EGB Könyv‎ > ‎

XXI/1

Huszonegyedik Fejezet

Első Rész


Coruscant

- Honnan tudják, hogy nem vagyok dublőr? - Daala a hosszú évtizedek során, miután a Tsoss-állomáson réges-rég végrehajtott kis ideggázas akciójával kivívta a Birodalom életben maradt moffjainak haragját és életre szóló bosszúvágyát (ez általában az ő életüket jelentette, hiszen Daala még mindig itt volt), megtanulta, hogyan kezeljen egy-egy kísérletet, amivel az életére törnek. 

A bal szemét fedő fekete plasztiklap és az alatta húzódó hosszú vágás, valamint volt férje, Liegeus Vorn szobájában tartott képe emlékeztette arra, hogy sosem lehet elég óvatos. 

A mostani helyzet azért volt különösen kellemetlen, mert láthatóan saját testőrei, a Coruscanti Biztonsági Erők Elnöki Szolgálatának emberei is a merénylő oldalán álltak. Miközben Daala enyhén félrefordította a fejét, mintha szembe akarna nézni az egyik sugárvető csövével, felkészülve arra, hogy bármelyik pillanatban elsülhet, nyelvével hátranyúlva megérintette a bal felső fogsorában rejlő apró, mandalóriai sávon sugárzó jeladót. Vigyáznia kellett, hogy ne a jobb oldalit válassza, ahol a fogtömés egy azonnal ható ciánkapszulát tartalmazott - ennél sokkal szorosabb helyzetekre. 

- Hát, nekem elég eredetinek néz ki... - jegyezte meg az egyik őr.

- Ne szórakozzanak már, lőjék le! - kiabálta a H'nemthe.

- Biztos, hogy nem érek maguknak többet élve? - folytatta halálos, hideg tekintettel Daala. - Szövetségi titkok meg minden? 

- Ha dublőr, akkor semmit nem ér... - jegyezte meg a másik őr. 

- De ha másnap már a maguk képét fogom bejelenteni a Holohírekben egymilliárd kredites vérdíj mellett, akkor honnan fogják tudni, hogy én voltam-e az eredeti, vagy a másik ott a holoképen? - bámult most a másik őrre Daala. 

- Én nem tudom, gondolom a vérdíj így is, úgy is megmarad, nem? - vonta fel a szemöldökét amaz, majd a csőrös lény felé fordult. 

- Akkor most lőjük le a dublőrjét is?

- Elég már, idióták! - üvöltötte amaz és előhúzta saját fegyverét. - Nem látjátok, hogy húzza az időt? 

Daala fogában megremegett a jeladó, mire elmosolyodott, és szembenézett a madárszerű idegennel. Szinte itta magába a veszélyt, ahogyan a világ lelassult körülötte, és a H'nemthe fegyvere felé irányult...

Aztán egy vakító villanás keretében, ami ledöntötte a lábáról Daalát és a két őrt, akik mellette álltak, kirobbant az egyik oldalfal és zöldes ideggáz zúdult be a helyiségbe egy T-sisakos, páncélos alak karjából kiálló csőből. 

Daala elzuhant, miközben érezte, hogy két sugárvető lövedék süvít el a feje mellett, megpörkölve a homlokát és a kontyát. Egyre szebb és szebb leszek a korral, gondolta, majd elájult. 

Nem úgy a két mellé rendelt áruló ügynök, akik szembefordultak az új fenyegetéssel, de egyre nehezebben álltak a lábukon. Leadtak két bátortalan lövést az első alak felé, amelyek ártalmatlanul pattantak le a keményre edzett páncélról, majd eldőltek, ahogyan válaszképpen két lövedék szaggatta szét a nyakukat. 

A H'nemthe őrei is támadásba lendültek, sugárvetőket és vibrokéseket emelve a magasba. 

- Azt mondtátok, egyetlen szövetségi ügynök sincs a szárnyban! - rikácsolta az idegen, miközben igyekezett az egyik kijárat felé oldalazni. Gyakorlatilag nem lévén szaglása, a gáz rá nem hatott. 

Az egyik újonnan érkezett páncélos arc felé fordult. A mandalóriai sisak kialakításából és a vállakon lévő, a Sanagar-klán és a Szövetség jelvényéből világosan kitűnt, hogy ezek nem is szövetségi ügynökök.

Az egyik testőr elvégezte a feladatát, ahogyan a mandalóriai által kilőtt lövedék elé ugrott, életével oltalmazva főnökét. 

A közelharc pár pillanattal később véget ért. A lila páncélos mandalóriai harcos, aki elsőként lépett a szobába a szervízfolyosóról robbantott lyukon keresztül, ellenőrizte, ahogyan egyik társa biztosítja a kijáratot, a másik pedig ellátja harmadik társuk sebeit, majd az eszméletlen Elnökasszony felé hajolt, és beadott neki egy semlegesítőt. 

Daala úgy érezte, hogy a tüdeje egy pillanatig szét akar repedni, ahogyan az ellenanyag hatására a bénító ideggáz egy zöldes felhő és némi köhögési roham mellett távozott belőle, majd kinyitotta ép szemét. 

- Igazán szép napunk van, nemde, Myra? 

Myra Sanagar felsegítette a gondjaira bízott, vérző fejű államfőt, majd intett az ajtónál álló okker páncélos fejvadásznak. 

- Arrafelé megyünk, amerről jöttünk. A szervizalagúton át. Az érzékelőim szerint legalább egy tucat biztonsági közeledik, de nem bízhatunk bennük. Tasso, te mész elől, én viszem a főnökasszonyt, Gven, te segíts Lorr-nak! 

Fél órával később Daala személyi irodájában egy 2-2B orvosdroid látta el az elnök égési sérüléseit, akinek nehezére esett egy helyben maradnia, mivel folytonosan fel s alá járkálási kényszer gyötörte. A négy mandalóriai páncélos testőr, köztük a kommandó parancsnoka, Myra Sanagar félkör alakban biztosította a bejáratot, miközben az íróasztalnál az elmaradhatatlan Dorvan a holohíreket és a belső adatbázist fürkészve próbálta áttekinteni a helyzetet. 

- Az egész Elnöki Palotát lezárták, biztonságiak vannak mindenhol. A Holoneten megindultak a találgatások arról, hogy pontosan mi történt. Egyesek már a halálhírét keltik, asszonyom.

- Nem adunk ki közleményt amíg nem kapok egy pontos listát arról, hogy kik voltak az ügyeletesek a biztonsági szolgálat vezetői közül - tajtékzott Daala. - Ezért személyesen Kalendát fogom felelőssé tenni! Az a Lázadó már így is elég fejfájást okozott! 

Az elnök hagyta, hogy az orvosdroid kicserélje az égéseit borító bacta-tapaszokat, majd a kommandósok felé fordult. 

- Ti pedig, Myra, nem mondanám, hogy túl gyorsan odaértetek...

- Folyamatosan követtük magát, Főnök... szervizjáratokon át, amint fogtunk az adást, hogy a szövetségiek visszarendelték az összes biztonságit abból a szárnyból. Azt tettük, ami a dolgunk - billentette meg némiképp sértődötten a fejét Myra Sanagar. - Amióta apa és a kommandósok fele elment, egyszerűen nem vagyunk elegen ahhoz, hogy az egész Palotát le tudjuk fedni.

- Tudom - sóhajtott fel Daala. A Mandalore-on történtek nem csak a Szövetség számára voltak kellemetlenek és Dorvannak jelentettek néhány zűrös hetet a bolygó farmjain, de Daala privát testőrségének létszámát is csökkentették. A történtek pedig csak megerősítették abban a hitében, hogy a Szövetség helyi erőiben nem bízhat. 

- Milyen opcióink vannak? - fordult végül Dorvan felé. 

- Nos, összehívhatunk rendkívüli bizottsági ülést, megszorongathatunk jó néhány demokrata-párti szenátort, ha nagyon szerencsések vagyunk, akkor elmozdíthatjuk Belindi Kalendát a Szövetségi Hírszerzés éléről... - sorolta a szokásos opciókat a titkár. 

- Úgy értem, a biztonságunkkal kapcsolatban - vágott közbe élesen Daala. - Semmire nem megyünk a machinációival, Wynn, ha előtte meghalunk!

- Nos... Kresh jelenleg misszión van, és a Bendő Flottától maximum rohamosztagosokat kaphatunk, de az nem mutatna túl jól. Ezen kívül reaktiválhatjuk a Szövetségi Gárda bizonyos egységeit - gondolkozott a titkár. - Sokan átmenetileg nyugdíjba vonultak, amikor Jacen Solot elmozdították az államfői posztról. Niathal biztosan el tudná intézni. De ez kiélezné az ellentéteket, és a demokratapártiak javára is hajthatja a vizet. Azzal fogják vádolni magát, hogy Darth Caedus zsarnoki örökségét viszi tovább, amelyet segített megdönteni. 

- Nem, ez túlságosan nyilvánvaló lenne - bólintott Daala. Kezdte sajnálni, hogy elengedte maga mellől Tierce őrnagyot arra a misszióra, de erről eszébe jutott egy ötlet. - És Niathalban sem bízom meg annyira, hogy rábízzam az életem. De támadt egy ötletem. Mi lett az elkövetőkkel?

- Az ügynökök és a testőrök meghaltak, a H'nemthe viszont meglépett - Myra Sanagar hangja érezhetően irritált volt. 

- Akkor tudják, mi a dolguk - pillantott rá hidegen Daala. - Kerítsék elő, és szedjék ki belőle, ki a megbízója! Két embere maradjon itt!

- Igenis! 

Miután a mandalóriaiak fele eltűnt a falba süllyesztett átjárón keresztül, Daala átkalibrálta a komját és beütött egy titkos frekvenciát. Új, megbízható testőrökre és személyzetre volt szüksége valahonnan arra az esetre, ha néhány Mando kommandós nem elegendő. 

Némi vibrálás után egy fekete sisakos, szürke birodalmi egyenruhás alak képe tűnt fel a képernyőn. 

- Polneye Szövetségi Bázis, Zalaxus parancsnok jelentkezik… öh... admirális asszony? 

- Parancsnok, jól tudom, Tierce őrnagy távollétében ön az illetékes maguknál? - tért a tárgyra Daala. 

- Igenis, asszonyom - biccentett a klón. - Mit tehet Önért a Polneye? 

- Átküldök néhány specifikációt - ütött be a terminálba néhány adatot Daala, amivel előhívta a megfelelő fájlokat. - Haladéktalanul szükségem van egy új, megbízható személyi testőr zászlóaljra. Protokollal és törzzsel együtt. Meg tudják csinálni?

- Két hét alatt készen leszünk az alakulattal - tisztelgett a klón parancsnok. 

- Nagyszerű. Várni fogom - Daala bontotta a vonalat, és elégedetten hátradőlt. Kicsit sűrűn indul ez a nap, gondolta. Talán ideje meginni egy pohár kesselit...

Vas’in tökéletesen beleolvadt a díszes kőfaragványba. A folyosón elhaladó Szövetségi Biztonsági Szolgálat egységének léptei már elhalóban voltak. A H’nemthe áldotta a Palota építészeit a színes munkájukért, amibe ő tökéletesen beleillett, lévén, hogy a szövetségiek nem ismerhettek fel egy, a saját fajuktól tótágast különböző lényt a fali berakások között. A cselszövő tudván tudta, hogy a Sötét Nagyúr észlelte a galaxis ebben a szegletében történő eseményeket a maga sajátos módján. Vas’in tökéletesen elégedett volt magával.

A Komisszióval teljes mértékben leszámolnak. A 1313-szektorban semmi sem maradhatott titokban, és a cselszövők nevei hamarosan Daala keze között lesz. A Sötét Nagyúr végre megszabadulhat terve első fázisának tanúitól. 

Vas’in kilopakodott az egyik nyitott ablak alá. Ő tárta szélesre épp az imént. Lepillantott a mélybe vesző városra. Kitapogatta szigonypisztolyát, majd elővette, és…

Hatalmas ütés kíséretében a földre rogyott. Éppen felpillantani volt ideje, és meglátta a szövetségi tiszt kábítófegyveréből előtörő sugarat, aztán minden elsötétült.


Coruscanti Híradó

[nyilvános Holonet csatorna híradás]

Rendkívüli híreink

Meg nem erősített információink szerint az Elnöki Palota területén a mai nap során merényletet követtek el Natasi Daala államelnök ellen.

A Szövetségi Biztonsági Szolgálat és a Coruscanti Biztonsági Erők egységei hermetikusan lezárták a Palota környékét. 

Az Elnökasszony állapotáról nem érkezett hivatalos tájékoztatás, programjait törölték. 

A helyzetről folyamatos tájékoztatást adunk, híradó egységeink és holocam drodjaink a helyszínen vannak.

Coruscanti Híradó Rendkívüli Hírek Csoport


Coruscant

Frexis Denz megtorpant. Az imént mintha valami… sarkon fordult, és torkon ragadta a Szövetségi Palota bejáratához igyekvő páros egyik tagját.

- Mit mondott?! - dörrent rá a pánikba eső rodiaira.

- Miről, uram? Ne, kérem…

- Az elnökasszonyról!

- Megtámadták! A hírekben van! Kérem… kérem, én nem tudok többet mondani… - Denz elengedte őt, és a palota bejáratánál strázsáló feldúlt szövetségi őrhöz lépett.

- Információim vannak az elnökasszony elleni merénylet vezetőiről! - hadarta nekik. Most aztán végképp befellegzett a Komissziónak. Így jár, aki egy fejvadásszal húz ujjat. Türelmetlen morgással várta, hogy beengedjék.


Pi

- Nem, nem kérem, köszönöm... - próbálta eltolni a sárgás, aranyló színű kocsonyát tartalmazó edényt magától a jedi négyes másik tanonc tagja, egy nyúlánk koréliai, Uthan Jazz. A bogár, amelyik továbbra sem tett le arról a szándékáról, hogy vendégszeretetéről biztosítsa a jedit, kitartóan csattogtatta csáprágóit, és próbálta a fiatal férfi szájába adogatni a rovarok nedveiből és aszteroida falán növő gombaszerű képződményből álló elegyet.

- Kis mennyiségben sem addiktív, sem hallucinogén hatása nincs az ambróziának... egyszerűen csak javítja a kedélyt. Sértés Nerren számára, ha nem fogadod el, barátom - az alacsony, fémlemezekből tákolt asztal másik végén helyet foglaló Raynar a tiltakozás legcsekélyebb jele nélkül hagyta, hogy egy kisebb rovar hasonló tartalmú edényből etesse. 

- Nem áll ssszándékunkban megsszérteni szenkit - sziszegte a Tesar, aki elégedetlenül vakargatta pikkelyeit. Be kellett vallania ugyan magának, hogy a Nerren Fészek tagjai egy pillanatig sem voltak ellenségesek az irányukban, amióta a jedik elérték a vándorló aszteroida mélyén rejtőző kolóniát, de a Fészek telepatikus gondolathullámai folyamatosan ostromolták agyát, és attól félt, hogy fiatalabb társai talán kevésbé lesznek rezisztensek erre, nem beszélve Raynarról. Bár meg kellett hagynia, hogy a Killik alfajokkal szembeni bizalmatlanságán nem sokat javítottak friss élményei sem, amelyeket a nagai kísérleti bázison szerzett az Ismeretlen Vidék másik végén. - De nagyon fontossz számunkra, hogy hamarosszan tovább indulhasszunk. Minél hamarabb meg kell találnunk... a barátainkat. 

- Nerrent aggasztja, hogy egy chiss flotta van a szektorban - vette át a szót ismét Raynar, akinek a vállán egy apró, nagy fejű, sokszemű rovar trónolt, aki folyamatosan a férfi tarkóját dörzsölgette rágóival. Tesar úgy vélte, az lehet a tolmács, vagy valamiféle hírnök, aki közvetlenül a boly királynője felé tartja fent a telepatikus kapcsolatot. Számos rovar fajról közismert volt a galaxisban, hogy telepatikus úton kommunikálnak egymással, de a Killik ebben kiemelkedő volt. - Nagyon messzire vándoroltak a velük folytatott háború után, hogy új területet találjanak a Kaptáruk számára. És most aggódnak, hogy ide is utánuk jönnek...

- Ahogyan mi sszem, úgy a chisssz parancsznok szem tudja, hogy a térségben Fésszkek isz vannak - biccentett türelmesen Tesar. - Esszt meg kell érteniük. Nem abban a tudatban érkessztek ide, ahogyan mi sszem, hogy háborgasszuk a Fésszket. Nem isz tudtunk a létesszészükről. 

- Nerren ezt elfogadja, és ezért barátokként és vendégekként tekintünk a jedikre - Tesarnak feltűnt, hogy Raynar ismét elkezdte a többes számot használni, amivel annak idején utalt a Killik közösségre, amikor ő maga is része, sőt vezetője volt egy bolynak. - Mégis meglepő, hogy egyenesen ide érkeztek, ebbe a szektorba. 

- Úgy véljük, van valami a ssszektorban, ami nagyon nagy... értékkel bírhat - sziszegte Tesar a bogarakra pillantva, gondosan megválogatva szavait, nehogy idő előtt túl sokat áruljon el. - Fontossz forrászokról van szó, amelyekre a chisszeknek sszükszégük lehet szokkal... veszélyeszebb ellenszégek legyősszészében. 

A bogarak egy ideig össze-vissza csattogtatták rágóikat, miközben fejüket jobbra-balra ingatva jelezték, hogy intenzív tanácskozás folyik telepatikus hullámaikon. Tesar az Erővel kinyúlva próbálta erősíteni két társa elméjét, hogy ellenálljanak a rovarok esetleges fürkésző gondolatainak. Raynar esetében már meg sem próbálkozott ezzel. Világos volt számára, hogy a fiú mindig is ide tartozónak érezte magát, és most, hogy újra a Killik között lehetett, mintha megújult volna. Tesar elhatározta, hogy amíg a bogarak őt magát és két társát nem kísérelik meg befolyásolni, ezt nem is bolygatja túlságosan...

- Nerren és számos másik Fészek már hosszú... - Raynar egy ideig kereste a megfelelő kifejezést - évek óta vándorol ezen a szektoron belül, és eltekintve a... - Raynar szeme megvillantak, és Tesarra szegeződtek. 

- Igen, eltekintve mitől? Mit mondtak még? - unszolta társát a barabel.

- A Fészek azt mondja, eltekintve a hüllőktől, eddig senki sem háborgatta őket... - bámult egy pillanatig mereven maga elé Raynar. - Félnek, a nyugalmuknak hamarosan vége szakad. 

A két fiatalabb jedi a barabelre nézett, aki ideges sziszegést hallatott, de végül jedi képzése felülkerekedett sértettségén. A bogarak biztosan nem azért hívták meg őket ide ahelyett, hogy az aszteroida megközelítésekor tüzet nyitottak volna, hogy aztán sértegethessék... más oknak kellett lennie. 

- Mind mi, mind a chisszek távossznak ebből a sszektorból, amint megtaláltuk, ami keresszünk... - mondta végül nyugodt hangon. - De ehhesz előbb létfontosszágú, hogy egymásszt találjuk meg. Ebben kérjük a Fészek szegítszégét...

A bogarak egy ideig ismét össze-vissza csattogtak és ciripeltek, végül Raynar tekintete meglepetté változott. 

- A Fészek most azt mondja, nem kell sokáig keresni a chisseket... - nyelt egyet a férfi. - Már harcban állnak egy másik kolóniával...


Mu

Yokosuka admirális és új segédje, Oh Yamasaka együtt indultak útnak a Sith zászlóshajó felé. Az admirális tudta, hogy addig nem kell árulástól tartania, amíg a Sitheknek szükségük van a hajóira, hogy átfésüljék a környéket, és megtalálják azt a valamit, amit keresnek. Hogy aztán mit hoz a sors, azt nehéz előre kiszámítani, de ha az istenek kegyesek hozzá, olyan ajándékot nyújthat majd át a császárnak, ami a vezérkarba emeli őt, és halhatatlanságot szerez neki. A sikló megrázkódott, ahogy dokkoltak a Sithek zászlóshajóján. Az admirális és adjutánsa nyugodt léptekkel indultak a hajó végéhez, ahol már kinyílt a hajótest páncélzata, és lassan emelkedett ki a padlóból egy vaslemez, átlósan az acélpadló felé, majd hangosan koppant. A két érkező nagai tiszt lesétált rajta, az admirális pedig tisztelgés után a fogadóbizottsághoz lépett.

- Kérem, vezessen Tierce Főkormányzó elé!

...

- Főkormányzó, a nagai admirális átszállt a hajónkra, és várja Önt - jelent meg az eligazító ajtajában egy, a félelemtől szinte reszkető iktotchi tiszt, aki alig mert odapillantani a Tierce-el átellenben álló három csuklyás alakra, akik rajta kívül a Főkormányzó egyetlen társaságát jelentették a teremben. 

- Nagyszerű, köszönöm. Közöljék vele, hogy hamarosan ott leszek. Addig meg adjanak neki valamit inni... - biccentett Wenthar Nagyúr jobbkeze, majd útjára bocsátotta az idegen adjutánst. Ahogyan az ajtó bezárult, visszapillantott a sarokba, ahol a három csuklyás, árnyékba burkolózó idegen állt. 

- Tehát tudják a feladatukat. Jussanak fel a nagai hajókra, kiváltképpen a zászlóshajóra, rejtőzzenek el, és várják a parancsot. Ha a nagaiok ellenünk fordulnak, gondoskodjanak arról, hogy ne jelenthessenek veszélyt ránk!

- Parancsa szerint lesz, Főkormányzó - hajtotta meg magát enyhén a hajóra rendelt asszaszinok vezetője, egy szikár bith, akinek széles homlokát annyi tetoválás borította, hogy azzal Yuuzhan Vongnak is elmehetett volna. 

Ahogyan az asszaszinok eltűntek az egyik, a tárgyalóba épített rejtekajtón keresztül, ami a Sith hadihajók sajátja volt, a Főkormányzó nagyot kortyolt az asztal alá süllyesztett minibárban lévő kesselis üvegből. A Polneye-on szolgálata utolsó tíz évében le kellett mondania erről az örömről, hiszen elöregedett teste egyre kevésbé bírta a megerőltetést és a fűszeres italokat. De amióta Wenthar megfiatalította, ismét hódolhatott a szenvedélyének. 

- Jelentést kérek a rendszer feltérképezéséről - nyitott végül csatornát a belső kommunikátoron keresztül a hídhoz.

- A felderítőink egy üzemen kívüli bázis halvány jeleit érzékelték az egyik gázóriás külső légkörében - hangzott a zabrak parancsnok jelentése. - Megkezdtük a megközelítést. 

- Rendben. Legyenek óvatosak - nyugtázta a Főkormányzó. Bizonyos volt benne, hogy ha nem is a végső célpont, de valami van ebben a rendszerben, ami hozzásegíti őket a következő nyomhoz, a következő lépéshez a láncban, amelynek a végén a hőn áhított Ramakaz található. 

- Yokosuka admirális megérkezett, uram - lépett be ismét az iktotchi adjustáns. 

- Vezesse be - intett neki Tierce. - És készítsen elő még egy üveg kesselit. Szeretném méltó fogadtatásban részesíteni az admirálist.


Onderon

Luke érezte, ahogyan a két összeérő légkör találkozásakor képződő örvények végigtépik köpenyét, és olykor hatalmas hátasát is megdobta egy-egy nagyobb szélörvény. Ahogy egyre magasabbra értek, Luke egyre inkább megtanulta finom rezdülésekkel szabályoznia az állat irányát az Erőn keresztül. Rájött, hogy nem magát az állatot kell "célba vennie", hanem légörvényeket kell generálnia, amitől aztán az módosít a repülési irányán, hogy elkerülje őket. Furcsa mód Smordre sokkal könnyebben boldogult az övéve, Luke meg is jegyezte magának, hogy később megkérdezze, mi volt a trükk. 

Aztán a felfeléből egyszer csak gyomorkavaró módon lefelé lett, ahogyan átértek a Dxun légkörébe, és az imént a horizonton látott hegyláncok és vonulatok immár alattuk voltak, ahogy a drexl könnyebb, tapasztalt mozdulattal - bizonyára nem ez volt az első átrepülése - átfordult, engedve a megváltozó gravitációnak. Luke-nak kicsit zúgott a feje az élménytől, de a nyugalmat Erőltetett magára. 

A Dxun dzsungelei jóllehet még sűrűbbek és barátságtalanabbak voltak, mint az anyabolygóé, amely körül keringett. Itt-ott Luke látni vélte, ahogyan a több tíz méteresnek tűnő fák úgy zörögnek, mint valami száraz mezőn a fű, amikor bogarak és apró rágcsálók mászkálnak benne... el tudta képzelni, mekkora "rágcsálók" kellenek ehhez itt. 

A távolban látni lehetett néhány település fényeit, és egy magasabb, szürkésfekete sziluettet, amit Luke csak azért tudott kivenni a szürkületben - közben átértek a hold éjjeli oldalára -, mert szinte áradt belőle a Sötét Oldal, aminek eddig nem találta meg a pontos forrását. 

Az Erővel ösztökélni próbálta a drexlt, újabb örvényeket generálva előttük, de a lény inkább ideges kiáltásokat hallatva berepült a szélviharokba. Láthatóan nem akaródzott neki arra menni. Luke megérezte Smordre jelzését az Erőn át, és amikor a lények lejjebb ereszkedtek, hogy leszállóhelyet keressenek maguknak a fák között, a két jedi összehangolt mozdulatokkal, pillanatra pontosan egyszerre leugrott a hátukról. Az Erővel lassítva a zuhanásukat hamarosan egy terebélyes fa koronáján landoltak. 

- Gondoltam, ideje leszállnunk a járatról, mielőtt megtalálják a fészkük többi tagját - mosolygott az ágak között egyensúlyozva Smordre. - Tetszett az utazás, Nagymester

- Hát, nem egészen olyan, mint otthon a T-16-ossal buckapatkányokra vadászni, annyi szent - vigyorgott vissza Luke. - A távolban láttam valamit. 

- Igen, az lesz Freedon Nadd szentélye - biccentett Smordre. 

- Élőlényeket is érzékeltem körülötte - folytatta Luke. - Csak nagyon halványan.

- Ez meglepő, mert a monda szerint kísértet járta hely, amelynek közelébe nem merészkednek a helyiek - vonta össze a szemöldökét Smordre. 

- Talán csempészek. 

- Vagy rosszabb.

- Ereszkedjünk le - javasolta Luke. - Nézzük meg. 

- Végül is, mit árthat nekünk egy tucat Sith kultista, nemde? - mosolyodott el ismét a társa.   

...

Miután sikeresen átverekedték magukat a buja aljnövényzeten, a két jedi valamiféle tisztásra érkezett. Luke már korábban rájött, hogy a Sith templom közelebbinek tűnt a levegőből nézve, mint valójában volt. Ezzel nem is lett volna gond, ha nem érzékelte volna folyamatosan az elméjét borzoló vad életjeleket. A Dxun dzsungelének ragadozói bizonyosan hamar észlelik őket, ha sokáig bámészkodnak még.

A sűrű, egyenes szálú fűvel borított tisztást egy mohos sziklafal kerítette körbe. A hegy aljában azonban Luke megpillantotta a továbbvezető utat. A tágas barlangszerű járat nem tűnt bizalomgerjesztőnek, de hát valamerre menniük kellett. Az Erő pedig azt súgta, hogy a céljuk arrafelé van. A nagymester társára pillantott, aki bólintott.

- A hegyek elzárják egymástól a ragadozókat és áldozataikat - magyarázta Smordre. - Ezért vájnak mindig utat maguknak. 

- Elbűvölő - jegyezte meg Luke. - De hogyan képesek ekkora üreget létrehozni?

- Úgy, hogy nagyok - mormogta Sirryn, miközben belépett a meglepően világos járatba. A kőzet néhol lyukacsos volt, így a fény akadálymentesen bejutott a helyiségbe. A jedik egymás mellett haladva fürkészték a csupasz, néhol zöldellő falakat. 

Smordre hirtelen megtorpant. Luke egyszerre állt meg a nagymesterrel. Mindketten érezték a közeledő jelenlétet. A két jedi bólintott, majd fénykardjaikat elővéve nesztelen léptekkel indultak tovább az elkanyarodó barlangjáratban. 

Amint megpillantották a három, térdig érő, megtermett ragadozót, aktiválták fegyvereiket. A két zöld penge szinte egyszerre szökkent elő a markolatból. A zömök lények feléjük fordították buta, érdektelen tekintetüket. Aztán vicsorba rendezték tűhegyes fogaikat, és a jedik felé iramodtak. Esetlen mozgásuknak köszönhetően a mestereknek könnyedén sikerült kikerülniük őket. A vadállatok azonban egyre gyorsabbak lettek. Néhány pillanat múlva mindhárman holtan feküdtek a földön. 

- Cannokok - magyarázta Smordre. - Mindent megesznek, ami az útjukba kerül. Mindent.

Nem kellett sok idő hozzá, hogy egy újabb tisztáson találják magukat. A körbezárt helyből azonban féltucatnyi járat vezetett tovább. De nem ez volt a legkülönösebb dolog, ami felcsigázta Luke érdeklődését. Az egyik tető nélküli járat előtt apró, mesterséges tűzhely füstölgött. 

A két jedi közelebb lépett a félig elégetett fadarabokhoz. Nyomokat nem láthattak a sűrű aljnövényzettől. 

- Hm - merengett Sirryn. - Nem vagyunk egyedül.

- Én is érzem őket - suttogta Luke. Szorosabban markolta fénykardjának markolatát. 

Smordre tett egy lépést előre. Mihelyt megindult volna, váratlanul három test sziluettje kezdett körvonalazódni előtte. A vibrálás megszűntével megjelenő megtermett alakok egyforma páncélt viseltek. Vezetőjük előre tartott kézzel intette a jediknek, hogy eddig vezetett az útjuk.

- Mit keresnek mandalóriaiak ezen a holdon? - recsegte Smordre halálos nyugalommal. 

- Mit kerestek itt, jedik? - engedte el a füle mellett a kérdést a harcos. - Azt hiszem, csinos summát fizetnek értetek mostanság. Valaki szívesen látna néhány holttestet az asztalán - szűrte a szavakat légzőrostélyán keresztül.

- Erre semmi szükség - lépett előre Luke. Apró mozdulatot tett a páncélos arca előtt, majd folytatta. - Nem kerülhet sor erőszakra.

Azonban az ilyenkor elvárt reakció elmaradt. A mandalóriai nem hagyta magát befolyásolni.

- Azt hiszed, manipulálhatsz, jedi? Eljött az utolsó órátok. 

- Most a vezéredhez vezetsz - parancsolta Smordre szenvtelenül. 

- Hogy merészelsz? - vette kézbe vibrokardját a harcos. Társai ugyanígy tettek.

Smordre egyetlen lépéssel előtte termett, és a harcos nyaka köré fonta kesztyűs ujjait. Mesterséges kezével könnyedén a magasba emelte a férfit. A mandalóriai felől egyetlen nesz sem hallatszott, amikor a földre esett, mint egy marionettbaba. A jedi szó nélkül elindult a magasba vezető ösvényen. Luke még látta, amint a mandalóriai összeszedi magát, majd odabiccent társainak, akik ellenvetés nélkül a két jedi nyomába eredtek. 

Skywalker viszont nem láthatta a mandalóriai maszkja mögött ülő döbbent, megvilágosodott kifejezést.


Üzenetek és közlemények

[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]

Szigorúan titkosított hadügyi közlemény:

Én Wenthar az ESB Uralkodója, ezennel kinevezem Dorja admirálist Főadmirálissá és a Hapan Expedíciós Flotta főparancsnokának. A flotta a Bastionon várakozik, amíg a főparancsnok el nem foglalja a posztját!

Kézhez kapják:

Dorja immár Főadmirális

Grodin Tierce Főkormányzó   


Bastion

Carl és Dorja a hatalomátvétel óta újjáépített Birodalmi Palota díszszárnyának egyik magas, díszes ablakokkal ékesített termében álltak. A kinti erkélyen testőrök álltak, két fekete lepelbe öltözött asszaszin pedig épp akkor cipelte be az erőtlenül rángatózó, csorgó nyálú Getelles kormányzót. 

- Áruló! - nyögte a kövér, tokás férfi. - Én nem tettem semmit! Az egész a te ötleted volt! 

- Ostoba - mosolyodott el gúnyosan Dorja. Pár héttel ezelőtt talán még ki is állt volna régi harcostársa mellett, de azok az idők elmúltak. - Vezessétek el, és vallassátok ki alaposan, mielőtt kivégzitek! - intett az asszaszinoknak, majd Carlhoz fordult. 

- Szeretném, fiam, hogy ha ott lennél az áruló kínvallatásán. Fontos, hogy saját szemeddel lásd, milyen elbánás jár az árulóknak.

- Értem, uram - biccentett a fiú. Azóta az eset óta, amikor Wenthar Nagyúr maguk elé hívatta kettejüket, és ami után Dorja megfiatalodva, erőtől duzzadva jött ki végül a Nagyúr terméből, a fiú tisztelete csak tovább nőtt mentora iránt. S bár Carl azóta is várta, hogy Wenthar császár ígéretéhez híven magához hívassa (s amitől egyszerre rettegett is), ez még váratott magára, így továbbra is Dorja kíséretében maradt. 

Ahogyan a vallatók elvezették Getellest, Dorja a mögöttük várakozó birodalmi tiszthez fordult. Midas tábornok a Fel-párti Birodalmi Hírszerzés felszámolása és a Lecersenhez hű Ubiqtorate-erők távozása után vette át az ESB bastioni szárnyának titkosszolgálati feladatait. 

- A Hegyi Öreg néven ismert rendvezetőt nem találjuk - jelentette Dorjának a tábornok. - Értesítettük a Korribant és a Korriban II-t is, de a nagyurak kevésbé lelkesek, ha egy magukfajta után kell nyomozni. 

- Rendben. Majd magam tájékoztatom Wenthar császárt - biccentett Dorja, elégedetten nyugtázva Midas szemében a megnyugvás fényét, hogy nem neki kell jelentenie az Uralkodónak. 

- Más parancs van, uram? - húzta ki magát Midas.

- Szükségem van egy listára azokról a hapan nemesekről, akikkel a Moffok Tanácsa annak idején együttműködött a jedik elleni akciók tervezése során - bámult ki az ablakon Dorja. 

- Azonnal intézkedem - engedett meg magának egy halvány mosolyt Midas. Sithek ide vagy oda, minden egyes birodalmi tiszt számára vonzó gondolat volt azok közül, akik a Bastionon maradtak, hogy visszavágjanak a hapanoknak a jedik elleni harcokban tőlük elszenvedett veszteségekért. És mivel a Birodalom biofegyvere volt felelős a konfliktus végén számos hapan királyi családtag, köztük egyes pletykák szerint a trónörökös haláláért, ezért a Hapes és a Bastion a mai napig papíron hadban álltak - hatalomátvétel ide, vagy oda. Szerencsére mindig akadtak olyan grófok és bárók a hapan nemesek között, akiket rá lehetett venni (vagy meg lehetett venni) a királynőjük elleni sikeres összeesküvés érdekében.

Ám ezúttal, gondolta Dorja, nagyobb erővel vágunk vissza, mint holmi biofegyver és néhány zsebcsillagromboló. A dokkban várakozó vadonatúj szuper-csillagromboló, amelyet az Uralkodó éppen most tekint meg, hamarosan bevetésre kész lesz. És akkor az expedíciós flotta útra kél. Dorjának már csak biztosítania kellett, hogy sikerrel is járnak.  


Üzenetek és közlemények

[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]

Szigorúan titkosított hadparancs:

Küldi: Wenthar, az ESB Uralkodója

Címzett: Dorja Főadmirális

150-szeres Sith Exar Bíbor kódolással

Utasítom a 12/b hadparancs teljesítésére. A rendelkezésére bocsátott flotta haladéktalanul induljon a Hapes ellen. A kiegészítő csapatok összevonása hamarosan megtörténik! Amint a Bastionra érkezik, a parancs azonnal érvénybe lép, ne késlekedjen!

Megteszem továbbá Carlt ön mellé hadsegédnek!

Wenthar Nagyúr az ESB Uralkodója, sk.

...

Válasz szigorúan titkosított hadparancsra

Küldi: Dorja Főadmirális

Címzett: Darth Wenthar, az ESB uralkodója

Parancsát vettem és értettem, Nagyúr! Érkezésemet követően azonnal megkezdem a küldetés szervezését! Engedélyt kérek, hogy a fiút magammal vihessem!

Kérek engedélyt továbbá, hogy felvehessem a kapcsolatot olyan hapan nemesekkel, akik támogatnák küldetésünk végcélját! Ez hasznosnak bizonyulhat a későbbiekben. 

Parancsára várva,

Dorja Főadmirális   

...

Üzenet Dorja Főadmirálisnak:

Kézhez, sürgős

Szigorúan titkosítva, Sith Bíbor kódolással

Főadmirális úr!

Az engedélyt Carl számára, hogy önnel tartson, ezennel megadom! Továbbá a mai naptól Carlt vezérezredessé nevezem ki, hogy méltó ranggal tudjon az ön szolgálatába állni! Haladéktalanul induljanak amint a Bastionra érkeznek.

Getelles moffot hagyják életben, amíg személyesen el nem beszélgetek vele!

Minden aszasszinnak megparancsolom a Hegyi Öreg kivégzését és elfogását, a Rend irányítását ideiglenesen Dorja Főadmirális veszi át - mától ő parancsol minden asszaszinnak!

Az engedélyt a hapan nemesekkel való kapcsolatfelvételre megadom de legyen óvatos!

Wenthar a Sith Nagyura és az ESB Uralkodója sk.


Bastion

Wenthar elgondolkodva álldogált a vezérhajója hídján és a galaxis sötétségébe merült el, amelyt a kilátóernyőn át szemlélt. Nemrég tért vissza a Bastionra, de tudta, hamarosan inkább a Korriban II-re megy majd. A személyes csillagrombolója már indulásra készen állt, csak pár dolgot kell még elintéznie. Kiadta azokat a parancsokat, amelyeket nagyon lényegesnek tartott. Egyre inkább Carl járt a fejében. A fiú rá hasonlított. Céltudatos és kemény volt, és nem félt semmitől. Jó uralkodó lesz belőle de addig még rengeteget kell tanulnia. És a legalkalmasabb tanító Dorja lesz egyelőre. Szerette volna ismét látni, de végül elvetette az ötletet. Ugyan mit mondjon neki? Túlságosan gyanús lett volna, ha magához hívatja. Maradjon csak Dorjával és tanuljon! Jelenleg éppen kihallgatják az áruló Getellest, akit ezután Wenthar hajójára szállítanak majd elbeszélgetésre. A Nagyúr személyesen fog végezni vele!

De aztán itt volt a nagaiok esete is. Nem értette, hogy a Sötét Ember miért védi azt a tesze-tosza, idióta Puyit? Ezt az élveteg férget, akit legszívesebben eltaposott volna! Ez nem császár, hanem egy puhapöcs, akit buzeráns eunuchok irányítanak! Marisa jutott az eszébe és a testvére. Ők sokkal alkalmasabbak lettek volna a trónra. Wenthar ki nem állhatta, ha beleköpnek a levesébe és a Sötét Ember ezt tette. Egy élvezkedő puhány kis császárocskáért! A Nagyúr persze írt egy negédes levelet neki, de azt már eldöntötte magában, hogy ha úgy alakul, akár erővel is megszerzi Nagit a testvérpárosnak, ha ugyan életben vannak még.

Azt a tervét viszont, hogy Marisával kikezd, elvetette. Carl nem örülne neki, ha majd megtudja az igazságot, hogy egy ilyen nő lépett az anyja helyére. Nem beszélve Charisról! De ettől függetlenül a Nagi trónja őket illeti. 

És hogy miért? Mert ő, Wenthar így akarja! És ebben a Sötét Embernek nevezett féreg sem gátolhatja meg! A Nagyúr szívét izzó gyűlölet töltötte el, amikor arra a nevetséges bolondra gondolt. Ha majd kiismerem a hatalmadat, megszerzem és akkor véged, gondolta enyhe kesernyés mosollyal Wenthar.

És végül itt voltak régi ellenségei, a hapanok is! Ideje megfizetnem nekik, gondolta bosszúszomjasan. Letörlöm őket a galaxis térképéről! Wenthar elégedett volt. Minden a tervei szerint alakult és az Erő vele volt.

- Nagyuram! - szólította meg az egyik tiszt. - Átszállítottuk Getelles moffot, ahogy parancsolta!

Wenthar bólintott.

- Rendben! Akkor indulás! - utasította a tisztet. - Irány a Korriban II!

Wenthar személyes flottája a megadott vektorokon keresztül elindult a Korriban II-re. A hajók egymás után léptek a hipertérbe, majd eltűntek a Bastion körzetéből.  


Galaktikus Hírmondó

[nyilvános Holonet csatorna híradás]

- Így vesznek el mind a zsarnokok! - emelte magasba a véres kardját a színész, nagy átéléssel. Kétségkívül a film csúcspontja volt az, amikor a gonosz uralkodót (aki nem mellesleg külsõleg igencsak hasonlított Palpatine császárra) egykori bizalmasa és jobbkeze, fia életét védelmezve megölte. A B-kategóriás akciófilm végkimenetelére azonban várni kellett, ugyanis itt megszakadt a holoadás és egy pillanat múlva már a stúdió jelentkezett, benne a közkedvelt bemondónővel, Luna Reetával, aki egyebek mellett több fürdőruhareklámmal írta be nevét kitörölhetetlenül a férfi nézők agyába. Meg persze ott volt az a samponreklám, ahol arról volt szó, hogy mindegy, hogy a Tatooine tüzes homokja, a Hoth hideg gleccserei vagy Coruscant állandó forgataga, a haja mindig ugyanúgy tart. A rossz nyelvek szerint ez a pénzes emberek ölét jelentette.

- Kedves nézőink, megszakítjuk műsorunkat, ugyanis fontos hírről kaptunk információkat - mosolya ugyanolyan töretlen volt, mint szokott lenni, és gyorsan megigazított egy izgága tincset szőke hajában. - Daala elnökasszony ellen nemrég merényletet hajtottak végre az Elnöki Palotában. A támadás részletei nem ismertek, az azonban bizonyos, hogy robbantásra és lövöldözésre került sor, illetve valamilyen ideggáz is bevetésre került. Az elnökasszony állapotáról nincsenek információk, ami többek szerint arra utal, hogy súlyosan megsebesült, vagy akár életét is vesztette a támadásban és időbe telik, míg helyetteseik megteszik a megfelelő lépéseket. A támadók kiléte és céljai nem ismertek, és több elképzelés is született már kilétükről. Mivel csatornánk egy komoly média, így ezen találgatásokba nem kívánunk becsatlakozni. Amennyiben valami újat megtudunk az esetről, azonnal jelentkezünk.

A nő mosolygó képe hamarosan eltűnt és visszaadta helyét a félbeszakított filmnek, melyet egy kicsit korábbra állított egy ügyetlen technikus, így újra felharsant a baljós mondat:

- Így vesznek el mind a zsarnokok!


Corporate Hivatalos Közlöny és Hírverő

[nyilvános Holonet csatorna híradás]

Részlet legújabb adásunkból...

Natasi Daala, a Galaktikus Szövetség elnöke merénylet áldozata lett. Nem tudni a szövetségi elnök állapotáról, az Elnöki Szekció nem kíván nyilatkozni ez ügyben. Az SS Hírszerzés szóvivője szerint a sajtó elől való elzárkózás csakis Daala épségét bizonyítja, ami arra enged következtetni, hogy az elnök addig nem fog nyilatkozni az eseményről, amíg meg nem találta a gyilkossági kísérlet kitervelőit.

„Haja szála sem görbülhetett - állította magabiztosan Sjhon Táborvezér. - A galaktikus történelem függvényében könnyedén megjósolható az ellenkezője. Személy szerint állítom, hogy semmiféle csoport nem férkőzhet egy hasonló védettséggel rendelkező személy közelébe.”

A Politológusok Tanácsa felháborodottan cáfolta e közleményt, kontárnak bélyegezve az SS Táborvezetőt. A Holoneten különböző csoportok alakultak a spekulációk klikkjeiből, akik holosávot nem tűrő szavakkal illetik egymást, és az eltérő véleményű sorstársaikat.

A Nemzeti Tudományügyi Gardanzi Egyetem Médiakarának tudós professzora, Dr. Armendi Nellobi galaktográfus vállalta a felkeresésünkkel járó kockázatokat, így most az ő saját szavait olvashatják a továbbiakban.

„Igazából doktordoktor lenne a megszólításom - válaszolja nevetve az agg professzor. - Elvégre két területen, duplán szereztem meg a címet.”

A merénylettel kapcsolatos kérdéseinkre a doktor úr hangot adott véleményének.

„Énszerintem - kezdte szerethető tájszólásával - nem kellene a hasonló ügyekről nyilatkozni, amíg mindössze egyetlen szót tudunk az esetről: hogy megtörtént. Szakvéleményem szerint az államfőt érő agresszió kihat a Galaktikus Szövetség gazdaságpolitikai elitjének a mindennapi életére is, minek következtében súlyosan változhatnak bizonyos érdekképviseleti szektorok által meghatározott rendelkezések, amelyek komoly befolyással lesznek a befektetések módszereinek a megváltozására. A nagyvállalatok vezetői kénytelen lesznek új százalékokat szabni a feltörekvő…”

[adás megszakad]


Coruscant

Frexist egy szövetségi biztonsági osztag kísérte a Palota alsó szintjein, miután átesett a hosszadalmas biztonsági ellenőrzésen, hogy beszámolhasson az ügyeletes tisztnek esetleges információiról, amikor az egyik fordulóból váratlanul egy okker páncélos mandalóriai lépett a csapat elé, kezében az Elnök jelvényének másolatával. 

- Innentől átveszem - ragadta meg a fejvadász gallérját, miközben a biztonságiak morogva arrébb húzódtak előle. 

- Már felkészültünk a kihallgatására - próbált tiltakozni a szolgálatvezető hadnagy. 

- Mi is - a mandalóriai arcát nem lehetett kivenni a sisakon keresztül. - Nos, vitatkozunk még?

- Vigye...

Frexist egy ablaktalan kihallgatószobába vezették valamelyik másik szinten, ami a falon látható díszítések alapján leginkább raktárként, vagy konyhaként funkcionálhatott korábban. 

Myra az ajtó előtt tanácskozott okker páncélos társával. 

- Most kaptam egy jelentést. Kalenda emberei elfogták a H’nemthe-t. Ők fogják kihallgatni. 

- A francba - csapott ököllel a falba a másik mandalóriai. - Mindenkit nem gyűjthetünk be, ha csak ennyien vagyunk... úgy látszik, az öreglány nagyon meg szeretné tartani a posztját. 

- Nézd meg, mit tudsz kideríteni - biccentett a lila páncélos nő. - Én elintézem ezt. 

Az ajtó kinyílt, és Denz egy pillanatig kéjes pillantásokkal méregette a mandalóriai páncélos nő formás alakját. 

- Nincs sok időm - hajolt közelebb villogó állapotjelzőkkel Myra. - Ha jól emlékszem, te Niathal egyik bérence vagy. Mesélj szépen...

Denz bólintott.

- A halfejű fizet minden információért. A Bizottság tagjai a 1313-ban üléseznek. Tudomásomra jutott - folytatta gyorsan, mielőtt a mandalóriai megszólalhatott volna - , hogy megvárják a híreket Daala hullájáról. Maguk azonban telekürtölték az egész galaxist a hírrel. Azt hiszem, itt az ideje, hogy blokád alá vonják a Coruscantot, mert ezek a bűnözők hamarosan réges régen messze járnak.

- Köszönjük, de tudjuk a dolgunkat!

- Nem, nem tudják! - vágott vissza a fejvadász. - Ha nem zárja le az egész rendszert, bottal üthetik a nyomukat.

Páncéljából előhúzott egy vékony adattárolót, és a mandalóriai felé nyújtotta. 

- Itt vannak a titkos megbeszélés pontos koordinátái. És a nevek. Azok, akikre évtizedek óta vadásznak.

- Rendben. Ne érje szó az elnökasszonyt, hogy ő nem adja meg a szokásos árat - csapott le egy marék tízezer kreditest az asztalra Myra, majd felmarkolta a kódokat. - Megtalálja a kijáratot, gondolom. 

- Én mindig, kisasszony - vigyorodott el Denz. - Remélem, egy szebb napon...

Az ajtó nagyot dördült, ahogyan a mandalóriai nő becsapta maga mögött. 

Huszonöt perccel később a mandalóriai kommandó bevethető tagjai - nagyjából egy tucat fejvadász - és a Bendő Flotta egyik Coruscanton diszlokáló, de palotai szolgálatra érthető okokból nem alkalmas rohamosztagos százada a 1313-as szektor fő épülete előtt várta a behatolási parancsot. A külső ostromgyűrűt a CSF rendőri erői biztosították néhány páncélozott sikló társaságában. 

Myra egy előreugró vezérsíkú swoop-on érkezett, szinte menetből ugrott le a járműről. 

- Itt a lista és a belépőkódok. Ezzel ki tudják nyitni az ajtót. Igyekezzenek, minden fegyvert kábítóra, ejtsünk annyi foglyot, amennyit csak lehet!

- Vettem... gyerünk, gyerünk, behatolás!!

...

A Palota ténylegesen biztonságiaknak fenntartott szintjén két hírszerző ügynök vizsgálgatta az energiabilincsben, kapcsok között tartott H'nemthe arckifejezését. A Szolgálatban azért voltak még páran, akik szükség esetén nem riadtak vissza a Gárda idejében elsajátított, igencsak hatékony módszerektől - és ez nem jelentette azt, hogy ezzel párhuzamosan ne utálták volna a legfelső szintet elfoglaló volt admirális birodalmi és mandalóriai bandáját is egyetemben. 

- Át kell szállítanunk egy másik helyre, különben a mando fiúk előbb-utóbb őt is saját kezelésbe veszik, és akkor semmi megbízhatót nem tudunk meg a Főnök és a Bizottság számára. 

- Még a nevét sem hajlandó elárulni...

- Majd a Perem-bázison kiverik belőle. 

- Azt mondod, vigyük a Dacra? 

- A legegyszerűbb megoldás, és a legtávolabbi opció. 

- Legyen... 

A két ügynök egyike bőrből készült, speciálisan madárszerű fajoknak kialakított szemellenző csuklyát erősített a fogoly fejére. 

- Most már vihetitek.

...

Terrexis, a hutt nyugtalanul gubbasztott a terepsiklójában, ami épp most hagyta maga mögött a tárgyalás épületét. Két gamorrai sofőrje megállás nélkül vartyogtak egymással, amíg besorjáztak a mennyezet szintje alatt futó légijárművek sorába. A zárt tetejű luxuskabinban a gengszter mellett ott gubbasztott a Komisszió néhány másik, népszerűtlenebb tagja.

- Siess! - mennydörögte a hutt, amint felfigyelt az alattuk való épületkomplexumok felől hallatszó robajra.

Társai rémülten gyorsítani kezdtek. A sikló kis híján leverte az előtte haladó pilóta apró járgányát a levegőből.

A berobbanó ajtón benyomuló páncélosok fölött az épület fémfala elcsúszott, és három fürge légijármű ugrott elő belőle. A szövetségiek figyelmét nem kerülték el a menekülők. Az épületben a szedett-vedett zsoldosbanda tagjai, akiket a Komisszió az épület védelmére rendelt, a fegyverükhöz kaptak, és nyomban szembeszálltak ellenségeikkel.

...

- Utánuk! - Myra azzal a lendülettel, amivel az előbb leugrott, vissza is vetette magát robogójára, és a menekülők után iramodott. Az egyik páncélos mandalóriai harcos is csatlakozott hozzá saját siklóján, és a kordonban álló CSF siklók közül is páran kapcsolódtak az üldözéshez. 

Eközben a rohamosztagosok és a többi kommandós benyomult az épületbe, ahol pontos lövéseikkel gyorsan ártalmatlanná tették a védelem első vonalát. 

Myra gyorsított, és megpróbált a páncélozott sikló mellé kerülni, amelynek utasülésében egy kövér, visszataszító hutt terpeszkedett. Nem is baj, gondolta a fejvadásznő, ezekért mindig sokat fizetnek. Besorolt a sikló mögé, és tüzet nyitott...

...

Coruscanton szokás szerint pörögtek az események, ha valaki útnak indította az események láncolatát. Alig vészelte túl a merényletet Daala, a vasmarokkal kormányzó nõ máris válaszcsapást indított a támadói, a teljes coruscanti alvilág ellen és vezetőjüket már el is fogatta. Amilyen gyorsan lecsapott Daala az ellenségeire, őket is jelentősen szorította az idő. Ennél alkalmasabb pillanat nem is volt arra, hogy a Szövetséget még nagyobb belpolitikai válságba sodorják azzal, hogy végrehajtják az új központi parancsokat, amiket a legutóbbi diplomáciai futár hozott magával. A Jedi Templom, a jedik központja Coruscant szívében az egész rend megtestesítője volt, és ha bármi is történne vele, jelen helyzetben mindenki egyértelműen megtalálná a tettest az elnökasszony személyében. Daala hívei azt mondják majd, hogy a jedik bérelték fel az alvilágot és jogos a megtorlás, a jedik hívei pedig azt, hogy a birodalmi idők visszatérésére készül Daala. A közvélemény ingadozó részéből egy réteg szimpátiája a jedik felé fordul, mások az elnökkel értenek majd egyet, így csökken a semlegesek tábora és nő a megosztottság: pontosan ez az, amire most szükség van. Ráadásul a demokrácia szabályai miatt a felek is hidegháborúba keverednek egymással belpolitikai síkon, főleg a Daala feje fölött függő bizalmatlansági indítvány okán.

Az előkészületek nem vettek sok időt igénybe, jelen esetben egy gyors támadás többet ért, mint hónapok előkészítő munkája. Korábban már szerzett a coruscanti központ egy helyi siklót egy korrupt szövetségi hírszerzési tiszttől egy raktárból, volt egy helyi gyártású távirányító berendezésük, amit beszereltek, és persze szövetségi katonai robbanóanyagot is halmoztak már fel, igaz a Szenátus elleni merénylethez. Ezt a nagykövetség szerelői sietve beszerelték a siklóba. Eleget ahhoz, hogy jó pár áldozata legyen az egész támadásnak. Egy, a templomhoz közeli lakóházat választottak ki, aminek a tetején felállították a berendezést és most egy ügynökük várta ott az utasításokat. A siklót egy nyilvános parkolóházban helyezték el egy helyi emberi segítővel, aki bőséges kreditösszeget kapott a parkolásért, ám semmit nem tudott meg munkaadóiról vagy kilétükről: üzenetekben kommunikáltak és a pénzt egy nyilvános csomagmegőrzőben helyezték el. Megvan az előnye, ha valaki tudja hol talál anonim módon piti szabadúszókat. A nagai hírszerzés coruscanti sejtjének vezetője úgy érezte, jó munkát végzett az adott rövid idő alatt: ha el is jutnak hozzájuk a Szövetség emberei valamilyen úton-módon, soha nem tudnak majd bizonyítani semmit, ahhoz pedig elég ember volt a keze alatt, hogy komoly gondokat okozhasson, ha fű alatt akarnák elintézni az ügyet.

- Mitsue-san - szólt hátra a sofőrje. - Idő van.

- Köszönöm, valóban - pillantott az órájára a coruscanti hírszerzési egység feje. Egy jelöletlen civil siklóból figyelte az eseményeket, a mindennapi forgalomban haladva. Eddig semmilyen jel nem utalt rá, hogy lefülelték volna őket. Beleszólt a rövid hatótávú komjába. - Kezdjétek meg az akciót.

Percek teltek el eseménytelenül, eközben Yui Mitsue végig a Templomot figyelte, melyhez egyre közeledtek. Egyszer csak egy addig a forgalomban haladó sikló, melynek sötétített üvegei miatt nem lehetett látni, ki ült benne, kitört a forgalomból és teljes sebességgel a Templom fényesen csillogó üvegpiramisa felé indult. Semmi sem állt az útjába, ahogy a központi piramison áttörve száguldott el, majd hirtelen hatalmas fényesség töltötte el a környéket, ahogy bekövetkezett a detonáció és ahogy az üvegfal milliónyi apró szilánkra tört, melyek apró tükrökként verték vissza a fényt minden irányba, igencsak pazar látvány nyújtott. Hát megtették.

- Rendben, szép munka - szólt bele a komjába. - Mindenki tűnjön el!

A mindennapi kinézetű sikló elkanyarodott és a mindenfelé menekülő siklók rendezetlen tömegéhez csatlakozva nyomtalanul felszívódott. Ha minden jól sikerül, ez egy darabig elegendő muníciót és casus bellit nyújt az eldurvuló belpolitikai harchoz.

...

Vas’in felnyitotta a szemeit. Zárt fémfülkében találta magát. A háta mögül pedig valamiféle bosszantó búgás hallatszott. Hol a francban lehet? A H’nemthe feltápászkodott a padlóról. Aztán éles fájdalom hasított a tarkójába. A madárszerű fejéhez kapott. A fejcsúcson apró dudorokat észlelt. Hah. A mocskos szövetségiek nem tudták, hogy egy H’nemthe feje szinte sérthetetlen. Addig verik majd, amíg el nem árulja a megbízóját. Ez azonban nem fog megtörténni.

A madárszerű lény hallgatózni kezdett. A gyomrában történő érzések és a búgás nem engedett másra következtetni, minthogy egy hajón van. Hová vihetik? Sebaj. A Sötét Nagyúr terve immár elkerülhetetlenül befejeződik. Vas’in csőrének árnyékában halvány mosoly körvonalazódott. A grandiózus akció korántsem ért véget.

A H’nemthe körbepillantott a klausztrofobikus érzetet keltő csupasz falakon. Megtapogatta töltényövét. A titkos adóvevője nem volt a helyén. Nem számít - kapott észbe. A Nagyúr kódja leellenőrizhetetlen. A hullámsáv pedig bizonyára réges rég megszűnt. Vas’in nem kapott parancsot a Sith Lordtól a kapcsolatfelvételre az akció után. Pedig bizonyára örült volna a Nagyúr lelkendezésének. Micsoda siker. Nem is beszélve a támadássorozatról, amit máris sikerült beindítania.

Vas’in lehunyta a szemét, és lekuporodott a mocskos padlóra. Összefonta a karjait, és mély, pihentető álomba merült.

...

Myra másodszorra is tüzet nyitott, ezúttal a lövedékek a hutt siklójának hajtóművébe csapódtak, amiből lángok törtek elő. A kormányműnél ülő twi'lek zsoldos elveszítette az irányítást, amitől a sikló az utastérben kalimpáló huttal együtt az egyik alant húzódó széles gyalogjáróra zuhant, füstös csíkot húzva maga után. Két CSF rendőrsikló azonnal leszállt mellé, hogy arrébb tereljék a szétszaladó tömeg tagjai közül azokat, akik némi fosztogatás reményében máris megpróbáltak visszarohanni a felborult siklóhoz. 

Myra elégedetten leírt egy hurkot a robogójával, hogy visszaforduljon az eredeti célterület felé, amikor egy minden eddiginél erősebb robbanás rázta meg a környéket - ezúttal pont az ellenkező irányból, mint ahol a rajtaütést az imént végrehajtották. 

- Ez nem a mieinktől volt - hangzott fel a kommunikátorban egyik mandalóriai kommandósának a hangja. 

- Nem, ez túl nagy volt ahhoz... - Myra gyorsított, miközben kerülgette a robbanástól megzavarodott forgalomban ide-oda cikázó siklókat. A távolban felfedezni vélt egy sűrű fekete füstcsíkot. 

- A Jedi Templom... - mormolta végül. - Robbanás történt a Jedi Templomnál. 

- Rendben, nézzük meg!

A templom fő szerkezetét alkotó hatalmas piramis egy tekintélyes helyen beomlott, több teherhajó is átfért volna a lyukon, amelyből még mindig füst és lángok törtek elő. A Coruscanti Polgári Védelem tűzoltó és mentőegységei már a helyszínen voltak, a CSF rendőrségi siklóival egyetemben. A Templom kijáratain sérült, egymást támogató, vérző jedik támolyogtak ki, míg néhányan a nyílásnál segédkeztek a mentőegységeknek. 

- A robbanás által okozott károk a külső felszínen a legjelentősebbek, a kráter mérete befelé csökken... - lépett a robogóról lepattanó Myra elé egyik kommandósa. - Egyelőre csak annyit tudunk, hogy több százan is meghalhattak a személyzet és a jedik közül.

A mandalóriai nő végigfuttatta sisakjába épített érzékelőit a becsapódás helyén. 

- Ez nem baleset volt. Robbantás. 

- Igen, a szemtanúk szerint egy sikló csapódott az épületbe. 

- Azt hinné az ember, hogy a jedik az ilyesmit előre érzik... 

- Talán megkérdezhetnénk őket... - biccentett a közelben lévő medikus siklók mellett támaszkodó néhány jedire, akik figyelték, ahogyan súlyosan sérült társukat, egy eszméletlen bith-et ellátnak az orvosdroidok. 

...

Miközben odakint a mentőegységek és a nyomozók a helyzet felmérésével voltak elfoglalva, Daala irodájában Dorvan és az államfő már a várható következményeket mérlegelték. 

- A demokraták és a jedi-párti szenátorok rendkívüli ülésre hívták össze a Szenátust - jelentette az ajtóból Dorvan. - Várhatóan előrehozzák a bizalmatlansági szavazást is. 

Daala elgondolkodva méregette az Elnöki Palota körüli forgalmat. Mi tagadás, továbbra sem szívlelte az ehhez hasonló politikai manővereket, de emlékeztette magát: ugyanez a rendszer, ami megadta neki a hatalmat, bármikor el is veheti tőle ugyanazon a máskülönben lassú és bürokratikus módon - szavazással. Amikor elfogadta az elnöki pozíciót, ami egészen váratlanul hullott az ölébe Niathal hiteltelenné válásával és Bwua'tu döntésével, miszerint nem kíván politikai pályára lépni, elfogadta a vele járó játékszabályokat is. Most tehát játszania kell...

- Tudja, Wynn, ha nem lett volna az a merényletkísérlet ellenem - fordult végül tanácsadója felé -, most lehet nagy bajban lennénk emiatt. 

- Így is lesznek nehézségeink. Egyes szenátorok szerint egyenesen az Ön irodája áll a jedik elleni támadás miatt, mintegy bosszúként a merényletért. 

- Ami elég kitekert érvelés, ugyebár - mosolyodott el gonoszul Daala. - Én inkább úgy gondolom, valaki, vagy valakik szórakoznak velünk. De még az is lehet, az előnyünkre fordíthatjuk ezt a helyzetet. Szerezze meg nekem a legmagasabb rangú, Coruscanton elérhető jedit, és jelezze a Szenátusnak, hogy felszólalok a rendkívüli ülésen! És intézzen el nekem egy sürgős interjú megjelenést a legnagyobb coruscanti hírcsatornán!

- Értettem, asszonyom - bólintott a titkár, és kihátrált. 

Daala visszafordult az ablak felé, miközben ökölbe szorította az egyik kezét. Immár teljesen biztos volt benne, hogy valaki, vagy valakik a Szövetség belülről való szétzúzásán dolgoznak. Most már csak meg kell találni őket, gondolta Daala, és akkor majd rádöbbennek, hogy a kérlelhetetlen birodalmi admirális, aki sosem marad adós a megérdemelt bosszúval, még mindig ott rejtőzik a szövetségi uniformis mögött…


-- Vége a XXI. Fejezet 1. részének --


Comments