EGB Könyv‎ > ‎

XXV/1

Huszonötödik Fejezet

Első Rész

Ramakaz

Tierce főkormányzó magában somolyogva állt fel a termináltól, ám rögtön szemben találta magát Yamasaka főhadnaggyal, akinek hűvös tekintete az ő szemébe meredt. Tierce félelem nélkül viszonozta a nézést, és ezt O'Yama kénytelen volt az előnyére írni. Kevesen voltak, akik így reagáltak eddig.

- Főkormányzó - kezdett bele komoly hangon, ami semmiféle érzelmet nem árult el. - Micsoda tömegek keresik ezt a titkos chiss bázist!

- Ilyen ez a galaktikus világpolitika - húzta meg a vállát mosolyogva a főkormányzó.

- A flúgos fickó pedig azt mondta, éljen a Birodalom - mondta Yamasaka úgy, mintha csak hangosan morfondírozna. - Emlékeim szerint a chissek sosem éltek birodalmi államformában. Ráadásul albínó chissekről sem hallottam még.

- A csodálatos világűr, ugyebár - Tierce láthatóan még mindig igyekezett a szórakozott fickó képét kelteni.

- Mit szól ehhez, admirális? - Tierce láthatóan nem értette a kérdést elsőre, de amikor előkerült egy miniatűr holoadóvevő a főhadnagy zsebéből, és azon megjelent a nagai admirális képe, rögtön elkomorodott.

- Felettébb érdekes, főhadnagy - Yokosuka nem mosolygott, ami a nagaioknál már komoly problémát jelentett. - Én azért megvárnám a Főkormányzó álláspontját, mielőtt szétlőjük őket.

- Ha harcolni kezdünk, maguk húzzák a rövidebbet - jegyezte meg Tierce félelem nélkül.

- Maguknak pedig nem marad hajójuk a másik kettő ellen - vágott vissza a nagai flottaparancsnok durván. - Uralkodójuk nem lesz éppen oda a boldogságtól. Főleg, hogy törékeny szövetségünknek is vége szakad.

Tierce láthatóan komolyan gondolkodóba esett a választól. Tudta, hogy a másik kettő követelő mögött törékenyebb szövetség állt, de tisztában lehetett azzal is, hogy ők csak akkor esnek egymás torkának, ha a jutalom már megvan. Ők egy belharccal azonnal kiesnének az esélyesek köréből.

- Nincs most időnk erre - Yamasaka szemei összeszűkültek a válaszra. Eddigre a két kommandós csapat már egymásra szegezett fegyverekkel állt, tüzelésre készen. Ő csak információt akart, nem vérfürdőt.

- Akkor csinálunk rá időt - mondta a főhadnagy. - Pár percen már nem múlik a dolog.

- A bázis az uralkodó régi lerakata - mondta végül Tierce.

- Melyik uralkodóé? - kérdezte türelmetlenül az admirális. Tierce rögtön ráeszmélt, hogy a nagaioknak az évezredek alatt akadt egy pár uralkodója.

- Palpatine császáré, természetesen.

- Mi vár ott ránk? - az admirális láthatóan szomjazta a tudást. Lelki szemei előtt talán még az előléptetés gondolata is megjelent. Közismert volt, hogy flottaparancsnok helyett már rég a flotta központi vezérkarának főnökeként tekintett magára - csak mások nem osztották ezt a vélekedését. - És itt nem a két barbár flottájára gondolok.

- Hajók. Sok hajó - Tierce remélte, hogy minél kevesebb információ elmondásával minél többet nyerhet.

- Remek - bólintott Yokosuka miniatűr képe. - Akkor itt a feltételeim: a zsákmány fele az enyém - nem lehetett nem észrevenni, hogy nem azt mondja a "miénk". Yamasaka összeráncolta erre a homlokát. - Továbbá: maga részletesen elmondja, amit tud.

- Ha már a követeléseknél tartunk - most a főkormányzón volt a sor. - Azt hiszem olyat említettek, hogy kevés információjuk van a bázisról.

- Nos, nekünk is lehetnek titkaink - közölte az admirális, és egy enyhe mosolyt engedélyezett magának. - De jó szövetségesekhez illően mi is megosztunk mindent, ha maguk is megteszik.

- Uraim - lépett közbe Yamasaka. - Azt hiszem ez nem viszi előre az ügyünket. Javaslom...

- Nekem a titkosszolgálat kutyája csak ne javasolgasson - vágta hozzá Yokosuka. A másik nagai meglepett arcot vágott. - Olyan hülyének néz Tong törpapa, hogy azt hiszi, nem látok át az üzelmein?

- Ha ez a helyzet, jobb, ha vigyáz a szájára - ütött meg egy fokkal tiszteletlenebb hangot O'Yama. - Nehogy még a heika is halljon róla.

Most Tierce-en volt a sor, hogy meglepődjön. Persze mindig is volt valami furcsa abban, ahogy a fiatalabbik nagai tapasztalt terepesként mozgott, lőtt és utasítgatott.

- Uraim, most, hogy nyílt lapokkal játszunk - folytatta O'Yama a bájcsevegést. - Úgy hiszem fontosabb problémákra kell koncentrálnunk. Különben a jutalom helyett egymás beleit kapjuk csak meg. Annak pedig odahaza nem fognak örülni.

- Való igaz, ügynök - ismerte el Yokosuka.

- Szólítson csak O'Yamának, kakka - hajolt meg felé. - Mindenesetre javaslom, gyűljünk össze megbeszélni a továbbiakat.

- Egyszerűbben is lehet túszokat kérniük - jegyezte meg Tierce bizalmatlanul.

- Egy semleges helyszínre gondoltam. Például erre a bázisra.

- Szorít minket az idő - Yokosukának hirtelen nagyon fontos lett minél hamarabb indulni.

- Pár óra jelentéktelen egy ilyen távolságnál - mutatott rá O'Yama. - Ráadásul ha az a kettő hamarabb odaér, kellőképpen leamortizálják egymást, mire mi odajutunk.

- Vagy az is lehet, hogy mire odaérünk, azok ketten már rég összebarátkoznak és felosztják egymás között a flottát - húzta el a száját Tierce. Tetszett is meg nem is neki az új fejlemény, hiszen egyrészt a holoképeken látottakhoz képest neki sokkal kompetensebb szövetségesek álltak rendelkezésére, mint a másik társaságnak, másrészt viszont pontosan ez a tény tette nehezebbé is a velük való megegyezést. 

- De rendben, találkozzunk a hangárban. Csak gyorsan. 

...

Mire visszaértek eredeti leszállóhelyükre, Yokosuka díszes szállítósiklója már a hangár közepén állt. A Császári Flotta csíkos felsőt és díszes sapkát viselő tengerészgyalogosai legalább olyan bizalmatlanul méregették O-Yama saját kommandójának tagjait, mint a Tierce kíséretében érkező, életben maradt rohamosztagosokat. Tierce a korábbinál jóval hanyagabb tisztelgéssel köszöntötte az admirálist, akinek azonban jobb dolga is volt annál, mint hogy a Főkormányzó protokolláris szokásaival foglalkozzon. Körbenézett a leharcolt hangárban, majd szemöldökét felhúzva egyenesen a másik nagai tiszthez lépett.

- Mindig is gyanítottam, hogy maga nem az, akinek mondja magát... jussunk csak vissza a Nagira, ezt megemlegeti. 

- Ezt azt hittem, már megbeszéltük, admirális - O-Yama egy cseppet sem tűnt idegesnek. - Ha győzedelmesen térünk vissza, akkor a heikát csak az fogja érdekelni, hogy hány vadonatúj hajót hozunk neki - itt Tierce-re sandított, és némi elégedettség csillant fel a szemében.

- Ha pedig nem... nos, akkor gondolom mindannyiunk kisebb gondja is nagyobb lesz annál, mint hogy mit hallgattunk el egymás elől korábban. 

- Ez utóbbiból még így is gondok lehetnek azért, uraim - törte meg a feszült hangulatot az ESB főkormányzója, hogy lehetőleg még feszültebbet teremtsen - Nézzék. Amíg nem bizonyosodtunk meg arról, hogy a célpontunk, a Ramakaz valóban létezik, nem akartunk felesleges... idegességet generálni. 

- Értem én, ezért hazudtak nekünk - tette a kezét csípőre számonkérően Yokosuka. 

- Most viszont, hogy tudjuk, a lerakat nem csak, hogy elérhető, de mások is vadásznak rá, gyorsan és összehangoltan kell cselekednünk - folytatta egy pillanatig sem zavartatva magát a főkormányzó. - Ha a megérzésem nem csal, akkor Jagged Fel elég sok hajót hozott magával erre az akcióra, a Szövetségiek pedig sosem járnak egyesével. Daala fogdmegjei különösen nem. És akkor a bogaraikról és hüllőikről még nem is beszéltünk, akiket útközben összeszedtek. Elképzelhető, hogy még közösen is a mienk lesz a legkisebb flotta a háromból, ha pedig nem működünk együtt, akkor pláne. És akkor egyikünk sem visz haza semmit innen, annyi szent. 

- Márpedig a chissek szövetségeseinek pusztulniuk kell azok után, amit a heikával próbáltak tenni - jelentette ki felindultan Yokosuka. 

- Nekem sajnos nincsenek rejtett tartalékaim - tárta szét a karját Tierce, majd összeszűkült a szeme. - Önöknek? 

A nagaiok a pillanat törtrészével később rázták meg a fejüket, még O-Yama is. Tierce sokat tudóan bólintott. 

- Értem, önöknek sem. Sajnálatos. 

- Nem állíthatjuk magunk mellé a bázis legénységét? Csak van ott valami keretlegénység - morfondírozott O-Yama. 

- Az alapján, amit a holoképen láttam, szerintem ha vannak is, akkor nagyon kevesen, és azok sem teljesen normálisak már - illesztette össze az ujjait elgondolkodva Tierce. Örült neki, hogy a marakodás helyett sikerült rátérniük a tervezésre, de ez a problémájukat még nem oldotta meg. - Tudják, ez egy raktár, nem pedig egy bázis. A régi jelentések szerint más bolygókon működő klónüzemekből kellett volna legénységgel feltölteni a hajókat aktiválás esetén, olyanokról, mint a Polneye is volt. 

- Hallottunk róla - biccentett O-Yama. 

Hát persze, hogy hallottatok, gondolta magában Grodin, majd folytatta: 

- Szóval a bázis legénységére nem számíthatunk. Ha maradtak is néhányan, ugyanolyan eséllyel állnak oda a másik két frakció oldalára, mint a miénkre. Ez egy versenyfutás lesz. Az idővel és egymással, a hajókért. 

- Akkor foglaljuk el magát a bázist - indítványozta O-Yama. - Nekünk vannak kommandósaink, magának Sithjei… gondolom. - tette hozzá félszeg mosollyal, amitől Grodinnak eszébe jutottak a nagai hajókra küldött gyilkosok. 

- Meg lehet próbálni - biccentett a főkormányzó. - De biztosnak kell lennünk, hogy megbízhatunk egymásban. 

- Semmi sem biztos, csak a halál. Meg a hűségem a heika iránt - mosolyodott el az ügynök.- Esetleg szeretnének zászlóshajót cserélni? 

- Az kizárt, hogy én egy olyan szögletes monstrumról irányítsam a hadműveleteket... - biggyesztette le az ajkát a bázis hangárajtaján át kivehető SiSD-k egyikre pillantva Yokosuka. 

- Nem is úgy gondoltam, kakka - rázta meg a fejét O-Yama. - Az ön egysége a birodalmi formáció élére áll, a Főkormányzóé a mienkére. 

- így ha bármi... félreértés van, akkor pontosan a célkeresztben leszünk, de a saját egységeinket is hatékonyan tudjuk koordinálni - értett egyet a főkormányzó. - Rendben. Viszont javasolnám, hogy induljunk. 

Perceken belül mindenki beért a saját rohamsiklójába, hogy végre maguk mögött hagyják a továbbra is aggasztó állapotú, bizonyos szintjein még mindig gázzal töltött élőholtaktól hemzsegő bázist. Grodinnak feltűnt, hogy O-Yama és Yokosuka külön siklókba szállnak, fogadni mert volna rá, hogy a titkosszolga másik hajóra fogja áttenni saját zászlaját, mint az admirális - minden eshetőségre készen. S ettől nem mellékesen a főkormányzónak eszébe is jutott, hogy mennyire hiányzik neki egy rátermett első tiszt. A főkormányzót rohamcsónakjában a fegyveres kíséret néhány tagja és az öreg Mosh várta, aki a hajó komtermináljánál görnyedt.

- Uram, sürgős bejövő hívása van... hipertéri vonalon.

- Kitől? 

- Nem fogja kitalálni... 

A csillagok rövidebb idő után alakultak vissza vonalakból pontokká, mint az Jag gondolta volna. Már-már azon volt, hogy szemével Interdictort, másfajta tiltóhajót, vagy legalább meghibásodásra utaló jelet keressen a különböző kijelzőkön, amikor tekintete a plexin túlra tévedt... és egy percnyi kétsége sem volt afelől, hogy jó helyen járnak. 

- Hamar ideértünk, nekünk volt a legegyenesebb vektorunk - nyugtázta Jag megállapítását hangosan a mellette álló Vitor Reige. Társa, a csillagromboló hídján meglehetősen groteszk látványt nyújtó koréliai jedi, Jazz, egy pillanatra lehunyta a szemét, hogy kommunikáljon a társaival, akik a Kéz chiss és birodalmi hajói mögött érkező aszteroidákon - pontosabban Killik anyahajókon tartózkodtak. 

- Raynar azt mondja, a bogarak… úgy értem Nerren már néhányszor küldött felderítőket ebbe a rendszerbe, de még egyikük sem tért vissza. 

Jag összehúzott szemöldökkel vizsgálgatta a bázis képét. A hatalmas, tagolt, sokágú hajódokkokkal szegélyezett felépítmény úgy nézett ki, mintha a Sluis van hatalmas, hatszögletű dokkjából egy tucatot ráfűztek volna egy hengerre, amelyik középen összekötötte őket. A zárt dokkokból meg további rögzítőkarmok nyúltak ki, amelyek helyükön tartották a különböző méretű és típusú csillagrombolókat, akár több százat. És akkor Jag még nem tudhatta, hogy az apró, sziklás bolygó orbitjának átellenes oldalán nincsenek-e ehhez hasonló bázisok. 

Alaposabb pillantást vetve a folyamatosan frissülő taktikai kijelző adataira, meg kellett állapítania, hogy a dokkok egy része üres volt, sőt, egyenesen sérült. Néhány csillagromboló törzsén pedig hatalmas lyukak éktelenkedtek, vagy egyenesen hiányzott a teljes felépítményünk. 

- Itt csata volt... - állapította meg Jag.

- Szkenneljék a rendszert a bázis környékétől távolabbra is! - fordult Reige a zászlóshajó legénységi árkában szolgálatos első tiszthez. 

- Hajóroncsokat észlelünk a rendszer több pontján... birodalmi konfigurációjú és... - az első tiszt hangja egy pillanatra megbicsaklott. - korall-alapú szerves maradványok, uram! 

- Riadó, pajzsokat fel, minden rendszert készenlétbe... - sorolta azonnal az ilyenkor szokásos teendőket Jagged, miközben a Chimera szirénái felhangzottak. Szinte várta, hogy a bolygó mögül előtűnjön egy ronda nagy Matalok, vagy hasonló, de Yuuzhan Vongnak végül nyoma sem volt. Élőnek legalábbis. 

- Nem érzékelünk idegen létformákat... mármint Nerrenen kívül - jegyezte meg a mellettük álló jedi. - A bázison is csak nagyon, nagyon keveset. Talán csak egyetlen egyet és az is... zavart. 

Ebben a pillanatban, mintha csak kitalálta volna a gondolataikat, a csillagromboló kommunikációs terminálján, amelyre a Vitor által mindenhová magukkal hurcolt bőröndöt bekötötték, megjelent a bázis vetítőjéről ismert technikus feje. 

- Nahát, maguk értek ide elsőnek! - vigyorodott el az alak, majd gyors mozdulatokkal hadonászni kezdett. - Azt mondja, az Eljárás következő pontja szerint... 

- Átszállunk az állomásra - jelentette ki ellentmondást nem tűrően Jagged.

- Átszállnak, átszállnak... - majd megmondom én, hova szállj te, karót nyelt úr, gondolta Stirlitz, majd diadalmasan rábökött az Eljárás hosszú, paragrafusokra osztott szövegének megfelelő pontjára. - Azt mondja, a három megbízott parancsnok érkezéséig a hamarabb érkezőknek a várakozási körletben kell... várakozniuk! 

- Ami vélhetően a bázis egyik szintjén van. Ne szórakozzon itt velem! - csattant fel Jagged. 

- Negatív, negatív, főfőparancsnok úr - rázta a fejét amaz. - A várakozási körlet pont ott van, ahol a becses flottája áll. És punktum! Ramakaz kilép! 

- Hát ez nem normális - tárta szét a karját tehetetlenül Jagged. 

- Ha belegondolunk, hogy Palpatine valószínűleg egyetlen tisztjében sem bízott meg annyira, hogy teljes hozzáférést adjon neki ennyi elfekvő hajóhoz, van értelme a dolognak... - logikázott Jazz, de gyorsan elhallgatott, ahogyan a két birodalmi tipikus, "jediket nem kérdezett senki" pillantást vetett rá. Azaz majdnem elhallgatott. 

- Most mi van, csak segíteni akarok!

- Akkor inkább győzze meg azt az eszelőst, hogy engedjen be minket - tette a jedi vállára a kezét Reige. 

- Én pedig azt mondom, egyszerűen oda megyünk, átszállunk, és kész - csapott egyik kezével a másikba Jagged. Szorította az idő, nagyon szorította. Nem engedhette meg magának a totojázást, ha már elsőként értek ide. 

- Nézze, tábornok... - mutatott a kijelző egyik vörösen villogó adatsorára Reige. - Ez nem fog menni, azt hiszem. A bázist energiapajzs védi, és a környező űrben több helyről gyanús értékeket veszünk... lehet sima törmelék is, de az is lehet, hogy aknamező, vagy közelségi aktiválóval ellátott lövegplatformok. Túl kockázatos. 

- Akkor küldjünk be vadászokat - hunyorított Jagged. - Azok elég kicsik. A bogarak vadászai pláne. Leszállunk a bázison, és kikapcsoljuk a rendszereket, még mielőtt a többi flotta ideér. 

Jazz elgondolkodó pillantást vetett a semmibe, majd ismét lehunyta a szemét. 

- Megkérdezem Raynart és Tesart. Talán tudunk segíteni. 

- Biztosan tudnak. Biztosan, és gyorsan - azzal Jagged sarkon fordult, és még hátrafordulva odavetette Reige-nek. 

- Gondolom, elboldogul. 

- Ön meg gondolom, nem bírja ki, hogy ezt ne egy chiss vadászgép fülkéjéből csinálja végig - pillantott a Fel-klán prominens tagjára a különböző fegyvernemek közti örökös, töretlen megértés jegyében Pellaeon volt asszisztense.

Jaggednek a sok feszültség ellenére sikerült kipréselnie magából egy csibészes mosolyt. 

- Még jó, hogy!

- Én is megyek - pattant fel a jedi fiatalember szeme. - A társaim és Nerren segítenek. Csatlakozom hozzájuk. 

- Nagyszerű, mindig is imádtam bogarakkal együtt repülni. Majdnem annyira, mint jedikkel - hangzott valahonnan a folyosó végén lévő turboliftek felül Jagged hangja. 

- Űrcowboyok... - rázta meg a fejét Reige, majd visszafordult a plexi felé. Különös érzés kerítette hatalmába, hiszen mégiscsak annak az embernek a hajója felett vehette át a parancsnokságot, akit életében egyetlenként mindig is mentoraként, szinte apjaként tisztelt. Ám mielőtt a galaxis különös fordulatain tovább elmélkedhetett volna, egy zászlós lépett elé. 

- Uram, bejövő hívása van. Hipertéri vonal. 

- Nocsak... kitől? 

- Nem fogja kitalálni…

...

A Persecutor még a Bendő-flotta felturbózott csillagrombolóit is megszégyenítő sebességgel száguldott a hiperűrön keresztül. Kresh a parancsnoki székben ült, és a kék villanásokat figyelte a híd páncélozott üvegén túl, miközben csendben káromkodott magában. Az Erőverte plazmafelhő, ami annyira lelassította a bejutást hajói számára a bázisállomás körzetéhez, kifelé semmivel sem volt gyorsabban navigálható. Így aztán Kresh arra kényszerült, hogy a gyorsaság érdekében szinten minden taktikai előnyét feláldozva hajóit egyesével indítsa útnak a célpont felé, ahogyan kiértek a ködből. A Bendő-flotta egységei és a mellettük haladó tojásdad Ssi-ru cirkálók így aztán kettes-hármas csoportokban haladtak a céljuk felé, jócskán lemaradva egymástól... ez nem csak a koordinált támadást tette lehetetlenné, de Kreshnek még amiatt is aggódnia kellett, hogy nem akad-e olyan Ssi-ru parancsnok, aki a megállapodást felrúgva a könnyű, tömeges beágyazás reményében mégis inkább a hozzá legközelebb haladó magányos szövetségi rombolót választja ki célpontnak a többi flotta helyett. És bár Lirriwing admirálisnak indulás előtt megígérték, hogy a két másik flottából annyi embert, nagait, chisset és bogarat ejt foglyul és ágyaz be, amennyit csak akar, ráadásképpen pedig megkapja az eredeti figyelőposztot immár tökéletesen működőképes állapotban - bár azt nem közölték a nagyképű kék Ssi-ruval, hogy a kódbőrönd eltávolítása után néhány órával a bázis összes rendszere természetesen visszaáll majd nullára - ezekben a hüllőkben sosem lehetett teljesen megbízni. Ahogyan ők sem bíztak meg senkiben, ráadásul joggal. 

Mindez azonban nem vigasztalta Kresht, aki biztosra vette, hogy elsőként biztosan nem, ha nem legutolsóként érnek a Ramakazra, akkor pedig a másik két banda jó eséllyel megelőzi őket a versenyfutásban. És a számbeli fölényük ellen még a Bendő-flotta legjobb kristályfázisváltó ágyúi sem lesznek elegendőek. 

Lecersennek hasonló gondolatai lehettek, mert a moff már jó ideje az egyik terminál fölött állt magába mélyedve. Végül odalépett a parancsnokhoz. 

- Kommodore, nem lesz ez így jó. Ha nem találunk ki valamit, akkor húsdarálóba visszük a flottát. Márpedig nem tudom, Ön hogy van vele, de nekem semmi kedvem így végezni, itt a galaxis legszélén, bogaraktól, hüllőktől és Sithektől meg a barátaiktól körülvéve. 

- Moff uram, önnek sehol semmilyen körülmények között nem lenne kedve bevégezni, ahhoz túlságosan szereti a vagyonát, amit eddig felhalmozott. Még egyedül lennének a kreditjei ön nélkül... - ironizált Kresh, akinek most semmi kedve nem volt Lecersen lelki békéjével foglalkozni. 

- Hogyne... - engedte el a füle mellett a gúnyolódást Lecersen. - Viszont van egy ötletem, ami talán jobban fogja érdekelni. Ugye képes hipertéri üzenetküldésre a hajója? 

- A Bendő-flotta minden hajója képes - pillantott a moffra Kresh. - De nincs értelme erősítést kérnünk a Szövetségtől. Nem érnének ide időben. Arról nem is beszélve, hogy a főnök nem örülne neki, ha egy rakás mon cal rászállna erre a helyre.

- Hát ezt meg is értem. Én sem - mosolyodott el Lecersen. - De nem erre gondoltam... figyeljen csak... 

Kisvártatva mindketten a Persecutor egyik elzárt, apró kommunikációs szobájában ültek, előttük a hipertéri adóvevő robosztus szerkezetével. 

Elsőnek Kresh ütötte be a hívókódot. A kapcsolat néhány percnyi villódzás után létrejött, és a parancsnok egyenesen a Chimera hídján álló Vitor Reige-el nézett farkasszemet. 

- Úgy látom, maguk voltak a leggyorsabbak... üdvözlet a Chimerának - biccentett némi diplomáciai készséget erőltetve magára Kresh, miközben adattáblájáról megállapította, hogy a vonal másik vége már normáltérben van. - Fel tábornok úr nem elérhető?

- Hogy kerül a vonalunkba? - méregette a szövetségi tisztet bizalmatlanul Reige. 

- Elfelejti, hogy az a hajó jó ideig a mienk volt - mosolyodott el Kresh. - Tudunk róla egyet s mást. Egy ajánlatot akarok tenni. 

- Fel tábornok éppen... hajón kívül tartózkodik. Üzen neki valamit?

- Maga talán még jobb lesz - halkította le bizalmasan a hangját Kresh. - Nézze, a maga volt főnöke és az én főnököm évtizedekig barátok és bajtársak voltak. Miért ne bízhatnánk meg egymásban? 

- Mondjuk, mert az áruló Lecersennel kokettál? Mondjuk, mert a Szövetség tétlenül nézte, hogy a Sithek mit tesznek a hazánkkal? A Birodalommal? - Reige tekintete kemény és csalódott volt. 

- Most mégis magát hívom, Vitor - folytatta Kresh nem zavartatva magát. - Választhat. Meghallgat, vagy a vesztünkbe rohanunk... mindannyian. Pedig együtt is működhetnénk. 

- Mondja ezt az, aki Ssi-ru cirkálókkal közelít a Ramakazhoz - nevetett fel Reige. - Ugyan már, ne legyen nevetséges!

- A Ssi-ruuk és a Killikek dolga legalább annyira nem a mi dolgunk, mint amennyire nem a maguké. Ahogyan a jediké sem - rázta meg a fejét Kresh. - Legyen reális, Vitor. Egyetlen közös ellenségünk van, a Sithek és a főkormányzójuk! És ráadásképpen a nagai barátaik! Hát nem látja? Itt a lehetőség, hogy elpusztítsuk őket!

- Mire akar kilyukadni? - Reige végre túltette magát ellenszenvén, és helyet adott magában a stratégának. 

- Egyszerű - biccentett Kresh. - Együttműködünk. Alakzatba állunk magukkal, amint megérkeztünk, és utána közösen lecsapunk a Sithekre! Végzünk velük, és maguk bosszút állhatnak a Bastionért és a Nirauanért. Utána pedig megosztozunk a hajókon. A bogarak és a hüllők meg csináljanak amit, akarnak. Nem a mi dolgunk. 

- Kétségkívül vannak előnyei... az ajánlatának - vonta össze a szemöldökét Reige. - De mi a biztosíték arra, hogy bízhatok önben? 

- Darakaer - suttogta Kresh. - Mi mindannyian felesküdtünk Daalára, Vitor. És az ő barátai a mi barátaink is. Nem árulnánk el Pellaeon emlékét... még jelentkezem, ha megérkeztünk!

Azzal a vonal megszakadt. 

...

Másodiknak Lecersen ütötte be a hívókódot. A képernyőn lassan materializálódó elmosódott holoarc és az adatok láttán a moff arra következtetett, hogy a vevő oldal normál térben van, egy kis teljesítményű készüléknél. 

- Nocsak, már el is érték a Ramakazt, Főkormányzó? - mosolygott a megjelenő marcona alakra Lecersen. 

- Ha azt mondanám, még el sem indultunk, nem hinné el... - válaszolt szárazon a vonal másik végén Tierce. 

- Örülök, hogy ez a kód még működik - utalt Lecersen a hívókódra, amelyet utoljára hosszú hosszú idővel ezelőtt, még akkor használt, amikor Grodin még a Commenoron tervezgette a Jagged Fel hatalmának megdöntését a Birodalmi Maradványban. 

- Mit akar? És fogja rövidre - vakkantotta türelmetlenül a főkormányzó.

- Nincsen jó hangulatban, látom - biccentett Lecersen. - De hadd ajánljak valamit, Főkormányzó, ami talán jobb kedvre deríti majd. Valamit, ami segíthet megszabadulni egy szálkától mindkettőnk szemében… vagy inkább egy piszkos Kéztől, ha érti mire gondolok.

Tierce hátradőlt a saját terminálja előtt. 

- Moff úr, maga mindig le tud nyűgözni engem. Csupa fül vagyok...


Coruscant

- Köszönöm, hogy eljöttek - köhintett Niathal, ami egy mon cal-tól meglehetősen szokatlan, és ritka gesztus volt. Nehéz volt eldönteni, hogy a volt admirális csak imitálni akarja az emberi szokást, vagy tényleg ennyire száraznak és nehéznek találta a Jedi Templomtól nem messze eső apró, valamelyik kereskedelmi egyesüléshez tartozó épület beltéri kertjének levegőjét, ahol a kormányzat, az ellenzék, és a jedik képviselői éppen helyet foglaltak.

- Nagyra értékeljük, hogy figyelembe vették kéréseinket a helyszínnel és a résztvevőkkel kapcsolatban - pillantott körbe a mindig diplomatikus Releqi A’kla szenátor, elidőzve egy pillanatig a három, székekből és asztalokból összeállított apró együttes közül a középsőben ülő jediken, különösen Kam Solusar, az új Nagymester alakján. Ahogyan a Szenátus legtöbb képviselője számára, úgy még a jedik ügyeit oly jól ismerők, köztük Releqi számára is meglepő volt, hogy Luke Skywalker ezt a szikár, középkorú férfit jelölte ki utódjául távolléte alatt, aki általában ki sem mozdult az Akadémiáról. De azt el kell ismerni, gondolta A’kla, hogy Solusar volt a jedik között a leghosszabb ideje Skywalker fegyvertársa, és most volt valami a szemében, ami bölcsességről és nyugalomról árulkodott. 

- Mi pedig nagyra értékeljük, hogy elfogadták a meghívást. - vette át a szót Niathaltól Daala, mielőtt a többiek belemerültek volna az ilyenkor szokásosnak tekintett udvariassági körökbe. - Bár nem mindenben értünk egyet, mindannyiunk számára létfontosságú, hogy a választási kampányban feltűnt új pártokról beszéljünk... és a biztonsági kockázatról, amit jelentenek. 

- Már csak az kérdés, pontosan miféle biztonsági kockázatról beszélünk, és kit is érint, elnök asszony... - tördelte az uszonyait Gron Marrab szenátor, aki nem csak A’kla és a Szabad Szövetség egyik prominens támogatójának számított, de a Mon Calamari szövetségbeli általános befolyásának köszönhetően a mai napig a titkosszolgálatokat felügyelő bizottság elnöke volt.

- Nos, mivel úgy vélem, mindenkit, ezért kértük meg Önöket, hogy vegyenek részt a találkán - Daala igyekezett nyugodt hangnemet megütni. - Úgy véljük, a Szövetségi Titkosszolgálatnak érdemes lenne… nagyobb figyelmet fordítania egyes újonnan regisztrált frakciókra. 

- És mire alapozza ezen felvetéseit? - pislogott Marrab.- Végtére is, ha már a titkosszolgálatot szeretné együttműködésre kérni, akkor valahonnan csak származnak az eredeti információi is, és gyanítom, nem ugyanebből a forrásból, hiszen akkor most nem beszélgetnénk itt. 

- Gron, ez neked is világos kell, hogy legyen. A szenátusi választások kiírása váratlanul érintett mindenkit. Logikus, hogy a külső hatalmak, a Szövetséggel kevésbé jó viszonyt ápoló szomszédok is szeretnének befolyást gyakorolni a coruscanti politikára... - próbálta meggyőzni fajtársát Niathal. 

- És úgy véljük, nem egy ilyen külső hatalom egy-egy új frakció köntösébe öltözve próbálja érvényesíteni az érdekeit... - tette hozzá még Daala. 

Kam Solusar, aki eddig csendben hallgatta a beszélgetést, a jedi Cilghal-al az oldalán, aki a helyszínt és egyáltalán magát a találkozót ténylegesen tető alá hozta, most köhintett. 

- Ha már megtiszteltek azzal, hogy meghívtak ide, elmondanám a véleményem. 

- Természetesen, Nagymester - biccentett A'kla szenátor. - Hallgatjuk. 

- A Sötét Oldal jelenléte egyre inkább érezhető a bolygón... - kezdett bele halkan Kam -, de még nem tudjuk megállapítani, hogy pontosan honnan ered. Nehéz megmondani, hogy egy, vagy több párthoz, frakcióhoz esetleg kötődik-e, vagy sem. Az is lehet, hogy személyekhez. De valami köze van a közelgő választáshoz, annyi bizonyos... - a jedi fürkésző tekintettel meredt Daalára, aki egy idő után idegesen megrázta magát, mintha attól félne, hogy Solusar a veséjébe lát. 

- Mire akar kilyukadni, Nagymester? - kérdezte Niathal.

- Hogy egyelőre nem tudjuk, kinek vannak pontosan ártó szándékai a választás, vagy akár a Szövetség egésze ellen. De biztosak lehetnek benne, hogy ki fogjuk deríteni... - húzta ki magát Solusar. 

Daala kényelmetlenül feszengett a székében. Nehezebb helyzetbe hozta magát azzal, hogy a jedik is részt vettek ezen a megbeszélésen. Egy pillanatig sem gondolta, hogy a titkosszolgálat helyett éppen a jedik jelentkeznek ilyen lelkesen rendfenntartó és nyomozó szerepkörre...

- Mi függetlenek vagyunk a pártoktól és a frakcióktól... egyikőjük mellett sem foglalunk állást, amíg nem veszélyeztetik a Szövetség alapvető értékeit - folytatta Solusar. - Éppen ezért Önök mindannyian megbízhatnak bennünk...

- És ugyanez lenne a titkosszolgálat feladata is, Marrabb szenátor! - próbált fordítani egyet a beszélgetés fonalán Daala. - Hogy felderítse és kiszűrje a fenyegetéseket! 

- Az a baj az érvelésével, elnök asszony... - fordult vissza Daala felé A'kla szenátor -, hogy ennek alapján bárkire rásüthetjük, hogy idegen hatalmak és a szövetség értékeivel ellentétes motivációk vezérlik... énrám, magára, vagy a jedikre is... akárkire. Nem vonhatjuk megfigyelés alá egyetlen frakció irodáit és politikusait sem, pusztán ujjal mutogatás alapján... ez a demokrácia legalapvetőbb értékeinek megcsúfolása lenne. 

- Önöknek ugyanúgy érdekük, hogy ne kerüljön olyan párt többségbe a Szenátusban, amelyik utána fenekestül felforgatja a Szövetség rendszerét... - próbálkozott finoman Niathal. 

- És honnan tudja, hogy nekünk nem ugyanez a szándékunk, admirális asszony? - mosolyodott el A'kla. - Egy igazságosabb, demokratikusabb Szövetség, amely csak a jelenlegi korrupt rendszer, az Önök rendszerének felforgatásával érhető el? 

- Szigorúan a választási győzelmünk esetén, természetesen - köhintett kiegészítésképpen Marrab.

Daala szeme megvillant, és a nő felpattant. 

- Eleget hallottam... azt hiszem mindannyian jól tudjuk, ki hol áll... én itt végeztem. Köszönöm a meghívást! 

Niathal a kisiető admirális után pillantott, majd a többiekre. 

- Sajnálom, hogy nem sikerült megegyeznünk...

- Sajnálatos, de ez a helyzet - biccentett A'kla. - Amíg a kis ellenzéki pártok között megvan az együttműködés, maguk pedig, hozzáteszem nagyon helyesen elhatárolódnak G'Sil mozgalmától, addig ezt a választást nem nyerhetik meg. Hiába lesz maguké a legnagyobb frakció, ha kisebbségben lesznek a változást akarók koalíciójával szemben.

- Megértem, jelen helyzetben maguknak egyáltalán nem éri meg az együttműködés... - Niathal cimpái megremegtek. - Meglepődnének, ha tudnák, néha milyen... egyenes az elnök asszony. Magukhoz képest...

- A politikusoknak a politikában, a katonáknak pedig a hadseregben van a helyük, Niathal admirális - tette a mon cal vállára szőrös mancsát Releqi A'kla. - Talán tudunk még erről beszélgetni a választás után is Önnel... 

- Hogyne, természetesen - Niathal zavart pillantást vetett a két jedire, majd egy másik kijáraton át távozott. 

Daala az épületből kifelé intett az egyik benyílóban várakozó Dorvannek, akivel együtt ültek be a jelöletlen fekete siklóba, amelynek elülső ülésén két polneyei kommandós ült, és amely elhozta őket az Elnöki Palotától idáig. 

- A Szabad Szövetségért szenátorai elbizakodottak és nagyképűek... - horkantott fel az admirális idegesen, ahogyan a sikló mozgásba lendült. - A jedik pedig azt hiszik, felette állnak az egésznek... sajnos, Wynn, azt kell mondjam, ezt egy hamvába holt találka volt... 

- Megpróbálkozhatunk néhány kisebb frakcióval... a peremvidékiekkel, az ipartestületiekkel, a kolóniák képviselőivel... - mélyedt el az adattáblájában Dorvan. - Gyakorlatilag mindegyikben van néhány politikus, aki örülne egy-egy coruscanti kinevezésnek a választás után. 

- Nem elég - rázta a fejét Daala. - Ez a választási hercehurca csak olaj a tűzre, és tökéletes terep az összeesküvőknek. Hatékonyabb módszerekre is szükség van.

- Nem gondolnám, hogy egy rendkívüli állapot most célravezető lenne... - morfondírozott Dorvan. 

- Nem... bár jól esne... - sóhajtott fel Daala. - Nem. Pénzre és rutinra van szükség. Mondd le a további találkozóimat a pártok képviselőivel Wynn, és küldj egy üzenetet a Cosrára... utána pedig, ha lehetséges, akkor próbáld meg elérni Kresh-t.

- Lefújja a Ramakaz-küldetést, Főnök? - Dorvan elképedt.

- Nem nem... - rázta a fejét Daala, miközben kibámult a sikló ablakán. 

- Viszont szükségem van Lecersenre.


Aweris

A két yacht átszelte a hold vékony atmoszféra-rétegét, és egy régen lerombolt erőd árnyékában landoltak, háttérben az égitest "anyabolygójával", egy hatalmas, sárgás-vöröses gázóriással. 

- A hold neve Vo Dasha. A légköre ritkás és mérgező, a gázóriás felőli háttérsugárzás pedig zavarja az érzékelőket a rendszeren kívül. Nem hiszem, hogy idáig követnének minket a mandok - olvasta le a légköri adatokat a pilótafülkében Nagan. 

Tierce őrnagy kipillantott a romos erődre, majd a mellettük landoló hapan yachtra. 

- Rendben. Végezd el a szükséges javításokat. Zav és Cybil? 

- A legénységi térben vannak, azt mondták, fontos adatokat hoztak a felszín alatti bázisról arról a holdról - felelte a pilóta. 

- Nos, meglátjuk, megérte-e... - sóhajtott fel a klón.

- Oleg tudta, milyen kockázatokkal jár ez a bevetés. 

- A kockázatokat mindannyian ismerjük - biccentett Tierce. - Ezért élünk, ezért szolgálunk. De egy polneyeinak sem szabadna meghalnia valami értelmetlen szoborért, vagy efféle. Különösen úgy, hogy nem kaptunk rá kifejezett parancsot. A saját szakállunkra cselekedtünk, ha úgy tetszik.

A pilóta megvonta a vállát.

- Reméljük, ennél azért többről van szó.

- Polneyei - hangzott fel a komban a másik pilóta hangja. - Átmegyek hozzátok. Átadnék egy foglyot. 

- Rendben cosrai, gyere - húzta fel a szemöldökét Tierce - Csak ne felejts el maszkot húzni, kint nem túl jó a levegő. 

- Mi vagyunk mi, rabszállító? - suttogta maga elé a kom hatósugarán kívül Nagan, de az őrnagy megveregette a vállát, és a rámpa felé indult. 

A rámpa nemsokára leereszkedett, és a yacht rakterébe egy egyszerű, rangjelzések nélküli egyenruhát viselő, magas szőke tiszt sétált fel, egy megbilincselt, éppenséggel meglehetősen szemrevaló, vörös hajú hapan nőt vezetve. A klón bezárta a rámpát, majd megvárta, amíg "vendégeik" leveszik a légzőmaszkokat (pontosabban a nőről levették), majd hanyag tisztelgésre emelte a kezét. 

- Tierce őrnagy, Szövetségi Elnöki Különítmény, Polneye. 

- Folett százados, Hírszerzés, Cosra - viszonozta a másik, majd a nő felé biccentett. 

- Ő pedig a hapan királyi testőrség tagja lehet, azt hiszem. Kölcsönvettem a hajóját, de ha nem zavar, polneyei, itt hagynám nektek... bármennyire is vonzó teremtés. 

A nő megvetően Folett felé köpött, de az elkerülte a nyálcsomót, ami így a falon landolt. 

- Birodalmi kutyák vagytok mind egy szálig, akárhogy is szövetségeztek itt... 

- Nos, ez lényegében mindegy, kislány - vonta meg a vállát Folett. - Viszont a hajódra továbbra is szükségem van. Rád ellenben nincs. 

- Nem mintha ne örülnénk a társaságnak... - mérte végig a nőt Tierce -, de nekünk is éppenséggel megvan a magunk dolga. Nem vihetjük ide-oda... 

- Ti könnyebben meg tudtok állni akármelyik szövetségi bázison, feltételezem, mint én - fordult vissza a klónhoz a cosrai. - Arról nem is beszélve, hogy hasznos információkkal szolgálhat nektek arról, hogy pontosan mi is történt a Hapesen. Beleértve az egész Sith hatalomátvételt és miegymást. 

- Azt hittem, ezt személyesen te fogod megosztani a szövetségi hírszerzéssel, cosrai - rázta meg a fejét Tierce. - Ha elfelejtetted volna, mi egy oldalon állunk. 

Folett körbe nézett a legénységi térben. A klónon kívül még két másik kommandós, egy szőke nő és egy vékonyabb férfi állt valamivel hátrébb, mindketten meglehetősen furcsa módon a Sithekre hajazó köpönyegeket viseltek, alatta saját egyenruhájukkal... és kibiztosított fegyverekkel. 

- Nézd, polneyei - folytatta végül halkabban - Ha konfrontálódni akarnék veletek, nem jöttem volna ide, nem igaz? De igencsak sietős a dolgom, és tényleg itt kell hagynom ezt a nőszemélyt. 

- Rendben, tegyük fel, hogy magunkhoz vesszük egy időre... - biccentett Tierce. - Zav, Cybil, kérlek, gondoskodjatok a kisasszony... biztonságáról. 

- Birodalmi kutyák vagytok!! - kiabálta a nő, amíg a másik kettő elvezette.

- Persze persze, kicsim - ragadta meg Cybil a másik nő könyökét. - Majd csaholok is neked valami császárosat.

- Sajnálom, ami a bajtársatokkal történt, polneyei - fordult vissza végül az őrnagyhoz Folett, miután magukra maradtak. - Ennyit tudtam segíteni. A mi bolygóink valaha bajtársak voltak egy ügy érdekében, mielőtt ti lefeküdtetek Daalának. Vedd úgy, hogy ennek emlékére tettem. Ha átveszitek a foglyot, és utána szépen csendben elválunk, akkor részemről egálban vagyunk. 

- Nem feküdtünk le Daalának, cosrai - jegyezte meg kis csend után az őrnagy. - Ha tényleg a Hapesről jöttél, akkor tudod, hogy most a Sithek jelentik a legnagyobb fenyegetést a galaxisra. Azok a Sithek, akiket nem kis részben az én volt elöljáróim juttattak hatalomra, éppen a Polneyeról - és ugyanazok, akik közül sokkal eredetileg a te elöljáróid is szövetségben álltak, cosrai. Daala szolgálatában talán valamennyit jóvá tehetünk ebből. 

- Tisztában vagyok azzal, hogy milyen veszélyt jelentenek a Sithek, és milyen potenciál van bennük - biccentett Folett. - De ezt miért is egy polneyei kommandóssal kell megbeszéljem? 

- Ha tudod, ki vagyok, akkor azt is tudod, hogy az egész Polneye szószólójaként beszélsz velem - jegyezte meg halkan Tierce. - És ha jól sejtem, hogy te ki vagy, bár nem találkoztunk még személyesen, akkor veled ugyanez a helyzet. Akármi is a jelenlegi missziónk, és akármilyen különös véletlen, hogy összetalálkoztunk... a közös célunk a mai napig ugyanaz. 

- Én nem vitatom ezt - vonta meg a vállát Folett. - De nem csak ti szolgáltok olyan elöljárót, aki nem teljesen így gondolkozik. 

- Nos nem kell bemutatnom neked Daalát… - tette hozzá kis csend után Grodin. - És a Te elöljáróid is ismerem. Cortezt és a többieket a nemesi körből...

Folett halkan felkuncogott. 

- Hidd el, polneyei, nem ismersz mindenkit... Cortez csak egy báb.

- Meglep, hogy ezt elmondod nekem - az őrnagy hangja tűnődővé vált. - Miért? 

- Mert átgondoltam - válaszolt néhány pillanatnyi szünet után Folett. - Mert ha te valóban az összes polneyei nevében beszélsz, akkor talán többet segíthetünk egymásnak, mint némi fogolycsere. De ehhez velem kell jönnöd, polneyei. 

Tierce elgondolkozott. Ha Zavrik és Cybil tényleg valami fontosat találtak azon a holdon, akkor a csapatra az eddigi legnehezebb küldetésük várt, ráadásul pont most, hogy elveszítették Oleget. Másrészt azonban a polneyeiak parancsnokaként nem csak ezért a háromért tartozott felelősséggel, és nem csak az adott misszióért, amit Daala legutóbb adott nekik... hanem azért az ügyért is, amit a polneyei klónok egyként szolgáltak. A Rend helyreállításáért a galaxisban. Arról nem is beszélve, hogy ha a Cosrának volt még valami a tarsolyában, ami ismeretlen volt Daala előtt, akkor ennek az információnak legalább olyan értékkel kellett bírnia a számára, mint bárminek a jedik és Sithek közös eredetével, gyengéivel kapcsolatban. 

- Ugye tudod, hogy bárhová is megyünk, semmi garancia nincs rá, hogy ne dobjam fel utána Daalának az egészet? - hunyorított végül. 

- Akkor meg kell, hogy öljelek - vigyorodott el Folett. - Vagy te engem. De ha valóban te vagy a polneyeiak vezetője, akkor nem fogod. Arról nem is beszélve, hogy nem is lenne olyan könnyű...

- Meglássuk - fújta ki a levegőt az őrnagy, majd hátrakiáltott. 

- Zav!

Zavrik ismét megjelent, megtörölve a homlokát. 

- Kissé nyűgös a vendégünk - eresztett meg egy félszeg mosolyt. - De Cybil majd elszórakoztatja... 

- Azt megnézném - jegyezte meg Folett. 

- Mindegy is... főnök - pillantott Folettre amaz - Valamit meg kell beszélnünk… fontos. 

- Igen, épp ezért hívtalak ide - nyugtázta az őrnagy. - Változott a terv. Meg kell szakítanom a küldetést és el kell mennem ezzel a századossal... valahová. 

- De... amit találtunk odalent, épp ezt akartam mondani... - kapkodta a levegőt Zavrik - Főnök, ez egy óriási dolog, és...

- Zav - tette társa vállára a kezét a klón őrnagy. - Biztos vagyok benne, hogy menni fog. Távollétemben te vagy a parancsnok. Ha kell, kérj erősítést, de tegyétek meg, ami szükséges. Ja, és ha egy mód van rá, rakjátok ki a nőt valahol. 

- Én... értem, parancs - tisztelgett a másik. - Sok sikert és jó utat, őrnagy. 

- Köszönöm - veregette meg társa vállát Grodin, majd Folett felé fordult. 

- Mehetünk? 

...

Percekkel később Nagan és Zavrik a pilótafülkéből figyelték, ahogyan a cosrai és parancsnokuk mögött felemelkedik a hapan yacht rámpája. 

- Hogy összebarátkoztak... - köhintett a pilóta. - És most? 

- Tápláld be ezeket a koordinátákat - adott át egy számsort Zavrik társának. - Ez az új úticél. Majd elmondom, hogy jutottunk hozzá. 

- Máris... lássuk... - Nagan beütötte a navigációs számítógépbe a koordinátákat. - A bolygó neve... Crioptera. Elég messze van. 

- Akkor induljunk - biccentett Zavrik. - Mihamarabb.

...

Grodin a hapan yacht másodpilóta ülésében ülve figyelte, ahogyan saját hajójuk felemelkedik és elhagyja a romokat. 

- Csicsás... - pillantott körbe az ornamentikusan díszített fülkében. - Majdnem olyan szép - mutatott a hutt erőd romjai felé -, mint az ott kint...

- Ez volt kéznél - vonta meg a vállát Folett, miközben aktiválta saját hajója repulzorait, hogy a másik után ők is emelkedni kezdjenek. - Indulhatunk.

- Hová is? - pillantott rá a klón. 

- Valahová, ahol meglátod, polneyei, hogy a Cosrának nem csak gazdasági ereje van - mosolyodott el Folett. - És ahol találkozhatsz az elöljárómmal. A Knotra.

- Izgalmas - dőlt hátra a székben az őrnagy. - Határozottan izgalmas.


Taris

A Bent és Carlt szállító, rejtélyes ismeretlen által vezetett hapan yacht szinte észrevétlenül merült bele a Taris alsóbb szintjeit övező felhőrétegbe. Néhány hónappal ezelőtt még ritkaságszámba ment volna a környéken egy ilyen jármű, de Tenel Ka elmozdítása óta a lojalista hapan családok hasonló hajói szinte elözönlötték a Szövetség környező szektorait, ahogyan új életet próbáltak keresni maguknak, feladva évezredes hagyományaikat és otthonukat, félve az új Anyakirálynő bosszújától. 

Így aztán a gyorsan ereszkedő yacht nem keltett különösebb feltűnést. 

Mindebből persze Ben a zárt raktérben csak annyit érzékelt, hogy a gravitációs kiegyenlítők magasabb fokozatra kapcsoltak. Amint rádöbbent, hogy az ajtót nem csak valamiféle hagyományos zár, hanem pilótájuk akarata tartja zárva az Erőn keresztül, felhagyott a próbálkozással, hogy kinyissa azt. Most már világos volt számára, hogy "elrablójukat" valamiféle rejtélyes cél vezette, amikor megmentette kabinjukat a Shedu Maad gázörvényei közül, nem pedig holmi váltságdíj, vagy rabszolgaként való eladásukból származó haszon. S bár továbbra sem volt biztos benne, hogy ki is ez az ismeretlen ismerős, akinek jelenlétére halványan emlékezett, és akiben Sötétség és Világosság keveredett bizonytalan módon, arról meg volt győződve, hogy nem akar ártani nekik. 

Carl Grimes persze kevésbé volt meggyőződve erről, miután újra és újra nekiugrott az ajtónak, és megpróbálta felfeszíteni. Arról, hogy fegyverével átlője a zárszerkezetet, az első kísérlet után letett, miután a gellert kapott lövedék össze-vissza cikázott közöttük a helységben, mígnem energiáját vesztve el nem párolgott. 

- Lehet, hogy a jedik erénye a türelem, Skywalker... - sziszegte Ben felé fordulva. - De én elég messze állok ettől... bizonyos vagy benne, hogy nem egy rabszolgatelepen fogunk kikötni? 

- Egészen bizonyos, Carl - biccentett Ben félig lehunyt szemmel. Az út nagy részét meditációval töltötte, hogy minél több energiát nyerjen, és felépüljön a bázison zajló csatában szerzett sebesüléseiből - fél szemét persze közben a másik fiún tartva.

- És honnan vagy ilyen bizonyos? - állt elé most csípőre tett kézzel Carl a halvány fényben. 

- Először is, meg sem kíséreltek betörni hozzánk, vagy elvenni a fegyvereinket - biccentett Ben. - Ahogyan megölni sem kíséreltek meg, pedig régóta megtehették volna, például ideggázzal. És azt is tudják, hogy ha kiengednek minket így, ahogy vagyunk, akkor nyílt területen sokkal több esélyünk lesz megszökni, mintha most ránk küldenének mondjuk egy harci droid kommandót. 

Carl bólintott, Ben pedig magában örült, hogy a másik fiú elfogadta ezt az amúgy tényleg reálisan hangzó magyarázatot. Azt végtére is inkább nem tette volna hozzá, hogy valójában az Erőn keresztül a fülébe suttogó női hang - amelyről már majdnem teljesen biztos volt, hogy Jaina az, az unokanővére - biztosította afelől, hogy nincs félnivalójuk. 

A hajó újabb döccenésére Ben felpattant, és nekiállt összeszedni a felszerelését. 

- Valami azt súgja - fordult Carlhoz -, hogy hamarosan kiszállunk...

A hajó abban a pillanatban, hogy a két fiú kilépett az apró platformra, felemelkedett, és eltűnt a tornyok között.


Crioptera

A Crioptera valamikor hatalmas hírnévnek örvendett a régi Köztársaság idejében. A ruhaanyagairól is ismert világ felszínét azonban a Birodalom ismeretlen okokból elpusztította, így szinte lehetetlenné vált az élet a bolygón. A pusztítást követően csupán néhány nyakas telepes maradt a vidéken. A Yuuzhan Vong támadás során a bolygó felszínét ismét letarolták, s ezzel a Crioptera valóságos pokollá vált, ahol végeérhetetlen elektromos viharok és égi robbanások uralkodnak.

A Sith hajó röpke két óra alatt megtette a Peremvidék és az Onderon közötti távolságot. Legalábbis a hajó kronométere szerint. Valójában azonban már hosszú, számolatlannak tűnő napok óta úton voltak.

- Nem győzöm csodálni az idegen technológia hatékonyságát - jelentette ki egyszer útközben, két meditáció között gunyorosan Smordre, miközben értetlenkedve piszkálta a hajó mutatóit. - Igaz viszont, hogy az Erő hatalmához képest még ez a nem mindennapi teljesítmény is jócskán eltörpül. 

- Ez egy több ezer éves hajó, bármennyire is különleges. Akkoriban még nem voltak olyan fejlett hipermeghajtók, mint manapság - válaszolta nyugodtan Luke. - A Jedi Explorerrel órák alatt elértük volna a koordinátákat, de innen nem tudok üzenni Artunak. A hajó árnyékolja a kommunikációt útközben.

Végül megérkeztek.

A szemük elé táruló bolygót sűrű, sötét felhőtakaró borította. A szürke lepel felszínén megjelenő, egymást követő fényvillanások irtózatos erejű kisüléseket teremtettek, amibe beleremegett maga az Erő is. A Crioptera pusztaságát sújtó, végeérhetetlen vihar olyan visszhangokat keltett a hatalmas energiamezőben, hogy Sirryn én Luke kénytelen volt elzárkózni előle. Roppant kellemetlen volt a Sötét Oldal kisugárzása a bolygófelszínről. 

- Nem tűnik túl barátságos helynek - jegyezte meg Luke, miközben a hajó egyre közelebb száguldott a veszélyes felhőszakadáshoz.

- Ez a Birodalom által végzett pusztítás, és az azt követő, még nagyobb Yuuzhan Vong rombolás eredménye - magyarázta Sirryn. - Ez a bolygó nem szerepel már semmiféle nyilvántartásban. A Sötét Oldal nagyon erős lehet odalent.

- De hogyan rekedhetett ide ekkora mennyiségű energia? - tűnődött Luke.

- Az olyan helyeken a galaxisban, ahol a pusztítás mértéke minden határt átlép, a sikolyokból és a halálból szövődő energiák egy olyan lyukat teremtenek az Erőben, ahol a visszhangok össze-vissza utaznak, de sosem érhetnek célt. Ha úgy tetszik, az Erő megsebesül. Nem igazán értem ezt a teóriát, de a hasonló háború sújtotta helyeken előfordul néha, hogy nem hallod meg az Erőt. Ezt tapasztaltam.

- Mint az ysalamiri hatása?

- Nem tudom. Szerintem ez a bolygó lakatlan - fürkészte Sirryn a sötéten gomolygó felhőket, amelyek sűrűn körülvették őket. Az Erő Sötét Oldalából merítő hajó időben megérezte a vihar kisüléses gócpontjait, és sikeresen kimanőverezte azokat. 

A jedik életjel után kutatva méregették a nedves és sivár bolygófelszínt. Sirryn nem fedezett fel civilizált település jelenlétére utaló mesterséges fényeket. Talán a Crioptera valóban egy lakatlan, életveszélyes pusztaság lenne? De mit rejtegethet?

- Én sem érzek semmit - állapította meg Luke. 

Sirryn szemét meresztve próbálta felmérni szürke porból és sáros talajból álló felszínt. Az Erő koordinálása szinte lehetetlennek tűnt a vad vihar epicentrumában, ahol éppen ők repültek.

Ahogy közelítettek a talajhoz, a jedi egyre biztosabb lett benne, hogy a bolygón nem él egyetlen árva teremtett lélek sem.

- Azt sem tudjuk, mit keresünk még - morfondírozott.

- Ezt a helyet mélyen átitatja a Sötét Oldal - hunyta le a szemét Luke. - Talán követnünk kéne a központjáig. 

- Igazad van. De nézd - mutatott Smordre egy sziklaszirt irányába. - Úgy látom, valamiféle település van ott - ugyan mesterséges fény nem pislákolt a helyszínen, viszont szimmetrikusan elrendezett lakóházfélék nyúltak ki a sziklából.

„Akkor nem megyünk arra?” - csendült a hajó kérdése a jedik fejében.

- Kerüld ki - utasította Luke.

- Landoljunk a közelben - tette hozzá Sirryn.

„Értem, két világos és két sötét.”

A két jedi kikászálódott a hajóból. Luke-ot valósággal fejbekólintotta a Sötét Oldal ereje, és érezte, hogy Sirryn védőpajzsot varázsol maga köré a gyilkos energiák védelmére. A levegőben szinte tapintható volt a sötét elektromosság.

Sordis észlelte, hogy talán képes lenne befolyásolni ezt a hatalmas energiamezőt. Bizonyára egyetlen csapással képes lenne elpusztítani minden ellenségét, ha megtanulná irányítani ezt a hatalmat. Feltárta a lelkét, és táplálkozott belőle. A védőpajzsa mindössze arra volt jó, hogy meggátolja Skywalkert a sötét művelet észlelésében.

Luke leporolta magáról a Sith sírbolt porát.

- Lehet, hogy feltűnő lesz két idegen felbukkanása egy ilyen elszigetelt világon - firtatta, miközben elrejtette a fénykardját, de úgy, hogy szükség esetén kéznél legyen. 

- Tegyünk egy próbát - vigyorgott Sirryn, és megindult a sáros földön.

...

- Hát nem egy barátságos környék, az bizonyos... - nézett végig a viharverte pusztaságon Luke. - Nem egy halott bolygón jártam már, de egyik sem volt ennyire sértett és dühös, úgymond. 

Smordre bólintott, mint aki tökéletesen érti, miről beszél Luke. Pedig a jedi valószínűleg csak egy részét fogta fel annak, amit látott.

- Talán így nézne ki a Korriban, hogyha lebombázták volna annak idején, mint az Ossust… - morfondírozott hangosan. 

- Igen, a teljes pusztítás nem a jedik útja - nyugtázta Skywalker, miközben jelenléte egyre zsugorodott az Erőben. Smordre úgy sejtette, hogy Luke ezzel a technikával próbálja magát védeni a Sötét Oldal kisugárzásától. Behúzódott saját magába, ahelyett, hogy átadta volna magát neki. Arra viszont nem volt képes, hogy a világosság magabiztos fáklyája legyen egy ilyen környezetben. Nem véletlen, hogy a Skywalker-családfát is átjárja a sötétség, gondolkozott tovább Smordre.

- Valami olyasmit kellene keresnünk, mint az a kamra az Onderon holdján - folytatta Luke. - Az a gyanúm, hogy a sötétség egyik forrása ott lesz. 

- Tehát követnünk kell a sötét energiákat... - Smordre lopva Luke-ra pillantott. - Meg tudsz birkózni ezzel, Nagymester

- Meg. Csak... nagyon sok emléket ébreszt fel bennem ez a hely - meredt maga elé Luke. - A saját emlékeimet és apám emlékeit... menjünk.

...

Darth Kallog képtelen volt bármilyen életjelet is észlelni a sűrű felhők takarásából. Mestere személyiségének jellegzetességei máskor csak úgy nyomultak a tudatába, most viszont képtelen volt belátni, hogy nem elég erős ahhoz, hogy megzabolázza az Erőt. A hajója szélsebesen ereszkedett az erős széllökések közepette. A Sith tanítvány ösztöneire támaszkodva igyekezett ép bőrrel átrepülni a gyilkos fergetegen, ami annyira sűrű, annyira pusztító és annyira természetellenes volt, hogy Kallog a Sötét Oldal forrását sejtette magában. A fekete felhők valójában nem természeti képződmények voltak, hanem a Sötét Oldal fizikai megnyilvánulásai. 

A vadászgép minden előjel nélkül megremegett, majd megpördült a tengelye körül. Kallog előre látta ezt a fordulatot, azonban védekezni már képtelen volt ellene. Minden pilótatudását összpontosítva igyekezett egyenesbe hozni a hajót, azonban az egyszemélyes gép az előbbi, iszonyatos lökéstől elvesztette a stabilizátorait. Kallog leküzdötte feltörő hányingerét, majd bekapcsolta a landolási fúvókákat. A vadász fokozatosan visszanyerte az egyensúlyát, azonban a heves vihar hullámai egyre intenzívebben lökdösték a hajót. A Sith az Erő segítségével maradhatott csak életben.

Ekkor az érzékei felsikoltottak. Kallog nyomban erőpajzsot varázsolt maga köré, hogy csökkentse a kockázatokat. Még látta, amint a hajó kirepül a felhőből, aztán a katapultülés a levegőbe röpítette a nőt. 

A Sith másodpercek alatt bőrig ázott. Csak így, a levegőben zuhanva érezte meg a bolygó felszínéből áramló mély, sötét energiákat. Feltárta sötét lelkét, és táplálkozott belőle. Irányítottan zuhant lefelé, a messzi pusztaságba. Számtalanszor látta már, ahogy mestere valamiféle fekete füst alakjában repül, mindenféle technikai segítség nélkül. Ő azonban nem ismerte olyan behatóan a Sötét Oldalt, mint a Sith-mágus Sordis. 

Ennek ellenére eltanult néhány technikát a mesterétől. Ugyan nem volt képes olyan fesztelenül és irányítottan a levegőben közlekedni, mint a Sith Lord, megtanulta az életveszély fennállása nélkül kezelni a zuhanásos helyzeteket. Habár eddig még nem volt hajó nélküli tapasztalata, viszont a bolygó energiáinak köszönhetően biztos volt benne, hogy simán túléli a földet érést. 

A felszín közeledtével megpillantotta a nem messze elterülő falucskát. Nyomban abba az irányba kormányozta magát. Az Erő Sötét Oldala mélyebben átjárta most, mint bármikor. Amikor közvetlenül a lába alatt látta és érezte a települést, semlegesítette a gravitáció hatóerejét. Így uralva az Erőt, belemerült annak sötét hatalmába. Zuhanása lassulni kezdett, míg végül landolása sebességre csökkent. Kallog lehunyt szemmel és lassan ereszkedett alá a falu egyik utcájára.

Nem kellett felnyitnia a szemét, hogy megtudja, minden lakó őt fürkészi. Érezte a félelmüket és a megrökönyödésüket. Tudatuk idegesen vibrált az Erőben. A Sith Úrnő azonban érezte, hogy kimerült a hatalmas energiák mozgósításában. Táplálkoznia kell. Ott voltak mind: a falu apraja-nagyja a térre sietett, hogy megbámulják a fenti pokolból aláereszkedett, bizonyosan szent nőt. Kallog úgy döntött, hogy véget vagy a reménységüknek, mielőtt istenként kezdenék tisztelni. Felpattintotta vörösen izzó fénykardját, és egyetlen mozdulattal kivégezte a hozzá közelebb merészkedő, három, fémkarddal felszerelkezett férfit.

A nép fejvesztve menekülni kezdett. Keservesen óbégattak Kallog számára ismeretlen nyelven. Bizonyára megérezték, hogy elérkezett a haláluk napja. 

A Sith sötét oldali energiahullámot eresztett szélnek. Akik elég közel estek hozzá, nyomban szörnyűséges véget értek. Koponyájuk megrepedt, bőrük rászáradt vékonyodó csontjaikra, majd, mintha sosem léteztek volna, egyszerűen elporladtak. Kallog tisztában volt vele, hogy az Erőben jártas, vagy az erős akaratú egyének könnyűszerrel ellenállhattak a Sötét Oldal érintésének. Ahogyan azt néhány karddal felszerelkezett férfi és nő tette.

Kallog támadóállásba helyezkedett. Várta a támadóit. Két férfi rontott neki, élesre csiszolt fegyverükkel azonban képtelenek voltak kárt tenni a Sith Úrnőben. Mély döbbenet ült ki az ábrázatukra, amikor kardjaikat egyszerűen darabjaira hasította a vörös energiapenge. Újabb támadásra nem maradt lehetőségük. Társaik ugyan nekirontottak Kallognak, ő viszont könyörtelenül lemészárolta valamennyit.

A téren senki sem maradt. A lakók fejvesztve menekültek, amerre láttak. A Sith táplálkozott élesen sugárzó félelmükből és szenvedésükből. Hamarosan ismét ereje teljében találta magát. Most azonban nem hagyhatott szemtanúkat. A szálak elvarrásra vártak. 

Elhatározta, hogy felégeti ezt a helyet. Sivár pusztasággá teszi a települést, annak lakóival együtt. A legközelebbi utca felé vette az irányt.


Coruscant

Daala az irodájában kávézott, a legutóbbi választási előrejelzéseket olvasgatva. A helyzet továbbra sem tűnt rózsásnak. A beígért, az Egységes Galaktika népszerűsítését és megerősítését célzó tömegrendezvény szervezése logisztikai és pénzügyi nehézségek miatt késett, a G'Sil-féle párt egyre erősödött, a peremvidéki rendszerek közül meg mind többen fogadták a kisebb pártok és az ellenzék követeit. Immár majdnem bizonyos volt, hogy a kormányzó párt a hamarosan bekövetkező választás után bizonyosan elbúcsúzhat többségétől, akkor pedig egy koalíciós jelölt Daala-t is kipenderítheti a székből... a nő megtörölte a homlokát egy nedves kendővel és felsóhajtott. Mennyivel egyszerűbb volt annak idején háborúzni, mint politizálni...

Ebben a pillanatban robbant be az irodába Dorvan, kezében két holotáblával, amelyen a legfrissebb hírszerzési jelentések sorakoztak. 

- Mit hozott nekem, Wynn? - pillantott a titkárára Daala. 

- Valami nagyon szépet, admirális asszony - mosolyodott el szélesen a titkár, és kiterítette a nő előtt a két táblát, melyek közül a bal oldalin a "Szigorúan Titkos / Hapes", a jobb oldalin pedig a "Hivatalos Vészhelyzeti Diplomáciai Üzenet / Harmadik Birodalom" cím állt. 

- De mégis?

- Valamit, ami megnyeri magának ezt a választást...


Abyss

A Gonosz Birodalma, Yun-Yammka otthona

Valahol, időn és téren túl a Sötét Istenség vérvörös köpönyegébe burkolózva elmélkedett. Eddig minden a tervei szerint alakult, a bábuk készen állnak a tábla elkészítve. Most már csak mozgásba kell hoznia az eseményeket és a hatalmas pusztulás bekövetkezik és végre… minden elmerül a Semmiben, hogy aztán végül minden újrakezdődjön.

Yun-Yammka, Időrabló vagy Halálisten, olyan mindegy volt, hogy hogyan szólítják, mert a célja egyetlen dolog volt. Háború, vér és pusztulás!

Elégedett volt amikor a nagai császárból eredő spirituális esszenciát megérezte. Ebben a császárban van lehetőség és immár teljesen az övé volt. Puyi remek eszköznek fog bizonyulni, ha eljön az ideje. Most azonban megérezte, hogy veszélyben van, és hatalmának egy aprócska szikráját latba vetve segített szolgájának, akit inkább fiának tekintett odaadása miatt. A Halálisten koncentrált, majd közvetítette üzenetét, egyenesen Puyi lelkébe.

"Végezz velük!"

Elégedett volt, amikor megérezte az Ereklyét, Kahless kardját. Lám Wenthar Nagyúr pontosan azt tette, amit a Halálisten elvárt tőle… mégpedig, hogy ajándékozza meg vele egyik fiát a Sötétségben! Végül megérezte, hogy Puyi elég erős ahhoz, hogy legyőzze ellenségeit, így magára hagyta és tovább elmélkedett. Méghozzá a Yuuzhan Vongokról.

Mert Nas Choka Hadmester, a másik legalább annyira odaadó szolgája szintén jó munkát végez, ahogy az ördögi ribanc, Tahiri is. Kraytban azonban csalódott. Ez az undorító féreg a saját feje után menve felkeresi az örökségét, de végül is ezzel is az ő céljait teljesíti.

Volt azonban valaki, akivel maradéktalanul meg volt elégedve és aki kicsit a kedvence volt. Wenthar… aki Sötét Papságával és a létrehozott Birodalmával dicsőséget hozott az Ő nevének! A Sith Egyház révén rengeteg spirituális esszenciát nyert és ezt Darth Wentharnak köszönhette. Ő pedig hálás lesz ezért szolgájának és meg fogja jutalmazni a maga idejében, ahogy Puyit is.

Mert az elkövetkező világrendben két uralkodó, két testvér létezhet majd együtt a galaxisban, mind a kettőnek bőven jut majd hely az uralkodásra. Az ő két fia, Wenthar és Puyi… testvérek a Sötétségben!

Mert Kraytnak és undormányainak, valamint Tahirinek is el kell tűnnie, hogy átadják helyüket az Új Világrendnek, ahol nincsenek jedik, nincs fény, csak Sötétség és a Sötét Oldal hatalma van mindörökké. És aztán megindulhat az igazi ellenségei ellen. A Fény Palotáját eleddig nem tudta bevenni, de ha sikerül a terve ez is sikerülni fog, örökre Sötétséget borítva az univerzumra.

És akkor ő, a Halálisten, Yun-Yammka lesz az Idők Ura, mindörökké!

A Sötét Entitás gúnyos kacaját visszhangzotta még sokáig a Sötétség Palotája...


-- Vége a XXV. Fejezet 1. részének --



Comments