EGB Könyv‎ > ‎

XXXVI/2

Harminchatodik Fejezet

Második Rész

Exocron

A menekülő jedik konvojának nagy része, amelyik sikeresen elkerülte az Ossus külső területein portyázó kalózokat, hosszú utazás után végül a galaxis átellenes végében, a Kathol-szektor nehezen navigálható plazmafelhői között, egy apró, mégis hívogat bolygón landolt, élükön a Millenium Falcon jellegzetes ellipszoid-törzsével.

Han megölelte Ameliát, majd a mellette sertepertélő fiatal padawan fiúra kacsintott.

- Aztán vigyázzatok egymásra.

- Így lesz, nagypapa! - intett neki Amelia, majd kézen fogta Davidot, és a közelben magasodó kupolás, termeszvárra emlékeztető építmények felé ráncigálta.

- Gyere, nézzük meg az Aing-Tii-ket!


Coruscant

G'Silt kellemetlen érzések kerülgették, ahogy a fülkében ült Dorvant várva. Nem tudta mitől volt ez: talán a kései válasz jelenthette valami nagy változás kezdetét az EG-n belül. Mindenesetre most ő volt fölényben, és ennek megfelelően kellett kezelnie a helyzetet: nemcsak több szavazatot kaptak és jobb helyzetben voltak, mint a Galaktika, de olyan szimbolikus helyeken is ők nyertek, mint Coruscant, Balmorra vagy Anaxes, amelyek előtte az ő megkérdőjelezhetetlen területeik voltak. Minden oka megvolt az önbizalomra, Leiák hatalomra jutását kivéve, ami az Új-alderaani klikk uralmának rémét vetítette előre. Egy olyan lehetőséget, amit rosszabbnak gondolt, mint száz Yuuzhan Vong invázió. Sírnak vajon a byssi túlélők? A fenébe is, az összes galaktikus tragédia túlélői együttvéve nem nyavalyogtak annyit, mint ezek az alderaani túlélők, sőt nagy részük már Új-alderaani leszármazott volt csupán. Annak idején Omas sosem csinálta ezt, akkoriban minden annyival könnyebbnek tűnt, míg Jacen és Niathal tönkre nem tették a Szövetséget, aminek most a helyreállításán munkálkodott. Kopogást hallott kintről, és ahogy kipillantott, a mindig kifogástalan megjelenésű Dorvant pillantotta meg. Ezek a tárgyalófülkék kizárólag belülről nyithatóak, lehallgathatatlanok és hangszigetelők voltak, így sok üzleti, politikai és alvilági tárgyalásnak adta helyet. A beépített bárpult csak fokozta a komfortérzetet. Kinyitotta az ajtót, és Wynn egy biccentés keretében be is ült.

- Öröm, hogy eljött, Wynn - viszonozta a gesztust G'Sil.

- Mondanám, hogy enyém az öröm, szenátor úr - szólalt meg amaz, miután helyet foglalt. - De a helyzet sajnos nem ad rá okot.

- Ugyan, lesznek még választások - próbált hamis optimizmussal javítani kicsit a hangulaton. - Leiák fénye is megkopik majd.

- A fő gond nem ez - mondta Dorvan, majd G'Sil érdeklődő pillantására folytatta. - Akadnak olyanok a frakción belül, akik nem viselik az elvárt alázattal az eredményeket.

- Ne is mondja! - legyintett a szenátor. - Az elégedetlenkedők nálunk is sokan vannak.

- Sajnos a mi elégedetlenkedőink eléggé magasan vannak - mondta, és G'Sil rögtön megértette miről van szó.

- A cosraiak... és Daala. Egyikük sem a demokrácia nagy barátja, ha megbocsát - fogalmazott meg kritikát G'Sil, és Dorvan nem úgy tűnt, mint aki kézzel-lábbal tiltakozni akar. - De Bwua'tut biztosan nem tudják semmibe bevonni.

- Talán nem is akarják. Talán nem is lesz rá szükség. De nem akarok előre konklúziókra ugrani - mondta, mire a szenátor azonnal visszább vonult.

- Az ön pozíciójában érthető, persze - bólogatott G’Sil. - De a helyében megfontolnám, hogy azelőtt szabadulok meg Daaláéktól, hogy magukkal rántják nemcsak a frakciót, de az egész Szövetséget.

- A Szövetség miatt ilyen szempontból legalábbis nem aggódom, szenátor - simogatta meg az öltönyéből kikandikáló Zsebet Dornan, miközben másik kezével szórakozottan piszkálgatta a poharát. - Ami a frakciót illeti, már valóban van némi realitás abban, amit mond. Sokan elpártoltak tőlünk a választás után, a koncra váró támogatók és a belső kör tagjai közül egyaránt. De ez már csak ilyen, nemde? Egyszer fent, egyszer lent - pillantott a szenátorra.

- Gondolom, nem javít a helyzeten az sem, amit pletykálnak - folytatta G'Sil. - Miszerint az admirális asszony és követői illegalitásba vonulnak, és akár egy puccskísérlet sem áll messze tőlük. De ön erről biztosan többet tud. 

Dorvan szótlanul méregette a másikat, majd maga elé meredve megrázta a fejét.

- Meg fog lepődni, Givli, de nem, nem tudok többet. Az igazat megvallva azt sem tudom, hogy a korábbi vezetőink nagy része hol tartózkodik.

- De tippje csak van? 

- Az van - bólintott Dorvan. - De ez irreleváns. Aki kicsit is ismeri Daalát, a cosraiakat és a polneyeiakat, ki tudja következtetni, hogy hol kell őket keresni. Én azonban nem gondolom, hogy a Szövetség egészét fenyegetnék. Talán nem vágynak többre másnál, hogy békén hagyják őket, és nyugodtan építgessék a hozzájuk tartozó rendszereikben a historizáló militarizmusukat. 

- Nem is tudom, meglep-e, hogy nem kísérte el őket - töltött magának G'Sil még egy pohárral. 

- Szerintem nem lepi meg - válaszolt újabb rövid szünet után Dorvan. - Ön tökéletesen tisztában van vele, szenátor, hogy az én hűségem elsődlegesen a Szövetséghez köt. És akár igaz ez a volt felettesemre, akár nem, Ön engem, az Egységes Galaktika titkárát hívta meg iszogatni, nem pedig a pártvezetőt. 

- Aki, mint ahogyan ön is mondta, kedves barátom, momentán nem elérhető - vett egy maréknyi ropogtatnivalót az asztal közepén lévő tálból G'Sil. - Így, ha akarhatnám, sem hívhatnám meg. De talán még helyesebb, ha úgy fogalmazok; én nagyon is az Egységes Galaktika vezetőjét hívtam meg iszogatni. Ezt pedig ön is tudja nagyon jól, csak túlságosan szeret a háttérember szerepében tetszelegni ahhoz, hogy bevallja. 

- Ilyen szempontból önnek sem kell a szomszédba mennie, szenátor úr - értett egyet Dorvan, majd megfontolta az elhangzottakat, és a ropogtatnivalóból juttatott valamennyit Zsebnek, aki hangosan rágcsálva elmajszolta. - Arra akar kilyukadni, hogy pragmatikus szempontból nézve közös a problémánk?

- Amennyiben? 

- Amennyiben sem csak az Egységes Galaktika, de a jó választási eredmény dacára valójában az Erősebb Szövetségért sem rendelkezik kellőképpen karizmatikus arccal, aki egy ellenzéki összefogás arcává válhatna, és egyáltalán eséllyel indulhatna azért, hogy valamikor kiüsse ezt a siránkozó, liberális gárdát az elnöki palotából - biccentett az egyik holovetítő felé Dorvan, amin éppen az ithori Nodon bíró olvasott fel néhány új kitételt a készülő új galaktikus szövetségi alkotmányból. - Ha jól tudom, az önök Pallopides kisasszonya is visszavonult a politikától a választások után. 

- Mondjuk úgy, kicsit sok volt neki a Sith mészárlás - biccentett G'Sil, jelezve, értékeli beszélgetőtársa pragmatizmusát. - És önnek lenne megoldási ötlete erre a dilemmára, Dorvan úr? Csak elvi szinten. 

Dorvan a másik vetítő felé pillantott, amelyen éppen a telosi csata utolsó jeleneteit mutatták lelkes kommentár kíséretében. 

- Tudja, Givli, manapság a hölgyek a nyerőek. Úgy tűnik, egy kis női kedvesség és báj némi határozottsággal kombinálva térdre kényszerít minden választót. Én azt javaslom, admirális helyett keressünk egy másik admirálist. 

G'Sil elhúzta a száját. 

- Az a mon cal egy opportunista, kényszeres... nem mondhatja komolyan. Ráadásul sok támogatónknak, hogy úgy mondjam...

- Nem elég emberi - biccentett Dorvan. - Sok támogatónknak pedig mindkét pártból pedig nem elég birodalmi, de ez a dilemma úgyis megoldódik majd magától, ha Daala és a cosraiak új irányt vesznek. Ráadásul nem tudok olyan főtisztet, aki ennyire kapható lenne egy politikai felkérésre, mint az öreglány. Tudom, hogy önöknek voltak nézeteltéréseik korábban, de nem épp az imént állapítottuk meg, hogy mennyire pragmatikusak vagyunk? 

Zseb kiugrott Dorvan zakójából és a rágcsás tál felé iramodott, a titkár pedig mintha ügyet sem vetett volna rá. 

- Nos? - folytatta G'Sil-re meredve. - Ön mit gondol, szenátor?

G'Silnek nagyon nem tetszett, hogy újra pozícióba juttassák azt a személyt, aki miatt egyszer már majdnem megsemmisült a Szövetség. Igaz, Niathal később ügyesen Solora kent mindent, és megmenekült a felelősségre vonás alól, de a hírneve a legjobb esetben is kétesnek számított. A Yuuzhan Vong elleni győzelem most minden bizonnyal eladhatóbbá tette nemcsak hazai, de galaktikus viszonylatban is, ugyanakkor sokan a régi politikai vonalhoz való visszatérést látnák a döntésben. Mindazonáltal nehéz lett volna bárkit, aki hozzá hasonlóan ismert és neves volt, jelen körülmények között átcsábítani, hogy az ellenzék arca legyen. Aki nem az ismertségnek, az a karizmának volt híján.

- Niathal végső soron jó választás lehet - foglalta össze a fejében végbement eszmefuttatás eredményét. - Ugyan támadható, de ő lehetne a példája a belső megtisztulásnak. Akárcsak mi, ő is megérdemel egy esélyt.

- Hiszen akárcsak a Solo-rezsim tagjai, mi is szakítottunk a saját múltunkkal - bólintott Dorvan, aki úgy tűnt értékeli azt, hogy a személyes ellentétek ellenére ilyen hozzáállást mutat.

- Dorvan, mi mindketten a Szövetség érdekeit szolgáljuk - mondta G'Sil, kissé érzelmes hangon, ami ritka jelenség volt nála. - Ebben látom együttműködésünk igazi alapját.

- És ezért képes a legnehezebb döntéseket is meghozni - tette hozzá némi elismeréssel Dorvan, aki már régen találkozott ilyen fokú konstruktív hozzáállással a dolgokhoz. Az általa képviselt technokrata politikai hozzáállást sokak számára nehezebbnek bizonyult megemészteni, mint bármi mást. - Ha már itt tartunk: nem adhatunk okot Leiáéknak arra, hogy saját félelmeikre rájátszva fellépést provokáljunk ki.

- A Gárdára gondol - jött rá rögtön, különösebb meglepődés nélkül, hiszen számított rá, hogy fontos kérdés lesz a megbeszéléseken. - És nem kell aggódnia, semmilyen néven nem alakul újra a szervezet. Leiáék tulajdonképpen szívességet tettek nekünk a betiltással.

- Egyébként komoly presztízsveszteséggel járt volna - értett egyet Dorvan, aki még egy kis repetát csúsztatott Zsebnek, de csak óvatosan, nehogy elrontsa a gyomrát. - Az együttműködés pontos részleteit hogy képzelte?

- Akárcsak Leiáéknak, nekünk is egyesülnünk kéne egy hangzatos név alatt. Mondjuk "Haza és Haladás"? Egy ilyen átszervezés egyúttal könnyedén lehetővé tenné a nem kívánt elemek kirostálását a sorainkból - magyarázta G'Sil, de a hangja egyáltalán semmilyen érzelemről nem árulkodott. Valamelyest rokon lelkek voltak Dorvannel, már ami a politikához való hozzáállásukat illeti. - Valamint a mostanában rossz csengésű Egységes Galaktika névtől is elbúcsúzhatnánk. Személyi kérdéseket illetően: maradna a jelenlegi felállás, maga a párttitkár lenne, míg én a Központi Bizottság vezetője, Niathal pedig a pártelnök. Már ha ez megfelel önnek.

- Logikusan hangzik - biccentett Dorvan, majd némi gondolkozás után kibökte. - Viszont azt javaslom, várjuk meg ezzel a megfelelő időpontot, szenátor. 

- Mire gondol? - kérdezte G'Sil. 

- Amint mondtam, vannak elképzeléseim arról, hogy mire készülhet Daala és a cosraik stábja - bökte ki az Egységes Galaktika titkára. - Ha ez helytálló, akkor hamarosan várható némi kiáramlás a sorainkból, mind szimpatizánsok szempontjából, de az sem lehetetlen, hogy akár fizikailag is, némi népvándorlás, ha úgy tetszik, lakosságcsere formájában. Ha eddig a pillanatig várunk, és úgy jelentjük be az új formációt, mint a Szövetséghez lojális erők unióját, amelyek elhatárolódnak Daala kezdeményezésétől, ezzel stabilizálhatjuk a helyzetünket... és azt is elkerülhetjük, hogy kompromittálódjunk. 

- Ha azonnal lépnénk, fennáll a veszélye, hogy belekeveredünk, és bármiféle magánakciót összekapcsolnak az új egyesüléssel. Ez valóban nem lenne kívánatos - értett egyet G'Sil. - Ennyire biztos benne, hogy Daaláék lépni fognak?

- Valaki mindenképpen lépni fog, ha nem is feltétlen Daala lesz a legfontosabb szereplő - simogatta meg a jóllakottan doromboló Zsebet Dorvan. - De semmit sem nyernénk vele, ha bármilyen formában belekeveredünk. Készen kell állnunk a lépésre, de csak a megfelelő pillanatban.

- Meglepően jól informált ahhoz képest, hogy nem avatták be magát - mondtam elismerően G'Sil, aki pontosan azt a fajta önállóságot hiányolta a saját stábjából. Egyedül Chan'ahd volt kellőképpen felvértezve ezzel a tulajdonsággal, habár őt nehezen lehetett kiismerni. Apropó, Chan'ahd...

- Ha benne lennék az egészben, nem beszélgetnénk itt - értette félre a mondandója szándékát Dorvan, ám egy mozdulattal G'Sil leintette.

- Ezért is kerestem meg magát. Túl becsületes és lojális ahhoz, hogy Daaláék bármi meggondolatlanságba belerántsák - mondta el a véleményét a frakcióvezető, amire Dorvan rezzenéstelen arccal nézett rá, ugyanakkor még az ő technokrata szívének is jól eshetett a dicséret. - Viszont ha bármilyen információnk van, tudatnunk kell egymással. Ettől függ a politikai túlélésünk sorsa Daaláék, khm, távozása után.

- Nos, nem hivatalos csatornákon kiépíthetjük már most az együttműködést, természetesen - értett egyet Dorvan, olyan hanghordozással, mint aki maga is éppen javasolni készült a dolgot.

- Én a párt pénzügyesét és hírszerzőjét, Chan'ahdot javaslom összekötőnek. Megfelelő hálózata van az ilyenekre.

- Nekem kifejezetten zűrös alaknak tűnik - engedett meg egy halovány kritikát magának Dorvan, akinek professzionális hozzáállásába nem fért bele az az imázs, amit a nevezett politikus tudatosan felépített magáról. A számtalan keringő pletyka mind ellentmondott egymásnak, és ezt a férfi nemcsak pajzsként, de rejtekként is használta. Még maga G'Sil sem tudta néha, hogy éppen merre jár vagy mit csinál, és mikor visszatért csak sokasodtak a pletykák.

- Ahogy egy hírszerzőhöz illik. Egyébként politikailag is igen fontos tényező lehet.

- Azt hittem ő is a megszabadulandók listáján van - célzott finoman Dorvan arra, miféle elképzelése van az egyesülés utánra.

- Barátunk még hasznunkra lehet. Ugyanis valóban alderaani származású - jelentette ki komoly képpel, és legalább egy kevéske meglepetést okozott Dorvannek. - Nem tudtunk eddig róla, de az elnöki vitán történt incidens során lebukott. Képzelje el, micsoda támadási felületet sikerülne megszüntetnünk, ha ezzel előállna hivatalosan.

Dorvan csendesen bólintott egyetértése jeleként. Ahogy neki korábban Niathalt, most ő neki kellett megemésztenie ezt a döntést. A kényszer szülte egyezségek és alkuk sosem voltak kellemesek, de sok haszonnal járhattak, márpedig ha ez az összeházasodás bejön, mozgalmuk az egységes ellenzék szerepében tűnhet fel, méghozzá biztos váltópártként. És ebbe nem kellett bevennie a frontista csőcseléket, akik már eddig is jelét adták, hogy a vég nélküli dumához és a követelőzéshez jól értenek. Éljenek meg a saját öt százalékukból.

- Nos, akad még más, amit meg kell vitatnunk?

- Azt hiszem, mára nem. Köszönöm a kóstolót - emelte fel Dorvan Zsebet az asztalról, aki bőszen lakmározott a rágcsálnivaló maradékából, majd zsebre vágta, és ő maga is felállt. - Kapcsolatban maradunk.

- Mindenképp - Dorvan ezúttal elfogadta G'Sil felé nyújtott kezét, majd a szenátor hozzátette: 

- Talán érdemes lenne gratulálnia az új admirálisunknak győzelme alkalmából...

- Valóban - biccentett Dorvan. - További sok szerencsét. 

Kifelé menet Dorvan felsóhajtott magában. Sok időt eltöltött Daala mellett, és birodalmi múltja ellenére szimpatikusnak, sőt imponálónak tartotta a nő határozottságát, ahogyan múltját félretéve belevetette magát a galaxis egyesítésébe... legális eszközökkel. Vagy legalábbis nagyjából legális eszközökkel.

Wynn Dorvannak pedig nem volt problémája az efféle megoldásokkal, amíg a Szövetség érdekében történtek. Most azonban, hogy Daala várható viselkedése másik irányba mutatott, Dorvannak be kellett látnia, hogy együttműködésük a végéhez közeledik. Csak természetes volt, hogy ezt időben felismerve új lehetőségek után nézett. 

Wynn Dorvannak sosem volt problémája azzal, ha gátlástalannak, vagy akár kegyetlennek tartották, alapos okból, vagy anélkül. De a lojalitása megkérdőjelezhetetlen volt a Szövetség felé. Elképzelni sem tudta volna, hogy egy évtizedek óta letűnt, autokrata rendszer szolgálatába szegődjön pusztán személyes szimpátia alapján.

Milyen kár, Főnök, gondolta. Hamarosan újra találkozunk, de ki tudja, akkor talán már a frontvonal másik oldalán. Mindenesetre érdekes lesz.


Kessel

- Huszonkettő-hatvanas konvoj, megközelítés engedélyezve a Kesselring Központi Állomás fogadózónája felé - hangzott fel a konvojba tömörült jó három tucat teherbárka és személyszállító sikló, valamint fegyveres kísérőhajóik hídján a nem messze fekvő irányítás ügyeletesének hangja. A Bendő pulzáló fekete lyukainak és plazmafelhőinek pettyes mintája előtt az élen haladó hajók fülkéjéből még szabad szemmel is kivehető volt a Kessel hatalmas gumóra hasonító aszteroidája, amely körül apró, fényes pontokként hemzsegtek a különböző szállítóhajók és kísérőik, nem beszélve a hatalmas ellátó bázisokról és egyéb orbitális komplexumokról, amelyek az új galaktikus gyorsasági versenysorozat első pályájának, valamint a szervező menedzsment központjának adtak otthont. 

És amelyek folyamatosan nőttek és nőttek, ahogyan építőanyagok, kiszolgáló vállalkozások, a csapatokat támogató szervezeti egységek, valamint az elmaradhatatlan kíváncsiskodók ezrei áramlottak a térségbe. Rendszerint a huszonkettő-hatvanashoz hasonló konvojokban, amelyeknek az utolsó megközelítési szakaszon egészen rövid hipertéri ugrásokkal kellett haladniuk a Bendő fekete lyukainak torzító hatása miatt. Egy messziről érkező hajó a legapróbb számítási hiba után is valamelyik közeli anomáliában landolhatott az aszteroida közvetlen környezete helyett - már amennyiben landolásnak lehet nevezni azt, amikor az űrjárművet nyomtalanul beszippantja a fekete gravitációs semmi. 

- Újjáépítési Hatóság irányítás, köszönjük a vektort, megközelítési szakasz... ugrás három... kettő... egy... 

A konvoj többi tagjához hasonlóan az utasszállításra átalakított Delta-osztályú sikló a mögötte haladó hatalmas, háromszögletű testű teherbárkával egyetemben szintén gyorsulni kezdett az ugráshoz, miközben pilótája az utolsó pillanatban egy apró korrekciót végzett a navikomputeren, másodpilótája pedig leadta a bázisnak az előre felvett üzenetet. "Navigációs hiba, visszatérünk a kiindulási pontunkra".

Az esetek többségében ezt be is vették az irányításnál. Néhány esetben kiküldtek egy járőrhajót, némi érdeklődést mutatva a valószínűleg csempészeknek vélt eltűnt konvojtagok után... néha pedig jobbnak látták nem bolygatni a közeli fekete lyukakat esetleges eltűntek után kutatva. 

- Ezt nem sokáig játszhatjuk így - szólalt meg a sikló főtiszti egyenruhát viselő női utasa, ahogyan a legénységi térből átpillantott a pilótafülkébe. - Előbb-utóbb fel fog tűnni nekik, hogy konvojonként egy-két hajó nem érkezik meg, ha mindenkit regisztrálnak. 

- Ahogyan előrehalad a projekt, növekedni fog a forgalom, és egyre többen jönnek a konvojokon kívül is, főnök- vetette közbe a másik utas, egy régi szabású, birodalmi egyenruhát viselő tiszt.

- Calrissian emberei viszont itt szaglásznak. És mérget veszek rá, hogy tudnak Ivorról is - rázta a fejét a nő. - Az öreg hamiskártyás pedig jól ismeri nem csak a Kesselt, de a Bendőt is. Előbb-utóbb eszébe fog jutni, hogy beljebb is van még néhány dolog... és akkor kellemetlen találkozásnak lehetünk részesei. 

Kresh kommodore egy pillanatig a hipertér gyorsan múló kék kavargását bámulta. A sikló plexije előtt immár külső szemmel talán aggasztó, az utasok számára mégis ismerős, szinte otthonos hangulatot árasztó közelségben ragyogtak a fekete lyukak által a szektor minden sarkából magukba szívott és előtte színes örvényekbe rendezett plazmafelhők kavalkádjai. 

- Meg tudjuk gyorsítani a folyamatot, főnök - felelte Kresh kommodore. - De akkor több hajót kell behoznunk egyszerre - Intett a fejével a mellettük haladó teherbárka roppant törzse felé. A sokszögletű hajótörzs úgy tűnt, mintha átalakulna, ahogyan a páncélzatra telepített holomegjelenítők és zavarók kikapcsoltak, és előtűnt a bárka eredeti valója - egy sérült Venator-osztályú csatacirkáló.

- Ha muszáj - biccentett a nő, miközben az ismerős látványtól önkéntelen mosoly fogta el. - De a lényeg, hogy végre hazajöttünk. Vigyen be minket, pilóta!

- Azonnal, Daala admirális asszony - biccentett a pilóta. - Megkezdjük az utolsó ugrást a Bendő-bázis felé! 


Telos

- Amilyen nagyszabásúnak tűnt kívülről, olyan konzervatív a belső kialakítása... - pillantott körbe a parancsnoki hídról nyíló főtiszti tárgyalóban Kre'fey, miközben vendéglátója hellyel kínálta, annak a legkisebb jele nélkül, hogy a megjegyzést sértésnek venné. 

- A belső területet nagyobb arányban használjuk pajzsgenerátorok és reaktorok elhelyezésére, mint egy birodalmi típusú hajón - pislogott Niathal, miközben helyet foglalt a Viscount mindenkori főtisztjének otthont adó terem másik végében. - Egy ekkora egységnél ez már jelentős extra pajzskapacitást jelent. 

- Vettem észre - vakkantotta Kre'fey. - Egymaguk áttörték a Yuuzhan Vong védelmet és megmentették a galaxist, nemdebár? 

Niathal elértette a bothan hangjában leplezetlenül megbúvó rosszallást. 

- Távol álljon tőlem, hogy kisebbítsem a csata során játszott szerepét, admirális - pislogott amaz a Konföderáció főtisztjére. - De meg kell értenie, hogy ilyen helyzetekben a csatatéren kívüli fejleményekre is gondolnunk kell... örülök, hogy elfogadta a meghívásomat és nem neheztel. 

- Nem, annál jobb dolgom is van. És szerencsére nekem nincsenek a csatatéren túlmenő ambícióim - vicsorított a calamarira Kre'fey. - Gondoltam rá, hogy személyesen Bwua'tu sógorommal beszélgetek a továbbiakról, de ha már ilyen szívélyesen meghívott...

- Biztos vagyok benne, hogy a Főparancsnok bevonása nélkül is meg tudjuk ezt beszélni - remegtek meg a Niathal szája körüli apró csápok finoman. Kre'fey elégedetten konstatálta, hogy érzékeny pontra tapintott. - Tekintettel arra is, hogy a flottánk jelentősen kivette a részét a harc lezárásából. Több nagy értékű cirkálót veszítettünk a közelharcban. 

- Ez elvitathatatlan - nyugtázta Kre'fey. El kellett ismernie, hogy Niathal ambíciózus hozzáállása egyúttal nagyobb veszteségeket is jelentett a Szövetségi Flottának, míg a tiltóhajók vonalában, tartalékként tevékenykedő konföderációs különítmény bothan hajói szinte veszteség nélkül fejezték be a telosi csatát. - Egy kérésem azonban lenne.

- Érdeklődve hallgatom - meredt a bothanra kifürkészhetetlen tekintettel Niathal.

- Az ar'kai nem ért véget ezzel a csatával - folytatta Kre'fey. - Szeretném üldözni a Yuuzhan Vongot a Peremvidéken túlra. Biztos vagyok benne, hogy vannak még szövetséges felek, akik szintén hajlandóak erre. A támogatását kérem az akcióhoz.

Niathal elgondolkozott. Ő elérte, amit akart ezzel a hadjárattal, kétszeresen is. Egyrészt visszaállította a Jacen Solo-incidens óta igencsak megtépázott hírnevét a katonái körében, másrészt kimaradt a Daala személye körüli mizériából. A továbbiakban nem volt értelme a semmi közepén biohajókra vadásznia, és tudta jól, hogy ezzel a dörzsölt konföderációs főtiszt is tisztában van.

- Mint bizonyára már értesült róla... - mosolygott Kre'feyre - Én a zászlóshajóval és a flotta törzskarával visszatérek Coruscantra. A kötelék itt maradó egységeit Makin admirális koordinálja. Biztos vagyok benne, hogy a segítségére lesz.

Kre'fey bólintott. 

- Mindannyian elvégeztük a magunk feladatát, admirális asszony - biccentett. - Csak természetes, hogy most újakba fogunk. Ki-ki ott, ahol a legnagyobb szükség van rá. Adja át az üdvözletem a sógoromnak, ha találkozik vele, és köszönöm a segítségét.

- Én nemkülönben - tárta szét uszonyos karjait a mon cal. 

- Opportunista matróna... - mormogta maga elé Kre'fey, ahogyan becsukódott mögötte a tárgyaló ajtaja, és elindult a zászlóshajó hangárja felé, hogy visszatérjen saját flottájához.

- Eszelős vén szőrgombóc - horkant fel Niathal, ahogyan a bothan távozott. Nem rajongott különösebben a régi dicsfényében sütkérező veteránért, de ezeknél a bothanoknál sosem lehetett tudni. Niathal pedig nem szerette volna, ha bármi olyasmi Bwua'tu fülébe jut sógorától, ami ártott volna a hírnevének. Itt volt az ideje, hogy visszatérjen Coruscantra, arra a csatatérre, ahol még jobban érezte magát, mint itt a semmi közepén. 

- Natasi, öreglány... - fordult vissza az asztalhoz mintegy hangosan gondolkodva a mon cal, hogy újabb pillantást vessen a kódolt üzenetre, amelyet ebben a pillanatban kapott Wynn Dorvantól. - Milyen kár, hogy neked nem jött össze. Most eljött az én időm.


Coruscant

A Szövetségi Védelmi Tanács ülése egyike volt az elsőknek Leia kormányalakításának bejelentése után, amelyik azonnal megkezdte rendszeres munkáját, s amelynek alkalmain nem csak az államfő jelent meg, hanem meghívásának eleget téve a Jedi Rend egy további képviselője is. A Szenátus korábbi élelmezési hivatalának épületében (mely helyet cserélve immár az ESZTEK korábbi központját foglalta el, így minimalizálva az esetleges lehallgatóberendezések számát és hatékonyságát) lévő tárgyalóterem falán már elhelyeztek néhány új dekorációs elemet... a Lázadók Szövetségének és az Új Köztársaság legismertebb alakulatainak jelvényeit, valamint olyan, immár történelmi alakoknak számító, Leia számára mégis fájdalmasan nemrég eltávozott személyek portréit, mint Jan Dodonna, Crix Madine, Ackbar admirális, vagy éppen Mon Mothma. Még hajdani nevelőapja, Bail Organa holoképe is bekerült a "Szabadság Hőseinek Csarnoka" nevet viselő installációba, a befolyásos Új-alderaani polikusok nyomására, melynek láttán Leiát értetlenséggel vegyes nosztalgia kerítette hatalmába. Nevelőapja volt az utolsó ember, aki hagyta volna, hogy bárhová is kihelyezzék a képét, de megértette a többiek álláspontját is - az Új-alderaaniak minden eszközzel igyekeztek olyan szimbolikát alkotni, amelyik meghaladja a Szövetség utóbbi néhány, Daalára emlékeztető évét - minden szempontból. 

A szimbolikánál azonban sokkal fontosabb dolgok is voltak, melyek indokolttá tették, hogy Leia minden egyes alkalommal részt vegyen az ülésen, melyre a civil védelmi kormányzat, a katonai vezetők és a jedi tisztségviselők egyaránt meghívást kaptak. 

- Három fontos napirendi pontunk van mára - vette fel a beszélgetés fonalát az soron lévő levezető elnök, a titkosszolgálatokért felelős Belindi Kalenda. - A Fény Hadseregének integrációja, a Daala körébe tartozó blokk helyzete, végül pedig az úgynevezett Ramakaz-jelentés. 

- Úgy gondolom, az utóbbi kettőt nyugodtan tárgyalhatjuk együtt - jegyezte meg a védelemért felelős Gron Marrabb.

- Hamner mester, mi a helyzet az Ossusnál? - fordult az ülés egyetlen holovonalon keresztül részt vevő tagja felé Leia. Bár évtizedekig nem politizált, mégis olyan könnyedséggel és eleganciával siklott vissza az államfő szerepébe, ami sokakat meglepett - sokakat viszont egyáltalán nem, figyelembe véve, hogy utolsó megbízatása óta majdnem harminc évnyi további tapasztalatot gyűjtött össze, s ez nagyságrendekkel több volt ahhoz képest, mint amikor alig harminc évesen először vette át Mon Mothmától az Új Köztársaság államfői székét. 

- Az evakuálás a tervhez képest jobban haladt. Elszakadtunk az ellenségtől és befejeztük a kiürítést - biccentett Hamner mester villódzó képe. - De a Sithek súlyos veszteségeket okoztak nekünk így is. 

- Lenne bármi értelme erősítést küldeni a saját csapataink részéről? Akár valamiféle... irreguláris formában? - vetette fel Tycho Celchu. 

- Elképzelhetetlen és már felesleges is - rázta meg sörényes fejét Nek Bwua'tu, a Flotta főparancsnoka. - Nem csak azért, mert a Yuuzhan Vong konfliktus miatt a térségben Niathal admirális flottája jelenleg az egyetlen bevethető, amit nem vonhatunk ki a frontról, de egy beavatkozás azonnali háborúhoz vezetne a Sithekkel. 

- Ami előbb-utóbb így is elkerülhetetlen, minden valószínűség szerint - tette hozzá Leia. - De igaza van az admirálisnak. Még nem jött el az ideje. Hamner mester, szeretném, ha visszatérne Coruscantra, és felügyelné a Fény Hadseregének integrációját a szövetségi erőkkel. Persze csak amikor és amennyiben ezt a népszavazás megerősíti. 

Kenth Hamner holoképe egyetértően bólintott. 

- Amennyiben a Tanács is jóváhagyja ezt, elnök asszony, akkor örömmel teszem. 

- Kire bízza a Fény Hadseregét a távollétében, jedi mester? - érdeklődött Bwua'tu. - Azt hiszem, mindannyian szeretnénk biztosak lenni benne, hogy ebben az átmeneti helyzetben senki nem tesz semmi meggondolatlant. 

- Farlander tábornokot fogom felkérni erre a feladatra - jelentette ki Hamner, mire mindenki egyetértően bólintott. Keyan Farlander tábornok és egy személyben jedi lovag azon kevesek közé tartozott, akik évtizedeken keresztül, szinte a Lázadás napjaitól kezdve mind a Jedi Rend, mind a Szövetség erőiben prominens tagnak számítottak és köztiszteletnek örvendtek. 

- Térjünk rá a második témára - vette vissza a szót Kalenda, miután nem volt több kérdés. - Loran tábornok? 

- Köszönöm, asszonyom - helyezett két dossziét az asztalra az Arc. - Az elmúlt időszakban egyebek mellett a következőkkel foglalkoztunk behatóbban: az egyik Daala admirális és legközelebbi szövetségeseinek holléte és további szándékai, a másik pedig az úgynevezett Ramakaz-incidens. És sajnos azt kell mondjam, az első terén nem állunk túl jól. 

- Még mindig nem tudják, hol van Daala? - tördelte elgondolkozva az uszonyait Gron Marrab. 

- Ahogyan továbbra is nyomozunk Lecersen moff és Il-Raz frakcióvezető után is - biccentett a szót átvéve Kalenda. - Loran tábornok számos ügynököt állított rá erre, elkerülendő, hogy az Egységes Galaktika prominens vezetői esetleg illegalitásba vonuljanak és szervezkedésbe kezdjenek a Szövetség egésze ellen. De olyan az egész, mintha mocsárban lépkednénk. A klón terrorelhárítás és a cosrai szolgálat számos buktatót hagyott a nyomában, mielőtt elhagyták Coruscantot. 

- Mindannyian tudjuk, mely rendszerek voltak Daala ügyének főbb támogatói - jegyezte meg Marrabb. - Talán érdemesebb lenne közvetlenül ezekben a rendszerekben szétnézni. 

- Formálisan mind a Polneye, mind a Cosra politikai vezetői biztosítottak a lojalitásukról a Szövetség iránt - vetette közbe Leia. - Alapos bizonyítékokra van szükség, mert még a látszatát is el akarom kerülni annak, hogy az új kormányt politikai alapú fellépéssel és kicsinyes bosszúval vádolják az előző vezetés támogatóival szemben. 

- Amennyiben szükséges, a Jedi Rend szívesen segítséget nyújt Daala és társai felkutatásában - tette hozzá Hamner. - Kizárólag felderítésről és lokalizálásról beszélek. 

- Nagyon segítőkész, jedi mester, de miért gondolom azt, hogy a jó szándékon kívül más is vezérli a kezét? - az eddig szótlan Stavin Thaal hadseregtábornok vizuális receptorai vörösen villogtak, miközben gépies hangja betöltötte a termet. 

- Tagadhatatlan, tábornok - biccentett Hamner, egy pillanatig a holoképen át is vesébe látó módon meredve Thaalra. - A választást megelőző merényletsorozatban eltűnt egy tanácstagunk, Octa Ramis. 

Leia lehajtotta a fejét. Jól emlékezett rá, hogyan kísérte el őt Javis Tyrr műsorába Octa, hogyan vette fel a harcot a nézőkre támadó Sithhel... és hogyan veszett nyoma a támadás végére. 

- Bár a klónok tagadják, hogy bármi közük lenne hozzá, voltak olyan szállítmányok, amelyeket nem tudtunk teljesen és mélyrehatóan szkennelni, mikor kiürítették az ESZTEK-központot - jegyezte meg Loran. - Ha a jedi mester a fogságukban van, egy másik jedi talán könnyebben a nyomára akad.

- Mondjuk úgy, már rajta vagyunk az ügyön - engedett meg egy félmosolyt sejtelmesen Hamner, mire többen felvonták a szemöldöküket, de nem kérdeztek inkább semmit. 

- Akárhogy is, nem engedhetjük, hogy megszüntetett fegyveres szervezetek tagjai a Szövetség területén olyan hatalmat gyakoroljanak bárhol is, amelyre a választók nem ruházták fel őket - összegezte Leia. - Mindezt anélkül, hogy egyetlen egy törvénytisztelő tagrendszer belügyeibe is beavatkoznánk. Eszerint kell eljárnunk.

- Mi a helyzet a második jelentéssel? - kérdezte most Bwua'tu. - Talán a tartalma új fényt vet az első kérdésre is...

- A jelentés olyan flottamozgásokat foglal össze, amelyek az utóbbi időben Daala elnök asszony személyes flottájával állnak összefüggésben - folytatta Loran. - A "Bendő Flotta" néven is ismert formáció az utolsó jelentéseink szerint az Ismeretlen Vidéken, egy Ramakaz nevű rendszerben teljesített feladatot, szenátusi felhatalmazás és a Flotta Parancsnokságának tájékoztatása nélkül. Az utolsó információk szerint a flotta egységei eltűntek az Ismeretlen Vidéken, és nem tértek vissza kiindulási pozíciójukra. 

- Azt akarja mondani, tábornok, hogy egy egész flotta is eltűnt Daalával együtt? Ráadásul a főparancsnokság nem is tudott róla? - meredt a hírszerzési főnökre Celchu tábornok. 

- Daala magánflottája az utolsó időkben az ESZTEK űrvédelmi szárnyaként, a terrorelhárítás részeként működött. Nem volt ráhatásunk, sőt sokszor rálátásunk sem a műveleteikre, a parancsnokuk közvetlenül Daalának jelentett - morogta Bwua'tu. 

- Mégis egészen jól tájékozottak - horkant fel Thaal. 

- Természetesen megvoltak a megfelelő forrásaink... az alakulat soraiban, bár nagyon korlátozott létszámban - tette hozzá Kalenda. - Ezen források szerint, amelyek közül sajnos már egyik sem aktív, a Bendő Flotta feladata a Ramakaz nevű rendszerben egy régi birodalmi lerakat tartalmának megszerzése volt, melynek során összeütközésbe kerültek egy, a volt birodalmi államfő, Jagged Fel által vezetett flottával, amelyet egy másik, az ESB-hez tartozó különítménnyel együttműködve megsemmisítettek. 

- Azt akarja mondani, hogy a Sithek és Daala összejátszottak Jag Fellel szemben? - hitetlenkedett Marrabb, aki láthatóan nem ismerte a jelentés részleteit. - Meg tudja ezt erősíteni bárki?

Az eddig szótlan Leia most Kenth Hamner felé pillantott, majd mindketten bólintottak. 

- Igen - szólalt meg Hamner. - Én meg tudom. Ugyanis néhány jedi lovag részt vett az összecsapásban Jagged Fel oldalán. A Fel parancsnoksága alatt álló flotta szinte teljesen megsemmisült, még hozzá a Sithek és a szövetségi különítmény együttműködése révén. A rendszer pedig jelenleg a chissek kezében van. Fel pedig nálunk.

- Ha ez lerakat Ismeretlen területen feküdt, akkor a tartalmát a szövetségi flottának le kellett volna foglalnia, és átadnia a Parancsnokságnak - fonta össze mancsait Bwua'tu. - Még ha morálisan elítélendő, hogy Daala emberi összedolgozhattak a Sithekkel, egy ilyen helyzet még nem függelemsértés. A parancsnokság tudta nélkül fegyvereket lefoglalni, majd egy harmadik állam kezére játszani, ez viszont már kimeríti a hazaárulás fogalmát. 

- Ez tehát válasz az előző kérdésre is - jelentette ki Marrabb. - Elnök asszony, azt hiszem, a fentiek birtokában megvan a jogunk és a kötelességünk arra, hogy felelősségre vonjuk Daala államfőt, és mindenkit, akik részt vettek ebben, beleértve a Bendő Flotta és a klón terrorelhárítás vezetőit. 

Mindannyian kérdően Leiára meredtek.

- Most, hogy ilyen éles konfliktushelyzet áll fent a Sithekkel, és egy népszavazás előestéjén vagyunk, ez nagyon veszélyes lépés lenne - pillantott maga elé az elnök asszony - De a jogszerűségét nem vitatom. Ahogyan nem tehetünk lépéseket politikai alapon, bizonyítékok nélkül, úgy nem mellőzhetjük ugyanezeket a jogszerű lépéseket pusztán politikai megfontolásból akkor, amikor a bizonyítékok egyértelműek. 

Leia felsóhajtott, és Kalendához, valamint Loranhoz fordult. 

- Kalenda megbízott asszony, Loran tábornok, elvárom, hogy a Ramakaz-jelentés fényében vizsgálják ki Daala volt államfő és a terrorelhárító szervezetének vezetőinek személyes felelősségét, és szükség esetén tegyék meg a megfelelő lépéseket. 

A megbeszélés feszült csendben ért véget. Minden résztvevő tisztában volt vele, hogy akarva-akaratlanul, de ezekkel a döntésekkel megágyaztak egy olyan ellentétnek, amely hosszabb távon akár a Szövetség egységét is veszélyeztetheti.


Kesh

Az első tucat... vagy talán a második tucat alkalom után Vestara már túl volt mindenen. 

Ahogyan életből halálba, fájdalomból még több fájdalomba majd újra eszmélésbe ugrált, mit ugrált, mászott, kúszott, ahogyan Waranous minduntalan megkínozta, megölte és visszahozta, Vestara számára eljött az a pillanat, amikor a félelem, fájdalom és rettegés őrült küszöbén túl szellemének egy darabja talált magának egy fekete sarkot, ahol elkezdhette újjáépíteni magát. A semmiből. A semmivel. 

Egy ponton túl önmagában a fájdalom már nem jelentett... semmit. Vestara számára egy természetes dologgá vált, mintha mindig is élete és halála része lett volna. És egy további ponton túl a félelem sem jelentett semmit. És amikor Vestara eljutott erre a pontra, akkor ott abban az apró, fekete sarokban a szellemének egy élőhalott, pici darabja ismét gondolkodni kezdett, miközben teste és lelke tovább agonizált Waranous praktikái és kegyetlensége alatt. 

Egy idő után már a halál sem volt más Vestara számára, mint egy apró szünet, ameddig ezt a gondolkodási folyamatot félbehagyta, mintha csak nyugodni tért volna. És ahogyan a végtelennek tűnő idő előrehaladt, Vestara rádöbbent két dologra.

Egyrészt arra, hogy Waranousnak szüksége van rá. Mindig visszahozta. Akármennyire is megkínozta, összetörte, akárhányszor is elvette az életét, végül mindig visszahozta, egy fájdalmas rántással visszarántotta a sötét kútból az élők közé. Vestara pedig jól tudta, hogy ha a Nagyúr csak szórakozásból tenné ezt, akkor valószínűleg már régen megunta volna, és üres holttestét otthagyta volna ebben a rettenetes teremben. Vagy villámaival porrá égette volna, úgy semmisítve meg, ahogyan már ő, a nagyhatalmú Nagyúr sem tudta volna visszahozni. Waranous viszont ilyet nem tett. Fájdalmat okozott, sebeket, nem is egyet... de végül mindig visszahozta Vestarát. 

A másik dolog, amire a lány lassacskán rádöbbent, hogy mennyire szánalmasak azok, akiket eddig társaknak, barátoknak, bajtársaknak hitt a Sötét Oldalban. Hogy a Sith Törzs tagjai mennyire nem értik azt, amit Waranous képvisel. 

Ahogyan már olyan sokszor élte át a gyomorszorító halálfélelmet, a dühöt, a kiszolgáltatott kétségbeesést, hogy nem tehet semmit Waranous és a kínok ellen, Vestara egy idő után megtanulta, hogy mögéjük nézzen. A semmibe. 

A Sithek tanítása szerint ezek az érzések erőt adtak használójuknak, aki megtanulta kezelni és uralma alá hajtani őket. Vestara azonban olyan mértékben nem uralkodott felettük, hogy egyszerűen csak hagyta, hogy legyenek. Nem mondott le róluk erőszakkal, elnyomással, mint egy nevetséges jedi tette volna, hanem egyszerűen csak tudatának kis sarkát, annak figyelmét a sötét sarokból ezeken túl fordította, és rádöbbent, mit képvisel Waranous.

Semmit. A Nagyúr olyan mély kút volt, amelyen keresztül ez a Semmi a galaxisba áramlott, agóniát, káoszt, a rendszer teljes hiányát teremtve. És ahogyan Vestara élet és halál között egyre alaposabban megfigyelte ezt a semmit, megértette, mennyivel nagyobb hatalom rejtőzik benne, mint az Erő Sötét Oldalának nevezett nevetséges másolatban.

A Sithek úgy tartották, gondolta Vestara, hogy igazi bátorságra vall az, ha valaki hatalomra tör és megkérdőjelezi az univerzum aktuálisan fennálló rendjét, hogy saját hatalmát növelje. Waranous azonban ennél ambíciózusabb volt. Ő magát az univerzumot kérdőjelezte meg, minden rendjével és szabályával együtt. 

És amikor Vestara ezt megértette, amikor már sokadszorra rántotta vissza Waranous a halálból az életbe, és folytathatta a gondolatmenetet elméje rejtett sarkában, akkor rádöbbent arra is, hogy mit kell tennie. Meg kell haladnia a Sithek filozófiáját, úgy, ahogyan Waranous teszi. De ez nem jelenti azt, hogy hátat kell fordítania mindannak, amit eddig megtanult. 

Vestara abban a pillanatban, amikor Waranous kezének szorítása egy pillanatra enyhült a homlokán - a hosszadalmas újraélesztés így sokadszorra láthatóan már a nagyurat is megviselte -, kinyúlt, és éles körmeivel megragadta a férfi csuklóját, belevájva azokat a Nagyúr tenyerébe és alkarjába. 

Waranous megremegett, és lerázta magáról Vestarát egy apró erővillámmal. A lány felsikoltott, de máskülönben csendesen figyelte a Sötét Lord karjáról folyó inkább fekete, mint vörös vérpatakot.

Waranous összevonta a szemöldökét. Be kellett látnia, a lánynak még vannak meglepetései. Egy ideig kételkedett benne, hogy a lány személyisége egyben marad-e a "kezelés" alatt, amelynek alávetette, vagy ugyanolyan üres, nyáladzó, tudattalan héj lesz belőle, mint eddig bármelyik kísérleti alanyból, akin elvégezte ezt a gyakorlatot.

Mégis, Vestara hirtelen nagyon is ébernek tűnt. Más volt, nyoma sem maradt annak a naiv kislánynak, aki felnézett rá, és úgy követte, mint egy hűséges kutya. Mintha belül évezredeket öregedett volna... de nagyon is ott volt. 

- Ennyi elég volt - törölte köpenyébe a vérét Waranous és hátat fordított Vestarának. Ujjának egy pöccintésére a Fájdalom Ölelése elengedte a lányt, aki remegő lábakkal a padlóra zuhant. 

- Most pihenj, tanítvány - nyomta meg az utolsó szót még mindig háttal állva a Nagyúr. - Újra erőre kell kapnod, hogy végrehajthasd az első feladatodat. 

Waranous meglepetésére azonban Vestara remegő lábakkal álló helyzetbe tornázta magát, hangja pedig alázatos, mégis kihívó volt.

- Rendelkezhetsz az életemmel és a halálommal, mester - a lány hangja sikamlós volt. - De nem vagyok méltó hozzád, azt hiszem. 

- Ezt majd én döntöm el - mordult fel Waranous, ám a következő pillanatban megpördült, ahogyan megérezte Vestara következő szándékát. 

Nem lehetett elrejteni a gondolatot. Amíg csak gondolkodott, amíg absztrakt dolgok jártak a fejében, ott abban a pici sarokban, addig Vestara elrejthette szándékát Waranous elől. Most azonban, amikor élő-élettelen testét mozgásra kellett bírnia, már nem volt erre képes.

Mégis meglepte Waranoust azzal, hogy gyorsabb volt, és akaratával áttörte a béklyót, amit a Lord elméjével rá akart bocsátani. Vestara megragadta a Fájdalom Ölelése mellett lévő egyik éles korall-kést, és két villámgyors mozdulattal felhasította saját csuklóját. 

Waranous döbbenten figyelte Vestarát, akinek tekintetében még mindig ugyanaz az alázat volt. Talán megőrült volna? 

- A tied vagyok, nagyuram - emelte fel karjait Vestara, amelyekből hosszú, ívelt sugárban spriccelt az artériás vér, aminek élénkpirosnak kellett volna lennie, Vestaráé mégis inkább lilás fényben fürdött. - Életemben... és halálomban. 

Waranous felszisszent. Túl sokat fektetett ebbe a lányba, hogy így elveszítse.

- Ostoba! - odaugrott Vestarához, és kezeit a sebekre illesztette. Arca ráncokba fordult, ahogyan koncentrált, és egyszerre ő maga is ezer és ezer évesnek tűnt. Ujjainak hegyéből az eddiginél sűrűbb, szikrázóbb villámok csaptak ki, amelyek körbefolyták a lányt. Vestara vére megállt a levegőben, és kavarogni kezdett körülötte, mintha élne. Végül valamiféle kígyószerű lényre emlékeztető formát felvéve a vér nekiugrott Vestara nyitott szájának, majd némi bugyborékolást követve visszatért a testbe, amelyet elhagyni kényszerült - Vestara életével együtt. 

Waranous elengedte a lányt, akinek csuklóján két hosszú, fekete forradás jelezte, hogy a Nagyúr ezúttal nem törekedett az esztétikai állapot teljes visszaállítására... nem akart, vagy nem is tudott talán. 

- Az enyém vagy, ostoba lány, életedben, és halálodban! - emelte fel a hangját a Nagyúr és megrázta Vestara Khai-t. - Azaz akkor és csak akkor halhatsz meg, ha én adok rá parancsod! Ezt jól jegyezd meg!

- Igen, nagyuram - hajtotta le a fejét Vestara. 

- Most pedig engedelmeskedj, és pihenj - mordult fel Waranous. - És ha még egyszer az akaratom ellenére cselekszel, akkor élet és halál között hagylak félúton, hosszabb ideig, mint el tudnád képzelni. És az rosszabb, mint a halál. 

- Engedelmeskedem, nagyuram - hajtotta meg magát Vestara, és visszahanyatlott a Fájdalom Ölelésébe, ami ezúttal nem ragadta meg. 

Vestara megvárta, amíg a távozó Waranous mögött a membránszerű ajtó összefonódik, és csak amikor érezte, hogy a Nagyúr már a hajó másik részében jár, akkor engedett meg magának egy elégedett, alattomos félmosolyt. 

Hogyne tudta volna, hogy Waranous rendelkezik az életével és halálával. Ez így volt, ezt nem is kellett megjátszania, tisztában volt vele. Azonban most már ő is rendelkezett valamivel. 

Amikor Waranous megragadta átvágott csuklóját, saját megsebzett kezéből néhány csepp fekete vér óhatatlanul keveredett Vestaráéval. Márpedig ha volt valami, amihez Waranous elbeszélései alapján Vestara úgy vélte, a mai idők Sithjei nem értenek már, az ő ősi törzse viszont annál inkább, az a Sith vérmágia

- Olyan leszek, mint te, Waranous Nagyúr - suttogta maga elé Vestara Khai. - Először olyan, mint te... aztán pedig hatalmasabb. És akkor én leszek a Káosz Királynője.


Sernpidal

A hajdani hatalmas Hajóméh ugyan csak árnyéka volt önmagának, annak az óriási, majdnem hold-méretű korallképződménynek, amely félgömb alakú teknőként lebegett a darabjaira szakadt, pályájáról lesodródó Sernpidal bolygó maradványai között, ahol a Yuuzhan Vong inváziós erők először demonstrálták egyik legfélelmetesebb taktikájukat, amikor a bolygó holdját egy óriási dovin basal segítségével a planétába, egyenesen lakosaik fejére hajították egy miniatűr kataklizmában.

Az eredeti Hajóméhet formálói és gazdái maguk mögött hagyták, amikor népük a Zonama Sekotra költözött az invázió végén - s bár a Szövetség megpróbálkozott a hatalmas korallképződmény felrobbantásával, a fegyverek nélküli, félig kifejlett, a formálás folyamatában félbehagyott és elpusztult hadihajók széthulló héjait tartalmazó óriási teknő láthatóan nem érte meg az erőfeszítéseket. Így magára hagyták, igyekezvén megfeledkezni arról a pusztításról, amelyet a Sernpidal képviselt. Egy bolygó vongformálását vissza lehetett fordítani, a menekültek elpusztított otthonait újjá lehetett építeni, de a Sernpidalt és holdját még a legfejlettebb technológia sem hozhatta vissza. 

A Hajóméh legnagyobb épen maradt darabja így aztán szinte épen, tárt korallkarokkal várta Nas Choka felderítőosztagát, amely után újabbak és újabbak érkeztek a rendszerbe. A Formálók hatalmas karokkal felszerelt kiszolgáló hajói ott tüsténkedtek a Hajóméhben növekvő új Uro'ik cirkálók körül, melyek törzse több tucat árnyalatban játszott, azt a hatást keltve, mintha az aszteroidák között lebegő koralldarabok és hajótörmelékek legépebb darabjait hasznosították volna összeállításukhoz - ami így is volt. 

Ez a látvány tárult a Halálbolygó parancsnoki központjában és egyúttal fő megfigyelőtermében tartózkodó konstrukciós csapat vezetőire, amikor a hatalmas űrállomás a rendszer szélén kilépett a hipertérből. 

- A hiperhajtómű tekercsei hibahatáron belüli teljesítményfluktuációt mutatnak - jelentette a meghajtásért felelős legénységi árok tisztjei mellől Agunow doktor. 

- Kitűnő - Lex Lu'uthor úgy feszített a hatalmas létesítmény hídján, mintha ő maga lenne a Császár. Végtére is olyan tűzerő volt a kezében, amit több, mint negyven éve nem látott a galaxis. És most készen állt arra, hogy bevessék végre-valahára azok ellen, akik miatt sokak szerint birodalmi elődeit is valójában tervezték; a Yuuzhan Vong ellen. 

- Végezzünk pályakorrekciót és hajtsunk végre egy félfordulatot, hogy a szuperlézer célra állhasson. Tapogassák le a rendszert és mérjék be a legnagyobb korallstruktúrát! 

- Hármas, hatos, négyes hajtóművek, növeljék a teljesítményt - olvasta fel az előtte lévő vaskos, egyszerre több képernyőn futó kézikönyvből a művelet végrehajtásához szükséges feladatokat az Agunow és gárdája mellett álló Mercer. 

- A lőelemképző rendszer kereső üzemmódon - jelentette be a célok azonosításáért felelős tiszt, Gronius szárnysegédje. 

- Érzem a félelmüket - tette hozzá a Lu'uthor egyik oldalán álldogáló Silas nagyúr, de a másik, magasabb chagriai oldalba lökte.

- Ostoba. A Yuuzhan Vong láthatatlan az Erőben. 

- Oh... hmmm - mormogott maga elé Silas, kilogikázva, hogy ha nem a Yuuzhan Vong, akkor mégis kiknek a félelmét érzékelte. 

- A kíséret egységei elfoglalták a pozíciókat. Három Yuuzhan Vong hajót azonosítottak, cirkáló osztály. Felénk tartanak - tette hozzá eltökélt hangon Gronius. 

- Lényegtelen. Mire ideérnek, már rég végeztünk - vont vállat Lu'uthor. 

- Cél befogva! - jelentette be az adjutáns, miközben a kivetítő széles, ívelt képernyőjén felvillant az aszteroidák között lebegő hatalmas korallstruktúra, ami körül csak úgy rajzottak a kisebb Yuuzhan Vong járművek és lények. 

- Azt ott kicsit jobbra... azt pedig ott állítsa hatvan százalékra - hajolt a szuperlézer generátorait figyelő zászlós válla fölött át a mutatókat figyelő Arikasa. Jól tudta, hogy a meghajtáshoz és az egyéb alaprendszerekhez képest a fegyver éles helyzetben való használata jóval veszélyesebb... úgymond, hiperhajtóművet és ionmeghajtót mindenki tudott építeni, csak a megfelelő elvezetésről és energiaforrásról kellett gondoskodni, ami lehetővé tette egy ekkora tömeg mozgatását. A szuperlézer már egy kicsit más történet volt. 

- Most pedig uraim - emelte fel a hangját Lu'uthor, bár a teremben amúgy is feszült csend uralkodott. - Szemléljük meg együtt, mire képes a Sith Birodalom ékköve, ez a tökéletesen harcképes, bevethető űrállomás! Admirális, tüzeljen!

- Tüzelés! - adta tovább a parancsot dagadó mellkassal Gronius.

Arikasa ujjai végigzongoráztak a kezében lévő adatrögzítőn, ahogyan a kezelők továbbították az utasításait a reaktortermekben ülő kezelőknek. 

- Gyújtószerkezetet bekapcsolni!

Az állomáson finom remegések sorozata futott végig, ahogyan mindannyian mereven a képernyőre meredtek. Nem sokára, egy minden eddiginél erősebb rezgés után láthatóvá váltak az állomás gömbjén lévő mélyedés szélén lévő plazmasugarak, amelyek a fókuszpontban egyesülve immár egyetlen halálos, zöld energiahullámként száguldottak az aszteroidaövezet felé. 

A Yuuzhan Vong hajóméh előtt lévő aszteroidák és kisebb korallegységek elpárologtak, majd ahogyan a sugár becsapódott a képződménybe, a teknő helyén hatalmas tűzgömb jelent meg, ami elnyelte a környező kisebb hajókat, a Sernpidal és holdja mellettük lebegő darabjait, és általában minden egyebet. 

A teremben néhány másodperc múlva kitört a tapsvihar.

- Generátorok tartalékra, energiaelvezetőket bekapcsolni, felesleges töltés levezetése folyamatban, adatok értékelése folyamatban - sorolta Agunow. 

Lu'uthor elégedetten bólintott. 

- Látják, mondtam én, hogy nem lesz semmi probléma. Rögzítsék a sikeres teszt felvételeit, és ellenőrizzék a rendszereket. 

- Az Uralkodó hatalmas fegyverre tett szert ezzel - jegyezte meg Uma nagyúr, és csak ő maga tudta, hogy valójában kire gondolt. 

- Tájékoztassuk a parancsnokságot? - érdeklődött Gronius, aki bizonyára szeretett volna elhencegni vele, hogy ő adta ki hosszú évtizedek óta az első tűzparancsot egy ekkora állomásnak. 

- Nem - rázta meg a fejét Lu'uthor. - Majd személyesen én jelentek az Uralkodónak. 

Azzal a Sithekkel a sarkában kivonult a hídról. 

- Nem tetszik ez nekem - jegyezte meg félig magának a létfenntartó és egyéb másodlagos rendszerek állapotjelzőit figyelő Brews. 

Arikasa nem szólt egy szót sem, csak feljegyzett még néhány dolgot a kézikomjába. Határozottan érdekesnek találta a helyzetet.


Knot

Nem volt olyan napfelkelte, vagy naplemente a Knoton - sőt, tulajdonképpen olyan nappal és éjszaka sem -, amelynek látványát ne tette volna színesebbé, pontosabban szürkébbé az égbolton elhúzó járőröző vadászgépek, valamit a távolban, fent lebegő csillagrombolók sziluettjeinek látványa. Egészen fent az égbolt tetején még az orbiton keringő galaxis ágyú hosszúkás alakját is ki lehetett venni. 

- Ennek több, mint a fele csak színjáték - mormogta maga elé Tierce őrnagy a főtiszti vendégeknek fenntartott körlet erkélyén állva. - Itt repkednek összevissza, miközben tökéletesen tisztában vannak vele, hogy olyan magas szintű a biztonság, hogy bármelyik vezérkari tiszt szabadon mászkálhat ezeken az erkélyeken. Ha a legcsekélyebb veszély is fenyegetne, egy bunkerben ülnénk. 

- Ki tudja, talán így akarnak megszabadulni a polneyei vendégektől, őrnagy - Poklonskaya őrnagy a klón vállára hajtotta a fejét, miközben egy pillanatig sem tiltakozott az ellen, hogy a férfi átkarolja. 

- Hát, egyelőre nem megy nekik túl jól - húzta végig finoman a kezét a klón a nő vékony derekán. Milyen érdekes, gondolta, vannak bizonyos dolgok, amelyek anélkül is tökéletesen mennek, hogy az ember, pontosabban a klón villámtanítás formájában találkozott volna velük. Úgy látszik, nincs az a genetikai kezelés, ami kiölne bizonyos ösztönöket - Jóval vendégmarasztalóbb ez a hely, mint vártam.

- Néha az az érzésem, őrnagy, hogy túlságosan is az - pillantott a távolba Poklonskaya. - Egy ponton mindenki szeretne visszatérni a hazájába, nemde? 

- Nem mondom, hogy nem hiányzik a Polneye és a bajtársaim - pillantott a nőre Tierce. Most vette észre, milyen átszellemült a lány arca, sőt, egyenesen szomorú. - Remélem, sikerül megegyeznünk a vezérkar többi tagjával, és akkor újra egy oldalon állunk majd velük. 

- Nincs is rosszabb, mikor árulónak tartják az embert, nemde? Pláne, ha alaptalanul - fúrta bele az arcát az őrnagy vállába a nő. 

- Azért reméljük, ilyen rosszul nem állunk - mormolta Tierce. - Némi nézeteltérés nem lehet, hogy akadályozza az együttműködést. Biztos vagyok benne, hogy Daala is belátja ezt majd, ha megfelelő csatornán közvetítjük neki az üzenetet. 

- Valóban. Ha ilyen rettenetes fegyverek vannak a kezünkben, akkor nem engedhetünk a belső széthúzásnak - pillantott fel a galaxis ágyú sziluettjére a nő. 

- Majdnem olyan jó vagy klisékben, mint én, Atali - mosolyodott el fanyarul az őrnagy. 

- Tudom - Poklonskaya kibújt az ölelésből és visszalépett a körletbe, hogy elkezdje összedni a ruháit. - Mennem kell. 

- Valóban - biccentett az őrnagy. - Látlak még? 

- Előbb-utóbb biztos - mosolyodott el a nő. - Előbb-utóbb. 

...

Poklonskaya úgy vonult el a körlet ajtajánál várakozó Folett százados mellett, mintha észre sem vette volna.

- Na, milyen volt a kis ribanc? - vigyorgott Tierce-re a cosrai, amint nem sokkal később ő is követte a nőt. 

Az őrnagy végigmérte a cosrait, majd megvonta a vállát. 

- Ha úgyis tudod, akkor minek kérdezed, cosrai? 

- Nem vagyok ám féltékeny - vigyorgott tovább Folett. - Na indulás, polneyei, utálnék miattatok elkésni a vezérkari eligazításról. 

A vezérkari ülésterem falát ahhoz hasonló festmények borították, mint amilyeneket Vandron moff mutatott a vendégeknek érkezésükkor. Diestl főmarsall jobbján helyezkedett el a senexi moff, bal oldalt pedig Tiebolt, valamint a Cosráról bejelentkező Cortez hologramja. A mellettük lévő két helyet Lecersen és Il-Raz foglalták el, mindannyian régi szabású birodalmi egyenruhában. 

- Tisztára, mint egy múzeum - súgta oda Tierce Folettnek, miközben ők is elfoglalták a helyüket. 

- Sikerült egy holokonferenciát lebonyolítanom az új államelnök irodájával - fejezte be a jelentéstételét Cortez. - Egyelőre úgy tűnik, nem fognak flottával felvonulni a Cosra ellen, és a szenátorunk is megtarthatja a pozícióját. 

- Ez azonban változhat, ha a letartóztatási parancs végigfut a rendszeren és Kalenda emberei akcióba lépnek, admirális - hajolt előre ültében Lecersen. 

- Miféle letartóztatási parancs? - Cortez arca még a hologramon keresztül is halványabbnak tűnt.

- Biztos forrásból tudjuk, hogy a Szövetségi Biztonsági Szolgálat hajtóvadászatra készül mindenki ellen, akinek bármilyen szinten is köze volt a Ramakaz-incidenshez - vette át a szót Tiebolt. - És sajnos ez magára is vonatkozik, admirális. És mivel Daala és a bandája eltűntek, ön az egyetlen, aki a szövetségiek szeme előtt van. 

- Hát ha ilyen jól tudják, akkor csináljanak valamit... - villant meg Cortez tekintete. - Nem fogom maguk helyett elvinni a balhét! - mutatott Lecersenre. 

- Ruhe, Admiral - emelte fel éppenhogy egy kissé a hangját Diestl, majd várakozóan Lecersenre pillantott. 

- Az Organa Solo-féle népszavazás az új alkotmányról jó lehetőséget kínál arra, hogy legitim módon kezeljük a helyzetet - fordult a többiek felé Lecersen. - Ha az admirális esetleg háttérbe tud vonulni addig, és átmenetileg valaki más, mondjuk Ulrich Ivor át tudná venni az igazgatási feladatokat, a népszavazás során rendezhetjük a helyzetet. Egy tömeges elutasítás megfelelő ürügy lehet a Cosrának arra, hogy kiváljon a Szövetség kötelékéből. 

- Nem vonulok őrizetbe - makacsolta meg magát Cortez. - Háttérbe esetleg, de nem fogok egy szövetségi börtönben ülni és arra várni, hogy valamiféle népszavazás lerendezze a helyzetet. 

- Ezt nem is kéri öntől senki, admirális - jegyezte meg Tiebolt. - Csak arról gondoskodjon, hogy a tapani nemesek és a többi, a Cosra mögött álló ház is kövesse a példáját és megfelelően szavazzon. 

- Ennél többre lesz szükség, ha megfelelő kritikus tömeget akarunk elérni - vetette közbe Il-Raz. - A Polneye-nak és a környező szektoroknak a Cosra térségében is hasonlóan kell szavazniuk. A Fondor térségéről mi tudunk gondoskodni, de a Polneye...

- Csak vigyázzanak rá, hogy a nagy gondoskodás közben ne dobják fel az egész ügyet a szövetségieknek, személyes pardonért cserébe - jegyezte meg rosszmájúan Vandron moff. Az öreg senexi nem kifejezetten szívlelte Lecersen és Il-Raz jelenlétét, és ennek több alkalommal hangot is adott. 

- Sosem tennénk ilyet, kedves kolléga - mosolyodott el Lecersen. 

- Natürlich nicht - recsegte ellentmondást nem tűrően Diestl, majd Tierce-hez fordult. - És mi a helyzet magukkal?

- A Polneye elsődlegesen Daalának tett hűségesküt - fonta össze az ujjait Tierce. - Aiax parancsnok, aki a távollétemben az igazgatásért felel, a gyanúm szerint még most is Daala mellett van. Ha Daalát rá tudjuk venni, hogy csatlakozzon az ügyünkhöz, akkor a Polneye sem kerül morális dilemmába.

- Ez nem biztos, hogy könnyű lesz - vetette ellen Cortez. - Mi megállapodtunk vele egyszer, de azok után, amit azok ketten... - biccentett Il-Raz és Lecersen felé. 

- Hoffentlich... maradt még annyi katonai vér az öreglányban, hogy felül tudjon emelkedni ezen - zárta le a vitát Diestl. - Kapcsolatba kell lépnünk Daalával, és felajánlani neki a lehetőséget. Kiterítjük a lapjainkat, és választásra kényszerítjük. Őrnagy, el tudja érni a parancsnokot? 

- Természetesen, főmarsall - biccentett Tierce. - Daala valószínűleg ugyanúgy bújkálni kényszerül most, mint a moff úr, de elérjük. 

- És ha Organa Solo mégsem enged a szép szónak? - vetette közbe Cortez. - Ha ennek a szavazásnak az eredményétől függetlenül ragaszkodik a szektorok Szövetségben maradásához, akár katonai erővel? Még az együttes cosrai-knoti flotta Daala milíciájával együtt sem veheti fel a versenyt Bwua'tu erőivel! Még a ramakazi kapacitással együtt sem!

- Akkor, mein lieber Admiral - sötétedett el Diestl tekintete -, az öreg jedi ribanc kap néhány rakétát az arcába. És ennyi.

Némi derültség futott végig az asztalon, bár néhányan, köztük Tierce és Folett inkább aggodalmasan meredtek maguk elé. 

- A Birodalom újjászületésének ideje már egészen közel van - csapott az asztalra Diestl, berekesztve a vitát. - A Cosra, a Polneye és Daala helyzetét rendezni fogjuk, utána pedig csak a saját házunk táján kell rendet tennünk... vezessék be a vendégünket!

Tiebolt biccentett az ajtónál álló őrparancsnoknak, aki kiment, majd néhány rohamosztagos kíséretében visszatért. 

A védőkíséret közepén pedig ott állt a vezérkari ülés vendége...

Turr Phennir. 

...

Atali Poklonskaya őrnagy fél szemmel a Konföderáció jelzéseit viselő páncélozott siklót, fél szemmel pedig a vezérkari ülésnek otthont adó hatalmas komplexumot figyelte, amelynek bejáratában most tűntek el a Turr Phennirt kísérő őrök. Tisztában volt a pletykákkal arról, hogy a Konföderáció államfője valamilyen kapcsolatban áll a Knottal, és azzal is, hogy ez az információ alapjaiban rengetné meg a Konföderáció egységét, még sokkal jobban, mint ahogyan a Cosra kiválása a szervezetükből megrengette. A nő tisztában volt vele, hogy Phennir megjelenése a Knoton csak egyet jelenthet... az inkognitó feladását. 

Ez pedig annyit jelentett, hogy eljött az idő számára is, hogy távozzon. Megszorította a zubbonyának zsebében lapuló három kódhengert. Azokat a terveket, amelyeket több éves szolgálata és számos főtiszt, illetve mérnök ágyának meglátogatása után végre hiánytalanul a birtokában tudhatott. 

- Rogyina maja… - suttogta maga elé halkan, egyértelműen nem cosrai nyelven. - Szi'csasz nad'a vernuty'szja. 

Milyen kár, gondolta. Pedig a klón őrnagy egészen izgalmas társaságnak tűnt. 

Poklonskaya kihúzta magát, és megkerülte a konföderációs siklót, a mellette parkoló csapatszállítóhoz lépve. 

- Soron kívüli ellenőrző látogatás a Négy-Hét-Kilences konstrukciós ponton a Belső Ellenőrzés megbízásából - nyújtott át egy tökéletesen eredetinek tűnő engedélykóddal ellátott kártyát a sikló előtt posztoló hírszerzési tisztnek. 

- Gut - biccentett amaz. - Apropó, a pilótája beteget jelentett, biztosítottunk egy cserét. Jó utat, Poklonskaya őrnagy. 

- Danke - biccentett a nő, és felsietett a rámpán. A pilótafülkében már válta a "váltás", akinek kilétével Poklonskaya pontosan tisztában volt. 

- Jó újra látni téged, Jegorov - foglalt helyet a másodpilóta ülésében. Az éles arcélű, szőkés hajú férfi rákacsintott.

- Hová lesz a menet, darago'j

- Menjünk haza, Jegorov - sóhajtott fel a nő. Annyi év után, gondolta. - Po'igyom domoj. 


-- Vége a XXXVI. Fejezet 2. részének --



Comments