EGB Könyv‎ > ‎

XXIX/1

Huszonkilencedik Fejezet

Első Rész


Ramakaz

- Parancsnok, a Thes'sia, a Ni'chial és a Ruat'ro készen állnak a kitörésre. A kísérőcirkálók pozícióban. - a sebhelyes chiss parancsnok homlokán végigcsorgott egy vöröses vércsík, de a tiszt rezzenéstelen, vörös tekintettel meredt továbbra is Reige-re, és kísérletet sem tett arra a holovonal másik végén, hogy megtörölje arcát. 

- Vettem - Reige mindkét kezével a Chimera hídja mentén végigfutó korlátot markolta, miközben néha önkéntelenül is lehúzta a fejét egy-egy közeli robbanás után. A Kéz flottája reménytelenül be volt kerítve. Két oldalról a nagai hajók, kívülről a Sith csillagrombolók, a bázis felőli oldalon pedig a dokkok felé igyekvő szövetségi csatahajók szorították őket egyre kisebb és kisebb helyre. Muszáj volt kitörniük, és több helyhez jutniuk a manőverezéshez, mivel ilyen kis helyre összeszorítva a chissek és a modernebb maradványbeli rombolók egymást akadályozták a tüzelésben. 

- A Braveheart-hajóraj is készen áll, parancsnok - jelentette a másik oldalon elhelyezkedő formáció parancsnoka, egy idősebb birodalmi tiszt. 

- Akkor ne vesztegessük az időt. Mindkét formáció, indulás! - vezényelt Reige, és lélegzetvisszafojtva figyelte az eredményt. Most, hogy a zavarás miatt továbbra sem tudták elérni a bázist, és rajta Fel parancsnokot, neki kellett kezébe vennie a csata irányítását... és bár annak ellenére, hogy a birodalmi hajók jó egyharmadát és a chiss hajók egyötödét elveszítette a rajtaütés óta, még mindig volt hetven harcképes hajója, közöttük tizenöt potens nehéz csatahajó. 

A baj csak az volt, hogy az ellenfél jóval kevesebb veszteséget szenvedett. A Sith-nagai flottából a chissek lövegeinek csak korvetteket és fregattokat sikerült szinte kilőniük, így a gyűrű külső oldalán még mindig akkora flotta állt három oldalról tüzelve rájuk, mint a Kéz egész saját ereje. Ráadásul a hatalmas, a Kéz legnagyobb hajóinak méretét is meghaladó SiSD-kből és nagai csatahajókból eddig csak egyet-egyet sikerült annyira megrongálni, hogy azok kiváljanak a harcból. 

Ehhez még hozzájött a bázis felőli oldalon a Szövetség Bendő-flottája. A fázisváltó-ágyúkkal felszerelt elavult csatahajók első sorozatai meglepték a Kéz hajóit, de a chiss vadászok ellencsapása nyomán gyorsan kiderült, hogy Daala házi gárdája ugyan meglepetéseket tud okozni egyedi fegyvereikkel, de hajóik védelme azért hagy némi kívánnivalót maga után. Több régi típusú Acclamator- és Victory-osztályú cirkálót harcképtelenné tettek a chissek bombázói és vadászai, ám a megmaradt majd ötven hajó visszavonult a dokkok közé, és a rögzítőkarmokon lebegő, hasonló típusú üres cirkálók és csillagrombolók között megbújva tüzeltek tovább fázisváltóikkal - elég közel az üres hajókhoz, hogy a Kéz tüzéreinek választani kelljen; vagy kockáztatják, hogy az eredetileg zsákmánynak szánt hajókat is eltalálják, vagy egyáltalán nem lőnek a Bendő-flottára. 

A Ssi-ru és Killik hajókat Reige már a harc kezdetén kivette a számításból, hiszen azok jól láthatóan inkább egymással voltak elfoglalva. De még nélkülük is 120 hajó állt szemben a Kéz megmaradt 70 egységével, ráadásul utóbbiak közül jóval több volt a sérült, vagy immár pajzsok nélkül harcoló. 

- Első és második csoport, kitörési manővert megindítani! 

Reige parancsára a Kéz különítményének bal szélén álló megmaradt három, még mozgásképes chiss csillagromboló és a kíséretükben haladó öt robosztus, majdnem a rombolókkal azonos méretű, erősen páncélozott Chaf-osztályú nehéz fregatt a védelmi vonal Sith egységei felé indult. A régebbi kísérőhajóikat elveszítő Sith formáció élén egy nagai csatahajó állt, mögöttük összesen több, mint egy tucat Aurora-osztályú csatacirkáló és SiSD csoportosult. A chisseknek kétszeres túlerővel szemben kellett áttörniük, de elegendő rakétát tudtak útnak indítani ahhoz, hogy lefogják a nagy tűzerejű Sith csatacirkálók tüzét. 

A Kéz flottájának másik oldalán a Maradvány legmodernebb típusának számító, a Szövetség Nebula-osztályú csillagrombolóihoz hasonlító zsebcsatahajók, a Turbulent-osztály hat egysége ék alakban, egymást átfedő pajzsokkal igyekezett áttörni a nagai erősítés újonnan érkezett, szétszórtan elhelyezkedő egységein. Szoros alakzatban tömörülve lövegeiket az egyik hatalmas nagai csatahajóra, és a mellette haladó, a birodalmi hajókkal megegyező méretű nehézcirkálóra koncentrálták. Az ionütegek és protontorpedók találatai nyomán a hajók felső felépítményét és lövegtornyait elborították a lángok, a hat ék alakú romboló pedig a résen át a szabad űr felé igyekezett.

Reige a flotta megmaradt egységeire pillantott - két csillagrombolója volt még mozgásképes, illetve a birodalmi gyártású fregattok körülbelül fele. Egy további chiss és két Turbulent-osztályú romboló, amelyek hajtóművei és pajzsai már csak alacsony hatásfokon működtek, pajzsként fedezték a vezérhajót és kíséretét a többi nagai hajó lövegei elől. 

- Parancs a mag-flotta egységeinek - rendelkezett Reige. - A Bendő-flotta után megyünk a dokkok közé! Ha kell, közvetlen közelről szedjük szét őket! A chiss fregattok és korvettek fedezik a hátunkat!

A Chimera mozgásba lendült, ahogy a romboló orra fordulni kezdett, és két másik testvérhajójával együtt közelíteni kezdett a dokkokhoz. 

- Elkaplak ezért az árulásért Kresh... - sziszegte maga elé Reige, miközben tekintetével a Bendő Flotta zászlóshajóját kereste a kivetítőn. Tudta, hogy bár több kísérője van, csatahajók tekintetében odabent is háromszoros túlerő vár rá. Nem volt második lehetősége, elsőre kellett kilőnie a vezérhajójukat. 

...

- Uram, a Kéz flottája szétszóródik, három irányban próbálnak kitörni! A Chimera és kísérete felénk tart! - jelentette Malloc parancsnok, miközben Kresh a hídra visszatérő Lecersent és a taktikai helyzetet egyszerre próbálta figyelemmel kísérni. A Bendő Flotta régebbi, klónháborús gyártású hajói súlyos veszteségeket szenvedtek - hiába a fázisváltó ágyúk, egyetlen Acclamator, vagy Venator sem tarthatott ki sokáig egy ötven évvel modernebb csillagromboló, vagy egy chiss nehézcirkáló tüze alatt. Épp itt az ideje, hogy néhány új egységet szerezzünk magunknak, gondolta Kresh. Méghozzá lehetőleg azelőtt, hogy azok a hívatlan vendégek az Expanziós Védelmi Erőtől megérkeznek.

- Én is látom, köszönöm. A leszállóegységek? - biccentett Mallocnak. 

- Minden elérhető hajónk elindította a rohamcsapatait - jelentett a szarvas parancsnok. 

- Nagyszerű - nyugtázta Kresh. - Akkor jelezzen a Abolishernek. Mostantól Loeb sorhajókapitányé a pálya. És ne feledjék, a Chimera-t egy darabban akarom!

- Értettem!

A parancsnok jelzésére a dokkok mögé visszahúzódó Bendő-formáció hátvédjét alkotó négy, gyémánt alakzatban haladó csillagromboló mozgásba lendült, hogy a dokkok között megbúvó régebbi típusú hajók elé állva védelmi vonalat képezzen. A Tector-osztály tagjainak egyikén sem voltak fázisváltó ágyúk. Az ék alakú hajótestek belsejét hangárok és csapatszállító körletek helyett extra generátorok és tartalék védelmi rendszerek töltötték meg... így kétszer annyi találatot bírtak ki, mint egy hagyományos csillagromboló. 

Kresh megengedett magának egy elégedett félmosolyt, majd Lecersenhez fordult. 

- Jó hírek, moff uram? 

- Minél előbb vissza kell térnem Coruscantra, kommodore - húzta ki magát Lecersen, bár tekintetében ott bujkált az afelett érzett öröm, hogy ezt most valószínűleg megússza. 

- Igen, engem is tájékoztattak - csak arról nem, tette hozzá magában Kresh, hogy miért lett hirtelen oly nagy szükség rád ott, moff uram. - Amint a Bloodfin indulásra kész, én nem tartóztatom, moff uram. 

- Én pedig higgye el, egy percig sem hátráltatnám itt... ez mégiscsak az Ön szakterülete - pillantott ki az öldöklő, villogó harcra Lecersen. - Csak aztán vigyázzon a pikkelyes barátaival. 

Kresh elvigyorodott. 

- Ne aggódjon, azt hiszem elég sokat tanultam magától, moff uram. Egyre jobb és jobb leszek idegen barátok... kezelésében...

- Mérget mernék rá venni, kommodore - biccentett Lecersen és a hangárok felé vezető turbolift irányába indult. - Az egyszer biztos. 

...

- Erre... erre... erre... - Stirlitz engedelmesen követte azt az irányt, amelyet a 69-es parancs értelmében követnie kellett. Meg kellett találnia a Testőr parancsnok társait itt, az állomáson, hogy biztonságban legyen, és véghez vihesse feladatát, ahogyan utasították... a járat, amelyben félig kúszva, félig négykézláb haladt, hirtelen egy csapóajtóban ért véget. Stirlitz kidugta a fejét, és érezte, hogy egy markos, idegen kéz megrántja. 

- Na, már egy ideje kerestük magát... - pillantott rá egy köpönyeges, ijesztő külsejű bith. Stirlitz tekintete összeszűkült, de ekkor megpillantotta a bith másik csontos kezében lévő holoátjátszón villogó apró Testőr parancsnokot. Hogy is nevezte korábban? Már nem is emlékezett rá. 

- Látom, végre megtalálta az ügynökeimet, harmadik szintű specialista. Kérem, mindenben engedelmeskedjen a megbízottamnak - intett a csontos idegen felé fejével a Testőr -, mintha nekem tenné. Adás vége!

Stirlitz egy ideig hunyorgott, majd alaposan végigmérte a köpönyegest. Még két-három hasonló társa lehetett, egyikük villogó vörös fénykardpengét szorongatott. Mögöttük pedig egy jó szakasznyi ismerős külsejű rohamosztagos biztosított. Hát, ezek legalább garantáltan birodalmiak, gondolta a klón - még ezzel a néhány csuklyás idegennel az élükön is... bizonyára Végrehajtók

- Erre! - intett a bith, és Stirlitz a többiekkel együtt rohanni kezdett. Nagyszerű, gondolta a klón. Legalább most már nem kell mászni. 

...

Grodin elégedetten figyelte, ahogyan az asszaszinok vezetője nyugtázta a klón elfogását. Innentől már csak az volt a dolguk, hogy a Kéz hajóinak pusztulása után a reaktorterembe kísérjék a klónt, és az aktiválja az önmegsemmisítőt. A Főkormányzónak gondja volt rá, hogy az alakulat, amelyikkel az őrült technikus felvette a kapcsolatot, egyetlen egy nagai kommandóst se tartalmazzon, hanem kizárólag saját katonáiból álljon.

A Főkormányzót lenyűgözte, de egyben aggasztotta is, amit kint a csatatéren látott. A Bendő Flotta alapvetően nem okozott meglepetést. Daala hajói, élükön Lecersennel, vagy ha nem vele, akkor az öregasszony valamelyik másik talpnyalójával, nem végeztek rossz munkát a fázisváltóikkal... de ez nem változtatott a tényen, hogy gyülevész, ősrégi hajókkal röpködő népség voltak. Egy zsoldosokból és idealistákból álló banda, akik csakis személyesen Daalának tartoztak hűséggel, és körülbelül annyi közük volt a Szövetséghez, mint neki magának. 

A nagai flotta annál impozánsabb volt. Nem csak tűzerőben, de létszámban is a legszámottevőbbek voltak a Kéz ellen sebtében összeverbuvált koalícióban. Meggyőző fegyelemmel harcoltak, a bevetett fegyverzetük pedig láthatóan a legmodernebb élvonalat képviselte, amelyhez talán csak a chissek legjobb hajóit, valamint a Maradvány és az ESB gyáraiból frissen kikerült egységeket lehetett hasonlítani minkét oldalon. 

Grodinnak pedig esze ágában sem volt, hogy ezt a már így is meggyőző potenciált még több hadihajóhoz és birodalmi haditechnikához juttassa. Igencsak meg fog lepődni az a húzott szemű Yokosuka, amikor a neki ígért hajók a bázissal együtt odavesznek az önmegsemmisítéskor - mosolyodott el magában a gondolatra.

A Főkormányzó figyelme most saját hajóinak vonala felé irányult. Mivel zászlóshajója, a Deception egyetlen SiSD-ként a nagaiok vonalában helyezkedett el - "hála" a nagai admirálissal kötött megállapodásnak -, ezért jó rálátása nyílt többi egységére. A kisebb, birodalmi gyártású kísérőhajók alaposan megsínylették az ellenség tüzét, szinte alig maradt harcképes belőlük. Az új gyártású SiSD-k és Aurorák azonban szilárdan állták az egyre közeledő három chiss csillagromboló tüzét. Épp itt lenne az ideje néhány új típust bevezetni az alacsonyabb hajóosztályokban is, gondolta a Főkormányzó. Egészen közelről azonban még ezek is sebezhetőek lehettek egy koncentrált chiss sortűzzel szemben... 

És ekkor a chiss formáció élén haladó romboló felrobbant, ahogyan kékes, pulzáló töltetek csapódtak be az orrába, ahol a többi Sith hajó találatai már amúgy is meggyengítették a páncélzatot. 

A zászlóshajó hídján valaki megeresztett egy elégedett, diadalittas üvöltést, és Grodin is elégedetten elmosolyodott. 

Pontosan a kitörni készülő chiss formációval szemben egy újabb hajó lépett ki a hipertérből. A lapos, csillagrombolókra egyáltalán nem hasonlító, a hatalmas, hosszúkás, hangárokkal telepakolt SiSD-khez képest kisebb, kompaktabb egység első ránézésre akár Yuuzhan Vong, vagy mon calamari eredetű is lehetett volna... figyelmes szemlélő azonban felfedezhette, hogy a lilás-kékes borítás nagyon is fémes anyagból készült. Ütegei pedig pulzáló, plazmalövedékre emlékeztető kékes gömböket eregettek magukból.

- Nalgol kommodore hívja Tierce Főkormányzót a Wraith fedélzetéről - jelentkezett be Grodin személyes komján az újonnan érkezett hadihajó parancsnoka. - Megérkeztünk, és harcra készen állunk. Minden kvantum-ágyúnk üzemel.

- Köszönöm, kommodore. Látom, a legjobb helyen csatlakoztak hozzánk - biccentett az öreg tiszt felé Grodin. - Az asszaszin osztagparancsnokom a többi kommandóssal együtt a bázison van. A nagai egységeknek üzenetet küldünk, hogy a továbbiakban Ön a kapcsolattartójuk az ESB részéről. Minden más utasítást elmondtam korábban. Álljon alakzatba az SiSD-kkel, és hajtsák végre a feladatot.

- Parancs! - tisztelgett az idős tiszt. - Nem fog csalódni bennem, Főkormányzó! 

- Nem számít, hogy én csalódok-e, vagy sem, kommodore - mosolyodott el Grodin. - Csak az számít, hogy Őfelsége, az Uralkodó ne csalódjon. 

- Öhm... igen. Értettem. Éljen az Uralkodó! - nyelt egyet Nalgol. 

- Nagyszerű. Tierce vége! - a Főkormányzó azzal első tisztjéhez fordult. 

- Rezhek kapitány, amint indulásra készek vagyunk, lépjünk hipertérbe. Még hosszú az út a Birodalomig. Itt végeztünk. 

Ahogyan az SiSD kifordult az arcvonalból, és távolodni kezdett a bázistól, a Főkormányzó elégedetten kifújta a levegőt, és hagyta, hogy a felgyülemlett feszültség távozzon belőle. Elég időt töltött itt szellemek és muzeális értékű roncsok vadászatával a galaxis végén. Épp itt volt az ideje, hogy visszatérjen a Birodalomba.

...

Jag immár sokadszorra is lehúzta a fejét, miközben a kezében lévő chiss puskából célzás nélküli sorozatokat küldött pontosan annak az ajtónak az irányába, ahonnan a nagai kommandósok áramlottak befelé szűnni nem akaró számban. Egy fájdalmas üvöltés, majd idegen nyelven hangzó pár pillanatnyi jajveszékelés, és vélhetően az osztag valamelyik másik tagjától származó kegyelemlövés hangja jelezte, hogy fájdalmas ponton sikerült eltalálnia az ellenfelet. 

Néhány nagyobb elem a Jag melletti terminál konzoljaiból a levegőbe emelkedett, és a terem másik végén harcoló Killik katonák felé repült. A méretes, vaskos, éles rágókkal és mellső lábakkal rendelkező bogarak azonban rutinosan elhajoltak a tárgyak útjából - egyikük még meg is fogta a füstölő konzolok egyikét, és röptében törzse körül megforgatva lendületből visszaküldte az egyik sarokban védekező félkörbe helyezkedett Sith asszaszinok felé. Mintha nem először harcolnának erőérzékenyek ellen... és kétség kívül nem először azok oldalán - gondolta csodálattal vegyes undorral Jag, miközben a Killik osztag élén álló Raynar Thul zöldes fénykardjának csapásai újabb adag lövedéket küldtek vissza a nagai katonák irányába. 

A terem hátsó harmadán egyelőre csend honolt, az oda irányított rohamosztagosok ugyanis sikerrel lezárták a teherliftek felé vezető átjárókat, amelyeken keresztül egy osztag pikkelyes Ssi-ru harcos próbált csatlakozni az irányítóban zajló káoszhoz. Jag és társai szerencséjére azonban az első pillanatokban túlságosan lekötötte őket a tanakodás, hogy a harcoló felek közül most akkor kire is támadjanak először - és addig a Kéz rohamosztagosai néhány gránáttal rájuk robbantották az átjárót. 

Összességében elég jól álltak ahhoz képest, hogy háromszoros túlerő ellen kellett védeniük az irányítót, és a támadók között jóval több erőérzékeny volt… Jag azonban a még működő kijelzőket figyelve tisztában volt vele, hogy ugyanez a kinti flottáról nem mondható el. Egyre több hadihajó vált harcképtelenné a Kéz soraiból, a maradék pedig szétszóródással igyekezett védekezni a láthatóan ellenük szövetkező Sith, nagai és szövetségi flottákkal szemben. Jag nem bírta felfogni, milyen aljas cselszövés eredményeként esett áldozatul flottája a többieknek… de el volt határozva rá, hogy kitalálja. Kommunikációs tisztje néhány chiss testőr fedezete mellett még most is az egyik működő komterminál fölé hajolt - méghozzá elég mélyen ahhoz, hogy lehetőleg minél kisebb célpontot nyújtson -, és újra és újra megpróbálta felvenni a kapcsolatot a Chimera-val. 

Egy újabb robbanás hallatszott a Sithek felőli oldalról, majd egy második és harmadik jedi fénykard zümmögése csatlakozott Raynaréhoz, miközben a Sithek és katonáik dühödt kiáltozása zavarodott jajveszékeléssé fajult... nem sokára pedig Uthan Jazz és Tesar Sebatyne huppantak le Jag mellé. 

- Ennyien maradtunk... - sziszegte Tesar. - A negyedik társzunk eleszett… a Sszi-ruuk pedig lekötik a Fésszek többi tagját. Még több nagai és asssszaszin tart erre... 

Jag hitetlenkedve megrázta a fejét, majd néhány pillanatig maga elé meredt. 

- Valahol logikus. Mi tartjuk a kulcspozíciót a bázison… csak éppen semmire sem megyünk vele azon kívül, hogy mindenki minket támad - azzal a technikusához fordult. 

- Van már valami?

- A védelmi rendszereket nem tudom beüzemelni! - rázta meg a fejét a chiss nő. - Az a klón kizárt minket a rendszerből! Órák kellenének a feltörésükhöz!

- És a komkapcsolat?

- Egy pillanat... - a nő kék ujjai félelmetes sebességgel zongoráztak végig a billentyűzeten. - A Chimera csökkenti a távolságot a bázishoz képest... a vonal él!

- Reige! - üvöltött bele a komba abban a pillanatban Jag, miközben villámgyorsan felpattant, és a nő mellé ugrott. Tesar rutinosan követte, fénykardjával hárítva a feléjük zuhogó sorozatokat. - Mi a szerencsétlen éhező krayt sárkány történt! Mindenki a mienket lövi!

- A Szövetségiek átvertek minket, tábornok - Reige hangja feszült, remegő, egyúttal meglepően vontatott volt. - A Sithekre kellett volna támadniuk... de ehelyett ránk nyitottak tüzet... pedig megállapodtam velük… 

- Gratulálok - nyelt egyet Jagged. Ahogyan egy alaposabb pillantást vetett a taktikai helyzetre, egyre világosabbá vált számára, hogy ez a meccs lefutott. Nem utolsósorban azért, mert úgy döntött, hogy a kihívásnak engedve a jedik vadászaival és a rovarokkal együtt átverekszi magát az automata védelmi rendszeren, hogy egy kis kalandban, egy pilóta számára nehezen visszautasítható vagány kihívásban legyen része… és a lojális, jóakaratú, de alapvetően naiv Reige-re bízza a flotta taktikai vezénylését. - És most? 

- Szétszóródtunk… - Reige hangja szaggatottá vált, és folyamatosan recsegett. - Sajn... lom... a legjo..bbat... akar... tam... a Sith... pusztul… 

Egy sorozat egészen közel vágódott be Jag mellett, feltépve a chiss technikusnő hátát, aki egyetlen hang nélkül, sűrű füstöt húzva maga után a padlóra roskadt. Tesar is felszisszent, ahogy néhány pikkelye megperzselődött. Jag a termináltól visszavetődött a pult mögé, fél szemmel elkapva Uthan Jazz döbbent tekintetét, ahogyan egy újabb nagy energiájú sorozat áthatolt a jedi fénykardja által jelentett védelmen, és égő darált hússá változtatta a mellkasát. 

- A nagaiok lángsszórókkal... ééssz szorozatlövőkkel támadnak... - sziszegte Tesar. 

- Azt értem, de ettől még a rovarok fedezik a hátunkat... hogyhogy... - Jag a fedezék mögül kisandítva egy pillantás vetett a Killik katonákra, akik a megmaradt Sith asszaszinokon átgázolva a kijárat felé sorjáztak. 

- Raynar!! - üvöltötte torkaszakadtából Jag a hátát mutató jedi felé. Tesar sárgás hüllőtekintete legalább ilyen értetlen volt. 

- Nerren azt mondja, a... kékek megtámadták az otthonainkat. Azt mondják, a Kéz Fészke elárulta a szövetségünket. Azt mondják, ez nem az ő harcuk többé… nem a mi harcunk - ismételte egy pillanatra visszafordulva átszellemült arccal Raynar, miközben kettészelt egy útjába eső asszaszint

- Ezt nem értem - Jag kérdőn a mellette hasaló testőrére, Svenre nézett. A chiss csakúgy értetlen vörös szemekkel pillantott vissza rá. 

- Nem lehettünk mi. Talán összekevernek minket a nagaiokkal... az összes egységünk a Kéz mellett harcol, tábornok! 

- Nem. Nerren nem téved, áruló! - Raynar hangja egy pillanatra túlharsogta a csatazajt, még az artikulátlan csatakiáltásokat kiabáló nagai kommandósok is döbbenten meredtek rá egy pillanatra. - Ti voltatok, Kék! A régi ellenség! Távozunk!

- Raynar Thul… kssszhh... emlékesssz asssz eszküdre! - sziszegte csalódott hangon Tesar. 

- Mi nem vagyunk Raynar Thul. Mi UnuThul vagyunk - ingatta a fejét a bogarakra jellemző ritmusban Raynar, miközben tekintete elfelhősödött. - És most a Fészek mellett a helyünk! Ahogy mindig is ott volt és mindig is ott lesz! 

- Kudarssszot vallunk itt, tábornok - tette pikkelyes kezét Jag mellé visszalapulva a férfi vállára a barabel, miután a Killikek eltűntek, asszaszinok testrészeit hagyva maguk után. - Mennünk kell… szajnálom. 

- És hová menjek? - tárta szét a kezét tehetetlenül Jag. - A flottámnak vége... a szövetségnek vége, a társaidnak vége... a Kéznek vége! Nem mehetek el... itt fogok meghalni mellettük! 

Tesar éppen válaszolni akart, amikor a taktikai állapotjelző villogni kezdett... egy új flotta jelent meg a rendszerben. 

- Ezt nem hiszem el... - suttogta Jag mellett Sven. 

...

Nalgol kommodore a Wraith ívelt, Sith faragásokkal díszített parancsnoki hídján elégedetten figyelte, ahogyan a Sith csatahajók és saját hajója tüzétől egy újabb chiss csillagromboló és két kísérőfregatt semmisül meg. Ilyen közelről az odonit fézerek és a Judicator-osztályú zászlóshajó lövegei még egy erősen páncélozott chiss hajónak is túl nagy falatnak bizonyultak… azonban a többi menekülő egység társaik áldozatát kihasználva egyre messzebb és messzebb jutott, Nalgolnak pedig hamarosan döntenie kellett… vagy üldözésre pazarolja amúgy is szűkös erőforrásait, hogy minél több Kéz-hadihajót semmisíthessen meg a chiss kontingensből, vagy megközelíti a bázist, és igyekszik biztosítani, hogy az ott ragadt hajók közül semmisüljön meg minél több... nem is beszélve az esetleges zsákmányról.

Nem mintha a Sith Birodalom rászorulna ilyen ócskavasakra, gondolta büszkén Nalgol. Az összes, csatában részt vevő fél közül az ő hajói, ha számszerűen kevesen is voltak,még mindig a legkevesebb veszteséggel vészelték át a harcot. Ha ez a megmaradt tizenöt hajó megindul, gondolta Nalgol, akkor az SiSD-k ágyúi és vadászai úgy vágnának át a Kéz és a Szövetség hajóin, mint fénykard a... nos, bármin. 

És ha ez nem sikerül, még mindig kezében volt a vészterv, a foglyul ejtett őrült klón, a bázis önmegsemmisítőjének aktiválásához szükséges kódokkal. Mégis csak bölcs ember a Főkormányzó, gondolta Nalgol. 

Már éppen kiadta volna a parancsot, hogy hagyják futni a megmaradt alig fél tucat chiss hajót, amikor újabb, a közelben kilépő hajók érkezését jelző sziréna szólalt meg a hídon. Már pedig a sziréna mindig rosszat jelentett, egy birodalmi csillagrombolón és egy Sith csatahajón egyaránt. 

Nalgol a képernyőre meredt. A menekülő chiss csillagrombolókhoz hasonló alakzatok jelentek meg a Sith flottától jelentős távolságban, a rendszer egyik belépési - kilépési pontján… méghozzá jelentős létszámban. 

- Majdnem nyolcvan új hajót észlelünk, köztük tizenöt csatahajót! - jelentette a taktikai érzékelőkért felelős tiszt. 

Az nem lehet, sziszegte magában Nalgol. Ekkora flottája nincs a Kéznek… ennyi tartalék… fogcsikorgatva meredt az új chiss formáció élén haladó alakzatokra. A szögletes, robosztus, saját zászlóshajójának méreteivel vetélkedő óriások nagyobbak voltak, és jóval régebbi tervezésnek tűntek az elegáns, karcsú chiss csillagrombolóknál… a taktikai elemzés szerint azonban tűzerejük felért a kétszer akkora SiSD-kével is. 


- Azok micsodák, uram? - fordult Nalgol felé egy - szokás szerint - tetovált twi’lek altiszt megdöbbenten, a Régi Köztársaság „kalapácsfejű” néven csúfolt csatahajóira hasonlító, masszív hajtóműblokkokkal rendelkező csatahajókra mutatva.

- Phalanx-osztályú csatahajók. A chissek honi flottájának legerősebb egységei. Csak kivételes esetekben hagyják el a chiss űrt... - mormolta Nalgol.

Egy pillanattal később a hajók komrendszereit betöltötte az újonnan érkezettek üzenete. 

- Itt Mitth'se'nauro admirális a Chiss Klánok Expanziós Védelmi Flottájától. A területet a Chiss Unió és a Galaktikus Szövetség közti megállapodás értelmében a chiss nép protektorátusának nyilvánítom! Hagyjanak fel a harci cselekményekkel, és távozzanak a rendszerből! Nem lesz második figyelmeztetés! - kis szünet után Basic helyett a cheunh nyelven folytatta. - Crahsystor n’chkee Mitth'se'nauro ch’an cheinn’ha crhysta’h p’forian che! Ch’tra trech’ne! 

- Uram, a megmaradt ellenséges chiss hajók lekapcsolták a rendszereiket és az újonnan érkezett egységek felé tartanak! - folytatta a jelentést Nalgol másodtisztje. - A nagai kötelék hív minket!! 

- Ne válaszoljanak... - sziszegte Nalgol. Semmi kedve nem volt egy olyan csatába bocsátkozni, amelyet nem nyerhetett meg. Még a nagai hajókkal együtt is túlerőben voltak a chissek, ráadásul a sugárzott üzeneteik alapján valószínűsíthető volt, hogy a Kéz megmaradt hajói mellett talán még a szövetségiek is átpártolnak hozzájuk. - Távolodjunk el a csatától, és készüljünk fel a visszavonulásra… üzenjenek a bázison lévő egységeknek, hogy készüljenek fel a kiürítésre... és mondják meg annak a szerencsétlen klónnak, akit elfogtunk, hogy most már legfőbb ideje visszakapcsolni az önmegsemmisítőt!

...

Egy újabb méretes, Allegiance-osztályú csillagromboló vált le az űrállomás kilométer hosszú dokkoló karjáról, és elfoglalta a helyét a szoros, gyémánt alakú alakzat végén. Minimális keretlegénységgel feltöltött ramakazi hajók egész sora várt arra, hogy a Bendő Flotta megmaradt egységei utat nyissanak számukra kifelé, ezzel elkerülve a Kéz (és ha már így alakult, akkor lehetőleg a nagaiok és a Sithek) hajóit egyaránt, hogy minél előbb nekivághassanak a Galaxismag felé vezető útnak. 

Az előbb még a csillagrombolón tartózkodó legénység saját hajójaként funkcionáló Venator-osztályú csatacirkáló az automatikus utasításokat követve irányt váltott, és megindult a Kéz makacsul előrenyomuló maradék flottája felé, hogy sortüzeivel, és ha máshogy nem, akkor saját törzsével minél jobban lekösse az ellenséges hajókat, elterelve figyelmüket és tüzüket a zsákmányul ejtett hajókról. 

Ugyanis a Kéz megmaradt erőit láthatóan egyre kevésbé izgatta, hogy ne tegyenek kárt a dokkban sorakozó üres, sokszor sérült rombolókban. Minél inkább kilátástalanná vált a helyzetük, annál inkább lemondtak arról, hogy saját maguknak is kaparintsanak a lerakatból, és annál inkább arra fókuszáltak, hogy jobb híján a többi flottát is akadályozzák ebben . ezzel pedig elsősorban a Szövetség dokkok közé menekült flottacsoportjának dolgát nehezítették meg. 

Nem mintha ez sokáig fenntartható lett volna. Ahány cirkálót és régebbi típusú korvettet feláldozott a Bendő Flotta, hogy a legénységet szétszórhassa a nagyobb, zsákmánynak szánt hajókon, ugyanannyit veszített ténylegesen a nagaiok és szövetségiek kereszttüzétől a Kéz flottájának maradéka. Az Abolisher-harccsoport Tector-osztályú rombolóinak tüze használhatatlan romkupaccá változtatta a Kéz egyik megmaradt csillagrombolóját, a chiss hajók hátvédje pedig egyre kevésbé tartotta magát a nagaiokkal szemben. Néhány rohamcsónak a Kéz hajóiról megpróbált a dokkokban álló rombolókig jutni, de az időben oda irányított Ssi-ru csapatok lefoglalták őket. 

Kresh a parancsnoki székbe épített nagy felbontású holomegjelenítőn követte nyomon a szembenálló felek erőinek alakulását. A Bendő Flotta két csillagrombolót, nagyjából tíz csatacirkálót, összességében eredeti hajóinak több, mint felét elveszítette… viszont ezzel párhuzamosan sikeresen átvették az irányítást három tucat nehéz romboló felett a dokkból, amelyek ugyan a harcban nem vehettek részt, de összességében mégis jó cserének mutatkoztak. Ezzel szemben a Kéz egységei alig egy-két üres csillagrombolót tudtak elfoglalni, a dokkok felé haladó Chimera-hajóraj pedig húsz hajó alá csökkent. 

- Kommodore, újabb hajók bejövők vektoron! - Kresh majdnem felpattant a székéből, de amikor egy pillantást vetett a taktikai állapotjelzőre, megnyugodott. Már amennyire ez lehetséges, ha az ember egy tekintélyes chiss flotta érkezésével szembesül a galaxis ezen szegletében. Meg úgy általában a többi szegletében is. 

Thsen admirális bejelentkezésének felhangzása után Kresh tudta, hogy a játéknak a mai napra tulajdonképpen vége van. Most már csak biztosítania kellett, hogy hazavihesse a különdíjat. 

- Jelezzenek Loeb kapitánynak, hogy tisztítsa meg az űrt a Chimera körül! Utána készítsék fel a drónokat, és a jelzésemre indítsák! 

- Kommodore, a Kéz megmaradt chiss hajói elszakadnak a flottától!

Kresh bólintott. Várható volt, hogy a Kéz alatt szolgáló chissek hűsége egészen pontosan addig tart, amíg nem kapnak ezzel ellentétes parancsot a fajtájukbeliektől. A Kéz megmaradt birodalmi hajói láthatóan összezavarodtak, miután hátvédjük egyszer csak cserben hagyta őket. 

A Kéz egy újabb fregattja kettészakadt a találatoktól, roncsai lassan kiúsztak a látómező közepéről… és így egyetlen „akadály” sem maradt a továbbra is makacsul a dokkok felé igyekvő, felszíni sérülésektől borított Chimera és Kresh Persecutora között. Az ismerős ék alakú hajótest, ami oly sok éven át jelentette Kresh számára a zászlóshajót és az otthont, továbbra is kitartó tempóban közeledett. 

- Indítsák a drónokat!

A Persecutor hangárjából kiröppenő, apró, vízszintes vezérsíkú TIE-vadászokra emlékeztető robotgépek hamar leküzdötték a két csillagromboló közti távolságot, majd a szerencsésebbek, amelyeket nem szedtek le a csillagromboló elhárító ágyúi, apró bogarak módjára rácsatlakoztak a Chimera törzsére. 

- A hatos, kilences és tizenegyes drón rácsatlakozott a hajó rendszereire - jelentette a megbízott technikus a legénységi árokból. 

- Töltsék át a vírust - rendelkezett Kresh, mire technikusai megkezdték a speciálisan a Chimera központi számítógépének „étvágyához” igazított programkód áttöltését - az évek során, ameddig az ikonikus hajó a Bendő Flotta zászlóshajójaként szolgált, bőven volt idejük kifejleszteni. 

Nemsokára a csillagromboló lassulni kezdett és fényei kihunytak.

- Ionágyúk - adta ki a soron következő parancsot Kresh, mire a Bendő hajói kékes-vöröses pulzáló sugarakat köpködtek a romboló irányába, amin végigfutott néhány túltöltött hullám, majd egészen megbénult.

- Hívják őket - folytatta Kresh, majd kis szünet után ismét Vitor Reige nézett farkasszemet vele. 

- Ha kell, beindítom az önmegsemmisítőt, de nem kapja meg a hajót... rohadék... - sziszegte Reige.

- Ugyan már Vitor, legyen reális - vonta meg a vállát Kresh. - Természetesen az volt az első dolog, amit felülírt és kiiktatott a mi kis játékprogramunk. Bizonyára Önök is rájöttek már… de a saját és legénysége bőrét még mindig megmentheti.

- Pont maga ajánl nekem kegyelmet, maga, akiben közmondásosan meg lehet bízni, majdnem annyira, mint a ribanc főnökében? - sziszegte Reige. 

- Ne engem kárhoztasson a saját naivsága miatt, Vitor - tárta szét a karjait Kresh. - Átvertem, és veszített. Ennyi. Viselje becsülettel, és válasszon: vagy eldobja a saját és a legénysége életét, vagy megadja magát nekünk. Jól jönnek azok a hajók, és olyan helyen szolgálhatnak tovább, természetesen megfelelő ellenőrzés mellett, ahol legalább minimálisan tiszteletben tartják azokat az elveket, amiket Ön elvileg tisztel. Persze ha ezek helyett szívesebben ül egy chiss internáló táborban… 

Reige néhány pillanatig vérben forgó szemmel meredt maga elé, aztán lassan, rezignáltan bólintott. 

- Igaza van. Továbbítom az üzenetet minden hajónak. A kapitányok döntése lesz. 

Azzal Pellaeon volt adjutánsa levette kapitányi sapkáját, és bontotta a vonalat. 

Kresh néhány pillanatig még az üres holoképre meredt, majd az állapotjelzőn a Kéz hajóinak ikonjai elkezdtek szépen lassan színt váltani. Legtöbbjük, köztük a Chimera is a szövetségieket jelző zöldre, néhányan az új chiss flottát jelző kékre... néhányan pedig megtartották a Kéz eredeti azonosítóját tükröző sárgát. A Kéz zászlóshajójáról egy rövid, szöveges üzenet érkezett. 

"A Bendő Flotta parancsnokának. Reige moff főbe lőtte magát a kabinjában. Rendelkezzenek a legénységemmel: Salwast parancsnok." 

Nagyszerű, gondolta Kresh, miközben igyekezett nem bűntudatot érezni. Most már csak a Ssi-ruukkal kell kezdeni valamit. 

Mintha kitalálta volna a gondolatát, a következő pillanatban a Ssi-ru zászlóshajóról Lirriwing admirális jelentkezett be. 

- A soklábúak menekülnek előlünk, kommodore. Azonban a hidegek megjelenése váratlanul ért minket. Hogyan akarja megtámadni őket?

- Üdvözlöm, admirális - húzta ki magát Kresh. - A válaszom pedig az, hogy sehogy. Mi megszereztük, amiért jöttünk, és nagyrészt önök is. Ideje távoznunk. 

- Nekünk ígérte az állomást... - vicsorított a Ssi-ru dühösen. - Megállapodtunk!

- A figyelőposztot ígértük, ahol találkoztunk - rázta meg a fejét Kresh. Jobban örült volna, ha Lecersen nem lép le olyan hirtelen, hiszen így most az ő nyakába szakadt az egész hüllőkérdés, úgymond. - Hogy is mondta… a hidegekkel nem számoltunk mi sem. De talán fel tudunk ajánlani némi kompenzációt. 

- Kssszzhh… -sziszegte Lirriwing. – Egy újabb... ajánlat? Amiben még több Ssi-ru halhat meg? Ahol az Impérium ismét csak ígéreteket kap? 


- Admirális - sóhajtott fel Kresh. Lecersennel ellentétben gyűlölte az efféle jópofizást. - Két lehetősége van. Vagy követi az általunk megadott vektort, és csatlakozik a levonuló flottánkhoz, vagy hátramarad, két tűz közé kerül a hidegek és unokatestvéreik között. Válassza, amelyiket akarja. Kresh vége. 

- Kezdjék meg a bázison lévő egységeink visszavonását, és jelezzenek a Thsen admirálisnak, hogy készen állunk átadni a területet - dőlt hátra a székében Kresh fáradtan a másodparancsnoka felé fordulva, amint a Ssi-ru bontotta a vonalat. Határozottan fáradtnak érezte magát. Nagyon remélte, hogy a sok hűhóért cserébe sikerül néhány jó állapotú rombolót szállítania, beleértve a Bendő régi zászlóshajóját. És akkor végre pontot tehetnek egyszerre két történet, a Ramakaz, és a Kéz Birodalmának végére is.

...

Yokosuka egyre jobban belelovalta magát a csatába, ahogy az idő múlt, és szinte már csak az hiányzott, hogy minden sikeres találatnál felkiáltson. O-Yama ismerte a történetet Matsudaira hadúrról, aki még 70 évesen is lelkesen drukkolt a csatatér szélén, olyan közel a harcokhoz, hogy súlyos sebet szerzett. Már a birodalom teljhatalmú ura volt eddigre, behódolva a tof megszállóknak, és a seb miatt egy évre rá meg is halt. Sajnos úgy tűnt azonban, hogy az admirálissal nem lesz ekkora szerencséje. Persze ő közben rendszeresen ellenőrizte, hogy halad a fő cél, a hajószerzés. A kommandósokon kívül az admirális az elején csak a sérült hajókat rendelte a dokkokhoz, de most egyre több és több hajó volt már ott, folyamatosan szerezve meg az itteni haditechnikát. Néhány nagyobb, Praetor Mk. II-es csatacirkáló is a kezükre jutott, többek között, aminek úgy gondolta, felújítva és átalakítva igencsak nagy hasznát veszik majd. A chissek ellenállása lassan megtörőfélben volt, hajóikat egymás után veszítették el a nagai hullámenergia-ágyúk kereszttüzében. A Sithek eközben vezetőséget cseréltek, a Császár megtámadásáért felelős flotta pedig lassan megszűnt létezni.

- Admirális, újabb chiss hajók tűntek fel! - jelentett az egyik monitorkezelő. Yokosuka összekulcsolta a kezét a mellkasa előtt. - A maradék hajóik sietve menekülnek.

- Túlerőben vannak - jelentette ki az admirális törzstisztjei közül a józanabb.

- Akkor az akaratunk hatalmas erejével törjük meg őket! - jelentette ki az admirális magabiztosan. - A Sithekkel mi a helyzet?

- Visszavonulnak és nem fogadják a hívásainkat! - pillantott fel a kommtiszt.

- Hitvány férgek! Megmutatjuk nekik a nagy Nagai Birodalom igazi erejét! - hetvenkedett az admirális. - Minden egység előre!

- Bakayarou! - csattant fel O-Yama és egy pillanat múlva már pisztolyát az admirális torka alatt tartotta. - Azonnal rendelje el a visszavonulást!

- Hogy képzeli, szemtelen áruló! - forgatta a szemeit az admirális, miközben némi késéssel az összes őr a fegyveréért nyúlt. - Ezért még számolunk!

- Őfelsége egy flottáját akarja a pusztulásba vinni - szűkült össze a kékbőrű tiszt szeme. - Azokért az istenek által megvert hajókért jöttünk, nem a maga stratégiai géniuszát építgetni!

- Meg kell torolni a foltot a becsületünkön! - kiáltotta az admirális, miközben egy köpet hagyta el a száját. - A parancs változatlan minden egységnek!

- Vonja vissza a támadást! - sziszegte O-Yama, hozzápréselve a fegyver csövét az admirális állához. Ő azonban szilárdan állt a helyén, miközben a nagai hajók egyre közelebb kerültek a chissekhez. Egyedül legfeljebb a dicsőséges halált választhatták. Zavarta, hogy Yokosuka mennyire átlátott a blöffjén, hiszen bár a titkosszolgálat legmagasabb besorolású tagjai közé tartozott, ő sem lőhetett agyon egy admirálist anélkül, hogy komolyan megüsse a bokáját. Éppen egy új terven agyalt, amikor kinyílt a híd ajtaja és a szigorú ábrázatú Murai parancsnok tűnt fel, nyomában féltucat katonával, akik kibiztosított sugárkarabélyokkal érkeztek.

- Parancsnok, tartóztassa le ezt az árulót! A csata után személyesen döntök a sorsáról! - utasította a másikat, de a mindig engedelmes Murai ezúttal meglepő dolgot tett. Kihúzta magát, és megrázta a fejét.

- Sajnálom, admirális, nem tehetem meg - Yokosukát ez kirántotta az eddigi szerepéből és meglepetten nézett a beosztottjára. - Parancs érkezett, személyesen Őfelségétől, amiben a visszavonulásra szólít fel.

- Őfelsége - kerekedett el a szeme. - Ő honnan tud erről? Titokban érkeztünk ide.

- A jelentéseim alapján - húzta ki magát ha lehet még jobban Murai. - Én vagyok a császári ház Szeme a 4. Flottánál.

A döbbent csendet ő maga törte meg nem sokkal később.

- Őfelsége személyesen szeretne gratulálni magának, admirális. Persze, amennyiben nem szegi meg a parancsát.

- T-természetesen nem - nyelt egyet Yokosuka. - Minden egység azonnal vonuljon vissza! Biztosítsák az elfogott hajók kivonását. Újrarendezzük sorainkat a Mu rendszerben!

- Azt hiszem erre már nincs szükség - tolta le kezével Murai a meglepődött O-Yama fegyverét. Érezte, hogy ezúttal minden más lesz. A birodalomban a Császár is egy veszélyes játékossá lépett elő. Talán tanácsosabb lett volna, ha Tong igazgató helyett neki ajánlja fel a szolgálatait a jövőben? Miközben ezen gondolkozott, a nagai flotta lassan elkezdett visszahúzódni, hogy támogassa a zsákmányként megkaparintott hajók kimenekítését a dokkokból.

...

Nalgol kommodore a zászlóshajója fedélzetéről, biztonságos távolságból figyelte, ahogyan a harctér lassan elcsendesül. A Killik hajók eltűntek, a Kéz megmaradt hajói is beszüntették a tüzelést, hogy alakzatba álljanak az újonnan érkezett chissekkel, vagy éppen szövetségiekkel, sőt, a kommodore meglepetésére a nagai flotta is leállította fegyvereit, és láthatóan azzal volt elfoglalva, hogy a dokkokból saját használatra lecsippentett egységeket fedezze, amíg elérik az ugrási pontot. Láthatóan tényleg nem maradt már semmi, ami miatt érdemes lett volna tovább időzni itt. 

- P'te Végrehajtó, gondoskodjanak róla, hogy a bázis felrobbanjon - suttogta bele a kézi komba, mely az állomáson maradt egyetlen Sith asszaszin csapattal kapcsolta össze. Nem állt szándékában a dokkban maradt hajókat és a bázist átengedni a chisseknek - ahogyan másnak sem. 

- Ne aggódjon, parancsnok - válaszolt a bith asszaszin. - Megteszünk mindent. Éljen a Császár!

- Éljen éljen. Nalgol vége - bontotta a vonalat a kommodore. A küldetése rövidebbre nyúlt, mint várta, de el volt határozva rá, hogy akármibe kerül, sikeresen teljesíteni fogja. A chissek pedig söprögethetik majd a törmeléket... 

... 

- Még, hogy nem kell mászni - mormolta maga elé Stirlitz, miközben a Végrehajtó és katonái fáradtságot nem ismerve taszigálták egy szervízjáratban. Körülöttük egyre kevesebb alkalommal hangzott fel lövöldözés, vagy harci kiáltások, a Végrehajtó viszont láthatóan nem akart visszatérni az irányító központba. Ellenkezőleg, Stirlitznek egyre inkább az az érzése támadt, hogy körbe-körbe mászkálnak. 

- Most jobbra - bökte hátba az idegen. Stirlitz megvonta a vállát, és kimászott a járatból egy szélesebb folyosóra. Valami zavarta... egyre inkább zavarta, azóta, hogy nem beszélt a Testőrrel. Avagy pontosan... mikor és miről is beszéltek utoljára? Stirlitz megpróbált belegondolni, hogy van-e direktíva arra az esetre, ha az ember, pontosabban a klón elfelejti a korábbi direktívát...

- Állj - érintette meg a vállát csontos ujjaival a Végrehajtó, mire Stirlitz megrázkódott. Igen, mintha azt mondta volna a Testőr, hogy mindenben kövesse a Végrehajtóját. Mi van azonban akkor, ha ezek itt... 

- Parancs? - fordult meg széles ívben a technikus, rámeredve a fénykardos alakra, aki mögött majdnem egymásba rohantak a rohamosztagosok a hirtelen megállástól. 

- Visszamegyünk az önmegsemmisítő terminálhoz - bugyborékolta az idegen. - És aktiválni fogja a berendezést. 

Stirlitz úgy érezte, mintha apró tűk ezrei szurkálnák a tarkóját. Áhá, gondolta, azt hiszed, hogy túljársz az eszemen. Ami persze lehetetlen, hiszen saját magam is már jóval az eszemen túl járok - mosolyodott el magában a klón.

- Persze, erre - mosolyodott el szélesen, és szinte ugrándozó lépésekkel megindult a sötét folyosón. - Teljesítem a direktívát, így így! Mindannyian teljesítjük!

A bith megvonta a vállát, és intett a katonáinak, hogy kövessék. Javarészt az járt a fejében, hogy mennyi ideje marad majd, hogy a termináltól eljusson az első siklóig, vagy mentőkabinig, miután levágta ezt az idegesítő idiótát, amint az végzett az önmegsemmisítő rendszer aktiválásával. P'te természetesen örömmel meghalt volna az Uralkodóért, csak épp nem itt, nem ma... és főképp nem azelőtt, hogy Sith mesterré küzdötte volna magát a hierarchiában. 

Stirlitz magában mormogva egy mellékfolyosóra vezette őket - már legalább is abból, hogy az előzőnél szűkebb volt, arra lehetett következtetni, hogy ez egy mellékfolyosó. Gyors mozdulattal befordult egy oldalfülkébe, amelyben egy apró terminál volt. 

- Ez az, ez az, mindjárt aktiválom is - mosolygott bátorítóan a köpönyeges idegen felé. - Egy pillanat...

Azzal a technikus lenyomott egy gombot, mire egy átlátszó, hermetikus tolóajtó csapódott le a folyosó és a fülke közé. 

P'te megérezte a veszélyt, de mielőtt kinyúlhatott volna az Erővel, a klón már aktiválta a következő gombot... 

A folyosó másik végén kinyílt a zsilipajtó, aminek a dokkba vezető függőfolyosóra kellett volna vezetnie - ha az nem szakadt volna darabokra már évekkel ezelőtt. A vákuum hatására a Sith kommandó tagjai azelőtt kirepültek a semmibe, hogy bármit is tehettek volna... a bith asszaszin megpróbálta az Erő segítségével visszanyomni az aktiváló gombot, de Stirlitz megacélozta az akaratát, és erősen tartotta a kezét a berendezésen, mígnem a fekete köpönyeges alak és rohamosztagosai apró, jéggé fagyott pontok voltak csupán a zsilipen túl. Akkor visszacsukta a zsilipajtót és feloldotta a vezérlőfülke hermetizációját. 

- Árulók, árulók, árulók... - mormogta maga elé, miközben visszaindult a vezérlőközpont felé. Hiszen tudhatta volna rögtön... ezek az árulók valahogy megszerezték a testőrparancsnok komját az igazi Végrehajtótól... és ráadásul elfelejtették a legalapvetőbb direktívát: egy kivételével minden Végrehajtó emberi lény... 

Most már csak meg kellett találnia az igazi Végrehajtót, hogy végre megkaphassa a végleges, rendes, utolsó direktívát.

...

Jag, a kíséretében életben maradt néhány kommandós, valamint az utolsó talpon lévő jedi lovag, Tesar Sebatyne az utolsók között hagyták el a ramakazi bázist. Ahogyan vadászgépeikben ülve távolodni kezdtek az állomástól, és Jagged végre teljes képet kaphatott a taktikai helyzetről érzékelőin és kommunikációs rendszerén keresztül, csak ekkor döbbent rá, hogy mekkora vereséget szenvedett a Kéz.

Az eredetileg a Kéz azonosítóját viselő hajók jó fele eltűnt, vélhetően megsemmisültek... mások pedig - és ez jóllehet még jobban fájt Jagnek - vagy a közelben lebegő chiss csatahajók, vagy a bázistól szervezetten távolodó megmaradt szövetségi flotta soraiban álltak, és nem válaszoltak a hívójelére. Hogy ennek oka zavarás, új "pártfogóik" tiltása, vagy szimplán bizalmatlanság volt... nos az tulajdonképpen mindegy is volt Jag számára. Automatára állítva a vadászt, fejét a kezébe temette. Nem akarta elhinni, hogy itt a vége. Hogy a Kéz Birodalma, és mindaz, amiért küzdött, ilyen véget ér. Először Jaina, utána a Bastion, és most ez...

Néhány pillanat után kipillantott a kerek, TIE-gépekre emlékeztető plexin, és látta, hogy a chiss hadihajók egyre nagyobbak a látómezejében. Jag némán nyugtázta, hogy a vadászgépbe épített automatika minden valószínűség szerint éppen a chiss parancsnoki hajó jeleinek engedelmeskedik, amikor valami meglökte egyik vezérsíkját. Évek rutinjának engedelmeskedve azonnal visszavette az irányítást, és megpillantotta Tesar szorosan mellette repülő StealthX-ét. A közvetlen komot aktiválva pedig már hallotta is a barabelt. 

- Nem érdemessz a chisszek túszává válnod, Jagged Fel. Fogsszág vár rád ott, ész nem szegíthetsz a galaxissznak. 

- Mégis hová mehetnék, Tesar? - rázta meg a fejét Jag. - Nem maradt egyetlen hajó sem, amelyik hű lenne a Kézhez...

- Terjesszd ki assz érszékelőidet... arra - mutatta a másik pilótafülkében Tesar.

Jag állított az érzékelőkön, és rá kellett döbbennie, hogy a jedinek igaza van. Egészen messze a bázistól, távol az összes többi flottától, ott lebegett öt darab épnek tűnő csillagromboló, az érzékelők szerint a Turbulent-osztály gyors, kompakt egységei... még mindig a Kéz azonosítójával megjelölve. 

- Jagged Fel hívja a... a Braveheart-ot - nyitott csatornát Jag, miközben igyekezett leolvasni a rendszer adataiból a hajó nevét. A válasz kicsit késett a távolság miatt, de nem sokára felharsant a vadászgép komjában a kapitány hangja.

- Tábornok, itt Wilkins kapitány! Hála a Birodalomnak! Reméltük, hogy vannak túlélők a bázisról... vegye felénk az irányt. A chissek egyelőre békén hagynak minket, de megmondom őszintén, nem igazán tudjuk, mit tehetnénk. Mi maradtunk az utolsók, és bármikor megtámadhatnak minket.

- Máris ott vagyok - váltott irányt azonnal Jagged. Észrevette, hogy a jedi vadászgép vele halad. - És kíséretem is van, Braveheart - tette hozzá gyorsan. 

- Vettük, uram. Várjuk. Wilkins kapitány kilép.

Jag néhány pillanatig vegyes érzésekkel küszködött. Igen, mégis voltak olyanok, akikre számíthatott, akik mellette álltak, és egyik hamis szövetségesnek, árulónak sem feküdtek keresztbe féltve az életüket, úgy, mint a naiv Reige tette. De mire megy ezzel? Kevesebb, mint fél tucat hajó, amivel maximum gerilla-hadviselést folytathat egy szektornyi területen, amíg el nem fogynak az erőforrásai, vagy amíg a chissek, vagy a Szövetség meg nem győzi a maradék hozzá lojális katonákat is, hogy az elveik helyett a túlélést válasszák? 

- Van még egy megoldássz, Jagged Fel - hallotta most ismét Tesar hangját a közeli komban. - Vannak még barátaid a galaxisszban. Akik befogadnak téged issz, ész a falkád megmaradt tagjait issz. 

Jag tovább bámulta a csillagrombolók egyre növekvő sziluettjeit. Lesznek olyan tagjai a legénységeknek, akik talán nem értenek egyet ezzel. De van más választásuk? A megalkuvás és a fogság helyett? 

- Igazad van, Tesar - válaszolt vissza a jedinek. - Amint dokkoltunk, megkérlek, küldj egy üzenetet a Fény Hadseregének parancsokságára.

- Örömmel tesszem, Jagged Fel - Sziszegte a barabel. - Örömmel tessszem.

...

Stirlitz döbbenten meredt a holttestekkel tarkított, de ettől eltekintve teljesen üres irányítóra. Volt itt aztán mindenféle hulla... karmos-fogas hatalmas hüllők, végtagjukat vesztett, merev, kitines testű bogarak, és persze a különböző imposztorok kommandósai, a rohamosztagosoktól a flotta kommandós alakulatain át a fekete köpenyesekig. A kezelő terminálok nagy része megsérült, az irányító ép monitorain át kipillantva pedig Stirlitz látta, hogy a dokkban álló hajók egy része is távozóban van. Felsóhajtott. Őrá volt bízva az Uralkodó parancsa szerint a lerakat őrzése... és ő vallott kudarcot. És ráadásul még csak egy nyamvadt droid sem volt a közelben, akin kitölthette volna frusztrációját. 

Felvillant egy épp kommunikációs terminál jele, Stirlitz pedig rezignáltan odasétált és aktiválta. Igazából már nem számított, hogy melyik imposztor akart még valamilyen hazugságot tömni a fejébe... 

Amikor azonban megpillantotta a kék bőrű, fehér egyenruhás, vöröslő tekintetű alakot, elakadt a lélegzete... lehetséges ez?

- Bázis, itt Thsen adm... - kezdte volna a chiss holoalakja, de Stirlitz közbevágott.

- Admirális! Végre valahára! 

- Hogyan? - vonta fel kék szemöldökét a chiss. - Ismerjük egymást? 

- Admirális! Végrehajtó! Szolgálatra jelentkezem! - húzta ki magát Stirlitz, és egyszerre mindent megértett. Hiszen ki más lehetne az Uralkodó igazi, Ramakaz védelmére kirendelt egyetlen Végrehajtója, mint a legendás Thrawn? 

Thsen a chiss flotta zászlóshajóján elgondolkodva bámulta az őrült klónt. A Kéz flottájának chiss egységeitől kapott jelentések alapján már tudott róla, hogy egy bomlott elméjű technikus volt a bázis utolsó "lakója", akinek a csata hevében nyoma veszett. Úgy látszik, senki nem vette a fáradtságot, hogy a gondját viselje, és most ismét az ő kezében volt az irányítás. És, ahogyan már a Tanács ülésén is elhangzott, a hasonlóság közte és távoli, nagy dicsőséget szerzett unokabátyja között valóban megdöbbentő volt... végül rádöbbent, egyetlen lehetősége, hogy végigjátssza a játékot. 

- Jöttünk, ahogy erőforrásaink engedték, technikus - vette fel a holofelvételekről ismert nyugodt, kimért hanghordozást. 

- Értem, uram - biccentett a vonal másik végén a klón. - Sajnos uram, az imposztorok megszerezték az érvényes azonosító kódokat... még engem is megtévesztettek. Számos hajónkra rátették a kezüket, uram. 

- A Lázadók egyik legveszedelmesebb fegyvere a megtévesztés, technikus - biccentett Thsen. - De ön becsülettel védelmezte a bázist az Uralkodó akarata szerint. Nem tehetett ennél többet. A felmentő és szerviz csapatok úton vannak. Köszönjük a szolgálatát, amit a Birodalomért végzett, technikus. 

- Köszönöm, köszönöm admirális úr! - húzta ki magát büszkeségtől dagadó mellkassal Stirlitz. 

- Gondoskodni fogunk róla, hogy a méltó helyre vezényeljék át, technikus. A szolgálata itt véget ért. Thrawn kilép - zárta a vonalat Thsen. 

- Furcsák ezek a humánok. Sőt, a mesterségesen előállított egyedeik még furcsábbak - jegyezte meg a mellette álló adjutánsnak. - Mindenesetre legyen rá gondja, hogy mihamarabb eltüntessék azt a klónt.

Eközben az utolsó nagai, szövetségi, Sith és Ssi-ru hajók is elhagyták a rendszert, ami immár végérvényesen a Chiss Expanziós Védelmi Flotta fennhatósága alá került.

Ramakaz csatája befejeződött.


Üzenetek és közlemények

[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]

Szigorúan titkos, kódolt üzenet

Címzett: Dorja Főadmirális, Grodin Főkormányzó

Tárgy: Hapes

Utasítom önöket a 12. Expedíciós Flotta azonnali átadására a Hapes részére!

- 100 db. SiSD

- 50 db. ISD;

- 200 db. Judicator;

- 200 db. Aurora


Wenthar, a Sötét Nagyúr, az ESB Uralkodója

...

Szigorúan titkos, kódolt üzenet

Címzett: Őfelsége, Wenthar Császár

Tárgy: Hapes

Felség!

Utasításának eleget téve parancsot adtam Bastionon és Korriban II-n dolgozó taktikai elemzőinknek, hogy dolgozzanak ki alternatív javaslatot a Hapes részére biztosítandó katonai segítséget illetõen. 

Elemzésük alapján kérem, fontolja meg a következő verziót: 

- 1, azaz egy önálló flotta vezénylése a Hapan Csillagködbe

- Összetétele: 50 SiSD, 50 ISD, 100 Aurora, 100 Judicator, 50 kísérőfregatt

- Javasolt egy saját rendszer kijelölése állandó bázis céljául, melyet a flotta használ. A nemrég a jediktől elfoglalt Shedu Maad csillagköd alkalmas lehet erre a célra. 

- Javaslom a hajók birodalmi legénységgel és parancsnokokkal való feltöltését, minden hajón egy hapan összekötővel. 

- Javaslom, egy ESB-főtiszt kinevezését a flotta élére. Bastion jelenlegi kinevezett kormányzója, Egyházunk és az Ön feltétlen híve, Porrak Vanysn moff alkalmasnak tűnik a feladatra. 

- Javaslom, hogy a flotta az Anyakirálynő közvetlen alárendeltségébe kerüljön, a hapan parancsnoki lánc megkerülésével. Egyúttal javaslom egy Sith Mester kinevezését a zászlóshajóra, aki közvetlenül a Királynővel tartja a kapcsolatot. 

- Javaslom speciális instrukciók kiadását a flotta részére arra az esetre, ha a rend helyreállítására van szükség a Csillagködben.

- Javaslom a flotta és az állandó katonai bázis létesítését beépíteni az ESB és a Hapes közti szerződésbe. 

A részletekkel kapcsolatban szakértőim mindenben rendelkezésére állnak, Fenséges Császárom

Tisztelettel. Főkormányzója, útban hazafelé a Ramakaz rendszerből:

Grodin Tierce sk.


Ossus

Wooda mester padawan képző iskolája

David Caleennek hívták. Fiatal volt, szinte még gyerek, de volt valami a birtokában, ami keveseknek, ez pedig az Erő tudománya! A fiatal fiúnak rövid barna haja és melegséget sugárzó tekintete volt. A jedi mesterek nagyon szerették és óvták a legfiatalabb padawanként ismert kisfiút, aki azonban meglepően tehetséges volt. ami a kardforgatást illeti. Katarn mester mindig is mondta neki, hogy egyszer még hatalmas jedi lesz belőle!

Az Ossus ideális hely volt a kisfiú számára, hogy tanuljon a mesterektől. Rendszeresen olvasgatta a holotörténelmi könyveket, amik a legnagyobb jedi mesterekről szóltak. Tionne mester nem győzte dicsérni a kisfiút, hogy mennyire okos és jó felfogó képességű gyerek. David most Wooda mester tanítványaként tanult, az öreg jedi mester távoli rokona volt a híres Yodának, de ő nem volt annyira ismert. Ezt részint annak köszönhette, hogy sikerült elrejtőznie Darth Vaderék elől úgy, hogy elrejtette magát az Erőben! Most egyike volt azoknak az öreg mestereknek akik még emlékeztek az előző Jedi Rendre...

Az Uralkodó, Darth Sidious már régen halott volt, de árnyéka mai napig jelen volt a galaxisban. Közel 45 év telt el a yavini ütközet után, nemzedékek nőttek fel - de mégis, valami nem változott. Ez pedig a Világosság és a Sötét Oldal örökös küzdelme! David ígéretes tanítványnak bizonyult eddig és Wooda őszintén megszerette, ám volt körülötte valami, ami aggasztotta.

A fiúnak volt két testvére, egy húga és egy nővére. A nővére szintén jedi volt, jelenleg éppen küldetést teljesített valahol, talán a Peremvidéken, ám a húga eltűnt. Asszaszin harcosok rontottak a fiú családjának otthonára, mindenkit megöltek, kivéve a húgát. Őt elrabolták, mivel Erőérzékeny volt, hogy aztán félelmetes erejű gyilkológépet neveljenek belőle… egy asszaszint!

A fiú most elmélyülten meditált Wooda saját kertjében, amelyet az oda ültetett virágok és a kertben elhelyezett sziklák tettek barátságossá. Az öreg jedi máris megérezte a fiú aggodalmát a húga miatt.

- Ne feledd, ifjú David, a nyugtalanság a Sötét Oldal kapuja! - intézte szavait a bölcs öreg a fiúhoz. Amaz abbahagyta a meditációt, majd fürgén felpattant és meghajolt az idős jedi előtt.

- Mester, a húgomról van szó! - mondta meglehetősen aggodalmaskodva David. - Meg kell őt keresnünk és meg kell mentenünk! - jelentette ki egy gyerektől meglepően határozott hangon.

- Talán igazad van, padawan! - gondolkodott el a kisöreg. - Éppen elég idős vagy ahhoz, hogy velem gyere! Mondd csak fiam, mit érzel most? - kérdezte az öreg jedi, kíváncsian várva a kisfiú válaszát.   

- Szomorúságot, aggodalmat, félelmet. 

- Nyugodj meg, nem lesz baj! Megtaláljuk a húgodat! - Felelte sóhajtozva a jedi mester. - Holnap indulunk érte! 

David azonban továbbra is aggódott. Az pedig pláne nem nyugtatta meg, hogy a Mester szerint holnap útra kelnek a Peremvidékre, ahol a húgát rejtegették az asszaszinok.

Ekkor egy csodálatosan szép, hosszú barna hajú leány lépett be a jedik szokásos öltözetében a kertbe. A lány szemei nagyok és őzikés barnásak voltak, pontosan ez tette széppé az egész leányt. Azok a melegséggel teli hatalmas barna szemek! Kívülálló szemlélő is megláthatta a hasonlóságot David és a leány között, lerítt róluk, hogy rokonok. És ez volt a valóság, testvérek voltak. Úgy látszik, Dominica Caleen visszatért küldetéséről a Peremvidékről. A lány meghajolt az öreg mester előtt.

- Wooda mester! - köszöntötte gyöngéd tisztelettel a lány az idős jedit. - Örülök, hogy látlak! - az öreg bólintott.

- Légy üdvözölve, ifjú jedi! Örülök, hogy a küldetésed sikerrel járt!

- Nem biztos, Mester! - válaszolt a lány szomorúan. - Nem sikerült a húgomra bukkanni! - ezekre a szavakra David közelebb jött.

- Tehát nincs hír? - kérdezte várakozóan a fiú, mire a nővére közelebb lépett hozzá és megsimogatta az arcát.

- Nyugalom, ezt nem mondtam! Annyit tudok, hogy az asszaszinok a Korribanra vitték! - a lány szavaitól Wooda mester elkomorodott.

- Korriban, az nagyon nem jó hely! Eljutni oda, meglehetős nehéz! De sikerülhet! - David teljesen el volt keseredve, de ugyanakkor szívében megjelent egy furcsa izgalom is. Korriban, a Sithek legendás bolygója! Tehát oda fognak menni! Mintha csak a fiú gondolataira válaszolna, az öreg mester határozott bejelentést tett. Miközben lassan feltápászkodott és botjával a kezében lassan a kis ház felé lépkedett, ami az otthona volt, a kert kellős közepén.

- Tehát Korriban! Akkor, ifjú padawanjaim, holnap indulunk! Vannak még kapcsolataim, amik hasznunkra válhatnak! - mondta reménykedően és mosolyogva Wooda. Itt a régi barátjára gondolt, aki a Sith Egyház adminisztrátora volt. Egyszer még régebben küldött neki egy belépőkódot a korribani rendszerhez, és Wooda remélte, hogy a kód hasznos lesz. Magára hagyta a két testvért, hogy megemésszék a dolgot, ő maga pedig elindult, hogy lepihenjen egy kicsit a nagy út előtt.

Dominica és David magukra maradtak. Most volt egy kis idejük beszélgetni.

- Ne aggódj, David! Megtaláljuk a kishúgunk! - mondta igencsak aggódó öccsének Domi. - És mit csináltál, amióta nem voltunk együtt? Hogy haladsz a tanulmányaiddal? - kérdezte a fiút, s miközben a válaszára várt, a lány az öccse arcát fürkészte.

- Hát, jól csak a pusztakézi harc nem megy annyira. De a történelem és a többi nagyon jól megy! Főleg a közelharc! - mondta David. - Mármint nem a pusztakézi! És neked hogy ment a küldetés? 

- Jól - mondta Dominica. 

- Egészen jól! - tette hozzá a lány, miközben azokra a gyilkos asszaszinokra gondolt, akikkel szembe kellett szállnia. Wenthar Császár emberei igencsak értették a dolgukat. Hirtelen ötlettől vezérelve elővette a fénykardját majd aktiválta.

- Gyere David, gyakoroljunk együtt, ahogy a régi szép időkben! - kacsintott huncutul a lány, majd amikor öccse is aktiválta saját fénykardját a két testvér pajkosan "verekedni" kezdett.

- Na ez jó volt! Sokkal jobb mint egyedül gyakorolni - mondta David. 

- Igen! - mondta Dominica.

- Milyen volt asszaszinokkal harcolni? -  kérdezte David.

- Jó is, rossz is - felelte Dominica.

- Miért volt rossz, és miért volt jó? - kérdezgette David Dominicát.

- Hát, azért volt jó, mert nagyon izgalmas volt. Rossz azért volt, mert féltem - mondta Domi.

- Na, most már menjünk aludni, mert holnap indulunk megmenteni a húgunk! - mondta Domi.

- Oké! - mondta David. 

És elmentek aludni.  


Üzenetek és Közlemények

[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]

Szigorúan titkos, kódolt üzenet

Címzett: Grodin Tierce Főkormányzó 

Tisztelt Főkormányzó!

Értesültem visszatéréséről a Birodalomba. Mielőbbi találkozót kérek Öntől a Birodalom belbiztonsági helyzetét érintő kérdések megtárgyalásával kapcsolatban. 

Üdvözlettel, 

Enabran Tain,

Főigazgató, Obszidián Rend

...

Szigorúan titkos, kódolt válaszüzenet

Címzett: Enabran Tain főigazgató

Főigazgató! 

A következő napokban látogatást teszek a volt Birodalmi Maradvány területén, számos rendszerben. Biztos vagyok benne, hogy megtalálja a megfelelő módot és helyszínt arra, hogy egyeztessünk. 

Üdvözlettel,

Grodin Tierce főkormányzó sk.

SiSD Deception


Kardass

Egy forró éghajlatú, félreeső bolygó a Birodalom határvidékén, valahol a Bastion és a Belkadan között félúton. 

Lakói, a kardassiak átvészelték a Yuuzhan Vong inváziót és a közeli Birodalmi Maradvány fürkésző figyelme elől is rejtve maradtak, mivel bolygójuk nem szerepel a legtöbb térképen. 


Azonban a Sith Egyház régóta rajtuk tartotta a szemét, hiszen ősi írások szerint a kardassiak az ősi vörös Sithek távoli rokonai, akik a Korribanról egészen az Ismeretlen Vidékének határáig menekültek, és ott új civilizációt alapítottak, mely azonban elszigeteltségbe vonult, és az ESB felemelkedéséig nem mutatta meg arcát a galaxisnak. 

A kardassiakat ma is kevesen ismerik, holott fontos szerepet töltenek be az ESB-ben. Ők a birodalmi titkosszolgálat, a hírszerzésért és belbiztonságért felelős Obszidián Rend vezetői. Számos tisztségviselőjük a Sith Egyházban is magas pozíciót tölt be, még úgy is, hogy őseikhez képest jóval kevesebb köztük az erőérzékeny egyed. 


...

Az Obszidián Rend új, a tradicionális kardassi címer alapján tervezett, deltoid alakú jelvénye határozottan jobban tetszett a vezérigazgató irodája előtt várakozó fiatal ügynöknek, mint a régi - amely a hagyományos Sith-birodalmi-köztársasági jelvény egy sokadszorra áttervezett változata volt.

Semmi újat nem tudnak kitalálni azok ott a... nos tulajdonképpen ott, ami és ahol sokkal közelebb van a galaxis központjához, mint a Kardass. A bázisok többségéről nem is beszélve, ahol az elmúlt éveket töltöttem... - gondolkozott tovább Tol Ocet, miközben arra várt, hogy a jelvény fölött az ajtó felső részén vörösen világító fény narancsra váltson, jelezve, szabadon beléphet a vezérigazgatóhoz. 

Ocet megigazította hagyományos, kardassi szabás szerint készült fekete páncélját, ami a galaxis átlagos lakói számára valamiféle primitív bőrruhának tűnt, amelynek jobban kivágott verzióival legfeljebb a peremvidéki bordélyokban találkozhatott az ember, vagy az idegen - valójában azonban egy erős, ruganyos anyagból készült, amely egyszerre biztosított a páncélhoz hasonló védelmet a fizikai behatások ellen, beépített hűtő-fűtő rendszere pedig lehetővé tette, hogy a melegkedvelő kardassiak a galaxis hűvösebb éghajlatú bolygóin is kellően gyorsan tudjanak mozogni - vagy hogy elviseljék bolygójuk nyári időszakának már számukra is enyhén túlzásnak számító forróságát. 

A lámpa ekkor narancsra váltott, és Ocet belépett a vezérigazgató irodájába. 

- Tol Ocet második osztályú alpraetor szolgálatra jelentkezik, főigazgató! 

- Pihenj fiam, köszönöm, hogy idefáradt ma - biccentett a szoba végében egy tágas karosszékben, egyetlen kőtömbből faragott íróasztala mellett helyet foglaló igazgató. - Első osztályú alpraetor, ha jól emlékszem...

- Igazgató úr... - Ocet gyorsan leküzdötte a késztetést, hogy bármit is kérdezzen. A Kardasson senki nem kérdezett. A Kardasson az állampolgárok válaszoltak, ha az Obszidián Rend kérdezte őket. A Renden belül pedig ugyanez volt érvényes az elöljárókra is.

- Értettem. Köszönöm. 

- Nem tesz semmit. Oda, ahová megy, nem küldhetek helyettes tiszteket. - Enabran Tain, az Obszidián Rend nemrég kinevezett új főigazgatója megvakarta az állát, majd felemelkedett a székéből. Ocet figyelmét nem kerülte el, hogy a főigazgató ruházata sem a kardassiak hagyományos páncéljára, sem a Sith Nagyurak fekete, köpönyeges-lebernyeges kombinációjára nem emlékeztetett. Nem, Enabran Tain a külső szemlélő számára leginkább egy jól szituált, idősödő üzletember hatását keltette pocakjával, tokájával, valamint finom anyagból készült vöröses-sárgás öltönyszerű ruházatával - a képet egyedül az oldalán függő fénykard törte meg, ami arra engedett utalni, hogy viselője nem csak a Sith Egyház tagja, de felkent Nagyura is. 

Ocet furcsállta ezt, de hát a Kardasson számos furcsaság volt, ami felől jobb volt nem érdeklődni.

- Először is meséljen, alpraetor - Tain az ESB-ben hivatalos politikai tisztséget, a praetort, valamint ennek leágazásait vezette be az Obszidián Renden belül, szinte forradalmat teremtve - mert bár hosszú ideje császári rendelet írta elő a rendfokozat használatát, a legtöbb szektorkormányzó és egyéb tisztségviselő még mindig moffként, nagyúrként, lordságodként, vagy valamilyen katonai rendfokozat alatt kormányozta saját kis privát birodalmát a nagy, a Peremvidék jelentős hányadát elfoglaló Sith Birodalmon belül. - Milyen volt az utolsó néhány külszolgálati hónapja?

- Dicsõséggel és lojálisan szolgáltam a hazámat, uram - biccentett Ocet, mire Tain elégedetlenül elfintorodott, és megérintett egy gombot az íróasztal kőlapjába ágyazott terminálon. Az ajtó feletti lámpa feléjük eső oldala ismét narancsról vörösre váltott. 

- Egymás között beszélünk, alpraetor. Kérem, mellőzze a formaságokat. Ha óhajtja, utasítom. Most már ön is az Obszidián Rend III-as ügyosztályának teljes jogú tagja. 

- Értem - Ocet tartása láthatóan könnyedebbé vált. - Nos ez esetben, főigazgató, azt kell mondjam, meglehetősen unalmas volt. Azokon a bázisokon és figyelőposztokon nem történik semmi. Mármint a szokásos jelentésírás mellett. 

- Egy olyan tehetséges, nagyszerű eredményekkel végzett kadétnak, mint maga, Ocet, el is hiszem, hogy unalmas lehetett - Tain az asztal egyik fiókjából egy barna folyadékot tartalmazó üveget húzott elő. - Canart? 

- Köszönöm, uram - fogadta el a magas alkoholtartalmú italból kitöltött pohárkányit Ocet, majd felettesével együtt lehajtották. Bár a titkosszolgálatok többségében az ilyesmi tabunak számított, a Kardasson úgy tartották, amelyik ügynököt asztal alá lehet inni, az nem jó ügynök. Ez a készség pedig csak egy módon javítható, ahogy mondani szokás; gyakorlással, gyakorlással. 

- De ugye tudja, miért nem tehetünk kivételt, és miért nem menthetünk fel senkit a három éves külterületi szolgálat alól? - töltötte ki a második kör canart Tain. 

Ocet bólintott. 

- A létszámigény miatt. És ez a jövőben csak nőni fog. Ahogy egyre több szektorra terjesztjük ki a figyelőposztok hálózatát, egyre több elemzőre lesz szükség. 

- Így van - értett egyet Tain. - Ez az a gyakorlat, ami megmentett minket a Yuuzhan Vongtól annak idején, a Birodalmi Maradványról, az Új Köztársaságról és a többiről nem is beszélve. A Kardassal szomszédos szektorokat többször végigpusztították a galaxis és a galaxison túli űr különböző erői, mi pedig megmaradtunk. Úgy, hogy legtöbbször még a létezésünkről sem tudtak. Úgy, hogy a figyelőposztok tevékenységének hála minden letartóztatott és kivégzett polgár közül... mennyi is? 

- Egy az ötből - vágta rá Ocet. Nagyon jó volt statisztikában. 

- Így van. Minden öt letartóztatott polgár közül egy valóban idegen ügynök volt, kém, áruló, és így tovább - emelte poharát Tain. - És hány Yuuzhan Vong, vagy birodalmi ügynök jutott haza, hogy beszámoljon a létezésünkről, amíg mi nem akartuk azt, hogy valamelyikük hazajusson? Hány?

- Egy sem, főigazgató - engedett meg magának egy halvány mosolyt Ocet. 

- Pontosan - Tain félretolta az üveget, és szórakozottan piszkálni kezdte az övén függő fénykardot. Ocet azért a biztonság kedvéért követte a mozdulatot tekintetével. Ez volt Tain egyik leghatásosabb trükkje. Valójában senki nem tudta, hogy Sith Nagyúr-e, vagy sem. Egy Sith persze meg tudta volna mondani, de a nagyurak igen ritkán látogattak Kardassra. - Ez az a gyakorlat, ami évezredeken át megőrizte Kardass biztonságát, fejlődését és rendjét. Egyáltalán, ami megőrizte a létünket, amíg elődeink kihaltak... és ez az a gyakorlat, amire most a Birodalom egészének szüksége van. És amit az Önhöz hasonló tehetséges fiatal tisztek fognak elvinni a Birodalom minden szegletébe, fiam!

- Enyém a megtiszteltetés, főigazgató. 

- Ne legyen már ennyire szégyenlős, Ocet - intett az üveg felé Tain, jelezve, hogy ezúttal fiatal kollégájától várja az újratöltést. - Mondja csak, mi a véleménye a csoportról, ahová vezényelni fogjuk? 

- Őszintén szólva, ellentmondásos érzéseim vannak, főigazgató - töltött ki újabb pohárral amaz. - A III/3-as csoport olyan feladatokat fog ellátni, amire sem a mi szolgálatunknak, sem a Sithek rendjének korábban nem volt intézménye... holott nagyon is logikusan hangzana a léte.

- Belbiztonsági Ügyosztály, Jedi Beszivárgás Elleni Törzs - morzsolgatta az elnevezést Tain. - Alapvetően igaza van abban, hogy logikus létrehozni egy ilyen szervet. De az, hogy korábban nem volt rá intézmény egyikünknél sem, nem teljesen állja meg a helyét. Hiszen a Sithek gyakorlatilag egyénileg is mind-mind egy-egy jedi beszivárgás elleni egyszemélyes törzsként tevékenykedtek mindig is... éppen ezért nem is volt szükségük eddig külön szervezetre hozzá. Mi pedig, ha visszaemlékszik az őstörténetünkre, hogyan is biztosítottuk társadalmunk egységét a kezdetekben? 

- Kiszűrtük az Erőhasználókat... a Sötét oldali erőhasználókat. Titkosszolgálati módszerekkel, csellel, egymásnak ugrasztva őket... ezt értem uram - Ocet előtt nem volt ismeretlen a kardassi társadalom létrejötte, pontosabban ennek történelmi narratívája, amelyet az iskolákban alaposan belevertek a hozzá hasonló kadétokba. Eszerint ugyanis a korribani vörös Sithek távoli leszármazottaiként a magukat ma kardassinak nevező idegenek évezredekkel ezelőtt vándoroltak a Korriban szektorából a Peremvidék és az Ismeretlen Vidék határára, ahol új civilizációt építettek... egy civilizációt, amely nem a Sötét oldali mesterek irányítása alatt állt. Egy civilizációt, ahol az egyéni hatalomra törekvő erőhasználóknak két választásuk volt, miután a tömeg föléjük kerekedett... vagy meghalnak, vagy betagozódnak a rendszerbe, és segítenek a hozzájuk hasonlók megtérítésében, vagy elpusztításában. A totális kontroll, amit Kardass kormánya évezredek óta gyakorolt a népe felett, eredetileg éppen ezzel a céllal jött létre... és milyen paradox, gondolta Ocet, hogy évezredekkel később, amikor a kardassi vezetés úgy döntött, hogy pont az új korribani ESB-kormány az, amelyik kitörési lehetőséget nyújthat ennek a bolygónak... kitörést, és visszatérést a galaktikus politikába. 

- Azt adjuk az ESB-nek, amire a Császárnak most leginkább szüksége van, Ocet - magyarázta tovább Tain. - Azzal, hogy egyesítettük saját titkosszolgálatunkat a Sithek Obszidián Rendjének erőivel, és vezető pozíciókba kerültünk, a mi technikáink révén szavatolhatjuk a Birodalom biztonságát - és a saját biztonságunkat. 

- Amit nem értek, uram... - tette fel a kérdést Ocet -, hogy valójában egyáltalán miért ment bele a Sith Egyház és a Rend Sith vezetősége ennek az ügyosztálynak a megalakításába... hiszen, amint ön is mondta, minden Sith képes kiszűrni egy jedit... megérzik. 

- Nos, ennek két oka van - magyarázta Tain. - Egyrészt, általánosságban igaza van, Ocet. Megérzik. Általában igen, kivéve, amikor nem. Ahogyan egy Sith is el tudja rejteni saját jelenlétét az Erőben, és azt a hatást kelteni, mintha a Sötét Oldal energiái nem lennének ott benne, úgy elméletileg egy jedi is képes megcsinálni ezt fordított irányban. Persze ez nehezen fér össze az erkölcsükkel, de akad köztük, aki túlteheti magát rajta. Arról nem is beszélve, hogy mind a jedik, mind a Sithek között vannak, akik képesek magukat teljesen elzárni az Erőtől. Mintha ott sem lennének. Ezért van szükség olyanokra, mint mi, akik révén az Erő helyett, vagy mellett, ha úgy tetszik, a jó öreg titkosszolgálati módszerekre is hagyatkozhatunk. 

- És mi a másik ok?

- Nagyon jó, Ocet fiam, látom, jól megtanították arra, hogy ne elégedjen meg fél válasszal - biccentett elismerően Tain. - A másik ok még prózaibb, ha úgy tetszik. A Sithek legalább annyi, ha nem több időt töltenek egymás figyelésével, mint a jedik elleni harccal. Annyi van belőlük a Birodalomban, ha elnézi nekem ezt a kifejezést, hogy ha sorba állítanánk őket, innentől elérnének a Bastionig. Így aztán folyamatosan azzal vannak elfoglalva, hogy egymás ellen áskálódnak. A Sith Egyház szervezete és hierarchiája gátat szab ennek, az pedig egyenesen zseniális húzás volt tőlük, hogy a legtöbbjüket egyesével osztották be különböző pozíciókba a határokon innen és túl egyaránt. Azonban egy ponton túl ez nem elegendő egy modern állam fenntartásához. Az Egyház eredményei kétségtelenül kiválóak a bolygók lakosságának mozgósítása terén, legyen szó a határainkon belüli, vagy kívüli akciókról. A beszivárgó-hírszerző képességeik egyéni szinten legalább ilyen jók. De ettől még azt is egyben kell tartani, amit a nagyurak és úrnők összehordtak egy kupacba, és ma Egyesült Sith Birodalomnak hívják. Ehhez viszont már több kell, mint némi ételadomány és cselszövés. A szolgálatunk pontosan ezt biztosítja... azzal pedig, hogy a működésünket kiterjesztjük a jedikre is, gyakorlatilag leveszünk némi terhet a Sithek válláról. 

- Egyenesen két terhet veszünk le, uram - jegyezte meg Ocet. - Hiszen, ha az ügyosztály alapvetően technikai eszközökkel képes lesz beszivárgó jedi kémek elhárítására... akkor később ugyanezt megtehetjük renitens Sithekkel is, nem?

- Csak úgy, ahogy annak idején itt a Kardasson - mosolyodott el Tain. - De vigyázzon ezzel, Ocet. Maga nagyon okos, de a Sith Egyház tagjai között csak kevesen döbbentek rá erre az igazságra. Az Obszidián Rend megmaradt Sith vezetői bizonyára köztük vannak. És a Császár is. 

- És bizonyára mindegyikük azt gondolja, hogy majd milyen nagyszerűen használhatja az osztályt a riválisai ellen, ha eljön az ideje - zárta le a gondolatmenetet Ocet. - Azt hiszem, már értem uram. Tökéletesen értem. 

- Akkor jó, fiam - töltött ki újabb pohárral a canaros üvegből Tain mindkettejüknek. - Más kérdés? 

- Bizonyára a jedik mellett más, külső szolgálatokba is belefutunk majd a munkánk során, főigazgató - folytatta Ocet. - Melyekkel kell számolnunk a leginkább? 

- Kitűnő kérdés - vett ki az íróasztal másik fiókjából egy sor adathengert Tain. - Ezen megtalál mindent. Röviden összefoglalva azonban, a jedik mellett én a maga helyében elsősorban a nagaiok és a hapanok miatt aggódnék. 

- Azaz a barátom barátja az ellenségem? - idézte az ősi kardassi mondást Ocet. 

- Így van. Ez a két szolgálat mozoghat a legkönnyebben az ESB területén, sőt az a gyanúnk, hogy a nagaiok a Sithek saját irányítása alatt álló osztályokkal együttműködve konkrétan részt vesznek állami projektekben. Arról nem is beszélve, hogy felszereltségben és módszerekben a Nagié az egyik legjobb szolgálat a galaxisban, ezt elhiheti nekem - magyarázta Tain. - És a hatalomátvétel okán nem lennék meglepődve, ha hamarosan a hapanok is így tennének. Gyakorlatilag befolyásosabbak lehetnek, mint a Birodalmi Hírszerzés megmaradt független sejtjei, vagy a nevetséges Kéz ügynökei. 

- Ez kissé úgy hangzik, uram, mintha nem értene egyet teljesen az Uralkodó döntésével, hogy együttműködünk ezekkel az államokkal - vonta fel csontos szemöldökét Ocet. 

- Távol álljon tőlem, hogy egy pillanatra is megkérdőjelezzem Császárunk bölcsességét - mosolyodott el Tain. - Én csak a biztonsági kockázatok sorrendjéről beszéltem. Minél jobb viszonyban vagyunk állami szinten ezekkel az alakokkal, magának annál nehezebb dolga lesz, ha tőlük valaki keresztbe tesz a munkája során. Ennyire egyszerű. 

- Értem - bólintott Ocet. - Ezzel az erővel azt is mondhatta volna, uram, hogy a Sithekkel vigyázzak a legjobban.

- Külső szolgálatokról kérdezett, nem belső kockázatokról - mosolyodott el Tain. - De hadd fejezzem be. A Szövetségi Hírszerzés meglepően rosszul teljesít nálunk, azt kell mondjam, őket jobban leköti a saját belpolitikai harcuk, mint, hogy mi történik szerte a galaxisban. Daala saját biztonsági gárdája már más tészta, azok a klónok rendelkeznek némi taktikai potenciállal, de egyelőre nem tudunk róla, hogy a területünkön tevékenykednének. És van még egy, formálisan szövetségi szerv, amelyikkel szeretne majd alaposabban megismerkedni. 

- A Cosrai Titkosszolgálat - jelentette ki kizárásos alapon Ocet. - Ekkora veszélyt jelentenek? 

- Mondjuk inkább úgy, szervezetükben, hatékonyságukban és alkalmazott módszereikben nagyon hasonlóak hozzánk - rázta meg a fejét Tain. - Nem, a cosraiak nem jelentenek veszélyt, legalábbis nem ebben a pillanatban. És, bár ezzel a kijelentéssel Tierce Főkormányzó nem értene egyet, nekem meggyőződésem, hogy a jövőben még együtt is fogunk működni velük. Tartsa nyitva a szemét, Ocet, és ha cosrai szót hall... legyen éber, de barátságos. 

- Értem, uram. És a többi állammal mi a helyzet? 

- A Corporate-szektor és a chissek jelenlegi szolgálata egy-egy vicc, talán még a Serennoé is túltesz rajtuk - köhintett Tain. - Annyira lefoglalja őket, hogy a saját határaikon belül fenntartsák a rendet, hogy alig marad kapacitásuk a szektorukon kívül eső dolgokkal foglalkozni. Legalább ilyen sanyarú a Konföderáció szolgálatainak teljesítménye... én a maga helyében helyettük inkább a független bűnszervezetek hasonló csoportjaira figyelnék oda, mint a huttok, a Fekete Nap, vagy az általunk csak Grófnak nevezett alak, akinek még a nevét sem tudjuk... egyelőre. 

- Érdekes, azt hihetnénk, hogy a bothanok és Korélia együtt azért ki tud állítani valami kézzel foghatót... - morfondírozott Ocet.

- Sem a Bothan Kémszolgálat, sem a CorSec nem tud mit kezdeni azzal, hogy gyakorlatilag beszorultak a saját rendszereikbe, és néhány szétszórt, jelentéktelen területre - magyarázta Tain. - Hatékonyak abban, hogy a saját rendszerükben fenntartsák a rendet, és abban is, hogy független bolygókon működjenek... de egyszerűen kiöregedtek a szakmából ahhoz, hogy négy-öt másik hasonlóan szervezett szolgálattal versenyezzenek. Gyakorlatilag alig vannak jelen a területünkön. Nem is tekintik céljuknak, ami elég ostobaság, ahhoz képest, hogy milyen viszonyban vagyunk a Konföderációval. 

- És a Yuuzhan Vong?

- Látja, ez egy jó kérdés - biccentett Tain. - Egyelőre nem tudjuk biztosan, hogy az első inváziójukhoz hasonló eszközökhöz nyúlnak-e majd. Egyáltalán, abban sem vagyunk biztosak, hogy az ESB-t ellenségnek, vagy akár potenciális szövetségesnek tekintik. Egy biztos, még egyetlen oglith maszkos ügynökről sem érkezett jelentés a Birodalom egyik sarkából sem. 

- Azt hiszem, mindent tudok, uram - hajtotta le az utolsó poharat Ocet. - Köszönöm az információkat. 

- Az utolsó adattáblán megtalálja, hogy mikor és melyik hajónk viszi el önt az első szolgálati helyére. Ugyanitt megtalálja a kapcsolattartók elérhetőségét is. - tette el az üveget Tain - Én hamarosan a Braxant-szektorba utazom, hogy tárgyaljak szeretett Főkormányzónkkal. Ön pedig bebizonyítja, hogy a sok idő és pénz, amit a képzésébe fektettünk... jó befektetés volt Kardassnak és a Birodalomnak.

- Igenis, főigazgató - húzta ki magát ismét Ocet. - Kardassért, és a Birodalomért!

Tain megvárta, amíg a távozó fiatal tiszt után bezáródik az ajtó, majd egy harmadik fiókból kivett egy apró fiolányi semlegesítőt, és lehúzta a kék folyadékot, hogy a canar alkoholtartalmának bódító hatását ellensúlyozza. Hiába, az ő korában... 

- Készítsék fel a cirkálómat - vette fel a kapcsolatot asszisztensével a komján keresztül. - Amint indulásra készek vagyunk, üzenjenek a Főkormányzó hajójának, hogy készen állunk a randevúra, és várjuk a koordinátákat. 

- Azonnal, főigazgató! - hangzott a válasz a vonal másik végén. 

Tain visszaült a székébe, és megmasszírozta a tarkóját. Már éppen ideje volt ennek a találkozásnak. Tierce Főkormányzó a Kardass és az Obszidián Rend átalakításának egyik fő támogatója volt a Birodalom berkein belül, ami érthető is volt, hiszen ő maga sem volt erőhasználó. De hosszas távolléte miatt a rivális körök befolyása nőtt, így lépésekre volt szükség... először azok a renitens birodalmi tisztek, utána az OCP és piszmogó neimoidik, végül pedig a renitenskedő Sithek, gondolta Tain. Csak szép sorjában, egyesével. És végre rend lesz ebben a zavaros Birodalomban. Az Uralkodó dicsőségére, természetesen - tette hozzá magában gyorsan.


-- Vége a XXIX. Fejezet 1. részének --


Comments