EGB Könyv‎ > ‎

XXXIII/1

Harmincharmadik Fejezet

Első Rész


Coruscant

A biztonsági ellenőrzés alapos és néhány egzotikusabb küllemű faj képviselőjének esetén olykor már az adott intim szféra határát súroló volt. A vitának helyet adó előadóterembe vezető ajtóknál egy-egy, kézi szkenneres terrorelhárító osztag ellenőrizte a bejövőket. 

- Mi ez a nagy felhajtás... - mormogta Gron Marrab, ahogyan elfoglalta a helyét az államfőjelöltek kíséretének fenntartott emeleti, a színházak páholyaira emlékeztető boxok egyikében, a méretes vuki szenátor, Triebakk mellett. 

- Állítólag megkettőzték az őrséget nem sokkal a kezdés előtt - vakkantotta a vuki anyanyelvén. 

- Hát azok miatt nem is árt… - biccentett a mon cal a szomszédos páholyban ülő ESZM-vezetőség felé. G’Sil, Novakh és Chan’ad mögött a pártjuk saját biztonsági egységének tűnő marcona alakok feszengtek az erre az alkalomra felhúzott öltönyben. 

- Kisstílű bajkeverők - tette hozzá Triebakk, majd szőrös mancsával egy másik páholy felé mutatott, ahol az Egységes Galaktika VIP-vendégei ültek. - Ott viszont nagyon is birodalmi szag van. Ide érzem. Nézd azt a rövid hajú alakot… nem egy volt birodalmi moff? 

- Lecersen - biccentett Marrab - Azért én sem gondoltam volna, hogy Daala ennyire messzire megy.

- A vérében van -jegyezte meg a vuki szenátor - A vita után érdemes lenne leülnünk megint Kalendával, vagy akár Organa Soloval. 

- De csak miután Releqi visszahozta nekünk az elveszett tíz százalékot - biccentett a mon cal. - Ez a vita kulcsfontosságú…

A többi páholyhoz hasonlóan ők is elhallgattak, amint a pódiumok felett felvillant egy nagy, villogó vörös tízes, ami elkezdett visszafelé számolni. Amikor a nullára ért, felharsant a Szövetség lassú, méltóságteljes himnusza, amit a coruscanti kocsmákban legtöbben csak siratódalnak csúfoltak. A himnusz utolsó akkordjai után, színes fény- és elektronikus hangjáték közepette megjelent Javis Tyrr.

- Jóreggelt, jó napot, jó estét a galaxis minden sarkában ülő kedves nézőinknek! - rikkantotta bele a holokamerák kereszttüzébe, majd néhány másodpercnyi jól begyakorolt mosolygás után tekintetét lassan végigfuttatta a közönségen. 

- Tudják, ma, a Holonet és a holografikus megjelenítés korában, amikor élőben beszélhetünk egymással a galaxis két átellenes végéből, néha úgy tűnik, már nem is érdemes szemtől-szemben kommunikálnunk. Mégis, mi úgy éreztük, hogy egy ilyen fontos esemény előtt, mint a szövetségi szenátusi választás, el kell hoznunk egy ilyen esemény hangulatát az Önök otthonába. Amit most fognak látnak, egyszeri és megismételhetetlen az egész kampány során… négy nagyszerű asszony párbaja egymással az igazságért és a szavazatokért! Négy nagyszerű asszonyé, akik között ott áll Szövetségünk jelenlegi államfője, és akik közül kerül ki majd - ha közvéleménykutatók nem tévednek, de hát miért is tennék - a jövendőbeli is! Bár sok dologban nem értenek egyet, amint azt majd Önök is látni fogják az elkövetkező órában, egy dologban mindannyiunk legnagyobb örömére igen. Hogy itt kell lenniük, eleget téve meghívásunknak, és elmondaniuk saját és pártjuk véleményét a galaxis színe előtt... élőben!

- Hölgyeim, uraim, fiúk, lányok, illetve a többi galaktikus nem és kaszt képviselői… állampolgárok! Büszkén jelentem be az Egy szobában Javis Tyrr-el különkiadásának vendégeit! Natasi Daala elnök asszonyt, Releqi A’kla szenátort, Ederlath Pallopides úrhölgyet és Leia Organa Solo volt államfőt, jedi lovagot! Jöjjenek be, hölgyeim!

- Úgy érzem magam, mint egy divatbemutatón... röhej - mormogta maga elé a bevezető folyosók egyikén várakozó Daala, majd az asszisztens jelzésére besietett a terembe, miközben reflektorok és holokamerák követték az útját, a másik három irányból érkező jelöltekkel egyetemben. 

A négy államhölgy a pódiumok közti körben találkozott, és kölcsönösen kezet ráztak egymással. Releqi A’kla barátságosan kivillantotta a fogait Pallopidesre, és jó alaposan megszorította törékeny fehér kacsóját. Az ESZM jelöltje arcán egy pillanatra átfutott az undor, de önuralmának és a sminkesek munkájának hála ezt a négy jelöltön kívüli senki nem vehette észre. Leia megveregette a caamasi vállát, és diplomatikusan üdvözölte a másik két jelöltet. 

A négy nő a pártjukra legjellemzőbb színű reflektorok által megvilágítva a kötelező üdvözlési körök után a pódiumaikhoz lépett. Amint megálltak, mind a négy berendezés egyszerre aktiválódott, a távlati kép helyett a négy nő egész alakos képét vetítve a holomegjelenítő rácson keresztül figyelő nézőközönség számára. 

Az Egységes Galaktika világoskék fényű pódiumán Daala abban a fehér, rangjelzés nélküli egyenruha-szerű zubbonyban jelent meg, ami coruscanti tartózkodása óta a védjegyévé vált, sérült szemén a fekete fedővel - nem volt véletlen, hogy egyes kocsmák törzsközönsége a félszemű főadmirálisként emlegette. Úgy állt a pódiumon, mintha épp egy csillagromboló flottát készülne vezetni a Birodalom - illetve természetesen a Szövetség - ellenségei ellen. A mellett lévő lila fényben fürdő pódiumon a vita egyetlen nem humán résztvevője, a világosba hajló, csíkokban arany sörényű caamasi, a Szövetség külügyi megbízottja és az Egyesítő Konferencia fontos szervezője, népe tradicionális köpenyét viselő Releqi A’kla állt. Tekintetében a népére annyira jellemző türelem keveredett a politikusokra jellemző számítással - a legnagyobb ellenzéki erőnek számító, de a kampány finisében sok százalékpontot veszítő Szabad Szövetségért mozgalom jelöltjeként ez volt az utolsó lehetősége arra, hogy megőrizze helyzeti előnyét. A zöldes fényben álló nabooi nemes, Ederlath Pallopides a vita legfiatalabb résztvevőjeként egy olyan egyszerű, mégis elegáns, ékszerekkel és felcsavart hajviselettel kiegészített összeállítást választott, amelyikről a legöregebb nézőknek Padmé Amidala nabooi szenátor megjelenése juthatott eszébe a Klón Háborúk előtti szenátusi közvetítésekből. Az Erősebb Szövetségért Mozgalom jelöltjeként Ederlath pártja majdnem akkor népszerűség-növekedést könyvelhetett el a finisben, mint a vita negyedik résztvevője. Az alderaaniak rétegpártjából az SzSz támogatottsági szintjéhez közelítő Demokratikus Köztársaságért Koalíció jelöltje, az Új Köztársaság húsz évvel ezelőtti államfője, az egyszerű, fehér tunikát viselő Leia Organa Solo őszes hajával, nyugodt tekintetével maga volt a megtestesült stabilitás. Sokan a mai napig széles körben köztiszteletnek örvendő Mon Mothma karizmáját vélték felfedezni a régi elődjéhez egyre inkább hasonlító Leiában, aki nem véletlenül játszott rá erre öltözködésével a szakértők szerint. 

- Kíváncsi vagyok, hogy hozott-e magával fénykardot - suttogta az ESZM páholyában G’Silnek Novakh. - Talán még zsonglőrködni is fog vele. 

- Nem lepődnék meg, ha így lenne - sziszegte halkan G’Sil. - Az államfőjelölteket közvetlenül a terrorelhárító kísérték be, nem mentek át az átvilágításon, azt pletykálják. Bár én ilyen szempontból inkább Daala zubbonyában néznék körül. 

- Hát ezzel egyedül vagy, Givli - nevetett fel a második sorból Chan’ad. 

- Hölgyeim, kedves nézőink! - vezette fel a vitát Tyrr, miután mindegyik jelölt elfoglalta a helyét. - Mielőtt kezdetét venné nagyszerű asszonyaink szóbeli párbaja… bár mint tudjuk, vannak köztük olyanok is, akik a múltban nagyon is éles harcban vettek részt két különböző oldalon - kacsintott a közönség némi derültségére Leia és Daala felé -, előtte vessünk egy pillantást a legutolsó, friss támogatottsági adatokra!

- Amint látják- olvasta le Tyrr a jelöltek feje felett felvillanó százalékos becsléseket -, Daala elnök asszony és pártja előnye a kezdeti 40%-ról immár 30%-ra csökkent. A három másik párt szinte fej-fej mellett halad, 20% környékén, ami a A’kla szenátor asszony pártja esetében a Galaktikához hasonló népszerűségvesztés eredménye, az ESZM és különösen a DKK pedig figyelemre méltó módon növelte befolyását… adódik a kérdés, és egyben ez a kérdésem az államfőjelöltekhez: mit várnak a választáson, minek tulajdonítják pártjuk támogatásának változását, és végül, elképzelhető-e a koalíció? 

A fények először Daalára fókuszáltak, és a vita kezdetét vette…

...

Az alábbiakban közöljük a vita szövegét

Tyrr: Elsőként Daala elnök asszonyé a szó. Hogyan értékeli pártja eddigi teljesítményét, mire számít a választáson, és elképzelhetőnek tart-e együttműködést más pártokkal egy koalíciós kormány felállítása során? 

Daala: Köszönöm, és üdvözlöm a kedves nézőket. Hogy kérdésére válaszoljak, kedves Tyrr úr, először szeretném leszögezni: Az Egységes Galaktika a Szövetség egészéért áll ki, annak a megegyezésnek a letéteményeseként, amely a Darth Caedus nevű volt jedi és a jedi mesterek közti polgárháború pusztítása után jött létre. Amelynek célja volt, hogy a galaxis felelősen gondolkodó polgárai végre saját kezükbe vegyék az irányítást, és a jog és a rend keretei között kormányozzák saját magukat. Vallási szekták, önjelölt zsarnokok és diktátorok, kiváltságosok és széthúzás nélkül. Amikor az Egységes Galaktika megalakult, különböző bolygók, fajok, szektorok és politikai formációk képviselői álltak össze és tettek hitet a közös gondolat, az egység és együttműködés mellett. Túllépve a múltjukon és a jelen kihívásaira koncentrálva. Ennek fényében működött és működik az Egységes Galaktika, csak úgy, mint a szövetségi kormányzat. Mi a tettekkel beszélünk, nem engedünk a kísértésnek, hogy alaptalan populista érvekkel operálva igyekezzünk megtéveszteni a szavazókat. Nézzék meg a Galaktikus Szövetséget ma. Erősek és határozottak vagyunk... gazdaságilag és kulturálisan is ma a galaxisban az egyik legjobb dolog a Szövetség állampolgárának lenni. Ahol pedig ez nem így van, ahol a peremen egyes bolygók mai napig a galaxist érintő Yuuzhan Vong pusztítás utóhatásait nyögik... ott kezet nyújtunk. Segítünk étellel, építőanyaggal, ahol pedig nem csak régi Yuuzhan Vong növényzetet, hanem igazi Yuuzhan Vong hajókat kell megsemmisíteni, ott fegyverrel. Ezt teszi a Galaktikus Szövetség kormánya, és ennek a munkának a folytatásához kér felhatalmazást a jövőben is. 

Szomorúsággal tölt el, hogy ma a Szövetség kevesebb állampolgára gondolja úgy, hogy ezt a felhatalmazást megérdemeljük, mint a kampány kezdetén. Tisztában vagyunk a felmérésekkel - nagyon fontosnak tartjuk azonban, hogy a kampány ne csak szabályos és törvényes, de etikus is legyen. És sajnos ez az a terület, ahol ellenfeleink nem ritkán hangulatkeltő, antidemokratikus, olykor megosztó, máskor pedig szimplán hazug kijelentéseket tesznek. Én remélem, hogy a választók megtévesztése be fog fejeződni a választások után, és újra az igazán fontos dolgokra koncentrálhatunk. Arra, hogy az a romlás, bűn és diktatórikus rend, ami a galaxis egyes részein még mindig uralkodik, ne gyűrűzzön be a Szövetségbe, hogy a civilizáció bástyája, biztonságos erődje lehessünk a galaxisban, ahová megtiszteltetés tartozni. Ha lesz olyan párt, amelyik hajlandó felhagyni a hangulatkeltéssel és a hazudozással, és a választáson legjobb eredményt elérő pártot, az Egységes Galaktikát óhajtja támogatni ebben... nos, akkor nem zárkózunk el az együttműködéstől senki esetében sem. 

Tyrr: Köszönjük, elnök asszony. A második megszólalás joga A'kla szenátort illeti a Szabad Szövetség színeiben. 

A'kla: Mi a Szabad Szövetségben azt a tradíciót képviseljük, azt a szabad gondolatot, ami a galaxis népeit a Yuuzhan Vong invázió legsötétebb órájában összehozta, megújítva demokratikus szövetségüket, és az Új Köztársaság hamvain létrehozva a Galaktikus Szövetséget. A Szabad Szövetségért mozgalom a Cal Omas-i gondolat letéteményese. Egy olyan Szövetségé, amelyben népek és fajok egyenlően, megkülönböztetés nélkül, szabadon és jólétben élhetnek. Egy olyan Szövetségé, amelyik a külső fenyegetésekkel szemben ugyanolyan határozottan lép fel, mint amilyen határozottan megvédi saját állampolgárainak alkotmányos jogait. Nem szavakban, nem lózungokban, és nem a politikai való ellenfelekre történő ujjal mutogatással, vagy akár karhatalmi nyomásgyakorlással. Egyszerre szórakoztatónak és megdöbbentőnek tartom az elnök asszony szavait, amikor az ellenzéki pártokat vádolja hazugsággal és megtévesztéssel. Kérdem én, melyik párt delegáltjai utaznak szövetségi állami hatóságok pénzén és hajóin a kampányrendezvényekre? Melyik párt kap folyamatosan kiemelt védelmet a frissen felállított, mindenhol jelen lévő erőszakszervezetektől, és mely pártoknak kell elszenvedniük folyamatos vegzálást a különböző hatóságok részéről? 

Mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy az Egységes Galaktika és a szövetségi végrehajtó hatalom szervezete nagyon aggályosan és nagyon súlyosan összefonódott, megbontva ezzel a hatalmi ágak szétválasztását, megtörve a nyilvánosságot és transzparenciát, ami a Cal Omas-féle eszme sajátja. Amint az új kormány élére kerülünk, a Szabad Szövetség első dolga lesz, hogy megszüntesse ezeket az új erőszakszervezeteket, és újrateremtse a független, átlátható államapparátust. Ami a támogatottságunkat illeti... hiszünk abban, hogy a galaxis sokszínű, és minden olyan véleménynek helye van benne, amely nem sérti egyetlen faj, csoport, nem méltóságát sem és betartja a szövetségi irányelveket. Természetes, hogy ehhez igazodik a választók ízlése is, de ez nem változtat azon a tényen, hogy a Szabad Szövetség volt és lesz a legerősebb ellenzéki párt. Államfőként baráti jobbot fogok nyújtani az összes, demokratikus elveket valló párt felé, ideértve az Egységes Galaktika azon csoportjait, amelyek hajlandóak átesni a teljes körű átvilágításon és vállalják az állami és politikai szerepet szétválasztását. Radikális rasszistákkal azonban természetesen nem fogunk együttműködni, ez elvi kérdés mindannyiunk számára. A Birodalom idején, évtizedekkel ezelőtt számos faj, köztük az én népem is konkrétan a fizikai megsemmisülés szélére került. Ugyanúgy, ahogyan sok más bolygó lakossága is erre a sorsra jutott, válogatás nélkül, amikor a Yuuzhan Vong megérkezett. Azon kell dolgoznunk, hogy ez többé ne történhessen meg, és a Szövetség, valamint a galaxis népei harmóniában élhessenek. Köszönöm.

Tyrr: Köszönjük, szenátor asszony. A következő megszólalás joga Pallopides úrhölgyet illeti. 

Pallopides: Köszönöm, nagy tisztelettel köszöntöm a szavazókat és vendégeket itt a stúdióban és otthon a holorácsok előtt. Én úgy gondolom, hogy nem kell dagályos szavakba foglalnom az Erősebb Szövetségért Mozgalom eszméjét és népszerűségét. A választási kampány kezdete óta drasztikusan növekvő támogatottságunk jól megmutatja, hogy mi vagyunk azok, akik igazi, hiteles válaszokat tudunk adni a Szövetség polgárainak égető kérdésére. Mert kérem igen, nagyon fontos kérdés az, hogy mit tehetünk a jedikkel és a Sithekkel, és mi sem akarunk elmenni emellett szó nélkül, nem is beszélve a Yuuzhan Vongról. Igen, mindenhová oda kell csapni, ahová szükséges. És ha kormányra kerülünk, akkor kedves barátaim, ezt meg is fogjuk tenni. Ne feledjük, a mai napig a Galaktikus Szövetség az univerzum legerősebb hatalma. És mégis mit teszünk a határainkon kívüli kaotikus állapotok rendezésére? Semmit! Sőt tovább megyek, mit teszünk a határainkon belül, a mindennapjainkban található káosz és nyomor rendezésére? Igen, így van, szintén semmit! 

Mert ez az, barátaim, ami igazán foglalkoztatja a választókat, és ez az, amire az Erősebb Szövetségért Mozgalom hiteles választ kínál. Magasabb fokú szociális ellátást, a választók széles rétegein élősködő konszernek és pénzügyi körök letörését, biztonságot és rendet az utcákon, a rabló politikusok és hatalmi elit számon kérését! A becsületes polgárok jó érzését és jó ízlését zavaró deviáns magatartásformák és a munkakerülés megbüntetését! És mi nem csak ígérjük, de meg is tesszük! Gárdamozgalmunk tagjait egyesek megpróbálják utcán randalírozó csőcseléknek beállítani, de valójában ezek a nők és férfiak éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy dolgozó állampolgáraink nagyobb biztonságban, nagyobb jólétben élhessenek! Ennyit kérünk, nem többet. Ahogyan ugyanezt fogjuk kérni majd bármely lehetséges koalíciós partnerünktől, amikor a választás nyerteseként szenátusi kormányzatot alakítunk. Bármely lehetséges partnerünktől, aki nem áll a sötétben leselkedő pénzeszsákok és trösztjeik, vagy éppen a varázslók és elitisták uralma alatt.

Mert nincs kétségem afelől, hogy mi leszünk az Erősebbik! Ehhez kérjük a támogatásukat, és a bizalmukat - hogy a választás után a Szövetség is Erősebb legyen!

Tyrr: Köszönjük a bevezetőt Pallopides asszonynak. Az utolsó szó joga a bevezetők listájában Organa Solo asszonyé. 

Organa Solo: Barátaim, kedves nézők - köszönöm, hogy meghallgatnak engem is. Aggodalommal, de szilárd elhatározással jöttem ide, két olyan frakció nevében, melyek évszázadokon keresztül élvezték a galaxis bizalmát, ma viszont, a félreértések és a bizalmatlanság korában érdemtelenül vádolják őket olyasmivel, amit nem érdemeltek ki. Igen barátaim, ezek egyike a Jedi Lovagrend, melynek magam is a tagja vagyok. Az Erő révén képes vagyok hatni másokra, képes vagyok tárgyakat felemelni, és igen, van saját fénykardom is. Mégsem teszem meg. Nem integetek a kezemmel, és nem élek vissza az ajándékkal, amit családom annyi tagja, köztük az édesapám és a saját fiam is olyan gonosz módon használt, hogy a mai napig elfog a sírás, ha erről kell beszélnem. Mi, jedik, valójában nem teszünk mást, mint bármelyik érző szívű választópolgár - igennel válaszolunk arra a kérdésre, hogy jobbá tehetjük-e a galaxist. Békésebb, boldogabb, egyenlőbb, biztonságosabb hellyé. És teszünk is érte. Ki-ki a maga képességei és módja szerint. Az életünkben naponta felmerülő akadályokra, bizalmatlanságra, a mindenhol ott bújkáló gonoszságra pedig az egyetlen lehetséges módon válaszolunk: alázattal, és szeretettel. 

És ha kell, barátaim, akkor szelíd, de magabiztos erővel is. Mert a másik eszme, aminek képviseletében itt állok előttetek ma, az, amit nevelőapámhoz és személyes jó barátomhoz, Cal Omashoz hasonlóan az Alderaan és számos másik bolygó fiai és lányai képviseltek évtizedeken át, ha kell, az életüket adva érte. Ez pedig, barátaim, a Szabadság és az Egyenlőség nagybetűs eszméje. Az eszme, ami a Lázadók Szövetségeként született meg a Birodalom ellen, melynek zsarnoki kiszolgálói és leszármazottai ma ennek az államnak a vezetésében foglalnak helyet, akár itt, ebben a teremben. Az eszme, amit a galaxis az Új Köztársaság képében ismert meg, és amely a Yuuzhan Vong invázió eddig soha nem látott szörnyűségei révén ismét Szövetségként, ezúttal Galaktikus Szövetségként született újjá! Az eszme, amelyik nem restell fegyvert ragadni sem az ártatlanok védelmében... ugyanúgy, ahogyan egy jedi lovag sem. Barátaim: akár határainkon túlra, akár a szomszéd házba tekintünk, láthatjuk, hogy a galaxisban eluralkodott a halál és a gyűlölet. Oly sok alkalom után ismét. Mindannyiunk felelőssége, hogy gátat szabjunk ennek, ehhez pedig új vezetésre van szükség a Szövetség élén. Egy tiszta, elkötelezett adminisztrációra, amelynek olyan hűséges nők és férfiak a tagjai, mint akik a Demokratikus Koalíció soraiban ülnek... és nem csak ott. Ott ülnek a többi pártban is, ott harcolnak a fronton és ott vannak a kórházakban, munkahelyeken... mindenhol. Mert szívünk mélyén mindannyian jók vagyunk, természetünknél fogva. Mindannyian egy kicsit jedi lovagok vagyunk. Ehhez kérjük a bizalmat, és bizalmat bizalommal viszonzunk majd. Köszönöm.

Tyrr: Köszönöm. Most pedig néhány, mindannyiukhoz szóló körkérdést szeretnék feltenni, mielőtt rátérünk az egyedi témákra... kérem, sorrendben válaszoljanak. Az első kérdésem: mit tartanak jelenleg a Szövetség három legnagyobb belső problémájának? Elnök asszony? 

Daala: Az egyik legnagyobb probléma az együttműködés hiánya - mind a rendszerek, mind az államapparátus, mind a mindennapi állampolgári tevékenységek szintjén. Az Egyesítő Konferencia bezárása óta egyre mélyülnek azok az árkok, amelyek szétválasztanak minket. Azon kell dolgoznunk, hogy ez változzon. Az új kormánynak nagyobb együttműködést kell tanúsítania a nem állami szervek és gazdasági érdekcsoportok irányába is - mi, az ellenzéki csoportokkal ellentétben nem ijedünk meg attól, ha önkritikát kell gyakorolnunk, és ki kell mondanunk, melyik területen nem végeztünk olyan jó munkát. Ez az alapfeltétele annak, hogy a jövőben korrigálhassunk. A másik legnagyobb probléma a leszakadó peremterületeké. Még mindig számos olyan szektor van a Szövetségben, amelyik gazdasági, biztonsági szempontból támogatásra szorul - még a jelenleginél is több támogatásra. Ne legyen egyetlen egy rendszer sem a határainkon, ahol nyomorognak a lakosok. Ezt kell elérnünk, ha szükséges, az újraelosztó rendszerben végzett további módosításokkal. A harmadik probléma pedig, és ne becsüljük le ennek a súlyát, államunk és lakosaink szabadságára és önállóságára vonatkozik. Meg kell szüntetünk azt, hogy az állam helyett önjelölt csoportok, legyenek azok akár jedik, akár gárdisták vagy egyéb szerveződések, megpróbálják átvenni a választott szövetségi kormányzat feladatait. Ez nem csak szükségtelen, de a szeparatizmus és széthúzás fellegvára is. El kell érnünk, hogy a lakosság a szövetségi és helyi intézményekre bízza vitás ügyeinek rendezését, ne pedig mindenféle illegális, vagy megkérdőjelezhető legitimitású szerveződésre.

A'kla: Csatlakozva az előttem szóló elnök asszonyhoz, a Szövetség egyik legnagyobb problémája álláspontom szerint a legitimitás hiánya. Az a tény, hogy az elnök hivatal átmeneti jogaival élve szervezetek, köztük fegyveres szervezetek tucatjait hozza létre és személycseréket hajt végre egészen a mai napig, holott világos iránymutatások vannak a választási kampány alatt engedélyezett tevékenységekre. Nem, illetve nem csak az utcán tevékenykedő öntevékeny csoportok létjogosultságát kell megkérdőjeleznünk, hanem a terrorelhárítás, és egy sor más, Daala elnök asszony személyes irányítása alá tartozó szervezet demokratikus mivoltát is. És ezt meg is fogjuk tenni - a Szövetség polgárai valóban bizalmatlanok az intézményeinkkel szemben, de ez nem a választók hibája, hanem a jelenlegi adminisztráció ellenőrzés nélküli tevékenységének eredménye. A második nagy probléma a közbeszéd, a közkultúra minőségének romlása, és ne haragudjon, riporter úr, hogy ezt mondom, de ebben a médiának is igen jelentős felelőssége van. Régen a Köztársaság polgárai joggal mondhatták magukat a legfelvilágosultabb állam lakóinak, míg ma sok szövetségi állampolgár a kormányzati jóléti látszatintézkedések dacára - vagy éppen azok eredményeként - nem csak, hogy éhbérért kénytelen dolgozni, de még a kultúra és oktatás csatornáitól is elesik, nem ritkán a populáris holonet-sorozatok javára. Csak akkor lehetünk egy felelős állam, és felelős társadalom alkotóelemei, ha ehhez felelősen is gondolkodunk. A harmadik probléma pedig az állam túlterjeszkedése. Erősnek, határozottnak és átláthatónak kell lennünk, mint kormányzat, igen. De valóban ott kell lennünk mindenhol, valóban bele kell szólnunk mindenbe? A Köztársaság egyik legnagyobb vívmánya évezredeken át az volt, hogy szabad közbeszédre és szabad mozgásra adott lehetőséget. A Köztársaság és vele karöltve a jedik őrizték a rendet és a békét, de csak a szükséges mértékben szóltak bele az állampolgárok életébe. Mi ezt kívánjuk képviselni. Ha felnőttként tekintünk polgárainkra, akkor úgy is kell kezelnünk őket. 

Pallopides: Hogy mi a Szövetség legnagyobb problémája, kedves barátaim? A válasz nagyon egyszerű, és el is hangzott az előző tíz percben. A Szövetség legeslegnagyobb belső problémája az, hogy jelenlegi vezetőink és a kormányzó elithez tartozó, azzal szorosan összefonódó üzleti körök tagjai, különösen bizonyos, jól ismert bolygók szülöttei, egész egyszerűen nap mint nap belehazudnak a választópolgárok szemébe. Szemrebbenés, sőt pislogás nélkül. A nap 24 órájában - ahol pedig több órából áll egy nap, nos, ott annyiban. Úgy gondolják, hogy dagályos szavakkal és néhány konccal, amit valamelyik hivatal dob nekik, meggyőzhetik a polgárokat arról, hogy csukott szemekre és csukott fülekre van szükségük egyedül - miközben ők teletömik a zsebüket kreditmilliárdokkal. Ezen változtatni kell, és változtatni is fogunk, egy tiszta, teljes mértékben átvilágított szenátussal! A második legnagyobb probléma pedig az, ahogyan ezek az elemek, karöltve erőhasználónak is nevezett szövetségeseikkel, nem csak befolyásolják polgáraink életét, hanem közvetlenül, direkt módon bele is avatkoznak! Ha kell, egy fénykarddal, amit átdöfnek az első becsületes dolgozó mellkasán, aki szembejön, azzal az indoklással, hogy rosszban sántikált! Esetleg, hogy a Sötét Oldalt képviselte! Hát mi ez, ha nem a legtisztább, legalattomosabb önbíráskodás? Nevetségesnek tartom azt az állítást, hogy az állam túlterjeszkedne. Ellenkezőleg! Ha a Szövetség kellőképpen erős lenne, és a kormányzat juttatásai nem csak üres szavak lennének, akkor a szegény peremvidéki kolóniák nem lennének rászorulva önszerveződő mozgalmak, mint például a Gárda segítségére! A harmadik probléma pedig valóban a közélet és a közbeszéd elaljasodása. De nem is lehet másmilyen a közbeszéd, ameddig drogosok, bűnözők, perverzek az utcákon hirdethetik piszkos gondolataikat. Néha az az érzésem már a civilizáltabb coruscanti kerületekben is, hogy a Tatooine valamelyik lepukkant bordélyában járok! És nem a dolgozók teszik ilyenné, hanem az ingyenélők, a deviánsok! Ezen is változtatni fogunk - de még mennyire.

Organa Solo: Egyetértek Ederlath-al abban, hogy a legnagyobb probléma már elhangzott. A legnagyobb problémánk, a saját Sötét Oldalunk, amivel mindenkinek magának kell szembenéznie, a bizalmatlanság és a gyűlölet. Nem kell hozzá jedinek lenni, hogy rejtőzzön mindenkiben, hogy folyamatosan a polgártársai elleni tettekre sarkallja. Az irigység, a harag, a rivalizálás, ami vakká tesz minket az igazi fenyegetésre. Újra kell építenünk a demokráciát a Szövetségben, az együttműködés és a bizalom hangnemében. A második legnagyobb probléma, hogy nem zártuk le a múltat. Millió és millió, sőt, milliárd és milliárd élet veszett el erőszakosan az elmúlt hetven évben. Egyik tragédia követte a másikat. Mindenkinek van olyan családtagja, ismerőse, ki tudja, talán egész baráti köre, akik a Birodalom, a Yuuzhan Vong, vagy valamelyik polgárháború harcoló felei által távoztak közülünk idő előtt. Meg kell értenünk ezeket a tragédiákat, és egyértelművé kell tennünk, hogy ki és milyen mértékben felelős értük. Nem a bűnbakképzés miatt, nem a bosszú miatt, hanem hogy megérthessük, és lezárhassuk. Hogy emlékezzünk rá, vannak dolgok, ahol egyetlen rossz lépés is elegendő ahhoz, hogy tragédiák egész sorát idézze elő. És a Sithek térnyerése csak az egyik ilyen jelenség. Mert a harmadik probléma maga a demokrácia hiánya. Nem arról van szó, hogy a jelenlegi intézmények mennyire átláthatóan működnek... hanem arról, hogy csak akkor működhetnek egyáltalán hitelesen, ha valóban a választópolgárok akaratát juttatják kifejezésre. Márpedig meggyőződésem, hogy a jelenlegi hatalom nem ezt teszi. Ezt mutatják a támogatottsági felmérések is, és ezért fogunk mi is küzdeni - hogy radikálisan megújuljon a Szövetség képviseleti és döntéshozási rendszere, olyan mértékben, amire Coruscant eleste és az Új Köztársaság átalakulása nem volt példa. Mert nincs más, ami megmentene minket a pusztulástól, amely felé a jelenlegi utunk halad, csak egy új összefogás.  

Tyrr: Köszönöm a jelölt asszonyoknak. A reklám után visszajövünk!

...

Kedves nézőink, ismét köszöntjük önöket, a stúdióban mindannyiunk kedvence... Javis Tyrr!

Tyrr: Második kérdésem az államfőjelölt asszonyokhoz a következő: mint mindannyian jól tudjuk, a galaxis legnagyobb államaként a Szövetség politikai folyamataiban nagy jelentősége van a külkapcsolatoknak is. Miben határoznák meg pártjuk legfontosabb külpolitikai prioritásait? 

Daala: A jelenlegi szövetségi kormány és az Egységes Galaktika számos prominens tagja kulcsszerepet játszott az Egyesítő Konferencia összehívásában és lebonyolításában. Álláspontunk ezzel kapcsolatban mindvégig világos volt: olyan Galaktikus Szövetségre van szükség, ami nem csak a civilizációs és a rend képviselője a galaxisban, nem csak belső jó példájával jár elől, de szükség esetén kész és képes arra is, hogy ezt érvényesítse a határainkon túl is - minden olyan esetben, ahol azt a Szövetség érdeke és állampolgáraink védelme megkívánja. Éppen ezért figyeljük nagy aggodalommal mind a Sith Birodalom terjeszkedését, mint a Jedi Lovagrend térnyerését, melynek során párhuzamos haderőket és fegyveres szervezeteket állít fel mindkét fél, nem egy esetben saját haderőnk soraiból toborozva a tagokat. Ennek a folyamatnak mihamarabb véget kell vetni. Hisszük azonban azt is, hogy a Szövetség nem csak fegyverrel, hanem más módon is képes kell legyen hozzájárulni a galaxis biztonságához és fejlődéséhez. Ennek egyik módszere a növekedés. Szövetségünk ma kisebb, mint a Régi Köztársaság valaha volt, a Sithek elleni háborúkat leszámítva, a Galaktikus Birodalom kiterjedésével pedig össze sem hasonlítható az az érdekszféra, amely felett jelenleg rendelkezünk. Támogatással, ha kell, gazdasági természetű segítséggel is rá tudjuk ébreszteni a határaink mentén elhelyezkedő független rendszereket, hogy számukra is kedvezőbb a szövetségi tagság, mint ennek elvetése. Ez egy nagyon világos prioritás kell legyen a következő ciklusra. A Yuuzhan Vong elleni védelem pedig mindannyiunk felelőssége, amelyből a Szövetségnek ki kell vennie arányos részét. 

A'kla: Nagyrabecsült államfő kollégám emlékezete minden bizonnyal némiképp megkopott - az Egyesítő Konferencia összehívásában és megszervezésében épphogy a Szabad Szövetség soraiban ülő diplomaták és szenátorok vállaltak oroszlánrészt. Ha valami betudható az Egységes Galaktika soraiban ülő kollégáknak, az a tárgyalások elhúzódása, kiüresedése, és végül kudarca az olykor erőszakos, olykor halogató taktikájukkal, ami egy államok közti kétoldalú alkudozássá és az érdekekhez való merev ragaszkodássá alacsonyította le az eredetileg összgalaktikusnak szánt békekonferenciát. Ha valamiben kiemelt felelőssége van a jelenlegi adminisztrációnak, akkor ez különösen ide tartozik. Kormányra kerülésünk esetén újra összehívjuk a Konferenciát, és új feltételek mellett, minél több állammal tárgyalva szeretnénk megoldást találni olyan problémákra, mint a galaxisban egyre inkább növekvő fegyverkezés, vagy a kölcsönösen szavatolt biztonság kérdése. Meg kell haladnunk azt a korszakot, amikor különböző államok felelőtlenül támadásokat indítottak egymás ellen, csak mert aktuális vezetőjük érdeke így kívántak, és katonák és civilek százezrei pusztultak el egy-egy ilyen küzdelemben. 

Egyetlen kivétel van, ahol meg kell húznunk egy határvonalat: a Sith Birodalom. A leghatározottabban szeretnék állást foglalni az elnök asszony kijelentésével szemben, miszerint a Sith Birodalom és a jedik hadserege azonos kaliberű, azonos elbírálás alá eső kategóriába tartozna. Az egyik esetben egy olyan államról van szó, amelyik rövid idő alatt egész szektorokat hajtott uralma alá, és ebben a pillanatban is különböző független rendszerek szuverenitását sérti meg fegyveresen. Míg a jediké, bár mi magunk sem értünk egyet azzal, hogy ténylegesen szükség lenne rá, alapvetően egy önvédelmi feladatú erő. Meg kell előznünk, hogy ez a helyzet eszkalálódjon, és rá kell vennünk a Sitheket, hogy tárgyalóasztalhoz üljenek - haladéktalanul. 

Pallopides: Nagy szavak ezek kollégáimtól, olyan nagy szavak, melyek mögött valójában nincs igazi akarat, sem tett. Mert nézzük meg, mit tett valójában a Szövetség, hogy megakadályozza a Yuuzhan Vong inváziót? Néhány hadihajó kiküldésén kívül, pusztán mutatónak, miközben ki tudja hány fiunk és leányunk nem tér majd vissza vezetőink felelőtlensége miatt? Mit tett a Szövetség, hogy gátat szabjon a Sithek gátlástalan előretörésének? Még csak egy nyamvadt diplomáciai közleményt sem adtak ki! Mit tett a Szövetség, hogy választ adjon arra, hogy a jedik saját haderőnk soraiból állítottak át hajókat és katonájukat saját fegyveres szektájukba? És mit tett a Szövetség azokkal a szeparatistákkal szemben, akik konföderációs zászló alatt a mai napig az arcunkba nevetnek, és kikiabálják a galaxisba, hogy a Szövetség arra sem képes, hogy saját szeparatistáinak végre igazságot szolgáltasson? És mit tesz a Szövetség azokért a katonákért, hazafiakért, akik az elmúlt évek háborúiban áldozták idejüket és vérüket a szövetségi embléma alatt? Nem eggyel beszéltem ezek közül az emberek közül. Minimális juttatásokon tengődve, becsületüktől és munkájuktól megfosztva igyekeznek megélni napról napra. Ez az, amit a Szövetség ad nekik hálából azért, mert harcoltak, mert vérüket ontották a szeparatisták ellen. Nem, barátaim, az, amit a Szövetség ma külpolitikának nevez, az nem más, mint egy szerencsétlen, lagymatag szégyenfolt! És hogy mindez egy olyan, elvitathatatlan katonai érdemekkel rendelkező állami vezető, mint Natasi Daala alatt történik, különösen elszomorít. 

Amikor a polgárok azt mondják, erős politikát, Erősebb Szövetséget szeretnének látni, nem valamiféle látványos, tartalom nélküli felvonulásra gondolnak. Igazságos, erős ökölre gondolnak, amelyik meg tudja mutatni a galaxisnak, jediknek és Sitheknek egyaránt, hogy a Szövetséget kétségbe vonni, nem kevésbé kihívni nem kecsegtethet sikerrel! És ha kormányra kerülünk, barátaim, meg is mutatjuk! 

Organa Solo: Ahogyan egy jedi mester mondta egyszer, a félelem haragot szül, a düh gyűlöletet, a gyűlölet pedig kínt és rettegést. Nem akarom elvitatni nagyrabecsült kollégáim szavait: valóban szükség van arra, hogy erélyesebben lépjünk fel a határainkon túli olyan jelenségekkel szemben, amelyek az egyetemes galaktikus biztonságot, a gondolkodó élőlények jogait és életét veszélyeztetik. És nem csak a Sithekre és a Yuuzhan Vongra gondolok itt, hanem a rabszolgaságra, a szegények és elesettek kizsákmányolására, az éhezésre, a szervezett bűnözésre... nagyon sok feladatunk lesz. Olyan feladatok, amelyeket a Fény Hadserege jelenleg korlátozott erőforrásai mellett elvégez. Pontosabban elvégezne, ha nem épp a túlerőben lévő Sithekkel szemben védené a Jedi Akadémiát az Ossuson ebben a pillanatban is. Teszik mindezt azért, mert a Szövetség nem állt oda az ügy mellé, mert Daala admirális kormánya nem tette meg a szükséges lépéseket. Mert nem húzták meg a határvonalat, hogy eddig, és ne tovább. Mert nem ismerték fel, hogy a Sithek jelentette fenyegetés nem csak egyfajta újonnan alakult állam, nem csak valamiféle klasszikus rivalizáció, hanem egy olyan diktatórikus rendszer újraéledése, amely évezredeken át újra és újra megkísérelte elpusztítani azt az igazságot, rendes és jóságot, amit a Köztársaság képviselt ebben a galaxisban. Mert sokan az Egységes Galaktika prominens személyei közül, mondjuk ki, ugyanennek a rendszernek a korábbi formáját, a Galaktikus Birodalmat szolgálták... vagy éppen azt az eszmét, amely, ha nem vigyázunk, és nem őrizzük meg a jót, akkor közénk is beférkőzhet - bármelyikünk családjába, szerettei közé. 

Egy szóval nem azt mondom, hogy ne mutassunk erőt, ahol szükséges. Mutassunk, de ne gyűlöletből és ne félelemből. Mutassunk megértést mindazok felé, akiktől azt hisszük, hogy árkok választanak el minket, holott talán csak egy félreértés kérdése az egész. Mutassunk bizalmat, akár a Konföderáció felé, mielőtt a szomszédaink arra a sorsra jutnak, mint a Hapes, és mint barátom, Tenel-ka. Még nem késő. De hamarosan az lesz.

Tyrr: Most, hogy hallottuk államfőjelöltjeink véleményét néhány fontos, mindannyiunkat érintő galaktikus kérdésben, szeretnék egy-egy egyedi kérdést intézni vendégeimhez. Ne feledjenek, megnyílt a szavazási rendszerünk, ahol élőben értékelhetik kedvencüket és voksolhatnak a legszimpatikusabb jelöltre! Szavazzanak most, és megnyerhetik az egy hetes utazást két fő részére a Pantolomin korallszigeteire! 

De térjünk vissza a kérdésekhez. Első kérdésemet Daala elnök asszonyhoz intézném. Az Egységes Galaktika szervezetében és a nemrég létrehozott hivatalokban jelentős szerep jutott olyan, korábban ismeretlen személyeknek, akik egyes pletykák szerint a Galaktikus Birodalom belső berendezkedését követő, kevéssé ismert csillagrendszerek katonai szervezetéből érkezett. Azzal együtt, hogy már korábban is sokan felvették az ön birodalmi múltjával kapcsolatos kérdéseket, mit tudna mondani azoknak a választóknak, akik esetleg a Galaktikus Birodalom feléledése miatti félelemből fordultak el az Egységes Galaktikától?

Daala: Mindenekelőtt hadd tegyem hozzá, hogy ha a választók egy jelentős részének problémája lenne a mondjuk úgy, a Birodalomra emlékeztető jelképekkel és eszmékkel, akkor nem látnánk ekkora növekedést az Erősebb Szövetségért támogatottságában. A stábunk új tagjai mindannyian a Szövetségre felesküdött, tehetséges és elkötelezett állampolgárok, akik tartják magukat a Szövetség törvényeihez. Amennyi konfliktus zajlott az elmúlt fél évszázadban a galaxisban, én úgy gondolom egyetlen egy olyan személy sincs az itt jelen lévő pártok vezetésében, aki ne támogatott volna egy háborús konfliktust, vagy éppen ne vett volna részt benne. Ahhoz, hogy együtt dolgozzunk, és megteremtsünk egy nagyobb, törvényesebb, stabilabb és biztonságosabb Szövetséget, túl kell lépnünk ezen, és úgy kell néznünk egymásra, amik most vagyunk: egy együttműködésen alapuló, közös erőfeszítésekből létrehozott Szövetség állampolgárai. Sok olyan tulajdonsága volt a Galaktikus Birodalomnak, amelyet ma már máshogy látok, mint amikor huszonéves fejjel csatlakoztam a Birodalmi Flottához. És sok olyan tulajdonsága volt, amelyek véleményem szerint ma is követendő példát állítanak mindannyiunk elé. A mi felelősségünk az, hogy levonjuk a megfelelő következtetéseket, és ujjal mutogatás helyett a korábbi tanulságok figyelembe vételével építsük tovább szövetségünket - együtt. 

És egyet hadd szögezzek le: sosem volt még ennyi nonhumán, és ekkora nemek és fajok közti egyenlőség egyetlen coruscanti központú államigazgatásban és politikai testületben a Régi Köztársaság óta, mint az Egységes Galaktika vezette Szövetségben. Az, hogy mi négyen állunk itt kolléganőimmel, úgy gondolom, beszédes bizonyítéka ennek. Ha pedig egy választópolgárnak a Birodalom sötétebbik emlékeivel kapcsolatos félelmei vannak, nos úgy vélem, Pallopides asszonyék háza táján érdemes körülnézni.

Tyrr: Köszönöm a választ Daala elnökasszonynak. Következő kérdésem A'kla szenátornak szól. A Demokratikus Koalíció és az Erősebb Szövetségért felemelkedésééig az Önök pártja volt a meghatározó ellenzéki erő. Ha azonban megnézzük a legfrissebb közvéleménykutatási eredményeket, már egyáltalán nem így tűnik, szinte fej-fej mellett halad a három ellenzéki párt. Mit gondol, mit rontottak el a kampány során, minek köszönhető ekkora népszerűségcsökkenés? 

A'kla: Mindenekelőtt hadd húzzam alá, még mindig mi vagyunk a legmeghatározóbb ellenzéki erő. Meg vagyok győződve róla, hogy a mérések nem pontosan tükrözik a támogatottságunkat, és igenis vannak rejtett tartalékaink. Vannak olyan választók, akik még a döntött pillanatban úgy dönthetnek, hogy a radikális ígéretek és a bizonytalanság mellett a megbízhatóság és a stabilitás mellett teszik le a voksukat. Messze a legmagasabb a támogatottságunk az államigazgatás tagjai és családjaik között is. Átlagon felüli támogatására számítunk olyan nagyobb bolygók és szektorok lakosságától is, mint a Sullust, a Kashyyyk, vagy a Mon Calamari. Taglétszámunk pedig az Egységes Galaktika után a mai napig a legmagasabb. Ami még fontosabb azonban, hogy mi hűek vagyunk magunkhoz és az ígéreteinkhez, és ezeket be is fogjuk tartani. Nem törekszünk egyedüli dominanciára, nyitottak vagyunk a koalíciós együttműködésre a többi demokratikus párttal, akár egészen kicsikkel is, mint az ellenzék elismert legnagyobb ereje, és mint az államfői poszt várományosa. Úgy gondolom, hogy jó dolog az, ha színesedik a politikai paletta, és minél több vélemény kaphat teret - ettől fejlődik a demokrácia és ettől érzi azt minél több választópolgár, hogy igazán részt vehetnek a folyamatban. Ez egy jó dolog, örömmel tölt el minket. Kormányra kerülésünkkor pedig olyan szövetségi intézményrendszert fogunk építeni, ami ezt a folyamatot minél inkább segíti és támogatja.

Tyrr: Köszönjük a véleményét, A'kla szenátor. Újabb kérdésemet szeretném Pallopides asszonynak címezni. Az Erősebb Szövetségért Mozgalom vitathatatlanul a szenátusi választási kampány egyik meglepetéspártja. Nem sokkal a kampány bejelentés előtt alakultak meg, és viszonylag rövid idő alatt jelentősen növelték nem csak a népszerűségüket, de az önöké a legaktívabb tagsággal rendelkező párt. Sokan mégis félelemmel figyelik a párt és az önökhöz kötődő Gárda tevékenységét. Azt mondják, pártjuk rasszista és idegenellenes, emellett nyíltan a régi Galaktikus Birodalom újrateremtéséért állnak ki. Ön mit mondana mondjuk a Mon Calamari, vagy az Új Alderaan valamelyik állampolgárának, esetleg egy jedi lovagnak, ha meg kellene győznie arról, támogassa az Önök pártját? 

Pallopides: Nos, elsőnek szeretném leszögezni, hogy tudomásom szerint a jedik legtöbbje eleve nem állampolgára a Galaktikus Szövetségnek, tehát legtöbbjük számára ez eleve nem releváns kérdés. De biztos vagyok benne, hogy Organa Solo asszony bővebb információkkal tud és fog is majd szolgálni ezzel kapcsolatban a kedves nézők számára. Ami a Birodalomra, illetve a származásomra vonatkozó korábbi direkt, vagy indirekt megjegyzéseket illeti, nem hiszem, hogy bármi félreértés lenne itt. A nevünkben is benne van, Erősebb Szövetségért Mozgalom. A Szövetséget szeretnénk abban az állapotban, olyan erősen és stabilan látni, amelyet történelme, mérete, lakossága, gazdasági ereje okán megérdemel. A rend, fegyelem, a tisztességes munka támogatása... ha ezek azok az attribútumok, amelyekkel a választók egyes része a Galaktikus Birodalmat azonosítja, most pedig minket választ, nos azt gondolom, emiatt semmi okunk szégyenkezni. Számos alderaani, mon cal és egyéb fajú barátom van természetesen nekem is. Ami pedig a származásomra vonatkozó megjegyzéseket illeti, büszke vagyok arra, hogy egy több évszázadra visszatekintő nemesi dinasztia tagjaként képviselhetem most az Erősebbik politikájával egyetértő választókat. Mindannyiunknak vannak olyan felmenői úgy gondolom, akiknek különböző fegyveres szervezetekhez volt kötődésük évtizedekkel ezelőtt. Lehet, hogy unokatestvéri ágon rokonságban állok Palpatine császárral, de nem én vagyok az, akinek a családjában példának okáért rögtön két Sith Nagyúr is van. Azt mondanám mind az Új Alderaan, mind a Mon Calamari, mind bármely másik rendszer kétkedő szavazójának, hogy gondolkozzon el egy nagyon egyszerű kérdésen: akarja-e, hogy tisztességgel elvégzett munkáért cserébe tisztességes fizetést, az államtól pedig megfelelő nyugdíjat, szociális ellátást és nem utolsósorban védelmet és biztonságot kapjon? És ha erre a válasza igen, akkor azt tanácsolnám neki, szavazzon nyugodt szívvel az Erősebbikre!

Tyrr: Pallopides asszony, köszönjük Önnek is, hogy válaszolt a kérdésre. 

Utolsó kérdésemet az eddigiek szerint ismét Leia Organa Solo asszonyhoz intézném. Asszonyom, Önt az elmúlt, nos jó ötven évben számos néven és címen ismerhette meg a galaxis. Alderaan szenátora a Birodalmi Szenátusban, a Lázadók Szövetségének prominens vezetőségi tagja, Lord Darth Vader nagyúr lánya, Luke Skywalker nagymester ikertestvére, az Új Köztársaság minisztere, majd államfője, végezetül a Jedi Rend lovagja, és három jedi gyermek anyja, akik közül az egyiket a Szövetség ideiglenes államfőjeként, és a jedi rend elpusztítására felesküdött Sith Nagyúrként ismerhette meg a galaxis. Azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, Ön mind politikai, mind szinte történelmi értelemben ikonnak számít. Mégis, a Yuuzhan Vong háború óta ez az első eset, hogy visszatért a politika színpadára, kispártból az ellenzék egyik legjelentősebb erejévé katapultálva a Demokratikus Koalíciót. Miért most, miért így?

Organa Solo: Ha most elismétli magának még egyszer mindazt, amit felsorolt, kedves Javis, és megpróbálja egy pillanatig beleképzelni magát ebbe a helyzetbe, akkor tegye fel magának a kérdést: nem elég ez nem hogy egy, de egy tucat életre is? És mégis, egy pillanatig sem gondolom, hogy bármilyen szempontból is ikon lennék. Pont ez a lényeg. Hány olyan fiú, vagy leány van a galaxisban, akinek szembesülnie kellett azzal, hogy valamelyik szülője, akár az apja, akár az anyja, egy olyan rendszert támogat, amely ártatlanok szenvedéséért felelős, és amellyel nem tud azonosulni, sőt kész akár fegyverrel is harcolni, vagy meghalni érte? Hány olyan anya és apa van a galaxisban, aki ugyanezt átélte a gyermekével kapcsolatban, és higgyék el, ha azt mondom, ez még az előzőnél is rosszabb. Ez még rosszabb annál is, amit szintén nem csak én, de hány és hány szülő élt át a sok háború miatt? Amikor a saját gyermeked válik áldozattá ebben a vérontásban? Vagy csak nyoma veszik, és szülei talán sosem tudják meg, hogy hová lett, mivé lett? Én átéltem mindezt, de nem én vagyok az egyetlen. Milliárdok élték át. És ha újabb háború lesz, akkor újabb milliárdok fogják átélni, mert újabb milliárdnyi élet fog majd eltűnni értelmetlenül... És tudják, mi az igazán szörnyű ebben? Hogy lehet, még mindig ez a kisebbik rossz. Azért most, és azért így, azért állok itt a Demokratikus Koalíció jelöltjeként és egyszerre jedi lovagként, mert hiszem, hogy az utolsó utáni pillanatban vagyunk ahhoz, hogy irányt váltsunk, és elkerüljük a nagyobbik rosszt. Hogy megállt szabjunk annak, ami olykor Yuuzhan Vong, olykor Sith Birodalom, olykor saját bizalmatlanságunk formájában leselkedik, hogy újabb szenvedéseket okozzon. Tudják, amikor meghallottam, hogy mi történt a Hapesen, hogyan vették át a hatalmat a Sithek és hogyan végeztek az Anyakirálynővel, abban a pillanatban éreztem azt, hogy eddig és ne tovább. Hogy egy sötét szakadék felé rohanunk, és nincs, aki behúzza a kéziféket. Az a tény, hogy Coruscantra érkezésem óta megnégyszereződött pártunk támogatottsága, azt mutatja, hogy már pedig erre igenis van igény. Hogy vannak még a választópolgárok között nem is kevesen, akik átérzik ezt a veszélyt, akik... várjanak. Várjanak egy pillanatig. 

Tyrr: Khm.. elnök asszony, minden rendben? Elnök asszony? 

Organa Solo: valami baj van...

...

- Indulás srácok, idő van - adta ki a várva várt utasítást a jensaarai Lark Voraal, miközben a rendszerre csatlakoztatott monitoron a kibontakozó államfői vitát figyelték a csapat tagjai, immár barna és fekete tunikákban, övükön az összeállított fénykardokkal, kezükben pedig - biztos, ami biztos - élesre töltött sugárvetőkkel. A vita nagyjából közepén akartak lecsapni, amikor az elhúzódó beszédek révén nem csak a hololejátszók előtt ülő nézők, de a technikai és biztonsági személyzet tagjainak figyelme is némiképpen csökkent. 

A zsoldosok csoportokba rendeződtek, a jensaarai parancsnok pedig mély levegőt vett, és még egy kis energiát merített az Erőből. Ezzel kockáztatta a lebukást, hiszen nem lehetett tudni, hogy a terrorelhárítóknak nincs-e valamiféle különleges érzékelője, mint amiről egyes helyeken pletykáltak, vagy hogy hány jedi maradt az épületben - mégis úgy érezte, hogy megengedhet magának ennyit. Nemsokára úgyis minket figyel majd az egész galaxis. 

- Mehet a feltöltés - érintette meg technikusa vállát Voraal, mire amaz dolgozni kezdett. Egy apró diszket illesztett be a belső hálózatra csatlakoztatott berendezésre, majd néhány gomb leütésével megkezdte a vírus feltöltését a rendszerbe. Néhány pillanat múlva az épület fényei egyetlen másodpercre kihunytak, majd, amikor az energiaellátásáért felelős alprogram átállt tartalékmódra, újra felvillant. 

És kinyílt a folyosón az összes ajtó, kivéve a leghátsót, ami a rakodótérre vezetett az épület mellett. Az ugyanis bezáródott. 

A zsoldosok rohanni kezdtek a folyosón. Az első fordulónál három fekete ruhás privát biztonsági állt, akik a hírcsatorna saját biztonsági szolgálatához tartoztak. A köpenyes csoport láttán egyikük felhördült. 

- A jedi akciófilm még nem kezdődik, ki engedte be ezeket a statisztákat... hé... - meglepetése artikulátlan üvöltéssé fajult, ahogyan a csapat élén haladó jedi tunikás alak gyomron lőtte. 

- Riadó! - üvöltötte a másik, és oldalfegyveréből meglepő gyorsasággal megeresztett egy sorozatot a csoport irányába, azonban meglepetése csak tovább nőtt, amikor a támadók élén haladó alak kezében aktiválódó zöld energiapengéről lepattantak a lövedékek, és becsapódtak a falba. A támadók szétszóródtak, ötös csoportokban rohanva a különböző fontos ellenőrzési pontok, az épület stratégiai helyszínei felé. 

- Mehet - szólt bele a komjába futás közben Voraal. 

A komplexum melléképületének parkolójában álló „SymTech Anaxes” feliratú tehersiklók egyike felgyorsult, és minden előjel nélkül száguldani kezdett a kapu felé. A CSF őrök meglepetten kiáltozva ugrottak oldalra. A jármű félresöpört egy útjában álló rendőrségi siklót, majd átszakította a redőzött raktárbejáratot… és hatalmas lángcsóvát húzva felrobbant. 

...

Lecersen a kézi kronométerére pillantott, miközben Ederlath Pallopides éppen arról beszélt, hogy az ESZM valójában mennyire nem rasszista párt. Hát persze, gondolta a moff, és még ewokot is tartasz otthon, anyukám. A moff lassan felkelt, és a kijárat felé indult. 

- Drikl? - sziszegte hátrafelé Il-Raz a páholy első sorában, aki váltig meg volt győződve arról, hogy a VIP-részleg tökéletesen biztonságban van, bármit is terveznek pontosan Lecersen emberei. Hiszen épp ezért csatlakozott hozzájuk a moff is, nemde? 

- Ki kell mennem a mosdóba... - szabadkozott Lecersen. - Tudják, az én koromban... 

- Várjon, elkísérem - próbált meg felkelni Il-Raz, de a mellette ülő Dorvan felemelte a vállára tette a kezét. 

- Várjon csak, Camillo, most jönnek be a holotévés távszavazás százalékai, nézzük csak ezt meg előbb. 

- Öh… hogyne - nyögte ki Il-Raz olyan arckifejezéssel, mint akinek lassan tényleg igen sürgős lesz a mellékhelység meglátogatása, miközben Lecersen mögött bezárult a páholy ajtaja. 

A moff odakint biccentett a posztoló klónoknak, majd megszaporázva a lépteit a mellékhelységeket rejtő folyosó felé sietett. Innen már szinte futólépésben érkezett meg egy szervízlépcsőhöz, amelyen keresztül lefelé indult, azokhoz a járatokhoz, amelyek a komplexumot Coruscant Alsóvárosa és a felszín között futó vezetékekhez és csatornákhoz kapcsolták. A megfelelő ajtóhoz érve konstatálta, hogy a központi zárás jelző vörösen világít, egy pillanattal később pedig egy másodpercre kihunytak a szervzfolyosó fényei. Lecersen gyorsan elővett egy kódhengert a zubbonyából, és behelyezte az ajtózár melletti apró foglalatba. A vírust feloldó kód működött, Lecersen pedig néhány lépés után a komplexumon kívül találta magát, egy sötét folyosón. 

- Erre, moff úr - Lépett oda hozzá szikár, sebhelyes férfi, aki teljesen átlagos munkásoverallt viselt, rajta a Coruscanti Köztisztasági és Kártevőelhárítási Központ narancssárga jelvényével. - Sietnünk kell. A sikló itt vár a közelben. 

...

Leia a beszéde közepén érezte meg, hogy az eddig szorongató, mélyben lappangó rossz érzés hirtelen növekedni kezd, egy pillanattal később pedig valamiféle határozott, aljas szándékú, koncentrált energiává alakul, olyasmivé, ami még az Erőben is apró fodrokat idézett elő. Szavait folytatva az Erőben megkereste a DKK páholyában helyet foglaló Octa Ramist. A jedi finoman bólintott, és alig észrevehetően kisuhant a páholyból. Még az elől ülő Aryn Dro Thul és asszisztense sem vették észre távozását. Leia azonban érezte, hogy a hatalmas, veszélyt jelző pulzáló jelenlét az Erőben nem csak nő, de egyre közeledik. Egyetlen jedi mester talán kevés lesz ahhoz, hogy megállítsa… ezt a bármit is. 

Mindez egy pillanat alatt futott át az agyán, miközben még mindig mondta a választ Tyrr kérdésére. Amikor azonban, immár jóval tisztábban megérezte néhány rossz szándékú, ráadásul Erő-érzékeny személy jelenlétét egyértelműen az épületben, megszakította szavait. 

- Várjanak. Várjanak egy pillanatig.

Tyrr köhintett, majd zavartan körbepillantott, váratlan jeleket keresve a teremben, vagy valamelyik másik jelölt arcán. Nem értette a szituációt, az élő adás viszont még futott.

- Elnök asszony, minden rendben? Elnök asszony? 

- Valami baj van - suttogta részben maga elé Leia, ahogyan rászakadt a felismerés, hogy tényleg történik valami... és mert egyelőre fogalma sem volt, hogy miféle fenyegetés közeleg. Ahogyan arról sem, hogy hogyan hozza Tyrr és a biztonságiak tudomására azt, amiről egyelőre fogalma sincs. 

Tyrr azonban nem véletlenül dolgozott annyit jedikkel, megtanult olvasni az efféle jelekből. Nagyon is. 

- Reklám! - sziszegte a gallérjába épített mikrofonba, amely közvetlen kapcsolatot biztosított az irányítóig, miközben a távvezérlőjével deaktiválta mind a négy pódiumot. 

Egy pillanattal később a terem fényei egy pillanatra elsötétültek, majd pedig egy tompa morajlás rezegtette meg a falakat. 

Daala, Leia és az ajtóknál klónok egy emberként kapták fel a fejüket, míg a közönség katonai tapasztalatokkal nem bíró tagjai zavartan tekintgettek körbe-körbe.

- Technikai hiba? - jegyezte meg valaki enyhén remegő hanggal a közönség sorai között. 

Tyrr nem vesztegette az idejét azzal, hogy valószínűleg ugyanolyan zavarodott kollégáitól kérjen információt - tökéletesen le tudta olvasni a DKK jelöltje és az államfő arcáról, hogy mi történik. 

- Mindenki maradjon a helyén! Nincs semmi probléma! - kiabálta be, számítva arra, hogy az ilyenkor szokásos pánik minden pillanaton belül megkezdődhet. A szeme sarkából látta, hogy a klónok hadarva beszélnek valamit egymásköztijükbe, majd az őrök közül nagyjából minden második eltűnt a kijáratokon túl, míg a többi élesre biztosított fegyverrel lőállást foglalt el. 

Odakintről tompa lövések és kiáltások hangzottak. 

Tyrr rádöbbent, hogy felesleges lenne elismételnie, hogy mindenki őrizze meg a nyugalmát. 

- Adjátok a nagyképet! A teremről! - súgta a mikrofonba, majd a négy államfő pódiumai közé sietett. 

- Mi történt? - Ederlath arca smink ellenére is halálsápadt volt. 

- Megtámadtak minket - Daala és Leia szinkronban válaszoltak, majd Tyrr-ről egymásra pillantva gyorsan leküzdöttek egy közelgő fintort. 

- Wal, van valami? - súgta bele a gallérmikrofonjába Tyrr, de csak valami statikus zörejt és elhaló kiáltásokat hallott. 

- Ott vannak mindenütt... - hallotta ki Tyrr a sullusti igazgató szavait, amelyeket talán nem is neki címzett. - Fénykardokkal!

Daala és Leia, elértve a Tyrr mikrofonjából ilyen távolságból is jól érthető választ, másodszor is összenéztek. 

- A Sithek... - suttogta Leia.

- Vagy maguk - Daala ép szeme őrült dühvel szikrázott. - Ajánlom, hogy ne nekem legyen igazam, Organa Solo. 

- Ahogyan remélem, nekem sem - tette hozzá Leia. - Mert akkor még nagyobb bajban vagyunk.

...

Challit Uma egy pillanattal azelőtt megérezte, hogy valami történni fog, hogy a közvetítés helyéül szolgáló épület környékén valami felrobbant. Az egyik melléképületből még ilyen távolságból is jól látható tűzgömb szállt fel, miközben a mentősikló nyilvános, rövidhullámú komterminálján azonnal felhangzott egy automata vészjelzés, amit nem sokkal később egy ijedt, feszült hang követett a CSF rendszeresen használt frekvenciáján. 

- Robbanás az államfői vita helyszínéül szolgáló médiaközpontban! Mentőegységeket a helyszínre! El... elveszítettük a kapcsolatot a bentiekkel! 

Uma elmosolyodott. Az Erő a szövetségesem, az eszközöm. Ahogyan a káosz is - gondolta. Bedöntötte a mentősiklót, miközben aktiválta a sürgősségi fényeket és a szirénát, és száguldani kezdett az épület felé.

...

- Helyzetjelentést! - száguldott be Aiax parancsnok egy fél tucat szürke egyenruhás ESZTEK-rohamosztagos klón társaságában a produkciós irodába, gyors pillantást vetve a széles plexin keresztül magára a vita helyszíneként funkcionáló teremre, megbizonyosodva arról, hogy az oda vezető ajtók sértetlenek, mindegyik előtt klón áll, az államfőjelöltek és a közönség tagjai pedig biztonságban vannak. No nem mintha ne lehetett volna akár innen ebből a helységből, akár a VIP-páholyok felől a plexit áttörve is pozícióba kerülni, futott át az agyán. 

- Erősítsék meg a páholyok folyosóján és itt az irányító előtt is a védelmet, ha kell, küldjék ide a taktikai tartalékot! - fordult a szakaszparancsnokához Aiax, miközben genetikailag felgyorsított agyán átfutott a gondolat, hogy most tulajdonképpen hálásnak kellene lennie Tieboltnak, amiért a tippjének hála egyáltalán volt második szakaszparancsnoka (és szakasza) az épületben, vagy átkoznia kellene, hiszen ki tudja, nem éppen a cosraiak állnak-e az egész mögött. 

Nem, több információra volt szüksége. 

- Kérdeztem valamint az imént! - vakkantott az egyik sarokban remegő sullustai felé. 

- Öhm... hát úgy tűnik, megtámadtak minket - cincogta Wal, majd némiképp sértődötten hozzátette. - Egyébiránt a szórványos jelentésekből, amiket megkaptam a még életben lévő biztonságijaimtól, úgy tűnik, hogy a maguk takarítói... vagy világosítói, vagy kik. Szóval ne kiabáljon itt, katona úr.

- Majd akkor fogok kiabálni, ha annak a több száz politikusnak és egyéb védett személynek a teremben - mutatott a plexin túlra indulatosan Aiax - egyetlen haja szála is meggörbül. És fogalmam sincs, milyen takarítókról beszél, maga szerencsétlen. Még egyszer kérdezem, mi a helyzetük?

- Elveszítettük a... - hajolt dadogva egyik munkatársa válla fölé a sullustai, nem vállalva a további szóbeli konfrontációt a megtermett, láthatóan mérges testőrrel. - A kommunikációs a kapcsolatot a külvilággal. Úgy tűnik behatoltak a rendszerünkbe, és elvágták a kimenő csatornákat. Se közvetíteni, se üzenni nem tudunk a biztonsági csatornákon. Az összes kifelé vezető ajtót lezárták, kivéve a rakodótérre vezetőt a Béta-kettes szárnyban, ahol felrobbant valami.

- Mi az, hogy lezárták, ez nem csillaghajó, hogy csak úgy se ki, se be... - sziszegte a klón. 

- Éppenséggel - húzta ki magát másfél méteres valójában a sullustai, amennyire ez tőle tellett - ez egy elsőrendű biztonsági protokollokkal védett épület, a legmodernebb szabványok szerint... komputervezérelt, és...

- Látom ám - emelte a kezeit az égnek idegesen Aiax. - Szépen be vagyunk ide zárva, a terroristákkal együtt! 

- Valamiféle komputervírus lehet, uram - jegyezte meg gépelés közben Wal egyik holotévés technikusa. - Most próbálom kiiktatni és alapra állítani a rendszert... utána újraindítunk... és vissza tudjuk állítani a kapcsolatot a külvilággal. 

- Előbb zárja le a szellőző rendszert - rázta meg a fejét Aiax. - Ha kell, manuálisan iktasson ki minden berendezést és csukja be a helyiségek és épületszárnyak közti szellőzőket. 

- De hiszen akkor két órán belül elfogy a levegő! - hadonászott Wal. - A külső lezárás hermetikus! 

- A tűzharc miatt annyi sem kell - rázta meg a fejét Aiax. - De addig is elkerüljük, hogy a terroristák megtoldják az eddigi programot egy kis idegázzal, vagy effélével. 

- Ó, a csillagokra és a klánanyára... - pislogott a sullustai igazgató, majd megbökte technikusa hátát. - Nem hallottad a parancsnok urat? Csináld! 

...

Uma a rakodótéren parkolta le a mentőt, ahol már nyüzsögtek a CSF szürkéskék és az ESZTEK fekete siklói. Néhány kommandós a robbanásban megsérült rendőröket próbálta biztonságos távolságba juttatni, míg többek a bejáratot blokkoló, még mindig lángoló teherjármű körül csoportosultak. Félő volt, hogy a tűz füstje előbb utóbb teljesen elárasztja az épületet, miközben a mentő- és biztonsági egységek nem tudnak majd bejutni. Uma siklójával párhuzamosan fékezett le a tér másik oldalán két másik mentősikló, illetve egy nagy darab, szögletes, vörös színű tűzoltójármű, amelyik azonnal nagy energiájú vízsugarat kezdett köpködni a lángoló tehersikló felé. 

A chagriai Sith Nagyúr mentős overalljának és fejsérüléseinek köszönhetően feltűnés nélkül átrohanhatott a téren, néhány pillanatig letérdelve az egyik eszméletlenül fekvő CSF-kommandós mellé. Azonban az egészségi állapota helyett csak arról győződött meg, hogy a lassan, zihálva lélegző grannál van-e standard rendőrségi gránát. Lepattintotta és kibiztosította a fegyvert, majd az Erő segítségével a levegőben röptetve a tűzoltó sikló felé küldte. 

Néhány másodperc múlva a gránát pontosan a sikló pilótafülkéje előtt felrobbant, kitörve a plexit, ezer és ezer szilánkot zúdítva a körülötte csoportosuló kommandósokra és a pilótákra. A klónok azonnal védőkört alakítottak ki, fegyvereikkel a környező épületeket pásztázva próbálták azonosítani az újabb támadás irányát. 

- Ti szépen itt maradtok kint... - Uma lehunyta a szemét, és az Erővel kinyúlva éppen annyira megmozdította a tehersikló roncsát, hogy egy méteres nyílás támadjon a bejárat és a sikló között. Aztán felgyorsulva a lángoló roncs tetejére ugrott, miközben érezte, hogy a lángok itt-ott hólyagosra melegítik a bőrét. A fájdalomból újabb Erőt merítve azonnal továbbhaladt, majd mikor lehuppant a földre a másik oldalon, megfordult, és az Erő segítségével visszatolta a helyére a roncsot.

- Én pedig bejövök - fejezte be elégedetten a mondatot, és körbepillantott a raktárban. A sűrűsödő füstben - valaki úgy tűnik, a tűzoltó rendszert is kikapcsolta, futott át az agyán - két eszméletlen biztonságit pillantott meg az épület többi részébe vezető folyosó elején. 

A chagriai felgyorsította a lépteit, és nekiindult a folyosónak. 

- Minden átjárót védenek a kommandósaik! - kiabálta az egyik elágazáshoz szorult csapat vezetőjének a csapat lövésze, aki újra és újra kénytelen volt visszafordulni a következő kanyarból, miután a folyosó másik végén pozíciót foglalt ESZTEK-kommandósok sorozatlövésekkel válaszoltak, akárhányszor csak kibukkant a fal mögül. 

- Kifutunk az időből - mormogta Lark Voraal. Úgy tűnt, a lassú, hagyományos megközelítés a megkettőzött klón testőrséggel szemben nem lesz elegendő. 

- Jensaarai! - kiáltotta a másik három társának a csapatból. - Nire'an! Saar'an!

Voraal vezetésével a három másik köpenyes alak kivált a csapatból, és megindultak a folyosón, fénykardjaik csapásaival hárítva a klónok lövéseit. Voraal tudta, hogy erre a nagy koncentrációt igénylő feladatra társai csak rövid ideig képesek, de nem vesztegethette tovább az időt. Az egyik társa elesett, ahogyan egy gyors, rutinosan a test különböző pontjaira leadott sorozat utolsó tagja eltalálta a csípőjénél, a visszafordított lövedékek azonban leterítették a klónokat. 

- Tovább. Arra - intett a többieknek Voraal, és futólépésben megindultak a következő keresztfolyosó felé. Már csak néhány sarokra voltak a teremtől, ahol a célszemélyek tartózkodtak.

...

Uma egyre gyorsulva, mégis nesztelenül haladt a folyosókon. Itt-ott behúzódott egy-egy összefüggéstelenül hebegő, menekülő technikus, vagy takarító útjából. Az Erőn keresztül világosan érezte az épület központjában tömörülő, részben félénk és feszült, részben eltökélt és harcra kész egyének tömegét, illetve a villanásokat az Erőben, ahogyan egy-egy élet kihunyt. Egyértelmű volt, hogy harc folyik, de a chagriai még mindig nem volt biztos benne, hogy kik között. A menekülők zavarodottságából és a vele egy irányban haladó szövetségi kommandósok teljes hiányából viszont arra következtetett, hogy az épület kívülről le van zárva. Azaz a támadók gondoskodtak arról, hogy ne legyen egyszerű a menekülés. Furcsa módon azonban Uma csak egy erősebb jedi jelenlétét és néhány gyengébb, pislákoló Erőhasználót érzett a középen csoportosulók, vagy oda tartók között. Tehát nem mi voltunk... és nem is a jedik, gondolkodott Uma. Akkor kik?

A következő fordulóba óvatosabban lépett be, előre megérezve az egyetlen, egy helyben álló személyt. Egy ESZTEK-egyenruhás klón térdelt három holttest felett. Kettejük a saját egységéhez tartozott, a harmadikon viszont furcsa mód fekete Sith köpönyeg volt - méghozzá meglehetősen ósdi, divatjamúlt darab, már ha az ember - vagy a chagriai - követte a legfrissebb trendeket színárnyalat, redők és díszítések terén. 

- Itt van még egy! - kiáltotta a klón valamelyik társának, aki bizonyára az egyik beugróban lapult, majd karabélyát a Uma felé fordította, egyúttal oldalra gurult, miután leadta az első lövéseket, láthatóan arra számítva, hogy a nő fénykardjáról visszapattanó lövedékek oda érkeznek, ahol előzőleg guggolt. 

Uma azonban - révén nem is volt nála fénykard -, simán kifordított tenyerével verte vissza a lövedékeket, amelyek a megfelelő szögben egyenesen a klón vállába vágódtak. "Még egy?" Gondolta magában csodálkozva a Sith. 

- Ez erősebb, mint a többi... vigyázz! - nyögte a sebesült klón, Uma kezéből azonban villámok csaptak ki, mire mind amaz, mind az egyik kiugró, kávéautomatának tűnő doboz mögül előrohanó társa felüvöltött, és néhány másodperc múlva elszenesedett holttestekként hevertek a földön. 

Uma a hullákhoz lépett, és maga felé fordította a Sith köpönyeges alakot, miközben másik kezével felemelte a mellette heverő fénykardot. 

- Erősebb, mint a többi? - mormolta maga elé, miközben megvizsgálta a halott férfi szakállas, sebhelyes arcát és a Sith harci eszközt. Az arc teljesen ismeretlen volt neki, igazat megvallva jobban hasonlított egy börtöntöltelékre, afféle bérgyilkosra, mint egy Sith lovagra. A fénykard pedig... nos, az igazi kontármunkának tűnt.

- Imposztorok - suttogta maga elé Uma, ahogyan rádöbbent a titok nyitjára. Akárki is találta ki ezt, nagyon ügyes, futott át az agyán. És egyszerre kiváló lehetőség. A káosz, amire szüksége volt. Felemelte a fénykardot és az egyre erősödő csatazaj irányába haladva futni kezdett. 

Az egyik sötét mellékfolyosón, amely mellett a chagriai elhaladt, néhány pillanattal később megmozdult egy barna köpönyeges árnyék. Octa Ramis a Luke Skywalkertől tanult technikát alkalmazva (melyet minden jedi mester elsajátított) szinte teljesen megszüntette jelenlétét az Erőben - ez azonban azzal járt, hogy a támadókat is csak nehezen tudta érzékelni. Amikor azonban ez a Sith elhaladt mellette, olyan tisztán érezte gyűlöletét az Erőben, hogy tudta, ezúttal igazi nagy falattal van dolga.

"Talán ő a vezérük" - gondolta, és árnyékként megindult a chagriai után. 

...

- Az ott már a terembe vezető ajtó - mutatott előre Voraal egyetlen megmaradt jensaarai társa, aki egészen ügyesen belejött a lövések fénykarddal való hárításába, miközben parancsnokát és három megmaradt, inkább sugárvetőre hagyatkozó társát próbálta fedezni azzal az öt, állig felfegyverzett klónnal szemben, akik egy, az interjú utáni fogadáshoz előkészített hosszú bárpultot felborítva hevenyészett barikádjuk mögül védelmezték a vita résztvevőit és közönségét. 

- Talán meg kellene próbálnunk egy másik ajtót - jegyezte meg a sugárvetős zsoldosok egyike, utolsó azok közül, akik ebből a csapatból barna jedi köpenyben indultak. 

- A többiek sem állnak jobban - fintorodott el Voraal. Az akció kezdete óta elveszítette csapatai húsz százalékát, és még mindig nem érték el a célterületet. Fennállt a veszélye, hogy a kevésbé elkötelezettek előbb-utóbb megunják a parttalan vérontást, és amikor már nem lehet őket azzal maradásra bírni, hogy "így legalább kevesebb felé kell osztani a szajrét", akkor nekiállnak egyenként kiutat keresni ebből a kelepcéből, ami legalább olyan könnyen halálcsapdává válhatott Voraal csapata, mint az eredeti célszemélyek számára. A jensaarai persze addig harcolt, amíg Voraal vezette őket - de ők fogytak a legjobban.

Egy kézigránát repült feléjük a védekező ESZTEK-esektől, mire Voraal kinyúlt az Erővel, hogy visszadobja... és legnagyobb meglepetésére a gránát háromszoros sebességgel vágódott a klónok közé, mint ahogyan érkezett.

- Ennyire jól menne? - dünnyögte maga elé Voraal, de hátratántorodott, ahogyan társaival együtt majdnem felborította, egy villámgyorsan érkező, vörös pengés jelenés, amely pillanatok alatt leküzdötte a robbanástól megzavarodott klónok és a sajátjai közti távolságot, és villogó csapásokat mért a katonákra. Három másodperc múlva az öt kommandós közül három megcsonkítva hevert a földön, kettő pedig eszméletlenül feküdt a rájuk borított fedezék alatt. 

- Mire vártok? - kiabálta nekik az alak, akiben egy vérfoltoktól és égési sérülésektől borított chagriait véltek felfedezni. Voraal nem emlékezett rá, hogy lett volna chagriai a csapatában. 

- Felzárkózni! Hívjátok ide a többi csapatot, behatolunk! A többiek fedezik a hátunkat! - adta ki az utasítást, majd a nőhöz rohant. 

- Nem tudom, maga kicsoda... 

- Csendet - Voraal hátratántorodott, ahogyan megérezte a másikból áradó haragot az Erőn keresztül. - Nem erre vártatok? Akkor készüljetek, ostoba! 

Voraal nem vitatkozott tovább. Igazi Sithek nem szerepeltek a tervben, de hát nem is kell mindig mindenkinek a terv összes részleteiről, kiváltképp a tartalék tervekről tudnia, ugyebár. Kézjelekkel sorba rendezte a csapatát, majd hátrébb húzódott. 

...

Odabent a teremben Leia egyik keze a ruhája alá siklott. Világosan érezte, hogy pillanatokon belül elszabadul a pokol. 

- Be fognak törni - suttogta oda Tyrrnek és Daalának, majd hangosabban folytatva, az Erőn át felerősítve a hangját a többieknek a közönség soraiban. 

- Mindenki feküdjön a padlóra! Maga ott, vigyázz!

- Nem törhetnek be - vetette közbe Daala, majd kérdőn felpillantott az irányító felé, ahol fél tucat klón még mindig a technikusokkal és a tévések igazgatójával vitatkozott. 

- Mondom vigyázz! - ismételte ismét Leia, ezúttal egyértelműen egy irányba szánva a figyelmeztetést. A jobb oldalon lévő ajtók egyike mellett térdelő klón kérdőn rápillantott, majd valamit motyogott a sisakmikrofonjába... 

És egy pillanattal később a terembe vezető ajtó berobbant. 

A klón jediket megszégyenítő sebességgel vágódott ki a nyílásba, szorosan válla mellett tartva a fegyverét, tüzelésre készen - és ugyanabban a pillanatban hátrarepült, elszállt az államfőjelöltek mellett, és a közönség soraiban landolt, leteperve egy magas rodiai nőt. 

Leia fénykardja életre kelt a nő kezében, miközben a teremben lévő klónok az ajtó felé fordították a fegyvereiket. 

Az elsőnek belépő nagydarab chagriai egyértelműen Sith volt. Leia világosan érezte a kisugárzását, ahogyan halálos pontossággal verte vissza a rá tüzelő klónok lövedékeit, fedezve a mögötte berohanó négy másik köpenyes alakot. 

Amelyek közül Leia nagy döbbenetére az egyik barna jedi tunikát viselt. 

Figyelmét a chagriaira összpontosítva megindult a nő felé, az azonban kinyújtotta egyik kezét, és egy Erőlökéssel Leia felé hajította a hozzá legközelebb álló másik szenátort. Leia gyorsan kitért A'kla útjából, nehogy fénykardjával sérülést okozzon a caamasinak, de akkor már a Sith nő keze újra ökölbe szorult, mire a két legközelebbi ajtónál álló klón a levegőbe emelkedett, és fuldokolni kezdett. A támadók gyorsan odarohantak hozzájuk, és levágták őket... olyan csapásokkal, amelyek leginkább egy hentesre emlékeztették Leiát. 

A chagriai most Leia felé fordult, miközben mögötte újabb fél tucat köpenyes támadó rohant be a terembe - ezúttal csak két fekete, ugyanakkor négy barna tunikás, Leia pedig egyre értetlenebbül szemlélte a helyzetet. A Sith támadásra készült, ám az utolsó pillanatban oldalra ugrott, és széles ívet leírva megpördült a levegőben...

És ezzel éppen csak hajszálnyival elkerülte a mögötte érkező Octa Ramis zöld pengéjének csapását. 

Challit Uma élvezte, ahogyan alkalmi szövetségesei, ezek az amúgy szerencsétlen imposztorok a segítségével felülkerekednek a nagyképű öreg Daala szuperembernek hitt klónjain. Ügyesek voltak, meg kell hagyni, de egy igazi Sith-el szemben nem vehették fel a versenyt. Már készen állt, hogy megtámadja fő célpontját, a terem közepén szobrozó, szokás szerint, patetikus módon ismét a mások védelmével foglalkozó Leia Organa Solot, amikor a háta mögött alig egy méterre megérezte egy másik jedi jelenlétét.

"A rohadék" - villant át Uma agyán, ahogyan kipördült a pontosan, precízen kivitelezett vágás elől. Ellenfele eddig elrejtőzött az Erőben, most pedig úgy sújtott le, mint egy igazi profi. 

Válaszcsapás helyett azonban Uma hátravetődött, az Erővel felemelve néhány hullát telekinézis segítségével a nő felé hajított, majd második lökésével becsapta az imént szélesre tárt ajtót, és a biztonság kedvéért még elé is dobta az eddig fedezéknek használt pultot. 

- Gyere, csak gyere, te jedi dög... - hátrált lépésről lépésre csalogató mosollyal, miközben amaz támadásba lendült ellene. Tudta, hogy bent tíz imposztor áll szemben egy jedi mesterrel, és néhány megmaradt klónnal... csak annyit tehetett, hogy gondoskodik róla: ne legyen ebből két jedi mester. El kellett csalnia ellenfelét a teremtől, hogy időt adjon az imposztoroknak... és hogy először vele végezzen, mielőtt beteljesítené igazi feladatát. Az ellenfele szemében lángoló harci kedvet látva pedig biztos volt benne, hogy ezt a jedi nő is ugyanígy gondolja. 

Lark Voraal egy precíz hárítással harcképtelenné tette az egyik utolsó klón fegyverét, majd a csapódást hallva körbepillantott a helységben. Az eddig egyetlen nyitott ajtó zárva volt, egy másik azonban, amelynél a védekező klón elesett, most nyitva állt, és rajta keresztül néhány újabb bajtársa érkezett a terembe. A közönség tagjai és a négy államfő, valamint az a sápatag, bárgyú vigyorú riporter szűk körben álltak középen, kivéve a fénykardját markoló Leia Organa Solot, aki most, hogy ismeretlen szövetségesük eltűnni látszott, felé pillantott. 

- Túszok! - üvöltötte a jensaarai parancsnok, mire a teremben lévő zsoldosok mindegyike kinyúlt, és felkapta a sor legszélén ülő vendégek egyike, maguk elé tartva őket. Összesen tizenhárom támadó és túsz jutott az egyetlen, teremben maradt jedire és a még életben lévő öt klónra - akik azonban a közönség miatt nem tudták célba venni az összes túszejtőt. 

- Sha'ram! - kiabálta oda az egyik barna köpönyeges jensaarai társának Voraal, mire a bozontos, fekete hajú férfi túszát egyik kezével megragadva félrehúzta tunikáját, láttatni engedve a mellkasára erősített robbanószerkezetet. 

- Javaslom, szüntessék be az ellenállást, hölgyeim és uraim. A kommandós urakat is ideértve - fordult a közönség felé Lark Voraal. - Különben nagyon sokan fognak meghalni. Nagyon-nagyon sokan. 

- Nem képzeli, maga... - sziszegte Daala, és egy lépést tette a köpönyeges alak felé, azonban, mintha egy láthatatlan falba ütközött volna, nem tudott továbbmenni. 

- Admirális, kérem - Leia felemelte egyik kezét, a másikkal pedig lekapcsolta a fénykardját. Túlságosan profik voltak a támadók, egyúttal meglehetősen őrültek is. Már önmagában az a tény, hogy fénykardokkal felszerelkezve, Sith és jedi köpenyekben támadtak, úgy, hogy mindösszesen három erőhasználó volt köztük a Sithet leszámítva, akire Octának gondja volt, elég bizonyítéka volt ennek. Az egyik támadóra erősített bomba pedig a második. Leia nem engedhette, hogy ez a helyzet tovább eszkalálódjon. Legalábbis amíg a biztonságiak nem kerekednek felül ismét - vagy amíg nem jön rá, hogy mi is folyik itt. - Együtt kell működnünk. Komolyan gondolják. 

Daala a jedire, majd sorban a többi támadóra pillantott, dühödt arckifejezéssel szemlélve a Sith és jedi tunikákat, majd felemelte a kezét. 

- Egész végig erről volt szó, nemde? 

- Mindenki elmondhatja a magáét, ha oda jutunk - kiabált közbe a támadók vezetője. - De előbb mi mondjuk el mienket! 

Az alak Tyrrhez lépett, és megragadta a riporter nyakát. 

- Tudnak élő kapcsolatot teremteni? Állítsák vissza az adást, üzenetet fogunk küldeni. 

- Az... azt nem lehet - rázta a fejét Tyrr. Ez lesz életem sztorija, gondolta. Jó eséllyel az utolsó is, tette hozzá magában. - Zavarják az összes kimenő kommunikációt... gondolom, épp maguk, nem is mi.

Lark Voraal elővett a köpenye egyik zsebéből egy adatkártyát és Tyrr kezébe nyomta. 

- Tegye be ezt a termináljába. Ezzel lesz kimenő kapcsolat, de bejövő nem.

- Ne parancsolgasson nekem, én a független média képviselője vagyok! - replikázott Tyrr, mire a támadók vezetője kinyúlt, és megragadta a sápadtan remegő Pallopidest, a nő nyakához szorítva pengéjét. 

- Akkor legyen mondjuk "kérem szépen"? Elég szép? Gyerünk! - azzal Tyrr felé hajította a kódkártyát. 

Leia egy bólintással adta Tyrr tudomására, hogy működjön együtt. Annyira rájött már, hogy ezek valamiféle terroristák lehettek. Akik úgy vélték, jediként és Sithként pózolva kell performanszot rendezniük a vita során, mintegy alátámasztva a kormányzat és a radikálisok állításait, miszerint jedi és Sith egykutya, egyik olyan, mint a másik. Ugyanakkor valódi erőhasználókkal is rendelkeztek, még ha kevéssel is, Daala felháborodása pedig túlságosan eredeti volt ahhoz, semhogy megjátszottnak tűnjön. Tehát nem az ő kezdeményezése volt... nem, egy ilyen húzás még egy olyan vakbuzgó jedigyűlölő birodalmitól is túlzás lett volna, mint amilyen Daala régen volt... pláne így, hogy ő maga is itt állt a robbanásveszélyes helyzet közepén, ahol senki és semmi biztonsága nem volt garantálható. De akkor ki? - forogtak a gondolatok Leia agyában. 

Tyrr behelyezte a kódkártyát, majd a nyaki komjába suttogva tudomására adta az irányító plexijén túl a helyzetet tétlenül figyelő Wal igazgatónak és a klónoknak, hogy mi a helyzet. 

- Kimenő vonalat kérnek. Túszejtő akció.

- Látjuk - válaszolta szárazon Aiax, miközben belül legszívesebben a fejét verte volna sisakkal együtt a falba. A védelmi vonala nem tudta kint tartani az először inkompetensnek tűnő támadókat, ám valahol mégiscsak találtak egy részt, és most ott álltak a tömeg kellős közepén. A helyzet több, mint robbanásveszélyes volt. 

- A felülíró kód engedélyezte a kimenő vonalakat - jelentette ki a technikus Wal mellett. - Újra van holonetkapcsolat. 

- Mondja azt neki, hogy él, és kapcsolja a kimenőt a mi központunkba, sehová máshová - adta ki az ilyenkor szokásos parancsot Aiax. A technikus bólintott, és dolgozni kezdett.

- Vonal él - szólt bele egy pillanat múlva Aiax a sullustai igazgató mikrofonjába. - Most pedig őrizzék meg a nyugalmukat... 

- Állj állj állj! - emelte fel szabad kezét a támadók vezetője, amelyikkel nem az erőtlenül sírdogáló Pallopidest tartotta. - Előbb üzenünk a világnak, utána a követelések! Csak szépen sorjában!

- A vonal él - biccentett Wal is Tyrrnek, miközben olyan sebességgel rángatóztak a fülcimpái, hogy lassan hangokat adtak ki.

Tyrr megpillantotta az irányító alatt felvillanó zöld fényt, és érezte, ahogyan ingujján felberregnek a gombok, amelyekkel a különböző pódiumok közti váltást szabályozta. 

És ez volt az a pillanat, amikor az újságíró véna átvette az irányítást nála. Itt állt az évtized legjelentősebb túszejtő akciójának közepén, és a támadók üzenni akartak.. üzenni az egész galaxisnak. Tyrr pedig ismerte a protokollt, de ismerte a rendszert is, amellyel az adást szabályozták. Gondolkodás nélkül ki tudta találni, hogy mi volt a klón biztonsági főnök parancsa a technikusoknak. 

Márpedig Javis Tyrr élete sztoriját nem fogja senki néhány száz unalmas terrorelhárító közönségére redukálni, gondolta. 

Finoman megigazította ingujját, mintha csak megvakarná az idegességtől izzadó kezét, a gombokkal szűk sávról a legszélesebb hatókörre állítva a kapcsolatot, remélve, hogy legalább Coruscanton belül fogják majd, és a támadók vezéréhez fordult. 

- A kapcsolat él, és nyilvános, uram - azzal felemelte a hangját. 

- Hölgyeim és uraim, holonetnézők szerte a galaxisban! Az Egy szobában Javis Tyrr-el némi technikai megszakítás után folytatódik! És amint látják, új vendégeink vannak, akiknek át is adnám a szót... Tessék!

Voraal rögtön át is vette a szót.

- Az Erőhasználók Felszabadítási Szövetsége nevében szólok a galaxis népeihez. Testvéreinkkel eljöttünk erre a vitára, ahol az Erőt megtagadó hamisak és egy a testvéreink közül csapnak össze egymással. Eljöttünk, hogy közvetítsük Sith és jedi testvéreink egy, közös üzenetét! Eddig és ne tovább! Az Erőhasználók Felszabadítási Szövetsége minden Sith és jedi nevében elutasítja az elnyomást, a kirekesztést, és az Erővel nem bíró alantasok uralmát! Azt a feleszmélést követjük, hogy a Sötét és Világos Oldal hívei együtt kell küzdjenek az elnyomás ellen, ahelyett, hogy egymás ellen fordulnak! És meg is tesszük! A követeléseink pedig a következők...

...

- Keverjék már le! Megmondtam, hogy csak a biztonsági központba játszhatják tovább az adást! - tajtékzott az irányítóban Aiax, miközben odalent a stúdióban a terroristák vezetője, még mindig Pallopidest maga előtt tartva előadta a monológját - vagyis tulajdonképpen nyilatkozott Tyrrnek. 

- Nem tudjuk... mármint, dolgozunk rajta... - a tévés technikus még mindig zavartnak, de már sokkal kevésbé idegesnek tűnt, mint eddig. Bizonyára ő is úgy van vele, gondolta a klón parancsnok, mint ezeknek az idegesítő firkászoknak a többsége. Egy jó sztoriért bármit megtesz, néminemű biztonsági kockázat, például a Szövetség civil felső vezetésének testi épsége, pedig ugyan, mit számít. - Tyrr felülírta az irányítást! 

Aiax kérdőn pillantott a sullustai igazgatóra, aki széttárta a karjait. 

- Pont ez a rendszer lényege - ismételte Wal - Tyrrnél van a mesterkód, amivel váltogatni tud a beállítások között...

- Kiváló... legalább a párhuzamos kapcsolat megvan a központunkhoz? - fordult saját másodtisztje felé Aiax. 

A két klón néhány pillanatig egymással konzultált, majd Aiax arrébb tolta az egyik technikust a pultnál, és némi állítgatás után a megfelelő, a holonetadástól alig tizedszázalékokkal eltérő, nem árnyékolt frekvencián felvette a kapcsolatot az ESZTEK eddig elérhetetlen főhadiszállásával. 

- Itt Aiax. Ideggázra van szükségünk, lehetőleg gránátok formájában. Sokra. Amint be tudnak jutni az épületbe, küldjék be az erősítést a megfelelő felszereléssel együtt. 

Wal ijedten pillantott a klónra. 

- De parancsnok úr, azt nem teheti... a politikusok, élő adásban...

- Öngyilkos merényletre is képes erőhasználókkal állunk szemben, igazgató - vetette oda a klón. - Ha ők nem viccelnek, akkor én sem fogok. Minél gyorsabban harcképtelenné kell tenni mindenkit abban a teremben, amikor bemegyünk. 

- De a politikusok...

- A medikai csapatok készen állnak majd, ha valakinek segítségre van szüksége. 

- Felkészülünk, parancsnok. De időre van szükségünk, hogy a helyszínre szállítsuk a felszerelést - hangzott eközben a válasz az ESZTEK-központból. 

- Nyugtázom, Aiax vége - a klón felemelte a fejét, majd finoman megérintette a plexit, ami az irányító fent húzódó, függőfolyosó-szerű fülkéjét elválasztotta a stúdiótól. 

- Törésálló ez az üveg? - fordult a stáb tagjaihoz. 

...

Octa Ramis határozott, erőteljes, a mindent körülölelő Erővel teljes összhangban szorította egyre hátrébb és hátrébb Sith ellenfelét az ívelt folyosókon, amelyek a lezárt stúdió körül futottak. A közben elhaló tűzharc, ugyanakkor az Erőt még mindig ellepő tömeges feszültség- és félelemérzet miatt a jedi mester úgy vélte, a teremben lévők valamiféle feloldatlan patthelyzethez érkeztek... bár az összes ismerős jelenlétet még életben érezte, és meg volt győződve róla, hogy még ez is jobb, mint a folytatódó vérontás, Ramis mester abban is biztos volt, hogy ez nem maradhat sokáig így. Abban bízott, hogyha legyőzi vezetőjüket, akkor a támadók megadják magukat. 

A Sith tovább hátrált, és Octa egyre inkább érezte, hogy ellenfele gyengül. Komplikált hurkokat írt le kardjával, s bár még nem sikerült áthatolnia a Sith egyre merevebbé váló védelmén, tudta, hogy ez sincs már messze. 

Menet közben elhaladtak néhány, szorosan a falhoz lapuló ellenséges csapat mellett, a még mindig zárt ajtók takarásában, amelyek tagjai közül furcsa mód egyetlen egy sem sietett ellenfele segítségére. Bár ki tudja, a Sitheknél elég gyakran rettegnek a vezetőtől, talán félnek beavatkozni, vagy éppen saját magukat féltik, gondolta Octa. Azt azonban, hogy miért volt a támadók közül néhányon jedi köpeny, ő sem tudta megmagyarázni. Talán már hosszú idővel ezelőtt beépültek volna a Rendbe? 

Ellenfele ekkor egyik pillanatról a másikra széles ívben félreütötte a kardját, majd rohanva távolodni kezdett tőle. 

- Ennyi volt, menekülsz? - kiáltott utána Octa, de egy értékes pillanattal később, amikor ellenfele befordult balra, és már több, mint tíz méter előnye volt, rádöbbent, hogy hová megy. 

- A francba - suttogta maga elé a jedi mester, és az Erő segítségével felgyorsítva mozgását, utána rohant - egyenesen a páholyokhoz vezető folyosó irányába.

Uma Nagyúr egyre inkább kezdte érezni, mennyi energiát is kivett belőle a folyamatos küzdelem, amelyben a Rózsaszín Párducok főhadiszállásának megtámadása óta szinte megállás nélkül része volt, leszámítva a mentőben töltött órákat. Égései és egyéb sérülései miatt az a veszély nem fenyegette, hogy felismerik akciója végrehajtása során, azonban ugyanezek miatt kevesebb tartaléka is volt... ő sem meríthetett végtelenségig az Erőből, és a jedi mester túlságosan kemény ellenfélnek bizonyult. Valahogy módot kellett találnia arra, hogy visszajusson a terembe, és nem volt benne biztos, hogy még egyszer komplikációtól mentesen át tud jutni egy szakasz zsoldoson, egy zárt ajtón és a védekező klónokon, a jedivel a nyomában. 

Dilemmájára a választ a falon villogó "Páholyok" feliratú kijelző adta meg. Gyorsan rohanni kezdett a megfelelő irányba, egy utolsó vágással kissé lelassítva ellenfelét, elhaladva az utolsó zsoldos csapat mellett. 

- A páholyok felől még bejuthattok, de előbb elcsalom a jedit - vetette oda nekik futtában, mire az imposztorok vezetője, egy sebhelyes falleen bólintott, és magyarázni kezdett a társainak. 

Uma ellentmondást nem ismerve Sith villámok segítségével ártalmatlanná tette a páholyok felé vezető lépcső feljáróját őrző három klónt, majd egy Erőlökéssel rádöntötte az ajtót a mögötte álló kettőre, egy pillanatra sem lassítva, hiszen tudta, hogy a jedi valahol ott loholhat a sarkában. 

A páholyok egy félkörívű szűk folyosó oldalából nyíltak, mindegyik előtt két biztonsági állt... nem csak klónok, hanem az adott VIP-szegmensben ülők saját testőrei is. Azonban mivel egy sorban helyezkedtek el, csak az első kettő tudta célba venni Umát. 

A chagriai fénykardjával hárította a lövéseket, melyek pontosan a fekete egyenruhát és mellényt viselő férfiak fejébe csapódtak be, majd berúgta az első páholyba vezető ajtót, a másodperc törtrésze alatt még egy pillantást vetve a mellette villogó feliratra: "ESZM".

...

Il-Raz félelemmel vegyes idegességgel hallgatta a támadók parancsnokának szavait, miközben hátra-hátrasandítva megpróbált meggyőződni arról, hogy saját testőreik még mindig a helyükön vannak-e. 

- Ez hihetetlen - súgta oda a hatás kedvéért a mellette ülő Dorvannek. 

- Az bizony - biccentett irritált arccal a titkár. - Még egy ilyen szánalmas koholmányt, mint amit ez az alak előad itt... bármelyik, átlagos intelligencián felüli néző meg tudja állapítani, hogy hazugság. Ennél jobban csak a klónjaink biztonsági teljesítménye szégyenletes. Az elnök asszony a fejünket veszi ezért, már amennyiben fejjel a nyakunkon kerülünk ki ebből az egészből.

- Az biztos - biccentett Il-Raz, és be kellett vallania magának, hogy mindenben egyetért Dorvannel. Ami a behatolók vezetőjének beszédét illeti, Dorvan megállapítása helytálló volt, és Il-Raz bármelyik másik esetben ugyanilyen arcot vágott volna a hallatán - ha nem ő maga írta volna a szöveget. A beszéd azonban csak ráadás volt, és leginkább a jensaarai parancsnok gyanújának elaltatására szolgált, hiszen senki nem számított arra, hogy a támadók idáig jutnak. Bőven elegendő lett volna, hogy a biztonsági kamerák felvételén be lehessen mutatni, ahogyan a klónok halomra lövik a fénykardos támadókat... Il-Razt nem hagyta nyugodni a mentős overallt viselő chagriai nő látványa, aki megnyitotta az utat a terembe, majd egy nagyon is jedihez hűen mozgó nővel párbajozva eltűnt. Ha Organa Solo-n kívül volt másik Sith és jedi az épületben.. az keresztülhúzhatott mindent. 

- Nézze! - kiáltott fel Dorvan, a velük közvetlenül szomszédos ESZM-páholyra mutatva.

...

Egy páhollyal arrébb a falhoz húzódott G'Sil, Chan'ahd és Novakh szemlélték az eseményeket, lehetőség szerint a szilárd mellvéd biztonságából.

- Látjátok? Látjátok? Végig egy csapatban játszottak ezek a rohadékok... hát nem megmondtuk? - kiáltott fel Novakh.

- Halkabban... - tette hozzá Chan'ahd - Nem kell magunkra vonni a figyelmüket. 

- Akkor is igazunk volt, itt a bizonyíték! - kötötte a vronskrt a karóhoz a másik. 

- Még ha hoz is nekünk öt-tíz százalékot ez a kis incidens, nem sokra megyünk vele, ha Pallopides és mi holtan kerülünk ki innen - zárta le a vitát G'Sil. - Fel nem fogom ésszel, hogyan engedhették át ezeket a terroristákat a biztonságiak...

- A klónok amatőrök személyi védelemben - szólt közbe a páholyban álló gárdisták parancsnoka, egy volt GAG-osztagvezető. - Támadásban jók, mint a birodalmi rohamosztagosok, de ilyen műveletekben...

Odakint lövések és kiáltások hangzottak fel, mire az osztagparancsnok intett védenceinek, hogy ha lehet, még jobban húzzák meg magukat, majd a páholy ajtajának két oldalára húzódott társával. 

- Genth? - szólt bele gégemikrofonjába, de választ nem kapott.

Helyette egy pillanat múlva beszakadt a páholy ajtaja, és megjelent a korábban a terem aljában látott, fénykardot lóbáló chagriai - aki abban a pillanatban le is bukott.

A két, keresztben álló gárdista lövése halálos pontossággal húzott el a chagriai nő felett, és csapódott be az átellenben álló testőr arcába. 

- Ááááá - kiáltott fel Novakh, ahogyan félig vakmerőségből, félig ijedtségből felpattant, mintha csak neki akarna esni a támadónak, mire a nő egyetlen suhintással lemetszette bal karját. 

- Mos'she alechem, hasenek'h alechem - suttogta maga elé falfehér arccal, összekuporodva Chan'ahd, a merénylő azonban ügyet sem vetett rá, hanem G'Sil felé fordította a fegyverét. 

Aztán döbbent arckifejezéssel átrepült a páholyon, és a plexit áttörve, mindenfelé szilánkokat szórva a közönség lent álló soraiba zuhant. 

G'Sil döbbent pillantást vetett a páholyon átrohanó, határozott tekintetű, barna köpönyeges jedi nőre, aki csak egy pillanatra nézett körül, meggyőződve arról, hogy mindenki jól van-e a páholyban tartózkodók közül, majd a chagriai után vetette magát. 

- Te mikor tanultál meg ó-alderaaniul? - bámult a szenátor első meglepetését leküzdve a szemben lévő sarokban kucorgó Chan'ahdra.

...

Fyor Rodannak egyszerre több problémája is volt a vita során. Az első problémája abból adódott, hogy meghívót is éppenhogy csak, páholyt viszont egyáltalán nem sikerült foglalnia a rendezvényre, így frakcióvezetőjével együtt a hátsó közönségi sorok szélén foglalhattak csak helyet. A második problémája az volt, hogy a mellette ülő Terr Yblack folyamatosan fogdosta a combját a félhomályban, miközben a vita tartott. El kell beszélgetnem vele ezekről a dolgokról komolyabban, gondolta Rodan.

Azonban mindkét problémája eltörpülni látszott, amióta az első remegés végigfutott az épületen, és nem sokkal utána elkezdődött a lövöldözés. Már itt is? - gondolta az LMGP államfőjelöltje. Eleve meg sem hívták résztvevőként erre a vitára, ami a felmérések alapján több, mint diszkriminatív volt, de ezek után még itt is fog meghalni valamiféle őrült szakadár társaság túszejtő akciója során? Mindezt a folyamatosan sipítozó Terr Yblack mellett, aki hozzá akart bújni, és azt suttogta a fülébe, hogy próbáljanak ki valamit még egyszer utoljára az életben? 

És mégis, az ezek után jelentkező negyedik problémának sikerült még Terr rúzsos szája és az egész helyzet abszurd mivolta fölé kerekedni. Rodan alapvetően nem látta hátulról, hogy mi történt a pódiumok mellett, amikor a támadók végül benyomultak a terembe. Magát az előadást, amit a terroristák vezére produkált, pedig egyenesen viccesnek találta. Még hogy Sithek és jedik együtt, gondolta. Az utolsó dolog lenne, amit csinálnának. 

Amikor azonban a terroristavezér monológja közepén hirtelen minden előjel nélkül kitört a felettük lévő ESZM-páholy plexije, és egy véres overallos, égett arcú chagriai nő landolt pontosan Terr Yblack nyakán, majd egy gyors pillantást váltott a megdöbbent Rodannal, annak már tényleg elakadt a lélegzete. 

A nő vonásai alig hasonlítottak arra, mint amikor a felvonulásokon Rodan mellett lépdelt, büszkén magasba tartva a mozgalom színes holografikus zászlaját... Rodan biztos volt benne, hogy ő volt az egyetlen a teremben, aki felismerte. Különösen, hogy már látta ilyennek, még a szövetségi kiküldetése előtt, a Korriban II-n, amikor bemutatták neki, mint leendő összekötőjének... tetoválások, fénykard, őrült tekintet.

- Challit, az Erő szerelmére... - nyögte ki végül nagy nehezen az LMGP vezetője, a nő azonban válaszra sem méltatta, hanem egy újabb szaltóval a sor szélén egy zárt ajtónál álló klón mellett termett, és levágta annak fejét, majd rohanni kezdett a terem elején lévő pódiumok felé...

Alig két méterre a nyomában egy, szintén ugyanabból a páholyból leérkező jedivel.

Rodan ösztönösen a széksorok közé bukott, miközben a teremben elszabadult a pokol.

... 

Miközben a túszejtők vezére a továbbra is sápatag, de legalább nem sikítozó Pallopides háta mögül mondta a magáét Tyrr valamelyik holokamerájába, Leia kezdte egyre jobban megérteni a szituációt. Egyrészt magát Tyrrt, aki ebben a láthatóan sokszorosan életveszélyes helyzetben is alapvetően egyetlen dologra, a nézettségre koncentrált, másrészt a támadókat. 

Laikus szemmel nézve volt abban valami, amit előadtak. Jedik és Sithek egymás oldalán az Erőhasználók hatalmával szembehelyezkedőkkel szemben... azonban maga a szöveg annyira sótlan volt, hogy azt egy gyerek is észrevehette. Emellett Leia továbbra sem érzékelt a túszejtők egyetlen tagjában sem olyasfajta fanatizmust, ami egy ilyen lépést indokolt volna, halálos ellenségek összeállását több ezer évnyi háborúskodás után pusztán azért, mert valaki kijelentette, hogy az Erőhasználóknak oldaltól függetlenül kevesebb teret kellene engedni. 

Igen, feszültek voltak a támadók, igen, féltek, legalább annyira, mint a közönség túszul ejtett, illetve még mindig nézőtéren ülő tagjai... de nem voltak elszánva arra, hogy akár meg is haljanak az elveikért. Ellenkezőleg, azon gondolkoztak, miközben vezetőjüket hallgatták, hogy miképpen fognak kijutni innen. 

Leia márpedig biztos volt benne, hogy ha felkínálja nekik ezt a lehetőséget, akkor talán elkerülhető a vérontás. 

- Khm... - köhintett, igyekezvén magára irányítani a fő-túszejtő figyelmét. - Azt mondta, ha végzett, mindenki elmondhatja a véleményét...

- Nos... - a férfi inkább meglepettnek, mint dühösnek tűnt, hogy csak így megszakították, ebben a pillanatban azonban Leia egy újabb, váratlan veszélyhullámot érzékelt az Erőben. Agresszió, halál, gyűlölet... 

Amint a fenti VIP-páholyok egyikének plexije kitört, és Leia megpillantotta, illetve megérezte a közönség felé zuhanó, sérült, de még nagyon is harcképes Sithet, valamint a nyomában érkező Octa Ramist, már biztos volt benne, hogy a békés megoldás lehetősége ezzel leáldozott. Kinyúlt az Erővel, és megragadta a csapat vezetőjének kezében lévő fénykardot, kicsavarva azt a kezéből, miközben saját pengéje ismét életre kelt... 

...

Lark Voraal igyekezett minél több életet belevinni az előre megtanult szövegbe, amelyet a megbízójával való megállapodás szerint elő kellett adnia, de már a második mondat után be kellett vallania magának, hogy attól még, hogy valaki kiváló zsoldos és bérgyilkos, nem biztos, hogy jó színész is. Persze az sem segített túl sokat, hogy egyáltalán nem tudott azonosulni az olyan mondatokkal, mint hogy "A Sithek és a jedik szövetsége nyomán eljön az Erőhasználók uralkodó korszaka" - Lark Voraal jól ismerte az Erőt, de a jensaarai azon, kitaszított szektájához tartozott, amelynek tagjai meggyőződéssel vallották; az Erő kizárólag egy dologra jó - hogy minél több kreditet keressen vele az ember. Pontosabban a jensaarai

Miközben félig azon járt az agya, hogy vajon pontosan hogyan fognak eljutni a követeléseikben szereplő, páncélozott, jelzések nélküli siklóig, amelynek az épület egyik kijáratánál kellett volna várnia őket a túszok szabadon engedésének fejében, hirtelen úgy érezte, hogy valami éles, pengeszerű figyelmeztetés töri meg az Erő máskor kellemes egyenletes szövedékét. Organa Solo közben megszólalt, de szavai csak félig jutottak el Voraalhoz.

Egy pillanattal később az egyik páholy ablaka kitört, és a már korábban látott chagriai zuhant ki rajta, egyenesen a nézőtérre - még egy pillanattal később Organa Solo keze megmozdult, és egy harmadik pillanattal később, mire Lark Voraal reagálhatott volna, saját fénykardja elhagyta őt, és a terem végébe repült. 

- Hogy az a... - sziszegte a jensaarai parancsnok, és a sugárvetőjéért kapott, ekkor azonban egy díszes öltönybe öltözött árny érkezett jobbról, és szinte fellökte, kitépve a kezéből a túszként tartott nőt. 

...

Javis Tyrr lélegzetvisszafojtva hallgatta a túszejtők vezérének szavait, néha a biztonság kedvéért állítva a kameraálláson és a pontos frekvencián, remélve, hogy minél több nézőhöz minél több szögben eljut az üzenet. Amikor azonban a túszejtő fogságában lévő nő halálra vált arcára nézett, egy pillanatra elgondolkozott. Ez itt élete storyja, de milyen áron? Hányan fognak meghalni a felvétel végére, őt beleértve, vagy még inkább, ha ebből a szempontból közelítjük meg, őt leszámítva? Tyrr nem volt biztos benne, hogy van olyan story, ami ennyit megér. De abban sem, hogy nincs.

Amikor azonban a tökéletesen beállított képet megzavarta egy hatalmas csörömpölés a terem hátsó részében, már Tyrr is biztos volt benne, hogy a sztori békés, nézettségnövelő része véget ért, és most következik az a fázis, ahol sokan fognak meghalni. De továbbra sem kapcsolta ki a kamerákat.

Egy pillantást vetett a terem végébe, ahol egy nagyon is Sithnek és nagyon is jedinek tűnő nő kergetőzött egymással, majd látta, hogy Organa Solo keze megmozdul, és a túszejtők vezérének kezében lévő fénykard messzire repül. A férfi elkáromkodta magát, és az oldalán függő sugárvetőért nyúlt...

Tyrr pedig, aki legközelebb állt hozzá, előrelendült, és kiragadta Pallopidest a kezei közül. 

A földön landoltak két méterrel arrébb, Pallopides alul, a riporter rajta. 

- Oh... ah... - nyögte a nő, akinek a sokktól láthatóan még egy "szálljonmárlerólam"-ra sem volt ereje. Tyrr pedig éppen elkezdett volna csodálkozni saját bátorságán, amikor körülöttük kitört a tűzharc... 

Amikor Aiax megpillantotta a hátsó páholyok környékén kialakuló, legalább két új fénykardos alakot tartalmazó összecsapást, rögtön tudta, hogy nem lesz elég idejük megvárni az ideggázt. Komplex kézjelekkel szinte egy másodperc alatt elmagyarázta klónkommandósainak a taktikát.

- Hátra az üvegtől! - üvöltötte egy pillanattal később a technikusoknak, három katonája pedig előre lépett, karabélyuk tusát a plexire emelve. A többiek, élükön a parancsnokkal, vállukhoz emelték a fegyvereiket, beszívták és kifújták a levegőt. 

- Most! - kiáltott Aiax, miközben látta, hogy a vörös fénykardos idegen feltápászkodik a széksorok közül, ahová eset, kivágódik oldalra, végez az egyik, még a teremben lévő kommandósával és a pódiumok felé kezd rohanni, nyomában a jedi tunikás zöld fénykardossal. 

A kiképzésen, illetve a tartályban tanultakra emlékezve megpróbált minél teljesebb nyugalmi állapotba kerülni, elhessegetve a járulékos veszteségekkel és a kockázatokkal foglalkozó gondolatait, miközben bajtársai lesújtottak a plexire, amin egy pillanat alatt ezer apró repedés futott végig, végül pedig egy darabban kitört, és szilánkjai a nézőtérre zuhantak.

A produkciós iroda pedig ezzel egy pillanat alatt kilátóból tökéletes lőállássá változott. 

- Fejre, klónok! - adta ki a parancsot immár halálos nyugalommal Aiax, miközben meghúzta a ravaszt, lövedékét az általa kiválasztott célpont felé küldve. 

A robbanószerkezetnek látszó mellényt viselő férfi egy hang nélkül eldőlt, ahogyan a lövedék átütötte a csuklyáját. Aiaxnak feltűnt, hogy alatta valami régi típusú katonai sisakot viselt, ami azonban nem állhatott ellen a közvetlen találatnak. Túsza, egy díszesen öltözött kuati nő sikítva bemenekült a sorok közé. 

Az Aiax mellett álló klónok szintén tüzeltek, mire még vagy fél tucat túszejtő eldőlt. 

A maradék pedig túszait rángatva menekülni próbált, kivéve azt a kettőt, amelyek fénykardjaikkal próbálták hárítani az érkező lövéseket - mindhiába. 

A közönség természetesen sikoltozni kezdett. 

- Támadás minden ESZTEK egységnek, behatolás, és támadás! - kiáltott bele a saját interkomjába Aiax, mire a külső folyosókon is újra fellángolt a tűzharc...

...

Odafent a páholyokban véres küzdelem alakult ki a vendégeket védő testőrök és azok között a támadók között, akik úgy döntöttek, a fontosabb vendégek közül próbálnak túszokat ejteni a menekülésükhöz. Nemsokára klónok, testőrök és köpenyes támadók holttestei hevertek a folyosón. Három jedi köpenyes zsoldos lopakodott előre a két következő páholy felé, ahol már nem álltak életben lévő testőrök. Vezetőjük feltépte az első ajtót, és zöld pengéjét előre szegezve belépett, hárítva két quarren lövéseit, és szerencsésen - vagy éppen nagyon is szándékosan - visszaverve őket támadóik irányába. Ekkor azonban egy öblös vuki üvöltés hangzott fel, és a társuk jajkiáltásait hallva a két másik jensaarai úgy döntött, inkább a következő páholynál próbálkoznak. 

Az első behatoló szinte beleszaladt az ajtóban álló ESZTEK-klónba, előretartott fénykardjával felnyársalva a katonát. A második klón azonban egy gyors, meglepetésszerű sorozattal leterítette. Másodiknak berohanó társa óvatosabb volt, egyik kezében fénykardjával hárította a rá záporozó lövéseket, a másikban lévő sugárvetővel pedig lelőtte a páholy plexijénél álló testőrt. 

Csak ekkor állt meg körbenézni, hogy milyen potenciális túszjelöltekkel hozta össze a sors. Feszült ábrázata a csuklya alatt egy pillanat alatt megnyúlt, ahogyan észrevette, melyik páholyba sikerült betörnie. 

- Uh... bocs, főnök... nem tudtam... - szaladt ki a száján, megpillantva a vele szemben álló Il-Razt. 

- Főnök??? - a második férfi meglepett hangjára a támadó megfordult, és Wynn Dorvannel találta szemben magát. 

- Ne mozdulj... gyere csak ide! - szegezte rá szerepébe visszazökkenve a sugárvetőt és a kardot egyszerre - Te leszel a túszom!

Ekkor azonban Dorvan mellényzsebéből előugrott Zseb. Az apró, szőrös chitlik óriásira tátotta éles tépőfogakkal teli száját, ami egy nexu kicsinyített verziójára emlékeztette a támadót, és mire reagálhatott volna, belemart a férfi nyakába, pontosan az artériánál. 

- Túsz. Persze. Annyira, mint amennyire te jedi - Dorvan a falnak támaszkodva figyelte, ahogyan állatkája marcangolja a földön fetrengő, nyakából vért spriccelő férfi fejét, majd felvette a férfi sugárvetőjét, és a páholy bejáratára emelte. 

Csak ekkor vette észre, hogy Il-Raz már nincs a páholyban.

...

Uma teljesen átadta magát a Sötét Oldalnak, ahogyan bosszúszomjasan rohant a pódiumok előtt álló célpontjai felé. Érezte, hogy a másik jedi a sarkában van, miközben félresöpörte az útjában álló túszokat, túszejtőket és klónokat egyaránt, csakúgy, mint azokat a lövedékeket, amelyek egy idő - néhány pillanat - után felülről kezdtek záporozni a többi köpenyes alakra és őrá is. A káosz itt van, megérkezett, és perceken belül lecsap... gondolta vérszomjasan a Sith Nagyúr, miközben az utolsó métereket hátrahagyva fénykardjával a riporter és a földön fekvő nőszemély felé vágott, akik valahogyan kiszabadultak a túszejtők vezérének szorításából. 

Penge ért pengét, és Uma kardja sisteregve lepattant Leia Organa Soloéról. A háta mögött érezte a másik jedi jelenlétét, akinek a túszejtők és a klónok lövéseit egyszerre kellett hárítania. Uma kinyúlt hátrafelé az Erővel, és az egyik túszejtőt túszával együtt a jedi nő felé repítette, hogy lekösse, miközben rávicsorgott Organa Solora.

- Lehetsz te az első, jedi... - azzal előrelendült. 

Leia rutinosan, az Erőre hagyatkozva hárította a chagriai Sith csapásait, miközben igyekezett elterelni őt a többi államfőjelölt közeléből, akik még mindig a pódiumok közti körben próbáltak Tyrrel együtt fedezéket keresni a lövések elől. A klónok ezúttal pontosan lőttek, és már csak néhány túszejtő maradt állva a teremben. A Sith azonban még mindig veszélyt jelentett. Leia megpróbált behatolni a nő elméjébe, hátha így többet megtudhat a szándékairól.. és meglepetésre legalább akkora zavarral és értetlenséggel találkozott a nő gondolataiban, mint amelyek saját magában lejátszódtak. 

- Nem te vagy a vezetőjük - pillantott bele a chagriai szemeibe, miközben egy pillanatra sem hagyták abba a csapásváltást. - Csak kihasználod a helyzetet. 

- Neked nem teljesen mindegy, jedi? Úgyis mindjárt meghalsz - vágott vissza a Sith nő, és felemelte másik kezét, hogy Erő-villámokat küldjön a többi államfőjelölt irányába.

Leia azonban kinyúlt az akaratával, és miközben saját pengéjével még mindig sakkban tartotta a nő kardját, a túszejtők vezérének elejtett fénykardja a villámok és az államfők közé röppent, aktiválódott, és visszaverte azokat, egyenesen a Sith kezének irányába. 

Leia ugyanabban a pillanatban hátraugrott, miközben mindkét, a villámok által érintett kard felsistergett - és kikapcsolt. 

Challit Uma döbbenten meredt a kezében szikrázó, hasznavehetetlen fémdarabra. A Sötét Oldal folyását egyszerre reményvesztett, kétségekkel teli düh váltotta fel. Talán kudarcot vall, talán nem lesz belőle Sith mester... talán...

Nem volt több talán. Az eddigi talánokból erőt merítve kinyúlt, és összeszorította mindkét öklét. Organa Solo levegőért kapkodva felemelkedett a levegőbe, a chagriai pedig kéjes mosollyal az arcán figyelte szenvedését, visszaverve annak próbálkozását az Erőn keresztül, hogy enyhítsen a szorításon. Felkészült, hogy végleg összeroppantsa a nő légcsövét... 

Egy pillanattal később pedig döbbenten meredt a zöld pengére, ami bement a hátán, és kijött a mellkasán. 

Octa Ramis kihúzta a pengét a Sithből és maga felé fordította a ledermedt alakot. Azt akarta, hogy az ő arca legyen az utolsó dolog, amit lát. 

- Ámokfutásod itt véget ér, sötét lény - suttogta a Sith nő döbbent, sárgás szemeibe mélyesztve saját, tiszta tekintetét, aztán egy íves vágással elválasztotta a chagriai fejét a testétől. 

Egy pillanatra mindenki megdermedt a teremben, ahogyan a harc eddig leglátványosabb és legveszélyesebb résztvevője fejetlenül eldőlt. Utána azonban felhangzottak az egyik ajtón betörő klónok kiáltásai.

- Dobják el a fegyvereket, mindenki dobja el a fegyvert! 

Leia levegőért kapkodva a földre esett, megérezve a Sith eltűnését az Erőből. Azonnal deaktiválta fénykardját, és Ramisra pillantott. A nő értetlen tekintettel meredt a beözönlő klónokra, akik rá emelték a fegyvereiket. Egy figyelmeztető lövés lepattant a reflexszerűen maga elé emelt fénykardról, és a plafonba csapódott. 

Leia megértette. A klónok nem tudhatták, hogy Octa és Sith ellenfele bármiben is különböznek-e a többi támadótól. Őt magát nem fenyegette veszély, de a kommandósok szemében Octa ugyanolyan fenyegetésnek számított, mint bármelyik másik túszejtő. 

- "Elég lesz, Octa" - küldte az üzenetet a mester felé az Erőn át, az azonban megrázta a fejét. 

- "Még nem. Még érzem a sötét szándékot. Vigyázz magadra Leia..."

Azzal a jedi nő a levegőbe emelkedett, átszaltózott a döbbent klónok feje felett és az egyik nyitott ajtón keresztül, amelyen át az a néhány túszejtő menekült, akiknek sikerült elhagyniuk a termet, villámgyors tempóban eltűnt. 

...

Lark Voraal felpillantott, és megrázta a fejét. Megpróbálta gyorsan felmérni a helyzetet, és rádöbbent, hogy egyedül maradt. Ismeretlen segítőjük, a chagriai Sith fej nélkül hevert nem messze, a pódiumok közti területen, Leia Organa Solo és a többi államfő ott állt nem messze. A Sith gyilkosa, a másik jedi nő pedig épp ebben a pillanatban tűnt el az egyik kijáratban, néhány klón lövedékkel a nyomában. Saját társai pedig kivétel nélkül vagy meghaltak, vagy elmenekültek. A jensaarai parancsnok villámgyorsan átgondolta a helyzetét, miközben látta a szeme sarkából, hogy fegyveres klónok özönlenek be a terembe. Fénykardja az előbb működésképtelenné vált, sugárvetőjét eltalálta fentről egy klón lövedék... 

Egy választása maradt, a megadás... azaz nem. Maradt még egy. Egy olyan túszra volt szüksége a meneküléshez, akire még a klónok sem mernek lőni. Lark Voraal felpattant, és Daala felé iramodott, köpenyének egyik ujjából pedig a kezébe csúszott egy éles, hosszú pengéjű tőr. 

Döbbenetére azonban Daala nem ijedt tekintettel, hanem egy miniatűr sugárvetővel a kezében nézett vele farkasszemet, amelyet valahonnan a zubbonyából húzott elő, csak úgy, mint ő a saját tőrét, és egyenesen rá szegezett. A másodperc törtrésze alatt történt minden. 

A klónok a túszejtő parancsnok felé fordultak, azonban az egyetlen, aki elsütötte a fegyverét kétszer egymás után, Daala volt. Voraal fénykard híján a Sith-től már látott technikát alkalmazva megpróbálta tenyerével, az Erőt fókuszálva elhárítani a lövéseket. Az első lövedék gellert kapott a kezén, és egy vérfagyasztó sikoly kíséretében becsapódott valahová. 

A második viszont átütötte a tenyerét és a gyomrát. A jensaarai parancsnok eldőlt. Értetlenül meredt felfelé, és csak annyit látott, hogy a félszemű, katonai egyenruhás nő fölé lép. 

- Mi nem jut eszedbe - recsegte Daala, a terrorista fejének szegezve önvédelmi fegyverét, és harmadszor is meghúzta ravaszt. 

- Ne! - kiáltotta Leia, miközben a klónok odarohantak és védőkört alkottak az államfő körül. 

...

Javis Tyrr felpillantott. Úgy tűnt, a harc véget ért. Pallopides zihálva lélegzett alatta. 

A riporter, miután megbizonyosodott róla, hogy nem lőnek, gyorsan újrafókuszálta a kamerákat és meggyőződött róla, hogy ingujján az apró állapotjelző még mindig zölden világít. Az egész élőben kiment. Megpróbálta feltérképezni a termet.

Daala egy osztagnyi klón védőkörében állt, füstölgő sugárpisztollyal, alatta a túszejtők parancsnokának a holtteste. A chagriai, aki berontott a terembe a páholyon át, fej nélkül hevert valamivel előrébb. Jedi ellenfelének nyoma sem volt. 

Leia Organa Solo pedig elkeseredett arccal térdelt a földön heverő, halkan hörgő Releqi A'kla mellett, akinek mély lőtt seb tátongott a mellkasán.

...

Il-Raz ahhoz képest, hogy mennyire nem rajongott a különféle állóképességi sportokért (a gyerekek mellett ugyebár futás nélkül is hamar elfárad az ember), maga is meglepődött rajta, hogy milyen sebességgel volt képes kijáratot keresve végigrohanni a folyosókon, szinte versenyzőket megszégyenítő ritmusban átugorva a földön heverő csuklyás támadók és klón-testőrök holttesteit. Immár kétsége sem volt afelől, hogy előbb vagy utóbb fény derül a szerepére az összeesküvés során, ekkorra pedig szeretett volna minél távolabb kerülni a jediktől, a klónoktól - kiváltképp pedig magától Daalától és a fogdmegjeitől. Mármint Daala fogdmegjeitől és a "saját" fogdmegjeitől egyaránt. Beleértve azokat is, akikbe egy újabb forduló után szinte lassítás nélkül belerohant.

A két Sith, és másik két jedi köpenyes támadó egy konténer mögött guggoltak, azon tanakodva, hogy jobbra, vagy balra induljanak tovább a reménybeli kijárat felé, most, hogy átkerültek az épületszárny stúdió felőli másik oldalára. A vezetőjüknek tűnő, vörös képű, sebhelyes alak meglepett fejet vágott, és tétován Il-Raz felé emelte sugárvetőjét (fénykard már nem is volt nála), majd leengedte. 

- Bocsánat... Főnök? 

- Ki kell juttatnotok - vetődött melléjük a frakcióvezető. - Ennek itt vége... 

- Nekünk mondja? - fintorodott el amaz.

- Ha kivisztek az épületből, utána gondoskodom róla, hogy visszajussunk a gyülekező helyszínre - sürgette őket Il-Raz. 

- Hogyne, persze... - bámult egy pillanatig kifejezéstelenül Camillora a zsoldos. - De most... merre is?

- Amarra - mutatott jobbra Il-Raz, és a nyomaték kedvéért finoman kilökte a zsoldost a konténer mögül, remélve, hogy a többiek követik, majd ő maga is beállt a sor közepére. A lövéseket és kiáltásokat egyre távolabbról lehetett hallani, így Il-Raz bízott benne, hogy elkerülik a csetepaté záró akkordjait. 

Körülbelül száz méter után elérték a folyosó végét lezáró, zöld jelzésekkel ellátott ajtót, amelynek konzolján az állapotjelző azonban még mindig vörösen világított. A zsoldoscsapat vezetője előhúzott egy olyan kódkártyát, amilyet a parancsnokuk használt a stúdióban, és beillesztette a terminálba. Majd még egyszer, és még egyszer, és még egyszer... egyre gyorsabban és idegesebben. 

- Most meg? - vonta fel a szemöldökét Il-Raz. 

- Nem működik! - csapott a terminálra kétségbeesetten a zsoldos. - Működnie kéne!

Hát persze, hogy nem működik, döbbent rá Il-Raz. A kódkártyákat nem ő, hanem Lecersen bocsátotta a csapat rendelkezésére. Ebből a szemszögből nézve pedig egyértelműnek tűnt, hogy a moff egyetlen potenciális tanú, vagy kollaboráns meglépését sem akarta kockáztatni, aki kompromittálhatta volna utána. 

- Megállni! - hangzott fel egy női hang mögöttük a folyosón, mire a zsoldok és Il-Raz megpördültek. 

Egy zöld fénykardos, jedi tunikás nő közeledett feléjük.

- Tegyék le a fegyvereket, és akkor nem esik bántódásuk. Csak egy kicsit elbeszélgetünk, mielőtt megérkeznek a klónok - lépett eléjük határozottan Octa Ramis, az Erő révén rájuk kényszerítve akaratát. - Magával is, sőt, elsősorban magával, Il-Raz úr. 

Camillo félelme azonban erősebb volt, mint valamiféle jedi elmetrükk.

- Mire vártok! - taszigálta előre a zsoldosokat, miközben a még mindig zárva lévő kijárathoz lapult. - Öljétek meg! Ő sem kegyelmez nektek! 

A zsoldosok tanácstalanul egymásra meredtek, majd az egyik bátortalanul tüzet nyitott. A jedi egyenesen Il-Raz lába felé irányította vissza a lézersugarat, amaz viszont - immáron másodszor meglepve saját magát - maga elé rántotta az egyik Sith köpönyeges zsoldost. A férfi felüvöltött, ahogyan társa visszacsapott lövedéke eltalálta. A másik két zsoldos hevenyészett fénykardjaikat lóbálva előrelendült, azonban a jedi gyorsan végzett mindkettejükkel. Az utolsó menekülni próbált, és kétségbeesetten kaparni kezdte az ajtót...

Ami mindannyiunk megdöbbenésére feltárult, mögötte pedig a coruscanti nap fényében feltűnt egy állig felfegyverzett ESZTEK-rohamosztag, megerősített, szürke testpáncélban. 

Il-Raz agya azonnal kapcsolt. A klónok feltörték az épület lezárását, ő pedig itt állt egy Sith köpenyes nem-Sith, és egy jedi köpenyes jedi társaságában. 

- Segítség! - vetette magát a földre. 

A zsoldos elkövette azt a hibát, hogy Il-Raz kiáltására megfordult, és fegyverét felemelte - nagyjából olyan szögben, hogy a klónok nem tudták megállapítani, a jedire, vagy pedig Il-Razra céloz. Így a biztonság kedvéért rögtön hátba is lőtték. 

Il-Raz megpróbált minél rémültebb ábrázatot vágni - nem volt nehéz -, és félig a földön csúszva hátrálni kezdett a klónok felé, hogy minél távolabb kerüljön a jeditől. 

- Lőjétek le, lőjétek már le! 

- Fegyvert eldobni! - üvöltötte még egyszer a protokoll kedvéért a klón parancsnok. 

Octa Ramis dacosan felemelte a fénykardját. Világosan érezte, szinte ki tudta olvasni az Erőből, hogy az Egységes Galaktika frakcióvezetőjének valami köze van ehhez az egészhez. Az pedig, ahogyan az imént parancsolgatott a zsoldosoknak és megpróbálta rá uszítani őket, csak megerősítette a gyanúját. 

- Várjanak! - nyújtotta ki a kezét a klónok felé. - Én nem... 

Aztán reflexszerűen maga elé emelte a kardját, hogy hárítsa a klónok lövéseit, akik láthatóan nem voltak beszélgetős kedvükben. 

Sugárvető-lövedékek helyett azonban kézigránát méretű, szilárd konténerek érkeztek, és Octa egy pillanattal tovább morfondírozott azon, hogy visszahajítsa-e őket a klónok és Il-Raz felé. A gránátok azonban robbanás helyett szikrázó energiahálókat bocsátottak ki magukból, amelyek ráborultak a jedire. Octa felüvöltött, és a padlóra roskadt. 

- Kábítólövedéket neki! - vezényelt a klón rohamcsapat vezetője, mire kékes sugarak egész hulláma száguldott a jedi felé. Az első találatokat még hárította, de ahogyan a bénító energiaháló lassan legyőzte az ellenállását, elkezdtek betalálni a lövedékek. Néhány perccel később a jedi mester eszméletlenül hevert a földön, a klónok pedig körbevették. 

- Egyike volt a támadóknak - mutatott Octára az egyik klónra támaszkodva felálló Il-Raz.

- Bevisszük a központba, és kihallgatjuk, ne aggódjon, uram - emelte kezét a sisakjához a klónok parancsnoka. - Önt pedig kijuttatjuk innen. 

- Köszönöm.- hálálkodott Il-Raz, félig őszintén. Az épületből ezzel kint volt, most már csak a klónokat kellett leráznia... bár ez a jedi mesterek csapdába csalásánál még mindig egy lépéssel könnyebbnek ígérkezett.

...

Ahogyan az utolsó lövések is elhaltak, és a csatazajt a stúdióteremben felváltotta a sebesültek és haldoklók jajongása, Leiára úgy szakadt rá egyre inkább a szomorúság és az elkeseredettség. Akárki is szervezte ezt az akciót, akármit is akart közölni a galaxissal, végül nem lett belőle más, mint értelmetlen vérontás - melynek utolsó áldozata most itt feküdt a karjaiban, egyre gyengülő pulzussal és lélegzettel. Immár másodikként abból a hajdan nagyra becsült fajból, melynek büszkesége és kultúrája az irigykedő Birodalom céltáblájává tette képviselőit. Milyen ironikus, villant át Leia elméjén, hogy az A'kla család újabb tagja ismét egy birodalmi fegyvertől vész el. 

- Nem mi voltunk, Releqi - simította meg a caamasi fehér bundájú arcát Leia, miközben az Erővel igyekezett csillapítani a nő fájdalmát. A lövés pontosan a caamasi szívtájéka fölött hatolt be, nem messze a tüdőtől, és csak percek kérdése volt, hogy elveszítsék a szenátort. Ezzel még a legmodernebb technikával felszerelt orvosdroid sem tudott volna mit kezdeni - sőt még Tekli, vagy Cilghal sem. 

- Hiszek neked, Leia - nyögte a caamasi. - De akárki is volt, a Szövetség egésze... ellen... védjétek meg a Szövetséget, Leia. Védd meg... 

Azzal a caamasi felsóhajtott, és örökre elcsendesedett. 

Javis Tyrr feltápászkodott. A harctérből sebesültekkel teli teremmé változó helyszín látványa őt is sokkhatásként érte - minden koncentrációjára szüksége volt, hogy a záró akkordot a helyére tegye. Remegő kézzel lassan állított a gombjain, melynek révén a holokamerák végigpásztázták a terem oldalait, hiteles - és egyben sok bolygón korhatáros - képet közvetítve a pusztításról. Utána a fókuszt ismét Daala, valamint Leia Organa Solo irányába állította. 

- Elnök... elnök asszony - köszörülte meg a torkát, elszánva magát, hogy ha törik, ha szakad, befejezi a műsort. 

A klón osztag parancsnoka azonban felemelte kesztyűs kezét, és a Daala körül kört formáló testőrök elkezdték kikísérni az államfőt. 

- Elnök asszony! - emelte fel a hangját Tyrr. - Mi a véleménye... mi történt itt?

- Összeesküvés és szabotázs - fordult meg egy rövid pillanatra Daala a riporter irányába, miközben a mögötte haladó klónok lefékeztek, nehogy belerohanjanak. - De nem marad válasz nélkül... ne aggódjon. Ne aggódjon egy percig sem. 

Talán még tovább is mondta volna, ha a klónok nem kísérik ki, szinte futólépésben. 

Tyrr most Organa Solo felé fordult. Leia könnyes szemmel állt a pódiumok romjai között, karjában az élettelen Releqi A'klával. 

- Organa Solo asszony... - köszörülte meg ismét a torkát Tyrr, a nő szemeibe pillantva. Valóban sajnálta a caamasit, nem kellett megjátszani az együttérzést. - Leia. Annyira sajnálom. De azt hiszem egyikünk sem gondolta volna, hogy a jedik és a Sithek így... 

- Nem, Javis - rázta meg a fejét lehajtva Leia. Tyrr finoman igazított a még működő holokamerák képén, hogy jobban lehessen látni a nő eredetileg hófehér ruháján végigfutó korom- és vérfoltokat. 

- Ezek annyira voltak jedik, vagy Sithek, mint mondjuk maga - rázta meg a fejét Leia. - Voltak köztük erőhasználók néhányan, igen. És volt egy Sith is - intett fejével a chagriai holtteste felé -, de nem velük dolgozott. 

- Nem értem, megmagyarázná? - vonta össze a szemöldökét zavarodottan Tyrr. Ezt megint csak nem kellett megjátszania, mert tényleg nem értette. 

- Bárki is szervezte ezt, Tyrr... - folytatta Leia. - Üzenetet akart vele küldeni. Arról, hogy az erőhasználók gonoszak, kártékonyak, és mindenre hajlandóak a hatalomért. Ezt akarta vele üzenni. De akárki is felelős ezért, egyet elfelejtett. Hogy a gonoszságnak és a hatalomvágynak semmi köze az Erőhöz. Igen, megvan a Sötét Oldalon - intett megint a halott chagriai felé - , de ugyanúgy megvan azokban is, akik nem bírnak az Erővel. 

Leia egy pillanatra elhallgatott, majd nagyot nyelve folytatta. 

- Nézzen körül. Nézze meg ezeket a halott nőket és férfiakat. A legtöbbjük azt sem tudta, hogyan kell forgatni egy fénykardot. Kapzsiság, hatalomvágy, őrület, vagy talán a rejtőzködő vezetőjük gonoszsága vezérelte őket, Javis, nem az Erő. Méghozzá arra vezérelte őket, hogy akarva, akaratlanul, de életeket vegyenek el. Idő előtt és értelmetlenül. Mert mi értelme van ennek az egésznek? Néhány százalék kedvéért? A nézettség kedvéért? - újabb könnycseppek gördültek le Leia arcán. 

- Mondja meg... - folytatta Leia. - Mondja meg nekem, Javis, hány százalékot ért Releqi A'kla élete? És a többieké? Minden egyes halotté itt? Mondja meg, hogyan jutottunk idáig, hogy százalékokban mérjük az Erő legnagyobb, mindannyiunknak közös ajándékát, magát az életet?

Tyrr beharapta az alsó ajkát, és felpillantott. Egyszerre találta megindítónak, nagyszerűnek, és félelmetesen kameráért kiáltónak Leia szavait. 

- Igaza van, asszonyom - bólintott végül. - És biztos vagyok benne, hogy nézőink többsége is egyetért Önnel. Köszönöm. 

Leia könnyei fátylán át is világosan felfogta, hogy mire utal Tyrr. Felpillantott az irányítóra, ahol a kitört plexi maradványain át látni lehetett az egymásnak integető klón kommandósokat, és a most is elmélyülten dolgozó technikusokat. Az irányító alatti lámpasoron pedig még mindig ott égett az "ÉLŐ ADÁS" felirat. 

A jedi nő egy szót sem szólt, csak megindult kifelé A'kla holttestével. 

Tyrr még meggyőződött róla, hogy a terembe berohanó medikusok kezelésbe veszik a még mindig félájult Pallopidest, aztán gondja volt rá, hogy egy közelit készítsen arról valamelyik fali kamerával, ahogyan Leia átadja a caamasi testét két egészségügyi azonosítót viselő klónnak, végül megfordult, és nagy levegőt véve saját magára fókuszálta a kamerákat. 

- Kedves nézőink, az Egy szobában Javis Tyrr-el... rendhagyó... élő közvetítését látták. Az Erő legyen mindannyiukkal, jövő héten találkozunk! 

Azzal felpillantott az irányítóra, és tekintetében félig őrült átszellemültséggel, félig meghatódottsággal megadta a kézjelet a műsorvezető technikusnak:

- És ENNYI!


-- Vége a XXXIII. Fejezet 1. részének --



Comments