EGB Könyv‎ > ‎

XXX/1

Harmincadik Fejezet

Első Rész


Roche

Egy kiterjedt aszteroidaöv a Perlemian hipertéri útvonal mentén, félúton a Hapes és az Ossus között. Járatokkal tűzdelt hatalmas aszteroidái a fegyvergyártásban és kódtörésben élen járó rovarszerű verpinek otthonai...

- Kilépésig három... kettő... egy.... 

Dorja összekulcsolt kézzel, enyhén szétvetett lábakkal, igazi birodalmi admirálishoz mérten feszített a Darth Vader parancsnoki hídján. Úgy érezte magát, mint fiatalabb korában, amikor Thrawn főadmirális flottájának egyik élharcosaként csapott le a frissen született, sebezhető Új Köztársaság lázadó rendszereire...

A különbség csak annyi volt, hogy ezúttal ő maga volt a hajóraj parancsnoka - meg persze annyi, hogy most mindezt egy szuper-csillagromboló hídjáról nézhette végig. 

- A verpinek hívnak minket, főadmirális - jelentette a kommunikációs tiszt. 

Dorja elégedetten figyelte az állapotjelzőket. A Shedu Maadnál bevetett, minimális veszteségeket szenvedett flotta legnagyobb része itt volt. (Nem úgy mint a Hapesnél maradt hajók, tette hozzá magában pillanatnyi keserűséggel.) Az SiSD-k már meg is kezdték vadászaik kibocsátását. A taktikai térképen megjelentek a nagyobb verpin kolóniákat rejtő aszteroidák vörös körökkel jelzett sziluettjei, és az ESB zöld, háromszögletű jelekkel ábrázolt csillagrombolói... megnyugtatóan több háromszög volt a holoképen, mint vörös kör. 

A Roche már korábban is stratégiai és ipari jelentőségű pontnak számított, a verpinek azonban rendületlenül hittek abban, hogy függetlenként is megőrizhetik önállóságukat... azonban a néhány évvel ezelőtti helyzettől eltérően, amikor a Birodalom flottája komoly veszteségeket szenvedett itt Caedus Nagyúr szövetségeseként, ezúttal sem a Szövetség lojalistái, sem a mandalóriai zsoldosok nem fognak a Verpin Királynő segítségére sietni, gondolta Dorja. Mindkét államot túlságosan megosztották a belpolitikai harcok, semhogy ezzel a távoli rendszerrel foglalkozzanak, vagy a kósza, galaxisszéli Yuuzhan Vong invázióról szóló hírek...

Mindeközben Dorja azt tette, amire hivatott volt - területeket és nyersanyagokat szerzett meg a Birodalom számára. Nem is beszélve a saját dicsőségéről.

Amire úgy tűnt, igencsak szüksége lesz. Forrásai révén egyre idegesítőbb hírek jutottak a fülébe a Hapesről... az újonnan hatalomra került, tűzről pattant, erőverte Sith kislány, a Császár leszármazottja láthatóan nagy örömét lelte abban, hogy intrikáival bemocskolja a bastioni és korribani elit tagjait. Dorja örült neki, hogy már elhagyta a Hapes vonzáskörzetét, de nem volt hajlandó sokáig tűrni, hogy összesúgjanak a háta mögött... különösen azután, hogy saját lányát már gyakorlatilag fel kellett, hogy áldozza ennek az oltárán... és láthatóan még így sem volt biztonságban. 

Dorját azonban nem olyan fából faragták, és nem azért volt évtizedeken át a Birodalmi Flotta büszke kapitánya - most pedig főparancsnoka, tette hozzá magában -, hogy ennyitől meghátráljon. Elhatározta, hogy saját módszereivel száll szembe a hazudozókkal... a Flotta és a katonai erő dicsőségével. Akkor pedig Wenthar látni fogja, hogy kiben bízhat igazán. 

Mert mit jelentett a Császár bizalma? Hatalmat, természetesen. 

- Ne válaszoljanak a verpineknek - fordult a komtiszt felé Dorja. - Nem beszélgetni jöttünk. Támadás!

...

Lambida Beelen diplomata, a Sithekkel folytatott vjuni tárgyalásokon magát kitüntető serennoi diplomata és Evans hadnagy civil ruhában, inkognitóban érkeztek Rochére hetekkel ezelőtt, hogy Keller elnök parancsának megfelelően titokban üzletet kössenek a verpinekkel. Az újonnan alakuló Hydian-menti erőknek rengeteg új fegyverre volt szükség a tagállamok némelyikének igen elavult technikai szintje miatt, az itt gyártott droidok pedig tökéletesen alkalmasnak tűntek erre a feladatra. Ezen a küldetésen Beelen volt az, aki a megvalósításért, Evans pedig, aki a technikai háttérért felelt. Az ötven körüli, őszülő hajú diplomata a régi generációs, konzervatív serennoiak táborát erősítette, míg Evans a Grenhil-féle puccs idején irányította a propagandát. Bár a hatalomba utóbb visszatérő Keller elismerte a tehetségét ennek terén, egyelőre meg kívánta büntetni szerepéért, amit az elmozdítása után játszott, így jutott el erre a sithverte aszteroidára, amit a bogárnép fővárosának hívott. Sőt, talán most már nem csak képletesen volt ez igaz. Éppen az első szállítmányt mentek megtekinteni, hogy aztán nyélbe üthessék a végső üzletet, amikor felharsantak a lakosságot figyelmeztető szirénák, először azóta, hogy Jacen Solo és a moffok megszállták az aszteroidákat. Beelen és Evans összepillantottak, miközben verpin kalauzuk összerándult az ismerős hang hatására.

- Mi történt, Dahekra úr? - kérdezte azonnal Beelen, ám a verpin ügyet sem vetve rá saját, "beépített" antennáin folytatott kommunikációt saját nyelvén fajtársaival. A gyors eszmecsere után, ami még mindig lenyűgözte a két vendéget, végül feléjük fordult és nehézkes galaktikus közösön megszólalva közölte velük a vizsgálódása eredményét.

- Azonosítatlan hajók... megtámadtak minket! - mondta keserűen, minden bizonnyal kellemetlen sebek feltépődése miatt. - Jöjjenek, megmutatom merre vannak az óvóhelyek! - ajánlkozott a verpin, de Evans megrázta a fejét.

- Bárki is az, nem szeretnénk, hogy itt találjon minket!

- Nem törhetünk át egy flottán egy hajóval! Fontoljuk meg az ajánlatot... - javasolta Beelen, mire a fiatal hadnagy dühösen pillantott rá.

- Megveszett? Elfelejtette, hogy titkos küldetésen vagyunk itt?! - kérdezte, megemelve a hangját, ám a tapasztalt diplomata tökéletesen megőrizte a hidegvérét.

- Szó sincs róla. De bízzunk verpin barátaink képességében, hogy meg tudják védeni magukat - mosolygott Dahekrára, akit azonban nem különösebben nyugtatott meg a bizalom effajta megnyilvánulása.

- Sok hajóval jönnek - mondta baljóslatúan, ám egy pillanat múlva harciassá vált a hangja. - Nem tudom nyerhetünk-e, de harcolni fogunk!

- Attól még elrejtőzhetünk, amíg elülnek a harcok - mondta nyugodtan Beelen, ám Evans egy vadászgép gyorsaságával csapott le.

- Ha el is bújunk, és hazavergődünk, vajon mit szólnak majd, ha mindezt üres kézzel tesszük? Mintegy egy kétszáz droidot vettünk, nem kevés pénzért - közölte a hadnagy és a diplomata kénytelen volt elismerni az érvei helyességét. - Talán ha megpróbálunk beszélni a támadókkal...

- És majd kiállunk a kereszttűzbe fehér zászlóval? - kérdezte a diplomata, mire Evans feje elvörösödött a méregtől. - Rendben, de akkor maga áll ki a tűzvonalba!

- Uraim, kérem döntsenek hamar - sürgette őket Dahekra. - Hamarosan tűzvonalba érnek a támadó hajók.

- Be tudnak pakolni a teherhajónkba? - kérdezte Evans. - Talán meg tudunk lépni a csata hevében, egyszerű civil hajóként.

- Egy húsz perc alatt el tudunk készülni - közölte a verpin, majd ezután egy pillanatra megmerevedett, és ismét fejantennáin keresztül kezdett beszélni fajtársaival, majd továbbította az információkat a kuncsaftoknak.

- Úgy néz ki, a támadók a Sith Birodalomtól jöttek.

- Nos, ennyit a civil hajós tervről - közölte Beelen, aki teljesen tisztában volt vele, mennyire érdekli a Sitheket, ki kombattáns és ki nem.

- Pakoljanak be! - utasította őket Evans. - Legalább a szállítmányt biztonságba kell helyeznünk. Aztán kitalálunk valamit.



Korriban

Úton a Korriban felé...

A kis csapat úton volt Wooda mester saját kis hajóján a Korriban felé. Bár a hajó meglehetősen szűkös volt, azért mind a hárman kényelmesen elfértek benne. A pilóta Dominica volt, lévén őt képezték ki a különféle űrhajók vezetésére. David még túl fiatal volt, Wooda pedig nem igazán konyított az űrhajókhoz. David elgondolkodva nézte a kilátó ablakon keresztül elsuhanó fényes csíkokat, amelyek különféle színekben pompáztak, ez a hiperűr egy igen szép jellegzetessége volt. David egy kicsit félt. Félt attól, ami rájuk várt. Bár Dominica igyekezett megnyugtatni, a kisfiúban mégis változatos érzelmek dúltak. Harag, félelem, és düh...

- David, érzelmeid a Sötét Oldal kapujába vezetnek! - okította az idős jedi a kisfiút. - Ne engedj ezeknek! - Dominica a pilótafülkében navigálta a kis hajót, de mindent hallott. Ő is aggódott az öccséért. Nem szerette volna elveszíteni, márpedig ha a Sötét Oldal leuralja, akkor elveszíti...

- Félek, mester! - mondta a kisfiú. - Félek attól, ami ránk vár…

- Ne félj! - vigasztalta Wooda. - Megvan benned minden, amire egy jedinek szüksége van! De azért elmondhatod nekem, hogy mi bánt, hátha tudok segíteni! - fejezte be az idős jedi, miközben a fiú válaszára várt.

Mielőtt azonban David válaszolhatott volna, valami erőteljesen megrántotta a hajót…

...

Mélyűri koordináta nem messze a Vaal rendszertől, a Perlemian útvonaltól a Korriban felé vezető új hipertéri sávon... 

Lyrr Moskau kapitány száján majdnem kiszaladt egy ásítás, de végül türtőztette magát. Hiányzott neki a Muunilinst, a moffok adjutánsai, akikkel kiválóan el lehetett tölteni egy-egy estét, a birodalmi szektorok kulturáltsága... számos más, a moffok flottájába tartozó hajóhoz hasonlóan az ő Interdictor elfogó cirkálóját is az ESB egyik kulcsfontosságú bolygója körül elhelyezkedő hipertéri útvonalak mentére vezényelték, távol az otthonától, hogy gondoskodjon a Sith mesterek biztonságáról. 

Rutin feladat volt, hiszen legtöbbször csak csempészek, vagy meghibásodott jeladóval közlekedő, de amúgy teljesen legális ügyben járó személyi hajók futottak bele az ellenőrzési pontba. Egy nagyobb hajót már a határhoz sokkal közelebb lekapcsoltak volna az ESB flottájának rombolói. 

Így aztán a tiltócirkáló mellett jelenleg egyetlen Aurora-osztályú nehézcirkáló alkotta a kíséretet, leginkább abban a szerepkörben, hogy a gravitációs kútba futó szerencsétleneket, akik nem tudták, hogy a néhány parszeknyire lévő ellenőrzési ponton ki kellett lépniük a hipertérből, bejelentkezniük az irányításnak és egy másik vektort követniük a Sith főbolygó felé, a hangárjába húzza és minél gyorsabban eltüntesse a nyomukat is. 

- Spider's Nest, figyelem, bejövő cél a második útvonalon, aktiválják a tiltógenerátorokat - az Aurora parancsnoka, a Sith Egyház tetoválásait viselő kopasz, tagbaszakadt férfi (szinte mindenki egyházas parancsnok kopasz és tagbaszakadt, gondolta magában Lyrr - néha az volt a benyomása, mintha az ESB új gyártású hajóinak teljes tisztikarát kocsmai kidobókból toborozták volna - lehet, így is volt) még a legapróbb kirándulóhajó elfogását is olyan élvezettel adta utasításba, mintha utána személyesen kínozta volna halálra az összes utast. (És megint, lehet, hogy így is volt.)

- Vettem, Rampage, nyugtázom. Generátorok aktiválva! - az Interdictor kupolái megremegtek, ahogyan a tiltómező működésbe lépett, és percek múlva egy apró yacht jelent meg a taktikai képernyőn. 

- Vonósugarat aktiválni - adta ki az utasítást Moskau kapitány. - Amint megvannak, húzzák őket az Aurora hangárjába. - utána pedig lemegyek a gyengélkedőbe, és megmasszíroztatom magam az orvosdroiddal, gondolta. 

Wooda mester és hajójának többi utasa csak annyit érzett, hogy hipertérben haladó hajójuk egyszerre megrándul, majd pillanatok múlva a hipertér kékes örvényeit felváltotta a fekete, csillagokkal pettyezett űr... és két hadihajó alakja. Egy szögletes Sith csatacirkáló, és egy birodalmi tiltóhajó. A yacht újra megrándult, ahogyan a láthatatlan vonósugár húzni kezdte őket a nagyobbik hajó felé... 

Zenith kapitány, a Sith Rend Lovagja és a Rampage parancsnoka tetovált mosolyt villantott az Aurora-osztályú csatacirkáló hídján. Azonnal megérezte az Erőben, hogy most igen értékes zsákmányra akadt... a yacht utasaiban világosan lehetett érezni az Erőt... az Erő Világos Oldalát. Jedik kerültek a markába!


Roche

Vakító fények villantak a távolban, ahogyan egész csillagrombolóra való Sith vadászgép csapott össze a verpinek valamelyik megjelölt aszteroidából előrajzó saját gépeivel. Az apró, tűszerű vadászok, amelyeket a rovarok használtak, aggasztóan emlékeztették Dorját azokra a gépekre, amelyeket a hírszerzési jelentések szerint az Ismeretlen Vidék fenyegető, ősi a rovarfaja, a Killik is használt. A verpin verziót azonban apró méretű bogarak helyett automatika vezette… így aztán nem csak sokkal többet tudta kiállítani belőlük, de láthatóan nem aggódtak a veszteségek miatt sem. Több vadász és néhány régebbi kísérőcirkáló felrobbant, miután verpin droidvadászok tucatjai csapódtak beléjük. 

- A Styx, a Scythe és a Scimitar harccsoportok kezdjék meg a betörést - adta ki a parancsot Dorja, mire a három vezérhajóról elnevezett, SiSD-k és Aurorák kombinációiból álló hajórajok előrelendültek, hogy megnyissák az utat az aszteroidamező közepén lebegő verpin központi kaptár, egy hatalmas, szinte hold-méretű képződmény felé. Dorja elégedetten, de éberen figyelte, ahogyan a taktikai megjelenítőn a zöld háromszögek útjában az első vörös körök kihunynak, jelezve, hogy a hajórajok megsemmisítették az útjukban lévő, aszteroidákra épített bázisokat és hangárokat, amelyek a verpinek külső védelmi rendszerét jelentették. 

- Mehetünk utánuk - adta ki a parancsot a navigációs tisztnek. - Előre!

Az SSD Darth Vader hatalmas, ék alakú törzse is besiklott az aszteroidaövbe, a körülötte védőkört formázó maradványbeli csillagrombolókkal, kísérőhajókkal, és a szuper-csillagromboló áttörését biztosító, előtte haladó két Judicatorral egyetemben. Az esélyek az ESB erőinek kedveztek, hiszen majdnem ötven nehéz csatahajójuk és kísérők álltak szemben a verpinek alig harminc aszteroidára épített védelmi bázisával. Csatahajók és cirkálók, ahogyan a korábbi, évekkel ezelőtti támadás során, most sem tűntek fel a védők részéről. 

- Uram, több civil hajó kísérel meg kitörni a bekerített zónából! Az érzékelők szerint nincsenek verpinek a fedélzetükön. - jelentette a taktikai elemzésért felelős parancsnok. 

Dorja megrázta a fejét. 

- Nem hagyhatjuk, hogy valamelyikük esetleg riasszon valamiféle szövetségest, aki a segítségükre siet - fordult a tiszthez. - Tartsák fent a zavarást, és egyetlen egy hajót se engedjenek át a védőhálón! Amelyik ellenáll, megsemmisíteni!

- Bent vagyunk az övezetben - jelentette a navigációs tiszt, Dorja pedig kibámult a plexin keresztül a mellettük elhúzó aszteroidákra. A szuper-csillagromboló és kísérői tüzet nyitottak, hogy eltakarítsák az útból a nagyobb köveket, amelyek nem robbantak volna fel ártalmatlanul a pajzson. 

- Meg mernék rá esküdni, hogy ez az aszteroidaöv sűrűbb, mint korábban… - mormolta maga elé Dorja. Hirtelen rossz érzés kerítette hatalmába. 

- Nem észleltek semmi gyanúsat az övezetben? - fordult az egyik legénységi árokban posztoló, az érzékelők adatainak kiértékeléséért felelős hadnagyhoz. 

- Semmit uram... - rázta meg a fejét amaz, egy fiatal, valószínűleg frissen végzett tiszt a Bastion egyik akadémiájáról, a Sith Egyház szinte kötelező tartozéknak számító kultista tetoválásával a nyakán. - Talán csak azt, hogy a szokottnál magasabb egyes aszteroidák fémtartalma… kitűnő kitermelési alapanyag lesz, ha elfoglaltuk a rendszert. Szinte csodálom, hogy a verpinek...

Dorja egy intéssel félbeszakította tisztjét, ahogyan rádöbbent, mire készülnek a verpinek. A szeme sarkából látta, hogy az egyik elől haladó Judicator koncentrált tüzének nyomán a hajó előtt lebegő hatalmas aszteroida darabokra robbant… nem kisebb sziklákra, mint egy üreges kő, hanem forró, apró, szanaszét repülő lángoló fémdarabokra. 

- Hátsó pajzsokat! - üvöltötte az admirális, de ebben a pillanatban a szuper-csillagromboló megrázkódott, ahogyan tucatnyi ionsugár csapódott be a törzsébe. 

A taktikai megjelenítőn az aszteroidaövben járó hadihajók mögött jó két tucatnyi újabb vörös jelzés jelent meg, ahogyan a flotta által maguk mögött hagyott aszteroidák közül számos hirtelen szétesett, láttatni engedve a belsejükbe rejtett nagy energiájú, folyamatosan tüzelő ionlöveg-platformokat és újabb vadászhangárokat. Pillanatokkal később ugyanez történt a behatoló flotta jobb és bal oldalán is.

- Be vagyunk kerítve! - kiabálta az első tiszt, teljesen feleslegesen... a szuper-csillagromboló fényei villogni és akadozni kezdtek, jelezve, hogy a nagy energiájú iontöltetek még egy ekkora hajó esetén is megtették a hatásukat. 

- A verpinek újabb üzenetet küldenek, uram... ezúttal széles frekvencián - jegyezte meg elfehéredett arccal a kommunikációs tiszt, miközben a hidat betöltötte egy szörcsögő, rovarszerű hang. 

- Üdvözöljük a Birodalom csapatait otthonunkban, a Királynő nevében - szörcsögte a hang. - Számítottunk ismételt látogatásukra. Most pedig készüljenek fel a bosszúnkra azért, amit a népünk ellen korábban elkövettek…


Mandalore

A Mandalore körül mostanában nyugodt volt a forgalom. Az új vezérrel rivalizáló klánok nagy része elesett, vagy elhagyta a bolygót. A forgalom visszaállt az eredeti állapotokra - néhány extra ellenőrzési ponttal tarkítva -, és alapvetően Mandalore-szerte mindenki tette a dolgát. 

A szokásos nyüzsgésben jó pár órát kellett várakoznia a nemrég érkezett gyorsnaszádnak, hogy csatornát kapjon a Mandalore kormányzati szervei felé. A sugárzott üzenet rövid, lényegre törő volt: 

"Otthonunkat ismét megtámadta a Birodalom. Tekintettel a korábbi Mandal’ore-al, Boba Fettel kötött kölcsönös védelmi megállapodásunkra, kérjük, segítsenek kiűzni az ESB erőit otthonunkból, a Roche aszteroidaövből. 

Legmélyebb tisztelettel:

A Verpin Fészkek Királynőjének hírnöke"

...

- Úgy hallottam, a Büntető Canderous Ordo leszármazottja - suttogta az utcán lépkedő férfi érdektelen arcú feleségének. A nőt nem igazán érdekelték népük hagyományai, vagy a Mandal’ore megjelenésének és az államcsínynek a bekövetkezése. Ő sokkal inkább törődött azzal, hogy megetesse a gyerekeit, mosdassa őket, és ellássa azzal, amivel szükséges. Végtelenül egyszerű asszony volt, s bár a mandalóriai nép szülötte, csupán anyai teendőinek élt. Kaster Spar számos hasonló nőt látott már, s tudta, hogy az asszony ugyanolyan üres tekintettel bámult utána, miután elhaladt mellette, ahogyan férje meresztette szemét a harcos páncélba bújt mandalóriai után.

Őt, a Hadiár személyes barátját nem érdekelték holmi pletykák. Ők mind tudták, honnan jött a Büntető. A maszkot az Ordo-klántól szerezte meg a Dxun-on, s minden bizonnyal ő maga is a klánhoz tartozott, hiszen az volt az ő menedékhelyük. De ez nem számított, csak a cél: a mandalóriai dicsőség visszaállítása.

Kaster fellépett az egyik lebegőre, és a központi épület folyosóin végigszáguldva levette a fejéről lila színekkel tarkított, kopott maszkját. Itt nem volt veszélyben, s érzékelőkre sem volt szüksége a boldoguláshoz. Néhány pillanat elteltével megállt, s belépett az elsötétített eligazítóba. A Palota alsóbb járataiban szinte képtelenség volt jármű nélkül közlekedni, s a felszíni pompa csupán egyfajta rejtekhelyül szolgált a földben elterülő bázisnak, ahol tulajdonképpen az egész Mandalore-szektor vezetősége működött.

A teremben mindössze egy szürke páncélos férfi várta. A egyedi színt csupán egy mandalóriai viselhette egy időben - a Haladhor. Ő volt a Mandal’ore titkos ügyleteinek főparancsnoka, egyfajta titkosszolgálati vezető - és nem mellesleg Mandal’ore egyik szárnysegédje. 

- A verpinek üzenetével kapcsolatban hívattalak - recsegte a Haladhor tisztelgés helyett. - Mandal’ore azt az utasítást adta, hogy szervezzünk egy flottát a megsegítésükre. Nem tudjuk, Boba Fett milyen kapcsolatban volt azzal a néppel, mert a rezidenciája s vele az iratok nagyrészt odavesztek, ugyebár. 

- Már összeszedtem egy különítményt - mondta Kaster. - Indulásra kész.

- Akkor menjetek - intett elbocsátólag a Haladhor, s elfordult, hogy tovább tanulmányozzon valamit az adattárolóján. 

Kaster Spar sarkon fordult, és kilépett a teremből. Tudomása szerint a Büntető épp a Mandalore-szektor rendszereit járta, hogy a legutolsó ellenállást is felszámolja, ennek ellenére azonban képes volt egy viszonylag nagy haderejű flottát összeállítani erre a küldetésre. Mandal’ore is rendelkezésére bocsátott néhány új hajót, s így flottája teljes lett. Kaster alig várta, hogy ismét harcolhasson.


Korriban

Miközben a vonósugár már egészen közel húzta az elfogott jedi hajót a Sith őrjárat kettőséhez, Moskau kapitány hajójának hídjára egy jeges sötétséget árasztó, csuklyás alak lépett be! A kapitány már nem volt a hídon, azonban az asszaszin harcos az Erőben máris megérezte a jónak ígérkező zsákmányt… Két jelenlétet érzett különösen erősnek, míg a harmadik már öreg és eléggé meggyengült volt. 

Tahn Siar mester, aki az Asszaszinok Rendjének újabb Hegyi Öregje, és nem mellesleg Wooda egyik régi barátja volt, elégedetten mosolygott magában! Tehát Wooda bevette azt a trükköt, amit pont a számára talált ki. Valami rejtélyes módon elhitette vele, hogy rég halott kuzinja, Yoda szól hozzá… És most idehozta neki a különleges csemegét, a két legerősebb padawant!

Tahn Siar nem véletlenül raboltatta el a testvérüket, pontosan tudta, hogy a két testvér addig nem nyugszik, amíg fel nem kutatják a testvérüket és a számítása bevált! Továbbá az évekig tartó színészkedése is, amivel megtévesztette Woodát… Ez a szürke jedik hátránya, könnyebben megtéveszthetők a Sötét Oldal hatalmával! Mert Wooda szürke jedi volt, nem engedelmeskedett igazán a Tanácsnak és a maga útját járta...

Évekig tartott, míg elhitette Woodával, hogy ő valójában a jedik barátja a Sith Egyházon belül. Wooda pedig benyelte a Sötét Oldal manipulációját, akár éhes rakhgoul az ewokot! Wooda pedig nem is sejthette, hogy manipulálják és szándékosan dezinformációkat kap a Sithektől, hogy megzavarja a Tanácsot! Ez volt az oka a Sheedu Maad-i kudarcnak is, ahogy a prakithi vesztes csatának is. Dezinformáció és manipuláció a Sithek két legrégebbi fegyvere…

...

Wooda Mester hajója

Az öreg jedi felkészült a halálra! Valószínűleg senki nem fogja érteni, amit tesz, de ez így is helyes! Már hónapok óta elhitette a Sith "barátjával", hogy bekapta a csalit. Azt azonban Tahn Siar nem sejthette, hogy egész végig az aprócska mester manipulálta őt... Mert Wooda nem véletlenül tette azt, amit tett!

Már hónapok óta végeláthatatlan vitákat kell hallgatnia és közben a Sithek ellen senki nem tesz semmit! Az Erőre hivatkozva a Tanács meglehetősen bölcstelenül jár el! A rákos daganat máris jobban elterjedt, mint gondolta volna… A Sithekhez újabb és újabb bolygók álltak át, és a Sötétség szépen lassan növekedett. Szürke jedi volt a javából és egy csöppnyi bűntudata nem volt azért, amit tett. A galaxis a legfontosabb és az Erő, az egyének nem, még ha olyan értékesek is, mint Dominica és David!

A galaxis érdeke pedig az, hogy a Sitheket megállítsák: egyszer s mindenkorra! Mivel pedig a Tanács semmit nem akar tenni, akkor bízzuk a piszkos munkát a Sithekre! Wooda reménykedett benne, hogyha a Sithek elfogják őket, a Tanács lovagjai a keresésükre indulnak, és ezzel kiprovokálnak egy háborút… Mert ez az egyetlen nyelv, amiből a Sithek értenek! Háború! Csak a háborús taktikával lehet őket legyőzni, mint tette egykoron Hoth tábornok, a legendás jedi...

A két gyerek rémülten pillantott mesterükre, aki biztatóan rájuk mosolygott.

- Ne féljetek gyermekeim, mi most egy nagyobb cél eszközei vagyunk! - mondta biztatóan, miközben tudta jól, az ellenség hamarosan behatol a hajóba… Remélhetőleg a jedik résen lesznek és talán kirobbanhat az a háború, amely elsöpörheti a Sitheket a galaxisból...

- Kapitány... - Moskau hátán végigfutott a hideg a hangot hallva, amikor visszatért a hídra. Igyekezett minél mélyebben elnyomni magában az olyan gondolatokat, hogy "Na, már megint itt ez a sápatag szörnyeteg", és Siar Nagyúr felé fordult. 

- Nagyúr. Egy azonosítatlan yachtot léptettünk ki a hipertérből. Zenith kapitány utasítására a Rampage hangárjába vontatjuk. 

- Nem, nem kapitány - rázta meg csuklyás fejét az öreg Sith mester. - Ide vontatja, ebbe a hangárba...

- Értem, Nagyúr... de Zenith kapitány... 

- Őt bízza rám - Moskau úgy érezte, mintha láthatatlan marok szorulna a torkára.

- Sugárvezérlés - krákogta villámgyorsan, hiszen egy pillanatig sem óhajtott az állandóan egymással rivalizáló Sith parancsnokok kereszttüzében lenni. - Irányítsák át a vonósugár célját a mi hangárunkba. 

Megerősítésképpen azonban a megszokott, fegyelmezett "igenis", vagy hasonló helyett újra felhangzottak a közelségi és riadójelzők...

- Két újabb hajó, és több apróbb jel az érzékelőkön! - jelentette a radaros tiszt, hangja érezhetően feszültebbé vált. - Asszonyom, egy Nebulon-B2 és egy kisebb fregatt lépett ki a hipertérből! 

- Jedik... - sziszegte ugyanebben a pillanatban Moskau háta mögött a Nagyúr. 

- Harci riadó, pajzsokat, fegyverzetet! - a nő egyszerre elemében volt. Az Interdictor önvédelmi lövegei lassan a célok felé fordultak, miközben a szárnyukon a háromszor akkora Aurora-osztályú nehézcirkáló Sith vadászgépeket kezdett ontani magából. Moskau érezte, ahogyan hatalmába keríti a feszült készenlét. Végre azt tehette, amire felesküdött... Sith nagyurak előtti hajlongás helyett fegyverrel védhette a Birodalmat ellenségeitől.. 

...

Ahogyan az űr ismét vakító, csillagokkal pettyezett fekete semmivé alakult előttük szinte minden, érzékelővel mérhető jel nélkül, Seff Helin tudta, hogy megérkeztek. Hosszú órákon át utaztak feltérképezetlen vektorokon az ESB-n át, hogy elkerüljék az őrjáratokat és ismert ellenőrző pontokat, abban az irányban, amerre az aktivált vészjeladó szerint Wooda mester hajójának kellett lennie...

És mégis, amikor Seff megpillantotta az apró yachtot, a nem messze tőle lebegő birodalmi Interdictor tiltóhajót, és a mögüle előre igyekvő hatalmas Aurora-osztályú ágyús cirkálót, már tudta, hogy nem csak megérkeztek, de kissé el is késtek... 

A StealthX-ek felgyorsultak és géppárokra szakadtak, ahogyan mögöttük a fedezetet adó Curiosity és a Little Buddy is kiengedték saját vadászaikat. Seff a pilótafülkében gyorsan felmérte a taktikai helyzetet. Vadászok terén nagyjából kiegyenlített volt a helyzet, bár a jedik nem tudhatták, hogy vannak-e erőérzékeny Sithek a két ESB-hajón, és ha igen, hányan - már pedig, ha voltak, akkor a StealthX-ek nem számíthattak lopakodó képességeikre, hiszen jedik vezették őket. A Fény Hadseregének két fregattja pedig nem sokáig bírt volna egy közvetlen csapásváltást azzal a Sith nehézcirkálóval. 

Gyorsan kellett végezniük. 

- "Vegyétek célba árnybombákkal az Aurorát!" - adta ki a parancsot az Erőn keresztül Seff társainak, miközben a kisebbik jedi fregatt Wooda mester yachtja felé vette az irányt. Mögötte a Nebulon B-2 lövegei tüzelni kezdtek az Interdictorra, amely közepes lézerütegekkel viszonozta ezt. Seff tudta, hogy ha nem iktatják ki gyorsan a Sith nehézcirkálót, akkor ez egy igen-igen rövid összecsapás lesz...

...

Wooda Mester yachtja

Wooda Mester utasította a padawanokat.

- Álljatok készenlétben, gyermekeim! - mondta, azzal aktiválta a fénykardját! Nem fogja olcsón adni az életét! David nem szólt semmit, hanem ő is azt tette, amit Wooda és Dominica. Kékesfehér izzással villogott fénykardja, miközben a kis yacht bejárata felől zajokat hallottak. Sietős lépteket. Hamarosan ideérnek és elkezdődik a harc!

- Ne aggódj, David! - nyugtatgatta Domi a kisfiút. - Elbánunk velük!

A Sithek parancsnoki hajója

Eközben a Sith Nagyúr érzékelt valamit, ami nagyon nem tetszett neki.

- A jedik… támadnak! Össztűz! - utasította Moskaut a Nagyúr. - Lőjék ki ezeket a férgeket, én addig a hangárba megyek, hogy illően fogadjam a vendégeinket! - recsegte a parancsait Siar mester.

- De ezzel kiprovokálhatunk egy háborút! - mondta Moskau, amikor rádöbbent, hogy mire is kapott parancsot. A Sith Nagyúr azonban nem izgatta magát.

- Lője ki őket! Bármi áron, a többit bízza rám! - utasította szinte sziszegve a kapitányt. - És ne aggódjon, nem lesz háború, csak akkor, ha az Uralkodó jónak látja! Tegye, amit mondtam!

Moskau végül belátta, hogy nem tehet mást, engedelmeskednie kell...

Kint eközben a Sith vadászok máris támadásba lendültek a jedi hajók ellen, és halálos össztüzet bocsátottak a jedi mentőalakulatra. A jedik sem voltak restek, máris tucatnyi vadászt szedtek le. A csata elkezdődött, remélhetőleg nem alakul át valami sokkal szörnyűbb dologgá… egy háborúvá, amit a galaxis immár ezredévek óta nem élt át. Az újabb Sith-Jedi háborúvá. Közben a parancsnoki hajó már bevontatta Woodáék hajóját a hangárba és egy igencsak gonosz valaki tartott a kis yacht felé, hogy köszöntse vendégeit… Tahn Siar már alig várta, hogy learassa a zsákmányt. Különösen a kisfiú érdekelte, őt még lehet formálni. A többi meghal...

...

- Mégsem olyan jó itt lenni - mondta David.

- Mondtam, hogy nem olyan jó! - válaszolta durcásan Domi.

- Jól van már! Ne veszekedjetek! - mondta Wooda mester.

Egyszer csak összeesik David.

- Mi a baj? - kérdezte Domi Davidot.

- Érzem a sötét úr közellétét! - mondta David.

- Adj neki egy kis vizet! - mondta Wooda mester.

- Már nem olyan sápadt! - mondta Domi

- Hú, ez meleg helyzet volt - mondta Wooda.

- Jaja - mondta sóhajtozva Domi.

Zenith kapitány dühösen figyelte, ahogyan a kísérőhajója, felrúgva az összes érvényes protokollt a saját hangárjába vontatja a fogoly jedi yachtot... biztos az ottani mester sántikál valamiben... Zenith nem tudta pontosan, hogy kicsoda a volt birodalmi hajóra kirendelt Sith Nagyúr - sőt, ezidáig abban sem volt biztos, hogy egyáltalán van Nagyúr a tiltóhajón -, de eltökélte, hogy nem engedi csak úgy lecsapni a kezéről kiszemelt áldozatát.. 

- Üzenet a Spider's Nest-nek - recsegte idegesen a komtiszt terminálja irányába, miközben az Aurora hídján egyre hangosabban szóltak a különféle, harci riadót jelző szirénák. - Azonnal parancsolják meg a kapitányának, hogy adja át a foglyokat nekem, különben kivégeztetem árulásért! 

- Nem válaszolnak a hívásra, uram... - a kommunikációs tiszt hangja enyhén remegett. Zenith nem éppen a legtürelmesebb elöljáró hírében állt. 

- Mi az hogy nem válaszolnak... - sziszegte Zenith. - Kivégeztetek mindenkit... 

- Kapitány, azonosítatlan energiajellemzők a hajó bal oldalán! - Zenith az első tiszt riadt hangjára végre kiterjesztette az érzékeit, hogy saját dühén és sértettségén kívül a kibontakozó harcot is alaposabban "szemügyre vegye" - és rögtön megérezte a hajóhoz egészen közel lévő fél tucat jelenlétet, akiket átjárt az Erő Világos Oldala... és akiknek akarata azokat az apró, fénylő, gyorsan közeledő tárgyakat pontosan a híd felé irányította... 

- Kitérő manőver! - kiabálta Zenith. - Árnybombák

A kapitány megpróbált kinyúlni az Erővel, de csak néhány protontorpedót tudott eltéríteni. A többi becsapódott a Rampage orr-részében lévő irányító központba. Zenith szemei előtt megjelent egy vöröses, mindent elnyelő fényesség... aztán szemeit és általában mindent az arcáról letörölt a forró lökéshullám. 

Seff Helin újabb fordulóba döntötte a StealthX-et, és elégedetten konstatálta, hogy a nagyobb fenyegetést jelentő Sith nehézcirkáló orr-részét elborítják a lángok. A hajó súlyosan rongálódott az árnybombák találataitól, így a jedik most az Interdictorra koncentrálhattak... Seff kinyúlt az Erőben, és döbbenten tapasztalta, hogy a riadt jedi gyermekek jelenlétét már a birodalmi hajó ék alakú törzsén belül érzi. 

- Elkéstünk... - suttogta maga elé. Amíg az Aurorával foglalkoztak, a másik hajó hangárba vezette a yachtot...

- Utána! - adta ki a parancsot jedi-társainak. Kilenc megerősítő választ kapott az Erőn át... két társuk már elpusztult a Sith vadászokkal vívott közelharcban. A StealthX-ek közül négy, amelyek mögött éppen nem sorjáztak folyamatosan tüzelő ellenséges vadászgépek, most kifordult, és egyenesen az Interdictor hangárja felé vette az irányt... 

Moskau kapitány döbbenten figyelte, ahogyan a Rampage orra egyszer csak minden előjel nélkül lángba borul. Egyszerre taktikai előnyből taktikai hátrányba került, hiszen csak egy önvédelmi turbolézerekkel felszerelt hajója volt két jedi fregattal szemben... 

- Hol van már az erősítés! - fordult a saját komtisztjéhez. Tisztában volt vele, hogy semmit nem érnek a jedi hajó foglyul ejtésével, hogyha utána pillanatokkal később darabokra robbantja, vagy szerencsésebb esetben mozgásképtelenné teszi hajóját a jedi ellenség... - Indítsák a saját vadászainkat is! 

Tizenkét TIE-Hunter izzította be ionhajtóműveit, azonban abban a pillanatban, amikor a hangárirányítás leengedte a pajzsot, hogy útjára engedje a vadászokat, legnagyobb megdöbbenésükre négy kecses, éjfekete X-szárnyú száguldott be a hangárajtón, és földet értek a foglyul ejtett yacht mellett... pilótafülkéikből pedig villogó zöld fénykardos jedik pattantak elő..

A Sith Nagyúr elkésett. A jedik már körülvették a foglyul ejtett yachtot, amelynek fedélzetén ott volt az értékes zsákmány, David. Dühében nem törődve semmivel egyenesen rárontott a jedikre. Ujjaiból villámokat szórt ellenfelei felé, miközben a kardját is aktiválta. A vörös penge céltudatosan szabdalta ellenfeleit, de mindhiába. Két jedi máris rátámadt és egyikük fénykardja majdnem eltalálta a kardot forgató jobb karját. A Nagyúr sziszegve a dühtől egy adag villámot szórt meglepően ügyes ellenfele irányába. 

Eközben a hajó belsejében a gyerekek meglehetősen félve hallgatták a kinti csatazajokat. David sejtette, ez a küldetés nem olyan mulatságos, mint elsőre gondolta. Az öreg viszont meglepően nyugodt volt. Tudta, ennek most meg kell lennie. Ha ez elősegíti, hogy a Rend tagjai felébredjenek végre a kómából és végre háborút indítanak a Sithek ellen, akkor érdemes meghalnia.

- Gyerekek, most harcolnunk kell! - jelentette ki sztoikusan az öreg mester. Azzal aktiválta ő is a fénykardját, miközben kinyitotta a kis hajó zsilipajtaját. David marcona pillantással aktiválta a fénykardját, ahogyan Domi is. Kemény csata lesz...

A Sith Nagyúr miközben ádázul harcolt a jedikkel, észrevett valamit. A yacht ajtaja lassan kinyílt és egy fiatal lány rohant ki rajta, aktivált fénykarddal a kezében, akit egy vénséges vén, apró öreg lény követett. Aztán meglátta a zsákmányt is. A fiút. A jedi mesterek meg akarták állítani a felbőszült Dominicát, de elkéstek. A lány egyenesen a Sith Nagyúrra rontott, aki egy jó nagy adag villámot küldött irányába. A lányt beburkolták a fura, vöröses fényben izzó villámok, és Dominica az iszonyatos fájdalomtól csak sikoltani tudott. A hatalmas energialökettől azonnal meghalt, védekezni sem volt ideje… A Nagyúr úgy hajította félre ahogy a szemetet szokás, miközben maradék ellenségével folytatta a küzdelmet… Két jedi már holtan hevert a lábai előtt, a harmadikat most végezte ki… És ami ennél is jobb volt, érezte a fiúban felgyülemlő fájdalmat, majd a haragot, végül a gyűlöletet is! Nagyon jó, gondolta magában elégedetten Siar mester. Gyorsabban tanul, mint reméltem! A csata folytatódott, de érdekes módon az öreg Wooda nem nagyon erőltette meg magát. Mintha csak meg akart volna halni...

Hirtelen David szeme aranysárga lett. Világosabb, mint a nap. Tekintetét Domira irányította és villámot szórt ki, de nem pusztítót, hanem az ellenkezőjét. 

De Domi nem támadt fel, David erre aktiválta fénykardját és a hatalmas mérgével nekiugrott a Sötét Úrnak! Az azt se tudta hirtelen mi történik, csak a perzselő hőséget érezte, amit a fiú kezeiből áradó sárgás villámok okoztak. Megbénult, így végül David beleszúrta fénykardját az ellenségébe... így nyert David.... legyőzte egy pillanat alatt ellenségét! 

Moskau kapitány a hangárból közvetítő biztonsági kamerák felvételén élőben, nagy felbontásban nézhette végig, ahogyan az idegesítő biztonsági problémának induló kis csetepaté a leszállóegységek környékén nem várt fordulatot vesz. 

A hangárba behatoló jedik láthatóan az elfogott yacht utasainak segítségére akartak sietni, azonban a velük egy időben a hangárba érkező Siar Nagyúrra nem számítottak... kettőjük rögtön a küzdelem elején elesett a Nagyúr kardcsapásai alatt, majd a yachtból előkerülő két gyermek közül is az egyik...

Moskau itt elfintorodott. Hűségesen szolgálta a Birodalmat, melyről úgy hitte, a régi, hatalmas Galaktikus Birodalom örököse és letéteményese, az egyetlen mód arra, hogy a Rend helyreálljon a galaxisban... és azzal sem volt problémája, hogy ennek érdekében Sithekkel dolgozzon együtt, persze minél nagyobb távolságból, annál jobb. De gyerekeket ölni? 

A meglepetése csak növekedett, amikor a következő momentumban a másik jedi gyermek előrelendült... és pillanatok alatt végzett Siar Nagyúrral.

Moskau szája tátva maradt egy pillanatra, majd a nő fejében átvette a csodálkozás helyét az évtizedes drill, a hideg, katonai gondolkodás, melynek egyetlen célja az ellenség legyőzése. Kintről támadás alatt állt, és jedikkel volt tele a saját hajója... és, döbbent rá hirtelen, Zenith és Siar gyors egymás utáni halálával ő volt a csata rangidős ESB tisztje. 

- Hangárajtókat lezárni, pajzsokat aktiválni! - fordult a legénységi árok felé villámgyorsan. - Az összes rohamosztagosunkat abban a hangárban akarom látni, kábító lövedékekkel! Készüljenek a tiltó generátorok újraindítására!

- De asszonyom, a pajzsaink alig bírják, így nem marad energiánk a védelmi fegyverzetbe! Az a fregatt leradíroz minket! - pillantott a közeledő Nebulon B-2 felé az első tisztje. 

- Nem fogják megsemmisíteni a hajót, amíg a jedik a fedélzeten vannak - rázta a fejét Moskau. - Érjenek el nekem valami kompetens személyt a Rampage-n! Akárkit!

- Azonnal, asszonyom!

Kisvártatva egy apró kék holokép jelent meg Moskau a parancsnoki székébe épített holovetítőn, egy véres arcú twi'lekkel.

- Vol'ner főgépész jelentkezik, kapitány - tisztelgett a twi'lek. - Elveszítettük a kapcsolatot a híddal. Attól tartok, a teljes tiszti karunk elesett. Várom a parancsait. 

- Manőverezni tudnak, főgépész? - szegezte neki a kérdést Moskau. Az Aurora-osztályú csatacirkáló így sérülten is komoly potenciált képviselt, amelyre szüksége volt, ha elegendő ideig egyben és a saját kezében akarta tartani az Interdictorát. 

- Pozitív, asszonyom - nyugtázta a twi'lek. - A tűzvezetésünknek annyi, csak manuális célzással tudnak lőni az ütegeink. És a kommunikációnk is... aka.. dozik. 

- Manőverezzék a hajót a Spider's Nest és az ellenséges Nebulon fregatt közé! Ha kell, a saját törzsükkel tartsák távol azt a fregattot! 

- Értettem - biccentett a twi'lek. - Hajtóművek maximumon...

- Kövessék az általunk küldött vektort, így pontosan mellénk kerülnek majd - vezényelt Moskau. - További utasításig maradjon kapcsolatban!

- Parancs!

- Most pedig... - fordult a vadászirányító tiszthez a nő. - Utasítsák az Omicron-szakaszt, hogy vegyék célba a kisebbik jedi hajót, a tiltókorvettjüket. A vadászok nem érdekesek!

A nő csípőre tett kézzel a plexihez sétált, és feszülten figyelte a kibontakozó ütközetet. Kisvártatva oldalról megjelent a sérült, lángoló orrú Aurora, hogy az Interdictor elé manőverezve testével védje az ellenséges fregatt tüzétől. A TIE-ok pedig a kisebbik jedi hajó ellen indultak. 

- Az SiSD Argos jelentkezik, öt percre vannak tőlünk - érkezett egy újabb jelentés. 

- Kitűnő - bólintott Moskau. Percek kérdése, és itt az erősítés... akkor pedig, döntötte el magában, egyetlen jedi sem hagyja el ezt a rendszert. Élve legalábbis biztosan nem. 

Seff Helin döbbenten figyelte a hangárban kialakuló vérfürdőt... négyen értek padlót társaival együtt, és kettejük máris holtan feküdt a fémen, ahol a Sötét Nagyúr kettévágta őket... néhány méterrel arrébb a szerencsétlen padawan kislány elszenesedett teste hevert, halálában is természetellenesen kicsavarodva.... és még néhány méterrel arrébb a Sith Nagyúr, ugyanilyen állapotban, felette a másik jedi gyermekkel, akinek tekintete még mindig sárgásan villogott, Seff pedig olyan energiákat észlelt felőle az Erőn keresztül, amit nem tudott hová tenni. 

A füle mellett elsuhanó sugárvető lövedékek ébresztették rá, hogy a harcnak még nincs vége. Az egyik folyosóról, amely a hangárba vezetett, vagy két tucat rohamosztagos özönlött be, és gyorsan szétszóródva lőni kezdtek. Seff a szeme sarkából látta, hogy a hangár páncélajtaja csukódni kezd... 

- Fiú! - kiáltott oda a jedi lovag Davidnek. - Gyere, indulnunk kell!

- Nem mehetek... megölték... megölték Dominicát! - remegett meg a gyermek hangja, és a másik padawan holttestére pillantott. 

- Valóban nem mehet - Seff lepillantott, és rádöbbent, hogy az apró, zöld Wooda mester állt előtte. - Te ezt nem értheted, lovag. Ne avatkozz bele!

- Wooda mester - Seff Helin úgy fordult, hogy fénykardja most az apró zöld mester felé irányuljon. Egyetlen életben maradt társa, egy barnás szőrű bothan jedi eközben aranysárga pengéjével verte vissza a rohamosztagosok lövéseit, és igyekezett úgy helyezkedni, hogy minél közelebb legyen ő is a mesterhez és a fiúhoz. - Ez már nem a te döntésed. Parancsom van rá, hogy visszavigyem ezt a fiút a Tanácshoz, veled egyetemben! Ha kell, erővel! 

Azzal Helin, fél szemét még mindig Woodán tartva ismét odakiáltott Davidnek. 

- Padawan, gyere ide hozzám! Minél előbb el kell hagynunk ezt a hajót, sürget az idő!

...

David szemeiben könnyek jelentek meg, ahogy a testvére holttestére nézett. Meghalt… az, aki anyja helyett anyja volt! A másik testvére ki tudja, merre van, ő pedig itt maradt egyedül! Ekkor egy alig érezhető gyengéd érintést érzett a vállán és valahogy tudta: Dominica szelleme az. Ő már a Fény honába távozott...

„Erősnek kell lenned David, engem nem tudnak megölni!” - a kisfiú a fülében és az elméjében hallotta a halott testvére hangját.

- De… de meghaltál és… és egyedül vagyok, félek! - mondta sírva a kisfiú, miközben a jedi mester türelmetlenül nézett rá, hogy menjen már végre. Wooda békésen álldogált, láthatóan nem hatotta meg a dolog, és David meggyűlölte! Teljes szívéből gyűlölte ezt az arrogáns jedit, aki miatt meghalt a nővére!

„David, ne add át magad a Sötét Oldalnak! Légy erős és légy bátor, én mindig veled leszek!”

A fiút megnyugtatták nővére szavai, miközben a jedi mesterre pillantott. Mi legyen most? Legyen övé a bosszú? De akkor nem lehet jedi! Vagy hallgasson a nővérére?

Döntő kérdés ez most egy ilyen kisfiú életében!

- Na mi lesz, padawan? Jössz, vagy maradsz? Nem érünk rá! - mondta a jedi mester egy kissé ingerülten.

- Maradok jedi! - mondta David a jedi mesternek.

- Igen! Jó választ adtál! - mondta boldogan a jedi mester. - Akkor futás! - azzal Helin kézen fogta Davidet, és rohanni kezdtek a parkoló vadászgépek felé. Életben maradt jedi társuk fedezte őket. 

- Nem fogunk tudni átjutni a tiltómezőn, ha nem iktatjuk ki a generátorokat... - kiabálta menet közben Helinnek a társa. Helin megtorpant. 

- Igazad van... 

- Én itt maradhatok. Kiiktatom a rendszert, te pedig hazaviszed a fiút - ajánlkozott a társa.

- Erre nem lesz szükség. - szólalt meg mellettük egy harmadik hang, miközben a rohamosztagosok lövései egyre közelebb csapódtak be. Mind a négyen, még David is folyamatosan hárították fénykardjaikkal a lövéseket, így beszélgettek tovább. 

Helin az apró zöld lényre pillantott, aki mellettük állt. Fel sem tűnt neki, hogy Wooda is követte őket. Bizalmatlanul vizsgálta az apró mester arcát - még mindig bizonytalan volt a szándékai felől. 

- Az én célomat már elértem - magyarázta a zöld lény, majd Davidre pillantott. - Ahogyan te is döntöttél, fiam. Most már csak annyit tehetek, hogy segítek nektek, hogy döntésed ne legyen hiábavaló. Majd én kiiktatom azt a reaktort. 

Azzal Wooda megfordult, és gyors szökellésekkel eltűnt az egyik oldalsó folyosón, ami kivezetett a hangárból. Néhány rohamosztagos utána rohant. 

Helin bólintott. 

- Rendben. Akkor gépre! 

Seff, David és életben maradt bothan társuk bevágták magukat a hangárban álló StealthX-ek közül kettőbe, és gyorsan emelkedni kezdtek. A rohamosztagosok lövései a fekete páncélzaton kopogtak. 

Odakint eközben egyre több és több találat csapódott be a jedik kisebbik fregattjának törzsébe. 

- Kapitány, két jedi StealthX elhagyta a hangárt! Velük van a gyerek! - jelentette Moskaunak az ügyeletes tiszt. - Egy harmadik jedi a hajón maradt!

- Üldözés! És zárják le a reaktortermeket! Minden tiltógenerátort aktiválni! - szitkozódott magában Moskau. A fiút kicsúszott a kezei közül, ráadásul az egyik jedi még mindig a hajón van... 

Néhány pillanattal később robbanás rázta meg az Interdictort, és a tiltómező összeomlott. 

- Átkozott jedi... - szívta a fogát Moskau. - Jelezzenek az Aurorának, hogy koncentrálják a tüzet a kisebbik jedi hajóra! 

- Asszonyom, megérkezett az Argos! - mutatott a másodtiszt a plexin túl megjelenő hatalmas, hat kilométeres csillagrombolóra.

- Túl későn... - Moskau idegesen figyelte, ahogyan a megmaradt jedi vadászok és a Nebulon-fregatt belépnek a hipertérbe. A kisebbik jedi fregatt minden fedélzete lángolt, és mentőkabinok hagyták el. 

- Jelezzenek az Argosnak, hogy szervízcsapatokra és asszaszinokra van szükségünk. Még el kell fognunk azt a jedi mestert, mielőtt még több kárt okoz a hajóban - parancsolta Moskau, majd a tekintete a hangár képét mutató kamerákra tévedt. A Sith Nagyúr elszenesedett teste, a jedi kislány maradványai, két másik halott jedi, elesett rohamosztagosok és szerteszét heverő konténerek...

És két érintetlen, üres jedi vadászgép. 

Moskau érezte, hogy ismét átjárja az izgalom. Talán mégis van mód rá, hogy elkerülje elöljárói és a Sith mesterek haragját, amiért a fiú kicsúszott a kezei közül. 

- És árnyékolják le a hangárt! Technikus csapatot és biztonságiakat kérek azokhoz a jedi vadászokhoz azonnal!


Üzenetek és közlemények

[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]

Szigorúan titkosított, kódolt üzenet

Kapja: OCP Kutatási Részleg, Wenthar Őfelsége, Tierce Főkormányzó és Lex Luu'thor

Tárgy: B 33-as biztonsági veszély

Tisztelt Uraim, Felséges Császárom!

Az elmúlt percekben hatalmas, M-10-es besorolású metahumán tevékenységet észleltünk a Korriban térségében! Azonnal igénylünk különleges elhárító tiszteket, hogy folytathassuk a nyomozást ezután a különleges lény után, amely szerintünk minden idők egyik leghatalmasabb mutáns lénye!

Tisztelettel: Aa'rekc Kutatási részleg vezető, OCP, Korriban


Bilbringi

- Tiaan Vaiken kommodore! - jelentették be a tisztet az admirális irodájába. A harmincas éveiben fiatal, jó kiállású ember magabiztos léptekkel ment be az irodába. Arányos arca, vékony ajkai, nagy, melegséget árasztó szemei és katonásan rövidre aranyszőke haja bármelyik női szívet megdobogtatta volna. Az asztalnál egy bozontos fekete szakállú, szigorú képű tiszt ült, az adumari flotta főtiszti egyenruháját viselve. Mellkasán rangjelzésével átellenesen rendjelek és kitüntetések sorakoztak. Lannick tengernagy intézte a rendszer és más környező rendszerek annexióját, legnagyobb részt harc nélkül a bevetett nagyszámú erőnek köszönhetően. Azóta Bilbringi szolgált központjául, ahonnan újabb és újabb rácsapásokat szervezett a környező rendszereket fosztogató kalózok és gerillaharcmodort folytató helyiek ellen, fokozatosan konszolidálva a vidéket. Egészen addig, amíg úgy nem döntöttek, hogy a helyi erők helyett a konföderációs haderő vegye át a legfontosabb megszállt rendszerek irányítását, köztük ezt is. A frissen előléptetett Vaiken pedig Bilbringi katonai parancsnokává avanzsált hirtelen. Egy szűk látókörű karrierista tiszt számára talán úgy tűnhetett volna, hogy éppen most helyezték zsákutcába a karrierjét, ám Vaiken tisztában volt Bilbringi jelentőségével. Rendili elvesztése után a Konföderáció jelentős hajógyár nélkül maradt, és már készen álltak a tervek a hajógyár reaktivizálására. Már így is szép eredményeket ért el az asmerui incidens kapcsán, így aztán a fejesek elérkezettnek látták az időt, hogy komolyabb feladatokat bízzanak rá.

- Tengernagy úr, Bilbringi átvételére jelentkezem! - tisztelgett magabiztos mozdulattal, a tankönyvekben előírt módon. Az admirális bizalmatlanul mérte végig utódját, mintha csak abban kételkedne, hogy megfelelően tartani tudja-e majd a bázist. Mindenesetre ő is felállt, és viszonozta a tisztelgést, majd kezet nyújtott neki. Vaiken elfogadta, és erősen markolták meg egymás tenyerét. Határozottan ritka volt, hogy valaki így járjon el, de az adumariak kemény fickók voltak, akiket sokszor vajmi kevéssé érdekeltek a formalitások.

- Vaiken, mi? - mérte végig a bozontos szakállú tengernagy őt kritikus szemmel, de a végén úgy tűnt, nem túl sok hibát találhatott a kiállásában, mert megveregette a vállát. - Azt hiszem boldogulni fog, fiam.

- Köszönöm, tengernagy. Kérem, fogadja el az ajándékomat távozás előtt - intett a tisztiszolgájának, aki egy nagyon jó évjáratú alderaani borral sietett oda. Alderaan borai már régóta ritkaságnak számítottak, a jó évjáratok pedig igazi vagyonokat értek. Akárcsak a jó kapcsolat néhány magas rangú tiszttel. A szakállas tengernagy rögtön rávetette magát az ajánlatra, és élvezettel forgatta az üveget a kezében.

- Van itt pár dolog, amit feltétlenül tudnia kell az itteni dolgokról - váltott egy kicsit bizalmasabb hangra a tengernagy. Vaiken halványan elmosolyodott. Máris arathatja az első gyümölcseit annak, hogy a zsebébe nyúlt. Na persze nem teljesen a saját zsebébe...

Vaiken kommodore, Bilbringi új katonai parancsnoka undorral az arcán lépett be a szűk cellába. A legutóbbi rajtaütés során elfogott kalózvezért tartották itt fogva, aki tulajdonképpen már csak a kivégzésére várt. Vagyis várt volna, ha a Bárónak nem lettek volna más tervei vele. Futni hagyni egy ilyen veszélyes kalózt, a Vörös Pengét nagy balgaság lett volna. Az elmúlt években több száz rajtaütést hajtott végre a környéken, és ezrek halálához járult hozzá, köztük a Konföderáció remek katonáiéhoz. Nem tudta, miért kell elengednie, de azzal tisztában volt, hogy nincs olyan helyzetben, hogy megkérdőjelezze a Báró utasításait. Neki köszönhetően jutott el oda, ahol most tart, és így tudja a legjobban a Konföderáció érdekeit szolgálni. Sosem érdekelte, mik a rejtélyes figura valódi motivációi, amíg ő is profitált belőlük, és így tenni tudott érte, hogy mások élete is jobbá váljék. Asmerunál sok életet mentett meg, amikor sikerült meggyőznie feletteseit a beavatkozás fontosságáról, és száznál több hajóval gyarapodott a Konföderáció állománya. Előtte egy utasszállítót mentett meg kalózoktól. Mind-mind azért, mert követte az utasításokat, amiket tőle kapott. Nagy levegőt vett, és lenyomta az energiapajzsot deaktiváló gombot, majd intett a két őrnek, hogy várjanak odakint.

A cellában egykedvűen ücsörgött a Vörös Penge, a környék legrettegettebb kalóza. Jóval rettenetesebben nézett ki, mint ahogy elképzelte: arcát számtalan heg és sebhely csúfította el, egyik szemét pedig egy fekete vászondarab fedte el. Többnapos borostával fedett arcán semmilyen érzelem nem tükröződött, még csak nem is félt attól, hogy akár meg is ölhetik. Mikor meglátta, hogy belépett, azonnal felrakta a lábát az előtte lévő vallatóasztalra.

- Új főnök van a kócerájban? - kérdezte.

- Igen. Vaiken kommodore.

- Gondolom maga már végre kivégeztet. Kezdek elhízni ettől a sok kajától - bökött egy aprócska tál felé, ami régóta feküdhetett már a földön. - És félek hamarosan leáll a szívem a sok piától és nőtől, amit itt kapok.

- Bárcsak aktívan közreműködhetnék az utóbbiban - nézett rá gyilkos tekintettel a kommodore. - Van azonban valaki, akinek más tervei vannak a hozzád hasonló söpredékkel.

- Ó, igen? - villant fel a bűnöző egyetlen ép szeme. - Ez igen érdekesen hangzik. Mesélj még, kérlek.


Roche 

Kandor Nagyúr a küldetésen elmélkedett a részére elkülönített kis kabinban, amely a Roche elleni invázió főhajóján volt berendezve a számára. A Mészárosként is ismert katona, vagy inkább Sith, gyűlölködve gondolt élete nemrégiben megváltozott fordulatain.

Először is a Császár menesztette őt az Obszidián Rend éléről, hogy azokat az undorító gyíkokat ültesse a székébe! Gyíkokat! Könyörgöm, hát ennyit változott volna a Palpatine-i eszme? Hiszen az Öreg Uralkodó ezt soha nem engedte volna! A Nagyúr keze ökölbe szorult a gondolatra. amikor erre gondolt. Régen a gyíkokat megsütötték, majd lakomán elfogyasztották, nem pedig vezető titkosszolgálatot bíztak rájuk!

Aztán ha mindez még nem elegendő, a Császár egy kislányt ültet a Hapes trónjára! Ahelyett, hogy elpusztítaná azt a dekadens és a Lázadókkal cimboráló világot! Mivé fajult a Prakithi Misszió? Mivé váltak a Sithek? Mivé vált az egykori Végrehajtó, Wenthar maga is? Hű embereit megsérti, megalázza, mint azt a szerencsétlen Dorját is, és persze őt magát is! Miközben a Császár éppen Dorja lányával hetyeg egy undorító, volt Lázadó bolygón, addig ő és Dorja egy jelentéktelen küldetésen vesznek részt! Kandor nagyon is világosan érzékelte Dorja ellenszenvét a Császár iránt! Ez érthető is volt, hiszen az Uralkodó elvette tőle a lányát, a rangját szinte mindent… hogy fő riválisának, Grodin Tierce Főkormányzónak, annak a felkapaszkodott senkinek adja oda! No de mindenre van megoldás, nemde?

Mert Wenthar határozottan meggyengült! Már nem az az erős Sith Lord volt, akinek hűséget esküdtek! Nem, hanem egy kéjenc és meglehetősen élvhajhász ficsúr! Hamar elfelejtette a Sithek igazi lényegét! Sithek? Bah, ugyan mit jelent ez a cím ma már? Hiszen minden önjelölt elmebeteg magát Nagyúrnak hívja! Hol van már a titokzatosság, a misztikum és a hatalom?

Leginkább a Sith Egyházban volt ez megfigyelhető! Minden erőérzékeny pap elvárta, hogy Nagyúrnak hívják! Ostobaság! Ez fogja a Rend bukását okozni… Túlságosan hamar elfelejtették Darth Bane tanítását: ha a Sithek nem Sithek többé, az Erő Sötét Oldala keres majd helyettük mást, aki betölti a Sötétség akaratát!

És az Erő Sötét Oldala máris megadta a választ Kandor égető problémáira! Egy ideje ugyanis kapcsolatban volt már valakivel, aki méltó Császára lehet majd, Wenthar után! Mert Kandor bár bosszúvágyó volt ugyan, de nem ostoba. Pontosan tudta azt, hogy ő maga nem lehet Uralkodó, ahhoz nem elég erős! Viszont jó szolgája lehet az új császárjelöltnek, Kraytnak.

Mert Darth Krayt, vagy más néven Waranous volt az a Nagyúr, akivel kapcsolatban volt. Már a leváltása után nem sokkal azt súgta neki az Erő, hogy keresse meg és beszéljen vele. Krayt pedig örömmel fogadta. Mindenki aki Wenthar ellensége volt, az az ő barátjává lett...

Kandor a kis transzmissziós rácshoz lépett amely a kabinjában volt, aktiválta és várta a hívott fél jelentkezését. Féltérdre ereszkedve.

- Jelentést! - követelte egy kékesen vibráló, izmos és vadállati alak, személyesen Darth Krayt, miután holografikus képmása megjelent.

- Minden a tervek szerint halad, Mylord! - válaszolta alázatosan Kandor. - Hamarosan megkeresem Dorja Égi Marsallt az ajánlatunkkal! - Kandor hangja enyhén megremegett, világosan érezte a felgyülemlő sötétséget amely Kraytból áradt.

- Kitűnő, Lord Kandor! Örülök! Hamarosan, ha minden igaz, elküldöm önökhöz az új szolgáimat! - mondta Krayt gonoszul suttogva.

- Ahogy óhajtja, Mylord! - válaszolta reszketve Kandor.

- Ügyeljen arra, hogy a gyíkok ne vegyenek észre semmit! Hamarosan a tervünk kulcsfontosságú darabja is meglesz! - mondta őszinte örömmel Krayt. - Addig is beszéljen Dorjával, én pedig felkészítem a mi kis magánseregünket! - a Nagyúr mondatán eltűnődve Kandornak minden világossá vált.

- Tehát megtalálta őket, Mylord? A Legenda Népét, az Elveszetteket? - érdeklődött félénken.

- Igen, megtaláltam őket, ahogy mindig is akartuk! Most távozzon és teljesítse a feladatát! - azzal Krayt holoképe eltűnt. Kandor felemelkedett a transzmissziós rácsról és aktiválta a kabin asztalába beépített kis rádiót. Dorját hívta.

- Dorja Égi Marsall, kérem, jöjjön a kabinomba, beszédem van önnel! Azonnal!

...

Dorja tehetetlen dühvel meredt a zöldről feketére váltó állapotjelzőkre a taktikai térképen, ahogyan több csillagrombolója is irányíthatatlanná vált az ionlövegek találatait követően... az aszteroidák közül előrajzó verpin vadászok még csak a kisebb gondot jelentették, hiszen a Sith vadászgépek képesek voltak feltartóztatni őket létszámhátrányuk ellenére, pedig belőlük sem volt kevés... azonban a megbénult hajók így tehetetlen célpontjaivá váltak nem csak a még tüzelő többi, szemben lévő verpin védelmi platformnak, de a beléjük csapódó aszteroidáknak is, amelyek máskülönben károkozás nélkül robbantak volna darabokra a pajzsaikon. 

Ebben a pillanatban lépett a hídra egy adjutáns, bizonytalan hangon megszólítva parancsnokát. 

- Marsall... izé... admirális... kaptunk egy üzenetet. A Nagyúr látni kívánja. Azonnal. 

Dorja sarkon fordult, és egy pillanatig értetlenül meredt a másikra. Kisebb gondja is nagyobb volt annál, mintsem hogy pont most foglalkozzon a hajóra rendelt Sith Nagyúrral - minden ESB zászlóshajón volt egy-egy Nagyúr, az Egyház képviselői -, aki ezidáig békésen elidőzött a saját körletében, és egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy - más, zászlóshajókra "delegált" nagyurakkal ellentétben - a hídon mászkálva mindenkinek parancsolgasson...

Dorja úgy érezte, hogy ez abszolút nem a legmegfelelőbb pillanat, hogy a Nagyúr mégis hozzákezdjen ehhez a Sith szokáshoz.

- A Nagyúr... ragaszkodik hozzá... - nyelt nagyot az adjutáns. 

Dorja felsóhajtott. Bizonyos volt benne, hogy amennyiben nem megy le, akkor ez a szegény altiszt hamarosan törött gégével, a levegőben lebegve találja magát... ráadásul a jelenlegi taktikai helyzeten Dorja semmit nem tudott volna változtatni. A Darth Vader ugyan megbénult, de a verpineknek egyszerűen még így sem volt elég fegyverük ahhoz, hogy elpusztítsanak egy ekkora hajót. Az ESB flottája hosszan elnyúló, véres ütközetnek nézett elébe... Dorja pedig úgy döntött, hogy ebben a helyzetben teljesen mindegy, hol tölti a következő néhány percet...

Kivéve persze, gondolta, ha a Nagyúr is figyelemmel követi a helyzetet, és most döntött úgy, hogy új parancsnokra van szükség... 

- Kövessenek - intett a hídon posztoló rohamosztagosoknak Dorja, és a Nagyúr körlete felé indult. Útközben próbált visszaemlékezni, hogy hogy is hívják... Kondor? Kendar? 

Amint a körlethez léptek, amely jó néhány szinttel a híd alatt feküdt, Dorja egy gyanakvó pillantást vetett a nyitott ajtóra. Intett a rohamosztagosoknak, hogy várjanak kint, és köhintve közelebb lépett az ajtónyíláshoz. 

- Lépjen be, admirális - hallotta bentről a Nagyúr hangját. - Ne aggódjon. Nincs félnivalója... egyelőre. 

Dorja, mintha valami láthatatlan erő húzná befelé (és le merte volna fogadni, hogy ez így is volt), beljebb lépett. Meglepetésére azonban Sith ereklyék és ijesztő gyertyák, fáklyák helyett egy teljesen üres, sötét szobában találta magát, amelynek egyik végében egy hatalmas taktikai kivetítő mutatta a csata állását... ugyanazt a képet, mint amit Dorja látott a híd monitorain. A Nagyúr a szoba közepén állt, Dorjának háttal. 

A Nagyúr apró mozdulatot tett a kezével, mire az ajtó becsukódott Dorja háta mögött. 

- Mint mondtam, nem kell félnie - ismételte a Nagyúr. - Viszont úgy látom, van egy problémája... Pontosabban több is - biccentett a fejével a kivetítő felé. - De egyelőre maradjunk ennél az egynél. 

A Nagyúr megfordult, és Dorja félelemmel vegyes undorral meredt az aszott, sárgás tekintetű Sith arcra. Ez a Nagyúr, ellentétben néhány társával, vagy a hatalmas, tagbaszakadt Wenthar Császárral, le sem tagadhatta volna mivoltát... annyira hasonlított Palpatine-ra, legalábbis a fizimiskájával, a ráncaival, a sárga szemeivel, hogy Dorja beleborzongott. 

- A nevem Kandor - folytatta a Nagyúr, mintegy kitalálva Dorja gondolatát. 

- Nagyúr, nézze... - köszörülte meg a torkát Dorja. - Épp egy ütközet kellős közepén...

- Én is látom, Égi Marsall... - szakította félbe Kandor. - Egy ütközet kellős közepén van, amit, ha így megy tovább, hamarosan el fog veszíteni... nem igaz? Nem hiszem, hogy az Uralkodó örülne neki... nemde? 

Dorja kelletlenül nyelt egyet. Még mindig nem tudta eldönteni, hogy ez az alak most Wenthar végrehajtója, vagy pusztán csak azért hívta ide, hogy jól szórakozhasson a megszégyenülésén. 

- És amint mondtam, én segíthetek - folytatta Kandor, majd lehunyta a szemét, és a ráncok összeszaladtak a homlokán. 

Dorja legnagyobb döbbenetére a taktikai képernyőn felvillant három narancs tűzgömb, ahogyan az eddig békésen, úgymond egy helyben lebegő aszteroidák közül néhány megindult, és becsapódtak a legközelebbi álcázott verpin lövegplatformba. Aztán még egy, és még egy... 

- A segítségem természetesen nincs... ingyen - villantott meg egy ragadozó mosolyt Kandor Dorja felé, miután kinyitotta a szemeit ismét. 

Dorja nyugalmat erőltetett magára. Elég időt töltött már Sithek társaságában, hogy kitapasztalja egy idő után, mikor szórakoznak puszta kedvtelésből mások szenvedésével, és mikor akarnak valamit... rendszerint több hatalmat. 

- Köszönöm, hogy a segítségemre van Birodalmunk és császárunk ellenségeinek elpusztításában, Nagyúr - hajtotta meg magát enyhén. - És én miben lehetek az Ön segítségére?

A Sith flotta mögött minden előjel nélkül felvillant a világűr, s egyszeriben kéttucatnyi csatahajó szökkent elő a semmiből. A népes flotta kissé félkörívben szétszóródva érkezett, hogy teljesen bekerítse az ESB hajóit hátulról, s vadászaik nyomban előtörtek hangáraikból. A központi, a mon cala hajók méretével megáldott zászlóshajó formájában egy Dreadnaught-ot idézett, azonban messze felülmúlta azt úgy tűzerőben, mint méretben. A cirkáló szinte azonnal tüzet nyitott a Sith hajókra.

Kísérete több Keldabe-osztályú csatahajóból állt, amelyek csak úgy ontották Aka'jor vadászaikat.

A legnagyobb csillagcirkálókat Crusader-osztályú fregattok és vadászgépek kísérték.

A First Fist hídján Kaster Spar tábornok fejére illesztette T-rostélyos maszkját, és szemügyre vette a taktikai képernyőt. Még indulásuk előtt embereket vezényelt a hajó különböző pontjain kialakított megfigyelőfedélzetekre, ahonnan puszta szemmel és távollátóik segítségével figyelhették a csata azon mozzanatait, amit a szenzorok bonyolultsága figyelmen kívül hagyott.

- Tüzeljenek a hajtóműveikre - rendelkezett Spar. - Nem juthat ki egy hajó sem a rendszerből! Legalábbis élve nem.

- Uram, készen áll a meglepetés!

- Türelem, hadnagy. Először azt vessük be, amink van. Szeretném látni, milyen fából faragták a Sithek parancsnokát.


Üzenetek és közlemények

[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]

Szigorúan titkosított kódolt üzenet, sürgős katonai kódolás

Kapja: ESB Flottaparancsnokság, Korriban szektor

Másolatot kapnak: ESB Flottaparancsnokság, Korriban II szektor; ESB Flottaparancsnokság, Hapes Kirendeltségi Flotta, Shedu Maad

További másolatot kapnak: Őfelsége, Lord Wenthar Nagyúr, Uralkodó személyi titkára; Grodin Tierce Főkormányzó személyi titkára

Parancsnokok és Nagyurak! 

A Roche elleni akció során váratlanul támadás alá kerültünk egy mandalóriai flotta által! Az erőviszonyok kiegyenlítettek, be vagyunk kerítve! 

Ismétlem, egy mandalóriai flotta támad minket! Sürgősen erősítést kérünk! Ismétlem, erősítést kérünk!

Dorja Égi Marsall ellenjegyzésével, 

Yuam-Lai sorhajókapitány, SSD Darth Vader 

...

Szigorúan titkos üzenet

Sürgős üzenet Dorja Égi Marsallnak!

A kért erősítés már útban van, a 12. Expanziós Flotta rendelkezésére áll! Utasítom a totális megsemmisítésre! Nem szedünk foglyokat! MINDENT elpusztítani!

Üdvözlettel: Wenthar, az ESB Uralkodója


Roche

Kandor éppen válaszolni akart Dorjának, amikor a szuper-csillagromboló egész testén újabb remegés futott végig. A Sith Nagyúr és az Égi Marsall döbbenten pillantottak egymásra, majd a kivetítőjükön megjelenő, a verpinek lángoló, aszteroidákkal ütköző platformjai mögött feltűnő szögletes alakzatokra. 

- Kapcsolják a hidat! Azonnal! - sziszegte Kandor a falon lévő komba, mire a képernyőn megjelent a Darth Vader ügyeletes parancsnoka, az alacsony, sárgás bőrű Yuam-Lai sorhajókapitány. 

- Na... Nagyúr! - hebegte az alak. Dorja elfintorodott. Ez a forma csak hebegni tudott, már az ő jelenlétében is csak erre futotta neki, nem hogy egy Sith Nagyúr színe előtt. 

- Jelentést! - dörögte végül villámgyorsan Dorja, elégedetten konstatálva, hogy sikerült vele megelőznie a Nagyurat

- A… azonnal! - hebegte a tiszt, miközben egyik szemével - amennyire meg lehetett állapítani - a terminálját figyelte. - U… uram! Egy maximum harminc csatahajóból álló idegen flotta érkezett a rendszerbe a belépési vektorunk mögött, és tüzelnek ránk! A... a hajók... mandalóriai konfigurációval rendelkeznek! Erősítést kértem a főparancsnokságtól! 

- Helyesen tette - nyelt egyet szárazon Dorja. A Roche elleni támadást nem kis részben azért sikerült személyesen kiharcolnia az Uralkodónál, mert nem állt fenn a veszélye annak, hogy a verpinek bárkitől is segítséget kapnak, amíg a galaxis a Yuuzhan Vongra figyel... Dorjának korábban eszébe sem jutott, hogy az új Mandal’ore honorálna egy több éves, elavult segítségnyújtási szerződést, amit még az elődje, Boba Fett kötött a verpin királynővel. Különösen nem egy csatahajókból álló flottával. 

- Azok a fejvadászok ezért meghalnak... - sziszegte Kandor, s arckifejezése láttán Dorja nem érezte nyugodtabban magát. A Nagyúr legalább annyira meglepettnek és felbőszültnek tűnt, mint ő maga. 

- Javaslom, menjünk a parancsnoki hídra, Nagyúr - intett Dorja, mire Kandor egy pillanatra végigmérte, majd biccentett. Dorjának feltűnt, hogy a Nagyúr tartása meggörbült, fáradtabbnak,öregebbnek tűnt, mint korábban. A verpin platformok elleni akció kimeríthette... ez pedig azt jelenti, gondolta Dorja, hogy a mandok ellen ugyanez a trükk már nem vethető be... a flottájára kellett hagyatkoznia. 

A hídra érve a taktikai kijelzőn aggasztó látvány tárult a szeme elé... a verpin platformok nagy része elhallgatott, de több SiSD törzse lángokban állt, ahol a verpin öngyilkos gépek áthatoltak a burkolaton és beléjük csapódtak. Ráadásul a hátvéd hajóit meglepetésként érte a mandalóriai flotta érkezése. A korábban ionlöveg-találatokat kapott rombolók közül több hajó tornyát és hajtóműveit megsemmisítették az ellenséges Keldabe-k sorozatai, a kisebb, régebbi gyártású birodalmi fregattok és cirkálók leginkább azzal voltak elfoglalva, hogy az aszteroidáktól és a verpine vadászoktól védjék magukat... a hatalmas SiSD-k pedig túl nagyok voltak ahhoz, hogy csakúgy megforduljanak az aszteroidaöv közepén. Előbb meg kellett tisztítaniuk maguk előtt az utat. 

Így aztán az ellenséges flotta feltartóztatása szinte egyedül az Aurora-osztályú csatacirkálókra hárult, amelyek minden irányba tüzelő tornyai máris célba vették az ellenséget.

- Jelentést - fordult Yuam-Laihoz Dorja, remélve, hogy egy ilyen egyszerű feladatot amaz is meg tud oldani. - Veszteségek? Hány harcképes hajónk van?

- A csillagrombolók egynegyede, a kísérőcirkálók egyötöde, a fregattok és korvettek fele megsemmisült, vagy harcképtelen... - mondta Yuam-Lai, majd Kandor arckifejezését látva gyorsan hozzátette. - Aaaz... az esetek többségében az utóbbiról van szó. A ténylegesen elveszített hajók száma alacsonyabb, de számos egységünk harcképtelen a verpin ionágyúk találatai miatt. Bevethető kilenc SiSD, nyolc Imperial-osztályú romboló, tizennégy Aurora, és a két Judicator. A... a zászlóshajó mozgásképtelen. 

- Utasítsa a Styx-harccsoportot, hogy folytassák az előrenyomulást a verpin bázis felé. - biccentett Dorja. - Az Aurorák induljanak meg kifelé, és igyekezzenek tűz alá venni minél több mandalóriai csatahajót. Az Ironhand és a Purge-különítmények kövessék őket, amint vissza tudtak fordulni. A Scimitar és a Scythe-harccsoport megmaradt egységei pedig alkossanak védőkört körülöttünk. Egy verpin vadász sem juthat át! 

Dorja feszülten figyelte, ahogyan a birodalmi csillagrombolók megfordulnak, hogy az Aurorákhoz csatlakozzanak az így kiegyenlítetté váló harcban a mandalóriai flotta ellen, miközben az SiSD-k közelebb manővereztek a megbénult szuper-csillagrombolóhoz, szinte testükkel védelmezve azt.

- Rendelkezésre áll még az a biofegyver, amit évekkel ezelőtt bevetettek a verpinek ellen? - fordult most Kandor a marsallhoz. 

- Nos... azt hiszem igen - biccentett Dorja.

- Akkor, Égi Marsall... - pillantott az előttük sorakozó verpin aszteroida-bázisokra Kandor, amelyekkel szemben így egyedül az ESB technikai élvonalát képviselő két Judicator-osztályú csatahajó indult meg - azt javaslom, vessék be megint. Minél előbb.


Üzenetek és közlemények

[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]

Kódolt, titkos üzenet

Enigma bíbor kódolással titkosítva

Kapja: Grodin Tierce Főkormányzó, Dorja Égi Marshall

Tárgy: Fall Weiss végrehajtása

A jedik megszentségtelenítették területeinket! Utasítom a flottát, hogy kezdje meg az előkészületeket az Ossus lerohanására és megtámadására! Az akció galaktikus idő szerint hajnali 4.45-kor indul! Utasítom a TELJES annihilációra önöket! Továbbá az egész flotta bevetési jogát megkapják! Ügyeljenek arra hogy más állam lehetőleg ne avatkozzon be és az akciónak TELJES titokban kell lezajlania! Vessék be az új álcázógenerátorok prototípusait is. Cél, a minél nagyobb károkozás a jediknek. Tudomásomra jutott egy jedi magánakció is az ESB körzetében, ezt még a javunkra fordíthatjuk, egyelőre azonban HÁBORÚT NEM indíthatnak!

Üdvözlettel: Darth Wenthar az Uralkodó sk.

...

Szigorúan titkosított, kódolt üzenet

Omega Omicron bíbor kóddal ellátva

Címzett: Grodin Tierce Főkormányzó

Azonnali hatállyal kinevezem Önt az Osuss ellen indított akció főparancsnokának! Utasítom, hogy vessék be az elkészült 50 db. Imperator típusú csatahajónkat is, próba céljából! Utasítom az Ossus TELJES megsemmisítésére! A szárazföldi csapatok nézzék át a körzetet az esetleges Sith Ereklyéket illetően! Nincs irgalom és nincs kegyelem! MINDEN ott lakó humán lényt és jedit likvidálniuk kell!

Wenthar sk.

...

Szigorúan titkosított kódolt üzenet, sürgős katonai kódolás

Címzettek: A Fall Weiss végrehajtására kirendelt flották parancsnokai

Másolatot kap: Lord Wenthar Nagyúr, Őfelsége személyi titkára 

Flottaparancsnokok, Felséges uram! 

Tekintettel a Rochenál kialakult helyzetre, javaslom az Ossus elleni bevetés részleteinek felülvizsgálatát és a bevetés felfüggesztését a Rochenál bekerített erők felmentéséig és erőforrásaink átcsoportosításáig. További utasításig ne indítsák meg az akciót! 

Ellenjegyzi: Grodin Tierce Főkormányzó, sk. 

...

Szigorúan titkos, kódolt üzenet

Címzett: Vansyn admirális, a 12. Expanziós Flotta parancsnoka

Admirális, kérem a helyszínre érkezésekor bocsásson a rendelkezésemre egy bizalmas jelentést a Rochenál kialakult taktikai helyzetről, és értékelje Dorja Égi Marsall flottájának eddigi lépéseit. 

A jelentés egy másolatát juttassa el a legteljesebb titkosítás mellett az Uralkodó személyi titkárához, egy másikat pedig az Obszidián Rend vezetőjéhez, Enabran Tain Nagyúrhoz. 

Ellenjegyzi: Grodin Tierce Főkormányzó sk.


-- Vége a XXX. Fejezet 1. részének --



Comments