EGB Könyv‎ > ‎

XXII/2

Huszonkettedik Fejezet

Második Rész

Coruscant

Minden tekintet a holokamerák által közvetített képre szegeződött. A fiatal képviselőnő, Daala, a dellalti vízi lény és a többiek. A kricsmóban leggyakrabban valamilyen sporteseményt közvetítettek, de a mostani politikai események úgy tűnik, felülírták ezt. Jacen Solo nevének negatív említésekor moraj futott végig a helyen, és többen káromkodni kezdtek. Az ivó azoknak a kedvelt helye volt, akik Solo alatt a GAG-ban szolgáltak és a szervezet feloszlatása után nem vették át őket más szervezethez, hanem leszerelésre kerültek. Tisztjeik közül néhányat perbe is fogtak, és több évre börtönbe juttattak, mint például Heol Girdunt, aki a Niathal-Solo-puccs után a hírszerzés főnöke lett. Ő még legalább tíz évig élvezheti valamelyik szövetségi büntetés-végrehajtási intézmény vendégszeretetét, bár voltak olyan pletykák, hogy kegyelmet próbálnak kijárni neki. Vagy ide sorolható Salle Serpa őrnagy is, akit húsz év fegyházra ítéltek.

- Úgy kell annak az árulónak! - tört ki a lelkesedés az egyikükből, amikor a Bíróság elnöke közölte a döntését.

Az egyik pultnál magányosan üldögélő, jobban öltözött férfi sandán pillantott rájuk, majd undorral fordult el. Maga sem értette, miért ide hívta meg az az ismeretlen ember, talán iróniából. Maga sem érthette, hogy egy nemes célokkal felvértezett szervezet hogyan juthatott idáig... De vesztenivalója nem igazán akadt már, így jobb híján elfogadta az invitálást.

- Te, az ott nem...? - a kérdés a végére suttogásra váltott, és a férfi érezte, hogy az egyik hosszú asztalnál tucatnyi tekintet fordul felé. Többen felálltak, és sört fogva a kezükbe elindultak felé. A férfi igyekezett úgy csinálni, mint aki nem látja őket és inkább a képernyő felé fordította a figyelmét, ahol éppen az egyes frakciók szóvivői közölték véleményüket a döntésről. A felé tartók közül az előbb mutogató megszólította, de mivel másfelé koncentrálta a figyelmét, csak az utolsó szavai jutottak el hozzá.

- ...maga az? - kérdezte barátságosan, miközben letelepedett a mellett lévő székre.

- Igen, én vagyok - közölte, egy sóhajtással követve.

- Halljátok, fiúk? - kiáltott hátra a többieknek. - Egy igazi hős van ma közöttünk!

- A hősök már mind halottak - közölte lemondó hangon a férfi. Közben a barátjára, Cal Omasra gondolt. Hogyan alakulhattak így a dolgok? Hol siklott ki az egész?

- A hősök meghaltak! - közölte hangosan ugyanaz a férfi, majd felállt és a magasba emelte a korsóját. - Jacen Solora!

Az asztaloknál ülő egykori GAG tagok felálltak, és egyszerre lehúzták a poharuk tartalmát. A férfi nem követte a példájukat, hanem csendben ült a helyén. A katonák ezután köré telepedtek, de mivel hamar kiderült, hogy a férfi nem számít túl jó társaságnak, visszatértek az asztalukhoz.

A férfi már kezdte azt hinni, hogy a bolondját járatja vele valaki, aki most röhögve figyeli, ahogy egy volt GAG tagokkal teli kocsmában ücsörög. Ez a félelme szerencsére nem volt valós, mivel pár pillanat múlva egy eddig nem látott férfi ült mellé. Ember volt, valahol a harmincas évei közepén és ápolt külseje és arca elárulta, hogy nem gyakran látogatja ezt a helyet. Rövidre nyírt fekete haja és zöld szemei voltak.

- Jó napot - súgta oda neki az újonnan érkező.

- Már akinek jó - válaszolta hasonló hangerőn.

- Gondolom sejti, hogy én hívtam magát ide - folytatta a beszélgetést, miközben kikért egy sört, ami még véletlenül sem koréliai volt. Itt senki sem ivott olyat. - De azt nem, hogy miért.

- Nem tudom, miért akarna bárki is találkozni egy olyan bukott emberrel, mint én - vonta meg a vállát lemondóan.

- Ne legyen ilyen kritikus magával szemben, G'Sil úr - mondta vigasztaló hangon a férfi. - Maga csak a legjobbat akarta. Ezt mások is fel fogják ismerni.

- Kikerültem a Szenátusból, kizártak a frakciómból, senki sem hajlandó nyilvánosan mutatkozni velem - sóhajtott fel. Ha belegondolt, hogy Niathal annak idején még az államfői tisztséget is felajánlotta neki... Persze nem akart Omas sorsára jutni, de úgy tűnik, politikai értelemben ugyanolyan halott volt, mint egykori barátja.

- A hazának ismét szüksége van a segítségére. Gondolom hallotta mi történt az elnöki irodában vagy a Jedi Templomnál. Vissza kell térnie a politikai életbe.

- És maga lenne a haza? - vonta fel a szemöldökét.

- Én csak képviselem a hazát - felelte a férfi rejtélyesen, majd a fejével hátrafelé intett. - Még mindig sokaknál népszerű a kemény kéz politikája. Ők most jobb híján Daalára szavaznak.

- Nem gondolja, hogy a haza kicsit elkésett? 90 nap alatt nem lehet felépíteni egy frakciót, főleg nem pénz nélkül.

- Pénz és emberek is bőséggel állnak rendelkezésre - jegyezte meg a férfi. - Efelől magának nem kell aggódnia, G'Sil úr. A maga feladata az, hogy ennek az új pártnak az élére álljon, és képviselje azokat az embereket, akik a kemény kéz politikájára vágynak. A nagyobb bolygók, főleg Coruscant, tele vannak ilyenekkel.

- Jacen Solo nevével nem lehet eredményesen indulni választáson.

- Nem is kell ilyet tenni. Egy demokráciában nem az emberekhez, hanem az eszmékhez kell hűnek lenni.

- Igaza van - értett egyet G'Sil. - Most valamit jóvá tehetek abból, amiben legutóbb részem volt.

- Így van - bólintott a férfi, majd a kezébe csúsztatott egy kommunikátort. - Egy lehallgathatatlan csatornán keresztül fogunk kapcsolatba lépni Önnel. Holnap már kezdődik is a feladata, úgyhogy ne igyon túl sokat.

- Ám legyen...

Nagai Nagykövetség

- Nem rossz eredmények - szólalt meg elismerően Mitsui. Az elmúlt két évben, mióta a hírszerzés coruscanti központját vezette, kitapasztalta a Szövetség működését és lehetséges következményüket. A most következő választás egy igazi erőpróbának ígérkezett, és persze remek lehetőségnek arra, hogy destabilizálják a Szövetséget.

- Miért is szükséges ez a lépés, uram? - fordult hozzá az egyik beosztottja, aki friss volt még a bolygón és nemrég került ki a hírszerzési kiképzőbázisról. Mivel az egyik hercegi család leszármazottja volt, így rögtön tiszti rendfokozatot kapott.

- Nagyon egyszerű - kezdett bele komoly arccal a magyarázatába. - Bár felesleges pénzpazarlásnak tűnhet, jelenleg ezzel a módszerrel okozhatjuk a legnagyobb belső károkat. A politikai rendszer...  


Galaktikus Hírmondó

[nyilvános Holonet csatorna híradás]

- Most pedig belpolitikai híreink következnek - közölte a nézőkkel arcáról soha le nem hervadó és védjegyévé váló mosollyal Reeta, a hírolvasónő. A mögötte lévő kép váltott a Szenátusra. - Megbukott a Daala államfő ellen indított bizalmatlansági indítvány a Szenátusban, 54-46 százalékos eredménnyel. Bár politikai elemzők számítottak erre, a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság döntése mindenki számára meglepetéseket okozott. A Bíróság a szövetségi alkotmány alapján új választások kiírását rendelte el, mely az ülés után azonnal meg is történt. Folyamatosan folynak a találgatások és elemzések a választás lehetséges következményeiről. Erről kérdeztük meg Tosk'ha Itvanst, a független Iránytű Politikai Intézet elemzőjét.

A kép itt váltott és a csinos bemondónő helyett egy konszolidált kinézetű, öltönyös férfi került a képbe, aki a kameradroid mikrofonjába nyilatkozott.

- Egyértelműen kiélezett harcra számíthatunk politikai síkon. Természetesen minden az Egységes Galaktika és a Szabad Szövetség frakció között fog eldőlni. Míg előbbi a magvilágokban örvend nagyobb népszerűségnek, utóbbi a külső területeken számíthat nagy támogatottságra - magyarázott, közben kezével is gesztikulálva. - Nehéz most még bármit is mondani, ugyanis a két fél nagyon kiegyenlített versenyben van. Kell pár hét, hogy letisztuljanak és ülepedjenek a dolgok.

- Még egy nagy meglepetést tartogatott a mai napra a politika - váltott vissza az ismét mosolygó bemondónőre a kamera, a háta mögött lévő kép most már egy tömeggyűlésre váltott. - Ma hivatalosan is bejelentette megalakulását az Erősebb Szövetségért Mozgalom frakció, melynek vezetője G'vli G'Sil, Coruscant korábbi szenátora, a Védelmi Bizottság egykori vezetője, és egyúttal a GAG titkosrendőrség létrehozója. Hivatalos politikai célkitűzéseik között szerepel a Szövetség megerősítése minden eszközzel, külpolitikai helyzetének stabilizálása és az állampolgárok biztonságának garantálása. A frakció sokak meglepetésére máris tucatnyi bolygón tudott jelöltet állítani. G'Silt sokan felelősnek tartják a polgárháborúért és a frakciót Jacen Solo diktatúrai eszmeisége feltámasztójának tekintik.

Itt ismét váltott a nő mögötti kép.

- Friss hír még, hogy kiadta legújabb jelentését az Amnesty Galaxy a halálbüntetést és rabszolgatartást továbbra is fenntartó bolygókról. A jelentés szerint...


Korriban II

Wenthar Nagyúr elégedetten üldögélt a trónteremben. Nemrég kapta meg a jelentést a hapesi akció menetéről. Már csak a jelére várnak. Dorja mindent átküldött neki a küldetéssel kapcsolatban, így értesült természetesen Carl és Callista bimbózó románcáról. Wenthar szívét öröm töltötte el ennek hallatán. Boldog volt, hogy a fia boldog. És persze nem kellene, hogy a lánnyal történjék valami, ezért külön utasította Dorját, hogy a lányt a csata közben a legjobb harcosok védjék meg. Callista adatait vizsgálva magában elégedetten konstatálta, hogy a fiának jó ízlése van. A szemrevaló, alig 17 éves szőke szépség valóban megdobbantja a férfiak szívét. Persze ezután már csak a fiáét, erről ő maga fog gondoskodni. Carl megérdemli, hogy boldog legyen, hiszen máris bizonyította a Nirauannál, hogy apjának méltó örököse lesz majd belőle.

A hajója már készen állt, hogy a közeli Hapesre vigye. Minden erejét latba kell majd vennie, hogy kellően álcázni tudja magát, mint hapan nemes. Mert Wenthar terve pofonegyszerű volt. A Hapesre megy, ahol segít a lányának, Charisnak abban, hogy átvegye ott az irányítást. Az Obszidián Rend segítségével jól tudta, hogy lányának egy igazi harcos áll a rendelkezésére. Kaard ígéretes Sithnek bizonyult eddig.

- Nagyuram! - lépett be a trónterem kapuján az egyik aszasszin. - A hajó készen áll!

Wenthar természetesen jól sejtette, mire gondol a fekete köpenyes harcos. Arra az átalakított hapan cirkálóra, amit nemrég zsákmányolt az Asszaszin Rend a Hapes egyik nemesi családjától. Persze a hajót felturbózták ahogy azt kell és halálos fegyverek garmadája várakozott arra, hogy a hapanok ellen fordítsák őket.

- Rendben! Akkor indulás! - állt talpra az uralkodó, majd sietős léptekkel követte az aszasszin harcost.

A Korriban II egyik rejtett hangárjából egy hapan cirkáló indult útjára, hogy bevégezze a küldetést, amire rendeltetett. A Hapes meghódítását...   

...

- Ne... kérem ne tegyék, én nem árultam el a Birodalmat... neeee!! - ahogyan két markos rendtag kicipelte a kapálódzó Getellest, a Tierce Főkormányzót ábrázoló torzított, vibráló hologram csak nagy erőlködéssel tudta követni az Ismeretlen Vidékről bejelentkező "tulajdonosa" mozdulatát, ahogyan az ismét az Államtanács tagjai felé fordult. 

Az Államtanács azért jött létre, hogy Wenthar Nagyúr és a Sith Egyház ügynökeinek tevékenységét támogatva feleljen a Birodalom apró-cseprő, gazdasági jellegű ügyeiért és a területek igazgatásáért. Amíg az Egyház igen sikeres volt abban, hogy a Birodalom határain kívül eső szegény bolygókon adományokkal és egyéb praktikákkal egyre több külső támogatót nyerjen meg a Sith Birodalom ügyének, addig a már az ESB-hez tartozó területeken alkalmanként kicsit más módszerekre volt szükség a hatalom megszilárdításához és a Sithek ambiciózus hadiipari beruházásaihoz. 

Tierce Főkormányzó ezért hozta létre az ESB Államtanácsát - amely olykor bíróságként is szolgált, főképp abban az esetekben, amikor az Uralkodó egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott ítélni az ügyekben. Wenthar szinte az imént hagyta el a Korriban II-t fontos ügyben, így az Államtanácsra árult az ítélkezés feladata Getelles felett. 

- Getelles kormányzót Dorja Főadmirális jelentése alapján megfosztjuk minden tisztségétől az Államtanácsban, birtokai és tulajdonai a Sith Egyházra szállnak, további sorsáról pedig a Sith Rend mesterei döntenek! 

Bár az Államtanács nem avatkozhatott bele a Sith Rend legfelsőbb ítélkezési jogköreibe az árulónak minősített hivatalnokok felett, Dorja holografikus képén így is jól látható volt az elégedettség. 

- Kérem, siessünk az üléssel - jegyezte meg ezután Tierce. - Nagyon rossz a vétel. 

- Sikerrel járt a kutatásuk... az elveszett bázis után? - kérdezte az ESB prominens külpolitikai képviselője, G'Kar nagykövet.

- Erről még egy ilyen biztonságos vonalon sem beszélhetek... egyelőre - Rázta meg a fejét Tierce. - Legyenek türelemmel. Wenthar Nagyúr hamarosan részletes jelentést kap tőlem az eredményekről. 

- Mi is rövidesen megkezdjük a hadműveletet - tette hozzá Dorja, mintha csak nem akart volna lemaradni a Főkormányzóhoz képest. Nem kerülte el a figyelmét, és némi elégedettséggel töltötte el, hogy az Államtanács több tagja is rosszul leplezett döbbenettel meredt megfiatalodott alakjára, ami most legalább olyan elegáns és életerős volt, mint Tierce-é.

- Az új szenátusi választás Coruscanton lehetőségeket tartogat számunkra... - tért át egy másik tárgyra Tierce. - De ahhoz, hogy kiaknázhassuk, szükségünk van valakire, aki megfelelő kapcsolatokkal rendelkezik a politikai szférában is. 

- Nekünk nincs ilyen jelöltünk, a mi népünk már régóta nem kívánatos Coruscanton... - tárta szét zöld karjait a Cato Neimoidia kormányzója és a hadiipari komplexum egyik fontos eminenciása, Oon Haako.

- Sajnos azt kell, hogy mondjam, Főkormányzó, a külszolgálati feladatok nagy részét, beleértve a kapcsolatok és hálózatok építését is, a Sith Egyház tagjai végzik... az Egyház viszont nem indíthat saját pártot a választáson, legalábbis nem nyíltan. A Szövetség azonnal a belügyekbe beavatkozással vádolna minket... - morfondírozott G'Kar.

- Ahogyan természetesen ez is a szándé... k...unk - mosolyodott el Tierce, miközben a vonal szakadozása miatt hangja egyre nehezebben volt hallható. - De van egy... jel...öltem. Vezessék be!

Az ajtónál posztoló őr a Főkormányzó holojának intésére kilépett egy pillanatra, majd egy középkorú férfival tért vissza. Néhányan a tanács tagjai közül felhördültek meglepetésükben.

- Rodan elnök! - a vonal minősége javult, mert Grodin hangja ismét tisztán hallható volt. - Itt a lehetőség, hogy bizonyítsa hűségét a Sith Birodalom iránt! Feladatunk van az Ön számára!

- Készen állok végrehajtani az Államtanács kívánságát, Főkormányzó - hajtott fejet enyhén a férfi, aki a bolygó elnöke volt, amikor az a Korriban II helyett még a Commenor nevet viselte. - Rendelkezzenek velem!

G'Kar kissé szkeptikus volt a jelöltet illetően, de inkább nem vitatkozott a Főkormányzóval. Abban persze igaza van Tiercenek, hogy Rodan tökéletes választás lehet, mint politikus. A Sith Egyház maga pénzelt egy kicsiny politikai pártot, amely a Lehet Más a Galaktikus Politika nevű hangzatos nevet viselte. Ez a párt liberális nézeteiről volt híres, de a célja természetesen más volt. Bomlasztani és anarchiába süllyeszteni a galaxis politikai közösségét. Tagjai között egyaránt megtalálhatóak voltak a bűnözők és egyszerű polgárok. Talán anarchista felfogásának köszönhette tagjainak ezt a változatos palettáját.

- Jöjjön közelebb, Rodan úr! - intett G'Kar a férfinak. - Mondja el nekünk, hogyan szándékozik „pártunkat” bejuttatni a Szenátusba?   

Rodan egy kicsit habozott, de aztán összeszedte magát, és szembenézett a hüllőszerű G'Kar szigorú tekintetével. Megköszörülte a torkát, és az arcán a félelem kifejezését átvette valami bárgyú, joviális tekintet - amiről egy tapasztaltabb politikus azonnal megállapíthatta, hogy csupán színjáték. 

- A Lehet Más a Galaktikus Politika célja, hogy új színt vigyen a Szövetség politikájába - kezdett bele egy jól betanult monológba - Meggyőződésünk, hogy a galaxisban minden teremtmény egyenlő, függetlenül attól, hogy a Szövetség határain kívül, vagy belül él. Meggyőződésünk, hogy a Szövetség válsága elsősorban a társadalom válsága, amely kirekeszti és a Peremvidékre száműzi a neki nem tetsző csoportokat. Ennek a szegregációnak ugyanúgy elszenvedői az idegenek, az alderaaniak, az Erőérzékeny kisebbséghez tartozók - itt néhány tanácstag alig hallhatóan felkuncogott - , mint a halálpálca-fogyasztók és a gépi életformák.

- A Lehet Más a Galaktikus Politika meggyőződése, hogy galaxisunkban minél nagyobb szabadságnak kell érvényesülnie. Nincs szükség határokra, nincs szükség központosított birodalmakra! A galaxis minden egyes állampolgára szabadon kell, hogy utazhasson a rendszerek között, szabadon vállalkozhasson! Legyen akármelyik állam polgára!

- Akár a Sith Birodalomé... - mosolyodott el egy pillanatra G'Kar, de igyekezett nem túlzásba vinni a lelkesedését. - És mivel magyarázza, Rodan elnök, hogy hol járt az elmúlt időszakban, miután szerencsétlenül - itt újra elmosolyodott - elveszítette kormányfői pozícióját ezen a gyönyörű bolygón, amit valaha Commenornak neveztek?

- Nos természetesen felnyílt a szemem, és rádöbbentem az igazságtalanságokra, melyek a mélyben húzódnak - biccentett Rodan. - Ma már nem a Commenor, vagy a Korriban II polgára vagyok, hanem egy összetartó, szabadságra vágyó, határok nélküli intergalaktikus civil társadalomé!

- Azért gondoskodjon arról, hogy a Szövetség területére szóló papírjai is legyenek... - jegyezte meg a Főkormányzó. 

- Természetesen uram, már tárgyaltam a Pantolomin és az Abregado kaszinóvilágainak képviselőivel... mindkét rendszer nagy érdeklődést mutat pártunk elvei és értékei iránt - bólintott Rodan. 

- Na igen, a szórakoztató központok - horkantott fel G'Kar, amivel valójában az elégedettségét jelezte. - Nem könnyen, de engem meggyőzött, Rodan elnök!

A többi tanácstag is sorra egyetértően intett.

- Jó utat a Magba, Rodan pártelnök úr - zárta le a tanács ülését Tierce. - Járjon szerencsével!


Coruscant

Cha'form'bintrano, akit a galaxis nem chissek lakta részén csak Formbi néven ismertek, öreg volt, mint az intergalaktikus országút. No nem mintha Daala nem mondhatta volna el magáról minden udvariasságot félretéve szintén, hogy már jó néhány évtized volt mögötte, a népe érdekeinek külképviseletével megbízott főnemes már a klónháborúk idején is ismertnek számított Coruscanton - szinte elsőként a chissek közül, amennyire Daala vissza tudott emlékezni a titkos birodalmi archívumok anyagaira. Öregebb és tapasztaltabb volt, mint a fényesen felívelő, majd tragikus véget érő birodalmi karriert befutott Thrawn, és már a Yuuzhan Vong háború, majd az azt követő konfliktusok idején is az ÚK, majd a Szövetség legfontosabb partnere volt, ha Coruscant és a Csilla sokszor igen komplikált kapcsolatairól volt szó.

Most pedig hozzá kell szoknia ahhoz, hogy évtizedekkel ezelőtthöz hasonlóan egy keményebb kormányzattal tárgyal, amelyik tudja, mit akar, és ki is áll érte - gondolta Daala. 

A vén chiss arisztokrata arcáról nem sok mindent lehetett leolvasni, ahogyan kritikus tekintettel belekortyolt a Daala asztalán sorakozó minőségi kesselik közül a legöregebbikbe, miközben vörös tekintete azt mondta: "Talán így van, ahogy gondolod, lányom, de ki tudja, valójában meddig tárgyalok veled?"

- Jobban örültem volna, hogyha nem árnyékolják be a találkozónkat azok a meglepő fejlemények, amelyekkel nemrég a Szenátusuk szembesült - nyelte le végül a nedűt Formbi, és finom krákogással jelezte, hogy ennél azért ivott ő már jobbat is. 

- Mint tudja, mi nagyra tartjuk a demokratikus intézményrendszert, ami összetartja a Szövetséget - jegyezte meg Daala. Muszáj volt a maximumot kihoznia a helyzetből így is, bár ő is nagyon jól tudta, hogy a pozíciói jelentősen romlottak akár néhány héttel ezelőtthöz képest. Vagy akármennyi idővel ahhoz képest, mint ami nemrég a Szenátusban lejátszódott.

- Hogyne, különösen Ön, admirális. Ahogy azt mindannyian tudjuk - bólogatott Formbi. - Mindazonáltal meg kell értenie, népemnek fontos, hogy tárgyalópartnereink ajánlatait, legyenek bármilyenek is, kellőképpen megbízhatónak vehessük. Egy ilyen közelgő választás esetében azonban mindig nagy a bizonytalanság. Talán érdemesebb lett volna elhalasztani a találkozónkat, nem gondolja?

- Úgy gondolom, önnek teljes mértékben igaza van, Formbi arisztokrata - mosolyodott el diplomatikusan Daala egy pillanatra. - Mármint abban, hogy most némi bizonytalanság uralkodik itt Coruscanton. Mégis úgy gondolom, ez a beszélgetés minél hamarabb történik meg, annál jobb. Méghozzá elsősorban a Csilla számára.

- És mire alapozza ezt a feltevését, admirális asszony? - mosolyodott el hasonló, jól begyakorolt gesztussal az öreg chiss.

- A Kéz Birodalmának a Nirauan elestével gyakorlatilag vége - folytatta Daala. - A Nagai Császárság pedig külpolitikailag igen aktív, holott öt évvel ezelőtt a galaxis még azt sem tudta, hogy léteznek egyáltalán...

- Úgy érti, az önök által ismert galaxis. Mi természetesen pontosan tisztában voltunk az ottani helyzettel... - töltött egy másik üveg kesseliből Formbi. 

- És akkor a Sitheket még nem is említettem - folytatta Daala egy pillanatra sem zavartatva magát. - Akárhogy is, néhány éve még mindenki a Csillára gondolt, ha az Ismeretlen Vidéken szóba akart állni valakivel. Be kell látniuk, Formbi arisztokrata, hogy ez már gyökeresen megváltozott. A Korriban, a Bastion és a Nagi, akár együttműködnek, akár nem, mind-mind ott taposnak a maguk sarkában. És a Nirauan eleste után már biztonsági zónájuk sincs többé.

- Mi, chissek már rég hozzászoktunk ahhoz, hogy az Ismeretlen Vidék veszedelmes hely... - morfondírozott Formbi. - És kifelejti a sarkunkon taposók közül azokat a flottákat, amelyek a mi hátországunk mögött kutakodnak mindenféle elveszettnek hitt birodalmi bázis után. Beleértve a maga hajóit is, admirális asszony.

Daala lenyelt egy káromkodást. A chissek jól informáltak voltak, ezt mindig is tudta. De ennyire?

- Azt hiszem, értem mire akar kilyukadni.

- A Csilla biztonsága szempontjából ugyanolyan fontos egy esetleg elfekvőben lévő második Katana Flotta, mint Coruscant, vagy ha úgy tetszik, az Ön szempontjából, asszonyom - folytatta Formbi. - Ahhoz, hogy bármiben megegyezésre jussunk, ez kell, hogy legyen a kiindulópont. Egy kölcsönösen előnyös megállapodás.

- Soontir Fel és a jedi-barát fiacskája nincs abban a helyzetben, hogy ilyen követeléseket támasszon Coruscanttal szemben... - húzta össze a szemöldökét Daala. Kezdte elveszíteni a türelmét, de mivel Formbi hangulata nem paprikázódott fel egy pillanatra sem, gyorsan rá kellett jönnie, hogy talán rosszul ítélte meg a chisst.

- Én egy pillanatig sem beszéltem egyik Felről sem... - meredt az asztal másik oldalán lévő holoképre Formbi. - Én a chiss területek biztonságáról beszéltem.

Daala bólintott. 

- Talán segíthetünk egymásnak, Formbi arisztokrata. A jövőbeni sikeres együttműködés reményében... hallott már a Ramakazról?


Obroa-skai

- Be kell jutnunk a Sith területekre... - pillantott fel az irattáblákból Tierce.

- Nagyszerű, minden vágyam, hogy sötét erőhasználókkal haverkodjak - nyújtotta ki elgémberedett tagjait Cybil, begyűjtve néhány sóvár, kevésbé jól leplezett pillantást az egység férfi tagjaitól. Klónok vagy sem, a nő elmosolyodott.

- Ezzel nem jutunk előbbre... - pillantott vissza az adattárolók halmazára az őrnagy. - Információnk annyi van, hogy saját tanácsadó céget nyithatnánk ilyen ügyben. De ez nem elég. Gyakorlati tapasztalatokra van szükség, olyasvalakiktől, akik évezredeken át többször is kapcsolatba kerültek mind a Sithekkel, mind a jedikkel. Akkor eldönthetnénk, hogy milyen nyomon induljunk tovább.

- Milyen kár, hogy kicsit magunkra haragítottuk a mandalóriaiakat a Dorvan mentésére szervezett akció alatt... pedig ha valakinek, akkor nekik aztán van ilyen jellegű tapasztalatuk bőven. És sajnos Sanagar katonáira a Concord Dawn-on sem számíthatunk már. Túl kevesen vannak - tette hozzá Zavrik. 

- Ahogyan a Szövetségi Titkosszolgálatra sem, és a jedikre magukra sem... - összegezte Tierce őrnagy. - A Főnökasszonynak információk és megoldások kellenek minél előbb. Ez a választás is csak nehezíti a helyzetünket. Van még máshol mandalóriai központ, amiről nem tudunk?

- Itt azt írják... - túrt bele az adattömb-halmazba Cybil, miközben egyik kezével ide-oda tologatta a holografikus adatmegjelenítőn villogó szám- és betűsorokat -, hogy az Onderon holdján van egy rég elfeledett bázisuk, ahol mostanság újra aktivitást érzékeltek.

- Az Onderon szövetségi terület... - vonta össze a szemöldökét Oleg.

- Igen, csakhogy egy nagyon erőtlen kormánnyal, amelyik rendszerint ki sem dugja az orrát a főváros, Iziz falai közül. Azt a holdat pedig különben is kísértet járta helynek tartják.

- Akkor elmegyünk az Onderonra és utánaérdeklődünk annak, hogy nincs-e ott néhány mandalóriai... - döntött Tierce.

- És megkérdezzük tőlük, hogy be tudnak-e vinni minket a Sith Birodalom szívébe? Esetleg azt is, hogy nem hallottak-e egy halálos zombivírusról mostanában? - biggyesztette le az ajkát Oleg kétkedő arccal. A tagbaszakadt klón láthatóan még annál is jobban élvezte a kötözködést, mint amennyire unta a könyvtárban üldögélést.

- Még mindig mondhatjuk nekik azt, hogy a Sith Birodalom Főkormányzója vagy, őrnagy... - nevetett fel Cybil. 

Tierce néhány pillanatig némán maga elé meredt. A legutolsó hírszerzési jelentések szerint eredetije, az orvosilag megmagyarázhatatlan módon megfiatalodott Tierce Főkormányzó hetek, hónapok óta nem jelent meg nyilvánosan. Egyes pletykák szerint Wenthar Császár Nagin történt látogatása óta nem látták. Más pletykák azt is tudni vélték, hogy a Főkormányzó ugyanazért van távol, mint Daala Bendő-flottájának nagy része... a Ramakaz miatt. 

- Most adtál egy ötletet, Cybil - kacsintott a nőre az őrnagy. - Hívjátok Nagant, hogy készítse fel a hajót. Megnézzük magunknak azt az onderoni holdat...


Taanab

A Taanab körül, a Hetedik Flotta egyik Mon Cal csillagcirkálóján

- Kapitány! - lépett oda az adjutáns Tell Osiron kapitányhoz. - A távérzékelőink szerint nemrég egy jelentős flotta haladt el a Perlemian útvonal külső, a határainkon túli oldaláról a Hapan Csillagköd mentén, majd beléptek a Ködbe!

- Sikerült azonosítani a konfigurációjukat? - fordult a segédtiszt felé a halványbordó bőrű mon cal. 

- A távérzékelők pontossága ilyen távolságból nem kielégítő, de az a gyanúnk, uram, hogy egy birodalmi konfigurációjú hajókból álló flotta volt!

- Vegye fel a kapcsolatot a Flottaparancsnoksággal, Bwua’tu admirálissal, és Marrabb szenátorral... – rendelkezett a kapitány. - Küldjék át nekik az összes érzékelő-adatot. Ha valaki készül valamire a hapan területen, a legjobb, ha azonnal tájékoztatjuk a hírszerzést...

- Van ötlete, kik lehetnek, uram? - pillantott felettesére aggodalmasan az altiszt. 

- Manapság sokan használnak csillagrombolókat... de csak kevesen mernek velük belépni a Hapes felségterületére... - morfondírozott Osiron. - Majd a Parancsnokság levonja a következtetéseket. Addig is álljanak elsőfokú készültségbe!

- Értettem!!


Telkur

Dorja az eligazítóban várakozott. Rajta kívül még egy fekete köpönyeges asszaszin, és a szuper-csillagromboló fekete páncélos Blackhole rohamosztagosainak parancsnoka volt a teremben. Dorja a Nirauanon elszenvedett fiaskó óta kevésbé bízott az asszaszinok képességeiben, ezért elhatározta, hogy vegyes összetételű csoportot fog létrehozni, felerészben sötét oldali erőhasználókból, felerészben pedig a Maradvány katonai táboraiban a legjobb kiképzést kapott kommandósokból.

- A fiú, ahogyan parancsolta, Főadmirális! - jelent meg az ajtóban a szemrevaló segédtiszt, Callista, nyomában pedig Carl.

- Köszönöm, zászlós, maradjanak mind a ketten! - Dorja biccentett majd az összegyűltekhez fordult. Elhatározta, hogy él a lehetőséggel és a lányt is elküldi a fiúval együtt a misszióra. Végtére is nem lesz kisebb veszélynek kitéve a jedik bázisán, mint a várható űrcsatában a Hapes felett...

- A kommandós csoportjuk célpontja a Jedi Rend kiképző és raktárbázisa a Shedu Maad rendszerben - Dorja intésére megjelent egy csillagködökkel szegélyezett apró, összeomlott csillagrendszer maradványa a Hapan Csillagköd asztal felett lebegő holotérképén, a jelenlegi pozíciójukkal átellenben, a Peremvidék felőli oldalon.

- Amint az látható, a rendszer megközelítése nagyon nehéz. Számos instabil ködön és plazmafelhőn kell átnavigálni, ezért a rendszertől egészen távol kell kilépniük a hipertérből. A bázis védelme igen erős, de ha egyszer bejutnak az állomásra, akkor átvehetik az irányítást a védelmi rendszereik felett. Az állomás lövegeinek nagy része automatizált, mert a jediknek nincs elég emberük arra, hogy minden posztot feltöltsenek. Ha egyszer megszerzik az irányítást, akkor a védelmi rendszert a bázis körül járőröző korvettek és vadászgépek ellen fordíthatják... és természetesen amint megkapjuk a visszajelzésüket, elindítunk egy erősítést is.

- Fontos, hogy meglepjük a jediket, és már a helyünkön legyünk, amikor megérkezik a híre az akciónknak a Hapesen... - folytatta Dorja. - A naszádjaikat felszereltük ritka, Stygium-alapú álcázóval. Ha elkerülik a leginstabilabb felhőket, akkor egészen a bázis közelében várakozhatnak.

- A jedik megérezhetik a jelenlétünket álcázóval is... és akkor oda a meglepetés - vetette közbe az eligazítás során először az asszaszinok vezetője. 

- Ez igaz - nyugtázta Dorja. - Ezért intézkedtem, hogy minden hajóra kerüljön egy-egy ysalamiri...

Az asszaszin parancsnok felszisszent, Carl viszont elég fegyelmezett volt ahhoz, hogy ne mutassa ki ellenérzéseit az Erőt elterelő állatokkal szemben. Ő belátta, hogy ez az egyetlen lehetőségük a rejtve maradásra. 

- Vakok és süketek leszünk... - ellenkezett az asszaszinok vezetője. 

- Éppen ezért csatlakozik önökhöz Woer ezredes harccsoportja és a két adjutánsom - intett Dorja a rohamosztagos tiszt, valamint Callista és Carl felé. - A két hajón az adjutánsaim a felelősek a kapcsolattartásért a flottával. Közvetlenül nekik fogjuk küldeni a jelet a megfelelő hullámhosszon, amikor indíthatják az akciót.

A rohamosztagos ezredes finoman köhintett, jelezve, hogy kérdése van.

- Woer ezredes?

- Uram, tudható, hogy nagyjából mikor indul az akció? A Stygium-generátorok üzemideje korlátozott. Néhány napnál tovább nem tudunk rejtve maradni a jedik elől. 

Dorja elnyomott egy irritált grimaszt. Ő maga is ezt kérdezte magában jó néhány alkalommal. De Wenthar Nagyúr parancsa világos volt. "Csak akkor támadjatok, szolgám, ha megadom a jelet." Valamire még szükség volt, Dorja tippje szerint valószínűleg a Hapesen. Valaminek még a helyére kellett kerülnie, mielőtt a Sithek és a szövetséges hapan családok flottája megindulhat a Hapes ellen...

- Kellő időben meg fogják kapni a jelet, ezredes. Az időzítés Wenthar Nagyúr személyes parancsa alapján történik.

A rohamosztagos kemény arckifejezésére egy pillanatra kiült a félelem.

- Természetesen, elnézést, uram, nem akartam megkérdőjelezni a Nagyúr utasításait.

Dorja intett, hogy rendben. Nem akarta tovább vesztegetni az idejét. Mindannyian tudják, mi a feladatuk.

- A hajóik már várják magukat. A csoportokat vegyesen állítottam össze, mindkét hajóra jut asszaszin és rohamosztagos is. Sok szerencsét! - Dorja elmosolyodott, ahogyan a két parancsnokkal együtt a fiatalok is távoztak. Carlt az asszaszin parancsnok, míg Callistát a rohamosztagos tiszt mellé osztotta be. Így elegendően közel lesznek egymáshoz, egy küldetésen - mégis távol, külön-külön hajón. Elegendő idejük lesz arra, hogy a küldetésen és a másikon töprengjenek... utána pedig elválik, hogy milyen fából faragták a fiút, és a lányt... gondolta Dorja. 


Hapes

Ahogyan Charis kinyitotta a szemét, az első, amit észrevett, egy fölé hajoló 2-1B orvosdroid fémes koponyája volt... mellette pedig egy szikrázó, még Charis mércéjével mérve is szép női arc... a hapan gárda valamiféle jelvényével a vállán.

- Mi a... - a lány megpróbált felülni, de rá kellett eszmélnie, hogy a mellkasát fedő méretes gyógyászati szkenner miatt erre képtelen. 

- Nyugalom - ez a hang már ismerős volt. Charis oldalra fordította a fejét, és megpillantotta a határozottan medikai szobának tűnő helység ajtajában a férfit, akivel még a Korriban II-n vitatkozott... mielőtt lelőtték. Igen, már emlékezett... de akkor most hol van?

- Nyugalom - ismételte el Kaard. - A droidok erős nyugtatókat és fájdalomcsillapítókat adtak neked, de még fontos, hogy ne mozogj.

- Hol... - nyögte Charis.

- Már nem vagyunk a Korriban II-n - biccentett Kaard. - A Hapesen vagyunk. De majd elmagyarázom. Taryn - intett a hapan nő felé - itt marad és megvéd, amíg jobban nem leszel. Nem sokon múlott az életed.

- Mi a... - Charis feje rettenetesen fájt, a mellkasa pedig zsibbadt. Megpróbált kinyúlni az Erővel...

- Ne! - emelte fel a hangját Kaard. - Maradj rejtve, amennyire csak tudsz. Itt biztonságos, de nem annyira. Hamarosan visszajövök, de addig zárjátok be az ajtót. És azt hiszem, most már nem kell több stimuláló neki, leveheted a gyógyszerekről. Az Erő megoldja a többit.

- Ahogy parancsolod, nagyuram... - ismételte a hapan nő, és Charisnak feltűnt, mennyire távolba meredő, üveges a tekintete. 

Kaard biccentett Charisnak, majd kilépett az ajtón, és a biztonság kedvéért kívülről is beütött egy záró kódot. Aztán kissé megnövelte jelenlétét az Erőben... és igen, már érezte is. Legalább két nagy hatalmú, és sok kicsi, szinte állatiasan primitív erőhasználót a palotakomplexum magasabb szintjein... és a kettőből az egyik - vélhetően nem az Anyakirálynő, gondolta Kaard - felé tartott... kereste. Mint egy... igen, mint egy vadász.

Kaard visszanyúlt emlékeiben azokhoz az időkhöz, amikor ezeket a jediket barátainak, bajtársainak tekintette. Igen, most már tisztán érezte, hogy a távolabbik jelenlét Tenel Ka... a körülötte lévő primitív, egy jedihez képest miniatűr jelenlétek pedig dathomiri boszorkányok. Akkor pedig a közeledő nem lehet más, mint...

- Kirana Ti... - mondta ki hangosan, gonoszul elmosolyodva a nevet Kaard, és futásnak eredt a kihalt folyosókon, egyre lefelé és lefelé, azokra a szintekre, ahol a palota kő- és fémfolyosói átadták helyüket a mélyen a sziklába vezető olykor természetes, olykor rabszolgák kezével kivájt járatoknak, az évezredes hapan összeesküvések, trónbitorlások, gyilkosságok és szexorgiák színterének. Kaard biztos volt benne, hogy a jedi követni fogja... és addig is eltereli vele a figyelmet Charisról. 

- Gyere csak, Kirana... - suttogta maga elé. - Egy régi barát vár rád...

Miközben Wenthar a hapan cirkáló hídján, a kényelmes parancsnoki székben üldögélt, gondolkodott. A Sithek szokásos öltözékét, sötét köpönyeget viselt, amelynek csuklyáját mélyen az arcába húzta. Így jobban tudott gondolkodni és emlékezni...

Eszébe jutott ugyanis, miközben a technikusok sürögtek forogtak körülötte, a gyermekeinek az anyja. Lomi… milyen gyönyörű lány volt, amíg élt! Wenthar még a Yuuzhan Vong háborúk alatt került kapcsolatba vele, miközben a Korribanon már elkezdte kiépíteni a Sith Egyházat. A fiatal, ám mégis hatalmas erővel rendelkező Éjnővér azonnal megnyerte a szívét. Wenthar fülig beleszeretett. Hamarosan a két sötét oldali egyesítette erejét az ágyban is… Így született meg Charis, akire mialatt a szülei a Yuuzhan Vongokkal harcoltak, a Sith Egyház emberei vigyáztak. 

Pár évre rá, a háború vége után Lomi megint teherbe esett, ezúttal Carllal. Wenthar boldog volt, hiszen családja és ekkor már hatalma is volt. Azonban Carl születése előtt nem sokkal megtörtént a baj. Ki tudja, mi okból, de Lomi eltávozott az Ismeretlen Vidékre és leigázta a Killiknek nevezett fajt. Wenthar utána akart menni, hiszen Lomi terhes volt, és ki tudja, milyen bajba kerülhet így, várandósan. Azután nyomra bukkant. Nagyon megdöbbentette amit talált. Lomi alig szülte meg a fiát, máris magára hagyta a gyereket. Méghozzá egy peremvidéki kis bolygón, ahol Lomi egyik hűséges szolgája dajkálta az alig pár napos csecsemőt. 

A Nagyúr nem értette, hogy Lomi miért ment el terhesen, ahogy azt sem, hogy miért hagyta azután magára a kisfiút. A Nagyúr elküldte a szolgálót és a gyereket a Korribanra, ahol biztonságban lehettek. A kis Charis azonnal védelmébe vette az öccsét és nem akart mozdulni mellőle. Persze később Wenthar kénytelen volt elszakítani egymástól a testvéreket biztonsági okokból. Carlt egyik leghűségesebb emberére bízta, Grimes tábornokra és feleségére. Az ok nagyon egyszerű volt. Wenthar tudta nagyon jól, hogy rengeteg ellensége van, akik zsarolhatják a családjával, ezért járt el így. 

De most már hamarosan ismét egyesülhet a családja, Charis ugyanis egyetlen embert szeretett egyedül. Az öccsét, akinek fejlődését figyelemmel kísérte és akár ölni is képes volt érte. Wentharnak a szíve szakadt meg, hogy a lánya nem léphetett közvetlen kapcsolatba az öccsével, akit annyira szeretett... Charis azonban megértette, a család biztonsága a legfontosabb. Ebben a gyakorlatiasságban is az anyjára ütött...

Wenthar persze átkutatta az egész Ismeretlen Vidéket a felesége után, miközben zajlott a Killik krízis néven ismert háború. Óvatosnak kellett lennie, mert a háború hevét még egy őhozzá hasonló Sith Lord is megsínylette volna. Így jutott el az egyik bolygóra, amelyet már letarolt a Killik faj. Itt egy haldokló szolga, aki Lomi embere volt, elmondta a szörnyű igazságot. Wenthar felesége halott volt!

Az a nő, akit egyedül szeretett aki gyermekei anyja volt, örökre eltűnt a Killikek között. Csak két gyermekük tanúskodott a szerelemről. amely perzselően forró volt, akár a Sötét Oldal. Charis sok mindenben az anyjára ütött. Szépsége, szőke haja, szemei és csábos alakja mind anyja öröksége volt, ahogy jártassága a Sötét Oldal titkaiban is. Charis eleve másképpen bánt az Erővel, mint az apja. Úgy mint egy Éjnővér...

Származása tette a lányt jogosulttá a hapan trónra, hiszen ez a bolygó pontosan egy Éjnővér leszármazottját illette. És Wenthar tudta, a lánya jó uralkodója lesz ennek a szektornak. A származása okán és az Erőben való jártassága okán is.

- Megérkeztünk, Nagyúr! - lépett oda egy tiszt az Uralkodóhoz.

- Álljanak orbitra! - parancsolta recsegő hangon a Nagyúr, miközben izmai megfeszültek izgatottságában. - Jelentkezzenek be a kóddal, amit az emberünk átküldött! Reménykedjünk benne, hogy a Gray család nem csapott be minket!

A hapan cirkáló, amely egy bizonyos Omnes Corlusson hapan kereskedő nevén volt és a Hapes orbitján keringett lassan, bejelentkezett és várta a választ.


Shedu Maad

- Megérkessztünk - Saba az Erőn keresztül küldött jelzést a ködök mentén lebegő, ősréginek tűnő, korong alakú állomás felé, és nem sokára kitárult az egyik hangárajtó.

A három StealthX leereszkedett a hangár padlójára, ahol néhány technikus, egy fél tucat asztromech és egyéb droid, valamint a bázis tanítómestere, egy apró, zöldes bőrű idegen várta őket.

- Hogy jöttetek, jó. Titeket itt a Shedu Maad akadémiáján köszöntünk - pislogott a hegyes fülű jedi. Yllch ugyan nem volt a tanács tagja, és csak nemrég, a Killik krízis után csatlakozott a rendhez. Több évszázadosnak tűnő tapasztalata és Yoda mesterhez való hasonlatossága - bár pontos fajának neve mindenki számára ismeretlen volt - azonban hamar a fiatalok egyik legkedveltebb tanítómesterévé tette, és a lovagok egymás között szintén mesternek nevezték.

- Kösszönjük, Yllssz Messzter - vicsorított Saba, miközben villás nyelvével "körbefürkészett" a hangárban. - Esszek itt Ben Szzkywalker tanítvány éssz Sszuna jedi lovag - mutatott életben maradt útitársaira. - Fel kell késszítenünk a bászisszt asz evakuálásszra minél előbb... essz a Tanács utaszításza!

- Akkor cselekedni így mi fogunk! - bólintott az alacsony, zöld jedi. 

- A Szötét Oldal már egésszen... köszel van... - villogott Saba sárgás, ragadozó tekintete, miközben ki-kipillantott a hangárajtón túlra. Alig néhány kilométerig lehetett csak ellátni, utána szabad szemmel kivehetetlen volt a fekete űr - minden elborítottak a csillagködök lilás-szürkés felhői.

- Segítek a csoportok összeállításában és a felszerelés begyűjtésében - ajánlkozott Ben. 

- Naggyon tehetsszégessz vagy assz evakuássziók megsszerveszészében ifjú Sykwalker - dícsérte meg a fiút Saba Sebatyne. - Nagy kár, hogy ilyen gyakran van sszüksszég esszekre a képesszégekre...

...

Túl a bázison, a ködök mélyén két feketés árnyék suhant a csillagpor alkotta mezőben. Ahogyan közelebb értek a bázishoz, kihúzódtak a ködből, és körvonalaik lassan elenyésztek... néhány pillanat múlva már csak két teljesen üres folt volt a helyükön.

- Pozícióban vagyunk... Stygium-álcázó aktiválva - suttogta az egyik ESB-rohamsikló pilótája.

Carl a fülkében állva abba az irányba nézett, ahol a kísérőjük volt - a fedélzetén ugyanannyi rohamosztagossal és asszaszinnal, mint az övén... no és persze Callistával. Az Erőn keresztül nem érezhetett semmit - még a szomszéd kabinban várakozó sötét oldali orgyilkosokat sem, hiszen mindent leárnyékoltak a hajó fedélzetén elhelyezett ysalarimik

Az egyetlen kapcsolata a külvilág (és Callista) felé a kezében tartott, speciális sávra hangolt komlink volt. A komlink, amin Dorja Főadmirális fogja kiadni a jelzést, ha kezdődhet az akció.

- Kapcsolják az energiát minimumra - utasította Carl a pilótát, majd hátrament, hogy jelentsen az asszaszinok vezetőjének. Őszintén remélte, hogy Callistának nem esik majd baja az akció során...


Hapes

Charis immár másodszor is felébredt, és az első alkalommal ellentétben a tudata teljesen tiszta volt. A mellkasa már egyáltalán nem fájt. A zavaros tekintetű hapan kommandós az ajtó mellett ült egy széken, és kifejezéstelenül bámulta a szemközti sarkot. Charis hagyta, hogy az orvosdroid leszedje róla a különböző berendezéseket és az infúziót, és már éppen felkészült rá, hogy mélyen megmártózzon az Erő hullámaiban, amikor eszébe jutott a különös Sith lovag figyelmeztetése, amikor magára hagyta.

"Maradj rejtve, amennyire csak tudsz" - mondta a lovag. Charis már tisztán emlékezett rá, hogy került ide. A Korriban II-n volt, és vitába, sőt, harcba keveredett ezzel a férfival... aztán pedig az a tiszt egyenruhás alak és a...

A lány keze a mellkasára fonódott, ahol még érezte a sugárvető okozta seb maradványát... úgy tűnt, nem sok választotta el attól, hogy megtérjen őseihez az Erő honába, ráadásul ilyen fiatalon...

De mégis, hogyan került a Hapesre? Miért pont ide? Hirtelen, maga sem tudta miért, eszébe jutottak az anyja, a hatalmas Éjnővér, Lomi Plo szavai: 

- A Sith Rend nagyurai azt gondolják, ők irányítják az Erőt. De kislányom, ez valójában fordítva van... az Erő maga a hatalom, az akarat és az uralkodás. Nem csak ott van minden egyes fában, kőben, az univerzum minden szegletében, de uralja is ezeket. Hatalma van felettük. Hatalma van a természet felett, hatalma van feletted is, aki használod - ugyanúgy, ahogyan neked is hatalmad lesz majd a gyengék felett, akik nem használják az Erőt. De ne felejtsd el, te is az Erő által keltél életre, és az Erő által fogsz majd elveszni... megtérni az Erő honába, ha eljön az idő. Téged is vezetni fog az Erő, irányítani fogja az utadat, és meg fogja mutatni, hogy kiket hajts az uralmad alá! Meg fogja mutatni, hogy hol kell uralkodnod!

Charis elgondolkodott ezeken a szavakon. Már hosszú időt töltött a Korriban II-n, de sosem érezte igazán, hogy mi a célja az ottlétének... sok mindent megtanult a Sith nagyuraktól, de valójában sosem érzékelte, hogy mi az Erő akarata ővele kapcsolatban azon a bolygón. Most viszont, hogy itt volt a Hapesen, mintha megvilágosodott volna...

Charis egy Éjnővér és egy Sith Nagyúr leszármazottja volt. Egy olyan örökség hordozója, amely szinte kiveszett a galaxisból. A Dathomir a Szövetség tagja volt, a felszínén élő boszorkányok pedig hajtóvadászatot folytattak a megmaradt Éjnővérek után. Charis egyike volt az utolsó Éjnővéreknek, és egyike a leghatalmasabbaknak. 

A hapan trón pedig egy dathomiri boszorkány, Teneniel Djo leszármazottjának kezében volt, aki ráadásul jedi volt. Tenel Ka képviselte mindazt, amit Charis apai és anyai ágon egyaránt gyűlölt... igen. A lányban felébredt a becsvágy. Megértette, hogy az Erő akarata vezette ide. Megértette, hogy ha most megöli Tenel Kát, akkor nem csak bebizonyíthatja apjának, hogy méltó a hatalomra, de bosszút állhat az őseit ért sérelmekért is... meg kellett tennie.

- Kísérj a királynőhöz! - parancsolta a bejárat mellett ülő vörös hajú nőnek.

- De a Nagyúr azt parancsolta... - próbált akadozó szavakkal ellenkezni amaz. Amint azonban Charis türelmetlenül behatolt az elméjébe, azt tapasztalta, hogy az elméjében szinte nincsenek gátak. Olyan nyitott és védtelen volt, mint egy újszülött gyermeké. A lány akarata gond nélkül áthatolt rajta...

- A királynőhöz kísérsz - ismételte Charis. - Fontos megbeszélnivalóm van vele. Személyesen, kettesben.

- A királynőhöz kísérlek - pislogott a hapan kommandós. - Fontos megbeszélnivaló... személyesen... kettesben...

A kommandós felállt, és intett Charisnak, hogy kövesse.

- Erre, úrnőm. 

...

Darth Kaard éppen az egyik alacsony, egyre szűkülő járatban haladt, amikor megérzett valamit... és aztán még valamit.

Sötét és világos egyszerre jelent meg, utóbbi egészen távol, talán a bolygón kívül... egy határozott, parancsoló akarat, amelynek lenyomata ott volt a felszínen is... a világosság pedig - nos, az alig néhány száz méterre.

A járat egyik balról beágazó kereszteződésében megjelent egy lilás fény. 

- Kirana Ti! - üvöltötte Kaard, miközben kizárta elméjéből a többi jelenlétet, és csak a közelgő harcra koncentrált. - Gyere csak!

...

- Omnes Corlusson, kövesse a megadott vektort a Palota különleges szállítmányoknak fenntartott részlegébe! - hangzott fel a hapan operátor válasza Wenthar hajóján. 

Az első tiszt Wentharra pillantott.

- A kódot elfogadták, Nagyúr! A koordináták egyenesen az Anyakirálynő palotájának egyik alsó leszállóplatformjára irányítanak minket. 

- Nagyszerű - bólintott az Uralkodó. - Maradjanak a hajón, és biztosítsák a helyszínt. Egyedül szállok ki. 

- Igen, Nagyúr!

...

A titkosszolgálati yacht pilótafülkéjében Folett százados éppen azzal volt elfoglalva, hogy valahogy mégis megpróbáljon egy segélykérő frekvenciát nyitni, aztán azzal, hogy kitalálja, egyáltalán kitől kérhetne segítséget. Már napok óta ez a két program töltötte ki az idejét. Eredetileg információkat kellett volna gyűjtenie a különös és felettébb agresszív Sith lovag számára, de persze esze ágában sem volt. Elég egy megfelelő segélykérő üzenet, aztán beindítja a hajtóműveket, és már itt sincs...

- Hát te mit csinálsz itt?! - Folett megpördült, és szembe találta magát egy sugárvetővel, amelyik egy vörös hajú, szemrevaló nőhöz tartozott. Méghozzá egy olyan nőhöz, aki kísértetiesen emlékeztetett üveges tekintetű útitársukra vissza a Vena rendszerből, akié ez a hajó volt eredetileg. A különbség csak az volt, hogy ez a nő egyáltalán nem tűnt zavartnak.

- Csak nem Taryn legújabb játékszere vagy? - mosolyodott el a nő, ahogyan szemből is megnézte magának a cosrai századost, de a fegyverét nem engedte le. - Mindig is tudtam, hogy a testvéremnek fura ízlése van...

- Én... őőő... de, pontosan, Taryn legújabb játékszere vagyok. Nemrég találkoztam vele - szóval testvérek, talán még ikrek is. Nagyszerű - gondolta Folett.

- Az biztosan emlékezetes volt... - nevetett fel Trista. - De hol van a leányzó? Nem szokta egyedül hagyni a hajóját...

- Elment néhány energiacelláért - hazudta Folett. - Rögtön indulni akartunk tovább... egy kis kirándulás. 

- Akkor már csak az a kérdés, mit csináltál a komrendszerrel... - mosolyodott el kárörvendően Trista Zel. - Állj csak fel, szépfiú!

A fenébe, gondolta Folett, de ebben a pillanatban a nő tekintete a hangárba besikló klasszikus hapan kereskedőhajóra tévedt.

- Mi a jóságosat csinál ez egy katonai hangárban... - hajolt közelebb a plexihez a nő. 

Folett épp ki akart találni valamit, amikor az új hajó rámpája leereszkedett, és megjelent rajta egy feketébe öltözött, csuklyás, rettenetes alak, a kezében egy fénykardnak látszó hengerrel.

- A... - a hapan nő szája egy pillanatra tátva maradt, és a komjáért nyúlt. 

Ez volt az a pillanat, amikor mind a fegyverét, mind a tekintetét elvette Folettről. 

Meg az a pillanat, amikor Folett kezében megvillant a műszerfal alól előhúzott sugárvető. 

Trista a kábítólövedék kékes energiáitól körbehálózva összerogyott. Folett pedig zongorázni kezdett a kezelőszerveken. A Sithek utánuk jöttek, és megtalálták őket... Folettnek pedig egy pillanatig sem volt kedve arról cseverészni valami mérges nagyúrral, hogy az egész, ami a lánnyal történt, valójában baleset volt, és különben is a másik Nagyúr tehet róla... a yacht felemelkedett, és az összes Hapesen fellelhető Sithet háta mögött hagyva kisuhant a hangárból.

...

Wenthar Nagyúr elégedett volt. Eddig minden a tervei szerint alakult. Most, hogy megérkezett ide a Hapesre, talán segíthetne a lányának megoldania azt, hogy rátaláljon a saját útjára. Mint Hapan Uralkodó! A Sithek és az Éjnővérek szellemi örököse, és az egyik leghatalmasabb Sith lánya méltó lesz Hapan Királynőnek.

Nem értette, hogy a birodalmi egyenruhát viselő tiszt miért menekül előle, de nem is érdekelte túlságosan. Meneküljön csak a féreg, gondolta magában gonosz örömmel és ajka hideg mosolyra húzódott a csuklya alatt. Erőteljes határozott léptekkel haladt arra, ahol a lányát érzékelte az Erőben.

- Kezdjék meg a Kobra hadműveletet! A támadási parancsot kiadom ezennel! - mondta közben a Nagyúr a komlinkbe. - Kód alfa bíbor zéta kettő! Támadást megkezdhetik, Dorja Főadmirális!

...

Folett yachtja sebesen maga mögött hagyta a bolygót, miközben a férfi azon csodálkozott, hogy egyetlen járőrhajó sem eredt a nyomába... amikor azonban kitört a légkörből, villámgyorsan nyilvánvalóvá vált előtte, hogy mi ennek az oka...

A Hapes feletti űr tele volt csatasárkányokkal és csillagrombolókkal. A formáció közepén Folett még egy szuper-csillagrombolót is felfedezni vélt. Nagyszerű, gondolta Folett. Épp itt az ideje eltűnni innen...

A yacht, utasterében az eszméletlen hapan ügynökkel felgyorsult, és eltűnt a hipertérben, még mielőtt a harc kezdetét vette volna...

Odafent a zászlóshajó hídján Dorja feszülten szemlélte a helyzetet.

A taktikai megjelenítőn zöld háromszögek jelezték a Sith Flotta folyamatosan érkező csatahajóit, zöld körök a velük szövetséges Gray-flotta hapan csillagcirkálóit. A Hapes védelmét ellátó platformok és hajók között vörösen villogtak az Anyakirálynő és a lojális családok egységei, és sárgán azok, amelyekre számítani lehetett - bizonyos feltételek teljesülése esetén.

Dorja tudta, hogy gyorsnak kell lenniük. 

- Minden egységnek! Vegyék fel a harci alakzatot, de ne nyissanak tüzet! Várják meg az ellenség első lépését! - adta ki a parancsot az első tisztnek, majd aktiválta a kezében lévő kommunikátort, amellyel üzenetet küldhetett a Shedu Maadra.

- Itt Dorja. Mi már megindultunk. Két standard órán belül kezdhetitek ti is. 

Carl két kattintással jelezte jó néhány rendszerrel arrébbról, hogy vette. 

Dorja felsóhajtott, és deaktiválta a komot. A jedik sorsa most már a fiú és a kommandósai kezében volt… ahogyan a Hapes sorsa az övében és a Nagyúréban. 

- Várjanak! Tartsák az alakzatot! - ismételte el utolsó parancsát a biztonság kedvéért. 

...

Az első két dathomiri boszorkány sikítozva rohant elő a keresztirányú járatból, hosszú, ostorszerű eszközöket lobogtatva, melynek végén apró erővillámok csattogtak - aztán sikoltozva hullottak kétfelé, ahogyan Darth Kaard vörös fénykardja kettészelte őket.

A harmadik boszorkány térdre rogyott, ahogyan Kaard az Erővel kicsavarta a kezéből fegyverét. Mielőtt azonban lecsaphatott volna, egy lilás villanással Kirana Ti fénykardja hárította a csapást.

- Volt idő, amikor a mi oldalunkon álltál, Zekk! - Kirana Ti tekintete lángolt a harci vágytól, ahogyan halott társaira pillantott, de fékezte magát. Milyen gyenge és esetlen, gondolta a Sith.

- Egyszer már visszatértél a sötétségből, megint megteheted! - a nő széles mozdulatokkal a sötét lovagra támadt, aki hárította a csapásokat.

- Mutatok én neked sötétséget, olyat, amiből nincs visszaút, Kirana... - mosolyodott el Kaard, és újból lesújtott...

...

Tenel Ka a trónteremben ült, tanácsadókkal és tábornokokkal körülvéve, dathomiri harci bőrruhájában, amikor felharsan a riadó.

- Anyakirálynő, ellenséges hajók a rendszerben! - jelentette be az egyik tábornok drámai arccal. 

Tenel Ka kifejezéstelenül bólintott. Érezte, már napok óta tisztában volt vele, hogy valami készül. Az Erő súgta neki, hogy hamarosan élete legnagyobb próbatételével néz szembe - a sötétséggel, ami végül eljött a Hapesre is. Egyetlen dolgot akart csupán kiverni fejéből, nehogy egy kíváncsi erőhasználó rájöjjön... a gyermekét, akit mindenkit halottnak hitt, mégis biztonságban volt távol a Korélián...

- Aktiválják a védelmi rendszereket - adta ki a parancsot nyugodtan. - Mutassuk meg a Hapes erejét ezeknek a kutyáknak.

- Az erősítés elindult a Terephonról és a Gallinore-ról! - adta hírül a kommunikációért és a szövetséges családokért felelős tábornoknő.

- Kitűnő - biccentett Tenel Ka, aki ebben a pillanatban megérzett még valamit... a Sötétség nem csak odafent az űrben, és odalent, valahol a Palota aljában leselkedett rá, amit Tenel Ka elkönyvelt néhány, már-már szokásossá vált orgyilkosnak, akikkel majd barátja és testvére, Kirana Ti foglalkozik.

Nem, a sötétség itt állt egyenesen az ajtaja előtt.

Tenel Ka ép kezével a fénykardja után nyúlt, ahogyan a trónterembe belépett... legnagyobb meglepetésére bajtársa, unokanővére és hűséges testőre, a vörös hajú Taryn Zel.

- Mi a baj, Taryn... - pillantott rá a nőre Tenel Ka. - Volt benne valami... furcsa.

Taryn azonban csak állt ott, majd hirtelen kifejezéstelen tekintetében egyik pillanatról a másikra fény gyúlt, mintha most szabadult volna egy hosszú, bénító rabságból... és Tenel Ka megérezte a sötét akaratot, amelyik eddig gúzsba kötötte Taryn elméjét.

- Sajnálom... - rebegte a nő, aztán a következő pillanatban erővillámok járták át a testét, és felsikítva összerogyott. 

A villámok tovább terjedtek a trón körül álló testőrökre és tábornokokra, akik szintén kétségbeesetten rángatózni kezdtek.

Tenel Ka fénykardja a következő pillanatban életre kelt, magába gyűjtve a villámokat, és szétszórva, ártalmatlanná téve a plafonon, jajgató sebesülteket hagyva maga után.

Az Anyakirálynő nem ismerte a fiatal, vonzó lányt, aki Taryn holttestét átlépve belépett a terembe. De a tekintet, és a kisugárzás, amivel rendelkezett, már annál ismerősebb volt neki.

- Azt hittem, már nincs több a fajtádból, Éjnővér - mosolygott rá, miközben megmerítkezett az Erőben. 

- Elképzelésed sincs arról, mire vagyok képes, boszorkány szuka… - mosolygott vissza Charis, és megindult a királynő felé...

Charis szívében felhalmozódott az energia. Bensejében fortyogott a Sötét Oldal dühe, ami hamarosan kirobbanó lávaként vágódik ellenfele irányába. Ügyes mozdulatokkal hárította el fénykardjával a jedi lotyó vágásait. A bíborvörös penge pár helyen már meg is sebezte ellenfelét. Charis arca vicsorrá torzult, ahogy ellenfelét támadta. Egyetlen célja volt: elpusztítani a gyűlölt ellenséget. Két kezét magasba emelte és ujjainál kékes szikrák kezdtek el pattogni, majd egy fénygolyó formálódott pontosan a két befelé néző tenyere között. A labda egyre duzzadt, végül tűzgömbbé vált. Charis az ellenfeléhez vágta a Sötét Oldal energiáitól pulzáló gömböt. Tenel Ka még időben elhúzódott tőle, így nem a mellkasát találta telibe. A gömb a földhöz vágódva felrobbant. Tenel Ka kíséretének többsége azonnal meghalt, míg a többiek erőtlenül lehanyatlottak, miközben a sötét energia kiszippantotta a lelküket, ezzel is táplálva a megelevenedett bosszút képviselő Charist.

Tenel Ka azonban nem tétovázott, azonnal rárontott ellenfelére, egy szemernyi pihenőt sem hagyva neki. Fénykardja gyilkos csapásokkal sújtott le újra és újra ellenfelére, aki azonban rendre kivédte a csapásokat. Charis fáradhatatlan volt. Testét bíbor auraként vette körül a Sötét Oldal. Úgy tűnt, egyre erősebb csapásokat visz be, míg ellenfele védekezése egyre gyengébb, egyre erőtlenebb volt.

Wenthar Nagyúr érezte a lányát. Érezte a fortyogó dühöt benne. Elmosolyodott. Amikor a csuklyás rémalakot, aki egyenesen arra haladt, amerre és ahol Tenel Ka és Charis élet-halál harcukat vívták egymással, megpróbálták megállítani a csatapáncélos hapan katonák, a Sith csak legyintett. Villámaival, majd fénykardjának ördögien fürge csapásaival hamar leterítette ellenfeleit. Két harci páncélba öltözött alakot a levegőbe emelt, majd az Erő segítségével egyszerűen összepréselte őket. Belsőségek és vér kezdett el fröccsenni, ahogy a páncél lassan összeszorította a benne rejtőző harcost. Végül mindenki meghalt, az a pár túlélő pedig elrohant értesíteni a többieket, hogy eszükbe ne jusson szembeszállni a Sith Démonnal...

Eközben a két nő egyre csak harcolt egymással. Charis tomboló haragja még Tenel Kában is meglepődést szült. Érezte, egyre gyengül és ez a csata lehet, az ő halálával végződik majd.

„Nincs halál, élet van, vár az Erő hona!”

Már nem tudta, pontosan ki mondta ezt, melyik jedi mester, de nagyon igaznak tűnt. Tenel Ka összeszedte magát és megindult a végső rohamra...

Charis pontosan látta ellenfele gyengeségeit és nem is volt rest kihasználni azokat. Lám, máris megsebezte a combját ennek a szukának. A combokat, amelyek közé annyi férfi vágyott szorulni. Hát többé nem fog egy férfi sem! A Sith nő újra támadásba lendült, miközben egyre határozottabban érezte apja jelenlétét. Wenthar itt? Talán azt hiszi nem győzhetek, gondolta magában fájdalmas haraggal Charis. De apuci kicsi lánya ma győzni fog! És ma megmutatom apámnak, hogy érek annyit mint Carl, az öcsém...

Tenel Ka egyre fáradt, miközben úgy érezte, mintha nem is egy, hanem két ellenféllel kellene küzdenie... a lányon keresztül egy második, sokkal erősebb jelenlét is kisugárzódott, melyek ketten együttes erővel sorozták újra és újra, mintha több fénykard egyszerre több oldalról próbálna a húsába marni. 

Tenel Ka a gyermekére gondolt, és az Erő honára, ahová hamarosan megtér... egyedül leszel, kicsi Allana, egyedül leszel, gyermekem... futott át az agyán, miközben megpróbálta minél jobban kizárni és egy irányba terelni ezt a gondolatot. Egy távoli bolygóra, hátha a gyermeke meghallja úgy, hogy a gonosz Sitheknek ne jusson tudomására...

Annyira lefoglalta a gondolat, hogy szinte nem is figyelt a mozdulataira. Úgy érezte hirtelen, mintha könnyebbé válna a keze, mintha az Erő vezetné, átfolyna rajta és körülölelné. A szeretet, amit gyermeke iránt érzett, erőt adott neki...

Charis homlokán megjelentek az első verejtékcseppek. Talán mégsem lesz olyan egyszerű legyőzni ezt a szukát - gondolta. Egyre fáradt, és tudta, saját magát kell legyőznie, saját korlátait, saját félelmeit ahhoz, hogy felülkerekedhessen ellenfelén. Eddig úgy érezte, mintha valaki fogná és vezetné fénykardot markoló kezét, de most hirtelen - ez a kéz eltűnt.

Tenel Ka és Charis egyedül maradtak a trónteremben, teljesen egyedül. Elzárva mindentől, csak egymás ellen...

...

Wenthar néhány szinttel arrébb meditatív helyzetben ült, miközben fénykardja halálos táncot járt előtte a folyosón, újra meg újra kettéhasítva azokat a csatapáncélos harcosokat, akik megpróbáltak a közelébe férkőzni. A számuk egyre fogyott, de a lelkesedésük nem... mígnem Wenthar egyetlen egyet sem érzékelt életben a szinten, ahonnan a sötét energiákat küldte néhány emelettel feljebb küzdő lánya felé... aztán egyszerre mintha egy fekete lepel borult volna rá, és minden kapcsolata megszűnt a lánnyal... és mindenki mással is a lepelen kívül. 

Mintha ysalamirik közé zárták volna, de Wenthar tudta, hogy a gyűlölt férgekből egyetlen egynek sem szabadna lennie a Hapesen. Akkor mégis mi ez?

A folyosó másik végén megpillantott egy áttetsző, szellemszerű alakot. Középkorú férfi volt, markáns arcvonásokkal és villogó, vöröses szemekkel. Mint egy Sith... és mégis, Wenthar furcsának találta. Az alak ott is volt, meg nem is... mintha egy másik valóságból lépett volna elő hirtelen. Kékes aura vette körül, mint egy szellemet. A Nagyúr kardja előreröppent, hogy kettészelje a kutyát, de annak a kezében is felvillant egy vörös penge, hárítva a támadást, jelezve, hogy az alak valamilyen értelemben mégis nagyon is... valódi. 

- Ne... merd... bántani... Tenel Kát... - hörögte a jelenés, és rohanni kezdett Wenthar felé.

...

Odalent a barlangjáratokban Kirana Ti döbbenten meredt jobb, kardforgató kezének csonkjára, amit Darth Kaard utolsó támadása a kardjával együtt kettévágott. Akkora erő lakozott ebben a volt jedi-tanoncban, akkora harag és gyűlölet, amelyet Kirana Ti sosem tudott volna elképzelni a coruscanti alsóváros nyomornegyedben felnőtt, rettegő, megtévelyedett fiúról, Zekkről. 

- Most már látom, végérvényesen elnyelt téged a Sötét Oldal, Zekk - nézett győztes ellenfele szemébe Kirana Ti. - De nem félek tőled. Nem félek a haláltól, jediként ez a sorsom, hogy megtérjek az Erő és őseim honába... de tudd meg, Zekk, ha most lesújtasz rám, akkor végérvényesen elindulsz a sötétség útján, ami a halálnál is rosszabb! És még egyszer nem lesz visszaút, Zekk!

- Én... nem... vagyok... már.. Zekk! - hörögte a győzelemtől megittasodva Kaard, és halálos csapásra emelte a kardját. 

Ebben a pillanatban úgy érezte, mintha valami lágy, könnyű szellő simogatná végig a tarkóját. Nem is szellő. Egy érintés... egy érintés, amire egész életében úgy vágyott, és mégsem kaphatott meg soha. Egy érintés, ami tele volt odaadással, szeretettel, és... élettel.

- Ne tedd - suttogta a fülébe egy ismerős női hang. - Kérlek, Zekk, ne tedd. 

Kaard megrázta a fejét, mint aki nem érti, mi történik, miközben a keze remegni kezdett. Amikor lepillantott a földön fekvő Kirana Ti-re, hirtelen elvakította egy kékes villanás, és a nő teste eltűnt. 

Kaard pedig egyedül maradt a barlangban.

...

Más talán megijedt volna a jelenéstől, talán rémületében is elfutott volna, ám nem Wenthar! Bár egy pillanatra meglepte ellenfele, azonban most már ismét érzékelte maga körül az Erőt. Egy egyszerű, de annál ősibb Sith varázslattal blokkolta az ellenfelét körülvevő negatív, mindent kioltó energiát. A Sith Lord ajkain most már gúnyos mosoly jelent meg, amikor látta a felé rohanó, egykor Jacen Soloként ismert teremtményt. Elrakta fénykardját, most már amúgy sem volt szüksége rá. Ujjai közül vöröses fénynyalábok vágódtak egyenesen ellenfele irányába, beburkolva teljesen a jelenést. A lény üvölteni és sikoltozni kezdett amikor a fénynyalábok emészteni kezdték azt, ami megmaradt belőle.

- Ostoba féreg! - mondta gyűlölettel a hangjában Wenthar. - Hogy merészelsz rám támadni?! Jedik fattya! - A vöröses fénynyalábok egyre erősebb intenzitással villództak a lény körül és bele-bele martak. Wenthar egy ősi, ám annál hatásosabb mágiát vetett be ellenfele ellen, méghozzá a Lélekszívó varázslatot. Ez rendkívüli erőfeszítést igényelt a részéről, de nem érdekelte. Most a lánya volt a legfontosabb és ezért mindenre hajlandó volt. Az egykor Jacen Solonak hívott lény azonban egyre közeledett a Nagyúr felé. Biztosan nagy fájdalmai lehetnek, úgy is kell neki! Wenthar nem törődött vele, hogy egykor ez a valaki egy hatalmas Sith Nagyúr volt. Vagy inkább azt kellene mondania, hogy jedi fajzat, mert Jacen még Caedusként sem volt más mint egy jedi család elfajzott sarjadéka...

Jacen azonban nem adta fel és eltorzult démonikus vonásain ádáz harag jelent meg, miközben egyre közelebb került ellenfeléhez. Végül annyira közel óvakodott, hogy már elérhette ellenfelét.

Wenthar azonban csak mosolygott rá, mintha csak egy légy zavarta volna meg. Végül leeresztette a karját, majd iszonyatos gyorsasággal hátrébb lépett ellenfelétől és valamit felírt a levegőbe. Egy kékes gömb jelent meg, amely egyre növekedett pulzálva. A gömb egyenesen Jacen felé tartott, majd egyszerűen elnyelte. Végül a gömb hatalmas robbanás kíséretében szétpukkant. A robbanás megrepesztette az erős duracél falakat és némely helyen hatalmas darabokban omlott le a plafon. Wenthar megvédte az Erőburok, ami körülötte képződött a robbanás pillanatában. Most már ismét koncentrálhat a feladatára. Azzal a Nagyúr meditálni kezdett egy törmelékhalom felett lebegve, hogy segítsen a lányának.

...

Tenel Ka néhány pillanatig úgy érezte, mintha most az ő ép kezét vezetné egy láthatatlan második kar, amelyik erőt és kitartást sugárzott neki, hogy felvegye a versenyt az Éjnővér lánnyal. Csapást csapás után mért a védekezésre kényszerülő Charisra, átengedve magát a harcos hévnek, ami jelen volt családjában, őseiben, és ezen keresztül az Erőben is...

Mígnem egyik pillanatról a másikra ismét megfordult a helyzet, és immár Charis érezte újra, ahogyan a segítő kész erőt ad saját kardforgató kezének, és lefogja a nőét. Az Éjnővérek varázslatait használva illúziókat keltett a teremben...

Tenel Ka rémült kiáltással ugrott félre a hatalmas rankor elől, amelyik félre akarta söpörni és kettétörni a gerincét. Aztán egy újabb pillanat múlva egy sokfogú nexu ugrott felé a plafonról, amely elől félre kellett gördülnie, úgy, hogy közben folyamatosan hárította Charis csapásait... mígnem rájött, hogy valószínűleg démonokkal küzd.

- A varázslataid nem fognak rajtam, Sith boszorkány... - sziszegte Charisnak, aki azonban csak elmosolyodott. Tenel Ka már elég fáradt volt hozzá, hogy ne tudja fenntartani az elméjében a korlátokat, amelyek elfedték eddig, hogy valójában hol is jártak a gondolatai idáig...

Charis rájött, mivel győzheti le a trónbitorlót. Összpontosított, és a benne rejlő energiákat felhasználva újabb illúziót kreált.

Tenel Ka megtorpant, ahogyan a Sith nő válla felett megjelent egy ismerős kislány arca.

- Mama, mama! - sikította a kislány.

- Allana... ne, nem hagyom, hogy bántsanak! - kiáltott fel Tenel Ka, és a másodperc tört részéig leengedte az Erő által kreált védelmet, ahogyan elfogta az anyai aggódás.

Charis újabb villámai telibe találták a testét, és messzire röpítették. Csontrepesztő reccsenéssel csapódott a trón melletti falnak, majd amikor megpróbált felállni, döbbenten tapasztalta, hogy képtelen.

- Vége - lépett fölé a fiatal Éjnővér, és fénykardját az Anyakirálynő torkának szegezte. - Az uralkodásod véget ért, Tenel Ka Djo. És az enyém elkezdődött! A lányod, egyetlen gyermeked miatt pedig ne aggódj... megtaláljuk őt is időben, és utánad küldjük az Erő honába!

Charis gonoszul felnevetett, miközben Tenel Ka átadta magát a félelemnek és a rettegésnek... a félelemnek, hogy mindjárt meghal, és hogy gyermeke sem lesz már biztonságban ezek után. Leia, vigyázz rá, vigyázz rájuk... könyörgött magának és az Erőnek csak úgy befelé, amikor mintha egy hűvős szellő érintette volna meg a tarkóját. 

- Gyere velünk, testvér - súgta egy női hang, aztán még egy. - Gyere velünk... a te utad nem ért véget, csak most kezdődik... gyere velünk. Nincs halál és nincs félelem ott, ahová viszünk téged.

Tenel Ka úgy érezte, mintha meleg bársonyba burkolták volna. Felrémlettek előtte a képek… gyermekévei a palotában, anyja arca, aztán a barátai és gyermeke... Jaina... Jacen, Allana és a többiek. 

- Igen - motyogta végül magának. - Már értem.

- Nem értesz te semmit! - Charis ujjaiból újabb villámok lövelltek ki, de csak az üres bőrruhát érték. Tenel Ka eltűnt.

Charis pedig, miután a harc okozta eksztázis tünetei elmúlni kezdtek és belegondolt győzelmébe, megérzett hirtelen valami nagyon ismerőset... apja és mestere jelenlétét néhány szinttel lejjebb!

- "Győztem, atyám" - üzent Wentharnak az Erőn keresztül, és felült az üresen maradt, törmelékkel borított trónra. - "Kicsi lányod győzött, úgy, ahogyan anyám megjósolta! Most már én vagyok a Hapan Királynő!"

...

Kaard szótlanul ült a barlangban Kirana Ti üresen maradt göncei felett, és a sziklás földet bámulta. Érezte, ahogyan a halál beteríti a helyet, magát a bolygófelszínt és odafent az orbitot egyaránt. Aztán hirtelen ismét kékes ragyogás támadt előtte. Ezúttal azonban hangok helyett tisztán ki tudta venni a női alakot, aki megjelent előtte. 

- Jaina! - pattant fel, és kinyújtott kezével megpróbálta megérinteni a jelenést, de nem sikerült. 

- Letértél az utadról, Zekk... - suttogta a nő szelleme. - Letértél az utadról, és ezért egy régi barátunk megtért az Erő honába idő előtt. Ezt akartad, valóban ezért hoztad ide azt a nőt? 

Kaard lehunyta a szemét. Igen, ő is érezte, ahogyan Tenel Ka semmivé vált az Erőben. De nem érdekelte... a gyengéknek pusztulniuk kell, ez a Sith tanítás, nem igaz? Akkor mégis mi zavarta ennyire ebben?

- Hát nem látod, hogy csak eszköz voltál a Sötétség terveiben? - ismételte Jaina. - Hát nem látod, hogy csak felhasználtak? Hát nem látod, ki áll emögött? Nem ez a te utad, Zekk... eszköz vagy, mindig is az leszel, erre teremtettél, és ezt te is jól tudod. De a világosság eszköze, nem a sötétségé! Fogadd el ezt, és még van visszaút számodra!

- Eszköz eszköz... nem vagyok senkinek és semminek az eszköze! - tiltakozott Kaard, és pengéjével a jelenés felé vágott, holott korábban elképzelni sem tudta volna, hogy akár csak egy ujjal is kezet emeljen a nőre, akit annyi éven át szeretett.

- Nézz magadba, és nézz az Erőbe, Zekk - ismételte Jaina. - Tudni fogod. 

Kaard egy pillanatra lehunyta a szemét. Nem igaz, gondolta. Hiszen csak én vagyok itt, és az a lány... ha megölte Tenel Kát, hát megölte, úgy, ahogy én megöltem Kirana Tit. Az erősebb győzedelmeskedik a gyengébb felett! És mi ketten győzedelmeskedtünk! Hiszen nincs itt más, csak én, Charis és...

És akkor megérezte.

- Wenthar... - suttogta maga elé, majd olyan erővel csapott a sziklafalba, hogy ujjai megreccsentek. Nem törődve a fájdalommal, újra és újra belecsapott, míg tarkója lüktetni kezdett, keze pedig érzéketlenné vált.

- Wenthaaaaaar! - üvöltötte Kaard, és rádöbbent, hogy Jainának végig igaza volt. El kell mennie innen.. el innen, gondolta. El minél gyorsabban. 

- Én vezetni foglak majd... ha engeded - hallotta fülében az újra testetlenné vált Jaina szavait, ahogyan futásnak eredt a barlangban a legközelebbi hangár felé…


-- Vége a XXII. Fejezet 2. részének --


Comments