EGB Könyv‎ > ‎

XXVIII/1

Huszonnyolcadik Fejezet

Első Rész

Államközi üzenetek

[Diplomáciai Holonet csatorna közlemény]

Titkos diplomáciai üzenet az Egyesült Sith Birodalomnak

- diplomáciai futárral, a bastioni nagykövetségen keresztül

Nanbu 99 kódolással

Mélyen tisztelt Wenthar császár, a Sith Sötét Nagyura!

Azért kerestük meg legnagyobb bölcsességünkben, hogy birodalmaink között szorosabbra fűzhessük friss barátságunkat. Mindkettőnknek szükségünk van új technológiákra, meglepő újításokra. A nagai és az ESB technika két igen elkülönült területe a tudománynak, de éppen ezért véljük úgy, hogy ötvözésük jó időre meglepné a galaxis más marakodó államait, és egyúttal féltté tenné haderőinket, valamint egy egyedi fejlődést indítana el.

Éppen ezért javasoljuk, hogy államaink között technológiai együttműködés alakuljék ki; egy közös, kétállami tulajdonú vállalkozáson keresztül pedig civil technológiának álcázva rejtsük el valódi szándékainkat, illetve alakítsuk ki a gyakorlati együttműködést. Amennyiben elnyerte Felséged tetszését a javaslat, úgy felhatalmazom bastioni nagykövetünket, báró Shigemitsu Mamorut, hogy a részletekről tárgyalást folytasson.

Mély barátsággal,

Őfelsége Puyi császár, Amaterasu napisten leszármazottja, Saijo hercege stb.

...

Szigorúan titkosított diplomáciai üzenet

Exar Bíbor kódolással

Címzett: Őszentsége az Isteni Felségességű Puyi Istencsászár.

Mélységesen Tisztelt Nagy IstenCsászár!

Őfelsége Wenthar császár engedélyt adott az együttműködésre és nagy örömmel veszi tudomásul ajánlatukat. Természetesen azonnal elkezdjük a tárgyalásokat. Őfelsége most titkos küldetésen tartózkodik, de személyesen engedélyezte ezt az együttműködést.

Hamarosan felveszi önökkel a kapcsolatot az OCP elnöke, Alexander Luu’thor.

Üdvözlettel és mély hódolattal:

Őfelsége Wenthar császár és az OCP vezetősége.


Kesh

- Salve, Septimus nagyúr! - köszöntötte az évezredekkel korábbi divatot képviselő ruházatba öltözködött, tetoválásokkal és Sith rúnákkal díszített arcú Sith a másik, fekete köpenybe burkolózó alakot, aki egy kopár fennsík tetején nézte az alant gyakorlatozó katonáit. 

- Salve, barátom! - üdvözölte a köpönyeges alak a nála alsóbbrendű Sith Ezredest. - Látom, növendékeink készen állnak, hogy hazájuk érdekeit képviseljék! - a tetovált alak bólintott.

Már vagy ezer éve dúlt a Klánok Háborúja, amely elsősorban két befolyásos család között zajlott, meglehetősen sok vérontással. A Graallen-család és a Kraathen-család uralta a bolygót, így vagy úgy. Egy apróságon múlt az egész háború. Méghozzá azon, hogy vajon melyik család képviseli helyesen az immár szinte elfeledett Sith Birodalom értékeit. A Kraathenek eretneknek tartották a rivális családot, jedi mocskoknak és rég elfeledett szitokszavakon szólítva ellenségeit. A köpönyeges alak is a Kraathenek közé tartozott, lévén ő volt a Családfő, avagy másképpen a Nagyúr.

A háború azon robbant ki, hogy a bolygó első telepeseitől melyik család származik. Ez fontos tény volt, hisz az eredeti leszármazottakat illette az az immár ronccsá vált űrhajó, amely sok titkot hordozott a régmúltból. Egyelőre egyik család sem volt képes birtokba venni a Roncsot, amely a bolygó egyik rejtett részén várta, hogy felfedezzék, de amelyet csupán az eredeti leszármazottak voltak képesek megtalálni egy térkép segítségével. A gond az volt, hogy, bár ők ezt nem sejtették, mind a két család egyaránt leszármazott volt… Mind a két nagyobb Klán birtokolta a térkép egy részletét, és a háború tulajdonképpen ezért a térképért zajlott. No meg a vallási nézetek miatt. A Kraathenek a Sithek ősi hiedelmeiben hittek, e szerint élték életüket, míg a rivális család sokkal liberálisabb módon szakítani akart a régi hagyományokkal. Ráadásul ők birtokoltak egy jóslatot, amit még a Bölcs Harides írt le kb. ezer éve.

„ Ha a fekete Nap felkél, megjelenik a Nagyúr,

Aki egyensúlyt hoz a nép körében,

A félig ember-félig állat Sötét,

Aki legyőzi ellenségeit,

Ő lesz az aki Urunk lesz és Mesterünk!”

A Kraathenek azonban ezt óriási eretnekségnek tartották és teljes egészében elvetették ezt a jóslatot. Így hát mint lenni szokott, az ellentéteket háborúval oldották fel. És mint említettük, ez a háború már ezer éve folyt. Hol az egyik család, hol a másik kerekedett felül.

Alant a Kraathen ház harcosai diadalüvöltést hallattak, amikor a Nagyúr felemelte kezeit, hogy hagyják abba az edzést.

- Kraathenek! - kezdte a Nagyúr, miközben köpönyegébe belekapott a szél. A hangjától zengett alant a völgy. - Ideje, hogy megmutassuk ellenségeinknek, hogy ki az igazi Sith! Ma győzni fogunk! Halál a Graallenekre! - szavait általános ováció követte és szinte egyszerre emelkedtek a magasba a kardforgató kezek. A megannyi kardon megcsillant a napfény.

- HALÁL, HALÁL A GRAALLENEKRE!!! - üvöltötték a harcosok, megannyi gyilkos, őrült tekintetű, tetoválásokkal díszített testű barbár.

Ebben a pillanatban a talaj megremegett, és a napot eltakarta egy sötét valami. Óriási hajó hajtóművei remegtették meg a levegőt, mialatt a harcosok rémülten vetették le magukat a földre. Maga Kraathen Nagyúr is megtántorodott, ahogy a hatalmas valami légörvényt kavart, és ahogy megremegett a talaj. A titokzatos valami, ahogy jött, úgy tűnt el, egyenesen a Graallenek birtokai felé véve az irányt.

Darth Krayt megérkezett a Keshre...


Cholganna

Egy veszedelmes dzsungelekkel borított erdővilág a Peremvidék legszélén, valahol félúton a Corporate-szektor és a Mon Calamari között...

A kidőlt fatörzsek körül kószáló nexuk éles visítással rohantak vissza a bozótosba, míg szerencsés áldozatuk, egy szőrös, pókszerű lény idegesen izgett-mozgott ide-oda a törzsek között. A rá vetülő árnyékot gyenge látása miatt nem észlelhette úgy, ahogyan a ragadozók, ösztönei mégis azt súgták neki, hogy minél előbb bele kell ásnia magát a földbe... 

A yorick-trema koralltranszport, amely hasa alatt dovin basaljainak gravitációs terével tartotta a korallszövetekből összefűzött épületet, türelmesen megvárta, amíg az élőlények eltűnnek a landolási zónából - a Yuuzhan Vong tisztelte a galaxis érintetlen, technológiai romlottságtól mentes világait. 

A transzport a tisztás közepére eresztette a damuteket. Néhány madár reppent fel, de ettől eltekintve az építmény néhány pillanat múlva úgy olvadt bele a dzsungelbe, mintha mindig is ott állt volna. 

- Traa'Yuu Kaal harmadik telepítés a helyén. Traa'Yuu Kaal negyedik ledobásra felkészül - közölte a pilóta a fülke irányzópultának tetején fekvő villipen keresztül a bolygó felett keringő Matalok cirkáló irányzó alárendeltjével. 

- Negyedik ledobási koordináták... átküldve... dicsőség Yun-Yammkának! - továbbította az idegroston keresztül az információt a kezelő. A transzport megfordult, és elzúgott a dzsungel felett, hogy a lerakási zónában várakozó korallépítmények közül újabbat telepítsen a dzsungel mélyére, ahol a hitetlenek érzékelői nem láthatják. 

A művelet több bolygófordulat során folyamatosan zajlott. Már több ezer és ezer Yuuzhan Vong harcos és formáló ereszkedett le a bolygóra újdonsült rabszolgáikkal együtt, hogy nekilássanak a keltetők és növesztőmedencék telepítéséhez. 

A művelet parancsnoka. egy félszemű, öreg Yuuzhan Vong az egyik kisebb, Nas Chokához csatlakozott klánból mogorva tekintettel figyelte a műveletet parancsnoki kabinjából. Nem tetszett neki ez a rejtőzködés, ez a bujkálás... ahelyett, hogy a néhány rendszerrel arrébb tartózkodó hitetleneket támadták volna, a Hadmester döntése szerint minél több lakatlan, vad bolygót kellett felkeresniük, hogy bázisokat telepítsenek. Nem vagyunk mi rejtőzködő Megszégyenítettek, vagy az Intendáns kaszt gyáva kémjei,hogy itt bújkáljunk előlük... gondolta a parancsnok. De nem, a Hadmester utasításait nem vonhatta kétségbe. 

- Két hitetlen kutatóállomást fedeztünk fel a bolygón - jelentette a felderítők parancsnoka villipjén keresztül. - Valószínűleg természettudósok. 

- Üssetek rajtuk, zúzzátok szét a gépeiket, és hozzátok elém őket! - a parancsnok előre élvezte, hogy mit fog tenni a meglepett hitetlenekkel. Végre egy kis öröm a monoton építkezés közepette. 

A Yuuzhan Vong hajók rajzása folytatódott a dzsungelbolygó felett. Hamarosan minden készen állt arra, hogy a bolygó erőforrásai és élőlényei Nas Choka új hadjáratát szolgálják...  


Ossus

Kyle Katarn gondterhelt ábrázattal rótta a főfolyosót. Oldalán ott lépkedett gondjaiba vett ifjonca, aki talán nem is volt már olyan fiatal. A volt Sith tanítvány kihallgatásán mindössze annyi derült ki, hogy a férfi az égvilágon semmire sem emlékszik élete azon szakaszából, amiben még nem a rejtélyes Sith Nagyúr szolgálatában állt. Továbbá a Sötét Oldalon átélt kalandjai egyre inkább elhalványultak az emlékezetében, és ezt a jelenséget a Jedi Tanács képtelen volt megmagyarázni.

Mordeis mindössze egyetlen emléktöredéket ásott elő tudatalattijának rejtett zugaiból: egy ismeretlen bolygó nevét, ahol talán ráakadhatnak a férfi eredeti személyazonosságára. A Tanács szerint egyértelműen el kell valakinek kísérnie felfedező útjára, és Kyle nyomban vállalkozott.

A Raven’s Claw makulátlan állapotban pihent a hangárban. Kyle hálával adózott a droidoknak, akik rendszeresen ápolták kedvenc hajóját.

A pilótafülkében kissé szorosan ültek egymás mellett. Mordeis bosszúsan hallgatásba burkolózott, míg Kyle felkészítette a hajót.

- Ne türelmetlenkedj - szólt a jedi mester. - Szempillantás alatt ott leszünk. Addig is pihenj. Rád fér ennyi bacta után. Nekem elhiheted - mormogta, majd gyakorlott mozdulatokkal a levegőbe röpítette a hajót.

- Hová tartunk? - kérdezte felszállás közben Mordeis Kyle-tól.

- A Naboora - felelte a mestere.


Kesh

A nap, mint mindig, most is forrón tűzött le a sziklás tengerpartra, ahol a Graallen-klán támadó alakulata ütött tábort. Egy maréknyi, tetoválásokkal ékesített Sith harcos és a fegyveres kíséretükhöz tartozó bennszülött, kékeslila bőrű keshirik egy csoportja figyelte a hatalmas szárnyas hátán közeledő felderítők érkezését. Vezetőjük, egy fiatal, tizenöt év körüli lány kecses mozdulattal tette le csoportjuk elé a hatalmas madárszerű lényt. Az uvak fülsértő rikoltással adta tudtára mindenkinek, hogy izgatott. Lovasa leugrott a nyeregből, majd azzal a mozdulattal térdre is ereszkedett a Sith harcosok vezetője, egy ősz hajú, kéken villogó szemű férfi elé. 

- A Kraathenek a fennsík belső részén ütöttek tábort. Újabb támadásra készülnek ellenünk. 

- Felkészülten várjuk őket, lányom - a Nagyúr, a Graallen-klán és ezzel az igazhitűek vezetője elégedetten megveregette a lány vállát. 

Vestara Khai, a Graallen-klán felderítője megborzongott a Nagyúr, vezére és parancsolója érintésétől, de nem húzódott el. A Graallenek, szemben a mindenféle fizikai kontaktust elítélő Kraathenekkel, sokkal gyakorlatiasabban álltak hozzá bizonyos dolgokhoz. Úgy vélték, a Harides-jóslat csak megerősítette a régi próféciát, melyek egészen Yaru Korsin parancsnokig és követőiig, az első Sitheket ide szállító hajó, az Omen kapitányának tanításaiig nyúltak vissza. Az ezer évvel ezelőtti jóslat megerősítette a Graallen-klán mai képviselőit a tudatukban, hogy nincsenek egyedül a galaxisban, és hogy együtt kell működniük, hogy egyszer visszatérhessenek a csillagok közé, oda, ahol elődeik ötezer évvel ezelőtt a Sith Nagyurakat szolgálták - immár méltó örökösként. 

A Kraathenek azonban elvetették ezt a filozófiát. Úgy vélték, csak tisztavérű emberek lehetnek a felkent Sith elit tagjai, és mindenki más, beleértve a galaxis többi részét, arra hivatott, hogy őket szolgálja. Ennél fogva sokkal alantasabb lényekként tekintettek az őslakos keshirikre, akiket elődeik közösen igáztak le a bolygóra érkezésük után. Amíg a Graallenek megengedték, hogy erőérzékeny keshirik akár a Sith harcosok körébe is bekerüljenek, addig a Kraathenek mindennemű kapcsolatot tiltottak szolgáikkal, és tömeges gyalogos rohamokra vezényelték őket a Graallen-állások ellen. 

Az pedig, hogy a Kraathen legfőbb Nagyúr egyáltalán megérintse valamelyik fiatalabb szolgáját, teljesen elképzelhetetlen lett volna, legyen az akár ember, akár keshiri.

A Graallenek birtokában azonban olyan írások és emlékek voltak civilizációjuk hajnaláról, amelyekben az Omen utasai között idegen lények is szerepeltek. Emlékek arra nézve, hogy messze nincsenek egyedül a galaxisban. Ezért aztán nyitott szemmel fordultak a világűr felé, ezer éve várva a jelet... azonban nem érkezett más, csak polgárháború és pusztítása két klán között, ami annál is inkább véres volt, hogy gyakorlatilag civilizáció előtti eszközökkel, primitív fegyverekkel vívták. 

Keshnek ugyanis volt egy tulajdonsága, amelyre már az első Sith "telepesek" rájöttek, méghozzá keservesen. A bolygó elkeserítően szegény volt fémekben, ami a természettel harmóniában élő keshiriket nem zavarta, a kiutat kereső hajótörött Sitheket viszont annál inkább... nem tudták megjavítani sérült hajójukat és berendezéseiket, így az évtizedek során leköltöztek a legközelebbi kontinensre, majd fából tákolt tengerjáró hajóikkal és uvak-vontatású léghajóikkal eljutottak a többire is, uralmuk alá hajtva a bolygót... hogy aztán a kontinensek újra és újra elszakadjanak egymástól, ahogyan külön-külön klánok befolyása alá kerültek. 

Csak egyetlen szekta volt a bolygón, amelyik pontosan tudta, hogy hol van a kincseket, többek között az új fénykardok gyártásához elengedhetetlen energiakristályokat rejtő hajóroncs... a legendás, a bolygót ötezer éves történelme során egyetlen alkalommal egyesítő Hilts Nagyúr követői, az Írástudók. Ők azonban gondosan elrejtőztek a háborúzó frakciók elől, és őrizték a titkukat... 

Vestara megrázta magát, ahogyan rájött, a Nagyúr és a többiek tekintete még mindig rá szegeződik. Mint máskor már többször, most is elragadta az álmodozás. Kislány kora óta lenyűgözte a történelem, azok a korok, amikor Kesh még egységes volt, amikor a Legfőbb Nagyúr alatt a Sith Tanács kormányozta a bolygót, igazságosan és egyetértésben, hála a rafinált Nagyurak manővereinek és trükkjeinek, amelyek a végén mégis egyensúlyhoz vezettek. De ez ezer és ezer évvel ezelőtt volt. 

- Készüljetek fel a harcra - adta ki a parancsot adjutánsának Graallen Nagyúr. A lilás bőrű keshiri tábornok, Raul tisztelgett, és elindult, hogy továbbítsa a parancsot távírászainak, és futárainak... a Grallenek újabb expedíciós csapata el volt szánva rá, hogy megvédi nagy nehezen kivívott hídfőállását a Kratheenek uralma alatt álló kontinensen, Kestah-on, amelyet sokan az őshazának mondtak. Saját központjuk, a fejlett, hatalmas keshiri városokkal borított Alanciar messze volt, több hónapnyi járásra a tengeren. Nem egyszer áldozták fel sok hajójukat és tengerészüket, hogy végre megvessék a lábukat az ellenség földjén, nem akarták újból elveszíteni a lehetőséget. 

Ahogyan készülődtek, hirtelen ismeretlen dörrenés vágott bele a megszokott csata előtti zajba... a dörrenés forrása, egy hatalmas, alaktalan sötét valami most tűnt fel a horizonton, és gyorsan közeledett...

...

Sok száz kilométerrel arrébb, egy járhatatlan hegyvidék legmagasabb csúcsán, amelyen egy soktornyos, leromlott, itt-ott már csak kőhalomként álló templom egyik erkélyén Juraad Hilts Nagyúr, az Írástudók vezetője és a Hilts-dinasztia örököse szemét a távolba szegezte. Az Erő világosan beszélt hozzá. Hilts kiterjesztette évezredek alatt finomra csiszolt érzékeit, és megérezte az új, különös, idegen és minden elnyelő sötét tudatot... 

Egy külvilági érkezett a Keshre.

Hilts kifújta a levegőt és összébb húzta magán a köpenyt. Hát elkezdődött, gondolta. Annyi év után elkezdődött. 

Ez pedig minden bizonnyal azt jelentette, hogy hamarosan látogatói lesznek... hamarosan eljönnek az arra méltóak, hogy újra láthassák az Oment, amelyet ő és kis méretű, de annál műveltebb klánja évezredeken át megőrzött...

A hatalmas fekete hajó megállt orbiton a Graallen tábor felett, majd hangárját egy kicsiny, régi típusú Sith vadász hagyta el. Fedélzetén egy tetoválásokkal teledíszített testű, éjfekete köpenyes, izmos, kopasz férfi tartózkodott, akiben félig-meddig Yuuzhan Vong vonások is voltak. Darth Krayt beállította a leszállóvektorokat, majd földet ért pontosan a Graallen tábor kellős közepén. A katonák riadtan szaladtak szét, amíg a hajó leszállt. A kis zsilip kinyílt és kilépett rajta a Graallen legendák harcosa, a Sith! Az a harcos, akire úgy vártak. Kezében egy ősrégi kardot tartott, amely a régi Sith Hadurak egyikének fegyvere volt, talán Ajunta Pallé. A komor, gonosz tekintetű férfi körülnézett, megvizsgálta a rémült Graallen harcosokat, majd dörgő hangon így szólt.

- Üdvözlégy, testvéreim! - kezdte hideg hangon. - Darth Krayt vagyok, a Sithek Sötét Nagyura és azért jöttem, hogy megmentselek titeket!

A Graallen-vezérek tátott szájjal bámulták a jelenést. Alig akarták elhinni, hogy sok-sok ezer év várakozás után egyszer csak ideállít eléjük, így, egyik pillanatról a másikra egy ősi Sith Nagyúr (ez utóbbiban bizonyosak voltak, hiszen az Erő nem tévedhetett), és felajánlja nekik a szabadulást évezredes börtönükből. 

Az pedig, hogy a férfi furcsán idegennek nézett ki, mint amilyet még sosem láttak, csak tovább növelte döbbenetüket. 

Graallen Nagyúr azonban pragmatikusabb volt annál, semhogy zavarba essen. Kurtán biccentett, és előrelépett a csoportból. Mindenekelőtt meg kellett bizonyosodnia róla, hogy nem a Kraathenek egy újabb hadicseléről van szó. 

- Meglepő, és egyszersmind örömteli hír ez, Krayt Nagyúr - jelentette ki hasonló hangszínben. - Kérlek, engedd meg, hogy a parancsnoki sátramba kísérjelek, ahol megbeszélhetjük... a részleteket. 

Eközben a Kraathen-táborban a másik klán vezetője a döbbenettől eltorzult arccal figyelte, ahogyan a hatalmas lebegő valami az ellenség tábora felett áll meg. 

- Azok az átkozott Graallenek valamiféle erősítést kaptak! - csapott öklével másik tenyerébe és ismét az ezredeséhez fordult. 

- Küldj azonnal egy uvak-lovas századot az ellen a valami ellen! A többi egységnek... támadás!!!

A Kraathenek elsötétült tekintetű, az Erő és különböző drogok kombinációja révén fanatikus bábokká formált keshiri gyalogsága megindult. Minden egyes ezred élén egy tucat tetovált, tökéletes testalkatú Sith Harcos rohamozott. Eközben fölöttük elhúztak a klán uvak-lovasai, akik a rejtélyes hajó felé vették az irányt. 

Lord Graallen és stábja épp elindult volna a parancsnoki sátor felé Drath Krayt társaságában, amikor az egyik őrszem felkiáltott.

- Kraathen támadás! Megindultak!!

Lord Graallen kíváncsi pillantást vetett újdonsült vendégükre, de az nem mozdult. 

- Engedelmével, Lord Krayt, úgy tűnik, hogy előbb meg kell mérkőznünk az árulókkal... - Grallen biztosára vette, hogy ha az idegen Kraathen-ügynök lenne, akkor már akcióba lendült volna. De egyelőre nem tett semmit. - Talán várja meg a sátramban, amíg leszámolunk velük. 

Graallen egy fiatal lány felé biccentett, aki a kíséret végében állt.

- Vestara Khai hadnagy majd elkíséri.

- Inkább csatlakozom a csatához a hadnaggyal együtt - jelentette ki öntelt arckifejezéssel Krayt és azonnal meg is indult a támadók felé. Vestara parancsnokára pillantott, majd ijedten a Nagyúr után szaladt.

Hilts Nagyúr saját uvakja hátáról jól látta, ahogyan a két rivális klán serege összecsap a fennsíkon. A fanatikus Kraathen-gyalogság első rohama vérbe fulladt a Graallen-tábor fából épített védművein, de a második hullám egyszerűen átgázolt a holttesteken, szinte lépcsőnek használva őket. A Kraathenek szokás szerint most sem érdekelték a veszteségek. 

Hilts gyorsabb tempóra ösztökélte saját, robosztus, zöldes uvakját, ami jól láthatóan másik alfajba tartozott, mint a két klán repülő lényei. El kellett érnie a különös vendéghez, hogy megmutassa neki Kesh igazi arcát...

Vér testrészek, levágott fejek és egy őrjöngő Sith Nagyúr adta meg a kontrasztját a délutáni csatának. A Kraathenek azt se tudták, hova meneküljenek az elől az őrült Nagyúr elől, aki meglehetős élvezettel vágta ütötte őket, ahol érte. Krayt elemében volt. Élvezettel szemlélte a fiatal nő formás alakját, aki mellette harcolt. Elhatározta, hogy a magáévá teszi majd és minden rést lyukat betöm a testén. Krayt férfiassága máris ágaskodni kezdett a gondolatra, a szenvedés és a harc is felizgatta, de a lány annál inkább! 

A lány megtisztelőnek vélte, hogy őt osztották e mellé az ördög mellé. Krayt ugyanis nem vesztegette az időt holmi tárgyalásokkal, máris a csatába vetette magát. A Graallenek máris Kurgannak kezdték el hívni, ami Sith nyelven Harcos Sátánt jelentett. Krayt kardja egyszerre vagy három harcost vágott le, amikor azok túl közel merészkedtek hozzá. Egy negyedik a lányt próbálta leteperni de csak addig, amíg a Nagyúr egy nagy adag villámmal öröklétre nem szenderítette. Két újabb harcos támadta meg, de Krayt nem törődött vele. Egyiküket egyszerűen kettévágta derékban, a másikat pedig egy közelben lévő hatalmas sziklával lapította szét, amit az Erővel lebegtetett ellensége felé. A Kraathenek kezdték felfogni, hogy esélyük sincs a démon ellen...

„Jöjj Nagyúr” - hallotta a fejében Krayt a hideg, és gonosz hangot. - „Jöjj és láss!”

A csata már nyerésre állt a Graallenek javára, így Krayt, vagyis Graallen nevén a Kurgan úgy vélte, megnézheti magának azt a valakit, aki ezt a telepatikus üzenetet küldte. Elhatározta, hogy a lányt is magával viszi.

- Gyere velem, Vestara! - utasította a lányt. - Dolgunk van! - Krayt szavaira a lány megadóan bólintott. Szívében máris őt tekintette vezérének, nem pedig a Graallen Nagyurat. Amaz gyenge volt ehhez a félistenhez képest. A két alak otthagyva csapot-papot, megindult abba az irányba, amerről Krayt szerint a telepatikus üzenet jöhetett.

- Nagyuram! Elárul minket! - panaszkodott egy Graallen harcos, miközben a távolban látták Kraytot és a lányt, amint elhagyják a csatamezőt. A Nagyúr, aki a Graallenek vezetője volt, ezt nem így látta.

- Hallgass, ostoba! - utasította rendre túlbuzgó szárnysegédjét a Nagyúr. - Most teljesíti be a Haridesi jövendöléseket! Hát nem látod? Krayt nem elárul minket, hanem egyesít...


Bastion

Shigemitsu Mamoru, a nagaiok bastioni nagykövete igencsak jól festett legújabb díszes mentéjében, amit Chichibu herceg fogadásakor szeretett volna elõször felvenni, azonban az események közbeszóltak, amit őszintén szólva nem igazán sajnált, sőt. Egy ilyen együttműködés azt jelentette, hogy az ESB és a Nagai Császárság viszonya tovább fog erősödni, akárcsak az ő karrierje és előmeneteli lehetőségei. Nemcsak a legfiatalabb nagykövet, de a legfiatalabb külügyminiszter és kancellár is szívesen lett volna. Most katonák és oligarchák dominálták a birodalmat, de alig kell pár évtized, hogy a technokraták kerüljenek előtérbe. Ő pedig ott lesz, mint a nagaiok legsikeresebb külpolitikai szövetségkötésének véghezvivője és évekig nagykövet Bastionon. Elvégre az itteni nagyköveti pozíció már most is fajsúlyosabb volt bármelyik másiknál.

- Alexander Luu’thor, az OCP vezérigazgatója - jelentették be a tárgyalóba a delegáció vezetőjét. Shigemitsu méltóságteljesen felemelkedett és a többiek követték a példáját. Jelen volt a Nagai Iparvállalat egyik kirendelt összekötője, a katonai attasé, a külföldön felsőoktatásban tanuló nagaiok ügyeit intéző és a kutatási és fejlesztési ügyekkel megbízott követségi munkatárs. A terembe egy magas, teljesen kopasz fejű ember lépett, díszes ruhákban. A nagai tárgyalóbizottság tagjai egyszerre meghajoltak, az ESB küldöttei pedig követték a példájukat.

- Üdvözlöm Önöket - mosolygott rájuk diplomatikusan Shigemitsu, miután felemelkedtek, majd a székekre mutatott az asztal túloldalán. - Kérem, foglaljanak helyet!

Az OCP delegációja megköszönte a figyelmességet, és helyet foglalt. Shigemitsu egy adattáblát halászott elő az asztalon lévők közül, és gyorsan belepillantott. Sosem hiteles valaki mondandója, ha nem tűnik felkészültnek. Közben a szokásos tisztelet köröket igyekezett lefutni.

- Hogy szolgál az egészsége, Luu'thor úr?

- Igazán jól, köszönöm. Ahogy látom, Önnek is.

- Igazán jó a szeme. Természetesen majd kicsattanok az egészségtől, ha látom, hogy jó irányba haladnak a dolgok.

- Nos, akkor meg is találtuk a nap első közös pontját - mindkét delegáció visszafogottan nevetett.

- Reméljük még sok ilyen katarzisélményben lesz részünk - tette le maga elé az adattáblát, majd felpillantott. - Akkor uraim, kezdhetünk is.

- Rögtön a lényegre - bólintott egyetértően Luu'thor. - Kíváncsi vagyok az elképzeléseikre.

- Egy integrált és komplex programról lenne szó - kezdett bele Shigemitsu. - Aminek nem csak technológiai értelemben lennének pozitív hozadékai. Hanem gazdasági, katonai, közlekedési, oktatási.

- Először is, fontos egymás tudásanyagának megismerése - vette át a szót a felsőoktatási koordinátor. - Ezért egy intenzív, nagy keretrendszerű cserediák program beindítása biztosítaná a technológiailag kompatibilis utánpótlást. Nem is szólva arról, hogy milyen más módon hasznosítható lenne ez a tudás. Az együttműködés egyetemi szinten is meglenne, az egyes egyetemek például egymástól hívnának vendégelőadókat szemeszterekre, szakmai gyakorlat megszerzését tennék lehetővé egymásnál. Ez a tanári kart is nyitottabb szemléletűvé tenné.

- Érdekes koncepció - bólogatott Luu’thor. - De az átjárás jelenleg igen veszélyes az ismert galaxis és önök között.

- Erre is van egy tervünk - vette át a szót Shigemitsu, aki igen élvezte a helyzetet. Az ilyen tárgyalások mindig nagyon elemébe hozták. - Egy közös biztonságos útvonal építése Bastion és Nagi között. Megterveznénk egy hiperűrútvonalat, ami az elkövetkező évtized alatt készülne el. Ezalatt a hajókat erős katonai kísérettel szállítanánk át területeink között.

- Ez rengeteg pénz - hüledezett az egyik OCP-küldött.

- Ha figyelembe vesszük a kereskedelem, a turizmus, az oktatás pozitív hatását, egyéb tényezőket, akkor legrosszabb esetben is öt év alatt megtérülne a befektetés - sorolta a számításokat a Nagai Iparvállalat összekötője.

- És ezek még mindig csak a járulékos befektetések? - vonta fel a szemöldökét Luu'thor. Az iparvállalati küldött nagyot nyelt, de Shigemitsu magabiztosan felelt.

- Ezek ahhoz kellenek, hogy legyőzhetetlenek legyünk. A technológiai együttműködés csak utat nyitna egy jóval szorosabb és erősebb szövetségnek.

- A további járulékos tervek előtt szívesen hallanék a tényleges tervről.

- Ahogy óhajtja, vezérigazgató úr - mondta kedélyesen a nagykövet, majd elővett egy másik adattáblát.. - Közösen alapítanánk egy céget, ami 50-50%-ban a két állam tulajdonában állna, bár a nagai állam hányadát az Iparvállalat kezelné. Ez hivatalosan a civil technológia előmozdításán dolgozna, de titokban folytatnánk katonai jellegű kutatásokat, közös nagai-ESB apparátussal és megegyezéssel kijelölt célokra. A finanszírozás a tulajdoni arányok alapján történne. Kutatóbázisokat mindkét állam területén létesítenénk. Már természetesen, ha Önöknek is megfelel.

Alexander Luu'thor, akit sokan csak egyszerűen Lexnek becéztek, szimatot kapott a nagaiok ajánlatától. Mindig is értett az üzlethez, amelyre még megboldogult apja, Lionel tanította meg. Persze apuci, Lex szoros közreműködésének köszönhetően, „véletlenül” kizuhant az OCP központjának felső emeletéről...

Lex elemében érezte magát. Végzett azzal a vén köcsög öregúrral is, a cég előző vezetőjével, méghozzá bérgyilkosokkal, és így végre övé lehetett, amire vágyott, az OCP elnöki címe. Wenthar Nagyúr nagyra becsülte a fiatal férfiban tomboló sötét energiákat. Az aljasságot, a ravaszságot és a manipulációt. A császárnak pont egy ilyen szarkavaró kellett az OCP élére, hogy megfelelő üzletek jöhessenek létre, természetesen a Birodalom érdekében!

Lexnek eszében sem volt azonban túlzásba vinni a dolgokat. Nagyon jól tudta, hogy akár egyetlen súlyos hiba is az életébe kerülhet. Wenthar Nagyúr nem a könyörületéről volt híres, ahogy ő maga sem. Kényelmesen elhelyezkedett a székében, mialatt a nagai követ felsorolta a kölcsönös előnyöket, amelyek a két állam együttműködéséből származhatnak. És közben egyre Charis járt a fejében. A lány őrjítően szép volt, szőke hajával és elérhetetlenségével. Lex meg akarta kaparintani, de tudta, erre esélye sem lesz. Hiszen akkor az Uralkodó veje lenne, ő pedig erre nem méltó… még!

- Nos, ez az üzlet rendkívül előnyösnek ígérkezik! - kezdte Lex. - És a kormányom természetesen hajlandó pénzt invesztálni a projektbe! De biztosítékot kérünk, hogy nem vernek át! Végül is több milliárd kreditről van szó! - A Nagai követ arca rángatózni kezdett ekkora sértés hallatán, de türtőztette magát.

- A mi népünk a becsületben hisz, Luu'thor úr! - mondta a követ.

- Rendben, bocsánat uraim! - kért elnézést színpadiasan Lex. - Mégis azonban ragaszkodnom kell a biztosítékhoz, különben nincs üzlet! Nos, mi a javaslatuk?

Mamoru Shigemitsu jól játszotta a sértődöttet, el kellett ismerni. Természetesen érthető volt számára a másik óvatossága: nemcsak sok milliárd, de sok tízmilliárd kreditet jelentett egy ilyen üzletkötés, és nem feltétlenül volt elegendő ehhez a másik fél puszta szava. Elvégre veszélyes és aljas időket élünk. Akárcsak ő, Luu'thor is karrieristának tűnt, aki nem akarta eddigi életművét feláldozni, még a lehetséges előnyök fényében sem. Persze már kezdettől fogva készült rá, hogy szükség lehet egy ilyen manőverre. Összerakta ujjait az asztal felett, és úgy kezdett bele a beszédbe.

- Nos, amennyiben ragaszkodik hozzá... Úgy fel tudunk ajánlani több biztosítékot is. Először is a befektetésre szánt pénz ránk eső hányadának egy részét, mondjuk 25%-át az ESB bankjaiban fogjuk tartani a projekt végéig. Erről a Nagai Iparvállalat gondoskodik majd - pillantott az összekötőre, aki kis habozás után bólintott. - Továbbá több százezer nagai diák és vendégmunkás tartózkodik az Önök területén. A külföldi nagaiok testi épsége elsődleges prioritásunk. Gondolom érti, mire célzok.

- Tökéletesen - felelte Luu'thor kaján mosollyal. Shigemitsu igyekezett ugyanilyen jellegű arckifejezését elrejteni. Életeket ajánlott fel egy befektetés biztosítása céljából. A Sitheknek bizonyára tetszeni fog a dolog.

- Továbbá Őfelsége, Puyi császár egyik unokatestvére külföldi tanulmányutat szeretne folytatni. Ha mondjuk az Önök valamelyik egyetemén kezdené meg a tanulmányait...

- Nagykövet úr! - szólt rá szúrós szemmel a katonai attasé. A katonák mindig is betegesen lojálisak voltak, ez az őrnagy meg amúgy is mindig az idegeire ment. - Ezt Őfelsége fogja eldönteni!

- Egyelőre lehetőségekről beszélünk - túl egyszerű, gondolta magában. - Úgy gondolom az ESB egyetemein is tanítanak olyan jól, mint bárhol máshol a galaxisban.

- Ne... - akart volna felelni valamit az attasé, de Shigemitsu félbeszakította.

- Gondolom nem akarja a vendégünket megsérteni azzal, hogy leszólja az ESB oktatási rendszerét és színvonalát!

- Természetesen nem. Bocsánat - hajolt meg a vendég felé ültében. Shigemitsu visszafordult Luu'thor felé.

- Nos, azt hiszem, ezt tudjuk Önöknek ajánlani biztosítékként és jó szándékunk jeleként.. 

- Természetesen így már jó lesz! - mondta mosolyogva Lex a nagaioknak. - Uralkodónk egy nagyszabású projektet kezdett el, amely az egész galaxis életét megváltoztathatja majd! - a kopasz férfi megnyomott egy gombot a kezében lévő távirányítón, mire egy hatalmas, holografikus tervrajz jelent meg. A terv egy gömb alakú, űrállomást ábrázolt, kísértetiesen emlékeztetve a...

- Ez egy Halálcsillag? - kérdezte döbbenten a nagai nagykövet. Lex arcán elégedett vigyor jelent meg.

- Igen is, meg nem is! - felelte titokzatosan a kopasz. - Ez sokkal több, mint a halálcsillag! Odonit turbolézerrel felszerelt Halálbolygónk gyakorlatilag bármelyik világot meg tudja majd semmisíteni - kezdte el a beszámolót Lex. Kis hatásszünetet tartott, majd folytatta. - Kijavítottuk az előző halálcsillagok konstrukciós hibáit is, és az odonit kristályok által gerjesztett védőpajzsunk gyakorlatilag áthatolhatatlan. Fegyverünk tehát így gyakorlatilag legyőzhetetlen lesz. Nekünk azonban nem a galaxis megfélemlítése a célunk! Annál sokkal több! Uralkodónk a Yuuzhan Vong ősbolygót, a Zonama Sekotot akarja egyszer és mindenkorra megsemmisíteni! És ha azt végrehajtjuk, a Halálbolygót szétszereljük és megsemmisítjük!

A nagaiok a döbbenettől hirtelen szólni sem tudtak. Egyikük egy idős tudós azonban megtörte a csendet.

- Azt mondja, nem a galaxis ellen akarják felhasználni? - kérdezte Lextől.

- Pontosan! Mi nem akarunk egy új polgárháborút, amely szétforgácsolná az erőinket, hanem a Yuuzhan Vong mételytől akarjuk megszabadítani a galaxist! - mondta Lex kimérten, mintha csak az időjárás jelenlegi állapotát osztotta volna meg. - A mi célunk kettős: elpusztítani a Yuuzhan Vongokat és elnyerni a galaxis háláját! - az idős tudós már mindent értett.

- És ezzel az emberek önként akarnak majd csatlakozni az ESB-hez, miután a kormányok tehetetlennek bizonyulnak a Yuuzhan Vong fenyegetéssel szemben! - Lex bólintott.

- Pontosan! Bár Uralkodónknak olyan mindegy, ki csatlakozik és ki nem! Neki egyetlen célja van a Yuuzhan Vongok megsemmisítésén kívül, méghozzá megszabadítani egy másik mételytől a galaxist: a jediktől! - Lex elcsendesedett és várta a nagaiok reakcióját.

Kezd egyre érdekesebbé válni a dolog, gondolta magában Shigemitsu nagykövet, hallgatva Luu'thor szavait. Ha így áll a dolog, abból bizony a hazája is nagyon jól profitálhat: ha azt a híres Halálbolygót egy nagai flotta is kísérné, biztos megértenék szerte a galaxisban, hogy kik is a jófiúk, akik vigyáznak a rendre és a békére. Talán még azt is szó nélkül tűrnék, hogy az ismert galaxis egypár, most is függőségben lévő rendszerét nyíltan annektálják. Ha pedig jó a Császárságnak, akkor hálásak lesznek neki. Ki tudja, talán még a császári családba is beházasodhat, mint tette azt a vén Hondo kancellár lánya. Egy származás és vérvonal nélküli senkiből a birodalom igazi ura lehetne. Ha erre gondolt, rögtön nevethetnékje támadt: a sok, nagy ősökkel bíró család azt enné, amit koncként odavet nekik. Hallotta, hogy odahaza már nagyköveti kinevezése is nagy port kavart, mert megelőzte valamelyik nemesi ház választottját.

- Kissé veszélyesnek hangzik - sápítozott azért a biztonság kedvéért. A diplomácia úgy működik, mint a nők, mondogatták nekik, és eddig jól elboldogult ezzel a tudással. - Honnan tudjuk, hogy nem fordítják ezt ellenünk vagy más ellen?

- Szavunkat adjuk rá - mondta komoly arccal Lex. Gyorsan tanuló típus volt, és azt gondolta, ha a nagaiok ezt olyan nagyra tartják, most majd beérik ennyivel. Hamarabb kell ahhoz felkelnie.

- Ez nagyon ismerősen hangzik - jegyezte meg, és úgy tette, mintha azon gondolkozna, hol is hallotta volna. Szemeit Lexébe mélyesztette, majd felderült az arca. - Hm, megvan már! Gondolom a választ nem kell idéznem rá.

- Szükségtelen - vonta meg a vállát mosolyogva Lex. Itt volt az ideje, hogy az ESB adakozzék kicsit. - Készen állunk bizonyos biztosítékokat felajánlani.

- Például szeretnénk, ha egy nagai fejlesztőcsapat is részt venne a fejlesztésben és az építésben. Annak minden fázisába betekintést és szükséges dokumentációt kapva. A szolgálatba állítás után bizonyos másodlagos rendszereknél kiképzett nagai operátorok és tisztek teljesítenének szolgálatot. Ez azt hiszem, elegendő garancia lenne a számunkra - kapott a szón a nagykövet, mire Luu’thor beleegyezően bólintott és a tárgyalás véget is ért.


Kesh

Távolabb a még mindig dúló csatától a magas démoni alak és fiatal kísérőnője végre befejezték néhány perces, futásnak is beillő erőltetett menetüket. Vestara engedelmesen követte az idegent most is, ugyanúgy, mint néhány órával ezelőtt, amikor amaz egyenesen a támadó Kratheen gyalogság felé indult, hogy aztán olyan tempóban aprítsa őket, láthatóan kiélvezve minden egyes ellenség halálát, amelyet Vestara még egyetlen Sith Nagyúrtól sem látott a Keshen zajló háborúkban.

- Most pedig várunk - tekintett a távolba Krayt, és abba az irányba nézve most már Vestara is ki tudta venni a magányosan közelgő uvakot és lovasát. A lány engedelmesen, végtagjait keresztbe téve ülő pozícióba helyezkedett, miközben kavargó érzéseit és gondolatait próbálta rendbe szedni.

Ugyanolyan volt, mint sok más, ezer és ezer fiatal társa, akik az Erővel bíró Nagyurak, a harcosok kasztjának elitjét alkotó Szablyák és egyszeri Lovagok gyermekeiként egy-egy klán tagjaként részt vettek a Keshen dúló polgárháborúban, amelynek már az elejére is alig emlékezett valaki...

Mégis, Vestara a társainál gyakrabban tekintett a csillagokba, és ábrándozott azon, hogy mi lehet az otthonukon túl, hogy milyen lehet az a millió és millió hasonló bolygót rejtő galaxis, amelyből a regék szerint őseik érkeztek ide... a legtöbb társa azonban kinevette ezért, és Vestara hamar megtanulta, hogy gondolatait megtartsa magának... ennyi fiatal, becsvágyó Sith között életveszélyes volt, ha valakit különcként tartottak számon. 

Mégis, amióta ezzel a nagy hatalmú, idegen Sith Nagyúrral tartott, az volt az érzése, hogy az idegen e tekintetben hasonló hozzá... hogy nem volt véletlen az, hogy Gralleen Nagyúr, talán saját tudtán kívül is, de éppen őt jelölte ki arra, hogy a vendég kíséretébe szegődjön...

Persze volt egy másik lehetőség is. Az, hogy Gralleen egyáltalán nem bízott az idegenben, és olyasvalakit rendelt mellé, akit értéktelennek tartott - akit a legegyszerűbben el lehetett volna veszejteni, hogyha Gralleen Nagyúr úgy dönt, az idegen már túl sokáig élvezte a vendégszeretetüket...

Nos, ha ez így is volt, Nagyuram, vendégünk a csatában megmutatta. hogy számolni kell vele - mosolyodott el magában Vestara. Akár szánt szándékkal, akár az Erő játékának szerencsés folyományaként ő már jó helyen volt - és el volt szánva rá, hogy a legtöbbet hozza ki ebből a rendkívüli helyzetből. 

- Ambíciózus vagy... nagyravágyó. De még nem ismered a Sötét Oldal igazi hatalmát, gyermek... - Vestara felriadt, amikor rádöbbent, hogy ismét elragadta a fantáziája, és az idegen átható tekintettel éppen őt figyeli. Zavartan lehajtotta a fejét és felpattant. 

- Elnézésed kérem, Nagyuram. Nem uralkodtam magamon. 

Az idegen felhorkantott. 

- Uralkodni, magadon... az igazi Sithek másokon uralkodnak! De most hallgass, megérkezett, akire vártunk!

Az eléjük leszálló uvak más volt, mint azok, amelyekkel Krayt a harctéren és a Graallen táborban találkozott. Nagyobb volt, szélesebb szárnyakkal, fején vaskos pikkelyekkel és foltokkal, amelyek akár valamiféle festéktől is származhattak. Egyetlen lovasa, egy egyszerű köpönyegbe öltözött őszülő hajú férfi kimért mozdulattal szállt le róla, majd egy pillanatig a távolból méregette az idegent és fiatal kísérőjét. Aztán közelebb lépett, és letérdelt Krayt előtt.

- Nagy hatalmú Nagyúr, aki a csillagokból érkezett, hogy visszavezesse a galaxisba a Sithek évezredekkel ezelőtt elveszett törzsét, köszöntelek! A nevem Juraad Hilts, az Írástudók vezetője. 

- Én Darth Krayt vagyok! Miért járultál elém? - mennydörögte az idegen. 

- Hogy elvezesselek a bolygó legősibb pontjára, ahol minden elkezdődött ötezer évvel ezelőtt! - felelte Hilts. - Az Írástudók megnyitják a szent templomot a csillagokból érkezett Nagyúr előtt, hogy visszavezethesse népünket a galaxisba! 

Vestara érezte, hogy a vérnyomása egyre emelkedik, ahogyan hatalmába kerítette az izgalom. Nem tudta, hogy az idegen Nagyúr mennyit ért abból, amit az Írástudó mondott, de ő tökéletesen tisztában volt vele, mit jelent ez. Amiről egész eddigi életében csak álmodott, most egyszerre valóra válik... 

Krayt egy pillantást vetett a lányra, mintha belelátott volna a fejének legsötétebb zugaiba is, majd visszafordult az előtte térdelő alakhoz. 

- Legyen hát! De sürget az idő! 

- Kövessetek hát! - hajolt meg még egyszer Hilts, és visszatért az uvakjához. 

Krayt egy pillanatig bizonytalanul a hatalmas gyíkszerű lényt bámulta, majd visszapillantott oda, ahol hajója lebegett - még mindig a csatatér felett.

- Engedd meg, Nagyuram, hogy felajánljam az én uvakomat - fordult most felé Vestara. 

- Legyen hát! - intett Krayt, mire a lány megeresztett egy furcsa, elnyújtott, füttyszerű hangot, és nem sokára újabb szárnyas gyík ereszkedett le melléjük.

- Indulhatunk, Nagyuram - kapaszkodott fel a lényre a fiatal lány. Az Írástudó elvezet minket oda, ahol választ kaphatsz minden kérdésedre, és megismerheted a történetünket...

...

Graallen Nagyúr egy ideig egy kisebb kiszögellésről figyelte, ahogyan a különös idegen egyszerre csak minden előjel nélkül bekapcsolódik a csatába, és klánja oldalán - pontosabban élén - harcolva lemészárolja a Kratheen támadás első hullámát, amelyik túlélte a védművek megtámadását. Már-már elfogta Graallent a féltékenység, ahogyan figyelte, hogy éljenzik saját harcosai váratlan és hívatlan segítőjüket, de ekkor az idegen újabb meglepetést okozott. Hirtelen kivált a harcból, és az ifjú felderítő lánnyal együtt, akit Graallen mellé rendelt, eltávozott a csatatérről... mintha csak eddig puszta szórakozásból mészárolta volna a Kratheeneket. 

Graallen Nagyúr azonban nem véletlenül volt az egyik legbefolyásosabb keshi klán vezetője, azonnal kapcsolt, hogy kiaknázhassa a helyzetet, és olyan parancsot adott, ami nem volt jellemző a Graallen parancsnokokra. 

- Minden egységnek, ellentámadás! Szorítsuk vissza a galád Kratheeneket - azzal fénykardját aktiválva törzskarának és testőrségének tagjaival együtt ő maga is rohamra indult. 

- A Kratheen Lovagokat és Szablyákat öljétek meg! Mindet! - vezényelt saját csapata élére állva, ahogyan a halott Kratheen keshirik holttestein át keresztülgázoltak a lerombolt védműveken és a visszavonuló ellenség után vetették magukat.

Nem sokkal később egy nagy csapat bekerített keshiri mellett haladtak el... a Kratheenek jelvényeit viselő lilás bőrű idegen gyalogosok körül a Graallenek vörös fénykardos fiatal lovagjai álltak. A klán Nagyura végignézett a sarokba szorított harcosokon. Egyetlen Kratheen lovag sem volt köztük. Graallen Nagyúr pár pillanatig gondolkozott, majd odakiáltott nekik: 

- Keshiri harcosok! Kratheen mestereitek elestek, vagy megfutamodtak! Itt a lehetőség, hogy saját kezetekbe vegyétek a sorsotokat! Álljatok át a Graallen-klán oldalára - vagy haljatok meg becsülettel! 

Kisvártatva az első keshiri, egy őrmesteri váll-lapokat viselő robosztus alak kilépett az alakzatból, és letérdelt a villogó fénykarddal várakozó Graallen harcosok előtt. 

- Életemet és hűségemet ezennel a Graallen-klánnak ajánlom! 

Lord Graallen elégedetten figyelte, ahogyan egyre többen tesznek így az ellenséges katonák közül. A győzelme teljes volt. 

...

Távolabb Lord Kratheen döbbenten figyelte, ahogyan győzedelmes hadserege összeomlik. A különös idegen, ami a furcsa alakú hajóval érkezett, a Gralleen csapatok élére állva véres rendet vágott saját gyalogságában, míg a Graallen lovagok túlerejüket kihasználva egyesével végeztek saját hadnagyaival... az áruló, ostoba keshirik pedig tömegével álltak át a Graallenek oldalára, amint parancsnokaik elestek. 

Az idegen hajója még mindig ott lebegett a csatatér felett... Kratheen Nagyúr uvak-lovasai azonban, amelyeket a hajó ellen küldött, nem tértek vissza.

Az elegáns arcvonású, kopasz, tetoválásokkal ékesített nagyúr dühösen ökölbe szorította a kezét... ez nem lehet... ez az idegen keresztülhúzza az összes számítását és évek munkáját teszi tönkre! Kratheennek fogalma sem volt, hogy Lord Graallen, az az áruló pióca honnan szerezte ezt az új harcost. Talán valamelyik távolabbi kontinensről, amelyek létezéséről csak mendemondák keringtek.

Kratheen éles szeme két uvakot vett észre a horizonton, amelyek gyorsan távolodtak a csatatértől... az Erőn keresztül azonnal felismerte az idegen furcsa kisugárzását... és még valakiét. 

- Hilts... - sziszegte dühödten. Gondolhatta volna, hogy a könyvmolyok állnak emögött. Most már biztos volt benne, hogy személyesen kell kezébe vennie az ügyet.

- Vonuljatok vissza a városba! Zárjátok be a kapukat, és öljetek meg minden keshiri családot, akinek a rokonai átálltak a Graallenekhez! - adta ki a parancsot adjutánsának, majd felkapaszkodott saját uvakja hátára... a hatalmas repülő hüllő éles vijjogást hallatott, majd lovasával a hátán felemelkedett a levegőbe. Lord Kratheen a harctértől távolodó két másik uvak és utasai után indult, hogy végre személyesen számoljon le ezzel az idegennel, aki keresztülhúzta a számításait... olyan halála lesz, hogy még azután is könyörögni fog nekem, hogy öljem meg, miután már vagy ötször megtettem - fogadkozott magában Kratheen Nagyúr.


Coruscant

- Köszönöm, hogy rám szánt valamennyit a drága idejéből, admirális - Daala töltött magának a fűszeres, alkoholmentes italból, amit erre az alkalomra adjutánsa előkészített, majd kérdőn a vele szemben ülő, hófehér főtiszti egyenruhát viselő bothanra pillantott. Amaz megrázta ezüstös-fekete sörényét, amely fajának barnás szőrzetű többségétől eltérő megjelenést kölcsönzött neki. 

- Köszönöm, csak teát vagy kávét fogadok el ebben a napszakban, elnök asszony. 

Daala bólintott, és az irodája elmaradhatatlan kellékének számító bárszekrényhez lépett, amely a külső szemlélő számára egy egyszerű, adatlemezek tárolására szolgáló katonai fakknak tűnhetett, tovább erősítve az államfő irodájának pedáns, militarista jellegét. A benne rejlő különböző üvegek azonban megmutatták, hogy ha valamiben új rutint szerzett a nő hivatali ideje kezdete óta, az a vendégfogadás volt. 

- Parancsoljon - tolt oda nem sokkal később egy csészényi forró folyadékot vendégének a nő. - Tudja, admirális, nagy talány maga nekem.

- Csak kimaradok abból, amivel itt Coruscanton oly sokan foglalkoznak szívesen és nagy átéléssel, elnök asszony. - vette el a tehát amaz. - Köszönöm. 

- Pontosan mire is gondol?

- A politikai szócséplésre és hasonlókra... - Nek Bwua'tu, a Szövetség haderejének főparancsnoka belekortyolt a folyadékba. - És igen, asszonyom, tudom, hogy a legritkább esetek közé tartozik, amikor a galaxis legütőképesebb haderejének vezetője nem táplál ilyen ambíciókat... de biztos lehet benne, az én esküm a Szövetség felé megkérdőjelezhetetlen. 

- Igen, éppen ezt akartam megkérdezni, és erre a válaszra is számítottam... - bámult ki elgondolkozva az esti coruscanti forgalom fényeire Daala. - Tudja, néha irigylem magát azért, admirális, hogy kimarad ebből az egészből, és mindennapjait az igazán tisztességes dolgoknak szentelheti...

- Én pedig nagyra tartom magát asszonyom azért, hogy feladta ezt az életmódot és felvállalta azt a felelősséget, ami a politikai vezetéssel jár együtt - viszonozta a dícséretet Bwua'tu, utalva a Jacen Solo bukása utáni időszakra, amikor kettejük közül azért Daala került végül az elnöki székbe, mert a bothan elutasította a felkérést.

- Hallotta, hogy a legújabb holomagazinokban arról pletykálnak, hogy köztünk esetleg van valami... nem teljesen professzionális jellegű kapcsolat is? - pillantott Daala az irodája falán függő kijelzőre, amin gyorsan váltakozva villogtak a legfontosabb galaktikus hírcsatornák anyagairól készített összefoglalók. 

- Ahhoz túl ritkán járok én itt a fővárosban, asszonyom - horkant fel a bothan, ami nála nevetésnek is beillhetett volna. 

- Én is szórakoztatónak találom - fordult vissza az ablak felé Daala. - De térjünk a lényegre. Meg akartam kérdezni, hogy mi a véleménye Cha Niathal visszahelyezéséről a katonai állományba.

- Egy évvel ezelőtt még sokan voltak az állományban, akik nagyon hangosak lettek volna egy ilyen mozzanat után... - meredt a poharára elgondolkodva Bwua'tu. - De a többsége ezeknek a tiszteknek már beadta a lemondását, és most a Fény Hadseregében szolgálnak a jedikkel... 

- De mi az Ön véleménye? 

- Az én véleményem az - folytatta Bwua'tu -, hogy Cha Niathal ambíciózus és kiváló vezetői képességekkel megáldott nő, ugyanúgy, mint Ön, elnök asszony. De túlságosan távol került a haderőtől, politikai ikonná vált, és Ön is ilyen minőségben küldi a Yuuzhan Vong elleni háborúba a galaxis legszélére... ha győzelmet arat, akkor az ön hírnökeként tér vissza, ha véletlenül veszít, vagy elesik a harcban, akkor ön megszabadul egy bizonytalansági tényezőtől... és addig is, amíg nincs itt, Önnek eggyel kevesebb kiszámíthatatlan tényezővel kell szembenéznie. 

Daala megengedett magának egy finom mosolyt. 

- Nem véletlen tartják magáról, admirális, hogy még Kre'feynél is tehetségesebb. 

- Bizonyára alaptalan. Én nem játszottam annyi a Thrawn-szimulátorral, mint Traest - vont vállat amaz ironikusan. - De nem ez volt az egyetlen, amit meg akart kérdezni, igaz?

- Nem - biccentett a nő. - Ön nemrég tért vissza a Peremvidékről, és tudom magáról, hogy mindig egyenes volt velem.

- Ahogyan Ön is... - Bwua'tu hanglejtése csak egy egész kevéssel tért el az eddigitől, de Daalának ennyiből is világos volt, hogy ezt a kijelentését nem szánta teljesen őszintének. 

- Tudni szeretném, hogy mekkorára becsüli a Sithek fenyegetését - folytatta Daala. - A Yuuzhan Vong nem fog tudni még egyszer akkora erőt felvonultatni, hogy ténylegesen fenyegessék a galaxist, az egész kis hajcihőjük csak egy epizód a nagy játékban. De a Hapes óta nem hagy nyugodni a tudat, hogy a Sithek akár katonai erőben is megközelíthetik a Szövetséget. 

Bwua'tu lehajtotta maradék italát, majd kezeit összefonva egy pillanatig mélyen Daala szemébe nézett. Amikor megszólalt, hangja szenvtelen és tárgyilagos volt. 

- Ha most elvonatkoztatunk a filozófiai vitától, amelyet a Sithek és a jedik folytatnak egymással, és tisztán a számokra hagyatkozunk, elnök asszony, akkor azt kell mondjam, a Szövetség érdeke az, hogy minél előbb vége legyen ennek a választási hercehurcának. Kifelé kell figyelnünk, méghozzá sürgősen, mert az ESB előbb-utóbb a fejünkre nő. Már most több hajót tudnak a császáruk egyetlen intésével a határon túlra küldeni mint mi, hiszen a tagrendszereink saját bolygóvédő milíciái e tekintetben mozdíthatatlanok. Mégis, egyelőre nem mozdulnak, nem kezdtek fegyveres terjeszkedésbe a környező rendszerekben, és a Yuuzhan Vong háborús felhívásra sem válaszoltak. Ebből pedig az következik, hogy valami nagyobb szabású tervük van. Ez az egyik, ami aggaszt... 

- És a másik? 

- A másik a tartalékképzés - Bwua'tu szeme összeszűkült. - Elnök asszony, bizonyára ön is tisztában van vele, hogy vannak különböző érdekcsoportok galaxisszerte, akik változásra készülnek, és tartalékokat halmoznak fel... katonai értelemben vett tartalékokat, elsősorban a Magtól távolabb eső rendszerekben. Szövetségen belül és kívül egyaránt. Egy közelgő háborúhoz. Amelyben a Szövetség nagyon könnyen egyedül találhatja magát, az egyedüli államként ilyen központi tartalékok nélkül. És ez az, ami igazán aggaszt engem. 

Daala néhány percig nem szólt egy szót sem. Végül leült a bothannal szemben lévő székre. 

- Bizonyára megérti, admirális, hogy éppen ezért ilyen fontos a választás kimenetele. A tartalékok szempontjából is.

- Hogyne, elnök asszony - biccentett a bothan. - Ön pedig bizonyára megérti, hogy nekem a Szövetség felesküdött tisztjeként mindent meg kell tennem, hogy ez a helyzet minél előbb megváltozzon... a Szövetség javára. Bármi is legyen a választás végkimenetele.

- Természetesen - nyújtott kezet a nő a bothannak. - Köszönöm, hogy elbeszélgethettünk. Remélem, a jövőben gyakrabban lesz alkalmunk erre. 

- Ahogy én is. Elnök asszony - ahogyan Bwua'tu tisztelgett és kiment, Daala megengedett magának néhány percnyi szünetet, és főtiszthez, vagy államfőhöz nem méltó módon kinyújtóztatta tagjait a székben. Az ellenzéki politikusok fejfájást okoztak, és ez rendben is volt, ezért fizették őket. 

De Nek Bwua'tu más volt. Tisztában volt saját képességeivel és azzal, hogy gyakorlatilag ő maga a szövetségi haderő. Legalábbis annak a magnak a kikezdhetetlen képviselője és szószólója, amelyik az elmúlt húsz évben alakult ki, és egy új Szövetség letéteményesének és fenntartójának mondhatta magát - és amelyik a mai napig a legrugalmasabb, legnagyobb és leghatékonyabb mobil katonai erőt képviselte a galaxisban. Akinek az oldalán állt Nek Bwua'tu és tisztikara, az volt maga a Szövetség.

És az admirális nagyon jól tudta ezt, és éppen ezért nem állt senkinek az oldalán. 

De Daala abban is bizonyos volt, hogy ez hamarosan megváltozik. A választások után, akármi is lesz az eredmény, a bothannak színt kell vallania... Daala pedig nem volt benne biztos, hogy megfelelően felkészült-e arra az esetre, ha az admirális választása esetleg nem az ő oldalára esik... és ez jóllehet még jobban zavarta, mint akármilyen, a választások kimenetelével kapcsolatos százalékos előrejelzés.

...

Leia engedélyezett magának és férjének néhány másodpercet, mielőtt az újabb delegáció megérkezik... Han keze tapasztalt, évtizedes rutinnal fonódott rá a nő tarkójára, és masszírozni kezdte azokon a pontokon, ahol még az Erő révén történő meditációs és izomlazító technikák sem helyettesíthették azt az érintést, amely egyedül és utánozhatatlanul az öreg koréliai pilótáé volt már évtizedek óta, és amelytől Leia először nyugodt, ellazult állapotba került, mintha régi, alderaani otthonának egyik parkjában, a fűben feküdt volna... másodszor pedig, nos...

- Hidd el, űrkalóz, én is jobban örülnék neki, ha öt percnél több szabadidőnk lenne most... - nyúlt hátra Leia és egyik kezét végigfuttatta a férfi mellkasán, hastájékán, és így tovább. - De ez nem várhat. Talán a legfontosabb az összes közül.

- Értem én - színlelt cinikus fintorgást Han. - Először a jediknek, aztán az őrült birodalmi admirális banyának, most pedig a szőrmók duónak tartozom köszönettel azért, hogy megint egyedül alhatok.

- Mondod ezt pont te, aki ki tudja, hány estét töltöttél a te szőrmók barátaiddal ennél sokkal kevésbé... civilizált körülmények között - vetett hátra egy mosolyt Leia körülpillantva az apró, de ízlésesen berendezett apartmanban, mely átmeneti otthonuknak szolgált, miközben egyikük sem hagyta abba éppen aktuális kézimunkáját.

- Legalább annyira ismersz, mint amennyire jól nézel ki ma este, hercegnő... - próbálta nyaktól lefelé is megmasszírozni feleségét Han Solo, amikor az ajtónál megszólalt a vendég érkezését jelző hang. 

- Én mondom, akármi van, ma éjjel még elsütök... valamit - morogta a volt csempész, és elfoglalta eredeti helyét a kanapé másik felén. Leia kérdő tekintettel meredt rá. 

- Ha ilyen jó szórakozás, akár maradhatok is, nem? - vigyorodott el Han. 

Leia elmosolyodott és megvonta a vállát, majd az ajtó felé fordult. 

- Tessék, szabad!

Hannak egy dologban igaza volt... az ajtón egy magas, díszes vállövet viselő szőrös idegen, és egy kisebb, kék köpönyeges, öltözködésében kissé talán Leia szerényebb vagyonú (nem sok ilyen volt) alderaani barátaira hajazó másik szőrös idegen lépett be. 

- Releqi, Triebakk szenátor, gyertek be - üdvözölte Leia a diplomatikus és az őszinte mosoly fele-fele arányú keverékével régi barátait - akik most a Szabad Szövetség frakciójának vezetőségét alkották. 

A caamasi és a vuki meghajoltak (utóbbi úgy is maradt, hogy elférjen), majd Releqi Ak'la megköszörülte a torkát. 

- Örülök, hogy újra itt látunk Coruscanton, Leia Organa Solo. 

- Kérlek, enyém a megtiszteltetés. És nyugodtan tegeződjünk - Leia rádöbbent, hogy valójában nagyjából egyidősek lehetnek a caamasival. - Jó barátságban voltam az apáddal. 

- Igen, sokat mesélt... a közös munkátokról - biccentett Releqi. Az apja, Elegos A'kla az Új Köztársaság egyik legmegbecsültebb diplomatájának számított. Az öreg, békés természetű caamasi mindig kitartott elvei mellett, mindig arra törekedett, hogy vérontás nélkül oldjon meg konfliktusokat... még arra is vállalkozott több, mint húsz évvel korábban, hogy a galaxisba beözönlő Yuuzhan Vong inváziós erőket meglátogassa tárgyalási szándékkal - ami végül a vesztét okozta. 

- Most azonban már kicsit más időket élünk, nemde? - mosolyodott el ismét Leia, rutinosan belevágva a közepébe. - Azonos a célunk, a Szövetséget fenyegető széthúzás és önkényuralom visszavetése, és a külső fenyegetések elleni fellépés, mint például a Sithek új Birodalma - Triebakk itt egyetértően vakkantott. - Ugyanazt akarjuk, és mégis, kicsit másik táborban állunk. Ezért jöttetek el hozzánk.

- Jól látod a helyzetet, Leia - hunyorított egyetértően A'kla szenátor. - Meg kell értened, hogy sokakat meglepett a döntésed, amikor az alderaaniakhoz csatlakoztál. Még úgy is, hogy mindannyian ismerjük, mennyi szállal kötődsz ahhoz a bolygóhoz...

- Mire gondolsz? - vonta össze a szemöldökét Leia. - Miért is lenne bármi probléma az alderaaniakkal? 

- Az a helyzet... - fonta össze a karjait Releqi -, hogy sokak szerint az alderaaniak ma már eltávolodtak attól a kultúrától, amelyek Bail, a kortársai, és Cal Omas képviseltek. Vannak bizonyos... sztereotípiák velük kapcsolatban. A gazdasági hatalommal kapcsolatban, például. És akkor még nem is beszéltünk a Birodalommal kapcsolatos igencsak radikális álláspontjukról, és arról, hogy ma már gyakorlatilag alig képviseltetik magukat az államapparátusban. 

- Ellentétben veletek, kedves szenátor - szúrta közbe Han rosszmájúan - Veletek, akik látszólag tiltakoznak Daala üzelmei ellen, de valójában ott ültök az összes minisztériumban, hivatalban, szenátori küldöttségben... és felveszitek az ezzel járó zsíros fizetést. 

- Han, kérlek - vette elő az évtizedek során több ezerszer alkalmazott hangját és gesztusát Leia, de látványosan nem mondott ellent a férjének.

- Releqi... - folytatta Leia - Ne haragudj, de én még mindig nem értem, hogy pontosan mi a probléma az alderaaniakkal. Ezek az emberek a barátaim, és megkértek, hogy térjek vissza a politikába... és azok után, ami történt a Hapesen... nem mondhattam nemet.

Triebakk kérdőn vakkantott. 

- Hogy akkor is visszatértem volna-e, ha a Szabad Szövetségtől kapok felkérést? - gondolkozott el Leia. - Azt hiszem, igen. De hát tőletek nem kaptam, ugyebár - villantotta meg diplomatikus mosolyát. Han alig bírta leplezni a nevetését.

- Még nem késő meggondolni - A'kla mosolya most már sokkal kevésbé volt őszinte. A szobában mindenki tökéletesen tisztában volt vele, hogy Leia bármelyik párt jelöltjeként csakis és kizárólag államfőjelöltként jöhetett szóba, más poszton nem. Ez pedig pontosan az a pozíció volt, amelyet most Releqi A'kla töltött be a frakcióban. - Talán megegyezésre juthatunk... 

- Már elígérkeztem, Releqi - biccentett Leia. - Persze ha együttműködésben gondolkoztok, egy közös jelölttel, közös listával... nos, ez igen előnyös lenne, és növelné az esélyeinket. 

- Amely esetben természetesen a nagyobbik frakciónak kellene adnia az államfőjelöltet - mosolyodott el most Releqi. 

- Én ezt nem feltétlenül így látom - viszonozta a mosolyt Leia. Han és Triebakk fintorogva néztek egymásra. A két nő közti légkör kezdett kissé kihűlni. - A Demokratikus Koalíció támogatottsága folyamatosan növekszik. Ki tudja, egy-két hét múlva már mást mutatnak a számok. Ha pusztán a jelenlegi támogatottság alapján állapodunk meg, ki tudja, nem csalódik-e a végén valamelyikünk nagyobbat? 

- Leia, minden tiszteletem a tiéd, de gondold át, mit beszélsz - hajtotta meg magát enyhén a caamasi tenyereit összeillesztve, jelezve, hogy elérkezett kultúrájának arra a határára, ahol az ilyen mértékű konfrontáció már sértésnek számít. - A Szabad Szövetség az ellenzék legerősebb ereje. A DK pedig csak, már megbocsáss... egy kis rétegpárt. Méghozzá egy jól definiálható rétegé. 

- Amit továbbra sem értek - tárta szét a karjait Leia. - Én is hallottam az ESZM maszlagját, de ez akkora ostobaság, hogy még Palpatine idejéből sem emlékszem ilyesmire... mi baja van itt mindenkinek az alderaaniakkal?

- Leia... egyszerűen más időket élünk... - sóhajtott fel Releqi, majd Triebakk szúrós pillantását elértve hozzátette. - Ne érts félre, nekem személy szerint természetesen semmi bajom az alderaaniakkal. Vannak alderaani barátaim...

- Háth ehz... - Han jó szokásához híven forgatta a szemeit. 

- Releqi - Leia mélyen belenézett a caamasi szemeibe, még egy kicsit az Erőt is felhasználta, bár ez általában meggyőződésével ellentétes volt, legalábbis a Templom falain kívül, hogy nyomatékot adjon a szavainak. - Én nem egy elszigetelt réteg jelöltje vagyok. Nem azért tértem vissza, mert egyesek fizettek nekem, vagy ilyesmi. Hallottam a pletykákat, és meg kell mondjam, nagyon viccesek. És azt is hallottam, hogy nem csak G'Sil és Daala köreiben pletykálják őket. 

A'kla kényelmetlen pillantást vetett Triebakkra, de hallgatott. 

- A Demokratikus Koalíció, ha rajtam múlik, márpedig rajtam múlik... - folytatta Leia. - Ugyanolyan nyitott és szabad gondolkozású párt lesz, mint a tiétek. Ugyanúgy nyitni fog a galaxis minden gondolkodó lénye felé, akik szabadságra vágynak. Természetes következmény, hogy mindketten profitálhatnánk az együttműködésből, de csak, mint egyenlő felek. Ha ezt a Szabad Szövetség nem tudja elfogadni, akkor nincs miről tárgyalnunk. 

Releqi néhány pillanatig némán meredt maga elé, majd felsóhajtott. 

- Mindig van második opció, Leia... ha csak megfontolnád a frakcióvezetői posztot nálunk... 

Triebakk tiltakozva felbődült. A Szabad Szövetség frakcióvezetője évek óta a calamari Gron Marrabb volt, akit Releqi meg sem hívott erre a találkára.

- Köszönöm - biccentett Leia a vuki felé. - És neked is, Releqi, de nem fontolok meg semmit. Csak egyenlő felekként tárgyalhatunk a frakcióink közti együttműködésről, egyelőre nyitva hagyva a közös államfőjelölt kérdését. 

- Ez esetben, Leia... - állt fel a caamasi. - Sok sikert kívánok nektek a kampány finiséhez. 

- Én is - Leia lenyelte a képződő gombócot a torkában és kezet fogott a caamasival. Vuki társa, akik hosszú ideje a Kashyyyk szenátoraként mindig is a jedik mellett állt, bocsánatkérő vakkantások közepette ölelte meg a nőt és Hant is, majd csatlakozott a távozó Releqihez.

- Hát ez... ez gyorsabban ment, mint gondoltam - heveredett vissza fáradtan Leia a kanapéra. - Nem gondoltam volna, hogy ennyire megfertőzte őket is a... a bürokrácia vonzása. 

- Azért talán nem mindenkit - ült mellé csibészes vigyorral az arcán Han, miközben aktiválta az apartman ajtajának biztonsági zárját. - Nézd a jó oldalát, Fenség... marad időnk másra is... 

Leia elmosolyodott. Talán tényleg itt volt az ideje, hogy engedélyezzen magának egy lazább estét…


Közlemények

[Nyilvános Holonet csatorna üzenet]

Az Erősebb Szövetségért Mozgalom Közleménye

Szövetség polgárai!

A szeretett Szövetségünk jólétét és békéjét veszélyeztető események szomorúsággal töltik el a szívünket. A megbukott Új Köztársaság egyes egykori vezetői újra a hatalom megragadására készülnek, hogy a Yuuzhan Vong háborúk óta elért eredményeket megszüntessék, és újra saját infantilis idealizmusuk képére formálják jóléti államunkat! Leia Organa Solo, a DKK elnökjelöltje "menekülteknek" nevezett bevándorlókat engedne határainkon belülre élősködni, és saját vagyonunkat osztaná szét a peremvidék semmirekellői között. Ezt felelős politikusok és állampolgárok nem tűrhetik!

Hazánknak saját magáért kell kiállnia, nem naplopó peremvidéki rendszerek mellett. Egyszer ez a politika már Coruscant pusztulását hozta a Vong idején! Ezért minden Mozgalmunkkal és a Szövetség igaz ügyével szimpatizáló frakciót meghívunk Balmorrára, politikáink egyeztetésére! Szimpatizánsainknak pedig azt üzenjük, ne fáradjanak, rendületlenül küzdjenek tovább, hogy a Szövetség érdekeit valóban képviselő erők kerüljenek ki ebből a választási harcból győztesen! Válaszút elé érkeztünk: megalkuvás, vagy a dicsőség helyreállítása!

Külön elveszünk, együtt fennmaradunk!

G'vli G'Sil pártelnök , Ederlathh Pallopides elnökjelölt


-- Vége a XXVIII. Fejezet 1. részének --



Comments