EGB Könyv‎ > ‎

XXXVII/1

Harminchetedik Fejezet

Első Rész

Államközi üzenetek

[Diplomáciai Holonet csatorna üzenetváltás]

Kódolt diplomáciai üzenet a Galaktikus Szövetség új kormánya részére

Feladó: a Damask-Shan Vállalatkartell, az ADCORP tröszt, az Iparvállalati Szövetség vezetősége, továbbá a Corporate Csereforgalmi Vállalat igazgatótanácsa

Tisztelt Organa Solo elnökasszony!

Ezúton szeretnénk a beleegyezését kérni egy jövendőbeli tárgyalás lebonyolítására. A Szabad Rendszerek Galaktikus Szövetsége a megújulás küszöbén áll, s egy hasonló hatalmas államalakulat esetében szükség van megbízhatóan kezelt, és biztos pénzügyi alapokra. A választási káosz utáni periódus, továbbá a korábban elszenvedett károk kijavításának a gondjai bizonyára nem tettek jót a Szövetség monetáris helyzetének. A fenti vállalatok segítséget ajánlanak fel a galaxis újjáépítésében, s tennénk ezt minden befolyásos államalakulat hozzájárulásával és pénzügyi támogatásával - egyetlen zászló alá egyesülve. Ezen új szervezet neve Intergalaktikus Monetáris Unió, amely vállalat a galaxis pénzügyi mozgalmait van hivatva egyesíteni. Vezetőink, akik kérvényezik az elnökasszonnyal való megbeszélést, teljes jogú gazdasági és pénzügyi támogatásukról biztosítják az önök államát.

Az IMU bizottságot állított fel a Szövetség kormányával terítékre kerülő tárgyalásokra. Ennek a bizottságnak a vezetője a neves Snarla Shan igazgató asszony, aki az Organa Solo asszonnyal való baráti viszonyát felújítandó, mihamarább ellátogatna a Coruscantra - hogy lebonyolíthassák a fent említett együttműködésről szóló tárgyalást. 

Őszinte baráti üdvözlettel,

Grekk Damask, helyettes-igazgató, Damask-Shan Vállalatkartell

Hitelesítik: 

Felip Argente, Iparvállalati Szövetség

 Belja Aldama, ADCORP tröszt

 Snarla Shan, Damask-Shan Vállalatkartell

 Hirip Ulisar, Corporate Csereforgalmi Vállalat

...

Üzenet az Iparvállalati Szövetség képviselői részére

Tisztelt Damask helyettes igazgató! 

Kormányunk élénken érdeklődik az új befektetési lehetőségek és a gazdasági együttműködés új területei iránt.

A Szövetségi kormányzat részéről Melchior Thul gazdasági megbízott, illetve a Szövetségi Újjáépítési Hatóság képviseletében Lando Calrissian igazgató szívesen látják delegációjukat Coruscanton. Kérjük, keressék fel titkárságunkat időpontegyeztetés végett.

Hitelesíti a Szövetségi Gazdasági Biztosság képviseletében: 

R'luth E. Shayywiik, első tanácsos

...

Üzenet a Muunilinst vezetőinek részére, kitüntetett fontossággal

Kódolás: YV-1313

Kézhez kapja: Vigo Damask elnök

Tiszteletreméltó Damask úr!

Tekintettel a galaxisban uralkodó kaotikus állapotokra, a különböző államoktól független óriásvállalatok úgy döntöttek, kifizetődőbb megoldáshoz folyamodnak. Ezért létrehozták az Intergalaktikus Monetáris Uniót, amit a jövőbeni tárgyalások után öt választott vezető fog irányítani. Az IMU a galaxis pénzügyi mozzanatait összefogó bizottság lesz, ami államoktól való függetlenségével ugyanolyan előítéletmentesen támogat minden galaktikus birodalmat, s nem tesz különbséget annak kamatai között.

Ezúton szeretnénk önnel tárgyalásokat folytatni, mi több, az alapítók javaslatára önt jelöljük az ESB képviselőjének, további négy, egyelőre meg nem választott vezető mellé. A vállalkozás tiszta profittal kecsegtet mindannyiunknak, és ugyanúgy az önök, mint a mi hasznunkra lesz, előreláthatatlan kudarc lehetőségek nélkül. Ez a folyamat megkönnyíti a bolygóközi kereskedelmet, az államokra kivetett kamatot pedig együttesen határozza meg az Igazgatói Tanács, aminek egyik tagjává, mint már fent említettem, önt jelöltük ebben a körzetben. 

Harmadszorra pedig a tárgyalóbizottságunk vezetője, Grekk Damask helyettes igazgató, az ön másodízigleni unokaöccse személyesen kérvényezi a találkozó engedélyezését.

Őszinte híve,

Hirip Ulisar, CCV

Hitelesíti: Grekk Damask helyettes igazgató

...

Üzenet az Intergalaktikus Monetáris Unió képviselőinek

Sith-Muun speciális kódolás, Tenebrous-0843-as engedélyszámmal

Kézhez kapja: Hirip Ulisar igazgató, Grek Damask helyettes igazgató

Az ajánlatuk elnyerte a Weyland-Yutani Cégcsoport igazgatótanácsának érdeklődését. 

Várjuk delegációjukat a Muunilinsten. Fogadóbizottságunkat a cégcsoport részéről jómagam, valamit Elim Garak kockázatkezelési portfólió-menedzser, igazgatósági tag alkotják majd. 

Kérjük, személyes dokumentumaik másolatát küldjék meg az Obszidián Rend Migrációs Osztályára, belépési engedélyeik kibocsátása végett. 

Tisztelettel: 

Vigo Damask, megbízott ügyvezető igazgató, Weyland-Yutani

Másolatot kapnak: Rego Damask, Elim Garak, igazgatósági tagok

Másolatot kap: ESB Főkormányzói Hivatal titkársága

Másolatot kap: Obszidián Rend Migrációs Hivatal titkársága


Ziost

A Harmadik Birodalom egyik legfontosabb politikai központjában a nem messze, a határvidéken dúló Yuuzhan Vong elleni harcok dacára a reggeli órákban béke és nyugalom honolt... egészen nagyjából ebédidőig, amikor is az elmúlt hetekben megszokott menetrendhez igazodva a tüntetők tömege meg nem jelent a Lordok Palotája előtt. 

- Minden nap egyre többen és többen lesznek - konstatálta a kordonokon kívül gyülekező, transzparenseket lóbáló tömegek elnézve a Palotát biztosító SS egyik tisztje társának, aki nekilátott leszerelni a tömegoszlatásra használt szonikus ágyúról a limitert. Eddig nem volt szükség rá, de a tömeg napról napra egyre nagyobb és agresszívabb lett. 

- Vallásszabadságot és egyenlőséget! - kiabálta az egyik vezérszónok, egy tagbaszakadt, koszos ábrázatú humán, miközben a közvetlenül mellette álló fiatal zabrak egy fekete alapon vörös Sith jelvényt ábrázoló transzparenst emelt a magasba. - Legyen vége a Sith hívők elnyomásának! 

- Le a kormánnyal, le a lordokkal, pusztuljon az SS! - kiabálta be valaki hátrébb a tömegből, mire a tömeg élén állók és a velük szemben álló katonák sorain bizonytalan remegés futott végig. Láthatóan még egyik oldal sem készült fel rá, hogy a hangoskodást cselekvésre váltsa. 

- Barátaim! - kiáltott fel egy csuklyás, köpönyeges, a Sith Egyház medalionját és tetoválásait viselő, papnak tűnő alak a csoport jobb széléről. - Ne engedjetek az agressziónak! A Sithek útja az alázat és a türelmes várakozás útja! Szabadításunk közeleg, a zsarnokok pedig veszni fognak! 

Ebben a pillanatban a Palotával szembeni szögletes kormányzati épület tetején megvillant valami, majd a tömegben sikoltozás támadt. 

Újabb villanás, újabb sikoltozás. A kordont tartó SS-kommandósok azonnal behúzódtak energiapajzsaik és tömegoszlató fedezékeik mögé, szemükkel és érzékelőikkel az orvlövészt keresve. 

- Lőnek ránk, megölnek minket! - sikította valaki a tömegben.

- Ne hagyjuk, halál a kormányra! - kiabálta egy másik. - Védjük meg a Sith Egyházat

Egy pillanattal később néhány házilag eszkábált robbanóeszköz, közismert nevén darth-koktél repült a Palotát védő kordon felé. Egy SS-osztagos ruhája meggyulladt, társai sietős mozdulatokkal igyekeztek eloltani. Néhány tüntető, akiknek kezében ki tudja, honnan előkerült ferroplaszt csövek meredeztek, megindultak a lépcsősorok felé.

- Vissza! - kiabálta az osztagparancsnok.

A tüntetők azonban csak jöttek, szemükben vörös, kifejezéstelen tekintettel, egészen addig, amíg egy SS-katona a levegőbe nem lőtt, és el nem szabadult a pokol. 

A szemközti épület tetején hasaló két kardassi ügynök aktiválta az övükre erősített személyi vetítőt. A holografikus eszköz a Sithek által használt kristályalapú személyi pajzs egy módosított verziója volt, amely viselője köré tetszőleges álcát vont - ezúttal két SS-katonáét. 

- Úgy tűnik, a lenti ügynökeink is tudják a dolgukat - suttogta lefelé menet az egyik kardassi társának. 

- Igen, a becsempészett fegyverek és a fűszer-szenzostym keverék megteszi a hatását az egyszerű hívekre - tette hozzá a másik. 

Most nem volt más dolguk, mint lejutni az alagsorba, ahol aztán a kormányzati épületeket összekötő földalatti hálózaton keresztül ki kellett jutniuk a városból - miközben odalent az eddig feszült, de békés tüntetés pillanatok alatt öldöklésbe torkollott a Sith Egyház tüntetői és az SS alakulatai között.


Knot

Phennir idegesen járkált fel alá a számára kijelölt lakosztályban, ahonnan ugyanolyan kiválóan lehetett látni a központi épületegyüttes alatt elterülő gyakorlóteret, mint bármelyik szomszédos helyiségből... valamiféle véletlen folytán Phennir lakosztálya mégis pont azzal az emelvénnyel került szembe, ahol a fegyelem- és függelemsértők kivégzésére felállított duraplaszt oszlopok sorakoztak néhány sorra való, minden bizonnyal az érdeklődőknek és családtagoknak fenntartott pad előtt. S bár Phennirnek még nem nyílt alkalma, hogy megcsodálja a cosrai-knoti katonai hagyományok e mai napig élő szép példáját, valahogy nem is érzett rá ingert.

Nem vette ugyanis készpénznek, hogy az ismétlőpuska melyik végén is helyezkedne el szerény személye. 

Még mindig ott voltak a fülében a Főmarsall szavai. "Ostoba, egy esélyt kapott, és eljátszotta, hagyta, hogy valami nagai varázsló átmossa az agyát? Vagy azt akarja mondani, hogy szánt szándékkal ment bele ebbe az egyezségbe? Tudja, egyáltalán, mit kockáztat, tábornok?"

És így tovább, és így tovább. Phennirnek persze nem kellett kétszer mondani. A hajója diplomáciai logjában feketén-fehéren (pontosabban zölden) ott voltak a Nagai Birodalom és a Konföderáció között köttetendő megállapodás részletei a kézjegyével ellátva, mely szinte mindenhová bejárást biztosított a nagaioknak a Konföderáció érdekszférájában... ahová pedig mégsem, nos, ott még Phennirnek sem kellett sokáig gondolkoznia azon, hogy rájöjjön, azok az ajtók a nagai titkosszolgálat előtt sem sokáig maradnak zárva majd. 

És igen, be kellett vallania magának, hogy nem emlékezett pontosan a császárukkal folytatott megbeszélés minden részletére. De az, hogy az agyát átmosták volna, még mindig valószínűtlennek tűnt a számára. Diestlnek legalább annyira nem volt bizonyítéka rá, mint neki az ellenkezőjére. Márpedig, és ezt Phennir nagyon is jól tudta, ha a Főmarsall egyszer úgy dönt, elveszi, amit adott, akkor nincs, aki megállítsa.

Phennir visszapillantott a kivégzőoszlopokra, és önkéntelenül összerezzent, ahogyan a lakosztály ajtaja feltárult, és lépések hangzottak fel mögötte. 

- Tábornok úr, megtisztelő, hogy személyesen is találkozunk.

Phennir meglepetten pördült meg a hang hallatán, és a félelem helyett utat engedett az arcára kiülő undornak. 

- Lecersen moff. Micsoda meglepetés. Azért örülök, hogy a pederaszta barátját nem hozta magával. Vagy ott leselkedik az ajtó mellett egy mérgezett tőrrel a kezében? 

- A pederaszta barátomnak megvannak a saját hasznos tulajdonságai, és elhiheti, főparancsnok úr, a személyesen elkövetett gyilkosság nem tartozik közéjük - sétált a szobában álló asztalhoz Lecersen, és töltött magának egy pohárral az azon álló kesseliből. - Különben is, nem gondolja, hogy ha a Főmarsallunknak ilyen tervei lennének magával, azt éppen hogy nem ránk bízná? Mi lennénk az utolsók, elhiheti...

- Ó, tehát pusztán nincs programja ezen a napfényes délutánon, és beszélgetni óhajt? - biggyesztette le az ajkát Phennir. Távolról emlékezett Lecersenre még a régi időkből, amikor ő fiatal hadnagyként a 181. osztagban szolgált, és egyszer összekülönbözött egy fiatal, arrogáns hadnaggyal a Biztonsági Hivatal állományából valamelyik szuper-csillagromboló kantinjában. Meg mert volna esküdni rá, hogy Lecersen volt az. És az alapján, amiket a koréliai és bothan hírszerzésen keresztül a moff ténykedéséről megtudott, meg volt győződve róla, hogy a banthaszarkeverő alak semmit nem változott az évtizedek alatt. Phennirnek is megvoltak a maga titkai természetesen, beleértve a legnagyobbat, aminek hála most a Knot vendégszeretetét élvezte, de mégis büszke volt integritásának maradékára. Olyasmire, amivel álláspontja szerint Lecersen egy szemernyivel sem rendelkezett. 

- Valóban nincs programom - szürcsölt bele az italába Lecersen. - De gondoltam, ha erre járok, felhívom egy régi harcostárs figyelmét helyzetünk hasonlóságára. És arra, hogy még semmi sincs veszve, ha úgy tetszik. 

- Ha ilyen jól tájékozott, akkor nagyon is jól tudja, hogyan kerültem a pozíciómba, moff úr - bámult ki az ablakon Phennir. - Az egész Diestl terve volt, és a háttérből tökéletesen megetette a commenori-bothan-koréliai társasággal, a szektor ipari vállalkozóinak álcája mögé bújva.

- Egyszersmind megoldotta a három domináns konföderációs tag vitáját is. Mindenki számára elfogadható, negyedik felet ajánlott főparancsnoknak - biccentett Lecersen. - Valóban. Különösen tetszett az a megoldása, ahogyan a Cosrát felfedte, a Knotot viszont továbbra is a Konföderáció keretében tartotta. Milyen szellemes. Végtére is, ha már egyszer kirostáltak egy volt birodalmiakból álló szeparatista gócot, mégis ki számítana még egyre? 

- Akárhogy is, a nagaioknak most szabad bejárásuk lesz mindenhová - sóhajtott fel Phennir. - Ráadásul miattam. És amit a bothanok és a koréliaiak elkényelmesedett szemlélői elől Diestl el tud rejteni, azt a galaxis élvonalbeli szolgálatai, mint a nagai, se perc alatt felderítik. Akkor pedig a Konföderáció összeomlik. 

- Nem hiszem, hogy ki fogják végezni, tábornok - vágta el a következő gondolatot Lecersen, újratöltve a poharát, egy másodikat pedig Phennir felé nyújtott. - Én úgy gondolom, a Főmarsall az ön kis ballépése nélkül is hamarosan robbantaná az egész helyzetet, a szó legszorosabb értelmében. Ön pusztán csak egy kis emlékeztetőt kap arról, hogy ne felejtse el, hová is tartozik hűséggel.

- Sosem árultam el a Birodalmat - húzta ki magát Phennir. - Ez az egész színjáték a Konföderációval... 

- Tudom, minden a Főmarsall terve szerint alakult - mosolyodott el Lecersen. - Higyje el, én is ezt mondanám a maga helyében. Azonban nem ez a kérdés, tábornok. Hanem az, hogy mit tud tenni azért, hogy segítsen Diestlnek, és ezzel segítsen magán is. Mi is ugyanezt tervezzük. 

Phennir határozatlanul felemelte a poharát, és kiitta. 

- A Kinyen és a Nkllon bányászai hallgatnak rám. Ők nem kaptak semmit a koréliaiaktől, vagy a bothanoktól. A bespini és eriadui nemesekre és cégtulajdonosokra nem tudok hatni, de a környező szektorokat rávehetem, hogy adott esetben Diestl-t kövessék. 

- És én úgy gondolom, a Főmarsall nem is vár többet öntől, tábornok - emelte fel a poharát Lecersen. - Mi valami hasonlóra készülünk a Belső Gyűrű és a Kolóniák felénk eső világain. Ki tudja, tábornok úr, hamarosan szomszédok leszünk, sőt mi több, harcostársak? 

- Először maradjunk életben mind a ketten, moff úr. Aztán majd meglátjuk - fordult vissza az ablak felé Phennir, és elgondolkozott rajta, hogy inkább önmagát, vagy a moffot látná szívesebben valamelyik oszlopon, miközben amaz kiment a szobából. De be kellett látnia, hogy Lecersennek igaza volt. Mindent szépen sorjában, gondolta. Először az életben maradás, utána pedig, ha stabilizálódott a helyzet, visszatérhet ezekre a mocskokra is. 

...

Folett és Tierce ujjaikkal az asztalon dobolva ültek a szűkös helységben, várva arra, hogy "vendéglátójuk" megérkezzen.

- Valahogy nem kellemes az asztalnak ezen az oldalán - jegyezte meg végül Tierce. - Van fogalmad arról, hogy mi történt?

- Passz - vonta meg a vállát Folett. - Lehet, csak hiányzunk az öreg Tieboltnak, és hoz majd teát is. 

- Hogyne - a beszélgetés megszakadt, amint a nevezett férfi belépett az ajtón, és végignézett a két tiszten. 

Tierce őrnagy állta a Cosrai Hírszerzés fejének tekintetét. Mint klón a klónnal, gondolta, bár hivatalosan sosem erősítették meg, hogy Tiebolt klón-e, vagy sem. Elegendő volt a sok pletyka arról, hogy Tiebolt mindig minden helyen jelen van... márpedig ebből a pletykából annyi volt, hogy csak két ésszerű magyarázat maradt. Vagy volt Tieboltnak egy kétszer gyorsabb hajója a legendás Ezeréves Sólyomnál, vagy... nos, egész egyszerűen egynél több Tiebolt volt. 

- Van egy közös problémánk - foglalt helyet végül Tiebolt, és még egyszer végigmérte a két tisztet.

- És... éspedig? - nyögte ki végül Folett. 

- Eltűnt a barátnőjük - kattintotta fel a kezében lévő apró hololejátszót Tiebolt, mire láthatóvá vált az egyik biztonsági kamera képe, rajta Poklonskaya őrnaggyal, amint beszállt egy páncélozott csapatszállítóba. 

- Ez az utolsó felvételünk róla. Utána nyomát veszítettük a szektoron kívül - folytatta Tiebolt. - És úgy tűnik, magával vitt bizonyos nagyon szenzitív információkat... 

Újabb csend következett, Folett Tiercre sandított, de az továbbra is kifejezéstelenül meredt Tieboltra.

- De nem maguktól - biccentett végül Tiebolt. - Csak kíváncsi voltam, mit szólnak hozzá. Leth doktornak önöknél sokkal kellemetlenebb beszélgetése lesz velünk. 

- Pfuj. Az a ribanc - szaladt ki Folettből. - Azzal az öreg, kövér.... 

- Kiderült, mit vitt el pontosan? - kérdezte Tierce villogó tekintettel. 

- Nyugi, öregem, nem ér annyit az a kurva... - emelte fel a kezét Folett, de Tiebolt leintette mindkettőt.

- Még dolgozunk annak a lenyomozásán, hogy pontosan mihez fért hozzá. 

- Kérek engedélyt, hogy személyesen vezessem a felkutatására irányuló erőfeszítést, uram - húzta ki magát a polneyei.

Tiebolt elmosolyodott. 

- Megtagadva, őrnagy. És öntől is, százados, mielőtt eszébe jutna beugrani a barátja helyett. Mindkettőjükre más feladat vár, Poklonskaya őrnaggyal személyesen foglalkozom. 

- De legalább annyit mondjon meg, hogy kinek a szolgálatában állt - vonta össze a szemöldökét Tierce. - Sithek? 

Tiebolt megrázta a fejét, majd pár pillanat csönd után megszólalt. 

- Hallottak már Vostroyáról? 

- Az nevetséges... - csapott az asztalra Folett. - Az egy mese...

- Elég meggyőzően adták elő, ha csak egy mese... - emlékezett vissza az érkezésekor látott holoképekre Tierce. - Szóval azt mondja, az őrnagy vostroyai ügynök volt? 

- Minket is meglepett - folytatta Tiebolt. - De a jelek erre utalnak. Tartsák nyitva a szemüket.

- Azt mondta, feladatunk van - folytatta Tierce. 

- Önnek, őrnagy, fel kell vennie a kapcsolatot Daalával - folytatta Tiebolt. - Megtalálta?

- Tudom, hol van - biccentett a klón. - De személyesen kell odamennem. 

- Akkor tegyen így - nyugtázta Tiebolt, majd Foletthez fordult. - Magának pedig százados, van egy újabb roppant érdekes diplomáciai küldetésünk. 

Tiebolt holovetítője újra felvillant, ezúttal egy arisztokratikus arcélű, fekete hajú férfit mutatva, akinek mindkét szeme más színben játszott, az egyik sötétbarna-feketében, a másik élénk kékben.

- Ismerős - vizsgálgatta a képet Folett. - Ki ez?

- A neve Reuenthal - magyarázta Tiebolt. - Egy fundamentalista emigráns cosrai csoport vezetője, akik kiszorultak a hatalomból, amikor Cortez és a tapani nemesek átvették a vezetést ott.

- Ja, emlékszem - köhintett Folett. - Ők azok, akiknek a Birodalom nem elég cosrai, nem igaz? 

- Olyasmi - biccentett Tiebolt. - Mentségükre szóljon, hogy mindannyian a Cosráról származnak, és mivel alacsonyabb rangú pozíciókból léptek ki, nincs tudomásuk a Knot létezéséről. Úgy gondolják, a Cosra elfordult a hagyományos értékektől, amelyeket népeink vallottak, ezért létrehoztak egy Új Birodalmat a Serenno-szektor területén. 

- Neue Reich... - vakargatta az állát Folett. - Értem. Mit kell tennem?

- A Főmarsall sajnálatosnak tartja, hogy hazánk fiai közül olyan sokan határainktól távol, akár pénzért árusítják katonai szolgálatukat - magyarázta Tiebolt. - Eddig meg kellett őriznünk a diszkréciót, de a... várható események fényében úgy véljük, valakinek tájékoztatnia kell ezt a kompániát arról, hogy itthon a helyük. A Heimat várja őket. Ez lesz a feladata, százados. Doenitz kapitány a Főmarsall stábjából elkíséri. Neki nincs birodalmi rangja, csak knoti. De maga fele a tárgyalások sikeres lefolytatásáért... mint rendesen. 

- Értettem - tisztelgett Folett.

- És ezúttal próbáljon meg egyetlen Sith hercegnőt sem felszedni.- tette hozzá Tiebolt. - Nincs szükségünk több tervezetlen hatalomátvételre sehol sem. 

- Jawohl - szűrte a szavakat a fogai között Folett, majd amikor Tiebolt távozott, még utána szisszent.

- Anyád.

- Szerintem nincs is anyja - jegyezte meg Tierce.


Vostroya

Egy hideg, barátságtalan bolygó a Peremvidék alsó karéján, a Tungra-szektortól nem messze, melyet sokan lakatlannak, jelentéktelennek hisznek. 

A valóság azonban az, hogy a felszínt folyamatosan árnyékoló viharfelhők és légköri zavarok alatt, melyek sokkal inkább mesterségesek, mint természetesek, egy évezredek óta szunnyadó birodalom nagyon is éber központja rejtőzik, mely csak a pillanatra vár, hogy újra kilépjen a galaxis színpadára...

... és megteremtse a munkások és dolgozók hatalmán alapú igazságos, egyenlő rendszert, és leszámoljon az elnyomó erőkkel.

- Tocsna, na zdrasztvujem domoj! - hangzott fel a cosrai jelzésű sikló pilótafülkéjében az érces, határozott hang, melynek hallatán Poklonskaya őrnagy és pilótája végre fellélegezhettek.

Végtére is amennyire egyszerűen kivitelezhető ötletnek tűnt kölcsönvenni egy knoti páncélozott rohamsiklót erre az útra, annyira nehéz volt a végén meggyőzni a Rogyina, azaz Vostroya körül keringő planetáris védelmi rendszer parancsnokait arról, hogy valóban a titkosszolgálat visszatérő - nagyon hosszú idő után visszatérő - ügynökeivel, és nem valódi knoti beszivárgókkal van dolguk. Persze az ilyet sosem vehette biztosra senki, gondolta magában Atali, ahogyan pilótája, Jegorov, éles merülő fordulóba vitte a rohamcsónakot, elhaladva az avatatlan szemlélő számára összevissza keringő aszteroidáknak tűnő lövegplatformok nyújtózkodó csövei előtt. 

Poklonskaya még fiatal lány volt, amikor elhagyta az őshazát, hogy áldozatokkal teli szolgálatot vállaljon népe és a szabadság érdekében a zsarnoki Knot-rendszerben. S bár emlékeiben néhány kép már el-elhalványult, mégis boldog, nosztalgikus érzés kerítette hatalmába, ahogyan a sűrű aszteroidaövvel és vaskos felhőréteggel körülvett bolygó felé közeledtek. 

- Po'igyom - mormogta maga elé a pilóta, ahogyan belemerültek a sűrű, vaskos felhőrétegbe.

Atali önkéntelenül elmosolyodott a viszontlátásra gondolva. És arra, hogy ha a knotiak ügynökei a nyomukban is voltak, idáig biztosan nem tudják majd követni őket. Vostroya védelmének legerősebb oszlopa ugyanis pont jelentéktelensége volt... legalábbis az avatatlan szemlélő számára. 

Az átlagos, errefelé néha elhaladó teherhajók érzékelőjén a bolygó nem tűnt többnek egy lakatlan, elhagyatott peremvidéki rendszer sokadik lakatlan, elhagyatott bolygójánál, amelyet olyan sűrűn vettek körül az aszteroidák, hogy még a legvakmerőbb csempésznek sem jutott volna eszébe arra pazarolni hajója hajtóműveit és saját életét, hogy itt keressen rejtekhelyet. Az érzékelőik ráadásul át sem hatoltak a vaskos felhőrétegen, így nem tudhatták, hogy odalent lakható felszín és belélegezhető légkör, vagy életveszélyes, kopár semmi húzódik.

Azonban a kőtörmelék és a bolygót körülvevő légköri szféra csak álca volt... részben a természet, részben az elkülönülést egyetlen lehetséges megoldásnak tartó vostroyaiak munkája. A természetesen sűrű légkör, amely alatt hideg viharok tomboltak, a bolygó köré vont aszteroidahálóval kiegészülve évszázadokon át távol tartotta a kíváncsiskodókat. 

...miközben odalent csak zajlott és zajlott az élet. 

Ahogyan áthaladtak a felhőzet utolsó szakaszán, és megszűnt a hajó rázkódása, Poklonskaya előtt feltárult a bolygó központja, a Vostroyai Szocialista Köztársaság szíve, Csillagváros, a régi vostroyai építészetnek emléket állító robosztus kőtornyokkal, és a föléjük magasodó modern felhőkarcolókkal, a háttérben pedig azokkal a maximális kapacitáson dolgozó gyárnegyedekkel, amelyekhez hasonlót százával lehetett találni Coruscanton és más városbolygókon... csak éppen a tőkés galaxissal ellentétben itt nem a bűn és a romlás elhagyatott kerületei voltak, hanem a munkás kezek mai napig működő, csúcskapacitáson termelő fellegvárai. 

- Pont, mint kislánykoromban - szorította ökleit a mellkasához meghatódva Poklonskaya. 

- Csak szebb, nagyobb, és tisztább, gyevocska - mosolyodott el a pilóta, ahogyan az egyik alacsonyabb, közeli torony leszállóplatformja felé fordította a siklót. A nővel ellentétben a többi knoti beépített ügynöknek, akik alacsonyabb posztokat foglaltak el a knoti hierarchiában, néha lehetőségük nyílt hazatérni, így Jegorov az elmúlt években nyomon követhette Vostroya fejlődését, amiről Atali lemaradt. 

- A marsall már vár minket. Készülj fel - tette hozzá a pilóta, kizökkentve a lányt az elragadtatott állapotból. 

Poklonskaya összeszedte magát és a megszerzett kódhengereket, miközben gondja volt rá, hogy leporolja és magára öltse vaskos, mégis könnyűnek tűnő télikabátját. Vostroya éghajlata kemény, embert próbáló volt, még a melegebb évszakban is. Nem az a fajta, mindent hóval borító, élettelen, semleges, a halált felidéző fehér hideg, mint amely a közeli Hoth-rendszer bolygóit, vagy egyes pletykák szerint a Chiss Unió központját, a Csillát uralta, s mely alól bármiféle életforma csak a föld alá húzódva tudott menekülni... inkább a folyamatosan üvöltő szél, a testet próbára tevő hózáporok, amelyek másnapra már el is tűntek, és amelyek újabb és újabb meglepetéseket tartogattak, folyamatos készenlétre kényszerítve az itt lakókat. 

A hajó leereszkedett a platformra, mire két tucat, vaskos, szürkés kabátba öltözött gárdista vágta magát vigyázzba a leereszkedő rámpa előtt. Néhányan merev tisztelgő állásukban is elismerő, vagy inkább érdeklődő pillantásokat vetettek a rámpán lesiető Poklonskaya őrnagyra. 

Nem úgy a sorfal végén álló magas, bajuszos férfi, aki régi vostroyai katonai divat szerint lapos tetejű, széles tiszti sapkát, és fém kitüntetésekkel telerakott zubbonyt viselt... nem azt a minimalista, szürke-fekete, szinte dísztelen zubbonyt, amit a párt prominens képviselői, hanem a Vostroyai Vörös Flotta hagyományos jelzéseit. 

Klimm Vrosilov marsall, a Vostroyai Flotta tisztje és egyúttal a Biztonsági Szolgálat parancsnoka feszes tisztelgéssel viszonozta Poklonskaya üdvözlését, majd kitárta a karját, és atyai, meglepően kevéssé szexuális töltetű ölelésben részesítette a lányt, aki halkan felnyögött, ahogyan a férfi izmos karjai megropogtatták. 

- Asz'tya, sz'motri... Büszke lehet magára, őrnagy - biccentett a lánynak, miután elengedte. - Ennyit kibírni a burzsoázia melegágyában, és ilyen gyönyörű arccal visszatérni, gratulálok. 

- Köszönöm, marsall - húzta ki magát a lány. - De erre nincs időnk. Fontos információim vannak, amelyek eldönthetik a közelgő háborút.

- Háború csak akkor lesz, ha a Főtitkár elvtárs úgy dönt, drágám - vette át a kódhengereket a főparancsnok. - Évtizedek óta figyeljük Cosra, a Knot, és a többi népellenes erő mozgolódását, és nagyon jó indokokra van szükség ahhoz, hogy most avatkozzunk be. Ezidáig nem volt rá szükség...

- Raketi - suttogta Poklonskaya. - Bolsoje raketi... mnogo. 

- Hmm... - morzsolgatta a szavakat Vrosilov. - A burzsoá Sith császárnak is számos szuperfegyvere volt, nemde? 

- De nem ennyi, és nem egy knoti népellenes diktátor kezében - rázta meg a fejét Poklonskaya. - Eto drugoje gyelo. Marsall elvtárs, beszélnie kell a Főtitkár elvtárssal. Meg kell mutatnia neki a terveket, amiket visszahoztam. Eto... fasiszti... 

A knotiakra az évezredekkel ezelőtti háborúban alkalmazott megnevezés megtette a hatását Vrosilovra. Még egyszer a kódhengerekre meredt, majd bólintott. 

- Pany'jatno. Átnézem a terveket, és beszélni fogok Kirov elvtárssal. Maga pedig őrnagy, engedélyezzen magának pár nap pihenőt. Pontosabban én engedélyezem magának. Látogassa meg a családját. Meg akit akar. Csak legyen... elérhető.

- Pony'ju, tavaris Mars’jall - biccentett Poklonskaya, miközben Vrosilov sarkon fordult, és visszavonult a központi épületbe. 

- Remélem, eljutnak a tervek a megfelelő helyekre - suttogta maga elé a nő. - Máskülönben hiába jöttem vissza. 

- Ne aggódj, gyevocska - Veregette hátba a lányt finoman Jegorov. - Gyere csak, megmutatom, hogy hol mérik a legjobb itókát a Csillagvárosban.

Poklonskaya kérdő pillantást vetett a férfira.

- Egy pillanatig se félj, kislány - nevetett fel a nagydarab férfi. - Nem az kell nekem, amit az összes knoti rohadék megkapott... csak azt akarom, hogy otthon érezd magad. Megérdemled. 

Poklonskaya felsóhajtott, és halvány mosollyal az arcán követte a férfit. Jó volt újra otthon lenni. Már el is felejtette a vostroyaiak jelmondatát. 

"Nyolc óra munka, nyolc óra vod'ca"

Épp itt volt az ideje, hogy újra megtanulja.

...

Putyilov izgatott, ám mégis katonás léptekkel közeledett a főtitkári iroda felé, ahová nemrég rendelték be. Szokatlan volt ez egy hozzá hasonló őrnagy esetében, még akkor is, ha olyan neves családból származott valaki, mint az övé, és az NKVD-ben (Nemzeti Karhatalmi Véderő Divízió) szolgált is. Mivel ahhoz nem volt elég politikai befolyása, hogy ilyen módon próbálják megdorgálni vagy esetleg eltüntetni, bizonyos volt benne, hogy csakis valami fontos feladat vagy előléptetés várhat rá, márpedig sok millió vostroyaihoz hasonlóan ő is készen állt, hogy megvédje a Forradalom eszméit és eredményeit. És persze az sem volt utolsó szempont, hogy családja hírnevét is tovább növelhette saját előmenetel által. Mikor az ajtó elé érkezett, megállt egy pillanatra: a magas és széles fém ajtókat ízléses külső fa borítással látták el, rajta vostroyai motívumokkal és jelképekkel, amelyek csodás összképet alkottak és egyúttal bizonyosan több pénzbe kerültek, mint az ő havi fizetése. Pontosan ez a monumentalitás volt az, ami mindig lenyűgözte az összes vostroyait még a mostani, Hosszú Alvásnak nevezett korszakban is. Kirov polgártárs sokszor utalt rá, hogy a stagnálás korának vége, Putyilov pedig készséggel elhitte ezt neki, hiszen a főtitkár csakis népe javáért élt és létezett. Mély levegőt vett és bekopott, mire az ajtó egy szisszenéssel félrehúzódott, ő pedig belépett. Odabent két alakot vett észre: Kirov főtitkárt jól ismerte már a számos propagandaeseményről, és most ott állt tőle pár méterre egy holokivetítő asztal mellett. A másik alak már kevésbé ismert volt, ugyanakkor főnöke lévén természetesen tisztában volt a kilétével: Maxim Romanov volt az, az NKVD feje, igaz eddig legfeljebb aláírásról ismerte közelebbről. Arcán, szájától kiindulva egy hosszú sebhely futott végig, aminek eredetéről számos legenda terjedt különböző merényletkísérletektől egészen az öncsonkításig.

- Putyilov őrnagy szolgálatra jelentkezik! - vágta magát vigyázzba, tisztelegve. Kirov bólintott, míg Romanov mindössze hűvösen mérte végig.

- Pihenj, őrnagy - rendelkezett a főtitkár. - Van valami sejtelme, miért hívattuk ide?

- Nincs, főtitkár polgártárs - intett határozottan nemet, mire a főtitkár Romanovra pillantott, aki azonnal beszélni kezdett, mintha egy betanult szöveg lett volna.

- A híres Putyilov mérnökcsalád leszármazottja, osztályelső a Nemzetközi Kapcsolatok Akadémiáján, tíz éve az NKVD tagja, lojalitása megkérdőjelezhetetlen.

- Köszönöm, polgártárs - mondta, bár kissé feszültnek érezte magát. Egyáltalán nem volt biztos benne, mit is akarnak pontosan.

- Amit megosztok magával, ebben a szobában kell maradjon! Aggasztó híreket kaptunk. Ősi ellenségünk, Cosra lecsapni készül a galaxisra, és a mi nemzedékünk feladata, hogy megállítsa a barbár imperialista hordák prédálását egyszer s mindenkorra! Vostroya halálos veszélyben van, nekünk pedig cselekednünk kell!

- Készen állok bármire, főtitkár polgártárs! - vágta ismét vigyázzba magát Putyilov, fellelkesedve a szavakon. Romanov arcán azonban mintha méla undort talált volna felfedezni, amit nem igazán értett. Ismét ő vette át a vezetést a beszélgetésben.

- Egy ügynökünk, akit évek alatt beépítettünk a cosrai fegyverlerakatba, a napokban visszatért. A cosraiak olyan szintű pusztítóerőt halmoztak fel, ami egész rendszerek megsemmisítésére elég.

Putyilov bólintott. Nem is várt volna kevesebbet azoktól, akik annak idején galádul lerohanták Vostroyát és annyi testvérbolygóját, milliók halálát okozva. A nagy honvédő hiperháború okozta sokk a mai napig éreztette a hatását, és bár a mai cosrai generáció talán tisztában sem volt azzal, hogy Vostroya még mindig hatalmas erővel bírt, már az ő felemelkedésük gondolata is elviselhetetlen volt.

- Egységet kell mutatnunk, meg kell erősíteni kötelékeinket! - mondta Kirov főtitkár határozott hangján. - Őrnagy polgártárs, magáé a feladat, hogy a Konföderáció rendszereit a zászlónk alá vonja.

- Asmeru kormánya kell legyen az első - mondta Romanov hűvös, számító hangon. - Bluecher marsall pragmatikus ember, nem lesz nehéz meggyőzni. Szerezze meg a Senex-Juvex szektort, Bespint és Eriadut is, valamint a Nothoiin-folyosót, és északi határunk stabil, gazdaságunk erős lesz.

- Nem egyszerű feladat, polgártárs - lazította meg a gallérját amaz. Tisztában volt vele, milyen következményei is vannak annak, ha kudarcot vall egy ilyen fontos feladatban.

- Őrnagy polgártárs, nézzen a falra! - rendelkezett Kirov, az egyik képre mutatva. Putyilov követte ujját a szemével, és rögtön meg is látta kire célzott a főtitkár.

- Sankt Petrov cár, Vostroya atyja, aki vérrel és vassal vívta ki hazánkat. Volt benne valaha kétség vagy bizonytalanság? Gyötörte valaha a gyengeség érzése? Százezrek haltak meg keze nyomán, Vostroya mégis nagy és erős lett! Nem várok kevesebbet magától sem, Putyilov őrnagy! Tegye meg, amit Vostroya anyácska megkövetel!

- Igenis, főtitkár polgártárs! - tisztelgett azonnal.

- Van kérdése, őrnagy polgártárs?

- Nincs, főtitkár polgártárs!

Kirov odalépett hozzá, és a vállára helyezte nagy, húsos kezét, majd másik kezével barátságosan megveregette az arcát.

- Bízom magában, Alexei - mondta szokatlanul közvetlen hangon, miközben az asztalon lévő szivartartójából kivett egy szállal, és zubbonya zsebébe dugta.

- Köszönöm, főtitkár polgártárs - hebegte Putilov kissé megilletődve, majd tisztelgés után távozott az irodából.

- Képes lesz végrehajtani ezt a feladatot? - pillantott Kirov Romanovra, akinek mintha felfelé görbült volna a szája arcának ép részén.

- Sok tehetséges tiszt van még az NKVD-ben - felelte.


Coruscant

Leia, az Ossus kiürítése után Coruscantra visszatért Kam Solusar Nagymester és a szövetségi kormány néhány prominens tagja éppen a biztonsági helyzetet vitatták meg az elnöki irodában, amikor egy asszisztens lépett a terembe. 

- A vendége megérkezett, elnök asszony. 

Leia bólintott.

- Küldje be, kérem. 

Leia a kérdőn rá pillantó kormánytagokhoz és a jedi mesterhez fordult. 

- Az Ossus elveszítése nem csak presztízsveszteség a jedik számára, és életek ezreiben mért katasztrófa, de stratégiai nehézséget is jelent. A Kathol-szektor hátországnak biztonságos, de túlságosan messze van ahhoz, hogy a jedik kivehessék a részüket a Sötét Oldal elleni küzdelemből. Ezért megpróbáltam keresni egy megoldást a Szövetség keretein belül.

- A Jedi Rend integrációját megerősítő népszavazás előtt ennek azért vannak alkotmányossági aggályai, elnök asszony - vetette fel Ponc Gavrisom. 

- Akkor nem, ha egy tagrendszer saját szuverén döntése értelmében óhajt jediket befogadni - mosolyodott el Leia, majd felállt, és üdvözölte a terembe lépő ősz hajú, bőrruhába öltözött nőt. 

- Üdvözöljék Damaya asszonyt az Éneklő Hegy klánjából, Dathomir egyesült klánjainak szószólóját. 

A nő meghajolt. 

- Megtiszteltetés, hogy fogadnak. Hosszas tanácskozás után Dathomir klánjai úgy döntöttek, hogy engedélyezik egy jedi bázis létrehozását a bolygónkon - szavait ezzel már Kam Solusarhoz intézte. - Megtiszteltetés lenne, Nagymester, ha támogatnának minket a sötétség elleni harcban, úgy, ahogy annak idején Skywalker nagymester is tette. 

Kam leplezetlen ámulattal meredt Leiára. 

- A Dathomir gyakorlatilag a Sith Birodalom határvidékén fekszik - emelte fel az ujját Leia, a felettük villogó csillagtérképre mutatva. - Ez egy kölcsönösen előnyös megoldás. Megerősítjük a bolygót, mint szövetségi kiszögellést a Sith területek mentén, de egy jedi bázissal kiegészülve a későbbi műveleteink legfontosabb kiindulási pontjává is válhat. Nagyra értékeljük az egyesült klánok felajánlását. 

A kormánytagok egyetértően bólogattak. 

- Mi nem fogunk a hapanok sorsára jutni - tette hozzá Damaya. - A jedik segítségével először megtörjük az Éjnővérek növekvő befolyását, utána pedig fény leszünk a galaxis sötétjében... együtt. 

- Együtt - biccentett Leia, és magában elmosolyodott, miközben Kam Solusar kezet rázott a dathomiri vezetővel.

Apró lépés, gondolta, de a nagy dolgok mindig sok apró lépésből születnek. 

És ez csak az elsők egyike volt. 


Közlemények

[Nyilvános Holonet csatorna üzenet]

A Jedi Lovagrend Tanácsa, a Galaktikus Szövetség Kormánya és Dathomir Szövetségi Rendszer Klánok Gyűlésének közös közleménye

A közleményt kiadó felek kinyilatkoztatják és megerősítik egyöntetű akaratukat a következőkben: 

- Dathomir szövetségi tagrendszert kiemelt katonai körzetnek nyilvánítják a Szövetségen belül

- Dathomir szövetségi tagrendszerben új szövetségi flottaparancsnokság létesül

- Dathomir szövetségi tagrendszerben a Jedi Lovagrend fegyveres szerve, a Fény Hadserege állandó támaszpontot létesít, mely együttműködik a Szövetségi Flottaparancsnoksággal

- A Jedi Lovagrend tagjai a flottaparancsnoksággal egyeztetve szabadon mozoghatnak Dathomir-rendszerben és a hatókörbe tartozó szektorokban. 

- Az együttműködés célja a sötét oldali befolyás meggátlása a Dathomir-rendszer hatókörében és azon túl. 

Hitelesítik: 

- Leia Organa Solo államfő, Galaktikus Szövetség

- Damaya A'Ti szószóló, Dathomiri Klánok Gyűlése

- Kam Solusar nagymester, Jedi Lovagrend


Coruscanti Híradó

[Nyilvános Holonet csatorna híradás]

Kül- és biztonságpolitikai rovatunk rövidhíreit hallják. 

- Folytatódnak a polgárháborús események a Rylothon. A Klánszövetség és a Klántanács erői döntő ütközetre készülnek, ami eldöntheti a bolygó sorsát. Ezidáig mindkét fél visszautasította mind a Szövetség, mind a Konföderáció közvetítési ajánlatát, kiemelve, hogy belügyről van szó. Egyes pletykák szerint a Jedi Lovagrend és a Sith Birodalom jelenlétét azonban megerősítették a bolygón. 

- A Sith Birodalom továbbra is agresszív akciókat hajt végre a határvidékén lévő független rendszerek ellen. A Roche megszállása ellen számos gazdasági szervezet és rovar lakosságú rendszer tiltakozott. A Sith Birodalom külügyi hivatalának szóvivője későbbre ígért választ a Roche-rendszerbeli eseményekkel kapcsolatban. Az Ossusnál kialakult összecsapás kérdésére adott válaszában a szóvivő kiemelte: az ESB csapatai egy a Birodalom területe ellen irányuló jedi agresszióra adtak arányos és határozott választ. A szóvivő kiemelte, az Ossus rendszerbe bevonuló Sith erőkkel szembeszálló jedik csapatokat feltehetően további államok erői is segítették, valamint bizonyítékokat találtak a jedik által a helyi lakosságon végzett genetikai kísérletekre is. A szóvivő azt ígérte, hamarosan minden, az Ossussal kapcsolatos információt a közvélemény elé tárnak majd. 

- Zavargások törtek ki a Zioston a Sith Egyház híveinek tüntetésén. A Harmadik Birodalom vezéri irodájának közlése szerint elszigetelt provokációról van szó, és a hatóságok urai a helyzetnek. 

- Néhány szektorral arrébb fényes, a Yuuzhan Vong felett aratott győzelemről számoltak be a sajtószolgálatok a Telos-rendszerben. A Cha Niathal admirális vezette többállami szövetséges flotta erői a helyi véderővel együttműködésben több száz Yuuzhan Vong hajót, köztük egy Kor Chokk nehézcirkálót semmisítettek meg. Cha Niathal admirális a Yuuzhan Vong elleni galaktikus összefogás győzelmének nevezte az eseményt. 


Chulok’yu’ggar  

A világhajó fő fogadóhangárjában, melynek plafonján hatalmas, zsákszerű képződményekben új korallvadászok alakultak a nyersanyagokból és vegyületekből, amelyeket a körülöttük és alattuk dolgozó rabszolgák és Formálók fecskendeztek beléjük, Nas Choka hadmester és a hitetlenek Telos nevű rendszeréből visszatért egyetlen életben maradt parancsnok, a veterán Tua Huzul várták a sebtiben rögtönzött haditanács harmadik tagjának, Riina Kwaad hadúrnőnek az érkezését. Előttük egy félkör alakot formáló korallplatformon néhány módosított villip és a hozzájuk csatlakozó fénylő hátú bogarak játszották el újra és újra a két katasztrófát, ami a Yuuzhan Vong újra amphii-botot ragadó harcosait érte; Rau'Parang hajóhadának vereségét a Telos mellett, és a Sernpidalnál újjáépítés alatt álló hajóméh pusztulását egy olyan hitetlen fegyver által, amelyhez korábban hasonlóval sem találkoztak.

- Sosem gondoltam volna, hogy a hitetlenek is képesek világhajó építésére - meredt a hold méretű fémszörnyre Nas Choka, még mindig hitetlenkedve. - Pláne egy ekkoráéra. A Nagy Hódítás idején találkoztunk olyan hitetlen feljegyzésekkel, és az Intendánsok is megerősítették, hogy valaha léteztek ilyen hitetlen förmedvények, kettő is. De egyet látni most, így, ráadásul harckész állapotban... megdöbbentő. 

- A hitetlenek felkészültebbek, mint valaha. Nem csak ellenünk, igazhitűek ellen, de egymással versengve is folyamatosan új istentelenségeket építenek, hadmester - értett egyet Tua Huzul tisztelettudóan, de nem megalázkodva. Hosszú időn át harcolt hűségesen Nas Choka oldalán, és tudta, a hadmester nem vak alázatot vár tőle, hanem egy kipróbált harcostárs őszinte véleményét, olyanét, akivel egy istent imád. 

- Ott jönnek - mutatott a hangárban landoló korallsiklóból kilépő három alakra Nas Choka. 

Tahiri határozott léptekkel vonult fel a két vén Yuuzhan Vong elé, jobbján a Draco-rendszer elleni különítményt vezető parancsnokkal, Ro'sid Batuunal, balján pedig újdonsült vendégével, Xenorth-al, aki ezúttal egy magas, szakállas, ráncos bőrű humanoid férfi alakjában jelent meg. 

S bár hallotta a híreket a frontról, még Tahirit is meglepte, mennyire letörtnek tűnt a két büszke Yuuzhan Vong parancsnok. Egyértelműnek tűnt, hogy egy nyílt konfliktusban a megmaradt Yuuzhan Vong flotta nem győzhet, ahhoz túlságosan is nagy létszámhátrányban voltak a galaxis többi államához képest, akik bizonyították, nem haboznak együttműködni sem, ellentéteiket többé-kevésbé félretéve, ha a Yuuzhan Vongról van szó. 

Tahiri ráadásul hosszú ideje nem hallott, nem érzékelt semmit a mesterétől. Mintha Waranous rádöbbent volna, hogy valójában saját céljai vannak, és egyszerűen megfeledkezett volna róla... márpedig ezt Tahiri még megalázóbbnak találta, mintha a Mester maga elé rendeli, megkínozza, megbünteti... bármi. 

Csak ne gondold, te vén perverz szellem, hogy ennyire veszélytelen vagyok, gondolta magában Tahiri. Még voltak lehetőségei... a megmaradt berzerkerek, a jedik összefogdosott padawanjai, akiket sikerült begyűjteniük a Hapan-ködben lévő bázisukról és máshonnan... és persze legújabb szövetségesei, a draganok kitaszítottjai. De ahhoz, hogy nyíltan szembeforduljon Waranoussal, előbb sikerekre volt szüksége, előbb a Yuuzhan Vong harcosoknak ismét meg kellett érezni a győzelem és hatalom ízét, hogy utána az ellen lehessen őket fordítani, akit istenük megtestesítőjének hittek. Addig azonban fenn kellett tartania a látszatot. 

És meg kellett tervenie a következő lépéseket - ebben pedig segítségére volt tanítványa, Kiimi Anaro jelentése, talán az egyetlené, aki többé-kevésbé sikerrel teljesítette saját küldetését. 

- Hadmester, parancsnok - nézett végig a két Yuuzhan Vongon. - A hitetlenek dicső halált adtak Yun-Yammka szolgáinak, de győzelmet nem. Ha pedig egyetlen Yuuzhan Vong sem marad a harcban, akkor nem lesz, aki kivívja a végső diadalt, és Yun-Yammka kedvére tegyen. 

- Tehát istenünk is azt akarja, hogy stratégiát változtassunk, ó, Riina Kwaad hadúrnő? - kérdezte fejét meghajtva Nas Choka. 

Tahiri magában elismeréssel adózott az öreg hadmester éleslátásának. Pontosan erre volt szükség. 

- Így van - biccentett - Yun-Harla, a Megtévesztő lesz az útmutatónk a következő időkben, amíg nem szítunk elég zavart és széthúzást a hitetlenek körében ahhoz, hogy ismét erővel csaphassunk le rájuk. 

- Az Intendánsok és Beszivárgók kasztjai szinte teljesen kipusztultak, hadúrnő - emelkedett szólásra az alacsonyabb rangú Tua Huzul, amint a hadmester kézlegyintéssel engedélyezte, hogy alárendeltje is beszélhessen. - Ki fogja vezetni Yun-Harla új légióit? 

Tahiri készült erre a kérdésre, és a mellette álló férfira mutatott.

- Ő itt Xenorth. Egy ősi és hatalmas nép vezetője, akik beleegyeztek abba, hogy harcostársaink lesznek, mi pedig cserébe visszaadtuk a szabadságukat az istenek nevében. Talán csak egy egyszerű, öreg hitetlennek tűnik a szemetekben, parancsnok... 

Tahiri intésére a Xenorthnak nevezett férfi rázkódni kezdett, majd törzsének körvonalai elmosódtak és növekedni kezdtek... minden irányba. A ráncos bőrt fekete pikkelyek váltották fel, a fej megnyúlt, a végtagok vaskossá és karmossá váltak, a hát közepén pedig megjelent két hatalmas, redőzött szárny... és az egész alak csak növekedett, és növekedett. 

A többi Yuuzhan Vong meredten bámulta a teljes terjedelmében föléjük magasodó dragant. 

- Yun-Yammka hatalmas... - suttogta Tua Huzul.

- Xenorth népe nem csak képes új alakot ölteni, de úgy közlekednek az űrben, mint a korallhajóink - folytatta Tahiri, bár azt nem tette hozzá, hogy sok dragan képes telepátiára, vagy akár az Erő használatára is. - A Formálóink segítségével visszaadjuk nekik azt, amit hitetlen testvéreik elvettek tőlük, cserébe pedig szemeink, füleink és karjaink lesznek a hitetlenek közé való beszivárgásban. 

- És hol kezdjük meg a műveletet, hadúrnő? - tért a lényegre a mindig gyakorlatias Nas Choka, miközben egyik szemét azért nem vette le a hatalmas, sárkányszerű lényről. - A hitetlen államok többsége ma erősen szabályozott társadalommal bír, ahová egy másik állam hitetlenjének is nehéz eljutni, nemhogy a magunkfajtának, még akkor sem, ha jól álcázza magát. 

- Viszont léteznek olyan szektorok a hitetlen galaxisban, hadmester, ahol ez nem igaz - gondolt vissza a Kiimi Anarotól kapott jelentésre Tahiri. - Köztük olyan is, melyet jól ismersz. 

Nas Choka néhány pillanatig gondolkodott, majd a csatajeleneteket mutató villipekhez és bogarakhoz sétált, néhányat megérintve. Hamarosan az egymással küzdő Yuuzhan Vong és hitetlen hajók helyett a galaxis térképe sejlett fel, jobb alsó sarkában egy jellegzetes, elkülönülő szektorral, melytől viszonylag távol estek a hitetlen államalakulatok határai. 

- A hadúrnő a hutt űrre gondol? - a hadmester jól ismerte a galaxis azon szegmensét, hiszen mielőtt átvette a csatában elesett Tsavong Lah hadmesteri amphii-botját, abban a szektorban vezette a Yuuzhan Vong erőket, nem kis sikereket elérve.

- Igen, régi hadszínteredre gondolok, Nas Choka - biccentett Tahiri. - Meg kell kerülnünk a hitetlenek peremvidéki birodalmait és területeit, újra átvágva a határtalan sötét űrön, és ott kell kiépítenünk bázisainkat. 

- Így legyen - hajtották meg magukat a Yuuzhan Vong parancsnokok. - Yun-Yammka nevében, do'roik Vong pratt'e!  


Kesh

Waranous a tiszteletére emelt emelvény tetejéről figyelte, ahogyan az első bolygóközi küldetésükre kiválasztott keshi Sithek besorjáznak a két, az ESB jelzéseit viselő távolsági felderítőhajóba, amelyek az Omen-t rejtő templom udvarán parkoltak. Pilótáik, a Sith Egyház ügynökei és Waranous elkötelezett hívei hosszú utat tettek meg, hogy az ESB határvidékéről idáig repüljék a két hajót mesterük titkos parancsa szerint, aztán gondosan beprogramozták a kiválasztott visszaúti koordinátákat az automata navikomputerekbe... majd engedelmesen életüket adták Waranousért, annak rendje és módja szerint felajánlva életenergiáikat halhatatlan sötét mesterüknek - akár akarták, akár nem.

Waranous elmosolyodott. Egyelőre nem volt szüksége rá, hogy bárki is értesüljön új rejtekhelyének elhelyezkedéséről. A keshi elveszett Sith törzs tagjaival kapcsolatban nem voltak ilyen aggodalmai, hiszen életükben először szálltak űrhajóra. Ha bármi komplikáció adódik az automatikával útközben, akkor majd feltalálják magukat - vagy meghalnak.

Ez az élet és a halál rendje, gondolta Waranous. Leginkább a halálé, persze. 

Ugyanez volt érvényes előző szolgáira, a Yuuzhan Vongra is. Waranous hasznos szolgáknak tartotta őket, akik lekötötték a galaxist addig, amíg ő hosszabb távú terve megvalósításán dolgozott, de az ESB-beli kémeitől kapott utolsó jelentések meggyőzték arról, hogy a tetovált, fanatikus harcos idegenek ideje lejárt. Az egyre erősödő ESB, Wenthar birodalma sokkal ígéretesebb eszköznek ígérkezett... a legutóbbi erődemonstráció, amelyről szolgáitól értesült, pedig bebizonyította, hogy a Sith Birodalom immár rendelkezik azzal, amire Waranousnak szüksége van.

Egy fegyverrel, amivel rettegésben tarthatja az egész galaxist.

Kesh elveszett Sith törzsének tagjaira várt, hogy megszerezzék ezt. Waranous ebbe a csoportba osztotta be a bolygó legpotensebb harcosát, Gralleen nagyurat, féken tartására és figyelemmel követésére pedig legújabb tanítványát, az ifjú Vestara Khait. A lány ígéretesnek tűnt, sokkal messzebb jutott abban a folyamatban, amelynek Waranous alávetette, mint a korcs, félig Yuuzhan Vong, Tahiri nevű sötét jedi. Ki tudja, gondolta magában Waranous, egyszer talán találkoznak. Jó néhány szituációt el tudott volna képzelni, amiben szívesen megnézte volna őket együtt. 

Emellett gondja volt rá, hogy a csapatba kellő számú lilás bőrű, nyúlánk keshiri kerüljön. Avatatlan szemlélő számára ezek az őshonos, az Erő használatára Sith mestereik mellett kiképzett idegenek hasonlatosak voltak a nagaiokhoz. Waranous pedig ilyen tekintetben a Sithek hagyományos útját követte, az árulásét, és a megosztásét. Egy törés Enz és Wenthar nagyurak között tehát minden szempontból kívánatos volt, és a nagaiokhoz hasonló keshiriket küldeni az ESB-be akciójuk végrehajtására pedig a legmegfelelőbb módszernek tűnt ennek elérésére.

A másik csoportba Waranous elsősorban a vesztes Kratheen-frakció harcosait osztotta be, a kiküldetése ellen eredménytelenül tiltakozó Hilts nagyúr vezetésével. Rájuk egyszerűbb feladat várt, flottát kellett szerezniük a Kesh közvetlen védelméhez és kiképzési célokra. A keshi Sithek jelentős potenciállal rendelkeztek, de az alapoktól kellett megtanulniuk az elmúlt ötezer év technológiáját. Ehhez pedig hajókra volt szükség, akármilyen primitívekre is. Waranous alapvetően szórakoztatónak találta, hogy mekkora kihívást jelet ilyen rövid idő elmúlása egyes fajoknak. 

Ahogyan a két hajó utasaikkal felemelkedett, Waranous megsimogatta a mellette sertepertélő lilás, pókszerű lényt, egyikét azoknak a hibrideknek, amelyeket a saját hajóján és a Zonama Sekoton talált génekből állított össze. 

Itt volt az ideje, hogy vezetőik távozásával a Kesh népe nagyban is megismerje azt, amit az ifjú Vestara Khai egyedül átélt. Ez a félreeső bolygó lesz az első példája annak, nevetett fel magában Waranous, hogy milyen lesz a galaxis, amikor a Káosz hatalomra kerül.

Mert más lesz, gondolta az ősi lény magában tovább heherészve.

Nagyon más. 


Ziost

- Miért nem a Népek Gyűlésén kérvényezik a törvénymódosítást? - robogott me a Birodalmi Iroda ajtaján Lord Dorwin. A főnemes fújtatva cövekelt le a belső titkár asztala előtt. - A szokványos procedúra szerint a polgáraink maguk szavazzák meg, hogy mi kerül a Lordok elé! Mi ez a csődület? Mi ez a felfordulás?!

Screbin csak most pillantott fel tetemes papírmunkájából. A bíbor köntösbe öltözött belső titkár aláírta az utolsó dokumentumot is, majd felegyenesedett. Dorwin valamivel magasabb volt, mint ő, azonban a Lord tett egy lépést hátrafelé. Screbin az asztal lapjára támaszkodva bámult bele a másik tajtékzó képébe.

- A kérdésed nélkülöz mindenféle éleslátást, mylord - szólt érces, kissé elhaló hangján. - Nyilván a Sith Egyház tisztában van vele, hogy a Lordok nem adnának engedélyt a vallásuknak. Nem engednétek ennek az alattomos népségnek, hogy beszivárogjanak a Corporate területére. 

- Le kell állítanunk a kavarodást, mielőtt az ESB a szívére veszi az ügyet - jegyezte meg Dorwin. - Nem sok választ el tőle, hogy háborúba keveredjünk velük. Erre fel a papjaik is tetézik a dolgot. Mikor lesz már nyugtunk, mondd meg nekem, báró?

Screbin kiegyenesedett, és elindult a kijárat felé. Maga után intette a Lordot, aki legyintett egyet, majd a férfi nyomába szegődött. 

- Bízd rám - mormogta Screbin mentében.

...

A kinti kavarodás a tetőpontjára hágott. A Sötét Oldal hívei ütlegelni kezdték a tüntetés erőszakmentes lefolyásáért felelős őröket, akik kénytelenek voltak bevetni tömegoszlató fegyvereiket. Az SS hirtelen megjelenő alakulatai lezárták a környéket, s igyekeztek minél több helyet felszabadítani az egyes egyének között, hogy elejét vegyék a további összetűzéseknek. 

Hirtelen irdatlanul hangos mennydörgés harsant, amire mindenki a hang irányába fordította a figyelmét. Az egyre jobban elvaduló összecsapást a Lordok Házának legalsó teraszáról figyelő SS-tiszt hirtelen a reflektorfénybe került, s alig vette le kezeit a füleiről, hirtelen sok-sok dühös arccal találta szembe magát. Még egy harsány dörrenés, s a férfi egy rövid távú, kényszerű repülés után a füstölgő mellkasához kapott, térdre esett, s amint végső lélegzetvételével a földre bukott, láthatóvá vált a mögötte álló illető - kezében egy hatalmas, pregalaktikus időkből származó mordállyal. 

A tömeg mostmár szinte teljesen elcsendesült, a közjáték, s a karabély atombombaszerű hangja az erkélyre irányította a figyelmüket. A bíbor ruhás férfi, akit a köznyelvben csak véres báróként emlegettek, átadta a fenyegető külsejű fegyvert a legközelebb álló SS-katonának, akinek karjai rogyadozni kezdtek annak súlyától.

- Hasznos egy ereklye - kiáltotta Screbin, miközben az erkély legkülső peremére lépett. - Az ellenfélnek ideje sincs magához térni a lökéstől, máris kudarcot vallott, nem beszélve a figyelemfelkeltő funkciójáról. 

- Elnézést kérek polgártársainktól a biztonsági főnököm oktalansága miatt - folytatta, miután továbbra is élvezte a figyelmet, amiről az imént beszélt. - A Sith Egyház természetesen rendelkezik a tárgyalás jogával. Bár hivatalos csatornákon szokás az ilyesmit intézni, de ha már maguk sem kopogtattak, hát legyen. Itt nem lesz provokáció, se nem háború. A Birodalmi Biztonsági Szolgálat felvetette az eseményeket, amely felvétel tanúskodik arról, hogy az Egyház kezdeményezte az összecsapásokat. Ennek ellenére együttműködést ajánlok.

- Várom a társaság vezetőit az irodámba. Ha sikerül megegyeznünk, a Lordok elé viszem az ügyet. Kérem a hívőket, oszoljanak fel, ugyanakkor visszahívjuk az őröket. Ha verekedni akarnak, egymást üssék, ne a mi derék katonáinkat. 

Lord Dorwin Screbin hátánál álldogált, és azon morfondírozott, hogy ez a pojáca vajon mikor vallja be, hogy szeretné megkapni a Lord címet. A meggörbült testtartású férfi előkelőnek, mégis egyszerűnek hatott, s az arca jobb oldalára forrt, fénykard ütötte sebhely nem tette őt vonzóvá, de nem is torzította el. Screbin képét egyedül a hideg tekintete változtatta kellemetlenné. Dorwin tudta, hogy halovány hangja és fáradtnak ható testtartása - mintha maga a galaxis nehezedett volna a vállaira -, továbbá kortalan kisugárzása és arca ellenére Screbin báró korántsem az a gyenge és védtelen személy, mint aminek látszott.

... 

A két SS-katonának álcázott kardassi ügynök igyekezett kellőképpen tempós, mégis, lehetőleg feltűnésmentes trappoló léptekkel elhagyni a komplexumot. Szerencséjükre az épületegyüttes amúgy is az SS védelme alatt állt, akik maguk is hasonló sebességgel szoktak végigmenetelni a folyosókon, így a vártnál is kisebb feltűnést keltett a két marcona arcot vágó, a civil hivatalnokokat félrelökdöső alacsony rangú tiszt - a helyi terminológiában helyettes főrohamvezető -, akik az alsóbb szintek felé igyekeztek. 

- Gyanúsan csend van - jegyezte meg egyikük, ahogyan elhaladtak egy ívelt, elfüggönyzött ablaksor előtt, amely a térre nyílt. És valóban. Vagy nagyon jó volt az itteni nyílászárók szigetelése, vagy az a felsőbb emeleteken még kitűnően hallható zúgás és kiabálás, ami a tüntetés eldurvulására utalt, tényleg alább maradt. 

- Nem tetszik ez nekem - jegyezte meg a másik, majd jól begyakorolt reflexekről tanúbizonyságot téve hátrarántotta társát, hogy ne rohanjanak bele a sarkon beforduló, hozzájuk hasonló egyenruhát viselő alakba. A fizikai kontaktus márpedig különösen kerülendő volt, ha az ember holoálcázót visel. 

- Vi'gyázz! - vezényelt a szemben álló, rek-képű tiszt, miután konstatálta, hogy eggyel több jelvény van a hajtókáján, mint annak a kettőnek. - Maguk hová mennek?

- Mi... nos... khm... főrohamvezető úr - krákogott az egyik ügynök, miközben lázasan kutakodott memóriájában egy megfelelő név után. - Sürgősen jelentkeznünk kell a kilenc per kettes külső ellenőrző ponton Arschbach ezredesnél! 

- Nocsak... - futott némi leplezetlen öröm a másik arcán. - Hát oda ugyan hiába sietnek, uraim. Arschbach ezredes éppen most szedett össze egy csinos lukat a mellkasára a véres bárótól, miután nem tudta kezelni a kinti csőcseléket. Ő már nem megy semmilyen ellenőrző pontra.

A két ügynök összenézett. Úgy látszik, a helyi nehézfiú megtalálta a módját, hogy az öklével az egyetlen megfelelő helyre sújtson, amivel elhallgathatja a tömeget. Nevezetesen a másik tenyerébe. 

- Nos, azt hiszem, elkéstünk, Dirle - pillantott elégedetlen tekintettel a társára az egyik ügynök. - Screbin báró nem lesz elégedett, ha elé állunk, és jelentjük, hogy ő végezte el a munkánkat. 

Az eddig fölényes tekintetű rohamvezető most egy lépést hátrált. Screbin saját SS-osztaga, a Halálfejűek még az elit szervezeten belül is rettegettnek számíthatott az arckifejezése alapján. Szerencsés tipp, gondolta a másik ügynök. 

- Igazad lehet, Wanger. Azt hiszem, az lesz a legjobb ha csatlakozunk a báróhoz, és biztosítjuk a környéket - biccentett a másik, rájátszva a helyzetre. - Főrohamvezető! 

- Uraim... - állt arrébb még néhány méter távolságra a magasabb rangú tiszt. 

A pince helyett azonban az egyik főbejáraton sétáltak keresztül, egyenesen a döbbenten álló, lemerevedett tömeg felé. Gyorsan kellett cselekedniük, mielőtt az egész tüntetés mészárlás helyett kulturált tárgyalásba fullad. 

- Keresd a főcsuhást - súgta oda társának a magasabbik, Dirle álnevű kardassi, miközben zubbonya, pontosabban a zubbonyának képe alatti bőrpáncél zsebeiből három apró hengert húzott elő, és elkezdte egymásnak csavarni őket, majd lepattintotta a végüket. Kis kozmetikázás után pontosan úgy nézett, mint egy kódhenger. 

- Már látom is - tette hozzá a másik, Wanger álnevű, s azzal a két "SS-tiszt" fontoskodó arckifejezést vágva keresztülsétált a kordon külső részét őrző katonák gyűrűjén, majd néhány hebegő-habogó tüntetőt félretolva villámgyorsan két oldalról karon fogták azt a sűrű szövésű, szürkés köpönyegbe öltözött alakot, aki éppen azon igyekezett, hogy minél gyorsabban eliszkoljon a helyszínről. 

- Hová igyekszik, atyám?

A Sith Egyház lelkipásztori tetoválásait viselő ráncos öregember igyekezett minél mélyebbre húzódni csuklyája mögé. 

- Én én nem csináltam semmit... csak vásárolni mentem és akkor ez a tömeg...

- Ugyan, nem hallja, hogy az a kedves úriember magát keresi? - biccentett a magasabb kardassi a palota lépcsőjén álló Screbin felé.

- Engem?

- Maga itt a Sith Egyház legmagasabb rangú képviselője, nemde, barátom? - csúsztatott egy apró, deltoid alakú emblémát a pap kezébe a másik kardassi. Az öreg döbbenten meredt az Obszidián Rend jelvényére, miközben a két SS-tiszt "elnézést", "vigyázat, utat kérünk" felkiáltásokkal finoman elkezdte visszafelé lökdösni a papot Screbin felé a tömegen át. 

- De hát... - hebegett tovább a pap. 

- Nézze, tárgyalnia kell azzal az alakkal ott. Ez parancs - suttogta a másik kardassi. - Közölnie kell vele a követeléseket. 

- De hiszen most lőtte le azt a tisztet... és nincsenek is követeléseink... - suttogta maga elé kétségbeesetten a pap, miközben a két SS-tiszt széles mosollyal haladt végig a tüntetők első vonalán. A bedrogozott tüntetők néhány pillanatig még saját vízióikkal voltak elfoglalva, de ha valamelyiküknek eljut az agyáig, hogy a gyűlölt kormányzat két katonája épp spirituális vezetőjüket rángatja végig a tömegen... nos, a kardassiak nem akarták megvárni, amíg ez bekövetkezik.

- Ezen megtalálja a követeléseket, részletesen - csúsztatta a pap kezébe az imént összeállított kódhengert az alacsonyabbik SS-tiszt - Csak adja oda ennek a lövöldöző úriembernek. Ne aggódjon, mindent elrendezünk. 

- Mindenható a Sötét Oldal, és Wenthar Császár a prófétája... - suttogta maga elé még mindig remegve az öreg, miközben a trió a Screbin előtt álló katonákhoz érkezett. 

- A hívők vezetője - vágta magát vigyázzba a két kardassi, miközben finoman előretolták a Screbin előtt álló katonák osztagparancsnokához a cidriző papot. 

- Nagyszerű - pillantott végig a két tiszten az osztagparancsnok. Különös, gondolta. Nem voltak neki ismerősek. Biztosan másik kerületből vezényelték át őket. Például olyan helyről, amiről jobb nem tudni. 

Így aztán az őrmester nem is kérdezett semmit, csak átvette a papot.

- Erre, atyám - biccentett neki. - Magánál vannak a követelések? 

- Én... öh... igen nálam - hebegte az öreg, felmutatva a kódhengert. 

- Kiváló. Kérem - vette át az eszközt az őrmester, és megindult Screbin felé.

A két, idáig kísérő SS-tiszt ekkor már a kordon szélső oldalán járt, feszes léptekkel, tisztelegve haladtak el a karéj szélső pontján álló tömegoszlató páncélosok és legénységük mellett. Aztán befordultak az épület sarkán. 

- Szaporán... - suttogta az egyik kardassi a másiknak, és meggyorsították a lépteiket. 

A tömeg előtt a papot kísérő őrmester Screbinhez lépett, és felmutatta a kódhengert.

- Báró úr! Itt van a tüntető söpredék... öhm... elnézést, az elégedetlen polgártársak parlamentere, és elhozta a követeléseket.

Screbin egy pillantást vetett a kódhengerre, majd felüvöltött.

- Idióta! 

Azzal megpördült, és a Palota páncélozott ajtói felé vetette magát. 

Az őrmester értetlenül meredt először a papra, aztán a kódhengerre.

Ami felrobbant.


-- Vége a XXXVII. Fejezet 1. részének --



Comments