EGB Könyv‎ > ‎

XXXI/2

Harmincegyedik Fejezet

Második Rész

Ossus

Az Ossus fölött egy fekete koréliai korvett tört ki a hiperűrből, nyomában különböző típusú szállítóhajókkal. A rögtönzött, diszkrét flottát még a Birodalom idejében használt TIE vadászraj biztosította, nem beszélve a rendszer szélén hagyott, ugrásra készen várakozó flottáról. 

A jediknél megjelent a kaleesh admirális holoképe.

- Dergast admirális vagyok - mondta. - Kérem, engedélyezzék a leszállást. Hoztam magammal transzportokat, hogy mihamarább elhagyhassák ezt a rendszert. Nincsenek hátsó szándékaink, bármit is gondolnak a Harmadik Birodalomról! Ha a galaxis más államai nem fogadják be magukat, mi fogjuk!

...

Pol Starstery kíváncsian fürkészte az Akadémia csarnokainak méretes oszlopait. A mellette haladó Abe Numeron gondolataiba merülve sietett végig a Tanácsterem felé vezető folyosókon és járatokon, anélkül, hogy felpillantott volna. Pol nem értette, miért ilyen hallgatag a másik, amióta nem sokkal utána és Katarn mester után hazajött a Peremvidékről. 

- Úgy tudom, a jedik régebben Coruscanton voltak - kérdezte végül. Fiatal korának köszönhetően képtelen volt palástolni kíváncsiságát és tudásvágyát. 

- Ja - magyarázta Abe bőbeszédűen.

A kis Starstery azt hitte, mondani fog még valamit, de csalódnia kellett. Hamarosan találkozni fognak a Jedi Tanáccsal, és ő senkit sem ismert ezen a helyen. Ez a fickó pedig a saját gondjaival van elfoglalva. Szempillantás alatt elérkeztek a Tanácsterembe vezető ajtóhoz, ami előtt kisebb társaság várakozott. Egy magas, lenge öltözetű lény - egy kaleesh, ismerte fel Pol - , és egy tiszti egyenruhába öltözött fiatal férfi, továbbá egy kis termetű, fekete hajú jedi nő éppen egymással társalogtak, amikor ő és Abe befutottak.

Pol észrevette a mustráló tekinteteket. Minden jedi furcsán nézett rá, amióta csak megérkezett, s Abe valami olyasmit mondott neki, hogy ez a magas midichlorian szintje miatt van. Ő nem tudta, mik azok a midichlorianok, de sejtette, hogy nem marad sokáig tudatlan. 

- Te vagy Pol, igaz? - hajolt le hozzá a jedi nő. - Én Olee vagyok. Olee Starstone. 

- Hasonlít a nevünk - mondta Pol. - Starstery.

- A csillagokban járnak - morogta a kaleesh. - Menjünk, nincs időnk teázni.

Olee felegyenesedett, és intett, hogy kövessék. Pol izgatottan várta, hogy találkozzon a nagy jedi mesterekkel.

...

- Kicsit összesűrűsödtek a napirendi pontok, mesterek... - pillantott fel a fényévekkel arrébb vélhetően az asztalán fekvő adatkártya-halomból Kam Solusar megbízott Nagymester, aki a Rend coruscanti templomából felügyelte a jedik szerepvállalását az egyre intenzívebbé váló szövetségi választási kampányban.

A tanácsteremben szinte harapni lehetett a feszültséget. Mivel Skywalker és Smordre mesterek távol voltak, a Rend további három legbefolyásosabb tagjából kettő pedig szintén csak holografikusan jelentkezett be, a mesterek egy része feszülten várta, hogy a gyengélkedőről visszatérő, a Shedu Maadnál szerzett sebeiből felgyógyuló Saba Sebatyne, vagy a közelmúltban súlyos döntéseket hozó Tionne Solusar, a Nagymester felesége lesz a legfőbb szószóló...

- Starstone mester kihallgatásra várakozik, valamint itt vannak az új padawanok is a bemutatkozó látogatásra - sorolta Cilghal.

- És érkezett egy admirális a Harmadik Birodalomból. Segítséget és evakuációs kapacitást ajánl nekünk - tette hozzá Tionne.

- A Harmadik Birodalom nem éppen az egyetemes galaktikus jogok bajnoka... - vetette ellen a mon cal jedi mester. - Engem igencsak meglep, hogy hozzánk fordulnak.

- Az ellenségünk ellensége a barátjuk, gondolom - tette hozzá a galaxis másik végéből betárcsázó Kenth Hamner. - Miért ne fogadhatnánk el?

- Ha isszmét evakuásszióra van sszükszég... - sziszegte Saba Sebatyne, miközben rosszalló pillantást vetett Tionne-ra - Akkor bármilyen sszegítszég jól jöhet.

- Helin lovag és a társai azt tették, amit tenniük kellett - húzta ki magát Tionne dacosan. A legtöbb mester még nem látta ilyennek az amúgy elegáns, csendes nőt. - Egyetlen gyermekünket sem hagyhatjuk hátra. Helin lovag hamarosan visszatér a David nevű fiúval, aki még értékesebb lehet számunkra, mint elsőre gondoltuk.

- Essz vitatkosszik asszal, hogy a falka minden tagja fontossz... - öltötte ki a nyelvét a barabel. - De esszel felbőszítettük a Sszitheket... éssz jelenleg eszek nem tudják megvédeni magunkat. Éssz minél tovább menekülnek a rend tagjai, egyre gyengébbnek fognak hinni minket. Esszek helyesszen cselekedtek, ksssz... de taktikai hibát követtek el vele.

- Ez a pillanat így is, úgy is eljött volna - rázta meg a fejét Kam holoképe. Nehéz helyzetben volt, hiszen úgy kellett kiállnia felesége döntése mellett, hogy közben ne keltse a részrehajlás legcsekélyebb látszatát sem. - Amint Helin lovag visszatér a fiúval, oltalom alá vesszük. Barratk'l mester ajánlkozott a feladatra.

A Tanács egyik legújabb, eddig csöndben ülő tagja, egy hatalmas, éles fogú, bozontos yuzzem egyetértően felmordult.

- Mellettem jó helye lesz - jelentette ki.

- Az evakuáció megszervezése és a fiú ügye a legsürgősebb - zárta le a vitát Kam. - Először küldjétek be az admirálist. Aztán következhet Starstone mester, majd a padawanok. Ha a fiú közben megérkezik, akkor csatlakozhat a többi padawanhoz. Őt muszáj meghallgatnia a Tanácsnak.

Néhány másodperc elteltével - az időperiódus, ami alatt a jövevények a Tanácsterem elé értek - kitárult a helyiség ajtaja, ami mögött egy hórihorgas, valamiféle laza, simulékony ruhát viselő lény jelent meg, oldalán segédtisztjével. Dergast admirális, a Harmadik Birodalmi Flotta egyik magas rangú tisztségviselője mellkasán viselte rangjelzését, s az oldalára erősített kard a földet verdeste, mialatt beljebb sétált a terembe. A kaleesh fejet hajtott a Jedi Tanács jelen lévő tagjai és a holoképek előtt. Nem kerülte el a figyelmét a néhány üresen tátongó szék.

- Ha jól tudom, ön a Harmadik Birodalom főtisztje - biccentett felé mindenféle köszöntés nélkül Tionne Solusar. 

- Még jobb kérdéssz - vette át a szót Saba -, hogy mit keressz errefelé? Nem úgy tűnt Ennek, hogy a maguk birodalma emberbarát társzaszág lenne.

- Ysaen Jay Dergast admirális vagyok - recsegte a kaleesh karcos. - Ez itt Dangelis zászlós, a szárnysegédem- mutatott a mellette álló fiatal tisztre. - Személy szerint nem kedvelem önöket, ahogyan ön sem engem, Sebatyne mester. De a Vezérem, Lord Brodrig utasítására jöttem el önökhöz. Azért, mert a galaxisban nagyobb a káosz, mint valaha. A Vezér azt szeretné, ha együttműködhetnénk egymással, ahogyan a Régi Köztársaság működött együtt valaha az akkori jedikkel. Természetesen - tette hozzá, amikor észrevette a rosszalló és kétkedő pillantásokat -, hajlandóak vagyunk megváltoztatni bizonyos törvényeket, amennyiben azok nem felelnek meg a jedik világképének. Továbbá a szuverenitásukat se érné bántódás, mint a Klónháborúk előtt. 

- Hogyan gondolják ezt pontosan? - kérdezte Kam.

- A részleteket attól tartok, a Vezérrel kell megbeszélniük. Én nem vagyok a szavak embere. Viszont jószándékom jeléül, és mivel a Sith Birodalom itt van a nyakukon, a flottámat az evakuáció ideje alatt a rendelkezésükre bocsátom. Nem tudom, mikor akarnak indulni, de mint katonai szakértő javaslom, mihamarább fogjanak hozzá. Talán a flottám ellenállhat nekik néhány óráig, de tovább nem, ha elkezdődik az invázió. 

- Ugyan miért támadnák Eszeket meg éppen mosszt? - kérdezte Saba.

- Tudjuk, hogy konfliktusba keveredtek a Korribanon - felelte szemrebbenés nélkül Dergast. - A Sithek nem tétováznak, ha bosszúállásról van szó.

...

Abe időközben türelmetlenül járkált a tanácsterem előtt. Pol és Starstone mester halk diskurzust folytattak valamiről. A fiú bizonyára a régi jedik koráról érdeklődött, s a nő nem győzött mesélni a múltról. A férfi éppen sokadik körét rótta, amikor a folyosó végében megpillantott egy feléjük tartó kis csapatot. Abe egy fiatal fiút vélt felismerni a társaságban, aki nagyjából Pollal volt egyidős. Legalább lesz kivel eljátszadozzon, gondolta, aztán folytatta a sétát.

Seff Helin gépe ugyanis egyenesen a jedik bázisának főhangárjában landolt, majd Daviddel együtt rögvest a Tanács ülésterméhez siettek. 

- Most mi fog történni? - kérdezte menet közben David. 

- A Tanács elé kell állnod - magyarázta Helin. - Nagyon különleges dolog, amit tettél azon a Sith csatahajón. A Tanács új mestert fog kijelölni számodra. 

- Nem tudom, mit mondjak - mondta David.

- Légy türelmes - veregette meg a fiú vállát Helin. - Eddig is bátor voltál. Biztos vagyok benne, hogy megfelelő mestert kapsz majd. 

- Azonnal beléphetnek, egy pillanat - köszöntötte őket az ajtónál őrködő lovag, ahogy elsétáltak a szintén bebocsátásra várakozó többi lovag és padawan mellett. 

...

Odabent a Tanácsteremben a mesterek a Harmadik Birodalom admirálisának ajánlatát vitatták. 

- Alkalmas időpontban örömmel folytatnánk megbeszéléseket a Vezérével, admirális - összegezte a Tanács véleményét Kam Solusar. - De ahogy ön is mondja, az első az evakuálás. Megköszönjük, ha igénybe vehetjük a szállítóhajóikat. De ha fegyverrel is segítenek nekünk, akkor talán Önök is kiteszik államukat a Sithek bosszújának... és nem tudjuk, tudunk-e majd segíteni ebben az esetben. 

- Bárhová elszállítjuk az itt maradtakat, csak adják meg az új bázisuk helyét - jegyezte meg csak az első észrevételre válaszolva a kaleesh

- Egy mélyűri koordináta is megteszi biztonságos távolságban a Sith erők hatósugarától - vetette közbe Kenth Hamner holoképe. - Onnan már a mi transzportjaink is át tudják venni az utasokat. 

- Természetesen megértem, ha nem bíznak meg bennünk... - biccentett Dergast. - De az ajánlatom áll.

- Mi pedig köszönettel elfogadjuk - nyugtázta Kam.

- De kissszárólag felszereléssszek szállítászáhosssz - tette hozzá sárgás, hunyorgó tekintettel Saba, és kiöltötte villás nyelvét az idegen felé. 

- Assz utasszok esszeknek a hajóink lesssznek... ahogyan asssz archívum adatbásszai issz. Perssze így isssz... nagy szegítsszég...

Néhány mester összenézett, majd Kam holoképére pillantottak. A Nagymester ilyen távolságból, Coruscantról természetesen nem érzékelhette úgy vendégük gondolatait és szándékait, mint a fizikailag jelenlévő jedi mesterek. 

- Megérkezett a padawan - pillantott fel ekkor Tionne.

- Admirális, köszönjük a felajánlást - fordult vissza Kam Solusar holoképe Dergast felé. - Igénybe vesszük a felajánlott segítséget a felszerelésünk és berendezéseink evakuálására. A részleteket egyeztetheti a flottaparancsnokunkkal. Még egyszer köszönjük. 

A mesterek biccentettek, jelezve, hogy az audiencia véget ért.

Amint az admirális elhagyta a helyiséget, az ajtónálló intett Helin lovagnak és a vele lévő padawannak, hogy beléphetnek. 

Helin és David beléptek a Tanács termébe. Helin meghajolt a mesterek előtt, majd Kam Solusar holoképe felé fordult. 

- Mesterek... Nagymester. Csak ezt a fiút tudtuk megmenteni a Sithek karmai közül. Nagyon bátran viselkedett és hatalmas Erőről tett tanúbizonyságot. Megtiszteltetés számomra, hogy én hozhattam el nektek.

- Értékeljük a szolgálatodat, Helin lovag, és köszönjük - biccentett Kam Solusar. - Elolvastuk az előzetes jelentésed, így tudjuk pontosan, mi történt. A Tanács majd másik időpontban vitatja meg, hogy milyen események vitték rá a fiú előző mesterét arra, amit tett... most a fiú a fontos. 

A mesterek néhány pillanatig némán meredtek Davidra. 

- Mondd csak fiú - kérdezte végül Davidet a Nagymester. - Fáj, hogy elveszítetted a testvéred? Jól esett, hogy megbosszulhattad a halálát?

- Igen, iszonyúan fáj... - felelte David.

- Miért? - kérdezte a Nagymester.

-Mert… - mondta morcosan duzzogva David.

- Ezen belül? - kérdezgette a Nagymester.

- Mert nem láthatom, vagy beszélhetek vele - felelte David.

- Beszélgessünk róla, David? - Kérdezte a Nagymester.

- Igen, jó lenne - felelte David.

- A régi idők jedijei úgy tartották - folytatta a Nagymester -, hogy az olyasfajta ragaszkodás, mint ahogyan neked hiányzik most a nővéred, káros dolog és a Sötét Oldalhoz vezet. A harag és a bosszúvágy azonban ennél is veszélyesebbek. 

David szótlanul bólintott. 

- Amikor ott azon a Sith hajón végeztél azzal a nagyúrral - folytatta a kérdezősködést a Nagymester -, akkor a dühöd vezette a kezed, jól gondolom? 

Újabb bólintás. 

- Mégis úgy döntöttél, hogy visszajössz Helin lovaggal, hogy a jedik útját folytathasd... - fonta össze a karjait a Nagymester holoképe. - Megtehetted volna, hogy ott maradsz azon a Sith hajón... ki tudja, talán megölnek, talán Sith tanítvánnyá fogadnak... csak az Erő a megmondhatója. Te mégis a jedik útját választottad, és ezzel a testvéred áldozata talán nem volt hiába való. De ahhoz, hogy tényleg jedivé válhass, meg kell tanulnod, hogy ne engedj a dühödnek. Hatalmas Erő lakozik benned, és csak rajtad áll, hogy arra használd, hogy építs, vagy arra, hogy pusztíts.

Néhány pillanatnyi csend után a Nagymester elmosolyodott. 

- A Tanács úgy véli, David, hogy folytatnod kell utadat a jedivé válás útján. Készen állsz erre? Készen állsz rá, hogy egyikünk oldalán folytasd a tanulást?

… David nem felelt

- David, jössz az útra?

- Őőő bocsánat, elmondaná újra?

- Jössz-e az útra?

David mereven bámulta a mestert.

- Persze - mondta David.

- Tudod hova megyünk? - kérdezte a mester.

- Nem, de hova megyünk? - kérdezte figyelemmel David.

- Ezt majd az új mestered fogja megmondani, David - biccentett a Nagymester a kör átellenes pontján helyet foglaló hatalmas, bozontos yuzzem felé, aki barátságosan kivillantotta fogait. Már amennyire ez egy yuzzemnél lehetséges vol. - Barratk'l mester fog tanítani a jövőben.

Barratk'l mester jelentőségteljesen bólintott, majd felállt ülő helyzetéből és a kisfiú felé lépett. Megérintette a vállát és szeretettel nézett rá, ahogy egy yuzzemtől csak tellett.

- David padawan, nem az a kérdés hogy hol és mikor, hanem hogyan! - kezdte a fiú tanítását a yuzzem mester. - Az Erőben csakis ez számít, a hogyan! Mindenesetre most gyere velem a lakrészembe és megbeszéljük a továbbiakat! Mesterek! - bólintott a Jedi Tanács tagjai felé majd meghajolva elköszönt és a fiúval távoztak. Egy új és remélhetőleg jobb élet kezdődött el David számára...

- Köszönjük, Barratk'l mester. Az Erő legyen veletek - biccentett Kam Solusar holoképe a távozó yuzzem és a fiú felé, majd amint becsukódott mögöttük az ajtó, intett az ott posztoló lovagnak. 

- Starstone mester következik. Küldjétek be.

A tanácsterem ajtaja feltárult, s az alacsony termetű Starstone mester a Tanács elé sétált. A nagymesterek láttán eszébe jutottak ifjúkori évei, amint még Yoda és Windu mesterek előtt kellett megjelennie, egy ettől teljesen eltérő helyiségben, a Jedi Rend hajdani menedékhelyén. A fenséges Templomukat azonban lerombolták, s kis híján maga Olee is odaveszett, amikor a klónok elárulták a jediket, majd módszeresen kiirtották őket. Ha ez nem lett volna elég, saját naiv, tudatlan fejével még nagyobb bajba sodorta magukat, s ennek ára Roan Shryne halála volt, akit Olee ezen hosszú évek óta sem feledhetett. 

Megértette, hogy arrogáns volt, és mindennél jobban függött a függetlenséget hirdető jediktől, és az eszméktől, amiket belé sulykoltak. Birodalmi száműzetése alatt sikerült megértenie mindent, s nem sokkal később találkozott egy Rajivari nevezetű mesterrel, aki azt mondta neki, hogy immár tökéletesen megértette az Erőt. Ennek ellenére Olee nem tekintette magát mesternek, csupán szerette volna felajánlani tudását a jelenkor jedijeinek, továbbá kitölteni a régi mesterek, továbbá az újak által vezetett két Rend közötti hiányosságokat. Egyfajta híd volt ő, ami átjárást biztosított a Régi Köztársaság és a jelenkori békeőrök tudása között.

Hajába már ősz szálak vegyültek, arca korántsem volt olyan sima, mint annakelőtte, mindezek ellenére sokkal, de sokkal kiegyensúlyozottabbnak érezte magát, mint valaha. 

- Üdvözöllek, Starstone mester - szólt Kam, miután Olee belépett a terembe. - Az Erőnek hála, hogy egymásra találtunk!

- Örülök, hogy visszatérhetek a kényszerszáműzetésből - hajtott fejet Starstone. - Szeretném a régi könyvtárban szerzett tapasztalatomat összevetni az itteni Könyvtár adataival. Azt hiszem, kiegészíthetek néhány dolgot, bár némely esetben szigorúan csak az én emlékezetemre hagyatkozhatunk, ami nem feltétlenül jó. Ezért létrehoznék egy bizottságot, hogy felkutassuk az elveszett tudást. Mostmár aktív részt vállalok a Sithek elleni küzdelemben - s magában érezte, hogy már nem bosszúból mondja ezt, hanem a Rend felé való elhivatottságából.

- Ezekben a sötét időkben reménysugarat jelent a számunkra, Starstone mester, hogy egyre több és több jedi csatlakozik hozzánk a régi időkből - folytatta Kam Solusar. - Talán ha lesz alkalmad találkozni K'kruhk mesterrel, megoszthatjátok egymással élményeiketeket a régi időkből. Ő is lovag volt már a Régi Köztársaság idején, és jelenleg egy fontos missziót hajt végre... sokban hasonló céllal, mint a Tiéd.

- Nem ismertem személyesen a mestert - hajtotta meg magát a nő. - De megtiszteltetés lenne. 

- Mielőtt azonban rátérünk erre... - biccentett a calamari Cilghal. - Szükségünk van a segítségedre az Ossus evakuálásában. A Sithek bármelyik pillanatban megérkezhetnek. 

...

Eközben a yuzzem Barratk'l és David a templom egyik leszállóplatformja felé sétáltak.

- Hogyan folytatódik tovább a kiképzésem, mester? - pillantott a nagydarab, szőrös idegenre a fiú. Láthatóan nagy változást jelentett számára, hogy előző mestere, az apró zöld Wooda helyett egy ilyen fenyegető külsejű hústornyot rendeltek mellé, aki egy vukival is felvehette volna a versenyt birkózásban.

- Mindenekelőtt csatlakozik hozzánk még valaki - biccentett a yuzzem. - Ahogyan korábban is, ketten lesztek tanítványok. Nézd csak...

A platformon, amelyre kiértek, egy ütött-kopott koréliai teherhajó állt. A hajó rámpájánál egy tíz év körüli kislány csimpaszkodott egy vörös csíkokkal díszített csempésznadrágot és mellényt viselő idősebb férfi nyakába.

- Vigyázz magadra, nagypapa! És nagymamára is! - suttogta a férfi fülébe a kislány, aki mellett egy majdnem a válláig érő, bozontos, csupafog nexu rázogatta a fejét. 

- Te is vigyázz magadra, kincsem - hallotta ilyen távolságból is az Erő és a kíváncsiság révén felerősített hallásának köszönhetően a férfit David, majd a kislány a nexuval együtt megindult feléjük. A férfi néhány pillanatig még nézte őket, majd felsietett a hajó rámpáján, és a YT-1300-as a levegőbe emelkedett. 

A kislány közelebb ért, egyik kezét nyugtatólag a nexu fejére helyezte, egy pillanatig kíváncsian méregette Davidet és Barratk'l-t, majd elmosolyodott, és egy olyan mozdulattal, ami a hapan királyi udvarba is beillett volna, meghajtotta magát. David megérezte, mekkora Erő rejlik a lányban.

- Üdvözlöm mester, és üdvözöllek téged is, padawan. A nevem Amelia, ez itt pedig a kisállatom, Anji. Azt mondták, most egy ideig veletek leszek... - folytatta a mosolygást a lány, David azonban megérezte, hogy a diplomatikus arckifejezés mögött Amelia éppen töviről hegyire megpróbálja kifürkészni új útitársait az Erőn át. 

Ameliának nagyon szép világoskék volt a szemének a színe. Nagyon aranyos kislány volt. Pont egykorú Daviddal. Davidnak és Ameliának látszott a szemükön, hogy szerelmesek. Ameliának vállig érő barna haja volt. A fülében egy csillag alakú csillogó fülbevaló volt. 

- Nagyon szép vagy - mondta David Ameliának.

- Te is David - mondta Amelia.

- Na én magatokra is hagylak titeket - mondta Barratk’l mester.

- Az jó lesz, köszönjük - mondta Amil.

Mikor elment a mester rögtön csókolózni kezdtek.

Néhány perc után Amelia levegőért kapkodva kissé eltolta magától a fiút. Még nem élt át ilyesmit, és az első gondolata az volt: ez mennyivel több nyállal jár, mint az ember hinné.

Persze elég holofilmet látott ahhoz, hogy pontos elképzelései legyenek a dologról, sőt még néhány másik dologról is. Szegény Szrípió, futott át az agyán gyorsan, hányszor hitte azt, hogy már lefeküdtem... és eszébe jutottak anyja szavai is: "Egy igazi nő nem hagyja, hogy a férfiak a használják. Ő használja őket". Már csak azt kell kitalálnom, hogy mire is akarom használni ezt a srácot azon túl, hogy együtt tanulunk az Erőről... gondolkozott Amelia magában. Mert hát valóban... kedves fiúnak tűnt, ugye.

- Na, mi van, nem jó? - villantott meg egy olyan mosolyt David, amit Amelia nagymamája csibészesnek szokott nevezni, amikor a nagypapája ilyen fejet vágott. 

- Hát... végül is... jó - grimaszolt Amelia, miközben háziállata idegesen járt körbe-körbe körülöttük, és morgott Davidre. Láthatóan féltékeny volt, amennyire ez egy nexutól lehetséges. - De nem vagyunk mi ehhez túl... fiatalok?

- Őőő... nem - mondta David. 


Nagi  

Az ünnepség az est közeledtével egyre inkább a tetőfokára hágott az utcákon, az évszaki fesztiválok hangulatát árasztva magából. Az ünneplés visszafogott és méltóságteljes maradt, senki sem mutatkozott részegen, vagy megbotránkoztató öltözékben az utcákon. A császár nyugodt léptekkel járta az egyik múzeumot, amit az ünnep tiszteletére nyitottak meg mindenki számára, természetesen egy elkülönített és csak magas rangú vendégek számára nyitva álló szárnyat, ahol számos ritkaságot állítottak ki. Némileg lemaradva mögött haladt Hirota Seigo, a Dainagaikai és félkatonai szervezete, a Tatekai vezetője lépdelt, láthatólag kicsit megilletődötten. Seigo egy hírhedten nacionalista egyetemen végzett, és úgy döntött, kipróbálja magát a politikában, ám egészen eddig egy aprócska szervezet élén állt. Ha minden jól megy, gondolta Enz, akkor nemsokára ő váltja majd Doiharát a kancellári székben, és segít neki az alkotmányos államcsíny véghezvitelében. Kedvelte az idősödő volt kommandóst is, ám ő túlságosan is merev volt, és kevéssé élénk képzelőerővel bírt ahhoz, hogy a jövőben hasznára legyen - legalábbis a politikai színtéren.

- Felség - szólalt meg Seigo mögötte, miközben ő megállt az egyik kép előtt, ami az egyik császárt és szeretőjét ábrázolta, igencsak obszcén helyzetben, elég naturalista nyíltsággal. Vajon mivel fizetett a festője érte? - Igazán örülök a kitüntető figyelmének, de...

- Milyen érdekes ecsetvonások - hajolt közelebb Enz a képhez. Mindig is lenyűgözte a művészet, fiatalkorát szinte csak ennek szentelte. A sors furcsa fintora, hogy mégis belőle lett császár, nem féltestvéreiből és testvéreiből. Seigo türelmesen kivárta a sorát, ami igencsak tetszett Enznek: az engedelmesség az egyik olyan volt, amit igen nagyra tartott.

- Amiért beszélni kívántam magával, igen fontos. Nemsokára választások lesznek - hirtelen hátrafordult, hogy lássa Seigót. - Hogy halad a pártszervezet kiépítése?

- A főbb bolygókon már létrejöttek az alapszervezeteink, a Tatekai pedig egyre több bolygón kezdi meg működését, immáron több tízezer taggal - felelte a másik, Enz pedig összevonta két szemöldökét.

- Túl lassú, túl kevés! Mostanra minden bolygón kéne legyen szervezetük!

- Megkettőzzük az erőfeszítéseinket, Felség - hajtotta meg a fejét azonnal előtte, Enz pedig igazán élvezte a hatalom és tekintély adta fölényét. - Mindent megteszünk, hogy kiszabadítsuk Felséged a jelenlegi börtönéből!

- El is várom! Sose feledje, hogy rossz munkát büntetéssel sújtom - mondta, mire Seigo enyhén összerezzent. - De a jót megjutalmazom. Akárcsak az odaadó hűséget. A következő alkalommal már jobb híreket szeretnék hallani.

- Hai, heika - mormolta válaszként, Enz pedig intett neki, hogy emelkedjen fel. 

- Jöjjön, a banketten fontos kapcsolatokra tehet szert - mondta, majd elindult az egyik ajtó felé, amelyen túl már a vendégek zaját lehetett hallani.

...

Enz egy óra múlva magára hagyta Seigót a banketten egy csapat konzervatív politikus társaságában, és távozott a Császári Művészettörténeti Múzeumból, hogy az este még egy ügyet elintézhessen. Eleddig személyesen nem fogadta a baráti chiss családok delegációját, mivel először ki akarta puhatolni szándékaikat, amit Togo admirálison és Arekson külügyminiszteren keresztül meg is tett, és elég hamar egyértelművé vált számára, hogy ez az eset remek lehetőséget adhat arra, hogy nyílt háború és több millió élet feláldozása nélkül hódoltassa be a chisseket uralmának. Ugyan némi meggyőző erőre mindenképp szüksége volt ahhoz, hogy az események az általa várt fordulatot vegyék, de bizonyos volt benne, hogy ami működött Phennirnél, az itt sem fog akadályba ütközni. A chiss követség jelenleg a Palotában tartózkodott, így miután Enz csatlakozott az odakint várakozó testőrökhöz, és beszállt a páncélozott siklójába, intett a sofőrnek, hogy térjen vele vissza. Útközben tovább morfondírozott azon, hogyan is kéne eljárnia az ügyben: az ESB támogatását biztosra vette az ügyben, bár ha Wenthar a Szövetséggel akart háborúzni - amit ő egyelőre egy baka bakashi ötletnek gondolt -, akkor valószínűleg nem fog túlzottan örülni a nagai erők megosztásának. A Konföderáció jóindulatú hozzáállására is számíthatott, de ez már a Szövetségről nem volt elmondható. A legnagyobb gondot a Szövetség beavatkozása jelenthette, mégpedig egy háború esetén ez olyan frontot jelentett volna, amin kizárólag a Nagai Birodalom vérezne ki, szemben hosszútávú terveivel. A béke fenntartása tehát most elemi érdeke volt, amíg megragadja itt a hatalmat és megerősíti a hadsereget. Persze egy beavatkozás ekkor is elképzelhető volt, de egy fél chiss állam jobb egy elvesztett birodalomnál...

- Felség, megérkeztünk - szólt hátra a sofőr a komon keresztül. Biztonsági szempontokat figyelembe véve a sofőrülést egy vastag, hangszigetelő ablak választotta el az utastértől. Enz kiszállt, és megindult a legközelebbi bejárat felé, amely előtt a testőrség parancsnoka és barátja, Fujiwara Kitano várta.

- Hamarabb érkeztél, mint vártunk - hajolt meg, bár szavaiban közvetlenebb volt másoknál. Talán véget kéne vetnie ennek a kivételezésnek...

- A császár akkor jön és megy, amikor akar - nézett rá összeszűkült szemekkel, mire a testőrparancsnok bocsánatkérően a földet bámulta. - Merre van a chiss követség?

- Nemrég értek vissza az ünnepségről, Felség - vált némileg hivatalosabbá a hangja, majd külön kérés nélkül elindult előre, mutatva az utat. Enz képtelen nem volt kiérezni egy kis sértettséget a hangjából, ami határozottan nem tetszett neki. Talán ideje volt új alapra helyeznie kettőjük kapcsolatát a jövőben.

Ahogy a válaszfal félrehúzódott, meglepett tekintetek szegeződtek rá, és beletelt pár pillanatba, mire a bent lévő mintegy tucatnyi előkelőség felismerte őt. Mind felemelkedtek a földről, és fejbiccentéssel üdvözölték, mire Enz is meghajolt feléjük.

- Megtisztel azzal, hogy személyesen fogad minket - mondta a delegáció vezetője, miután felemelte a fejét, Enz pedig közelebb lépett hozzá.

- De fele annyira sem, mint amennyire Önök tiszteltek meg a látogatásukkal - felelte kissé dagályosan, majd a küldöttség egyik idősebb tagjához fordult, és végigmérte. - Csak nem Sabosen'ethan'javu kuzinom?

- Megtisztel, hogy emlékszik rám - biccentett a chiss arisztokrata Enz felé. - Sajnálom, hogy nagynénje nem tudott eljönni.

- Ugyan, az ő korában már érthető - udvariaskodott tovább Enz, bármilyen fárasztó is volt ez a fajta tevékenység. Az asztalhoz ment, majd letelepedett a földre, amit a többiek követtek. - Remélem minden a megelégedésükre szolgál.

- A várakoztatáson kívül - szúrta közbe a korábban Phennirnek is bekiabáló fiatal chiss, mire Nethanja leintette, ám Enz már eléggé ismerte a chissek tárgyalási szokásait, hogy tudja, ez a ki nem mondott véleményük. Ahogy az Erővel kinyúlt a körben ülőkre, egy valahol érzett csak erős, eltökélt személyiséget közöttük, egy másik fiatal chissnél, aki sötét tekintettel meredt rá. Az Erő kétségkívül ott volt benne, mivel érezte a belőle pulzáló Sötét energiákat - és kardja jóleső válaszát is érezte volna, ha magával hozza -, de semmiféle képzettségben nem részesült még. Egyelőre, legalábbis, tette hozzá magában. Ha Wenthartól meg akarja szerezni a Sithek vezetésének lehetőségét, szüksége volt engedelmes segítőkre a harcban.

- Ő nem ismerős a számomra - mondta, a fiatal chissre pillantva, aki maga mutatkozott be. Félelmet keltő kinézetéhez és sötétségéhez méltó hang társult, ami szinte kellemes érzéseket keltett a császárban.

- Csapla'disr'aeli. Adisra. Felség.

- Mivel a családvezető kénytelen volt otthon maradni, fiát küldte el maga helyett - szabadkozott Nethanja, félreértve Puyi érdeklődését a fiú ittléte iránt.

- Semmi gond - bólintott felé a császár, majd magában hozzátette: ennél jobban nem is cselekedhetett volna a vén bolond. - Azt hiszem ideje rátérnünk a politikai kérdésekre. Ittlétük visszaadja a hitemet a két nép testvéri szeretetében, még a szörnyű hírek ellenére is...

- Miféle hírek? - csapott le rögtön Nethanja.

- Nem hallottak róla a Tanácsban? - kérdezte teátrálisan Enz, majd előhúzott egy hololejátszót, és lenyomta a gombot. Kékes színben chiss és nagai hajók jelentek meg, amint éppen egymást lövik. A Ramakazról érkező felvételeket alaposan megvágták, eltüntetve róla a Kéz és a Sithek hajóit. - Egy chiss flotta megtámadta az egyik őrjáratunkat. Egy ilyen incidens felett már nehezen tudunk eltekinteni.

- Elképesztő! - fakadt ki ismét a fiatal bekiabáló. - A militaristák már ennyire tartják a chiss tradíciókat?

- Ezért is szerettem volna először magukkal beszélni. Csakis együtt tudjuk elkerülni a háborút, és biztosítani a békét.

- A Tanácsban meg van kötve a kezünk - mondta lemondóan Nethanja, vörös szemével Enzet figyelve.

- Talán meg kéne szabadulni a Tanácstól? - tette fel a kérdést, mire többen felszisszentek. - Nehéznek tűnhet a döntés, de ha a militaristák arra használják a tradíciókat, hogy megkössék a tiszteletre méltó tradicionalista családok kezét, miközben ők köpnek rá...

- Miért tart egy háborútól? - kérdezte Adisra, először szólalva meg a bemutatkozás óta. - A nagai flotta mostanra jelentősen erősebb nálunk. Lerombolhatná a militaristák erejét, és úgy adhatná át Csillát nekünk.

Enz rögtön megértette mit jelentene egy ilyen megoldás a két családnak és támogatóinak: anélkül kerülnének hatalomra, hogy a saját kezüket mocskolnák be, és úgy lehetnének a legjelentősebb erő, hogy az árulásnak még csak az árnyéka sem vetülne rájuk. Adisra személyes céljai szempontjából azonban mást érzett: a fiatal chissben erősen lobogott a pusztítani akarás.

- Egy nagy hadművészeti bölcselőnk mondta egyszer: Aki száz csatában száz győzelmet arat, még nem a jók legjobbika. A jók legjobbika küzdelem nélkül hódoltatja meg az ellenséges sereget - idézte szó szerint Zanshi leghíresebb könyvét, A háború művészetét. - A javasolt megoldás nemcsak milliók életébe kerülne, de menthetetlenül megrontaná a testvéri viszonyt a két nép között. Ezért kell maguknak lépniük, mi pedig minden támogatást megadunk a háttérből.

A chissek tétován összepillantottak, majd a főbb szereplők gyors összepillantása után Nethanja adta meg a választ mindannyiuk nevében.

- A Csapla- és Sabosen-családok elfogadják Felséged javaslatát. Hamarosan hazatérünk, és hozzálátunk ennek előkészítéséhez.

- Én addig visszatartom a keményebb hangú tábornokokat - fogadkozott a császár, mivel ezt amúgy sem volt nehéz betartania. - Egyúttal hamarosan küldök egy összekötőt magukhoz Csillára. Ha megadják a jelet, egyik flottánk a bolygó felé érkezik, hogy egyesüljön Phalanxaikkal. Most pedig igyunk a népeink barátságára!

Enz elégedetten kortyolta el a sakét az aprócska pohárból. Minden a tervek szerint haladt, sőt talán még kissé túl is szárnyalta azt. Talán egy engedelmes tanítvánnyal is gyarapodhat. Most már csak az volt a kérdés, ki kapjon szerepet a terveiben. Rövid gondolkodás kellett csak azonban, hogy megtalálja a két ideális személyt: a nemrég visszatért O-Yamát és Yokosuka admirálist.


Kesh

Graallen Nagyúr, Hilts Nagyúr és Vestara Khai a díszpáholyból figyelték, ahogyan az összegyűlt harcosok előtt újdonsült vendégük és vezérük, Krayt Nagyúr lelkesítő beszédet tart. 

Kestah utolsó városai is hamar kapituláltak, miután értesültek arról, hogy Kratheen Nagyurat megsemmisítette az új Mester. Most a győztes és vesztes Sith és keshiri családok képviselői hosszú sorokban ültek a félkör alakú stadionban, amelyet annak idején a bolygó első Sith városában Yaru Korsin parancsnok emelt az újonnan érkezettek és az őslakók szövetségének dicsőségére, most pedig a Kesh Sith társadalmának újrakezdését képviselte. 

- Sith lovagok, Sith harcosok... Sötét Oldal gyermekei! - nézett végig az egybegyűlteken Krayt Nagyúr. - Több ezer éves rabságotok ma véget ér! Kérdezhetitek tőlem, miért?! Miért most jött el az ideje annak, hogy leszálljak hozzátok, és annyi várakozás után harcba hívjalak titeket? A válasz egyszerű! Mert soha nem volt egyszerre ennyi áruló, mocskos jedi, és ennyi hamis, a Sötét Oldalt majmoló, magát érdemtelenül Sithnek nevező nyomorult a galaxisban! Annyi mocskos, a hűségről és az Erő igazi mivoltáról semmit nem tudó lény! Mert hosszú idő után most rajtunk, a Sötét Oldal igazi szolgáin áll, vagy bukik, hogy a galaxis végérvényesen az árulók és hazugok útját, vagy a miénket várja! Erre hívlak titeket!

Némi bizonytalan csönd után Graallen Nagyúr egyik adjutánsa megköszörülte a torkát, és szólásra jelentkezett.

- Pontosan mit vársz tőlünk, Nagyúr?

- Hogy mit várok? Harcot! - felelte belelkesedve Krayt, majd folytatta. - Harcot várok tőletek a hamis szolgák ellen! Azért, hogy az ősi Nagyurak Birodalma helyreálljon! Hogy legyőzzük a bitorlókat, akik merészelik használni a mi ősi nevünket! És hogy vérrel töröljük le a gyalázatot, amely az igazi Sitheken esett, midőn mindenféle bohóc és hülye ragasztja neve mellé a Darth jelzőt, amiért őseink rengeteg vérrel és harccal fizettek! Helyreállítjuk az igazi Sith Rendet! Miénk lesz a győzelem és eltöröljük ellenfeleinket egyszer s mindenkorra a galaxisból! És helyreállítjuk a sötétség igazi hatalmát!

Krayt szavaira a lelkes tömeg hangos üdvrivalgásba kezdett. A vérszomjas tömegnek a háború a lételeme, és ez a Nagyúr pontosan ezt fogja nekik megadni! Közben Graallen Nagyúr a páholyból egyenesen Krayt felé sietett.

Grallen Nagyúr letérdelt a Nagyúr elé.

- Fogadd hűségünket, Sötétség Ura! Segítünk neked mindenben, amiben csak kéred! - Krayt Grallen Nagyúr homlokára tette a kezét, mintha csak meg akarná áldani.

- Elfogadom a hűségesküdet, Sötét Nagyúr! - mondta Krayt, miközben a tömeg abbahagyta az üdvrivalgást. - Mától viselheted a Darth előnevet, mint a Sötét Lordok egyike!

Erre a tömeg ismét éljenzésbe kezdett, de Krayt csendre intette a tömeget.

- Kezdetnek behódoltatunk kisebb rendszereket és csapataink szétszóródnak a galaxisban! Az a feladatotok, hogy beépüljetek gyűlölt ellenségünk Birodalmába! De ehhez erőforrások kellenek és egy szektor, amely bázisunk lehet! - Krayt hatásszünetet tartott, majd az immár Darth Graallen nevet viselő Sötét Lordhoz fordult.

- Tudsz-e ilyen szektorról a közelben, amelyet az uralmunk alá hajthatunk? - kérdezte Krayt, miközben a Graallen Nagyúr kezdte sejteni, hogy újdonsült vezérük azt a sötét hajót akarja bevetni hadászati célokra, amellyel érkezett.

- Nagyuram, mi évezredek óta elzártan éltünk ezen a bolygón... - hajtotta meg magát Graalleen, válaszul Krayt kérdésére. - Nem ismerjük az égboltunkon túli világokat... az utolsó ismereteink a őseink hajóján található navigációs adatokhoz fűződtek... de azok régen elvesztek számunkra. 

Krayt elmosolyodott. Természetesen tisztában volt azzal, hogy Graallen nem fog tudni választ adni a kérdésére, és azzal is, hogyan növelhetné hatalmát és befolyását közöttük egy kis bemutatóval. Ezért jó előre megbeszélte Hiltssel, hogy mit fognak tenni, és odaadott neki egyet saját hajójának adatkristályai közül, amelyen a navigációs térképek szerepeltek. 

- Ez igaz, Graallen Nagyúr - biccentett Krayt. - Igaz, és egyszerre nem igaz. Mert az ősi hajótokban, az Omenben rejlő tudás nem veszett el! Megfelelő hatalom birtokában ismét előhívható! Hilts Nagyúr!

Hilts fellépett az emelvényre és átnyújtotta Kraytnak a külsőre átalakított adatkristályt saját hajójából, amely így, az évezredekig csak legendákban és mendemondákban hívő keshi Sithek számára pont olyannak tűnt, mint egy a saját hajójuk alkatrészei közül, amelyeket szentként tisztelve őriztek templomaikban szerte Kesh legfontosabb kontinensein. 

- Ezt az adatkristályt a hajótok központi számítógépéből vettem ki! - emelte magasba az eszközt Krayt. - Nézzétek, mire képes az Erő Sötét Oldala, hogyha arra méltó használja teljes valójában!

Krayt furcsa mozdulatokat írt le karjával a kristály körül, mire a holografikus adatmegjelenítésre alkalmas eszköz működésbe lépett, és szektorok és bolygók képét varázsolta a semmibe Krayt előtt. A Sithek tömege felhördült, Krayt pedig elégedetten mosolygott. Ezek a Sithek évezredek óta nem láttak működő hologramot, így a látvány legalább annyira tűnhetett számukra ismeretlennek, mintha ténylegesen az Erő egy általuk nem ismert aspektusát tárta volna fel előttük. A Sithek módszere mindig is a megtévesztés volt, és az is marad, gondolta Krayt. És ugyan ki akadályozhatná meg abban, hogy ezt más Sithekkel szemben is alkalmazza, ha ezzel érheti el legjobban a célját?

- Amint látjátok, számos szektor van a szomszédságunkban... - mutatta a különböző színekkel jelölt csillagcsoportokat, melyek karéj alakban vették körül a galaxis szélén lévő Kesht. - Ezek nagyobb része azonban már olyan birodalmak uralma alá tartozik, amelyek igen erősek és számos csillagrendszerrel rendelkeznek. Előbb szükségünk van olyan erőforrásokra, hogy szétszéledhessünk a galaxisban, és eljuthassunk a hamis Sithekhez... hogy minél több helyen megjelenhessünk. Mire van szükségünk hát? 

Némi csönd után Gralleen Nagyúr végre rávágta.

- Hajókra van szükségünk, Nagyuram

- Így van - bólintott Krayt, és felnagyított egy apró területet az egyik nagyobb, kékkel jelölt birodalom szomszédságában, a Kesh-hez közelebbi oldalon. 

- Ezt a szektort a vagaarik vándorló népe uralja - mutatott a pontra Krayt. - Hatalmas lakóhajóikkal eljuthatunk bárhová a galaxisban... most már csak az a dolgunk, hogy megszerezzük őket!


Üzenetek és közlemények

[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]

Titkosított körlevél a Sith Egyház vezetőinek részére

Másolatot kap: Őfelsége az Uralkodó, Darth Wenthar, Grodin Tierce Főkormányzó

Tárgy: A Weyland Yutani Corporation megalakulása, Muunilinsten

Felséges Uralkodó, Sith Egyház legfőbb papjai!

Mint bizonyára azt jól tudják, évtizedekkel ezelőtt a Muunilinst otthont adott egy hatalmas bankhálózatnak, amely az egész galaxist ellátta és befolyása alatt tartotta kölcsöneivel. Ezt a nemes hagyományt kívánjuk folytatni, természetesen előtte kérjük az Uralkodó beleegyezését.

Célunk egy galaktikus bankhálózat létrehozása, az Intergalaktikus Bankár Klán mintájára.

Úgy látjuk, Egyházunk kitűnő mennyiségű alaptőkével rendelkezik ehhez a projekthez, amit viszont nem hasznosít megfelelően! Viszont a semmitmondó Weyland-Yutani név eltakarná a forrást, ahonnan ezek a kölcsönök származnak! Mivel a galaxis a Yuuzhan Vong háborúk következtében jelentősen megroppant gazdasággal rendelkezik, arra gondoltunk, hogy beindítjuk ezt a gazdasági motort, erősítjük Egyházunk befolyását, méghozzá úgy, hogy még csak nem is sejti majd senki sem, hogy ki áll a háttérbázis mögött. Régebbi kapcsolatainkról őrizzük adatainkat a Muunilinsten, és bolygónkat a Yuuzhan Vong invázió sem tépázta meg annyira, hogy értékes ásványainkat és elmentett adatainkat nélkülözzük! Jelentőségünket elhanyagolta a volt birodalmi kormányzat, nem hasznosította elég jól, de ennek vége!

A Sith Egyház vagyonával és a mi tudásunkkal egy hatalmas hálózatot hozhatunk létre! Kérjük engedélyüket legfelségesebb Papok és Uralkodónk, Wenthar Nagyúr!

Üdvözlettel: Rego Damask és Weyland Bishop, a Weyland-Yutani Corporation alapítói sk.

...

Titkos, kódolt üzenet

Kapja: Rego Damask és Weyland Bishop

Küldi: Őfelsége, Wenthar Császár

Tárgy: engedély a Weyland-Yutani Corporation megalapítására

Kérésüket átgondolva teljesítem! Kérem önöket, vegyék fel a kapcsolatot az Egyház főpapjaival, illetve a hamarosan visszatérő Grodin Tierce Főkormányzóval!

Ő hozzáfér az Egyház összes számlájához, így a kért összeget a rendelkezésükre bocsátja!

A Vállalat egy év próbaidőt kap, amelynek során a nyereségnek legalább 200 %-osnak kell lennie! Ha ezt elérik, úgy végleges jogosultságú szerződést kapnak az Egyházzal, ha pedig nem, akkor a szerződést, amelyet most kötünk semmisnek tekintjük és a Vállalatukat felszámoljuk!

Munkájukhoz sok sikert kívánok!

Üdvözlettel: Wenthar sk.

...

Szigorúan titkos, kódolt üzenet

Címzett: Rego Damask és Weyland Bishop, Weyland-Yutani Corp. igazgatósági tagok

Uraim!

Hamarosan látogatást teszek a Muunilinsten, hogy személyesen ellenőrizzem az új vállalat megalakulásával kapcsolatos tenni- és tudnivalókat. 

Kérem intézkedjenek a megfelelő fogadásomról.

Éljen az Uralkodó!

Grodin Tierce Főkormányzó sk.

SiSD Deception


Coruscant

Az utcákon széles, főleg humánokból álló tömeg hömpölygött, magasba tartott transzparensekkel és hatalmas zászlóáradattal. Ha bárkinek kétsége lett volna a felvonulók szimpátiáját illetően, akkor az utóbbit könnyedén elárulta ezt, ugyanis csak az Erősebbik rendezvényein volt jellemző a zászlók ilyen mértékű használata. Már Daaláék tömege is jóval diszkrétebb volt ennél, ahol csak hébe-hóba lengettek pár zászlót egy-egy Egységmeneten, a tőlük köztársaságipártibbak pedig már ezt is újbirodalmi jellegűnek ítélték meg. A hatalmas transzparenseken egy bolygót ábrázoló kép volt látható, és itt-ott feliratok is olvashatóak voltak, amik nem mást állítottak, mint, hogy "Emlékezz Byssre", "20 milliárd halott - ez az alderaani demokrácia!" vagy "Byss nem olyan fontos, mint Alderaan?". Bár a tömeget két oldalról a CSF járőrei biztosították - ugrásra készen, hogy beavatkozzanak ha bármi rendbontás történik - a Gárda is felvonult, egy második védősorfalat alkotva. Persze ezek a díszegységek voltak, a tényleges harc a mellékutcákban és sikátorokban folyt, ahová a rendőrök nem láttak el. Újabban állandósultak a harcok a Gárda és más verőlegények között minden nyilvános rendezvény alkalmával. Ha nem az előbbiek támadták az utóbbiakat, akkor pont fordított volt a helyzet és nehéz lett volna igazságot tenni abban, hogy ki kezdte el ezt a hatalmas lavinát.

A menet élén G'Sil haladt gyalog egy repulzoros jármű mellett, ami folyamatosan tüzelte az őket követőket különböző jelszavak és indulók lejátszásával. A zenéről a Coruscantia, az egyik legnépszerűbb hazafias zenekar gondoskodott, ami többek között a Gárda-indulót is írta, amiben néhol felcsendültek a Birodalmi indulóra hajazó hangok. Pallopides általában távol maradt az ilyen tömegrendezvényektől és csak a legfontosabb esetekben szerepelt nyilvánosan. Ez is része volt a köré épített imázsnak, ami olyan elérhetetlen, kemény és hűvös vezetőnek kívánta beállítani, mint Daala, eleddig sikerrel. Meg aztán a kevésbé ismert része volt az, hogy az arisztokrata hölgy gyűlölte a tömeget és a harsány rendezvényeket, és persze az is félő volt, hogy még valami elvakult Palpatine-gyűlölő egy távoli, lebombázott világról meg találja merényelni. A tömeg élén további ESZM-vezetők haladtak, például Azygav a Hatvannégy Szektor Ifjúsági Mozgalom (HaSIM) vezetője, Novakh, a Gárda egyik legbefolyásosabb kapitánya és Chan'ahd, a pártpénzügyek irányítója. Utóbbi kettő közel haladt egymáshoz és enyhén lemaradtak a többi vezetőtől, halkan sugdolózva, ami szokatlan volt ahhoz képest, hogy régen egymás esküdt ellenségeinek számítottak a párton belül.

- Felkészültek az embereid? - kérdezte a körszakállas, nagydarab Chan'ahd halkan az elég vézna testalkatú Novakhtól. Az utca politikai humora szerint akkor volt az ESZM-nek esélye kormányra kerülni, ha utóbbi gatyája jó lesz az előbbire.

- A legjobbakat válogattuk össze - felelte a másik szokott flegma stílusában. - Nem lehet gond.

- Ne feledd, hogy terrortámadásnak kell tűnnie...

- ...amit a Sithek hajtottak végre - fejezte a mondatot türelmetlenül. - Tisztában vagyok ezzel.

- Mozgósítottam néhány kapcsolatot a CSF-nél, és most egyáltalán nem figyelik azt a környéket - mondta, de a másikat nem különösebben érte meglepetésként meg az információ.

- Hamar végzünk így is - felelte. - És egy potenciális riválissal kevesebb lesz.

- Sikerült megszerezni G'Sil engedélyét? - tért át a következő kényes kérdésre Chan'ahd és Novakh szája lefitymálóan lefelé görbült.

- Nem vittem elé a kérdést - felelte végül. - Gyáva bemocskolni a kezét az árulók vérével.

- Helyes - bólintott Chan'ahd és enyhe mosoly ült az arcára. Minden a tervek szerint haladt.


Ba'arbe-palota, a Rózsaszín Párducok székhelye

A modern palotát évtizedekkel ezelőtt húzta fel egy birodalmi oldalon álló család újonnan báróvá előléptetett feje, Klauzk Ba'arbe, miután letelepedési engedélyt kapott Coruscanton. A tiszt hírhedt háborús bűnös volt és balszerencséjére rossz oldalra állt Isard országlása idején, aminek következtében a Lusankya-n fejezte be életét, bár utána még évtizedekig köröztették és állítások szerint több bolygón is megfordult. Az épületet újabban az LMGP verőlegényei vették használatba, akik a csoport nevének megfelelően rózsaszínre mázolták át a több bolygópusztulást is átvészelt épületet. Innen indultak útjukra Vasur pribékjei, hogy rajtaüssenek a rivális pártok rendezvényein és állandó őrség vigyázta a bejáratokat. Az épülettől távolabb, a forgalomban elrejtőzve nyolc felújított, szürkére festett Horst Repulzorshift Vessel (vagy ahogy a gárdisták becézték Horst-vessel) körözött az épület körül. A zárt siklókban tucatnyi fegyveres gárdista várakozott: mind GAG veteránok voltak, az elérhető legjobb kiképzéssel és tényleges harci tapasztalattal. Most azonban egyszerű, testhez simuló fekete egyenruhát viseltek, mindenféle jelzés nélkül.

- Rendben, mindenki tudja a tervet! - nézett körbe az egység vezetője egy kemény kinézetű, kopaszra borotvált humán férfi, akinek egyik arcát egy hatalmas vágás csúfította el, amit még az Anakin Solo lövetése közben okozott neki a képébe robbanó egyik válaszfal. Rohmm százados a csendet elfogadó válasznak vette. - T mínusz egy perc múlva megostromoljuk ezt a buzifészket és kipucoljuk, kiégetve az árulást a nemzet testéből! Mindenkitől a legjobbat várom el.

- Uram, idő van! - fordult hátra a pilóta, mire a százados határozottan intett. A nyolc Horst-vessel egyszerre vált ki a forgalomból és teljes sebességre kapcsolva megindult a Ba'arbe-palota irányába. A pilóták megnyomtak egy gombot, mire az addig rejtett ikerlézerágyúk a jármű tetején és a rakétavetők az oldalán előbukkantak.

- Tűz a bejáratokra! - kiáltotta Rohmm, mire a hajókat rakéták hagyták el, egyenesen az épületre irányozva. - Minket vigyen a legfelső szintre! Ott bujkálnak a vezetőik!

A terv egyszerű és brutális volt, épp, ahogy szerette és ahogy hihetővé válik az ESB-támadás is. Minden berobbantott bejáratnál egy csoportot küldenek be, hogy megelőzzék a Párducok menekülését, a maradék csapatokat pedig a leszállóplatformok körül helyezték el. Még egyszer ellenőrizte E-19-es sugárvetőjét, majd SE-14C sugárpisztolyát. Ma sok vér fog folyni, érezte.

...

Medrit Vasur, valamint a Fogdmegek néhány parancsnoka éppen az egyik díszes, korábban talán ebédlőként szolgáló helységben hajoltak egymás és az asztal holokivetítőjén megjelenő planetáris térkép fölé. Vendégük, aki hivatalosan az új ételadomány-osztó körutak megszervezésére érkezett a Rózsaszín Párducok főhadiszállására, elégedetlenül felhorkant, ahogyan a legfrissebb adatok megjelentek a képernyőn. 

- Nem elég, ennyi emberrel semmit nem tudunk kezdeni a Gárda és a többi rivális szervezet verőlegényeivel szemben - rázta meg a fejét Challit Uma. A chagriai nő Medrit és a többi Párduc parancsnok előtt sokkal kevésbé türtőztette magát, mint az LMGP nyilvános fellépésein, de természetesen valódi kilétét csak Rodan ismerte - így Vasur és társai szemében megmaradt egy határozott, vaskemény kézzel (és az ilyesmit a Párducok ugye mindig jó néven vették, még egy nőtől is) operáló politikusnak, aki éppen az LMGP táborában vélte megtalálni a szerencséjét. 

- Akkor van igazán baj, hogyha ezek miatt a szórványos utcai harcok miatt előbb-utóbb nem tudjuk feltölteni az Alsóvárosba induló újabb begyűjtőket. - morzsolgatta egyik kezével az állát, másik kezével kedvenc rajparancsnoka hátsó felét Medrit Vasur. - De amíg a gárdisták és a szövetségi hatóságok folyamatosan vegzálják az önkénteseinket mindenféle mondvacsinált indokkal...

- Például azzal, hogy "beverem a képed, te mocskos buzi?" - szólt közbe egy kigyúrt, tagbaszakadt, sötét bőrű Párduc. - Nem kell szépíteni a tényeket, Medrit szívem. Ezek egyszerűen a hátsónkat akarják... és nem úgy, ahogy én a tiédet... és sokaknak, akiknek az első nyilvános színvallása éppen a mi körünkben történik, ez már önmagában elrettentő erő... 

- Figyelj, R'obi - bökte oldalba (ezúttal könyökkel) a társát Medrit. - Ennél keményebb dolgokban is volt részem a Mandalore-on, annak idején, nem kell mást tennünk... 

- Csendet - a Párducok döbbenten Challit Umára meredtek. A chagriai arckifejezése megváltozott. A mindig akcióra kész, fürkésző, ravasz tekintet mögött meglobbant valami... éhes. Valami prédára vágyódó. 

- Mi történt? - Medrit ugyanúgy felkapta a fejét. Évtizedes harci ösztöne azt súgta neki, hogy baj közeleg... de hogyhogy a nő érzékelte először, amikor csak egy politikus... 

- Riadóztass mindenkit - közölte halálos nyugalommal Challit. - Támadás alatt állunk.

Medrit a komjához kapott, amikor ugyanebben a pillanatban robbanás rázta meg a palotát. Aztán még egy, és még egy. 

- Párducok, fegyverbe! - üvöltötték egymás után a Fogdmegek - miközben az egyik folyosó felől egy nagy erejű robbanás törmeléket és füstöt lökött a terembe.

A Párducok elrohantak, ki-ki a maga egységéhez. Medrit is a főbejárathoz indult volna, de a chagriai hangja megállította. 

- Vasur parancsnok, egy pillanatra még - a mandalóriai hátrafordulva döbbenten látta, hogy a chagriai díszes, lilás-arany köpenye a földön hever, alatta pedig egy testhezálló, fekete bőrruhát visel a nő. Medrit még érdekesnek is találta volna más esetben... ha nem veszi észre a nő kezében a fénykard semmi mással össze nem téveszthető hengerét. 

- Nyolc rohamcsapat, különböző irányokból fognak támadni, éles fegyverekkel. Tapasztaltak és elszántak - folytatta a nő. - Mondja meg az embereinek, parancsnok, hogy ölni jönnek, szóval öljenek ők is. Ez most nem verekedés. 

- Ilyesmire még nincs mindenki felkészítve, asszonyom - húzta el a száját Medrit, miközben nem vette le a szemét a fénykardról, amelyből most hirtelen éles sziszegéssel egy vörös penge tört elő. Aztán a másik oldalán még egy. 

- Nem is kell - mosolyodott el Uma Nagyúr. - Gyorsan akarnak végezni, mielőtt a szövetségi terrorelhárítók ideérnek. De majd mi végzünk velük. Vonuljatok vissza a behatolók elől, ahol tudtok. Bizonyosodjatok meg róla, hogy az épület hermetikusan le van zárva... utána pedig szedj össze mindenkit, aki nem csak a vibrokéssel tud bánni, de a lőfegyverekkel is, parancsnok... - a nő mosolya tovább szélesedett, egészen ördögivé vált, úgy, hogy annak láttán még a sokat látott mandalóriai kommandóst is kirázta a hideg. 

- És utána tereljétek ide a behatolókat hozzám. Egytől... egyig.

...

Dorvan az irodájában ült, és az Egységes Galaktika legújabb eredményeit nézte a monitorokon, amikor berobbant a szobába Aiax parancsnok, Daala polneyei különítményének vezetője és ebben a minőségben az admirális asszony új személyi titkára. 

Az Elnöki Hivatal főmegbízottjává átminősített Dorvan - akinek egyébként tökéletesen mindegy volt, hogy milyen címek és rangok társulnak a nevéhez, amíg a kapcsolati hálója érintetlen maradt - felpillantott. Alapvetően nem kedvelte különösebben a klónt. Mondjuk a főnök új cosrai barátait sem kedvelte különösebben... amióta elkezdett szorulni a hurok körülötte, Daala egyre több új szövetségest próbált maga mellé állítani... csakhogy a polneyeiak túlságosan is egyszerű gondolkozásúak voltak, akik akkor érezték magukat a legjobban, ha vezetőjük elé ugrálhatnak merényletek esetén. Ami pedig a cosraiakat illeti, nos ők úgy viselkedtek a gazdasági és politikai hálózatokban, mint bantha a kristályüzletben. Nem volt bennük semmi finomság.

Dorvan pedig néha úgy érezte, hogy az Egységen Galaktikán belül már szinte nincs is szükség kifinomult, aljas játszmákra, kémkedésre, megfigyelésre, zsarolásra, és általában mindenre, ami széppé tette ezt a szakmát.

Pontosabban van, ó igen. De csak akkor, ha az ember szereti a gyerekeket.

Dorvan sosem tudta megérteni Il-Razt. Ő az állatokat szerette. Mármint nem úgy. Végigsimította a kezét a zakójának zsebéből kikandikáló háziállatán, Zseben. A chitlik a média szemében csak egy cuki, szőrös kis gombolyag volt, amely Dorvant jó színben tüntette fel a női szavazók és az LMGP támogatói előtt (bár ez utóbbi eredetileg nem szerepelt a céljai között) - valójában azonban hála különleges kondicionálásának, visszahúzott, hegyes fogainak és a tövükben lévő méregmirigyeknek, Zseb egy tizenöt centis gyilkológép volt, aki Dorvan egyetlen megfelelő hangsúllyal kiadott parancsára rávetette volna magát bármely lehetséges merénylőre. 

Mennyivel elegánsabb, mint egy két méter magas, páncélos mandalóriai, gondolta Dorvan. 

Elmélkedéséből Aiax parancsnok köhintése zavarta fel. Rádöbbent, hogy a klón - mint ahogy egy jó klóntól ezt el is várta az ember - továbbra is mozdulatlanul áll előtte. 

- Igen? - pillantott a tisztre. 

- Balhé van... - tolt Dorvan elé két adatkártyát Aiax. - Balhé van a melegek katonai központjában, két kerülettel arrébb...

- Nocsak, befűtöttek nekik... - nevetett fel Dorvan. - Majd a terrorelhárító fiúitok elintézik...

- És balhé volt az Onderonon is - kopogtatta meg a másik kártyát Aiax. - A különleges műveleti csapat küldte...

- És ez mennyiben érint engem? - vonta fel a szemöldökét Dorvan. Amennyire a két szék (ti. polneyei és cosrai) között a földre esett az utóbbi időben, lassan senki nem osztott meg vele többet, mint a kifizetetlen számlák könyvelésével kapcsolatos tudnivalókat, amelyekkel a cosraiak hűbelebalázs ügyködését kellett fedezni. Így aztán a különleges polneyei műveleti csapatról sem tudott túlságosan sokat, amelyet személyesen Daala küldött ki jó ideje... nos, valami nagyon különleges feladatra. 

- Annyiban, hogy a jelentésük egy példányát átcsúsztatták valakinek a Szövetségi Flottánál - halkította le a hangját Aiax. - Méghozzá gyorsan. Már kimentek a helyszínre a Taanabról a helyi védelmi erősök, de nem találtak semmit.

- Ah... - biccentett Dorvan. - Hát hogyne, hiszen a jó öreg Kresh kommodore és Bendő-beli társai nem voltak elérhetőek éppen, igaz? 

- Csak csináljon valamit gyorsan, Wynn - a klónon látszott, hogy minden diplomáciai érzékét latba veti, szinte gyöngyözött az igyekezettől az a tökéletesen simára génkezelt homloka. - Kérem. Nem volna jó, ha Bwua’tu kérdezősködni kezdene, hogy kitől és milyen alapon jött ez a jelentés.

- Jól jön az öreg a háznál, nemdebár - biccentett Dorvan, majd gyorsan egy kézi leolvasóba csúsztatta a kártyát, és végigfutott a jelentésen. 

- Már értem. Azonnal elsimítom a szálakat... maguk meg tegyenek rendet a buzipalotában - fordult vissza a klónhoz. - Rosszul fog mutatni egy ilyen balhé pont a főnökasszony beszéde előtt a hírekben...

- Az ESZTEK már úton van - nyugtázta a klón, majd szabályos, csizmasarok-koppantós fordulót mutatott be, és kimasírozott az irodából. 

- Szívesen - hajolt a terminálja fölé Dorvan. - Máskor is, te tartálylakó... 


Cosra

- Willkommen, meine Herren - kezdte a hagyományos cosrai szófordulattal az ülést Cortez admirális. Bár már évtizedek óta élt az egyre növekvő és gazdagodó városbolygón, még mindig akadtak gondjai az őshonos humán lakosság furcsa, nyakatekert mássalhangzókban gazdag, darabos nyelvjárásával. így aztán amikor tehette, rövid szófordulatokra hagyatkozott, és minél hamarabb áttért Basicre. 

- Kérem, foglaljanak helyet. 

Az összegyűlt társaság a modern galaxisban már kifejezetten avítt kompániának számított volna. A jó egy tucat középkorú, egyenruhát, vagy díszes nemesi öltözéket viselő férfi társaságában az egyedüli nők azok a cosrai felszolgálók voltak, akik hagyományos népi viseletükben, ebben a színes, mellpántos szoknyával kiegészített kétrészesben szolgálták fel mindenkinek a kesseli sört. Idegenek pedig az egyetlen, az asztal végét elfoglaló khommita kivételével szintén nem fordultak elő a társaságban.

Jedikről, Sithekről, meg hasonló varázslókról nem is beszélve. 

Hiába, gondolta Cortez, vannak még helyek a galaxisban, ahol a hatalom azok kezében van, akik érdemesek rá, hogy felvállalják a vele járó felelősséget. Ha kevés is.

Mindenesetre a Cosra egyike volt ezeknek a helyeknek, és Cortez a nyelvi nehézségek ellenére a mai napig nagyságrendekkel szívesebben tartózkodott itt, ahol az utcán szembejövők négyötöde még mind a mai napig emberi lény volt, mint Coruscanton, ahová új kinevezése miatt egyre sűrűbben elszólították. 

Az admirális végignézett a társaságon. Néhányan kelletlen pillantásokat vetettek a cosrai vezérkarban szokásosnak számító fehér egyenruhája vállán újonnan virító szövetségi emblémára, de nyílt megjegyzésekkel egyikük sem próbálkozott volna. Legalább is a jelenlévők közül.

A Vezérkar ülései mindig a legnagyobb titokban zajlottak - már annak idején is, amikor a Konföderáció többi államalkotó hatalmának szemei elől elrejtőzve - tulajdonképpen az egész bolygóval egyetemben - innen főzték ki az állam irányításának megszerzésére tett lépéseiket, és most is, amikor a cosraiak immár a Szövetség egyik legbefolyásosabb, mégis kevéssé ismert hatalmának számítottak. Befolyásukat azonban a Daalával kötött együttműködési paktum ellenére továbbra is beárnyékolták a bolygójuk körül keringő Mon Cal csatahajók - a Szövetség egyik flottakülönítménye, amelyet Daala magával hozott, amikor a Cosra megpróbált kibújni a Szövetség befolyása alól... és amelyek a paktum ellenére a mai napig itt maradtak. 

Talán Daalának mégsincs akkora befolyására Nek Bwua'tu-ra, mint azt gondolja, morfondírozott Cortez. A bozontos, magát Thrawn szőrösebb kiadásának képzelő bothan rendre kitért az államfő finom utalásai elől, melyek szerint itt lenne az ideje felhagyni a Cosra "védelmi célú" blokádjával. Melyet egyébként ő maga Daala rendelt el, mielőtt megegyeztek Cortezzel abban, hogy viszálykodás helyett inkább egyesítik erőiket, hogy ezzel biztosítsák az Egységes Galaktika győzelmét a választásokon. 

Hiába, egy nőben sosem lehet eléggé megbízni. Legalábbis, ha komplikált feladatokat bíz rá az ember, sóhajtott fel magában Cortez.

- Napirendi pontok, tessék - nyitotta meg további gondolkodás helyett az ülést, ahogyan az asztaltársaság minden tagja letette félig kiürült kesselis poharát. 

- Egyre több jelentést kapunk a Szövetség területén kívül tevékenykedő zsoldosokról... - Tiebolt parancsnok emelkedett szólásra, egy fürkésző tekintetű, fiatal férfi, akiről az a hír járta, hogy klónjai révén a Cosra minden szegletében ott van. Tiebolt maga volt a Hírszerzés, és a Hírszerzés volt Tiebolt - szó szerint. És amióta a Daala elnöki hivatala alatt létrehozott új terrorelhárító szerv is alá - pontosabban az egyik Tiebolt alá - tartozott, azóta szeme és füle egyre messzebbre ért a Szövetségen belül és kívül egyaránt.

- Igen, úgy hallottuk, elsősorban a Serenno környékén mozgolódnak - nyugtázta az asztal átellenes oldalán ülők egyike, egy magas, arisztokratikus alak, akinek nyakában a Tapani nemesi házak legbefolyásosabbikának díszes pecsétje függött. 

- Az kizárt, Báró úr - fordult felé tisztelettudó hangon Cortez, mintha egy előljárójával beszélne. Bár hivatalosan ő volt Cosra államfője és szenátora egyaránt - katonai pozíciója mellett -, zárt ajtók mögött kissé más hatalmi viszonyok érvényesültek. 

- Ügyelünk rá, hogy hadnagyi szint felett egyetlen egy cosrai se kaphasson munkavállalási engedélyt a bolygón kívül - élve legalábbis semmiképp. - folytatta a báró felé fordulva. 

- Bár attól nem kell tartanunk, hogy kényes információk szivárognak ki a... vendégmunkások révén - folytatta Tiebolt -, de a reputációnk szempontjából egy idő után kellemetlen lehet. Arról nem is beszélve, hogy ha túl sokan akarnak szerencsét próbálni a határainkon kívül, akkor előbb-utóbb problémáink lehetnek a toborzással. 

- Szinte minden nap kapok kérvényeket a legénységem köreiből - tette hozzá a Cosra büszkeségének számító szuper-csillagromboló, a bolygó körül keringő Emperor kinevezett parancsnoka, Hänsel kapitány. 

- Amiket aztán visszautasít, természetesen - biccentett Cortez.

- Natürlich, Herr Admiral - húzta ki magát Hänsel. 

- Amíg ezek az idegenek... - pillantott fel sokat mondóan a plafonra a Báró, melytől jó néhány száz kilométerre felfelé, az orbiton ott keringett majdnem egy teljes szövetségi flotta - itt rontják a levegőt, addig nem tudjuk megindítani a következő fegyverkezési fázist. És addig nem tudunk munkát adni a lakosság jelentős részének sem itt az önök bolygóján, sem nálunk. És akkor az erőfeszítéseink, amiket az elmúlt években tettünk, hiábavalóak voltak. Én pedig nem kedvelem a hiábavaló... erőfeszítéseket.

- Egyikünk sem kedveli, Báró - biccentett kényelmetlenül Cortez. Nem szeretett vitázni a Báróval, különösen azért nem, mert a cosraiakkal ellentétben az ő családja a mai napig a Tapani-szektorban élt. Ott, ahol Vol Melantha báró, a legbefolyásosabb család vezetője volt a mai napig élet és halál ura. Ott, ahonnan a Cosra iparát és gazdagságát megalapozó pénzügyi transzferek érkeztek...

- Csak annyi időre van szükség, hogy az Egységes Galaktika megnyerje a választásokat, és akkor Daala ismét abban a pozícióban lesz, hogy diktálhasson. És vele együtt mi is. akkor pedig egyetlen calamari vagy bothan sem fog itt sertepertélni, ezt garantálhatom. 

- Ezt remélem is - kortyolt bele az italába Melantha báró. - Az őseim már tízezer évvel ezelőtt is az uralkodó osztály tagjai voltak, születésük, fajuk és előjogaik alapján. Épp itt az ideje, hogy ez ismét így legyen. 

- Mindannyian ezzel a céllal vágtunk bele ebbe, kedves barátom - szólalt meg a Melantha mellett ülő öreg, feje tetején kopasz férfi, akinek füle mellett hosszú, kékesfehér hajzuhatag helyezkedett el nagyjából minden irányban. Silas Tagge inkább emlékeztetett egy őrült zeneszerzőre, mint a Galaxismag egyik legbefolyásosabb nemesi családjának rangidős urára - azonban számos más famíliához hasonlóan, akik Palpatine alatt szedték meg magukat igazán, cserébe pedig kevésbé tehetséges fiaikat a Flotta kötelékébe küldték, évtizedek óta lángolt benne a becsvágy, hogy egyszer visszatérjen a hatalom közelébe. 

- Azonban - folytatta Tagge - megítélésem szerint hiba volt azt a pederaszta pojácát kinevezni Daala mellé. Az Il-Raz családban generációk óta nem volt normális ember. Ugyebár nem kell felhívnom a figyelmet arra, hogy az ifjú Camillo és nővére közti korkülönbség...

- Kérem, ez lényegtelen - vetette ellen a nemesi kör egy másik tagja, a ravasz tekintetű Armand Praji. - Mindannyiunknak megvannak a saját apró-cseprő hobbijai. Ha az Il-Razoknál ez az incesztus és a pedofilia, ám legyen. Csak az számít, hogy Camillo örökölte az apja politikai tehetségét, és velünk ellentétben neki nincsenek olyan gazdasági érdekeltségei, hogy a háttérben kelljen maradnia. Hadd vigye csak el a médiaszerepléssel járó dicsőséget és fejfájást egyaránt, mi pedig ott leszünk, amikor eljön az ideje. 

- Elég baj az, hogy Daalára kell hagyatkoznunk. Mindannyian tudjuk, hogy voltak jobb opcióink is, de maguk elpuskázták - mutatott kövér ujjával Cortezre a nemesi kör negyedik tagja, egy fiatal, arrogáns tekintetű, jól táplált alak, aki a birodalmi moffokhoz hasonló egyenruhát viselt, bár semmilyen pozíciója nem volt az örökségén és hirtelen elhunyt apja hagyatékán kívül, ami ezt indokolta volna. - Hallottak egyáltalán valamit a századosukról, akit a Commenorra küldtünk?

- Nem puskáztuk el - rázta a fejét Cortez. Nem kedvelte a felfuvalkodott Lionell Mottit, aki megítélése szerint csak a méregkeveréshez értett. Miután azonban tehetségét kamatoztatva az ölébe pottyant családjának vagyona és összes érdekeltsége, mások letorkollásán kívül csak egyetlen dolog járt a fejében - a szövetségkötés a Sithekkel, akiknek a soraiban talán jobban megtalálta volna a számítását. Cortez úgy sejtette, hogy csak a többi család bosszújától való félelem tartja vissza a gyáva Mottit, hogy mindenestül átpártoljon a Sith Egyházhoz

- A Sithek nem válaszoltak a megkeresésünkre - folytatta az admirális. - És igen, Folett százados nemrég jelentkezett be. Életben van, és kijutott a Commenorról, bár egyelőre nem tud biztonságosan visszatérni. 

- Sajnálatos lenne, ha valami baj érné a századost... - tette hozzá Vol Melantha. 

- Igen - biccentett Cortez. - Ezzel tisztában vagyunk. Ahhoz túl sokat tud. 

- Khmm... és mi a helyzet azzal a titkos bázissal az Ismeretlen Vidéken, ahová szövetségi barátaink mentek innen? Ha nem zavarok a kérdésemmel... - köhintett az asztal végén ülő, szenátori köntöst viselő kecskeszakállas, idős férfi.

- Egyelőre onnan is csak egy kósza jelentés kaptunk - biccentett Cortez tisztelettudóan Kvarm Jia felé. Az idős férfi Cortez családjának egyik oldalági házába tartozott, bár anyai ágon szoros szálak fűzték Vol Melantha legnagyobb ellenlábasaihoz, a Szövetséggel szimpatizáló Mecettikhez is. A "cosrai klub" egyik legkockázatosabb, és legeredményesebb lépése volt, hogy meg tudták nyerni maguknak a Tapani-szektor szenátorát, aki a Yuuzhan Vong háborúk óta megszakítás nélkül képviselte hazáját a Szenátusban - most pedig az Egységes Galaktika egyik mérsékelt támogatójának számított, értékes kapcsolatokkal a Szabad Szövetség frakciójában is. 

- Annyit tudunk - folytatta az admirális -, hogy a Bendő-flotta harcban állt a Sithek, a nagaiok és a Jagged Fel-féle Kéz maradványának erőivel, meg még néhány idegen fajjal. Úgy tűnik, a bázis sokkal rosszabb állapotban van, mint gondoltuk, a hajók jelentős része pedig sérült. 

- Nem könnyű beépülni a Bendő-flottába, uraim - tette hozzá Tiebolt. - Majdnem annyira összetartó népség, mint a polneyeiak. 

- Na igen, zsák meg a foltja - nevetett fel arrogánsan Lionell Motti. - Azok ketten biztosan jól megvannak egymással. 

- Emlékeztetném, hogy éppen a polneyei Doriana volt az, aki a legtöbb gondot okozta nekünk, és aki utána a maga drágalátos Sithjeinél landolt, Lionell... - jegyezte meg rosszallóan Salis Tagge. 

- És? - vont vállat Motti, aki láthatóan túl nagy intellektuális kihívásnak találta az ellentmondás feloldását. - A lényeg, hogy hányingerem van tőlük... 

- Akkor harapjon valamit - biccentett a felszolgáló lányoknak Cortez, remélve, hogy így legalább kis ideig csendben marad majd a kölyök. - A lényeg, hogy nem hagyatkozhatunk a Ramakazra erőforrásaink feltöltésében. Ha a Bendő-flotta szerez is hajókat, semmi garancia rá, hogy abból jut nekünk is. 

- És amíg nem megy le a választás, addig a Szövetség nem fog újabb fegyverkezési programot bejelenteni. Túlságosan sok pénzt ölünk bele a perem segélyezésébe, hiszen minden szavazat számít - jegyezte meg a katonák oldalán ülő egyetlen civil ruhás személy, aki kopottas szürkésbarna öltönyével úgy nézett ki, mint egy huszadrangú könyvelő. Valójában azonban ő volt az, aki a Cosra gazdasági hatalmát felépítette, és a tapanik pénzéből városokat, és a galaxison átnyúló hatalmú vállalatokat varázsolt. 

- A Cosrai Iparvállalat jól teljesít az Ön távollétében is, barátom - intett Cortez Ulrich Ivor irányába. - Már van annyi visszaforgatható forrásuk, hogy szükség esetén újabb programokra tudjunk félretenni.

- Ma lehet, hogy igen, de holnap nem - rázta a fejét Ivor. - Mind az Iparvállalat, mind az Újjáépítési Hatóság egyre erősebb konkurenciával szembesül számos piacunkon. A bűnbandák, a Sithek és a nagaiok fantomcégei, a koréliaiak, akik a mai napig alánk tesznek mindenhol... egyértelmű, felülről vezérelt állami programokra van szükség, nem csak erre a dilettáns pénzszórásra, amihez Coruscant adja az aláírást, mi pedig végrehajtjuk. Sürgősen. És ha most nem kezdjük el ezekbe visszaforgatni a meglévő tartalékainkat, hanem nekiállunk flottákat építeni... 

- Ez amúgy is irreleváns, amíg a halak fentről figyelnek minket, Ulrich... - szikrázott Vol Melantha szeme idegesen. - Nem mintha számítana... 

- Pontosan uraim. Nem számít - hallatszott a bejárat felől, mire az összegyűlt tisztek és nemesek döbbenten az ajtó felé fordultak. - Hiszen amúgy sem maguk döntenek arról, hogy hol, és hány hajót építünk. Hanem én.

Cortez és Vol Melantha arckifejezése a megbeszélés kezdete óta először ugyanolyan volt. Mind a ketten döbbenettől vegyes irigységgel meredtek a bemasírozó fehér egyenruhás tisztre, aki legalább egy fejjel magasabb volt Corteznél. A férfi mögött érkező sorhajókapitányi egyenruhás adjutáns kihúzta magát az asztalfőn álló üres szék mögött, míg a főtiszt helyet foglalt, és megvető tekintettel végignézett a társaságon.

- Ez... váratlan meglepetés, Diestl főmarsall - szedte össze magát Cortez. - Nem számítottunk az érkezésére... különösen most, hogy a Szövetség mindent ellenőriz...

- Nagy kockázatot vállalt... - tette hozzá Vol Melantha. 

- Ruhe! - csapott le az asztalra az újonnan érkezett főtiszt. - Maguk... maguk... Idioten! Schweinhunde! - a többiek összehúzták magukat a színes cosrai káromkodások hallatán. 

- Itt hagyom magukat egy kis időre, hogy felügyeljem a legújabb fejlesztéseinket... és erre tessék, mire visszajövök, Lázadók röpdösnek a bolygóm felett, maguk itt szerencsétlenkednek, és Tarkin szukája utasítgatja az egész bagázst!!

- Nem utasítgat minket... - jegyezte meg sértődötten Motti, de a főmarsall üvöltése belé fojtotta a szót. 

- Ich'hab gesagt Ruhe! Mondom, hogy csend legyen! 

Egy felszolgálólány szipogni kezdett a sarokban, mire egy másik bátorítóan megszorította a vállát. Egy légy zizzenését is hallani lehetett volna, ha lettek volna legyek a központban. De nem voltak. 

- Nem azért töltöttem az elmúlt időszakot a Knoton - folytatta a főmarsall -, hogy maguk itt szépen elbaltázzanak mindent. Sápítozunk, üldögélünk, konferenciákra járunk, közben meg a fél galaxis haderőt épít... hát nem látják, hogy pillanatokon belül háború lesz itt? És mi hol állunk? Sehol! Wir haben nichts! 

A főmarsall halványan elmosolyodott, kiélvezve a csendet.

- Ó pardon, elnézést. Azért van valamink. Van egy csomó idegen Lázadó csőcselékünk, akik ott grasszálnak a fejünk felett! Ez az! Pontosan ilyesmit képzeltünk el, amikor mindennek nekikezdtünk évtizedekkel ezelőtt, nem igaz?! Ezért csináljunk ezt az egészet! Inkompetens banda!

- Főmarsall, talán beszélnünk kellene előbb... kettesben - köszörülte meg a torkát Cortez, aggodalmasan körbepillantva. 

- Fogunk is, fogunk is, kedves admirálisom - veregette meg a másik alak vállát Diestl. - De előbb a jó hír... Doenitz kapitány! 

A Diestl mögött álló sorhajótiszt előrelépett, és egy fekete bőrkötésű dossziét tett le az asztalra. 

- Uraim, egy csatolt összefoglaló a Knot-on végzett munkánkról és a Fau-projektről. Digitális másolata nincs. Olvassák el, és utána semmisítsék meg.

A csendet izgatott pusmogás váltotta fel. 

- Mindenkivel beszélni akarok, mielőtt visszatérek a Knotra - folytatta Diestl. - Egyesével. És amikor legközelebb látjuk egymást... - hatásszünetet tartva végignézett a társaságon. - Addigra vége lesz ennek a nevetséges demokráciásdinak, Meine Herren. Ezt megígérhetem.

- Örülök, hogy itt van, Vezérem - jegyezte meg az asztal katonai végén ülő, eddig szótlan khommita, a társaság egyetlen idegen tagja, Davoo tábornok.

- Der Sieg ist unser! - emelte magasba kesselis poharát Diestl. A többiek csatlakoztak hozzá. Ilyenkor jobb volt nem vitatkozni a Vezérrel. 

- Der Sieg ist unser! Der Sieg ist unser!


-- Vége a XXXI. Fejezet 2. részének --



Comments