EGB Könyv‎ > ‎

XXIII/1

Huszonharmadik Fejezet

Első Rész

Coruscanti Híradó

[nyilvános Holonet csatorna híradás]

Rövid híreink

A halálpálca-kereskedelem államosítása ellen tüntettek coruscanti kisiparosok és kereskedők a Szenátus épülete előtt. A tüntetők állítása szerint a Szenátus befolyásos magvilági konszernek kezébe akarja juttatni a halálpálca-kereskedelmi koncessziókat, ezzel családok ezreit fosztva meg a mindennapi kenyerüktől. A Biztonsági Szolgálat helyszíni biztosító erői öt eszméletlen tüntetőt kiemeltek a tömegből és kórházba szállítottak, esetükben halálpálca-túladagolás gyanúját állapították meg. 

És most ismét a stúdióban mindannyiunk kedvence, Javis Tyrr!

- Jó estét mindenkinek. Mai vendégem a mindannyiunkat meglepő hirtelenséggel bejelentett szenátusi választásokon induló Demokratikus Köztársaságért Koalíció szóvivője és elnökségi tagja, Aryn Dro Thul!

- Köszönöm a meghívást.

- Asszonyom, röviden összefoglalná nekünk, hogy pontosan mik a DK Koalíció céljai?

- Igen. Egy demokratikus értékeken nyugvó, az emberek és idegenek elidegeníthetetlen méltósághoz és élethez való jogait tiszteletben tartó Szövetséget szeretnénk. Egy olyan Szövetséget, amelyik felvállalja a Köztársaság hajdani céljait és értékeit, és nem fordít hátat nekik.

- Ez nagyon hasonlóan hangzik ahhoz, mint amit a Szabad Szövetségért frakció képviselői mondanak. Mégis, mi különbözteti meg őket önöktől? 

- Elvi társként, ha úgy tetszik, potenciális koalíciós partnerként tekintünk a Szabad Szövetségért frakcióra és szenátoraikra. Vannak azonban olyan kérdések, amelyekben úgy gondolom, hogy markánsabb véleményt kell megfogalmaznunk. Ilyen például a galaxisban egyre inkább elharapódzó alderaani-ellenesség.

- Pontosan mire gondol? 

- Nézze, ma már nem nem sétálhatok végig úgy alderaaniként Coruscant utcáin, hogy ne kelljen folyamatos atrocitásoktól tartanom. A Birodalom idején már egyszer hatalmas tragédia érte népünket, és most vannak olyan erők, amelyek az alderaaniakat akarják felelőssé tenni a Szövetség bajaiért. Nem hagyhatjuk, hogy ismét ellenünk forduljanak, és tömeges népirtást hajtsanak végre! Ez már egyszer megtörtént, és amilyen irányba tartanak ma a folyamatok, újra megtörténhet. Ezt nem engedhetjük. Fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy az alderaani-ellenesség napjainkban is élő probléma. 

- Nos, tagadhatatlan, hogy egyesek szerint az alderaaniak jelentős vagyonra tettek szert az elmúlt évtizedekben. Önnek is komoly gazdasági érdekeltségei vannak különböző szállítmányozó vállalatokban azon túl, hogy az Új Alderaan szenátora. 

- Látja, pont ez a bújtatott alderaani-ellenesség az, amit egy idő után bolygók megsemmisítéséhez vezet! Az, hogy minden alderaani gazdag, csak rosszindulatú, alderaani-ellenes sztereotípia! Én megdolgoztam a vagyonomért!

- Elnézést kérem, nem akartam félreérthetően fogalmazni, Thul asszony. Arra akarok kilyukadni, hogy az Alderaan tragédiája óta már számos más súlyos esemény is történt a galaxisban, például a Yuuzhan Vong invázió...

- Ne relativizálja itt nekem a népem tragédiáját, ezt a leghatározottabban visszautasítom! Az Alderaan elpusztítása volt az első tervezett, aljas, tömeges népirtás a galaxis történetében, melyért a Birodalom a felelős. Ez össze sem hasonlítható azzal a sajnálatos katasztrófával, amelyet Yuuzhan Vong invázió alatt élt át a galaxis, és amelyből nem mellékesen szintén egy alderaani, Cal Omas vezette ki a galaxist!

- Tehát ha jól értem, akkor a frakciójuk programja a Birodalom volt vezetőinek felelősségre vonása? 

- Természetesen. A Birodalom háborús bűnösei ma is köztünk élnek. Nem kell messzire mennünk, ott van mindjárt Natasi Daala! De még számos más magas rangú tisztségviselő is boldogan éli nyugdíjas, vagy éppen aktív éveit, miközben bűneiről jól dokumentált bizonyítékok léteznek! Az utolsó utáni pillanatban vagyunk, most kell felelősségre vonnunk a bűnösöket! Ez a Demokratikus Köztársaságért Koalíció egyik igen fontos programpontja, és ezért támogatjuk a Vad Yashem - Alderaan Gyermekei Alapítvány működését is, mely a birodalmi háborús bűnösök felkutatásával foglalkozik.

- Nem gondolja, hogy ennél jelentősebb problémák is vannak ma a galaxisban? Például a Sithek előretörése...

- Nekem meggyőződésem, hogy a mostani szövetségi kormányzat valójában összekacsint a Sithekkel és hallgatólagosan támogatja a terrort, amit a Peremvidéken folytatnak. Nem véletlen, hogy a Sithek fellépése egyszerre párosul azzal a szintén roppant sajnálatos, egyre erősödő jedi-ellenességgel, amit ma a társadalomban tapasztalhatunk. 

- Egyesek szerint a jedi-ellenesség témáját az Ön családi viszonyai miatt karolta fel a frakciója.

- Ez már tényleg túlmegy minden határon, Tyrr úr. A fiam, Raynar hogyléte és holléte a magánszférámba tartozik, erről nem kívánok nyilatkozni. 

- Akkor megkérdezhetem, milyen megoldást lát a jedikkel kapcsolatos problémára a frakciója?

- Meggyőződésünk, hogy a jediket integrálni kell a társadalomba. Azért, mert ők mások, még semmi ok nincs arra, hogy kirekesszék őket, és templomokba zárják!

- Sokak szerint ez a jedik saját választása volt...

- Ez nem igaz, ez jedi-ellenes, rosszindulatú beszéd. Attól, hogy valaki más, mint Ön, vagy én, attól, hogy rendelkezik az Erővel, még semmi szükség szegregációra, arra pedig pláne nincs szükség, hogy minden problémánkért a jediket tegyük felelőssé, ahogyan az a Yuuzhan Vong invázió óta folyamatosan történik. 

- Vannak, akik azt mondják, hogy számos jedi példája bizonyítja, hogy az Erőérzékenyek veszélyt jelentenek a társadalomra. Itt van például Jacen Solo... 

- Ez általánosítás. Egyetlen jedi által elkövetett tettek miatt még nem mondhatja senki, hogy az összes jedi bűnös lenne. Nincsenek jedi, vagy nem jedi bűnözők, zsarnokok és diktátorok, megtévelyedett egyének vannak.

- A Birodalomról nem egészen ezt mondta...

- Látja, ez is egy tipikus alderaani-ellenes sztereotípia! A Birodalom egy velejéig romlott, bűnöző szervezet volt, amelynek minden tagja asszisztált a népem és más népek elleni atrocitásokhoz. Van egy pont, ahol meg kell húznunk a határt, és ez a birodalmi jelvény és követői. Frakcióm ezért egyebek mellett felvette programpontjai közé a birodalmi jelvény betiltását is, mint önkényuralmi jelképet.

- Engedjen meg még egy kérdést, Thul asszony. Mi a véleménye az Új Alderaan telepesei által az őslakos gamorraiak ellen elkövetett atrocitásokról? 

- Nincsenek ilyen atrocitások. A gamorraiak, akik az Új Alderaanon élnek, terrorista szervezetekkel és bűnbandákkal állnak kapcsolatban, amelyek fenyegetik népem túlélését. Az Új Alderaani Véderő természetesen fellép minden ilyen fenyegetés ellen. Ferdítés és az alderaani-ellenesség újabb szép példája a védelmi erőink belbiztonsági célú akcióit atrocitásnak beállítani!

- Thul asszony, köszönöm az interjút.


Galaktikus Hírmondó

[nyilvános Holonet csatorna híradás]

- Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket - közelített a kamera az enyhén akcentusosan beszélő férfire, miközben a fizetett statiszták ütemesen tapsoltak. - Ahogy megszokhatták, Igor Vorstrovsky és a HaraShow! Holnap is várom Önöket, ugyanekkor ugyanitt. Holnapi témánk: a fiam homoszexuális, és nem tudja, hogy tudok róla. Megható vallomások és döbbenetes szembesítések!

A kamera lassan eltávolodott a férfiról, és a plafont kezdte venni, miközben futott a műsorban közreműködők listája. A kép lassan elhalványult, és átadta a helyét egy ízlésesen berendezett másik stúdiónak, ahol két öltönyös férfi ült divatos fotelekben.

- Maradjanak velünk, hiszen hamarosan jelentkezik a Házon Belül, Pentir Levlennel, vagyis velem, ahol vendégem Eloed Novakh, az Erősebb Szövetségért Mozgalom egyik vezető alakja. Most egy rövid reklám következik, kérem nem menjenek el.

- Jó estét kívánok, Novakh úr!

- Jó estét.

- Ha megenged nekem egy személyesebb kérdést, mi indította arra, hogy politikai pályára lépjen? Hivatalos életrajza szerint korábban a CSF-nél szolgált, majd saját kérésére áthelyezték a GAG-hoz. Ezután leszerelték, és évekig egy szoftverboltban dolgozott eladóként.

- Valóban szolgáltam a GAG kötelékében, a galaktikus polgárháború utolsó egy hetében. Önként kértem áthelyezésem a Coruscanti Biztonsági Erőtől, hogy szolgálhassam a hazámat egy fontos konfliktusban. Ennek ellenére nem helyeztek más szervezet állományába a GAG megszűnése után, hanem egyszerűen az utcára raktak. Akárcsak az egész Szövetséget.

- A közelgő választások meglepetése a részben Ön által is alapított teljesen új formáció előretörése. Mondhatni napok, hetek alatt építettek fel egy olyan pártot, ami már több száz bolygón állított jelöltet.

- Nem csak az én, vagy a vezetésben lévő más emberek, hanem a mi közös érdemünk ez. Azoké az állampolgároké, akik szívükön viselik a hazájuk sorsát. Jelenleg a mi frakciónk az egyetlen alulról építkező formáció, és az egyetlen, mely a Szövetség tényleges javát, és nem kizsákmányolók érdekeit képviselik.

- Kiket ért Ön kizsákmányolók alatt?

- Például az alderaaniakat. Amióta felrobbantották a bolygójukat, mindenhová beépültek, és mindent megtesznek a Szövetség ellehetetlenítése érdekében. Ide sorolnám még Koréliát is, de ők szerencsére már nem a határainkon belül mérgezik a békét.

- Sokan kritizálják Önt és az Erősebb Szövetségért Mozgalmat az alderaaniakkal szemben képviselt álláspontjuk és a Jacen Solo idejét idéző politikai szlogenek miatt.

- Mert félnek tőlünk. Egy olyan új erő tűnt fel, ami majd véget vet a saját kis mutyizásuknak és hazaárulásuknak. Mint ahogy az alderaaniak kizsákmányoló politikájának is. Mi nem akarunk egyetlen alderaanit sem bántani, pusztán azt szeretnénk, ha nem a dolgos állampolgárok meglopásával szereznének pénzt, hanem becsületesen, mint Ön, vagy én. Jacen Soloval pedig semmilyen közösséget nem vállalunk, demokratikusan működő szervezetként ez teljességgel értelmezhetetlen.

- Ennek ellenére kimutatások szerint főleg azok szimpatizálnak a párttal, akik Solo diktatúrájával, és sok egykori GAG tag csatlakozott Önökhöz.

- Nézze, én azt vallom, hogy a Szövetség kétharmada mi velünk ért egyet, csak még nem tudják. Az, hogy ilyen rövid működés után vonnak le messzemenő következtetéseket, csak azt bizonyítja, hogy az ilyen kimutatásokat készítőket pénzért megvették azok az erők, akik nem akarják a változást, félnek egy erős állam lehetőségét, ami véget vet a korrupciójuknak.

- Mi a véleménye arról, hogy a mozgalom szimpatizánsai az Alderaani Élet Menete rendezvényen a Halálcsillagra emlékeztető képeket emelte a magasba, miközben olyanok hangzottak el, hogy idézem "Adj még gázt, Tarkin"?

- Kormányzati provokatőrök, akiket az államfő személyi irodája bérelt fel. Őt érinti a leginkább kellemetlenül a feltűnésünk, hiszen eddig az általa megfogalmazott "egy tábor, egy zászló" politika érvényesült, és most, hogy egy, az erős Szövetség ügye mellett igazán elkötelezett mozgalom tűnt fel, értékes szavazatokat veszíthet.

- Ha már szóba került Daala elnökasszony: pártjaik a legtöbb kérdésben hasonló állásponton vannak. Mégis mi tekinthető fő ideológiai különbségnek frakcióik között?

- Még a gondolatát is kikérem annak, hogy mi hasonló állásponton lennénk az Egységes Galaktika frakcióval.Fogalmazzunk inkább úgy, hogy hangzásra talán hasonló lehet, amit mondunk, de míg az EG azon ügyeskedik, hogy minél kevesebb valódi változást kelljen végrehajtania, mi komolyan is gondoljuk.

- Mi a mozgalom véleménye a rabszolgaságról és az egyre erősödő abolicionista mozgalomról?

- Nem támogatjuk az abolicionisták által követelt teljes, azonnali és ellenszolgáltatás nélküli rabszolga felszabadítást. Bár szomorú az a helyzet, amiben sok rabszolga él, tulajdonosaik számára konkrét vagyoni jogot jelentenek, sok bolygón pedig a rabszolgaság a fő bevételi tényező. Mi az erősebb Szövetségért állunk ki, és ezzel nem egyeztethető össze a Szövetség bárminemű gyengítése.

- Mivel kifutunk az időből, még egyetlen kérdésem lenne: mi a mozgalom külpolitikai elképzelése?

- A Konföderációt és Koréliát térdre kell kényszerítenünk a galaxis békéje érdekében. Csak ha ezt megtettük, térhetünk át más, fontosabb ügyekre, mint a Sith diktatúra elsöprésének kérdése.

- Köszönöm, hogy itt volt.

- Én köszönöm a meghívást.


Csilla

- A Házak egységeit visszahívtuk a Kéz kötelékéből, de számos birodalmi hajó is a határainkon várakozik, menekült státuszt kérve - a Chiss Uralkodó Házak tanácsa ezúttal szűkebb körben tárgyalt. A fő házak képviselői mellett a Coruscantról nemrég visszatért diplomata - parancsnok, Chaf'orm'bintrano állt a hideg szelektől óvott, mélyre ásott, díszes teremben. A Soontir Felnek fenntartott, kevésbé díszes katonai fotel és még néhány kisebb ház széke üres volt. 

- Nem fogadhatunk be nyakra-főre idegeneket. Különösen nem, ha egy olyan területről jönnek, ahol a pletykák szerint biofegyvert vetettek be a Sithek... - rázta a fejét a Nuruodo család egyik tagjának felvetésére a Csapla-klán öregje. 

- Az információ, amiket Formbi főnemes hozott Coruscantról, nem csak megerősíti a Sithek fenyegetéséről szóló híreket, de lehetőségeket is teremt számunkra - folytatta a Nuruodo-családfő. 

- Egyetlen jó pontot sem fogunk szerezni Daalánál azzal, ha befogadjuk a Felek barátait és családjaikat. Őt nem érdekli az ilyesmi... - rázta a fejét a legöregebb Inrokini.

- De nem tudhatjuk, Daala meddig marad a helyén - tette hozzá a Sabosen-ház feje. 

- Akár hogy is, nem ez a legfontosabb információ, amit Formbi főnemes hozott - vette vissza a szót a Nuruodok feje. - Most, hogy a Vad Testvérek egyelőre nem mozgósítanak több hajót, átcsoportosíthatjuk az erőinket. A Házi Phalanxok meg tudják védeni a határt a Sithek felőli oldalról - és távol tartani bárkit, akit nem akarunk átengedni. 

- Ezek szerint, öreg barátom új szerepet szán az Expanziós Védelmi Flottának? - vonta össze a szemöldökét a Csapla-klán feje.

- Az Expanziós Védelmi Flotta útnak fog indulni a Formbi főnemes által hozott koordinátákra, és figyelemmel fogja kísérni az ottani helyzetet - válaszolt az első Nuruodo. 

- Akkor feltételezem vendégünk, Soontir Fel ezért van távol... - vetette közbe a Sabosen-Ház ura. 

- Nem, Soontir Fel báró feladata megoldást találni a határon várakozó menekülők számára úgy, hogy az ne sértse a Chiss Unió érdekeit sem - rázta a fejét az öreg Nuruodo. - A flottát Formbi főnemes és Házam egyik tagja fogja vezetni.

Egy magas, elegáns, fekete egyenruhás chiss lépett be az öreg Nuruodo intésére a terembe. A férfi jellegzetes, nyúlánk arcformája, kifejező, éles tekintete és arisztokrata tartása láttán néhány öreg főnemes hátrahőkölt. 

- Hogyan...

- Ez nem lehetséges...

- Ugye nem egy...

- Ne aggódjanak, nem egy klón áll önök előtt - intett az öreg Nuruodo. - Uraim, ismerjék meg Mitth'se'nauro-t, Mitth'raw'nurodo unokatestvérét. 

- Meglepő a hasonlóság - ámuldozott Formbi. - Örvendek, Thsen. 

- Enyém a megtiszteltetés - hajtotta meg magát a tiszt. - Készen állok a feladatra. Készen állok, hogy a Ramakaz kincseit elhozzam a Csilla számára...  


Nagi

A sárkányos és a krizantémos lobogók betöltötték a teret. Két császár jelképeit viselő hadseregek csaptak össze alig nagyobb területen, mint pár leszállópálya. Sekhaigara völgyes vidéke csatakiáltásoktól és fegyverek hangjától zengett, földjét és folyóját testvérvér öntözte. A lojalistákat, a Sárkányhadat sosem ismert nagybátyja, a koronaherceg, Yaemon vezette. A csata jól állt a Sárkányok számára, ám kegyetlen és aljas árulás lett a vesztük. Az árulók oldalt váltottak és hatalmas mészárlás lett a vége. Yaemon herceget egyik volt szövetsége lőtte mellkason, Yodo tartomány urát pedig levágták a harcban...

Marisa zihálva riadt az álomból. Bár csak nevelőjük meséléséből ismerte a történetet, élénken a szemei előtt élt minden kép. Egyetlen nap, egyetlen döntő csata kellett ahhoz, hogy az évszázados dicsőség odalegyen és a dinasztia elbukjon. Den Siwa tábornok ezután felprédálta Edót, a császárvárost, foglyul ejtve a Sárkány család nagyobb részét. A maradéknak Chun császár békét ígért és méltányos feltételeket. Ezt is elárulta azonban a győztes jogán... Még a pólyáskorú Antoku herceget is belevetették a vízbe. 

Tozama, így nevezték azokat, akik a végsőkig kitartottak a Sárkány-dinasztia mellett. Száműzetés, kivégzések, megvetés és túszként fogságban tartott gyermekek lett a jussuk. Belőlük hozták létre az Expedíciós Flottát, amely sosem léphetett a Császárság területére, hanem annak külső területeit, informális gyarmatait vigyázta... Marisa számtalanszor végiggondolta már ezeket. Testvérével az expedíciósok élére áll és visszatér Nagira, ahol megdönti a Krizantémokat és bosszút áll. Bár nem merte bevallani testvérének, most már nagyon félt. Wenthar is elárulta őket, hallotta a Bitorlótól. És bár nem mondta ki a másik szavakkal, tudta, hogy rájött a titkukra. Még ha Wenthar csak cselt alkalmazott is, hogy kimentse őket, egy hosszú út várt rájuk a biztonságot jelentő területekig. Ha pedig szándékosan kevés embert ad melléjük, akkor már csak imádkoznia kellett, hogy kalózok támadják meg őket.

Marisa nagy meglepetésére kinyílt a börtönlakosztály vaskos ajtaja és két császári testőr sietett be rajta, fegyveresen. Erre már testvére is felébredt.

- Visznek kivégezni? - súgta oda álmosan a nővérének. Hangjában nem érződött félelem.

- Nem hiszem - próbált meg rámosolyogni. Szívesen hozzátette volna még, hogy "sárkányom", de félt, hogy ez végleg elárulná őket.

- Yodo-dono - szólalt meg az egyikük. - Puyi Őfelsége ma követeket fogad. Ennek örömére látásodat kívánja a trónteremben, illő ruházatban!

- Nekem nincs olyanom - közölte szenvtelen hangon. A Bitorló látni kívánja? Vajon miért? Talán mert tudja a titkát?

- Akkor adunk - felelte az őr, és intett, mire két szolgáló sietett be a szobába, kezükben egy díszes tunikával és egyéb ruhadarabokkal.

- Miért akar Őfelsége engem látni, egy egyszerű gyilkost? - Marisa tényleg nem értette miről lehet szó. Az őrök egyike türelmetlenül válaszolt.

- Nem a te dolgod, asszony! Fogd be a szád és öltözz! Ha nem, akkor rád kényszerítjük a ruhát! - fenyegetően megütögette a puskáját, hogy nyomatékot adjon a szavainak. Marisa szeme sarkából pillantott testvérére, aki ugrásra készen állt. Nem hiányzott egyiküknek sem ez, hiszen akkor a Bitorló jogosan végeztetheti ki itt őket, Nagin.

- Rendben, előkészülök - egyezett bele, majd elkezdte levenni felsőjét. - Addig magamra hagynának?

- Nem. Sajnálom, ez parancs - felelte az egyik katona, miközben arcára kaján mosoly ült ki. Parancs ide vagy oda, egyértelműen élvezte a helyzetet. Marisa vállat vont, és folytatta az öltözködést. Ha a túlélésükről volt szó, egy kis szégyen semmit sem nyomott a latba.

...

A Konföderáció főparancsnokát szállító sikló körül négy kísérővadász állt alakzatba. Kecses, nyílhegyre emlékeztető, hátrahajlított szárnyú Zero elfogóvadászgépek voltak, amiket katapulttal lőttek ki a hajókról az űrbe. Edo több tízmilliós nagyvárosa Coruscant régi képére emlékeztette a látogatókat élettel teliségével, ám annál sokkal kifinomultabb volt: a felhőkarcolók rendezett sorokban álltak, nagy zöld területekkel és kisebb épületekkel körülvéve, így kerülve el a túlzott zsúfoltság érzését. A távolban, az óváros régi stílusú épületei sorakoztak egymás mellett, eltörpülve az újváros acélmonstrumai mellett. Az óváros szélén terült el a hatalmas palotakomplexum, a Császárváros, ami a Császárság központjaként szolgált. Az újváros átellenes oldalán volt található a tofváros, sikátorrendszerével és kevéssé impozáns putrinegyedeivel, amit persze nem mutogattak a látogatóknak és szerencsére az újváros felhőkarcolói is remekül eltakarták a látványt.

Ahogy a sikló leereszkedett a Császárváros egyik kijelölt leszállópályáján, felsorakozott a kiterített vörös szőnyeg mentén a fogadóbizottság. A bizottságot az elhízott és elég nőiesen sminkelt, valamint a divatnak megfelelően feketére festett fogú Torinaga főeunuch vezette, mellette jelen volt még Serizawa tábornok a hadsereg, Nagumo ellentengernagy a flotta és Arekson a külügy képviseletében. A szőnyeg két oldalán a császári testőrség díszmentét viselő katonái sorakoztak fel, mögöttük harci páncélt viselő tengerészgyalogosok, flottatisztek és papi ruhájukat viselő Íjászszűzek várakoztak. Teljes államfői fogadtatást rendeztek hát az érkező főparancsnoknak. Ahogy leereszkedett a sikló rámpája, a palotai zenekar rázendített a galaktikus birodalmi indulóra. Mi is lenne méltóbb fogadtatás egy volt birodalmi ászpilóta számára, mint a régi időket jelző induló? Legalábbis ebben reménykedtek a fogadást megszervezők. Ha Wentharnak jó volt, akkor Phennirt is le fogja nyűgözni, gondolták.  

Delpin admirális elfintorodott, amikor a siklóból kilépve a díszes kíséret rázendített a birodalmi indulóra. A Delpin-család tagjai - hozzá kell tenni, jó néhány más koréliai famíliától eltérően - a Szövetség, és ezt megelőzően a Lázadás oszlopos támogatóinak számítottak, és a birodalmi induló felhangzása felért számukra egy arculcsapással. 

Amint azonban eszébe jutott, hogy a mellette láthatóan elégedetten masírozó Phennir tulajdonképpen ugyanebből a háttérből jön, most mégis teljes bizalommal és lojalitással kísérte őt ezen a különös galaxisszéli helyen, a nő elbizonytalanodott. Talán nem is maga az induló számít, gondolta, hanem, hogy kinek játsszák...

Phennir ezzel szemben láthatóan sokkal jobban érezte magát. Kemény, katonás léptekkel, mintha még mindig egy díszszemlén lenne, végigmasírozott a sorfal előtt, miközben finoman, alig láthatóan belekarolt a kíséretében haladó Delpinbe. A nő nem ellenkezett. A Konföderáció legfőbb katonai parancsnoka megállt a fogadóbizottság előtt, majd éles tekintetével megkereste a leginkább flottatisztnek kinéző nagait, akinek a mellére helyezett kitüntetések alatt egy arany táblácskán apró felirat hirdette valamiféle értelmetlen kriksz-kraksznak tűnő, valószínűleg nagai, és szerencsére alatta jól olvashatóan basic nyelven is, hogy Nagumo a becses neve. 

Phennir megállt a nagai főtiszt előtt, majd felpillantott a sikló és a platform fölött köröző hajlított szárnyú vadászokra.

- Csodálatosak a vadászgépeik. Új típusok? A legnagyobb örömömre szolgálna, ha kipróbálhatnék egyet.

...

Jó néhány szinttel arrébb a Palota Üzemeltetési Igazgatóságának 3/B. CIX / Sha-Do-Ri-Do (a nagai személyzet körében szlengben csak budiosztályként ismert) részlegében az ügyeletes technikus ideges tekintettel meredt a tof kisegítőkre.

- Mi az, hogy eldugultak? Ezeket a csöveket minden héten tisztítják a szakembereink! Ha nem tudjuk biztosítani a szennyvízelvezetést, néhány napon latrinaszagú lesz az egész palota, és akkor engem kivégeznek! (csakúgy, mint az elődömet három éve, tette hozzá magában halkan - az elmaradó fizetésemelésről már nem is beszélve)

- Hát mink tisztíccsuk, de mostán nágyon sok benne a dzsuvéj! - magyarázta lobogó, koszos zöld szakállal a ToFF negyed-osztályú ügynöke, aki az elmúlt éjszakákat néhány társával egyetemben a kérdéses elvezetőcsövekben töltötte, gondosan elzárva a kiáramló szennyvíz útját, hogy minél nagyobb "dugó" keletkezzen. - Ehhöz má' száksegíccség kell, naccságos főigázgátó úr! Szágsegíccség!

- Már mondtam, te buta tof, hogy ne hívj így, amíg a főnök bent van... - mordult fel a másodosztályú segédtechnikus, majd kicsit gondolkozott. - Szóval azt mondod, nem elég a felszerelés? 

- Hát a milyink nem, de ván ám nekem nággyon megbízhátóu komám, áz meg a tezsvírei megcsinájják ócsóér! - bizonygatta a tof. 

A nagai technikus elgondolkodott. Sosem alkalmaztak szívesen külső bedolgozókat, de amikor ennyi prominens személyiség volt az Uralkodó vendége, akkor nem kockáztathatták, hogy latrinaszag legyen a fogadóteremben... 

- Nággyon megbízhátó, nággyón ócsó - hajlongott a tof. 

- No rendben, de aztán itt legyenek időre!

- Egy percicskét sem kísnék, jóu munkástofok mindegyszálig! - hajlongott tovább a tof, miközben kihátrált az ajtón. Most már csak el kellett jutnia egy kommunikátorhoz, hogy felhívhassa a testvérét. Mostmán' innentől a Micsillen az összes tof szeme, gondolta a tof, miközben sóvár pillantással megsimogatta az egyik útjába eső ajtó aranyozott kilincsét. 

...

A fogadást szervező Torinaga főeunuch látható elégedettséggel szemlélte, hogy jól választott a zene terén. Bár a Phennirt kísérő vendég nem tűnt túl elragadtatottnak, maga a főparancsnok olyan peckesen sétált el a sorfal előtt, hogy még az ő tisztjeiknek is leckéket adhatott volna. A katonák rezzenéstelen arccal bámultak maguk elé. Szinte már csak az hiányzott, hogy Phennir kiosszon néhány kitüntetést, ahogy elhalad a katonák sorfala előtt. Erre mindenesetre nem került sor, és ahogy elhaltak az induló rövidített változatának utolsó hangjai, a vendég elérte a fogadóbizottságot, mintha csak pontosan kiszámolták volna. Azonban a vendégük nem őt tisztelte meg figyelmével, hanem Nagumo ellentengernagyhoz, a haditengerészeti miniszterhez és kancellárhelyetteshez fordult. Torinaga azonban a legkisebb jelét sem adta annak, hogy zavarná a protokoll efféle megsértése. Amúgy sem tartotta sokra a katonákat, és talán még örült is magában, hogy nem neki kell elszórakoztatnia ezt a láthatóan durva és bárdolatlan vendéget. Tekintete egy pillanatra összetalálkozott a Phennirt kísérő nőével, és a főeunuch halványan kivillantotta fogait, amit az ősi udvari szokásoknak megfelelően feketére festett. A nő sietve elkapta a tekintetét, alig tudva elrejteni döbbent arckifejezését. A főeunuch festett szemöldöke egy pillanatra megremegett, és szája széle lefelé görbült. Mindenesetre legalább nem a nyílt megvetést érezte, mint a Sithek részéről, akik valami alantas életformaként kezelték. Szeme sarkából Nagumot figyelte, aki közben vidáman ecsetelte az új vadászgépeik tulajdonságait.

- ...bizonyára Ön is így fogja ezt gondolni - magyarázta szinte hibátlan basic kiejtéssel, Phennir pedig élénken bólogatott. Szánalmasan egyszerű lelkűek ezek a katonák, gondolta megvetően Torinaga. Se a művészet, se a hatalom nem érdekli őket. Ő persze teljesen más volt, és ezt arra vezette vissza, hogy odalent rövidebb volt a másik kettőnél, ez nyitotta meg a gondolkodását, ahol legalább annyival előrébb járt nálunk, kompenzálásként. - A fordulóképessége pedig valami bámulatos.

Torinaga enyhén köhintett, alig észrevehetően, de Nagumo szerencsére vette a jelzést, és sietve abbahagyta az új Zerok tulajdonságainak megvitatását. Szerencsére nem kezdtek bele a katonatörténetekbe... azok a legrosszabbak, és ha egyszer elkezdik, se eleje se vége.

- Úgy gondolom, bizonyára rengeteg idejük lesz még beszélni haditechnikai kérdésekről - szólalt meg mosolyogva Torinaga, még Nagumoénál is hibátlanabb kiejtéssel, ezúttal nem mutatva szokatlan színű fogazatát. - Üdvözlöm a Nagin, a Nagai Császárság fővárosában, Phennir főparancsnok úr. Torinaga főeunuch vagyok, Őfelsége szeme és füle.

- És ahogy hallom a szája is - dünnyögte halkan Phennir, aki nem tűnt túl boldognak, hogy félbeszakították. Mindenesetre Nagumo érdekes fickónak tűnt, gondja lesz majd rá, hogy beszéljen vele, ha a protokollon túlestek, és megszabadult a hájas eunuchtól meg a többiektől. Torinaga mindenesetre jobbnak látta nem meghallani a mondandóját.

- Igazán nagyra becsüljük, hogy megjelent nálunk - szólalt meg a társaságban az egyetlen ember. A jelenléte mindenesetre meglepőként hatott. - Arvis Arekson külügyminiszter vagyok.

- Serizawa tábornok - mutatkozott be a planetáris erők tisztje is, aki úgy tűnik sértve érezte magát, mert a flotta képviselőjét tüntették ki figyelmükkel helyette. Phennir rögtön észrevette milyen apróságokon képesek vérre menni egymás között, ami egyrészről lenyűgözte, másrészről óvatosságra intette. Ki tudja, milyen következményei lehetnek egy elhibázott szónak, vagy tettnek.

- Kérem kövessen minket, Őfelsége már várja a Legfelső Harmónia Csarnokában - mondta Torinaga.

...

Puyi szokás szerint kényelmetlenül érezte magát a trónuson, ami bár kellőképpen kipárnázott volt, mégse tartozott kedvenc ülőalkalmatosságai közé. Valószínűleg az ezzel együtt járó kötelezettségek tették ilyen nehézzé a dolgokat. A hatalmas, egybefüggő csarnok két oldalán több száz neves személy állt, a szokásoknak megfelelően jobb oldalon a civil szféra, bal oldalon a hadsereg vezető személyiségei. Azt mondják, ezt az elrendezést azért találták ki, hogy a katonák mindig közelebb legyenek Őfelsége szívéhez. Középen aranyszegélyű vörös szőnyeg terült el, egyenesen a trónhoz vezető lépcsőkig, a trónt pedig vörös színű paraván vette körbe, amire díszítésként a császári ház címere, aranyszínű krizantémok kerültek. A szőnyeg két oldalán a Császári Testőrség trónteremőrsége állt fel, tradicionális ruhákban, yari nevű nagai lándzsákkal, amik inkább szigonyra hasonlítottak három águkkal.

Szilárd elhatározással várta a küldötteket, bár egészen tegnap estig nem volt biztos abban a döntésben, amit meghozni készült. Álmában azonban megint ott járt a Halálisten, a Shinigami földjén. Halott szürkeség mindenfelé, véresen vöröslő, csillagtalan ég. Gyermekkorában járt először ott, mondhatni eltévedt álmában. A csuklyás sötét istenség meglepődött a jelenlétén, ám nem rabolta el a lelkét, mint a mesékben mondani szokták. Ehelyett segített rajta. Persze idővel egyértelművé tette, hogy ez egy mester-szolga viszony, ahol ő áll a szolga pozíciójában. Nem tudta a maga részéről, hogyan szolgálja ezt a félelmetes istenséget, de az ő általa adott tanácsok, vagy inkább parancsok mindig előnyösen végződtek az ő számára, így Puyi odaadóan szolgált, a Halálisten pedig mindig jó utasításokkal látta el. A Halálisten döntötte el, mikor keresi fel őt álmaiban, és most azt mondta neki, hogy nem bízhat Wentharban. Egyúttal megerősítette a sejtéseit a testvérpár származását illetően. Azt mondta, hogy a magát Yodo-donónak hívó Marisát hívják meg az eseményre, mert különleges tervei vannak vele.

Puyi körbetekintett a termen, és rövid keresgélés után meglátta Marisát, aki szokatlanul festett kiöltözve, és tüntetőleg nem nézett a trón irányába, amit minden bizonnyal jogosan a testvérét illetőnek tartott. Volt valami olyan dacos kitartás és tűz a tekintetében, amit Puyi még egyetlen nőtől sem látott, és ez valahogy szokatlan módon lázba hozta őt. Mint egy igazi császári hercegnő, gondolta elismerően Puyi, és nem egy szakadt prostituált. Nem tudta, hogy a nő számára milyen sorsot szán a Halálisten, de remélte nem várnak már rá további szenvedések. Az élete így is egy pokol lehetett.

...

Mitchell tucatnyi toffal közösen ereszkedett lefelé a csatornában. A csatornai munkásokhoz hasonlóan vastag rongyokba bugyolálták magukat, és házilag barkácsolt légzőmaszkokat viseltek, ami egyrészt a fegyverek csempészését könnyítette meg, másrészt elrejtette Mitchell tábornokot az avatatlan szemek elől. A chiss tábornok tudta, hogy élete utolsó akcióját hajtja most végre. A palota védelme olyan erős volt, hogy csak a meglepetés erejében bízhattak, és abban, hogy hamarabb végeznek a nagai császárral, mint hogy a védők felocsúdnak és újjászervezik soraikat. Ha sikerrel jár is, az életét még az sem fogja megmenteni. És persze a tofokét sem, akik vállalták, hogy részt vesznek a küldetésben. Túl sok embert nem hozhatott magával, hiszen az önmagában gyanús lett volna, azonban jó páran várakoztak hátrébb, a jelére várva, amikor kezükbe kaparintják az irányítást a szinten, és követhetik őket. Így is alig néhány száz tofról volt szó, akik csak az általa tartott gyorstalpaló kiképzésen estek át. Ezzel szemben személyesen meggyőződhetett arról, hogy a nagai palotaőrség a legjobban képzett és tapasztalt katonákból állt. Mindent egy lapra tett fel, de tudta, hogy csak így fejezheti be a küldetést, amiért a Kéz legjobb katonái adták az életüket.

A terve egyszerű volt: a megbeszélt időpontban a tofok lázongásokat robbantanak ki a nyomornegyedeikben, amire a rendőrség azonnal odaküldi az embereit, majd a helyzetet látva sietve bevonják a fővárosi helyőrséget is. Mivel minden bevethető erősítést a tofok megfékezésére és az újvárosi nagaiok védelmére küldenek, így "csak" a palota helyőrségével kell számolniuk. Most mindenesetre intett a társainak, hogy lássanak hozzá a dugulás elhárításához. Úgy tervezte, hogy miután végeztek, a fizetség felvétele címén magával tud vinni pár embert az irányítóterembe. Ott átveszik a hatalmat, és kinyitják a központilag vezérelt vastag acélajtókat. Maga Mitchell is odalépett, és elkezdte félredobálni az odagyűjtött szemetet. Mindig meglepte, hogy a tofok mennyi lomot voltak képesek összegyűjteni vagy inkább összelopni.


Onderon

A mandalóriaiak bázisa felett megjelenő yacht nem viselte egyetlen állam szimbólumait sem, de emiatt egy pillanatig sem zavartatták magukat a páncélos, T-sisakos fegyveresek, amint körülvették a leszálló hajót.

A hajó fedélzetén Tierce őrnagy végignézett a csapatán, akik a Sith asszaszinokra emlékeztető fekete köpenyeket viseltek. 

- Ha véletlenül egy erőérzékeny is van közöttük, elég hamar ki fogják szúrni, hogy nem vagyunk Sithek - jegyezte meg Zavrik. 

Oleg keze a pisztolytáskájára tévedt.

- Akkor majd azt is kiszúrják, hogy puhányok sem vagyunk...

- Nem harcolni jöttünk ide, hanem információért, és ha lehetséges, azért, hogy munkát adjunk nekik - intette le izgága bajtársát a klón őrnagy. - Gyerünk!

A csapat lemasírozott a rámpán, egyenesen a fegyvert szegező mandalóriai kommandósok gyűrűjébe. A páncélos alakok az átlagosnál is feszültebbnek tűntek. 

Az őrnagy hátrahajtotta a fejét fedő csuklyát, hogy arca jól látható legyen, és megállt a kommandós előtt. 

- Grodin Tierce Főkormányzó vagyok az Egyesült Sith Birodalomból. Bizalmas megbízásom lenne a vezetőjük számára. Kérem, vezessen hozzá.  

A mandalóriai bólintott.

- Értem. Az összes harcosát nem engedhetem a bázis belső területére. 

Tierce bosszús kifejezését látva a mandalóriai tett hátra egy lépést.

- Néhányat természetesen igen, Nagyúr - Hát hogyne, gondolta közben a harcos. Bizonyára bajtársai kíváncsiak a jövevények felszerelésére és képzettségére. Ki tudja, egy jó kis csetepaté is lehet a dologból. Akkor pedig végre megtornáztathatják eltunyult izmaikat. - Erre - intett. Nem igazán tetszett neki, hogy a Sithek továbbra is azt hiszik, mindenkinek az urai. A mandalóriai nép nem tartozik senkinek felelősséggel. A büszke harcos azonban belátta, hogy nem az ő tisztje dönteni. A klánvezér ugyan a Birodalomban ténykedik, mint Mandal’ore, legfőbb helyettese azonban a holdon maradt.

Néhány perc múlva Tierce egy megtermett, kopott maszkot viselő mandalóriai előtt találta magát.

- Mit akar, Sith? - recsegte a harcos olyan lenéző hangsúllyal, hogy az őrnagy reflexszerűen a fegyveréhez kapott. A kihívásként hangzó szavak után következő tett azonban elmaradt. A mandalóriai vezér figyelmét viszont nem kerülte el az önkéntelen mozdulat. Itt az idő - állapította meg Tierce, és szólásra nyitotta a száját.

- Hogy pontosan fogalmazzak, nem vagyok Sith. Csak a társaim... - intett a fejével a mögötte álló Olegre és Cyblre a klón, akik fekete, csuklyás köpönyeget viseltek, ahogyan az egy Sith-hez illik.

Némiképp gondolkoznia kellett azon, hogy a férfiszemeknek tetszetős Cybilt, vagy a fenyegető megjelenésű, két méter magas Oleget vigye magával a bázis kellős közepébe, amíg többi társuk a hajónál maradt, de végül mindkettejük mellett döntött. És, ahogyan körbenézett a mandalóriaiak vezérét védelmező harcosokon, ez nem is tűnt annyira rossz ötletnek...

- A Sith Birodalom vezető tisztségviselője vagyok - folytatta az előre kitervelt mesét a klón, majd a hatás kedvéért hozzátette - Személyesen Wenthar Nagyúr, az ESB Császárának megbízásából jöttem. 

- Minket nem félemlít meg nagy nevekkel, Sith szolga... - horkantott fel a Mandok vezetője. - Elő vele, mit akar!

- Nagyuram úgy véli, árulók és jedik fenyegethetik a hatalmát a Birodalomban - folytatta a klón. - Szüksége lenne egy olyan osztagra, akik nagy tapasztalattal bírnak mind a jedik, mind az Őfelségét eláruló Sithek felkutatásában, és elpusztításában... magas jutalom mellett, természetesen. Munkát ajánl Önöknek - a klón nem akarta vesztegetni az időt finomságokkal, minél gyorsabban ki akarta deríteni, hogy hogy viszonyulnak az ötlethez ezek a láthatóan rossz hangulatú harcosok.

- Elfogadják? - tette még hozzá.

...

Odakint a yacht mellett Zavrik unottan támasztotta a rámpát tartó egyik hidraulikus csövet, miközben néha-néha egy pillantást vetett a hajójukat szemmel tartó páncélos, T-sisakos alakokra. Valójában azonban tökéletesen ura volt a helyzetnek - egyelőre legalábbis. 

A mandalóriaiak természetesen nem tudták (legalábbis a yacht fejlett árnyékoló rendszerei alapján Zavrik merte remélni, hogy nem tudják), hogy hány "Sith" harcos rejtőzik még a yachtban a Sith Főkormányzó szolgálatában. 

Igencsak meglepődnének, ha kiderülne, hogy egy sem... - gondolta magában Zavrik. Az egyetlen hajón maradt csapattag, Nagan a pilótafülkében készen állt arra, hogy a veszély legkisebb jelére indítson, vagy akár vészjelzést adjon le. Zavrik remélte, a mandalóriaik nem próbálkoznak semmivel. Most, hogy itt voltak a közepén, a blöff talán még veszélyesebbnek tűnt, mint annakelőtte.

...

A Hadiár most már erősen kételkedett abban, hogy a jövevények hivatásos Sith tanoncok. A vezetőjük nyilvánvalóan katona volt. A mandalóriaiaknak elég dolguk volt már a sötét oldal híveivel ahhoz, hogy percek alatt felismerjenek egy erőhasználó sötét nagyurat. A harcos tisztában volt vele, hogy egy valódi Sith egyszerűen elveszi azt, amit akar, kérés nélkül.

De valójában nem számított, hogy vendégeik Sithek-e, vagy sem. A Mandalore harcosai nem tartottak a fénykard energiapengéjétől - tekintettel beskar páncélzatukra -, ahogyan az Erő hatalmától sem. Ha egy csatában meg kellett halniuk egy náluk erősebb ellenfél kezei által, hát büszkén vállalták a vereséget. A becsületes harc kimenetele a galaxis legalapvetőbb törvényét követi: az erős elpusztítja a gyengét. A gyengének megtiszteltetés szembeszállni az erőssel. Ez a felfogás nagyon hasonlított a Sith dogmákhoz, ezért is paktált le néhányszor a két hatalom. A mandalóriai harcosokat csupán a megmérettetés öröme érdekelte - és ez volt az, ami igazán veszélyessé tette őket.

A Hadiár rövid töprengés után elemezte a helyzetet. Odafordult egyik alvezéréhez, és bólintott, mire a harcos elsietett a szűkös parancsnoki szobából.

- Azt hittük, a galaxis már tudja, hogy a Mandalore népe már nem holmi fejvadász által vezetett zsoldosbanda - recsegte a Sith parancsnoknak. - Mi nem adjuk el magunkat más birodalmak hasznára - sosem voltak ennyire népszerűek. Előbb az a két jedi, most meg ezek... Valami nagy lehetett készülőben. - A mi népünk is egy, akár a maguké. A jelenlegi államok nem segíthetnek egymáson... az elkövetkező időkben - tette hozzá alig hallhatóan. 

- Biztos vagyok benne, hogy meg tudunk egyezni, uram - szólt gyorsan Grodin. Menteni, ami még menthető...

A mandalóriai láthatóan gorombán nézett le rá. Egy darabig szótlanul állt. Végül, mintha dűlőre jutott volna magában, tett egy lépést a Főkormányzó felé.

- A Mandalore Birodalom újjászületett. Nincs szükségünk a maguk segítségére - jelentette ki határozottan, alaposan megnyomva a segítség szót. - Látogatásuk teljességgel hiábavaló.

Néhány másodpercig farkasszemet nézett a tiszttel. Aztán társa érintésére közelebb hajolt a harcoshoz, aki a fülébe súgott valamit. A Hadiár kiegyenesedett. Hosszas tűnődés után szólalt meg ismét. A szavak láthatóan nehezen hagyták el maszkjának hangszóróit.

- Mindazonáltal - kezdte -, még szükségünk lehet minden erőforrásra, amit... önök a munkánk helyébe nyújtani tudnak.

A tárgyalás nem alakult jól, de az őrnagy számára egy haszna mégis volt. Rákényszerült arra, hogy a szerepjátszáson túlmenően végre ténylegesen beleképzelje magát Grodin Tierce Főkormányzó, Wenthar Császár jobbkeze szerepébe. Még egy ilyen sokadrangú, de felkészült és állig felfegyverzett csapattal szemben is a Sith Birodalom vezető politikusának erőt és hatalmat kellett sugároznia magából, amivel kiváltja tárgyalópartnerei tiszteletét. Ez így működött a galaxis összes primitív, erőszakra épülő kultúrájánál, és ezt Tierce-nek még akkor is tudnia kellett, hogyha egyszerű bázisparancsnokból emelkedett fel az intergalaktikus politika legmagasabb szintjére, ráadásul mindezt nagyon rövid idő alatt.

Erre idevonul erre a bolygóra beszélgetni ezekkel a páncélos alakokkal, mindösszesen két testőr kíséretében? 

A klón fel s alá kezdett sétálni, hogy erőt és nyugalmat sugározzon - nem kis részben a maga számára. Úgy tűnt, a mandalóriaiak vezetője húzza az időt, de Tierce semmivel sem javított volna a saját helyzetén azzal, ha most bejelenti, hogy bocsánat, mennem kell. 

Nem, valami értelmes oknak kellett lennie, amiért a galaxis második legnagyobb hatalmának Főkormányzója itt sétálgat. A klón végül szembefordult a páncélos alakkal és tekintetét a T-alakú sisaknyílásba fúrta. 

- Maga is, és én is nagyon jól tudom, hogy mire van szükségük - ismételte lassan a szavakat. - Ellenséges területen vagyunk, maguk is, és én is. Ezért mindketten törekszünk az alacsony, észrevétlen profilra - a klón néhány pillanatnyi hatásszünetet is megengedett magának, miközben eszébe jutott, hogy talán pont ezért olyan idegesek ezek a harcosok. Már így is túl nagy figyelem irányult volna rájuk? Talán mástól is?

- Ne felejtsék el - folytatta -, hogy ez a rendszer egyelőre nem a Mandalore Birodalom területe, nem is a Sith Birodalomé, hanem a Szövetségé. Ha megneszelik, hogy maguk itt vannak, akkor szövetségi hadihajók fogják ellepni itt az eget, és orbitról törlik le a maguk bázisát... akármilyen büszkék a harci képességeikre és a nagyságukra, 

Néhány páncélos harcos idegesen a fegyvere felé nyúlt, de a klón folytatta. 

- Amíg Izizben - pillantott a hold mellett lebegő, jól kivehető bolygó hatalmas korongjára Tierce - a szövetségpártiak bábkormánya székel, addig ez bármikor megeshet.

- Ha viszont teljesítik a kérésünk és üzletet kötünk... - itt a klón egy lépéssel közelebb lépett, ahogyan egy Főkormányzó tenné, valószínűleg legalábbis - akkor a Sith Birodalom segítségével ez az űr és a környező szektorok a Mandalore részévé válhatnak, vagy akár függetlenné. Amelyiket akarják. Nem kellene többé rejtőzködniük...

A Hadiár azon tűnődött, hogy vajon elárulhatja-e a Sith bérencnek, hogy ők tulajdonképpen hetek óta a bázis kiürítésével vannak elfoglalva. Az Ordo-klán, akárcsak a többi, immár a Mandalore Birodalomban fog érvényesülni. A harcos viszont igen csábítónak találta azt, amit a Főkormányzó mondott. Az Onderon fontos stratégiai állomása lehetne a Birodalomnak a galaxis ezen szektorában. Nem beszélve a Dxunról küldhető erősítésre, ha esetleg a bolygó helyőrsége nem állná meg a helyét egy ismeretlen ellenséggel szemben...

A Hadiárnak, mint Mandal’ore, a Büntető helyettesének hatalmában állt meghozni egy hasonló döntést, még ha nem is kap rá utasítást. A mandalóriaiakat nem foglalkoztatta az érdek, és Jurdanus Ordo sem óhajtott a vezető kedvében járni. A Mandal’ore ugyan hamarosan ideér, de a Hadiár látta a Sith tiszt arcán, hogy most kell meghoznia döntését. A Büntető majd beleszól, ha megérkezik.

- A részleteket! - recsegte az idegen férfi felé. - Megfontolom, hogy hajlandó vagyok-e segíteni nektek. Volna itt azonban valami... Ezt előbb el kell intéznünk.

- Éspedig?

- Bizonyítanotok kell, hogy érdemesek vagytok a feladatra!

Újabb néhány pillanatnyi csend következett. A klón őrnagy számára immár teljesen nyilvánvaló volt, hogy a mandok vezetője időt akar nyerni. Kérdés, mire. 

Azonban önmagában azzal, hogy egyre ügyesebben játszotta a Sith Főkormányzót, egyetlen lépéssel sem került közelebb eredeti céljához - ahhoz, hogy rájöjjön, van-e valami tényleges kapcsolata ezeknek az alakoknak a jedikkel és Sithekkel, ami alapján elindulhatnak. Végül is miért ne, gondolta. Klónként, az eredeti Tierce génjeit hordozva vonzotta a harc gondolata. Egy volt Császári Testőr számára miért ne lehetne vonzó némi csetepaté? 

- Én személyesen Wenthar Nagyúrnak, a galaxis császárának felelek - húzta ki magát szinte teátrálisan a klón.

- Nem kell bizonyítanom senkinek semmit. De ha arra gondol, hogy küzdjünk meg itt és most... - húzott elő egy kihajtható nyelű vibropengét a köpenye alól, olyat, amilyet a Császári Testőrség tagjai használtak kiképző küzdelmeik során - Akkor miért ne?  

A Hadiár bosszúsan mordult egyet, amiért ennyire félreértették őt. Nem mintha nem lett volna kedvére alaposan megleckéztetni ezt a pimasz fickót, azonban talán majd arra is sor kerülhet. A másik még semmit sem mondott arról, hogy mi is lehetne ez a munka, amire nekik vállalkozniuk kellene.

- Ha harcolni akarsz, megteheted - vetett egy pillantást a másik fegyverére. - De ezzel nem bizonyítasz semmit. Talán túl nagy fába vágnád a fejszédet, höhö - gúnyolódott. - A valódi próba nem ez lesz. A Dxun veszélyes ragadozók otthona. Továbbá, van a holdon egy feltáratlan mandalóriai bázis... a Sith Templom mélyén. El kell hoznotok nekem onnan egy ősrégi droidot. Aztán beszélhetünk a... munkáról.

Azzal a mandalóriai elfordult, és visszatért a dolgához. Beütötte a biztonsági kódját a nagyszámítógépbe, és folytatta a megkezdett feladatát.

- Ahogy gondolja, parancsnok - simította végig ujjaival a vibropenge élén a klón, és visszarakta a fegyvert a köpenye alá. Nem tartotta szükségesnek, hogy sértegetéssel vágjon vissza a mandalóriai megjegyzésének, különösen, hogy immár még nyilvánvalóbbá vált számára a másik időhúzási szándéka. De sebaj, ha már idáig eljöttek, nem fognak visszakozni.

Arról nem is beszélve, hogy a páncélos alak kérése ha közvetve is, de végre közelebb hozhatja őket az eredeti céljukhoz...

- Nos, a jövőbeli együttműködésünk reményében felajánlhatom a segítségünket - tette hozzá végül erőltetett közönnyel a klón, mintha csak eszébe jutott volna, hogy erről is szó volt. 

- Roessk és Kaluun Nagyurak majd elvégzik ezt a feladatot - intett a fejével a háta mögött álló két alakra. - Ez az szakterületük.

- Ahogy parancsolja, Főkormányzó - szólalt meg az alacsonyabbik köpenyes alak selymes női hangon. - De Itzaar Nagyúr segítségére is szükségünk van, hiszen ő jól ismeri az ősi Sith titkokat...

A klón Grodin hálát adott magában Cybilnak. Valóban, ha a katakombákban akarnak kutakodni, akkor szükségük lesz a csapat technikai szakértője, Zavrikra, és a felszerelésére.

- Akkor vigyék Itzaar Nagyurat is. Majd szólok neki. Én pedig visszatérek a hajómhoz, hogy kapcsolatba lépjek Őfelségével... - pillantott a láthatóan már teljesen mással foglalatoskodó mandalóriai parancsnokra. - És utána megbeszélhetjük az együttműködésünk részleteit. 

Azzal a klón megfordult és elindult kifelé. Egyetlen mandalóriai sem mozdult, egészen addig, amíg az ajtóhoz nem ért. Akkor az ajtónál álló két, aranyozott csíkozású páncélos elé lépett, hogy elzárják az utat. 

Grodin villámgyors mozdulata mindkettejüket meglepte. Az egyik azt vette észre, hogy az előbb a férfi köpenyébe süllyesztett vibropenge most a torkának mered, pontosan a sisak és a nyakpáncél eresztékénél, élével felfelé nézve, hogy egyetlen mozdulattal be lehessen csúsztatni az arcába, míg a másik kicsavart kezében a sugárvető, amelyet tartott, most egyenesen a saját ágyékának meredt.

A mandok vezetője most pillantott fel először, mintha valamit elfelejtett volna. 

- Kérem, kísérjék a Nagyurakat ahhoz a templomhoz. Nekem pedig szóljanak, ha végeztek... - engedte el a két mandalóriait a klón, majd kisétált.

...

Odakint a hajónál Zavrik tekintete az egyedül visszaérkező Grodinra tévedt, akit biztos távolságból követett két további mandalóriai. 

- Nagyúr, csatlakozz társaidhoz, és vidd magaddal a szent holokronokat tartalmazó ládát is - biccentett Grodin. - Majd ezek a harcosok elkísérnek. 

- Parancsa szerint lesz, Főkormányzó! - hajtotta meg magát szertartásosan, kitűnően játszva a szerepét Zavrik, egyetlen kérdés nélkül, bár a tekintetében fel lehetett fedezni a tanácstalanságot.

- Tudni fogod, mit kell tenned. - tette a vállára a kezét a klón.

- Igen, Nagyúr!

A Sith Birodalom Főkormányzója besétált a várakozó hajóba, majd a pilótafülkébe érve ledobta magáról a köpenyt, és nagyot sóhajtva lerogyott a Nagan melletti ülésbe.

- Hát mit mondjak, fárasztó dolog Főkormányzónak lenni...

- Csak így elküldted őket? - pillantott rá kérdőn a pilóta. 

A klón őrnagy arca megrándult, ahogyan a mandalóriaiak tábora felé nézett.

- Nem volt más választásom. Olyan feladatra kértek minket, amit csak erőérzékenyek végezhetnek el... nem számítva persze a kütyüinket. Hiteltelen lett volna, ha velük megyek.

- Akkor reménykedjünk abban, hogy tényleg jól szuperálnak azok a kütyük... - jegyezte meg Nagan.

- Igen - bólintott a klón. - Mindenesetre tartsd fent a kommunikációs zavarást, hagyj nyitva egy vészcsatornát, és hagyd a kezed a pajzsok gombján... 



Mandalore

Lord Mandal’ore vállára terítette újonnan szabott, fekete, arany szegéllyel díszített köpenyét. A mellette várakozó szobalány kéjsóváran bámulta a férfi testi izomzatához igazított páncélburkolatát. A Büntető bevégezte elsődleges feladatát. Egyesítette Mandalore klánjait, és egy zászló alatt kikiáltotta a Mandalore Birodalmat. Nevéhez viszont nem bizonyult elég hűségesnek. Megbüntette ugyan az ellenszegülő, a gyenge fajtársait, akik eladták népét holmi zsoldosbandának, viszont a vezetőjüket még képtelen volt megtalálni. Mandal’ore bosszúsan lépkedett a trónemelvény felé. Rev Sanagar igen jó kapcsolatot ápolt Daalával, a volt birodalmi admirálissal, a Galaktikus Szövetség elnökével. A Büntető azonban biztosra vette, hogy a vénasszonynak egyéb elfoglaltságai is akadnak, mint a mandalóriaiakkal való konfliktus.

A harcosok harcosa elfoglalta a helyét az egyszerűen kialakított trónterem legmagasabb székében. Betáplált valamit a karfákba épített panelekbe, mire az egyik titkos oldalfali járatból előbukkant az egyik alvezére. A férfi már órák óta próbálta elérni őt, de Mandal’ore csak most kegyeskedett fogadni.

- Mit akarsz, Breddian? - kérdezte.

- Hívás érkezett a Dxunról, Mandal’ore - felelte a harcos. - A Hadiár igyekszik elérni önt.

- Akkor miért nem hívott a személyes csatornámon? - dörmögte a Büntető. - Kapcsold!

Az emelvény előtt megjelenő páncélos fejet hajtott uralkodója előtt, majd kertelés nélkül beszélni kezdett.

- Mandal’ore, a Sith felkeresett minket. Munkát ajánlanak.

Mandal’ore felordított dühében. A népe nem rabszolga többé! Mikor értik meg azok a szánalmas vakarcsok?! Hacsak...

- Biztos vagy benne, hogy Sithek? - kérdezte hirtelen ötlettől vezérelve.

- Nem láttam még fénykardot náluk, Mandal’ore.

A Büntető elméje nyomban megvilágosodott. Hát persze, hogy nem. Azok nem lehettek valódi Sithek. Darth Sordis azt ígérte, békén hagyja őt. Megegyezett a Sötét Nagyúrral, hogy az többé nem fogja háborgatni a népét. Ezek nem lehettek mások, csak valamiféle más frakció emberei, hogy meggyőzzék az ügyüknek a mandalóriaiakat.

- Akár így, akár úgy - rendelkezett -, el kell pusztítanod őket. Arról a bázisról nem tudhat senki. Előbb azonban derítsd ki, kik azok, majd értesíts!

- Igen, Mandal’ore - a holokép elenyészett, és a Büntető kurta biccentéssel elküldte maga mellől a másik férfit. Talán jobb lesz, ha személyesen vizsgálja ki ezt az ügyet? Betáplálta a Conquistador kapitányának hívószámát, majd kiadta a parancsait.


Mu

- Közeledünk a bázishoz, uram - Tierce főkormányzó áthajolt a pilóta válla felett, és alaposabban szemügyre vette a gázóriás felső légkörében sodródó bázist. Letérhetett a pályájáról egy stabilizátor-meghibásodás következtében, mert kissé ferdén állt a vöröses-narancssárga felhők között. 

- Ha nem tudjuk beüzemelni, akkor félő, hogy hamarosan mélyebbre kerül, és a nyomás összeroppantja a struktúráját - jegyezte meg a Főkormányzó mellett álló öreg technikus, Mosh, akinek a kezében ott volt a remények szerint szabad bejutást jelentő bőrönd.

- Vonósugárral kihúzhatjuk? - pillantott Tierce a bázistól nem messze sürgölődő nagai szállítókra és vontatókra, amelyek az új, mobil elemekből álló bázis felhúzásával voltak elfoglalva. Tényleg bámulatosan gyorsan haladtak, a vázszerkezet kétharmada már készen volt, és elkezdték a fedő panelek helyükre illesztését is. 

- Csak akkor, ha az egyik csillagrombolónk közelebb jön, de akkor ki lenne téve a légköri áramlatoknak... szóval veszélyes - összegezte a technikus. 

A bázis hangárját védő erőtér működésképtelennek tűnt, a birodalmi rohamcsónak és a kíséretében haladó nagai sikló akadálytalanul landolt a hangár padlóján. 

- Légkör, gravitáció és védőpajzs inaktív... - sorolta a pilóta. 

- Ugyaneddig jutottunk a csapatainkkal a legutóbb is - jegyezte meg az egymásköztin a másik hajót parancsnokló Yamasaka. - De nem tudtuk aktiválni a bázis rendszereit. 

A Főkormányzó körbepillantott a teljesen üres hangárban, amiből az antigravitáció révén már régen kilebegett az összes nem rögzített tárgy, szemét, és egyéb maradvány. Egyetlen magányos, félkör alakú terminál árválkodott a hangár közepén, amelynek széles, sokgombos kezelőfelületeit mintha nem is ember, hanem legalább egy sokkarú xexto számára tervezték volna. 

- Az a terminál lesz a kulcs. Öltözz be, és menj ki az osztaggal - intett a technikusának. 

A nagai és birodalmi sikló parancsnokai egyaránt lélegzet visszafojtva figyelték, ahogyan az űrruhás technikus a birodalmi siklóból egy méretes dobozt cipel ki a hangárba lévő terminálhoz. Az idős férfi kora ellenére kecsesen mozgott az antigrav ruhában, a manőverező hajtóművekkel pontosan a terminál előtt lefékezve.

- Feltételezem, ez valami új kódfejtő berendezés - jegyezte meg az egymásköztiben Yamasaka. 

- Igen, az - biccentett a főkormányzó. - A specialistáink számos régi kóddal és algoritmussal rendelkeznek a régi birodalmi időszakból. 

- Különösen, ha a specialistájuk egyidős a kóddal... - jegyezte meg Yamasaka fanyarul. 

Mosh csatlakoztatta a dobozt a terminálhoz, és elfordított néhány kart, majd beütött néhány gombot... és a bázis megrázkódott, ahogyan a hangárban pislákolva életre kelt a vészvilágítás vöröses fénye. A hangár előtti erőtér villogva, sercegve, de működésbe lépett, a két sikló pedig a hirtelen helyreálló mesterséges gravitáció révén a padlóra döccent. 

- A bázis feltölti levegővel a hangárszintet és még néhány folyosót... - jelentette az érzékelőket olvasva a pilóta. - Nem érzékelünk sugárzást.

Odakint Mosh lecsatolta a fejéről a szkafander sisakját, és intett a siklók felé. 

-  Yamasaka hadnagy, megtisztelne, ha csatlakoznának hozzánk odakint - biccentett a főkormányzó. Eddig jó, gondolta. Most már csak az a kérdés, van-e bármi a bázison, ami elvezet a Ramakazhoz...

- Az enyém a megtiszteltetés, főkormányzó - felelte illendő módon Yamasaka, de a korábbi jelentéseket ismerve nagyobb biztonságban érezte volna magát odabent. Nem mintha ez sokat számított volna, már ha hinni lehet a leírtaknak. A nagai felderítők akkurátusnak tűnő jelentéseiben gyakran voltak apróbb túlzások. Elmormolt még egy káromkodást, majd kioldotta az ülés szíját. Miután kikászálódott a hajóból a kommandósokkal és a nagai technikusokkal, szétnézett a hangárban. Jó ideje nem járhatott erre senki sem.

- Főkormányzó - lépett oda Tiercehez, aki éppen a hajók körüli védelmet állította fel. Sajnos a légkör összetétele miatt a szenzoraikat nem tudták végigfuttatni a bázison, így bármilyen meglepetés érhette őket.

- Főhadnagy - biccentett Tierce. - Mit tudnak a felderítőik?

Kezével félreérthetetlenül az oldalán lógó adattábla felé intett. Yamasaka nem akarta az összes aduját egyszerre felhasználni. Ki tudja, akkor a Sithek egyszerűen lelőnék és megtartanák a titkot maguknak.

- Bizonyos gázokról írnak - olvasott bele az adattábla tartalmát. - Valamiféle reaktorszivárgásnak gondolták, de komolyabb annál. Sűrű, vöröses gáz, nagyon veszélyes, a legapróbb résen is keresztüleszi magát és korrodálja a csatlakozásokat. Egy felderítőt úgy kellett kivágni az űr páncéljából.

- Ahhoz képest, hogy állítólag át sem tudtak szállni, ez egész sok információ - Tierce hangjából és arckifejezéséből nem lehetett kitalálni a valódi érzéseit. Yamasaka mosolyogva válaszolt.

- Nos, valóban nem tudtak átszállni, ezért kellett nekik űrpáncél.

- Hm - bólintott Tierce, majd a komjához nyúlt. - Ha vöröses felhővel találkoznak, ne nyúljanak hozzá, hanem keressenek más utat!

- A vöröses gáznak biztos szerepe volt benne, hogy ilyen jó állapotban megmaradt a bázis! - jegyezte meg mögöttük csodálkozva az egyik tudós, akit magukkal hoztak. Rajta legalább ugyanolyan idegenül állt a kommandós felszerelés, mint Yamasakán.

- Itt az egyes csapat - reccsent meg a komm a közös komfrekvenciáról. - Egy vörös felhőt találtunk. A teljes N-7-es folyosót ellepte.

- Kerüljék ki! - utasított Yamasaka. A kommból bizonytalan recsegés érkezett egy pillanatig, aztán hangos ordibálás. - Ez éget! Hogy jutott be a páncélom alá! Ééégeeet! A szemem, a szemem!

- Bakayarou! - fakadt ki dühösen Yamasaka. - Azonnal tűnjetek el a kurva felhőtől! Most!

- Igenis! Yao közlegényt kihúztuk! Leküldöm, hogy ellátást kapjon! - jelentette vissza az osztag parancsnoka.

- Úgy látszik ebben igazuk volt a felderítőiknek - szólalt meg tárgyilagosan Tierce. - A kérdés, hogy akad-e még más meglepetés errefelé.

- Hm, igen, ez egy jó kérdés - felelte jobb híján a főhadnagy. És félt attól, hogy tudja is rá a választ.

- Még egy vörös folyosó - jelentette a mellette elhaladó katona. Az alsóbb szintek tele voltak ezzel a vöröses gázzal. - Ez biztosan nem reaktorszivárgás.

- Kiérünk a fel nem töltött szintekre - közölte gépiesen a velük hozott technikus. Yamasaka a sisakkomja gombjához nyúlt. - Önöknél is ez a helyzet, főkormányzó?

- Mi már kiértünk a védőzónából - így nevezték el a helyet, ahol berendezkedtek. - A két folyosó a vázrajz szerint egy csarnokban fut össze. Találkozzunk ott.

- A csarnokban, igen - bólintott Yamasaka. A csarnokban. Maga elé idézte a jelentést, és megborzongott. Ez a része csak nem lehet igaz a történetnek...

- Hé te ott, állj! - emelte tüzelésre a fegyverét, de nem érkezett semmi válasz. Rövid feszült csend után a többiek röhögésben törtek ki.

- Sagara, nehogy lelődd a saját árnyékod! - mondta nevetve az egyikük. - Amúgy is gyorsabb tüzelő nálad - tette hozzá a nevetéstől fuldokolva egy másik kommandós.

- Esküszöm, hogy volt ott valami! - felelte duzzogva a közlegény.

- Szemeket nyitva, pofát laposan tartani! - szólt közbe a főhadnagy. Még csak az hiányzott, hogy egy idióta miatt megbomoljon a fegyelem.

A csarnok elég nagynak volt mondható, legalább a hangár méreteivel vetekedett. A padlója üvegacélból készült, alatta fekete mélység terült el, amelybe aggasztóan vörös gázok vegyültek. Mikor odaértek, Tierce csapata már védekezőállásban várakozott, miközben a főkormányzó és az egyik technikus egy terminállal küzdöttek. Yamasaka megparancsolta a többieknek, hogy csatlakozzanak a birodalmiakhoz, majd ő maga a védőgyűrű közepén lévő főkormányzóhoz ment.

- Hamarosan újraindítjuk az áramellátást a környező szinteken - közölte, hátra sem fordulva. - Ha szerencsénk van, erről a terminálról rá tudunk csatlakozni a központi gépekre.

- Um, főkormányzó... - kezdett bele Yamasaka, mintha nem tudta volna, hogyan fejezze ki magát. Vagy inkább, hogy mennyit osszon meg a tudásából. - Talán át kéne gondolnunk ezt az áramkérdést...

Alig mondta ki, a fények egymás után keltek életre, akárcsak a környék ventilátorai, lassan kiszivattyúzva az oldalfolyosókból a vöröses színű gázt, egyenesen az alattuk lévő tárolóba. Tierce a konzolhoz lépett, és lenyomott néhány gombot.

- Érdekes, úgy tűnik ezt a gázt a bolygó légköréből nyerték ki valamilyen különleges eljárással - foglalta össze az olvasottakat. - De hogy minek kellett nekik ennyi belőle...

A folytatásra azonban nem jutott idő. A terem remek akusztikája miatt sok hang vált hallhatóvá, köztük a csoszogás is. Egyre több láb csoszogása, több irányból, a korábbi oldalfolyosók felől. Tierce Yamasakára nézett, és felvonta a szemöldökét, a főhadnagy ajka pedig megrándult.

- Mikor szándékozott beavatni? - kérdezte Tierce, aki rögtön felfogta a helyzetet.

- Úgy harminc másodperccel ezelőtt.

- Nagyszerű. Mindenki készenlétbe! - szólt bele a kommba. - Ha láttok valamit, azonnal lőjetek!

- A lelövésük nem használ - rázta meg a fejét a főhadnagy. A következő pillanatban groteszk látvány tárult a szemük elé. Egy egykor csatapáncélt viselő lény, ami valaha talán ember volt, vonszolta be magát nehézkesen a terembe. Úgy tűnt, mintha még mindig lélegezne, de minden ki és belégzésnél vöröses gáz távozott a páncéljából.

- U-ute! - kiáltotta el magát idegesen az egyik nagai, és ujjai önkéntelenül ráfonódtak a ravaszra. Vöröses nyalábok hagyták el a fegyvere csövét, és egy teljes sorozat találta el a páncélos valamit, mire az eldőlt. - Még több jön!

A páncélosok lassan vánszorogtak be a terembe, miközben mindenki sietve célra tartotta a fegyverét. Az első sorozatok több lényt is lekaszáltak, de mindenki legnagyobb megrökönyödésére nem sokkal később feltápászkodtak, mintha mi sem történt volna.

- Valóban nem használ, ha lelőjük őket - mondta Tierce miután megbizonyosodott a dologról. Pedig azt hitte a zombivírus egyedi ötlet lesz, erre meg... - Esetleg ha fejbe lőjük őket?

Yamasaka megrázta a fejét. De csak nem lehetnek ezek a valamik elpusztíthatatlanok.

- Viszont van valami, ami használ - olvasta Yamasaka az adattáblából. - Ha valamely végtagjukat leválasztják, egyszerűen megszűnnek tovább funkcionálni.

- Funkcionálni? - Tierce nem teljesen értette a szóhasználatot. - Mármint az életfunkcióik?

- Eleve nincsenek életfunkcióik - jegyezte meg a tudós, aki egyébként nagyon hősiesen bekuporodott az egyik pult alá. - De megszűnnek mozogni és harcolni.

- Mi a légzés, ha nem életfunkció? - vetett ellen a főkormányzó. - Elvégre a vörös izét lélegzik ki és be.

- Ez nem szükséges a túlélésükhöz - közölte a tudós. - Elvégre egészen eddig levegő sem volt ezen a helyen. Inkább csak valami, ami elfelejtett leállni.

- Akkor hát, elő a bajonettekkel, fiúk! - kiáltotta Tierce. - És a gránátokkal!

Az egyik lény, amely már eddigre jóval közelebb ért hozzájuk, hirtelen a korábbi lomhaságát meghazudtolva ugrott félre, az egyik lövedék elől, majd a saját vibrokéséből és egy acélrúdból eszkábált lándzsát előre tartva felugrott, és egy sikításra emlékeztető hang keretében vetődött a katonák közé. Tierce átugrotta a kezelőpultot, előkapta a sugárvetőjét, és fejbe lőtte a lényt, majd a lándzsáját felkapva, az illesztékek közé helyezte azt, és néhány mozdulattal leszelte a kezét. Sárgás folyadék csapott ki a csonkból, és a test tényleg nem mozdult újra.

- Most pedig ugyanezt csinálja mindenki! Gyerünk!

Az ütközet jó fél órán át tombolt a csarnokban, ahogy a környék összes ilyen lénye rájuk támadt. Több tucat erodált páncélos test maradt az üvegacél padlón az összecsapás végére. Néhol fekete foltok éktelenkedtek, a gránátok becsapódási helyét jelezve. Szerencsére a padlót erősebbre tervezték, mint hogy ennyi megárthatott volna neki, hiszen ha az a sok vörös gáz rájuk szabadul... A lények, amiknek nem a fejét szaggatták le, még mindig mintha lélegeztek volna, de nem mozdultak. Ők maguk is veszítettek több embert, és több sérülés is volt. Szerencsére a lények alacsonyan szervezettnek tűntek, így jóval könnyebb volt leszámolni velük. A tudósuk is végre előmerészkedett a rejtekéből, és hozzálátott, hogy megvizsgálja az egyik lényt.

- Azt hiszem ő ember volt előtte - közölte, ahogy lézernyitó segítségével lassan lefejtette róla a páncélja egy részét. A fémfelülethez néhol sárgás szövet tapadt. - Mintha a gáz rájuk olvasztotta volna a páncélt.

- Yao közlegénynél nem figyeltünk meg ilyet. A vaksága is időleges volt - jegyezte meg a csapat felcsere.

- Yao közlegény csak pár másodpercet töltött a felhőben - felelte a tudós. - Ezek itt ki tudja hány évet... évtizedet.

- A gáz tehát rájuk olvasztotta a páncélt, és a szerveztük részévé vált?

- Olyasmi. Nem tudom ez hogy lehetséges, de ha gyűjtünk mintákat, egy laborban minden bizonnyal kitalálok valamit.

- Ezt újra kell játszanunk minden nagyobb körzetben? - vetette oda neki Tierce a kérdést, miközben a terminálok tartalmát böngészte. - Egy lakókörzetben nem merném megkockáztatni ugyanezt.

- Ha nem lenne ennyi titok elrejtve a bázison, azt mondanám, hogy robbantsuk fel. De így... - válaszolta Yamasaka némi szünet után.

- Főkormányzó - szólalt meg a technikus. - Úgy tűnik innen van közvetlen turbolift a központi irányítóterembe!

- Hála a Sitheknek. Akkor indulás! A fele csapat itt marad, és biztosítja a helyet!

Az irányítóteremben szerencsére egyetlen lénnyel sem akadtak össze. Helyette meghatározhatatlan maradványokat találtak a székekben ülve. Úgy látszik, hogy aki nem viselt semmilyen egész testet lefedő védőfelszerelést az eset megtörténtekor, az sokkal rosszabbul járt. Vagy talán éppen jobban. Mindenesetre ez megerősítette, hogy a bázis egykori kezelői jártak pórul. Az irányítóteremből volt egy kifelé vezető ajtó is, amit gyorsan elbarikádoztak, majd újraindították a szinteken az energiaellátást. Hogy miért kellett ezt blokkonként megismételni, az rejtély volt, de mindenesetre a bázis védelmi rendszerei például még nem indultak újra. Az idős technikus csatlakoztatta a kódtörő berendezést a terminál megfelelő foglalatához, majd hozzálátott valamihez.

- Autentikációs ellenőrzés futtatása... Gázszivárgás a...  xxksdsfsg... folyosón. Főrendszerek zárolva.

- Szóval ezért nem tudtunk más terminálról hozzáférni - jegyezte meg Yamasaka inkább csak magának.

- Zárolás feloldása. Főrendszerek aktiválása... kész - az idős technikus diadalittasan nézett végig a feléledő képernyőkön. Egy csillagtérkép is életre kelt, amin három vörös pont villogott.

- És most mi lesz? - meredt a képre Yamasaka kérdőn. - Gigantikus vongpókok támadása?

- Nem hiszem, hogy ilyen könnyedén megúsznánk - jegyezte meg Tierce fanyarul, miközben helyet foglalt a parancsnoki székben.


Coruscant

G'Sil nagyot kortyolt a kikészített vízből, azonban a torka ugyanúgy porzott, mintha Tatooine sivatagjait rakták volna bele. Szomját azonban csak egy valami tudta megfelelően oltani: a tömeg ujjongása. El is felejtette már ezt az érzést. Tízezres, sőt talán százezres tömeg gyűlt össze minden szektorban, ahol megjelentek. A belső területek sűrűn lakott bolygói, de különösképp Coruscant a tenyerükből ettek. A városbolygó minden szektorában, ahol megjelentek, ilyen fogadtatás várta őket. Még Jacen Solo bukása után gondosan elrakott szövetségi zászlók lengtek mindenfelé. A galaxis változásai könyörtelenül maguk mögött hagyták a Szövetséget, és az emberek féltek, hogy holnap talán az ő rendszerük kerül a Sithek uralma alá: egy erős kormányzatot akartak. Épp ezt azt alternatívát kínálta nekik az ő frakciójuk.

- Külön elbukunk, együtt megmaradunk! - kiáltotta átéléssel a mikrofonba G'Sil mozgalmuk jelmondatát. Bár mindig jobban szeretett csendben, a háttérben dolgozni, ezúttal neki kell előre állnia. Még a Daala által pénzelt közvéleménykutatások is őt hozták ki első helyen Coruscanton. Végre visszatérhet, hogy szeretett bolygója ügyeit képviselje a Szenátusban. - Túl sokáig tűrtük már, hogy korrupt politikusok a Szövetség érdeke felé helyezzék a sajátjukat! Túl sokáig vártunk arra, hogy valaki felálljon, és azt mondja, elég volt! Itt az ideje, hogy mi magunk legyünk azok, akik felállunk, és az asztalra csapunk! A galaxist Sithek, koréliaiak és primitív határvidéki népek ostromolják! Most még talán elég nekik a Peremvidék, de ki tudja, hogy holnap nem masíroznak-e Coruscant ellen? Lekenyerezte a Yuuzhan Vongot az, hogy feláldoztuk előtte a Peremvidéket? Csak felbátorodtak és vérszemet kaptak! Itt az ideje, hogy a Szövetség megtegye, amit ilyenkor kell! Nem hagyjuk, hogy hazánk gyarmat legyen!

- Nem! - harsogta a tömeg dühösen.

- A közvélemény-kutatások azt mondják, Coruscant és tucatnyi más magvilág a miénk! - jelentette be, és a tömeg ujjongott. - Mit mondok én? Hogy választást kell nyerni, nem közvélemény-kutatást! - a tömeg visszafogottan nevetett, G'Sil pedig a hatásszünet idején egyenesen az egyik elszálló holokamerába nézett. Nem volt olyan galaktikus hírcsatorna, aminek ne lett volna itt egy kameradroidja. Az elején csak nevettek rajtuk, most pedig már kénytelen volt mindenki komolyan venni őket. - Ez kötelezettséget jelent! Nem lankadhat a figyelmünk, meg kell kétszereznünk az erőfeszítéseinket! A Szövetség kétharmada velünk van, csak még nem tud róla! Minél több tudatos állampolgár szemét kell felnyitnunk az igazságra!

A tömeg helyeslően morajlott. G'Sil tudta, hogy még egy nagyon fontos bejelentése van a tömeg és a média felé. Az elmúlt hetekben még nem álltak elő elnökjelölttel, ami pedig alapvető fontosságú volt. Szinte minden elemző és szimpatizáns úgy gondolta, hogy G'Sil magára osztja ezt a feladatot. Habár többen meglepődtek, hogy indul Coruscant szenátori posztjáért, mert a törvények szerint úgyis le kéne mondania, ha elnökké választják. Persze nem ez volt a helyzet. Tényleg voltak ilyen ambíciói - a Niathal-Solo-puccs előtt. Szívből gyűlölte Jacen Solot, aki megölte régi barátját, Cal Omast és polgárháborúba rántotta a Galaxist. Azonban tudta, hogy valakinek fel kell karolnia ezt a szárnyat. Ha nem ő, akkor egy habzó szájú demagóg teszi meg, aki nem visszafogja, hanem szabadjára engedi őket. Hogy jóvá tehesse, amit annak idején elindított, szükség volt erre a színjátékra. De az elnöki posztot nem fogadhatta el magának. Omas emlékéért sem.

- Régóta kérdezitek már: ki fogja elnökjelöltként képviselni mozgalmunk ügyét? - kezdett bele. A tömeg lélegzetvisszafojtva figyelt. - Sokan javasoltatok engem, tőlem azonban távol áll az államfői pozíció rivaldafénye. Helyettem azonban tudok egy jóval alkalmasabb jelöltet: Ederlath Pallopides, a néhai Palpatine császár unokahúga! - jelentette be jelentőségteljesen. Hátrahúzódott a színpad elején felállított mikrofonálványzattól, és közben felsétált a színpadra egy ötven év körüli nő, aki azonban könnyedén letagadhatott tíz évet az életkorából. Haja teljesen fekete volt - valószínűleg festhette -, arcán alig hagytak nyomot az évek. Eltökéltnek és keménynek látszott. Daala korántsem pályázhat már egyedül a keménykezű vaslady szerepére. Ráadásul a döntés kellő kompromisszumot jelentett a szélsőségesek és a mérsékeltek között: bár Palpatine volt, mégiscsak nő. Egy olyan nő, aki egy időben majdnem meg is szerezte a trónt.

Eközben a mozgalom teljes vezetősége felsétált a színpadra: tucatnyi férfi és nő, emberek és más fajúak. A legjelentősebbek G'Sil és Pallopides körül gyülekeztek: Novakh, az egykori GAG katona; Chan'ahd, a pénzügyi vezető, akiről az a pletyka járta, hogy alderaani származású; Iavrom, egy idősebb twi'lek nő, aki jogvédőként tevékenykedett; Stan Udt, az egykori hadihajó kapitány; Torvozk, egy egyszerű köztisztviselő és Azygav, egy egykori kétkezi munkás. Összefogták kezeiket és egyszerre emelték a magasba. A tömeg újra ujjongani kezdett.


Galaktikus Hírmondó

[nyilvános Holonet csatorna híradás]

- Terroristák szállták meg a Maeni Csillaga nevű űrállomást, annak ezernégyszázharminc lakosát ejtve túszul. Az állomás az ismert űr szélén található, és egy gazdag vállalkozó, bizonyos Crollus Maeni tulajdonát képezi, aki jelentősebb projektet kívánt indítani az ismeretlen vidékek feltérképezésére. Egyes vélemények szerint ennek mérete meghaladta volt a balsikerű Kirajzás projektét is. A terroristák a Rotuni Felszabadítási Front tagjai, és azt követelik a túszok életéért cserébe, hogy a Maeni Corporation távozzon bolygójukról, Rotunról, amit véleményük szerint kizsákmányolnak a projekt érdekében, ezrek halálát okozva, valamint az okozott százmilliós károk megtérítését követelve. Maeni úr még nem nyilatkozott az ügyben, de tudni véljük, hogy a Szövetség segítségét kérte, mivel szövetségi állampolgárok érintettek.

Ismét Lena Reetara váltott a kamera, aki úgy mosolygott, mintha éppen a coruscanti állatkert új bébirancorjáról lett volna összeállítás.

- Most pedig belpolitikai híreink következnek. A Finis Valorum téren tartott nagygyűlésén bejelentette az Erősebb Szövetségért Mozgalom elnökjelöltjét. Nagy meglepetésre nem G'Sil egykori bizottsági elnök, hanem a politikában egy eddig ismeretlen név, Ederlath Pallopides mellett döntöttek, aki információnk szerint a Palpatine-ház egyik oldalágának sarja. Az Egységes Galaktika frakció nem kommentálta az esetet, a Szabad Szövetség frakció megdöbbentőnek nevezte a jelölést, míg a Demokratikus Köztársaságért Koalíció felháborítónak és az autokrácia szellemének újjáélesztésére tett kísérletként értelmezte. Holoadónk felkereste Trun Mathynt, a neves Palpatine-kutató történészt, hogy minél többet tudjon meg.

A képen egy ötvenes éveiben járó férfi látható, kissé rendezetlen, őszbe hajló frizurával, egy díszes faszékben, amibe a Palpatine címert vésték. Kissé régies ruhákat visel, mögötte könyvespolc, több száz kötettel.

- Legjobb tudomásunk szerint Palpatine császár halálával kihalt a Palpatine-ház főága, mivel a császár nem hagyott maga után örököst, apja, anyja és testvérei pedig egy balesetben hunytak el évtizedekkel korábban. Apjának azonban viszonya volt egy nővel, ebből született Ederlath anyja. Hozzáférhető iratok alapján a Thrawn-krízist megelőzően egy birodalmi admirális felajánlotta, hogy ültessék az akkor még gyerek Ederlathot trónra és hozzanak létre alkotmányos monarchiát. Terve azonban halálával együtt meghiúsult.

Itt láthatóan megvágták a felvételt, ugyanis teljesen más témával folytatódott a beszélgetés:

- Keveset tudunk Ederlathról. Visszavonult életet élt, megházasodott, két gyereket szült. Egészen mostanáig a politikában sem vett részt aktívan. Nem bizonyult túl segítőkésznek a Palpatine család kutatása során sem.

A kép ismét Lunára váltott.

- A jelölés meglepte a politikai elemzőket, akik biztosra vették, hogy G'Sil frakcióelnök személyesen vállalja az elnökjelölt szerepét, és a sikertelen választás esetére megtartja Coruscant szenátori posztját. Erről kérdeztük Tosk'ha Itvanst, a független Iránytű Politikai Intézet elemzőjét.

A kép a már jól ismert konszolidált, öltönyös férfira várt.

- A ESZM legújabb felmérések szerint a galaktikus szavazatok akár 10%-át is megszerezheti, jó pár planétát képviselve a Szenátusban. Ez különösen az Egységes Galaktikát érinti hátrányosan, mert míg a DKK és a SzaSzö késznek látszik az együttműködésre, az EG és az ESZM egyelőre nem.

- Pallopides, egy Palpatine leszármazott jelölése ezért is volt fontos lépés. Komoly ellentét feszül a nemrég zászlót bontott mozgalom szélsőséges és mérsékelt szárnya között. Még G'Sil egyértelműen a mérsékeltek és Novakh a szélsőségesek jelöltje, addig Pallopides kompromisszumos jelöltnek tekinthető. Ilyenformán a jelöléssel sikerült megelőzni egy lehetséges pártszakadást, ami szétforgácsolta volna erőiket a választás során.

A kép ismét a stúdiót mutatta.

- Politikai feszültségeket okozott a rabszolgaságot fenntartó Tronos és az azt eltörlő Helor között, amikor előbbiről egy rabszolga egy teherhajóra felszökve az utóbbira utazva okozott. Mikor tulajdonosa kérte a kiadását, a helori hatóságok elzárkóztak ettől. Kölcsönös diplomáciai jegyzékváltások után Tronos egy szövetségi bíróság döntését kérte az ügyben.



Coruscant

  - Ez nevetséges - fordult vissza Daala az elnöki irodában szobrozó két másik alak felé. - Egy Palpatine-t előhúzni a semmiből, akinek se politikai tapasztalata, se semmije... és maga ezzel a G'sil-el állt össze annak idején? 

Niathal lassan, elgondolkodva ingatta barnás, vizenyős fejét. 

- Régen nem volt ennyire nagy a szája... és mégis, meglepő hány Magvilág lakossága vevő a mai napig erre a retorikára. 

- Tudnom kell, hogy számíthatok-e a támogatásodra, Cha - lépett közelebb a calamarihoz Daala. 

- Egyszer már megjártam azzal, hogy hittem ezeknek a nagyhangú hőzöngőknek, Natasi - tette uszonyos kezét az admirális vállára a másik volt admirális. (arról nem is beszélve, hogy az a simulékony Givli nem engem kért fel, így aztán most már csak azért sem paktálok le vele - tette hozzá magában a calamari).

- Reméltem, hogy így döntesz - biccentett Daala. 

- A felmérések szerint szükségünk lenne a haderő támogatására - szólt közbe az egyik sötét sarokban gubbasztó Dorvan. - Elnök asszony, ahogy a G'Sil-félék gyűléseit elnézem, lehet, jobb esélye lenne, ha mégis admirálisi egyenruhában állna ki a naggyűlésen beszédet mondani... úgy értem, birodalmiként.

- Ezt már megbeszéltük, Dorvan - vonta meg a vállát Daala. - Szükségünk van a Peremvidék támogatására. És ezt csak akkor érhetjük el, ha egységet és erőt mutatunk. Mindannyiunk számára. 

- A hadsereg viszont megosztott, és számos rendszerben fej-fej mellett állnak a jelöltjeitek az A'kla-frakcióéval - ingatta tovább a fejét Niathal, aki formálisan nem volt Daala pártjának a tagja, de mindenki számára világos volt, hogy hol áll. Többé kevésbé, tette hozzá megint magában.

- Szükségünk lenne valami nagyszabásúra - morzsolgatta az ujjait Dorvan. - Egy milliós rendezvényre. 

- Szabad kezet kapsz, Wynn... - biccentett a titkár felé Daala - A polneyeiak majd segítenek. Hozzatok össze valamit. 

Amaz elfintorodott, jelezve, hogy ennél jobb társaságot is el tudna képzelni e célból, de nem ellenkezett.

- Sokat segítene, ha bizonyítani tudnánk, hogy idegen erők állnak a szélsőségesek megerősödése mögött... - bámult ki ismét az ablakon Daala. - Biztos vagyok benne, hogy valakinek a keze benne van ebben, de amíg nem tudjuk bizonyítani, legalábbis kellően látványosan alátámasztani... addig nehéz meggyőzni erről a közvéleményt.

- Amíg a titkosszolgálatban Marrab és A'kla szimpatizánsai ülnek, nehéz lesz meggyőzni őket, hogy segítsenek... - morfondírozott Niathal. 

- Az ő érdekük is, hogy ne egy Palpatine legyen az új államfő - folytatta Daala. - Ez színtiszta politika... Cha, össze tudsz hozni egy találkozót köztem és Marrabb között? 

- Attól tartok, ragaszkodni fognak hozzá, hogy semleges helyen menjen végbe, és lesz még egy feltételük... - hunyorgott a calamari. 

- És pedig? - Daala úgy nézett vissza a másik nőre, mintha az már régóta készen állt volna egy tervvel erre az esetre. 

- Kam Solusar Nagymester nemrég Coruscantra érkezett. - folytatta Niathal. - Bármit akarunk egyeztetni Marrabb frakciójával, attól tartok, ragaszkodni fognak hozzá, hogy valamilyen formában a jedik is részt vehessenek benne.

- Ez nincs ínyemre - fintorodott el Daala. 

- Ha viszont a jedik részt vesznek egy ilyen egyeztetésen, azzal el is kötelezik magukat, és akkor az alderaaniak többé nem hivatkozhatnak rájuk... kihúzzuk alóluk a szőnyeget, ha úgy tetszik - jegyezte meg Dorvan ismét csak a sarokból. 

Daala felsóhajtott. Utálta a politikát. Kedvére telt volna, ha az egész szenátust meghívhatta volna egy szép nagy egyeztetésre, és rájuk engedhetett volna egy kis ideggázt... épp, mint a régi szép időkben, mint a moffokkal tette.

- Ó igen, majd elfelejtettem - tette hozzá Niathal. - Bármilyen találkozót kérünk, annak szabad téren kell megtörténnie... azt hiszem. A nyílt ég alatt, ha úgy tetszik. Néhányan a jedik és az ellenzékiek közül kicsit háklisak az utóbbi időben...

- Hogyne - nyomott el egy fanyar mosolyt Daala. - Természetesen. Próbáld meg elérni nekem Solusart és Marrabot.


-- Vége a XXIII. Fejezet 1. részének --


Comments