EGB Könyv‎ > ‎

XXXII/2

Harminckettedik Fejezet

Második Rész



Zyck fekete lyuk

Az egykori Birodalmi Maradvány területén található fekete lyuk, távol minden fontos útvonaltól és stratégiailag jelentős bolygótól. Nem volt soha még helyi jelentősége sem, egyedül akkor került évezredekkel ezelőtt a figyelem középpontjába, mikor egy új útvonalakat feltérképező kalandor belezuhant. Azóta minden hajó elkerüli.

Kivéve persze a szándékosan ide igyekvőket. Ez szolgál ugyanis helyéül az ESB gigantikus Halálbolygó projektjének. A környező űrt Interdictorok segítségével stabilizálták, illetve a főbb belépőpontok mentén tiltógenerátoros akadályokat állítottak fel a megfelelő védőflotta mellett.

...

Arikasa doktor kényelmetlenül feszengett székében. Már akkor sem örült, amikor kiderült, hogy Dantooine-i állomáshelyét fel kell cserélnie egy ilyenre, de a hangulat is érezhetően fagyosabb és barátságtalanabb volt. A Halálbolygó olyan gigantikus projekt volt és olyan sok hatalmat ígért a résztvevőknek, hogy a háttérben folyó hatalmi harc szükségszerűen a szakmai hozzáállás rovására ment. Nem is csoda, hogy máris ilyen nagy elmaradások voltak a projektben, és ki tudja mekkorák lesznek még, ha nem kapják össze magukat. A legjobban a mostanihoz hasonló üléseket utálta, ahol a tervezést intéző és a munkálatok végrehajtását felügyelő NSTT részéről ő és egy helyi tudós, Dr. Agunow; a kivitelezésért felelős OCP képviseletében egy nő, Janina Mercer - azt rebesgették róla, hogy Lu'uthor valamilyen rokona - ; a projektet biztosító Zyck Véderő Flotta oldaláról a széles vállú, kigyúrt alak, Arxen Gronius admirális, a Sith flotta egyik nem olyan régen kitermelt parancsnoka; a logisztikáért felelős egykori maradványbeli nyúlánk, szemüveges tiszt, Fexler Brews, aki a kinézetét megcáfoló ügyességgel lavírozott keresztül a támadásokon és közben a dolgát is tűrhetően végezte; a császár részéről pedig egy Lord Silas nevű, állandóan, fenyegetően sürgető chagriai Sith-kezdemény ült össze. Díszes kis társaság volt, és a gyanakvó pillantásokat talán még élvezte is volna, ha nem lett volna lassan elege belőlük.

- Több ellátmányra van szükségünk! - állt az asztalra támaszkodva Mercer, előre engedve hosszú barna haját. - Jelenleg 70%-on tudunk csak dolgozni.

- Nehéz növelni az ellátmányt úgy, hogy ne irányítsunk ide a szükségesnél nagyobb figyelmet. Ha túl sok pilótát vonunk be, hamarosan a fél galaxis tudni fogja, mi folyik itt - igazította meg a szemüvegét Brews unottan. Az ő ötlete alapján alakították ki a jelenlegi rendszert: a transzportok jelentősebb környező bolygókon rakodtak ki, az ottani raktárakat megtöltve, ahonnan a szemétszállítással együtt hordták el azokat a közelebbi bázisokra, onnan pedig hajók ingáztak be óraműszerű rendszerességgel. Brews jó elméleti ember volt, gondolta Arikasa, de bizonyára akadt volna nála jobb gyakorlati kivitelező.

- Kapja össze magát, Brews! - szólt rá dühösen a nő, de a férfi nem zavartatta magát. - Több hetes csúszásban vagyunk.

- Ezért talán okolja a munkásait - vágott vissza a fickó. - Kontármunkát végeznek és ezért az optimálisnál több nyersanyagot használnak el.

- Nevetséges! Az összes rabszolga megfelelő felügyelet mellett dolgozik. Remélem, meg tudnak ebben erősíteni - fordult felé és Agunow felé a nő. A helyi doktor fészkelődött kicsit, de nem nagyon akart válaszolni, így hát neki kellett. Arikasa igazított egyet jobb szemimplantátumán, majd maga elé vette az adattáblát.

- A rossz kivitelezések száma kétségkívül csökken, de még mindig jelentős - vonta le a tanulságot, mire Brews kihúzta magát. Nem örülhetett azonban sokáig. - Ám a megfelelő nyersanyagmennyiséget rendszeresen alulbecsülik, ami hátráltatja a projektet.

- Ide is és oda is, ha? - elégedetlenkedett kicsit Mercer, de azért nem nagyon.

- Nem feltétlenül a maguk hibája - mondta Agunow a tollával játszva. - Legutóbb negyven éve építettek ilyen fegyvert és akkor is sok probléma akadt.

- Remélem ebbe nem raknak lyukakat - élcelődött hangosan Gronius, miközben kopasz fején megcsillant a fény.

- A kibocsátást háromezer apró... - kezdett volna bele a szövegébe a nagai, de inkább meggondolta magát. - Nem, nem teszünk lyukakat.

- Az Uralkodót nem érdeklik a kifogások - szólalt meg a rövid csendet kihasználva Lord Silas. - Eredményeket akar, méghozzá minél hamarabb. A Yuuzhan Vong már a rendszereink mellett pusztít.

- Nagyúr, ez nem egy csillagromboló, vagy akár egy egész flotta! Ekkora projekt négy évtizede nem volt a galaxisban - vetette ellen Mercer, aki talán saját magát féltette hirtelen a lesújtó büntetés elől. A chagriai gyilkos tekintettel meredt a nőre, aki nagyot nyelt. - A megfelelő nyersanyagmennyiség mellett fokozni tudjuk az építést, heteket nyerve vissza.

- Intézkedni fogok - mondta Brews hűvösen, és valamit unottan az előtte fekvő papírokra firkált.

- Ha túlhajtjuk a rabszolgákat, akkor már betanult munkaerőt veszítünk el! - vetette ellen Arikasa az asztalon dobolva ujjaival. - Ha hagyjuk őket még tanulni, magától felgyorsul a munkájuk. Ha minden pótolni kell őket, sosem fognak maximális teljesítményt nyújtani.

- Maga inkább a tervekre figyeljen - vágott vissza kegyetlenül Mercer, aki tőle nem igazán félt, szemben Silas Nagyúrral. - Nem akarjuk, hogy az egész felrobbanjon, mint a hajóik Yaga Minor felett.

- A tervek tökéletesek voltak - meredt rá a doktor vörös fényű kibernetikus szemével. Teljesen felélte a jó munkához szükséges lelki békéjét ez az állandó vita. - Az OCP nem engedett be minket a gyárakba. A kontármunkáért nem mi felelünk, hanem Lu'uthor!

- Lexnek megvannak a maga indokai. És nem egy ilyen... lényre tartozik bírálni őket - humanocentristaként Mercer rendszeresen odamondogatott neki. Valahogy a chagriaival már nem mert ilyen hangot megütni.

- Nekem aztán édesmindegy, hogy robbantják fel a hajóikat. De, hogy egy ősi nagai bölcselőt idézzek: ha valaki nem tud úszni, nem a víz hülye - mondta, és összefonta a karjait maga előtt. A nő majd felrobbant a méregtől, Brews meg halványan elmosolyodott.

- Elég legyen ebből! - lépett közbe Silas hangosan. - Mercer, ismertesse a legutóbbi adatokat!


Üzenetek és közlemények

[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]

A Nagai-Sith Technológiai Társulás első negyedéves jelentése

Címzettek:

- Omni Consumer Products, Korriban II

- Nagai Iparvállalat, Nagi

- Nagai Császári Kutatási és Innovációs Hivatal, Nagi

- szigorúan bizalmasan kezelendő! -

A Nagai-Sith Együttműködési és Barátsági Szerződés rendelkezése alapján az első negyedévben végrehajtottuk a szervezet és struktúra kialakítását, a működés kereteinek szabályozását, a főbb központok létrehozását, az infrastruktúra kiépítését.

A szervezet működését és belső eljárásait az 1. számú mellékletként csatolt Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) tartalmazza, kiterjedve a szervezet belső viszonyaira, hierarchiájára, külső szervezetekkel való kapcsolatára. A keletkezett találmányok, a kutatási folyamatok, díjazás, felhasználás témakörével a 2. számú mellékletként csatolt Kutatási Szabályzat szolgál útmutatóul.

A szervezet élén az Igazgatótanács áll, amely ugyanannyi nagai és birodalombeli tagból áll, élén egy-egy társfőigazgatóval. Az Igazgatótanács ezen kívül kutatásvezetőkből, pénzügyi és katonai szakemberekből áll, akik lehetnek delegáltak (75%), illetve belsőleg választottak (25%). A tagok listáját a 3. számú melléklet tartalmazza.

Jelenlegi kutatási központok - állam - kutatási terület:

- Bastion - ESB - civil felhasználású technológiák (fedőintézet)

- Dantooine - ESB - flotta és planetáris katonai technológiák

- [adat törölve] fekete lyuk - ESB - [adat törölve]

- Felucia - ESB - gyógyászati készítmények, teljesítményfokozók

- Belkadan - ESB - biotechnológia, vírusok, paraziták

- Nagi - NCS - civil felhasználású technológiák (fedőintézet)

- Toyokawa - NCS - flotta és planetáris katonai technológiák

- Yoko'Hana - NCS - Guren no Yumiya projekt

- Naha - Ismeretlen Vidék (erős NCS felügyelet) - idegen fajok kutatása

A főbb létesítmények mellett 23 kisebb létesítmény is található, ahol adat- vagy mintagyűjtés, analizálás, éles tesztelés stb. folyik. Ezek listáját a 4. számú melléklet tartalmazza.

A fontosabb futó projektekről rendszeres tájékoztatást adunk. A pénzügyi finanszírozás és könyvelés az elmúlt negyedév vonatkozásában a 5. számú mellékletben található.

Az Igazgatótanács utasítására és egyetértésével,

H. H. Kung főigazgató


Coruscant

A coruscanti Jedi Templom leszállórámpája, csakúgy, mint az elmúlt időszakban mindig, tele volt StealthX vadászgépekkel. A jedik egy része már a pilótafülkében ült felszállásra készülve, mások viszont, ideértve az alderaani köntösbe öltözött Leia Organa Solot és a sápadt Kam Solusart, egyelőre a gépeik mellett álldogáltak. 

- Nem hiszem el, hogy képesek voltak így időzíteni... - Leia hangja egy pillanatra megremegett. - Han csak nemrég vitte oda Ameliát...

- Nem tudhattuk, már annyi ideje húzódott az ügy. Néhányan a Tanácsban úgy vélték, a Sithek egy időre talán le is tesznek az invázióról. A Szövetségi Elnöki Hivatal eddig egyetlen megkeresésünkre sem reagált - Kam arca hasonlóan aggodalmas volt, ha az ember, pontosabban a jedi lovag képes volt belátni a fizimiskájára erőltetett, nyugalmat sugárzó álarc mögé. Neki ugyan nevelt lánya, vagy unokája éppen nem, mindössze a felesége, Tionne volt az ostrom alá került bolygón. 

- A kitelepítési terv minden egysége a helyén van, külső segítséget is kaptunk egy különítménytől a Corporate-szektorból, és Hamner mester is elindította a Fény tartalékját a köztes bázisról - veregette meg finoman a Nagymester vállát Octa Ramis, hogy azért ennyivel ne kérdőjelezze meg a férfi szenioritását. 

- Én akkor sem értem - rázta meg a fejét Leia. - Egy ilyen akcióval csak bizonyítják, hogy ki az igazi ellenség... ezt a Sitheknek is tudniuk kellene. A közvélemény hatása még akár kedvező is lehet ránk nézve... és igen, valahol szörnyű, hogy pont én mondom ezt.

- Tapasztalt politikus vagy, Leia, és nagyszerű jedi. Egyszerűen csak azt csinálod, amire kiképeztek... az elmúlt évtizedekben - mosolyodott el Kam Solusar. - Mégis úgy gondolom, hogy többünknek kellene melletted maradnia. 

- Nem, Kam, a ti helyetek most ott van - pillantott az ég felé Leia. - Luke, Kyp, Corran, Kenth... sokan nincsenek már, vagy épp nincsenek az Ossusiakkal. 

- Tudom - biccentett Kam Solusar. - Sok harcosunk van itt, akiknek hasznát veszik majd. De akkor is rossz érzésem van. Ezt a bolygót is sötétség borítja.

- Hát, ez márt jó rég óta így van - mosolyodott el fáradtan Leia.- Ne aggódj. Innen egyenesen az államfői vitára indulok a kísérőimmel. Megpróbálom kihozni a lehető legjobbat ebből a helyzetből... tegyetek ti is így.

- Rendben - ölelte meg Leiát gyorsan Kam Solusar, majd a gép létrájához lépett.

- Lovagok, gépre!

Leia még néhány percig figyelte, ahogyan a StealthX-ek felemelkednek, hogy a galaxis külső felébe induljanak, majd egy pillanatra lehunyta a szemét, és a szeretteire gondolt. Csak egy pillanatra. 

- Remélem, jól vagytok... - azzal határozott léptekkel sarkon fordult, és elindult, hogy a többi társához hasonlóan ő is megvívja azt a harcot, amelyre az Erő rendelte. 

...

- Nem hiszem el, hogy képesek voltak így időzíteni! - Daala elegánsan feszülő rangjelzés nélküli tiszti egyenruhája meggyűrődött, ahogyan az államfő az asztalra csapott öklével. Egy polneyei klón testőr odaugrott a nőhöz, hogy segítsen neki helyreigazítani a gallért, de az admirális leintette, és saját maga állt neki rendbe szedni magát a női államfők számára elengedhetetlen tükör előtt, miközben tanácsadói a szoba hátsó falához lapultak, vagy legalábbis igyekeztek ilyesmit színlelni. 

- Lemondhatjuk a vitát... a helyzetre való tekintettel. Összehívhatunk egy rendkívüli értekezletet a Flotta vezérkarával... - próbálkozott ötleteket sorolni Dorvan. 

- Nem fogok elmenekülni... a jedik pedig azt kapják, amit megérdemelnek - sziszegte Daala. 

- Asszonyom, én amúgy is többször felhívtam a figyelmét, hogy egy élő megjelenés Organa Soloval... - próbálkozott Il-Raz, de Daala olyan sebességgel pördült meg és szegezte rá az ujját, hogy a mellette álló, mégoly villámgyors reflexekkel rendelkező klón testőrnek is igyekeznie kellett, hogy elkerüljön az útjából. 

- Lárifári - legyintett Daala. - Elégszer beszéltem már akár négyszemközt azzal a szentimentális nőszeméllyel, hogy tudjam, egy pillanatig sem tud rám hatni az elmetrükkjeivel. A másik két pojácával meg azt csinál, amit akar - Keze az oldaltáskájára csúszott. - Felőlem akár emelgetheti is az Erőn keresztül Pallopides kisasszonyt, vagy azt a fehér sörényű hazug caamasit, de ha velem próbálkozik...

- Nem fog ilyet tenni. És kérem, ne ragadtassa el magát, főnök... - köszörülte meg a torkát Dorvan. - De akárhogy is nézzük, ez az invázió nem lesz jó hatással az exit poll eredményeinkre. Nehéz lesz azzal érvelni a vitában, hogy a jedik és a Sithek valójában egy követ fújnak, ha épp egymást fogják irtani főműsoridőben az Ossus felett. 

- Akkor sem menekülök el - rázta meg a fejét Daala, miután összeszedte magát. - Nem örülök ennek én sem, de most már végigcsináljuk. Utána pedig foglalkozunk majd mindkét társasággal. 

Az államfő egy pillanatra elhallgatott, a gondolataiba merült, majd a bejárat mellett álló, eddig szótlan Lecersenre, a tanácsadói kör harmadik tagjára pillantott, aki igyekezett minél nagyobb távolságot tartani úgy általában mindenkitől, de leginkább a polneyei testőröktől, sunyin mosolyogva maga elé. 

- Maga nem mond semmit? 

- Azt mondom, admirális asszony - köhintett Lecersen -, hogy ha az a kowakmajom Tyrr show- akart, hát most hatványozottan megkapja majd. De egyetértek önnel, hogy ki kell állnunk. Organa Solonak persze nagy könnyes szemei lesznek, de ne aggódjon. Talán még a javunkra is fordíthatjuk ezt a helyzetet... hiszen így legalább nem lesznek bekiabáló jedi lovagok a közönségben, nemde? És ne feledjük, ha Organa nem is ragadtatná el magát afféle emelgetős csalásra, mint amit említ, egy másik jedinek ez eszébe juthatott volna ettől még. De most nem lesz másik jedi, mert mind el fog rohanni az Ossusra, nemde? 

- Nagyon remélem, hogy így lesz, moff úr, mert így is össze-vissza kell majd improvizálnom - sziszegte Daala.

- Talán kiindulhatunk a Sithek állításából, hogy ez egy válasz a jedi agresszióra... - jegyezte meg Il-Raz.

- Én ha tippelhetnék, azt mondanám, hogy Pallopides ebben meg fog előzni minket. És a szélsőségesekel sem szeretnénk egy oldalra kerülni - vetette ellen Dorvan. 

- Elég - emelte fel a kezét Daala. - Nem kell több fecsegés. Menjünk neki, és csináljuk. 

Azzal felszegte az állát, és kivonult a kint várakozó páncélozott sikló irányába, mint egy... nos, mint egy admirális. Dorvan sóhajtva követte. Il-Raz megkockáztatott egy kérdő pillantást Lecersen felé, akinek sunyi mosolya mögött hirtelen egy pillanatra megjelent egy diadalittas vigyor, majd kezével integetve a többiek után hajtotta a határozatlan frakcióvezetőt. 

- Ne aggódjon Camillo, jól fog ez menni - suttogta kifelé menet - Majd meglátja, milyen jól...


Nagi

Delpin, a hajó főorvosa, Jaxton kapitány és a szolgálatos adjutáns a konföderációs vezérhajó hídjáról figyelték, ahogyan a Phennirt szállító hajó dokkol.

- Szóval azt mondja, nem találtak semmi fiziológiai elváltozást? - fordult az admirális Lem doktorhoz. 

- Nem, asszonyom - rázta meg a fejét a kopasz, bajuszos, idősebb férfi. - Az államfő nem szenvedett sem fizikai, sem pszichológiai sérüléseket a merényletkísérlet során. 

- Persze. Ez megnyugtató. Csak ezt akartam tudni - sóhajtott fel Delpin. 

- Valami aggasztja, asszonyom? - jegyezte meg a doktor. 

- Semmi. Még egyszer köszönjük, doktor úr.

- Kérem. 

A doktor távozása után Jaxton közelebb hajolt Delpinhez. 

- Még mindig úgy gondolja, asszonyom, hogy az államfőt... befolyásolták? 

- Most gondolom csak úgy különösen - mormogta vissza halkan a nő. - A nagaiok régóta jó kapcsolatokat tartanak fent a Sithekkel, ezt mindannyian tudjuk. És az államfő, hogy úgy mondjam, nagyon hirtelen vált a császár rajongójává és legnagyobb barátjává.

- Értem - vonta össze a szemöldökét Jaxton. - De nem tudjuk bizonyítani. 

- Nem - sóhajtott fel Delpin. 

- Tájékoztassam a Bothawuit és a koréliai kormányt? 

- Nem, még nem - rázta meg a fejét Delpin. - Előbb utána kell járnunk ennek. Ha vannak olyan kapcsolatai a szolgálatnál, kapitány, akik ismernek technikákat ennek a felderítésére, itt az idő, hogy megkeresse őket. 

- Értem - nyugtázta Jaxton. 

Phennir ebben a pillanatban lépett be a hídra néhány kísérővel, valamint széles mosollyal az arcán.

- Jemanna, remélem, jobban vagy - sietett egyenesen az admirálishoz az államfő, csak úgy a hídon mindenki előtt könnyedén a nő derekára téve a kezét. - Sajnálhatod, hogy kihagytad a felvonulást, csodálatos volt. Nagyon sokat tanulhatunk ezektől a nagaioktól. 

- Majd legközelebb, uram - húzódott arrébb Delpin. - Sikerrel zárultak a tárgyalásai? 

- Abszolút - mosolygott tovább Phennir. - Puyi császár igazán kiváló és érdekes személyiség, nem is értem, hogy az elején miért nem tűnt fel... megállapodtunk vele, hogy a Nagai Birodalom gazdasági és fejlesztési segítséget nyújt nekünk a Bilbringi-szektor fejlesztéséhez. Tanácsadók, szállítmányok, ilyesmi. Aztán ki tudja... ez csak az első lépés?

- Értem... - próbálta palástolni a döbbenetét Delpin. - És mi lesz a Harmadik Birodalommal? 

- Majd sort kerítünk rájuk is - vont vállat Phennir. - Tudod, Jemanna, ahhoz képest, amit a nagaioktól tanulhatunk, az egész Corporate-szektor semmiség...

- Indulásra készen állunk, uram - köhintett Jaxton kapitány. 

- Persze, persze, gyerünk, indulás! Még sok dolgunk van! - intett Phennir félig lelkesen, félig félvállról. - A kabinomban leszek, elő kell készítenem a szövetségünk részleteit... - azzal kimasírozott a hídról. 

- Szövetség? - Delpin tehetetlen arccal meredt Jaxtonra.

- Valóban nagyon furcsa - meredt a távozó államfő után a kapitány. - Előkészítem az ugrást, utána pedig elküldök néhány üzenetet, asszonyom. 

- Tegye azt, kapitány, tegye azt - válaszolta Delpin. - A kabinomban leszek.

...

Nem sokkal azután, hogy a konföderációs küldöttség elhagyta a rendszert, és hajói gyors ütemben szelték a galaxis ismertebb részeibe vezető hiperteret, a legénység mindenki által csak Jenth hadnagyként ismert tagja megállt Phennir kabinja előtt, és aktiválta a kommunikációs jelzést.

- Tessék? - hangzott fel nem sokkal később az államfő hangja a komban.

- Fontos személyes üzenete van, uram - jelentette a tiszt. 

Az ajtó nem sokára feltárult, és a belépő hadnagy megpillantotta az íróasztalánál ülő, csapzott hajú, vöröslő tekintetű, meglehetősen fáradtnak tűnő államfőt.

- Jól van, uram? - lépett oda az asztalhoz Jenth. - Értesítsem a doktort? 

- Nem szükséges... csak nagyon hasogat a fejem. Nem tudom... - rázta meg a fejét Phennir. - Úgy érzem magam, mintha napok óta nem aludtam volna semmit. Ki vele, mit akar, hadnagy? Milyen üzenet? 

Jenth, azaz Tiebolt válaszul egy szó nélkül egy apró holokártyát csúsztatott át az asztalon Phennir elé. Az államfő rámeredt a kártyán látható stilizált, kitárt szárnyú madárra, melynek feje oldalra volt fordítva, illetve alatta a birodalmi jelvényre, majd a hadnagyra... végül villámgyorsan, ijedt tekintettel zubbonya mellényzsebébe csúsztatta a kártyát. 

- Mit akarnak? - sziszegte immár sokkal halkabban a hadnagynak. 

- Jelenése van, uram. Látni akarják a Hauptquartier-ben - suttogta Tiebolt. 

- Ah... - Phennir néhány pillanatig némán maga elé meredt, majd megmasszírozta a tarkóját. - Hogyne, persze. Amint tudok megyek. Köszönöm. 

- Uram - hajtotta meg magát finoman Tiebolt. - Ha bármire szüksége van... szóljon. 

- Nem kell, köszönöm. Elmehet - sóhajtott fel Phennir, és megvárta, amíg a hadnagy után becsukódik az ajtó. Csak akkor hajtotta vissza a fejét az asztalra, lassú, ütemes mozdulatokkal verve homlokát a fekete laphoz, miközben továbbra is eredménytelenül próbált rájönni arra, hogy valójában pontosan mit is csinált az elmúlt néhány napban odalent a Nagin...


Knot

A hapan yacht koréliai teherhajókat megszégyenítő sebességgel szelte a hiperteret, útban a galaxis átellenes oldalán fekvő célja felé, melynek pontos, biztonságos és főképp titkos koordinátáit a pilótafülkében helyet foglaló két egyenruhás férfi közül csak az egyik ismerte. Így aztán tempójuk ellenére az út meglehetősen hosszúra nyúlt, pályakorrekciókkal, irányváltásokkal, mikrougrásokkal tarkítva.

- Szóval azt mondod, tulajdonképpen te vitted azt a császárnő fruskát a Hapesre, cosrai? - sandított át a műszerek felett útitársára Tierce őrnagy. Folett őszintesége a korábbi kölcsönös bizalmatlanság után meglepte, de nem látta okát, hogy ne higgyen neki. Végtére is, ha esetleg épp valamiféle csapda felé száguldanak, akkor miért lenne érdeke hazudni? 

- Ja, aber nem szándékosan - biccentett Folett. - Amikor már hónapok óta ültem a Commenoron, úgy döntöttem, itt az ideje távozni. Csak épp közben belefutottam abba a Sith kislányba, aki valami Sith lovaggal játszott fénykardpárbajt a központi komplexum udvarán. 

- És mi történt?

- Hát... - vigyorodott el Folett. - Lelőttem a csajt. 

Tierce szája szélén is megjelent egy apró mosoly. Be kellett látnia, hogy ő és a cosrai nagyon hasonlóan gondolkodnak az erőhasználókról. 

- A barátja persze nem örült - folytatta a cosrai. - Úgy döntöttünk, hogy inkább mindannyian lelépünk, mielőtt a Sith mestereknek feltűnik, hogy kilyuggattam a hercegnőjüket. Sith barátunknak pedig nem jutott jobb opció eszébe, mint hogy a Hapan Csillagködbe vigyük a kisasszonyt, ahol volt valami exe, vagy efféle... megérkeztünk a Hapesre, aztán amikor kitört a balhé, leléptem. A másik csajszi, akit otthagytam a haverjaidnak, polneyei, azt hiszem az ex ikertestvére, vagy efféle.

- Megdöbbentő, mennyire nincs jobb dolguk ezeknek a Sitheknek a nőzésen és a gyilkolászáson kívül - horkant fel Tierce. 

- Ne is mondd - vont vállat Folett. - De ami igazán betett... ott állok a hangárban, próbálom kitalálni, hogy mi legyen, fölöttem éppen a hapan testőrség és a Sith kiscsaj mészárolják egymást... erre megjelenik egy hajó, és kiszáll belőle a Sith császár. Wenthar személyesen. Nagydarab, kopasz, mint a holofilmekben. Aztán felsétált, hogy csatlakozzon a bulihoz. Na ott voltam vele úgy, hogy ideje indulni… 

- Hát ehhez képest mi az időnk nagy részében csak mandalóriaiakra lövöldöztünk... - vont vállat Tierce, majd úgy döntött, megoszt még néhány részletet társával. - Tudod, cosrai, Daala egyik mániája, hogy a jedik és a Sithek egyformán feleslegesek a galaxis számára. Nekünk pedig bizonyítékokat kellett gyűjteni arról, hogy ez a hasonlóság sokkal több annál, minthogy mindkét oldal az Erőt használja. Hogy összejátszanak, úgymond.

- Akár így van, akár nem, van benne igazság - bólintott Folett. - Évezredek óta azért van háború a galaxisban, mert ezek azt hiszik, az egész univerzum az ő kis ellentétükről szól. És az olyanok isszák meg a levét, mint te, vagy én. 

- Nem lesz bajod abból, hogy Sith szövetségesek nélkül térsz vissza oda, ahová megyünk? - fordult most útitársa felé Tierce. - Ha jól értem, a főnököd nem osztja a véleményed a Sithekkel kapcsolatban. 

- Csak biztonsági garanciákra van szüksége a terveihez… de talán meggyőzhetjük - morfondírozott Folett. - A Knot nagyon vékony jégen egyensúlyoz... talán még vékonyabban, mint a Cosra. 

- Érdekes kettősség - pillantott vissza a hipertér kéken kavargó hullámaira a klón őrnagy. - Különösen amiatt, hogy a Cosra felfedte magát, a Knot pedig nem...

- A Cosra és a Knot két külön pólus az elöljáróm terveiben - magyarázta Folett. - Mindkét bolygó mögött áll egy-egy nemesi kör, akik a Régi Birodalom visszaállítására vágynak, nem kis részben azért, mert az Uralkodó alatt családtagjaik jelentős állami hivatalokat töltöttek be. Viszont csak nagyon korlátozott mértékben tudnak egymásról... az egyetlen kapocs a két bolygó között a főparancsnokom. A Cosrát az évek során gazdasági és titkosszolgálati központtá fejlesztettük, éppen ezért nincs jelentős hadiflottája az Emperoron kívül, amint azt te is tapasztaltad, polneyei. A Knotra hárult egy katonai-hadiipari komplexum kiépítése, a tényleges katonai erőnk ott van. Amikor a Cosra felfedte magát, a parancsnokom úgy döntött, a Knot flottája még nem áll készen a bevetésre... így inkább kiengedtük a kezünkből a felügyeletet, de ennek is megvoltak az előnyei. A tisztikar nagy része átköltözött a Cosrára...

- És így be tudtatok épülni a szövetségi politikába, még ha sok időre is volt szükség ehhez - biccentett Tierce. - Értem. A Cosra befolyása ma már akkora a Szövetségben, mint annak idején a Konföderációban volt, viszont titkosszolgálati módszerek helyett nyíltan tehetitek meg ugyanezt.

- Így van - értett egyet Folett. - És pontosan ebből következik az is, hogy miért kell a legnagyobb titokban tartanunk a Knot helyzetét... megérkeztünk. 

A csillagok vonalakból pontokká zsugorodtak, és az őrnagy szemei előtt feltűnt egy űrállomásokkal, védelmi platformokkal és hajódokkokkal körbevett, szürkés színű bolygó. 

- Nos, úgy néz ki, mint bármelyik másik katonai komplexum, így első blikkre... - vonta össze a szemöldökét az őrnagy.

- Nézd meg a koordinátákat a navikomputeren, polneyei - mosolyodott el ismét Folett. - Akkor megérted.

Miközben társa nekilátott felvenni a kapcsolatot a felszíni irányítással, Tierce alaposabban megvizsgálta a célkoordinátákat, ahová megérkeztek. Egy gombnyomással a galaktikus csillagtérképre illesztette azokat a terminál főképernyőjén... és Folett legnagyobb megelégedésére leesett az álla. 

- Ah. Tényleg messzire jöttünk. 

- Így van, polneyei - igazította meg egyenruháját Folett, hogy tökéletesen álljon. - Most már érted. A Knot még mindig a Konföderáció területén fekszik…


Coruscanti Híradó

[nyilvános Holonet csatorna híradás]

Kedves nézőink, 

A rövidesen sorra kerülő államfőjelölti vita előtt közzétesszük a szenátusi választáson induló főbb pártok aktuális közvélemény-kutatási eredményeit:


Az eredményeket szakértőink a holohírcsatornánkon élőben kommentálják. Szóljanak hozzá önök is!


Coruscant

Az államfői vitának helyet adó hatalmas holovíziós épületkomplexum felé vezető égi sávokat minden kereszteződésnél lezárták az ESZTEK és a CSF villogó siklói, nem kis közlekedési káoszt okozva ezzel az érintett coruscanti kerületekben. Az elnöki konvoj az általában biztonságosnak minősítettnél valamivel lassabban haladt úticélja felé, hogy a holokamerák megfelelő képeket tudjanak készíteni a sávot övező felhőkarcolók erkélyein éljenző, integető, és természetesen fizetett statiszta tömegről.

A felvezető és a VIP siklók mögött haladó Chariotban az elnök asszony biztonságáért felelős különítmény feje, Aiax parancsnok éppen az útvonal mellett felállított rohamcsoportok állapotát ellenőrizte, amiko befutott egy kódolt hívás a privát komjára... egy nem is akármilyen kóddal kódolt hívás. 

- Aiax, hallgatom - emelte a szájához halkan a komot a polneyei klón. Egy ilyen nagy nyilvánosság előtt zajló, különböző szervek együttműködését igénylő fellépés mindig rémálom volt a biztonságiak számára, ráadásul a forrongó Yuuzhan Vong és Sith-jedi konfliktusok miatt még valószínűbb volt, hogy valami csőcselék elhamarkodott lépésekre szánja el magát. 

- Itt Tiebolt - szólt bele erős cosrai akcentussal a komba a hívó fél. - Elnézést, hogy ilyenkor zavarom, parancsnok, de tájékoztatnom kell, hogy kaptunk egy fülest. Az államfő és a többi jelölt veszélyben lehet.

- Pontosan milyen fenyegetésről van szó? - Aiax szeme összeszűkült. A Cosrai Hírszerzés hivatalosan persze a szövetségesüknek számított, de a legritkább esetben fordult elő, hogy a cosraiak legfőbb titkosügynöke személyesen kereste volna a polneyeniakat. Általában tiszteletben tartották egymás, ha úgy tetszik, érdekszféráját. 

- Felfigyeltünk egy jensaarai csoportra, meg néhány hasonló gyülevészekből álló bandára, akik nemrég érkeztek Coruscantra - folytatta Tiebolt. - Elképzelhető, hogy fegyvereket is szereztek. 

- Lehetnek szimplán bűnözők is. 

- A fegyvervásárlást és a vonatkozó egyéb... logisztikai természetű dolgokat magas politikai körökből, akár az is lehetséges, hogy a kormányzaton belülről finanszírozták - folytatta Tiebolt. 

- Hát az biztos, hogy nem mi voltunk - rázta meg a fejét Aiax. - De köszönöm, hogy tájékoztatott. Konzultálok a feletteseimmel a kockázatról. 

- Immer gerne, bitte schön - bontotta a vonalat a cosrai. 

Aiax átváltott az elnöki sikló hullámhosszára. Nem tudta pontosan hová tenni a dolgot. Sem az ESZTEK saját forrásaiból, sem a Szövetségi Hírszerzéstől még csak hasonló jelzés sem érkezett... vagy voltak olyan forrásaik a cosraiaknak, amikhez ők nem fértek hozzá, esetleg a háttérben álló szervező módot talált arra, hogy kiiktassa a hivatalos szerveket, de a cosraiak párhuzamos szervezetéről elfeledkezett... vagy egész egyszerűen Tiebolt célja a megtévesztés és a vita megtorpedózása volt. De vajon milyen céllal? 

Aiax hálát adott a klónozónak, hogy az ilyesmit nem neki személyesen kell eldöntenie. 

Az elnöki siklóban Daala és Dorvan éppen a vitával kapcsolatos utolsó politikai simításokat végezték, míg a velük szembeni ülésen Il-Raz és Lecersen leginkább azzal voltak elfoglalva, hogy minél nemtörődömebbnek látszódjanak. Il-Raz esetében ez különösen nehéz volt. Megpróbált kislányokra gondolni, majd amikor az sem segített, akkor kisfiúkra... de még így is úgy érezte, hogy az idegességtől merő izzadság a háta. 

Ennek ellenére elsőként vette észre a limuzin belsejében lévő, középre helyezett asztalon az interkom villanását. Dorvan kérdő pillantására gyorsan aktiválta a komot, és egy szabadkozó mosolyt eresztett meg Daaláék felé.

- Csak a klónok akarnak valamit... ne aggódjanak, majd én elintézem. 

- Frakcióvezető úr - jelent meg Aiax képe az apró holovetítőn. - Kaptunk egy riasztást... egy esetleges... biztonsági kockázatról. 

- Mire gondol... - Il-Razt még inkább kiverte a víz, és gyorsan állított a holokom hangszóróin, hogy a szemben ülők ne hallhassák a klón szavait. 

- A cosrai hírszerzéstől kaptunk egy jelentést egy szervezett, politikai támogatással bíró fegyveres csoportról. A vita és az államfők biztonsága kompromittálódhatott. Instrukciókat kérek. 

Il-Raz villámgyorsan oldalra pillantott, miközben szájával megpróbált valamiféle néma segélykérést formálni Lecersen felé. A moff azonban finoman a lábára lépett és határozott tekintettel megrázta a fejét. 

- Eszébe ne jusson, Camillo - suttogta a moff.

Il-Raz felsóhajtott. Innen már nem volt visszaút. Ha most rászabadítja a klónokat Lecersen még gyülekező bandájára, akkor nagy esély volt rá, hogy foglyokat is ejtenek, ahelyett, hogy mindenkit lemészárolnának. Akkor pedig csak egy lépés kellett hozzá, hogy kiderüljön az érintettségük... nem csak Lecersené, hanem az övé is. 

- Biztos vagyok benne, hogy kézben tartják a helyzetet, parancsnok - fordult vissza határozottságot színlelve Aiaxhoz, még mindig szinte suttogva. - Felesleges lenne most ezzel zavarni az államfőt ebben a fontos pillanatban. Nem állunk le. Megértette?

- Értettem - biccentett a klón. - De további tartalékokkal fogom megerősíteni a biztonsági csapatokat.

- Persze, tegyen, ahogy jónak látja - nyugtázta Il-Raz, bár egy szemernyit sem volt nyugodtabb. - Il-Raz vége.

A konvoj lassan megérkezett a fogadó épület elé, amelytől épp akkor kanyarodott ki a Releqi A'kla-t szállító szenátusi sikló és kísérete. Dorvan néhány pillanatig konzultált a tévés szervezőkkel a fülébe épített komon, majd visszafordult Daalához. 

- Organa Solo és Pallopides még úton vannak. Amint megérkeznek, kezdhetünk.

...

Gallerian Marlon bírói szolgálati lakásában ücsörögve lusta lassúsággal lötyögtette a kristálypohár alján lévő szeszt, és csendesen bámult bele. Mindenki úgy ismerte őt, mint egy mintaembert, az igazság hű szolgáját, a törvény őrét. Hatalmát azonban az igazság helyett a kapzsiság követésére használta fel, hazudott mindenkinek és azok, akik szintén hazugság által váltak naggyá, megvédték őt. Persze nem holmi emberbaráti szeretetből, hanem azért, hogy nehogy saját hazugságaik kiderüljenek. Nem így kezdte pályafutását, és sosem akarta így végezni, de a sors kegyetlen volt. Azon a napon, mikor felesége és egyetlen lánya életét veszítette abban a balesetben, úgy érezte összetört és nincs már semmi az életben, amit elérhetne. Magába roskadt, és az öngyilkosságra készült, amikor megtalálta Ő. Azt ígérte neki, hogy ha a romlás útjára lép, ha segít neki elmélyíteni a korrupciót, megingatni a hitet és így megbontani a társadalom szövetét, akkor vissza tudja neki hozni a lányát, az ő egyetlen Michellét. 14 évesen, gyönyörű szép zöld szemeivel, hosszú szőke hajával, félénk mosolyával. Semmi másra nem vágyott már, ezért beleegyezett, és innentől a romlottak életét élte, mások vérén és verejtékén szerzett magának vagyont és befolyást. Undorodott ezektől a lényektől, és most már önmagától is. Összemocskolta a kezét, örökre lerombolta jó hírét és tudta, hogy a következő generációk csak köpni fognak a neve hallatán. De ha még egyszer láthatja a mosolyát, ahogy felnő, és szerelmes lesz, magához ölelheti, ha szomorú... mindezért végtelenül kicsi ár volt. Lassan szájához emelte a poharat és kortyolt belőle egyet. Mikor kommunikátora megszólalt, sietve nyúlt ki érte, és a hívót látva azonnal fel is vette. Chan'ahd körszakállas képe jelent meg a holovetítőn.

- Üdvözlöm, Marlon bíró - mosolygott.

- Én is - biccentett kimérten.

- Bizonyára hallott a nemrég történt esetről a Ba'arbe Palotában - kezdett bele köntörfalazás nélkül. Marlon szerette az ilyen hozzáállást és a tiszta üzleti jellegű megbeszéléseket. - Szükségünk lenne egy nyomozási bíróra, aki kellőképpen összezavarja a szálakat, legalább a választásig.

- Az ügy az ESZTEK alá tartozik. Ők nem a CSF, nem tudom egyiket se megvesztegetni - mutatott rá a tényre a bíró. Chan'ahd megvonta a vállát.

- Nem is kell. Hátráltassa a nyomozást, ahol tudja, ennyit kérek csak - mondta, Marlon pedig rövid morfondírozás után bólintott.

- Rendben. A szokásos ár négyszerese. Sith kreditben.

- Újabban sok pénzt tart a muunoknál, barátom - jegyezte meg Chan'ahd, és Marlon megértette a célzást. Ha elszúrja, ő maga is a tárgyalóterem rossz oldalára kerülhet. - 240 millió, méghozzá mindenféle számla nélkül...

- Készpénzben. Egy nejlonszatyorban, a szokott helyen - zárta rövidre a dolgot, majd bontotta a vonalat. Mindig is rühellte ezt a férget. Azért esküdött fel a törvényre, hogy a hozzá hasonlókat örökre rács mögé juttathassa. Megigazította az öltönyét, majd felállt a félig elsötétített szobában.

- Szeretlek, Michelle - suttogta halkan, mielőtt elindult az ajtó felé.

...

Az ESZM címerével ellátott Chariotban négyen ültek: Pallopides államfőjelölt, G'Sil pártelnök és egyben coruscanti szenátorjelölt, Novakh szenátorjelölt, a Gárda egyik vezetője és Chan'ahd, a pártpénzügyek mágusa. Az első a tőle szokott arisztokratikus tartással ült, a második éppen új holohíreket és kimutatásokat figyelt, míg a másik kettő mögöttük kellemes elégedettséggel bámult ki az ablakon.

- Ez a támadás a Párducok ellen - húzta el a száját G'Sil. - Bárki is volt, el kell határolódnunk tőle.

- Az Erősebbik célja a rendszer megváltoztatása és a ragyogó elszigeteltség, nem a vérontás - bólintott Pallopides, majd gondosan megigazította a hajából elmozdult egyik tincset.

- Mindenesetre főnök, szerintem jól jött ez az egész nekünk - próbálkozott Novakh, de G'Sil dühösen megrázta a fejét.

- Idióta forrófejűek! Majdnem egy százalékkal erősödött az LMGP, mi meg épphogy el tudjuk kerülni, hogy kapcsolatba hozzanak minket ezzel! - mondta, és bár higgadt maradt, érezni lehetett a dühét. - A választások előtt egy ilyen igazi PR katasztrófa!

- Persze, főnök, persze - korrigált sietve Novakh, de látszott rajta, hogy nem túl elégedett ezzel a hozzáállással. Chan'ahd szokásához híven csak mosolygott.

- Azt hiszem jobb lesz, ha a vitában nem megyünk neki Daalának - gondolta tovább a stratégiát G'Sil. - Nyitva kell tartanunk egy koalíció lehetőségét arra az esetre, ha a köztársaságiak túl jól szerepelnek.

- Akkor majd koncentrálok arra a Vader lányra - bólintott Pallopides. - Meg arra a nonhumán söpredékre.

- A fajizmust is mellőzzük a kamerák előtt - írta fel a többi mellé G'Sil ezt a javaslatot is. - Az állampolgárság a fő.

- Attól még irtózom tőle - furcsa élmény volt, ahogy méltósága megőrzésével beszélt még ilyen témákról is. - Remélem nem kell kezet fognom vele. Leia mégiscsak nemes, Daala pedig volt admirális, de egy sehonnan szalajtott nővel... veh!

- Ederlathh drága, egy kézfogás csakugyan nem számít - szólalt meg hátulról Chan'ahd. - Majd legfeljebb megmossa utána.

A sikló eközben megérkezett a vita helyszínére a konvojjal együtt. Jó pár politikai kísérőnek álcázott gárdistát is hoztak magukkal, arra az esetre, ha valakinek valami furcsa ötlete támad. Ha legyűrni nem is tudják az őrséget, elég időt nyerhetnek, amíg a vezetőséget kimenekítik. G'Sil elsőként szállt ki, majd kisegítette Pallopidest, aki kecsesen libbent ki a sikló ajtaján. Méltóságteljesen megvárta, amíg a szervezők előbb köszöntik, majd csak így indult meg befelé a platformról.

- Rossz előérzetem van - suttogta Novakh Chan'ahdnak.

- Még mindig jobb, mint a rossz utóérzet - válaszolta amaz, és megindult a páros után.

...

Leia a többi jelölthöz képest utolsóként, és velük ellentétben egy egyszerű, nyitott tetejű siklóban érkezett a vita helyszínére, egyszerű, barna jedi köpenyét ebből az alkalomból egy valamivel díszesebb, de mégis visszafogott fehér tunikára cserélve - olyasfélére, amelynek szorosabb, filigránabb, testhezállóbb verziója negyven évvel ezelőtt igencsak népszerűvé tette a Lázadók (és tegyük hozzá, a csempészek) körében - no nem mintha bármennyire is szégyellnie kellett volna jelenlegi alakját. 

- Drága Leia, te leszel a legszebb az összes jelölt közül - paskolta meg a nő kezét a vele szemben ülő Silas Antilles, egy fiatal, ápolt hajú férfi, aki még Cal Omas stábjában kezdte karrierjét személyi asszisztensként. 

- Remélem, azért nem csak ez számít, Silas - mosolyodott el Leia... azonban arckifejezése nem volt őszinte. Amióta elindultak, az Erőn keresztül egyre inkább nem hagyta nyugodni valamiféle kellemetlen, szinte viszkető, zavaró érzés... gyorsan kinyúlt Allanáért az Erőben, és ilyen távolságból is érezni vélte izgatott - sőt, talán túlságosan is izgatott, hmm, gondolta Leia - jelenlétét. Nem, nem erről volt szó. Bármi is történik az Ossuson, gondolta Leia, nem erről van szó. Volt valami, itt a bolygón. Vagy talán csak a jedik távozása miatt hirtelen megnőtt a Sötét Oldal "aránya" a környéken? 

- Látom, hogy aggaszt valami, Leia - biccentett az államfőjelölt felé a delegáció egyetlen jedi tagja, a személyi asszisztensnek maszkírozott Octa Ramis mester, aki egyetlen jedi mesterként ragaszkodott hozzá, hogy hátramaradjon. A coruscanti alsóvárosban töltött hosszú idő után még Leiánál is jobban megtanulta érzékelni a hatalmas város apró rezdüléseit is. 

- Veszélyt érzek - bámult ki a siklóból Leia, elnézve a szórványos csoportokat, akik a biztonsági erők gyűrűjén kívül elhelyezkedve transzparensekkel próbálták kifejezni szimpátiájukat, vagy éppen ellenszenvüket. 

- Amit érzel, drága Leia, az a lehetőség... mármint anélkül, hogy bele akarnék szólni a jedi tudományodba... - mosolyodott el félig őszinte, félig irritált arckifejezéssel a társaság negyedik tagja, Aryn Dro Thul. A díszes ruhába öltözött gazdag alderaaninak láthatóan nem tetszett, hogy egy efféle rangon aluli siklóban kell ülnie - idegesen a szája elé szorított kendővel jelezte, hogy nincs ínyére a huzat. 

- A lehetőség arra - folytatta a frakcióvezető -, hogy a javunkra billentsük a helyzetet, és meggyőzzük a bizonytalanokat... mutasd meg nekik! 

- El fogom mondani a véleményem, mind Daalának, mind Pallopidésnek - meredt előre határozottan Leia. - A legőszintébben. Hogy ez így nem mehet tovább. 

- Áh, ugyan, kedvesem... - sápítozott Aryn. - Hagyd csak a radikálisokat és a populistákat maguknak... az ostoba, kultúrálatlan, birodalmi banda, aki rájuk szavaz, úgysem hallgatna rád... Az SzSz támogatóit kell meggyőznünk, ők állnak a legközelebb hozzánk, és ha megverjük őket, akkor egy új koalícióban mi diktálhatunk... zúzd össze A'klát inkább!

- Releqi becsületes caamasi, Aryn - rázta meg a fejét Leia - Csak sakkban tartják azok, akik féltik az állásukat. Nem állunk olyan messze egymástól, mint azt sokan gondolják. És ezt a vita végére ő is be fogja látni. Ésszerűen. 

- Hiába beszélek? - tárta volna szét a kezeit Thul asszony, ha nem félt volna attól, hogy a menetszél leviszi a karkötőit. - De legyen... csak el ne felejtsd, drága Leia... ez már nem az a Coruscant, nem az a Szövetség, amit te évtizedekkel ezelőtt megismertél. Az ordas birodalmi eszmék megrontották a közbeszédet...

- Akkor a legfőbb ideje, hogy őszinteséggel és józan ésszel megjavítsuk azt, Aryn - szorította meg a nő kezét Leia, aki zavartan elhallgatott. 

A sikló lefékezett a bejáratnál, nem messze az ESZM éppen távozó Chariotjától. Leia még felfedezte Pallopides lobogó köpenyének árnyékát a bevezető folyosón, aztán a semmiből megjelenő, széles mosolyú Javis Tyrr, az este sztárja eltakarta a látványt, ahogyan elé lépett, hogy kisegítse a siklóból. 

- És megérkezett az Erő és az est fénypontja, Organa asszony... erre, erre kérem!

Leia még egyszer körbepillantott, tekintetét egy pillanatra ott hagyva az épülettel szomszédos, valószínűleg a légkondicionálók és átjátszók generátorait rejtő alacsonyabb épület melletti téren, ahol néhány CSF rendőrsikló társaságában fekete szállítósiklók parkoltak, majd követte a riportert az épületbe. 

...

A téren, amelyre Leia a tekintetét függesztette, egy munkásruhába öltözött csapat sorjázott ki a "SymTech Anaxes" feliratú szállítósiklóból, hatalmas rudakat és dobozokat cipelve.

- A világosító és holoerősítő csapat vagyunk - lépett oda a vezetőjük az épület gazdasági bejáratát őrző ESZTEK kommandó vezetőjéhez, átnyújtva adatkártyáikat.

- Azt hittem, már mindenki megérkezett a technikai személyzetből - futtatta át kézi szkennerét a kártyán a klón, ami zölden villant. 

- Megvan az engedélyünk az elnöki hivataltól és a Galaktika pártvezetésétől - biccentett a technikusok vezetője - Csak dugóba kerültünk. Tudják, ez a sok lezárás, meg az a csetepaté a buzinegyedben...

A klón néhány pillanatig úgy tűnt, mintha elfintorodna, de végül kifejezéstelen arccal felpillantott és visszaadta a kártyát a férfinak.

- Mehetnek. Igyekezzenek. A biztonsági szkennerek balra vannak.

- Hogyne hogyne, természeten. Köszönjük, ezredes úr! - hajolt meg a technikus az őrmester felé, majd az alakok besorjáztak, dobozaikban az átjátszó és kommunikációs berendezésekkel, amelyek révén a galaxis minden zugába közvetítik majd a vitán résztvevők háromdimenziós holoképét - és a szétszerelt fénykardok alkatrészeivel. 

...

- Minden készen áll? - robbant be a produkciós irodába Javis Tyrr, gondosan ügyelve arra, hogy anélkül tűnjön sürgetőnek és fenyegetőnek, hogy a gondosan felhelyezett felvétel előtti sminkjét akárcsak egy aprócska ponton is összemaszatolná. A vita helyszínéül kijelölt termet teljesen be lehetett látni az iroda plexifalán keresztül - a közönség sorait alkotó, többszörös biztonsági ellenőrzésen átesett prominens politikusok, a coruscanti gazdasági és kulturális élet színe-java már elfoglalta a helyét. A három- és sokdimenzós holokamerák állványainak erdejében négy kerek transzmissziós pódium állt, amelyek vörösre váltó színnel kellett, hogy jelezzék majd; éppen melyik politikus alakját és hangját közvetítik a Holonet ezer és ezer csatornáján a Szövetség minden sarkába. Tyrr két dologra is különösen büszke volt ezzel kapcsolatban. Egyrészt a ruhaujján lévő, gombnak "álcázott" szerkezettel akár a közvetítés során is személyesen váltogathatta, hogy éppen melyik pódium aktív, akár egyszerre több is, így lehetősége nyílt arra, hogy akár spontán reakciókat, vagy párbeszédeket és egymás szavába vágást is élőben a nézők elé tárhasson. Másrészt a pódiumok egész alakos képet közvetítettek - mégis csak négy nő csapott össze egymással verbálisan, Tyrr pedig a nem ritka kritikák ellenére meg volt győződve róla, hogy az esemény legalább annyira lesz divatbemutató, szépségverseny és iszapbirkózás, mint különböző politikai vélemények összecsapása. 

- Készen - biccentett a produkciós vezető, egy nyakigláb ho'din, a méretéhez igazított, a többi közül egy méterrel kiemelkedő munkaállomás elől, fel sem pillantva a különböző kommunikációs protokollok státuszát kijelző adatsorokból. - Minden főbb szövetségi csatornával él a kapcsolat, most kapcsoljuk be a konföderációs és független vonalakat. 

- Javis, ha az elkövetkező pár órában nem keressük agyon magunkat, akkor soha - lépett a riporterhez az izgalomtól remegő fülcimpákkal a csatorna ügyvezető igazgatója, egy kövér sullusti

- Ne aggódj, Wal - veregette meg finoman a főnöke vállát Tyrr, egy pillanatig sem engedve a híressé vált feszes mosolyból, amely a női holonézők kedvencévé tette, és amelyet adás előtt képes volt akár órákig is gyakorolni a tükör előtt. - Nagyok leszünk... mi leszünk a legnagyobbak!

- Akkor hajrá! - cincogta a sullusti, Javis pedig magára hagyta a technikai személyzetet, és visszaindult saját csataterére, a stúdióba. 

...

Néhány szinttel lejjebb, az egyik raktárhelységben, ahol a szélessávú komkapcsolat gyorsításához szükséges extra berendezéseket helyezték el, a világosító és holoerősítő csapat tagjai hozzáláttak felszerelésük kicsomagolásához. A technikusuk rácsatlakozott a belső hálózatra, készen állva, hogy feltöltse azt a computervírust, ami majd a várakozások szerint elegendő időre megbénítja az épület belső biztonsági rendszerét és hermetikusan lezárja a kijáratokat, mígnem a többiek elkezdték összeszedni a felszerelés közé rejtett fénykard-alkatrészeket. A csapat jensaarai tagjai gyors munkába kezdtek, az Erő finom mozdulatai segítségével egymáshoz illesztve a darabokat. Egy valódi jedi, vagy Sith valószínűleg a haját tépte volna (már ha van neki) ilyen "kontármunka" láttán, de pár órás használatnál tovább úgysem volt szükség a kardokra. 

- A fülünk szerint jóval több klón biztonsági van az épületben, mint amivel előzetesen számoltunk - lépett oda a csapat egy duro tagja, idegesen vibráló zöld szemekkel a vezetőjükhöz. A magas jensaarai férfi csak egy pillanatra nézett fel az új összeillesztésre váró fénykard-alkatrészek felől, majd visszatért hozzájuk.

- Nem baj. Majd annyival több fegyvert szerzünk tőlük az első fázisban - jelentette ki végül magabiztosan, miután a kard darabjai egymásba csúsztak, és a kész fegyvert az asztal melletti rekeszbe helyezte. - Terv szerint haladunk tovább, kezdjetek el átöltözni. 

Miközben a többiek nekiláttak, hogy overalljukra a jedik barna, vagy a Sithek fekete köpönyegére hasonlító tunikát húzzanak, a parancsnok bajtársaival együtt folytatta a fénykardok összeillesztését, miközben igyekezett minél higgadtabbnak látszani. Bár ez is csak egy olyan bevetés volt, mint a többi, amit zsoldosként és fejvadászként élete során teljesített, azért mégsem volt egészen ugyanolyan. És nem csak amiatt, hogy megbízó sokkal, sokkal többet fizetett. 

Ha ez a túszejtés sikerrel jár, gondolta a parancsnok, akkor bekerülök a nagykönyvbe - meg persze a délutáni hírekbe is. Egyszerre négy államfőjelöltet elrabolni, a Szövetség legprominensebb tagjait, ráadásul ilyen álcában... igazából valahol vicces, gondolta tovább a férfi. Csak Lark Voraal lehetett olyan őrült, hogy elvállalja. 

...

Challit Uma némán, a jármű plafonját bámulva feküdt az egészségügyi siklóban, ami az LMGP rommá vált rózsaszín palotájából a kórház felé haladt. Már jó ideje eszméleténél volt, és éppen azon elmélkedett, hogy hogyan tovább. Jól esett ölnie, kiengednie a dühét végre így félig-meddig nyilvánosan, nem pedig az Alsóváros valamelyik putrijában, ahol senkit sem lepett egy-két feldarabolt, vagy megsütött koldus. És lám, úgy tűnt, mégis sikerül elkerülnie, hogy felfedjék valódi kilétét. Ráadásul a Rodannal folytatott gyors beszélgetés alapján, mielőtt betették a mentősiklóba, úgy tűnt, a párt is némi extra tőkét tud kovácsolni az incidensből. Valamiért mégis hiányérzete volt... most, hogy kisebb volt az esélye, hogy belefutnak egy jedibe menet közben, Uma végre meríthetett a Sötét Oldalból, hogy így erősítse meg a testét. Az érzékeit kiterjesztve megpróbálta felmérni, merre járnak... és legnagyobb meglepetésére rádöbbent, hogy a mentő egy helyben lebeg - körülötte pedig számos hasonlóan türelmetlen, feszült, vagy egyszerűen csak ideges tudat, a dugóban várakozók jelenléte. Uma a pilótafülkére fókuszálta érzékeit, tudomást sem véve a mellett csendben szöszmötölő 2-2B sürgősségi droidról. 

- Szörnyű ez a forgalom, soha nem érünk oda - hallotta az egyik pilóta hangját. 

- Mindent lezártak az államfői vita miatt. Kellett nekünk pont erre jönni... nézd, ott, ott az a nagy épület pont a sarkon. Ott tartják... - tette hozzá a másik. - Képzeld csak el, ahogyan a négy anyanexu egymásnak esik élőben...

- Hehe, nekem tetszene. 

Uma még néhány pillanatig hallgatózott, de egy gondolat már beette magát a tudatába. Mintha valami hirtelen megváltozott volna benne és az Erőben. Egy teljesen új perspektíva rémlett fel előtte, egy vezetőit veszített, káoszba fulladó Szövetségé... hiszen nem pont ezt várták tőle a Nagymesterek, amikor a Sith Egyház lovagjaként ide küldték, hogy segítse a fantompárt megerősítését? És még ha konkrétan nem is kapta feladatul, hogy bárkivel is végezzen, nem a merészség és a kezdeményezőkészség az, ami minden Sith sajátja? Persze ott volt a kérdés, hogy miképpen férkőzhetne a közelükbe, arról nem is beszélve, hogy momentán nem volt nála fénykard... valami azonban azt súgta neki, hogy sikerülni fog. Az Erő zavargott, szinte tébolyult módon, mintha egy vulkán készülne kitörni... a káosz itt volt a küszöbön - és Challit Uma, jövendőbeli Sith Nagymester lesz az, aki elviszi azt a nagyképű, félszemű admirálisnak, a pacifista caamasinak, annak a Palpatine-ként pózoló kiöregedett manökennek, és nem utolsósorban a koszos jedi Organa Solonak. Igen, gondolta Uma Nagyúr, Organa Solo lesz a legnagyobb kihívás, és egyúttal a legfőbb préda. 

Lassan felkelt az ágyról, mire a 2-2B megfordult, ám mielőtt tiltakozásra nyithatta volna hangképző berendezését, Uma kinyúlt az Erővel és összeroppantotta azt. Még egy kicsit csavart az akaratán, mire a droid feje elvált a hengeres fémtörzstől és nagyot koppant a padlón. 

- TúTú, mi történt... - a pilótafülke félrenyíló ajtajában megjelenő ápoló döbbenten meredt az ágy mellett álló chagriaira. 

- Asszonyom, minden rendben? Nem kelhet fel, kérem... krrrrhhh... hrr... - a férfi a torkához kapott és öklendezni kezdett, döbbenten bámulva a nő összeszorított öklére. 

- Már jól vagyok - mosolyodott el Uma. - Sokkal, sokkal jobban. 

A nő félrelökte az öklendező alakot, és egy Erőlökéssel kipenderítette az ülésből a pilótát. Esés közben a togruta pilóta beütötte fejét a műszerfalba, és anélkül elveszítette az eszméletét, hogy Umának további teendője lett volna. 

A Sith nekilátott, hogy a két mentőst behúzza az egészségügyi térbe, majd átvegye a mentőápoló ruháját. Kissé szűk volt egy-két helyen, de a célnak megfelelt. Szerencséjére a fülke elsötétített ablakai eltakarták a dugóban álló többi jármű vezetőinek szemei elől. 

- Most pedig várunk... - suttogta sötéten maga elé, miközben helyet foglalt a pilótaülésben, immár a Coruscanti Egészségügyi Szolgálat overáljában.


-- Vége a XXXII. Fejezet 2. részének --



Comments