EGB Könyv‎ > ‎

XXVI/2

Huszonhatodik Fejezet

Második Rész

Coruscant

- Nézzék uraim, itt az ideje, hogy nyílt lapokkal játsszunk - Daala szokásához híven kezével az asztalt támasztva, állva próbált nyomatékot adni mondanivalójának, miközben ép szemével az elnöki fogadóiroda vendégeknek fenntartott székeiben helyet foglaló birodalmi egyenruhás férfiakat szemlélte. Örült volna, hogy ha Lecersent sikerül előkeríteni az Ismeretlen Vidékről, mire ez a találkozó létrejön, de a gyorsan változó választási kampány miatt nem várhatott tovább - ahogyan annak is örült volna, hogy ha máshol kerül sor erre a beszélgetésre, és nem kell az éjszaka leple alatt szinte átcsempésztetnie polneyei testőreivel a vendégeket a siklójukat rejtő dokkból a fogadóirodába, kockáztatva ezzel azt, hogy egy fülelő, élesebb szemű riporternek vagy jedinek szemet szúrnak az új vendégek. De ebben a helyzetben nem hagyhatta el Coruscantot, hasonlóan ahhoz, amikor hónapokkal ezelőtt személyesen utazott arra a bolygóra lenyugtatni a kedélyeket, amelynek vezetői most itt ültek vele szemben.

Dorvan a bejárat mellett foglalt helyet, egy magas, deltás polneyei klón társaságában, aki hivatalosan a vendégek biztonságára felügyelt és mindenhová elkísérte őket, de komor tekintetét elnézve Daala személyi testőrének is elmehetett volna. Vagy talán az is volt.

- A maguk kis akciója a Konföderáció felbőszítésére és a kiugrási kísérletük nagy kárt okozott nekünk korábban - folytatta Daala tárgyilagosan. - Azonban mindez semmi ahhoz képest, amit önök és mi egyaránt el fogunk szenvedni, kivétel nélkül, hogyha az ellenzéki koalíció nyeri meg a választást. Számos olyan frakció van, akik nem látnának szívesen olyanokat, mint én, vagy önök, nem hogy kormányzati pozícióban, de még szövetségi állampolgárként sem. Éppen ezért itt az ideje, hogy félretegyük az ellentéteinket, és együttműködjünk. Mindannyian. 

- Kifogyhatott a szövetségesekből, admirális asszony, hogyha hozzánk fordul - mosolyodott el diplomatikusan a vendégek vezetője, aki középen foglalt helyet. Az elegáns, főtiszti egyenruhát viselő, őszülő halántékú tapani nemes keresztbefonta ujjait. - Mindazonáltal igaza van. Mi is tisztában vagyunk vele, hogy egy volt Lázadók által igazgatott Szövetségben a Cosrának legalább annyira nem lenne helye, mint önnek, a klón barátainak - biccentett a polneyei felé -, vagy éppen egyéb üzletfeleinek. Viszont az együttműködésünknek feltételei vannak.

Daala lenyelte kitörni készülő indulatait. A vendégeinek olyasmije volt, amit hosszas tárgyalások után sem tudott megszerezni a szövetségi szervektől; pénze és kiterjedt hírszerző hálózata. Márpedig a Yuuzhan Vong és a Sith fenyegetés adta marketing-lehetőség önmagukban jók voltak, de nem elegendőek. Az Egységes Galaktikának több pénzre és megbízható információs forrásokra volt szüksége. Így Daalának nem volt más választása, mint hogy együttműködést ajánljon azoknak, akiket eddig a háttérbe szorított: a Cosrának. 

Még akkor is, ha ez azzal járt, hogy némiképpen ki kellett elégítenie Cortez nagyzási mániáját. 

- Biztos vagyok benne, hogy meg tudunk állapodni, admirális - használta először a férfi felvett rangját, aki elégedett arcizom-rándulással jelezte, egy kis tiszteletért cserébe sok mindenre hajlandó. 

- Mindenekelőtt ahhoz, hogy a háttérből, a Cosra név említése nélkül tudjuk támogatni a pártját, megfelelő pozíciókra van szükségünk a jelenlegi szervezetben - folytatta a cosrai főparancsnok, és a mellette ülő arisztokratikus kinézetű alakra pillantott. - Ulrich Ivor barátom a konföderációs időkben a legnagyobb iparvállalatunk igazgatója volt. Bár az eredeti struktúrát nem tarthatjuk meg, úgy vélem, az Újjáépítési Hatóság és az állami erőforrások, amelyekkel rendelkezik, megfelelőek lehetnek. 

Daala bólintott, mérlegelve a lehetőségeket, miközben Cortez folytatta, a másik oldalon ülő fiatalabb, marcona alakra pillantva.

- Emellett szükségünk van egy új szövetségi szervre, amelybe beilleszthetjük eddigi hírszerzési hálónkat és kapcsolatainkat. Mivel a titkosszolgálatában nem bízik, ezért a mi szakértelmünkkel és a polneyeiak állományával egy ilyen új szervezet független kell, hogy legyen. Tiebolt ezredes alkalmas a feladatra. 

Daala ismét bólintott. Tudta, hogy a polneyeiak nem fognak örülni, ha egy cosrait tesz a nyakukba ismét, de szándékában állt megtartani személyes védelmére egy külön alakulatot. A többiek pedig legalább szemmel tartják majd ezt a Tieboltot - belülről. 

- Végezetül harmadikként szükségünk van egy pozícióra a pártjukban - folytatta negyedik társára, egy középkorú, az admirálishoz hasonló, vékony, arisztokratikus szakállt viselő, már a sokadik kesselijét kortyolgató alakra pillantva Cortez. - Il-Raz kormányzó össze tudná fogni a pártszervezetet és hatékonyabbá tenni a működést. 

Daalának ez tetszett a legkevésbé, de el kellett fogadnia. Camillo Il-Raz ránézésre a volt főadmirális és propagandista, Ishin Il-Raz leszármazottja lehetett. Daala sokkal szívesebben látott volna egy idegent az Egységes Galaktika frakcióvezetői posztján, ráadásul ez az alak - aki elődjéhez hasonlóan meglehetősen perverz képet vágott úgy általában mindenre, amikor levetkőzte hivatalos diplomatikus maszkját - leginkább olyasvalakinek tűnt, aki G'Sil és a Pallopides-ribanc társaságában érezte volna jól magát. De ahhoz, hogy a cosrai pénzek eljussanak az Egységes Galaktika pénztárába, amire igencsak nagy szükség volt, bele kellett mennie az alkuba.

- Végezetül pedig, admirális asszony - folytatta Cortez láthatóan elégedetten - egy dolgot kérek most, és még kettőt később. Először is szeretném, ha a cosrai katonai hagyománynak helyet tudna biztosítani a Szövetségi Flottában.

- Gondoltam, hogy saját magának is szeretne valami pozíciót - biccentett Daala. 

- Másodszor, amint lehetségessé válik, kiemelt szerepet kérünk a Cosrának a politikai és gazdasági életben - folytatta a megjegyzést figyelmen kívül hagyva Cortez. - Itt az idő, hogy kitörjünk az elszigeteltségből. És még egy dolog... 

Daala szeme összeszűkült, ahogyan ráérzett, mi maradt ki Cortez felsorolásából. 

- Adja vissza az Emperort, admirális asszony - Cortez látható elégedettséggel tette fel a pontot a listája végére. 

Az eddig csendben szemlélődő Dorvan most köhintéssel jelezte, hogy mondanivalója van.

- Elnök asszony, ha a választások előtt ilyen kevéssel ekkora horderejű személycseréket és szervezeti átalakítást jelent be, akkor bizonyosan befolyásolással fogják megvádolni. Arról nem is beszélve, hogy így Cortez úr... kollégái rögtön a figyelem középpontjába kerülnek. 

- Nem kell tudniuk, melyik bolygóról származunk - vont vállat Cortez. - És éppen ez az ajánlat lényege, admirális asszony. Vagy együtt győzünk, vagy együtt bukunk. Máshogy nem megy. 

- Nem mintha a Konföderáció ne kezdene azonnal híreket terjeszteni, hogy ha ezt meglépi, asszonyom - jegyezte meg továbbra is szkeptikusan Dorvan. 

- Phennir elveszítette a szavahihetőségét a szememben - rázta meg a fejét Daala. - A Konföderáció még a saját vezérbolygóját sem volt képes megvédeni a Sithektől. Nem hiszem, hogy bárki is komolyan venné őket ezek után. Dorvan, jogi értelemben van akadálya a kinevezéseknek?

A titkár nemet intett a fejével. 

- A végrehajtói jogkörök teljes eljárási lehetőséget biztosítanak az átmeneti időszakban is, amennyiben veszélyhelyzet áll fenn. Azzal a kikötéssel természetesen, hogy a választások után az új Szenátusnak meg kell erősítenie minden, ily módon kinevezett tisztségviselőt a posztján. - sorolta a részleteket Dorvan.

- Ami valószínűleg így is, úgy is megtörténik majd - biccentett Daala, és visszafordult a cosraiak felé. 

- Haladéktalanul intézkedem a kinevezésekről, uraim. Lássunk munkához, és ez alkalommal próbáljunk meg együttműködni. Mindannyiunk érdekében. 

- Mindannyiunk érdekében, asszonyom - állt fel Cortez, és elfogadta Daala felkínált kéznyújtását. A Cosra-Coruscant paktum megköttetett...


Ramakaz

Az aknákból meglepően sok működött ahhoz képest, hogy már itt lebegtek a semmiben negyven-ötven éve, és átvészeltek vélhetően egy, vagy több összeütközést is a Yuuzhan Vonggal. És ráadásul nem csak, hogy sok működött belőlük, de azok meglepően okosak is voltak. 

Jagged Fel elmorzsolt még néhány káromkodást azzal kapcsolatban, hogy mennyire szeretett, tényleg, mennyire olthatatlanul imádott bogarakkal együtt repülni, majd komplikált orsóba vitte a TIE Interceptor alakját idéző vadászgépét. A "csuklyásvadászként" is ismert karcsú chiss gép pilótafülkéje valóban a birodalmi vadászok klasszikus gömbjére emlékeztetett, a hagyományos, beépített ionhajtóművek helyett azonban egy nagyobb, négyszögletű blokk állt ki a gömb hátulján, a kötelékvadászokénál nagyobb teljesítményt biztosítva. A négy csapott vezérsík pedig a régi típusú szolárpanelek helyett ívelt alakú volt, csúcsán a chissek által előszeretettel használt, nagy energiájú, kékes plazmatölteteket tüzelő "mézerekkel". A vadászgép a kormánymozdulatot követve elnyújtott orsót írt le, és átsiklott az aknák újabb alattomosan villogó csoportja alatt, miközben lövedékeivel megsemmisített kettőt az apró, három méter átmérőjű gömbök közül, amelyek gépe felé fordították miniatűr lézerágyúikat... a harmadik, vörösen villogó állapotjelzőkkel harckészültséget jelző gömb útjára engedett egy vörös nyalábot, ami telibe találta a Jagged formációjától balra haladó apró, tűszerű gépek egyikét. 

- Mondja meg még egyszer a bogarainak - kiabált Jag idegesen az overalljának ujjára erősített kézi kommunikátorba - , hogy ha nem tartják magukat az alakzathoz, hanem össze-vissza repkednek, akkor nem tudunk utat nyitni nekik! És ráadásul útban is lesznek!

- Nerren tudomásul veszi és nyugtázza - hangzott fel a komban a Fel chiss vadászaitól jobbra haladó négy jedi StealthX egyikéből Raynar Thul válasza. A hagyományos kommunikációs berendezésekkel nem rendelkező jedi lopakodók pilótáit idő és jobb ötlet híján kis hatótávolságú kézi komokkal szerelték fel a Kéz flottájának technikusai, így aztán a kommunikáció minősége messze állt a tökéletestől a vegyes alakzat tagjai között - arról nem is beszélve, hogy a Killik vadászokkal eleve nem lehetett hagyományos módon kommunikálni, kizárólag úgy, ha az üzeneteket a Jag számára a bogarakkal talán túlságosan is bensőséges kapcsolatot ápoló jedi, Raynar továbbította nekik a telepatikus kapcson keresztül, melynek ő is részese volt. 

- De tudnia kell, Fel parancsnok, hogy Nerren számára elfogadható, ha a Kolónia néhány tagja feláldozza magát, hogy társaik, és mi magunk is biztonságosabban jussunk el a bázisig. 

Újabb robbanás jelezte a bal oldalon, hogy Nerren ma tényleg nagyon önfeláldozó hangulatban van - vagy csak nem tudnak rendesen repülni ezek a kitinpáncélosok, gondolta magában Jag. 

- Újabb hullám érkesszik... essz már az utolsszó! - ez a jedi osztag parancsnokának, a barabel Tesar Sabatye-nek a hangja volt. A vadászok további kitérő manővereket végeztek, miközben előttük egyre nőtt a bázis sokágú, dokkolókarmokkal tűzdelt alakja. 

- Ha most régimódi akarnék lenni, elfüttyenteném, hogy ez mekkora... - jegyezte meg a komvonalon a jedi különítmény koréliai tagja, Jazz. 

- Figyeljetek inkább az aknákra... újabb hullám közeledik, kitérés! - Jag újabb komplikált manőverbe irányította a vadászgépet, miközben fél szemével a többi szakasz gépeinek állapotát figyelte radarján. 

- Charric 3, kitérő manőver, túl közel kerültél azokhoz a nyomkövetőkhöz! - Az aknák néhány esetben egészen újnak tűntek, mintha a Yuuzhan Vonggal való összeütközés óta a hely életben maradt karbantartói újakat is csatarendbe állítottak volna, kipótlandó a harcok során keletkezett „réseket” a védelmi hálón. Mások viszont különösen idegesítőnek bizonyultak… néhány közülük hatalmas, sikló méretű sötét tömegként, aktiválatlan állapotjelző fényekkel lebegett a semmiben, és csak szimplán útban voltak - vélhetően a nagyobb hajók ellen szánták őket -, míg mások apró piramis, vagy gömb alakú törzsükön lövegtornyokat hordoztak, amelyek forró plazmalövedékeket eregettek a közel kerülő vadászgépek irányába - és voltak olyanok is, amelyek apró ionhajtóműveiket használva a vadászok nyomába szegődtek, hogy aztán a megfelelő távolságban aktiválódjon a közelségi gyújtójuk...

- Charric 3 kitér… várj csak... neeee! - elhaló kiáltás, és egy felvillanó tűzgömb jelezte, hogy az egyik ilyen akna éppen célba talált. Jag sóhajtva konstatálta, hogy ezt a bevetést sem ússza meg régi bajtársak elveszítése nélkül, de nem hagyhatta, hogy ez kizökkentse a koncentrációból. 

- Átértünk... - néhány pillanat múlva valóban kihunytak panelján a veszélyt jelentő aknákat jelző riadófények és vörös pontok. - Irány a hangár! 

Egy hatalmas, a Halálcsillag egyenlítői dokkolórendszerének méreteivel vetélkedő szögletes nyílás felé tartottak, amelynek oldalán egy-egy kósza felvillanás jelezte, hogy a szigetelőmező még úgy-ahogy működik, amely elválasztotta az űr hideg vákuumát a benti szintektől, de aktív védőpajzsra már nem kell számítani, aminek esetleg nekiütközhetnek - éppen emiatt választották ezt a hangárt. 

- Minden egységnek, dokkoljanak a kijelölt négyszögekben - osztotta ki az utasításokat gép repulzor-hajtóműveit finoman irányba állítva Jag, míg a chiss vadászgép menetből kecses lebegésbe ment át néhány poros ládától nem messze. Odébb a Kéz különítményének többi chiss egysége is így tett, míg a birodalmi hajók egyikéről érkezett Preybird nehézvadászok és a jedik StealthX-ei leszállótalpakat eresztettek. A Killik tű-vadászok merőlegesen szálltak le, amitől a hangár hamarosan úgy nézett ki, mintha valaki két-három méter magas, sziklaképződményekre emlékeztető tornyokkal szórta volna tele a fémpadlót. 

Jag fejcsóválva nézett végig a vegyes társaságon. A Kézhez tartozó chiss és rohamosztagos kommandósok, akiket kifejezetten erre a misszióra választott ki, fegyelmezetten várták a további parancsokat, de így is bizalmatlan pillantásokat vetettek a Killik gépekből előrajzó egy-két méteres rovarokra, akik elsősorban a négy jedi közül az egyik, a finoman szólva is furcsa, eltorzult arcú Raynar Thul körül rajzottak. 

- Alkossunk vegyes csapatokat - fordult Jag a hozzájuk közeledő barabelhez, Tesarhoz. - Aki elsőként ér valami irányítóteremhez hasonlító helyre, értesíti a többieket. Csapatonként egy osztag kommandós tőlem, egy lovag maguktól, és nem tudom… annyi bogár, amennyi négy felé szétosztható. - biccentett a fejével a kitinpáncélos sokaság felé. 

- Rendben. Asszért gondoszkodjon róla, hogy a katonái kösszül szenki se mosszt akarjon elégtételt venni a korábbi háborújukon - öltötte ki villás nyelvét a hüllő. 

- Hogyne, ahogyan én is ezt kérem önöktől a bogarakkal kapcsolatban... - biccentett Jag. - És őt… - intett fejével Raynar felé. - Ossza az én csapatomba.

- Nem bísszik benne - csóválta a fejét Tesar. 

- Szerintem maga sem - intett türelmetlenül Jag. - De mindegy is. Siessünk! A többi flotta is hamarosan itt lesz!


Nagi

Phennir az ilyenkor szokásos, feszes, de mégis órákig megtartható vigyázzállásban, enyhén leszegett fejjel hallgatta a kitüntetettek felsorolását, miközben az élet és a galaktikus politika faramuci fordulatain töprengett. Rövid látogatása alatt tanúja volt annak, milyen változatosan öltözködnek és milyen hagyománytisztelők a nagaiok, hogy milyen változatosan tudnak hatalmas, zöld, lázongó tofokat lelőni, feldarabolni és lebombázni, és hogy ha egymás mellé állít az ember egy nagait és egy chisst, akkor mennyire hasonlítanak egymásra.

Éppen csak azzal nem jutott előre egyetlen lépésnyit sem, amiért eredetileg érkezett... de a jó vadászpilóta akkor és ott ragadja meg az első lehetőséget, amikor és ahol alkalma van...

- Még csak a nevemet sem jegyezte meg rendesen... - lépett vissza Delpin admirális a férfi mellé a sorban, miközben a ceremónia folytatódott. 

- Az első kitüntetés, amit a Konföderáció szolgálatában kivívtál, kedvesem, és reméljük, nem az utolsó - jegyezte meg Phennir anélkül, hogy a nőre nézett volna. Majd néhány pillanattal később, amikor újra felharsant valamiféle zene, és a hallgatóság mozgolódni kezdett, váratlanul sarkon fordult, szeme sarkából észrevéve a felé igyekvő díszes köntösű nagait. 

- Admirális drága, tartsa fel nekem azt a cirkuszi kowakot egy pár perce... - fordította finoman a közelgő Torinaga útjába Delpint Phennir, majd átvágott a buzgón kapcsolatépítő nagai tömegen egyenesen a Harmadik Birodalom küldöttsége irányába.

- Brodrig úr! - két fekete egyenruhás testőr megfordult, hogy Phennir útjába lépjen, akit kissé lemaradva követtek saját és kirendelt nagai testőrei. 

- Elnézést... de... - kezdte volna az egyik testőr, de Phennir rá sem hederített. 

- Brodrig úr - a Harmadik Birodalom vezetője megfordult, és lassú, kérdő pillantást vetett Phennirre. 

Gyerünk már, gondolta amaz. Igazán nincs időnk itt udvariaskodni, amikor odahaza ég a ház, nemde. 

- Megragadnám az alkalmat, amíg vendéglátóink előkészítik a következő roppant izgalmas programot - lépett egyenesen Phennir Brodrig elé, már amennyire a testőrök engedték -,  hogy meginvitáljam egy… ő... kávéra. Mondjuk itt, valamelyik erkélyen. Mondjuk a következő két percen belül.

- Mondjuk fél óránk van - bólintott a Vezér. Azzal sietve az egyik félreeső asztalkához lépett. Félreparancsolta a fal melletti székeken ülő díszes társaságot, s egyik ülőalkalmatosságot az asztal mellé helyezte. Egyik testőre a másik széket is átköltöztette. 

Brodrig elhajtotta a testőreit maga mellől, jóval hallótávolságon kívülre, s türelmetlenül intett a másik államfőnek, hogy foglaljon helyet. Phennirt kissé meglepte a másik sietős gyakorlatiassága. Igen sürgős lehetett neki valami, valahol egészen másutt, de mégsem annyira, hogy faképnél hagyja őt.

- Örülök, hogy végre sikerült találkoznunk - mondta Phennir.

- Szintúgy - bólintott Brodrig. - Nem fognak lehallgatni minket - bökte ki gyorsan, mielőtt Phennir akadékoskodhatott volna a helyszín biztonságáról. Nem épp egy szokványos diplomáciai tárgyalás, az biztos.

- Ez itt - mutatott a Vezér a karján ékeskedő karperecre - egy zavarókészülék. Kis helyen védve vagyunk. 

Phennir felhúzta a szemöldökét, s vállat vont. 

- Rendben van - mondta végül. - Akkor tehát belekezdhetünk, nemde? - mosolyodott el, s kissé bosszúsan meredt az üres asztallapra, amin semmiféle tea nem gőzölgött, tekintve, hogy valahányszor megközelítette őket egy-egy szolga a tárcával, Brodrig nyersen elhessegette a közelből. Phennir remélte, hamar túl lesz a dolgon.

- Van egy ajánlatom magának - Phennir mellőzte a bizalmaskodónak tűnő közelebb hajolást, abból kiindulva, hogy Brodrig számára valószínűleg ugyanolyan fontos titokban tartani egy ilyen beszélgetést, mint az ő számára, s így valószínűleg nem fog hazudni az árnyékoló berendezés képességeit illetően. 

- Nemrég értesültünk arról, hogy a Yuuzhan Vong... hadmozdulatokat kezdeményezett az önök szektorában - Folytatta Phennir. - Történetesen a Serennon tartózkodik egy flottaegységünk diplomáciai küldetésben, egy Yuuzhan Vong háborús veterán parancsnoksága alatt. S bár nem tiszteltek meg minket azzal, hogy a Konföderáció segítségét kérjék a Yuuzhan Vong ellen, mi mégis nagyon szívesen nyújtanánk segítő kezet. Hiszen a Yuuzhan Vong elleni háború mindannyiunk közös érdeke. 

- Azt meghiszem - vonta meg a vállát alig észrevehetően Brodrig. - De feltételezem, nincs ingyen ebéd, igaz? 

- Csak egy dolgot kérek cserébe - bólintott Phennir. - Egy alkalmat, amikor az ittenihez képest... - pillantott körbe a nagaiok díszes forgatagán - kissé visszafogottabb körülmények között folytathatunk egy hosszabb beszélgetést arról, hogy vannak-e esetleg közös érdekeink. 

- Hát, ha csak ugyanazokat a díszköröket óhajtja lefutni, Phennir főparancsnok, mint itt... - követte Phennir pillantását Brodrig. 

- Nem - rázta meg a fejét a Konföderáció államfője. - A Nagai Birodalom kétségkívül érdekes államalakulat, akikkel lehetnek olykor közös érdekeink... de túlságosan is különbözőek vagyunk, azt hiszem... a Harmadik Birodalom viszont talán, csak talán hasonló dilemmával szembesül, mint a Konföderáció. Nem akarunk mást, csak azt, hogy függetlenül, a saját magunk dolgával törődve élhessünk, és hogy ne kelljen félnünk attól, hogy az olyan nagyhatalmak, mint a Szövetség, vagy a Sithek, beavatkoznak belügyeinkbe. Talán többet segíthetünk egymásnak, mint gondolná. 

- Hmm - nyugtázta szűkszavúan Brodrig. 

- Csak egy szavába kerül, és elindítjuk a hajókat a Yuuzhan Vong ellen - összegezte Phennir. - Cserébe nem kérek mást, csak az idejét, hogy egyszer, mondjuk, ha mindketten befejeztük a tiszteletköröket itt, bővebben beszéljünk arról, amit az előbb elmondtam. Nos, mi a véleménye?

Lord Brodrig elgondolkodni látszott. Hagyta, hogy a másik tanulmányozza kifejezéstelen álarcát, miközben belül kétségek gyötörték. Már az is megfordult a fejében, hogy lassan képtelen egyedül összetartani birodalmát, s oly sok évnyi befektetett kemény munkája látszik odaveszni, ha a Yuuzhan Vong támadás ismét beköszönt. Ez utóbbiban tökéletesen biztos volt, s nem akarta, hogy a Corporate-szektor népe, akiknek sikerült megteremtenie egy színvonalat, életformát, szenvedjen.

- Mielőtt komolyabban tárgyalnánk, barátom - mondta végül -, volna itt egy apró, tisztázandó kis pont. Miért olyan fontos magának, hogy segítsen? Forró a talaj otthon? Úgy értem - tette hozzá sietve, amint Phennir felvonta a szemöldökét -, talán valóban kénytelenek leszünk megvédeni egymást. De mi a valódi szándéka? Amúgy meg semmi akadálya.

Brodrig rühellte a hazudozó, álságos kormányhivatalnokokat, akik pont leszarták, mi a jó a népnek. De Phennirről más volt a véleménye. Kíváncsi volt rá, hogyan gondolkodik. Meg kellett fejtenie agyának logikájának cerebrális mechanizmusát.

- A galaxis összes állama, talán a Sitheket kivéve most ott tolakszik a maguk határvidékén - kulcsolta össze a kezeit Phennir elgondolkozva. - A tényleges fenyegetés súlyát nem akarom persze alábecsülni, de kétségtelen, hogy a közvélemény előtt mindenhol jól veszi ki magát manapság, ha az ember inváziózó Yuuzhan Vongokat lő halomra.

- Igazán választhatták volna másik sarkát is a galaxisnak az inváziózó Yuuzhan Vongok arra a célra, hogy a galaktikus közvéleményt boldoggá tegyék - fintorodott el Brodrig. - De gondolom, néhány jópont nem elég Önnek. Nem csak erről van szó.

- Nem, persze - biccentett egyetértően Phennir. - Tudja, amióta elveszítettük a Commenort a Sithek jóvoltából, és megszüntettük a cosraiak befolyását... a Konföderáció még mindig erős állam maradt, de hiányoznak belőle az igazán domináns... egyéniségek. Gyakorlatilag a koréliaiak és a bothanok viszik az üzletet, de őket a saját szektoraikon túl nem igazán érdekli, hogy mi történik a Konföderáció egészével. 

- Ellentétben magával, természetesen - bólintott Brodrig, mint aki nagyon is érti a helyzetet.

- Mondhatjuk így is - értett egyet Phennir. - A függetlenség szép dolog. De a működőképességhez szükség lenne új tagokra is előbb-utóbb, akik irányt tudnak mutatni a Konföderáció egészének. Akik elég karizmatikusak hozzá, ha úgy tetszik. 

- És akik véletlenségből a maga politikájával is egyetértenek, nemde? - bámult bele a díszes nagai tömegbe Brodrig. 

- Vagy, ha úgy tetszik, Brodrig úr, akiknek a politikájával én értek egyet - dőlt hátra Phennir. - De alapvetően igaza van. Tudja, legalább annyi évet leszolgáltam a birodalomban, mint Ön...

Brodrig szeme egy pillanatra tágra nyílt, de Phennir folytatta.

- ...és ugyanúgy nagyra tartom azt, ha egy államot hatékonyan kormányoznak. Nekem személy szerint semmi bajom a koréliaiakkal, vagy a bothanokkal, vagy éppen a bithekkel. De eljöhet az idő, amikor a Konföderáció egyben tartásához ennél többre van szükség. Ha érti, mire akarok kilyukadni...

A közeledő főeunuch eközben áthámozta magát Delpin admirálison, és már csak pár lépésre volt az asztaltól és a testőröktől. 

- Attól tartok, fogytán az időnk, Brodrig úr… - tette hozzá még diplomatikus mosolyt villantva a közeledő nagai felé Phennir.

- Akkor a teázást folytassuk másutt, nyugodtabb körülmények között. Teával - felelte Brodrig, s néhány pillanat múlva a nagai igen közel óvakodott kettejük asztalához. Brodrignak elképzelése sem volt, honnan tudhat a másik az ő birodalmi múltjáról, hacsak nem rendelkezik ugyanolyan hatékony információs hálózattal, mint a Harmadik Birodalom. Ez pedig még inkább bizalmat ébresztett iránta, nem beszélve arról, hogy az Erő áramlatai is zavartalanul folydogáltak, bár Brodrig képességei egy tízes skálán a nulla felé közeledtek e téren.

- Remek - emelkedett fel Phennir. - Egy oldalon állunk.

- Hogy elrepült az idő - pillantott Brodrig nem létező kronométerére a karján, amikor már valóban úgy érezte, túl közel lopakodtak néhányan. - Kedves barátom, akkor később megvitatjuk a nagai énekesnő khm... hangját.



Coruscant

- Leia, ez teljes mértékben szükségtelen - Kam Solusar és a jelenlévő többi lovag és mester hosszú perceken keresztül szorongatta a hosszú idő után visszatérő Leia kezeit a Jedi Templom fogadócsarnokában, ám amikor a nő sietve jöttének tárgyára tért, az örömöt felváltotta a meglepetés és megilletődöttség. 

- Kam, csak természetes, hogy egy ilyen helyzetben nem vállalhatok tovább szerepet a Rendben - Leia továbbra is makacs kitartással és enyhe szomorúsággal a szemében nyújtotta a kinevezett Nagymester felé fénykardját. Fájt neki, hogy sem Luke, sem volt tanítója, Saba nem lehet jelen, de az elmúlt időszakban megtanulta, hogy ne engedjen utat a veszteségek felett érzett fájdalomnak. Leia lassan több barátját és szerettét veszítette el a sötétség újjáébredése óta, mint a Yuuzhan Vong háborúban. El volt szánva rá, hogy megálljt parancsol neki egyszer és mindenkorra - a maga módján, azon a módon, amelyre egész korábbi életét feltette; politikusként. Még akkor is, ha ez azzal járt, hogy búcsút kellett mondania az egyetlen közösségnek, ami (a családján kívül természetesen) elfogadta és nem taszította ki magából - a jediknek. 

Kam Solusar azonban határozottan megrázta a fejét. 

- Leia, nem fogadhatom el a kilépésedet a Rendből és a lemondásod a lovagi címről. 

- Nézd, megértem, hogy örültök a visszatérésemnek, Kam, és most bizonyára azt fogod mondani, hogy szükségetek van rám itt a Templomban... - mosolyodott el Leia - De értsd meg, muszáj megtennem. Jediként nem indulhatok egy még oly hozzátok elvben közel álló párt jelöltjeként sem, mint Thul asszony pártja. Rengeteg támadásnak lennétek kitéve, Daala a választás tisztaságának befolyásolásával vádolna...

- Ezt megteszi így is, kedves Leia - nevetett fel halkan Kam Solusar. - De nem erről van szó. Nem lebeszélni akarunk bármiről is, Leia. Ellenkezőleg, a Tanács jó ötletnek tartja a kezdeményezésedet - a jelen lévő, félkörben álló mesterek egyetértően bólogattak. - Támogatunk abban, hogy elindulj az általad választott párt jelöltjeként... mint jedi lovag. 

Leia álla csak egy pillanatra esett le, ahogyan az Erőt és sok évtizedes tapasztalatát felhasználva felmérte a körülötte állók szándékait. 

- Nem, ez nem egy vicc... - biccentett végül. - Komolyan gondoljátok.

- Komolyan - pislogott halszemeivel a mellettük álló Cilghal - Lehet, hogy Luke nem értene egyet a döntésünkkel, de most ez a legjobb, amit tehetünk a jedikkel és a Szövetséggel egyaránt. Így megmutatjuk, hogy nem csak a Szövetség mellett állunk, de készek vagyunk a küzdelem élére is állni ebben a sötét időszakban. És ha valaki képes élni ezzel a hatalommal anélkül, hogy megérintse a Sötét Oldal, az te vagy, Leia. 

- Köszönöm, Cilghal - tette a mon cal vállaira a kezeit a nő, majd visszafordult a regnáló Nagymesterhez - Jedi lovagként akkor is követnem kell a Tanács iránymutatását, ha megválasztanak?

- Természetesen csak az Erőre vonatkozó kérdésekben - biccentett Kam - Az államfői feladataidat saját belátásod szerint látnád el, ahogyan mindig is. 

Leia néhány percig szótlanul méregette a többieket. 

- Van még valami, amit nem mondtok el... - jelentette ki végül.

A jelen lévő mesterek összenéztek, végül Octa Ramis törte meg a csendet, aki az elmúlt hetekben a Sötét Oldal bérenceire vadászott a városbolygó alsó sikátoraiban. 

- Amíg nem voltunk tisztában a szándékaiddal, Leia, azon gondolkoztunk, hogy felkérjünk, csatlakozz a Tanácshoz. Kirana Ti sajnálatos elveszítésével, valamint így, hogy Luke és Smordre mesterek távol vannak, egyre kevesebben vagyunk. De beláttuk, hogy a saját utadat kell követned. 

- Megtisztelő, hogy ezt mondjátok - biccentett Leia, majd közelebb hajolt Kamhoz. - Han ugyan Amelia mellett maradt, de megkérhetlek, ugye, hogy gondoskodjatok a védelméről? Azok után, ami mostanában történt... az a sok halál... nagyon megviselte. 

Kam bólintott. A jedi mesterek nem csak a Hapesen történt eseményekkel voltak tisztában, de ismerték a kislány valódi származását is. 

- Ha beleegyeztek, akkor magunkkal vinnénk őt is a Fény egyik bázisára a Ködben - zizegte egy önjáró, lábakon álló holoprojektor-droid felett lebegve Kenth Hamner holoja. A többi mester egyetértően bólintott. 

- Majd szólok Hannak, hogy küldje el vele 3PO-t - nyugtázta Leia. A gondolat, hogy Allanát, magára kell hagynia pont most, amikor elveszítette az anyját, nem kevésbé fájt neki, mint az előzők. De belátta, hogy a kislány számára most valóban a galaxis másik végén, a Kathol-ködben lesz a legbiztonságosabb. 

A Templom bejáratánál egy páncélozott szállítósikló fékezett le, és néhány testőr kíséretében díszes ruhájú alderaaniak csoportja lépett ki belőle, már távolról integetve Leiának. 

- Már várnak - pillantott körbe még egyszer a mestereken a nő. - Mennem kell...

- Az Erő legyen veled, Leia - hajolt meg finoman Kam Solusar és a többi jedi. 

- Úgy érzem, hónapok óta ez az első igazán jó dolog, ami velünk történt... - pillantott a távozók után Cilghal. 

- Már igazán ránk fért - értett egyet Kam, majd beinvitálta a többieket a Tanácsterembe - Menjünk, mihamarabb jelentést kell kérnünk a helyzetről a Shedu Maad-on. Sebatyne mester már jó ideje nem válaszol a hívásunkra.


Coruscanti Híradó

[nyilvános Holonet csatorna híradás]

Rövid híreink

Ma Coruscantra érkezett Leia Organa Solo, az Új Köztársaság volt államfője. Organa Solo asszony első útja a Jedi Templomba vezetett, ahol lovagként beszámol a Tanácsnak az elmúlt években végzett munkájáról. Egyes pletykák szerint Organa Solo asszony várhatóan benyújtja lemondását a jedi lovag címről, és politikai szerepet vállal a közelgő választási kampány finisében, a Demokratikus Köztársaságért Koalíció államfőjelöltjeként. Az értesüléseket Aryn Dro Thul asszony, a DK frakcióvezetője sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta. 

A Tisztviselő- és Iparnegyed harmadik szektorában megnyitotta kapuit Coruscant első melegbárja. Az üzemeltetők szándéka, hogy a fajok közti szexuális együttlét szabadságának biztosítása mellett felhívják a figyelmet az azonos neműek, valamint nem kompatibilis neműek nemi együttlétének szabadságára, valamint a humán-droid és idegen-droid kapcsolatok népszerűsítését is célul tűzték ki. A megnyitó rendezvényen jelen volt és felszólalt a Lehet Más a Galaktikus Politika államfőjelöltje, Fyor Rodan is. A CSF erői négy, magukat a ESZM szimpatizánsainak valló fiatalembert előállítottak a rendezvényről, miután bekiabálásaikkal zavarták meg a felszólalókat és megtagadták az együttműködést a hatósággal. 

Az Elnöki Hivatal a Yuuzhan Vong invázió miatt kihirdetett veszélyhelyzet adta különleges átmeneti jogkörökkel élve személycserékről és kinevezésekről döntött. Az Újjáépítési Hatóság élén Dal Moor-t a magból származó Ulrich Ivor váltja. Emellett Daala államelnök szóvivője bejelentette egy új biztonsági szervezet, a közvetlenül az Elnöki Hivatal alá tartozó Egységes Szövetségi Titkosszolgálati Elnöki Különítmény (ESZTEK) megalakítását. A különítmény alapító okiratában név szerint kiemelik a Yuuzhan Vong és a Sith fenyegetés elhárítását a Szövetség határain kívül és belül. Az ESZTEK különleges műveleti csoportjának élére a humán Wilhelm Tiebolt ezredest, a Bendő Flottát is magába foglaló űrvédelmi szárny élére a tapani Armando Cortez admirálist nevezték ki. 

Az Egységes Galaktika a választási kampány finisére készülve új frakcióvezetőt választott. Camillo Il-Raz bejelentette, az Egységes Galaktika még a választások megkezdése előtt a Szövetség számos bolygóján nagyszabású tömegrendezvényeket szervez. A Galaktikus Egységmenet  résztvevői előtt Daala ügyvezető államelnök személyesen, vagy holoüzenet útján szólal fel majd minden helyszínen.

A Szabad Szövetségért bejelentette, rövidesen aláírásgyűjtést kezdeményeznek a Szövetség számos bolygóján. A legújabb kormányzati intézkedésekkel kapcsolatban államfőjelöltjük, Releqi A'kla elmondta, minden egyes intézkedést felül fognak vizsgálni a választás után, melyet az Elnöki Hivatal a választás kiírása óta hozott, különös tekintettel a hirtelen személycserékre. Az államfőjelölt a demokrácia megcsúfolásának nevezte az Elnöki Hivatal legutóbbi intézkedéseit, és felhívta Daala államelnök stábját: tegyenek közzé haladéktalanul minden információt a személycserék és az ESZTEK felállításának hátterével, valamint az újonnan kinevezett vezetők múltjával kapcsolatban.

A Szövetségi Flotta Taanab-on állomásozó egységei jelentős menekültáradatról számoltak be a szövetségi határ túlsó, Hapan Csillaghalmaz felőli oldaláról. A menekültek beszámolói szerint a Hapesen állampuccs történt. A Szövetségi Biztonsági Szolgálat, a Szövetségi Flotta, sem pedig a Szövetségi Külügyi Hivatal nem adott ki egyelőre hivatalos állásfoglalást a Hapesen tapasztaltakkal kapcsolatban. A Flotta helyi, Taanab-on tartózkodó szóvivője szerint a menekültek befogadására átmeneti táborokat és orbitális szükségplatformokat állítanak fel.


Hapes

Úton a Hapes felé, ESB parancsnoki vezérhajó

Lord Wenthar visszavonult a kabinjába és ott folytatta meditációját. Elméjében egy ötlet fogalmazódott meg, amely egykoron egy néhai Sith Nagyúr fejében is megfogant. Callista nem is tudta, de halványan érződött rajta az Erőérzékenység. Arra ez a kevés tökéletesen elegendő volt, hogy beteljesítse küldetését, mint a Császár Keze!

Már maga a név is legendákat takart. Mara Jade ugyanúgy viselte ezt a rangot mint Lumiya, a Sötét Úrnő, aki az átkozott Jacen Solot átállította a Sötét Oldalra. És Wenthar természetesen ezt nem látta akadálynak ahhoz, hogy felélessze a hajdan oly erős és rettegett szövetséget. A Császár Kezeként Callista remekül be fog válni. Ismerte a lány aktáját, ismert róla mindent, amit tudnia kellett. Olyan dolgokat, amiket még maga Dorja az apja sem sejtett...

A lány a maga módján persze bájos és törékeny volt, Wenthar pedig az ide vezető úton már alaposan kiélvezte bájait, de ugyanakkor vágyott a gyilkolásra, az ölésre. Főleg a fiaskó után, amikor egy jedi gyík szabályosan megrémítette. És a félelme hamar gyűlöletre változott át. Először önmaga iránt, aztán a rettegett gyíklény iránt. Ez nagyon is ínyére volt a nagyúrnak! A Hapesen válogatott asszaszinjai és egy kis ideig ő maga fogja kiképezni az ESB új és halálos fegyverét, Callistát, a Császár Kezét!

Wenthar nagyon jól tudta, hogy az ifjú hölgyben túlbuzog a hatalomvágy. Ez pedig minden Sithnek méltó jellemvonása. Azt is tudta, hogy Callista tényleg szereti Carlt. Talán azért, mert a fia éppen olyan sötét lelkületű mint a lány, bármit is hisz arról, hogy egyszer jedivé válhat! De ettől függetlenül Callista odaadó híve az ESB-nek és feltétlen hűséggel adózik császárának! 

No meg aztán nem árt szemmel tartani egy másik hölgyet is. Charis nagyon is magára talált a királyságában és ez nem minden szempontból tetszett a Lordnak. Érdemes lesz elbeszélgetnie a kislányával és megmutatni neki, hogy ki a valódi mestere! Callista pedig remek barátnő és természetesen kém lesz, aki majd Charis minden lépéséről informálja a sötét apucit! Charis becsvágyó volt, de fiatal, forrófejű és néha meggondolatlan. Egy háború kiprovokálásának még nincs itt az ideje! Márpedig G'Kar jelentéséből határozottan ez derült ki, hogy az ifjú Mylady bizony hódításokra készül! Ezt pedig most nem engedheti meg neki Wenthar! A galaxis óriási háború elé néz, most, hogy a Yuuzhan Vongok újra feltűnt a színen és Krayt is eltűnt, ki tudja hova... gyülekeznek a felhők és neki készen kell állnia, hogy beteljesítse a végzetét!

Viszont annak a hírnek, miszerint az ESB és a Nagai Birodalom között hamarosan újabb szerződés jöhet létre, módfelett örült! Wenthar a ying és Puyi a yang, mint két ellentétes, de mégis azonos forrású lény fogja a galaxist kivezetni a káoszból! Ezt a célt szolgálja a szerződés is, melynek értelmében egy új hiperűr-útvonalat építenek ki a két Birodalom között. A két állam lakói máris Acélpaktumnak kezdték nevezni a készülőben lévő szerződést...

Most azonban beszélnie kell a leendő Császár Kezével, a küldetése igazi természetéről. Így a kommunikációs panelen megjelenő parancsnok holografikus képének máris rövid határozott utasítást adott.

- Küldje be hozzám Callistát! Azonnal!

...

Callistának volt ideje alaposan átgondolni a helyzetét, amíg az Uralkodóval együtt a Hapesre érkezett. Élete első önálló bevetésén kudarcot vallott, kommandóját lemészárolta egy villás nyelvű, pikkelyes jedi, őt magát pedig talán csak a Császári Fenség megjelenése mentette meg a haláltól és a teljes kudarctól... nem is beszélve Carlról, aki eltűnt az ütközetet követően, és senki nem tudta, hogy hol lehet. Callista valahogyan mégis megérezte, hogy életben van, de kétségek és félelmek gyötörték, hogy merre járhat a fiú...

Mégis, a legmeglepőbb az volt az egészben, hogy a Császári Fenség ezek után ahelyett, hogy visszaküldte volna apja hadihajójára, személyesen maga mellé rendelte, egyértelmű szándékkal, bár korábban a bázison pontosan azt mondta neki, hogy nem akar szeretőt csinálni belőle... Callista pedig mit tehetett volna azon kívül, hogy teljesíti a Császári Fenség szexuális kívánságait? Mindenesetre Wenthar nem büntette meg a Shedu Maadnál elszenvedett kudarcáért - idáig. 

A lány félt és bizonytalan volt, ahogyan Wenthar kabinja előtt állt. Talán csak elodázták volna a büntetését? Vagy egy újabb fájdalmas éjszaka következik?

- Jöjj be, gyermekem! - hallotta meg bentről Wenthar vérfagyasztó hangját... 

...

A Hapes körüli űrben újfent csak úgy hemzsegtek a Sith és hapan hadihajók. Dorja főadmirális saját szuper-csillagrombolójának hídján figyelte az eseményeket. Az Uralkodó terve tökéletesen működött, és mire befejeződtek a katonai műveletek, Dorja egy tökéletesen előkészített és végrehajtott állampuccs nézőjeként találta magát... lenyűgözte az a dinamizmus és kifinomultság, amellyel Wenthar Császár elrendezte a hapan trón átörökítését erre a nőre, akit az udvari pletykák szerint rokoni szálak is fűztek a császárhoz, és ahogyan félreállította a hapan nemeseket. A jedik bázisának megsemmisítéséről nem is beszélve. Már a flotta kivonását is megkezdték a lentről kapott instrukciók értelmében.

Dorja a parancsnoki szék karfájára helyezett adattáblára pillantott, amelyen egy rövid üzenet állt Callistától, a Shedu Maadnál végrehajtott akció jelentése. A jelentés, ami beszámolt a vártnál erősebb ellenállásról, Kael Dor Wendar admirális ostoba hibájáról, az Uralkodó közbelépéséről - mellyel végeredményben megmentette Callista életét -, és Carl eltűnéséről. 

A főadmirális idegesen ropogtatta az ujjait. Az események olyan gyors fordulatot vettek, hogy szándékával ellentétben nem tudta követni őket, és mire felocsúdott, az Uralkodó, az új hapan Anyakirályné és G'Kar átvették a helyzet irányítását... ő pedig még csak egy üzenetet sem kapott Wenthar Nagyúrtól Carl eltűnése miatt, hiszen végeredményben ő küldte a két fiatalt erre a bevetésre...

A főadmirális nem volt benne biztos, hogy mi az Uralkodó szándéka vele... megbünteti Carl eltűnése miatt, vagy megjutalmazza a sikeres akcióért? Mindenesetre listáján már készen állt a következő pont az ESB befolyásának megszilárdításához a szektorban... már csak Őfelsége jóváhagyására volt szükség hozzá... de elébe menjen-e egy esetleges büntetésnek, ami rá várhat, személyesen keresse-e a császári fenséget?

Dorja végül rövid gondolkozás után belátta, hogy nincs más választása. A kommunikációs tisztjéhez fordult. 

- Küldjenek üzenetet Őfelsége zászlóshajójára, hogy személyesen kívánok jelentést tenni neki. Vállalom a felelősséget a Shedu Maad-i akció során elkövetett hibákért és átszállási engedélyt kérek a hajójára.

...

- Ugye tudod, miért hívattalak be, gyermekem? - kérdezte gyengéden atyai hangon a Nagyúr a rémült lánytól, aki meghajolva állt az asztala előtt, várva a büntetését, vagy a Nagyúr egyéb kívánságait.

- Gondolom azért... - kezdte halkan suttogva és remegő hangon Callista. - Hogy megkapjam a büntetésem… vagy megint… azért! - a Nagyúr azonban nem ezt akarhatta tőle, mert felállt a székéből és odalépve a lányhoz gyengéden belekarolva felemelte a remegő testű Callistát. 

- Nem ezért hívattalak ifjú Callista, Dorja leánya! - Wenthar szemei gyengéden pásztázták végig a lányt, így az megigazította a ruháját, majd most már magabiztosabban, de ugyanakkor dühösebben szemlélte a Sith Sötét Nagyurát. Bizonyára arra számított, hogy megint térdelnie kell majd...

- Várom a parancsait, Mesterem! - mondta a lány végül, megtörve a hirtelen beálló feszült csöndet.

- Nos, bizonyára hallottál már a nagy hírű Császár Kezéről, Mara Jade-ről? - érdeklődött már-már pajkos hangon Wenthar.

- Ki ne hallott volna róla, a jedi szukáról, aki elárult mindent amiben felnőtt és aki megtagadta a Mesterét! És nem mellesleg aki férjhez ment ahhoz az undorító Lázadó takonyhoz, ahhoz a...! 

- Elég! - a lány iménti dühkitörését mintha elvágták volna a Lord hideg hangjának következtében. - Tiszteld az elődöket gyermek, még ha megtévedtek is! - mondta Wenthar különös hangsúllyal. Talán csak nem tiszteletet érez a hangjában? Callista ezen megdöbbent. Wenthar folytatta.

- Azért hívattalak ide, mert új küldetésed lesz! A Hapesre kell menned! Ahol Lady Charis udvarhölgye és az én Kezem leszel! - A lány hirtelen azt se tudta, mit szóljon ehhez az új fejleményhez. Wenthar azonban megadta a választ a lány kínzó kérdéseire, amelyek a bensejét szaggatták.

- Úgy döntöttem, hogy felelevenítem a néhai Palpatine császár egyik kiváló ötletét! - azzal hirtelen megragadta a lányt a karjánál fogva és szorítani kezdte. Callista felsikoltott de nem tehetett semmit, nem tudott szabadulni a szorításból. Karjában fájdalom kezdett el lüktetni és a lány önkéntelenül is letérdelt a Nagyúr elé. Wenthar ősi, még a galaxisnál is régebbi szavakat kezdett el mormolni, mire a lányt vöröses ragyogás vette körül. Apró villámok kezdtek el cikázni a bőrén, miközben Callista sikoltott az iszonyatos fájdalomtól. Szemeiből potyogtak a kövér könnycseppek, mert a fájdalom elviselhetetlen volt. A vöröses energia egyre fokozódott, majd hirtelen ahogy kezdődött, úgy abba is maradt. A Nagyúr ekkor elengedte a lányt aki leroskadt a földre. A lány remegett térdelő helyzetében, sérült karját simogatta és sírt. Siratta magát, siratta Carlt, aki ki tudja, hol lehet, és siratta az életét, amely immár végleg elveszett...

- Kelj fel, leányom! - intett a lánynak a Sith Lord. - Érezd magadban az Erőt, gyermek!

Callista hirtelen nem értette, mire céloz a Nagyúr, aztán fura érzései támadtak. Ténylegesen érzékelni kezdte a Nagyurat és a hajó többi utasát is. Mintha eggyé vált volna az univerzummal. Testébe bámulatos energia és frissesség költözött, amikor feltápászkodott. Mintha újjászületett volna...

- Callista meghalt! - kezdte el megadni a Lord a magyarázatot erre a csodás átváltozásra. - De Lady Shantal él és élni fog! Mától ez legyen a neved, Darth Shantal, a Császár Keze! Rendelkezel immár az Erővel, használd okosan Rendünk és eszménk győzelméért!

Callista, aki immár a Darth Shantal nevet viselte, meghajolt a Nagyúr előtt.

- Óhajod szerint lesz, Mesterem! - Mondta a lány hálás szívvel az adományért, amiben a Nagyúr részesítette. Wenthar mosolyogva bólintott.

- Úgy lesz, gyermekem! Most elmehetsz, de ne feledd, hamarosan megkezdődik a kiképzésed!

Wenthar egy ősi és igen kimerítő Sith varázslatot alkalmazott a lányon, aminek segítségével Erőérzékennyé tehette a kiszemelt élőlényt, jelen esetben a lányt. Callista, azaz immár Lady Shantal rendelkezett mindennel, ami ahhoz kellett, hogy a Császár Keze lehessen belőle. Ravasz, intelligens, de ugyanakkor kedves! A gyilkolást élvezi, de ugyanakkor meghatódik azon az ócska sorozaton, amit Carl is néha nézett a holotévében, a Coruscant Éjjel-Nappalon. Érzékeny, de mégis kegyetlen, ha kell. Szépséges, de ugyanakkor távolságtartóan hűvös. Egyetlen dologgal nem rendelkezett, az Erővel! De most már ez sem akadály többé.... Wenthar megcselekedte vele a lehetetlent, Erőérzékennyé tette! 

A lány engedelmeskedve újdonsült Mestere parancsának távozott, magára hagyva a kimerült Lordot, akit igencsak legyengített ez az erős varázslat. Ebben a pillanatban azonban bejövő hívást kapott. Dorja volt az. Engedélyt kért, hogy átszálljon a hajójára. És Wenthar megadta az engedélyt! Miért is ne? Elvégre tudnia kell, mi történt a lányával: Callistával, azaz immáron Lady Shantallal, az újdonsült Császár Kezével!

...

Dorja siklója sikeresen landolt Wenthar hajójának egyik leszállóplatformján, a főadmirális pedig idegesen, nem törődve a szokásos udvariaskodásokkal rohant a Nagyúr lakosztálya felé. Kíváncsi volt, vajon mit kap az újabb fiaskóért… A rohamosztagosok vigyázzba vágták magukat, amikor a szokásos birodalmi sorfal között Dorja elsietett a dolgára. A kihallgatás, amely rá várt, lehet, hogy meglehetősen kellemetlen lesz és halálos…

...

- Mit forgat a fejében ez a G'Kar? - jegyezte meg Charis, hangosan gondolkodva egy hatalmas ablak előtt, mely egy több emelettel alanti fás területre nézett. Még mindig nehezére esett felfogni, hogyan is engedhette el ama szavakkal a férfit, szinte biztosra vette, hogy nem volt magánál és valami erősebb akarat tette szájába a szavakat. Napok óta ez foglalkoztatta, főként, hogy a múlt éjszaka üzenet érkezett, miszerint maga császári édesapja fog látogatást tenni a Hapesen. Kezei ökölbe szorultak, alapos gyanúja volt, hogy nem puszta jókedvből készült időt szánni rá, ez az egész nem tetszett neki, s nem ő volt az egyetlen ráadásul, ki eképpen gondolkodott az ügyről. Megfordult, s tekintetét egy árnyékban álló alakra szegezte, kit természetesen jól látott a helyiekkel ellentétben. Különös karakter volt a maga nemében: egy palaszürke bőrű humanoid, ugyanilyen árnyalatú, okos és illedelmesen visszafogott határozottságot sugárzó szemekkel, kék hajszálaival, s arcán ülő, soha le nem hervadó mosolyával. Egyszerre volt megnyerő, különös és egyfajta biztos pont, mégis már-már gyanúsan enyhe jelenlét az Erőben. Tanácsadóként fogadta a mindenkori Anyakirálynő udvartartásából, így került hát az ő köreibe is, talán eddig egyik leghűségesebbnek bizonyult udvaroncként. Bár inkább nevezte volna pontos informátornak, mint tanácsadónak, hiszen sosem súgott még fülébe javaslatokat, csupán megállapított tényeket és fülébe jutott szóbeszédeket. Lágy, nyugodt hangja most is válaszként visszhangzott a trónterem csarnokában

- Aggodalma nem lehet alaptalan, Felség - hallotta egyetértő, a felesleges talpnyalást általánosságban mellőző szavait, ahogy a férfi kilépett a homályból - G'Kar nagykövet egyértelműen uralkodójaként referált önre, s információink szerint azóta más körökben is így tett. Viselkedése felesleges gyanakvást kelthetett a Császári Udvarban, s emezt nem hagyhatják kivizsgálás nélkül. Az érkezése...

- ...az érkezése tehát ennek tehető be, de legalább is részben... - folytatta a lény szavait, miután az e célból szándékosan félbeszakította magát - G'Kar kivonta a flotta nagy részét, sebezhetővé téve az ellenállók számára és gyanússá a Birodalom szemében... átok, a talaj ismét ingatag a lábunk alatt, s növekedett a pozícióinkat megkérdőjelezők száma is.

- Bárki is felelős, feltéve, ha nem csupán véletlen események sorozata - tette meg saját megállapítását a férfi -, ezzel felbolydult a nehezen felépített harmónia a Királyság életében. Valóban, mintha valaki vagy valakik szántszándékkal akadályoznának minket a hatalom megszilárdításában, s igyekeznek úgy beállítani Őfelségét a Sith Uralkodó szemében, mint aki nem hű az ápolt, szoros kapcsolatokhoz. G'Kar nagykövet viselkedése vajon ennek tehető be, vagy maga sincs tudatában, hogy valakik mozgolódnak a háttérben?

- Nem akarok kockáztatni és üresen találgatni sem... - mondta kellemetlen szájízzel Charis - a helyzet a határon nyugtalanító, ha nem lépünk a feszültséggel szemben, a szakadár hapan rendszerek felbátorodnak és külső segítségért fordulnak... le kell számolni velük, mihamarabb.

- Az Egyesült Sith Birodalom mindenképpen bele fog szólni - tette hozzá nyugalommal teli hangon a férfi -, ez kétségtelen. Akkor viszont a nép támogatása még inkább alább süllyed, s így mindenképpen stagnálni fog a Királyság, vagy bel-, vagy pedig külpolitikai szempontból.

- Bárki csalt kelepcébe, nem választhatunk a két ösvény között... meg kell találni a rejtett utat, mely kivezet az üllő és a kalapács közül...

Összefonta karjait, s komoran bámult alá a fákra és tavakra, amilyen egyszerűen hangzott megállapítása terveikre vonatkozóan, annyira felszínes és ködös is volt egyben. Valamit tenni kellett, mihamarabb, mielőtt a helyzet még kritikusra fordulhatna. Hacsak, már nem volt késő. Az utolsó hírek szerint apja már megérkezett…


Galaktikus Hírmondó

[nyilvános Holonet csatorna híradás]

- Veg Etta! - kiáltotta hisztérikusan a twi'lek nő a jóképű zabrak férfi arcára. Az döbbenten állt ott, a kamera ráközelített az arcára. Mindketten esti szórakozáshoz való ruhákat viseltek. - Hogy tehetted ezt?!

- Mit, drágám? - kérdezte a zabrak látszólag értetlen arccal.

- Rabss O'lga mindent elmondott! - a nő arcán könnyek folytak végig, és táskájával nekiesett a másiknak. - Lefeküdtél vele!

- Én... - emelte a kezét védekezőn maga elé a másik. A nő szitkozódva folytatta a csapásokat, míg a másik meg nem elégelte, és kitépte a kezéből a táskát, majd messzire hajította. Felemelkedett, és arcán gonosz mosoly ült. - Megtettem igen! De nem csak vele! És közben a te síró arcodra gondoltam!

- Te... ez... - a nő hisztérikusan sírni kezdett, a kép pedig elhalványult.

Vajon rendbe jön Etta és Hu Zora kapcsolata? A narrátor hangja igyekezett felkelteni a nézők érdeklődését. Vajon bejut Elektrom Agnes a képviselőtestületbe? Rendbe jönnek Va Gina pénzügyei? El tudja üldözni a Mastur család a Vong bogarakat? A következő részben kiderül! Nézzék holnap ilyenkor is a Coruscant Éjjel-Nappal műsorát!

Tudod egy új nap vár ránk,/egy közös utazás, eljössz hozzánk,/és csak szemezünk majd a nappal,/Coruscant éjjel, Coruscant nappal hív...

- Most pedig belpolitikai hírek következnek - jelent meg Luna Reeta mosolyogva. Újabban szőkére festette a haját vörös helyett. Rossz nyelvek szerint jobban tükrözte értelmi képességeit. - A mai napon a Szenátus előtti Finis Valorum főtéren megalakult a Szövetségi Gárda, röviden SZÖG. A CSF erőinek biztosítása mellett ötezernél is több gárdista tett esküt, majd a régi GAG-ra nagyon hasonlító egyenruhát vettek fel egyszerre. Az egyenruha mellé a Szövetség jelképével díszített sál, a birodalmi tisztekére emlékeztető sapka és vibrobot került. A szervezet egyértelműen az ESZM-hez köthető, egyik vezetőjük, Chan'ahd vezényelte az avatást, és több másik is megjelent az eseményen. Ezután a gárdisták esküt tettek a Szövetség alkotmányára, aminek eredeti példányát a Szenátus épületében őrzik. Az avatást és az eskütételt közös menetelés követte, a SZÖG tagjai az alderaaniak által lakott negyed felé indultak. A CSF biztosítása ellenére többször verekedésbe keveredtek a DKK, a SzaSzö és az LMGP ellentüntetőivel, így a rendőrség végül elterelte a menetet egy másik negyed felé, ahol ujjongva fogadták őket.

- A SZÖG megalapítása megosztotta a politikai pártokat. A regnáló Egységes Galaktika ismét nem kommentálta az eseményeket, a DKK a soloista diktatúra legsötétebb időire emlékeztető gyilkos, pribék szabadcsapatoknak titulálta, a SzaSzö a demokrácia megcsúfításának nevezte, hogy egy demokráciában bárki elorozza az állam kizárólagos büntetőhatalmát, az LMGP szánalmas birodalmi csürhének nevezte a gárdistákat. Az ESZM közleménye szerint a Gárda a párt ökle lesz majd, és mivel a pártjuk a Szövetség minden lakosát képviseli, így csak a galaxist gyarmati igába hajtani akaróknak kell félniük.

- Alkotmányjogi problémákat is felvetett az, hogy a SZÖG tagjai egyenruhát viselnek. Egy neve elhallgatását kérő alderaani jogász szerint az alkotmány kimondja, hogy csak a Szövetség és a tagbolygók állíthatnak fel saját hadsereget, és a politikai pártok esetén kifejezetten tiltja azt, akárcsak az összeférhetetlenségi törvény, hogy egy párt tagja bármilyen fegyveres szervezetben pozíciót töltsön be.


Hapes

- Beléphetsz, szolgám - Dorja már percek óta álldogált Wenthar elsötétített, ijesztő hangulatot árasztó kabinjának ajtaja előtt, mígnem belülről felhangzott a hívás. A főadmirális idegesen megigazította egyenruháját, és a bútorok nélküli terem közepére sietett, tekintetével a fal melletti beugrókat figyelve... minden pillanatban arra számított, hogy valahonnan előugrik egy testőr, egy asszaszin, vagy talán maga a Császár, hogy megbüntesse...

A Császár azonban nem ugrott elő sehonnan, hanem a terem végében lévő hatalmas, trónszékre emlékeztető parancsnoki foteljében megfordulva egyenesen szembenézett Dorjával. A férfin végigfutott a hideg egy pillanatra. Az egész mozdulat, ahogyan Wenthar lassan, méltóságteljesen megfordult a trónnal, annyira a régi, Palpatineról készült propagandavideókra emlékeztette, amelyeket fiatal flottatisztként látott, hogy hirtelen felmerült benne, nincs-e valami köze az új Császárnak a régihez... 

És mégis, Wenthar elesett, köpönyeges-csuklyás öregember helyett megjelenésben is a galaxis urának tűnt izmos, kidolgozott alakjával és átható tekintetével. 

- Nagyuram - térdelt le Dorja, bár a birodalmi protokoll ezt nem követelte meg. Mégis úgy érezte, meg kell tennie. - Megkaptam és tanulmányoztam flottánk jelentését a Shedu Maad-i akcióról... azonnal intézkedtem, hogy különleges egységeink az ifjú Carl keresésére induljanak... biztosíthatom... 

Dorja tovább is mondta volna, ha nem tűnik fel neki az átható csend, amivel Wenthar őt figyelte. Végül zavartan felpillantott, és megköszörülte a torkát.

- Nagyuram, én... 

A császár kezével intett, hogy hallgasson. 

- Bár nagy győzelmet arattunk, nem mehetek el amellett, admirálisom, hogy néhány inkompetens tiszt miatt veszélybe került azoknak az élete, akik nagy jelentőséggel bírnak a Birodalom szempontjából - Wenthar hangja meglepően nyugodt volt, Dorja nem tudta mire vélni. 

- De az ifjú Carl miatt nem szükséges aggódnod. Életben van, és azon az úton jár, amerre a Sötét Oldal vezeti őt. Még ha ő az ellenkezőjét is hiszi, ehehe… - Wenthar szája szélén furcsa mosoly játszott, mintha tökéletesen tisztában lenne vele, hol van a fiú. 

- De ez nem változtat azon a tényen, hogy a gondjaidra volt bízva, te pedig elengedted magad mellől, és nem gondoskodtál arról, hogy megfelelő embereid legyenek mellette - folytatta hidegen a császár. 

Dorja megrázkódott. 

- Nagyuram, én... 

- Csendet - emelte fel a kezét ismét Wenthar. - Már megbüntettelek hanyagságodért. 

A császár újabb kézjelére Dorja mellett kiemelkedett a falból egy apró holovetítő, amin megjelent a terem percekkel korábbi képe. Dorja döbbenten fedezte fel Callista alakját. 

- Az Erő úgy kívánja, hogy hanyagságod miatt az elveszett gyermekért egy másik gyermekkel fizess - Azzal Wenthar lejátszotta Dorjának az útja során a kabinban közte és a lánya között történt eseményeket, beleértve természetesen a leány megbecstelenítését is. Az admirális néma, kifejezéstelen arccal meredt a képre, amelyen Callistából a szeme láttára született meg az a sötét oldali nő, aki ajkán a "Callista meghalt" szavakkal hagyta el a termet...

- Most már ő is az én szolgám, a szeretőm és az adósom, admirálisom - nevetett fel Wenthar. - Ne felejtsd el, a Sötét Oldal mindig megkéri a hűség árát, és ajándékaiért mindig meg kell fizetni! A hibák pedig nem maradhatnak következmények nélkül! 

Dorja lenyelte a torkában képződő gombócot. Most már rájött, mennyire átjárja a nagyhatalmú császárt a gyűlölet és a gonoszság - amelynek azzal, hogy elfogadta fiatalító ajándékát, most már ő is visszavonhatatlanul a részesévé vált... elindult egy úton, amelynek a végén csak halál van és pusztulás, még így, az Erő révén biztosított különleges képességek nélkül is. 

- Igen... ígéretes hadvezér válik belőled, érzem - mosolyodott el ismét Wenthar. - Érzem a haragodat és a bosszúvágyadat... irántam! Ki tudja... - a császár szája szélén ismét megjelent az a furcsa mosoly. - Talán egy nap elég hatalmas leszel hozzá, hogy lesújts rám, és elégtételt vegyél?

Dorja ismét lesütötte a szemét. 

- Az lázadás lenne, Nagyuram. És én lojális vagyok a Birodalomhoz!

- Hát hogyne, persze, ehehehe... gondoltam - nevetett fel Wenthar. - Ki vele, admirális, mi jár még abban a bosszúálló fejedben? Új terveid vannak a Birodalom megerősítésére, nem igaz? 

- Nos... éppenséggel igen, Nagyuram - folytatta Dorja remélve, hogy ezzel maguk mögött hagyhatják a kellemetlen témát. - Most, hogy a Hapes a befolyásunk alá került... öö... akarom mondani, a szövetségesünk lett, szükségünk lenne egy bázisra valahol félúton a korribani törzsterületeink és a csillagköd között. A könnyebb kapcsolattartás végett. A független Roche-rendszer, a verpinek hazája megfelelőnek tűnik erre a célra. Néhány évvel ezelőtt már lerohantuk őket, még a Birodalmi Maradvány zászlaja alatt, így megvannak a taktikai ismereteink. Az aszteroidáik és a bennük rejlő fémek pedig alkalmasak lennének a... folyamatban lévő hadiipari projektjeink megvalósításához. 

- Tehát azt mondod, admirálisom, hogy az ESB szálljon meg egy független rendszert? - hunyorított Wenthar. 

Dorja kihúzta magát. 

- Igen, Nagyuram. Már elég erősek vagyunk hozzá. A Szövetséget és a többi nevetséges kis államot lekötni az állítólagos Yuuzhan Vong invázió és a belső ellentéteik. Most léphetünk. 

- Nem, admirális... - rázta a fejét Wenthar. - A Yuuzhan Vong invázió nem állítólagos... ne becsüld alá azokat a dögöket! Egyszer még meglepetést okozhatnak! 

- Annál inkább szükségünk lesz bázisokra azokban a szektorokban, Felség - folytatta Dorja. - Kérem, engedélyezd a támadást, és újabb dicsőséges győzelemre vezetem a csapataidat!

Wenthar Nagyúr tűnődve szemlélte szolgáját. Érezte az admirális felől áradó dühöt a lánya elvesztése miatt. Érezte azonban a lojalitást is az ESB iránt. Mert Dorja nem feltétlenül a császárhoz volt hűséges, hanem az államhoz, amit létrehozott. És ennek módfelett örült, hiszen a Birodalmak pontosan azért maradnak fent mert vannak efféle fanatikusok mint Dorja...

Aztán megérezte… a Sötétség úgy kezdett kavarogni az Erőben, akár egy tornádó, amely sötétséggé sűrűsödve az elnyeléssel fenyegetett volna egy átlagos halandót, de nem Wenthart! Őt átjárta az a hideg borzalom, amely ennek az Erőviharnak a következménye volt. Megérzett valakit. Egy új Sithet, mondhatni a lelki ikertestvérét! Wenthar ajka diadalmas mosolyra húzódott, amikor rájött ki az!

Puyi, aki immár Enz… a Halálisten szolgája és a Sithek útjának hordozója! Nem egy gyenge Sordis, sem pedig idióta szolga, hanem az élő Sötétség! Öntudatlanul is Darth Bane szavai jutottak eszébe:

„Ketten lehetnek csupán, se több se kevesebb! Az egyik, hogy birtokolja a hatalmat, és a másik, hogy sóvárogjon a hatalom után! Ketten lehetnek, egy Mester és egy Tanítvány!”

Wenthar érezte a hatalmat, amivel Enz, ez az új Sith rendelkezett, de érezte a kiforratlanságát is. Még nem tud bánni az erejével, még könnyedén behódol annak a csuklyás büdös lábú senkinek, aki Halálistennek merészeli nevezni magát... Talán, ha segítene neki, ha tanítaná! Persze ennek megvannak a kockázatai. Méghozzá az, hogy a tanítvány egykoron a mester fölé kerekedik és legyőzi… Eh, kit érdekel, ha eljön az időm, úgyis mennem kell, de a Sithek Útja jó kezekben marad! És az álom nem vész el. A Birodalmam fennmaradhat talán örökre...

Gondolataiból Dorja riasztotta fel.

- Engedélyezi tehát, Mylord? - Wenthar bólintott.

- Igen, szolga! - mondta gúnyosan vigyorogva. - Megteheted ezt a csekélységet, ha annyira szeretnéd! És az eszközöket is megadom hozzá! Előléptetlek! Most menj és készítsd fel az erőket a támadásra!

Wenthar hamar kitessékelte a meglepett Dorját, majd készülődött. Végre láthatja az ő kicsi Hercegnőjét, aki már nem is annyira kicsi! Mindenesetre túlontúl heves és meggondolatlan. Emlékeztette az anyjára...

Wenthar Nagyúr elméjével a lánya jelenlétét kereste a bolygó felszínén és hamar meg is találta. Viszont érzett mást is. A háttérben egy alak bujkált, jelenléte olyan volt, akár a síkos halak a Naboon. Tehát a lányának máris van egy tanácsadója! Remek! Igazán érti a dolgát a kishölgy! Most azonban sietnie kell, nem várakoztathatja meg Lady Charist, akinél az emberei már bejelentkeztek. Megnyomott egy kis kapcsolót az asztali panelen, mire Callista, azaz immár Lady Shantal holografikus képe jelent meg térdelő pozícióban, ahogy egy jó tanítványhoz illik. A lány felöltötte azt a sötét színű csuklyás köpönyeget, amely jelképezte az új személyiségét.

- Készülődj, Shantal! Indulunk! - a lány bólintott.

- Ahogy óhajtod, Nagyuram! - azzal a holokép szertefoszlott.

Wenthar már előre élvezettel gondolt arra amikor a két vérbeli Sith lány majd versengeni fog a hatalomért. Shantal erős és vad, azonban Charis… ő másabb. Sokkal hatalmasabb, mint a Császár Keze, de még nem tud róla. Wenthar viszont ki akarta hozni belőle ezt a hatalmat, bármi áron! És Shantal, vagyis Callista erre remek eszköz lesz majd. Mert Dorja lánya nem más, mint egy eszköz, egy bábu, amit bármikor elhajíthat ha úgy tartja kedve. Persze ha bebizonyítja hogy értékes, akkor akár még igazi Sith Ladyt is faraghat belőle, egy barátságos kis szektort ajándékozva neki...

Az ESB uralkodójának személyi siklója landolt a Hapes központi leszállóplatformján és a majd két méter magas, izmos, kopasz férfi lassú léptekkel haladt a Királynő lakosztályába. Mögötte lépdelt a gyönyörű és ifjú Shantal, a Császár Keze. Hapan gárdisták állították meg a sötét köpenybe burkolózó alakot és társát, de mikor felismerték ki az, meghajoltak.

- Legyen üdvözölve, Nagyúr! Őfelsége már várja önöket! - a gárdista felemelkedett, majd elindult előre, hogy mutassa az utat. Wentharék követték. Nemsokára a királyi lakosztály ajtaja előtt voltak. A gárdista bement, hogy közölje a királynőjével, hogy a vendégek megérkeztek. Wenthar magában csak mosolygott. Szóval várakoztat? Apja lánya ez a Charis! Shantal azonban kínosan feszengett. Valami nagyon nem tetszett neki. Ekkor a gárdista kinyitotta az ajtó két szárnyát, ami magas faragványokkal díszített japor fából készült alkotmány volt, és meghajolt Wentharék előtt.

- Őfelsége várja magukat! Bemehetnek!


Üzenetek és közlemények

[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]

12 B Gamma X rendelet

Az Egyesült Sith Birodalom Hadseregének felépítéséről:

A mai naptól kezdve a Sith Hadsereg három részből épül fel.

- Mobil Űrgyalogság és Rohamosztag: ide tartoznak a gyalogosok, rohamosztagosok és egyéb szárazföldi erők.

- Flotta: ide az összes űrben használatos hadi osztag, valamint érthetően az űrflották tartoznak.

- Erőhasználók vagy médiumok: Ide tartozik az Asszaszinok Rendje, valamint az Obszidián Rend. Tagjai kizárólag Erőhasználók vagy más pszichikai képességgel rendelkező egyének lehetnek.

A Sith Hadsereg Legfőbb Hadura Lord Wenthar.

A Hadseregen belül egy új kinevezési forma lép életbe. A Főkormányzói titulus mellett az ún. Égi Marsall fogalmát vezettük be. Ennek alapján:

Főkormányzó: Lord Grodin Tierce

Égi Marsall: Dorja Főadmirális

A rendelet a mai naptól kezdve, fellebbezés nélkül érvénybe lép.

Ellenjegyezte: Darth Wenthar sk.


-- Vége a XXVI. Fejezet 2. részének --



Comments