EGB Könyv‎ > ‎

XXXIV/2

Harmincnegyedik Fejezet

Második Rész


Mandalore

A néhány évtizeddel ezelőtt újból benépesült főváros, Keldabe a szokásos galaktikus jogú város zaját keltette. Az elnevezés a mando'a nyelv, vagyis az itt élő, és az ősi mandalóriaiak, és őseiknek, a taungoknak eredeti nyelve szerint a keldab szóból eredt, ami erődítményt, központi citadellát jelentett. A nagy múltú harcos népnek kitűnő hely volt ez birodalmuk kormányzására. A régmúlt korok dicsősége azonban rég letűnt. Ennek egyetlen oka volt: a Mandalóriai Háborúk elvesztése. Az akkoriban hatalmon levő Mandal’ore erőszakos természetének köszönhetően - egyes források szerint egyéb indíttatásból -, háborút deklarált a Köztársaság ellen, hogy teszteljék saját harci képességeiket egy velük egyenrangú, vagy talán nagyobb ellenféllel szemben.

Mivel a Köztársaság a néhány évvel azelőtti háborúból lábadozott éppen, csupán tessék-lássék módon voltak képesek védekezni a megállíthatatlanul nyomuló mandalóriaiak ellen, akik egyre több és több világot dúltak fel és fosztottak ki a Külső Gyűrű ostromai alatt, s a köztársasági flotta képtelen volt visszaszorítani őket. Amilyen jól indultak a dolgok, olyan tragikus lett a végkifejlet, ugyanis senki sem számított a Köztársaság titkos védelmezőinek a felbukkanására, a jedi lovagokra. Eredetileg nem szándékoztak beavatkozni a háborúba, de két eretnek jedi, Revan és Malak fogták a cimboráikat, és felvették a harcot a hódítókkal. 

Néhány év elteltével már Revan és Malak irányította az egész köztársasági flottát, és egyre nagyobb győzelmeket arattak Mandalore nagyszerű harcosai felett. Már odáig fajultak a dolgok, hogy a köztársaságiak és a jedik a Peremvidékre űzték ellenségeiket, akik viszont hősiesen állták a sarat, és a végső győzelem csak nem akart bekövetkezni. Ekkor Revannak szörnyű ötlete támadt, aminek következménye a háború befejezése volt. A tehetséges jedi stratéga ugyanis felajánlott egy utolsó összecsapást a nagy Mandal’ore-nak, ahol a két fél teljes flottája mérheti össze az erejét, hogy mielőbb lezárhassák ezt a konfliktust. Mandal’ore elfogadta a javaslatot, s ekkor Revan kijelentette, hogy a végső ütközet a Malachor V mellett lesz.

A név hallatán minden mandalóriai összeborzongott. A név tabu volt a népeik számára, amióta Mandal’ore, a Legyőzhetetlen itt alázta porig a mandalóriai nép dicsőségét, s ez olyan nyomott hagyott a büszke nemzedék fiaiban és lányaiban, hogy azóta se gondolhattak erre a dologra, s Malachor neve a legcsúnyább szavaik közé került. Ennek ellenére kénytelenek voltak elfogadni Revan "meghívását", hogy egyszer s mindenkorra legyőzzék őt, s ki tudja, talán a bolygó neve most nem szégyent fog kiváltani, hanem ezentúl a jedik fölött aratott dicső győzelem emlékhelye lesz majd.

Nem is tévedhettek volna nagyobbat. Revan hajói jól harcoltak, de nem ez volt az, ami kivívta a nyereséget. A jedi legtehetségesebb barátja ugyanis, Surik tábornok, aki az egyetlen magas rangú jedi nő volt a flottában, Revan parancsára egyetlen bólintással aktiválta az új fegyvert, amit Revan árnyéktömeg-generátornak nevezett el. Ezen szerkezet hatására Malachor magja összeroppant, s Revan játékszere magával rántotta a halálba úgy a mandalóriai hajókat, mint a jedik nagy részét. Mindeközben Revan saját hajóján végzett a nagy Mandal’ore-al, így végérvényesen megnyerte a háborút. Ha mindez nem lett volna elég, elrejtette Mandalore maszkját.

A nép szétszóródott, a klánok nem vészelték át egységesen a vereséget. A harcosok közül gyalázatosan sokan beálltak zsoldosnak, vagy gengszternek és verőembernek szegődtek valamelyik bűnbanda szolgálatába, esetleg magányosan rótták a galaxist, hogy felkutassák fajtársaikat. Nem sokkal később azonban valaki megtalálta a maszkot. Canderous, az Ordo-klán szülöttje lett az új Mandal’ore, és megkísérelte egyesíteni a klánokat, és sikerrel is járt. Belőle lett a következő Mandal’ore

Természetesen a Birodalom korántsem nyerte vissza régi dicsőségét. Canderous cal Ordo megmentette ugyan a pusztulástól népét, de majdhogynem négyezer évig kellett várniuk arra, hogy egyáltalán megmutathassák magukat. A Fett-klán régen elszakadt Ordoék titkos bázisairól, de most meglakolnak árulásukért. A Büntető, aki szintén az Ordo-klán tagja volt, egyszerűen nem tartotta őket a saját véréből valónak, se az előttük uralkodó pacifista söpredéket. Természetesen ő sem hódító politikát folytatott, viszont elődeinek gondolatára ingerültség töltötte el. Aztán felpillantott a Palota fölött ragyogó napra, s légzése megnyugodni látszott.

Keldabe főterén, a Külső Palota egyik legnagyobb bejárata előtt a város és egész Mandalória népe gyűlt össze, hogy részt vegyen új uralkodójának beiktatásán. A tér közepén levő emelvényen, az égnek meredve ősi szoborcsoport vetett árnyékot az őrharcosok sorfala között haladó új vezér termetes alakjára. Mandal’ore nemrégiben tért vissza egyesítő körútjáról, s egyelőre sikerült mindenféle lázadást csendesen elfojtania. A klánvezérek biztosították támogatásukról, beleértve a Fett-családot is, továbbá a Skiratákat és a Sanagarok közül megmaradtakat, bár ez utóbbiakat a Büntető épp felváltani készült.

Amikor a magasba vezető lépcső aljához ért, a mögötte nyomuló őrharcosok megállapodtak egy helyben, és nem követték őt tovább. A fekete köpenyt viselő férfi végigsimított ezüstpáncélján, s egyedül indult az első Mandal’ore szobra felé. Fedetlen arcán kemény vonások uralkodtak, hosszú, fekete haja vállapjait verdeste. Népe réges-régen keveredett olykor más fajokkal is, ezért nem volt meglepő, hogy a jellemzően szőke mandalóriaiak között akad más típusú harcos és civil is. 

Amint felért a szobor lába elé, térdre ereszkedett, s kardjával megérintette a mellvérten levő M betűt. Aztán népe felé fordult, s beszélni kezdett.

- Mandalória népe! - kiáltotta. - Darmord cal Ordo vagyok.

Az üdvrivalgás ezúttal elmaradt, s a vezér kis hatásszünet után belefogott mondókájába. Erőteljes hangja úgy hasított át a levegőn, mint valami mennydörgés.

- Mint történelmünk tanúsítja, az utolsó nagy Mandal’ore, aki becsülte népünk ősi hagyományait, s megértette, hogy igazán csak a csatában ismerhetjük meg önmagunkat, elbukott a jediknek és a Köztársaságnak köszönhetően. Talán túlságosan elbizakodott volt, s ahelyett, hogy a Birodalom belső mocskával foglalkozott volna, csupán a vérontás érdekelte. Mint oly sokan közületek, magam sem felejtettem el Revan nevét - még ha a jedik nem is emlékeznek rá -, aki bebizonyította, hogy népünk ezúttal méltó ellenfélre talált. Revan értette a csatát, ugyanúgy, ha nem jobban, mint a mandalóriai harcosok! Megmérettettünk a legnagyobb ellenféllel, akivel valaha is szembekerülhettünk, s büszkén vállaltuk a vereséget! Legnagyobb dicsőségünk azonban katasztrófába torkollott, amikor e nemes férfiú elvette Mandalore maszkját, s elrejtette Mandalória fiai elől, hogy többé ne emelkedhessünk fel a hamvainkból! Hogy többé ne választhassunk vezetőt, s a szétszórt fiaink szétszéledjenek, sose szerveződjenek újjá. Ha Revan és a jedik azt remélték, hogy ezúttal népünk elporlad, s nem leszünk egyebek, mint felbérelhető sugárvetők, akkor... nos, súlyosan tévedtek!

Szavai lelkes kiáltások hangzavarát csalta elő az alant mozgolódó tömegből, s a hagyománytisztelő, idősebb férfiak és nők öklüket rázva adtak igazat az elhangzottaknak, nem beszélve az ifjú, harcos kedvű hazafiakról, akik torkaszakadtukból követelték a régi dicsőség visszaállítását.

- A maszk mégsem veszett el - folytatta Darmord. - Bár évezredekig azt hittétek, hogy ezen hagyomány e kincs elvesztésével értelmét vesztette. Bizonyára azt hittétek, hogy a Kryze-klán befolyása jót tesz majd Mandalória népének. Azt gondoltátok, hogy a béke és a függetlenség megvéd majd titeket a veszélyekkel szemben! Hát hogy is gondolhattátok volna másképp? Amikor hős harcosaink szétszóródva, egymástól távol élték mindennapjaikat a galaxisban, ki zsoldosként, ki egyéb alantas foglalkozásra adva fejét. Azután pedig azt hittétek, a Fett-klán és barátaik visszahozhatják a régi fényt, hiszen páncéljuk és új Mandal’ore-juk is volt... De hadd kérdezzek valamit! Valóban törvényes uralkodótok volt, vagy csupán bitorló, aki saját népe hagyományait és törvényeit sem ismerte el? Vajon lehetett Boba Fett Mandal’ore, Mandalore maszkja nélkül? - azzal felmutatta az értékes, megviselt történelmi tárgyat. A T-rostélyos maszk aranyszínű besk'arból készült, oldalán különféle horpadásokkal és szimbólumokkal. - A válaszom: nem!

- Mondok még egy nevet, akit tudom, hogy mindannyian ismertek - folytatta, miután az éljenző ováció elcsitult. A nép egyre izgatottabb volt, s mivel mindannyian mandalóriaiak voltak, tudták, hogy népükben a hazugság halállal büntetendő. Darmord cal Ordo pedig bebizonyította, hogy hithű mandalóriai, s valóban mandalóriai vér csörgedez vastag ereiben. - Canderous. Ő volt az, aki megtalálta a Mandalore maszkját. Ő volt az, aki egyesítette a klánokat, s neki köszönhetjük, hogy túléltük ezt a vereséget. Belőle lett a következő Mandal’ore. Idővel a harcos kaszt visszatért a vadon világába, mert nem mutatkozhattunk a galaxis színe előtt, s csupán néhányan maradtak itt, úgy mint a Fett, Vizsla, Skirata és egyéb klánok, akik jogtalanul bitorolták a trónt!

- A valódi harcosaink a Dxun vaderdeibe húzódtak vissza, hogy figyelmük ne lankadhasson. Ott minden nap a túlélésért folyik a harc, s a dzsungel nem adja könnyen magát. Továbbá a Mandalóriai Háborúk is ott kezdődtek el, ezért a mai napig szent hely a számunkra, legnagyobb megmérettetésünk dicső emléke! Ezer évvel ezelőtt tehát végleg a Dxun vált menedékhelyünkké. Azóta ott uralkodtak a Mandal’ore-ok, s most visszatértünk, hogy hazahozzuk a legnagyobb klánjainkat s egyesítsük őket! Itt az idő, Mando’a!

Darmord megfordult, s letérdelt a szobor előtt, majd mando'a nyelven mormogott valamit. Miután befejezte saját kis szertartását, szembefordult népével, miközben megérintette a páncélján virító M betűt. Aztán az égnek emelte a maszkot, s lassan leeresztve az arcára helyezte, begyűrve hosszú haját a gallér és a maszk takarásába. Miután megvolt, égnek emelte a kezét, s a nép üdvrivalgása közepette elkiáltotta magát:

- Ni cuyi Mand'alor!

- Oyacyir Mand'alor! - érkezett a nép válasza, s ez jelentette a beiktatási ceremónia végét. Darmord cal Ordo lett Mandalória törvényes uralkodója, s bár nem kellett volna beszédet mondania, elengedhetetlennek tartotta, hogy megmagyarázza népének indokait. Jelezte, hogy ismét szólni kíván, mire a sokaság elhallgatott.

- Ezentúl tizenkét klán létezik a Birodalomban. Maramud cal Cadera lesz ezentúl a Haladhor, akinek feladata a klánok összefogása lesz, továbbá a Hadiár rangot is újra életbe léptettem. Ő lesz a második legfontosabb személy köztünk, s ezt a szerepkört Sicus tölti be az Ordo-klánból. 

Azzal szó nélkül lesietett Karendhor-gárdistái közé, ahol már várta Breerdian, a gárdakapitánya, továbbá a széles vigyorú Hadiár, aki harcoshoz méltatlanul, sugárzó arccal figyelte, amint a klánvezérek sorra leróják hódolatukat új uralkodójuk előtt. Egyenként léptek Mandal’ore elé, s mindegyikük az uralkodó lába elé helyezte kardját. Ilyenkor Mandal’orenak kellett döntenie, hogy elfogadja-e az illető klánvezért alattvalójaként, vagy saját fegyverével végez vele. Darmord azonban mindegyiknek visszaadta a fegyverét, egy kivételével. A Skiraták harci páncélját viselő férfi nem tűnt meglepettnek, amikor Mandal’ore helyett a saját őrharcosai végeztek vele. Mandal’ore azon sem lepődött meg, hogy sehol nem látja a Fett-, vagy a Sanagar-klán képviselőit.

Miután lerázta magáról a vezéreket, már biztonságban tudott beszélni Sicussal, aki hamar visszazökkent harcosi szerepkörébe.

- Azt akarom, hogy a Fett-rezidencia és a Sanagar-klán fészkei legyenek kifüstölve a következő napokban - rendelkezett Darmord. - Továbbá a Skiraták leszármazottait is tüntessétek el! Itt, és a többi kétszáz világról együttvéve! Új klánokat létesítünk helyettük, ugyanis akadnak közülünk családok, akik nem tartoznak sehová, mégis elég befolyással rendelkeznek...

- Értelek, Mandal’ore - bólintott a Hadiár. - Körbejárom a Birodalmat.

- Tedd azt. Én meg a Haladhorral kéne végiglátogassam a klánvezéreket, azonban csak te mész, Maramud - fordult a vezérharcos felé. - Én összeállítok egy tervet. Szükségünk van a mellettünk levő rendszerre... 

- Hogy érted ezt? - hökkent meg egyszerre a két fővezér. - Azt mondtad, nem hódító politikát folytatsz.

- Az a szektor régen is a miénk volt, és sokkal elegánsabban akarom megoldani, mint a nyílt háború, efelől ne aggódjatok.

- Darmord, te megbolondultál - fejtette ki véleményét Sicus. - A Galaktikus Szövetség azt fogja hinni, őket akarjuk megtámadni! Hiszen csupán az az egyetlen szektor választ el tőlük!

- Azt mondtam, nem fogok harcba bocsátkozni. Szükségem van arra a szektorra. Berra! Te mostantól a felderítőharcosok parancsnoka vagy! 

- Köszönöm, Mandal’ore. Az életem a tiéd.

- Én ebbe nem megyek bele - dörmögte a Hadiár.

- Nyugodj meg, Sicus - csitította Mandal’ore. - Mint említettem, nem fogok nyílt harcba bocsátkozni. Ezért kértem Berra segítségét. Bizonyára merőben új ez a módszer, de amit tervezek, az nem háború, hanem egyfajta államcsíny... 


Taris

Bennek jó idejébe telt, amíg feljutott a felső szintekre. Már csak azért is, mert egyáltalán nem sietett. Át akarta gondolni a dolgait és az élményeket, amelyek az utóbbi időben érték. Zonama Sekot, Shedu Maad és Taris... Carl... így végül a nála lévő kreditekből kivett egy apró szobát és hosszabban meditált, vagy körbenézett a városban. Be kellett vallania magának, hogy a magasabb szintek nem tűnnek sokkal jobb állapotúnak, mint az alacsonyan fekvők. Mindenütt a Szövetség többi részén betiltott Gárda alakulatai járőröztek az utcákon, miközben a polgárok félrehúzódtak előlük... Ben egy ideig úgy érezte, mintha figyelnék, és a szeme sarkából észre is vett egy kormányzati épület erkélyén néhány mandalóriai páncélos harcost, melyen a támogatását veszített Egységes Galaktika jelvénye virított. Úgy látszik, a változások szele még nem igazán ért el Coruscantról ide, legalábbis a holohírek elolvasása után, melyre Bennek végre valahára alkalma volt egy kávézóban némi méregerős lélekerősítő mellett - mindenesetre ez volt a fiatal jedi benyomása. 

Az Ossus elesett, amíg távol volt, az apjáról pedig nem kapott semmi hírt. Leia néni megválasztása természetesen jó jelnek tűnt, de elveszett a baljós információk tömkelegében. Ben azon gondolkozott, mit is csináljon legközelebb. Itt volt az ideje megszakítani önkéntes ”szabadságát” és bejelentkezni a Tanácsnál.

Végül keresett egy félreeső sikátort (ez a felső városban is könnyebben ment, mint elsőre gondolta volna), és aktiválta személyi komját, kiválasztva a "forródrót" csatornát, amelyen a Jedi Tanács bármelyik mesterét el lehetett érni az éppen küldetésre váró lovagoknak... pontosabban azt, aki épp a forródrótnál "ült". 

- Ben Skywalker jedi lovag jelentkezik feladatra - húzta ki magát katonásan Ben, ahogyan megjelent az ügyeletes mester holoképe, majd halványan elvigyorodott, meglátva, kivel hozta össze a véletlen. - Nahát, Katarn mester!

- Szervusz Ben - biccentett Kyle Katarn. - Örülök, hogy egyben vagy. A Shedu Maad kiürítése óta nem hallottunk rólad. 

- Volt egy kis... kitérőm. És összefutottam K'kruhk mesterrel és csapatával - magyarázta a fiú.

- Érdekes, érdekes. A Tanács érdeklődéssel olvassa majd a jelentésed, ebben biztos vagyok, ifjú lovag.

- Katarn mester... Kyle bácsi. Hallott bármit a Tanács apáról? - Ben feleslegesnek érezte a hivataloskodást, a soha el nem készült jelentésről pedig szerette volna elterelni a témát. Még a Gárdában töltött idő után is utált jelentést írni. Kyle Katarn az egyik legrégebbi mester volt, már a Yuuzhan Vong háború előtt csatlakozott az apjához. Afféle régi barátnak számított, aki egy időben anya mestere is volt, gondolt vissza Ben az anyja elbeszéléseire. 

- Sajnos nincs hírünk Luke-ról, Ben... de érzem, hogy életben van, és jól van - meredt maga elé Kyle.

- Igen, ennyit én is - biccentett Ben. - Mester, van feladatotok a számomra? 

- Nos, igen. Végül is lenne valami, amire te vagy a legmegfelelőbb - válaszolt kis szünet után Kyle Katarn. - Biztosan hallottál a hírekben a holovita-incidensről a választás előtt. 

- Igen - biccentett Ben, aki a kérdéses időszakot jobbára Carl-al töltötte az alsóvárosban bolyongva, de azóta átolvasta a fontosabb híreket. - Elég csúnya ügy, sajnálom, ami A'kla szenátorral és a többiekkel történt. 

- Ami nem derül ki a hírekből - folytatta Katarn -, az az, hogy az egyik mesterünk, Octa Ramis is ott volt a helyszínen, de közvetlenül a behatolók semlegesítése után eltűnt. Utoljára a szintén köddé vált Il-Raz frakcióvezető után látták rohanni, miután a nagynénéddel közösen legyőzték a behatolókat vezetőt Sithet. 

- Különös - morfondírozott Ben. - Nem igazán ismerem Ramis mestert, de ha egy mester meghalt volna, azt mindannyian éreztük volna az Erőben, nem?

- Valóban - értett egyet Kyle. - Octa inkább eltűnt az Erőből. Mintha folyamatosan blokkolnák a jelenlétét.

- Tehát gyanakodtok valakire - ébredt fel Benben a Szövetségi Gárdánál kapott kiképzés egyik tanulsága. Ahol nyomozás folyik, ott előbb-utóbb gyanúsított is van. 

- Úgy gondoljuk, hogy a Daala-féle klón terrorelhárítók keze van a dologban - magyarázta Kyle. - De a szövetségi kormánynak egyelőre nincs semmi bizonyítéka, ami alapján vizsgálóbizottságot küldhetne a Polneyera. És a jelenlegi politikai helyzetben sokan ezt szimpla bosszúhadjáratnak látnák. 

- Tehát valakinek körbe kellene szaglásznia - biccentett Ben, miközben érezte, hogy ismét emelkedni kezd az adrenalinszintje. Ez igazi kihívásnak ígérkezett. A Daala testőrségét alkotó klónok bázisa, a Koornacht-halmazban lévő Polneye afféle sötét folt volt, amelyről sem a többi szövetségi hivatal, sem a jedik nem tudtak túl sokat. Egy elzárt katonai bázis, amelynek egyes pletykák szerint a Sith császár felemelkedéséhez is köze volt, valahogyan mégis lojális szövetségi polgárként állították be magukat. A Polneye volt azon pletykák egyik sarokköve és alapja, miszerint Daala összejátszott a Sithekkel. És bár a Carl-al töltött idő alatt Ben semmi ilyesmit nem hallott, ez mindenképpen érdekesnek ígérkezett. 

- Akkor vállalod a feladatot, Skywalker lovag? - kérdezte Kyle Katarn. - Ha valaki be tud szivárogni egy olyan bázisra, mint a Polneye, az te vagy. 

- Igen, a Gárda-tapasztalatom előnyt jelent - biccentett Ben. - És ha elzárom magam az Erőben, akkor bármilyen eszközeik is vannak a klónoknak, nem fognak tudni bemérni.

- Így van - biccentett Kyle. - De légy óvatos. A polneyeiak technokraták, számukra az Erő egy leküzdendő feladat, amellyel szemben gépeket, technológiákat fejlesztenek. Legalábbis ez a hír járja. Ha Octa náluk van, nem engedhetjük meg, hogy kísérletezzenek rajta... vagy rosszabb. 

- Megteszek minden tőlem telhetőt - biccentett Ben. 

- Ha szükséges, hívj segítséget - tette hozzá Katarn. - Jelenleg minden mestert lefoglal az evakuáció befejezése az új menedékünkbe, de hamarosan lesznek szabad kapacitásaink. 

- Köszönöm, mester. Amint vannak híreim, jelentkezem.

- Az Erő legyen veled, Ben Skywalker. 

- Veletek is, Kyle bácsi. 

Klónok, akik gépekkel akarják ellensúlyozni az Erő hatalmát. Érdekes, gondolta Ben. Még a Gárda legsötétebbnek tűnő, legtitkosabb alakulataiban sem találkozott ilyesmivel. Mondjuk Jacennel... azaz Darth Caedussal az élen ez furcsa is lett volna, tette hozzá magában. Ez érdekes küldetésnek ígérkezett, arról nem is beszélve, hogy őt, egy fiatal lovagot kértek fel egy mester utáni nyomozásra. Ben remélte, hogy ez nem csak a családnevének szól. 

Már csak módot - és elsősorban hajót - kellett találnia ahhoz, hogy eljusson a Polneyera. Jobb ötlet híján beütött egy hívókódot, és legnagyobb meglepetésére választ kapott. 

Az ismerős bináris füttyögés hallatán elmosolyodott.

- Artu? Merre vagy? Nem vagy apával? 

Újabb füttykoncert.

- Értem. A Tarison vagyok. Fel tudsz venni? 

Hosszú sípolás, ami igent jelentett.

- Köszönöm. Várlak. 

Ben deaktiválta a komot, és elindult egy másik kávézó felé. Megtehette volna, hogy az eredetibe ül vissza, de az érzés, hogy figyelik, nem hagyta nyugodni. Biztosan csak sok volt a rakhgoulokból, gondolta magában.


Államközi üzenetek

[Diplomáciai Holonet csatorna üzenetváltás]

Kódolt, államközi üzenet

Címzett: Az ESB vezérkara

Feladó: Erhart Bemmerson, külügyi megbízott, Harmadik Birodalom

Tisztelt Nagyurak és Főkormányzók!

A minap sajnálatos eseményeknek lehettünk tanúi. Az Ossusnál lezajló ESB hadjárat keretein belül értesüléseink szerint a mi flottánk is összetűzésbe keveredett az önök csapásmérő egységeivel. Egyikünknek sincs szüksége egy újabb romboló háborúra, hiszen újból felbukkant a Yuuzhan Vong, s őket csakis együtt, kényszerszövetségbe tömörülve vagyunk képesek totálisan megsemmisíteni. 

Ezért a rendkívül sajnálatos eseményt tisztázandó, a Harmadik Birodalom vezérkara tájékoztatja az önök vezetőségét a tények valódi állásáról. A HB-nak nincsenek az ESB szuverenitását megsértő hódító tervei, és tiszteletben tartjuk az önök határvonalait. Ennek ellenére bizonyosan fenyegetésként határozzák meg a harmadik birodalmi flotta ossusi megjelenését. Dergast admirális viszont csupán védelmi feladatkört lát el, erről ő maga tájékoztatott minket, ezért nem fog tűzparancsot kiadni az ESB flottája ellen - mindössze védeni fogja a hajóit, amennyiben önök cselekednek először, mint agresszor fél.

A második tisztázandó pont az a tény, miszerint Dergast admirális sosem kapott hivatalos parancsot a jedik megsegítésére. A Harmadik Birodalomnak nem érdeke a galaxisban fellelhető vallási kultuszok és háborúik finanszírozása, vagy hadi támogatása. Tekintetbe véve a galaxis jelenlegi hadiállapotát, nem nélkülözhetünk egyetlen cirkálót sem ehhez hasonló humanitárius célokra. 

Ezúton kérjük tehát az ESB vezetőségét, hogy tekintetbe véve az önök harci műveleteitől való teljes elhatárolódásunkat, és hogy nem sértettük meg a két szuverén állam közötti diplomáciai kapcsolatokat, flottánk jelenlétét ne ítéljék másnak, mint egy szakadár admirális önálló cselekedetének, egy terroristaszervezet, egy kalózbanda önkényes akciójának, amelyet a Harmadik Birodalom utasításainak teljes hiányában hajtanak végre. Szeretnénk, ha továbbra is megőrizhetnénk a két állam békés együttélését, és tiszteletben tartanánk egymás határvonalait. 

Ennek érdekében Lord Brodrig, a Harmadik Birodalom Vezére hajlandó találkozni az ESB vezetőségével, hogy tisztázzanak mindenféle sajnálatos félreértést.

Köszönöm a megértésüket, maradok őszinte barátjuk,

Bemmerson, sk. 

Ellenjegyezte: Screbin belső titkár, Vezéri Iroda

...

Kódolt, államközi üzenet

Címzett: A Harmadik Birodalom vezérkara

Feladó: Grodin Tierce Főkormányzó, s.k. Őfelsége Darth Wenthar Nagyúr, a Galaxis Császára képviseletében;

Bemmerson úr részére

Tisztelt megbízott!

A Sith Birodalom a tettek, és nem a szavak híve. 

Dergast admirális akciója egyértelműen megsérti korábbi együttműködésünket, amelyben kölcsönös segítségnyújtásra vállaltunk kötelezettséget. 

Elvárjuk, hogy szavak helyett a Harmadik Birodalom tettekkel bizonyítsa, hogy még mindig kész betartani szerződésünk betűjét. 

Elvárjuk, hogy ha szükséges, fegyverrel lépjenek fel renegát admirálisuk ossusi akciójával szemben és tegyék jóvá a Sith Birodalom érdekei ellen elkövetett lépéseiket.

Ellenkező esetben mi magunk járunk el így. 

Éljen az Uralkodó!

Hitelesíti: Grodin Tierce Főkormányzó, Ossus.

...

Kódolt, privát üzenet

Címzett: Grodin Tierce Főkormányzó, és Wenthar Nagyúr, az ESB császára

Feladó: Lord Brodrig Vezér

Tisztelt vezérkar!

Jóváhagyásommal azt csinálnak Dergast admirális flottájával, amit csak akarnak. Nekem nem áll módomban újabb hajókat küldeni a megfékezésére. Ha az ESB Dergast miatt tesz lépéseket a Harmadik Birodalom ellen, én magam indulok csatába egyszál egyedül a hatalmas császár ellen. Továbbra is szeretném fenntartani az együttműködésünket, ezért nem érdekel a szófosás. 

Ismételten nem tettünk semmit az ESB érdekei ellen. A fenyegetésükre tehát nem reagálhatok másképp. Jómagam testi természetemtől fogva képtelen vagyok a fizikai halálra, ezért kérem, működjünk együtt egymással. Megint csak felkérném önöket, hogy fogadjanak engem tárgyalásra.

Őszinte bajtársiassággal,

Ammel Brodrig, HB

Ellenjegyezte: Lord Brodrig

...

Kódolt, privát üzenet

Címzett: Lord Brodrig Vezér

Másolatot kap: Őfelsége Wenthar Nagyúr, az ESB császára

Feladó: Grodin Tierce Főkormányzó

Tisztelt Brodrig Vezér,

Elfoglaltságunkból adódóan jelenleg sem nekem, sem az Uralkodónak nem áll módjában fogadni Önt. Kérem forduljon az ESB Diplomáciai Kirendeltségéhez, ahol munkatársaink segítségével egyeztetheti a legközelebbi alkalmas időpontot. 

A Dergast admirális csapatai elleni fellépést az ESB erői az ön jóváhagyásától függetlenül foganatosítják. 

Tisztelettel: 

Grodin Tierce Főkormányzó


Telos

A Serenno és az SZRSZ befolyási övezetéhez tartozó rendszer legkülső bolygói és az őket körbefogó aszteroidaöv felől közeledtek lassan, alig észlelhető energiajeleket kiváltva... mintha csak egy-egy magányos üstökös, amelyik évezredek, sőt évmilliók óta keringett elnyúlt pályáján, úgy döntött volna, hogy ezúttal hamarabb tesz kitérőt a Telos felé...

Csak mikor már a távérzékelők meg tudták különbözteti az élettelenül sodródó kődaraboktól a közöttük lebegő több kilométer átmérőjű, lassan életre kelő hatalmas korall-képződményeket, akkor szólaltak meg a szirénák a rendszer minden egy bázisán és hajóján. 

A rendszer külső övezetéből egyre-másra tűntek elő a korallhajók, hamarosan akkora létszámban, amihez foghatót az évtizedekkel ezelőtti háború óta a galaxis egyetlen lakója sem látott. 

A négy csoportban közeledő, összesen közel negyven Uro-ik és Miid Ro'ik korall-csatahajó mellett és körül vagy háromszor ennyi kísérőcirkáló, vadász-szállító, fregatt és korvett helyezkedett el, mögöttük pedig néhány hatalmas vontató korallhajó, amelyek csápjaik végein egy-egy óriási, cirkáló méretű kerekded képződményt, hatalmasra nőtt dovin basalokat vontattak...

Mögöttük pedig ott lebegett a Yammka Ökle, egy teljesen kifejlett, szinte űrállomásra hasonlító, majd 10 kilométer kiterjedésű Kor Chokk-osztályú korall-csatahajó.

Rau'Parang, a Hadmester megbízásából az Ököl-harccsoport százötven hajós flottájának vezetője büszkén feszített a Kor Chokk parancsnoki termében. Őrá esett a megbízatás, hogy a rajtaütésszerű, kisebb támadások után, illetve azokkal párhuzamosan a harctér másik végén teljes erővel mérjen csapást erre a hitetlen erősségre... a rendszerre, amely egyebek mellett a hitetlenek jelentéktelen domainjei között kötött szerződés helyszíneként vált híressé a Hadmester kémjei szerint, és a Yuuzhan Vong frontvonal mentén elhelyezkedő kisebbik domainhez tartozott. Ideális célnak tűnt egy erődemonstrációra, Yun-Yammka dicsőségére. 

- Telos hitetlenjei... - harsogta Rau'parang a holonetre kapcsolódó mutáns, fémantennás villip felé, amely közvetítette tetovált arcát és szavait a hitetlenek kommunikációs vonala felé. - Eljött az idő, hogy megismerjétek a Yuuzhan Vong igazságát! Készüljetek a megtérésre... vagy a halálra! Do'roik Vong pra'tte!

...

Sandle Alarcon serennoi altengernagy szokásos délutáni sziesztáját folytatta kellemes álomba merülve. Éppen a másik oldalára készült fordulni, amikor a folyosón megszólalt a vészjelző sziréna, lakosztályában pedig csipogni kezdett az ilyen esetekre rendszeresített vészjelző. Szemei azonnal felpattantak, és mikor adjutánsa belépett a szobába, már belebújt egyenruhájába, és éppen a fehér nyakkendőjét húzta meg.

- Mi folyik itt, hadnagy? - kérdezte kissé ingerülten. - Ha még egy idióta gyakorlat...

- Megtámadott minket a Yuuzhan Vong, uram! - közölte feszülten a tiszt. Alarcon szótlanul igazította meg a narancsszínű szalagot a mellkasán, ami a főtisztek jelzése volt a serennoi haderőnél. Nem kellett volna, hogy meglepetésként érje a dolog, hiszen elvégre pont ezért jöttek ide annak idején. Szerencsére nem volt egy tökén ülő figura, és produktívan töltötte el az elmúlt hónapokat.

- Azt hittem, már sosem jönnek - morgott kellemetlenkedve, majd elindult kifelé. - Erejük?

- Százhatvan hajó és néhány rohadt nagy dög - summázta a felállást a hadnagy, Alarcon pedig komor arccal igazított még egyet az egyenruháján, mielőtt kilépett volna a folyosóra, és sietős léptekkel elindult a híd felé.

- Parancsnok a hídon! - jelentették be, de senki sem állt fel az üdvözlésére, hanem továbbra is a monitorokra meredtek. Alarcon magabiztos léptekkel sétált végig a hídon. A parancsnoki székhez ért, majd leült a helyére. Tőle jobbra, kicsit előre állt az ideiglenes parancsnok, Jerom Lap kommodore, egy fiatal, szőke, jóképű tiszt.

- Uram, visszarendeltem a flottát védekező pozícióba, egyúttal visszahívtam az összes járőrhajónkat a rendszerből, valamit üzentem a serennoi főparancsnokságnak és a Harmadik Birodalomnak azonnali segítség ügyében - jelentett kötelességtudóan. Alarcon mereven bólintott. Nem kedvelte különösebben az ilyen frissen az akadémiáról szabadult szépfiúkat, de Lap lelkiismeretesen tette a dolgát.

- Mi az ellenség ereje? - kérdezte.

- Negyvenegy Uro-ik és Miid Ro'ik csatahajó, egy 10 kilométeres Kor Chokk, nyolcvanhárom kísérőfregatt és néhány azonosítatlan képződmény.

- Jelenleg elérhető erőink?

- Tizenöt Hyperion csatacirkáló, tíz Dreadnaught, nyolc Recusant, négy Quasar Fire hordozó, negyvenhét különböző méretű fregatt. A cosrai Schwarz Lanzenreiter szabadcsapat hajóival együtt százkét hajónk van összesen - sorolta a kommodore. Ahhoz épp elég volt, hogy ne tarolhassák le őket rögtön, amíg be nem fut az erősítés és a kiküldött járőrhajók. Összesen mintegy harminc Hyperion állt rendelkezésére, amik már jó eséllyel vették fel a harcot bármivel, kivéve a Kor Chokkot.

- Rendben, álljanak Delta-2 védelmi alakzatba a Három Állomás körül - viszonylag új építmények voltak, amiket sok pénzből építettek fel a rendszerben az együttműködés kezdete óta. A költségek nagy részét az igencsak jelentős D'Asta-cégcsoport állta. Az állomásokat úgy tervezték, hogy tűzerejükkel támogatni tudják egymást, és mozgathatók is voltak vastag duracél páncélzat mögé elrejthető hajtóművekkel, így kikerülni nem igazán lehetett őket.

- Vonalat minden egységünk felé - rendelkezett, és most először sajnálta igazán, hogy Reyne kiruccant arra a kis kalandra a Vaynai-rendszerben. Ő aztán rendesen szeretett beszélni. Köhintett, majd amikor jelezték, hogy él a vonal, beszélni kezdett. - Telosi, kwymari és serennoi katonák! Ma ismét otthonunkat védjük a Yuuzhan Vong fenyegetés elől, akárcsak évtizedekkel ezelőtt. Azonban a dolgok változtak: egybeforrt szövetségünk, a civilizált népek uniója fogja eltaposni a férgeket! Legyünk mi az Igazság Lángoló Pallosa, és gázoljunk át a kibaszott, gőzölgő beleiken! A Hydian-menti népek, családunk, otthonaink békéjéért harcoljatok az utolsó lélegzetig!

- Nagyszerű beszéd, ha megengedi - mondta Lap félig komolyan, félig gúnyosan. Alarcon komor arccal nézett rá.

- Ellenség lőtávolságon belül!

- Minden egységnek: tűz! A Patroklos rakétákkal adjanak le egy teljes szalvót!

A Hyperionok és a három állomás célra állt indítóit egymás után hagyták el a rakéták, megindulva a Yuuzhan Vong flotta felé. A serennoi, ord cestusi és celanoni tudósok legújabb fejlesztése volt a technológia, amit kifejezetten a rakétavédelmi rendszerek ellen fejlesztettek ki. A rakéta burkolatán belül tucatnyi álcélpont kapott helyet, a fejben lévő apró számítógép pedig érzékelve a közelgő fenyegetést, az utolsó pillanatban leválasztotta a fejet a rakétatestről, amiből kilőtte az álcélpontokat. Ilyenformán hihetetlenül megnőtt az elfogáshoz szükséges energia.

...

- Parancsnok! A hitetlenek védelmi ereje közeledik felénk! - Rau'Parang gyorsan végigmérte a pozícióba rendeződő fénybogarakat, amelyek a felvonuló ellenséges hajókat és a Yuuzhan Vong flotta saját korall-egységeit reprezentálták, miközben még néhány idegcsápot kötözött a testére, hogy még szorosabb kapcsolatban legyen a vezérlőtrónnal, amelynek bábszerű, puha, félhéj alakú bölcsőjében helyet foglalt - kisebb flották esetén a Yuuzhan Vong parancsnokok ritkán korlátozták ennyire saját mozgásukat, de egy ekkora műveletnél Rau'Parang mindenképpen a lehető legszorosabb kapcsolatban akart maradni a Kor Chokk mélyén helyet foglaló, kifejlett yammosk harci koordinátorral, amely egyfajta agyként irányította a Yuuzhan Vong flotta minden egységének mozgását, közvetlen parancsokat kiadva az ideg- és telepatikus kapcsolatokon keresztül. 

Rau'Parangnak nem kellett mást tennie, mint kiadnia a prioritásokat, a yammosk pedig feldolgozta és részletes parancsnok formájában továbbította azt minden harcosnak, az utolsó dovin basalig. 

Egy rutinos, jól összeszokott Yuuzhan Vong csapásmérő erő csatában úgy viselkedett, mint egy közös test - minden korallvadász, dovin basal, vulkánágyú egymással teljes összhangban vette célba a megfelelő ellenséget. 

Rau'Parang harcosainak azonban ez volt az első bevetése - sokaknak hosszú idő után, sokaknak pedig életében. A parancsnok ezért tisztában volt vele, hogy kemény küzdelem vár rá a hitetlenek ellen. 

- A hitetleneknek legalább száz hadihajója van... - vonta le a következtetést némi számolás, és a harci koordinátorral való kommunikáció után a Yuuzhan Vong parancsnok. - De ebből csak alig két tucat jelent fenyegetést, elsősorban azok a rakétás hitetlen rombolók. 

- A dovin basaljainknak nehézséget okoz a robbanófejeik elnyelése... - jelentette a gravitációs anomáliák generálásáért felelős lényeket koordináló alárendelt. - Egyszerűen túl sok van belőlük. 

Néhány kisebb bogár felvillant és elhalványult, jelezve, hogy az előőrsöt alkotó Uumufalh korallnaszádok közül nem egy megsemmisült, vagy harcképtelenné vált a sortűz után. 

- Zúzzuk össze őket - szorult ökölbe Rau'Parang keze. Tudta, hogy a hitetlenek többi domainje előbb-utóbb erősítést küld ezeknek a szerencsétleneknek, és addigra meg kell szabadulnia az első hullámra való pondrótól. - A Kín Trónja és a Savköpő-harccsoportok közelítsék meg az ellenséget! Majd az Uro'iik csatahajóink elbánnak ezekkel. Készítsék fel bevetésre a Qworlth skaal-okat! 

A telosi flotta főerejét alkotó Hyperionok méretét is meghaladó hatalmas korallcirkálók közül előrelendült egy tucat - mögöttük kétszer akkora kísérettel. Ahogyan közelebb értek, egyre több találat hatolt át a dovin basalok védelmén, koralldarabokat leszakítva a hajókból. Úgy tűnt, a Yuuzhan Vong flotta egynegyede belerohan a több, mint kétszer akkora telosi flotta közepébe... 

- Ner'vaath! - adta ki a megfelelő pillanatban a parancsnokuk, mire három dolog történt... 

A dovin basalok fele a Yuuzhan Vong korallhajókon egyszerre a telosiak pajzsai ellen fordult. A pajzsenergia csökkenni kezdett, különösen a régebbi gyártású, gyengébb generátorokkal rendelkező hajókon, amelyeken szinte meg is szűnt a pajzs. 

Ezután a korallcirkálók csápszerű nyúlványain lógó korallvadászok egyszerre leváltak és bekapcsolódtak a támadásba, miközben maguk a dokkolócsápok hatalmas fogókaromként fonódtak a kisebb telosi korvettek és fregattok köré, összeroppantva gyengébb szekcióikat. 

Végezetül, ahogyan az egyik korallcirkáló a folyamatosan tüzelő Hyperionok egyike fölé ért, a korallhajó alján kinyílt egy membrán, és hirtelen egy hatalmas, jó háromszáz méter hosszú féreg zuhant a csatacirkálóra... a fején lévő hatalmas fogakkal rögtön szaggatni kezdte az ágyútornyokat a hajón, arra törekedve, hogy valahol átüsse annak páncélzatát, és száját a nyílásra tapasztva elkezdje kiszívni a legénység tagjait hatalmas bendőjébe.

A szomszédos korallcirkálók is hasonló férgeket bocsátottak ki, amint megfelelő távolságba értek, hogy felvegyék a harcot a Hyperionokkal. 

Amíg a férgek a Hyperionokkal foglalkoztak, a korallcirkálók fegyverzete a meggyengített pajzsú Recusantok és Dreadnoughtok ellen fordult. 

- Amint összeomlottak a hitetlen hajók pajzsai, indítsák a Yorick-trema szállítókat - adta ki a következő parancsot Rau'Parang. - Minél több rabszolgát akarok azokról a hitetlen hajókról!


Közlemények

[Nyilvános diplomáciai Holonet csatorna közlemény]

A Telosi Köztársaság közleménye a galaxisnak

Nemrég Yuuzhan Vong csapatok támadást indítottak hazánk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a demokratikus kormányt, és rabigába döntsék népét. Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével, és a galaxis közvéleményével. Azonnali segítséget kérünk az univerzum minden civilizált fajától, hogy ezt a mételyt megállíthassuk bolygóink határainál. Hű szövetségesünk, Serenno önzetlen és önfeláldozó példájának követésére hívunk fel minden felelős állami vezetőt, hogy együtt gátat vethessünk ennek a métely terjedésének útjába! Kész vagyunk a végsőkig kitartani, míg a segítség meg nem érkezik vagy mind itt nem veszünk!

Mierr N'agh miniszterelnök


Államközi üzenetek

[Diplomáciai Holonet csatorna üzenetváltás]

Üzenet a vjuni szerződés aláírónak

- szigorúan titkos, titkosszolgálati kódolással -

Címzett: Egyesült Sith Birodalom, Nagai Császárság

Tisztelt partnerállamok! Nemrég Vjun bolygóján szerződéssel köteleztük magunkat, hogy külső támadás esetén egymás segítségére sietünk fegyveresen, olyan odaadással, mintha saját határainkat védenénk. Erre az ígéretre emlékeztetném most a maguk felelős vezetőit, és azonnali segítséget kérünk a hatalmas Yuuzhan Vong invázióval szemben, amely területünket Telosnál fenyegeti!

A Serennoi Köztársaság ideiglenes elnöke,

Jon Keller

...

Üzenet a Galaktikus Konföderációnak

- szigorúan titkos, titkosszolgálati kódolással -

Címzett: Traest Kre'fey admirális különítménye

Admirális!

Néhány hónapja követségük meglátogatta Serennot a kapcsolatok elmélyítése okán. Akkor nem adatott lehetőségünk személyesen is tárgyalni, de segítség üzenetével érkezett hozzánk. Most mindennél nagyobb szükségünk van a segítségre, a Konföderáció segítségére! Szövetségesünket, Telost Yuuzhan Vong orvtámadás érte, amelyet erőink kétséges, el tudnak-e hárítani. Igazán lekötelezne nemcsak engem, de az egész Hydian-menti Szövetséget, ha segítségünkre sietne.

A Serennoi Köztársaság ideiglenes elnöke,

Jon Keller

...

Üzenet a Harmadik Birodalomnak

- szigorúan titkos, katonai kapcsolattartón keresztül -

Tisztelt Lordok Tanácsa!

Alig kötöttük meg szövetségünket, máris elérkezett az idő, amikor szükségünk van az Önök segítségére. Telost, és így az államainkat összekötő pulzáló artériát hatalmas Yuuzhan Vong támadás érte. Amennyiben Telos elesik, legfontosabb stratégiai és kereskedelmi útvonalunk vész el, a szorításuk pedig erősödik a torkunkon. Éppen ezért kérjük, hogy a lehető leghamarabb indítsanak útnak egy flottát, a miriali szerződés értelmében.

Segítségükre számítva,

Dwight Grenhill, a Hydian-menti Szövetség vezérkari főnöke

...

Üzenet a Galaktikus Szövetségnek

- szigorúan titkos, kódolva -

Tisztelt Szenátus, tisztelt Elnöki Hivatal!

A Szövetség Niathal admirális vezetésével flottát küldött a térségbe, hogy támogassa a helyi erők önvédelmét, és védje az újjáépítést. A Yuuzhan Vong, ez az undorító veszedelem ismét felbukkant, és ezúttal már a Hydiant fenyegeti. Ezért a Szövetséghez folyamodunk segítségért, amelynek elkötelezett, erős demokratizmusa eddig is fáklyaként szolgált számunkra, és példa friss, szárnyait bontogató demokráciánk előtt. Telost megtámadta a Yuuzhan Vong, a legtotalitáriusabb és életellenesebb faj, amely eddig a galaxisban élt. Épp ezért kérjük a Szövetség nagyszerű vezetőit, hogy nyújtsanak katonai segítséget az elesett Telos számára. Ha az ellenség áttör, végső soron az egész galaxis kerül veszélybe!

Abren Zwerth, külügyekért felelős kormánytag

...

Üzenet a Serennoi Köztársaság ideiglenes elnökének

- szigorúan titkos, titkosszolgálati kódolással -

Címzett: Jon Keller

Elnök úr! 

Segélykérő szavukat nem hagyjuk figyelmen kívül! Népeink közti barátság, közös érdekünk és a Yuuzhan Vong népe ellen hirdetett szent ar'kai jegyében a Konföderáció flottája útban van Telos felé!

Traest Kre'fey admirális

Ralroost-különítmény

...

Üzenet a Serennoi Köztársaság külügyi megbízottjának

- szigorúan titkos, kódolva -

Tisztelt Zwerth kormánytag!

Hivatkozással az állami vezetésünknek címzett kérelmére, a Szenátus és az Elnöki Hivatal megbízottainak utasítása értelmében útnak indítottam a térségben tevékenykedő Szövetségi Expedíciós Flotta egyik egységét a Telos felé. Kérem, tájékoztassák a helyi kormányzatot várható érkezésükről. Szükség esetén további flottacsoportok vethetőek be a Quelli és Tion szövetségi szektorokban lévő bázisainkról. 

A Szövetség nevében

Cha Niathal admirális, Viscount-különítmény


Ziost

Az újonnan Lordok Palotájának átkeresztelt szenátusi épület belsejében a szokásos forgolódásban egy szélsebesen közlekedő férfi bukkant ki a tömegből. A különböző világok uralkodói és képviselőik lázongva rázták öklüket a mellettük elviharzó szürke eminenciásra, miután felismerték őt, amiért központosította a hatalmat, kirúgta a szenátust, és jóformán munkanélkülivé avanzsálta a felső tízezer kétharmadát, akik eddig a kormányzásban vettek részt. Brodrig sejtette, hogy igazából nem a bizalmukkal való visszaélés fájt nekik, hanem a gyorsan összekapkodott vagyonuk gyarapításának lehetősége, amit elvett tőlük. A Vezér tudta, hogy a bürokrácia lassú fogaskerekeiben úgy megszedték magukat, hogy nem sajnálhatta őket. Továbbra sem kell egyetlen szál kavicsot sem odább mozdítaniuk életük során, s élhetnek, mint droid az olajmedencében.

Byrt Emmerson kikapcsolta a holofont, és beletörölte izzadó homlokát viszonylag egyszerűen szabott felsőjének bársonyos anyagába. Éppen felhajtotta az imént kitöltött alderaani sör maradványait, amikor a tágas iroda ajtaja váratlanul feltépődőtt, s a küszöbön belépő alak hatására a pohár megállt a belső titkár kezében. Brodrig egyenesen a férfi asztalához masírozott, s kissé türelmetlen képpel biccentett Emmerson felé.

- Miben... őő... lehetek szolgálatára, uram? - tért magához első megrökönyödéséből a férfi. Régóta szolgált a szürke eminenciás mellett, s bár már igazán megszokhatta volna, még mindig ingerültté vált a hasonló kellemetlen meglepetésektől.

- Szedje össze nekem Rimmelt - parancsolta Brodrig, s Emmerson máris a holofonja felé nyúlt. Nemsokára megjelent a flottaadmirális és SS Felvezér képmása. - A Yuuzhan Vong megtámadta a Telost. Nem engedhetjük, hogy áttörjenek a Hydian-útvonalon. Szedje össze a Központi Flottát.

- Az egészet? - hüledezett Rimmel. - De hát a...

- Tudomásomra jutott - folytatta Brodrig -, hogy a Yuuzhan Vong flotta jelentős része érkezett a rendszerbe. Itt az alkalom, hogy rajtuk üssünk. 

- Így már más - bólintott a főtiszt. - Intézkedem - azzal a képe elenyészett.

Brodrig se szó, se beszéd kisuhant az irodából. Emmerson állt még egy darabig, és némán bámult maga elé. Ennyire semmibe véve soha életében nem volt, s bár meg tudta érteni Brodrig felindulását - a Yuuzhan Vong mégiscsak kemény dió - , de elhatározta, hogy ha következőben látja, megemlíti neki az incidenst. A férfi mindig meghallgatta az idős titkár szavait, bár Emmerson sosem adott neki értékes tanácsot. Legalábbis az ő szerény fantáziája szerint nem. Ismét felemelte a poharát, és a szájához emelte.

Ekkor a változatosság kedvéért az üzenetrögzítője szakította félbe a mozdulatot. Emmerson dühösen lecsapta sört, és a készülékre csapott. A Lordok Tanácsa azt üzente neki, hogy a Telos támadás alatt állt.

Az Engeldoom parancsnoki hídján Rimmel admirális a kronométerére pillantott, mialatt fel s alá járkált a szemközti falat helyettesítő hatalmas transzparacél ablak előtt. Mindössze néhány percnek kellett eltelnie, míg a flotta felsorakozik. Az Engeldoom parancsnoka az egyik süllyesztett munkaállomáson felügyelte a hajók elrendezésének procedúráját. Kisvártatva jelzett neki, hogy a legutolsó hajó is bejelentkezett. Rimmel már éppen azon volt, hogy kiadja az indulási parancsot, amikor az előtte levő képernyő felvillant. A főtiszt a kijelző adatait követve kipillantott jobbfelé, s meglepetten konstatálta, hogy a flottában megjelenő új hajó épp most tör az élre az Engeldoom mellett. A Mirelis méltóságteljes alakja nemsokára betöltötte a kilátást.

- Uram! - sietett hozzá a kommunikációs tiszt. - Lord Brodrig beszélni szeretne önnel.

- Kapcsolják a kettes eligazítóba! - rendelkezett Rimmel, s az általa megnevezett, közeli terembe sietett. Itt biztonságban tudhatta magát, nem szeretett az emberek előtt kényes helyzeteket megvitatni. Ez pedig, ha nem is kellemetlen, de igencsak érdekes helyzetnek bizonyult. Hamarosan megjelent előtte a szürke eminenciás vibráló, életnagyságú holoképe.

- Én veszem át a vezetést - jelentette ki Brodrig a Mirelis valamelyik szobájának zugából. 

- Remek - vont vállat Rimmel.

- Ön marad - folytatta a Vezér. - A Yuuzhan Vong nyilván azt tervezi, hogy amíg mi a Telosnál szépen elbabusgatjuk a flottájukat, ők a meggyengült államokat veszik célba, s párhuzamos támadást indítva cselekszenek, hogy mire hazaérjünk, Birodalmunk porait találjuk. Nagyon meglepődnénk, nemde? Ezért bízom magára a védelmét. A hazájának szüksége van magára, Rimmel. Jobban, mint most nekem. A Teloson magam is elboldogulok.

- Ahogy parancsolja, uram - felelte a főtiszt. 

Brodrig utasította őt, hogy egy személyi siklóval hagyja el a hajót, tekintve, hogy továbbra is az Engeldoom a csata vezérhajója. A szürke eminenciás a Mirelist afféle tartaléktervnek szánta, hirtelen felbukkanó meglepetésnek. Kivárt, míg a flotta eltűnik a hipertérben, aztán kiadta a parancsot a Mirelis legénységének, s máris az ép ésszel felfoghatatlan semmiben - vagy mindenben? - száguldottak. 


Knot

A Knot nem hasonlított Coruscantra. Sőt, még a Cosrára sem. Minél több időt töltött Tierce őrnagy ezen a különös bolygón, annál inkább rádöbbent erre. A legtöbb városbolygóra emlékeztető, árkokkal szabdalt, felhőkarcolók erdejével tűzdelt felszín helyett a Knot meglepően... egyenes, egyszintes volt. Még annak dacára is, hogy valójában az egész bolygót ugyanúgy lakó-, üzleti, ipartestületi és termelő körzetek alkották, mint mondjuk Coruscantot, Koréliát, és egy sor másik bolygót. 

A különbség az épületekben volt. Míg egy tipikus coruscanti felhőkarcoló - ami alapján vélhetően a galaxis összes többi városbolygójának építményeit mintázták - egy égbe nyúló, hatalmas, sokszor ablakok nélküli, itt-ott egy-egy erkéllyel szegélyezett tű volt, addig a knoti komplexumok önmagukban is hatalmas, széles kiterjedésű, nagy ablakokkal, függőfolyosókkal és oszlopsorokkal szegélyezett tömbök voltak. A klón őrnagynak néha már-már a klasszikus nabooi építészet jutott róla eszébe, csak éppen napfény, kertek és színes kupolák nélkül. 

A másik, ami a Knotot különbözővé tette a többi városbolygótól a Szövetség és a többi nagyhatalom területén, az a nagyon is látható katonai jelenlét volt. 

Ha a Cosra volt ennek a különös, rejtőzködő szövetségi tömörülésnek a gazdasági motorja, akkor egyértelműen a Knot volt a fegyverraktár, állapította meg hosszúra nyúló itt tartózkodása elején az őrnagy. Mindenütt katonai őrjáratok és lépegetők vonultak fel s alá az utcákon, még ott is, ahol egyértelműen még csak nyoma sem volt bármiféle bűnözésnek. (Persze ki tudja, gondolta a klón, talán épp ezért nem volt nyoma.)

A távolban pedig látni lehetett azokat a hatalmas gyárakat, amelyek füstölgő kéményeik és hatalmas kapuik mögül folyamatosan ontották a hadianyagot... felszíni fegyvereket, személyi felszereléseket, vadászgépeket, űrhajók alkatrészeit. Ha a Cosra arra készült, hogy pénzének segítségével láthatatlan csápokkal vonja be a galaxist... nos, akkor ugyanezt a Knot egyértelműen a klasszikus módon készült megtenni, vérrel és vassal. 

Az őrnagyot annyira lenyűgözte a látványt, hogy ez olykor még azt az érzését is elhomályosította, ami újabban egyre inkább nem hagyta nyugodni.. nevezetesen, hogy sima vendég helyett egyszerűen túszul ejtették. 

Nem mintha a polneyeiaknak ne telt volna öt percbe új vezetőt választani - és ezt meg is mondta Folettnek nem egy alkalommal. Az viszont csak bólogatott, és megnyugtatta a klón őrnagyot, hogy "hamarosan, hamarosan". Avagy "man muss noch kurz warten". Egyszóval valószínűbb volt, hogy valaki valahol egyszerűen csak a megfelelő alkalomra vár. 

Tierce még néhány pillanatig elgondolkodva figyelte az itt elsősorban katonai és tehersiklókból, illetve a régi Birodalmat idéző AT-ST-kből, és a mögöttük haladó zöldesszürke egyenruhás őrjáratokból álló forgalmat, és csak akkor fordult meg, amikor az egyszerű legénységi körletbe belépőkről a lépteik hangja és dinamikája alapján egyértelműen megállapította, hogy nem egy, hanem két emberről van szó. 

Folett volt az egyik. A mindig ápolt arc, feszes egyenruha, és a hozzá társuló némiképp összevissza álló, sebtiben zselével rögzített hajviselet a százados védjegyévé vált. A kísérőjét elnézve azonban a klón őrnagy álla egy pillanatig a padlón maradt.

- Én is örvendek, Grodin - mosolyodott el kajánul Folett, majd a kísérője felé biccentett. - Hadd mutassam be az összekötőnket, Poklonskaya őrnagyot.

- Hát nem mondom, hogy tipikusan cosrai neve lenne, őrnagy - biccentett Tierce, végigmérve a knotiak tradicionális egyenruhájába öltözött nőt, akinek zubbonya a cosraiak feketéjével ellentétben a knoti szokásokat követve sötétkék volt. 

- Sokan sokfélék vagyunk. Aberr unszerr Ehre isszt dasszelbe - tette hozzá finom, ártatlan mosollyal az arcán, némi akcentussal kísérve az őrnagy, amitől Tierce egy pillanatig úgy érezte, hogy túlságosan szűk rá a Polneye katonai zubbonya. 


- Együtt szolgáltunk Atalival a kadétiskolában - folytatta kaján vigyorral Folett. - Az őrségben is... meg a bálokon is, mondjuk például a padláson... emlékszel rá? 

- Ne térjen el a tárgytól... százados - húzta ki magát a nő sértődött arcot vágva, kihangsúlyozva a másik rendfokozatát. - Azért vagyunk itt, hogy a klón urat a moffhoz kísérjük. 

- Akkor ne késlekedjünk - intett némi elégedettséggel a hangjában, Folett vigyoráról tudomást sem véve Tierce, és intett a nőnek. - Csak ön után, hölgyem.

- Mindjárt gondoltam - fordult sarkon Poklonskaya, és apró, ringatózó, mégis katonás léptekkel kisietett a teremből.

- Letagadja, de megvolt ám - húzta még szélesebbre a mosolyát Folett. 

- Majd elmeséled - veregette vállon Tierce a másikat, nem is annyira megbecsülésből, inkább azért, hogy túllépjenek a témán. - A magam részéről egyelőre jobban érdekel a többi látnivaló. 

- Sajnálom, hogy megvárakoztattunk, Kamerad - érte utol az őrnagy után siető klónt az oszlopsorokkal díszített folyosón Folett. - A főparancsnok aggasztó híreket kapott, ezért a helyére kellett illesztenie néhány építőelemet, mielőtt elindíthatjuk a következő fázist... ami hamarabb eljöhet, mint vártuk. 

- Az vitathatatlan, hogy készültök itt valamire - nyugtázta Tierce. - De nem világos, miért kell még annál is nagyobb titokban tartani mindezt, mint a Cosra, és a Polneye létezését. Leszámítva persze, hogy mit szólna hozzá a Konföderáció...

- A Konföderáció a kisebbik gond - magyarázta Folett. - Ők csak, hogy így fogalmazzak... átmeneti szállásadók. A legmagasabb szinten biztosítottuk, hogy a Konföderáció és a Knot viszonya kellőképpen... kiegyensúlyozott és diszkrét legyen.

- Mégis mennyire magas szinten? - villant meg Tierce tekintete.

- Államfői szinten - mosolyodott el Folett. 

Néhány másodpercig csendben haladtak, csak Poklonskaya csizmasarkának kopogása hallatszott a sötétszürke knoti grániton, amiből a folyosó padlója készült. 

- De nem csak erről van szó - tette hozzá a csendet megtörve Grodin. 

- Nem - bólintott Folett. - Volt idő, amikor a Cosra és a Knot egy hatalmas birodalom két központja volt. A gazdasági és a katonai pólus, csak úgy, mint ma. A hatalmuk kiterjedt a két Koréliai hipertéri útvonal határolta háromszögben, a Magtól egészen a peremig. És bár kevesen is, de vannak, akikben a két rendszer alkotta szövetség, a Tengely említése még mindig ismerős rossz érzéseket kelt. Félelmet, irigységet.

- Szóval ha a Knot és a Cosra ismét együtt lépnének ki a galaktikus politika porondjára... - összegezte Tierce -, lennének, akik azonnal háborút indítanának? Egy vélt, vagy valós fenyegetéstől félve? 

- Genau. So was - nyugtázta Folett.

Poklonskaya egyetlen szó nélkül vezette őket, mígnem egyszer csak megállt egy díszes faajtó előtt. 

- A moff úr várja önöket. 

Az ajtó feltárult, és a három tiszt belépett egy fehér falú, kerek szobába, melynek egyik végében egy hatalmas, még a holoképek előtti, szilárd alapra folyékony, száradó anyaggal felvitt manuális technológiával készült grafika, a másik végében egy holomonitor állt. A kettő között félúton pedig egy hajlott hátú, mégis elegáns megjelenésű idős férfi a knoti főtisztek kék, sujtásos zubbonyában.

- Őrnagy, százados... és Tierce őrnagy - biccentett az öreg. - Willkommen, vagy ahogy mifelénk eredetileg mondják, bienvenidos


- A nevem Pinochet Vandron moff - folytatta a bemutatkozást az öreg. - A Knot jelenlegi adminisztrátora, a Főmarsall megbízásából. 

- A Főmarsall megbízásából... értem - biccentett Tierce. - Örvendek. Ne haragudjon, moff úr, ön véletlenül nem... senexi? 

- De igen - biccentett a moff. - Fogalmazzunk úgy, expatriált jelleggel tartózkodom itt. Ne haragudjon, hogy ennyi ideig megvárattuk, őrnagy, de a helyére kellett kerülnie mindennek. 

Tierce bólintott, és a grafikához sétált, amin a knotiak egyenruhájára emlékeztető férfiak vívtak kézitusát hasonló felépítésű, de barna zubbonyos alakokkal.


- Ez micsoda? 

- Őseink háborúja a Vostroyával - jegyezte meg Folett. - Még azelőttről, hogy a Köztársaság beavatkozott volna. Annak idején a Cosra-Knot Tengelye és a szomszédos Vostroyai Népi Birodalom uralta a galaxis ezen részét. Két hatalmas Birodalom, amely a rakaták rabszolgáinak nyomdokain emelkedett fel, és ahol az Erő használata tiltott volt. Azonban a közöttünk húzódó ellentétek miatt elkerülhetetlen volt a háború. 

- Kiegyenlített küzdelemnek tűnik - vizsgálgatta a jelenlévők arcát és a festményt Tierce. - Mégis, mi történt? 

- Beavatkozott a Köztársaság - magyarázta Folett helyett most Pinochet, miközben Poklonskaya szótlanul a terem végében álló ablakhoz sétált, és kibámult rajta. - A vostroyaiak egy csoportja vállalta, hogy új kormányzatot támogat az otthonukban, amelyik engedélyezi a jedik tevékenykedését, cserébe a köztársasági csapatok beavatkoztak. A Tengely pedig elveszítette a kétfrontos háborút, a vezetői körök pedig emigrációba, vagy a nemesi házak védelmébe kényszerültek. 

- És most jött el az első alkalom, hogy kilépjenek ismét a galaktikus porondra - értette meg Tierce. - A porondra, ahol a Cosra csak az előörsöt jelenti, pénzzel, kapcsolatokkal a politikai körökhöz, de ahol maguk képviselik a kemény vonalat. 

A többiek egyöntetűen bólintottak.

- Már csak azt nem értem - folytatta Tierce -, hogy mi a biztosítékuk? Folyamatosan arról beszélnek, hogy milyen óvatosnak kell lenniük. Mégis, mintha úgy éreznék, hogy ez a megfelelő pillanat. 

- Jó a kérdés - biccentett Pinochet, és átsétált a másik oldalon lévő kivetítőhöz. - A történelmünk mellett más is van ugyanis. Gondolom, idefelé menet nem sokat láttak a planetáris védelmi komplexumunkból...

- Nem - rázta meg a fejét Tierce. 

- Nos... - aktiválta a kivetítőt Vandron moff. - A Cosra és a Knot még egy közös vonással rendelkezik. Mindkét rendszernek voltak olyan kapcsolatai a Birodalom vezetésében, hogy Palpatine Byss-i uralma idején mindkét rendszer tartalék bázisnak választották, és mindkét rendszer vezetésére rábíztak egyet egyet Umak Leth prototípusai közül.

- Az Emperor - nézett össze Folett és Tierce. - Ez volt a cosraiak prototípusa. De mi volt a Knoté? 

Vandron válaszul aktiválta a kivetítőt, láttatni engedve egy pontot az űrben, ami a bolygó körüli orbit egyik szegmensének tűnt... régi típusú birodalmi csillagrombolók kavalkádja vett körül egy több kilométer hosszú vaskos fémhengert.


- Egy galaxis-ágyú - állapította meg Tierce, és egy pillanatra úgy érezte, hogy gombóc formálódik a torkában a feszültségtől. A galaxis-ágyúk képesek voltak olyan hipertéri rakéták indítására, amelyekkel akár egy egész bolygót el lehetett volna pusztítani. Az egyetlen és utolsó ilyen fegyver a Byss körül keringett, amelynek rakétája egy szerencsétlen baleset folytán elpusztította magát a bolygót is. Azóta híre sem volt a galaxisban annak, hogy valaki egyáltalán ilyen fegyverrel kísérletezne. Erre itt állt egy láthatóan épen és bevetésre készen. 

- Természetesen nem vagyunk olyan hülyék, hogy csőre töltve tartsuk - biccentett Vandron a klón arckifejezését látva. - A FAU-3 megfelelő biztonsági mechanizmusokkal van felszerelve, hogy elkerüljünk egy, a Bysshez hasonló helyzetet. De nem ez a legfontosabb. 

Mielőtt azonban a moff befejezhette volna, rátérve arra, hogy mi az, ami még ennél is fontosabb, Poklonskaya megfordult, gyorsan beleszólt valamit az adóvevőjébe, majd köhintett. 

- A Főmarsall megérkezett. Már itt is van. 

Tierce, Folett és Vandron megfordultak, és a feltáruló ajtóban megpillantották a Főmarsallt. 

Tierce őrnagy még egyszer sem látta szemtől szemben Diestl-t, első pillantásra Folett idősebb kiadásának tűnt. Mielőtt azonban elgondolkozhatott volna azon, hogy van-e rokoni kapcsolat kettejük között, tekintete a másik három alakra vándorolt. 

- Azt a... - szaladt ki a klón száján. 

A Főmarsall fehér egyenruhás alakja mellett ugyanis ott állt Tiebolt, mellette pedig...

Il-Raz és Lecersen.


-- Vége a XXXIV. Fejezet 2. részének --



Comments