EGB Könyv‎ > ‎

XXVIII/2

Huszonnyolcadik Fejezet

Második Rész

Balmorra

Balmorra a Kolóniák és a Belső Gyűrű határán fekvő bolygó, mely eredetileg Humbarine gyarmata volt, majd évezredekig a Köztársaság szövetségese és utóbb tagja. A nagy galaktikus háborút lezáró coruscanti béke után a Sith Birodalom bekebelezte, azonban az ellenállást évtizedekig nem tudta legyőzni, és a Köztársaság titkos támogatásával a birodalom bukásáig nem hódolt be teljesen. Később Rigorra, a hutt főhadiszállása lett, majd a Techno Unió gyártott itt harci droidokat a Klónháborúkat megelőzően, majd később kivált a Köztársaságból. A Birodalom idején jelentős iparvilággá fejlesztették, és hűséges birodalmi érzületű világgá vált, így "felszabadítása" után öt évig nem lépett be az Új Köztársaságba, majd a visszatérő Palpatine erőit is visszaverte. A Yuuzhan Vong sem foglalta el a bolygót, a Konföderáció azonban sikerrel járt, igaz súlyos veszteségeket okozva.

A konföderációs dúlás friss emlékei és a régi birodalmi szimpátia miatt a bolygó jelenleg az Erősebb Szövetségért Mozgalom legerősebb támogatója, ahol a szavazatok több mint kétharmadának megszerzését becsülik jelöltjük számára. A vezetés igen baráti viszonyt ápol velük.

Sobrik

A Balmorra ipari régiójában található város jelentős iparközpont volt, ami a Gorinth-fennsíkon található finomítók termékét dolgozta fel különböző árucikkekké. Kedvező völgybéli fekvése miatt könnyű volt az áru mozgatása, így az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen ment keresztül, és jelentősége lassan egyesek szerint a fővárosét, Bin Prime-ét is túlnőtte. Ezért is esett erre a helyre a választás, amikor a tárgyalásoknak helyszínt kerestek. Hogy miért is Balmorrát választották, az már kacifántosabb kérdés volt, de végignézve az összegyűlt pártokat, jó helyszínnek bizonyult. Egyrészről a Kolóniák része volt, amit itt az Összefogás a Kolóniákért képviselt, másrészről jelentős ipari bolygó, ami az Ipartestületi Konzorcium formájában jelent meg itt, és végül rengeteg munkásra volt szükség, akiket a Dolgozók Intergalaktikus Uniója képviselt. Ez a három frakció válaszolt egyelőre a közzétett felhívásra, és igazából nem is számítottak többre kezdettől fogva. G'Sil eltöprengett magában a színes kavalkádot látva, hogy micsoda ellentétek is alkották az ő Erősebb Szövetségért Mozgalmát

Egyrészről erős centralizálási politika, másrészről a demokrácia, mint a Szövetség alapértékének védelme; a jóléti állam fenntartásának gondolata, mint a Szövetséget a galaxis többi részétől megkülönböztető tulajdonság és a nagy vállalatok gazdasági helyzetének könnyítése; a fajizmus elvetése és az alderaaniak elleni kirohanások; a belső területek kizárólagos előnyének hirdetése, miközben teljes kiállást tanúsítanak a Szövetség területi integritása és terjeszkedése mellett; a galaxis védelmének programját hirdetni és ellenezni a peremvidéki rendszerek megsegítését, és így tovább. Maga sem tudta volna, hogy ha hatalomra kerülnek, ezeket hogy tudták volna összeegyeztetni és végül melyik mellé állnak. De ilyen időkben, amikor mindenki csak a neki tetsző dolgokat volt hajlandó meglátni, kifejezetten előnyösnek bizonyult, és ezt mutatta a két teljesen eltérő ideológiájú formáció jelenléte: a dolgozók és az ipartestület képviselői bizalmatlan pillantásokkal méregették egymást a terem két végéből.

Egyértelműen választani kellett közülük, és erre nem volt túl sok idő a pár hét múlva következő választások miatt. A jelenlegi erőviszonyok mellett valószínűnek tűnt, hogy nem fog tiszta egyoldalú koalíció létrejönni se a köztársaságpárti, se a centralista erőknél, így kisebb erőket is be kell venni. Egy ilyen helyzetben a rossz nyelvek által soloistaként meghatározott ideológiájú Erősebbik fontos szerepbe kerülhet. G'Sil mindent megtett, hogy ebből az erőből egy elismert politikai frakciót faragjon, és lemossa magukról a soloista bélyeget, ami a köztársaságpárti Leia Solo helyett az egyeduralmi terveket dédelgető Jacen Solot juttatta mindenki eszébe. Ezt főleg a Novakh-féle szélsőséges szárny vette zokon, és eddig csak komoly manőverekkel tudta elejét venni, hogy kiváljanak és megfosszák a Gárdától, legjobb fegyverétől. Régi vágású politikusként nem állt szándékában ezt bevetni mások ellen, de erről nem kellett tudniuk. Elég félelmetes kilátás lehetett számukra, hogy egy frakcióvezetőnek több százezres mozgósítható tömege volt a Magban, a galaxis legfontosabb részén. És tudta, hogy félnek is tőle. Ő azonban csak egyet akart: jóvátenni azt a hibáját, ami elindította Jacen Solot a diktatúra-felé vezető úton és milliók halálát okozta. Egy erős Szövetség véget vethet a galaxis harcainak, és évtizedek óta óhajtott békét hozhat népei számára.

- Frakcióvezető úr - lépett oda hozzá mosolyogva az egyik küldött. Mellkasán az Összefogás a Kolóniákért kitűzőjét viselte. Valószínűleg csak beszélgetni kívánt vele a humán férfi, és többen érdeklődve köréjük gyűltek. - Kíváncsi vagyok a véleményére. Manapság igen instabilként írja le a Szövetséget. Ez maga szerint a demokrácia gyengeségének tudható be?

- Nos - mosolygott vissza G'Sil. Sejtette, hogy a másik kipuhatolni igyekszik őt még a tárgyalások megkezdése előtt, és tudta, hogy a Kolóniák a centralizáció híve és a szakadárizmus ellenzője. Ettől függetlenül nem kívánják feladni a demokráciát. - A demokrácia a legrosszabb rendszer, az összes többit kivéve. Egy értéktisztelő, tekintélyelvű demokráciában sokkal olajozottabban működne minden, mint a jelenlegi laza rendszerben. Tehát, nem, nem a demokrácia, hanem a demokráciát művelők hibája.

- És hogy lehetett az Új Köztársaság mégis stabilabb állam? - vetette fel a kérdést a küldött.

- Az Új Köztársaságot nem a demokrácia tartotta össze, ilyen egyszerű. Sokkal inkább a közös szabadságharc megpróbáltatásai és küzdelmei, amik eggyé edzették a vezető politikusokat, és segítették őket a nézeteltérések áthidalásában. Nálunk ilyen katartikus élmény nem volt.

- És a Yuuzhan Vong? - érdeklődött tovább csevegő stílusban a férfi.

- A Yuuzhan Vongot az az adminisztráció győzte le, és a háború után kezdett el az új generáció vezető pozíciókba jutni. Őket nem kötötte össze, csak az újjáépítés sokkal kétesebb közös élménye.

- Akkor mi határozza meg a Szövetséget maga szerint?

- A Szövetség alapja a közös érdek. Egy biztonságos és élhető galaxisért. Nem egy szabadságharc, hanem a reálpolitika alapjain nyugszik, ezért is megosztottabb, de életképesebb állam is.

- Köszönöm a véleményét, frakcióvezető úr - bólintott amaz láthatóan elégedetten, majd amikor oszolni kezdett a figyelő csapat, kicsit közelebb lépett, és halkabban folytatta. - Mi készek vagyunk az együttműködésre. A másik kettő közül azonban választania kell. Vagy a demagóg népboldogítók, vagy a demagóg népnyúzók.

- Végső soron mindnyájan demagógok vagyunk, mert az igazságot könnyen érthető féligazságok szintjére redukáljuk - filozofált G'Sil, láthatóan elnyerve a képviselő tetszését.

- Így is mondhatjuk. Mi jobban kibékülnénk az Ipartestülettel, ami gátját jelenthetné a cosrai befolyás növekedésének, és végső soron Daala hatalmi ambícióinak. Habár... - bizonytalanodott el kicsit, amire G'Sil rögtön lecsapott.

- Habár?

- Habár nem tudom hallotta-e, hogy a Kuat-család újabban egy lázadó kislányát ültette a nyakukba "gyakornokként" - mutogatta ujjával az idézőjeleket, utalva arra, hogy ennél azért komolyabb pozícióról lehet szó. - Ha csak ennyire veszik komolyan a dolgokat, hogy egy csitrit küldenek ránk...

Miközben a suttogás folytatódott a kérdésről, észre sem vették, hogy egy alak közeledett feléjük határozott léptekkel.

- Akkor valakik addig húzták az idegeiket - szakította félbe, s folytatta egy harsány, indulatos hang a képviselő háta mögött -, mígnem ők inkább az ütőkártyáért nyúltak!

Összefont karokkal, s összevont szemöldökkel állt meg az egymás között csevegő férfiak között, egy szempillantásnyit sem vesztegetve az időt, hogy elmulassza kijelenteni fültanúságát a párbeszéd vonatkozásában. Tekintetével szintén bő felhozatalú kétséget mutatott az irányukban, nem tűntek akkora fickóknak, mint amilyenekre számított. Talán csak testőrök és rendfenntartók háta mögött bujkálva jeleskedtek, miközben nem okozott gondot félredobni a szerinte undorító kuati divatot és szégyentelenül mutogatva saját, egyéni ízlését. Nem félt hát mutogatni lábait és haját, nem is beszélve a balszerű gondolkodásmódúak által kedvelt vörös-fekete színek általi dominanciájáról. Neki a színek csak színek voltak, a kedvenc színek pedig kedvenc színek, így került azért melléjük egy fehér öv is, talán nem rontva az összképen. Szemei kezdetben csak szikrákat szórtak, de aztán csípőre vágva kezeit előrébb hajolt, mielőtt még valaki átvehette volna tőle a szót. A mellette álló, vele érkezett férfi ugyan megpróbálkozott vele, ám torka köszörülésében egy gyomorszájára mért, határozott ökölcsapás akadályozta meg.

- De én csak pletykálkodó csirkefogókat látok egy akólba zárva... - folytatta gúnyosan, a fizikailag bántalmazott Kuat-képviselő legnagyobb bánatára - Egy ilyen bandára egy odapasszoló csitri a jogszerű válasz!

Nem volt tisztességes látatlanban jellemezni másokat, s noha ő sosem volt maga tisztességes fajta, csak egy fűszál hajolt volna meg egy sértőnek is számolható célzás előtt, ezért is kellett visszavágnia. Miért fogta volna vissza magát... kiért? Őértük? Ugyan már! A családért? Kattant beszéd! A közös jólétért? Na ne nevettessék! Joggal érezhette hát, hogy ezt a feladatot nála alkalmasabbra nem is lehetett bízni: a hazugságok és csalások arany ékszerek voltak egy tárgyalóteremben, de ugyanakkor az őszinteség és szókimondás duracél öklök. El akartak jutni ma valahova? Ő miért ne intézhetné el a dolgot saját módszereivel? Egyszer majd alájuk robbantja a házuk alapjait, de addig ő csak megmaradt mindenre kész ezermesternek. Ha meg kellett hallani valamit, amit különösen nem neki szántak, abban aligha volt nála talpraesettebb egyén a galaxisban... vagy sem.  

G'Sil meglepődve szemlélte a fiatal lányt, aki minden előjel nélkül toppant be kettejük közé, és problémázni kezdett. Először az a gondolat futott át a fején, hogy valamelyik családcentrikus tárgyalófél "hozd munkába a lányod" napot tartott, és öltözködése alapján valamelyik nagypofájú demagóg jöhetett szóba. A viselkedése azonban nem az eltévedt gyerek képét erősítette, ugyanis mellkason vágta az Összefogás a Kolóniákért képviselőjét, aki döbbenten nézett le rá. Majd csípőre tette a kezeit, előrébb hajolt, és pletykálkodó csirkefogóknak nevezte őket. Ez már határozottan túllépett mindenféle határt, még a neveletlen gyerekét is, így felébredt benne a gyanú, hogy ennél többről van szó. Figyelembe véve azt, hogy miről beszéltek az imént, nem volt kizárható, hogy pontosan beszélgetésük tárgya szakította őket félbe. A dulakodást látva a terem végéből két gárdista indult meg feléjük sietős léptekkel - mivel nem akarták elijeszteni a potenciális szövetségeseket, ezért fegyvertelenül őrködtek, legalábbis azok, amelyek egyenruhát viseltek, de biztos volt benne, hogy most legalább egy mesterlövészpuska irányul a merész lányra. Más sem hiányzott nekik, mint egy esetleges újabb belpolitikai botrány. Az egyik gárdista már majdnem megragadta a lányt, mikor G'Sil elé lépett.

- Szükségtelen. A khmm gyakornok csak khm agresszívan tárgyal - mosolyodott el G'Sil, mire a gárdista azonnal vigyázzba vágta magát, és társával együtt megindult vissza a helyére. Tucatnyi tekintet irányult rájuk, de a legtöbben hamarosan visszatértek előző beszélgetőpartnereikhez, G'Silhez hasonlóan.

- Bocsánat a jelenetért, képviselő úr - biccentett bocsánatkérően a férfi felé. - Javaslom fogyasszon el egy frissítőt, amíg megnyugszik.

- Én nem...! - dühöngött a férfi, de G'Sil szemeibe nézve jobbnak látta megfogadni a tanácsot. - Nos, akkor bocsánat... - morogta, és otthagyta őket. G'Sil most már a lány felé fordult, és halkan kuncogni kezdett a képviselő arcán.

- Ha az embereim fele ilyen kiállású lenne, akkor nem kéne félnem semmitől - mondta elismerően. - Gondolom az imént kibeszélt leányzóhoz van szerencsém. Givli G'Sil vagyok, az Erősebb Szövetségért Mozgalom frakcióvezetője. Kit tisztelhetek benned?

- ESZeM a magafajtát, ez most egy olyan retorikus kérdés volt? - vigyorgott félig-meddig gúnyosan az őt megszólító férfira, ahogy annak beszélgető partnere és a biztonságiak eloldalogtak, s vállvonogatva legyintett - Hmpf, én is csak egy kuati senki vagyok a nevetséges galaktikus orgiában, szóval arról el is feledkezhet! Ha mindenképpen meg kell szólítani a jövőben, Vyola vagyok és nem valami tisztességes kisasszony őfőméltóságossága! Ez kell a kezével dolgozó népnek, lehajolni hozzájuk és ha akkor is csak kötekszenek értelmes beszéd helyett, még abban a mozdulatban beléjük fejelni - undorodva vicsorított, s éles tekintetét a felé szemező DIU delegáció irányába szúrta, mutatóujjával egyetemben.

- Holnap ti mind királyok fogtok lenni, mi?! Akkor ki fogja karban tartani a droidokat... talán mi, akiket addigra felkoncoltok?! Rakás licensztelen hóhér, csak magatok alá gyújtjátok a galaxist és aztán a saját magatok csinálta szemétdombjaitok tetején egymás torkát harapjátok el jobb híján! Ha ti nem dolgoztok, majd dolgoznak a peremvidékiek. és akkor legalább nem lesz kifogásuk arra, hogy ingyen tőkét vonjanak ki az aktuálisan dolgozó tömegektől! Mert hát, hova megy az adó?

Mi tagadás szeretett beszélni, amikor aktuális véleménye volt, ám egyébként kifejezetten jól hallgatott, ha éppen nem. De nem az ő dolga volt, hogy senki sem figyelt rá olyankor, s így rá jutott a mindig száját jártató csitri szerepe. De nem érdekelte túlzottan, ők voltak az idióták, nem elég alaposak a véleményükben. Persze nem ért a végére, ismét összefonta karjait, s a szomszédjában álló férfinak folytatta. Ahogy ezt már iménti szójátékával is kimutatta, jól tudta, ki volt ő, legalábbis a nevét és némi sablont a dolgairól.

- Mindenki ragadozó, csak azt lesik, kinek a húsát téphetik! - magyarázott hát neki indulatosan, igaz, nem kiabálva - A maguk Birodalomkodó Ligája sem egy Régi Jedik Gyülekezete, a Tisztesség Kabátot akárki felveheti, akinek adottak a méretei zsebben és egóban... például én! De nekem nem kell, én nem titkolom, hogy nem nyúzzuk az embereket, hanem egyszerűen kibelezzük! Máskülönben senkik lennénk, és a hangunk elveszne az egymást túlüvöltő tömegben! Na persze, a szponzorok a pénzért csinálják, de pont, hogy ettől nem rosszabbak a többi semmirekellőnél! De abban mindenki egyetért, hogy az EG-sek eddig még nagyobb bolondot csináltak magukból, mint bárki más. Ebből meg senkinek se lesz jó, ha csalással nyernek... ha pedig veszítenek, kíváncsi vagyok, melyik fegyvermágusuk próbálja meg őket trónra ültetni először!

- Ah, milyen elragadó is az ifjonti hév, igen igen... - G'Sil és a Kuat vörös-fekete-fehér ruhába öltözött képviselője egyszerre pillantott fel meglepve, mint akiket egy roppant intim, a hangzavar ellenére egyáltalán nem a szélesebb közönségnek szánt pillanatban merészelnek megzavarni. A G'Sil mögött néhány tucat méterre álló gárdisták megmozdultak, készen állva arra, hogy első lépésüket támadó rohanásba váltsák, de a a szenátor kézjelére leálltak... az ESZM képviselője szerencsére gyorsabban felmérte a helyzetet annál, hogy balhét robbantson ki a semmiért - pontosabban lehetséges politikai előnyök hiányában.

A két közeledő alak közül az egyik hófehér egyenruhát viselt aranyozott sujtással - még rojtok is voltak rajta -, amivel igencsak fél évszázados hangulatot árasztott, miközben egyik kezében egy aranyozott pezsgőspoharat tartott, a másikban pedig, fehér kesztyűvel fedve, saját igényesen méretre vágott, finom szakállát, amelyet folyamatosan simogatott, miközben elgondolkodó pillantásokat vetett a felszólaló fiatal lányra.

Társa, egy kopasz, a balmorraiak egyszerű szabású, rangjelzés nélküli egyenruháját viselő fiatal alak, akit két sisakos katona kísért, zavartan feszengett mellette.

- Kedvesem, azt hiszem, talán csak az ifjú Trosh Beltane alkormányzó tud egyetérteni nálamnál jobban kegyeddel, és ezt betudhatjuk az ifjonti hévnek, ugyebár... - villantott egy diplomatikus mosolyt az arisztokratikus megjelenésű alak először a kíséretében lévő kopasz fiatalember, majd az ifjú hölgy, majd G'Sil, majd sóvár tekintetét egy pillanatra (sem) palástolva ismét az ifjú hölgy felé irányítva. 

- Na már csak... úgy értem, üdv... - vágott kényszeredett arcot G'Sil reflexből. 

- Kérem, kérem, ez szükségtelen... - hörpintette üresre a poharát az ápolt középkorú férfi, majd azzal a lendülettel elvett egy másikat az arra járó pincér tálcájáról, és meghajolt a páros előtt. Kopasz kísérője bátortalanul követte. 

- Engedelmükkel, Camillo Il-Raz, Egységes Galaktika. Milyen szerencse, nemde, Givli barátom? - kacsintott az alak G'Sil felé. - Már régóta vágytam rá, hogy személyesen is találkozzak a Kuat új képviselőjével.

G'Sil rezzenéstelen arccal hallgatta a fiatal lányt, amint előadja saját kis monológját, és közben konstatálta, hogy tényleg igaz az, hogy fiatalon mindenki meg akarja váltani a világot. Vyolára is igaz volt ez a maga módján: idealista és a véleményét nyíltan vállaló volt, és valahogy önkéntelenül saját ifjúkorát juttatta eszébe. Akkoriban ő az Új Köztársaság hataloméhes és korrupt politikusait bírálta nyíltan, például Borsk Fey'ylát vagy Mon Mothmát és felnézett az olyanokra, mint Leia Organa Solo, aki most a sors furcsa fintora révén az ő legnagyobb ellenfele a választásokon. Családja a Birodalom haszonélvezői közé tartozott, így nehezen értették meg furcsa köztársaságpárti hóbortját. Később igyekezett a két ideológia határán manőverezni, de becsúsztak hibák a képletbe, mint például Jacen Solo. Bár látványosan visszautasította az államfői pozíciót Niathalnak, mikor szóban felajánlotta, nem tudta többé lemosni magáról azt a bélyeget, hogy végig Solo cinkosa volt. Egészen nem sokkal ezelőttig úgy tűnt, hogy az elitből kiszorult és politikai karrierjének végleg leáldozott. Akkor azonban lehetőséget kapott, hogy jóvátegye mindazt, amit elrontott. Természetesen ezt ilyen formában nem mondhatta el neki, főleg nem ilyen körülmények között, de az őszinteségét nagyra értékelte.

Éppen válaszolni akart a lánynak, amikor váratlan vendégek toppantak be és mintha magától értetődő lett volna, végigparádéztak a termen.

- Hm, Il-Raz úr - köhintett tapintatosan G'Sil. - Nem rémlik, hogy meghívást kaptak volna.

- Igen? - kérdezte meglepődve amaz, és finoman oldalra fordította a fejét, mire kísérője sietve elővett egy adattáblát, és odaadta a kezébe, amellyel most már nem szakállát simogatta. - Azt mondja... minden, a Szövetség igaz ügyével szimpatizáló frakciót meghívunk Balmorrára - olvasta fel, majd felpillantott. - Itt lennénk.

- Hát ez nagyszerű - húzta el a száját a frakcióvezető. Melyik idióta engedte ezeket be, töprengett magában, miközben a következő lépésen gondolkodott. Ki nem dobathatta őket, mert abból botrány lett volna, jelenetet nem rendezhetett hasonló okból, de itt sem maradhattak kikémlelni az egyességüket. - Mielőtt folytatnánk, megkérhetném, hogy azoktól ott szabaduljon meg? - nézett a fegyveresekre. - Kellemetlen légkörben zajlanának a megbeszéléseink, ha ilyenek vannak a közelben.

- Oh, hát hogyne, persze... alkormányzó úr? - Il-Raz a kopasz balmorrai fiatalember felé pillantott, aki kissé feszengve intett az őreinek, hogy távozzanak, miközben tekintete óvatosan körbevándorolt a teremben, majd Il-Razéval egyetemben megállapodott a lányon. 

- Elnézést kérek a közjátékért - folytatta a férfi. - Apám ragaszkodik a kísérethez, hogyha elhagyom a kormányzói palotát... pedig már nem vagyok tizenéves tinédzser. 

- Az apja csak aggódik Ön miatt, alkormányzó... tudják mindannyian, milyen véleménnyel van az efféle rendezvényekről... - intett körbe a fejével Il-Raz.

- Apám sajnos már öreg, és ott is merénylőket lát állandóan, ahol teljesen felesleges - értett egyet Trosh Beltane. - De még mindig a legjobbat akarja Balmorrának.

Néhány közelben álló résztvevő az öreg Beltane kormányzó nevének említése hallatán ösztönös bólogatásba és hümmögésbe kezdett. A kormányzó negyven éve állt a bolygó élén, minden egyes alkalommal választásokon is megújítva támogatottságát, hála az állami kézben lévő, virágzó hadiipari vállalatok nyereséges működésének. Hírnevét karrierje elején azzal alapozta meg, hogy saját gyártású Vipera harci droidjaival visszaverte a klón-Palpatine Birodalmának támadását, melyet Sedriss végrehajtó vezetett, utána pedig a droidokat az Új Köztársaság kezébe adta. 

Vezetése alatt Balmorra ellenállt a Yuuzhan Vongnak, a konföderációs krízis idején pedig kiállt a Szövetség mellett, még súlyos véráldozatok árán is. 

A kormányzó azonban mostanra nagyon megöregedett, és az utódlásával kapcsolatos pletykák kezdtek keringeni a helyi elitben, ahol sokan a radikális Szövetség-párti frakciókat támogatták, mint az ESZM. Érthető volt ezek után mindenki meglepetése, hogy a kormányzó egyetlen fia Il-Raz oldalán jelent meg... 

- Hölgyem - hajtotta meg magát az ifjú Beltane a Kuat képviselője előtt, hogy megtörje a kényelmetlen csendet. - Nagyon örülök, hogy megismerhetem - Il-Raz leplezetlenül vigyorgott mögötte.

A számításokkal ellentétben a lány továbbra is összefont karokkal állt, miután háta mögül megütötték fülét az érkezők szavai, igaz, szemeit lehunyta és így mondhatni egy olyan "ezen már meg sem lehet lepődni" kifejezést produkálva arcán. Egy gyakran emlegetett szamár megérez egy másikat... vagy kettőt, alkalomadtán. Csak féloldalasan sandított rájuk, ahogy a bóknak hangzó, ám ki tudja valójában minek szánt szavak átfutottak az elméjén, s egyenlőre hagyta szóhoz jutni az ESZM képviselőt, alig véve látszólag tudomást a párbeszédről és tárgyáról, nem is beszélve az illedelmes üdvözlésekről, melyek feléje irányultak.

Vyola Kuat gyémánt talán nem volt, faragatlan annál inkább, s ez nyílt tárgyát tette a politikai pletykáknak, mint néhány perccel ezelőtt ezt példa is tanúsíthatta. Egyesek örökségből tették a dolgukat, mások nyereségvágyból, míg megint mások élvezetből, vagy éppen jószándékból. Ő azonban a sokféle variáció közül egyszerűen talán az önelégültséget jelölte volna ki, ha valaki megkérdezte volna. Elvégre teljesen meg volt győződve afelől, hogy amibe belevágott, vagy bele kellett vágnia, azt mindenképpen a legjobb eredményekkel, maximalista módon akarta befejezni, s emezt leplezetlen egoizmus (habár néhol felszínes önkritikával) fűtötte. Nem foglalkoztatta ugyan, de tisztában volt vele, hogy a tömegek sokkal inkább értékelték egy érdeküket nem feltétlenül képviselő, de ezen a téren nem köntörfalazó, részben semleges álláspontú és az ő "nyelvüket" beszélő-értő száj szavait. A népeket egyébként sem a szándék, hanem az eredmények foglalkoztatták, hiszen előbbitől sosem lett különb az életük, s így a lelki nyugalmuk sem, a fanatikusokat leszámítva.

- Hmpf, h'chu apenkee... - szólalt meg végül huttul, félig nyitott szemmel és továbbra is féloldalasan állva - El sem hiszem, hogy az etikettnek még olyan sokan bedőlnek. Nem mellesleg, én érdekes módon tizenéves tinédzser vagyok, de mégsem volt arca egy testőrnek sem utánam szökni. Meendeeya, mindenkinek a maga fellépése, he?

Őszintén nem volt tiltakozni valója a jelenlétük ellen, sokkal jobb volt másokat kritizálni úgy, hogy személyesen is fültanúi voltak.

- Már csak az SzSz hiányzik és a nagyfőnökök, adott lenne porko tyúkviadal... domináns pártok, bleh, dopa-schutta.

Az ifjú Beltane alkormányzó több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel próbálta palástolni döbbenetét az ifjú hölgy reakciója láttán, ami valószínűleg kevéssé fért össze azzal, amit a kuati nemességről a holokönyvekben- és drámákban látott és olvasott. Tanácstalanul körbepillantott, valószínűleg a lányhoz tartozó telbun nevelőt keresve, de miután egyetlen egy tradicionális vörös és lila köpenyt sem látott a jól öltözött tömegben, visszafordult a társasághoz. 

- Én... izé...

- Miért nem mutatja meg a kisasszonynak a helyi ételkülönlegességeket? - csapott Trosh vállára Il-Raz, majd gyors mozdulattal belekarolt G'Sil-be. - Ön pedig, Givli barátom, jöjjön, igyunk meg egy pezsgőt... beszélgessünk egy kicsit. 

- Valami azt súgja, nem valami édesszájú... - motyogta félig G'Sil és Il-Raz után, félig a semmibe Beltane, majd bátortalan mozdulatot tett először a lány, másodszor a terem egyik oldalán álló asztal felé. 

Il-Raz eközben G'Silt félig kísérve, félig ráncigálva átvágott az alacsonyabb rendű és rangú képviselők során az egyik kör alakú asztalig, amelyen tele poharak sorakoztak, majd az ESZM frakcióvezetőjének kezébe nyomott egyet, a saját magáéba pedig tüntetően rögtön kettőt.

- Nem mondom, hogy nem érzem megtisztelőnek a jelenlétét, Camillo... - kortyolt bele az italba diszkréten G'Sil, miközben tekintetével félig még mindig a fiatalokat keresve. - De tényleg meg vagyok lepve, hogy itt látom. 

- Ugyan, Givli - igazította meg a bajszát Il-Raz, utánapillantva egy pincérnőnek, aki Vyolával egykorú lehetett, és éppen egy nagy halom kékes színű süteményt cipelt át kecsesen a termen. - Önnek kellene a legjobban tudnia, hogy hány gárdistája őrzi apám képét a hálószobája falán, netalántán a párnája alatt, esetleg egy COMPNOR-jelvényes alsónadrág társaságában. 

- Valahogy sosem éreztem késztetést, hogy ennyire belemenjek az... önkénteseink magánéletébe - biccentett diplomatikusan amaz. - De abban igaza van, Camillo, hogy az ön felmenőire való tekintettel akár Ederlath oldalán is pózolhatna.

- Szép pár lennénk az öreglánnyal, annyi bizonyos - mosolyodott el Il-Raz. - De hát nekem kicsit más az ízlésem... erről jut eszembe, milyen buta vagyok, pont erre akartam rátérni? 

- Éspedig? - G'Sil rutinos orra szimatot foghatott, mert lehalkította a hangját. 

- Bár jelenleg nem mondhatnám, hogy a legfényesebb a viszony a szervezeteink között, Givli... - bámult bele az időközben kiürült első pezsgőspohárba Il-Raz - de ki tudja, jöhetnek még olyan idők, amikor ez megváltozik, és kölcsönösen segíthetünk egymásnak. Erre pedig nem árt... felkészülni. Ön mit gondol erről?

G'Sil egyre nehezebben tolerálta Il-Raz jelenlétét, de ennek egyelőre nem adott hangot. Ki tudja, talán valami hasznos eredményre is juthatnak, bár a fickó váratlan és nyílt feltűnése mindenféle titkos egyezséget egyelőre értelmetlenné tett. Biztos volt benne, hogy erről a kis betoppanásról még ma este értesülnek az ellenérdekű pártok. Épp ezért lepődött meg, amikor a férfi pontosan ezzel a lehetőséggel állt elő a számára: készítsenek elő egy együttműködést a rosszabb időkre. A jelenlegi erőviszonyokat és képlékenységüket figyelve meg tudta érteni, miért is akarják Daaláék bebiztosítani magukat, már ha az ő engedélyével van most itt Il-Raz. A Egységes Galaktika elnökjelöltjét azonban tartotta olyan tapasztaltnak és dörzsöltnek, hogy ilyen horderejű lépéseket ne tehessenek meg a háta mögött. Végtére is neki többje volt némi kétes eredetű Palpatine-vérnél: rengeteg tapasztalata. Ederlath egészen mostanáig nem is vett részt a politikai életben, így elnökként is megfelelőbb lett volna Daala egy kiegyezés esetén, már az állam szempontjából. Félő volt azonban, hogy egy ilyen szcenárió esetén beszalámizza az ESZM különböző, ellentétes érdekű frakcióit. Mindenképp kardélen táncoltak, együttműködéssel vagy anélkül.

- Reálpolitikusnak tartom magam - mondta halkan, majd kortyolt egyet pezsgőspoharából, hogy ezzel is időt hagyjon magának a gondolkodásra. - Azt hiszem, ha egy ilyen eshetőség bekövetkezik, nem árt, ha... nem annyira fagyosak a kapcsolataink.

- Úgy érti nem minket állítanak be a főgonosznak? - kérdezett vissza Il-Raz gúnyos mosoly keretében. G'Sil elhúzta a száját.

- Magunk pedig minket birodalmi csürhének - felelte végül.

- Azt hiszem ezt sokan nem sértésnek veszik maguk közül - érkezett rögtön a válasz, és Givli kénytelen volt elismerni, hogy a másik igencsak jól ért a szavak forgatásához.

- Khm, azt hiszem a felhánytorgatás helyett arra kéne koncentrálnunk, hogy mivel is készülhetnénk fel egy esetleges... kellemetlen eseményre.

Miközben a másik válaszára várt, körbepillantott a teremben, szemével Kuat ifjú hutt nyelvészét és az ifjabb Beltane-t keresve.

Il-Raz egy ideig elmélyülten vizsgálgatta a közelükben várakozó pillantással megálló pincér tálcáján igényesen elrendezett apró finomságokat, majd elemelt kettőt a fehéres-sárgás verzióból. G'Sil megrázta a fejét, jelezve, hogy nem óhajt részese lenni a kulináris élménynek,így Il-Raz enyhe vállrándítással bekapta mindkettőt. 

- Tudja, igen érdekesnek tartom az Önök Gárda-mozgalmát - folytatta minden átvezetés nélkül. - Nagyszerű eszköz arra, hogy lekösse azokat a szabad energiákkal rendelkező fiatalokat, akik nem tudnak, vagy nem akarnak fegyveres szolgálatba lépni valamelyik hivatalos helyi, vagy szövetségi szervnél. 

- Mint bizonyára tudja, nem kizárólag fiatalok választják a Gárdát... - tért ki a fel nem tett kérdésre való válaszadás elől G'Sil - A galaxis minden, a Szövetség jövőjéért aggódó állampolgár előtt nyitva áll, korra, nemre és fajra való tekintet nélkül. 

- Hát hogyne - mosolyodott el Il-Raz. - Bár feltételezem senki nem lenne túl boldog, ha egy-két magas rangú vezetőről kiderülne mondjuk Önöknél, hogy alderaani származásúak...

- Mire akar kilyukadni? - szűkült össze G'Sil tekintete. 

- Ha garanciát kapunk arra - halkította le a beszédét még jobban Il-Raz -, hogy maguk nem zavarják meg az Egységmeneteket és frakciónk egyéb rendezvényeit, akkor két dolgot ígérhetek magának: a szövetségi hatóságok türelmét a Gárdájukkal szemben, és egy listát, olyan nevekkel, akiknek érdemes lenne felülvizsgálniuk a Gárda-tagságát - elkerülendő a későbbi félreértéseket.

...

- Shag... - mordult rá féloldalasan a vele ragadt szerencsétlenre Vyola - te mindig azt csinálod, amit neked mondanak?

Eredetileg kérdésnek szánta, de az ihlet a fecsegéshez végül arra késztette, hogy ujjaival csettintsen és meglehetősen elvékonyított hangon az alkormányzó szava elé vágjon.

- Úúhúú... miért nem mutatja meg a kisasszonynak a helyi ételkülönlegességekeeeet - ismételte el az EG képviselő iménti szavait, s eltúlzottan utánzó, páváskodó mozdulatokba kezdett - Egybesült Galaaaktika Falatozó! Illegetős, rázogatós, úúú adjegykóstolóóót...

Felhagyott furcsa időtöltésével, majd legyintett "gasztronómiai kalauza" felé.

- Ó jaj, sértő voltam, mindjárt kizárnak a klubból... - mondta szarkasztikusan - De legalább ha valami váratlan baleset ér, tudjuk hol keressük a műszaki hibákat!

Felnevetett, de esze ágában sem volt még szóhoz jutni, inkább nyíltan mutogatni kezdett, ezúttal komolyabb arcot vágva.

- Lásd, hogy pusmognak a Nagyok! A köreik olyan tisztességesek, hogy a népek elsírják magukat és rájuk akarnak majd szavazni. Inkább azért ne szavazzon senki az Ipartestületi Konzorciumra, mert undorodva gyűlölnek minket, mint szavazzanak ilyen wermo Galaktika meg Szövetség félékre, csak mert pusztán ostobák! Ta grandio waffmula, vegyél egy szeletet te is, még ma!

...

- Igen előnyös ajánlatnak hangzik - morfondírozott hangosan G'Sil. Persze biztos volt benne, hogy ezt az ötletet az EG részéről ugyanúgy a kényszer szülte, mint az ő részükről. A kérdés csak az volt, hogy ki jön ki jobban ebből az esetből, és ki tud nagyobb politikai profitot kovácsolni a kialakuló helyzetből. Abban azonban bizonyos volt, hogy ez a bizonyos lista az EG-re veszélyes egy-két nevet is tartalmazni fog: ezeket kell majd úgy kiszűrniük, hogy a tényleg oda nem valókat eltávolítják. - Viszont a közigazgatási ellehetetlenítésen túl nem sok ráhatásuk van: Nodon főbíró és a legfelsőbb bíróság igencsak köztársaságpárti.

- Kétlem, hogy feloszlatnák a Gárdát, ha az állam érdekeit szolgáló ügyészek nem emelnek vádat - dörzsölgette mosolyogva a szakállát Il-Raz és G'Silnek el kellett ismernie, hogy ez pontosan így van. Szerencsére a Szövetségben egy sor olyan tényező, a fékek és ellensúlyok rendszere érvényesült - amit a Solo-diktatúra tapasztalatai alapján építettek az Alkotmányba -, ami jelenleg az ő előnyükre szolgált.

- Milyen igaz. Azonban a Gárda esetleg betiltása csak kedvezne nekünk, maguk pedig folyamatosan vesztik a szavazókat a javunkra - fűzte óvatosan a gondolatait G'Sil. Az egyezség gondolatban már megszületett, ezt mindketten érzékelték, de azért meg kell próbálnia minél többet kizsarolni, mielőtt megállapodnak.

- Nos, ha ezzel együtt kiderül ez-az, akkor talán jó pár százalékot szerzünk maguktól - felelte Il-Raz, azonban, hogy ezt a lehetőséget élőben felveti neki, azt sugallta, hogy ezzel a kimenetellel nem lettek volna elégedettek. És sejtette is, hogy miért, és meg is kívánta osztani a másikkal, hogy láthassa, teljesen tisztában van a saját szerepükkel.

- Mégsem teszik, pedig minden eszközük megvan rá. Felettébb érdekes. Csak nem azért, mert mi eredményesebben fel tudunk lépni Leia és az alderaani támogatói ellen? Ráadásul ha választani kell, ki legyen a harmadik erő, jobban szeretnék, ha egy olyan frakció lenne az, amelyikkel maguk, és nem az SzSz fog majd tudni lepaktálni.

- Okfejtése mit sem változtat a lényegen: az Egységes Galaktika a legnagyobb frakció és hacsak nem történik valami gigantikus igazságbeszéd, akkor az is marad. Az erősebb vornskr pedig ugyebár... - vigyorgott Il-Raz, és gondtalanul bekapott egy újabb süteményt. Nos, úgy tűnik, a másik is tudta a saját értékét, így G'Sil kezdte úgy érezni, nem nagyon fog többet tudni kihozni a jelenlegi megbeszélésből. Már kezdte érteni, miért nevezte ki olyan meglepő hirtelenséggel pont őt Daala.

- Való igaz. Akkor a javaslatát elfogadottnak vehetjük - értett egyet G'Sil.

- Mosolyogjon, frakcióvezető úr - szólt rá Il-Raz és a kezébe nyomott egy pezsgőspoharat. - Szagot fogott a média.

És valóban, több lebegő holokamera érkezett meg köréjük és a hozzájuk tartozó riporterekre sem sokat kellett várni. A fogadás a média számára nyitott esemény volt, csak a tárgyalásból zárták ki a nyilvánosságot.

Il-Raz elégedetten rázogatta G'Sil kezét még néhány percig a kamerák kereszttüzében, majd hirtelen minden előjel nélkül biccentett, és sarkon fordult. 

- Igazán élveztem a társalgást, Givli - intett távozás közben. - Remélem, hamarosan megismételjük! 

- Tudom tudom, a titkára majd keresni fog... - sóhajtott fel megkönnyebbülten amaz.

- Hogy találta ki... - Il-Raz eközben már oda is ért az ételekkel megrakott asztalhoz, ahol a hadonászó ifjú kuati küldött mellett Trosh Beltane meglehetősen tanácstalan arccal bámult egy süteményt.

- Biztos finom - vette ki az alkormányzó kezéből az édességet és tömte a szájába a zavar legcsekélyebb jele nélkül Il-Raz. - Jól mulattak? 

- Meghiszem azt - húzta el a száját az alkormányzó. Nem igazán tudott mit kezdeni a kuati küldött finoman szólva kritikus hozzáállásával úgy általában a világ különböző dolgaihoz, beleértve a helyi finomságokat is, persze. 

- Akkor mehetünk is tovább - fogta karon az alkormányzót Il-Raz, és kicipelte a teremből. 

- Izé, nagyon örültem! - próbált menet közben tisztelegni a Kuat küldöttének Beltane. 

- Szevasz, Shag - hangzott a hasonlóan udvarias válasz. 

Odakint Il-Raz megvárta, amíg társa rendbe szedi magát.

- Hát ezzel nem mentünk sokra - húzta ki magát az ülésen az ifjú Beltane, miközben a privát repulzoros limuzin ajtaja bezárult mögöttük. 

- Hát nem - biccentett Il-Raz. - Az ÖF teljesen passzívnak tűnt, a koszos munkásokkal pedig nem ülünk le. De legalább érdekes beszélgetést folytattam G'Sil-el.

- Az Ipartestület pedig teljességgel beszámíthatatlan, amíg ilyen kislányokat küldenek mindenhová - ingatta a fejét a másik, miközben elkezdte lefejteni a fejéről a maszkot. - Ugye a Vinsothon folytatjuk, Főnök? Remélem nem kell randa ormányos chevinnek öltöznöm legközelebb. 

- Nem, az ÚF tele van idealistákkal. Egy kopasz chev is megteszi - morfondírozott Il-Raz. - De csak te mész. Nekem a Bestine-re kell mennem. Cosrai barátaink szerint vezetőváltás volt a szakadár szervezetük élén, és most JSZDK helyett GIÉP néven futnak. Érdekes lehet, talán meg tudjuk fordítani a statisztikát abban a szektorban. 

- Ah - bólintott az alak. A lefejtett maszk alól a balmorraiak karakteres, kopasz feje helyett egy vékony, rövid hajú, fiatal férfi fizimiskája tűnt elő. - Érdekesnek hangzik. 

- Majd kicsit megdolgozzuk őket - mosolyodott el Il-Raz. - Mielőtt távozom, gondoskodom arról, hogy az ifjú Beltane felébredjen. Remélem, tényleg olyan jó munkát végez a telepatád.

- Kryna a legtehetségesebb umbarai, akit ismerek - biccentett a másik. - Amint beszéltem vele, és betáplálta a megfelelő emlékeket az alkormányzó fejébe, olyan biztos lesz benne, hogy ott járt azon a fogadáson, mint én magam. 

- Akkor jó - veregette meg a másik vállát Il-Raz, miközben a limuzin bekanyarodott az Egységes Galaktika helyi szervezeti központjának, egy átalakított nemesi villának a kapuján. - Örülök, hogy együtt dolgozunk, Flim. Apád büszke lenne rád. Ha még élne. 

- Sajnálatos baleset, igen - biccentett a színész. Ha a Sithek engedélyezik, Disra mellé fogom temettetni a Bastionon. 

- Az vicces lenne. Hehe - mosolyodott el Il-Raz. - Nos... munkára!


Cholganna

A fájdalom korábban sosem játszott jelentős szerepet az ifjú jedi, Kiimi Anaro életében. Jó körülmények között nőtt fel, és a Jedi Templomba kerülése után relatíve hamar elsajátította azokat a technikákat, melyek révén könnyedén, minél kevesebb verejték és szenvedés árán teljesíthette a jedi-kiképzést. Még a nagaiok dzsungelbolygóján töltött hosszú idő alatt is sokkal inkább a veszélyérzet, az éhség és a halálfélelem keverékével kellett megküzdenie, és magáévá tennie ezeket az érzéseket, mint a fájdalommal. 

Csak most kezdett rádöbbenni, miután sokadik - valahol elveszíthette a fonalat, vagy egy idő után már nem is számított - napját töltötte a Fájdalom Ölelésében, ebben a különös, orvosi asztalra, vagy még inkább élő koporsóra hasonlító Yuuzhan Vong héjban, hogy a fájdalom mennyivel... élőbbé teszi a dolgokat. 

A bőrén át egyenesen az idegvégződéseit stimuláló Yuuzhan Vong rostok és mérgezett hegyű nyúlványok, amelyekkel tele volt a korallból készült alkalmatosság, közvetlenül az idegrendszerébe sugározták a fájdalomérzetet, amitől egy egyszerű halandó már rég megőrült volna. Kiimi szemei előtt folyamatosan lila karikák táncoltak, azonban nem adta fel. 

- "Ne küzdj ellene..." - suttogta az első szeánszok alkalmával a fülébe Tahiri, miközben hegyes, karmos formáló kezével közelített felé, látható örömmel az arcán. Az örömöt azonban - és ez Kiimi számára az első pillanattól kezdve világos volt - nem újdonsült tanítványa szenvedése felett érezte, hanem afelett, ahogyan a fiatal férfi átadta magát a "kezelésnek". Engedelmesen, alázatosan, egyúttal tekintetében azzal a bosszúvággyal, amely minden egyes, Tahiri által ejtett seb után fellángolt benne, ami minden igazi Sithnek a sajátja volt. 

- "Igen… igen" - Tahiri végigsimított formáló kezével Kiimi véres arcán. Az idegstimulálók nem okoztak maradandó felületi sebeket és deformitásokat - ez csak egy újabb, későbbi lépés lesz majd Kiimi átalakulásának igaz útján -, de a megerőltetéstől számos ér elpattant az ifjú sötét jedi testében, és így itt-ott kisebb vérpatakok csordogáltak le a törzsén. Tahirit lenyűgözte, milyen ösztönös tehetséggel merített Erőt Kiimi saját fájdalmából, érzelmeit tökéletesen fókuszálva arra, hogy testét továbbra is ébren tartsa a Sötét Oldal energiáival - oly módon, amit Tahiri csak hosszú évek szenvedése árán tudott elérni...

A fiú vagy ösztönös tehetség volt - hasított át a gondolat Tahiri agyán, amelyet rögtön egy másik követett -, vagy egyszerű gondolkozású, ostoba ösztönlény, akinek perverz módon kifejezett örömet okozott a fájdalom, és mindezt anélkül, hogy közben felismerte volna a magasabb összefüggéseket, amelyek áthatották a Yuuzhan Vong gondolkodásmódját, az élet és halál közti szimbiózist, melyet csak a fájdalom révén ismerhetett meg igazán mindenki, aki a Pusztító Istent követte. 

Persze nem azt az ostoba, tüskés páncélos pojácát, gondolta Tahiri, akit hátrahagytak az Ismeretlen Vidéken, és aki talán azóta vissza is tért Sekotra. Nem... az igazi, valóságos Pusztító Istent, aki nem mutatta meg az arcát talán magának Kraytnak sem, de akinek jelenlétét Tahiri egyre tisztábban és tisztábban érezte, minél távolabb került Sekottól. 

Az apró korallnaszád, amelyben néhány Berzerker harcos és a többi, foglyul ejtett erőhasználó társaságában utaztak, apró rázkódással jelezte, hogy visszatértek a Yuuzhan Vong dovin basalok által csillagközi utazásra használt sötét-térből a normál univerzumba. 

- Mi hamarosan leszállunk ezen a bolygón - fordult most Tahiri újdonsült tanítványa felé, miközben intésére a Fájdalom Ölelésének rögzítő csápjai elengedték Kiimit, aki nagyot puffanva a földre zuhant. Néhány másodperc múlva összeszorított foggal feltápászkodott, és mereven szembe nézett egy pillanatig a mesterével, hogy utána ismét a földre süsse tekintetét. 

Tahiri elmosolyodott, és végigsimított a férfi véres mellkasán. 

- Ideje, hogy elvégezd az első feladatodat, tanítvány - folytatta. - Vidd a naszádot a hutt űrbe, amit elhagytuk a hajót. Tudod, mit kell tenned. Ha pedig sikeresen térsz vissza... - hunyorított zöldes szemeivel -, akkor megmutatom neked a Yuuzhan Vong másik oldalát is. Hogy a jedikkel ellentétben nem csak a fájdalmat öleljük magunkhoz... hanem mást is.

Kiimi szemében kíváncsi fény villant, mely egy pillanattal később kihunyt, Tahiri mégis felfedezte benne az őszinteség gyorsan elnyomott fényét. A lány sok mindent megtanult Krayt mellett arról, hogy kombinálható egymással az Erő, a fájdalom és az örömszerzés, de álmában sem gondolta volna, hogy egy fiatal sötét jedinek pont ez kelti fel az étvágyát. Akárhogy is, úgy tűnt, Kiimi hajlandó lenne bármit megtenni azért, hogy Riina Kwaad nagyúrnővel, azaz Tahirival hálhasson. 

- Parancsod szerint lesz, úrnőm - hajtotta meg magát végül a férfi. 

A hajó újabb enyhe zökkenéssel jelezte, hogy földet értek a galaxis átellenes végében lévő erdőbolygón. 

A meszes páncélból kialakított rámpán először Tahiri, majd a fogoly jediket és Sitheket terelő Berzerkerek ereszkedtek le. A várakozó küldöttséget néhány fiatalabb, és egy idősebb Yuuzhan Vong harcos alkotta, akik a közeli erdő szélén, a fák koronái között alig látszódó damutekből léptek elő. 

- Nagyúrnő, üdvözlöm a Chol'gannán! Goroth Kaal parancsnok vagyok! - térdelt le az öreg Yuuzhan Vong. 

Tahiri intett, és megvárta, amíg a korallnaszád Kiimivel a fedélzeten újra felemelkedik, majd a parancsnokhoz fordult. 

- Üdvözöllek a Pusztító Isten nevében, Goroth Kaal! Gondom lesz rá, hogy szolgálatodról beszámoljak a Hadmesternek, amint folytatom utamat! Most azonban gondoskodj arról, hogy a foglyaim biztonságos elhelyezést kapjanak! Vigyázz, mert sokan közülük veszedelmes jeedai-ok!

- Gondom lesz rá, Úrnőm! Belek'tiu! - rendelkezz az életemmel. A Yuuzhan Vong harcos intett, és társai a fák közé kísérték a Berzerkereket és a korallbilincsekkel és idegmérgekkel megbénított foglyokat. Tahiri elégedetten bólintott. Ki kellett hoznia a fogoly erőhasználókat Sekotról, mielőtt Krayt visszatér oda, és ez a peremvidéki, lakatlan dzsungelbolygó, Nas Choka titkos bázisainak egyik új helyszíne pont megfelelőnek tűnt erre a célra. Most hosszú, hetekig, hónapokig tartó vegetálás és rabszolgamunka várt a foglyokra az erre a célra kiásott vermekben és villip-keltetőkben a Berzerkerek felügyelete alatt, hogy akaratukat és testüket megtörjék - ők maguk pedig Tahiri visszatérésekor készen álljanak az átalakulásra...

Tahiri pedig végre továbbindulhatott, hogy a végére járjon, mit ért el szolgája, Nas Choka Hadmester az elmúlt időszakban... 

- Készítsetek elő egy korallvadászt! - fordult a még mindig térdeplő parancsnok felé, de ebben a pillanatban elfelhősödött a tekintete, és megtántorodott...

Az ég lilás-vöröses árnyalatokban kezdett játszani, a horizont alján ragyogó hatalmas napkorongot pedig egy hatalmas, szárnyas, pikkelyes sziluett takarta el... a lény méltóságteljes csapásokkal közeledett Tahiri felé, majd elhúzott a feje felett és a háta mögött landolt. Vaskos, éles fogakkal felvértezett száját kinyitotta, és láng söpört végig Tahiri testén. A lány összerándult, ösztönösen is felkészülve arra, hogy az Erővel védőpajzsot emeljen maga köré, de rá kellett döbbennie, hogy nem érzi a tűz melegét... a lángok nem ártottak neki. A lény közelebb lopakodott, körbeszaglászta a fejénél is kisebb humanoid alakot, majd fejét a földre szegezve letérdepelt Tahiri előtt. 

- Jöjj, sötétség hercegnője... jöjj... - a morgás Tahiri fejében, gondolatai legmélyebb bugyraiban zendült fel. 

- Úrnőm... Kwaad úrnő, jól van? - szólongatta Tahirit Goroth Kaal, mire a lány megrázta magát és kinyitotta a szemeit. Újra a Cholganna dzsungelében állt, tűzokádó lények nélkül...

- Az istenek szóltak hozzám, parancsnok - Tahiri megerőltette magát, hogy hangja ugyanolyan erős és magabiztos legyen, mint annakelőtte. Most már tudta, hol van útja következő állomása. - Sietnem kell! Készítsék azt a vadászgépet! 

Kisvártatva Tahiri egy egyszemélyes korallvadász pilótafülkéjéből figyelte, ahogyan Kiimi naszádja elhagyta a rendszert, majd nekilátott, hogy meghatározza a koordinátákat a dovin basal számára, amelyek felé az Erő (vagy talán inkább a vongérzékének) látomása vonzotta. A korallvadász nemsokára felgyorsult és eltűnt...

Arrafelé, ahol a Yuuzhan Vong felderítő flotta továbbra is könyörtelen harcát vívta a Draco rendszerben.


Balmorra

G'Sil megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, miután Il-Razék távoztak. Most, hogy végre megszabadult a híres birodalmi családból származó pedofiltól, épp ideje volt, hogy ő foglalkozzon feltűnően fiatal lányokkal, egész pontosan csak eggyel, és újra megkeresse a karakán kuati lányt, akinek igencsak éles volt a nyelve. Keresztülverekedte magát a sajtó képviselőin, akiket inkább a párt PR szakemberére, egy harminc körüli megnyerő humán férfira, Lentharra hagyott, és megindult a most már magányosan ácsorgó lány felé. Mikor odaért, megállt mögötte, és még egyszer végiggondolta, nem lenne-e kellemesebb valami mással töltenie az idejét. Persze élvezte a politikát, és az azzal járó érdekellentétek harcát, esetleg az álláspontok közelítését, de ilyen destruktív hozzáállással nem igazán tudott mit kezdeni a maga kifinomult eszköztárával. Persze pont ezért tartotta mindig a keze ügyében két éles fegyverét: a rejtélyes, ámde halálos Chan'ahdot és a leplezetlen brutalitást képviselő Novakhot. Egyelőre azonban szövetségesként számolt az Ipartestületi Konzorciummal, abban a reményben, hogy az új Szenátusban az ő támogatásukkal tudja majd semlegesíteni az egyre jobban növekvő cosrai gazdasági befolyást, és így az ebből eredő politikait is. Végső soron talán több lehetőséget tartogatott egy ilyen beszélgetés, mintha a már egyértelműen őket támogató Összefogás a Kolóniákért frakció valamelyik széles mosolyú tagjával, vagy az amúgy is csak tartalékjátékosként ide hívott Dolgozók Intergalaktikus Uniójának egyik lábszagú, a kifinomult öltözködést és viselkedést hírből sem ismerő munkásképviselőjével parolázna. Megköszörülte a torkát, majd megszólította a lányt.

- Khm, Vyola - próbált némi kis bizalmaskodást csempészni a hangjába, mivel eddigi stílusa nem gyakorolt túl mély hatást a lányra. - Kellemetlenkedő egy alak ez az Il-Raz meg a cosrai haverjai. Bár nem emlékszem már hol tartottunk, azt hiszem folytathatnánk a megkezdett beszélgetést.

Kezébe vett két italos poharat, majd a lány elé lépett, és az egyiket a lány kezébe adta, tekintet nélkül arra, hogy az akarta-e vagy sem, majd kortyolt egyet a sajátjából.

- Köntörfalazás helyett azt hiszem a lényegre koncentrálok. A cosraiak növekvő befolyásával Kuaté párhuzamosan gyengül. Nekünk szükségünk van ipari támogatókra a Szövetségen belül - nagyvonalúan nem kívánta közölni azt az információt, hogy a Peremvidéki Vállalatszövetség, különösen a Strunz már régóta jelentős összegekkel támogatta őket. - Azt hiszem, amennyiben meg tudunk egyezni, mindkettőnk előnyére váló szövetség lehet belőle. Semmi kedvem olyan munkásokkal egyezkedni, akik a nyakkendőre azt hiszik, hogy akasztáshoz használják, és elképzelésük sincs a dolgok működéséről. Éppen ezért is hívtam meg az ITK-t, és remélem, mi ketten megegyezésre jutunk, mielőtt elkezdődnek a hivatalos tárgyalások.

- Pápá mama kisfia... - vigyorgott előbb az alkormányzó után gunyorosan Vyola, kétséget kizárva nem most volt először, hogy ennyire nyíltan anyámasszony katonája politikussal hozta össze a nem túl szerencsés keretek között zajló véletlen.

Mivel egyenlőre - és végre valahára - egyedül maradt, meg tudta vizsgálni az érkezése óta mindenki által túlajánlgatott ételkülönlegesség címszó alatt szereplő kavalkádot. Az hamar kiderült, hogy az ő ízlése más volt a csipegetnivalóknál és a mellettük illegő egyéneknél, akiket valamiért mindez boldoggá és elégedetté tett, miközben ő fölényesen mordult a "hogy érzi magát?" kérdésekre. Inkább a ruhája alá nyúlt és egy jegyzetfüzetet és íróeszközt vont elő, olyan alkalmatosságokat, melyeket a PDA és más dekóderfélékkel ellentétben nem lehetett elektronikusan letapogatni, legfeljebb optikailag, már aki azonosítani tudta az ákombákom írásjeleit, melyek megfejtése esetén a hutt nyelvet is érteni kellett. Nem mintha titok lett volna, csak saját használatra jegyzetelt.

Részleges magánya persze nem tarthatott soká, ugyanis csakhamar az egyik főszervező árnyéka vetült rá a háta mögül, s kénytelen-kelletlen jobb volt felé fordulni, amikor beszélt, ha nézni nem is.

- Nekem nem úgy tűnik, mintha annyira vészes lenne a helyzetük nélkülem... - szagolta meg cseppet sem illendően, de annál inkább hozzáértőn a pohár tartalmát, ami túl alacsony alkoholtartalmúnak tűnt - De ha ennyire kell az a pár százalék, akkor ne én legyek az akadálya, vagy mi...

Széttárta karját jelezvén, hogy neki túl sokat nem osztott-szorzott a hozzájárulása valamihez. Igazított haján, s végigmérte a fickót, mielőtt megosztott volna valamit.

- Elintézem a dolgot, teljes publikum, senki nem köthet bele - jelentette ki -, de cserébe majd elkélne néhány zöld lámpa a saját projektjeimhez, amiből nem a családi kasszát akarom feltölteni.

Nem mintha a lány sokkal illendőben viselkedett volna a munkásoknál a pohár tartalmát szagolgatva, de még így is egy jelentős család leszármazottja volt, fontos kapcsolatokkal. G'Silt nem kicsit lepte meg, hogy milyen könnyen beleegyezését adta a lány, de sietve elkönyvelte saját politikai géniuszának eredményeként, és igyekezett nem túl sokat ülni a babérjaidon. "Addig üsd a buzit, amíg meleg" jutott eszébe a gárdisták egyik nem hivatalos jelszava, aminek teljes betiltását már többször utasításba adta Novakhnak, de az mégis makacsul tartotta magát. Személy szerint neki semmi baja nem volt azokkal, akiknek az okozott örömet, hogy máshova rakták a farkukat, mint a normális emberek, de egy egyre jelentősebb réteget meg lehetett nyerni az ellenük való kirohanásokkal.

- Nos, ez örömteli hír - mosolygott a lányra bizalmasan, majd ismét kortyolt egyet a balmorrai keserűlikőrből, ami a poharában volt. - Ilyen támogatásért cserébe szívesen adom a beleegyezésemet bizonyos magánjellegű projektekbe.

Próbált nagylelkűnek tűnni a lány előtt ilyen téren, miközben fejben hozzá kellett írnia azon támogatók listájára, akik a választások után megjelenhettek a markukat tartva a jól végzett munka gyümölcséért. Nem különösebben kedvelte ezt a gyakorlatot, de hát a politika velejárója volt, mondhatni a szükséges rossz. Vajon néhány coruscanti szemétkoncesszió elég lesz? Vagy csapjon hozzá még néhány magbéli hipersztráda-építési közbeszerzést is? Végső soron még néhány veszélyesüzem-iparűzési engedély is belefér.

- Mindenesetre elképzelhető, hogy a munkásokkal is meg kell próbálni kiegyezni. Kapnak valami jelentéktelen pozíciót, meg egy ígéretet a szociális államtitkári posztra, de természetesen a mi érdekeink előrébb valók - kacsintott rá a lányra, arra gondolva, hogy nemrég még fordítva magyarázta ezt a munkásoknak egy gazdasági államtitkári pozícióval és a Kuatokkal. De hát minél nagyobb támogatottságot kellett szerezniük, hogy jobb pozícióból tárgyalhassanak Daalával majd, nehogy a balosok kezére játsszák a kormányt. Az mindennél rosszabb lett volna.

Vyola hamar elpasszolta a nem tetsző tartalmú poharat és felvonta szemöldökét. Ez az alak már most hangosan könyvelgette magának és szűk hallgatóságának, hogy milyen jó üzletet kötött, de ő inkább megmaradt ellenszenves optimizmusában. Egy cseppet sem hitte, hogy ezzel bármilyen előnyt sikerült volna kovácsolnia, egészen másmilyen elképzelései voltak a megegyezéssel kapcsolatban, mint elsősorban politikai. Nem, sokkal inkább másodsorban, de kétségkívül szükség volt a politikára ahhoz, hogy biztosítva legyen az élettér.

- Nem érdekel, miket csinál együtt ezzel a hígvörös csőcselékkel - morgott egykedvűen, s csak körbejáratva tekintetét vált hangulata pozitívabbá - Nekem nincs szükségem rájuk, a Mi üzemünkben droid munkásokat fogunk alkalmazni és ha valami balul üt ki, rögtön tudni fogjuk, hogy szabotázs volt...

Egy magas, ötven feletti férfi lépett mellé cosrai egyenruhában, melyről azonban feltűnő módon voltak eltávolítva a rangjelzések, utalva az ottani puccs óta megváltozott hovatartozására. Komoran, bár félig-meddig érdektelenül, de még az illendőség szabálykeretein belül méregette környezetét, G'Silnek végül mégis elismerőbb tekintetet ajándékozva.

- Á, végre itt vagy! - fonta össze karjait Vyola, s felsandított a mellette emelkedő alakra - G'Sil frakcióvezető, ez itt Forstrub W. Gasse, a G&K Technologies társigazgatója és egyben társtulajdonosa, na jó, a kettő majdnem ugyanaz. Hallod? Sikerült megegyeznünk, végre elkezdhetünk dolgozni és ha pedig nyernek is, akkor csak formális belevakkantások lesznek a bányák és logisztika dolgaiban.

- Ennek örülök, frakcióvezető úr - bólintott a férfi, miután határozottan kezet rázott vele - Talán szerződéseket is köthetünk a közeljövőben, amennyiben lesz keresletük a termékeinkre.

A lány szélesen mosolygott mellette, kíváncsi volt már, mi lesz az első kérdés az imént elhangzottakkal kapcsolatosan, mert hát, kellett lennie soknak, ebben biztos volt.

- Nagyszerű - nyugtázta G’Sil a lány válaszát a munkásokkal szemben, akik egyelőre hasonlóan vélekedtek, néhány kifejezés felcserélésével. Egyelőre jól haladtak a dolgok, és ügyes manőverezéssel az ilyen elképzelhetetlen szövetséget is fenn lehetett tartani a megfelelő ideig, vagyis a szavazatok besöpréséig és a kormányalakításig. Célja alapvetően az általa egyetlen rossz kinevezéssel életre hívott soloizmus megfelelő mederbe szorítása és ott tartása, valamint a nemzet sebeinek begyógyítása és a belső gyűlölködés visszaszorítása volt, ennek megfelelően egy ilyen egyezmény akár még előnyös hatásokkal is járhatott a Szövetség stabilitását illetően.

Ekkor tűnt fel egy furcsa alak, egy magas, kemény arcú, monoklis cosrai, aki feltűnően lenézően vizsgálta környezetét, G'Sil pedig fáradtan találgatta, melyik idióta engedte be ide és mit akar Daala valamelyik másik kutyája már megint.

- Hände hoch! - csillogtatta meg G'Sil gyorstalpalón szerzett cosrai tudását, ahogy a férfi közelebb ért. A lány sietve bemutatta neki a furcsa nevű férfit, aki valamiféle üzlettársa volt. Érdekes emberekkel barátkozott ez a lány, gondolta, miközben próbált nem savanyú képet vágni a jelenlétének. Próbálta még kicsit csillogtatni széles nyelvtudását, így a saját nyelvén mutatkozott be a férfinak - Ich scheiße Givli G'Sil. Örülök a találkozásnak.

Miután kezet fogta, G'Sil visszahúzta a kezét, és végigmérte Vyolát és Gassét, ahogy egymás mellett álltak. Furcsa páros, annyi szent.

- Nos, nem igazán vagyunk vállalat, így attól függ a dolog, mit is gyártanak pontosan. Elképzelhetőek olyan termékek, amikre szükségünk lehet. Tudják, segélycsomagok a szegényeknek, ingyen tanszer az iskoláknak, ilyesmik - sandított rájuk kétértelműen. Valahogy sejtette, hogy a lány nem tisztítószerekben vagy cukorkákban utazik, hanem komolyabb dologról lehetett szó, mondjuk fegyverekről. Márpedig a Gárda újonnan képzés alatt álló, katonai egységeinek igencsak elkellettek az ilyesmik. Nyíltan kimondani azonban nem akarta, kíváncsi volt Gasséék veszik-e a lapot.

- Akkor forduljon valami fogyasztói üzletágban mozgó céghez, mi fegyvergyárosok vagyunk, a lepedő felett és nem alatt! - horkant fel a lány, rosszallotta a fickó köntörfalazását, vagy alternatívaként ostobaságát, elvégre nem látott a fejébe. - Elég szétnézni a galaxisban, egyre több konfliktus és háború tör ki, a civilizált és civilizálatlan fajok már mindenki tudtára adták, hogy nekik nem kell a béke! Az étvágyukat új technológiák és még több, elsőosztályú gyilkológép elégítheti csak ki, már amennyiben meg tudják fizetni... A G&K ezt tudja ajánlani, minőséget! Nem a nagy piacra törünk be, a szabad versenyben ugyebár nem mindig a monopol a legsikeresebb és leggazdagabb, a megfelelő kapcsolatok és hűséges üzletfelek sokkal profitálóbbak. De a profit itt mellékes, a hangsúly az alkotáson van, mindig... valami újon...

A férfi nyugodtan hallgatta, tudta, hogy nem szokott beszélni, amikor ott volt ő, hogy megtegye helyette, erről is szólt az egész. A huttok máris érdeklődtek és szívélyesen finanszíroztak néhány peremvidéki projektet, bár a nagy üzlet mindenhol ott volt, így valamivel először is meg kellett vetni a lábukat.

- Van néhány szövetségi világ, melyek érdekelnek minket - tért a lényegre most Gasse.

- Dióhéjban, a fegyverhez is kell az alapanyag. És mi akarjuk kibányászni, feldolgozni, és a többi... - folytatta - Iparterületek már vannak, eszközök, munkaerő, papírok, engedélyek, néhány szponzor... de kell majd vevő. Szóval, ha akad, jelentkezzenek!

Összenéztek, s a pillantással már meg is tárgyalták a továbbiakat, egyikük sem szerette a tömeget.

- Talán ideje menni, én itt csak gyakornok-féle vagyok... - igazgatta meg haját Vyola - Nem úgy tűnik, hogy ez a konferencia egyhamar elkezdődik, az elpazarolt időt másra is fordíthatjuk!

- Nos akkor ezt a beszélgetést jobb, ha majd privátban folytatjuk le - hunyorított G'Sil. - Tudják, nincs jobb szalagcím a lapeladásokhoz, mint egy pártvezető és egy fegyvercég jó kapcsolata. Sokan a legtöbb háborút is ennek tudják be, persze a demagógáig leegyszerűsítő módon. Kérem, adjanak egy elérhetőséget, hogy ezt nyugodtabb körülmények között folytathassuk.

Gasse egy névjegykártyát húzott elő, majd G'Sil felé nyújtotta, aki gyorsan el is vette azt, majd zsebre rakta. Nem akarta, hogy valamelyik firkász megneszeljen bármit is, és holnap ez fogadja a vezető holohírek között. Főleg a Kolóniák háborúellenes szavazói fogadták volna nagyon rosszul, akiket az ESZM pontosan izolacionista pontjaival tudott megfogni. Ők megtapasztalták, milyen harctérnek lenni, és egy jó darabig nem kívánták újra.

- Ó, minden bizonnyal tudok vevőket. Már ha szándékoznak exportra is termelni - felelte G'Sil. Volt egy pár olyan külhoni politikai vállalkozása az ESZM-nek, ahol jól jöhetettek az ilyenek, például helyi diktatúrák lekenyerezésénél vagy hatalomátvételek támogatásánál. - Ami pedig azokat a bolygókat illeti, minden azon múlik, mennyi támogatottságot és hol szerzünk.

Remélte, elég egyértelmű volt az üzenete. Nincs ingyenebéd, a politika nem az a hely. Mindenki aszerint kap vissza, amennyit belefektet, és sosincs a megtérülés 100%-osan garantálva. De hát ez már csak egy ilyen szakma.

- Csak nyugodtan. A konferenciáig adja át legmélyebb üdvözletem a szenátor asszonynak - biccentett végül választ sem várva G'Sil, majd kézfogással elbúcsúzott Gassétól is. A cosraiaktól még mindig a hidegrázás kerülgette, habár tudta, hogy nem mindegyik Daala szekértolója. Mindenképp meg kellett barátkozni a gondolatukkal, ha a helyzet úgy hozza, hogy a nemzet csak egy centralista összefogással menthető meg a balosok rémuralmától. Az egyik süteményes tálhoz lépett, és egykedvűen majszolni kezdte a szenátorfánkot, morfondírozva azon, hogy milyen találó neve is volt.

- Á, Long képviselő - lépett az egyik alak után, aki elhaladt mellette. Rögtön felismerte az Összefogás a Kolóniákért egyik tagszervezetének, a Szövetség Az Elsőnek a vezetőjét. - Reméltem, hogy tudunk pár percet csevegni...


Kesh

A távolban feltűnő hegyormot felhők borították, így szabad szemmel nem lehetett kivenni a sziklával szinte egybenőtt építményt a ködben, amelyik teljesen elfoglalta a hegy tetejét. Krayt azonban az Erőn keresztül világosan megérezte a Sötét Oldal gócpontját - a különös, előttük repülő nagyúr követőinek jelenlétét, és a mögöttük, körülöttük lebegő Sötét oldali energiákat, amelyek olyan ősiek és erőteljesek voltak, amelyet Krayt utoljára a Prakithon érzett, Andeddu nagyúr volt erődjének romjainál. 

Krayt beszívta az egyre erősebbé váló energiákat, hagyta, hogy a Sötét Oldal átjárja a testét. Egyik karmos-páncélos kezét szorosabbra fűzte az előtte ülő ifjú lány derekán, aki az uvak irányításával volt elfoglalva. Vestara megrándult a mozdulattól, és Krayt érezte zavarát az Erőn keresztül. Elmosolyodott. 

- Ösztökéld nagyobb tempóra szárnyas lényedet, lányom - suttogta a fülébe, közel hajolva a lány tarkójához, és beszívva az illatát. - Sietnünk kell.

Az előttük haladó másik uvak átvágott a felhőkön, majd a tejszerű ködön átjutva feltűnt előttük egy soktornyú, valaha jobb napokat látott erődítmény. Itt-ott leomlott tornyok és falakon ütött rések jelezték, hogy az elmúlt ötezer évben több frakció is megpróbálta megszerezni magának az irányítást Kesh legszentebb helye felett - a templomudvar hátsó részét betöltő hatalmas csarnok azonban tökéletesen ép volt... leszámítva a tényt, hogy furcsa, trapéz-szerű alakja elütött a templom többi részének tökéletes szimmetriájától. Krayt világosan érezte, hogy a Sötét Oldal energiái ott a legerősebbek. 

Hilts Nagyúr uvakja landolt az udvaron, ahol az Írástudóhoz hasonlóan öltözött rendtagok főhajtással köszöntötték a mestert és vendégeit. Vestara pontosan az első uvak mellett landolt. Krayt megszorította a lány vállát. 

- Kövess, gyermek - azzal leugrott a földre Hilts mellé. Kiterjesztette az érzékeit fenyegetés után kutatva, de a rendtagok felől csak félelemmel vegyes kíváncsiságot érzékelt. Ezek valóban írnokok, és nem harcosok, gondolta Krayt. Megérezte azonban egy haragos, vérszomjas alak közeledését is, valahonnan a felhőkön túlról. Nagyszerű, gondolta Krayt. Csak van még köztük olyan, aki elég bátor - és akin példát statuálhat majd.

- Nagyuram, erre - invitálta a templom lezárt kapui felé vendégét Hilts nagyúr. - Eljött az ideje, hogy a templom megnyíljon, és megmutassa titkát! 

Krayt érzékeit továbbra is kiterjesztve követte vendéglátóját a lezárt ajtókhoz. Hilts az ajtók előtt megállva egy hatalmas kulcsot húzott elő a köpenye alól, Krayt azonban csak csettintett az ujjával, és a vasajtót lezáró, Sith-varázslatokkal védett lakat a földre hullott. 

- Erre nincs időnk - lépett be a félhomályba Krayt. - Hamarosan újabb vendégünk érkezik...

Hilts tekintete megvillant, de nem szólt egy szót sem, csak követte az idegen alakot a templom belsejébe. 

Krayt az előtérből nyíló folyosón át gyorsan megtalálta az utat a központi csarnokba, amelyik a furcsa alakú dóm alatt feküdt. Céltudatosan lépkedett, hiszen az Erő vezérelte útját, és pontosan tudta, hogy erre tart. A csarnokba belépve a fáklyák halvány fényében is ki tudta venni azt a roppant, fémszínű tömeget, amelyik elfoglalta a csarnok legnagyobb részét. Egy félig a sziklába állt teherhajó roncsait, amelynek hátsó hajtóműkszekciója ferde szögben magasan felfelé nyúlt, magyarázattal szolgálva a dóm furcsa formájára. A templomot gyakorlatilag a hajóroncs köré építették, állapította meg Krayt. 

- Erre, Nagyuram, erre - mutatta az utat Hilts, és a hajó mellett elhaladva egy lépcsősoron keresztül a csarnok második szintjére vezette Kraytot, ahonnan egy újabb terem nyílt. 

- Az Omen évezredek óta pihen itt, mióta őseink megérkeztek vele - magyarázta Hilts. - A keshirik úgy hitték, őseink saját isteneik, az Égiek leszármazottai, akik majd megvédik őket a Pusztítóktól. Amikor őseink rádöbbentek erre, és arra, hogy nem hagyhatják el a bolygót és nem is kommunikálhatnak, elhatározták, hogy uralmuk alá hajtják és itt őrzik tovább a Sithek örökségét. 

- Miért nem próbáltak visszatérni a galaxisba? - kérdezte menet közben Krayt. 

- A bolygó nem rendelkezik a modern technológiák előállításához szükséges nehézfémekkel - magyarázta Hilts Nagyúr -, és őseink berendezései szinte kivétel nélkül megsemmisültek a landolás során...

- Mások pedig nem tudták, hogy itt kell keresni őket... - biccentett Krayt. A bolygó egyetlen galaxistérképen sem szerepelt, ő is csak az Erő hívását követve talált rá. Hihetőnek hangzott, hogy az Ismeretlen Vidék ezen részén senki sem keresett hajótörött Sitheket évezredekig... mégis, Krayt úgy érezte, volt itt még más is. 

Az újabb terem, ahová beléptek, egy sokszögletű helység volt, közepén egy rozsdásodó székkel, mellette egy állvánnyal, a falakon pedig vázlatos, láthatóan kézzel készített térképekkel. Mindegyikük egy-egy kontinenst ábrázolt.

- Őseink vezetője, Korsin parancsnok ebből a teremből irányította a bolygó uralom alá hajtását, mielőtt áthelyezte fővárosát innen a hegyről a közeli Tahv-ba, amely most Kratheen Nagyúr bázisa. - magyarázta Hilts, majd körbemutatott a falakon. - S bár életében nem maradt alkalma rá, megosztotta utódaival az Omen szenzorainak utolsó felvételeit; a tényt, hogy a bolygó óceánjain át több kontinens is létezik, nem csak Keshtah, ahol lezuhantak. Őseink ezután fémek hiányában a történelem előtti idők technológiáját felhasználva, vízen és égen járó hajókkal hódították meg a bolygót... mígnem eljött a káosz és a rivalizálás ideje. A polgárháború ideje, ami már hosszú-hosszú ideje tart. 

- Évezredekig elzárva, egymás ellen fordultatok végül - bólogatott Krayt, majd a szék előtt álló emelvényhez lépett. Az emelvényen lévő egyszerű kialakítású, szürkés színű kocka enyhén felvillant, ahogyan Krayt közeledett hozzá.

- Korsin Nagyúr, őseink vezérének holokronja - lépett mellé Hilts, nyomában Vestarával, aki csodálkozással vegyes áhítattal szemlélt meg mindent a teremben. - Már évezredek óta nem működik. 

- Ó, dehogynem... - érintette meg a holokront Krayt, érezve a struktúráját, primitív összetételét. Igen, nem volt olyan szofisztikált munka, mint valamelyik legendás nagyúré. De figyelembe véve, hogy egy fejletlen bolygón, maradék összetevőkből készítette valaki, aki talán nem is volt Nagyúr, csak egy egyszerű hajóskapitány... Krayt figyelemre méltó munkának találta.

Újabb érintésére a holokron felvillant, és a hátrahőkölő Hilts és Vestara előtt egy jóképű, markáns arcvonásokkal bíró férfi képe jelent meg... lassan, akadozva, mégis határozott hangon beszélt.

" - Nem mi választottuk magunknak ezt a sorsot, és ezt a bolygót, leányom. De Sithként kötelességünk mindent megtenni, hogy uralkodjunk, és uralmunk alá hajtsuk a galaxis bármely apró részét… még ha csak egy elzárt, idegen bolygó is az. És ez már a mi választásunk. Várhattuk volna a halált, vagy a felmentőket, akik sosem érkeztek meg... de ehelyett úgy döntöttünk, igaz Sithként fogunk uralkodni e parányi planéta felett a galaxisban..."

- Ezek Korsin Nagyúr utolsó szavai a lányának, mielőtt meghalt - magyarázta megilletődve Hilts. - Ötezer évvel ezelőtt... pontosan így szerepelnek a leírásokban. Ez, és a holokronban szereplő többi adat alkotja a Testámentumot, melynek őrzésére mi, a Kesh Írástudói felesküdtünk. 

- Szóval van itt más is... - morfondírozott Krayt. 

- Az írások szerint Korsin Nagyúr saját hagyatéka mellett az Omen adatbázisának megmentetett tartalmát is a holokronba rejtette - magyarázta Hilts. - De amint mondtam, mi nem férünk hozzá. Ezer év óta Te vagy az első, Nagyuram, aki egyáltalán elő tudta hívni Korsin Nagyúr hagyatékát...

- Úgy... - Krayt most már tudta, mit kell keresnie. Valamit, ami pontos magyarázatot adhat arra, hogy miképpen is került ide ez a társaság - hiszen ötezer év hosszú idő -, de még ezer év is. Kesh Sithjei ugyanúgy lehettek száműzött renegátok, vagy az Erővel bíró helyiek, akik egyszer találtak egy hajóroncsot... vagy akárkik. Meg kellett bizonyosodnia róla, hogy tényleg azok, akiknek mondják magukat, hogy tényleg egy évezredekkel ezelőtti, tiszta, romlatlan Sith civilizáció, a dicsőséges Sith Birodalmak egyikének örökösei, leszármazottai. 

Krayt az Erő segítségével mélyebbre nyúlt a holokron primitív kristályszerkezetében, mintha csak egy sötét erdőben keresne valamit éjszaka... és végre megtalálta. 

Az újabb felvillanó arc sokkal elmosódottabb, vibrálóbb volt, mint az előző... és nem csak ebben különbözött tőle. A vöröses bőrű, állán nyúlványokkal rendelkező idegen amilyen meglepő hatást tett Hiltsre és Vestarára, annyira ismerős volt Kraytnak - az ősi Sith faj egyik képviselője. 

" - Korsin kapitány " - mennydörögte az idegen - " Létfontosságú, hogy a lignan-kristályokból álló szállítmány minél előbb elérjen bázisainkra! A Köztársaság elleni erőfeszítéseink szempontjából létfontosságú a rakomány! Ügyeljen az árulókra, és minél hamarabb juttassa el a rakományt a rendeltetési helyére... vagy haragom nem ismert majd határokat! "

A kép felvillant néhányszor, majd eltűnt... s bár maradtak még fehér foltok bőven, Krayt immár biztos volt abban, hogy Hilts története igaz. A felvételen szereplő Sith Nagyúr maga volt Naga Sadow, az ötezer évvel ezelőtti Sith Birodalom egyik ura és a nagy Marka Ragnos örököse. Az általa említett lignan-kristályok pedig a Sötét oldali fénykardok egyik legerősebb fókuszáló kristályának számítottak a régi időkben. Krayt most már értette, miért nem igyekeztek annyira a Sithek visszajutni a galaxisba... joggal félhettek Naga Sadow bosszújától, miután az értékes kristályszállítmánnyal együtt lezuhantak egy ismeretlen bolygón. Nem csoda hát, hogy megelégedtek azzal, hogy az ittenieket hajtsák uralmuk alá. Ez azonban azt is bizonyította, hogy tényleg ötezer éve éltek itt, pont, ahogyan mondták... 

- Eleget láttam - Krayt intésére a holokron deaktiválódott, Hilts és Vestara pedig térdre borultak előtte. 

- Nem... várjatok még... - pillantott a terem bejárata felé Krayt, ahonnan lépések hangzottak. 

- Még van egy utolsó próbatétel, mielőtt elfoglalom helyemet a népetek élén... - suttogta Krayt. 

Mindhárman a bejáratra meredtek, ahol megjelent egy fekete köpönyeges, fenyegető arcú férfi, aktivált vörös fénykarddal a kezében. Kratheen Nagyúr.

- Meghalsz, idegen kutya, meghalsz, templomunk megszentségtelenítője! - kiáltotta Kratheen Nagyúr, és támadásra emelte fénykardját. - És akkor én leszek Kesh egyedüli ura!

Amikor a Sith meglátta ellenfelét, a harcias Kratheen Nagyurat, érdekes reakció zajlott le benne. Elkezdett röhögni, méghozzá olyan gúnyosan, hogy ez még ellenfelét is elbizonytalanította egy percre. Azonban hamar összeszedte magát és támadt! Krayt, mintha csak egy kellemetlen bogártól akarna megszabadulni, intett ellenfele irányába, mire meghasadt a levegő és sötét, démoni lények jelentek meg. Olyan feketék akár maga az Abyss… Ezek a lények elborították a tehetetlen Kratheen Nagyurat, és tépték szaggatták ahol érték. A Nagyúr rettenetes üvöltéseket hallatva lerogyott a földre, mire a lények tovább folytatták offenzívájukat ellene. Hamarosan az egykor büszke nagyúrból nem maradt más, csak hófehérre pucolt csontok. Ekkor Krayt intésére a pusztító lények ahogy megjelentek, úgy tűntek el.

Hilts és Vestara döbbenten és rettegő félelemmel a szívükben néztek erre a Démonlordra, Kraytra...

- Nincs időm efféle játszadozásokra! - mondta a Nagyúr dörgő hangon. - Mától enyém ez a hitvány bolygó és minden lakója! Ti is! - azzal gonosz, de egyben ördögi vigyorral szemlélte végig Vestara úrnő vonzó testét, tetőtől talpig.

- Most pedig fegyvert kell készítenünk, igazi fegyvereket! - intett Hiltsnek, hogy felállhat térdeplő helyzetéből. Tudjátok-e, hogy hol van a rakomány, amit a hajó szállított? Halljam! Beszéljetek!

- A kristályok közül a legtöbbet felhasználtuk az évezredek során, Nagyúr - hajtott fejet újra Hilts, miközben szeme sarkából Kratheen csontjaira meredt. - De néhány ládányit megőrzött az Írástudók Rendje

- Akkor mire vársz, mutasd! - mennydörögte Krayt. 

Hilts intésére a terem egyik falán lévő térkép félrecsúszott, láthatóvá téve egy apró raktárhelyiséget, ami a teremből nyílt. Néhány ősréginek tűnő, lezárt láda sorakozott benne. 

- Vestara Khai majd megmutatja, hogy kell integrálni a kristályokat a fénykardokba - biccentett a lány felé Hilts, majd visszafordult Kraythoz. - Engedelmeddel nagyuram, összegyűjtöm rendünk tagjait, hogy egyként köszönthessünk téged, új szabadítónkat. 

- Hogyne - vetette oda a különös Sith Nagyúr, akit láthatóan kevésbé villanyozott fel a tudat, hogy itt bárki is szabadítóként akarja ünnepelni. - Amit csak akarsz. De gyorsan, mert nincs sok időm! Gyerünk, leány!

Miután Krayt és Vestara beléptek a raktárba, Hilts sarkon fordult, és kimért léptekkel kifelé indult. Menet közben azonban megállt, felemelt egyet Kratheen csontjai közül, alaposan megnézte, majd a köpenye egyik zsebébe süllyesztette. 

Hilts félelemmel vegyes tisztelettel gondolt az új nagyúrra, aki a csillagokból érkezve elhozta Kesh népének a szabadulás lehetőségét. De legalább ennyire megdöbbentették a jelenések, amelyek a nagyúr parancsára végeztek Kratheennel. Ilyeneket Hilts még sohasem látott, sőt az Írástudók egyetlen feljegyzésében sem olvasott... olyan velejéig gonosznak és ősinek tűntek, hogy Hilts elképzelni sem tudta, hogyan és mi módon engedelmeskedhetnek egy Sith mester akaratának, legyen akármilyen hatalmas is. Legalábbis a Keshen soha nem élt egyetlen Sith Nagyúr sem - márpedig ötezer év nagy idő - , aki ilyesmire képes lett volna. 

Hilts visszaemlékezett az őslakos keshirik körében élő legendára. A legendára, amelyet annak idején az alapító Korsin Nagyúr és leszármazottai felhasználtak, hogy a primitív keshiriket uralmuk alá hajtsák. A legendára, mely szerint minden korban egyszer eljönnek az égből, a csillagokon túlról a Pusztítók és a Megmentők, akik megküzdenek a Kesh feletti uralomért, melynek során a bolygó elpusztul és megújul, hiszen a Megmentők végül mindig győzedelmeskednek a Pusztítók felett. 

Annak idején Korsin Nagyurat és Sith társait a keshirik a Megmentők új képviselőinek hitték, és szinte önként álltak szolgálatukba. Ötezer év telt el így, és semmi nem utalt arra, hogy a legenda több lenne puszta mesénél, amit a Sithek saját javukra fordíthattak. 

De mi van akkor, gondolkozott tovább Hilts, ha a legenda igaz? És ha igaz, akkor ez az új nagyúr, aki az égből érkezett, vajon kiket képvisel? A Megmentőket… vagy talán a Pusztítókat?

Végül Hilts Nagyúr a lány és a Lord után ment a raktárba és hamar utolérte őket. Krayt olvasott Hilts elméjében és látta a kétségeit. Ez módfelett bosszantotta, de ugyanakkor itt volt az ideje hogy tisztába tegye a dolgokat.

- Érzem a kétségeidet, Nagyúr! - fordult oda a rémülten pislogó Hilts felé. - Nos, immár ne legyenek kétségeid! Mert én a Pusztítót képviselem, Yun-Yammkát, a Káosz Istenét!

Vestara rémülten pillantott a Nagyúrra. Erre nem számított! Most akkor el fogja őket pusztítani? Krayt azonban hamar megnyugtatta a leányt és mesterét is!

- Nem titeket foglak elpusztítani híveim, hanem a jediket és egyik ősi ellenségemet… Fogadjatok hűséget és esküdjetek! Hogy segítetek végrehajtani bosszúmat a jedik és az ál-Sithek ellen! - Krayt intésére Hilts és Vestara letérdeltek, megteremtve ezzel Kesh új klánját, a Káosz híveit…


Üzenetek és közlemények

[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]

Szigorúan titkos, kódolt üzenet

Címzett: Őfelsége Darth Wenthar Nagyúr, a Birodalom Császára

Felség! 

Hamarosan visszaindulok a Ramakaz rendszerből a Birodalom területére, hogy előkészítsem a jedik elleni inváziót. 

Jelenleg harci érintkezésben állunk a Ramakaz rendszerben, de várhatóan nincs szükségünk további erősítésekre. Kérem egy illetékes tiszt kinevezését a helyemre a Bastioni Flottától, aki átveszi a műveleteket és a kirendelt flotta feletti irányítást. 

Nalgol kommodore alkalmas a feladatra, korábban évtizedekig szolgált a Birodalmi Maradvány flottájában, és lojális az ESB ügyéhez. 

Felméréseink szerint a Ramakaz rendszerben található hajók nagy része sérült, vagy elavult, nem jelentenek komoly potenciált. Legfőbb sikerünk várhatóan a Kéz flottájának megsemmisítése lesz. 

Részletes jelentésemet hamarosan olvashatja. 

Maradok tisztelettel: 

Grodin Tierce sk.

A Birodalom Főkormányzója és hű Testőre

...

Titkos, kódolt üzenet

Címzett: Grodin Tierce Főkormányzó

Tegye, amit jónak lát! A kommodorét ezennel kinevezem a posztra! Értesítse a flottát a döntésemről is. A jelentését a ramakazi incidensről várom! Az Erő hozza ismét itthon!

Wenthar, az ESB Uralkodója, sk.


Ramakaz

- Uram, a szövetségi hajók még mindig tüzelnek ránk! És a Kéz hajói is! - Rezhek kapitány arckifejezése egyszerre volt meglepett és vérszomjas. A három flotta hajóit jelző háromszögek egyre közelebb értek egymáshoz - a Sith-nagai különítmény immár szinte tökéletesen a két másik flotta között helyezkedett el, egyedül a Ssi-ru és a Killik hajók maradtak eredeti pozícióikhoz közel a bázis átellenes oldalán. 

- Figyeljék a pajzsok állapotát, kitérő manőver... fedezőtűz mindkét irányba. Egyelőre célozzák a szövetségi különítmény vezérhajóit... - a főkormányzó gyorsan leolvasta az előzetes állapotjelentést. Úgy tűnt, a szövetségiek tüzérei nagyságrendekkel pocsékabbak, mint Fel ágyúsai, hiszen lövéseik nagy része nem talált, a maradék pedig ártalmatlanul pattant le a SiSD-k pajzsairól. 

- És igyekezzenek minél kevesebb kárt okozni benne - nyugtázta végül Grodin. Úgy tűnt, Lecersen egyelőre tartja a szavát... egyelőre.

- Értem, uram - a zabrak egy misszió alatt is sikeresen összeszedett már annyi tapasztalatot, hogy egy fintornál mélyebben ne kérdőjelezze meg az elöljárója utasítását. - A nagai hajók is... várják a javaslatunkat, hogy mi a célpont. 

- Üzenje meg az admirálisnak, hogy a Kéz hajói jelentik a nagyobb fenyegetést. Javaslom, koncentrálják a tüzüket a chiss rombolókra... - mosolyodott el magában Grodin, remélve, hogy a legmegfelelőbb célpontot találta meg ideiglenes szövetségeseinek.

A Deception megrázkódott, ahogyan egy újabb sorozat csapódott be a védőpajzsokba.

- Vadászok bejövő vektoron... - jelentette a híd hátsó karéjából egy ügyeletes.

- Indítsák a saját gépeinket - rendelkezett Grodin. - Ugyanaz az utasítás, mint a nagyobb hajókkal kapcsolatban. A szövetségiekkel csak kergetőzzenek, amíg nem jelentenek tényleges fenyegetést, a Kéz ellen viszont mindent bele.

Kisvártatva Sith vadászok százai hagyták el rombolókat, hogy a Szövetség közeledő gépei felé induljanak... a formáció másik oldalán a nagaiok csapott szárnyú, elegáns megjelenésű Zeroi gyorsultak támadósebességre, hogy megküzdjenek a Kéz élcsapatának számító, gyorsan közeledő "csuklyás" TIE-gépekkel. 

A galaxis csúcstechnikája csap össze és ont vért itt egy roncstelepért... morfondírozott magában Grodin. A bázison és a környező dokkokon végzett újabb szkennelés egyre csalódást keltőbb adatokat mutatott - a hajók nagy része ötven éves, vagy idősebb volt, és messze nem a Palpatine-éra legmodernebb típusait képviselték. Egyre világosabb volt, hogy a hajók nagy része még Yavin előtt került ide, hiszen a Lázadás kibontakozásának éveiben már nem volt annyi felesleges hajója a Birodalomnak, hogy ismeretlen vidéki lerakatokban őrizgesse őket, az Endor utáni időszakról nem is beszélve. 

Azonban nem csak ez számított. Egyszer s mindenkorra le kellett számolni a fenyegetéssel az ESB hátában, amit Jagged Fel szétszóródott erői jelentettek. És a főkormányzó remélte, hogy az ütközet végére ez így is lesz…

...

- Távolság a Sith flottától húsz... tizennyolc... a nagai hajók felénk fordultak! - Vitor Reige a Chimaera hídjáról figyelte, ahogyan a fényes villanások egyre közelebb érnek egymáshoz. Az első tisztjéhez fordult, aki még mindig a hátralévő távolságot olvasta hangosan az egyik monitorról.

- Nem kell a kelleténél közelebb menni, Pavlon. Ne feledje, hajókat szerezni jöttünk ide, és nem hajókat veszíteni. Tartsa az egyik rajunkat tartalékban, és figyeljék az állomást. Amint megszűnt az elhárító rendszer működése, indítsanak minél több rohamcsónakot a dokkok felé. Megszerzünk ahány hajót csak lehet, és utána lelépünk.

- És hagyjuk, hogy a Sithek és a szövetségiek egymást mészárolgassák - tette hozzá az első tiszt immár sokkal nyugodtabb hangon, és Reige-nek rá kellett jönnie, hogy igaza van a másiknak. Míg a Kéz flottája lassan, óvatosan közeledett a Sithek és nagaiok alkotta arcvonalhoz, addig a szövetségiek szinte rohantak, hogy minél hamarabb közvetlenül az ESB hajók közelébe érjenek. Mintha csak jobban bíztak volna a rövidebb hatótávolságú lövegeikben, amin Reige a Bendő-flotta képességeit ismerve igencsak elcsodálkozott. Talán ilyen rövid lenne a fázisváltó ágyúk hatásos lőtávja?

Reige lélegzetvisszafojtva figyelte, ahogyan a Bendő-flotta régi típusú csillagrombolói és a vadonatúj ESB-s SiSD-k egymás mellé érnek. A Sith flotta másik szárnyán a nagai hadihajók oldalirányba fordultak, hogy forgatható lövegtornyaikkal mindkét flottát célba tudják venni... 

És akkor hirtelen a két flotta közti lézertűz elcsendesedett. Halálos csend állt be a formációk között - a meglepően nyugodt pillanatot csak néha szakította meg egy-egy messziről váltott tűzcsapás a Kéz chiss hajói és a nagaiok között...

- Mi a... - suttogta Reige. 

...

A Persecutor fedélzetén Kresh villámgyorsan felmérte az állapotokat. Az egymás mellett elhaladó Sith és szövetségi flotta hajói szinte karnyújtásnyira voltak egymástól - a hagyományos turbolézerekkel és ionágyúkkal végrehajtott csapásváltásnak azonban nem volt különösebb hatása, mindkét fél pajzsai többé-kevésbé egyben maradtak. 

- Új célokat bemérni - adta ki a parancsot Kresh. Tudta jól, hogy ha most az ESB nem tartja be a szavát, akkor pillanatokon belül két tűz közé kerül és egyenesen a saját oldalába kapja a tűzcsapást. 

- Célok bemérve - hangzott szinte azonnal a parancsnoki árokból, ahol a vérszomjas devaron, Malloc kapitány személyesen azonosította az új célkoordinátákat.

- Nagy hatótávolságú ütegek célon. Fázisváltó ágyúk célon - A romboló felépítményén elhelyezkedő zömök, robosztus, eddig csendes tornyok elfordultak...

- Tűz! - csapott egyik öklével a másik tenyerébe Kresh.

- Odonit ütegek célon - nyugtázta a Persecutorral szemben lebegő SiSD hídján Rezhek kapitány. - Új célok bemérve!

- Tűz! - ült ki Grodin arcára egy önelégült, ragadozó mosoly. 

Reige csak annyit látott, hogy az előző pillanatban még egymással tűzharcot vívó két flotta hajóiból egyszerre új, eddig nem látott színű lövedékek vágódtak ki, amelyek átszelték a közte és köztük lévő, még mindig tekintélyes távolságot... 

és becsapódtak a Kéz flottájának közepébe. 

A Chimaera mellett lebegő Jundland tornyát koncentrált találtok érték az új fegyverekből, mire színes felhő csapott ki a pajzsait veszített felépítményből, majd pillanatokkal később az egész torony darabjaira robbant, és a csillagromboló pályájáról letérve sodródni kezdett a bázis felé. Két kisebb cirkáló is így járt, egy chiss romboló oldalán pedig hosszú, levegőt és energiát árasztó réseket ütöttek a lövedékek, ahogyan a hajó fala egy ponton, ahol már jóval gyengébb volt a pajzs, molekuláris alapon kezdett bomlani. 

A szövetségiekkel kiegészült Sith - nagai flotta pedig egyenesen megindult feléjük. 

Reige elfehéredett.

- Érjék el nekem azt a szövetségi kommodorét - suttogta maga elé. - vagy Felt. Vagy mindkettőt... azonnal. 

De már amint kiadta a parancsot, biztos volt benne, hogy senkit nem fog tudni elérni. 

...

Stirlitz idegesen járt fel s alá az irányítóban. Nem jó, nem jó, sehogy sem jó. A testrész-Birodalmak ahelyett, hogy tisztességesen betartották volna az Eljárást, lőgyakorlatba kezdtek egymással. Persze megértette, talán ki akarják próbálni, hogy kinek van szüksége legjobban a raktáron lévő hajókra... de akkor miért nem vették igénybe a bázistól néhány parszekre fekvő lőteret? Talán azért, mert nem szólt nekik róla? De hogyan szóljon róla nekik, ha egyszer senki nem válaszol a hívására? Stirlitz egyre bizonytalanabb lett. És minél bizonytalanabb lett, annál inkább bizonyos volt afelől, hogy valaki szánt szándékkal akarja, hogy ő bizonytalan legyen. 

Ez pedig nem jelentett mást, mint csapdát. Csapdát, amit valaki neki, Stirlitznek, a Birodalom és az Eljárás utolsó hűséges követőjének állított... talán a többi birodalmi tudta nélkül!

Stirlitz alaposan körbenézett az irányítóban, de Nyurgán, Bütykön, a többi droidon és a monitorokon kívül semmi gyanúsat nem látott. 

- Lázadók, gyertek elő. Tudom, hogy ott vagytok - próbálkozott hangosan Stirlitz, bár ha ő lett volna a Lázadók helyében, ő maga sem dőlt volna be ennek a szakállas trükknek. 

Legnagyobb meglepetésére azonban Nyurga felé fordult. 

- Főnök, az egyik szervízcsapat megérkezett. Itt állnak az irányító előtt.

- Oh, nem tudtam, hogy itt is elromlott valami - vont vállat Stirlitz. Biztosan a Lázadók voltak, amikor nem néztem oda, gondolta. - Engedd be őket!

- Oké Főnök.

A sokszögletű terembe vezető egyik páncélajtó feltárult, és Stirlitz farkasszemet nézett a beáramló társasággal. 

Őrült klón technikus - gondolta Jagged Fel.

Urrrr-buuurrrr-urrrr-thuurrr - gondolták a Killikek.

Baj - gondolta Raynar Thul. 

Torz arcú jedi - gondolta Stirlitz, és egyik kezével a biztonsági vészkapcsoló felé nyúlt, de a karót nyelt fiatalúr (személyesen) mögött haladó, ijesztő külsejű, fénykardot szorongató jedi felemelte egyik kezét, és Stirlitz úgy érezte, mintha valami láthatatlan erő taszítaná hátra. 

Így jobb híján rátenyerelt az első gombra, ami a keze ügyébe került - és az irányító sötétségbe borult, majd valamiféle nyugtató, idegen zene hangjai kezdtek terjengeni a teremben.

Kösz, Nyurga - gondolta magában Stirlitz, miközben lebukott a pult mögé, ahol a zenei gyűjteményét tárolta egy adatbázis-terminálon, és kúszni kezdett az egy méter mély legénységi árok aljában lévő szervízjárat rácsa felé. Most már világos volt, hogy a Lázadóknál is rosszabb ellenség jutott be a bázisra - ráadásul az egyik birodalmi kíséretében. Ha pedig az egyik birodalmi rossz fiú volt, ki tudja, mit tervezett a másik kettő? 

Miközben az irányítóban fojtott kiáltások hallatszottak, ahogyan a vaksötétben karót nyelt fiatalúr és szövetségesei átestek Stirlitz megzavarodott droidjain, a klón leszedte az energiarácsot védő biztonsági plombát, és bemászott a járatba. Szinte álmosító nyugalom töltötte el. 

A jedik bejutottak a bázisra. Innentől az Eljárás roppant egyszerűen fogalmazott.

Találnia kellett egy terminált, ahonnan aktiválhatja az önmegsemmisítőt.

...

Yokosuka admirális nem bízott a Grodin által javasolt tervben, így az ütegek egy részét folyamatosan a Szövetség flottáján tartotta, csak hogy biztosra menjen. A Kéz iránti gyűlölete azonban majdnem eltántorította ettől a céltól: ők voltak azok a szemtelen orgyilkosok, akik megpróbálták meggyilkolni Őfelségét, mikor Wenthar császárral hazautazóban volt. Ezért a bűnért hét halál is kevés lett volna, és igazán sajnálta, hogy ő csak egyet adhat nekik. Mindenesetre legjobb és legnagyobb tűzerőt képviselő cirkálóit a jobb szárnyon állította fel, így ők teljes tűzerejükkel az árulókra koncentrálhattak. Bár nekik a chissek jutottak, akik iránt némi szimpátiával bírt, égett benne a vágy, hogy mihamarabb végezzen velük, és aztán ő is az emberi hajókat lőhesse.

- Zenkan... kogeki! - adott utasítást, amikor véget ért a színjáték, a nagai hajók pedig azonnal teljes össztüzet zúdítottak az ellenségre. Sajnálta, hogy legjobb hajói távol vannak, hiszen az eredmény még látványosabb lett volna, de a jelentésekből már tudta, hogy elérték korábbi tartózkodási helyüket, Mu-t. Figyelembe kellett vennie azt is, hogy ha legyőzik ezt az ellenséget, még ott lesz a másik, a mostani időleges szövetséges, amelyik az ő kimerült erőikhez képest előnyben lesz. Mivel a Sithek most amúgy is előnytelen pozícióban voltak, és mindkét összecsapásban ők lettek volna a tűzvonalban, úgy tűnt, hogy kezdeti elővigyázatosságra már nincs többé szükség. A Sithek semmiképp sem lesznek olyan pozícióban, hogy átverjék, ha azonban most nem veti be a tartalékot, akkor minden elveszhet.

- Jelezzenek a tartalékflottának! - utasította a kommunikációs részleget, miközben a közelben egy Chaf testén robbanás szaladt végig, a hajótest pedig szétrepedt, majd lángnyelvek nyelték el. - Ugorjanak be az általunk megjelölt útvonalon a szomszédos rendszerbe, majd onnan a megjelölt koordinátákra, harcra készen!

- Ó, hát ennyit az óvatosságról - vigyorgott O'Yama. Az admirális pillantásra sem méltatta a most már feladat nélkül a hídon tébláboló ügynököt.

- Navigáció! Számítsanak ugrópontot a flotta számára! Cél a chiss erők mostani koordinátája - a titkosügynök erre felkapta a fejét. Hacsak nem az volt a terve, hogy öngyilkos bombaként takarítja el a flottát, akkor nehéz volt ezt az akciót bármire vélni.

- Hai!

- Utasítsák a Gikeiki-t, hogy aktiválja a gravitációs kútvetőit! - adta ki a következő utasítást a flotta egyetlen Genshoku kisegítőhajója számára, O'Yama pedig gúnyosan nevetett.

- Thrawn-harapófogó a chissek ellen. Ért maga az iróniához, az biztos - közölte az admirálissal, ő pedig hűvösen fordult felé.

- Inkább a harcművészethez - felelte, majd visszafordult a csata felé, és utasítást adott, hogy vonják vissza az egyre jobban előrenyomuló cirkálókat, ami lehetőséget adott a chisseknek, hogy rendezzék a soraikat. Annál nagyobb lesz majd a meglepődés, gondolta.

Nem sokat kellett várni, hogy megérkezzen az erősítés első hulláma, amely közelebb helyezkedett el, mint először hitték. Az üzenet kiküldése után nem sokkal hat Chiyome cirkáló érkezett a hiperűrből, egyenesen a chissek oldalába, és azonnal tüzet is nyitottak. Az egyik oldalról záporozó szövetségi és Sith különleges ágyúk mellé most csatlakoztak a másik oldalról a nagaiok hullámenergia ágyúi is, amelyek kékes színű, koncentrált tengerhullámra emlékeztető valamit köptek ki magukból. Bár elsőre talán valamiféle bizarr slagnak tűnhettek, már a tüzelés pillanatában is látni lehetett a lövedékek gyilkos energiatöltetét, amely súlyosan megterhelte a védőpajzsokat. Az egyik chiss csillagromboló pajzsaink összeomlása után a hangár magasságában vették célba a hajótestet, rövid ágyúzás után kettészakítva a nyíl alakú csillagrombolót.

- Kakka, a második hullám! - jelezte a figyelőtiszt, és valóban újabb hajók léptek ki a hiperűrből, a cirkálóflotta tíz Katsurája és négy Shiwa könnyűcirkálója. Ezek is azonnal tüzelni kezdtek, amint a Gikeiki gravitációs mezeje kirántotta őket a hipertérből. Újabb és újabb chiss hajók kerültek a gyilkos össztűz alá, a chiss flotta pedig hátrálni kezdett, rálátást nyújtva a Kéz emberi hajóira.

- Totsugeki! - kiáltotta izgatottan Yokosuka admirális az új hajóknak parancsolva, mire azok teljes sebességre kapcsolva gázoltak át a sérült vagy túl lassan visszavonuló chisseken és oldalba támadták a Kéz erőit.

- Beérkező utolsó hullám! - jelentette ismét a figyelőtiszt, és valóban, a fregattkülönítmény megérkezett az előző pozícióra.

- Ostromfregattokat a chissek felé fordítani! - rendelkezett az admirális, mire a furcsa, szinte csak egyetlen ágyúval felszerelt hajók azonnal fordulni is kezdtek. A valóságban eköré az ágyú köré építettek egy hajótestet: ez ugyanis a Yamato hullám-szuperlézerének kicsinyített mása volt, és főleg távoli célpontok, például űrállomások ostromára tervezték. Ha az az őrült klón akadékoskodik, egyszerűen szétkapjuk ezekkel a bázist, gondolta O'Yama és élvezettel figyelte a kibontakozó műsort, amiben a nagy energiájú ágyúk még nagyobb káosz okoztak a chisseknél. Ezzel az erősítéssel együtt a csatában résztvevő nagai hajók száma 67-re emelkedett, szemben a Sithek 24 hajójával.

...

Ahogyan néhány pillanattal később a fények újra kigyulladtak a központi irányító teremben, Jagged elégedetlenül konstatálta, hogy az őrült klón technikusnak nyoma veszett. Raynar Thul fejét ingatva a terem közepére sétált, és egyik kezét a terminál mellett álldogáló, láthatóan tanácstalan protokolldroid vállára tette, majd lehunyta a szemét. 

- Na tessék - tárta szét a karjait türelmetlenül Jagged. - Most elijesztetted... és különben se nyúlj semmihez!

Jag a kommunikátorához nyúlt, remélve, hogy eléri Reige-t, vagy valamelyik tisztjét, hogy ideküldjenek néhány technikust, ám ekkor Raynar szeme újra kinyílt, mire a droidok és a Killikek egyszerre nyüzsögni kezdtek az irányítóban. Raynar tekintete azonban továbbra is gondterhelt maradt. 

- Mienk az irányítás, Fel parancsnok - biccentett Jagged felé. - Azonban attól tartok, elkéstünk. A többi flotta megérkezett, és harcban állnak Nerrennel... és a maga hajóival is. 

- Hogy érti azt, hogy maguké az irányítás... talán a... - Jagged agyáig egy pillanattal később eljutott Raynar szavainak második fele is. - Hogy mi? Kicsoda? Ki áll harcban kivel? Van itt taktikai kivetítő? 

Néhány Killik sürgölődni kezdett a terminálok között, és kisvártatva felvillant Jag előtt egy hatalmas képernyő... különböző színű jelekkel. 

- Az ott a mi flottánk - biccentett Raynar egy halom zöld jelzés felé, melyet egy halom kék és vörös vett körbe két oldalról. - A rendszer egyelőre minket azonosít barátiként, mert elfogadta a kódunkat...

- Nem érdekel, kit azonosít barátiként, ha kint lemészárolják az embereim... - nyelt nagyot döbbenten Jagged. Fogalma sem volt arról, mit csinált Reige, de úgy tűnt, a szövetségiek és a Sithek flottája egyaránt a Kéz hajóira tüzelt. 

- Megpróbálhatunk belépni a bázis védelmi vezérlő rendszerébe, és felülírni a protokollt... - morfondírozott Raynar. - De mi nem értünk ehhez. Szükségünk van a droidok segítségére. 

- Csinálják - Jag kattintott párat a kommunikátorán, mire Tesar sziszegő hangja válaszolt. 

- Parancsnok

- Mienk a vezérlő,  Tesar, de bajban vagyunk - közölte Jag. - Ide tudtok jönni? 

Tesar hangját elnyomta a háttérből hallatszódó fegyvertűz. 

- Igyekssszünk... - sziszegte a barabel. - De belefutottunk egy falkányi... Sszi-ruuba. 

- Rendben - Jag megpróbált gondolkozni, de újra megszakították. A terem átellenes végében lévő ajtó kinyílt, és a felé forduló Killikek egy fél tucat csuklyás, vörös fénykardot szorongató alakkal néztek farkasszemet, akik mögött legalább annyi fekete páncélos rohamosztagos és néhány magas, lilás rohampáncélos nagai állt. 

- Támadás! - üvöltötték az asszaszinok. 

- Ute! - visszhangozták a nagaiok, és miközben Jag az egyik pult mögé vetette magát, még a szeme sarkából megpillantotta Raynar aktiválódó zöld pengéjének fényét. A fekete protokolldroid még eleresztett egy fájdalmas sikkantást, aztán az egyik első lövés a rohamosztagosok egyikének sugárvetőjéből mellkason találta, és darabokra szaggatta. 

A Killikek harcos kasztjának tagjai felemelték robosztus akusztikus kézifegyvereiket, amelyek leginkább a geonosiak puskáira emlékeztettek, valamint embermagasságú vibrodárdáikat, és a behatolókra rontottak..

- Burrr-urrr… krrr...

Jag elkáromkodta magát. Kint káosz, bent káosz, ő pedig itt ragadt egyedül. Egy chiss kommandós vetette magát mellé a pult alatt, és egy charric-puskát nyújtott át neki. 

- Azt hiszem, bajban vagyunk, uram - suttogta a testőr. 

- Én is azt hiszem, Sven - biccentett Jag. - Vitathatatlanul bajban vagyunk.

...

Nem messze a Ramakaz rendszertől Nalgol kommodore csatahajója észvesztő sebességgel száguldott a hipertérben. Most, hogy a galaxis államainak fele ismerte a Ramakaz pozícióját, egyszerűnek tűnt erősítést küldeni - azonban olyan hajóval, amelyik képes volt Han Solo legendás teherhajóját megszégyenítő sebességgel átszelni a galaxis Ismeretlen Vidékét, csak néhány állam rendelkezett.

Nalgol megtörölte őszülő fejét, hogy kicsit megszabaduljon az izzadságtól. Elviselhetetlen meleg volt ezen a hajón, amelynek reaktorai olyannyira csúcsra voltak járatva, hogy a szellőző rendszer alig bírt vele. Nalgol évtizedekig szolgált a Birodalomban, többek között Disra moff személyi flottájában, mielőtt belépett a Sith Egyházba. Mindennap, amikor bepillantott a tükörbe és meglátta ráncos arcvonásait, látta maga előtt Grodin Tierce és Dorja arcát, akik ugyanolyan idősek, vagy még öregebbek voltak, mint ő... és most a Sith Császár hatalmának köszönhetően életerős fiatalemberekként vezették az ESB hódításait. 

Ez volt az, ami megrészegítette Nalgolt, és ami miatt elvállalta ezt a küldetést a Főkormányzó javaslatára. 

Hajója az ESB vadonatúj gyártású, kísérleti reaktorokkal felszerelt Judicator-osztályú rombolója volt - nem egy a Maradvány haditechnikai alapjain kifejlesztett, újrafegyverzett SiSD-k közül, hanem egy teljesen új sorozatú, idegen külsejű hajó, amelynek terveit egyes pletykák szerint maguk a Sithek bocsátották a hadiipari üzemek rendelkezésére. Gyorsabb, erősebb, nagyobb hajó volt, mint egy csillagromboló, azon kevés egység egyike, amelyet az ESB a korribani és commenori legénység legjavával tudott felfegyverezni.

Nalgol most a hiperhullámú adóvevő kis kék kivetítőjére pillantott, ahol Tierce Főkormányzó alakja rajzolódott ki előtte.

- Már harcban állunk az ellenséggel, és a felvonult erők méretét tekintve még egy jó ideig eltart az ütközet, kommodore - fejezte be az eligazítást Grodin - Együttműködünk a nagai flottával és átmenetileg a szövetségiekkel is, hogy elsöpörjük a Kéz erőit. De meg kell mondjam, egyikükben sem bízom, a szövetségiek Ssi-ru falkájában pláne nem. Mivel létszámhátrányban leszünk, az elsődleges feladata, hogy kontroll alatt tartsa a szituációt, és megőrizze a hajóink épségét. Az űrbázis körüli üres rombolók elavultak, számunkra nem jelentenek értéket - de ha maga a bázis felett nem tudjuk megszerezni az irányítást, akkor meg kell semmisíteni. Sem az ellenségeink, sem a szövetségeseink kezébe nem kerülhet egyben, világos?

- Természetesen, Főkormányzó - biccentett Nalgol. A feladat világos volt számára - csak az nem, hogy valójában mentőakcióra, vagy öngyilkos feladatra küldik...

- Kitűnő - biccentett Grodin. - Van még egy utolsó feladatom, amivel megkönnyíthetem a dolgát, kommodore. Aztán amint megérkezett, átadom a zászlót és a terepet önnek. Ne okozzon csalódást!

- Parancs! - húzta ki magát Nalgol, mire a volt testőr képe elenyészett. 

...

Grodin egy gyors pillantást vetette a taktikai kijelzőkre, amelyeken a Kéz flottája lassan hátrálni kezdett, láthatóan képtelenül arra, hogy eldöntse, a szemből támadó Sith-szövetségi flotta, vagy a hátulról érkezett nagai erősítés felé próbáljon meg kitörni a bekerítésből. A nagaiok mögött lebegő hatalmas aszteroidák, amelyek a bogarak bázishajóiként szolgáltak, nem jelentettek tényleges segítséget, hiszen figyelmüket már a gyorsan közeledő, fregatt-méretű Ssi-ru rajhajók felé fordították, láthatóan azzal a céllal, hogy az ütközet egyik mellékágaként lerendezzék saját nézeteltérésüket. A helyzet egyelőre kedvezően alakult, viszont biztosítania kellett azt, hogy egy váratlan fordulat esetén is elérik legfőbb céljukat... az első asszaszin parancsnok gyorsjelentése alapján, aki elérte az irányítót és harcba keveredett a Kéz kommandósaival és barátaikkal, azt is tudta, hogyan tegye ezt.

Találomra beütött néhány kódot a személyi kommunikátorán, amelyeket még a polneyei, sőt a Polneye előtti időkből ismert. Végül néhány próbálkozás után választ kapott attól, akitől várta.

- Főparancsnok úr, itt valaki, vagy valakik súlyosan megsértették az Eljárást - suttogta egy ideges, zavart hang a túloldalon, némi rosszallással a hangjában.

- Tudom. Engem is megtévesztettek, TK-677 harmadik szintű specialista - hazudta rutinosan Grodin a komba. - A jedik, igaz? Meg a bogarak? 

- Az az... - suttogta vissza Stirlitz. - Meg maga is, amikor azt mondta, hogy a javítás miatt...

- A jedik és az idegenek beszivárogtak a bajtársaim vezérkarába - folytatta nyugalmat sugárzó hangon Grodin. - Most biztosítanunk kell, hogy ne szerezhessék meg azt, ami a Birodalom tulajdona! 

- És magának miért is higgyek? 

- Azért, TK-677 harmadik szintű specialista - fogta suttogóra Grodin is a bizalom kedvéért, bár teljesen felesleges volt -, mert én nem csak a három kiválasztott birodalmi parancsnok egyike vagyok, aki hozzáfér a Ramakaz kódjaihoz. Hanem az Uralkodó Testőre is. 

- Ó... - Uralkodó, Uralkodó… morfondírozott Stirlitz. Nem emlékezett rá, hogy az Uralkodót név szerint említette volna az Eljárás, viszont határozottan meg volt győződve arról, hogy valami nagyon fontos személy lehet. 

- A 69-es parancs értelmében engedelmességgel tartozik az Uralkodó testőreinek és személyesen kiválasztott ügynökeinek, valamint minden Császár Kezének, amennyiben a Birodalmat belülről árulás, vagy összeesküvés fenyegeti. 

- Én... - Stirlitz úgy érezte, mintha a halántékából egy elfeledett emlék nyomakodna előre.

- TK-677-es harmadik szintű specialista - sorolta Grodin lassan, tagoltan. - Hajtsa végre a... 69-es... parancsot! Engedélyezés..  Hapspir, Barrini, Pandemo, Riva, Octa!

Stirlitz a halántékához kapott, és majdnem beverte a fejét a járat tetejébe, amelyben éppen kúszott - de a genetikai kondicionálás során belé épített alapvető parancsokat, amelyeket a Köztársaság kaminoi klónhadserege óta bekódoltak a Palpatine uralma alatt létrehozott klónokba, nem írhatta felül.

- 69-es parancs. Összeesküvés a Birodalmon belül a Császár személye ellen. Engedelmességgel tartozom az Uralkodó kinevezett ügynökének...

- Aki én lennék - mosolyodott el a vonal másik végén Grodin. - Mi volt az utolsó utasítása, mi volt a direktívája, TK-677?

- Önmegsemmisítés beindítása az állomáson - válaszolt Stirlitz. 

- Nagyszerű. Jó munkát végez, TK-677 - suttogta bátorítóan Grodin. - Függessze fel a direktívát további utasításomig. Elmondom, mit csináljon helyette...

...

Kresh összekulcsolt kézzel, az állát kopogtatva figyelte a taktikai helyzet kialakulását a Persecutor taktikai megjelenítőjén. A Sithek és a váratlanul érkezett nagai erősítés alaposan meglepték a Kéz hajóit, ennek azonban nem várt következménye is volt. Ha a megbízhatatlan Ssi-ru és Killik hajókat nem számolják bele, akik láthatóan inkább egymással voltak elfoglalva, mint a többiekkel, akkor az ESB-nagai koalíció lett hirtelen a rendszerben lévő hajórajok közül a legerősebb - feltéve persze, hogy ők megbíznak egymásban. A Kéz flottájának pusztulása gyakorlatilag csak idő kérdése volt, utána viszont ott villogott Kresh orra előtt a következő probléma, éppen a Sith és nagai csatahajók fegyvereinek formájában. 

- Manőverezzenek úgy, hogy a következő fordulónál kissé eltávolodjunk a Sithek hajóitól, és mi képezzük a harapófogó belső felét, amelyik a bázis felé néz - fordult Kresh Malloc kapitány felé. - Utána pedig a fregattok és a kristály-fázisváltó nélküli hajóink induljanak meg a dokkok felé. Minél többet működőképes állapotban és indulásra készen akarok látni azok közül a hajók közül! És ne tévesszék szem elől a Chimerát! Ne feledjék, az a hajó minket illet, így, vagy úgy!

- Azok ott a dokkban szinte roncsok, kommodore - fintorodott el a Kresh széke mellett posztoló Lecersen. - Nem igazán értem, mit tudnánk kezdeni velük...

- Azok a roncsok jó tíz-húsz évvel frissebbek, mint a Bendő Flotta jó néhány hajója - biccentett Kresh a zászlóshajó mellett lebegő Venator felé, amelynek törzsén négy fázisváltó ágyú bombázta a vele szemben lebegő, a Kézhez tartozó Dreadnought orrát. A régi cirkáló elülső része egyetlen, lassan magába omló massza volt, ahogyan a Venator ágyúinak találatai szétbontották páncélzata molekuláris szerkezetét.

- Viszont megfelelő felszereléssel felfrissítve legalább olyan ütőképesek lesznek, ha nem jobbak, mint a jelenlegi hajóink - fejezte be a gondolatot Kresh, amikor egy adjutáns lépett melléjük. 

- Főnök. Két hiperhullámú üzenetet kaptunk. Az egyik a moff úrnak szól, a másik Önnek. És van egy bejövő hívása is. 

- Aha... köszönöm, Wiel - sandított először Lecersenre, majd az adjutánsra Kresh. - És mondja csak, melyik kitől érkezik? 

- A moff úr részére egy polneyei frekvencián, az Elnöki Hivatal ellenjegyzésével. Kódolt, előre felvett üzenet - nyújtott át egy-egy adatkártyát Kreshnek és Lecersennek az adjutáns. - Egy másolat jár ebből önnek is, Főnök.

- Hmm... moff úr, nyugodtan válasszon egy tetszés szerinti eligazítót, és nézze meg, mit kapott - Kresh, miután kézhez kapott egy másolatot, nem különösebben izgatta magát az üzenet miatt. 

Lecersen felmordult, és az egyik eligazító felé vette az irányt.

- És a másik, az élő? - Kresh megvárta, amíg a moff mögött becsukódik az ajtó, és csak ezután szegezte neki a kérdést Wielnek. 

- Ez egy várakozó bejövő adás, hiperhullámú kapcsolaton, uram - az adjutáns tekintete bizonytalanná vált. - És megmondom őszintén, fogalmam sincs, honnan tudják a maga kódját. 

Kresh egy pillantást vetett a kódra, ami az adjutáns által átnyújtott megjelenítőn szerepelt. Egy chiss kód volt. 

- Bizonyára Reige adta meg nekik, miután neki nem válaszoltunk - mosolyodott el fanyarul. Nem érezte jól magát, hogy a Daala és Pellaeon barátságára való hivatkozással kellett átvernie Vitort, de más mód nem volt arra, hogy a Kéz másodparancsnokának bizalmába férkőzzenek. Azóta persze, amióta kitört az összecsapás, egyetlen bejövő hívásra sem válaszoltak a Chimerától. 

- Az üzenet nem a rendszerből jön - rázta meg a fejét Wiel.

- Ó... - Kresh elvette a berendezést, és csatlakoztatta a széke karfájába épített leárnyékolt adóvevőhöz. Ha a Kéznek is volt egy chiss tartaléka valahol a közelben, úgy, mint a nagaioknak, az kellemetlen meglepetést okozhatott volna. De vajon akkor miért akartak vele beszélni, ahelyett, hogy egyszerűen beavatkoznak?

- Lépjen hátrébb, Wiel, és köszönöm - intett az adjutánsnak Kresh, és aktiválta a miniatűr megjelenítőt, miután amaz távozott az árnyékolás hatóköréből. Így már senki sem hallhatta, vagy láthatta a hídon, hogy kivel beszél.

Az apró, ökölnyi holoképen megjelenő chiss nem a Kéz egyszerű, fekete egyenruháját viselte, hanem... a mindenit, gondolta Kresh. A fekete, bőrszíjakkal keresztezett egyenruha, a stilizált kék nap - ez az Expanziós Védelmi Erő jelvénye volt, a chissek saját expedíciós erőinek jele. 

- Kresh kommodore, ugyebár. A nevem Thsen parancsnok - mutatkozott be a chiss egyenletes, hideg hangon.

- Nagyon örvendek, parancsnok. És egyszersmind nagyon érdekelne, hogy mit tehetek Önökért - meredt a képre Kresh.

- Nagyon egyszerű - biccentett a chiss - Csak annyit, hogy honorálja a kormányaink közti megállapodást... 

- Mégis miféle megállapodásról beszélünk? - esett le Kresh álla, miközben nagyon igyekezett azon, hogy ez minél kevésbé legyen feltűnő. 

- Feltételezem, már tájékozódott erről, kommodore - folytatta Thsen. - Ha mégsem, akkor javaslom, tegyen így, még mielőtt megérkezünk. 

Kresh a másik adatkártyára pillantott, amelyen a Lecersennek szóló üzenet "másolata" pihent. A fene, gondolta, ezt kellett volna megnéznem először.

- Hogyne. Természetesen. Várjuk magukat - erőltetett magára egy mosolyt, bár ez láthatóan nem hatotta meg a másikat.

- Efelől kétségem sem volt. Tshen kilép. 

Kresh kipillantott a kint zajló csatára, majd körbenézett a hídon. 

- Nos, fiúk... - fújta ki a levegőt, majd becsúsztatta a másik kártyát a lejátszóba. - Akkor azt hiszem, itt az ideje, hogy elkezdjük csípkedni magunkat…


-- Vége a XXVIII. Fejezet 2. részének --



Comments