EGB Könyv‎ > ‎

XXX/2

Harmincadik Fejezet

Második Rész

Nagi

Edo, és általában a nagai városok nem rendelkeztek olyan hatalmas felvonulási terekkel, mint egyes bolygók, így az 500. éves alapítási ünnepség koronájának szánt díszfelvonulás helyszínét illetően is voltak kétségek. Végül azonban a császári palotát határoló széles sugárútra esett a választás, amelyet napokkal ezelőtt lezártak, hogy a dísztribünöket elkészíthessék, ezzel jelentősen megterhelve a forgalmat máshol. Már maga a műsor helyszíne is érdekes kettősséget árasztott: míg egyik oldalon a modern felhőkarcolók magasodtak, a másikon a kiterjedt és gyönyörű császári kert zöldellése gyönyörködtette a szemet. Puyi, avagy Darth Enz a torkát nedvesítve készült fel a hamarosan kezdődő eseményre a tribün közelében felállított sátorban. Hogy ne vonzzák az esetleges merénylőket, ez teljesen ugyanolyan volt, mint a több tucat másik, amelyet az útvonal mentén kikészítettek. A mai napon munkaszünet volt mindenki számára, így több százezres tömeg várakozott feszülten, aprócska zászlókat tartva a kezében, igen kicsi helyre összepréselődve.

- Építeni fogok egy nagy teret az ilyen eseményeknek - súgta oda testőrsége parancsnokának, Fujiwara Kitanónak, aki hozzá hasonlóan díszegyenruhát öltött. A császár olajzöld egyenruhát viselt, mellkasán rendjelekkel és kitüntetésekkel, aranyszínű, rojtos váll-lappal, kemény állógallérján két aranyló krizantémmal és egy hosszúkás tiszti sapkával, aminek sapkarózsájába egy gyönyörű hófehér darutollat szúrtak. Oldalán a gyönyörű aranyozott hüvelyben Kahless kardja nyugodott, fekete csizmája szabályosan visszaverte a fényt.

- Ez egy jó ötlet - bólintott Fujiwara, aki az általa ajándékozott Tenno atomi-shoku vésetes pengét viselte oldalán. - Újabban egyesek befelé akarnak terjeszkedni, a kertek kárára. Pedig a Nagy Újraformálás óta az egész bolygót használhatnánk.

- Problémát jelent, hogy a város körül mindenhol tof nyomornegyedek vannak - szólt egy hang csendesen, és ahogy odapillantottak, Kazua ezredest látták meg, aki szabvány díszegyenruhát viselt és csak a bal karján lévő kék, feliratos szalag árulta el, hogy a Kutatási és Innovációs Minisztérium (KIM) vezetője.

- Ezzel a problémával már nem sokáig kell számolnunk - jegyezte meg sejtelmesen a császár, mire érezte, hogy az összes bent lévő miniszter és tiszt tekintete rátéved. Szándékosan nem mondott többet, legalábbis egyelőre. A helyzetet egy fiatal hadnagy oldotta fel, aki a testőrségben szolgált, ugyanis vállán egy aranyszegélyes vörös szalag volt átvetve.

- T-Tennoheika - szólalt meg kissé idegesen, kihúzva magát. - Megérkezett Phennir főparancsnok!

- A nagykövetek már mind itt vannak? - kérdezte, mire egy nehézkes bólintás volt a válasz. - Leléphet!

A katona előrehajolva kihátrált a sátorból, Enz pedig az órájára nézett.

- Induljunk, uraim - mondta a császár, majd felvette darutollas kalapját az asztalról, és megindult. A miniszterek és katonatisztek pedig sietve követték. A dísztribün mögött már ott várakoztak a nagykövetek: a Szövetség nagykövete kimentette magát, így most egy súlytalan követségi tanácsos jelent csak meg; a Sithektől egy fekete köpenyes fickó jelent meg - némileg fájdalmára, hiszen számított Wenthar császárra; mellette állt a követség hapanokat megjelenítő tagja: a G'Kar nevű fickó állítólag ezt tartotta megoldásnak, amíg el nem ismerik az új hapan királynőt; a Harmadik Birodalomtól a követség több tagja még mindig itt volt; a Konföderációtól pedig Phennir és kísérete jelent meg, amibe beletartozott Asmeruról Yuri Golkov is, aki még önálló országként képviselte hazáját. Enz üdvözölte őket, míg Phennirt külön kitüntette kézfogásával. Tudta, hogy minél inkább ki kell mutatnia a barátságot a kettejük között, hiszen ennek hamar híre megy diplomáciai csatornákon, akkor pedig arcvesztés nélkül nem igen tud már egyikük sem visszatáncolni.

A széles dísztribünön jelen volt az előbb ismertetetteken kívül Doihara Kenji kancellár, Arvis Arekson külügyminiszter, Tōgō Heihachirō admirális, a flotta rangidős tisztje, Urio Sotokichi altengernagy, a különleges császári csapásmérő erő parancsnoka, herceg Kikusai Hiroyasu admirális, a császár legidősebb féltestvére, aki nemrég tért vissza a Danderonnál folyó harcokból, Serizawa tábornok, Nagumo ellentengernagy és több más miniszter és tiszt. A császár elfoglalta helyét középen, tőle közvetlenül jobbra a Konföderáció főparancsnokával, és felcsendült a birodalom himnusza, amit mindenki kihúzva állt végig, síri csendben. A hangszórók az egész városban visszhangozták a katonazenekar zenéjét, miközben a császári lobogókat a szél komótosan fújta. Mikor a himnusz véget ért, a technikusok bekapcsolták a császár előtti részbe épített rejtett hangosítót. Puyí magabiztosan szólalt meg.

- Hű alattvalók! Nagy nap ez a mai a Birodalom történetében! Ötszáz éve ezen a napon alapították meg államunkat, mely azóta is töretlenül ellenállt minden külső támadásnak és törekvésnek! Bár, mint tudjátok, alig pár napja, hogy merényletet követtek el fenséges személyünk ellen, most mégsem a gyűlöletre, hanem az összefogásra buzdítunk minden alattvalót! Küzdjetek vállvetve a Császárságért a gyárakban, a tervezőasztaloknál, az iskolákban, a csatatéren, az élet minden területén! Közös munkával, közös erővel hazánk a galaxis legerősebb államává válhat! Becsületünk, tartásunk és szokásaink megőrzésével erkölcsi fölényt élvezünk minden más faj, nép és nemzet felett! De ki meghajtja a térdét, és alattvalónkká válik, már nem ellenségünk többé! Ezt sose feledjétek! Birodalmunk ötszáz éve él és még évezredekig fog! Teikoku banzai!

- Teikoku banzai! Tennoheika banzai! - harsogta a több százezres tömeg válaszul, többször megismételve ezt. Enz enyhén meghajolt, majd hátralépett egyet, és a zenekar újra rázendített, ezúttal a császári ház himnuszára. A katonák megindultak a messzi távolban és jó pár percbe beletelt, amíg az első teljesen szabályos katonai négyzet odaért hozzájuk. Élükön gyalog, két díszes csapatzászló előtt, kivont karddal menetelt Oda Nobuhide dandártábornok, aki nemrég érdemelte ki a császár kegyet, a Palota és a város védelme során. Fejét a katonákkal egyszerre fordította a dísztribün felé, majd ahogy elhaladt, ismét előre tekintett. Az első egységek a helyőrségi egyenruhát viselték, őket követte a császári testőrség, díszes, vállon átvetett szalaggal kiegészített ruhájukban. Ceremoniális mellpáncélt viseltek, sugárfegyverek helyett yarikat cipeltek magukkal, csúcsos sisakjukon krizantémos vörös szalagot fújt a szél. Őket a császári trónteremben ígéretet kapó, azóta előléptetett tiszt vezette, Ii Katsuyori. Enz szeme sarkából Fujiwarát figyelte, aki azonban elégedetten bólintott Ii munkáját látva. Ezt az egységet még mindig a császári háznép követte: papnői ruhát viselő, vállukon átvetett íjat és tegezt cipelő nők tűntek fel: az Íjászszüzek, akik vibronyilas yumijaikkal védték a Palotát. Élükön Asaka Nagako, a császár számos unokatestvére közül az egyik menetelt. 

Ezt követték a flottakommandósok, teljesen fekete egyenruhájukkal, mire felcsendült a flotta indulója. Őket a tribünről lemaradt flottatisztek követték, akiket mind az elit hajókról és különösen a császári zászlóshajóról, a Yamatoról választottak ki. Őket a tengerészgyalogság követte újdonsült Tau taktikai páncéljában. Majd a titkosszolgálat saját kommandói kerültek sorra, a flottáétól alig elhatárolható egyenruhában. Végül a Kempeitai, a katonai rendőrség erői tűntek fel. Ezt követte a járművek felvonulása: először a kétéltű, lánctalpas, könnyű és mozgékony Tsunami könnyűpáncélosok vonultak fel, majd az MBT-ként használt repulzoros Hideyoshi senshák következtek. Ezután a Tachikawa R-1 mobil nehéztüzérség következett, amely nemrég került tömeggyártásra: az űrharcban már remekül alkalmazott hullámenergia-ágyúkat mostanra sikerült ilyen méretű járművek számára lekicsinyíteni. Ezután 97-es típusú csapatszállítók érkeztek, fedélzetükön egy-egy háromlábú állványra állított nehézsugárvetővel, és tíz katonával. A végén néhány Tenshi MCC (mobil parancsnoki állás) is elvonult, amelyek leginkább egy galaktikus ostromtankra hajaztak. 

Ezt követően minden szem az égre szegeződött, ahol vadászgépek húztak el hullámokban. Főleg Zerok, de voltak közöttük Tachikawa G4M bombázók, változatos alakzatokat kirakva. A sort néhány Sakura mélyűri vadászgép zárta, aztán megjelent a bolygót védő, másfél kilométeres Goryōkaku Űrerődök egyike is, a Shinsengumi. Árnyéka szinten az egész felvonulási útvonalat beterítette, amíg elhaladt. Utolsóként vonultak fel a segédcsapatok: a nagaioknál alacsonyabb, állatfülű és farkú, de emberszerű nekok fegyverekkel vonulhattak fel, az őket követő tof munkaszolgálatosokról azonban ez nem volt elmondható. Őket már csak a különböző nem hivatalos katonai szervezetek követték: hagyományőrzők régi felszerelésben és történelmi zászlókkal, a Kiheitai császári különhadsereg, a Dai Nagai Teikoku politikai párt saját nem fegyveres félkatonai szervezete, a Tatekai tagjai és még mások. Mintegy másfél óráig tartott a hatalmas menet, majd a hátrébb felállított tüzérségi ágyúk lövedék nélküli félperces szalvója jelezte, hogy az esemény véget ért. 

A császár és a dísztribünön állók felé meghajoltak a jelenlévők, amit ők viszonoztak, majd hátrébb léptek, megfordultak és egyesével hagyták el a helyet. A tömeg is lassan oszlásnak indult, de a közelben felállított kirakodóvásár és kisebb programok egészen az esti tűzijátékig mindenkinek kikapcsolódást nyújthattak. Enz kifújta magát a tribünről lelépve. Még sok minden várt rá a mai napon.


Bonadan

A bolygó körüli térségben sürgölődő apróbb hajók ugyanolyan forgalmat bonyolítottak, mint a Birodalom egyéb területein. Itt azonban láthatóan más volt a helyzet. A Bonadan felszíne szinte alig látszott a távolból a körülötte orbiton állomásozó, továbbá a legkülsőbb pályákon járőröző hadihajók tömkelegétől. Lévén a szektor egyik legfontosabb kikötőállomása, körülötte áttörhetetlen védelemnek kellett feszülnie. A bolygóra lépő hajókat tüzetesen átvizsgálták, utasaikat leellenőrizték, s e szakszerű procedúra után a beutazók kénytelenek voltak a néhány Golan állomás egyikében hagyni hajóikat, és az ott rendelkezésükre bocsátott siklókkal lépni a felszínre. Erre az elővigyázatosságra a kiszámíthatatlan esőzések és az állam legfontosabb import-export műveleteinek biztonsága miatt volt szükség. Nem beszélve arról, hogy a vongformálás miatti újjáépítések még javában zajlottak a bolygón.

A hiperűrből kiszakadó, megtépázott ISD II-es csillagromboló egymagában érkezett, s jövetele szinte fel se tűnt az őt körülvevő hajók tömkelegében. Az óriáscirkáló jobb és bal oldalán a Harmadik Birodalom flottaparancsnokságának címere díszelgett, egy sötétvörös kör, ami egy másik, ami egy másik körben volt benne, ezzel is jelképezve az eszmét, miszerint az állam a Galaktikus Birodalom jogutódja, ami pedig a Galaktikus Köztársaság jogutódja. Ezt a jelet pedig két keresztet formázó villám szelte ketté. A jelkép alaposan meg volt kopva, ennek ellenére jól látszott a lényeg. Kétség sem férhet hozzá, hogy hasonló szimbólumot csak a tizenkét flottaparancsnok zászlóshajója viselhet.

Ysaen jai Dergast főadmirális azon vezérek közé tartozott, akik afféle kívülállóként kerültek bele Lord Brodrig birodalmának hadseregébe - ennélfogva egyik legbizalmasabb szövetségese volt. A szürke eminenciás ugyanis sohasem bízott a katonai gépezet uraiban, csakis azokban, akik valamiféle szolgálatot tettek neki - vagy ő segített rajtuk - , olyan vezetőkben, akiket a Birodalom bürokráciája nem zavarhatott meg, nem érhetett el, és akiket nem érdekelte más, csak az adósságuk megfizetése, vagy csupán a harcnak szentelt szolgálat. A kívülállók sokkalta megbízhatóbbak voltak számára, mint bármelyik akadémiát végzett flottatiszt.

Dergast, aki valaha a Kalee bolygó egyik legnagyobb harcosa volt, még Palpatine császár uralma alatt kötött szövetséget a birodalmi adminisztrátor Brodriggal, aki már akkor is mindig a feje után ment, és mindig azt hangoztatta, hogy a császár előbb vagy utóbb el fog bukni. Dergast neki köszönhette azt, hogy a Kalee még most is létezik. Palpatine Lord Vaderrel akarta megbüntettetni a népét, s Lord Brodrig volt az, aki elterelte a császár gondolatait eme aprócska problémákról. A kaleesh harcos azóta is igyekezett megvédeni a hadúr birodalmát, nem beszélve arról, hogy az egész élete a harcmezőn zajlott.

A parancsnoki hídra lépvén a Blade legénysége vigyázzba vágta magát, és bár Dergast nem viselt egyenruhát, csupán saját páncélját és egy rangjelzést, ugyanolyan tisztelettel bántak vele, mint bármelyik másik flottatiszttel. A híd közepén már várta őt egyik új szárnysegédje, egy rendkívül jól kvalifikált zászlós, aki Sartre parancsnok cirkálóján szolgált az utóbbi időben, és rendkívüli reputációval rendelkezett. Etti hadnagy a fekete hajú férfivel társalogva várta őt. A két tiszt szembefordult a kaleesh-sel, aki magasan fölébük tornyosult. 

- Uram - tisztelgett Etti. Az alacsony termetű, nem feltűnő főhadnagy termete ellenére félelmetes harcosnak bizonyult - mármint emberhez képest, gondolta Dergast - , és nagy tiszteletnek örvendett. Becsvágyát csupán józan esze múlta felül, a főadmirális már-már barátként tekintett az Eriadun született férfira. - Megérkezett az utánpótlás - pillantott a zászlósra.

- Veyron Dangelis, admirális úr - tisztelgett a férfi.

- Rendkívül jókat beszélnek magáról, zászlós - mondta Dergast. - Itt az ideje, hogy bizonyítson - mutatott előre. A Blade irányába egy feketével bevont SS Protector romboló kúszott éppen. - Tárgyalásunk lesz, én pedig nem vagyok a szavak embere. El fog kísérni. Etti, magáé a hajó.

Dangelis a kaleesh nyomába szegődött, s hamarosan a hangárban jártak.

A Protector széles tárgyalótermében olyan félhomály uralkodott, hogy csupán a központi holoterminál világította meg az arcokat. A pultot körbeálló tiszteken szinte mind fekete egyenruha feszült, s Dangelis kissé furcsának érezte magát a fejvadásznak kinéző Dergast társaságában. Ennek ellenére azonban észrevette, hogy az SS és a flotta parancsnokai félelemmel vegyes tisztelettel pillantanak néha a főadmirális felé, aki rezzenéstelen arccal bámulta az előttük kikörvonalazódó, életnagyságú holoalakot. Lord Brodrig előre felvett tartalékparancsa ostorcsapásként hangzott a teremben.

- Itt az idő. Ded-hatvankilences procedúra, azonnal végrehajtandó - azzal a kép elenyészett.

Az egyik megviselt arcú katona elsietett, miután felettese bólintással jelzett neki valamit. A vörös csíkos SS tiszt, akinek egyenruhája kissé eltért társaiétól, szólásra emelkedett.

- A Vezér a Szenátus jóváhagyásával aktiválta a parancsot - jelentette be a férfi. Dangelis felismerte a tisztet, hiszen alaposan áttanulmányoztatták vele a vezetők névsorait. Rimmel Nagyvezér volt az, az SS legfőbb parancsnoka. - A Harmadik Birodalom kevés hajóval rendelkezik ahhoz, hogy megvédhessük magunkat akár a Yuuzhan Vonggal, akár egyéb külső fenyegetéssel szemben. A fegyverkezést mielőbb meg kell kezdenünk.

- Fel kell futtatnunk a KGD termeléseit - vette át a szót egy másik parancsnok.

- Az Aratech ziosti képviselőit ide kell költöztetni - állapította meg Dergast. - Továbbá a többi nagy konzorcium gyárait újraindítani. Maga is beleszólhat, zászlós, most maga a szárnysegédem - mondta halkan, hogy csak Dangelis hallhassa a hangját.

- Összehívok egy sürgős ülést - mondta Rimmel. - A Szenátus és a Képviselőház a Ziostot javasolja, tehát oda küldünk néhány embert. De ez csak formalitás, uraim, mi magunk foglalkozzunk az igazán fontos dolgokkal. Indítsuk be a gyártást!

- Az új projekt tervei készen állnak - lépett elő egy remegő hangú, vékony, öreg givin. A csontvázszerű férfi alacsony volt és görnyedt, szemeiben villogó értelem sugárzott. - Mindössze egy utolsó módosításra van szükség.

- Dredan'thur mérnök úr - szólt közbe egy magas, felvezéri rangjelzést viselő nő. - Biztosíthatjuk, hogy megkap mindent, amire szüksége van. Kérvényezem, hogy én magam felügyelhessem az építkezést, és ezen projekt végbemenetelét.

- Az engedélyt megkapja, Ystiss - bólintott Rimmel. - Dergast admirális! Ön mostantól SS pozíciót is betölt, mint Felvezér. A flottáját kiegészítem, s miután itt befejeztük, önnek végre kell hajtania a Vezér egyik speciális feladatát. Ha hazaérkezik, azonnal értesíti magát, és kapcsolatba lépnek. Addig azonban önre bízom a határvédelmet. 

- Még több plecsni - mormogta az orra alá a kaleesh, miközben a tisztek már egyéb újdonságokról fecsegtek.

- Nem tudom, hogy ki ajánlott be önnél - szólalt meg halkan Dangelis, érdektelen hangtónussal és órák óta először, ahogy körülöttük a vezérkar eszmecseréjét folytatta a fegyverkezésről -, de talán nem azon kvalitásaimat ecsetelte, melyeket ténylegesen birtoklom is.

Körbenézett az egybegyűlteken, s az igazat megvallva esze ágában sem lett volna közbeszólni, ha nem ezért lett volna most a köreikben. Egy cseppet sem volt megfélemlítve a hatalmasok között, őszintén szólva soha senkinek és semminek nem sikerült, a maga későközép tizenéves korában semmi érdeklődése nem volt bizonyos dolgok iránt. Elképzelése sem volt arról, hogy miért éppen olyasmiben kellett bizonyítani feletteseinek, melyben semmi tapasztalattal nem rendelkezett. Nem érzett itt elhangozni semmiféle taktikai vagy stratégiai elgondolást, mindössze földhözragadt gondolkodásmódra utaló javaslatokat és kijelentéseket. Rimmel részéről kiváltképpen meglepte a hozzáállás, s komolyan jónak látta átgondolni, hogy felér e mindazzal valójában, amit eddig róla tudott.

- Nem értek a hadi politikához és a gazdaságtanhoz - tette hozzá fanyar komorsággal, mielőtt a kaleesh válaszolt volna iménti, befejezetlen kijelentésére - De mivel ezt kívánja, hadd fűzzek hát hozzájuk egy s mást.

Azzal megköszörülte torkát, s mind rangban, mind termetben eltörpülése ellenére előrelépett, egyenes és fegyelmezett tartással. Ez legalább azt elérte, hogy ne szólaljon meg valaki ismét a pillanatnyilag beállt csendben, s mondjon még valami szűklátókörű kommentárt. Nem mintha magát tapasztaltabbnak, vagy bölcsebbnek érezte volna bármelyiküknél, de az elmúlt percek után egy valami mégis kaparni kezdte belülről: hogy talán intelligenciából esetleg több adatott meg neki, mint egyeseknek?

- Tisztelt uraim... - mondta elegendően hangosan ahhoz, hogy parancsnokán kívül más is jól hallhassa, s megrántotta kesztyűjét - nem vagyok egy bőbeszédhez szokott katona, s ez nem is tartozik a zászlósi szaktudásom közé, de felsőbb parancsra kénytelen vagyok közbeszólni a témába.

Igazított haján, s miután megkapta a formális engedélyt a folytatásra, így is tett. Arckifejezése jól mutatta belső érdektelenségét a dolog iránt, ám ugyanakkor ott lappangott a félelem hiánya is, mely segítette gondolatai problémák nélküli kiejtését.

- Főadmirális úr - sandított fél szemmel a mellette állóra - miért a nagy bizalom a jelenlegi biztonságban, hogy egy helyen tartsanak vállalati képviselőket? A kevés történelmi háttértudásom azt sugallja, hogy akármennyire lehetett képzett az őrség, vagy fejlett a védelmi rendszer, a megfelelő bérgyilkosoknak mindig könnyű dolguk volt, amikor célpontjaik is együtt voltak.

Flegmán hümmögött, de nem engedett meg magának vigyort, az efféle arckifejezések csak komolytalanságot sugalltak volna, vagy ok nélküli elégedettséget, melyektől mentes volt, jelenleg mindenképpen. Szemét lehunyta, s karjait összefonva mellkasa felett folytatta.

- De van ténylegesebb észrevételem - legyintette le a témát, mielőtt a kaleesh félreértelmezhette volna kritikáját, s rosszul reagált volna (főképp, hogy inkább csak a többieken volt mit korrigálni) - Felvetődött, hogy az erőink száma nem elegendő a rendszereink biztosítására, ez valóban így van? Azt hiszem, de önök csupán a számokról beszélnek minduntalan, új komplexumokról és gyártási iparvidékekről, s ezekbe invesztálnak. Az erőink nem tudják biztosítani a Birodalmat, mondják önök. De hol van itt szó hadtudományról, katonai kiképzésekről, felszerelésekről és modernizációról? Pazarló őrszolgálatokat teljesítő, elavultfélben levő csillaghajóink vannak ezerszám, melyeket fel lehetne szerelni modern radarokkal, reaktorokkal, fegyverekkel és pajzsokkal... nem beszélve az alaposabban kiképzett legénységről. Nem lenne jelentősebb anyagi spórolás, ha először feljavítanánk mindazt, amink van és csak utána gondolnák át azt, hogy friss egységeket gyártsanak le? 

- Hol van egy szakasz közkatonánk féltucat trandoshai zsoldoshoz képest? Nem csupán fegyelem és egyenruha kell az embereknek, változatos felszerelés, tapasztalat és kreativitás is, mert különben ha netalán ostoba parancsot kapnának, ostobán végre is hajtanák azt. És a speciális erők? Nem attól lennének speciálisak, hogy behatóbban tanulmányozhatják más fajúak taktikai alkalmazásait és így hazai terepükön is felvehetnék velük a harcot? Igen, az akadémiáink nem adnak elég fogalmat a katonáknak arról, hogy mire is számíthatnak, még ha nincs is valamire akkor éppen kilátás. Itt mindenki számokról beszél és flotta tömeggyártásról, miért nem fókuszálnak új technológiai megoldásokra, ellátmány és hadianyag termelésre a katonák és legénységek számára, s a jelenlegi állományunk átképzésére? Egy praktikusnak rohampuska hasznosabb hat másiknál, melyeket csupán azért gyártanak, hogy legyen. És a logisztika ismét, amihez értenem is kell. A katonáknak szüksége van jobb és több hadtápra, s tartalékra nem kevésbé. Hajókra, melyek gyorsan és észrevétlenül eljuttathatják hozzájuk, akár ellenséges vonalak mögé is. Miért nincsenek transzportjaink álcázóberendezéssel felszerelve? Nem feltétlenül több hajó és katona kell, hanem jobb hajók és képzettebb személyi állomány, s elsősorban a jelenlegiek fejlesztése. Így látom laikus szemmel, a döntések és átgondolások az önök asztala, mindössze hozzászóltam a Főadmirális úr utasítására. Az én asztalom a szolgálat egy hadihajó fedélzetén.

Megigazította hajfürtjeit, majd biccentett és hátralépett, kezeit összekulcsolva maga mögött. Megtette, amiért idejött, de semmi köze nem volt hozzájuk és köreikhez.

A teremben beálló csend lett úrrá, miután az ifjú zászlós befejezte mondókáját. A férfival szemközt álló Ugrod Felvezér elfintorodott képpel, szinte megvetően pillantott rá, aztán a társaira. Végül intett a teremben állomásozó őröknek, akik közrefogták a férfit.

- Elvezetni! - utasította őket Ugrod.

- Állj - parancsolta a Dangelis mellett álló kaleesh. Dergast admirális hangjára Ugrod hátralépett egyet. Az egyenruha nélküli harcos jól ismerte a társait, s nem okozott számára nehézséget a kezelésük. - Dangelis zászlós csupán az észrevételeit osztotta meg velünk. egy ilyen értékes embert értelmetlen elpazarolni.

- Úgy van - helyeselt Ystiss Felvezér. A nő mosolyogva tanulmányozta a fiatal zászlós arcvonásait. - Beképzeltsége a tudatlanságával vetekszik. Hadd világosítsuk fel. Amint az előbb említette, fölösleges egy helyre gyűjtenünk a gyárainkat. Viszont ki beszélt itt arról, hogy az Aratech vállalatain kívül bármelyiket is a Bonadanra költöztetjük? A cég azért nem maradhat Zioston, mert ez egy SS akció, ennélfogva itt mi titkos diplomáciával járunk el. Gondoljon csak bele, mennyire lenne feltűnő, ha a főváros egén száz és száz tehercirkáló szállítana hadianyagot? A másik dolog a modernizáció kérdése. Ezt is információk híján vetette fel, Dangelis úr. A Corporate-szektor nem valamiféle egy évtizedes államalakulat, tekintve, hogy a Világok Szövetsége hét éve alakult - nem-nem, azok csak nevek. Lord Brodrig és mi néhányan - pillantott Rimmelre és Dergastra, aztán egy fekete egyenruhás, Veyron számára ismeretlen tisztre - , már Palpatine idejében igyekeztünk felfegyverezni a galaxis ezen szegletét. Azóta tart ez a dolog, fiam. Talán úgy gondolja, nem tettünk meg mindent a kiaknázható erőforrások felhasználására, és a fejlesztésre? Fogadni mernék, a legénységünk ugyanolyan képzett, mint a birodalmi rohamosztagosok anno. 

- Ön nem élt ezekben az időkben, s fiatal korából arra következtetek, hogy nem járta végig a tisztképzőt - tette hozzá Rimmel barátságosan. - A kiképzésünk nem hiányos. Zászlós, nekem úgy tűnik, a magáé viszont igen. Engedetlen katonákat nem tűrhetünk a hadseregnél. 

- A védelmi hajók kivonásához visszatérve - vette át a szót Ystiss -, egetverő ostobaság lenne elmozdítani őket, és védelem nélkül hagyni a Birodalom határait. A technikai fejlesztésekről pedig - fordult a másik tiszt felé, akinek Veyron nem tudta a nevét - K1-DDR?

- A fejlettségünk pont olyan jó, amit megengedhetünk magunknak - felelte a K1-ként megnevezett SS tiszt kissé színtelen hangon. - Ennek példája... nos, vagyok jómagam, akár. A flotta rendelkezik új fejlesztésű hajókkal, továbbá álcázóberendezéssel felszerelt csillagrombolóink is vannak, amiket legfőképp az SS használ, de ez nem törvényszerű. Biztos vagyok benne, hogy a maga új szolgálati helyszíne, a Blade is fel van szerelve hasonló csodákkal - pillantott Dergast felé, aki bólintott.

- Tehát mindent összevetve - tárta szét kezeit Rimmel - , egyetlen lépés maradt, mégpedig a Vezér által életbe léptetett parancs. Új zászlóshajók tervei, új fegyverek, felfejlesztett háborús eszközök gyártása. És meg kell értenünk, miről van szó, mielőtt szűk látókörűnek bélyegzünk valakit.

- Amíg cseverészünk, lerohannak minket - dörmögte közbe Dergast.

- Egyetértek - felelte Rimmel. - Megkapták a feladataikat, lássanak hozzá! - azzal sarkon fordult, és visszament oda, ahonnan jött. 

Amíg a tisztek szétszéledtek, Dergast maga mellé intette Veyront, és elindultak a főhangárok felé. A kaleesh elégedetlen volt. Különös módon tetszett neki, amint Dangelis kioktatta a társait, és őt. Bátor legényt szerzett magának. Remélte, nem lesz engedetlen a harcmezőn, s bár ő mindig meghallgatta emberei véleményét, voltak olyan pillanatok, amikor gyorsan kellett cselekedni. Akkor pedig nem habozott volna késlekedés nélkül megölni őt, ha útban van. Ennek ellenére remélte, hogy erre nem kerül sor, s úgy gondolta, Dangelis zászlósra több vár, minthogy egyszerű zászlós maradjon. Annak ellenére, hogy a vezetőségben igen kevés kívülálló volt, mint jómaga és Kadder, Ysstis és Rimmel egy életen keresztül katonák voltak. Sőt, Dergast azt is tudni vélte, hogy mielőtt Rimmel Brodrig szolgálatába állt volna, egy bizonyos Darth Sordis nevű Sith Lordot szolgált. De ez már nem számít.

Beléptek a siklóba, ami elindult a Blade irányába. 

Dangelis szívesen vágott volna értetlenül bamba képet a tisztikar ellenvéleményére, de nem ilyen ostoba helyzetben kívánta lelni halálát, s inkább acélos tekintetét fenntartva tekintett mindig az éppen hozzá szólóra. Számtalan tény felett siklottak át egyszerűen, s az őt beképzeltséggel vádoló Felvezér csak még beképzeltebbnek tűnt, mint amilyennek valószínűleg ő látta. Nem mindennapi élmény volt szembesülni a vezérkar tagjainak valódi arcával, s csupán egyetlen személlyel érezte úgy, hogy erről még érdemes lehetett beszélni. Így hát továbbra is a protokollnak megfelelő testtartásban kivárta az események lefolyását, s felettesével együtt távozott a siklón. Ekkor érezte elérkezettnek az alkalmat megosztani vele tapasztalatait a feladat és annak végrehajtását illetően, elvégre egyébként is evaluálnia kellett utólag minden megbízatást, így ezúttal is, ugyan csupán szóban, de így tett.

- Főadmirális úr, engedelmével most tenném meg az önértékelésem a rám bízott feladatában való végrehajtással - mondta katonásan, de csupán abban a helyzetben folytatta, amennyiben ez a kaleeshnek nem volt ellenére.

- Engedelmével... - kezdett bele pozitív reakció esetén - úgy vélem, hogy nem követtem el pontatlanságot az okfejtésemben és a katonai protokollt sem szegtem meg valamennyi pontban. Én a flotta tartalékállományában levő hajók állapotáról tettem jelentést, s erre mindennek elején rámutattam, ahogy arra is: nem rendelkezem elegendő szakértelemmel a témában, a tisztelt vezérkari tagok ezzel szemben átsiklottak mindez felett. Emellett mindennek nem szabadna érintenie képességeimet parancsok végrehajtásában: egy katona véleménye nem befolyásolja tetteit és feletteseivel szembeni engedelmességét, soha nem árulnám el a Birodalmat és azt, amire mindannyian felesküdtünk. Az egységek parancskövetése sem a vezérkari irányelvek megtagadásán alapszik, hanem hogy egy adott helyzetben egy momentáris felettesi parancs mennyire illeszkedik az eseményekhez. Egy katona kötelessége választani: vagy teljesíti a helytelen alparancsot és feláldozza vele a hadműveletet, vagy megfelelően cselekszik a hadműveleti irányelveinek megfelelően, elősegítve a sikert és ezt felelősségre vonás esetén törvényszék előtt tisztázza. A szavaim szintén nem utaltak arra, hogy egy teljes vállalatot értelmeztem úgy, mintha idehelyeznék, én az önök által említett vezetőségi tagokról beszéltem a megbeszélésükből rendelkezésemre álló információk alapján. 

- Ön emellett látta az adataimat, ugyan fiatalon kerültem az akadémiára, teljesítettem mindazon követelményeket, melyeket mások is és részt vettem műveletekben a hajóm fedélzetén, de éppen emiatt aggódok. Ugyanis nem értek egyet Rimmel Fővezérrel, s ahogy Ystiss Felvezér is rámutatott: a kiképzésem hiányos volt, s ez így igaz az állomány nagy részére. Rimmel Fővezér akaratán kívül is alátámasztotta, mikor minket a birodalmi rohamosztagosok képzettségéhez hasonlított. Ön is tudja, hogy a yavini csatát megelőző évekre az állomány már nagyrészt hiányosan képzett katonákból állt, a képzett klónkatonák ellenében. Mi több, a Spaarti-klónok állománya siralmas minőségű volt a régiekkel ellentétben. Inkább referált volna elődünk, a Maradvány náluk jobban képzett állományára, mégsem tette... miért? S ha a technológiát is hasonlítanánk, aggódom amiatt, hogy bármily grandiózus konstrukciónkban nem létezik-e valami apró hiba, mely annak könnyed elpusztulásához vezethet? Rossz kiképzés, hiányos tervezés... Endor, vagy éppen Byss. Uram, az ő rögtönzött válaszaik mindenképpen felkészületlenebbek voltak az én rögtönzött véleményemnél. Engem azért tüntettek ki, mert krízishelyzetben képes vagyok gyorsan és helyesen, ha nem, akkor rugalmasan, mintsem tévesen, vagy statikusan reagálni. Amennyiben büntetése nem foszt meg a lehetőségtől, idővel talán tetteim is alátámaszthatják.

Kerülte a rámutatásokat és a vádaskodást, s jobbnak látta nem kimondani, hogy ha már a vezérkari tagok képtelenek voltak megkülönböztetni egy nőt egy férfitól, akkor vajon nem e csupán a Dergasthoz hasonlók és maga Lord Brodrig tartották össze tekintélyükkel és szaktudásokkal a Birodalmat, a rangjukhoz nem méltó tisztek ellenében?

Dergast különös tekintettel mérte végig Dangelis zászlós kivörösödött arcát. Az ambíciózus ifjú katonának tökéletesen igaza volt. Igaza volt abban, hogy a kiképzés már korántsem a régi, de a kaleesh azt is tudta, hogy ezen képtelenek változtatni ezekben az időkben. Nem szándékozott megbüntetni a társát, csupán azért, mert másképp lát néhány dolgot - talán jobban - , és nem fél kimondani a véleményét, ami végül is építő jellegű. 

- Valóban, nem a szavaink, hanem a tetteink mutatják meg, kik vagyunk - bólintott végül. - A Harmadik Birodalom nem büntet azért, mert kimondod, amit gondolsz. Ne tévesszen meg ennek a sok bürokratának a szájlebegtetése. Nyilvánvaló, hogy nem tudjuk ellátni magunkat rendesen, de nem is fogjuk, ez van, ezt kell szeretni. Ha fegyverkezni akarnak, az nem rossz dolog, de amúgy... Rajtam kívül, bármit is gondolsz, Ystiss és Rimmel, továbbá Kadder ugyanolyan állásponton vannak, mint te. 

- Nekem nem úgy tűnt - felelte Dangelis.

- Persze, hogy nem. Mit gondolsz, meddig maradhatna Rimmel a posztján, ha hangoztatni kezdené a többinek, hogy mit nem csinálnak jól? A Vezér tartja össze ezt a régiót, és néhányan azon vagyunk, hogy segítsünk neki. De mindjárt megérkezünk - pillantott az elsötétülő ablakokra. Kissé meglepődött, amikor a hangárban egy vékony férfi várta, aki Brodrig követeként mutatkozott be.

Néhány perc elteltével Ysaen jai Dergast türelmetlenül járkált a parancsnoki központ alatti megfigyelőszobájában. A vele szemközti falat üveglap helyettesítette, mert a kaleesh megnyugtatónak érezte az űr látványát. Ha kinézett, nem békét, hanem táguló és zsugorodó csillagokat, felrobbanó gázóriásokat, napokat látott. Bolygók, egész rendszerek pusztulását és születését, örökös harcát a természettel. Háborúkat, amelyek még be sem következtek, csatákat, amik jelenleg is dúltak valamelyik távoli rendszerben. Lord Brodrig különleges ügyvivője - valamiféle ágrólszakadt küldönc, de hivatalos és Dergast személyes kódjaival - egyből három feladatot bízott rá, s a flottaparancsnok azt sem tudta, melyiket ítélje fontosabbnak. Először is, el kellett jutnia az Ossusra. Remélte, a Sith Birodalom még nem kebelezte be a jediket... kár lenne értük. 

A flottája most már a Blade mellé rendelt öt SS Protectorból állt, amik átalakított ISD I-esek voltak. Hosszabb, elnyúlt testükkel és fekete borításukkal szinte láthatatlanok voltak a galaxisszéli, csillagtalan űrrel a háttérben. Emellett még ott voltak a saját hajói, amiket a Yuuzhan Vonggal való összecsapás után rendelt - négy felturbózott ISD, a szokásos transzportkísérettel együtt. Szerzett két darab Interdictort, továbbá néhány ősrégi Victory-osztályú cirkálót. A flottát kiegészítette még pár koréliai korvett, amiket nem túl rég szereltek fel használatra, s bár kopottak és régiek voltak, a megfelelő legénységgel hasznos eszköznek bizonyultak, s még mindig bírtak annyi ütőerővel, hogy a flotta szerves részét képezzék. 

Dergast éppen arra várt, hogy a legutolsó hajó is bejelentkezzen. Nem szeretett a hídon tartózkodni utazások alatt, inkább lejött a lakosztályába edzeni, hogy karbantartsa öregedő testét és reflexeit. Most is éppen egy V-ös jelzésű kiképződroiddal küzdött, amikor a fiatal tiszt belépett a terembe.

- Uram, a flotta indulásra kész - jelentette.

A kaleesh éppen két darabra törte a droidot, amikor bólintott. 

- Indulás!

Éppen érezte, amint a Blade meglódult, és a hiperűrbe lépett. Dergast rábízta Dangelis zászlósra, hogy figyelmeztesse a Jedi Tanácsot az érkezésükről, továbbá utasítsa a flotta parancsnokait, hogy csupán az álcázómezővel rendelkező hajók közelíthetik meg a jediket, tekintve a szomszédságukban lélegző Sith Birodalom technikai fejlettségét. A kaleesh nem szerette volna, ha a Sithek felfedezik őket, amint épp a jedikkel próbál egyezkedni.


Corporate Hivatalos Közlöny és Hírverő

[nyilvános Holonet csatorna híradás]

Állami közlemény

Mától a Harmadik Birodalom Kongresszusa fölött egy, a Yuuzhan Vong fenyegetés miatt létrehozott sürgősségi kormány, a Lordok Tanácsa veszi át a döntésjogi hatalmat. A gyorsabb és hatékonyabb reagálás háborús időkben elengedhetetlen, ezért szükségesnek tartjuk a fent említett szervezet tizenkét tagjára bízni a kormányzást - egy bizonyos meghatározatlan időre. 

A Lordok Tanácsa olyan szenátorokból és képviselőkből áll, akik bizonyították hűségüket a néphez. Az alábbiakban felsoroltatnak ezen ideiglenes uralkodók:

Lord Dorwin, a Kongresszus elnöke

Lord Kamble, a Ziost-rendszer szenátora

Lord Melchett, az Ammuud-rendszer képviselője

Lord Agis, a Corporate Szektor központjának szenátora

Továbbá Lord Ethis, Lord War, Lord Tissia, Lord Lehol, Lord Astins, Lord Fern, Lord Sara és Lord Gümbl szenátorok.

A Tanács élén továbbra is Lord Brodrig tölti be az elnöki posztot.

Eljött az idő a megerősödésre! A bürokrácia pókhálói nem bonyolultak többé! Éljen a Birodalom!

Vezérház, Belső Iroda

Ellenjegyezte: Aristor belső titkár, sk.


Államközi üzenetek

[Diplomáciai Holonet csatorna üzenetváltás]

Üzenet a Jedi Lovagrendnek

- titkosított -

Küldő: Harmadik Birodalom

Tisztelt Jedi Lovagrend!

A galaxisban kialakult feszült helyzet és a Sithek egyre nagyobb agresszivitása miatt szeretnénk Önökkel tárgyalásokat folytatni. Küldöttségünk hamarosan megérkezik Ossusra, Dergast főadmirális vezetésével és flottájával kísérve.

Veyron Dangelis zászlós - ideiglenes megbízott, Dergast főadmirális által, sk.

...

Üzenet a Harmadik Birodalom képviseletének

-- titkosított -- 

Kézhez kapja: Dangelis zászlós, Dergast főadmirális megbízottja

Megkeresésüket köszönettel fogadtuk, a Jedi Lovagrend egyetlen galaxisbéli állam békejobbját sem utasítja el. 

Az Ossus körüli biztonsági helyzetre való tekintettel kérjük, látogatásukat a legteljesebb diszkréció mellett bonyolítsák le. 

A Jedi Tanács képviselői tisztelettel fogadják küldöttüket az Ossuson.

Hitelesíti:

A Jedi Tanács képviseletében,

Tionne Solusar mester



Bastion

- Hát ha valami hiányzott, kedves barátom, amíg távol voltam, akkor az a maguk canar-ja - kortyolt bele elismerő arckifejezéssel az italba a főkormányzó, miközben saját asztali fiókjából egy hasonló méretű, de eltérő színű folyadékot tartalmazó üveget húzott elő és tolt vendége elé. 

- Ahogyan nekem az Ön kesselije - biccentett az asztal átellenes oldalán helyet foglaló vendég, és csontos kezével nekilátott lecsavarni az üveg kupakját. 

- Egészségünkre - emelte fel a poharát a főkormányzó, és hosszú idő után egy percre elengedte magát, hogy kiélvezhesse azt, ami egy veterán harcosnak a legnagyobb örömet okozhatta (mármint a twi'lek masszőröket nem tartalmazó örömök közül) - a jó társaságot és a jó italt. 

Enabran Tain és Tierce főkormányzó ugyanolyan ütemben húzták le méregerős italaikat, majd elégedetten biccentettek. 

- Úgy hallom, van néhány problémája, Főkormányzó - mosolyodott el halványan a kardassi Nagyúr

- Az én problémáim pedig ugyebár az Ön problémái is, kedves barátom - értett egyet Grodin, miközben kibámult az egyszerűen, a régi Birodalomra oly jellemző militáns divat szerint berendezett irodája ablakán. Az ESB Flottaparancsnokságának épülete a bastioni Császári Palotával szemben állt, amelyet annak a komplexumnak a helyén húztak fel a Sith építészek (és az Egyház jóvoltából munkára rendelt rabszolgák és hadifoglyok), melyben Jagged Fel balsikerű koronázási ceremóniája végén az akkori vezető elit jelentős része elpusztult... a Birodalmi Maradvány pedig az új Egyesült Sith Birodalom integráns részévé vált. 

A főkormányzó mégis úgy döntött, hogy átmeneti irodáját a katonai szárnyban rendezi be, és nem az új Palota hatalmas, Sith motívumokkal ékesített oszlopcsarnokairól nyíló folyosóinak egyikében. Szeretett közel lenni az egyenruhásokhoz... és nem csak azért, mert egész életét katonai környezetben élte le - a tiszt uraknak és asszonyoknak ugyanis nem ártott egy kis felügyelet sem. 

- A távollétében megerősítettük a szervezetünket, de attól tartok, az ellenlábas politikai frakciók is egyre erősebbek és szervezettebbek - magyarázta Tain. - Csak idő kérdése, hogy a hapanok, a hatalomból kiszorult egyháztagok és a maradék befolyásukat féltő, itteni hátterű főtisztek egymásra találjanak ahelyett, hogy a koncon marakodnak.

- És akkor a commenori üzleti körökről és a nagaiokról még szót sem ejtettünk - biccentett Grodin. - Ezért is fontos, hogy személyesen beszéljek a muunokkal. Meg kell teremtenünk egy tökéletesen megbízható, császárhű vezető elit gazdasági alapját is, bár én nem sokat konyítok az ilyesmihez... mindig is irritáltak a bankárok. 

Tain sokat tudóan elmosolyodott. 

- Ha jól tudom, teljes felhatalmazásunk van az Uralkodótól. 

- Ez az egy szerencsénk és az ütőkártyánk is - értett egyet Grodin. -, amíg a Nagyúr bizalmát élvezzük, gyakorlatilag bárkire lecsaphatunk a Birodalmon kívül és belül. 

- Csak aztán tényleg oda üssünk, ahová Őfelsége óhajtja... - hunyorított Tain.

Grodin egyetértően köhintett. Maximálisan megbízott a kardassiban. A Bastionon töltött ideje alatt ismerkedett meg a közeli Kardass-rendszer biztonsági szolgálatának urával, és hamar rádöbbent, hogy érdekeik közösek - így teljes mértékben támogatta az Obszidián Rend új vezető elitjének terjeszkedését a birodalmi politikai körökön belül, bár a legtöbb esetben távol tartotta magát az ilyesmitől. 

- Mit gondol a Yuuzhan Vong invázióról? - fordult néhány másodpercnyi csönd után Tainhez. 

- Valami oknál fogva nem támadnak minket... holott nincs tudomásom arról, hogy megállapodtunk volna velük... - morfondírozott Tain. - Ennek pedig csak két oka lehet... vagy túlságosan gyengék ahhoz, hogy a kisállamokon és expedíciós hadtesteken kívül egy komolyabb ellenféllel is próbálkozzanak, vagy Őfelsége tud valamit, amit még mi sem...

- Akármelyik verzióról is van szó, én egyelőre inkább lehetőséget látok bennük, mint veszélyt - biccentett Grodin. - Lekötik a szomszédainkat, így közben a saját katonai céljainkra koncentrálhatunk. Ami pedig ezeket illeti…

- Dorja Égi Marsall egyik csalódást okozza a másik után, tudom - nyugtázta Tain. - De már a látóterünkbe került, és amint elegendő bizonyíték gyűlik össze, nem fogunk habozni.

- Sajnos a Rochenál zajló konfliktus miatt kevesebb hajónk marad az Ossus ellen... - morfondírozott a főkormányzó. - Blokád alá vonhatjuk a jediket, de egy mindent elsöprő támadáshoz annyi hajót kellene átcsoportosítani, hogy bizonyos határszakaszok védelme meggyengülne. Különösen, ha váratlan helyről kapnak erősítést, pont úgy, mint a verpinek. 

- Nos, ez az, amiben talán segíthetek - Tain a köpenye zsebéből egy újabb fiolát húzott elő, a főkormányzó kérdő tekintetét látva azonban elmosolyodott, és megrázta a fejét. 

- Nem, ez nem az, amire gondol, Főkormányzó. Ez egy minta... a Nirauannál bevetett biokémiai vegyületből. 

A főkormányzó, bár sok borzalmat látott veterán harcos volt, egy egészen aprót hátrahőkölt. 

- És ez... biztonságos?

- Ez egy deaktivált verzió, csak laboratóriumi körülmények között lehet ismét élessé tenni... elvileg - hunyorított Tain. - Az Egyház méregkeverő mesterei soha nem adták volna ki nekünk, hogy mivel módosították az eredeti bioreagenst, de sikerült elfognunk egy hajót a Kéz flottájából, amelyik az Ismeretlen Vidéken kóborolt céltalanul. A fregatt tele volt a Kéz nirauani menekültjeivel... mind megfertőződtek. 

Grodin szótlanul meredt a fiolára.

- Nem szeretem a biofegyvereket - tette hozzá végül. - Könnyen visszaütnek... bárkire. 

- Viszont ha a reagenst szétszórjuk az Ossus légkörében... - mosolyodott el Tain. - Akkor a jedik saját maguk fognak ott rohadni a felszínen ahelyett, hogy megpróbálnának kitörni... már találkoztak ezzel a reagenssel, és jól tudják, mire képes. Nem fogják kockáztatni, hogy élőhalott jedi lovagok szaladgáljanak a galaxisban. A flottánk töredékével fenn tudjuk tartani a blokádot, mintha minden erejükkel megpróbálnának kitörni. 

- És az Ossus az élőhalott jedik szimbólumává válik... hosszú évek után ismét egy halott bolygóvá - mosolyodott el elégedetten Grodin. - Ez tetszik, Tain. A saját patetikus filozófiájuk és önfeláldozásuk lesz a vesztük. 

Tain a főkormányzó elé helyezte a fiolát, és újra töltött magának a kesselis üvegből. 

- Nem egy kardassi halt meg ezért a mintáért, Főkormányzó. 

Grodin biccentett, és saját magának is töltött egy másik canart.

- Az áldozatuk nem volt hiábavaló. Az Uralkodó elégedett lesz. Éljen a Birodalom! Egészségére!

- Éljen a Birodalom!


Roche

Seldor Cadera összecsapta két tenyerét, s mint valami ajándékának örülő kisgyerek, lelkes kiáltással simította végig a fölé tornyosuló, masszív gépezet páncélzatát. A beskar anyaga durva volt és csiszolatlan, de nem tehetett kárt a páncélkesztyűs kézben. Nem is beszélve arról, hogy a monstrum külsejéhez tökéletesen illett ez a fajta nyerseség. Seldor tudta, hogy az áttervezett Baziliszkusz harci droid még a leghősiesebb, legnagyobb harcosok lelkéből is elűzte a bátorságot, hiszen félelmetes megjelenése láttán kétségtelenül erőfölényben volt akármiféle kisebb űrhajóval szemben. A kath véreb és a vornskr kutya keverékéhez hasonlító gépszörny volt az alapja minden galaxisbéli szellemtörténetnek, több ezer éve és most is, a jelenben. S bár a mai generációk fiai félték a teremtményt, a mandalóriaiak szívében tisztelettel vegyes csodálat volt csupán.

A felújított tervrajzok alapján a Baziliszkusz csupán annyiban különbözött ősi elődeitől, hogy nem csupán a légkörben volt bevethető. Az új droid ugyanis rendelkezett védőpajzzsal, és egy zárt pilótafülkével, amit egy mechanikus lift segítségével akár a bestia gyomrába is lehetett irányítani, hogy a pilóta elérhetetlen legyen. Igaz, hogy a szabad szemmel való küzdelem ez esetben nem volt lehetséges, de a komputerizált vezérlőrendszereknek köszönhetően akár egy sötét, képernyőkkel telezsúfolt fülkében is tökéletesen lehetett felügyelni egy csatát. 

A falkavezér felmászott a vezérmű mögé, s magára illesztette a Baziliszkusza különböző berendezéseit. Kisvártatva meg is érezte a mesterséges intelligencia jelenlétét, s régi mandalóriai szokások szerint a pilóta eggyé vált a droidjával. Seldor nem is lehetett volna boldogabb, amikor Spar fővezér kiadta a parancsot az indulásra. 

Egyszerre tucatnyi harci droid szökkent elő a mandalóriai zászlóshajó egyik, majd a másik oldalán. A többi hajó is útnak indította gyilkos falkáit, s kisvártatva gépszörnyek tucatjai száguldottak követhetetlen és hajmeresztően életveszélyes sebességgel a közeledő Aurora és Judicator cirkálók felé.

Mindeközben Kaster Spar megpróbálta felvenni a kapcsolatot a verpinek vezetőivel, de a statikus zörej bizonyította, hogy a Sithek zavarják a vonalakat. A fővezérnek nem volt lehetősége stratégiai tanácsokkal ellátni őket, de úgy vette észre, nem is lesz rá szükségük. A távolban ismét felrobbant egy különös aszteroida, s a lángok martaléka lett a közelben elhaladó Sith cirkáló, és kísérői. A mandalóriai nézte egy darabig a jelenetet, majd kiadta a parancsot a harci droidoknak, hogy indítsák meg a támadást. Kissé furcsának tűnhetett, amint a kezében kommunikátorával tovább bámulta a pusztulófélben levő Sith hajókat, ugyanis megmerevedett, miután látta, hogy a falkái elhagyták a hajót.

Úgy tűnt, a verpinek értették a módját, hogyan védjék meg magukat. Stratégiájuk brilliánsnak bizonyult, holott képtelenség lett volna győzedelmeskedniük a hatalmas túlerővel szemben. Bátorságuk tiszteletreméltó volt. Ennek ellenére elismerésre méltó csatát folytattak ellenfeleikkel, s Sparnak el kellett ismernie, hogy ésszel harcoltak. Ahogy azt is, hogy még a mandalóriai flotta támogatásával se győzhetik le a Sitheket. 

- Hadnagy! - szólt a mögötte tevékenykedő altisztnek.

- Igen, fővezér?

- Készítsék fel a flottát az evakuációra! Ezt a csatát nem nyerhetjük meg. Viszont vigyázzon, hogy a Sithek ne vegyék észre, hogy hamarosan indulni készülünk.

- Nem értem, uram - replikázott a fiatal harcos, miután elküldte a parancsokat.

- A mi népünk a becsületéért a halálra is képes - magyarázta Spar. - Mi pedig azt mondtuk a verpineknek, hogy megvédjük őket. De miért ne védhetnének meg ők is minket? Ide nézz - mutatott az asztalra vetített holotérképre. Elfordított néhány kapcsolót, hogy a csata helyett a Mandalore-szektort és környezetét láthassák. - A területeink védtelenek és instabilak. A szomszédos szektor pedig tökéletesen megfelelne egy új faj befogadására... és egy új előörs, vagy határvédelmi egységek felállítására. Mandal’ore épp most készül elfoglalni a galaxis azon darabkáját...

- A verpinek pedig kiváló harcosok - bólintott a hadnagy. - Nem kellene még jobban szétszórnunk a saját erőinket, s szükségünk van külső védelemre!

- Így van, fiam - mosolygott Spar. - Ez a valódi feladatunk. Te pedig ismét tanultál valamit.

- Értem, uram.

- Készítsd fel a Spector felderítővadászokat! Fel kell venniük a kapcsolatot a verpin vezetőséggel, mert nem akarom, hogy a tudtuk nélkül legyenek elrabolva és kicsempészve a rendszerből. 

Spar utolsó mondata basic fordításban annyit jelentett, hogy a verpineknek nincs joguk beleszólni ebbe a döntésbe, ha életben akarnak maradni. A mandalóriaiaknak mindenképpen végre kell hajtaniuk a rájuk bízott feladatot. A fiatal hadnagy tudta ezt, s értesítette a felderítőket.

...

Evans kiizadva az ült a teherhajó pilótaszékében, miközben a lehetséges menekülési útvonalakat figyelte a műszereken. Mögötte Beelen két kézzel kapaszkodott a szék karfáiba, mintha csak azon múlott volna az életük, hogy ne engedje el. Ki tudja, talán tényleg csak ennyinek köszönhető, hogy eddig nem lőtték ki őket, mint megannyi menekülő civil hajót. A támadás kezdetén lehetetlen volt a menekülés, mindenkit levadásztak a Sith hajók, különösen a mérges darázsként támadó Sith csillagvadászok. Amikor azonban megjelentek a mandalóriaiak, az erőviszonyok gyökeresen megváltoztak, és a zűrzavarban sokan el tudtak menekülni, de így is csak minden háromból két hajó juthatott át, a roncsokat elnézve. Ráadásul elég könnyű volt csapdába futni: egész konvojokat irtottak ki a szándékosan nyitva tartott utakon hirtelen feltűnő Sith vadászok, így végül ők nem próbálkoztak meg ezzel, tekintve a rakomány értékét és fontosságát.

- Tipikus birodalmi taktika - mondta a verpin társuk, amikor látta, hogy újabb hajókra csapnak le a semmiből a vadászok. Hangjából nem volt nehéz kiérezni a megvetést, amit a Birodalom iránt érzett, amely bár külsőségeiben új volt, belülről semmiben sem különbözött az előzőektől. Tovább várakoztak tehát, miközben verpin vadászok húztak el a fejük felett, hogy egy forduló után visszatérhessenek a harcba. Evans már sokadszor tűnődött el azon, hogy a puccs idején miért állt össze Grenhilékkel. Most az Információs Minisztériumban ücsöröghetne, a titkárnők formás hátsóját pajkosan csapkodva és kávét szürcsölve. A komnál ülő egyik verpin katona saját fajuk furcsa hangján megszólalt, és társa hamarosan a segítségükre sietett.

- Azt mondja, üzentek a mandalóriaiak, hogy ürítsük ki Rochét - antennái hirtelen mozogni kezdtek. - Ki kell ürítenünk.

- Rendben, üsd be a megkülönböztető kódokat - mutatott Evans a konzolra, miután rápillantott Beelenre, aki még mindig falfehér arccal kapaszkodott. Miközben ő csatlakozott hajók és verpin kísérővadászok egy sorához, a verpin előrehajolt, és beütötte az evakuációs azonosítót, nehogy ellenségnek véljék őket. A frontvonalon keresztül haladni sok áldozattal járt volna, de szerencsére voltak olyan útvonalak, ahol viszonylag biztonságosan haladhattak, a vadászok zaklatásait leszámítva. Mikor feltűntek a mandalóriai hajók sziluettjei, Evans tudta, hogy egyelőre meg vannak mentve. Besorolt a legnagyobb hajó, egy Keldabe-csatahajó mellé.

A harctól nem messze új hajók léptek ki a hiperűrből. A típusok ismeretlenek voltak mindenki számára és egyetlen adatbázisban sem szerepeltek. Oldalukon nem volt semmilyen felfestés, így hovatartozásukat sem lehetett sejteni. A tizenkét hajóból álló flotta háromszor négyes hajórajokra oszlott: mindegyiket egy két és fél kilométeres csatacirkáló vezette és három kisebb, Dreadnoughtra emlékeztető hajóból álltak, amik méretben is alatta maradtak a híres típusnak.


A zászlóshajó, a Chivalry hídján Zara tábornok hátratett kézzel figyelte a csata jelenlegi állását. Mögötte állt a tradicionális sephi sisakot viselő szárnysegédje állt, őt figyelve. Bár ezt nem láthatta, teljesen biztos volt a dologban. Körülötte kék színű aranyozott gombsoros egyenruhát viselő alakok dolgoztak, hiszen mégis ez volt az első éles bevetésük. Egyikük hozzá lépett tisztelegve.

- Egyesülünk a mandalóriai flottával, uram? - kérdezte tőle, de Zara megrázta a fejét.

- Ha legyőzzük a Sitheket, küldenek egy újabb flottát. Megaláznunk kell őket, nem legyőznünk - mondta a szokásos hűvös hangján, miközben az egyik szemét fedő kötéshez nyúlt. A tiszt bólintott, és hátrébb lépett egyet. - Indítsák az adást és a vadászokat!

- Roche-rendszer lakói! Itt az Igazi Köztársaság flottájának parancsnoka beszél. A béke hangján szólunk hozzátok, hiszen a béke útja mindig a háború. Csatlakozzatok hozzánk, hogy megszabadítsuk a galaxist az agresszoroktól és hamis vezetőktől! Célunk az, hogy egy igazságos világot építsünk, ahol mindenki a képességei szerint részesül a közjóból és ahol az erős nem nyomhatja el a gyengét, pusztán azért, mert megteheti. Harcolni fogunk értetek és a galaxis jövőjéért a világ minden agresszív hatalma ellen. A változás nem jár fájdalom és vér nélkül, de a végső győzelem után a világ egy jobb hely lesz! Csatlakozzatok!

Miközben ezt az üzenetet sugározták szét az összes helyi csatornán, a hajók gyomrait vadászgépek hagyták el: főleg Strunz Aurek taktikai vadászok, de Scythe rombolóvadászok és Reaper bombázók is akadtak szép számmal, amelyek azonnal megindultak az ellenség felé. A Sith csillagvadászoknak nem volt esélyük a Scythe-ok nyers tűzereje ellen, egyszerű célpontként várták saját sorsuk beteljesedését, míg a manőverezni próbáló hajókra az Aurekek vetették rá magukat.

- Üzenjenek a másik nem támadó flottának - értette ez alatt a mandalóriaikat. - Fedezzük a visszavonulásukat! Mi is készüljünk fel a gyors kivonásra.

...

A verpin szállítóhajók egymás után sorjáztak be a Keldabe cirkálók hangáraiba, s miután kitették a legénységet, visszasiklottak a hajók mellé, mert helyszűkében szabadon kellett hagyniuk a helyszínt a következő szállítóknak. Időközben a Sithek Aurora fregattjai és Judicator rombolói arra kényszerültek, hogy valamelyest visszafogják a tűzerejüket, ugyanis pillanatok alatt Baziliszkuszok tucatjai árasztották el őket. Néhány harci droidnak sikerült landolni a hajókon, iszonyú pusztítást végezve azok belső helyiségeiben. Ha egy cirkáló felrobbant, néhány Baziliszkusz még túl is élte a pusztítást - nyilván fél droiddal és halott pilótával, de még azért sem szakadtak atomjaikra. Micsoda szuperior konstrukció, örvendezett a flottaparancsnok.

Spar a kommunikációs pulthoz lépett, és tisztelgett az újonnan megjelenő flotta vezetői előtt.

- Köszöntöm önöket, uraim - szólt. - Vegyék körbe a flottánkat, és biztosítsanak fedezőtüzet, amíg összeszedjük a túlélőket! Aztán megkezdjük a visszavonulást. Hadnagy!

- Igen, uram?

- Utasítsa a Baziliszkuszokat, hogy nem a támadás, hanem a verpin-konvojok védelme az elsődleges cél!

A mandalóriai kiadta a parancsot, hogy a Keldabe cirkálók kezdjenek fordulásba, hogy az oldalsó hangáraikat mutassák a feléjük közeledő verpinek felé, mialatt a Köztársaság erői biztosították a flottát.

Mindeközben Seldor Cadera és falkája egyenesen a Darth Vader főhangárja felé vette az irányt. Bár ellenségeik célja nem a megsemmisítésük, hanem a verpinek kimentése volt, a csata mégis egyre rosszabbul alakult az immár mindenfelől szorongatott ESB-erők számára...


Asation

Luke a hiperkaput rejtő fő barlang egyik oldalsó járatában meditált, miközben továbbra is csak az a vékony, érdes köpeny fedte a testét, amelyet a Gree-k képviselőjétől kapott érkezésekor. Ellentétben a Kallog nevű Sithhel, aki szinten minden nap tajtékozva járta a barlang különböző járatait és termeit, a köpönyegénél normálisabb ruhát keresve, Luke tökéletesen elégedett volt az öltözékkel és a szegényes, nyúlós, massza-szerű étellel, amit vendéglátóik nap mint nap biztosítottak. Alapvetően nem sietett sehová, ideje nagy részét meditációval töltötte, igyekezvén feldolgozni Parkak'k szavait, pontosabban szólva gondolatait. 

A Gree-k, döntötte el magában több napi meditáció után Luke, alapvetően archaikusan látták a galaxis és az élet mögött rejtőző erők felépítését. Be kellett vallania magának, hogy nem mindenben ért velük egyet. Luke meggyőződése volt, hogy az élő Erő alapvetően nem tesz különbséget Világos és Sötét között... sokkal inkább az egyén saját cselekedetei azok, amelyek determinálják azt, hogy valaki a Világos, vagy a Sötét Oldalra kerül. Az egyén cselekedetei, melyek együtt járnak az öntudattal és a felelősséggel, amelyek Luke álláspontja szerint minden élőlényben megvoltak több-kevesebb mértékben. 

Parkak'k filozófiája a tömegekről, valamint a saját vágyaikat, vagy éppen a káoszt követő ösztönlényekről ettől a felelősségtől fosztotta meg az élőlényeket... egy roppant kényelmes filozófia a kasztrendszerekre épülő régi társadalmak számára, gondolta Luke, akármelyikről is van szó. Egy olyan filozófia, amelyben a társadalom háromnegyede levetheti magáról a felelősség terhét saját tetteiért, azzal az indokkal, hogy ő egy nagyobb egész része, vagy azzal, hogy ő beleivódott természetes ösztöneit követi, és mást egyáltalán nem is tehet. 

Azonban a Gree gondolatai arra is ráébresztették Luke-ot, hogy a megoldást a galaxisban terjedő sötétség és káosz visszaszorítására talán valóban az Erő Sötét és Világos Oldala közti egysíkú, kétpólusú szembenálláson túlmenően kell keresni. Végtére is hányan vannak a galaxisban, akiket más motivációk vezérelnek, gondolta Luke. Ha elfogadjuk, hogy döntéseik és akaratuk a sajátjuk, akkor talán a Gree ezen szektájának filozófiája nem is akkora ostobaság?

Elmélkedéséből Kallog és Parkak'k érkezése zavarta fel. A Gree néhány lépéssel a nő mögött csoszogott, idegesen lóbálva tapogatóit, ami igencsak szokatlan volt tőle. Luke leereszkedett a padlóra - hosszas meditáció után képes volt annyira felszabadítani a saját magában lévő Erőt, hogy lebegni tudjon, ha már a külvilágra nem volt képes hatást gyakorolni - és kinyitotta a szemeit. 

- A csápos szerint látogatóink lesznek - Kallog mosolya inkább volt kárörvendő, mint ijedt. Vajon kikre számíthat a nő? - futott át Luke agyán. 

- Egy idegen hajó lépte át az Enklávé határát - csápolt össze-vissza Parkak'k. - Nem válaszol a hívásainkra és idefelé tart. El kell rejtőznötök, utazók. 

- Talán inkább megvárjuk őket - húzta ki magát Kallog mosolyogva.

Bizonyára arra számít, gondolta Luke, hogy majd jól átad engem nekik. Akárkik is legyenek. Azonban a jedi mestert rossz előérzet kerítette hatalmába, és nem a saját biztonsága miatt aggódott.

- Talán jobb, ha valóban visszavonulunk valahová, amíg elmennek - pillantott Kallogra, majd a Gree-re. - Kérlek, Parkak'k, segíts elrejtőzni, vagy távozni. Mindkettőnknek.

- A legegyszerűbb megoldás maga a kapu... - csusszant a hatalmas fémgyűrű felé a Gree, majd néhány tapogatójával megérintette a sötéten villogó, alig látható állapotjelzőket. Néhány további mozdulat után furcsán megrázta nyak nélküli felsőtestét, mintha a fejét csóválná.

- Különös... úgy tűnik... a kapu aktiválódik. Újabb utazók érkeznek... most nem mehettek át. Erre. 

- Talán bekerítenek minket? - motyogta maga elé Luke, majd finoman megragadta Kallog könyökét és maga előtt vezetve a Gree után indult. A nő az Erő feletti hatalom hiányában nem tudott tiltakozni. 

- Lejjebb megyünk egy másik járatba - közölte Parkak'k. - Ott megvárhatjátok, amíg vendégeink, valamint az új utazók távoznak.

Kallog dacosan pillantott maga elé, miközben sem az ő, sem Luke figyelmét nem kerülték el a mellettük elhaladó, Parkak'knál jóval nagyobb, sötétebb bőrű Gree-k, akik csápjaikban éles fémtárgyakat szorongattak, amelyek távolról vibrobárdokra emlékeztették a két erőhasználót. 

- A Sokarcú Testvériség - hangzott fel Parkak'k hangja Luke és Kallog fejében. - Ők más utat követnek, mint a mi közösségünk. Nem a béke útját, hanem az erő szavát. 

- Nekünk sem ártana egy kevés belőle... - motyogta maga elé Luke. Először merült fel benne, hogy esetleg erőszakosra is fordulhatnak a dolgok. 

...

- Nem tűnik túlságosan barátságos bolygónak - jegyezte meg a kardassi cirkáló navigációs tisztje, ahogyan az Asation nevű rendszer harmadik bolygójának képe feltűnt a cirkáló holovetítőjén. - Talán nincs is itt semmi. Csak sziklák, meg eső... meg... meg semmi. 

- A jelet sem veszem egy ideje, praetor - tette hozzá a másodtiszt, ahogyan az Obszidián Rend hajója leereszkedett a légkörbe. 

Ocet azonban összefonta csontos karjait bőrpáncélja előtt, és megrázta a fejét. Ő maga is érezte a fejfájást és az érdektelenséget, amióta átlépték a szektor határát, és ami egyre erősödött, minél közelebb értek a bolygóhoz. Azonban elég tapasztalt volt ahhoz, hogy megérezze, amikor át akarják verni. Még akkor is, ha éppen saját teste, önnön fiziológiája készült erre. Semmi oka nem volt rá, hogy hirtelen elveszítse érdeklődését a különös jel forrása iránt - mégis, a tudat, hogy saját tudatalattija és alárendeltjei egyaránt ezt súgták neki, csak még jobban felébresztette a gyanakvását. 

- Ocet a gyengélkedőnek! Hozzanak fel egy-egy ampulla élénkítőt mindenkinek, rögtön! - szólt bele a belső interkomba a kardassi parancsnok. - Az a gyanúm, hogy agymosás áldozataivá válhatunk! Mindenki figyeljen, és koncentráljon! Leszállunk az eredeti forrásnál!

Mintha egy láthatatlan függöny emelkedett volna fel, a legénység hídon lévő tagjai egyszerre felélénkültek.

- Praetor, ismét érzékelem a sugárzást, egészen közelről! Pontosan be tudom határolni a forrását! - jelentette a navigátor hirtelen élénk és tettre kész hangon. - Egy barlangrendszer nem messze alattunk!

Úgy, gondolta Ocet. Akárki is akart mentálisan eltántorítani minket, az erős, célzatos akaratunk túlságosan soknak tűnik neki. Ami nem jelenti azt, hogy nem fog mással próbálkozni.

- Fegyverbe! - adta ki a következő parancsot az Obszidián Rend legénységének. - Amint leszálltunk, behatolunk a barlangrendszerbe!

...

Ocet osztagának léptei folyamatosan visszhangoztak a járatban, ahogyan egyre mélyebb hatoltak a primitív létesítménybe. Itt-ott egy furcsa formájú, soklábú árny suhant el, de egyelőre senki nem sietett eléjük. 

- Az őslakosok a jelentések szerint a Gree faj tagjai. Egy törzsi rendszerben élő, ősi népé, amelyik nem rendelkezik különösebb gazdasági, vagy politikai erővel. Gyakorlatilag vadak, premodern társadalom - olvasta fel Ocet osztagának másodtisztje a legfontosabb információkat a kezében lévő apró, aranyszínű adattábláról. - Az elmúlt évtizedekben nagyon kevés kontaktusuk volt a galaxissal.

- Ami furcsa, tekintettel arra, hogy mind a Maradvány, mind a Yuuzhan Vong, mind mi, és végül az ESB is itt van a közelben - mormolta maga elé Ocet. - És ami még furcsább annak fényében, hogy ilyen sugárzást bocsátanak ki úton-útfélen. 

- Erre, praetor! - kiáltott fel az osztag élén haladó Obszidián kommandós, befordulva a következő járatba. Ocet és kísérői egy pillanatig értetlenül meredtek a barlang végében magasodó gyűrűszerű, láthatóan fémből készült építményre. 

- Nos... - meredt a szerkezetre Ocet. - Azt mondta.. primitívek, alpraetor

- Én... uram...

- Idegenek! - kiáltott fel a hátvéd egyik tagja, de akkor már Ocet és társai is jól hallották a közeledő csoszogást. 

- Első szakasz, szakadjanak le, és derítsék fel a komplexum többi részét! Második szakasz, védelmi pozíció! - Ocet nem akarta elkövetni azt a hibát, hogy esetleges ellenséges támadás esetén teljes gyalogságát egyetlen pontra koncentrálja a járatokban. 

A kardassi kommandósok félkörbe álltak a szerkezet háta mögött, fegyvereiket a bejáratra szegezve. 

Az első idegen majd két méter magas volt, zöldeslila bőrű, hat csápszerű karjából négyet mozgásra használt, kettőben viszont éles, hevenyészett, kézifegyvernek tűnő tárgyakat tartott. Éleseket, nagyokat.

Néhány kommandós nagyot nyelt. Az Obszidián Rend ügynökeit természetesen kiképezték közelharcra, de a könnyű, mégis erős bőrpáncél mégis inkább kis energiájú lövedékek ellen nyújtott védelmet. Ezek a spádék a sokkarúak kezében meg majdnem akkorák voltak, mint egy-egy kardassi. 

- Nem lehettek itt. Megszentségtelenítettétek a szentélyt - bugyborékolta a legnagyobb sokkarú idegen torz, alig érthető basic nyelven, amelytől Ocet érzése az volt, mintha félig-meddig nem is a fülében hallaná a szavakat, hanem a fejében. - Távoznotok kell. 

Néhány kardassi ügynök hátralépett. Ocet érzékelte a váratlan bizonytalanságot, és kihúzta magát, sorozatlövő puskáját az idegenre emelve. 

- Ez az Egyesült Sith Birodalom felségterülete. Az Obszidián Rend nevében bármikor beléphetünk ide, és lefoglalhatjuk! Tegyék le a fegyvereiket! 

- Megszentségtelenítők... - bugyborékolta az idegenek vezetője. - Pusztuljatok!

- Kardassiak! - kiáltott fel Ocet, amint elszabadult a pokol. - Védjétek magatokat!

...

A szoba - mivel barlangnak túl kicsi volt - éppen csak annyi hellyel rendelkezett, hogy Kallog három lépésben körbe járhassa a földön keresztbe tett lábakkal ülő Luke-ot, türelmetlen és bizalmatlan pillantásokat vetve a bejárat előtt posztoló két idegenre. A Gree-k nagyobb, sötétebb bőrű fajához tartozó idegenek láthatóan legalább annyira a testőreik, mint az őrzőik voltak, ahogyan elállták a nyílást. 

- Hamarosan kiszabadítanak, te pedig fogoly leszel, jedi - villantott meg egy ápolt mosolyt Luke-ra Sith nő. 

- Miért vagy olyan biztos ebben? - nézett vissza fürkészően Luke olyan mély nyugalommal és meggyőződéssel, hogy az egy pillanatra még Kallogot is megzavarta. 

- Hát mert ez egy Sith bolygó, és...

Mielőtt a nő befejezhette volna, lépések hangzottak fel a folyosó végén. A két idegen bugyborékolva a hang felé csusszant, Kallog pedig győzedelmes mosolyt villantott Luke-ra, és kikukucskált a járatba. 

- Idegen! - kiáltotta valaki Basic nyelven, majd a további szavakat elnyelte a Gree-k bugyborékolása és a felharsanó sorozatlövő puskák hangja. Néhány fájdalmas kiáltás, amire Luke-ot arra engedte következtetni, hogy a Gree-k még tűzfegyverek nélkül is kemény ellenfélnek bizonyultak... és minden elcsendesedett. 

- Ide! - kiáltott fel ekkor Kallog, ahogyan az első nyúlánk, humanoid árny láthatóvá vált a járatban az eloszló füstön és az elesett Gree-k és támadók tetemein túl. 

Luke az eddigi nyugalmát egyetlen szemvillanás alatt megtörve előrelendült. 

- Tűz! Semlegesítsenek minden erőhasználót! - harsant fel egy kemény hang a folyosó végén, és Luke az utolsó pillanatban rántotta vissza Kallogot egy tucat aranyló sugárlövedék útjából, amelyek ott csapódtak a falba, ahol előbb a Sith nő feje volt. 

Kallog hitetlenkedve meredt a jedire. 

- De hiszen... de... 

Újabb csoszogás hangzott, és hirtelen vagy húsz Gree haladt el a két erőhasználó előtt, fényes spádékat lóbálva és szörcsögve. 

- Azt hiszem, nem válogatnak - indult el kifelé Luke, miközben a folyosó végén a támadók pattogó parancsai és a Gree-k szörcsögései egyetlen kivehetetlen egyveleggé változtak, jajkiáltásoktól és sugárfegyver-tűztől tarkítva. - Talán jobb lenne, ha magunk mögött hagynánk ezt a helyet, hölgyem. Mind a ketten. 

- Idővel megöllek - sziszegte Kallog, miközben követte Luke-ot a csatazajtól ellenkező irányba fordulva. - De nem most, jedi. Még nem... 

...

Kavargás... egy elviselhetetlen fejfájást okozó kaleidoszkóp... pontosabban akkor okozott volna fejfájást, ha Zavriknak abban a pillanatban... mit pillanatban, években, évszázadokban... mint számított volna... szóval, ha éppen lett volna feje...

S mégis, amikor már csak egy hajszál, egy egyszerre nagyon vastag és nagyon vékony, véges hosszúságú és végtelenül apró szélességű hajszál választotta el Zavrikot az őrülettől, a kavargás megszűnt, és a klón ismét érezte fizikai valóját, ahogyan a taktikai páncél súlyától és a hirtelen támadt gravitációtól előrelendül, és végül térden landol. 

Egy páncélos kéz nehezedett a vállára.

- Jól vagy, Zav? 

- Jól - rázta meg magát a klón, egy pillanatig szinte kiélvezve a nő erős szorítását a vállán, majd két gyors gombnyomással újraindította a sisak audiovizuális érzékelőit, amelyek csak statikus zörejt közvetítettek. A látvány azonban...

- Még mindig nem tértünk vissza? - kérdezte azonnal Zavrik Cybilre pillantva, azonban a mozdulat, amivel a nő vállához kapta a fegyverét, egy szemvillanás alatt meggyőzte arról, hogy nem, nagyon is visszatértek. Akárhová is, a valós fizikai létbe mindenképpen. Ki tudja, mennyi idő után. A páncélja kronométere meg volt zavarodva, de Zavrik belső órája és műszaki érzéke azt súgta, hogy bármilyen elven is működött a berendezés, nem üzemelt tökéletesen. Lassúak voltak. Lassabbak, mint kellett volna...

Ocet be kellett, hogy vallja magának, a kardassi kommandósokat nem sokkarú-csápos-fegyveres óriási idegenek elleni harcra képezték ki. Az idegenek a beléjük csapódó sugárlövedékekre olykor ügyet sem vetve - rendben, azért egy tucat után ügyet vetve - vetették magukat Ocet saját ügynökeire, puszta súlyukkal és kézifegyvereikkel agyonnyomva, levágva, kibelezve az Obszidián Rend kommandósait. Az eredetileg egy-egy szakaszt kitevő, egyenlőnek tűnő erőviszonyok helyén most nyolc, még mindig harcoló idegen állt, csápjaikban fegyverekkel, sőt, olykor halott társaiktól elszedett harmadik-negyedik spádékkal... szemben Ocet megmaradt két kardassi ügynökével. Ráadásul úgy tűnt, a kommunikátorok nem működnek. 

- Mellém! - parancsolta megmaradt társainak Ocet, két halálosan pontos lövéssel pontosan kilőve az egyik túl közel kerülő idegen szemeit, mire az összevissza kezdett csápolni, több kárt okozva saját társainak fegyvereivel, mint a megmaradt kardassiaknak. 

- Kardassért! - üvöltötte elszántan a két megmaradt ügynök, és parancsnokuk elé állva felkészültek arra, hogy egyenlőtlen közelharcban elessenek feljebbvalójuk biztonsága érdekében. 

Ocet hasonlóra készült, bár neki magának egyetlen feljebbvalója sem volt jelen. Előhúzta a bőrpáncél övébe rejtett vibrotőrt, hogy második fegyvert is használhasson a közelgő végjátékban, amikor erős villanást érzékelt a háta mögött. Villámgyorsan, félig megfordulva hátrapillantott, és a látványtól egy pillanatra lemerevedett. Két páncélos humanoid állt a gyűrű előtt, ami az előbb felvillant, mintha a semmiből kerültek volna elő. 

- Helyzet? - meredt a barlangra és a benne lévőkre Zavrik. 

- Három humanoid, hét cefalopoid, láthatóan egymás ellen - sorolta hideg nyugalommal Cybil. 

- Hozzánk hasonló, bőrpáncélos valakik, versus csápos ronda idegenek... - mérte fel kérlelhetetlen precizitással a helyzet valóját Zavrik, bár még mindig fogalma sem volt, hogy hol vannak. Csak annyit tudott, hogy egy közelharc kellős közepébe csöppentek, és hamar oldalt kellett választaniuk. Nagyon, nagyon hamar.

- Csápos, vagy csontos? - suttogta Cybil az egymásközti komban feszült hangon. 

- Csontos, őrmester - döntött végül Zavrik, elkapva a hozzájuk legközelebb álló bőrpáncélos alak tekintetét. - Cél a csáposok, fedezlek, kislány! 

- Tudod, ki a kislány... - villant meg Cybil jobb kezében a sorozatlövő, bal karján pedig a taktikai páncél csuklórészéből elővágódó hosszú, hegyes, fénylő vibrotőr.

Egy újabb pillanattal később Zavrik és a csontos arcú idegenek felemelték fegyvereiket... még egy pillanattal később a csáposok, láthatóan legalább annyira meglepődve az erőviszonyok megváltozásán, mint a többiek, szintén...

És még egy pillanattal később Cybil mozgásba lendült. 

A polneyei csatapáncél egyszerre biztosított nagy fokú mozgékonyságot és megfelelő védelmet az efféle közelharchoz, Cybil pedig legalább annyira elemében volt, mint mikor távolról, mesterlövész-fegyverrel kellett végeznie az ellenséggel. Az első két rátámadó sokcsáposnak egy komplikált, villámgyors ívvel leszedte a csápjait - a vonagló, sikamlós végtagok, melyek még mindig fegyvereiket szorongatták, hirtelen betöltötték a padlót. A harmadik idegent, aki a nő mögé kerülve próbált lesújtani, Zavrik egy sorozattal leszedte. Három másik a csontos, bőrpáncélos trióra vetette magát, vad küzdelembe keveredve velük. 

Cybil úgy suhant végig a barlangon, mint egy lángoló, szeletelő istennő. Villámgyors mozdulatokkal hajolt el a felé irányuló négyszer annyi csáp és kézifegyver elől, a megfelelő pillanatban és a megfelelő helyen döfve, szúrva, vágva, vagy tüzelve. Zavrik folyamatosan követte a mozdulatait, utolsó sorozatával azonban a csontosok egyetlen, addigra életben maradt tagjára támadó csáposat szedte le.

Cybil nem szorult segítségre. 

Ahogyan az utolsó két idegen is csendes, vonagló masszává változott, a nő deaktiválta a zöldes, vérnek tűnő folyadéktól iszamós pengét, ami visszacsúszott a páncél kar-részébe. 

- Ellenség semlegesítve, Zav - biccentett társa felé, aki felsegítette a félig földre kényszerült bőrpáncélos parancsnokot, az osztag egyetlen túlélőjét. 

- Szívesen - jegyezte meg Zavrik.

Ocet megrázta a fejét. Néhány lépést hátrált halott testőrein és a rájuk támadó idegeneken keresztül, majd megpróbált kiegyenesedni. Az egész olyan gyorsan játszódott le.. 

- Kik maguk? - nézett végig a két páncélos alakon. - És honnan jöttek?

- Ahelyett, hogy megköszönné - jegyezte meg hangosan, Ocet meglepetésére női hangon a két alak közül az, amelyik vérfürdőt rendezett a rájuk támadó Gree-k között. 

Lépések hangzottak fel a hátuk mögött. Ocet pár lépést hátrált, majd, miután megbizonyosodott arról, hogy saját bajtársai veszik körül, diadalittas mosollyal felemelte a fegyverét - egyenesen megmentőire.

- Praetor, jól van? - kiáltott fel a második szakasz megmaradt tagjainak vezetője. - Azonnal visszajöttünk, amint megkaptuk a segélykérő hívását! 

- Jól - bólintott Ocet, majd a létszámhátrányba került páncélosok felé fordult. - Szóval, még egyszer, uram, és hölgyem. Kik maguk, és honnan jöttek? 

Zavrik felsóhajtott. 

- Ne legyen nevetséges. Most mentettük meg az életét, a kérdése pedig értelmetlen. Maga is nagyon jól tudja, hogy honnan jöttünk - biccentett a háta mögé. - Azon a kapun keresztül. Bár, ha tudná, hogy működik, valószínűleg nem kérdezné. Ami azt is jelenti, hogy maga nem tudja, hogy működik, mi meg igen. Tehát taktikai értelemben nem lenne jó ötlet megöletnie minket. 

- Valóban - biccentett Ocet. - Azért legyünk egyszerre reálisak és óvatosak - A kardassi parancsnok megragadta az alkalmat, hogy alaposabban végigmérje váratlan segítőit, s figyelmét nem kerülte el a páncél vállán lévő szövetségi embléma sem.

- Maguk cosraiak? - kérdezte végül Ocet, jól emlékezve tanítójával, mesterével, Enabran Thainnel folytatott utolsó beszélgetésére. 

- Nem. Mármint... majdnem - biccentett Zavrik. - Klón Kommandó, Polneye. Önök pedig...

- Obszidián Rend. Sith Birodalom - válaszolt Ocet. - Ocet praetor vagyok.

- Úgy... - sóhajtott fel Zavrik. - Meghallgat minket, praetor? A nevem Zavrik parancsnok, a társam pedig Cybil őrmester.

- A lekötelezettjeim - biccentett Ocet, bár arra még nem adott parancsot katonáinak, hogy letegyék a fegyvert. - Bár az erősítés már úton van, és hamarosan az idegenek egész népe megtapasztalja, mi jár annak, aki szembeszáll az Obszidián Renddel, maguk mégis megmentettek. A kérésem nélkül. Igazán tartozom annyival, hogy meghallgassam, mit akarnak mondani. 

- Nagyszerű - biccentett Zavrik. - Először is arról, hogyan kerültünk ide...

...

Parkak'k véletlenül - véletlenül, dehogy véletlenül, gondolta a jedi mester - annál a kijáratnál várta Luke-ot és Kallogot, ahol kibukkantak a szinte végtelennek tűnő föld alatti járatokból. Több óra járásnyira attól a ponttól, ahol a hiperkapu volt.

- Előkészítettünk nektek egy hajót, utazók - hunyorgott a Gree. - A mi időnk lejárt, de a ti utatok folytatódik. Siessetek. 

- Köszönjük - szorította meg a felé kinyújtott két csápot Luke, szinte Kallog helyett is, hiszen a nő karjait összefonva, a megszokott dacos, értetlen kifejezéssel álldogált mellette. Láthatóan nem tudta túltenni magát azon, hogy szabadítónak vélt állítólagos szövetségesei rálőttek. - Mindent köszönünk, Parkak'k. Az Erő legyen veletek. 

- Hogy velünk van-e, vagy sem, az nem számít, Utazó - bugyborékolta a Gree, egyik csápjával a távolban látható apró, ívelt foltra mutatva, ami minden bizonnyal az új hajójuk volt. - Nektek viszont még számít. Járjatok sikerrel, és nyugalommal. Mindketten. 

- Mégis hová megyünk, jedi? - kérdezte Kallog, miközben követte a jedi mester, aki futólépésben tartott új hajójuk felé. 

- Valahová, ahová már korábban el kellett volna mennünk, hogyha nincs szükség erre a kitérőre. - mormolta inkább magának, mint Kallognak. - Oda, ahol mindaz elkezdődött, de legalábbis formát öltött, amiről a Gree-k beszéltek. 

- Azaz? 

- A Rakata Birodalom hajdani központjába, a Lehonra.


-- Vége a XXX. Fejezet 2. részének --



Comments