EGB Könyv‎ > ‎

XXXV/2

Harmincötödik Fejezet

Második Rész


Telos

- A galaxis történelme gyorsabban rohan előre, mint ez a hipertéri járat, és mi lemaradunk mindenről... - motyogta maga elé Niathal a mon calamari csillagcirkáló parancsnoki hídján, ahol a hófehér, ívelt barikádok között az alapvetően vízi élethez szokott mon calok számára nagyobb kényelmet biztosító, vékony, apró adattáblával ellátott repulzoros székeken suhantak ide-oda a legénység tagjai, aszerint, hogy éppen melyik pultnál volt dolguk - csak úgy, mint fél évszázad óta bármelyik mon cal csillagcirkálón.

Ez azonban nem változtatott a tényen, hogy Niathal ostobaságnak tartotta az egészet, és személy szerint megmaradt annál, hogy egy statikus terminálnál stabilan, saját lábain állva kövesse nyomon az eseményeket. 

Egy birodalmi csillagromboló hídjának felépítése sokkal szimpatikusabb volt neki, ahol nem kellett a legénységen spórolni és egy tisztet három különböző pulthoz egyszerre beosztani, ahol minden faj minden tagja testméretre, végtagokra és egyéb preferenciákra való tekintet nélkül ugyanúgy a humánokéhoz hasonló előírásoknak kellett megfeleljen és alkalmazkodjon... Niathal ebben látta az igazi egyenlőséget. Egy közös sztenderdben, amelyhez mindenkinek igazodnia kell, és a nagy számok törvénye alapján az diktál, aki a legtöbb embert adja - szó szerint - a legénységbe. Az igazi egyenlőség demokrácián alapult, a demokrácia pedig a számbeli többség dominanciáján. És Niathalnak semmi problémája nem volt azzal, ha személy szerint igazodnia kellett a többséghez - már amennyiben ez lehetővé tette számára, hogy befolyásolhassa is azt.

- Mondott valamit, admirális? - fordult felé a zászlóshajó parancsnoka, a nyúlánk, quarren Qualb kapitány. 

- Nem... semmi - rázta meg a fejét Niathal. Egyelőre nem akarta, hogy gondolatait kifürkésszék alárendeltjei... melyek csak részben jártak a csata körül, részben viszont a legfrissebb coruscanti eseményekre irányultak. Kapcsolatai révén pontosan értesült arról, hogy mi történt a fővárosban, mióta távozott, és amúgy nem jelentéktelen flottáját a peremvidéken túli, eddig parttalan őrjáratokra korlátozta, nem is beszélve a drága idejéről. - Mennyi idő a kilépésig? 

- Kilépés most... - adta meg a választ a navigációs tiszt. - Három... kettő ... egy... kilépés!

A csillagok kékes vibrálásból előbb pontokká, majd ismét vonalakká alakultak... és Niathal tekintete előtt feltárult a telosi csatatér. 

- Minden hajó alakzatba! - adta ki a parancsot. - Cél az ellenséges vezérhajó! Támadás!

Egészen addig a pillanatig, amíg a Szövetség flottája ki nem lépett a hipertérből, a Yuuzhan Vong támadó flotta magabiztosan húzta az időt... a flottájuk magját alkotó Kor Chokk akkora erőt képviselt, amivel egyetlen ellenséges hajó sem merte felvenni a versenyt. Abban a pillanatban azonban, hogy a Szövetség flottájának élén megjelent egy majd 15 kilométer hosszú, szuper-csillagromboló méretekkel rendelkező mon cal cirkáló, a helyzet gyökeresen megváltozott.

- Itt Cha Niathal admirális a Szövetség Viscount csillaghajójáról! - nyitott csatornát minden irányba a calamari admirális, hogy megérkeztek. - Minden szövetséges hajónak! Nyissanak utat a Yuuzhan Vong flotta közepe felé! Most egyszer és mindenkorra kiirtjuk a Vongot!

...

Rau'Parang csípőre tett kézzel, magában Yun-Yammkához szóló imákat mormolva figyelte, ahogy a taktikai állapotot jelző fényes hátú bogarak újra és újra átrendeződnek a harcteret mutató membránon... a lila, Yuuzhan Vong hajókat jelző bogarakból egyre kevesebb lett, míg a hitetlenek zöld hátú bogaraiból a folyamatosan beérkező erősítéseknek hála még több. Amikor legutóbb egy hatalmas, fél méter átmérőjű bogár is felemelkedett a membrán alatti keltetőből, hogy zöldes páncéljával a hitetlen formáció közepén elhelyezkedve ellenpontot képezzen a Yuuzhan Vong flotta Kor Chokkját jelképező lila hátúval, Rau'Parang megállapította, hogy nem érdemes tovább várni. Szinte az összes hitetlen domain elküldte istentelen géphajóit a harcba - itt volt az ideje, hogy megismerjék Yun-Yammka bosszúját. 

- Jelezzenek a külső rendszereket támadó csapatoknak a szomszédos szektorokban! - fordult a Yuuzhan Vong parancsnok a nagy hatótávolságú villipeket kezelő alárendeltekhez - Mindenki térjen vissza és csatlakozzon hozzánk! Felkészülni az óriás dovin basalok aktiválására!

- Belek tiu! - visszhangozta a híd.

- Megbánjátok még, hitetlenek, hogy ujjat húztatok a Yuuzhan Vonggal... - meredt maga elé zordan Rau'Parang, miközben a frissen érkezett hitetlen hajók hada rázúdult a Yuuzhan Vong arcvonalra.

...

Gatash admirális ugrott egyet ijedtében, amikor a vészjelző szirénák hirtelen felcsendültek az Engeldoom hídján. Néhány másodperccel ezelőtt a célba vett Yuuzhan Vong hajó elsomfordált a helyszínről, s Gatash utasított egy sorhajórajt - körülbelül öt csillagrombolót - , hogy eredjenek a szökevény után, és fejezzék be a munkát. Nem szeretett semmit sem hátrahagyni. Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, ugyebár.

- Jelentést! - rikoltotta.

- Valami nekünk jött, uram... úrnő... izé, admirális! Azt hiszem... idegen létformák jutottak a hajóra!

- Megszállók! - Gatash csak kicsit tűnt meglepettnek. - Azonnal vetítse ki!

A képernyőjén meglátta a folyosót, ahol tucatnyi szörnyeteg küzdött a csillagromboló védelmi egységeivel. A Yuuzhan Vong harcosok úgy ütötték félre a páncélos katonákat, mint a legyet. 

- Zárják le az ötvenkettedik szintet! - rendelkezett. - Nem juthat tovább egy sem! Indítsák el az elektromos csapdákat! Néhány cirkáló vegyen körül minket, amíg ezzel a kis belső problémával foglalkozunk!

Messze odalent legalább egy szakasz birodalmi katona vesztette életét, amint a Yuuzhan Vongok előrenyomultak a turboliftek felé. Ekkor azonban a helyiség vibrálni kezdett, s a csapatot vezető harcos hátrafordult, hogy megnézze, mi történik. A folyosó másik vége felől egy lilás, faltól falig terjedő energiacsomó közeledett, szélsebesen a megszálló csapat irányába.

Mindeközben az Engeldoomot minden oldalról ISD II-esek vették körül, hogy ne érhessék újabb meglepetések a zászlóshajót. Brodrig mindezt a Mirelis képernyőiről figyelte, ekkor azonban valami az eszébe villant. Mint most is, hirtelen sokkal fontosabb ötlete támadt, minthogy egy csatában szórakozzon. Természetesen nem hagyhatta el a harcmezőt, azonban úgy döntött, itt az idő meggyorsítani az események alakulását.

- Screbin! - kapcsolta az adjutánsát. - A rendszer szélén várakozó flotta készen áll?

- Igen, uram. A hajói mind megérkeztek.

- Remek. Küldje ide őket! Maga pedig térjen vissza a Ziostra, és napoltassa el a Lordok holnapi ülését. Sokkal fontosabb dolgom akadt a csevelynél.

Miután a hű szolga képe elenyészett, Brodrig elégedetten dőlt hátra a székében. A saját flottájával kiegészülve Gatash admirális hajóinak száma majdnem a kétszeresére duzzad majd, ugyanakkor csak a töredékét hozta magával, hogy ne érje meglepetés a Birodalmat. A képernyőjén megnyíló fájlra pillantott, s kisvártatva beütötte az újabb hívókódot.

- Dergast admirális! - üdvözölte a megjelenő holoképet. Legnagyobb meglepetésére azonban nem a kaleesh, hanem a szárnysegédje jelent meg helyette. - Hol van Dergast?

- Az evakuációs SS-flottát koordinálja, uram - felelte Veyron.- Hamarosan elérik a jedik által kijelölt leadási pontot. Az admirális engedélyt kér, hogy flottájával visszatérjen az Ossusra, kimenekítendő az esetlegesen hátramaradt jedi egységeket. 

Hát persze, gondolta Brodrig. Dergast csak harcban érezte magát elemében. Mégis, ez most nem a csata időpontja volt, még ha a főparancsnok nem is örül majd neki.

- Nem támadják meg a Sith flottát - jelentette ki. - Csakis akkor lőhetnének vissza, ha ők kezdeményezik a támadást a Birodalom hajói ellen! Ennek ellenére az a parancsom, hogy akkor sem lőhetnek vissza! Nem kockáztatok háborút a Sithekkel. Nem adhatunk nekik okot a háborúra.

- Értem, uram. Továbbítom az utasításait.

- Remek, hadnagy. Vége - mielőtt bontotta a vonalat, beütött egy harmadik hívószámot is. Ezúttal várnia kellett, amíg az arasznyi képmás megjelenik a vezérlőasztalán. Néhány perc elteltével megjelent az őszes hajú, de eleven tekintetű külügyi megbízott, Bemmerson. Joviális mosollyal, egyenes tartással állt a transzmissziós rácson.

- Szolgálatodra, Vezér - biccentett.

- Minden rendben van, Erhart?

- Fogjuk rá. Jól alakul a csatátok?

- Fogjuk rá. De gyerünk a közepébe. Felvetted a kapcsolatot az ESB külügyi hivatalával?

- Fel, uram, de nem válaszoltak. Pedig az Ön nevében is üzentem.

- Értem, köszönöm.

A Vezér azon töprengett, hogy merrefelé tart az a galaxis. Palpatine uralma alatt legalább béke volt, most viszont... minden önjelölt hadúr ugrásra készen várja, hogy mikor szökhet a másik torkának. Az utóbbi hónapokban egyre inkább elkerülhetetlenné vált a háború. A Harmadik Birodalom békéje sem tarthat mindörökké. Brodrig úgy döntött, felfuttatja a KDY helyi leányvállalatának termelését, s kiadja a parancsot új hajók építésére és tervezésére. A Corporate-szektor népsége akaratos jószág, ugyanakkor szeretik a hazájukat és a függetlenségüket, s bizonyára megértik majd, hogy több adót kell fizetniük a saját biztonságuk érdekében. Az emelés elkerülhetetlen, s ezt nem ő, Brodrig, se nem a Lordok teszik szükségessé, hanem az összes többi nagyhatalom. 

Sóhajtott egyet, s ismét a holovetítő felé nyúlt.

...

Alarcon rezzenéstelen arccal figyelte, ahogy a kisebb egységekre bomló alakulatok előre-hátra mozogva tartják folyamatosan tűz alatt a Yuuzhan Vongot, közben kímélve saját pajzsukat. Igaz, csak reménykedhetett benne, hogy hamarabb fogy ki a Yuuzhan Vong hajókból, mint ők energiából - ezért is volt igen veszélyes fegyver a felmorzsolásra irányuló taktika. Ugyan a győztes mindent vitt, gyakran alig fejezte be jobb helyzetben az ütközetet, mint a legyőzött. Évezredekkel korábban egy tioni hadvezér, Phyrox mondta azt, hogy "ha ismét győzünk a köztársaságiak felett, elveszítjük a háborút", és olyannyira igaza lett, hogy Desevrot is visszabombázták a prehisztorikus korba. Szeme sarkából Lapra pillantott, aki rendíthetetlenül állt a pultja mellett, újabb és újabb adatokat hívva le. Buzgómócsing, könyvelte el magában a dolgot. Talán kér majd magának egy új helyettest. ha vége a csatának, őt meg előlépteti, hogy boldogítson mást. Már ha persze végre megkapja a tengernagyi csillagjait, amikre olyan régóta várt.

- Beérkező hajók! - jelentett az egyik kezelő, hátrafordulva székében. - Az egyik 15 kilométer hosszú!

- Szent banthaszar, csak nekem nem szólt senki, hogy itt ilyen intergalaktikus parti lesz?! - kérdezte morgolódva Alarcon, közben saját parancsnoki paneljét nézve. A hajók a flottájuk mögött jelentek meg a radaron, ami csak a Sitheket vagy a szövetségieket jelenthette. Előbbiek esetén pedig egy hátbatámadás lehetőségét is, bármilyen segítségnyújtási papírtól függetlenül. Nem sokára azonban sikerült az azonosítás, méghozzá a jobb módon.

- A Galaktikus Szövetség hajói! - mondta megkönnyebbülve az érzékelőket kezelő tiszt. Lap csodálkozva figyelte a szabad szemmel is jól látható hatalmas mon calami monstrumot, ami előrefelé tartott.

- Sosem láttam még ilyet - mondta elcsodálkozva. Alarcon megvonta a vállát.

- Elég szar lehet ezt minden nap tisztára suvickolni - felelte, majd kommunikátora gombjához tette ujját. - Most én vagyok a soros.

- Admirális, itt Alarcon altengernagy, az Achilles parancsnoka. Üdvözöljük a rendszerben, kellemes tartózkodást kívánunk, bár a cikóriakávé és a teasütemény sajnos elfogyott! - zárta le kissé gunyorosan a mondandóját, majd zárta a vonalat. Lap pillantásának hatására úgy érezte meg kell magyaráznia a dolgot. - Majd keresnek ha valami kínjuk van.

- A celanoni, a kwymari és a cosrai flotta utasítást kér - váltott témát tapintatosan a kommodore.

- Visszarendeződni alakzatba és nyissanak utat a szövetségi erőknek! Diszkrét távolságból kövessék őket, ne tapadjanak a seggükhöz, különben a csizmám fog az övékhez!

...

Brodrig hívásai után a Mirelis hídjáról figyelte az eseményeket. A két ISD méreteivel rendelkező csillagromboló Gatash admirális flottája mögött várakozott, de a szürke eminenciás tökéletesen látta a csata alakulását a vetítőkön. A hatalmas szövetséges flotta jóformán mindenfelől bekerítette a Yuuzhan Vongokat - és szinte mindenki készséggel tömörült szövetségbe a legnagyobb közös ellenséggel szemben. Hiszen itt volt a lehetőség, hogy végzetes csapás mérettessék a Yuuzhan Vongra, s ezt bizonyára mindannyian felismerték. Bordrig nem áltatta magát azzal, hogy csupán a Telos népén esett meg ennyi hadihajó parancsnokának a lágy szíve...

Annyira egyértelmű volt a legnagyobb galaktikus hatalmak részéről, hogy természetszerűen össze kell fogniuk, hogy Brodrig azon morfondírozott, a Yuuzhan Vongok vajon miért nem gondoltak erre. Nem fért a fejébe a gondolat, hogy a visszatérőfélben levő harcos népség mi okból szedte össze haderejének legnagyobb részét, hogy elfoglaljon egy peremvidéki, jelentéktelen bolygórendszert. Hogy lehetséges az, hogy a Yuuzhan Vong Hadmester fejét nem járta át a gondolat, hogy puszta megjelenésével kiprovokálja a galaxis egységes ellenállását? Miért nem vette észre, hogy ha nyílt csatába kezd, a halálba rohan? Vagy talán tisztában volt vele? Vajon akkor mi a célja ennek az egész csatának?

Hirtelen igen kellemetlenül érezte magát parancsnoki székében. Mintha egy jeges ujj csúszott volna végig a gerincén. Bordrig megnyugtatta tudatát, s az Erőben való csekély ismeretét hívta segítségül, hogy megfejthesse, mi zavarja őt tulajdonképpen. Kiterjesztette érzékeit, ahogy hajdanán egy jóbarát tanította neki, hogy felfedje az esetleges buktatókat. Lehunyt szemmel ült néhány pillanatig, aztán lemondóan sóhajtott. Mindössze annyit ért el, hogy tudta, valami nincs rendben... De hát egy csata kellős közepén volt, hát persze, hogy nincs rendben. Felhagyott a kutatással, hiszen testfelépítésének mibenléte miatt képtelen volt az Erő egy apró szikrájánál többet befogadni.

- Vezér! - lépett mellé az első tisztje, Borver hadnagy. - A flotta többi része megérkezett! 

Brodrig a képernyőire pillantott. Screbin legalább negyven csillagrombolót, s körülbelül ötször ennyi kísérőhajót küldött. A térképasztalon pedig vörös alakok mutatták a Yuuzhan Vong flotta felállását, míg kék, továbbá zöld és egyéb színek a szövetséges flottát. Gatash hajói a semleges szürke színben mutatkoztak. A Vezér úgy döntött, jobb, ha mielőbb leszámolnak a Yuuzhan Vongokkal, mielőtt valami annál is szörnyűbb történik. Magához intette a kommunikációs tisztet.

- Szövetséges Erők! - harsogta a transzmissziós rácson állva, miután segédje megnyitotta a vonalakat a parancsnoki hajók felé. - A Harmadik Birodalom Vezére vagyok. Hátvéd flottám mellé kérek erősítést, hogy egy csapásmérő egységet indíthassunk a Yuuzhan Vong zászlóshajó ellen. El kell pusztítanunk a korall-csatahajót, hogy megszüntessük a közös tudat működését, s szétzilálhassuk a szervezettségüket!

...

- Hitetlenek... halálra szánt és halálra való, dicsőség nélküli hitetlenek ezrei, hitetlen fémhajók százai... nagy és hatalmas Yun-Yammka, istenünk, tekints le ránk, és add, hogy a hitetlenek gőgjét kétségbeesés és félelem váltsa fel - mormolta maga elé szinte önkívületben Rau'Parang, miközben a vezérhajóként funkcionáló Kor Chokk formáló mesterei szürkéslila bugyrokban több száz újabb fénylő hátú bogarat hoztak be az irányítókamrába, mivel a rendelkezésre állóak már nem voltak elegendőek a hitetlenek flottáinak megjelenítéséhez a membránon... 

Rau'Parang vérszomjjal vegyes idegességgel figyelte, ahogyan egyre újabb és újabb bogarak emelkedtek fel a membránra, láttatva, a hitetlenek erősítései még mindig érkeznek. S bár a terve nem egészen úgy bontakozott ki, ahogyan azt a harc előtt a Hadmester utasítási alapján Rau'Parang kigondolta, vészesen közeledett az a pont, amikor az első Yuuzhan Vong cirkálók dovin basaljai felmondják a szolgálatot, a védelmi arcvonal több helyen összeomlik, és a hitetlenek immár kétszeresre, sőt talán háromszorosra növekedett túlereje minden irányból megindul és bedózerolja Yun-Yammka harcosait. 

Persze más lett volna a helyzet némiképp, ha az eredeti terveknek megfelelően sikerül megsemmisíteniük a bolygót védő hitetlenek szánalmas flottáját, és akkor hátukat a planétának vetve csak három oldalról kellett volna védekezniük. Azonban a hitetlenek, akik roncs géphajóikkal a bolygót védték, ravasznak és kitartónak bizonyultak. Így aztán egyszerre mindenfelől zúdult tűz a Yammka Ökle köré csoportosuló Yuuzhan Vong flottára, amelyet már olyan sűrűn vettek körül a hitetlen hajók, hogy szinte egymást akadályozták a tüzelésben. 

És pont ugyanezt volt, ami miatt Rau'Parang még mindig bízott az istenek haragjában, amellyel hamarosan lesújtanak majd a hitetlenekre... nem kellett hozzá más, mint hogy az elbizakodott hitetlenek még szorosabbra húzzák a hálót, amit a Yuuzhan Vong harcosok köré szőttek... így, csak így, bátor harcosaim, erősítette meg magában a gondolatot Rau'Parang, megbizonyosodva afelől, hogy a yammosk-on keresztül minden harcoshoz eljut az üzenet. Erősítsétek meg magatokat, terjesszétek ki dovin basaljaitokat a mellettetek lévőre, tartsatok ki még egy rövid ideig, amíg a halálos kelepce fedelét bezárhatjuk...

- Chulak basalok pozícióban, parancsnok! A harccsoportok a külső célpontok felől útban vannak! - jelentette a flotta többi részével való, távolsági, a yammosk hatósugarán kívüli kapcsolattartásért felelős villip-kezelő Formáló.

- Első fázis! - kiáltotta el magát Rau'Parang, miközben a zászlóshajó irányítókabinjának hátsó falán, ahol egy nagy, pókszerű lény jóvoltából "élőképet" rajzoltak a Yuuzhan Vong parancsnokok számára a korallfalakon kívüli helyzetről, mintha csak egy hatalmas plexin keresztül néznék az eseményeket, a hitetlenek hatalmas, a Yammka Öklével vetekedő méretű, gömbölyded csatahajója megindult feléjük. Jobbról és balról a hitetlenek különböző domainjeinek különböző fémhajói kísérték.

- Azzal, hogy hasonlít a miénkre, csak még nagyobb istentelenség ez a gépi förmedvény... - motyogta maga elé Rau'Parang, majd tekintetét a Yuuzhan Vong flotta közepén, a zászlóshajótól nem messze lebegő óriás dovin basalokat jelképező bogarakra vetette, amelyek lassan közeledni kezdtek egymás felé, egy gyűrűt formálva a Yuuzhan Vong flotta közepén. 

- Hívjátok vissza a rohamcsapatokat és a koralltranszportokat! - adta ki a parancsot Rau'Parang. Itt volt az idő. 

Kre'fey admirális a Ralroost hídján figyelte, ahogyan a Yuuzhan Vong flotta egyre szűkebbre és szűkebbre húzza saját vonalait, egymást átfedő dovin basaljaival támogatva a sérült korallhajók védelmét. A konföderációs különítmény egyik oldalán a Harmadik Birodalom friss erősítésként érkezett hajói csatlakoztak a harchoz - ennyi csillagrombolót lassan a Sithek is megirigyelnének, gondolta a bothan a Harmadik Birodalom flottáját elnézve, és egy pillanatra átfutott az agyán, hogy a Corporate-szektor urai tényleg ennyire nem tartanak egy második támadástól, vagy ennyire bíznak a statikus védelmükben és a tartalékaikban -, míg a jobb szárnyat teljes mértékben betöltötték a Viscount, valamint a kíséretét alkotó mon cal csatacirkálók és szövetségi csillagvédők tömegei. 

Niathal mindig is a nagymérvű megoldások híve volt, gondolta Kre'fey, miközben a Yuuzhan Vong flotta közepén tömörülő nagyobb alakzatokat tanulmányozta. 

- Mit csinálnak azok a dovin basalok? - fordult a klánja jelvényét viselő arany sörényű fiatalabb bothanhoz az érzékelők kezeléséért felelős pultnál az admirális. 

- Egyelőre úgy tűnik, alakzatba állnak... szokatlan gravitációs jeleket bocsátanak ki - morogta az agyarai mögül amaz. 

- Grr... - szorította össze állkapcsát elgondolkozva Kre'fey. A Yuuzhan Vong létszámhátrányban volt, méghozzá egyre növekvő létszámhátrányban. Mégis úgy harcoltak, mintha ez lenne az utolsó ütközetük, mintha elkészültek volna rá, hogy mindannyian itt pusztulnak. De mi értelme lett volna ennek? Kre'fey tudta, hogy a Yuuzhan Vong híres a fanatizmusról, és arról, hogy ha kell, az általuk dicsőnek vélt halálba rohannak sokszoros túlerővel szemben is... de hát csak nem lehetett annyi hajójuk, hogy mindjárt az első nagy volumenű ütközetben ezt akarják elérni, nemde?

Hiszen ezzel semmilyen hatást nem gyakorolhatnak a civil lakosságra, félelmet legkevésbé... akkor mégis... miért? Mi célja lehetett a Yuuzhan Vongnak ezekkel a hatalmas dovin basalokkal?

- Nyissanak csatornát minden szövetséges parancsnoki hajó felé! - rendelkezett Kre'fey, majd miután a kommunikációs tiszt szőrös mancsát felemelve jelezte, hogy a csatorna él, felemelte a hangját. 

- Itt Traest Kre'fey minden szövetséges parancsnoki hajónak! Van valamelyikük flottájában tiltóhajó?

... 

Tua Huzul korallcirkálója és kísérői a hitetlenek Telos nevű rendszerének legszélén, a rendszert övező aszteroidaöv határán tértek vissza a normáltérbe. A taktikai membránra tekintve a Yuuzhan Vong parancsnok látta, hogy az övön túl Rau'Parang flottája már komoly küzdelmet vív egy többszörös túlerőben lévő, különböző domainek flottáiból álló hitetlen hajóhaddal, miközben nem messze saját három korallcirkálójától és kísérőiktől ebben a pillanatban jelent meg Nur Waal két, némiképp megtépázott korallhajója... a hitetlenek Troiken nevű világára küldött harmadik harccsoportnak, a Yun-Txiin hajóinak azonban nyoma sem volt. 

- Csak fele annyi hajónk van, mint eredetileg terveztük, Tua Huzul! - jelent meg a parancsnok előtti villipen Nur Waal arckifejezése. - A hitetlenek a másodlagos célpontokon is erősebbnek bizonyultak!

- Őrizd meg a vérszomjad a hitetleneknek, Nur Waal - mordult fel az idősebb parancsnok. - Így is végrehajtjuk a feladatot. Dovin basalokat kiengedni! 

Az öt korallcirkáló minden csápjából és nyílásából dovin basalok száguldottak elő, és rátelepedtek a környező aszteroidákra... aztán az aszteroida-öv sziklái, gondosan alakzatba állva a Yuuzhan Vong cirkálókkal, lassan araszolva, hogy a hitetlenek minél később vegyék észre őket az űrben lebegő kövek között, megindultak előre...   

...

Alarcon rezzenéstelen arccal figyelte az újonnan felálló Yuuzhan Vong flottaformációt, és latolgatta a lehetőségeket, mint tették azt ebben a pillanatban az összes flottában.

- Ha védekezni akarnak, ez a formáció ideális - jegyezte meg Lap, nem sok új információval ellátva.

- Ez az utolsó állás a számukra. Hacsak nem törnek ki, akkor épp a sírjukat készítik elő - mondta válaszul, mire Lap egyetértően bólintott. Idegesítő egy fickó, de legalább teljesen haszontalan.

- Gyanús nekem, hogy az első csatában feláldozzák magukat. Valamire készülnek - morfondírozott tovább, és Alarcon kénytelen volt vele egyetérteni. A Yuuzhan Vong dicsőítette a hősi halált, de elég kétségbeesettnek kellett volna lenniük, hogy a legelső nagy ütközetben valami ilyesmihez folyamodjanak. Mert sok feláldozható hajójuk és harcosuk, na az biztosan nem volt. Miközben ezt latolgatta, a szövetséges és saját hajókat jelző háromszögek egyre csak haladtak előre, folyamatos tűz alatt tartva az ellenséget. Ha ki akarnának törni, lassan elérkezik az utolsó pont, amíg még megtehetik...

- Uram, újabb hajók! - pillantott fel az egy szinttel magasabban lévő parancsnoki megfigyelőállásra a radarkezelő.

- Ki akar fogadni ezúttal kik jöttek? - pillantott körbe a tiszteken, de úgy tűnik senki sem mert kiállni ellene.

- Azonosítottuk őket! Szövetséges flotta!

- Képernyőre - rendelkezett az altengernagy, mire a főmonitoron megjelent a flottaformáció. 

- Azonosítottuk a Hyperion-t! A Központi Flotta az!

Alarcon morogva könyvelte el magában a dolgot. Ha valaki a csilivili új Mefo-flottával jött bevetésre, annak csak egy célja lehetett: a csillagjaira pályázott. Márpedig ő azt bizonyosan nem fogja hagyni.

- Lap, üzenjen a flottának: kettőzzék meg az erőfeszítéseiket - parancsolt rosszkedvűen, majd rányomott a kezelőpultja egyik gombjára, hogy fogadja a beérkező egységet. Legnagyobb meglepetésére nem egy flottaegyenruhás, hanem egy rangjelzés nélküli birodalmi egyenruhás tiszt fogadta a hívását.

- Itt Leonia Tavira, különleges elnöki megbízott. Átveszem a parancsnokságot, altengernagy.

- A parancsnokságot átadom - mondta kellemetlen arcot vágva. Szóval Keller valamelyik legújabb fruskája jött ide fürödni a győzelmi fényben. Legutóbb egy bukott jedi - Alla talán? - most meg egy kiöregedett birodalmi némber. Remélte legközelebb nem egy CIS tisztet ránt elő valahonnan. - Egyúttal ha lehet egy javaslatom... Közeledő Yuuzhan Vong erősítést észleltünk, de minden erőnk le van kötve.

- Az első osztag majd intézkedik - bólintott a nő, mire tényleg levált öt darab Hyperion és néhány kísérőhajó a flottából. Nos, az mégis kellemes érzés volt, hogy majdnem harminc új cirkálót küldtek ide, hiszen a Corporate-i flotta könnyedén dönthetett úgy, hogy itt felejti magát a csata után. Így talán majd meggondolják.

- Uram! Ezt látnia kell! - mondta a csata elemzésével elfoglalt segédtisztje, és azonnal mellékmonitorra kapcsolta amit lát. A rendszerbe újonnan érkező Yuuzhan Vong hajók egyike minden előjel nélkül eltűnt egy zöldeskék színű robbanásban, a gömb pedig hatalmasra nőve magába szippantotta a körülötte lévő hajókat.

- Ez az új plazmabombáink egyike - közölte sietve Lap, és ezúttal meglepte a tudásával. - Nem tudtam, hogy már élesben is tesztelik. De mikor...?

- A Vaynai-rendszerben, gondolom. Mindenesetre a maradékot már nem nehéz eltakarítani.

- Ha kibeszélték magukat, folytassák a csatát - szólt közbe Tavira, Alarcon pedig bólintott. Most kivételesen egyetértett vele. - A flottát tartalékként hátul tartom.

Alarcon egy pillanatra megkönnyebbülést érzett. Tehát akkor még sincsenek veszélyben a tengernagyi csillagjai. De vajon miért fogja vissza magát a nő? Bizonyára nem felebaráti szeretetből... Eközben a monitorra pillantva látva, hogy a más államokhoz tartozó flottákat is tájékoztatják a Szövetséges Erők új parancsnokáról. Nos, az arcukra mindenképp kíváncsi lett volna, miközben az üzenetet olvassák.

- Úgy hallottuk valakinek itt tiltóhajóra lenne szüksége - csendült egy ismeretlen hang az éterben, mire az altengernagy szemöldöke kérdőn felemelkedett. - Itt Kodai Mamoru shōshō, a Nagai Különleges Műveleti Flottától. Nekünk véletlenül akad egy.

...

Tua Huzul döbbenten figyelte, ahogyan hirtelen minden előjel nélkül Nur Waal mögötte haladó két hajó elenyészett egy színes, forró gömbben, ami magával rántotta saját megmaradt korall-csatacirkálói közül is az egyiket. 

- Hitetlen bombák követtek minket a fekete térből, parancsnok! - kiáltott fel az alárendeltek egyike. - Nur Waal parancsnok hajói megsemmisültek! A mi egyik kísérőnk is harcképtelen! További istentelen bombák közelednek!

- Új parancs a dovin basaloknak! Mozgassák az aszteroidákat keresztül a formációnkon, a hitetlenek bombái útjába! Teljes meghajtással előre!

A megmaradt két korallcirkáló előrelendült, miközben az előttük lévő aszteroidaöv kisebb köveire szerelt dovin basalok, melyek eredeti feladata az lett volna, hogy terhüket a Yuuzhan Vong főerővel elfoglalt hitetlenek hátába hajítsák, most irányt változtattak, és terhükkel az ellenkező irányban haladva hamarosan újabb és újabb hipertéri plazmabombákat robbantottak útjukban.

Az aszteroidaöv fele villódzó lilás felhők tömegévé vált... a robbanások hatáskörének szélén azonban a megmaradt két korallcirkáló és kísérete szorosan egy-egy aszteroidához simulva olyanná vált, mint egy-egy szürkés kinövés a sziklán, akár az űrcsigák járatai. 

- Csak azokat a dovin basalokat hagyják működésben, amelyek rögzítenek minket. Minden más mozgást és élőlényt azonnal hibernált státuszba! - rendelkezett Tua Huzul. Az alárendeltje hitetlenkedve nézett rá. 

- Parancsnok... 

- Ostoba! - csapott az alárendelt nyakára Tua Huzul. Ő már korábban rádöbbent, hogy a hitetlenek fondorlatossága miatt neki is taktikát kell váltania, ha tizedére csökkent flottájával is végre akarja hajtani eredeti feladatát... ahogyan a hitetlenek tették, úgy neki magának is Yun-Harlához kell imádkoznia, és cselhez folyamodnia. - Nem rejtőzünk el, csak amíg a hitetlenek ide nem érnek! Biztosan küldenek majd egy hajórajt, hogy felmérje, maradt-e belőlünk valami. És inaktiválva nem fognak tudni megkülönböztetni minket a többi hajó sodródó törmelékétől. Akkor csapunk le rájuk, amikor nem számítanak ránk! 

- Yun-Harla velünk van, parancsnokom - nyomta fájdalmas szisszenéssel karmos ujjainak egyikét a nyakán ejtett sebbe az alárendelt, hogy ezzel is növelje fájdalmát, remélve, hogy az istenek megbocsátanak neki ostobaságáért és dicső halálban részesítik, ha eljön az ideje. - Engedelmeskedem! 

- Kodai Mamoru, vesszük az adásukat, de attól tartok, egy hajónál többre lesz szükségünk. - Milyen érdekes, gondolta Kre'fey, miközben továbbra is a minden hajónak szóló csatornán válaszolt a semmiből előkerült nagai egységnek. A Yuuzhan Vong legújabb inváziójának nyitó ütközetében nem számított meglepetésnek egy nagai kémhajó, az viszont annál inkább, hogy nem csak tiltógenerátorral is fel volt szerelve, de ráadásul fel is fedte inkognitóját, holott a nagai parancsnoknak fogalma sem lehetett arról, hogy pontosan mit tervez Kre'fey. Persze lehetséges, hogy pusztán annyiról volt szó; egy helyett jóval több álcázott nagai hajó figyelte a csatát, és így is maradt nekik bőven. 

- Mindenesetre kérem, foglaljanak el pozíciót a koordinátákon... amiket átküldök. És várják a jelzésemet a tiltóreaktor aktiválására. 

Az admirális személyesen ütötte be a koordinátákat a flották mögötti pontok egyikén, ahol legsűrűbben álltak a szövetséges hajók, miközben az első vonal továbbra is ádáz csatát vívott a Yuzzhan Vonggal. 

- Kre'fey admirális, örülök, hogy ha személyesen nem is, de egy rendszeren belül találkozunk - hangzott most fel egy sikamlós, mégis határozott női hang ugyanebben a vonalban. 

- Niathal admirális - csak előkerültél, öreglány, gondolta magában Kre'fey. - Üdvözlöm, a Yuuzhan Vong elleni szövetséges erők többi tagja nevében. Tudnak segíteni? 

- Az élen haladó különítményünkben nincsenek tiltóhajók, de jeleztem a második vonalnak, hogy irányítsák ide a megfelelő hajórajt - válaszolt Niathal. - Hamarosan itt lesznek. 

- Nagyszerű, köszönöm, admirális. Átküldeném a koordinátákat a felfejlődésükhöz - nyugtázta Kre'fey, miközben magában tovább folytatta az eredeti gondolatot. Nagyszerű, bizony, futott át az agyán. Már most mindenki azzal van elfoglalva, hogy amint megfutamítják a lassan kétszeres létszámhátrányba kerülő Yuuzhan Vongot, ki lesz az ünnepelt győztes - és egyúttal kié lesz a legnagyobb "szövetséges" flotta a rendszerben, ami máris jó eséllyel pályázott a "Yuuzhan Vong elleni hadműveletek állandó szövetséges bázisa" megtisztelő címre. Persze csak abban esetben, ha Kre'fey feltételezése a Yuuzhan Vong parancsnok szándékáról nem bizonyul igaznak.

Kre'fey mindenesetre őszintén remélte, hogy sem Serenno, sem a Corporate flottája, sem Niathal nem rendelkezik a szokásosnál több hátsó szándékkal. Mert ha igen, akkor ezzel az erővel már csak a Sithek hiányoztak... 

Elmélkedéséből az egyik helyettese kiáltása zavarta fel.

- A Yuuzhan Vong flotta pozíciót vált! 

- Admirális, hamarabb elkezdődhet, mint hittük - fordult vissza a komhoz Kre'fey.

- Sietünk - válaszolt Niathal. - Addig is adunk nekik. Megtiszteltetés egy olyan nagy név, mint Ön mellett harcolni, admirális úr.

- Részemről a szerencse - mormolta félig meddig magának a bothan. - Kre'fey vége.

...

- Második fázis! - csapott a levegőbe Rau'Parang. - Kezdjék meg a Chulak basalok aktiválását! 

A Kor Chokk rázkódni kezdett, ahogyan egyre több dovin basal és egyéb kisegítő lény fókuszált a hajóban lévő yammosk legújabb, egyre erősödő és sürgető üzenetére, mely egyenesen a Yuuzhan Vong formáció közepén lévő, aszteroida méretű dovin basalok felé irányult. A hatalmas, romlott zöldségre emlékeztető lények megrázkódtak, ahogyan vontatóik elengedték a stabilizáló korallcsápokat, és most gyűrű alakban lebegtek a Yuuzhan Vong hajóktól övezve. Maguk a hadihajók, miközben kisebb egységeket hagytak hátra az orbiton keringő megmaradt védők hajóinak lekötésére, most felgyorsultak, és a front teljes vonalán a külső gyűrűt alkotó serennoi és harmadik birodalmi hajók felé indultak, igyekezve minél jobban elkerülni az egyetlen ékben befelé hatoló szövetségi flottától. 

- Várjanak még... a jelemre harmadik fázis! Győzelem, és halál! - kiáltott fel Rau'Parang. 

...

- Készen állunk, hogy megerősítsük a védelmi vonalat áttörés esetén, uram - lépett Kre'fey mellé az adjutáns ismét.

- Nem hiszem, hogy sor kerül rá. - mormolta Kre'fey. - Üzenjenek ismét Niathalnak! Meg kell állnia, és tartania kell a távolságot a Yuuzhan Vongtól! 

A korallhajók egyre gyorsulva közeledtek a védelmi vonal felé. 

- Kre'fey minden hajónak! Tartsák a távolságot a Yuuzhan Vongtól, ismétlem, tartsák a távolságot a Yuuzhan Vongtól! - ismételte fel a felhívást a bothan admirális. - Tartanunk kell a védelmi vonalat!

A szövetségi hajók azonban továbbra is Yuuzhan Vong felé száguldottak. Kre'fey keze ökölbe szorult. 

- Admirális, újabb szövetséges bejövő hullám! - kiáltott fel az adjutáns, ahogyan az újonnan érkezők jelei között feltűnt egy fél tucat újabb szövetségi azonosító. A távérzékelők adatai szerint egy hatalmas, birodalmi-osztályúra emlékeztető, deltoid alakú, gömb alakú kinövésekkel tarkított csillagromboló vezetett öt kisebb fregattot. 

- Az Anakin Solo - azonosította a korábban Caedus Nagyúr, alias Jacen Solo zászlóshajójaként szolgáló tiltógenerátoros csillagrombolót a távérzékelőkért felelős bothan. - Azok pedig ott mellette CC-7700-asok. 

- Ralroost az Anakin Solo vezette szövetségi különítménynek! - nyitott csatornát azonnal Kre'fey.

- Itt Davip kommodore - érkezett a válasz. - Halljuk, Ralroost.

- Irányítsák a tiltógenerátorokat a megadott koordinátákra, és a jelemre aktiválják! - vicsorogta Kre'fey. Csak ki ne fussunk az időből, gondolta.

A flottával szemben álló Yuuzhan Vong hajókon vibrálás futott végig. 

...

- Harmadik fázis! - kiáltott fel Rau'Parang. - Chulak basalokat aktiválni! Belépés a fekete térbe!

- Mamoru, Anakin Solo!  - kiáltott fel Kre'fey. - Generátorokat aktiválni!

Három dolog történt szinte pillanatokkal egymás után.

Elsőnek a Yuuzhan Vong főflotta gyorsulni kezdett a védők gyűrűje irányába, hátrahagyva a hatalmas dovin basalokat, mintha hipertérbe akarnának lépni...

Másodjára a hatalmas dovin basalok övezte, a Yuuzhan Vong flotta által üresen hagyott zóna közepén repedezni kezdett a tér normális szövedéke, és megjelent egy apró, majd egyre növekvő gravitációs szingularitás... 

Harmadjára a Yuuzhan Vong flotta, ahogyan a szövetségi tiltóhajók kirántották a hipertérből, ahová szinte be sem lépett még, ismét megjelent a védők vonala előtt, szinte alig néhány száz méterre. 

Orra előtt a szövetségiek hadihajóival, háta mögött a gyorsan formálódó apró fekete lyukkal, melynek hatásköréből ki akart kerülni. 

- Yun-Yammka nevére... - suttogta hitetlenkedve Rau'Parang anyanyelvén, miközben a korall-zászlóshajó korlátját markolta, még kissé szédelegve a két fél-térváltástól. 

- Tüzeljenek a Yuuzhan Vongra! - kiabálta bele az éterbe Kre'fey ugyanekkor. - Tüzeljenek a dögökre mindennel, amijük van!


Nagi

Puyi egy szemhunyást sem aludt az ünnepség éjszakáján, ehelyett a császári kertben meditált az elkövetkezendőkön. Számos fronton kellett támadásba lendülnie, hogy ellenfelei ne jussanak lélegzetvételhez sem, miközben ő eléri a céljait. A Császári Út terve lassacskán összeállt számára: a Dainagaikai segítségével megragadja a hatalmat, megsemmisítve a demokrácia nevű förmedvényt, amelyet a távoli országok elfogadásának reményében honosítottak meg, bármiféle eredménye nélkül. Népe mindenáron alkalmazkodni akart ahhoz a sztenderdhez, amit a nagy galaktikus hadjárat alatt és után sajátított el, de ezek a népek továbbra is lenézték és semmibe vették őket. A legfrissebb generációt hihetetlenül irritálta ez, jeles képviselőik közül az elsők pedig mostanra hagyták el a katonai akadémiák padjait. A terv másik része volt, hogy őket maga mellé állítva számoljon le az idősödő elit kevéssé rugalmas képviselőivel. Egy felülről ellenőrzött nacionalista forradalom, még a gondolata is kellemes borzongással töltötte el, és érezte, ahogy kavarognak körülötte a Halál sötét energiái. Eközben a katonai elitet leköti a tof ellenállók ellen indított Daiteikoku-hadművelettel, valamint a chissek puccsának beindításával. Ezalatt egyesíti a két ősi dinasztiát Marisával kötött házasságával, ami nem csak politikai, de vágyai terén is fontos volt. Kívánta azt a nőt, mindennél jobban. Volt benne valami érintetlenség, amit vágyott maga beszennyezni, megrontani... Talán még akadt olyan lehetőség a belpolitikában, amivel súlyosbítani tud a belső és külső káoszon, hogy végül egyedüli győztesként maradjon a csatatéren. 

Aztán következnek majd a többiek: a szerencsétlen Phenirrel úgy játszik el, ahogy kedve tartja; a Szövetséget saját jóléte viszi majd pusztulásba; Wenthar pedig csak egy reszkető levél lesz hatalma előtt, ha ellesi titkait. Enz, aki pusztulást hoz a galaxisra, hiszen csak azután lehet építkezni, hogy a régi rendet teljesen elsöpörtük. Miközben ezeken a terveken meditált a gonosz aura közepén, észre sem vette, hogy lassan elhalnak a tűzijáték fényei, az éj hajnalba majd reggelbe vált. Szemei csak akkor pattantak fel a mély transzból, amikor léptek közeledtét érezte. Ahogy kinyúlt érzékeivel, egy alak tudatát találta csak, és mindössze akkor érezte meg szándékait, amikor már szabad szemmel is látta őt. Torinaga volt az, a palota főeunuchja, aki ceremoniális köntöse helyett most egyszerű vörös tunikát és aranyszegélyes, hosszú leplű fehér sapkát viselt. Ajkát ezúttal kékre festette be, és tántorítatlanul közelgett felé. Puyi lassan feltápászkodott, és ünnepi köntöséről lesöpörte a koszt, fegyverét pedig hüvelyébe dugta. Torinaga minderre látszólag ügyet sem vetve állt meg előtte és enyhén meghajolt.

- Felség, jelentések szerint Wenthar császár és kísérete órákon belül megérkezik!

- Pont ahogy vártam - bólintott Enz, miközben megigazította övét. - Mit tudtál meg a Konföderációról?

- A Delpin nevű elég bizalmatlan velünk szemben, a hangadó volt a kíséretben - mondta el a véleményét, miközben várakozott a magát még mindig összeszedő császár mellett. Enz határozottan hasznosnak gondolta a képességeit, annak ellenére, hogy az eunuchok ma már mindenkiben visszatetszést keltettek és évtizedek óta tiltotta a törvény a gyerekek kasztrálását. Ma már csak a természetes módon nemzőképtelenek kerülhettek be a palotába.

- És bizonyára Phennir is az lesz - morfondírozott hangosan. Azután legalábbis biztosan, ha valahogy kilogikázza, hogy a bolygón furcsa dolgok történtek vele. Persze mindenki hallatára beleegyezett a gazdasági egyezménybe, így már csak nagy presztízsveszteséggel táncolhatott vissza az ügylettől. - Értesítsd a Gazdasági Minisztériumot... nem, inkább Onosakát, hogy az Iparvállalat dolgozza ki a lehető leghamarabb a Bilbringi hajógyárak revitalizálására a tervet.

- Felség, bölcs döntés ez? - kérdezte tőle óvatosan. - Onosaka az ellenzék kevéssé titkolt támogatója és tényleges háttérbeli figurája.

- Nem kell rá emlékeztetni - jelezte a kezével, hogy ezt ő is tudja. - Viszont mi az ő két legfőbb jellemzője?

- Pragmatikus és realista, azt hiszem.

- Pontosan. Márpedig az ilyen ember megérzi, hol várható nagyobb haszon a számára - magyarázta Enz, és Torinaga hirtelen megvilágosodva egyetértően bólogatott. Persze szívesen végzett volna vele, de jó képességei révén hasznosabb volt számára élve a vállalatvezető. Persze el kellett majd érkeznie az időnek, amikor letöri a szarvait, de egyelőre a simogató kezet akarta megismertetni vele, hogy aztán mérlegelni tudja melyiket is szeretné inkább a kettő közül...

Torinaga lassan megindult befelé, Enz pedig elgondolkodva tett előre egy lépést, majd kezét előre nyújtva szólt utána.

- Főeunuch!

- Felség - pördült meg azonnal szolgálatkészen.

- Értesítsd a Külügyminisztériumot és a Központi Vezérkart, hogy dolgozzanak ki egy közös akciótervet a térség... biztonságának szavatolására - morfondírozott a megfelelő szavakon. Ha valahova ennyi pénzt befektetnek, érdemes volt a megfelelő óvintézkedéseket is megtenni, mint az ESB esetén. Persze a balgák úgy hihették, ők kaptak biztosítékokat, holott... Az, hogy a Halálbolygó terveit a kezében tartotta, minden biztosítéknál erősebb volt.

- Felség - bólintott, majd további utasításokat várva állt. Enz lassan a gondolataiba idézte a Császári Utat, töprengésének nagyszerűen kivitelezett eredményét.

- Egyúttal értesítsd a Császári Ceremóniahivatalt, hogy készítsék elő a megfelelő szertartásokat egy új főpecsétőr beiktatására. Ideje Hondo volt kancellárt pihenni küldeni - mondta, Torinaga pedig ismét jelezte, hogy megértette a dolgot. Persze látta a szemében, hogy arra kíváncsi, ki léphet a helyére, de ezt nem akarta megosztani vele. Ugyanis akkor azt is el kellett volna árulnia, kit talált a kancellári székbe, Doihara helyére. - Az 500. évi ünnepség kapcsán részesültek egyszeri jutalomban a hivatalnokok és katonák?

- C besorolási osztály és hadnagyi rang felett - idézte vissza rögtön a saját emlékezetéből, Enz pedig azt kívánta, bárcsak ilyen jó emlékezőtehetsége lenne neki is. Amit Torinaga egyszer látott vagy hallott, azt sosem felejtette el, ezért is volt nagyon hasznos eszköz a kezében.

- Fizessék ki ez alatt és a tartalékosoknak is. Császári utasítás - mondta, Torinaga pedig kissé tágabbra nyílt szemmel kérdezett vissza.

- A tartalékosoknak is? Felség, ez több milliárdot jelent, ennyi pénz pedig nem maradt vissza a megszavazott költségvetésből! - jegyezte meg tiltakozó hangon Torinaga, de Enznek erre is volt terve.

- Közöld a császári kincstárnokkal az összeg felét, a másik felét pedig Onosakával, informálisan - mondta, mire a főeunuch ismét bólintott. Onosaka bizonyára nem fogja visszautasítani ha meghallja Bilbringit, a császári magánvagyon pedig több jadéra rúgott, mint amennyit életében el tudna költeni. - Elmehetsz.

Torinaga enyhén meghajolt, majd ezúttal sietősebbre véve lépteit megindult a legközelebbi bejárat felé. Enz rövid ideig követte haladását a szemével, majd amikor eltűnt az egyik kőrakás mögött, megfordult és elindult a női lakrészek felé, vágya által hajtva. Császárként mindent megkaphatott, így ha volt egy dolog, amit nem, az komoly kísértés volt a számára. Már messziről látta a női lakórész elkülönített kertjét, amelynek bejáratánál egy eunuch őrködött. Közeledtére meghajolt és óvatosan félreállt az útból. Még nagyapja idején alakult ki az a szokás, hogy a császár a női lakrészben járva a kiválasztott hölgy előtt leejtette a textilzsebkendőjét, aki aztán követte őt lakosztályába. Persze Enz ritkán látott vendég volt erre, de most semmire ügyet sem vetve haladt egyenesen. Csak néhányan voltak ébren, és ők is félénken pillantottak rá, azonban sehol sem látta azt, akit éppen keresett. Végül némi keresés után egy elhagyatott részen találta meg: éppen a tó hideg vize mellett guggolt, saját tükörképét nézve halkan dúdolt egy dalt. Tegnapi cicomás ruhája helyett most egy egyszerű, tradicionális fehér köpenyt viselt. Lassan kimérte a vizet a tóból, majd arcára öntötte. Enz óvatosan közelebb lépett, de szerencsétlenségére úgy, hogy a tó menti nád megrezgett, Marisa pedig hirtelen odakapta a fejét.

- Hercegnő - üdvözölte mosolyogva, miközben lassan megindult felé, nehogy úgy tűnjön, eddig leselkedett. A nő merev arccal bámult vissza rá.

- Bitorló - mondta végül válasznak, Enz szerint csak azért, hogy őt idegesítse.

- Nemrég még más volt a véleményed - jegyezte meg, közben közel érve a már talpon lévő nőhöz.

- A galaxis trónja tiéd lehet, de a nagai trónon jogszerűen soha nem ülhetsz - felelte makacsul a nő, Enzet pedig a kéjsóvárság őrületébe kergette minden egyes elutasítása.

- Jog! A gyengék menedéke. Egyetlen valami számít, az ősi törvény: az a tiéd, amit erővel elveszel - mondta, majd hirtelen megragadta álla alatt a nőt, és egészen közel húzta magához, arcuk alig pár centiméterre állt meg egymástól. - Akár most magamévá tehetnélek.

- Édes álmodban átvágnám a torkod - felelte a nő, szemében pedig mérhetetlen dac gyűlt össze, Enz pedig mosolyogva hajolt még közelebb. Szeme sarkából azonban egy árnyék mozdulását látta, és kardja is pulzálni kezdett. Midori volt, az a nő árnyékharcosa, támadásra készen, ha úrnője úgy akarja. Biztos volt benne, hogy le tudná győzni, de akkor Marisát veszítené el, talán végleg. A vágya azonban túl nagy volt

- Akár egy pillanatért is boldogan vállalnám - mondta, és lassan közelebb tolta a száját a nőéhez, aki két kezét az övére kulcsolva próbált ellenkezni. Száját rátapasztotta Marisáéra, mire válaszul szétvált a nő ajka, és forrón csókolózni kezdtek, bár testi ellenállása nem hagyott sokkal alább. Igazi megzabolázhatatlan sárkány, gondolta Enz, és még többet akart. Hosszú másodpercekig tartott a csók, amikor hirtelen fájdalom száguldott végig a testén, és ajkában másféle forróságot is érzett. Hirtelen hátrahúzta a fejét, és szabad kezével az ajkához kapott. Marisa megharapta felső ajkát, amiből most vér folyt. Egyik ujjával megtapintotta a sebet, majd szemügyre vette a saját vérét, aztán elmosolyodott.

- Te még akár ébren is meg tudnál ölni - mondta neki. Mielőtt azonban folytatni tudta volna vágyai kielégítését, hirtelen léptekre lett figyelmes. Elengedte Marisát, és hátrébb lépett eggyel, pont akkor, amikor húga, Mikasa hercegnő felbukkant az ajtóban. Enz azonnal magára vette Puyi szerepét és személyiségét.

- Marisa, téged kerestelek! - szólított meg vidáman, majd közelebb érve felismerte testvérét is. - Aniue!

- Mikasa - köszönt vissza Puyi a nevével, miközben Marisa is felé fordult és enyhén meghajolt.

- Sosem hittem, hogy együtt látlak titeket - kuncogott fiatalabb testvére. - Ismeritek egymást?

- Csak most találkoztunk - hazudta rögtön Puyi, egy mosollyal kiegészítve. - A kertben sétálgattam, amikor meghallottam egy nagyszerű éneket.

- Szépen tudsz énekelni? - fordult kíváncsiskodva a nő felé, aki kötelező elpirulás mellett bólintott.

- Most magatokra hagylak hármótokat - mondta, majd egy szertartás meghajlás után megindult kifelé a női lakrészből.

- Hármunkat? Ezt hogy érti? - pislogott Mikasa értetlenül, de a nő nem válaszolt a kérdésre, csak szemével követte a mozgását, miközben óvatosan letörölte a vért saját ajkáról.

- Mi a helyzet a fogollyal? - állt meg a különös elbánást igénylő foglyok lakrészének főkáplárja előtt Enz. Az új főkáplár előtt, aki tudta, milyen fontos feladata van, miután elődjét elbocsátották egyetlen hiba - egy chiss fogoly szökése - miatt. Addigra már átöltözött személyes lakrészében, hogy ne keltsen feltűnést ünnepi ruhájában.

- Mióta elkülönítettük a másik fogolytól, zaklatottabbnak tűnik - felelte, miközben az egyik pulton megnyomott pár gombot, képernyőre hozva a celláját, aminek több berendezési tárgya összetörve hevert a földön. - Rendszeresek a dühkitörései, amik addig tartanak, amíg a neutralizáló meg nem bénítja az idegrendszerét.

- Szállítható állapotban van? - tette fel a következő kérdést. A főkáplár gondolkodás nélkül igennel felelt.

- A veszélyes rabok szállításához használt mobil neutralizálóval igen. Úgy tudom ma estére van előkészítve a...

- Most azonnal el kell szállítani - mondta Enz ellentmondást nem tűrő hangon. - Bátyám már készen áll a ceremoniális flottával, hogy tiszteletét tegye több államban. Most azonnal útnak indulnak.

- Igenis Felség, húsz percen belül...

- Tizenöt!

- Hai! - vágta magát vigyázzba a főkáplár, majd sietve a kommjáért nyúlt, Enz pedig mosolyogva hagyta el az irányítót. A Sárkányt hamarosan megölik a vagaarik egy tervezett rajtaütés során, és eggyel kevesebb gondja lesz, ami miatt aggódnia kell majd.

A követség búcsúztatásán nem volt nagy tömeg, csak a Császári Testőrség néhány tagja állt sorfalat a távozó Noriaki hercegnek.

- Vigyétek birodalmunk jó hírét és jókívánságaim - búcsúzott tőle Puyi, a flottatiszti egyenruhát viselő herceg pedig meghajolt a többi magas rangú tiszttel együtt. Öt modern cirkálóból álló flottájuk kellő súlyt adott diplomáciai szavaiknak, feladatuk pedig az volt, hogy előbb az ESB-be utazzanak, majd egy esetleges megegyezés esetén hivatalos látogatást tegyenek az elismerendő hapan kormányzatnál, aztán vegyenek részt az új szövetségi főkancellár beiktatásán. Mikor megindult a felszállás, a császár bátyjához lépett. - Vigyázz magadra, bátyám.

- Köszönöm, Felség, igyekezni fogok - felelte, majd újra meghajolt, és beállt ő is a hídra tartók sorába. A Sárkányt mindeközben a legnagyobb titokban szállították fel a zászlóshajó rakterébe. A berakodás után a hajók egyszerre indították be légköri repulzoraikat és rugaszkodtak el a felszíntől, majd lassan távolodva egyre kisebbé váltak. Már csak egy apró pontként lehetett látni őket, amikor beizzították hajtóműveiket, és elhagyták a bolygó légterét. Alig fél óra múlva megérkezett Wenthar császár és kísérete egy SiSD flottával együtt, a vezérhajó pedig bolygó körüli pályára állt. Nem sok idő telt bele, hogy megjelenjen a császár kompja a palota legnagyobb leszállóplatformja felett. Ez már sokkal díszesebb fogadás volt, igaz korántsem annyira, mint Wenthar első érkezése idején. Ahogy ereszkedni kezdett a komp rámpája, a zenekar felcsendítette a Galaktikus Birodalom egykori és az ESB mostani himnuszát, Enz pedig a fogadóbizottságtól több lépésre előre várta a mestere érkezését. Mögötte Doihara kancellár, Kazua fejlesztési, Tong hírszerzési és az egyetlen ember, Arekson külügyminiszter állt.


Wayland

3...

A hatalmas mandalóriai flotta szélsebesen haladt a hiperűrben. Az élen kúszó, monumentális zászlóshajó orra lefelé kanyarodott, majd visszahajlott, mintha egy kört akarna bezárni. Azonban csupán rövid ideig tartott, s végződése egyetlen hatalmas hangárt formázott. A Conquistador volt Mandalória fő flottájának zászlóshajója. A törékenyen hosszú, ám annál robosztusabb termetű nehézcirkáló mellett szinte eltörpültek a flotta Devastator és az ezeknél kisebb, Keldabe és Crusader csatahajói. 

2...

Retex Skirata türelmetlenül várakozott a parancsnoki hídon. A nagy hírnévnek örvendő tudós tábornok halványsárga, már-már színtelenné kopott páncélzatot viselt, és szinte sosem vette le horpadt sisakját. Számtalan csatát látott élete során, ugyanakkor erőfeszítéseinek hála sokat tett Mandalória eléggé fiatal orvostudományáért. A Fett-génekre ható vírust is majdnem sikerült legyőznie, azonban kutatásaival várnia kellett egy darabig. Családja legtöbb tagja elárulta az új Mandal'ore-t, ő azonban hűséges maradt hozzá.

1...

Retex Skirata mindvégig hűen fogja szolgálni őt.

- Kilépés! - kurjantotta a kormányos.

A megmagyarázhatatlan, csodálatos kékség néhány pillanat leforgása alatt távoli csillagok milliárdjainak látképévé alakult, amint a flotta fény alatti sebességre lassult. A Retex szeme elé táruló Sith flotta azonban nem nyitott tüzet a váratlan segítség megjelenése után. 

- Nyissanak egy sávot az inváziós flotta felé - rendelkezett a mandalóriai. - Jól figyeljünk arra, hogy a noghrik hallják a beszélgetést!

- A vonal él - jelentette a kommunikációs tiszt.

- Itt Mandalória Első Flottájának parancsnoka - azonosította magát Retex. - Felszólítom önöket, hogy távozzanak a rendszerből. Nincs semmiféle afférunk a Sith Birodalommal, de meg kell védenünk ezt a rendszert. Nem szeretnénk szomszédosak lenni magukkal.

- Doom Nagyúr vagyok - jelentkezett be Feraden. - Azt hiszed, fenyegethetsz, mocskos fejvadász? 

- Ismételten figyelmeztetem...

- Hamarosan erősítést kapunk, s a Birodalom nem csak ezt az áruló pondrót, hanem a ti szektoraitokat is elpusztítja, zsoldos barátom. Most pedig... meghaltok - azzal a képe elhalványodott, majd az adás megszűnt. Retex bólintott a kommtisztnek, s kiadta a parancsot a támadásra. Egyenesen a központi csillagrombolóra zúdíttatott elsöprő erejű össztüzet - hiszen Feraden nem azon tartózkodott.

Retex ellenőrizte a vadászok kivonulását, majd sarkon fordult, és a parancsnoki híd előterében berendezett, a fővezér kilátóhídja mögött felállított, kör alakú oszlop belsejében levő taktikai központba vonult. Talán ez volt a hatalmas cirkáló legbiztonságosabb pontja, s mihelyt belépett, az ajtó hangtalanul bezárult mögötte. A tágas, kört formázó teremben különböző harcosok felügyelték a különböző műveleteket. Retex a középen álló vetítőasztalhoz sietett, s hamarosan befutott Def is, aki a földi erők főparancsnoka volt. Deflariobasa Lok érthető okokból szerette rövidíteni ocsmány nevét, de maga az ember is rövid volt - ám széles vállain annál nagyobb izmok feszültek. Retex Skirata tökéletesen tudta, hogy a férfinak nincs párja a harcban. Def tökéletesen kihasználta és előnyére fordította a termetéből adódó hiányosságait.

- Mit kell letarolni? - recsegte az alacsony férfi szolgálatkészen, majd lecövekelt a flottaparancsnok előtt.

- Egyelőre csak szétverjük a másik flottánkat - felelte Retex, magában mosolyogva társa kérdésén. - Aztán pedig elfoglaljuk a Sithjeink hajóit. 

- Ez mind szép és jó, de mi lesz a noghrikkal?

- Két legyet egy csapásra - dörzsölte az állát Retex, miközben a galaxistérképet pásztázta. - Nemsokára megérkeznek új határvédőink, akiket ebbe a rendszerbe telepítünk. Viszont a noghrik Lord Vader kiképzésének köszönhetően harcos fajjá fejlődtek, s igen veszélyes orgyilkosok hírében állnak. Ha ezzel a manőverrel megnyerjük őket magunknak, ők is beszállhatnak a határvédelmi bizniszbe.

- Minél több faj választ el a Szövetségtől, annál jobb - helyeselt Def. - A sorhajókapitányaid jelentették, hogy lezárták az egész rendszert. Senki sem juthat ki, vagy be. De hamar kell cselekednünk!

- Ne aggódj. A Szövetség most a választások eredményeivel és a kormányalakítással foglalkozik. Amire feleszmélnek, a rendszer rég a miénk lesz. Aztán pedig...

- ...egy újabb küldetés vár rátok, barátaim - jelent meg egy robosztus alak. Mandal’ore a térképvetítőhöz lépett, s átvizsgálta az azon bejelölt stratégiát. Végül bólintott, s társaira függesztette tekintetét. - Most kaptam egy üzenetet a noghriktól. Továbbra is számítanak a segítségünkre, s bármit hajlandók megtenni, hogy fenntarthassák a kultúrájukat. A Sith erősítésről szóló adás miatt egyenesen elvárják, hogy a rendszerben maradjunk. 

- Azt javaslom, adjuk meg nekik, amit akarnak - vigyorgott Retex.

- Vedd fel a kapcsolatot a klánvezérekkel, s ajánld fel nekik egy harcos faj védelmét. Mihelyt Kaster csapatai megérkeznek, betelepítjük verpinekkel a szektort. Rátok bízom a művelet felügyeletét.

- Értem, Mandal’ore.

- Akkor hát tartsunk egy kis hadgyakorlatot! - mosolyodott el Darmord cal Ordo, a Büntető, aztán kirobogott az eligazítóból.

A bolygófelszín barna talaja olyan száraz volt, hogy Farabha gombócot érzett a torkában. Hol vannak azok a szép idők, amikor a noghriknak nem kellett harcolniuk, amikor békében élték életüket zöldellő világaikon? Hol vannak a Vader és a Birodalom előtti idők? Mikor jön el a pillanat, amikor ismét jól élhetnek, és nem sanyargatják őket különféle támadók? Tudván tudta, hogy a mandalóriaiak segítsége nem önzetlen, s kényszerből kell ismét a Vader miatt kialakított kapcsolatokhoz visszatérniük. Egy idő után a noghri népnek kiviláglott, hogy csak a jedik azok, akik segíthetnek rajtuk. Farabha remélte, lesz idejük a jediknek, s főként Lady Vadernek az önzetlen segítségnyújtásra.

Még csak néhány percet kellett gyalogolnia addig a titkos hangárig, ahol a noghrik titkos hajótartománya állomásozott. Nem volt ott sok hajó, de a vezetőség köreiből néhányan felkészültek az esetleges menekülésre, vagy evakuációra. A kiürítés azonban sosem történhetett meg, hiszen a legutóbbi, ismeretlen tettes által elkövetett robbantás után mindössze egyetlen szkiff maradt épen. Farabha remélte, hogy még működőképes, mert az a hajó volt az egyetlen esélye. Nem számított arra, hogy átjut a Sith vagy a mandalóriai flottán, viszont csak az atmoszférát kellett elhagynia ahhoz, hogy küldhessen egy üzenetet Leiának.

Sűrű növényzeten vágott át, s talpának hangjait nem hallhatta senki. A lopakodást művészi szintre emelő noghrik olyan hangtalanul mozogtak, hogy még egy jedi sem érzékelhette őket természetes szerveivel. Farabha elosont néhány társa mellett, észrevétlenül. Nem szerette volna, ha kiderülne, miben mesterkedik. Sosem cselekedhetett volna a klánvezérek döntései ellen, még akkor sem, ha ezzel megmentheti a világát. De őt most nem érdekelték a szabályok. 

Már csak néhány méter választotta el az alig őrzött, kisebbfajta hangártól. A faanyagokból összeeszkábált épület mellett nem látott járőröket, ezért nekiiramodott. Amikor még közelebb ért, már-már a fal mellett bújt meg, rájött, hogy a hangárt egyáltalán nem őrzik. Tudomása szerint nem hagytak volna egy hajót sem védelem nélkül, ezt a különös észrevételét pedig kiváltképp gyanúsnak találta. De nem tehetett mást. Biztos volt benne, hogy ő a galaxis legjobb orgyilkosaival versenyezve is győzne, s tudta, hogy képes lesz észrevétlenül megközelíteni a hajót - hiszen azon generációhoz tartozott, amelyik valaha Thrawn főadmirális szolgálatába szegődött.

Belépett az épületbe. Belül teljes sötétség uralkodott, ezért felkapcsolta a villanyt. Az űrszkiff kitűnő állapotban volt, bár egy kicsit megviseltnek hatott. Farabha tétovázott. Tudta, hogy ha ellenszegül a klánok akaratának, az legalább nyilvános megszégyenítéssel jár. Vállalná a népéért ezt a megaláztatást? Nem kellett sokáig haboznia. Meghozta a döntését. Akkor is megmenti a népét, ha kegyvesztett lesz a vezérei szemében. Vett egy mély levegőt, s elindult a hajó rámpája felé...

...azonban egy láthatatlan falba ütközött.

- Azt hitted, csak te tudsz sétálgatni észrevétlenül? - reccsent egy torzított hang. Kisvártatva a gazdája körvonalai is megjelentek a semmiből. Farabha azon kapta magát, hogy egyszeriben több tucatnyi mandalóriai harcos áll előtte, fölötte, és mögötte. Elkapták. De ez mégis hogyan lehetséges? Nem lehettek láthatatlanok...

- Engedjetek tovább! - követelte. - Nem kérek a ti segítségetekből. 

- Nem úgy tűnik, mintha sok választásod lenne.

- Nem vagytok elegen a Sith erősítés ellen. Szükségünk van a Szövetségre.

Az előtte álló harcos harsány hahotában tört ki.

- Miféle Sith? - kérdezte értetlenséget színlelve.

- Engedjetek tovább!

- Nem kérheted a Szövetség segítségét. Éspedig tudod, hogy miért? Mert az nekünk nem lenne nyerő. Ez az egy rendszer választ el minket tőlük, noghri. A te néped és a verpinek lesznek az ütközőink. Hogy a drágalátos Szövetséged még véletlenül se jöhessen a közelünkbe!

- Miféle verpinek? Miről beszélsz? - Farabha most már végképp összezavarodott.

- Különben is, azt hiszed, a jediknek lesz ideje a ti kis városkátokra, amikor épp a Sithek tizedelik őket?

Farabha szólni akart, azonban látta, hogy a mandalóriai igazat mond. Ezek szerint vége. Végképp egy militarista társadalom szolgáivá lettek. De talán Lady Vader még segíthetne.

- Nem a jedikre van szükség - magyarázta. - Hanem... - befejezni azonban már nem tudta, ugyanis egy lézernyaláb hasította át a felsőtestét. A mandalóriai harcos elfújta pisztolyának gőzét, aztán intett társainak, hogy takarítsák el a hullát.

- Figyeljétek az összes négyzetméterét ennek a nyavalyás bolygónak! Senki sem szökhet ki a felszínre. Bár nagy a gyanúm, hogy ez a kölyök nem tudta, hogy a fenti adások is zavarva vannak. Na, indulás, fiúk!

...

A Nagy Dukha zsúfolásig telt. A klánvezérek mosolygós arca beleolvadt a sűrű tömeg árnyékaiba. A terepet nehézpáncélos Karendhor-gárdisták biztosították, s az asztalok zsúfolásig meg voltak rakva győzelmi ételekkel és italokkal. 

Mandal’ore a klánvezérekkel szemben foglalt helyet. Alig húsz percükbe került, amíg elűzték a Sitheket. A noghri nép pedig rendkívül hálás volt ezért. Egyedül egy Estetakh nevű asszony járkált fel s alá gondterhelten, s Darmord azt is tudni vélte, hogy miért olyan izgatott. Talán jobb lenne őt is eltüntetni a színről? Ugyan miért? A fia bizonyára a Sithek csatájában tűnt el.

- Emeljünk poharat a megmentőinkre! - kiáltott az egyik klánvezér, míg társai helyeslően ujjongtak. Elképesztő, hogy bizonyos népek mennyire másképp látják az életet a halál árnyékának fenyegetése után. Azonban a noghrik csak ideig-óráig ünnepeltek, hamarosan szépen vissza fognak térni mindennapi sanyarú életükhöz. Talán még jót is tett nekik egy kis izgalom.

- Ugye tudják, kedves barátaim, hogy nem fogjuk önöket őrizet nélkül hagyni? - kérdezte Mandal’ore.

- Természetesen, uram - felelte az egyik klántag. - Szükségünk van önökre. Ez a mai napon bebizonyosodott!

- Ahogyan nekünk is szükségünk van önökre - miután nem válaszolt senki, Darmord folytatta. - A Mandalóriai Birodalmat és a Szövetséget ez a rendszer választja el egymástól. Szükségünk van hátvédre. A noghri népet és a hamarosan betelepülő verpineket azzal bízom meg, hogy nyújtsanak határvédelmet a szektorunknak, továbbá, hogy névlegesen beleolvadjanak a Birodalomba. Ez a segítségünknek az ára. Természetesen nem vesztik el a szuverenitásukat, csupán ezúttal a mandalóriaiak diktálnak. A szektoruk védelmét máris megerősítettük, Sith erősítésnek egyelőre semmi nyoma. 

El kellett telnie néhány percnek, mire a noghrik felfogták a mondanivalója lényegét. Persze mindannyian számíthattak erre.

- Viszont nem leszünk egy újabb hadúr rabszolgái - szögezte le a klánvezér.

- Nincs szükségünk a harci szolgálataikra. Itt lesznek a verpinek, s az én harcosaim. 

- Akkor, rendben van. Szükségünk van a védelmükre. 

- Egy pillanat - törölte meg a száját Mandal’ore, ugyanis a személyi hívója jelzett. Felállt, s odébb sétált a tömegtől. Amikor meggyőződött róla, hogy senki nem hallja őt, rákérdezett.

- Lestin egy droidgyárat talált a Concordián, Mandal’ore - jelentette Sicus. 

- Működőképesek?

- Igen, és több, mint 3000 példány.

- Ki rendelte el a gyártást?

- A gyártás régen leállt. A droidok ki vannak kapcsolva, több évtizede lehetnek itt. Mindegyiken azt írja, hogy SZRSZ.

- SZRSZ? - morfondírozott Darmord. - Talán a Szabad Rendszerek Szövetsége? A szeparatista konföderáció! Ez az. Ha ezek a Klónok háborújából vannak, akkor harci droidok! Megtudtál még valamit?

- A lerakat központi számítógépe szerint a fő gyártók csomópontja a Geonosison van. Egy még most is üzemel.

Mandal’ore kissé odébb lépett, ugyanis két noghri hallótávolságon belülre somfordált. Jobbnak látta, ha nem beszél túl sokat, ezért felvette a maszkját, s annak rádióját állította a privát frekvenciára.

- Küldjetek felderítőket a Geonosisi Monarchiába! Azonnal indulok vissza a Mandalore-ra. Készítsd elő a legjobb harcosainkat, Sicus! Azok a szárnyasok nem egyhamar adják meg magukat.

- Értettem. Sicus vége.

Mandal'ore visszaballagott a lakomára. Birodalma egyre csak erősödni látszott, s a szeparatisták hátrahagyott droidjait bevetheti az olyan feladatoknál, ahol nem szívesen áldozná fel a saját embereit. Elhatározta, hogy Lestint előlépteti a felfedezéséért, az embereivel együtt. Nem beszélve arról, hogy a harcosok most már élesben is kipróbálhatják rozsdás reflexeiket!


Telos

Mamorunak tetszett a terv, amit Kre'fey sietve eszkábált, leszámítva az éppen létrejövő fekete lyukat, ami ha nem vigyáznak, nem csak a bolygót, de őket is elnyelheti. Márpedig egy ilyenbe bekerülni korántsem számított előnyösnek valaki egészségére nézni. Most pedig, hogy a Yuuzhan Vongot visszafogták, mind ők - a tiltóhajók miatt - mind a Yuuzhan Vong csapdába esett. Talán meg is érdemeltük egymást, morfondírozott a nagai flottatiszt.

- Nem szeretem, ha egy nap kétszer próbálnak megölni - méltatlankodott Kitsune.

- Kötve hiszem, hogy akad olyan, aki kifejezetten rajongana érte - jegyezte meg Mamoru mosolyogva, és most sajnálhatta, hogy nem látja a nő arcát a maszk mögött. - Márpedig épp ezért teszünk róla, hogy ne sikerüljön. Kapcsolják a tudományos részleget.

A csatát mutató, panorámaablakként felszerelt képernyőkön hirtelen megjelent egy új ablak. Ugyan egyenruhások voltak a vonal túlsó végén, még így is sokkal inkább tűntek tudósoknak gyűrött egyenruhájukban. Tisztelegtek, amit Kodai kapitány viszonzott.

- Mit tudunk a won'ogu fekete lyukakról? - tért rögtön a tárgyra.

- A gravitációs tér torzításával képesek létrehozni - mondta a középső. - De ekkora méretben még felvételeken se láttam.

- És alaphelyzetben mi kell egy fekete lyuk létrejöttéhez? - tette fel a következő kérdést Mamoru, akin látszott, van már valamiféle elképzelése milyen tervet használjanak.

- Sok energia. Például ami egy csillag összeesésekor szabadul fel - vágta rá a középső, akit kicsit meglepett ez az egyszerű kérdés.

- Jelen esetben pedig a dovin basalok jelentik a katalizátort, de az energia jelen van? - kérdezte elgondolkodva, mire a tudósok összenéztek.

- Igen uram - felelte végül a középső ismét. - Ezeket mi csak hamis fekete lyukaknak nevezzük, mivel egy bizonyos pontig megállítható és visszacsinálható a folyamat.

- Ez teszi effektív fegyverré - bólintott egyetértően. - Kísérleti nanorobotjaink pedig képesek az energiaáramlást befolyásolni, összezavarni.

- Csak nem...? - döbbent meg a jobb oldalon álló, Mamoru pedig elégedetten bólintott.

- De. Lehetséges, vagy sem? - tette fel az egyszerű kérdést.

- Ötven százalék esélyt adok rá - felelte komoly képpel a középső, a részlegvezető.

- Gyanítom mi lehet a másik ötven százalék - vigyorodott el, majd egyetlen mozdulattal bontotta a vonalat. - Parancs a tűzvezérlésnek: Tate rakétákat betölteni a vetőcsövekbe! A testet szereljék fel a kísérleti nanorobotokkal és egy sztenderd robbanófejjel.

- Robbanófejjel, uram?

- Így igaz. Kár lenne az elején lelőni a meglepetést, nemde? - felelte Mamoru, és magán érezte a hídon lévők döbbent tekinteteit. Most még Kitsune is elismeréssel adózott neki.

- Ezt hol tanultad? - kérdezte halkan. Mamoru elmosolyodott.

- Nem véletlenül kerültem ennek a tesztüzemnek az élére, drágám.

Tucatnyi rakéta záporozott a dovin basalokra a Jinguról, amelyek némelyike felrobbantott egyet-egyet az organizmusok közül, de különösebb kárt nem tehetett a képződő fekete lyukban. A kiáramló nanobotok azonban már körbevették az élő organizmusok körül áramló hatalmas gravitációs energiát, és hozzáláttak annak manipulálásához. A fekete lyuk terjedésében anomáliák képződtek, néhol összébb húzódott, máshol kitágult, és azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy hamarabb elnyeli a Yuuzhan Vongot, minthogy akár még egy imát is rebeghetnének isteneiknek. Eddigre már Mamoruék kezében volt a részleges irányítás, és képesek voltak megfékezni a további terjedést, sőt lassan az egész képződmény összeomlását is elő tudták volna idézni.

...

Alarcon csendben figyelte a kialakult eseményeket, és csak szemfüles néző vehette észre, hogy szája széle enyhén megrendült, amikor kiderült, mire is készült egészen eddig a Yuuzhan Vong. Zavar futott végig a tiszteken, akik bizonyosan nem akartak itt lenni, mikor ez a fekete lyuk elszabadul. Kivéve persze a telosiakat, akiknek a hazájuk volt veszélyben.

- Uram, N'agh miniszterelnök van a vonalban - lépett hozzá kissé leizzadt homlokkal a komtiszt, aki úgy remegett, mintha éppen egy szál vadászgépben küldték volna ki az egész Sith flotta ellen.

- Nem ér rá ez a csevegés máskor? - kérdezte még hozzá képest is szokatlanul durván.

- A... Azt kérdezi, kezdjék-e meg az evakuációt - nyelt egyet a komtiszt, ám Alarcon nem tudta, hogy ez neki szól-e vagy annak a feneketlen szörnyek odakint.

- Mondja meg neki, hogy hasznosabb, ha utoljára még kufircol valakivel. Ez az izé perceken belül elszabadulhat - közölte baljóslatúan, a tiszt pedig botladozva hátralépett.

- Lap, koncentráljuk a tűzerőnket azokra a dögökre! - parancsolta vicsorítva. - Meg fogok dolgozni azokért a kurva posztumusz csillagokért!

- Igenis - bólintott, és úgy tűnt, ő az egyetlen, aki meg tudta őrizni a hidegvérét. - Schwarz Lanzenreiter két másodperccel jobbra, eggyel fentebb! Kwymari szövetséges flotta, öttel balra, kettővel lejjebb! Tüzérségi össztüzet fogunk rájuk zúdítani!

A serennoi és szövetséges hajók egyszerre nyitottak tüzet ott lőve a Yuuzhan Vongot, ahol érték. Mivel a front egy jelentős részét átengedték más államok flottáinak, csak a saját szektorukat kellett nyomás alatt tartani, így nem okozott különösebben gondot a hadművelet véghezvitele ennyi hajóval sem. A Központi Flotta sem mozdult tapodtat sem, annak ellenére, hogy mi várhatott rájuk. Ezt az egyet Tavira javára kellett írnia, és úgy tűnik nem csak Daala az egyetlen nősténykrayt, akiben még maradt valami a régi szuflából.

...

A Yuuzhan Vong oldaltámadó flotta maradványainak ellenőrzésére az első különítmény indult, öt Hyperionnal és néhány kísérőhajóval felfegyverezve. Az idős parancsnok, Warren kommodore nem akart kockáztatni, ezért homorú kör alakzatba állította hajóit, elég laza formációban, hogy egyszerre csak egy eshessen az ellenség támadásának áldozatul, és a többiek segíthessék. A Helios fedélzetén tapintani lehetett a feszültséget, de az idős tiszt kötelességének érezte, hogy minden nehézség ellenére végrehajthassa a feladatot.

- A műszereink nem tudnak kimutatni semmit - jelentette a kezelőpultnál ülő egyik egyenruhás.

- Küldjünk be vadászgépeket - utasította a kommodore, de a mellette álló fiatal adjutánsa mellé hajolt, a fülébe súgva.

- Uram, talán jobb, ha magunk is behatolunk a törmelék közé. A pajzsaink elbírnak vele, és ha valami van odabent, könnyen tovább bujkálhat egy-egy vadász leszedése után.

- Hmmm - csinált úgy, mintha a torkát köszörülné. Adjutánsa, Malcom Wideborn az évfolyama legjobb diákja volt, és sokan az évtized legtehetségesebb tiszti iskolásának tartották. A véleményével mindenképpen illett számolni.

- Tartsák a távolságot a gépektől, és hatoljanak be a mi hajóink is! Pajzsokat a maximumra!

...

- Shev'na kersh'sha... Yun-Yammka korai'do...  - váltott győzelmi kántálásból a halott harcosok eljövendő dicsőségét éltető szólamba Rau'Parang körül néhány harcos és pap, ahogyan a Yammka Ökle pillanatokkal azután, hogy megindult, vissza is vágódott a fekete térből... ugyanabban a rendszerben, ahol a hitetlenek halálcsapdáját éppen bezárni kényszerült. 

A hátuk mögött a hatalmas anomáliával, amelyet a Chulak basalok generáltak.. előttük pedig a hitetlenek flottáinak legerősebb hajóival. 

- Ha kell... itt halunk meg! - csapott öklével az irányzócsuklyákat tartó korallpultba Rau'Parang. - Do'roik Vong pratt'e! Védjétek a dovin basalokat halálig, amíg a emésztő mélység elég nagy nem lesz mindenkinek! Az egész rendszert ajánljuk Yun-Yammkának a harcosaink lelkével együtt!

A Yuuzhan Vong hajók elszántan tüzelni kezdtek a szövetségi flotta hatalmas, az Uro'ik és Matalok cirkálókkal vetekedő méretű mon cal csatahajókra, amelyek erős pajzsai kékesen vibrálni kezdtek a találatok alatt. A Yuuzhan Vong láthatóan el volt szánva rá, hogy ha nem tud menekülni, akkor minél többet magával visz az egyre növekvő fekete lyukba a hátuk mögött a védők flottáiból...

Lézer-, plazma-, ion- és protonlövedékek ezrei csapódtak a Yuuzhan Vong hajókba, amelyek korallrakétákkal és vulkántöltetekkel válaszoltak. Néhány kisebb korallhajó megpróbálta felöklelni szövetségi ellenfeleit, amelyek éles manőverekkel igyekezték elkerülni az öngyilkos támadásokat. 

És ebben a pillanatban a hatalmas dovin basalok vibrálni kezdtek, néhány közülük zsugorodni kezdett, mintha elveszítette volna saját mezejének koherenciáját... a gyűrűjükben lévő egyre növekvő fekete lyuk vonzása pedig csökkent, ahogyan az anomália zsugorodni kezdett. 

- Nem lehet... - suttogta maga elé Rau'Parang. 

...

- Nem lehet! - csapott szőrös tenyerébe a Ralroost fedélzetén Kre'fey. - Mi történik? 

- A nagaiok voltak! - jelentette az érzékelős tiszt, aki a bothan csatacirkáló érzékeny szenzoros rendszereit kezelte. - Azt hiszem, admirális, valamiféle rakétát, vagy rakétákat lőttek az óriásbasalok felé... destabilizálódik a tömegvonzási mezejük, a fekete lyuk összeomlik!

- Sha'wr - mordult fel elégedetlenül Kre'fey. Ő maga egy percig sem bánta volna, ha addig a tiltóhajók gyűrűjében tartják a Yuuzhan Vong flottát, ameddig a saját maguk generálta fekete lyuk akkorára nem nő, hogy elnyelje őket, és csak utána szakadnak el, saját tiltóhajóik ellenhatását kihasználva. Az ar'kai szellemében Kre'feynek egy pillanatig sem okozott volna gondot feláldozni ezt a bolygót és a planetáris védelmi erőket egy egész, különösebb veszteségek nélkül megsemmisíthető korallzabáló flotta pusztulásáért. Még a lehetséges diplomáciai következményeket figyelembe véve sem. Így viszont elhúzódó harcra kellett készülniük, felmorzsoló küzdelemre, hacsak nem akarták elengedni a biofanatikus idegeneket. Márpedig Kre'feynek nem állt szándékában ilyesmi. 

- Üzenjenek minden hajónak, hogy koncentrálják a tüzet a külső Yuuzhan Vong védelmi vonalra! Vonalról vonalra, lépésről lépésre felmorzsoljuk őket, és egyetlen egyet sem engedünk ki! A tiltóhajók tartsák fent a mezőt! 

Néhány perc zavart szaladgálás következett a Ralroost hídján, miközben a bothan adjutánsok és kommunikációs tisztek igyekeztek az admirálisuk sebességével követni az eseményeket és továbbítani a javaslatokat a szövetséges flotta többi kontingense számára. 

A taktikai megjelenítő alapján azonban nem úgy tűnt, mintha mindenki megszívlelné a Konföderáció admirálisának szavait. A többi flottához képest előrébb álló, karéj helyet egyenes, hegyes éket formáló szövetségi flotta továbbra is a Yuuzhan Vong formáció közepe felé haladt. 

- Miért nem válaszol Niathal? - mordult Kre'fey a barna sörényű adjutánsa felé, akinek a Viscount-ot kellett volna hívnia. 

Válasz helyett azonban az érzékelős tiszt kiáltott fel ismét. 

- A szövetségiek tüzet nyitottak... a megmaradt óriásbasalokra

- Ilyen távolságból? - simított végig döbbenten arcszőrzetén a bothan admirális. Bár Niathal hajói már közel voltak a Yuuzhan Vong flotta elővédjéhez, az összeomló fekete lyuk körüli, még ép dovin basalok így is a hagyományos turbolézerek szokásos hatósugarának kétszeresére voltak. 

- Üzenet a Viscount-tól, széles sávon, minden hajónak! 

- Kapcsolja át - fordult a fő kivetítő felé Kre'fey. Rossz érzése támadt. 

...

Niathal hatalmas, kerek tekintettel meredt az egyre zsugorodó fekete lyukra. Eredeti terve, hogy amennyire csak a gravitációs horizont engedi, a Yuuzhan Vong flotta közelébe kerül, annyi kárt okoz, amennyit csak tud, majd azzal a biztos tudattal, hogy ő mindent megtett, és mindenki láthatta, visszavonul... nos, ez a Yuuzhan Vong flotta óriási dovin basaljának egyikével éppen most dőlt dugába. 

- Ez... - hebegte maga elé. 

- Csapda? - jegyezte meg szolgálatkészen a hajó első tisztje, egy sötétebb bőrű mon cal. 

- Legfeljebb meglepetés, kapitány - biggyesztette alsó ajkát Niathal, ami mon calként elég szomorú megjelenést kölcsönzött neki, inkább, mint megvetőt. - Idegen behatás érte azt a dovin basalt, bizonyára valamelyik szövetségesünk egy eddig ismeretlen fegyverrel lődöz. Tudták azonosítani? 

- Dolgozunk rajta, asszonyom, de még nem. A fekete lyuk... az összeomlás közepén áll - jelentette a távérzékelős pulttól cincogva egy, az átlagosnál is alacsonyabb sullusti kezelő. 

Niathalnak csak néhány pillanat kellett, hogy új tervet gyártson. Eredetileg nem alkalmazhatta volna ezt a taktikát, mert az ép fekete lyuk mezeje eltérítette volna a lövéseket. Azonban most a helyzet megváltozott, ráadásul, ha a saját hajói nem érzékelték, hogy pontosan milyen fegyvert használtak a dovin basal ellen, akkor jó eséllyel a szövetséges hajók többsége sem. 

És Niathal egyetlen dolgot utált jobban a vereségnél - valaki másnak átengedni a győzelem dicsőségét. 

- Üzenjenek az Anakin Solo-nak, a Crix Madine-nek és a Mon Mothma-nak! Nagy hatótávolságú turbolézereket aktiválni! Célozzák be a többi dovin basalt, tűz!

A szövetségi flotta hátvédjében álló két csillagromboló, valamint a nemrég érkezett, fiatalabb harmadik társuk, bár még jelentős távolságban voltak a Yuuzhan Vong védelemtől, tüzet nyitottak. 

Az átlagos turbolézerek plazmalövedékeit meghaladó méretű, hosszú, zöldes nyalábok átsuhantak a kordont alkotó szövetséges hajók és az előrenyomuló mon cal cirkálók és Yuuzhan Vong ellenfeleik közti réseken, és becsapódtak a hadszíntér másik végén elhelyezkedő sérült, megzavart dovin basalokba. A meggyengült védelmi, a nagai nano-fegyverekre fókuszáló torzító lények nem voltak képesek újabb anomáliákat generálni, hogy elnyeljék a váratlan támadás hatását, és nemsokára lángba borultak. 

- Minden szövetséges hajó, teljes sebességgel előre! Tűz a hagyományos fegyverekkel! Cél az ellenséges Kor Chokk! - adta ki a parancsot Niathal. - A Yuuzhan Vong külső védelmi vonalait hagyják az utánunk jövőkre! Nyilvános csatornát!

Miközben a robosztus mon cal csatacirkálók utat nyitottak a Yuuzhan Vong védelmi vonalban, beékelődve az ellenséges flotta formációjába, élükön az ellenséges zászlóshajó felé törő Viscount-tal, Niathal politikai beszédeken edződött, határozott hangja belengte a közös csatornákat. 

- Cha Niathal admirális a Telost védő flotta minden szövetséges egységének! Nagy hatótávolságú ütegeinkkel megsemmisítettük az anomáliát generáló Yuuzhan Vong dovin basalokat! Megkezdjük az inváziós ellenség megsemmisítését közvetlen irányzással! Kérjük, csatlakozzanak, és végezzünk velük! 

...

- Mit csinálnak a szövetségiek... - bámult hosszúra nyúlt arccal a senkire és semmire nem hallgató, előrenyomuló mon cal formációra a Ralroost első tisztje. 

- Megmondom én, mit csinál az az öreg zátonylakó némber - horkantott fel Kre'fey. - Learatja a babérokat, azt.

...

- Megsemmisítették az anomáliát - mosolygott szórakozottan Mamoru, a Szövetség üzenetének hatására, és minden oka megvolt rá, hogy így tegyen. Egy olyan taktikát alkalmazott sikerrel, ami egyébként igencsak kétséges eredménnyel kecsegtetett. Most még bekötözött keze sem fájt annyira, mint előtte. - Nos, addig jó, amíg nem kezdenek kutakodni.

- A nanobotokkal mi lesz? - kérdezte érdeklődve az első tiszt.

- Begyűjtünk párat távozás előtt. De attól félek a pezsgőbontásra nem maradunk itt - felelte nagy könnyedséggel a hangjában Mamoru. Maga sem volt teljesen biztos a sikerben, így igazán megkönnyebbülhetett. - A csata további részét hagyjuk a dicsőségvadászokra. Mi minden rendszert sikerrel teszteltünk.

- A barbárok hamarosan megtudják, hogy míg a dicsőség mulandó, a fegyvereink ereje nem - mondta Kitsune, és szokásos stílusával szöges ellentétben most ő is egész elégedettnek tűnt. Nos, nem késhet már sokat az az ellentengernagyi kinevezés, gondolta elégedetten Mamoru, miközben figyelte az elhúzó hajókat.

...

Alarcon maga sem hitte el, hogy mi történik éppen: a fekete lyuk valami csoda folytán összeomlott, ám mielőtt elérte volna a vég, a Szövetség sietve pusztította el az anomáliát generáló, megzavarodott lények maradékát. A megkönnyebbülés végigfutott az egész legénységen, és az altengernagy is máris sokkal kényelmesebbnek érezte a székét.

- Uram, a Szövetség benyomul az ellenség közé - jelentette Lap, és Alarcon biccentett. Ő teljesen elégedett volt saját felőrlőtaktikájával, ráadásul erői a harcok kezdete óta kimerültek, így kész volt arra, hogy a mon cal admirálisnak hagyja az ellenség végső megtörésének dicsőségét.

- Folytassák, amit megkezdtek! Lap, azt hiszem innentől még maga sem ronthat el semmit - mondta a szokásosnál jóval barátságosabban adjutánsának, aki biccentett.

- Még valami, uram?

- Ne feledje átadni a gratulációmat Niathal admirálisnak. Mély, szívből jövő gratulációmat - pontosította magát, és még ő is meglepődött, hogy milyen szívélyes tud lenni néhanapján. De azért virágcsokorra ne számítson a vén diktátorpotentát. Elégedetten hagyta el a hidat, tudva, hogy a csata után megkapja a tengernagyi csillagjait. Akkor pedig a központi vezérkarba is bekerül. Ki tudja, idővel talán még Appletont is leválthatja majd a flotta élén. Aztán ki tudja, pár év múlva leszerel és megméretteti magát az elnökválasztáson. A választók szeretik a hősies katonákat.

...

Tavira elégedetten látta, hogy minden a tervének megfelelően alakult egyelőre. A Központi Flotta egyetlen vadászgépet sem veszített az ütközetben, ezután azonban mégis elmondhatta, hogy ő is részt vett a csatában, ahol a vongellenes koalíció első jelentős győzelmét aratta. Nem olyan grandiózus visszatérés volt a galaktikus politikába, mint Daala hirtelen államfővé válása, de attól mindenképpen tartósabbnak szánta. Serenno és különösen elnöke, a nagyravágyó Keller elég volt egyelőre a számára ahhoz, hogy újra a köztudatba kerüljön. Aztán ki tudja miféle lehetőségek adódnak: talán átveszi itt az uralmat vagy keres egy helyet, ahol érdemesebb ezt tenni. Nem volt ő semmivel rosszabb a vénlánynál, hogy akár egy demokrácia élére is kerülhessen.

- Asszonyom, van valami utasítása? - érdeklődte meg tapintatosan a flotta parancsnoka, akinek posztját az út erejéig átvette.

- Semmi - közölte hűvösen, és tovább figyelte a plexin keresztül az ütközetet. Daala és Niathal ügyes taktikusok voltak, ám ő mindig is inkább stratégának képzelte el magát. Egy flotta vagy akár egy rendszer megsemmisülése semmit se nyomott a latba, ha valaki hozzá hasonlóan átlátta a világméretű játszmát. Tavira halványan elmosolyodott.

...

- Hát nem viszik túlzásba - pillantott a taktikai térképre Niathal, miközben a kivetítőt szinte teljesen elborította az a roppant koralltömeg, ami az ellenséges Kor Chokk törzsét jelentette. Ilyen távolságból a masszív Viscount-ot még csak az sem fenyegette, hogy az ellenséges szuper-osztályú vezérhajó öngyilkos akcióval próbálkozik. A hosszú, kerekded törzsű, méreteihez képest viszonylag mozgékony mon cal zászlóshajóhoz képest a Yuuzhan Vong csillagcirkáló sokkal inkább hasonlított egy hatalmas, ágas-bogas űrállomásra, amelynek különálló, önmagukban is nehézcirkáló-méretű darabjait (melyek valamikor önálló nehézcirkálók, például Matalok-ok lehettek, vagy arra tervezték őket, hogy a jövőben váljanak azzá) hosszú, masszív korallhidak és fogókarok kötötték össze. Éppen ezért egy ütközéssel maximum a mon cal vezérhajó egy-egy szekcióját tudta volna megrongálni, míg saját struktúrája darabjaira tört volna. 

- A szövetségeseink sem - jegyezte meg a másodtiszt, miközben odakint újabb Yuuzhan Vong nehézcirkáló robbant fel, ahogyan a behatoló mon cal hajók sorozataira koncentráló dovin basalok védelmén átjutott néhány sorozat a hátvédet alkotó csillagrombolók nagy hatótávolságú lövegeiből. 

Niathal egyetértően bólintott. Úgy tűnt, a serennoi flottának megfelel a nézőtéri szerep, míg Kre'fey udvarias üzenetben tudtatta a szövetségi flottával, hogy a kapacitásaik határain járnak. Biztos megsértődött az öreg bothan, hogy nem ő az ünnepelt hős, mosolyodott el magában Niathal. A Harmadik Birodalom erői sem mozdultak egyelőre, bár eredetileg ők voltak a legközelebb az ellenséghez, és számottevő veszteségeket szenvedtek a korábbi szakaszban... a nagaiok pedig... nos, Niathal úgy volt vele, hogy minél tovább maradnak ki ebből, annál jobb. 

- Folytatjuk az előrenyomulást, és amint átvágtunk a flottán, védelmi pozíciót veszünk fel orbiton a megmaradt planetáris védelmi flotta mellett - adta ki az újabb parancsot. Egy behatoló ék-manőver is elegendő volt arra, hogy megfelelő mennyiségű felvételt raktározzanak el a holohíradok részére a Yuuzhan Vongot közvetlen közelről csépelő szövetségi hajókról, Niathalnak pedig elsősorban erre volt szüksége - a mártíthalálért már jóval kevésbé lelkesedett. 

...

Tua Huzul a nyugalom, vagy pontosabban a még ki nem tört vulkán szigeteként állt a Matalok vezérlőkamrájában, miközben harcosai és kezelői közül jó néhányan őrült kiáltásokat hallatva rohangáltak fel s alá, csonkolták magukat, vagy kíséreltek meg rituális öngyilkosságot elkövetni, ahogyan a taktikai membránról egyre több, a Yuuzhan Vong főerőt jelző lila hátú bogár tért vissza az alul lévő gyűjtőhártyába, jelezve Rau'Parang flottájának lassú pusztulását. 

A vén parancsnok felsóhajtott. Vonzónak tűnt a perspektíva, hogy bent harcoló klántársaihoz hasonlóan ő is dicső halált haljon, elismerve, a hitetlenek ezúttal erősebbek voltak... de valakinek vállalnia kellett a szégyent, hogy elviszi a híreket a Hadmesternek és az ő keze által veszik el. 

Tua Huzul pedig nem lett volna jó Yuuzhan Vong parancsnok, ha ezt bármelyik alárendeltjének is átengedi. 

- Parancsnok, ellenséges kötelék közeledik! Vadászok, mögöttük pedig hitetlen fémcirkálók! - jelentette az egyik irányzó, akit még nem kapott el a kétségbeesett vallásos áhítat. 

- Üzenjenek a Fájdalom ölelésének! Támadják meg az ellenséget, és tartsák fel addig, amíg elszakadunk! Irány Chulok'yu’ggar!

A Fájdalom volt Tua Huzul flottájának utolsó megmaradt egysége a vezérhajón kívül. A korall-csatahajó parancsnoka engedelmes főhajtással vette tudomásul a villipen keresztül továbbított parancsot, majd amikor a közeledő serennoi cirkálók egyike elég közel ért hozzá, levált az aszteroidáról és minden vulkánágyújával tűz alá vette. 

Amíg a serennoiak a korallhajó felé fordultak, Tua Huzul zászlóshajója lassan, a legkisebb árulkodó jelek és torzulások kibocsátásával kiosont az aszteroidamezőből, majd a Rau'Parang flottáját sakkban tartó tiltóhajók hatókörén kívül aktiválta dovin basaljait, és elhagyta a rendszert, hogy jelentést tegyen a Hadmesternek a szégyenletes vereségről.

...

Brodrig tűnődve tanulmányozta a Screbin, és a valamivel hamarább érkezett Dorwin üzenetkapszuláját. A tény, miszerint egyik főnemes se részletezte a fenyegetés mibenlétét, csakis azt jelenthette, mint minden hasonló esetben, hogy nem állhat fenn a rejtjelezett üzenet megfejtésének kockázata, ezért csupán annyit hoztak a tudomására, hogy baj van. Annak mibenléte azonban titokban maradt előtte. 

A Mirelis jóval távolabb állomásozott Gatash admirális flottájától, s Brodrig már megtette azt, amiért személyesen érkezett erre a helyre. Két perccel ezelőtt jelentették, hogy a bolygóra csempészett szállítmány akadálymentesen és észrevétlenül megérkezett. A Vezér tehát teljesítette a saját kis küldetését, azonban még nem vonulhatott el a csatából - látnia kellett az újonnan érkező erősítés reakcióit, hogy annak függvényében megfelelőképpen utasíthassa Gatash admirálist a további teendőkről. A Ziostról érkező üzenetek azonban megváltoztatták a helyzetet.

- Admirális! - szólt a térképasztalán tevékenykedő arasznyi holoalaknak. A nő felé fordult, s enyhén meghajtotta a fejét. - Visszatérek a Ziostra. Úgy hiszem, nincs már szüksége az én flottámra.

- Mostmár boldogulunk, eminenciás uram.

- Rendben van. A szövetségesek hatalmi és presztízsharcaitól távol, önnek a Yuuzhan Vongok megsemmisítése a feladata, ezt ne feledje!

- Uram, engem nem érdekel a dicsőség - felelte sértődötten Gatash.

- Tudom. Ezért hagyom itt lelkiismeretfurdalás nélkül. Megfejtették az elmenekült flotta útvonalát?

- Igen, eminenciás uram. Kiszámítottuk a lehetséges érkezési útvonalakat.

- Akkor győzze meg a társait, hogy miután itt végeztek, eredjenek a nyomukba. Az írmagjukat is ki kell irtanunk. Addig is küldje utánuk az SS-alakulatát felderítésképpen. Öné a parancsnokság, Gatash admirális!

- Értettem - a nő bólintott, majd ismét hátat fordított Brodrignak, aki éppen látta, amint a szárnysegédjéhez fordul, miután megszakította a vonalat.

Brodrig és kísérőflottája már távolodott a csatától, amikor a Vezér megpillantotta azt a fényvillanást, amit csak akkor láthatott, ha tudta, hova kell néznie. Mindössze eddig kellett várnia, immár kiadhatta az indulási parancsot. Társa tehát fellőtte az űrbe, amit ő sikeresen lejuttatott hozzá, így az utolsó darab is a helyére került. Bár a dolognak nem volt semmi köze a csatához, Brodrig úgy érezte, most már végérvényesen győzedelmeskedtek. 

- Indulhatunk, kapitány! - szólt a kommunikátorába, s a harmadik birodalmi kiegészítő zászlósflotta a hiperűrbe ugrott.

...

Lap széles mosollyal figyelte, ahogy a szövetségi hajók utat törnek maguknak a Yuuzhan Vongon keresztül, egymás után pusztítva el az útjukba kerülő hajókat. Kegyetlen ütközet folyt odakint, de a nehezén már túl voltak és sikerült minden nehézséget elhárítani, köztük a mindenkit elnyeléssel fenyegető fekete lyukat is. Alarcon minden bizonnyal megkapja majd az áhított csillagjait, ő maga pedig végre szintén egy önálló egység élére kerülhetett, ami plusz fizetést is jelent. Mivel nemsokára meg tervezett nősülni, minden egyes kreditre szüksége volt, hogy boldog családi életet teremthessen az ő Jeksijének. Alig kapott észre ezen álmodozásából, mikor a szövetségi flotta máris besorakozott melléjük, és a gyűrű még szorosabbá vált, nem mintha a Yuuzhan Vong jelét adta volna annak, hogy ki akar törni.

- Bombázást koncentrálni a Kor Chokkra! - parancsolta, és a serennoi és szövetséges hajók közül a lőtávolságban lévő egyszerre az óriási szörnyeteget kezdték lőni, és a hajónak egyszerűen nem volt annyi dovin basalja, hogy minddel elbírjon. Egymás után csapódtak a testébe lövedékek, súlyos károkat okozva, gyakran hatalmas darabokat szakítva ki a képződményből. Mikor a hajó a Viscountról érkező lézerek hatására nagy robbanás keretében végleg elpusztult, a hídon hangos üdvrivalgás futott végig. Maradt még ugyan néhány kisebb Yuuzhan Vong hajó, de azokkal már nem volt sok probléma, és nemsokára már csak a takarítás volt hátra. Lap a szájához emelte a kommot.

- Üzenet minden baráti hajónak. A Hydian-menti Szövetség köszöni minden állam önzetlen segítségét, és egyúttal gratulál a Yuuzhan Vong elleni győzelemhez. Különös tekintettel Niathal admirálisnak, aki nemcsak megvédett minket a fekete lyuk fenyegetésétől, de a Kor Chokkal is végzett. Legyen ez a nap a Yuuzhan Vong elleni közös háború első napja. Még egyszer: gratulálok mindenkinek.

...

Warren kommodorét nem érte váratlanul, mikor egy ellenséges hajó feltűnt az alakzat előtt és támadást indított. Ő maga is itt rejtette volna el a hajóját hasonló helyzetben. A Yuuzhan Vong cirkáló dühösen vetette rá magát a Pyrrhos cirkálóra, és vad közelharc bontakozott ki, ahol a maradék korallvadászok is bevetették magukat. Mivel a hajó a homorú kör egyik sarkán helyezkedett el, az alakzatban lévő többi hajó könnyedén ráfordulhatott, hogy tüzeljen rájuk. A Hyperionok egyesített tűzereje hamar kivégezte az utolsó Yuuzhan Vong hajót, ami egy robbanás közepette hullott apró koralldarabokra.

- Uram, üzenet a flottától - lépett a kommodoréhoz a kommunikációs tiszt. - Lap kommodore tudni kívánja, vannak-e még ellenséges hajók erre.

- Nincsenek - rázta meg a fejét adjutánsa, Wideborn határozottan. - Egy sem hagyta el a rendszert.

- A Harmadik Birodalom flottaparancsnoka szerint igen - olvasta tovább az üzenet tartalmát a kommodore.

- Látok itt egy halovány energianyomot - szólalt meg az érzékelőműszereknél ülő kezelő.

- A megsemmisített hajók maradványa - rázta meg a fejét Wideborn, mivel nem akarta megcáfolni saját korábbi szavait. Warren egyetértően biccentett.

- Üzenje vissza, hogy nem hagyta el egy hajó sem a rendszert. Bizonyára tévedésről lehet csak szó.


Coruscant

- És, mint mondtam, államelnök asszony, úgy gondolom... ez csak első lépés egy sikeres, kölcsönös bizalomra alapuló együttműködés megteremtése felé, ami majd szétterjed a Szövetség, és reményeim szerint később a galaxis minden szegletében - villantotta meg az utóbbi időben sokat gyakorolt mosolyát Fyor Rodan, miközben aláírta a koalíciós megállapodás a holokamerák kereszttüzében, az asztal másik oldalán diplomatikus arcot vágó Leia Organa Solo tekintetétől kísérve. 

- Örömömre szolgál, hogy megállapodtunk, és hogy a Lehet Más a Galaktikus Politikát a partnereink között üdvözölhetjük - reagált az ilyenkor szokásos kötelező körök ráeső részével Leia. 

- Ahogyan az enyémre, hogy végül megállapodtunk a kulturális miniszteri poszttal és a népszavazással kapcsolatban az új Alkotmányról - Rodan nem felejtette el, hogy a megállapodás írott verziójának előtte heverő legfontosabb részleteit a biztonság kedvéért nagy nyilvánosság előtt ki is jelentse. Nézők milliói, milliárdjai mégis jobb biztosítéknak bizonyultak az utóbbi időben, mint egy aláfirkantás valami dokumentumon. 

- Hogyne, természetesen - viszonozta a mosoly Leia. - Amint elmondtam korábban is, kéréseik az alkotmány megerősítése tekintetében találkoztak a Független Rendszerek Galaxisa képviselőivel.

- Ami ugyebár nagy szerencse. 

- Nem csak szerencse, Fyor, de a változások legitimációja szempontjából üdvös és hasznos lépés is. 

- Hogyne, természetesen - villantott meg még egy utolsó vigyort a kamerák felé Rodan, miközben átfutott az agyán, milyen mélyről milyen magasra emelkedett az utóbbi néhány hétben. A lebukás veszélyétől alig karnyújtásnyira állt, most pedig az új szövetségi kormányzat minisztereként, a biztos szenátusi többségért felelős egyik kulccszereplőként szinte erőpozícióból tárgyalhatott a választást amúgy fölényesen nyerő Organa Soloval - aki, miután egyes pletykák szerint összeveszett az első pártja kulcsfontosságú támogatóinak számító Új alderaani belső körökkel, a kispártokhoz fordulásra kényszerült, hogy biztosítsa a többséget a Szenátusban a kormányzáshoz, nem utolsósorban pedig egyre inkább nyilvánosságra kerülő álmához, hogy új alkotmányt, sőt, akár új elnevezést és felépítést adjon a Szövetségnek. 

Rodannak pedig nem csak abban volt szerencséje, hogy a választást megelőző káosz ellenére - vagy ki tudja, talán épp amiatt? - a Sithek még mindig támogatták a bizalmukkal, de abban is, hogy a tulajdonképpen beépített szeparatistának számító rodiaiak és szövetségeseik olyan feltételhez kötötték Organa Solo alkotmányozási programjának támogatását, ami egyszersmind tökéletesen megfelelt Rodan céljainak is: egy átfogó, a Szövetség minden bolygóját érintő népszavazáshoz. 

Rodan pedig biztos volt abban, hogy egy ilyen nagy horderejű esemény továbbra is a várakozás és tétlenség posványába fogja taszítani a Szövetséget, abba az állapotba, amiben a választások kiírása óta konstans módon leledzett és amelyből Organa Solo hatalomra kerülése után néhány hétig talán kiemelkedni látszott. Most azonban, amíg a Szövetség összes bolygója és politikai ereje felkészül egy újabb választásra, ő immár a kormányon belülről, fontos információk birtokában folytathatja munkáját... a bomlasztást, a Sithek, és nem utolsó sorban saját hatalmának erősítését. 

És az a legjobb az egészben, gondolta Rodan, hogy még a gondolataimat sem kell különösebben elrejtenem. Organa Solo nagyon pontosan tudja az Erő nélkül is, hogy hazudok. Nem is vár mást. Csak azt nem tudja, pontosan miben...


-- Vége a XXXV. Fejezet 2. részének --



Comments