáson minden választójoggal rendelkező köztársasági polgár részt vehet. 

A népszavazás érvényességéhez a választópolgárok 40%-ának érvényes részvételére van szükség. A népszavazás külön-külön eredményes a két feltett kérdés tekintetében, ha az IGEN, illetve NEM szavazatok közül az egyik többsége a másikkal szemben egyértelműen megállapítható.

MELLÉKLET

A Galaktikus Szövetség alkotmánya

Kivonat - Módosítandó bekezdések

1. A Galaktikus Szövetség államformája Szövetségi Köztársaság, új neve Galaktikus Köztársaság

2. A Galaktikus Köztársaság alkotmányának integráns része a következő preambulum: 

“A Galaktikus Köztársaság minden egyes polgárának garantálja a szabadság, egyenlőség és biztonságos, méltó élet jogát. A Galaktikus Köztársaság független rendszerek és polgáraik saját akaratukból megvalósuló szabad uniója. A Galaktikus Köztársaság minden állampolgára egyenlő jogokat élvez és egyenlő kötelezettséggel rendelkezik mindazon területeken, melyek a köztársasági jogrend szövetségi szintjén helyezkednek el”.

3. A Galaktikus Köztársaság jog- és államrendje duális felépítésű, melynek szintjei a Szövetségi és a Rendszerszint. A Szövetségi szinthez tartoznak mindazon hatáskörök, melyeket a Köztársaság központi költségvetése finanszíroz, és amelyek alkalmazásáról a Szenátus dönt. A Rendszerszintre tartoznak mindazon ügyek, melyekben a tagrendszerek saját hatáskörben dönthetnek. 

4. A Galaktikus Köztársaság Szövetségi szintjéhez tartoznak a következő területek és hatáskörök: 

4.1 Közös külpolitika

4.2 Közös védelem

4.3 Közös hírszerzés és elhárítás

4.4 Gazdaságfelügyelet – a köztársasági polgárok, termékek, szolgáltatások és pénzeszközök szabad áramlásának biztosítása 

4.5 Köztársasági polgári alapjogok és alkotmányosság felügyelete és védelme

4.6 Emlékezésügy, élőlények és létformák elleni bűncselekmények és társadalmi igazságosság elleni cselekmények nyomozása (felügyeleti szerve a Köztársasági Galaktikus Életjogi Bíróság)

4.7 Média-, kommunikációs és kulturális felügyelet

4.8 Gazdaságélénkítés és újjáépítés (felügyeleti szerve az Újjáépítési Hatóság, finanszírozza a Köztársasági Közös Alap

4.9 Együttműködés nem kormányzati vallási szervekkel (Alapszerződések)

4.10 Köztársasági Legfelsőbb Bíróság

Minden egyes szövetségi szintű területért a Szenátus kijelölt bizottsága felel, melynek élén a kormányfő által kijelölt, a Szenátus egyetértésével kinevezett köztársasági biztos áll. A Jedi Lovagrenddel kötendő alapszerződés kezelése a kormányfő hivatalának közvetlen feladatköre. 

5. A Szövetségi szint finanszírozása

A Szövetségi feladatok ellátásához a Köztársaság Központi Költségvetést készít, melynek fő bevételi forrásai: 

- Szövetségi szintű adók (illetékek, külső vámok, illetve a tagrendszerek mindegyike által fizetendő egységes Köztársasági Működési Hozzájárulás, mely a tagrendszerek költségvetésének mindenkori 8%-a)

- A Köztársasági Működési Hozzájárulásból a Köztársaság Szenátusa a fenti feladatok közül a 4.1-4.7 közé eső, illetve 4.10 feladatköröket finanszírozza. 

- Szövetségi Újjáépítési Alap - amelyet a tagrendszereknek nyújtandó gazdasági és újjáépítési támogatásokra használ fel az Újjáépítési Hatóság kezelésében. A Szövetségi Újjáépítési Alapba minden tagrendszer gazdasági helyzetének és teljesítményének függvényében 0-5% közti befizetéssel tartozik, melyet a Szenátus megfelelő bizottsága bírál el. Ez az Alap a Szövetségi szint 4.9 feladatkörét finanszírozza. 

6. Köztársasági Legfelsőbb Bíróság 

A Legfelsőbb Bíróság feladata a Köztársaság alkotmányos működésének felügyelete és a szenátusi, valamint bizottsági munka tisztaságának biztosítása. Bármely állampolgár beadvánnyal érhet a Köztársasági Bíróság felé. A Szenátus és a Tagrendszerek, illetve a Bizottságok közti vitás esetekben a Köztársasági Bíróság az alkotmány rendelkezései alapján dönt. A Köztársasági Bíróság részletes működését a Bírák Tanácsa által benyújtott, a Szenátus által jóváhagyandó működési szabályzat részletezi.

7. Helyi rendszerszintű szabályozás

A tagrendszerek hatáskörébe tartoznak mindazon feladatkörök, melyekben a Szövetségi szint nem rendelkezik hatáskörrel, ideértve: 

- Helyi igazságügy és bűnüldözés

- Oktatás

- Szociális szolgáltatások, egészségügy

- Adózás, vállalati működési szabályozás

- Rekreáció és turizmus

- Rendszerszintű jogalkotás és magánjog

8. Tagság

A Köztársaság tagrendszerévé válhat bármelyik rendszer, illetve szektor amely: 

- A Köztársaság alkotmányában foglaltakat a preambulummal egyetemben elfogadja és magáénak vallja;

- A Szövetségi költségvetés részére a megfelelő hozzájárulásokat megfizeti;

- A Szövetségi hatáskörökben a Köztársasági hivatalok rendelkezései szerint jár el, a szövetségi szintű jogrendet saját helyi jogrendjével harmonizálja. A jogharmonizáció annyit jelent, hogy egyetlen helyi rendszerszintű törvény, vagy rendelkezés sem tartalmazhat a köztársasági szövetségi szinttel ellentétes tartalmú, vagy ellentétes szellemű rendelkezéseket.

A Köztársaság bármely tagrendszere részesül: 

- A Köztársasági Szövetségi szinten kezelt intézmények és szolgáltatások összességében;

- Szavazati joggal járó képviseleti helyben a Szenátusban.

A Köztársaság bármely tagrendszere kinyilváníthatja kilépési szándékát a Köztársaságból. Ebben az esetben a Köztársaság felé köteles minden fennálló kötelezettségét teljesíteni, egyúttal le kell mondania szenátusi képviseletéről és a szövetségi szintű szolgáltatásokról. 

Kitétel: A Szövetségi Újjáépítési Alap támogatásaiból szenátusi bizottsági döntés alapján a Köztársaság területén kívül eső rendszerek is részesülhetnek. 

9. Alapszerződések

A Köztársaság államfője a Szenátus jóváhagyásával Alapszerződéseket köthet nem állami szervezetekkel a Szövetségi hatáskörbe eső feladatok non-profit támogatására. A feladatokat megbízásos alapon az alapszerződésben részes felek egyedileg határozzák meg. A feladatok ellátásáért az Alapszerződésben részes non-profit szervezet a Köztársaság részére díjat nem számolhat fel. 

I. kiegészítő melléklet

Alapszerződés a Galaktikus Szövetség (új nevén, továbbiakban Galaktikus Köztársaság), valamint a Jedi Lovagrend között [Kivonat]

A szerződő felek kijelentik és kölcsönösen elismerik a következőket: 

- A Galaktikus Köztársaság a demokrácia és az élőlények egyenjogúságának és szabadságának intézményes letéteményese a galaxisban, melynek jelenlegi szervezete és formája évezredes hagyományokon alapszik.

- A Jedi Lovagrend ugyanezen értékek aktív védelmezője, mely feladatát a Galaktikus Köztársaság területén belül és kívül a választott Szenátus jóváhagyásával, annak felügyelete mellett, szervezetében függetlenül, szoros együttműködési formában, non-profit alapon valósítja meg. 

A Jedi Lovagrend az Alapszerződésben vállalja: 

- A Köztársaság törvényeinek mindenkori tiszteletben tartását és követését;

- Szükség esetén katonai és hírszerzési segítségnyújtást a Köztársasági Fegyveres Erők egységei részére a jedik parancsnoksága alatt álló független, a Köztársasági Flottával ugyanakkor szorosan együttműködő fegyveres erő, a Fény Hadserege révén;

- Humanitárius és vitarendezési feladatok ellátását a Köztársaság területén és azon kívül egyedi felkérés alapján, a Szenátus illetékes bizottságának tájékoztatása és jóváhagyása mellett.

A Köztársaság az alapszerződésben vállalja: 

- A Jedi Lovagrend tagjainak szabad mozgási lehetőség biztosítását a Köztársaság területén, ideértve a Lovagrend azon tagjait is, akik nem köztársasági állampolgárok;

- A Jedi Lovagrend számára templomok, jószolgálati és oktatási intézmények, valamint állomások és kirendeltségek létesítésének engedélyezését a Köztársaság területén mélyűrben és bolygókon egyaránt, valamint ezen létesítmények biztonságának és sérthetetlenségének szavatolását;

- A Jedi Lovagrend számára megfigyelő és felszólalási joggal rendelkező képviselet biztosítását a Szenátusban. 

További rendelkezések:

- A Jedi Lovagrend által a Köztársaság részére nyújtott szolgáltatások minden esetben díjmentesek. A Jedi Lovagrend nem részesül a Köztársaságtól állami támogatásban, feladatait önállóan gazdálkodó szerveken, illetve adományokon keresztül finanszírozza;

- A Jedi Lovagrend a Köztársaság részére nyújtott védelmi (katonai-hírszerzési) szolgáltatásait kizárólag a Szenátus Védelmi és Hírszerzési bizottságainak kérésére, a megfelelő fegyveres szervek és az Államfői Hivatal tájékoztatása és bevonása mellett teljesíti;

- Bármely tagrendszer, illetve központi szövetségi szerv kérheti a Jedi Lovagrend segítségét vitarendezési és humanitárius ügyekben, az igazgatási hatókörébe eső területeken;

- A Jedi Lovagrend a Köztársaság részére nyújtott vitarendezési és humanitárius szolgáltatásait az érintett köztársasági tagrendszer egyedi felkérése alapján, az Államfői Hivatal mellett működő Jedi Konzulátus és a Jedi Lovagrend Tanácsa közti egyeztetést követően teljesíti, a tagrendszer és a Köztársaság törvényei, valamint a konkrét kérelemben meghatározott feltételek mellett;

- A Jedi Lovagrend egyedileg elbírált felkérések alapján humanitárius és vitarendezési feladatokat a Köztársaság területén kívül is végrehajthat. Ekkor az érintett állam, vagy rendszer felkérését követően a Jedi Konzulátus mellett a Köztársasági Külügyi Bizottság tájékoztatása és jóváhagyása szükséges;

- A Jedi Lovagrend védelmi-katonai segítséget a Köztársaságon kívül eső államnak vagy rendszernek csak a Szenátus nagygyűlésének jóváhagyásával nyújthat, a megfelelő fegyveres szervek tájékoztatása és a Köztársaság elveinek tiszteletben tartása mellett. 

A közleményt és a mellékleteket ellenjegyzik: 

Organa Solo államelnök, 

Ulur szenátor,

Wodon főbíró,

Hakan irodavezető

A kiegészítő mellékletet (alapszerződés) a fentiek mellett ellenjegyzi: 

Gavrisom megbízott, 

Solusar nagymester


-- Vége a XXXVII. Fejezet 2. részének --



Comments