EGB Könyv‎ > ‎

XXV/2

Huszonötödik Fejezet

Második Rész

Crioptera

Néhány kilométer gyaloglás után egyre sűrűsödni kezdtek Luke és Smordre körül az egészen a felszínig, szinte a fejükig leérő viharfelhők. A Sötét Oldal járta át azokat a villámokat, amelyek le-lecsaptak a két vándor lába előtt, és Luke-nak hamarosan az Erő segítségével pajzsot kellett maga köré emelnie, hogy távol tartsa az elemeket - vagy talán magát a sötétséget. 

- Az az érzésem, rossz úton járunk... - morfondírozott a Nagymester. - Az Erő azt súgja, ez az ösvény sehová nem vezet.

- Ez a Sötét Oldal egyik legöregebb trükkje, Nagymester... - jegyezte meg a máskülönben hallgatag Smordre. - Minél közelebb járunk a célunkhoz, annál inkább megpróbálja elültetni bennünk a kétséget és a gyanakvást... a belső félelmeinkből táplálkozik. Bizonyára valami ősi Sith mágia is védi úticélunkat, nem csak néhány tonna kő és homok.

Luke mély lélegzetet vett, hogy megtisztítsa az elméjét, majd elmosolyodott. 

- Tehát minél inkább úgy érzem, nem erre kellene mennünk, annál közelebb járunk ahhoz, amit keresünk?

- Hát vagy így van, ahogy mondod, Nagymester, vagy csak szimplán eltévedtünk - horkantott fel Smordre, ami nevetésnek is beillett volna. 

Ebben a pillanatban azonban újabb sötét hullám érte el őket, ezúttal az előzőekhez képest nagyon is kézzelfogható, nagyon is... élő. Aztán pedig holt. 

- Halál... fájdalom... - torzult el Luke arca, ahogyan megérezte; a közelben értelmes élőlények tucatjai halnak éppen erőszakos, gyűlölettel átitatott halált. 

Smordre is megállt egy pillanatra, és lehunyta a szemét. Arcán furcsa árnyék suhant át, mintha valami meglepte volna. 

- Talán mások is vannak itt rajtunk kívül... - jegyezte meg végül. - Talán a helynek, amit keresünk, vannak.. őrzői. 

- Sötét oldali őrzői - tette hozzá Luke. - De nem vagyok biztos benne, hogy erről van szó. Abban viszont biztos vagyok, hogy legalább... három rossz szándékú erőhasználó van arrafelé. 

- Három? - Smordre most határozottan meglepettnek tűnt. 

- Az egyikük... - ismételte Luke, mintha félig transzban valaki súgná neki a szavakat, miközben kiterjesztette elméjét. - ...az egyikük gonosz és eltökélt. Ölni akar, és pusztítani... a másik kettő pedig furcsa és... idegen. 

Skywalker hirtelen befejezte a gondolatmenetet, és jobbra fordulva futni kezdett. A viharfelhők megnyíltak előtte, mintha a gondolat, hogy ismét ártatlanokat menthet a maga egyszerű valójában ahelyett, hogy a sötétség és a világosság közti szürke határvonalon egyensúlyozik, felvillanyozta volna, és megsokszorozta volna az erejét. 

- Akármi is ez, jediként először ezzel kell foglalkoznunk! Gyere Sirryn!

...

A Sith hajó, amivel Skywalker és Smordre a bolygóra érkeztek, egyre nyugtalanabbul állt leszállókarmokhoz hasonló hártyáin azon a kiszögellésen, melyre pilótái letették. Két világos és két sötét, így szólt a prófécia és a parancs, melynek révén idehozta őket... most azonban már többen voltak. Két világos két sötét… és még egy sötét. 

És az idegenek. 

A két eltorzult formájú, göcsörtös gubóra emlékeztető valami, amihez hasonló nem szerepelt a Hajó adatkristályaiban, szinte súrolta a járművet, ahogyan imbolyogva elhúztak felette, és belevesztek egy közeli felhőbe, melynek túloldalán füst szállt az égnek, amelyet még a rossz időjárási viszonyok ellenére is ki lehetett venni - pláne egy ősi, érzékeny szenzorokkal ellátott Sith hajó számára.

Túlélés! A parancs felülírta a hajó gondolataiban a korábbi utasítást, és mielőtt a veszedelmes idegen valamik esetleg visszafordulhattak volna, a Sith hajó felemelkedett, hogy távol kerüljön ettől a bolygótól...

...

A két korallvadász, fedélzetükön Tahiri, vagy saját nyelvükön Riina Kwaad Nagyúrnő berzerkereivel feltérképezte a kietlen bolygó felszínét, miközben hajóik dovin basaljai szinte sikítoztak a megerőltetéstől, hogy a levegőben tartsák a viharok által össze-vissza dobált korallvadászokat. 

A nyomkövetők vongérzéküket és az Erőt felváltva használva kommunikáltak egymással, hogy minél kevésbé keltsék fel prédáik figyelmét. Egyikük, aki a She'rrh'adai, a Halálosztó nevet választotta a Nagyúrnő előtt, már több klekket óta követte a két jeedai-t, akik közül az egyik talán maga volt az eretnekek vezetője, Skyy'wa'lkerr. Társa, aki a Nagyúrnő előtt a Huun'da'raa, az Észrevétlen nevet kapta, már szintén hosszú ideje volt az áldozat, egy siith nőstény nyomában, egészen a galaxis széle óta. 

Most a két vadászt itt, efölött a pusztulásra ítéltetett hitetlen planéta fölött hozta össze az istenek akarata, hogy együttesen csaphassanak le a hitetlenekre és foglyul ejtve Riina Kwaad színe elé vigyék őket...

Eredeti tervük azonban, bármily egyszerű is volt, kudarcba fulladni látszott. 

- "A jeedai legnagyobb ellensége a Yuuzhan Vong! A második legnagyobb ellensége a siith, a harmadik legnagyobb pedig saját maga, a gyengék és halálra ítélt pondrók miatt érzett szánalma miatt! Használjátok ki ezt, és akkor a jeedai préda saját magától fut a karjaitokba! Legyetek méltók Yun-Harla, a Megtévesztő nevéhez, és állítsatok csapdát a prédáknak!" - Kwaad Nagyúrnő szavai ott voltak mindkét berzerker elméjében, így tervük egyszerű volt… megkeresni a nyomorúságos hitetlen bolygón a legnagyobb, pondrók lakta települést, és elpusztítani azt... aztán pedig megvárni, amíg a jeedai prédák a fájdalmat és halált érzékelve odasietnek.

Azonban úgy tűnt, a siith préda ugyanebből az okból, vagy valamiféle teljesen más, torz képzet által vezérelve ugyanezt a módszert választotta, és megelőzte a nyomkövetőket. 

A két berzerker korallhajóival az égő település szélén, észrevétlenül szállt le. A korallok hamarosan gravitációs torzulást vontak maguk köré, hogy elrejtsék magukat a hitetlenek nem kívánatos tekintetei elől, miközben a két harcos a fülkéből kipattanva, tökéletes összhangban mozogva megindult az üres, itt-ott lángoló utcákon, vadászatra készen... 

...

- Kérem, könyörgöm! - vagy valami ehhez hasonló lehetett az idegen nyelven karattyoló aggastyán utolsó néhány szava, mielőtt Kallog vörös pengéje elválasztotta a fejét a testétől. A nő körbenézett a főtérnek tűnő területen, melynek három oldalán már lángoltak az épületek, és éppen megindult volna a negyedik oldal felé, amelyet egy széles, valószínűleg piacolásra használt csarnokszerű építmény uralt, amikor megérezte a két új, különös, idegen tudatot...

És haragjukat az Erőn keresztül. 

A csarnok tetején két robusztus, jó három méter magas alak állt. Furcsa, szövevényes, fekete páncélt viseltek, ami leginkább egy hatalmas bogár kitinjére emlékeztetett, amit összevissza dobáltak rá viselőjükre. Kezükben pedig hosszú, majd két méteres valamik meredtek. Az egyik teljesen egyenes volt, a másik viszont ostorszerűen vonaglott, és Kallog még ebből a távolságból is szinte látni vélte a végükön himbálózó sárgás, hüllőszemű kígyófejeket, amelyek szájából mérgező lé szivárgott. 

Őt akarták, ezt tisztán érezte az Erőn át. 

- Do-ro'ik vong pratte! - üvöltött fel egyszerre a két lény, és támadásba lendültek a nő ellen...

Darth Kallog a levegőbe szökkent, mielőtt a két megtermett lény felülről érkező, hatalmas erejű csapása kettészelte volna, és egyszerre landolt velük. Kissé távolabb érkezett, vörösen izzó fénykardját aktiválva újabb hátraszaltót vetett. Az idegenek hosszú léptekkel követték, és a lány kénytelen volt minden hatalmát igénybe venni, hogy ne érjék be különös fegyvereikkel, ami ellen a Sith képtelen volt védekezni. Rádöbbent, hogy egyedül az Erő segítségével győzheti le a lényeket. Yuuzhan Vongok... de mi a mankaürüléket kereshettek itt?!

A Sith megpördült, és természetfeletti sebességgel rohanva hanyatt vágódott, becsúszva az egyik harcos alá. Mielőtt azonban halálos sebet ejthetett volna a lényen, a harcos belevágta kemény csizmáját a lány oldalába, aki felhördült kínjában. Egy hajszálon múlt, hogy ki tudott térni a mérges levet eresztő, félelmetes fegyverek elől. 

Talpra szökkent, és a Sötét Oldal hatalmát segítségül hívva kitépte a fegyvereiket gazdájuk kezéből. Legnagyobb meglepetésére azonban ő tántorodott meg, amikor a fekete páncélos harcosok meg sem érezték a csapást, és továbbra is közeledtek kígyószerű eszközeikkel. 

Kallog újfent az Erőt hívta segítségül, és megidézte a Sith-villámokat. Az energiacsápok beleakaszkodtak a harcosok páncéljába, és körülfonták minden porcikájukat. Ők azonban rendíthetetlenül közeledtek a lány felé, mit sem törődve a fájdalommal. Kallog ekkor megérezte, hogy nincsenek egyedül.

A legközelebbi sikátorból két zöld fénykardot lóbáló férfi futott felé. A Sith nyomban felismerte őket. Kissé kellemesebb körülmények között tervezett összefutni velük... Az Erőre hagyatkozva sikerült hárítania fénykardjával ellenfelei csapásait, azonban vigyáznia kellett, hogy a végükből csepegő gyilkos anyag ne érjen a bőréhez.

Luke és Smordre iszonyú ugrásokkal ott termettek a küzdők mellett. Kétség sem férhetett hozzá, hogy tapasztalatuk és hatalmuk messzemenően nagyobb, mint Kallogé. Ahogy ahhoz sem, hogy a Sith oldalán kellett harcolniuk. Luke esetlenül védte az iszonyatos erejű csapásokat, Smordre viszont egy igen ravasz vívóstílus segítségével könnyedén elterelte a hatalmas lények fegyvereit maga elől. A két jedi folyamatosan ugrált, és a harcosok nehézkesen fordultak utánuk. Luke azonban tudta, hogy csak így lelassítva őket képesek védekezni ellenük - láthatóan valami hatalmas energia dolgozott bennük.

Néhány pillanat múlva Smordre mester hirtelen eltette fénykardját, és széttárta karjait. Luke nem tudta, mire készül, azonban nem volt ideje töprengeni rajta. A jedi megemelte a kezét, mire a két Yuuzhan Vong harcos homorítva a levegőbe emelkedett. A Sötét Nagyúr érezte bennük az Erőt, viszont nyers volt és zabolátlan. Kifeszítette a páncélosok testét úgy, hogy a fekete anyag belemélyedjen azok bőrébe, maradandó sebeket és kínokat okozva ezzel. Az éktelenül hosszú fegyverek kiestek az elernyedt kezekből.

Kallog nem tétovázott, s fénykardját a feje fölött húzva a magasba szökkent, hogy véget vessen a dolognak.

- Ne! - kiáltott fel Luke, ahogyan a Sith nő a levegőbe ugrott, egyenesen a két vergődő Yuuzhan Vong harcos felé. Luke már a harc elején érzékelte, hogy a Sötét Oldal és az Erő eddig ismeretlen, idegen, a vongérzékkel keveredő változata áll harcban egymással, mégis meglepte, amikor az üszkös, holttestekkel teli városba beérve ezt a három alakot találták itt... a váratlan meglepetés, és a tudat, hogy immár egyetlen ártatlan sincs életben, akit meg lehetne menteni, visszalendítette Luke-ot abba az állapotba, amelyikben a bolygóra érkezésük óta leledzett. 

A két Yuuzhan Vong üvöltött, de nem fájdalmában - bár valószínűleg szörnyű fájdalmaik voltak, ahogyan a vonduun rák héjából készült, testükre növesztett páncél egyre szűkebbnek bizonyult -, hanem dühében. A két jeedai közül az egyik úgy harcolt, mint a siith nőszemély. Agresszívan, félelmet nem ismerően, egyértelműen a halálukat akarva. A berzerkerek ilyesmivel személyesen még nem találkoztak. 

Végül az egyikük nagy nehezen elérte a karjába épített tokokat, és kiengedte a tokba rejtőzködő összes támadóbogarat. A bogarak nehéz lövedékekként süvítettek a széttárt karokkal álló jeedai felé, akinek falat kellett emelnie az Erő segítségével, hogy kivédje őket... és ez épp elég volt a harcosnak, hogy kiszabaduljon a szorításból...

Ez már nem mentette meg társát, az Észrevétlent, akinek nyakára lecsapott a még mindig lendületben lévő siith nőstény fénykardja, elválasztva a harcos fejét a testétől. 

A Halálosztó a földre huppant, majd kiegyenesedett, és az Erő segítségével a kezeibe hívta mindkét amphii-botot. Három az egy ellen; az esélyei jelentősen romlottak... de tudta, hogy társai már úton vannak. 

- Élve kell elfognunk - suttogta a másik kettőnek Luke. Fogalma sem volt arról, hogy ki ez a Sith nő, és mit keres ezen a bolygón, de úgy érezte, az ő szerepe itt egyelőre csak másodlagos. Előbb ezzel a szörnyeteggel kellett foglalkozniuk. - Hogy megtudjuk, mi is ez...

- Te nem parancsolsz nekem, jedi! - kiáltott fel a nő, és újra támadásba lendült az idegen ellen. - Luke azonban kinyúlt az Erővel, mire az egyik közeli fáról vékony, vesszőszerű ágak tekeredtek le, és ráfonódtak a nő testére. 

A Yuuzhan Vong harcos felnevetett. Torkából gurgulázó hangon tört elő a basic, jelezve, hogy valamiféle modulátor lénnyel képes a kommunikációra. 

- Látom, jeedai, máris elragadott a gyengeséged! Forduljatok csak egymás ellen, és hamarosan Yun-Yammka szolgái lesztek! Talán még kegyes halálban is részesültök, bár nem hinném!

Luke azonban ügyet sem vetett rá, miközben azon koncentrált, hogy fogásban tartsa a dühödten sikítozó Sith nőszemélyt, majd Smordréhez fordult, és fejével a Yuuzhan Vong harcos felé biccentett. 

- Tedd harcképtelenné, Sirryn, de ne öld meg. Szükségünk van rá... - fejével a nő felé intett. - Ahogyan rá is.

Smordre mester biccentett, majd a támadásra lendülő Yuuzhan Vong felé iramodott. Mentében kezében termett fénykardja, és mialatt lesújtott vele, életre kelt a zölden izzó energiapenge. A jedi irtózatos erejű csapása kissé megtántorította a lényt, azonban nem billentette ki egyensúlyából. Tekintve, hogy a páncélos legalább egy méterrel a lorrdi fölé magasodott, Smordre kénytelen volt a gyorsaságára és fürgeségére támaszkodni. A jedi villámgyors fordulatokkal, csapásokkal és ellenhárításokkal teletűzdelt harcmodora hátrálásra kényszerítette a Yuuzhan Vong harcost, aki csak fegyverének hosszúságának és félelmetes testi erejének köszönhette, hogy ellenfele nem darabolta fel az első pillanatokban.

A jedi egy gyors döféseket magába foglaló sorozat után átszökkent a lény másik oldalára, aki nehézkesen perdült utána. Sirrynnek ennyi elég is volt ahhoz, hogy hosszú sebet ejtsen a Yuuzhan Vong páncélján. Úgy tűnt, a harcos meg sem érezte a csapást, és megállíthatatlanul támadott tovább. A két penge összeütközött, s pillanatnyi patthelyzet idéződött elő a küzdelemben, amint mindkét fél igyekezett lenyomni a másikat. Smordre kihasználta az alkalmat, és beférkőzött a Yuuzhan Vong tudatába. Erős ellenállásba ütközött, de apró, folyamatos próbálkozásokkal sikerült elérnie, hogy a lény harci kedve kissé lelohadjon. A jedi kihasználta pillanatnyi figyelmetlenségét, és pengéjével kifordította a Yuuzhan Vong kezéből annak, hosszú, idegen fegyverét. 

Aztán az Erőt segítségül hívva egyszerűen meghajlította azt, és szélsebesen körülfonta a harcos testét vele, ezzel mozgásképtelenné téve a páncélost. A furcsa fegyver nem égette át annak estét, viszont olyan gúzsba kötötte őt, hogy képtelen volt kitörni a szorításból. 

Darth Kallog időközben Skywalker erejével küzdött. Átkozta magát, amiért képtelen volt olyan anyagtalan testet felvenni, mint Sordis, hogy kiszabadulhasson a tehetetlenségből. Ekkor azonban elérte a nyugalomhullám, ami legnagyobb meglepetésére nem Luke, hanem Smordre felől érkezett. Abbahagyta hát az erőlködést, és figyelte, amint a jedi mester harcképtelenné teszi a megtermett vadállatot.

- Jól van... - biccentett Luke, amikor megbizonyosodott arról, hogy mind a sötét oldali nő, mind a megmaradt Yuuzhan Vong harcos mozgásképtelen. A jedi mester ismét nyugodtnak tűnt, mintha csak szokásos délutáni meditációját és gyakorlását fejezte volna be az ifjú tanítványokkal, nem pedig élet-halál harcot vívott volna az elmúlt percekben. 

- Cseréljünk, Sirryn - lépett oda Luke a Yuuzhan Vonghoz, az Erővel nyomást gyakorolva az amphii-botra, miközben a sötét oldali nő őrizetét "átengedte" Smordénak... és egyúttal meglepő felfedezést tett.

Akárki is hozta létre ezeket az Erőhasználó Yuuzhan Vongokat, akárki is törte át végül sikeresen a gátat, ami a Yuuzhan Vong fajt a mindent átható életenergiától elválasztotta, egyszerre előnyökhöz és hátrányokhoz juttatta őket az erőérzékenyekkel szemben... nem gondolt ugyanis arra, hogy mi lesz a Yuuzhan Vong biológiai alapú eszközeivel. 

Luke legnagyobb meglepetésére az amphii-bot ugyanúgy érezhető volt az Erőben, mint maga a harcos. Akár ténylegesen ez volt létrehozója szándéka, akár nem várt mellékhatásként lépett fel, a primitív kígyószerű lény akaratát könnyen irányíthatta Smordre... és immár Luke is. Így nem volt nehéz rávenni, hogy korábbi gazdáját ellenségként fogja fel, akit meg kell bénítania.

Luke számára azonban sokkal fontosabb volt, hogy többet megtudjon magáról a harcosról. Közelebb lépett az eszeveszettül vicsorgó fogolyhoz, és kezét csontos, tetovált homlokára tette. Gondolatok és érzések, vadság, szűnni nem akaró őrjöngés és bosszúvágy száguldott keresztül a Yuuzhan Vong harcosból Luke elméjén... újabb lehetőség, amire Luke-nak az Erő nélkül, kizárólag saját, igen korlátozott mértékben elsajátított "vongérzéke" birtokában nem lett volna módja.

A harcos arcvonásai tovább torzultak, ahogyan rádöbbent, a jedi a fejében vájkál. Összefüggéstelenül kiabálni kezdett, de Luke akarata és áruló fegyvere szorosan tartotta. 

- Sokan vannak... bejárják a galaxist erőérzények után kutatva. Vadásznak... jedikre és Sithekre egyaránt - sorolta Luke a Yuuzhan Vong elméjéből kinyert gondolatokat. - Sekotról származnak ugyan, de a Sötét Oldal teremtményei. 

- Jó lenne tudni, ki a mesterük - jegyezte meg Smordre. - Ha tényleg olyan sok van belőlük, mások is veszélyben lehetnek. 

Luke bólintott, és megpróbált mélyebbre ásni a lény gondolataiban. Elhagyatottságot és elkeseredettséget érzett... bosszúvágyat mindazért a szenvedésért, amit okoztak... egy elme lenyomatát, amelyet Luke jól ismert, és amelyik balszerencsés egybeesésként ugyanúgy érezte magát, mint számos, Sekotra kényszerített Yuuzhan Vong harcos, akiknek láthatóan nem sikerült megszokniuk új életmódjukat. Új mesterük, aki elrabolta Sekotot, pedig visszaadta nekik a régit. 

- Tahiri... - jelentette ki végül Luke, egy pillanatra lehunyva a szemét. 

- Á, az elveszett kislány, aki Yuuzhan Vonggá vált... - biccentett sokat tudóan Smordre. - Milyen kár, hogy sohasem találkoztam vele. 

- Amikor utoljára hallottunk róla, a Birodalom fogságában volt Pellaeon admirális meggyilkolása miatt - magyarázta Luke. - Eszerint sikerült megszöknie, és csatlakozott a Yuuzhan Vonghoz. Emlékszem, mintha Saba jelentésében szerepelt is volna, hogy találkoztak vele Sekoton.

- És láthatóan nem csak csatlakozott hozzájuk, de kísérletezget is velük - morfondírozott Smordre. - Ő lenne a sötétség hírnöke, aki ellen a megoldást keressük?

- Nem hiszem - rázta a fejét Luke - Inkább csak egy újabb vadhajtása a Sötét Oldal egyre növekvő erejének. De érzem, van még benne jó...

- Skywalker, te egy darab mélyűrben lebegő aszteroidában is megérzed a jót - mosolyodott el Smordre, majd a sötét oldali nőre pillantott, aki már jó ideje nem ficánkolt az ágak szorításában. - És vele mit csináljunk?

Luke a nőhöz akart lépni, amikor a Yuuzhan Vong harcos végre összeszedte magát annyira, hogy az Erő lévén ellensúlyozza kissé a jedi mester akaratát, és éppen csak egy keveset lazított saját fegyvere szorításán. 

- Vigyázz! - kiáltott fel Smordre, ahogyan a Yuuzhan Vong keze előrelendült, és páncéljának csuklórészéből kivágódott egy hegyes tű... de éppen csak annyira, hogy azt saját nyakába tudja döfni. 

- Méreg... - szisszent fel idegesen Luke, de már nem tehetett semmit. A gyorsan ölő szer hatására a Yuuzhan Vong bőre máris feketedni kezdett, és győzedelmes tekintettel pillantott a jedikre. 

- A Halálosztó nem lesz a foglyotok, jedaai... - sziszegte tört, recsegő basic nyelven, majd felüvöltött, és az oldalára dőlve néhány rángás után elcsendesedett. 

- Nem könnyítik meg a dolgunkat - sóhajtott fel Luke, majd belátván, hogy semmit nem tehet, visszafordult a nőhöz. 

- Remélem, ön nem szándékszik hasonlóan bevégezni, kisasszony. Elmondaná esetleg, hogy mi szél fújta ide a Peremvidékre?

A lány bensőjét szempillantás alatt elárasztotta a gyűlölet. Mit képzel magáról ez a hitvány jedi? Lám, még hasonló szélsőséges helyzetben is megőrzi rettenthetetlen nyugalmát a fennhéjázó modorával együtt. A kegyeskedés a bolondok menedéke - futott át a Sith agyán. 

- Én nem vagyok gyáva - jelentette ki hűvös nyugalommal. Mint mindig, most is tökéletesen uralta a dühét. Hagyta, hogy gyűlölete növekedjen, hogy kitörésre készen állva bármikor bevethesse a Sötét Oldal erejét.

Kissé meglepve pillantott a másik jedi felé. Ha nem tudta volna, nem ismerte volna fel. Arcfestéssel és fekete köpenyében egész más képet festett, mint itt, ostobán egyszerű, zöldes köpenyében. A jedi kíváncsi tekintettel méregette őt. Bizonyára próbára teszi őt. Vagy talán itt az idő, hogy megkezdődjön a Jedi Tanács szisztematikus kiirtása? Kallog tekintete Skywalkerre tévedt.

- Meséld el nekünk - értette félre a pillantását Luke -, mit keres itt a Sith Birodalom szolgája? Egyáltalán mit keresel itt, ifjú?

A Sith nem felelt azonnal. Régen, amikor még élt a Kettő Szabálya, a vörös fénykardról mindenkinek a hatalom birtokosai, a misztikus Sith Nagyurak jutottak eszébe. Most viszont mindenki Wenthar szánalmas birodalmának szimbólumát látja benne, elvesztve ezáltal a Sith Rend régi dicsőségét. 

- A céljaimhoz semmi közötök sincs, jedik - szólt. - Ha egy ekkora legenda, mint te, Skywalker, képtelen kitalálni, hogy mi jár a fejemben, felmerül bennem a kérdés, vajon a képességeid a régiek-e még? És a barátodé? Smordre mester igen neves mentalistának bizonyul. Mi a helyzet, fiúk? - Aztán, mint akinek valami eszébe jutott, felemelte a fejét. - Hát persze! Lám, a jedik is öregednek! - suttogta, s gúnyos mosolyra villantotta az ajkait.

Sirryn kérdőn pillantott társa felé, s Luke testi jeleiből - jó lorrdihoz híven - tökéletesen megértette, hogy eljött az idő a folytatáshoz. Végül is épp kerestek valamit.

- Egyelőre magunkkal visszük - döntött Luke. - Valami azt súgja, hogy még szükségünk lehet rá. 

- Remélem, nem fordult meg a fejedben, hogy néhány perc veled töltött idő után majd szépen áttérek a Világos Oldalra, vén jedi - nevetett fel a nő. 

- Nem, fel sem merült - Luke elnyomott egy fintort a "vén" hallatán, de nem engedte, hogy sértettsége befolyásolja. Az Erő továbbra is olyan sötéten kavargott ezen a helyen, mint amikor ideértek... bár támadóik halottak voltak már. Luke kezdte úgy érezni, hogy van itt még valami más is... valami, ami miatt eredetileg erre a bolygóra jöttek. 

- Van valami erős sötét oldali energiaforrás ezen a bolygón - fordult ismét a nő felé. - Talán Te segíthetsz nekünk pontosan beazonosítani a helyét. 

- És miért segítenek nektek, ugyan miért? - vágott vissza agresszíven a fogoly. 

- Mert lefogadom, hogy ugyanolyan kíváncsi vagy rá, mint mi magunk - mosolyodott el Luke.

Kallog vetett egy-egy éles pillantást mindkét jedire, majd elengedte magát. Nem küzdött, és nem próbált menekülni. Valóban szörnyen kíváncsi volt rá, hogy hová vezet ez az egész út. És most ő is belenézhet a mester titkos küldetésébe, anélkül, hogy Skywalker sejtené, hogy ő annak a bizonyos Darth Sordisnak a tanítványa, aki nem tartozik a Sith Birodalomhoz. Egy valamit megtanult a mesterétől: tartsd közel az ismerőseidet, de még közelebb az ellenségeidet. És a Sithek közelebb voltak a jedikhez, mint ahogyan azt ők sejtették.

- Rendben van - felelte végül. - Együtt fogjuk megkeresni ezt a bizonyos jelenséget - és ha a Sötét Oldal megerősít ott, akkor elpusztítjuk Skywalkert - tette hozzá gondolatban. 

- Akkor hát induljunk - mondta Luke, és elengedték a lányt, aki a kezébe húzta, majd eltette fénykardját. - Te, mint a Sötét Oldal híve, jobban be tudod mérni ezt a bizonyos helyszínt.

- Én, vagyis az igazság tanainak képviselője - köpött felé a lány. Hirtelen Smordre mester markában találta magát, aki a torkának szegezte fénykardjának markolatát. A jedi keze erősen markolta Kallog gallérját, s a férfi szinte a lány arcába hajolt. Agresszív megnyilvánulása ellenére tökéletes nyugalmat sugárzott.

- Segíteni fogsz, ellenvetés nélkül - szögezte le Sirryn, mintha csak egy tényt mondott volna ki. - Aztán rábízunk a Tanácsra, ha elhagytuk ezt a bolygót. Megértetted?

Kallog bólintott. Tökéletesen megértette. Túlságosan is. A jedi elengedte őt, s a lány kiterjesztette érzékeit az Erőben. Látta maga előtt a Sötét Oldal energiáiból szőtt helyet. Formákat, alakzatokat is látott, ami valami építmény lehetett. Lényeg az, hogy tudta, merre kell indulniuk. Hamarosan irányba állt, s a két férfi követte őt.

Smordre hangtalanul kommunikált tovább Skywalkerrel. A Sith csakis akkor rendeli alá magát, ha biztos benne, hogy ellenfelének nagyobb a hatalma, mint az övé - magyarázta a nagymesternek. Nem fog elárulni minket, mert tart tőlünk. Nem fél, csak tart. És ez épp elég.

- Látod, ezért jó, hogy magammal hoztalak - felelte somolyogva Luke. - A Sithekkel való tapasztalataid rendkívül hasznosak.

- Csak ezért kellek neked? - színlelt felháborodást Sirryn. Aztán mindketten elnevették magukat, ami az arcukon csupán egy mosoly formájában bontakozott ki. Kallog nem értette, mit mosolyognak ezek ketten. Gyűlölte, ha kétségek gyötrik, most azonban nem volt más választása, és befogta a száját.


Coruscant

Daala az Elnöki Palota erkélyéről figyelte a szenátusi épületegyüttes felé vonuló szürreális, színes tömeget. Alulöltözött gamorraiak ölelgettek lilás köpönyegbe öltözött bith táncosokat, két vuki pedig egy izzadó huttal táncolt egy virágokkal díszített antigrav bárkán. 

A menet élén pedig egy szivárványszínű pólóba öltözve nem más állt, mint a Commenor bukott miniszterelnöke, Fyor Rodan. 

- Támogassátok a Lehet Más a Galaktikus Politikát! Támogassátok a toleranciát és a megértést fajok és nemek között! Támogassátok a szabadságot! 

A menetet két oldalról a CSF készenléti erői biztosították. A kék egyenruhás rendőrök és biztonsági droidok mögött egy elkerített területen az Erősebb Szövetségért szimpatizánsai dobálták és szidalmazták a felvonulókat. 

- Rodan nem normális - jegyezte meg száraz hangon Daala, mikor Dorvan mögé lépett és elvette a klón testőr tálcájáról a hűsítő kesselis poharak egyikét. 

- Nos, meg fog lepődni, Főnök, de a bohémabb világokról, például a Pantolominról, az Abregadoról és még néhány helyről több milliós támogatói bázist szedett össze alig néhány nap alatt. Ezt a Galaktikus Büszkeség Menetét is a semmiből szedték össze, és nézze meg, mennyien vannak. 

- Rodan egy báb. Lefogadom, hogy a Sithek keze van ebben - ingatta a fejét Daala. - Bár elég... faramuci megközelítés. Gondolom, egyetlen egy hírcsatorna sem hozná le, hogy a Sithek drogosokkal és fajközi hibridekkel rohanták le a Hapest. Most nem mindegy, hogy valaki egy bothannal, vagy egy vukival, vagy egy rankorral szerelmeskedik? Mit kell ezen pörögni?

- Van, akinek ez tetszik... legális halálpálca- és fűszerkereskedelem, meg effélék. De sajnos nagyon nehéz lesz bizonyítani a külső kapcsolataikat - mormogta Dorvan. - Állítólag néhány alderaani csoport is őket támogatja a Demokratikus Köztársaságért ellenében. 

- Ez utóbbi engem jobban izgat, Natasi - jegyezte meg a kékes löttyöt szürcsölgető Niathal, aki az erkély hátsó részén utolsó nem hivatalos látogatásának koktélját élvezgette, mielőtt útnak indult volna a Yuuzhan Vong frontra. - Megbízható forrásaim szerint hamarosan bejelentik Leia Organa Solot elnökjelöltjükként. 

- Ez nekünk inkább szerencse, mint pech - gondolkozott Dorvan. - Rodan és Organa meg fogják erősíteni a saját táboraikat, de szavazatokat fognak elvenni a Szabad Szövetségtől. A'kláék pozíciója gyengülhet. 

- Gondolja, hogy érdemes lenne még egyszer tárgyalni velük? - ingatta a fejét sűrű pislogások közepette Niathal. 

- Nem, már döntöttem, Cha - válaszolt Daala. - Más módszereket keresünk a támogatói bázisunk növeléséhez. Mindenekelőtt azonban ki kell aknáznunk a Yuuzhan Vong nyújtotta lehetőségeket. 

- Este indulok - biccentett Niathal. - A flotta készen áll. Megmutatjuk a tetovált barátainknak, hogy a Szövetség nem viccel, és felvételeket is készítünk..

- Nagyszerű lesz, barátom. Sok sikert - Daala megszorította a mon cal uszonyát, majd visszafordult az erkély felé.

Dorvan megvárta, amíg az admirális mögött bezárul az automata erkélyajtó, majd Daalának is átnyújtott egy poharat.

- A Cosra válaszolt. Cortez admirális hajlandó találkozni önnel. Már intézkedtem egy yachtról, amelyik idehozza. 

- Nagyszerű - biccentett Daala. Nem akarta Niathal előtt felhozni a cosraiakkal, vagy a korábbi chissekkel folytatott tárgyalásait. A hajdanvolt államfő legalább olyan ambiciózus volt, mint önmaga, és bár értékes szövetségesnek bizonyult, Daala nem akart mindent megosztani vele, különösen nem azt, hogy volt birodalmiakkal tárgyal. - És Lecersen? 

- A ramakazi különítményt még nem tudtok elérni... - fintorodott el sajnálkozóan Dorvan. 

- Akkor siessenek - horkant fel Daala, és felhajtotta az italát. - Ezeknek a szivárványosoknak pedig üzenem, hogy legközelebb máshol vonulgassanak... ez gusztustalan. 

- A Bíróság engedélyezte - tárta szét a karjait Dorvan. - Nodon Főbíró nagyon érzékeny... az ilyesmire. 

- Ki tudja, talán ott vonulgat ő is - nevetett fel Daala, és visszaindult az irodájába. - Amint Cortez siklója megérkezett, tájékoztasson. És ha igaz a pletyka, hogy Organa Solo visszatér, akkor őt is szeretném látni.. mihamarabb.


Galaktikus Hírmondó

[nyilvános Holonet csatorna híradás]

Megjelent a Coruscantia legújabb lemeze, az Igazság Kardja és a Hit Pajzsa címmel, 15 darab zeneszámmal, köztük olyan népszerű számokkal, mint a Drága Szövetségünk, a Coruscanti éjszakák és a Veterán éneke! A lemezen több eddig ismeretlen darab is helyet kapott. Coruscantia: 120% hazaszeretet! Vegye meg most vagy töltse le a Holonetről akciós áron!

- És most belföldi híreink következnek - váltott a reklám után a kép Reetara, aki örömöt csempészett a magányos férfi nézők életébe - és egy teljesen más érzést a gatyájukba. - Botrányba fulladt a Fyor Rodan és az LMGP által szervezett Galaktikus Büszkeség Menete. Az első alkalommal tartott meneten számos faj képviselői vettek részt, akik a nemtől és fajtól független szexualitást, a halálpálca-kereskedelem legalizálását és több, általuk haladónak tartott elvet hirdetve vonultak fel. A menet elhaladt az Elnöki Palota és a Szenátus előtt is. A CSF biztosítása ellenére az Erősebb Szövetségért Mozgalomból kikerült ellentüntetők több helyen is rátörtek a felvonulókra, verekedések alakultak ki, amikben a rendőrségnek kellett közbeavatkoznia. Negyvenhárom embert, köztük Novakh képviselőjelöltet állították elő garázdaság vétsége miatt, ügyükben gyorsított eljárással hoznak majd ítéletet. Rodan frakcióvezető így kommentálta az esetet:

- Vannak, akik a béke és boldogság útjába akarnak állni. Antialdeeranizmusuk, fajgyűlöletük és haladásellenességük a leglecsúszottabb, tanulatlan rétegeket célozza. Mi értelmiségi pártként definiáljuk magunkat, így nem alacsonyodunk le addig, hogy ilyen birodalmi pártokkal foglalkozzunk.

Novakh képviselőjelöltet az Igazságügyi Palota előtt értük utol, ahol röviden nyilatkozott nekünk:

- A rendőrséget is felhasználják a céljaikra. Daala, az aldeeraniak bérence a gyermekeink lelkét mérgező csürhét támogatja. Hogy saját akaratából, vagy titkos urai parancsára, az még titok előttünk. Mindenesetre mindent megteszünk, hogy ezek ne mérgezhessék tovább bolygóink levegőjét!

- Meg nem erősített források szerint a Yuuzhan Vong több éves csend után ismét támadásba lendült, egyszerre több rendszert is ostrom alá véve. Felvettük a kapcsolatot a Szövetség haderejével, de nem kívánták kommentálni az eseményeket és azt, hogy ez mennyiben érinti a Szövetség biztonságát, illetve milyen lépések várhatók a jövőben. Amennyiben új hír érkezik, azonnal jelentkezünk!

- Most külföldi híreinkkel folytatjuk. A Geonosis felvételét kérte a Konföderációba, ami hamarosan meg is történt a hivatalos közlemények alapján. A csatlakozási szerződésre azonban még nem került sor diplomáciai források alapján. A bolygó jelentkezése azért kényes kérdés, mert régóta ott állomásozik a Szövetség egyik hadihajója. A flotta közleményt adott ki, amely szerint, míg a csatlakozás nem véglegesítődik és nem kapnak kifejezett felkérést mindkét féltől, a hajó a bolygó körül marad.


Coruscant

A bíróságokat mindig is az igazság házának hívták a történelem folyamán. Az emberek a civilizáció előrehaladtával képtelennek mutatkoztak egymással szót érteni bizonyos kérdésekben, így egy harmadik emberre hagyták a döntést ilyen ügyekben, amit aztán, mint a birka, el is fogadtak. Persze bődületes hülyeség volt, de legalább konzekvensen fejlődött tovább a mások helyett politizáló személyek megválasztásának idióta ötletével. Mindegyiket világtól elvonult filozófusok dolgozták ki és építgették évszázadról évszázadra, és mindkettő ugyanúgy járt, amint a valósággal találkozott: a korrupció melegágyává lett. Crollus Maeni, a Maeni Corporation vezetője ezért igencsak áldotta a múlt és a jövő nagy bölcseit. A hozzá hasonló embereknek ennél jobb érvényesülést el sem lehetett képzelni, talán csak a szabadpiacos gazdálkodás, a láthatatlan kéz és a többi baromság kavalkádját. Persze a tudatmódosító szerek használata mindig is népszerű volt a világmegváltó idealisták körében.

- A bíróság ítéletet hirdet - közölte a vezetőbíró, miután két társával együtt belépett a bíró pódium mögötti ajtón, ahová a bíróság visszavonult nem is olyan régen. Feltűnően kevés idővel ezelőtt. Maeni még egy sokatmondó pillantást váltott ügyvédjével, akinek elégedett ragadozómosolya jelezte, hogy nincs miért aggódni. A nézősorban a különböző holocsatornák tudósítói feszült figyelemmel nézték a színdarabot, ügyesen alkalmazkodva a betanított statiszta szerepükhöz. Vele szemben egy peremvidéki planéta dühös képviselői ültek.

 - A Galaktikus Szövetség nevében. A Letuun v. Maeni ügyben a bíróság a következő döntésre jutott: a Maeni Corporation nem szegte meg a Szövetség törvényeit, amikor koncessziókat vásárolt Letuun bolygóján a helyi pályázati rendszer megkerülésével. Mivel a pályázati rendszert nem hitelesítették szövetségi szinten, így a Letuun pályázati rendszere jogi kötőerővel nem bír a szövetségi bíróság szintjén…

A Coruscanti Szövetségi Ítélőszék ősz hajú elnöke nehézkesen olvasta tovább az ítéletet. Mellette egy gran bíró üldögélt, három szemével pásztázva a termet. Az utolsó taláros egy harmincas éveiben járó ember férfi volt, Gallerian Marlon. Az ügyvédje és Marlon halványan egymásra mosolyogtak. "Ha olyan helyzetbe kerülsz, hogy egy jogász nem tud kimenteni azzal, hogy ismeri a jogot, legalább a bírót ismerje" - vélekedett annak idején Maeni apja, a cég gazdasági alapjainak a megteremtője. Marlon ígéretes jövő előtt állt, nem is csoda, hogy ilyen hamar ilyen magasra jutott - morfondírozott magában Maeni, ahogy folytatódott az ítélet felolvasása. Ügyesen érvelt szinte bármi mellett, és ehhez még kellőképpen khm… nyitott gondolkodású is volt, aki nem szégyellt némi plusz előnyt felvenni a munkája gyümölcséért a nevetséges bírói fizetésen túl. Egyre többen rebesgették azt, hogy még negyven éves kora előtt ki fogják nevezni a Legfelsőbb Bíróság tagjává.

- A perköltség megfizetése a Letuun bolygó kormányzatát terheli. A bíróság ítélete jogerős, fellebbezésnek helye nincs - fejezte be a felolvasást a bíróság elnöke, és az asztalra helyezte a papírt. Letuun képviselői nem tűntek túl boldognak, az ügyvédjük pedig idegesen meredt az előtte fekvő papírhalomra. Ahhoz képest, hogy abszolút nyerő pozícióból indultak, Marlon megtalálta az egyetlen gyenge pontot a védelmükben, és rábeszélte a másik két bírót is. Csekély pár millió kreditért cserébe több milliárdos bányakoncessziókat szerzett a bolygón - a tényleges ár töredékéért. A talárosok felálltak, megfordultak, és hátul elhagyták a termet. Maeni és kísérői is felálltak, és az ajtó felé indultak. Az üzletember még gúnyosan rámosolygott bajsza alatt a bolygó zöldes bőrű képviselőire, és elhagyta a termet, remélhetőleg még a firkászok előtt.

- Főnök - hajolt oda hozzá bizalmasan biztonsági főnöke. - Valaki várja a kocsijában.

Maeni alig észrevehetően bólintott. Természetesen rögtön tudta, hogy kiről van szó, de semmi jelét nem adta ennek. Kicsit megszaporázta azonban a lépteit, ahogy hallotta, hogy egyre többen hagyják el a tárgyalótermet. Sikerült elérniük egy üres turboliftet, ahol Maeni rátenyerelt sietve a záró gombra, miután néhány újságíró megindult feléjük. Az ajtó még időben becsukódott, és ők megindultak a tetőplatform felé, ahol elsötétített ablakú, páncélozott siklója állt.

- Gratulálok a nyertes perhez, Maeni úr - fogadta mosolyogva a nagydarab, szakállas alak a kocsija hátuljában üldögélve. Maeni megvetően nézett végig rajta. A politikát kellett szeretnie, nem a politikusokat, és a másik nem különösebben zavartatta magát az ő megvető tekintetétől.

- Köszönöm, Chan'ahd - mondta végül kényszeredetten, majd dühösen hozzátette. - Mondtam már, hogy nyilvánosan ne találkozzunk!

- Nem is tudtam, hogy az autója közérdeklődésre tart számot, amikor épp a tárgyalóban ül - vonta meg a vállát a férfi, aki a hencegő Novakh-al ellentétben tényleg bírt hírszerzői múlttal. Egy hamis szakmunkásbajuszt lebegtetett meg. - Főleg, ha egyszerű, dolgos állampolgárok ülnek bele, amikor a biztonsági kamera holtterében vannak.

- Jól van, csak ne csináljunk belőle rendszert… - mondta Maeni jobb híján.

- Pedig épp arra készülünk - vigyorodott el a férfi, aki az Erősebb Szövetségért Mozgalom pénzügyeinek mágikus kezelője volt. Sokan azt mondták, a föld alól teremti elő a pénzt. Sokkal inkább titkos pénzalapokból és a szenátusi frakciók támogatását megvásárolni akaró vállalkozók pénzéből, gátlástalanul felhasználva korábbi kapcsolatait. Maeni vállalkozása a Solo rezsim idején indult be igazán, a hatalmas állami hadiipari megrendelések csak úgy záporoztak a második galaktikus polgárháború idején. Akkor Chan'ahd volt a kapcsolattartó a kormány és közte.

- Félreértés ne essék... - itt egy pillanatra megakadt, majd intett a sofőrnek, hogy kapcsolja be a zavarást, és induljon el. - ...sokat köszönhetek a Solo-rendszernek.

- Mindketten tudjuk, hogy nem ideológiai okokból támogat minket - intette le Chan'ahd. - Azonban a választási kampány többe kerül, mint gondoltuk.

Maeni kipillantott az ablakon, és a Pallopidest ábrázoló óriás kivetítőre meredt, ami egyenesen a Jedi Templomra nézett. Volt valami ironikus abban, hogy egy Palpatine naponta lenéz a jedikre.

- Mennyi kéne? - tért rá a lényegre, miután órájára pillantott. Tisztában volt azzal, hogy mennyibe kerül egy választási kampány, és hogy minél többet áldoz rá, annál jobban megtérül.

- Pénzünk az van most elég - tette össze ujjait az arca előtt, és arcán minden igyekezete ellenére kaján mosoly jelent meg. - Inkább némi infrastruktúrára lenne szükségünk...

- Lehetne konkrétabb! - Maeni ritkán értékelte a férfi eufemisztikus kijelentéseit és amúgy ötletes körülírásait.

- Egy bérgyilkosra lenne szükségünk - mondta egyenesen a szemébe. - És egyenruhákra meg gumibotokra.

- Felcsapnak rendőrnek? - vágott értetlen képet az üzletember, aki láthatóan nem értette mire akar kilyukadni a másik.

- Attól sokkal jobb. Újjáalakítjuk a GAG-et, a közrend védelmére - most már nem kísérelt meg küzdeni a mosolya ellen. - Coruscant és sok magvilág tele van kétes elemekkel, bűnözőkkel, pedofilokkal és rosszabbakkal.

- És gondolom politikai ellenfelekkel - tette hozzá Maeni, aki rögtön sejtette mire megy ki a játék. - Na de mire kell a bérgyilkos?

- Egy kis politikai profit kovácsolására - Chan'ahd most már határozottan vidámnak tűnt.


Taris

K'Kruhk, az ősöreg whipid jedi mester komótosan haladt az Alsóvárosban, fénykardját gondosan elrejtve és a hátára egy hatalmas mordályt erősítve. A Klónháborúk idején megszokott volt, hogy jedik inkognitóban közlekedjenek, ha nem volt mögöttük egy egész klónhadsereg, és ennek köszönhetően élték túl annyian a 66-os parancsot. Ő maga is igencsak tapasztalttá vált ebben, és most hasznát is vette ennek. Ha egy rossz arcú bűnöző szemet is vetett értékeire, a whipidekre jellemző agresszív mordulással könnyedén ki tudta verni a fejéből az ötletet. Már napok óta kutatott a bolygón, és hagyta, hogy az Erő vezesse minden alkalommal a lépteit. Mostanra már tisztán érezte egy jedi energiáit, de mellette egy sötét oldali erőhasználó is ott volt, és ez aggasztotta. Talán ő volt az egyik, akit megérzett látomásaiban? Gondolatait a távolban egy robbanás zavarta meg, de K'Kruhk mester még csak fel sem kapta a fejét. Gyakoriak voltak errefelé a bandaháborúk és bizony előfordult, hogy valami felrobbant hébe-hóba. Most azonban nagy tömeg indult meg előtte, ami szinte felkapta magával. A whipid nem tehetett mást, mint hogy sodródik az árral, de folyamatosan úgy mozgott, hogy pár száz méterrel arrébb az egyik mellékutcánál kiállhasson a tömegből. Ahol tömeg van, előbb-utóbb feltűnik a rendőrség, és azt tudta, hogy ez Tarison a kevésbé kellemes élmények közé tartozik, ugyanis tendáltak afelé, hogy hamarabb lőjenek, mint kérdezzenek. Találomra kirántott valaki a tömegből, egy fiatal durost.

- Kérem ne, nincs semmim! - közölte a fiú megszeppenve, miután meglátta elrablóját.

- Mi folyik itt? - kérdezte, miközben igyekezett megnyugtatni az Erő segítségével.

- Azt mondják fénykardosok támadták meg a Csatornapatkányokat! - közölte. K'Kruhk hallott már a nevezett bandáról, ami elég híres volt az Alsóváros ezen szektorában, és ez önmagában nem keltette volna fel az érdeklődését, de a fénykardos rész már annál inkább. Köszönetmondás nélkül sarkon fordult és megindult az egyik sikátor felé.

...

- Olyan, mint Coruscant... mint az Alsóváros. Bár még csak olvastam róla... miért itt tett ki minket ez a krayt-ivadék? - Carl a mocskos, rozsda-moha-korall keverékével borított leszállóhely oldalán üldögélt, miközben a felettük eltűnő hapan yacht gyorsan zsugorodó sziluettjére, majd Benre pillantott, aki nem messze állt, és a környező épületek egyikén futó, alig kiolvasható, halvány holohír-csíkot vizsgálgatta. 

Ben megvárta, amíg még néhány helyi hír lefut a villódzó csíkon, hogy teljesen biztos legyen benne, hogy hol vannak. Azt, hogy ki vezethette a yachtot, ami valami rejtélyes oknál fogva itt dobta le őket a Shedu Maad után, még most sem tudta biztosan, de mind a Gárdában, mind a Rendben tanultak alapján az tűnt a legbölcsebb ötletnek, ha nem is foglalkozik vele. Inkább azzal, hogy miért pont erre a bolygóra kerültek, és most hogyan tovább...

- Ez nem Coruscant - fordult végül Carlhoz, egyik szeme sarkából figyelve a két közeli épület közti sötét sikátorban meg-megvillanó zöldes tekinteteket. - Azt hiszem Taris, vagy valamelyik hasonló régi városbolygó a Peremvidéken. 

- De még szövetségi terület, nemde, jedi? - fészkelődött kényelmetlenül Carl. - Tehát bármikor feladhatsz a barátaidnak, ha akarsz...

- Nem hiszem, hogy az itteni szövetségi hatóság bármennyire is barátibban viszonyulna hozzám, mint akár hozzád - vonta meg a vállát Ben. - Ráadásul ez az alsóváros, ami minden városbolygón egyet jelent a bűnözéssel, rabszolgasággal, és ennél is rosszabb dolgokkal. 

- Nálunk ilyesmi soha nem fordulna elő, jedi - Carl arcára fitymáló megvetés ült ki. - A Sith Egyház és a Birodalom biztonsági szolgálatai seperc alatt kitakarítanák ezt a helyet, ha az ESB fennhatósága alatt lenne. 

- Persze, lángszóróval - Ben nem tudta, és nem is akarta leplezni a fintorát. Végül kifújta a levegőt, és közelebb lépett Carlhoz. Valahogyan más irányba kellett terelnie mind a beszélgetést, mind a dolgok folyását, különben a fiú nem fog benne megbízni soha.

- Nézd, akárhogy is, gondolom egyikünk sem szeretne itt ragadni. Nem túl szép hely. Mit szólnál hozzá, ha megpróbálnánk néhány szinttel feljebb menni, és szerezni egy hajót? Utána pedig kiteszlek vele valahol, ahonnan már hazajutsz... vagy ahová menni akarsz. 

- Nocsak, a jedik lopnak is? - vigyorodott el Carl. Ben észrevette, hogy az eredeti kérdésre nem is válaszolt... mintha ő maga sem lenne biztos benne, hogy hová is akar menni. 

- Csak rossz társaságban. - veregette meg hasonló vigyorral a másik fiú vállát. - Indulhatunk?

Carl elgondolkodva követte újdonsült „barátját” a dohos falú folyosókon keresztül. Orrát megcsapta a kesernyés bűz és a különféle alsóbbrendű teremtmények kipárolgása. Nagyon nem tetszett neki hogy valami isten háta mögötti bolygón kénytelen csalinkázni ezzel a jedi fiúval, aki jelenleg kedves hozzá meg barátságos, de ez akármikor megváltozhat. Elvégre ő a Birodalom tisztje volt, kiváló hadifogoly lenne belőle...

Kötelesség és fegyelem, ez a két fogalom tartotta eddig is életben. Különös módon hiányzott neki Dorja admirális és hát persze Callista. Bár a lány emléke egyre haloványabb lett az elméjében. Mintha egy másik idő és világ lett volna... Carl igyekezett kifürkészni társa gondolatait, de nem sokra ment vele. Az tény, hogy a jedi segíteni akar, és az is, hogy nem akarja, hogy bajba kerüljön, zavarba hozta. De vajon miért ennyire készséges vele? Mi a valódi szándéka?

És ekkor a fiú hirtelen minden előzmény nélkül összeroppant… Maga sem értette mi történik vele, csak azt érezte hogy az arcán könnyek kezdenek el végigfolyni. Carl a keményfiú, hát persze! Rádöbbent valamire, amivel eddig nem ért rá foglalkozni. A Sitheknél, még a hadseregben is mindenki azt nézte, hogyan használhatná ki a másikat. Állandó intrikák és cselszövések között kellett bizonyítania, hogy alkalmas a feladatára. Igazi szeretet nem volt, még Callista is csak azért foglalkozott vele, hogy előrébb jusson a ranglétrán, legalábbis így érezte legmélyen a szívében. Hirtelen rátört a csömör mindentől. Az ESB-től, az állandó intrikáktól, attól, hogy már elfelejtette a nevelőapját, az állandó készenléttől, és attól hogy nem élheti egy átlag tini életét... Csak a kötelesség a háború és az állandó harc, ez az ami az életét betöltötte… eddig!

Összeroskadva, leülve az egyik fal tövébe és fejét a térdére hajtva sírt. Siratta az életét és önmagát, hogy egy jedinek kell megmutatnia az igazi bajtársiasságot és… barátságot. Talán a másik fiú kedvessége és az, ahogyan megveregette a vállát, hozta ki belőle ezt az egészet. Meglehet...

Ben lassan közelített Carl felé és nem értett semmit...

Ben körbepillantott, majd amikor meggyőződött arról, hogy a látó- és hallótávolságon belül sompolygó kétes alakok rossz szándéka nem egyértelműen feléjük irányult (egyelőre), akkor visszasétált a kövezeten ülő Carl mellé, és letelepedett. 

- Nektek olyan könnyű, jediknek... veletek van az Erő, és veletek vannak a barátaitok... - pillantott rá könnyes szemmel Carl, miután Ben néhány percig teljes csendben ült mellette. - Nem kell minden pillanatban attól félnetek, hogy elég egy rossz lépés, elég egy percig nem néznetek a hátatok mögé... 

- Hogy senkire és semmi nem számíthatsz, csak magadra? És bármi történik körülötted, te vagy érte a felelős, még akkor is, ha nem akartál semmi rosszat? - folytatta a gondolatot Ben. 

- Olyasmi - biccentett Carl. - De honnan tudnál te erről bármit is, jedi? Te különleges vagy, én meg csak egy veterán katona árva fattya, aki a Sith nagyurakat szolgálja... 

- Nézz magadba, Carl, és tudni fogod, hogy valójában ez nem így van - rázta meg a fejét Ben. - Mit gondolsz, hány hadiárvára figyel fel személyesen a Sith Birodalom legfőbb katonai parancsnoka, és császára? Nem tudom, pontosan honnan jöttél, és mit csináltál korábban, de ott van benned valami, amivel talán még magad sem vagy tisztában...

- Csak düh van bennem és zavarodottság... és félelem, jedi - rúgott bele egy rozsdás, konzervdoboznak tűnő valamibe Carl. 

- És az Erő - bökte ki végül Ben. Carl meglepetten felpillantott. 

- Vannak... megérzéseim. Ha erre gondolsz. De mindig azt gondoltam, csak a tréning, meg a szerencse kérdése... hogy aki hűséges a Birodalomhoz, abból erősebb, veszedelmesebb harcos válik...

- Ez lenne az, amit akarsz? Amivé akarsz válni? - fordult a másik fiú felé Ben.

- Téged sem kérdezett senki, hogy jedi akarsz-e lenni, jedi - nevetett fel keserűen Carl. - Csak beleszülettél. Szerencséd volt. Sosem érezted azt, amit én.

- Ha tudni akarod, éreztem - bámult a lábai előtti kövekre most Ben. - Nem is olyan régen... néhány éve. Amikor anyám meghalt. A saját unokafivérem ölte meg, egy párbajban, amit értem folytattak. Úgy, hogy ott sem voltam, mégis én tehettem róla, miattam történt... szerinted hogy éreztem magam utána? A Sötét és a Világos Oldalak között félúton, hónapokig kétségek között, hogy vajon nem én okoztam-e anya halálát? Hogy tehettem volna-e mást? 

- Hmm... - Carl láthatóan nem igazán tudta, hogy erre mit mondjon. 

- Ez a Sötét Oldal egyik alapköve, Carl - magyarázta Ben. - Azt hiszem, ilyen szempontból teljesen mindegy is, hogy Te magad is bírsz-e az Erővel, vagy csak olyanokkal élsz és dolgozol együtt, akik bírnak vele. A Sötét Oldal hatalmat ad, de megnyugvást, bizonyosságot nem. Egy pillanatig sem lehetsz biztos semmiben... ahogyan én sem voltam, amikor megérintett a Sötét Oldal... és bár azt hittem, harcosként, jó katonaként szolgálom a Szövetséget és ezzel együtt a galaxist, valójában csak ártatlanok szenvedtek és haltak meg miattam. És végül anya...

- Ebben az időben... - folytatta újabb néhány perc csönd után Ben. - Ugyanolyan büszkén hordtam a Szövetségi Gárda egyenruháját, mint te most a Birodalomét. Embereket öltem, ha kellett, hidegvérrel, a távolból, hogy megfeleljek a mesterem akaratának, aki végül ellenem fordult, megkínzott és felhasznált, miután rádöbbent, hogy nem vagyok már a hasznára. Én pedig mielőtt rádöbbentem volna, hogy mit tett velem, hogy mit tett anyával... még szégyelltem is magam, hogy nem tudok megfelelni az elvárásainak.

- A mestered nagyszerűen érezte volna magát a Birodalomban, azt hiszem... - motyogta Carl. 

- A maga módján ő is jót akart - bámult bele az egyik sikátorba Ben. - Volt benne jó, úgy, ahogy a nagyapámban, Vaderben is. Legalábbis azt hiszem. Azt nem tudom, Carl, hogy a Sithek jelenlegi nagyuraiban van-e jó... de abban biztos vagyok, hogy benned igen. 

- Csak még ki kellene találnom, hogy mit is kezdjek vele... - sóhajtott fel Carl. - Jó és rossz... ez nem egyszerű. 

- Nem, parancsokat követni sokkal egyszerűbb - biccentett Ben.

Az egyik sikátorban megmoccant valami, és Ben most egyértelműen érzékelte a feléjük irányuló ellenséges szándékot. 

- Figyelj csak - hajolt közelebb Carlhoz. - Utálom megszakítani az eszmecserénket, de úgy tűnik, balhé készül... szedelőzködnünk kellene.

Carlban nagyon vegyes érzelmek tomboltak. Egyszerre volt dühös és boldog! Mintha két külön személy viaskodott volna benne. Őszintén jól estek neki a jedi szavai: van benned jó! De mit tegyen most? Hiszen így elárulja a hazáját, ha csatlakozik a jedihez...

Mégis milyen hazáját? Dorja odadobta az ellenségnek, kis híján meghalt! Callista pedig nem szereti igazán. Ő csak egy húsdarabot, egy jóképű ifjú birodalmit lát benne! De ki tudja, kivel kavar most? Ezekre a gondolatokra haragos féltékenység volt a válasz. Talán a lány mégsem ilyen...

De a többiek? A nevelőapja, aki nem is volt az apja? Dorja? A Császár? Mind csak eszközként használta őt! Nem voltak barátai, csak a szolgálat! Ez az ismeretlen jedi mégis felkarolta, barátként viselkedett vele! Szemei sarkában könnycseppek gyűltek. Őt igazán senki se szerette!

De puhány vagy! Gúnyolódott vele egy hang a tudatalattijában, de Carlt már nem érdekelte. A Fény jóságos melegére vágyott, egy barátra, aki elfogadja, akinek nyugodtan hátat fordíthat! Elege volt a hideg rideg szolgálatból és a picsába kívánta azt a vén trotty Dorját is! Elege volt mindenből! Ez a fiú új utat és lehetőséget adott neki! Ő Vader unokájaként is képes a oldalon megmaradni! Akkor neki is a jelentéktelen senkinek is menni fog!

- Ben… - szólította meg halkan a barátját Carl. - Lehet belőlem… belőlem is jedi? Szeretnék csatlakozni a Rendedhez! - a fiú szavai őszintén, szívből fakadtak.

Az Erő végtelen, az Erő hatalmas! Miután Carl döntött, hatalmas hullámok indultak el, amit szerte a galaxisban érezni lehetett. Bár Carl nem tudta, de döntése nyomán a erőinek hulláma megnövekedett! Egy hatalmas győzelem volt ez a döntés az Erő oldalának! A galaxis máris nem bizonyult annyira sötét helynek! Mert Carl egy Palpatine volt, Wenthar fia. Az egyik leghatalmasabb Sith válhatott volna belőle, ha másképpen dönt! Azonban a fiú a Jót választotta, a benne lévő jót és ezzel a történelemben először egy Palpatine a Fény útját választotta… A Fény úgy áradt szét az Erőben, ahogy a folyók. Először egy aprócska fénycsíkként folydogált az Erő szövetén, amely lassan hatalmas erejűvé dagadt meg. A erői nagy nyereséget kaptak ezen a napon! A Sötétség pedig egy kissé enyhült! Ezt az áradást a galaxisban így vagy úgy, de minden Erőhasználó megérezte! Luke Skywalkertől kezdve Wentharig...

Jaina pedig őszintén és szívből mosolygott, bár a fiúk nem láthatták őt, most még nem, mégis sikerült neki… Megnyert egy ifjút a Fénynek! A Bajnok küldetése immár elkezdődött! Jaina Solo ezen a napon nyert! Egy összetört de mégis hatalmas erejű lelket!

...

K'Kruhk mestert furcsa érzés kerítette hatalmába, ahogy közeledett a harcok színteréhez, az Erő egy hatalmas lökete. Utoljára akkor érzett ilyet, amikor Vader nagyúr meghalt, és újra feltámadt Anakin Skywalker, a Kiválasztott szelleme. Döbbenetes ereje volt ennek a hullámnak, de a szíve örvendezett a hír hallatán, hiszen bármit jelentett is ez, tudta, hogy jelentősen növeli a jedik erejét az elkövetkező küzdelemben, ami immáron elkerülhetetlenné vált: a konfrontációban a Sith Birodalommal és annak minden csatlósával. Csak idő kérdése volt, hogy mikor kerül a galaxis ostrom alá ismét, történelmében ki tudja, hányadik alkalommal a Sithektől. Ezer éve nem volt arra példa, hogy a Sithek nyíltan egyeduralomra törjenek minden és mindenki felett.

Lehunyta szemét, és kinyúlt az Erő segítségével, megállapítva, hogy az örvénylés meglepően közelről indult útjának. Ahogy tovább tapogatózott, egyre biztosabb lett benne, hogy annak forrása nem valamelyik általa keresett lovag, de úgy érezte, ez az új körülmény felül kell írja korábbi terveit. Irányt változtatva átvágott az egyik sikátoron, félrelökve egy útját elálló fickót, aki valószínűleg ki akarta rabolni - azért az Erő segítségével ügyelt rá, hogy ne legyen baja -, majd kifordulva az egyik keskeny mellékutcára szapora léptekkel indult tovább. Meg kell találnom őket, gondolta, mielőtt valaki más teszi, akár a galaxis jövője múlhat ezen!

...

- Azt hiszem, mennünk kéne - próbálta sürgetni Ben újdonsült barátját, de már túl késő volt. Az ellenséges szándék egyre erősebb volt, és a következő pillanatban tucatnyi lény lépett elő a sötétből, célra tartott sugárvetőkkel. A galaxis legkülönbözőbb fajait vonultatták fel maguk között, és messziről látszott rajtuk, hogy annak is a söpredékebb fajtáját képviselik. Sebhelyes képű devaroni vezetőjük, akinek egyik szarva letörött, egy nagy turhát köpött ki előre, ami épphogy elkerülte Carlt, és egy közeli szeméthalmon landolt.

- Nocsak, két eltévedt kisfiú - vigyorgott rájuk gonoszul. - Anyuci nem zárta be elég jól a ház ajtaját?

- Semmi szükség erőszakra, mindjárt indulunk - szabadkozott Ben, és az Erővel kinyúlva megpróbált azzal is rásegíteni erre, de a sötétség masszív falába ütközött. És most korántsem a Sötét Oldalra kell gondolni...

- Mit integetsz? - förmedt rá egy megtermett gyíkképű yinchorri, meglóbálva sugárvetőjét. - Talán jedinek képzeled magad?

- Főnök, miért foglalkozunk ezekkel? - értetlenkedett a csapat egy takarásban álló tagja. - Nem azért jöttünk, hogy átvegyük a területet?

- A Csatornapatkányokat szépen elkapták a jedik - bólogatott mamlasz módjára a yinchorri, mire a csapat egy talz tagja rácsapott a vállára.

- Hülye vagy? A Sithek voltak azok! - mondta, és mivel az erejük összemérése esetén kétséges lett volna a kimenetel, a yinchorri elnézte az inzultust.

- Kussoltok! - förmedt rájuk a devaroni. - Gazdag kölyöknek tűnnek. Ha át akarjuk venni a szektort, pénz fog kelleni, különben a Kraytsárkányok, a Háború Brigád és a Vasszívűek megesznek reggelire!

- Vagyis? - értetlenkedett tovább a yinchorri.

- Kötözd meg őket, idióta! - ordította a devaroni, kezével feléjük bökve. A yinchorri megindult feléjük nyugodt léptekkel, miközben tucatnyi sugárvető irányult rájuk, és Ben tisztán érezte, hogy jó páran vannak még a közelben. Carlra pillantott, és tudta, hogy pillanatokon belül döntenie kell.

Bennek nem volt ideje arra, hogy Carl legutóbbi döntésének következményein meditáljon, bár az Erőn átáramló hatalmas mennyiségű világos energia, ami a fiú lényéből áradt, kétségtelenné tette, hogy valami hatalmas dolog történt. Más esetben Ben talán még egy kis büszkeséget is megengedett volna magának - hiszen mégiscsak valamennyire az ő ráhatásának hála vált Carl azzá, amivé. 

A feléjük meredő ronda sugárvetők és még rondább arcok miatt azonban úgy döntött, ezt egyelőre elnapolja. Megpróbálta kiterjeszteni az érzékeit, de a velük szemben álló társaság fejében lévő ürességen kívül nem sok mindent érzékelt. Carl mellette megmozdult, és keze az övén függő sugárvető felé nyúlt. 

- "Még nem"... - küldte a fiú felé a gondolatot az Erőn keresztül Ben. Carl egy pillanatra megmerevedett, csodálkozva nézett körbe, majd leengedte a kezét. 

- Úgy van, nagyon gazdagok vagyunk. Különösen az én apám - biccentett diplomatikus mosollyal a rosszarcúak felé Ben, miután rádöbbent két dologra... egyrészt arra, hogy később sokkal jobbak lehetnek a szökési esélyeik, másrészt arra, hogy ha a drasztikus gondolati befolyásolás nem megy, akkor talán máshogy kellene hatni új "barátaikra". - Éppen ezért nagyon csalódott, és nagyon mérges lenne, ha csak a hajunk szála is meggörbülne. 

Azzal kinyújtotta a kezeit, miközben ismét kinyúlt az Erővel, hogy megpróbáljon hatni a devaron főnök talán nem is létező elméjére. 

- Épségben sokkal többet fizetnek majd értünk. Szóval csak óvatosan azokkal a kötelekkel.


Crioptera

- Megállhatnánk pihenni... - jegyezte meg a Sith nő, miközben szorosabbra húzta magán az esőköpenyt, és igyekezett kimerült arcot vágni - bár Luke egy pillanat alatt megállapította, hogy ez csak játék. A nő olyan könnyedséggel hajlította meg maga körül a szélrohamokat és esőcseppeket, hogy minél kevesebb érje a testét, mintha csak fűszálakat söpörne el maga elől egy mezőn sétálva. (Hovatovább a fűszál volt az utolsó dolog, amivel szembetalálkoztak ezen a kietlen bolygón).

De az, hogy ezek után a nő még rá is játszott a kimerültségre és látványosan késleltetni akarta a haladásukat, ez már tényleg a Sith arrogancia csúcsa volt. 

- Úgy hiszem, szükségtelen - jegyezte meg végül Luke egy oldalpillantást vetve a nőre, majd a mögöttük haladó Smordréra. - Már így is kétszer pihentünk, és hamarosan oda is érünk, nemde? 

- Fel sem merült bennünk, hogy esetleg késleltetni akarnál minket, leányom... - jegyezte meg Smordre, mire a nő gyilkos pillantással fordult felé.

- Nem vagyok a leányod, tata... ami pedig a késleltetést illeti... 

Luke felemelte a kezét, az Erőben elegendő irritációt és határozottságot sugallva ahhoz, hogy a másik kettő átmenetileg elcsendesedjen. Úgy érezte, az idejük egyre fogy. Luke számára minden óra napoknak tűnt, mintha már hosszú-hosszú ideje vándoroltak volna ebben a pusztaságban abba az irányba, ahol a Sötét Oldal legerősebb gócpontját sejtették. Talán ezen a bolygón tényleg lassabban telik az idő, mint a galaxis más tájain, gondolta Luke, és most először gyanakodva pillantott fel a felhőkre, amelyek áthatolhatatlan szürkésfekete réteget képeztek...

Egészen még további egy pillanatig. 

Luke és két társa egyszerre tántorogtak meg, ahogyan szinte hullámként érte el őket az Erő Világos Oldalának pulzusa. Luke elmosolyodott, ahogyan megérezte - sok-sok fényévnyi távolságból - Ben jelenlétét... és még valakiét, egy hasonló korú, fiatal fiúét, akiben a sötétség olyan gyorsan enyészett el és adta át helyét a Jónak, mint ahogyan a napfény átszűrődött a felhőrétegen. 

Smordre és a Sith nő egyaránt megtántorodtak, ki-ki külön a maga meglepetésétől legalábbis, gondolta Luke. Ő maga pedig beszívta és megízlelte a világosság életet és örömet adó energiáit, mintegy gócpontjává válva annak.

Körülöttük kivilágosodott az ég, és a földön immár tényleg láthatóvá vált néhány fűszál- és mohakezdemény, amelyek ki tudja, hol rejtőzködtek eddig. Luke körbejártatta a tekintetét a még mindig kopár, de már napfényben fürdő tájon. 

- Valami jó történt a galaxisban. Valami, ami még ilyen távolságból is megtöri a sötétség uralmát - suttogta maga elé Luke, majd egy magányos szikla felé mutatott, ami néhány klikkre tőlük magasodott a puszta közepén. Eddig észre sem vették, most viszont egyértelműen ki lehetett venni, ahogyan még mindig fekete alakjával, a fölötte tornyosuló magányos felhőkkel és baljós kisugárzásával szinte kitűnt az élet apró magját hordozó környezetből.

- És ahogy elnézem, pontosan oda kell mennünk - mutatott a Nagymester a szikla felé.

- Milyen érdekes, hogy majdnem a hátunk mögött van... - villantott rosszalló pillantást Smordre a Sith nő felé.

- Megtaláltuk és kész, nem ez a lényeg? - a nő arcáról az undoron kívül semmiféle érzelmet nem lehetett leolvasni. 

- Erre még visszatérünk - jegyezte meg Smordre, és gyors léptekkel a szikla felé indult. Luke és a nő követték. 

Ahogyan egyre közelebb értek, ismét növekedni kezdett a Sötét Oldal ereje, és egyre jobban ki lehetett venni a szikla aljában ásítozó barlangbejáratot. 

- Ez egy sötét oldali góc... talán valamiféle ereklyét is találunk odabent. Kétség kívül innen származik a sötét energia, vagy legalábbis egy része - Smordre a mondata végén nagy levegőt vett, majd a barlang bejáratának támaszkodott. 

- Jól vagy? - tette társa vállára a kezét Luke. 

- Hosszú volt a séta a jedi papáknak... én mondtam, hogy álljunk meg pihenni - nevetett fel a Sith társuk, de Smordre rámordult. 

- Hallgass!

- Menjünk be - Luke meg tudta érteni Smordre idegességét. Őrá is hasonló hatással volt az, hogy a hosszú sötétség után megtapasztalt néhány percnyi világosságot követően ismét visszakerültek a Sötét Oldal befolyása alá. 

Szótlan ereszkedés következett az erősen lefelé lejtő járatban, miközben az Erővel egyensúlyozták ki magukat a bizonytalan, állandóan leomlásra kész talajon. 

- Néha komolyan azt hiszem, hogy a galaxis összes nagy csatája az Erő két oldala között ilyen barlangokban, a föld alatt kezdődött, és ért véget - jegyezte meg kesernyés humorral Luke. - Mintha nem is űrjáró civilizáció lennénk. 

- Ez tény. Egyszer igazán rendezhetnénk Sith ereklyevadászatot mondjuk a Mon Calamari homokpartjain, vagy korallzátonyain - tette hozzá Smordre. - De legalább nem esik az eső. 

Mint egy rossz holoregény cselekményének közepén, ebben a pillanatban rázta meg a barlangot a járat alsó végéből érkező, visszhangzó üvöltés. 

- Nem vagyunk egyedül - mosolyodott el mögöttünk a Sith nő. 

Luke és Smordre pengéi életre keltek. 

- Most jön az, hogy óvatosan lesétálunk a járat végébe, ahol lesz egy nagy terem egy Sith szörnnyel, és te majd jól hátba támadsz minket? - tett egy félfordulatot Luke Sith útitársuk felé. 

- Nem egészen - jegyezte meg Smordre, és a járat alsó vége felé mutatott, ahol jól ki lehetett venni egy három méteres, szarvas-karmos szörnyeteg alakját. - Most az jön, hogy a Sith szörny nem várja meg, amíg leérünk, hanem feljön hozzánk...

- Egy terentatek - helyezkedett védekező állásba Luke, miután kiterjesztette az érzékeit, és egyik kezének érintésével ismét bénító sztázisba kulcsolta az Erőn át Sith foglyukat. 

- Most már legalább biztosak lehetünk benne, hogy van ott valami... - fordult szintén az egyre közeledő szörnyeteg, a Sith mágia talán sok ezer évvel ezelőtti teremtménye felé Smordre is. - Ezek rendszerint őriznek valamit.

- Na igen - harapta be a szája alsó szélét Luke. - Például még több terentateket?


Hapes

Wenthar, mialatt útban a Hapes felé elmélkedett a kabinjában, hirtelen hatalmas Erőhullámot érzékelt. A Jóság hulláma szinte mellbe taszította. Nem értette mi történik, de az Erő szöveteiben hatalmas hullámok futottak végig. A Sith Nagyúr vizsgálódni kezdett és próbált meditálni. Hirtelen egy ponton meglátta, hogy mi okozta ezt a hatalmas zavart az Erőben.

A fia Carl, átállt! Méghozzá véglegesen! Szinte émelyítette a fiúban megtalálható , ami belőle hiányzott. Éktelen haragra gerjedt és őrjöngve törte szét apró darabokra a szobája berendezéseit! Hatalmas bíborvörös és pusztító Erőhullám vette körül a Nagyurat, akinek haragja most minden képzeletet felülmúlt! Carl, az az átkozott, elárulta őt! A saját apja ellen fordult, és átállt a gyűlölt ellenséghez! Jedi lett belőle! Meg fogom ölni, gondolta a Sith gonoszul.

Aztán hirtelen lenyugodott és a dühe egy szempillantás alatt elmúlt. Hiszen mit is tehetett volna a fiú? Nem ismerte származása titkát, nem tudta milyen sorsra rendeltetett… Hogy ő az örökös, akinek követnie kell az apját annak trónján! Ő csak egy szerencsétlen félárva fiú volt, aki számtalan szenvedésen ment keresztül! Hogyan is tudhatta volna meg hogy micsoda öröksége van?

„A Sötét Oldal hatalmát örökölni nem lehet! Azt csak kiérdemelni lehetséges!”

Az ősi tanítás, amit még Darth Bane jegyzett le, szinte belehasított az elméjébe! Hát persze… itt követte el a hibát! A fia maximum az ESB trónján követhette volna őt, akár egy katonai diktátor, de semmi esetre sem lehetett Sith Nagyúr, hacsak ki nem érdemli! Mert a Sitheknél, bele nem értve a sok önjelölt prókátort aki annak nevezte magát, ez így működött!

A mester kiképezte a tanítványát, az pedig ha úgy érezte eljött az ideje, megküzdött mesterével és ő lett Nagyúrrá… ha győzött! 

Wenthar lenyugodott és körülnézett a lakosztályban, amiből csak romok maradtak meg. Charis bizonyára számon fogja kérni a hangulata miatt, ha megérkezik a Hapesre, de nem érdekelte! Ha megtudja mi lett az öccsével, ő maga is igencsak mérges lesz! Vagy nem… a lánya eléggé lágyszívű teremtés volt, ugyanakkor veszélyes akár egy krayt sárkány!

A fia él és jedi! Nem baj, gondolta magában a Nagyúr! Akkor is a fiam marad! A Sith Lordban vegyes érzelmek, harag és egyfajta szeretet hullámzott, amikor a fiára gondolt… arra az Elveszettre, akinek át akarta adni a Birodalmát! Talán még nem késő, gondolta magában… egyszer még visszatérhet hozzám!

Viszont az a valaki, akire rábízta a fiát, csúfos kudarcot vallott! Dorja fizetni fog ezért a kudarcért, így, vagy úgy! Meglakol azért, ami a fiával történt! Dühöngött Wenthar egy darabig, de aztán elhessegette a gondolatait. Ugyan mit tehet Dorja az egészről? És ugyan minek álljon rajta bosszút? Veszítse el egy lojális emberét csak azért, mert a fiú hülyeséget csinált? Nem, Dorja talán már így is éppen eléggé megfizetett a kudarcért! De talán a lánya majd egy kicsit felvidíthatja, gondolta kéjvágyóan a Sith! Igen, egy kis altesti masszázs, méghozzá a leányzó szájával, bizonyára segít a nyomorán! Máris megkereste és megtalálta az Erőben „legújabb védencét” és a komon keresztül utasította hogy jöjjön oda, ahol jelenleg tartózkodik. Wenthar közben elhagyta az elpusztított lakosztályt és a lány kabinjába sietett. Amaz meglepődve nyitott ajtót a Nagyúrnak. Azonnal meghajolt.

- Egy kicsit szórakozni szeretnék! - mondta kéjes vigyorral az Uralkodó és a lány mindent értett. Bevezette vendégét és hellyel kínálta egy kényelmes kanapén, miközben ösztönösen teljesítette Uralkodója óhaját és meztelenre vetkőzött. A lány gyönyörű testét mohón fürkészték végig a Sith Nagyúr kéjvágytól csillogó szemei. A Lord utasította hogy jöjjön közelebb, miközben kigombolta a gatyáját tartó övet. 

- Gyere ide! -mondta a Lord halkan suttogva. A lány mosolyogva és elégedetten tipegett oda formás lábain a kéjvágyó férfihez. Bokái láttán Wenthar teljesen megőrült a vágytól, ennyire tökéletes lányt még nem látott. Callista szőke haja akár egy aranyló zuhatag borította be fátyolként a tökéletes melleket, minden férfi vágyait! A lány lassan letérdelt a Nagyúr előtt, tudta jól hogy amaz mit vár el tőle. Hamarosan kezébe vette a Lord ágaskodó és duzzadó férfiasságát, majd rózsás ajkaival lassan rácuppanva szopni kezdte. Ajkai és keze fel s le jártak az egyre duzzadó és lángoló hímtagon, miközben a Sith a harmadik mennyig repült...

Így hát megvigasztalódva fia árulásán, elégedett kéjes sóhajtások kíséretében élvezte „védence” szájmunkáját a Nagyúr! A lány igazán értette a dolgát, mert hamarosan egy gyönyörtől öblös üvöltés kíséretében a Lord megszabadult ideiglenesen a terheitől...


Crioptera

A hapan yacht nagy sebességgel szelte át a légkört, pilótája pedig jól ki tudta venni a hirtelen felhőtlenné, szinte átlátszóan tisztává váló égbolton azt a sötét gócot ezen a rejtélyes bolygón, amelyhez a füle mögött suttogó hang vezette. 

- Luke-nak segítségre van szüksége - suttogta a női hang Zekk tarkója környékén. - Siess!

Zekk, akit hajdan Kaard Nagyúrként, azelőtt pedig szintén Zekk-ként ismertek, magasabb teljesítményre tekerte a gázkarokat, hogy minél gyorsabban landolhasson a sziklaképződmény mellett. Tisztán érezte a Sötét Oldal, és legalább három, vagy talán négy erőhasználó jelenlétét. 

- Ez egy nehéz próba lesz, öreg barátom - suttogta a női hang. - De ha az Élő Erőre bízod magad, akkor nem tévedhetsz el. Újra szembe kell nézned a Sötétséggel... magadban, és odakint. Csak így segíthetsz Luke-nak.

...

Smordre vetett egy pillantást az immáron sokadik alkalommal feléjük közeledő agyaras rankorra, ami eredeti fajának mutációival olyan halálos ragadozóvá változott, ami az Erőérzékeny egyedek ellen is bevethető fegyvernek bizonyult. A jedi feje fölé emelte fénykardját, aztán támadóállásba helyezkedett. Az ősi feljegyzésekből, ami a Sith Rend öröksége volt, Sordis hallott már ezekről a lényekről, s ezek a források arról is beszámolnak, hogy a terentateket maguk a régi Nagyurak tenyésztették ki, s elsődleges feladatuk a jedik elpusztítása volt. Egy lény, ami jedivel táplálkozik. A teremtmény felbukkanása csakis egyetlen dolgot jelenthetett, méghozzá azt, hogy jó helyen vannak. A bestia bizonyára valami sötét oldali dolgot őriz. Smordre úgy vélte, hogy a Skywalkerben bujkáló sötétség és az ő saját alteregójának a kisugárzása megzavarják a lényt, aki a világos oldal szolgáira vadászik. De itt most ez talán nem igaz.

A jedik nem várták meg, hogy a hatalmas monstrum újra rájuk rontson. Egymással tökéletes egyensúlyban mozogva, az Erő vezetésével összehangolva mozdulataikat két különböző irányba szökkentek el, mialatt a terentatek hatalmas bömböléssel megérkezett arra a helyre, ahol az imént még a két jedi állt. Bár a lény rendelkezett az Erő egy kis részével, tétováznia kellett, hogy melyik fele is forduljon. A jediknek csupán ennyi kellett, s Luke felszökkent a lény fejére, aki riadtan és nehézkesen kapott utána. Ekkor Smordre bukkant fel előtte, s átfutott a bestia két lába között, aki utánabambult. Skywalker így nyert ideje azonban nem siettette az összecsapás végét, ugyanis a szörny egy villámgyors mozdulattal úgy ütötte le a jedit a fejéről, mint egy legyet. Smordre még látta, amint Luke a barlang falának csapódik. A jedi belehasított a lény torkába, aki erre dühös bömböléssel utánacsapott. Az ütés erejétől és a padló remegésétől Smordre hasravágódott, de máris talpra szökkent, hogy elmeneküljön a halálos karok elől. Alig tudott félreállni az egyik tüskés agyar irányából, s egy kissé távolabb megpillantotta Skywalker villogó tekintetét. 

Smordre érezte a szörny szenvedését. Amíg Luke a terentatekkel viaskodott, Smordre lehunyta a szemét, eltette fénykardját, és azt csinálta, amiben a legjobb volt. Óvatosan, lassú manőverekkel, nehogy a bestia erős akaratú elméje érezze, a jedi behatolt a tudatába. Nem befolyásolta azt, a legkisebb megmozdulást is észlelné, és kidobná őt a fejéből. Egyre csak suhant, mélyebbre és mélyebbre... amíg el nem érte azt az anatómiai pontot, amit keresett. Hirtelen megnyitotta a csatornát, s az állat újfent felüvöltött. Mire Smordre szemei felpattantak, már a földön ült, és egy hatalmas ököl zuhant feléje. Ekkor azonban valami elkapta, és elhúzta onnan, így a jedi végül nem váltott halmazállapotot.

Luke volt az.

- Nincs most idő pihenni - dorgálta Skywalker. - Majd alszol, ha kijutunk innen.

- Megnyitottam őt mindenféle fájdalomnak - magyarázta Smordre. - Annyi szenvedést kell okoznunk neki, amennyit csak lehet. Másképp sose jutunk el oda, hogy az agyába döfjünk. És hiába szurkáljuk mindenfelől. A kínba kell belehalnia.

Luke azon töprengett, hogy most azt kéne mondania, ez nem a jedik módszere... Viszont tisztában volt vele, hogy a terentatek sem kímélné őket, és a nagyobb jó érdekében szükséges sajnálkozás nélkül elpusztítaniuk őt, hogy megvédjék a galaxist egy sokkalta nagyobb sötétségtől.

- Igen, de majd beszélgetünk máskor - fordult a támadni készülő bestia felé. Még látta, amint Smordre fénykardja elrepül mellette, és beleáll a terentatek jobb szemébe, aztán elkezdte támadni az állat testének legérzékenyebb pontjait. Kisvártatva megszabadította őt nemi szerveitől, és felbontotta a hasfalát. Időközben látta, amint Smordre fegyvertelenül szökdécsel a lény orra előtt. A fénykardja darabokban hevert a padlón, de Luke érezte, hogy nyerésre állnak. Smordre elővette sétapálcáját, és lekapta annak művészien kifaragott végét. A szürke markolat bes’kar vasból készült, s életre kelt a vöröses-narancssárga penge. Luke nem tudta, használtak-e a régi jedik vörös pengét, bár úgy tudta, hogy Windu mester, Yoda és Ben jó barátja ametiszt színű karddal vívott. Smordre fénykardja eléggé hosszú volt, a jedi méreteihez pont találó. Luke biztosra vette, hogy azt a markolatot nem fogja széttaposni semmilyen vadállat. 

Smordre a levegőbe szökkent, s homlokon döfte a terentateket, aki már elkezdett lassabban mozogni. A két jedi gyors vágásokkal és szökkenésekkel végezte a dolgát, s a bestia egyre nagyobb kínok közepette, már-már vergődve próbálta elkergetni őket.

Darth Kallog magán érezte Skywalker béklyóját, de nem küzdött még ellene. Látta, amint a két jedi távolabbra keveredik a terentatekkel, s azt is, amikor a lény kínjában üvöltve a padlóra tántorog. És még így is mozgott. Kallogot lenyűgözte a bestia keménysége, s a jedikkel szembeni hatékony fellépése. Igaz, esélye sem volt Skywalkerrel és Sordissal szemben, a galaxis legjobbjaival. A Sith úgy döntött, itt az idő, hogy megmutassa, mire képes. Már nem volt szüksége Smordréra ahhoz, hogy növelje a saját hatalmát. Tökéletesen megértve a Sith törvényeket, s elsajátítva mestere minden hatalmát, úgy döntött, megkísérli elpusztítani őt. Tesztelni akarta magát, s már nem volt jedi, aki felvehette volna vele a versenyt. Győzelem révén a láncaim lehullnak - ismételte magában, miközben koncentrált a műveletre. Az Erő felszabadít. Kisvártatva érezte, hogy megmozdultak a végtagjai, s a láncaival együtt a sztázismező is darabjaira hullott. Amíg a jedik a szörnnyel foglalatoskodtak, Kallog a baloldali járat felé suhant, s elnyelte őt a sötétség.

Luke figyelme két csapás és hárítás között az egyre lassuló szörnyetegről harmadik társuk felé fordult - hirtelen ugyanis furcsa érzés kerítette hatalmába, mintha a járatban a közvetlen közelében lévő sötétség mértéke és mennyisége egyszerre nem nőtt, hanem csökkent volna... 

És valóban, a Nagymester a szeme sarkából még látta, ahogyan a nő eltűnik az egyik oldalsó járatban, amely túl szűknek tűnt ahhoz, hogy a terentatek elleni harcban hasznát vehessék, így eddig nem is foglalkoztak vele. 

Visszafordulva Luke még látta, ahogyan Smordre egy újabb, teljes erejű csapást mér a lény fejére vöröses pengéjével, belemélyesztve azt a lény agyába. A terentatek egyre lassabban mozgott, Luke pedig a gyorsan távolodó nő irányából új veszélyforrást érzékelt...

- A nő megszökött, utána megyek! - kiáltotta oda Smordrénak az Erőn keresztül és a biztonság kedvéért azért hangosan is, bár utóbbit elnyomta a haldokló szörnyeteg üvöltése. 

- Talán szerencsésebb lenne, ha én mennék, nem gondolod? - érkezett a válasz azonnal a társától hasonlóan inkább gondolat, mint hang formájában, miközben még mindig a szörny tarkóján kapaszkodott. 

Luke egy gyors pillantás vetett a járatra, ahol a nő eltűnt, majd Smordréra, aki a szörnyeteg nyakán gyors mozdulatokkal ugrálva, szinte repülve kerülte ki az egyre kontrollálatlanabb csapásokat... sötétség mindenhol, sötétség előtte, mögötte... Luke valahogy mégis tisztán látta, hogy az Erő a nő után vezeti őt. 

- Nem, azt hiszem, most rajtam a sor. De szabadítsd meg ezt a valamit... a szenvedéseitől - azzal Luke az Erő segítségével felgyorsította lépteit, és Sith nő után rohant. 

Futás közben rá kellett döbbennie, hogy az oldalsó járat, amelyre eddig ügyet sem vetettek, annyira lekötötte őket a terentatek elleni küzdelem, nagyon is épített volt. A falakon ősi Sith jelek nyomai voltak kivehetőek az őket borító por- és halott zuzmók rétegei alatt. Ahogyan futott, Luke egyre kevésbé érezte a Sötét Oldal nyomását... és egyre különösebbnek érezte, hogy eddig hogy nem vették észre ezt a folyosót... próbált visszaemlékezni azokra a pillanatokra, amikor a fő járatban haladtak, de annyira lekötötte őket a gondolat, hogy valami van annak a végén... mintha eszükbe sem jutott volna leágazásokat keresni. Egyedül a menekülő nőnek, aki láthatóan másféle kiutat keresett...

A járat végül egy nagyobb teremben végződött, ami Luke meglepetésére inkább egy föld alatti csarnoknak tűnt, mint üregnek. Tisztán ki lehetett venni a kopott ábrákkal tarkított padlóból kiemelkedő, egészen a mennyezetig nyúló oszlopokat. Luke arra gondolt, hogy az Erőn keresztül üzen Smordrénak az új felfedezéséről, de ekkor észrevette a csarnok átellenes végén álló Sith nőt. A nő zavartnak tûnt, mintha saját maga sem lenne egészen biztos benne, hogy hogyan és miért került pont ide. 

- Nem egészen úgy néz ki, mintha ördögi sötét oldali terved a mi elpusztításunkra épp itt teljesedett volna ki... - kiáltott Luke a nő felé, majd lassú léptekkel megindult a termen keresztül. A csarnok teljesen üres volt, és itt-ott Luke réseket vélt felfedezni a padlón. Próbaképpen megkopogtatta a kövezetet, ami meglepetésére üreges, kongó hangot adott ki magából. 

- Nem vagyok kíváncsi a gúnyolódásodra, jedi! - sziszegte a nő, miközben az mennyezet fel nyújtotta a karjait. - Először téged pusztítalak el, aztán a társadat! 

- Ha csak azért szaladtál be ide, hogy elcsald egyikünket, akkor nem ez volt a legjobb terv a világon... - mosolyodott el Luke, miközben érzékeivel továbbra is a várható lehetséges veszélyforrást kereste. - Utánad jöhettünk volna mind a ketten is. A terentatek nem fért volna be ebbe a járatba... bár lehet, tőle jobban megijedtél? 

- Ostoba! - szitkozódott a nő. - Nem értesz te semmit! 

- Szerintem pedig te nem értesz semmit - rázta meg a fejét Luke, és körbepillantott. Hirtelen maga a terem sokkal jobban érdekelte, mint maga a nő. - Ha tippelhetnék, azt mondanám, valójában fogalmad sem volt, hogy ez itt mi... csak el akartál kerülni arról a helyről, ahol éppen tartózkodtunk... és találomra ide jöttél, ahelyett, hogy a felszínre érkeztél volna...

- Elég volt! Nem vagyok kíváncsi rád, jedi! - a nő az Erő segítségével kinyúlt, és a mennyezetről méretes szikladarabok kezdtek záporozni Luke felé. A Nagymester pajzsot emelt maga köré, ám aggódva figyelte, ahogyan a lepattanó, majd a földre zuhanó kődarabok nyomán egyre több repedés fut végig a padlón. 

- Nézd, igazán nem akarom elrontani a mókád... - kiáltott oda a nőnek. - De azt hiszem, ez a terem...

Ebben a pillanatban a Sith nő felsikoltott, ahogyan minden eddiginél több és nagyobb kőtömbök váltak le a mennyezetről... Luke számára úgy tűnt, a Sith kicsit elmérte magát, legalábbis ami a mennyezet stabilitását illeti... ami pedig a padlóét...

- Fuss!! - üvöltötte a nő felé, de ekkor az újabb adag, olykor ember méretűeket is tartalmazó sziklaköteg néhány méterre az orra előtt becsapódott a padlóba, amit átszakadt, láthatóvá engedve a nyílás szélén azokat a boltíveket, amelyek egy sötét üreg felett tartották a padló tömbjeit.... a nyílás nyomán pedig repedések támadtak mindenhol...

Luke és a nő is megindultak, ki-ki a hozzá közelebb lévő kijárat felé, de elkéstek. A Nagymester csak annyit érzett, hogy a gravitáció hirtelen átveszi az irányítást a teste felett, miközben az Erővel még mindig a fölötte, s most már mellette és alatta egyaránt zuhanó kőtömböket igyekezett lassítani, eltéríteni...

A fekete, nagyon is fizikai eredetű sötétség körbefonta őket, ahogyan nem messze egymástól zuhantak az üregben... Luke a falat sem látta, olyan sötét volt, arra pedig még ő sem lett volna képes, hogy az Erő révén megfordítsa zuhanó testének irányát... az első szembejövő kő összezúzta volna. 

Így aztán igyekezett lassítani saját, és a Sith nő zuhanását, az alatta erősödő puffanásokból ítélve még épp időben. Néhány másodperccel később pedig mindketten keményen, de nem csontrepesztően landoltak a frissen keletkezett kőrakás tetején... 

- Gyere! - ragadta karon Luke a kába Sithet, és elrántotta egy újabb kőtömb útjából. - Arra! 

A túlélés ösztöne hajtotta őket, ahogyan végigszaladtak a törmelékhalmok között, és egy nyíláson keresztül átjutottak egy második helységbe. Mögöttük hatalmas robajlással megérkezett a fenti csarnok padlózatának utolsó adagja is, porfelhővel beborítva őket. 

A Sith nő kirántotta magát Luke kezéből, és három lépést hátrálva felemelte a kezeit, ellenséges tekintettel az arcán. 

- Nem hiszem, hogy ott ki tudunk menni, ahol bejöttünk - pillantott hátra a törmelékkel teljesen beborított bejáratra Luke. - A következő pár percet esetleg tölthetnénk a küzdelem helyett azzal is, hogy kitaláljuk, hol vagyunk, és mi ez a hely. Ne feledd, ha le is győzöl engem, utána még ugyanúgy éhenhalhatsz itt befalazva.

A nő úgy tűnt, felfogta az utolsó gondolatban rejlő rációt, mert megrázta magát, leeresztette a kezeit, és körbenézett.

- Akár több száz métert is zuhanhattunk, jedi. 

- Így van - bólintott Luke, miközben egyik zsebéből egy nagy teljesítményű világító rudat húzott elő, és annak fényét végigfuttatta a termen minden irányban. 

A helység kör alakú volt, a felső "szintekkel" ellentétben itt nyoma sem volt növényi életnek, rongálódásnak, vagy eróziónak a falakon. Luke felköhögött, és hirtelen úgy érezte, hogy levegőből sem sok van. Viszont ugyanúgy mesterséges képződményről volt szó, mint fent... túlságosan szabályosan íveltek voltak a falak, a rajtuk lévő, Luke számára ismeretlen nyelven íródott, nonfiguratív ábrákra emlékeztető feliratok pedig nem lehettek a természet alkotásai. 

- Még nem láttam egyetlen Sith templomot sem, ami így nézett volna ki - rázta meg a fejét Luke, és hirtelen az az érzése támadt, hogy talán nem is a Sith ereklyék, hanem emiatt a hely miatt szerepelt a bolygó az Onderon holdján lévő ősi rakata bázis térképén. - Ez a terem roppant... öreg. Akárki is építette a Sith járatokat ott fent, talán meg akarta védeni, vagy el akarta rejteni ezt a helyet... 

- Ez mind nagyszerű, jedi, de nem segít rajtunk, ha nem találunk kijáratot... - vonta meg a vállát a Sith nő. 

- Attól tartok, az volt a kijárat... - biccentett a törmelékkel befalazott átjáró felé Luke. 

- Ez nem hangzik túl jól... - méregette a köveket a Sith nő. - Itt nincs semmi... azokat pedig kettőnk erejével is órákig tartana eltávolítani. És nem biztos, hogy van itt levegő annyi időre... talán mégis megöllek. Akkor kevesebb oxigén fogy. 

- Egy dologban tévedsz - intett Luke a kezében lévő rúddal a terem bejárattal átellenes vége felé, elengedve a füle mellett a nő fenyegetését. - Egy valami van itt. 

Kallog és Luke közelebb léptek, a halvány mesterséges fényben szemügyre véve a szerkezetet. Egy jó három méter magas, gyűrű alakú képződmény volt, amelynek a közepe üresen tátongott. A gyűrű oldalán különböző, szabálytalan alakú idomok fonódtak egymásba, amitől az egésznek egy kissé szerves hatása volt, mintha nem is fémből készült volna, tapintásra azonban nagyon is keménynek tűnő anyag volt... az oldalán pedig Luke felfedezett egy-egy olyan szimbólumot, amelyek az onderoni barlangban látott mélyedések révén már ismerősek voltak. 

- Csodálatos. Akármi is ez... - a Sith nő hangjában egyre több volt a kíváncsiság. 

Luke egy pillantást vetett a kapura, majd a nőre. Az Erő néha furcsa játékokat játszik, gondolta. Ezt a helyet sokkal kevésbé járta át a Sötét Oldal, mint a fenti barlangokat... sőt, kissé olyan érzése volt Lukenak, mintha a terem az Erőn kívül létezett volna... nem úgy, mint egy Yuuzhan Vong képződmény, vagy egy ysalamirikkel borított terep... inkább mintha olyan mértékben nem lett volna élet ebben a föld alatti helységben, hogy már az Erőnek sem maradt benne hely...

- Megkérnélek valamire - fordult a nő felé, és fejével a bal oldali szimbólum felé intett. - Érintsd meg azt. A Sötét Oldallal. 

- És ez nekem miért is jó? - vonta fel a szemöldökét a nő. 

- Mert talán ez az egyetlen lehetőség, hogy kijussunk innen - mosolyodott el Luke. - És mert, bár tagadod, de valójában ugyanolyan kíváncsi vagy erre, mint én. 

A nő keze némi tétovázás után előrelendült, Luke pedig ugyanebben a pillanatban a világos oldallal nyomást gyakorolt a jobb oldali szimbólumra. 

A gyűrű közepén hirtelen kékes-lilás energiahullámok kezdtek vibrálni, majd felvillant valamiféle áttetsző, kissé felhőszerű membrán. Luke bólintott, miközben átvillant az agyán egy gondolat... és kíváncsian meredt a jelenésre. 

- Nem tudom, jedi, te hogy vagy vele, de nekem ez nem feltétlen tűnik kijáratnak. - pillantott a valamire a Sith nő. 

- Szerintem márpedig ez egy kapu - rázta meg a fejét Luke elszántan. - És én át fogok menni rajta. 

- Lehet, csak arra jó, hogy alaposan megsüsse az embert... ki tudja, éppúgy lehet kivégzőeszköz is, vagy... bármi. - ingatta a fejét a nő. 

Luke megérintette a membránt... bizsergő érzés járta át, de össze sem volt hasonlítható azzal, mint amit akkor érzett, amikor - pályafutása során nem egyszer - Sith erővillámok járták át a testét...

- Nem hiszem, hogy pusztításra tervezték - Luke mögött újra morajlani kezdett a terem, és újabb adag porfelhő zúdult be a bejáraton. Úgy tűnt, az omlás még nem ért véget. 

- Én megyek - fordult a nő felé Luke. - Eldöntheted, hogy követsz, vagy sem.

Azzal a Nagymester nagy levegőt vett, majd belépett a gyűrű közepén örvénylő membránszerű villódzásba... és eltűnt. Kallog néhány pillanatig bizalmatlan tekintettel méregette a bejáraton bezúduló kőtömeget, majd gyors mozdulattal követte a jedit...

...

Zekk gyors léptekkel haladt a lefelé vezető járatban... a hang a fülében egyre halkabb volt, ahogyan a Sötét Oldal beborított mindent. Nem sokára a férfi megpillantotta egy vörös-narancs fényű penge halvány sziluettjét. Saját vörös pengéjét harcra készen tartva befordult az utolsó sarkon, készen állva, hogy felvegye a harcot bárkivel, aki Luke-ot fenyegetheti...

Legnagyobb megdöbbenésére azonban a járatban nyoma sem volt Luke Skywalkernek. Egyedül egy hatalmas, robosztus terentatek holtteste hevert a folyosó közepén, mellette pedig ott állt..

...Sordis Nagyúr.


-- Vége a XXV. Fejezet 2.részének --



Comments