EGB Könyv‎ > ‎

XXIX/2

Huszonkilencedik Fejezet

Második Rész

Sernpidal

A hajdani Yuuzhan Vong invázió egyik első áldozata, egy rendszer, ahol a támadók először vetették be dovin basaljaikat, akkora mennyiségben, hogy a gravitációs torzulások hatására a bolygó és holdja pályája keresztezze egymást...  

Egy halott rendszer a sok közül a Peremvidék külső karéján, amelyek a Yuuzhan Vong invázió csúcspontján az idegenek új univerzumának átformált központjai voltak... ahol korallképződmények és hatalmas hajóbölcsők telítették be a bolygók felszínét és a felettük lévő űrt, ahol a csillagok energiája az új élet hírnökeit táplálta formáló munkájukban... 

És amelyek aztán üres, élettelen semmivé lettek, miután a Szövetség katonai ereje az inváziót követően megtisztította őket a Yuuzhan Vongtól, képződményeiket elpusztítva, dolgozóikat és harcosaikat deportálva Zonama Sekotra. 

Egy halott rendszer a sok közül, ahová nemhogy az Újjáépítési Hatóság hajói, de még a törvény elől menekülő csempészek és bűnözők sem értek el... ahová az őslakos civilizáció néhány ezer, szerencsésebb esetben néhány tízezer életben maradt tagja, a hajdani milliók, vagy milliárdok satnya maradékai nem akartak, vagy nem tudtak visszatérni. Egy halott rendszer a sok közül, amelyik az élet nélküliség feketeségében lebegett...

...egészen mostanáig. 

Egy aszteroidára emlékeztető képződmény jelent meg a rendszer szélén, szinte a semmiből előlépve. Aztán még egy... és még egy. Fedélzetükön Harcosok és Formálók sokaságával, a Yuuzhan Vong felderítőhajók eltűntek a bolygó és holdjának maradványai által közösen alkotott aszteroidafelhőben, hogy felkutassák a hajdani bázisuk maradványait... és újra élettel töltsék meg azt. 

A Yuuzhan Vong visszatért Sernpidalra.


Hapes

Darth Wenthar egy pohár kesseli fűszeres kortyolgatása közben - mint szinte minden estre, mióta a Hapesen időzött - újra átgondolta a helyzetet. Bár először nagyon felbőszítette fia árulása, azonban ármányos elméjében egy ördögi terv kezdett körvonalazódni. Mert végül is egy időzített bombát vittek magukkal a jedik, amikor a fiát átállították látszólag...

Hadd jediskedjen csak a fia, tanulja meg az alapokat, de aztán végül el fogja fogadni a sorsát! Ezentúl ugyanis ő, Wenthar Nagyúr fogja irányítani a játszmát! A Fény erői látszólag győzelmet arattak a fia életében, de ez nem fog sokáig tartani, ha rajta múlik!

Amint Carl készen áll majd arra hogy befogadja a Sith tanokat, ő már várni fogja, hogy átállítsa! És az a Sötét Oldal hatalmasabb győzelme lesz! Mert ha rögtön Sith lett volna a fiúból, akkor a jedik esendő és gyenge felfogása még el tudta volna téríteni. Azonban ha megismeri és tisztában lesz a gyengeségeikkel, akkor a jedik tanítását könnyebben fogja elvetni, mint ahogy egy rancor felzabál egy ewokot!

Igen, húzódott gonosz vigyorra Wenthar ajka, tökéletes lesz! Most már nem is bánta annyira, hogy a fia "áruló" lett! Persze, hogy az lett! Hiszen nem tudja, ki is ő valójában... Persze, hogy megunta a katona létet, amikor a fiában több van holmi katonánál! Páratlan erejű Sith lesz, ha sikerül átállítani!

Ha pedig nem… akkor a Sötét Oldal törvényének értelmében meg fog halni! El fog pusztulni, akár a többi jedi féreg! És akkor majd a másik örököse felé fordítja figyelmét… Charis felé!

Mert Wenthar általában nyerni szeretett, és ő így is, úgy is nyerni fog!

Vagy nyer magának egy méltó örököst és Sith tanítványt, vagy végez a jedik új "reménységével"!

A Sötétség türelmes, a Sötétség tud várni, hogy végül győzelmet arasson!

Wenthar tekintete az ágyban fekvő, még mindig csendesen szunyókáló gyönyörű lányra, Shantalra esett és elmosolyodott! Végül is lehet még fiú örököse… ez csak rajta múlik egyedül! 


Államközi üzenetek

[Diplomáciai Holonet csatorna közlemény]

Diplomáciai üzenet a Konföderációnak - diplomáciai kódolás

Nagai Császárság Diplomáciai Szolgálata

A hivatalos diplomáciai kapcsolatfelvétel okán szeretnénk nagyköveti szintű kapcsolatokat kiépíteni államukkal, corelliai nagykövetséggel. Első nagykövetünk Önöknél Zhong Yamen, korábbi peremvidéki teljhatalmú megbízottunk.

Arvis Arekson külügyminiszter sk.

...

Diplomáciai üzenet a Nagai Császárság Diplomáciai Szolgálata részére

Köszönettel megkaptuk és jóváhagytuk kérésüket a diplomáciai szintű kapcsolatok létesítésére vonatkozóan. 

A képviselet végleges helyéről a követség befogadására ajánlkozó tagállamok közül Konföderáció Rendszerközgyűlése hoz döntést. 

Az előzetes szándéknyilatkozat aláírására az Önöknél vendégeskedő államfőnk, Turr Phennir is felhatalmazással rendelkezik. 

Tisztelettel: 

Keleth Drel'lye, Megbízott Külügyi Főképviselő

Konföderációs Külkapcsolati Szolgálat, Bothawui


Coruscant

A Lehet Más a Galaktikus Politika pártközpontjának fogadóterme némiképpen eltért attól, amit az ember - vagy más, tudatos lény a galaxisban - egy szenátusi bejutás küszöbén álló párttól elvárt volna. A legfrissebb felméréseket mutató monitorok és sürgölődő aktivisták helyett kényelmes kanapék és egyéb, nem humanoid fajok számára tervezett ülőalkalmatosságok, drága függönyök és egy zenekari holosarok töltötték ki a termet - amely így leginkább Jabba, a hutt palotájának fogadójára emlékeztetett egy jelentős takarítás után. 

Fyor Rodan újratöltette poharát a felszolgáló droiddal, majd aprót kortyolt az alderaani borból, és végignézett az összegyűlt társaságon. A vele szomszédos kanapén helyezkedett el az LMGP vezetősége. 

Terr Yblack, a párt frakcióvezetője, egy kiengedett hajú, festett szemöldökű weequay a hutt területeken fekvő, a galaxis melegbárjaként elhíresült Makeb rendszerből - csak nemrég, a kampány kezdetén jutott szövetségi állampolgársághoz, és az azonos neműek közti, valami a fajközi kapcsolatok szószólója volt a pártban. Mivel a faj jellemzően testőrként, kidobóként, vagy orgyilkosként híresült el a hutt űrben, Rodan zseniális ötletnek tartotta Yblack alkalmazását - felforgatott minden koncepciót. 

A weequay igazi befolyása azonban kapcsolataiban rejlett. Rendszeres alkalmanként vezetett expedíciókat az Alsóváros koralloktól és lecsúszott, elállatiasult egyedektől hemzsegő szintjeire, hivatalosan "jószolgálati" céllal. 

A csapata által "felemelt" gyerekek azonban árvaház helyett legtöbbször Yblack egyik titkos bordélyában landoltak, köztük olyanokban is, ahonnan a szálak egészen a többi párt, akár az Egységes Galaktika legmagasabb vezetői szintjéig vezettek - Rodan pedig meg volt győződve róla, hogy ennek még nagy hasznát vehetik a választások után. 

A vezetőség második tagja egy tagbaszakadt, súlyos, díszes fekete köpenyt hordó chagriai nő volt - és Rodannak teljesen más érzései voltak, amikor rápillantott Challit Uma-ra. A nő hivatalosan a párt humanitárius szárnyát képviselte, az éhezők és kirekesztettek támogatóit, valójában azonban a Sith Egyház szeme és füle volt, maga is Sith Nagyúr. Átható tekintetét Rodan még akkor is érezte a háta közepén, amikor máshol tartózkodott. 

Azok a gyerekek, akik Yblack bordélyaiban az Erőre való fogékonyság legcsekélyebb jelét mutatták, hamarosan újra eltűntek Uma csatlósainak jóvoltából - hogy aztán jó eséllyel az ESB valamelyik kiképző központjában landoljanak, fényévekre Coruscanttól. 

A vezetőség harmadik tagja volt a legnagyobb váratlan nyereség a párt számára - egy kiugrott mandalóriai férfi, Medrit Vasur, aki sokáig farmerként és kovácsként, a Boba Fett jobb kezének számító Goran Beviin élettársaként tevékenykedett a Mandalore-on - egészen addig, amíg Beviin Fettel együtt oda nem veszett a balsikerű bastioni misszióban, és amíg ki nem derült, hogy a Büntető sokkal kevésbé humánusan áll hozzá a másság kérdéséhez, mint elődje. 

Vasur így hamarosan az LMGP biztonsági főnökeként jelent meg, és a vezetése alatt felállított utcai kommandó, a Rózsaszín Párducok már nem egyszer okoztak kellemetlen perceket az ESZM Gárdájának a coruscanti utcákon. Rodan persze nem volt az erőszak híve, de mégis nyugodtabban érezte magát, amióta Vasur Fogdmegjei (ahogyan egymás között a Párducok tagjai szólították egymást) őrizték a pártközpontot. 

Velük szemben legújabb potenciális szövetségesük képviselői foglaltak helyet - a Peremvidék Fejlesztési Közösség tagjai a Bakuráról. A párt vezetője, az elegáns megjelenésű Pierre Cundertol, mellette az őslakos bakurai közösséghez tartozó alacsony, humanoid titkár - egy kurtzen, akinek Rodan nem emlékezett a nevére. 

A társaságot a párt két másik képviselője egészítette ki, akik a kanapék helyett háromlábú alkalmatosságokon foglaltak helyet. A hüllőszerű, felszabadított ex-Ssi-ru rabszolga, egy P'w'eck, aki sok ezer társához hasonlóan a Bakurán lelt új otthonra, miután a P'w'eck lázadás és a Yuuzhan Vong támadása káoszba taszította a szomszédos Ssi'ru csillaghalmaz birodalmát - és társa, egy kígyószerű sluissi, akinek hosszú, lábait helyettesítő farkának vége a másik hüllő derekára csavarodott. A két idegen láttán még az amúgy gazdag fantáziájú Yblack szeme is kíváncsian megvillant - Rodan pedig nem akarta elképzelni, hogy mi járhat a weequay fejében. 

- Vegyenek még halálpálcát - invitálta a vendégeit. - E falak között nem érvényesek a Szövetség szűk látókörű tiltó törvényei. 

- Köszönöm, kihagyom - biccentett udvariasan Cundertol. - Viszont engedje meg, hogy megköszönjem, amiért fogadtak minket. 

- Mienk a megtiszteltetés - mosolyodott el rutinosan Rodan. 

Az LMGP támogatottsága alapítása óta folyamatosan növekedett, bár ez talán épp őt magát lepte meg a legjobban. Rodan korábban elképzelni sem tudta volna, hogy a párt egy eddig teljesen inaktív választói réteg, a társadalom szélére került deviánsok és bűnözők megcélzásával még a Szövetségen belül is az előzetes, saját méréseik szerint akár 5 százalék körüli eredményeket várhat - ha pedig az egész galaxisra kiterjedő felmérést végeztek volna, Rodan biztos volt benne, hogy ennek a duplája is összejönne.

Ez pedig természetszerűleg felkeltette a kisebb frakciók érdeklődését is. 

- Tudják, a Demokratikus Koalíció nem mutatott érdeklődést irányunkban, a Szabad Szövetségben pedig sokan nem nézik jó szemmel, hogy hadihajókkal segítettük a Fény Hadseregét kormányzati szinten - magyarázta Cundertol. - Csak Önökben bízhatunk. A szenátusnak meg kell értenie, hogy attól még, hogy rendszereinket nem érintette a Yuuzhan Vong pusztítás, mi is ugyanúgy a periférián élünk, és kitartunk a Szövetség mellett. És hogy cserébe nem kapunk semmit, nos, ez igazságtalanság. 

- Teljes mértékben igaza van, pártelnök úr - biccentett Rodan, miközben magában nevetett, és meg volt győződve róla, hogy Uma is ezt teszi. A jedik egyik hagyományos támogatója a Sithek által titokban pénzelt párthoz fordul segítségért - hát kell ennél jobb az estére?

- Tudják, kedves barátaim - folytatta újabbat kortyolva az italából -, az SzSz valójában ugyanúgy tele van konzervatív bürokratákkal, mint Daala pártja. Csak kevésbé verik nagydobra - pedig sokan közülük ugyanúgy elítélik a jedik kiválását a Szövetségből, mint az Egységes Galaktika. A DK pedig... nos, amióta azok a hazug zeltronok suttognak a vezetőségük fülébe, azóta sajnos nagyon nehéz tárgyalni velük. 

- Mi is ezt tapasztaltuk - bólintott Cundertol. - Pedig személyesen Leia Organa Solot akartuk megkeresni. De a pártiroda elutasított minket. 

- Roppant sajnálatos, de reméljük, mi segíthetünk - értett egyet Rodan, azt már nem téve hozzá, hogy az elutasítás csak azután érkezett, hogy az orrukat mindenbe beleütő alderaaniak tudomást szereztek arról, hogy a Bakura az LMGP-t is megkereste. A DK új szövetségese, a Galaktikus Élet és Fény Pártja ugyanarra a rétegre akart építeni, mint az LMGP - de a zeltron prostik csúfosan alulmaradtak a versenyben, és azóta ahol lehetett, igyekeztek alátenni Rodan mozgalmának. A maga idejében sort kerítünk rájuk is, gondolta a volt commenori elnök. 

- Igazán hálásak vagyunk, mint mondtam - értett egyet Cundertol. - Ami a követeléseinket illeti…

- Majd a titkáraink egyeztetik a részleteket, barátom - biccentett Rodan a színpadsarok felé, ahol felvonult egy bithekből és pa'lowickokból álló zene- és tánckar. Ezt szerette legjobban az új munkájában. Hogy gyakorlatilag nem állt másból, mint kanapén ülésből és színes meneteken vonulgatásból. A papírmunkát meg elvégezték a lelkes önkéntesek Yblack alatt, és teljesen ingyen. 

- Mi inkább élvezzük a műsort!

...

Ha úgy nézzük, gondolta Dorvan, a Yuuzhan Vong inváziónak is meg voltak a maga előnyei. 

Például az a tény, hogy a pusztításnak és Coruscant terraformálásának hála az Újjáépítési Hatóság legnagyobb erőfeszítései ellenére is a mai napig a városbolygó jó egynegyede nem nyerte vissza eredeti formáját - ez persze legtöbbször az Alsóváros sötét sikátorait jelentette, ahol az évszázadok, évezredek óta ott növögető „őshonos” gombákat és szemétevő fajokat felváltották a yorrick korallok különböző mutációi. De volt néhány szektor a legfelsőbb szinteken is, amelyek megfelelő alapot szolgáltattak arra, hogy a kor igényeinek megfelelően kissé át lehessen szabni Coruscant városrajzát. 

Ilyen volt többek között az időtlen idők óta turistalátványosságnak számító Manara-hegység is, melynek legmagasabb csúcsa Coruscant egyetlen fedetlen felszínű területének és kedvelt közparkjának számított. A Yuuzhan Vong pusztításnak - és a rekonstrukciós hatóság repulzoros markolóinak - hála azonban a hegység körül is eltűntek az épületek, hatalmas, viszonylag egyenes fennsíkot hátrahagyva a hegycsúcstól nem messze. 

Ami jelen esetben kiválóan megfelelt például tömegrendezvények céljaira is. 

Az utóbbi időben annyira elterjedtek a felvonulások (különösen az ESZM és az LMGP jóvoltából, de az alderaaniak is utcára vitték híveiket, amennyire csak tudták) Coruscanton, hogy az Egységmenetet teljesen felesleges lett volna egy újabb, az előzőeknél nagyobb, színesebb, hangosabb eseményként megszervezni, melynek során a Daala programját támogató lakosok masíroztak volna céltudatosan mondjuk A-ból B-be. 

Nem, ahogyan Il-Raz megmondta, a népnek három dolog kell. Kenyér, cirkusz, és gyerekek. (Dorvan ugyan vitatta, hogy a pontos sorrend Il-Raz esetében nem a harmadikkal kezdődött volna-e). Az Egységmenet pedig pontosan ezt a funkciót töltötte be. 

A CSF és az ESZTEK erői által elkerített, több kilométer hosszú kordonon belül Coruscant minden néprétegéből és szektorából származó családok múlatták az időt a különböző szövetségi szervek és az Egységes Galaktika alapszervezetei által létesített alkalmi pavilonoknál. Az egzotikus élőlények kiállításán kívül droid- és állásbörze, a legfontosabb intergalaktikus egyetemek és kutatóintézetek felvételi irodái, az Újjáépítési Hatóság képviseletei, vagy éppen az ortoliai Pardo Da’ardo vándorcirkusza várta az érdeklődőket nullától úgy ötszáz éves korig. A tábor közepén felépített, a szenátus elnöki emelvényére hasonlító oszlop tetején pedig egymásnak adták a mikrofont az Egységes Galaktika prominens politikusai - a nagy finálé azonban még váratott magára. 

Az emelvény alatt a különböző híradós stábok légisiklói vették a beszédeket és a tömeget, körülöttük az Egységes Galaktika ifjúsági szervezete, a „Camillo barátai” által delegált hostesslányok gondoskodtak arról, hogy a kamerák figyelme elsősorban rájuk és a rendezvényre, és ne mondjuk az LMGP székházánál néhány kerülettel arrébb zajló ostromra fókuszáljon. 

Dorvan az emelvény alatti irányító központból figyelte, ahogyan a Fondor szenátora levonul a pódiumról… a felszólalók valójában csak kevés néző figyelmét keltették fel a tömegben, de nem is ez volt a feladatuk. A tömeg alapvetően jól elvolt a különböző vetélkedőkkel és egyéb programokkal, a felszólalók háttérben való folyamatosan duruzsolása azt a célt szolgálta, hogy legyen elég holofelvétel, amelyeket aztán le lehet adni az Egységmenet peremvidéki rendszerekben tartandó jóval kisebb volumenű, de annál fontosabb helyi másolatain - megspórolva ezzel persze a prominensek utaztatásával járó időt és költségeket. 

- Mostan pedig következgetik a nap fényespontossága… - rikácsolta bele a mikrofonba a nap konferansziéja, egy nyúlánk, zöldes bőrű gungan műsorvezető. Dorvan iszonyúan irritálónak találta, de az imázsba bele kellett férnie annak is, hogy az Egységes Galaktika úgynevezett „megváltozott munkaképességű” fajokat és egyedeket is alkalmazzon. Így például idiótákat, gondolta Dorvan. 

- Beszédet mondogat mostan... brrrrr - öltötte ki a nyelvét az izgalom jeleként a gungan - Daala maxifőelnökasszony!

- Köszönöm, barátaim - lépett az emelvényre egy zöldes bőrű, magas idegennel az oldalán Daala. 

- Közelítsetek rá… és mehet a felvétel! - intett a technikusoknak odalent Dorvan, és lélegzetvisszafojtva figyelte a fejleményeket. Az igazat megvallva, imádott a középpontban lenni... és egy ilyen fajta médiafelhajtás megszervezése pontosan az a dolog volt, amihez a polneyeiak túl... egyszerűek, a cosraiak túl karót nyeltek, Il-Raz és sleppje pedig - őszintén szólva - túl unszimpatikusak voltak. Legalábbis a kamerák előtt. 

Így aztán Dorvan ismét megcsillogtathatta a tehetségét. El kellett ismernie, hogy a falleen zseniális ötlet volt… az Újjáépítési Hatóság erőt és pénzt nem kímélve öntötte bele a forrásokat a Corellian Run alsó szegmensében lévő független rendszerekbe a Tynna-szektortól egészen a Doldur-szektorig, remélve, hogy a hajdan a Köztársaság oszlopos tagjának számító, jelenleg független rendszerek újragondolják politikájukat, és csatlakoznak a Szövetséghez. Ezidáig egyedül a Fekete Nap és a Konföderáció befolyásától rettegő falleen kormányzó elitet sikerült meggyőzni - a zöld bőrű, feromonokban gazdag idegenek azonban reprezentáció szempontjából tökéletesen megfeleltek. 

- Örülök, hogy ilyen sokan eljöttek, és hogy jól érzik magukat - húzta ki magát az emelvényen egy erőltetett mosoly keretében Daala. Nem nézett ki úgy, mint mondjuk Leia Organa Solo őszinte, anyai ábrázata, vagy az ESZM valamelyik politikusának populista vigyora, de több volt, mint amit hónapokkal ezelőtt ki lehetett sajtolni az admirálisból. 

- Mi a Szövetség jelenlegi kormányában és az Egységes Galaktika soraiban egy dologban hiszünk… - folytatta Daala. - Hiszünk abban, hogy a galaxis minden egyes polgára képes kiállni magáért, képes becsületesen dolgozni, képes tenni a boldogulásáért, és képes gondoskodni magáról. A Galaktikus Szövetség kínálta egység és biztonság csak egy keret. Egy keret, amely megadja a biztonságot és az alapvető feltételeket. Egy keret, amelyben a fajok és egyének együttműködése a közös boldogulást szolgálja. 

- Vannak köztünk olyanok - emelte fel a hangját Daala -, akik szerint a Szövetségünk nem elég demokratikus. Mások szerint a Szövetségünk nem elég erős, nem elég központosított. Én azonban azt mondom, barátaim, nem az számít, mit mondunk a Szövetségről, hanem mit teszünk érte! Mit teszünk minden nap, amikor elmegyünk dolgozni, amikor elvisszük gyermekeinket az iskolába, amikor betartjuk és tiszteljük társadalmunk törvényeit! Amikor engedelmeskedünk a rend és jog törvényeinek, azoknak a törvényeknek, amelyeket választott képviselőink hoztak a mi akaratunkból! 

- Mi az Egységes Galaktikában ebben hiszünk. Hiszünk a galaxis minden egyes polgárában, és azokban a tettekben, amiket maguk egytől egyig minden nap véghez visznek! Ezek a mindennapi tettek építik a galaxist. Nem a felvonulások, nem a tüntetések, nem a hangulatkeltés! 

- Barátaim - nézett körbe a tömegen Daala -, mi az Egységes Galaktikában nem kérjük önöktől, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket. Nem kérjük önöktől, hogy mondjanak le jogaikról, szabadságukról, vágyaikról. Mi csak azt kérjük önöktől, hogy felelősen gondolkodó polgárokként döntsenek arról, milyen Szövetséget akarnak! Egy olyat, amelyik a régi időkhöz hasonlóan kizsigereli és szabályok közé szorítja önöket? Vagy egy olyat, amelyik a nagyobb szabadság félrevezető zászlaja alatt rejtőzködő elitek és külső hatalmak igájába hajtja magukat? Vagy egy olyat, nem ígér és nem ad többet annál, mint amire mindannyian vágyunk? Rendet, nyugalmat, és esélyt arra, hogy választásuk szerint boldoguljanak a mindennapokban! Tetteket a szavak helyett!

- Amikor Zer Xyva nagyherceg megkeresett minket a Falleen kormányának képviseletében, hogy benyújtsa csatlakozási szándékát a Szövetséghez... - tette a zöld bőrű, büszke tekintetű idegen vállára a kezét Daala - akkor már tudtuk, a népe a tetteket választotta a szavak helyett. Reméljük, számos másik rendszer lesz a Szövetségen belül és kívül egyaránt, akik hamarosan ugyanígy döntenek… és akiknek polgárai felelős választóként így is szavaznak majd! 

- És ennél többet nem is várunk Önöktől - mosolyodott el zárásképpen Daala. - Talán csak egy dolgot. Hogy érezzék jól magukat ma! Köszönöm!

A felharsanó tapsvihart kissé elnyomta a vásári forgatag alapzaja, Dorvan mégis elégségesnek ítélte az eredményt. A nép megkapta, amit akart, az igazán ütős érveket pedig amúgy is a közelgő Javis Tyrr-féle holovitára tartogatták. Dorvan tisztában volt vele, hogy egyik másik jelölt ennél sokkal gyújtóbb hangú, ovációktól kísért beszédet mondott volna, de Daalától ebben a környezetben ennyi tellett. 

A végén pedig, gondolta a titkár, úgysem a decibel fog dönteni, hanem a pénz. E tekintetben pedig - nem kis részben hála a cosraiaknak - az Egységes Galaktika továbbra is igen jól állt. Dorvan csak remélte, Cortez és bandája akkor is ilyen együttműködőek lesznek majd, ha a babérokat kell learatni.

- Köszöngessük a maxifőelnökasszonynak! - lépett vissza a pódiumra hadonászva a gungan konferanszié. - Mostan pediglen zenélgetés következgetik!


Ossus

Ahogyan egyre közeledett a "front" az Ossushoz, és egyre több rendszer vált a Sithek csatlósává a környező szektorokban, egyre több és több jedi mester jelent meg holografikus alakban a régi, több ezer éves templomok romjain épült új Akadémia tanácstermében. 

Saba fáradt pillantást vetett a vele átellenben ülő egyetlen, rajta kívül még hús-vér formájában jelen lévő mesterre a "régiek" közül, akik kezdetek óta Luke mellett álltak. Tionne bátorító mosollyal nyugtázta a sebesülten és leharcoltan hazaérkezett barabel mester tekintetét, és befejezte jelentését. 

- Bár számos fiatalt és tanítót elveszítettünk a Shedu Maad kiürítése során, Sebatyne mester erőfeszítéseinek köszönhetően a legtöbben megmenekültek. 

- Assz idegen Yuuzsszan Vong harcosszok éssz a Sszith Csásszár megjelenésze aggodalomra ad okot. Nagy hatalommal bírnak, éssz egyre fenyegetőbbek - ismételte lehunyt szemmel Saba. - Assz ifjú Ben Szkywalker pedig eltűnt... de érsszem, hogy őt nem fenyegeti vessszély. 

- Nem várhatunk tovább! - szikrázott az indulattól Kenth Hamner holoképe a távoli Kathol-szektorból. - A bázisaink felálltak, készen állunk arra, hogy műveleteket hajtsunk végre. Javaslom, lépjünk katonai erővel a Sithek ellen, mielőtt ők lépnek fel ellenünk!

- Hamner mester, a Fény Hadserege, legyen bármily jól képzett és felszerelt, egymagában nem veheti fel a harcot az ESB egész flottájával - rázta meg a fejét fáradtan a Coruscantról bejelentkező Kam Solusar, a Rend ideiglenes Nagymestere Luke Skywalker távollétében. Már többször végigbeszélték ezt, és Kamnak egyre nehezebb volt féken tartani az ugrásra kész Hamnert és vele együtt a jedik azon részét, akik az azonnali beavatkozást szorgalmazták. 

- Csak egyetlen precíziós csapásra lenne szükség a Korriban, és egy másikra a Commenor ellen, és akkor... 

- Meg kell várnunk a választások lefolyását Coruscanton, Kenth. Leia támogatói bázisa napról napra növekszik... ha Daalát sikerül leváltani, akkor az új szövetségi kormányzat fel fog lépni a Sithek ellen...

- Ezt Daala is megígérte, ezzel az erővel le sem kellene váltani...

- Igen Kenth, megígérte, de...

Mialatt a mesterek újabb, talán végtelenségig tartó vitába bonyolódtak, Saba szemei előtt az Erőn keresztül megjelentek a Wentharral vívott harcának utolsó pillanatai... újra látta a Sötét Császárt, ahogyan ott áll vele szemben a bázis átellenes folyosóján, köztük pedig csak a semmi, és a csillagok... Saba pedig érezte, ahogyan a látomás kirepíti őt a csillagok közé, miközben szeme sarkában ott világított a sötét góc, ami Wenthart jelképezte..

...aztán felfedezett még egy gócot nem messze a Shedu Maadtól, mintha felülről, vagy kívülről pillantott volna a galaxisba... ott a Hapesen, ahol az új Anyakirálynő ült... aztán még egyet, nem túl meglepő módon a Korribanon. 

Saba nagy, sziszegő levegőt vett, és érezte, hogy a látomás még magasabbra repíti.

Látta a sötét gócokat, amelyek vöröses-feketés szigetekként burjánzottak a galaxisban. Egy a Corporate-szektor határán kívül, ott, ahonnan nemrég Yuuzhan Vong inváziót jelentettek... egy a valahol a Peremvidéken, ahol a góc mellett Saba világosan érezte Luke jelenlétét... amint fényével árnyékot vet a sötétségre és összekeveredik vele, úgy, hogy alig lehetett megmondani, hol kezdődik az egyik, és hol ér véget a másik. 

Látta a Sith Birodalom többi területét, apró-nagyobb kis gócokat, ahol már megvetette a lábát a Sötét Oldal

Látta az Ismeretlen Vidéket, nem is egy, de rögtön három gócot... egyet a felső karéjban, ahol a Nagai Birodalom helyezkedett el, és rögtön kettőt az Ismeretlen Vidék távoli, külső pontjain, a chissek világain alaposan túl. 

Saba jól megjegyezte magának ezeket a pontokat, hiszen korábban nem volt róluk tudomásuk... az egyik talán Zonama Sekot lehetett, de a másik kettő... 

És látta a galaxis többi részét, és ez volt az, ami igazán megdöbbentette.

A Sötét Oldal gócai ott voltak, de a galaxis többi pontját még mindig átjárta a Fény. Igen, voltak különösen fényes pontok, például az Ossus, vagy a Kathol-szektor, vagy Coruscant... de a Fény alapvetően nem gócokban helyezkedett el, hanem átjárt mindent, mint egy szövet, vagy egy pókháló. Ott volt mindenhol, és csak ott engedett a Sötétségnek, ahol a gócok már nagyon nagyra nőttek. 

Mint egy betegség, gondolta Saba. Cilghal talán daganatokként jellemezte volna, amelyek egy-egy pontból kiindulva támadják és rohasztják el a testet... és amelyek ellen csak két módon lehetett védekezni.

Vagy ki kellett vágni minden egyes gócot, erővel, egyesével - vagy meg kellett erősíteni a természetes védekező rendszerét a szervezetnek, hogy kivesse magából a gócokat. 

Saba elgondolkozott ezen. Az Erő Világos Oldala átjárt mindent, ami él és mozog - nem csak a jediket. Minden élőlényt, amelyik természetadta szándékkal boldogulni, szaporodni, szeretni és élni akart, akiket nem fertőzött meg a mások feletti uralkodás. Minden élőlényt, aki a saját maga feletti szabadságra vágyott, és nem többre. 

És akik egyedül tehetetlenek voltak ezekkel a sötét gócokkal szemben, de együtt, egy egységben együttműködve, maguk voltak az élet. 

- Talán másszhogy kell megkösszelítenünk esszt - nyitotta ki sárgásan villogó szemeit. - Talán el kell mennünk mindenhová, igen. De nem asszért, messzterek, hogy kivágjuk a gonosszat, hanem, hogy erőszítszük a jót. Minden bolygón, ahol igasszágtalansszág történik. Minden rendszerben, ahol ártatlanok sszenvednek... akár a Sszith, akár a Yuuszhan Vong, akár mássz zsarnoksszág keszétől. 

Cilghal holoképe egyetértően a barabelre pillantott. Nem sokára Tionne is így tett. 

- Te is láttad, amit mi, Sebatyne mester - ismételte a mon cal. 

- Micsodát? - kérdezte egyszerre Kam Solusar és Kenth Hamner. 

- Fiúk... - pillantott a másik kettőre Tionne. - Talán nem azt kellene néznünk, hogy hol csapjunk le a sötétségre, hanem azt, hogy hol tehetünk jót. Kicsiben. Apránként. És akkor a galaxis talán ellenállóbb lesz a sötétséggel szemben... mint egész. 

Solusar és Hamner, meg még néhány mester zavartan egymásra néztek. 

- Azt hiszem, Luke is egyetértene ezzel - jegyezte meg Kyle Katarn holoja. - De hogy hogy vigyük végbe... fogalmam sincs. Kevesen vagyunk, túl kevesen. És ha szétszóródunk a galaxisban, egyesével levadásznak minket a Sithek és a Yuuzhan Vong. 

- Akkor meg kell találnunk módját, barátaim... - sziszegte Saba. - Hogy többen legyünk... szokkal, szokkal többen.


Korriban

A férfi még egy utolsót felhördült, majd élettelenül terült el a hideg kőpadlón, gyengített energiájú fényostorának markolata mellette csendült, s szintén megállapodott. Orrlyukaiból és füleiből vér buggyant, bizonyságul halálos belső sérüléseire. Az anzati asszaszin zord elismeréssel bólintott, melyet elégedetten szétterülő mosolya követett. Kiváló - állapította meg, sejtései a leányban megbúvó potenciállal kapcsolatosan igaznak bizonyultak, mindössze a megfelelő üzemanyagra volt szükség lángra lobbantásához: a fájdalomra. Az Akadémián általa eltöltött idő alatt egyre nyilvánvalóbbá vált, ezért is vélte úgy, hogy le kell tesztelnie elképzeléseit. Ehhez mindössze le kellett láncolni, s addig kínozni, míg bebizonyosodnak, vagy éppen ellenkezőleg. De most már maga is látta: azzal, hogy saját fájdalmát katalizátorként használja, a tanítvány kiszabadult és haragjának erejével elpusztította kínzóját. Az Erő tömény koncentrációban járta át, olyan volt mint a tenger, mely mikor felkorbácsolódik, sziklákat zúz szét. Természetesen, egy ily "érzékeny" lény személyes célokra is megfelelhetett... kiválóan.

- Á... éreztem a belőled kitörő haragot, melyet fájdalmad épített fel! - dícsérte meg a kislányt, ahogy az a padló fölé görnyedten zihált, csupasz hátát számos égésnyom karistolta, a férfi pedig lelkesítőn folytatta. - Ez a hatalom pusztítja el mindazokat, kik utadba állnak!

Elfordult tőle, s örömteli kuncogást hallatott, valóban jobb célpont lehetett volna, mint tanítvány. Végül fáradtan sóhajtott, talán éppen szüksége is volt rá, tagjai igazán elnehezedtek. Vagyis... hogy lehet az? Erőtlenül hullott fél térdre. Lehetetlen... nem lehet...! Gondolatok százai rohanták meg, kutatva okait, hogy miként is juthatott el idáig. Rápislogott most remegő, elráncosodott kezére, aztán előrebukott és nem mozdult többé, maradék ereje is elhagyta.

- Ahogy te is... - motyogta maga elé a lány, frissen begyógyult sérülései helyét tapogatva.

Kínzóját azért ölte meg, mert fájdalmat okozott neki, élvezettel, míg a másikat azért, mert tudta, hogy az egész az ő ötlete volt. Letörölte könnyeit. Nem volt hajlandó elviselni, hogy ilyen játékok részese legyen, ahol felnőttek saját kíváncsiságukból ártsanak neki. Tudta, hogy most sem maradt teljesen egyedül, s ezt az éppen félresikló ajtóban felbukkanó twi'lek alakja is nyomban alátámasztotta. Csupán felé sandított, miközben az gondolataiba mélyedve nézett végig rajta és a padlón fekvő két holttestre.

- Ostobák... - mondta az mély, méltóságteljes hangon - Nem ártott volna gondolkozniuk, mielőtt belevágtak tompa fejszéjükkel a náluk nagyobb és erősebb fába.

Tekintetük összetalálkozott, a lány azonban szégyenkezve félrekapta, s vállát kezdte dörzsölni.

- Nem voltam erős... - válaszolta halkan, mégis a gyermeki konokság élével. - Nem figyeltek...

- Tehát gyengébbek voltak nálad, Thyla - mutatott rá a lényegre a  twi’lek, végigmérve az anzati testét. - Ő arra számított, hogy legfeljebb csupán az eszközét ölöd meg, s majd ő learathatja a gyümölcsöt bármely módon, hogy neki tetszik. Reményeket vetni a jövőbe... bizonytalant bizonyosnak kihirdetni... mind gyengeség! Te a jelenben élsz, tudom, s erős akarsz ugyan lenni soraink között, mégsem bízol az ismeretlenben. Helyes látásmód, ahogy az is, hogy nem csupán a harag és félelem azok, melyekből erőt meríthetsz...

- Szenvedélyek...? - suttogta kérdőn Thyla.

- Ahogy sok minden más is - bólintott az helyeslőn, de ettől függetlenül pontosítóan a másik. - Persze, a ragaszkodás olyan eszköz, melyet jól használva kitolhatjuk korlátainkat. Nem kell őrültnek, vérszomjasnak, vagy gúnyosnak lenned ahhoz, hogy felszabadítsd a Sötét Oldal igazi erejét... néha azonban szabadjára kell engedned azt, ami belülről feszeget. Ezt tetted, győztél!

- Ennyi elég...? - kérdezte hitetlenkedve a kislány, s megremegett a hűvös helyiségben.

Észrevéve, a twi'lek körbenézett és észrevételezvén Thyla hiányzó felső ruhadarabját egy asztalon, az Erő segítségével megfogta és felé hajította, ki pedig könnyedén elkapta.

- Persze, hogy nem! - erősítette meg kételyeit, hisz okos lány volt, mindössze kevesebb gondolatát mondta ki, mint amennyit kellett volna. - Nincs két azonos helyzet, ahogy az erőszak sem lehet mindig tanácsadó, többek között a nevelésben. A jedi kód általában tiltja, hogy számodra értékes dolgokat óvj meg, a Sith ösvény ellenben szabadságot nyújt. Ettől azonban saját döntőképességed teszi próbára: mikor határaid akarod leküzdeni, először tudnod kell, mikor tehetsz meg mit, máskülönben szakadékba ugrasz, s nem lesz aki utánad kapjon. Kik váltig azt mondogatták, hogy a Sötét Oldal útjai könnyen járhatóak... már rég halottak.

Thyla ezúttal nem válaszolt, csupán megigazította ruháját és néhány gyakorlott mozdulattal begumizta eddig kibontott haját.


Ossus

Wooda mester padawan képző iskolája

Wooda mester meditált, miközben a két gyerek a házában, a nekik elkészített kis fekhelyeken aludtak békésen. A kisfiú azonnal álomba merült, mialatt nővére a haját cirógatta gyengéden. A kis kunyhó közepén barátságosan lobogott a kis tűzrakás, mialatt a felszálló füst távozott a kunyhó tetején lévő kis lyukon keresztül. Wooda ráncait kiemelte a lángok fénye. Végül a lány is bekucorodott a fekhelyére és álomba merült. Wooda gyengéden nézte a két kisgyereket, akik hamarosan veszélyes küldetésre, életük legnehezebb küldetésére indulnak majd. A gyerekek szuszogása, a fa ropogása, a tűz pattogó, sercegő hangjai mind kellékek voltak most az idős jedinek a meditáláshoz. Elmerült az Erőben és kereste a harmadik gyereket, Thylát, aki már majd egy éve eltűnt...

És ekkor fájdalmat érzett, sötétséget és halált… Érezte a Sötét Oldal jegességét és tudta, már késő. A kislány elveszett a Világos Oldal számára... Ekkor egy hangot hallott hirtelen suttogni.

"Sosincs késő testvérem, sosincs."

Az idős jedi rögtön felismerte a hangot. Százezer hang közül is megismerte volna az ő kuzinjának, Yodának a hangját...

- Késő! - motyogta maga elé az idős jedi. - A gyermek, Thyla... igen, átállt! 

"Még visszatérhet, te is tudod."

- Túl sötét és túl hatalmas a kár, ami a gyereklélekben végbement! Késő... - válaszolt a testetlen szellemnek Wooda.

"A testvérei segíthetnek!"

- Legyen úgy! Kívánom, legyen úgy! - motyogta az idős jedi, és reménykedett benne, hogy kuzinjának igaza lesz… Nagyon remélte!

...

Jelentés a padawan üggyel kapcsolatban

Ügyiratszám: X-23-65

David padawan digitális naplója, felvételről

Kábé reggel hat óra van. Felkelt minket a mester. 

- Keljetek fel, egy óra múlva indulunk! - mondta Wooda mester.

- Addig pakoljatok össze az útra! - mondta a mester a gyerekeknek.

1 óra múlva...

- Na induljunk már! - Mondta izgatottan és türelmetlenül David. 

- Jól van már! - felelte Dominica.

- Máris indulunk! - mondta Wooda mester Davidnak. 

Elindultak. Nagyon fújt a szél, de még nem esett az eső. Ez volt a szerencséjük, mert senki sem hozott magával esernyőt. 

- Na, már most nagyon kíváncsi vagyok, hogy változott-e valamit a húgunk! - mondta David.

- Az asszaszinokra nem vagy kíváncsi? - kérdezte Domi Davidot.

- Rájuk is kíváncsi vagyok!  De a húgunk fontosabb! - mondta David.

- Ez nagyon igaz… - mondta Domi

Felvétel vége.


Coruscanti Híradó

[nyilvános Holonet csatorna híradás]

"Vásároljon most ingatlant az Peremvidéken! Frissen De-vongformált telkek ezrei várják új tulajdonosaikat! Az Újjáépítési Hatóság minden telepes számára segélycsomagot, yorrick-korall elleni permetezőszereket és szakmai tanácsadást nyújt. - Fedezze fel az életet a városon kívül, még ma vásárolja meg a helyet új farmjának, vagy hétvégi házának! - A Quelli- és Ottega-szektorokban lévő telkek most féláron!" 

Az Újjáépítési Hatóság telepes programjának felhívását hallották. 

Most pedig a stúdióban mindannyiunk kedvence, Javis Tyrr!

Köszöntöm a kedves holonézőket. Mint tudják, műsorunk a kezdetektől fogva követi a közelgő szenátusi választással kapcsolatos eseményeket. Mielőtt megmutatjuk önöknek a Balmorrán készült friss felvételeket, melyek az Egységes Galaktika és az ESZM frakcióvezetőit mutatják egy fogadáson pezsgőzés közben, vessünk egy pillantást a legfrissebb támogatottsági adatokra!


A halványan szedett oszlopok jelöli az előző, a vastagon szedettek a legfrissebb felmérés adatait. 

Amint azt láthatják, az ESzM és a DKK előretörése elsősorban a két nagyobb párt támogatottságának csökkenését eredményezte - ezt elsősorban a kis pártok támogatói bázisának mozgósításával tudták ellensúlyozni, ahogyan egyre több rendszerben születnek helyi megállapodások a kisebb, 1%-os pártok jelöltjeinek visszaléptetéséről valamelyik nagy frakció javára.

Ahogyan a kampány finisébe érkezünk, egyre feszültebben figyeljük, mi lesz a négy nagy párt egyre szorosabbá váló küzdelmének vége, és nyitott mutatkozik-e valamelyikük az együttműködésre, akár a koalícióra?

Kedves nézőink, elérkezett az ideje annak, hogy az államfőjelöltek itt, élőben, Önök előtt is színt valljanak terveikről! Ezért mind a négy, 10% feletti párt államfőjelöltjét meghívtuk magunkhoz ide, a stúdióba!

Amint megkaptuk a visszajelzésüket, tájékoztatjuk önöket a vita időpontjáról! 


Közlemények

[Nyilvános Holonet csatorna üzenet]


Privát üzenet személyesen a következő címzetteknek, vagy titkáruknak

Küldi: Coruscanti Híradó, Szövetségi Egyes Holocsatorna

Címzettek:

- Az Egységes Galaktika államfőjelöltje

- A Szabad Szövetség államfőjelöltje

- Az Erősebb Szövetségért Mozgalom államfőjelöltje

- A Demokratikus Köztársaságért Koalíció államfőjelöltje

Tisztelt Államfőjelölt Asszonyok!

Tekintettel a közelgő szenátusi választásokra, ezúton tisztelettel meghívjuk és örömmel várjuk Önöket csatornánk stúdiójába, Javis Tyrr választási műsorába egy nyílt, élőben közvetítendő vitára. 

A részleteket csatornánk Protokoll Osztályán egyeztethetik. Együttműködésükre és megtisztelő jelenlétükre feltétlenül számítunk. 

Üdvözlettel: 

A Javis Tyrr Jelenti szerkesztősége,

Coruscanti Híradó

GSZ Egyes Holocsatorna


Asation

Az ősi Gree Enklávé központi világa a Veragi-szektorban, az ESB határvidékén. Egy rejtélyes, évezredes civilizáció kapuja, a soklábú, polipszerű gree faj tagjainak otthona. 

Az Erő szövedéke, a galaxist összetartó molekulák és egyáltalán minden, ami ezt az univerzumot az anyag és az elme milliárdok és milliárdok által ismert kombinációjává tette, egy egyszerre mérhetetlenül hosszú, és egyszerre mérhetetlenül rövid pillanatra megszűnt. Luke-nak, pontosabban az elemi részecskék összegének, amely valaha és mindig is Luke volt, az volt az érzése, mintha minden ismert létből kiragadták volna, végigvonszolták volna ezer és ezer másik életen és halálon, és megrágva, lehűtve, összetörve és újra összegyúrva visszadobták volna oda, ahol mindig is, de legalábbis az elmúlt hat évtizedben otthon érezte magát. 

A fizikai test és az Erő honába.

Az emberi szemmel nézve leginkább szürkés-lilás örvénylésre emlékeztető csatorna, ami Luke-ot leginkább a hipertérben eltöltött pillanatokra és órákra emlékeztette, csak éppen pilótafülke és egyáltalán bármi, a testét az örvénytől elválasztó kényelmes és biztonságos felület nélkül, olyan gyorsan - illetőleg lassan, hiszen minden relatív volt - ért véget, ahogy kezdődött. 

És Luke egyszer csak ismét érezte az Erőt, a hideget, a levegőt, ami üresre szakadt tüdejébe beáramlott... és a gravitációt, valamint annak folyományaként a padlót képező gránitot, aminek fejjel előre nekicsapódott. Miközben fogalma sem volt, hogy mennyi idő telt el azóta, hogy a Criopterán belépett a kapuba. Talán pár másodperc? Talán napok, hetek?

Egy meleg (mármint viszonylag meleg), filigrán, mégis izmos test csapódott Luke hátának. A jedi, ha nem égette volna fájdalom, légszomj és afféle Erő-szomj teste minden porcikáját, talán egy pillanatra elégedetten el is mosolyodott volna. Aztán gyorsan működésbe lépett az elméje, Erő-érzékeiről nem is beszélve, és átfutott az agyán, hogy valójában ki landolt a hátán. 

- Mássz ki alólam, tata... - sziszegte Kallog, az indulatához képest egy leheletnyivel lassabban mozdulva. 

- Bocsánat, nem én vagyok felül, talán nem nekem kellene a másikról lemászni, kisasszony... - próbált köhögni Luke, félig vidáman, félig teljesen döbbenten. Az élmény, ami imént a testét és lényét átjárta, annyira szokatlan és egyedi volt, hogy egy pillanatig az a máskor szokásos gondolat sem írt felül benne mindent, hogy villogó fénykardjával rávesse magát a Sithre... különben is, az egyetlen merev dolog, ami a környéken volt, az nem volt más, mint a... 

- Ohó! - Luke villámgyorsan kigördült a nő alól, miközben rádöbbent, hogy mi a legfőbb probléma. 

Egy pillanatig értetlenül meredtek egymásra... majd eltakarták saját nemesebb, jelen pillanatban meztelen testrészeiket. 

- Elhiheti, hölgyem, ha erre ment volna ki a játék, sokkal egyszerűbb módot is választhattam volna ennél... - pillantott körbe Luke. 

- Ez... ez te voltál, jedi? - sziszegte Kallog, miközben kecses idomait megpróbálta karjai mögé rejteni. 

- Éppenséggel... - kezdte Luke, de hirtelen valami szörcsögő, bugyborékoló hang a szavába vágott.

- Én voltam. Elnézést - bugyborékolta a hang tulajdonosa, és Luke, valamint Kallog szemei előtt megjelent egy-egy zöldes csáp, valamint csápok végén egy-egy felcsavart fekete-fehér, tunikaszerű valami.

- Még egyszer elnézésüket kérem - bugyborékolta a hang és a csápok tulajdonosa, legalább annyira Luke és Kallog fejében, mint valódi hanghullámokon... és legnagyobb megdöbbenésükre abszolút az Erőn kívül. 

- A hiperkapun való utazás sajnos már nem olyan tökéletes, mint ezer és ezer eonnal ezelőtt - magyarázta az idegen. Luke és Kallog szeme lassan hozzászokott a félhomályhoz, többi érzékük pedig az Erő hiányához, és immár teljes valójában megpillanthatták az idegent. 

- Hát te aztán gyönyörű vagy - csusszant ki Kallog száján az első, ami eszébe jutott, de a lilás köpenyt viselő, leginkább a egy Mon Calamari óceáni polipra emlékeztető idegen csak ide-oda ingatta a fejét. 

- Nem - szólalt meg Luke és Kallog fejében. - Én Gree vagyok. A nevem Parkak'k. Üdvözlöm a Fény és a Sötétség képviselőjét az Egyensúly Termében. És még egyszer elnézést kérek a... körülményekért. Nem tudtam, hogy a hiperkapun való utazás megváltoztathatja az Átjárók nemét is. 

- He? - vonta fel a szemöldökét Kallog, miközben magára tekerte az egyik köpönyeget. Luke csendesen meghajtotta magát az idegen felé, és ugyanígy tett. 

- Két hímet vártunk - biccentett, avagy hajtott végre ahhoz hasonló mozdulatot fejével a Gree. - Egy Sötét és egy Világos hímet. De talán így jobb is. Egy Sötét nőstény, és egy Világos hím. Együtt közelebb kerültök majd az igazsághoz. 

- Én nem kerülök hozzá közelebb semmilyen módon, tata - sziszegte Kallog, sokkal inkább Luke, mint az idegen felé, de a jedi mester csak legyintett. Sokkal jobban lefoglalták az új környezet mellett azok a gondolatok, amelyek az idegen szavai nyomán ébredtek az elméjében. Egy sötét, egy világos, egy nőstény, egy hím, két hím... nem gondolta volna, hogy ez a... lény, aki láthatóan az alkalmatosság gazdája volt, amellyel ők megjelentek itt - vagy amellyel a lény megjelent, hiszen azt sem lehetett kizárni, hogy el sem hagyták a Criopterát -, szándékosan félre akarná vezetni őket. Ha pedig Kallog volt az, aki tévedésből, de legalábbis az idegen előzetes számításaival ellentétben Smordre helyett érkezett... 

Akkor, döntötte el Luke, tulajdonképpen teljesen mindegy. Smordre helyett ez a nő lesz az útitársa a továbbiakban, akár tetszik neki, akár nem, bár fogadni mert volna rá magában, hogy inkább az utóbbi. 

- Légy üdvözölve, Parkak'k - hajtotta meg ismét magát Luke. - A nevem Luke Skywalker. Az útitársam pedig... 

- Több neve is van - hadonászott két csápjával az idegen, mire Kallog sértődötten felszegte a fejét.

- És ebből egyik sem tartozik rátok. 

- Akárhogy is, ő az útitársam - folytatta határozottan Luke.- És valami azt súgja nekem, megérkeztünk. Megkérdezhetem, melyik bolygón vagyunk? 

- Megérkeztetek, azt hiszitek? - hadonászott és bugyborékolt, részben fizikailag, részben telepatikusan az idegen - Hogy mikor érkeztek meg, az nem rajtatok áll. Talán sosem érkeztek meg sehová, nemde? Végleg semmiképp. 

Luke megengedett magának egy rövid sóhajt. Kezdett olyan érzése lenni, mint több, mint negyven évvel ezelőtt a Dagobán. 

- De azt csak megmondhatod, hogy mi a neve annak a bolygónak a galaktikus köznyelvben, Parkak'k, ahová éppen nem érkeztünk meg? 

Az idegen bugyborékolása némiképp hangszínt váltott, és Luke-nak egy pillanatra az volt a benyomása, hogy ez a valami... nevet. 

- Asation - bökte ki végül két mentális bugyborék között.

A rendszer hallatán Luke elkomorult, Kallog pedig felvidult, és sárgás tekintetét szinte kislányosan, vidáman a jedik nagymesterére függesztette.

- Na, tata, most mit kezdesz? Fényévezredekre vagyunk a legközelebbi jedi kolóniától, a Sith Birodalom átellenes határán! - nevetett fel, bár Luke úgy érezte, hogy a nő mosolya sem őszinte.

- Miért hiszem azt, kislány - váltott át némiképp közvetlenebb modorra, ha már annyi tatázták, pedig a nő is legalább harmincnak tűnt -, hogy ez Téged valójában még annyira sem villanyoz fel, mint engem? 

Miután választ nem kapott egy hosszú másodpercen keresztül sem a nőtől, sem a sokcsápú idegentől, Luke hátrasandított. Egy ugyanolyan, csak méreteiben jóval nagyobb szerkezet magasodott mögötte, mint amilyet a Crioptera mélyen fekvő barlangjában találtak, csak ebből még itt-ott szikrák pattogzottak ki. 

- Parkak'k, elmondanád, hogyan működik pontosan ez a… hiperkapu? - fordult vissza az idegenhez. 

- Rossz kérdés, rossz kérdés... - csápolt az idegen. - Nem az a kérdés, hogy hogyan működik a hiperkapu. A hiperkapu csak egy szerkezet, olyan primitív, mint egy darab kő, vagy egy fűszál, vagy egy droid, vagy az a nagy, kerek fémhold, amit Halálcsillagnak hívnak a nagyzolók, akik nem messze innen építik...

Luke és Kallog szemöldöke egyszerre szaladt fel, de a Gree folytatta. 

- A helyes kérdés, amit fel kell tennetek magatoknak, Fény fia és Sötétség leánya, hogy hogyan működik az univerzum, hogyan működik a mindenség? Erre kaptok választ. Ez az a válasz, amire minden Átjáró vágyik, és amire az Egyensúly Terme választ ad. Kövessetek! - azzal a lény megfordult, és inkább csúszva, mint lépkedve megindult egy kijáratnak - vagy bejáratnak - tűnő sötét nyílás felé a terem falán. 

- Én ugyan nem megyek a polippal, tata - fintorodott el Kallog. 

- Igazad van, inkább üldögéljünk itt kettesben egy szál köpönyegben, étel, fegyver, és egyáltalán bármi nélkül - hunyorgott hamiskásan Luke, amitől a nő égnek emelte kezeit - pontosabban csak az egyiket, mert a másikkal a köpenyt kellett fognia - és gyors ütemben forgatta a szemeit.

- Áh... te mész elől, tata. 

- Gondoltam - húzta összébb magán a köpenyt Luke, és megindult. Egyre inkább az az érzése támadt, hogy fizikai erejére kell hagyatkoznia, ahogyan feltűnt neki, hogy a nő sem használja az Erőt arra, hogy némiképp ízlésesebben rendezze el magán hevenyészett öltözékét. Persze lehet, hogy csak nem akar tetszeni éppen senkinek, tette hozzá magában önkritikusan Luke. Viszont az valószínűbb volt, hogy valójában, valami oknál fogva, ebben a barlangrendszerben az Erőt nem lehetett használni - tárgyak mozgatására, az akarat befolyásolására legalábbis semmiképp. Csak figyelemre. 

A szomszédos terembe beérve megpillantották a Gree-t, aki egy hatalmas, stilizált háromszögekkel fedett galaxistérkép falra festett képe előtt állt.

- Szép. Most a művészetről fogunk beszélgetni a polippal?? - dobbantott Kallog. 

Luke finoman megszorította a nő vállát, mire a Sith megrándult, de - használható Sötét Oldal hiányában, gondolta kajánul Luke - jobb híján fél métert arrébb oldalazott. 

- Parkak'k, mi ez? - fordult a Gree felé. 

- A Sötét oldal és a Világos oldal ellentétének gyökerét kutatjátok, nemde? - fordult feléjük a polipszerű lény. - Hogy hogyan mozgatja a galaxist a ti szembenállásotok, jediké és Sitheké. Igaz? 

- Igaz - Luke egyik keze villámgyorsan kinyúlt, és Kallog szájára tapadt, mielőtt amaz megszólalhatott volna, miután megérezte, hogy fontos ponthoz érkeztek. Talán a legfontosabb ponthoz eddigi utazása során. - Ez a válasz a kérdésünkre, Parkak'k?

- Ez a válasz arra, Luke Skywalker - bugyborékolta az idegen -, hogy mennyi minden van a ti Sötét és Világos oldalatokon és az Erőtökön túl. Hogy mennyi minden mozgatja a galaxist még... és mi az, ami mindezt veszélyezteti.

- Nem akarok tiszteletlen lenni, Parkak'k - halkította le a hangját tiszteletteljesen Luke -, de se szeri, se száma a galaxisban az olyan kultúráknak, vallásoknak, amelyek meg vannak győződve arról, hogy saját eszmerendszerük a legősibb, a legrégebbről származó, és megelőzi az összes másikat. Ezek közül néhányan elismerik és követik azt az utat, amelyet mi, jedik, és - pillantott Kallogra - a Sithek egyaránt ismerünk és bejárunk, ki-ki a maga útján. Mások megtagadják, vagy egyszerűen csak más formában vélik megtalálni a mindennapokban, mint egy jedi, vagy egy Sith teszi. De összességében, bár nem vagyok teljesen biztos benne, hogy a kisasszony itt mellettem ezzel maradéktalanul egyetért, megvagyunk egymás mellett is. Nem vitatom, hogy ez a... ez az Egyensúly Terme érdekes és látványos titkokat rejt, amelyből megérthetjük, hogyan gondolkozik, és miben hisz a Te néped... de biztos vagy benne, hogy ezt keressük? 

- Először is, Luke Skywalker, közel sem minden Gree követi azt az utat, amit mi - bugyborékolta fejét a törzs egyetlen mozdulata nélkül visszafordítva Luke felé a csápos idegen, aki így az eddiginél is bizarrabb látványt nyújtott. - Sokan sokféle igazságot őriznek magukban az Enklávéban. De tudnod kell, hogy a mienk a legősibb. 

- Egy dolgot nem értek - vetette közbe Kallog - Hogyhogy a Sithek békén hagynak titeket? Ha ekkora tudásotok van, ahogy mondjátok, valamelyik Nagyúrnak már biztosan szemet kellett volna, hogy szúrjon... hacsak nem szánni való imposztorok vagytok, persze - tette hozzá egy gonosz mosollyal. 

- A Sötétség hatalmát követőket nem érdekli az Enklávé - ingatta a fejét Parkak'k. - Nem látják, ami régi hajóink és házaink mögött van. Nem látják, és mert nem is érzik, inkább nem is teszik be a lábukat. 

- Azt hiszik, primitívek és elmaradottak vagytok, és ha az Enklávéban máshol is ilyen kevéssé érezni az Erőt, mint itt... - gondolkozott el Luke a Gree szavain -, akkor nem csoda, hogy nem jönnek ide. De ettől még elpusztíthatnának titeket... mégsem teszik.

- Ahogyan a Pusztítók sem tették meg - integetett a Gree.

- Pusztítók? - vonta fel ismét a szemöldökét Kallog.

- Akik élettel harcolnak élet ellen, hogy a halálnak adják - pislogott Parkak'k.

Luke megpróbált visszaemlékezni a Gree Enklávé galaxistérképen elfoglalt helyére. Lelki szemei előtt felidézte a Sith Birodalom határvidékét, sorban haladva, szektoronként... mígnem rádöbbent, mire gondol idegen vendéglátójuk. 

- A Helska és a Belkadan közvetlen szomszédságában vagyunk - pillantott magyarázatképpen az idegenre, majd a Sith nőre. - A Yuuzhan Vong inváziós folyosójának közvetlenül a legelején. És azt mondod, Parkak'k, hogy a Yuuzhan Vong is elkerült titeket? 

- A Pusztítók azt látták, hogy már réges-rég az ő útjukat követjük. Már akik közülük egyáltalán láttak minket - remegtek meg Parkak'k csápjai. 

Luke bólintott. 

- Ezt értem. Illúzióval, vagy még inkább a felétek irányuló érdeklődés elterelésével gondoskodtok arról, hogy ne háborgassanak benneteket. De ezt egy fallanasi is meg tudja tenni, ahogyan egy alakváltó is, mondjuk egy defel. Csak más módon. Mégis, Parkak'k, te azt mondod, ti ennél régebbiek vagytok. Mások vagytok. Miért mondod ezt? 

- Mennyi idő telt el a ti emberi számításotok szerint, Luke Skywalker, hogy a hozzátok hasonlók megismerték az Erőt? - kérdezte a Gree. 

- Nagyjából harminc-harmincötezer standard év - pillantott kérdőn, szinte megerősítést várva Kallogra Luke, de a nő csak megvonta a vállát. 

- Az háromezer eon - emelkedett a levegőbe a Gree két csápja, fura köröket leírva a levegőben. Luke-nak még az is megfordult a fejében, hogy Parkak'k így számol. - A Gree tízezer eonnal ezelőtt élte fénykorát. Hiperkapuinkon bejártuk az univerzum szegleteit, hozzánk hasonlókat, vagy fejlettebbeket keresve. Akkor, amikor még az általatok Erőnek nevezett valami is csak egy volt. Egy a Négyből. 

- A Négy - pillantott fel Luke a Gree háta mögötti galaxistérképre a négy színes háromszöggel. - Mit jelent a Négy, Parkak'k? 

Az idegen egy hosszú pillanatig bámult rájuk egyetlen szó nélkül. Lukenak is néhány másodpercbe beletellett, amíg ismét megérezte az elméje sarkában Parkak'k telepatikus hangját. 

- Minden Átjáró meg akarja ismerni a tanítást... ez a dolgok rendje. Ismerjétek hát meg! 

- Én a magam részéről fázom és unatkozom - jelentette ki Kallog - Mi van akkor, ha nem akarom... hé! 

A nő szikrázó tekintettel tűrte, hogy Luke, hála nagyobb izomerejének, az Erő használata nélkül ülő helyzetbe nyomja. A jedi mester leült mellé, és meditatív pózba helyezkedett.

- A Sithek nem a fájdalomból és a szenvedésből merítenek erőt, kislány? - pillantott rá, mielőtt félig lehunyta volna a szemét. - Hát tessék, most gyakorolhatod. 

- Eonokkal és eonokkal ezelőtt... - kezdett bele Parkak'k, miután mindkét hallgatója elcsendesedett - Ugyanazok a láthatatlan hullámok hatották át az univerzumot, mint ma is. Olyan elemi viharok, amelyek mellett az Erő egy olyan apró hordozója is hatalmasnak tűnhet, mint amit ti, humánok néha midi-chlorianoknak neveztek. Az eonok kezdetén, amikor még a Gree járta a galaxist, ezek a hullámok nem csak jól elválaszthatóak voltak egymástól, de rejtélyes módon egytől egyig koncentrálódtak a galaxis egy-egy oldalán. Erősebb voltak, mint máshol. Ott volt a fókuszuk. Akkoriban sokkal kevesebb értelmes lény élt a galaxisban, sokkal kevesebben járták a végtelen űrt, ami elválasztotta egymástól a bolygókat. Nem volt meg az, amit ma ti talán háttérzajnak neveztek. Négy különböző pólus létezett akkor, amelyek a mai napig meghatározzák a galaxis négy sarkát, négy oldalát... a mai napig erősebb a kisugárzásuk ott, mint máshol.

- Az a pólus, amelyikről ti, Fény és Sötétség gyermekei, úgy tartjátok, hogy mindent átölel és életben tart, az Erő pólusa - mutatott a galaxis felső karéján ragyogó zöld háromszögre a Gree. - Az egyén kapcsolata az univerzum egyszerű fizikai képletekkel nem leírható részével. A különleges energiákkal, amelynek révén valaki jedivé, vagy Sith-é, vagy bármilyen más Erőhasználóvá válhat, amivel uralhatja és szabályozhatja azokat a lényeket, élő és élettelen tárgyakat, amelyek nem bírnak ezzel a képességgel. Nem véletlen, hogy ez az a szegmense a galaxisnak, ahol a legtöbb olyan bolygó található, amelyet vagy a Sithek, vagy a jedik eredetük szempontjából fontosnak tartanak. Itt vívta a háborúinak nagy részét a ti Köztársaságotok - fordult a Gree Luke felé -, a ti Sith Birodalmatokkal - fordult most Kalloghoz, majd hozzátette - ...és ki tudja, talán ismét így lesz majd. 

- Az Erő pólusa az, ami a galaxist legjobban meghatározta az elmúlt háromezer eonban - magyarázta a Gree. - Legalábbis a galaxisnak azon részét, ami a ti életeteket meghatározza. A politikát, a hatalomért folytatott vetélkedést, a szektákat... 

- De ha ez csak egy a Négy közül... - morfondírozott Luke, elgondolkozva a hallottakon. - Akkor mi a másik három? 

- A második - mutatott a sárga, jobb oldali háromszögre a Gree. - A Vágy. 

- Milliárd és milliárd lény volt, van és lesz a galaxisban - folytatta a Gree -, akit nem vonz az egyéni hatalom, az egyéni megvilágosodás, az, hogy tudatát olyan szintre emelje, ahol irányíthat... akár egy követ, akár másokat. Sokan, nagyon nagyon sokan nem akarnak mást, csak megélni a fizikai valóság egy-egy pillanatát, egy-egy élményét, legyen az a szerelem, egy étel, egy pihentető dal, vagy egy bódító hatású szer. A vágy a biztonságos családi élettől odáig, hogy valaki szörnyű, perverz dolgokat tegyen, és örömét lelje benne. A galaxis politikai színterén újra és újra összecsaphattak a ti Sithjeitek és jedijeitek, de az élőlények nagy többségét a mai napig ez a vágy mozgatja. Fedél, étel, nyugalom. 

- És ugyanennek a Sötét oldala - biccentett Luke, mint aki megértette. - Nem csoda, hogy a hutt űr pontosan ennek a szegmensnek a közepén helyezkedik el.

A Gree bólintott. 

- És a másik kettő? - kérdezte most Kallog. 

- A harmadik neve... - mutatott a kék szegmensre Parkak'k az alsó kék háromszögben. - Kollektíva. 

- A Kollektíva az Erő ellentéte - magyarázta a másik kettő értetlen tekintetét látva a Gree. - Amíg az Erő mindig az egyén hatalmából és lehetőségeiből indul ki és oda indul vissza, addig a Kollektíva ugyanez, csak egy egész közösség szintjén. Olyan energiákat generál, amelyek az Egyén számára láthatatlanok és mérhetetlenek. Minden társalom, minden törzs, falu, közösség, állam, birodalom alapja valahol a Kollektíva. Az igény arra, hogy a közösség tagjai ne saját maguk gyakorolják az Erőt, és ne is saját egyéni Vágyuk kielégítésére törekedjenek, hanem közösen tegyék ezt, egy együttesen megfogalmazott célért. 

- Ostobaság - nevetett fel Kallog. - Már az előző is az volt, polip. Ha úgy érném el az Erőt, mint máskor, megemelhetném ezt a sziklát itt, vagy porrá zúzhatnám a drágalátos festményed, vagy akár téged is... ezt egyetlen egy halandó pondró sem tudja megtenni, bármennyire is vágyakozik rá. Sőt, egy tucat halandó pondró sem tudja megtenni, bármilyen szorosan is működnek együtt. Nem, nem polip, ezek sosem lesznek egyenlő párjai annak a hatalomnak, amit az Erő képvisel. 

- Talán nem olyan látványos, és talán máshogy működik... - bugyborékolta Parkak'k -, de hány hatalmas várost, hány nagyszerű találmányt emelt a galaxis legmagasabb szintjére az egyén kíváncsisága? Hány olyan épületet, sőt, néha egész bolygót, holdat emelt a helyére a tömegek ereje, Sötétség leánya, amelyet te egyedül még a legnagyobb Erő birtokában sem tudsz akár megmozdítani sem? 

- Máshogy működik, igen, ezt értem - biccentett Luke. - És a Vágy működését meg is értettem. De a Kollektíva... a galaxis alsó karéjában egyetlen egy olyan szektort sem tudok mondani, ahol évezredek óta fennállna olyasmi, ami jó példa erre, amit mondasz. 

- Talán ma nem is - biccentett a Gree. - De eonok ezreivel ezelőtt nem így volt. Ne feledd, Luke Skywalker, ez az a szegmense a galaxisnak, ahol a Rakata ősvilág található, amely valaha elsőként épített olyat, amit ti úgy hívtok, galaktikus birodalom. De ahogyan egyre dominánsabbá vált az Erő szegmense a galaxisban, úgy szorult az alvilágba és ti jedi-Sith harcaitoktól nem érintett szférákba a Vágy, és úgy szorult még sokkal jobban háttérbe a Kollektíva ereje. De ettől még létezik, és ott van benned is. A családodban és azokban, akik a galaxis évezredes, jedi-Sith szembenállás köré szerveződő véget nem érő konfliktusából megteremtettétek a legutolsó Birodalmat, és utána az Új Köztársaságotokat. Az Erő urai mellett a közösség, a tömegek erejével. 

- Végül is a Naboo és a Tatooine egyaránt a galaxis ezen szegmensébe esik - biccentett Luke. - Értem. És a Negyedik

- A Negyedik... - pillantott a bal oldalon lévő vörös háromszögre Parkak'k - A Negyedik más. A Negyedik hosszú eonokon át el volt zárva a galaxis többi részétől... jó okkal.

Luke tekintete követte a Gree egyik csápját, ahogyan az végighúzta a végtagot a galaxis bal karéján... nagyjából ott, ahol a galaxis ismert és feltérképezett részeit a még mindig nehezen, csak néhány folyosón át megközelíthető Ismeretlen Vidéktől elválasztó vonal feküdt. 

- A Negyedik... - bugyborékolta a Gree. - A Negyedik a Káosz.

- Sokan úgy tartják, a Sötét Oldal a Káosz kapuja. Hogy a halál és a pusztulás után érkezik el és kéz a kézben jár a sötétséggel - jegyezte meg Luke.

- A Káosz jelen van a sötétségben is, igen - bugyborékolta Parkak'k - De annál sokkal öregebb és elemibb. Tiszta formájában, ha úgy tetszik, nem is igazán sötétség, inkább a fény mindenféle árnyalatának hiánya. 

- Az a káosz, amit itt magyarázol... - jegyezte meg továbbra is igen szkeptikusan Kallog.

- Az univerzum, sőt maga az élet alapvetően a szervezettségre épül - vonta meg a vállát (azaz a fejét a csápjaival összekötő testrészt) Parkak'k. - A legkisebb vírusoktól, molekuláktól a midi-chlorianoknak is nevezett miniatűr életformákon át a sejtekig és nagyobb rendszerekig az élet legfontosabb feltétele a szervezett együttműködés az egészet alkotó kicsi, kisebb és még kisebb alkotóelemek között. Ez az, ami a Káoszban minél inkább feloldódik és megsemmisül. A Káoszban nem létezik szervezett élet, csak egy kavargó, megfoghatatlan massza, amiből azok, akik a Káoszt uralják, minél több energiát tudnak magukba szívni, a saját szolgálatukba állítani.

- Akik a káoszt uralják... - mormolta maga elé Luke. 

- A történelem előtti idők teremtményei - magyarázta Parkak'k, és ruhájának szövetéből egy fekete, jelzések nélküli követ húzott elő... majd egy másodikat. Egyenként lehelyezte őket Luke és Kallog elé. 

- Tanulnotok kell... még sokat kell tanulnotok, hogy jobban megértsétek, mekkora veszélyt jelent a Káosz, és hogy összehívhassátok ellene a Szövetséget...

- Mi köze ennek Coruscanthoz? - vonta fel a szemöldökét Kallog, Luke ellenben csendben figyelte, ahogyan a Gree kicsúszott, pontosabban inkább kilebegett a barlang ajtaján. 

- Legalább megkérhettük volna, hogy hozzon valamit enni - sóhajtott fel a Sith nő. 

- Még a végén azt hiszem, hogy a Sithek nem vigyáznak... az alakjukra - sandított Kallog vékony köpennyel takart meztelen idomaira Luke, majd szemét lehunyva meditációba mélyedt. 

...

Jó néhány fényévvel arrébb, a Gree Enklávé területeinek határán egy fordított deltoid alakú, ívelt, vöröses árnyalatú cirkáló lebegett a mélyűrben, oldalszekcióin a Sith Birodalom és az Obszidián Rend jelvényével. A kardassi hadihajó hídján az ESB Jedi Beszivárgás Elleni Törzsének praetora, Tol Ocet a legutóbbi incidens leírását tanulmányozta a monitoron, amely felkeltette az Obszidián Rend kardassi különleges bevetési csoportjának figyelmét. 

- A mélyűri bójánk adatait két másik poszt is megerősítette - jelentette a távérzékelők adatainak elemzéséért felelős altiszt. Az Obszidián Rend cirkálói bóják ezreit szórták szét az ESB lakatlan határvidékén, hogy minél nagyobb területet tarthassanak szemmel. - Nagyon szokatlan jeleket fogtunk az Enklávé belsejéből. Olyan hullámú energiatevékenységet, amelyet semmi máshoz sem tudunk hasonlítani. 

- Különös - gondolkodott el Ocet. - Az Enklávé jelentéktelen terület, egyesek úgy tartják, lakatlan. Mégis miben sántikálhatnak a csáposok? Vettek bármilyen kommunikációt, kimenő adást, ami szervezkedésre utalna? 

- Semmit, praetor - rázta meg a fejét a kardassi alárendelt. 

Ocet ösztöne azt súgta, hogy ezt a helyzetet ki kell vizsgálnia. Az Enklávéból az ESB megalakulása óta egyetlen egy gyanúra okot adó, vagy nyugtalanító jelentés sem érkezett. A Gree-k csendben befizették az adókat és nem ártották bele magukat az ESB politikájába, a Sitheket pedig nem érdekelte az ősöreg, magába gubózott faj hogyléte. Ki tudja, gondolta Ocet, talán elsiklottunk valami felett? Annyi azonban bizonyos volt, hogy a Rendnek egyetlen igazán megbízható kémje sem volt az Enklávéban, akire hagyatkozhattak volna. Így Ocetnek nem volt más választása, mint...

- Megvan a bója által érzékelt jelek pontos forrása? - fordult vissza az érzékelőket kezelő alárendelthez. 

- A háromszögelési adatok alapján az Asation rendszer, praetor

- Készüljenek ugrásra! Cél az Asation! És tájékoztassák a Kardasst, hogy erősítésre is szükségünk lehet! - adta ki a parancsot Ocet. Valami van ott, érezte a zsigereiben. És elhatározta, hogy bármi, vagy bárki is legyen az, nem fog kicsúszni a kezei közül.


Ossus

A Fény Hadseregének hajói apró bogarakként keringtek az Ossus sziklás planétája körül... a Sith Birodalom határa gyakorlatilag a szektor másik oldalán, alig néhány parszekre helyezkedett el, ezért bármikor számítani lehetett egy invázióra. 

És mégis, a Sithek - számításból, félelemből, vagy egyszerűen csak nagyképűségből - mindeddig megelégedtek azzal, hogy rövid hatósugarú holonet-csatornákon keresztül propaganda-üzeneteket sugározzanak a Jedi Rend központi világa irányába. Soha egy hadihajó, vadászraj, vagy magányos tömegpusztító fegyver nem jelent meg a rendszer szélén...

S bár a tanítványok és intézmények legnagyobb részét már sikeresen evakuálták a Kathol-szektorba, még így is számos védelemre szoruló objektum volt a rendszerben, ideértve a Jedi Könyvtárat, a Tanács központi üléstermét és adatbázisát, valamint a jedik szolgálatába szegődött őslakosok, az erőérzékeny ysanna sámánok családjait. 

Így aztán a Fény Hadseregének egy különítménye folyamatosan itt állomásozott... persze esélyük sem lett volna arra, hogy feltartóztassanak egy ESB csillagromboló flottát - pusztán késleltetniük kellett az előrenyomulást addig, amíg a megmaradtakat evakuálják... 

A járőröző StealthX-különítmény géppárjának vezérgépén az éppen szolgálatos Seff Helin jedi lovag azonban álmában sem gondolta volna, hogy teljesen más feladatot kapnak. Kommunikátorán - amelyet éles akció esetén gondosan kikapcsoltak, nehogy elárulja a lopakodó vadászgép helyzetét - a Tanács vészfrekvenciájának jele jelent meg. 

- Itt Helin, Nerf-Egyes jelentkezik. Hallgatom - szólt bele a komba a jedi, miközben fordulóba döntötte a vadászgépet. 

- Seff, itt Tionne beszél - Helin meglepődve hallotta, hogy a Solusar-család női tagja, az Akadémia ügyeiért felelős Tionne személyesen van a vonalban. - Az egyik kiképző mesterünk néhány padawannal együtt elhagyta a bolygót egy személyi yachtban.... nem jelentett be útvonalat, a hangárügyeletes lovag pedig furcsa érzelmekre emlékezik, amikor elhaladtak mellette... a padawanok veszélyben lehetnek. Már szóltunk a Starlight-nak, hogy szkenneljék a kimeneti pontokat. 

- Nerf Egyes, itt a Starlight - szólt bele a vonalba egy érdes calamari hang. A hatalmas, több kilométeres, Home One-osztályú mon cal csatacirkáló a Fény Hadseregének egyetlen zászlóshajója volt az Ossus körül, melynek feladata a védelmi műveletek koordinálása lett volna támadás esetén. 

- Szkenneltük a kimenő hajókat. Wooda mester személyi yachtja percekkel ezelőtt lépett be a hipertérbe. Átküldöm a koordinátákat és a legvalószínűbb vektort...

Seff elfehéredett, ahogyan a képernyőjén felvillantak az asztromechje által közvetített számsorok. A hajó vektora... egyenesen a szomszédos ESB korribani szektorának szívébe vezetett. 

- A padawanok veszélyben vannak - suttogta maga elé.

- Én is ezt érzem - értett egyet a vonal másik végén Tionne. - Wooda mester mindig is megbízható tanár volt, de amíg nem tudunk többet a szándékairól, a legrosszabbat kell feltételeznünk. Menjetek utánuk az osztagoddal és egy fregatt-rajjal.

- Mester... - Seff keze ökölbe szorult. Pontosan értette milyen kritikus ez a helyzet. - Ha átlépjük az ESB határt...

- Meg kell mentenetek a padawanokat. Bármi áron - folytatta Tionne. Tudta, hogy a Tanács ügyeletes képviselőjeként később felelősséget kell vállalnia ezért a döntésért, ami akár háborúhoz is vezethet... és a Nagymester, a férje, Kam Solusar pedig nem engedheti meg majd magának, hogy a részrehajlás legcsekélyebb jelét mutassa vele szemben, amikor megítéli tettét. - Lépjétek át a határt. Akárhová is mennek, bizonyára meg kell állniuk majd új koordináták kiszámításához. Átküldjük Wooda hajójának vészjeladó-frekvenciáját. Mérjétek be, és hozzátok vissza a kicsinyeket!

- Értettem... Nerf-osztag, alakzatba, ugrásra felkészülni! - Seff beütötte a navikomputerbe a vektort, amelyen Wooda hajója elhagyta a rendszert. A többi StealthX felzárkózott mellé, és a szeme sarkából látta, hogy az orbiton keringő hajók közül egy koréliai CC-7700-as tiltó fregatt és egy Nebulon B-2 osztályú kísérőfregatt is kiszakad a formációból, hogy felzárkózzon melléjük. 

- A Little Buddy és a Curiosity csatlakoznak magukhoz, Nerf-osztag - szólt közbe a calamari taktikai irányító. - Az Erő legyen Magukkal!

- Bizony, szükségünk is lesz rá... - fordította gépét Helin abba az irányba, amerre az elmúlt időben egyetlen egy hajó sem hagyta el az Ossust, és meghúzta a hiperhajtómű aktiváló karját...

A formáció egységei felgyorsultak, és eltűntek a hipertérben. Megalakulása óta először katonai erővel lépték át az ESB határát...


-- Vége a XXIX. Fejezet 2. részének --



Comments