EGB Könyv‎ > ‎

XX/1

Huszadik Fejezet

Első Rész


Üzenetek és közlemények

[Üzenet az ESB belső kommunikációs csatornáján keresztül]

OCP jelentés a gyártási folyamatokról

Nagyúr!

Örömmel közölhetjük önnel, hogy a Birodalom zászlóshajójának szánt SSD a terveknek megfelelően elkészült. Hamarosan orbitra állítjuk és birtokba veheti. Utasítása alapján a nevét SSD Exar Kun-ként regisztráltuk. 

További örömre ad okot miszerint az ISD I-II típusú hajókból legyártásra került darabok, valamint a többi megrendelt fegyverkezési eszközök sikeres gyártása folyamatosan zajlik. Jelenleg birtokunkban van az újonnan legyártott hajókból összesen:

ISD I - 60 db

ISD II - 60 db

VSD - 50 db

Golan Platform - 20 db

SiSD - 50 db

Judicator - 130 db

Az Aurorák gyártását egyelőre leállítottuk, mert túl bizonytalan az előállításuk. Az ezekre szánt keretösszeget inkább további ISD II-sek gyártására fordítjuk. A gyártási folyamatokat természetesen igyekszünk felgyorsítani, hogy a havi előállítási szint minél magasabb legyen. Persze ehhez kérjük biztosítani az anyagi keretet.

Üdvözlettel: Alexander Lu’uthor

...

Szigorúan titkosított, kódolt üzenet

200-szorosan titkosítva Sith Exar Bíbor kódolással

Címzett: Wenthar Császár

Küldi: az OCP technológiai részlege

A Halálbolygó tervezetről:

Nagyúr! A második Halálcsillag tervei alapján hamarosan megkezdjük a Sith tervekkel is ötvözött Halálbolygó prototípusának elkészítését. A tartó és váz elemek már elkészültek a legnagyobb titokban. Hamarosan újabb fázisába lép az építkezésünk. Az odonittal ötvözött fémek rendkívül ellenállóak mindenfajta támadás ellen. Így az esetleges újabb Yuuzhan Vong invázió esetén talán magát a Zonama Sekotot is megsemmisíthetjük.

Projekt megvalósítása: kb. 6 hónap.

Mély tisztelettel: OCP Vezetőség, Korriban II


Abyss, a Gonosz Birodalma

Valahol időn és téren kívül...

Wenthar, a Sithek Nagyura egy különös, idegen helyen találta magát. Miközben feltápászkodott, alaposan körülnézett. Amerre csak a szem ellátott, véges-végig szürke, élettelen sziklák és szürkés, kavargó homok töltötte be a látóteret. Az élettelen sivatagnak látszólag sem eleje, sem vége nem volt. Az ég undorító vörhenyes színben pompázott és egyetlen ismert csillag sem látszott a horizonton. Wenthar nem tudta, hogyan került ide, de azt jól tudta; bárki is volt, aki idehozta, nagyon nagy hatalommal rendelkezik. Akárha a gondolataira érkezett volna válasz, egy fekete köpönyegbe burkolózó különös alak materializálódott előtte. Az alakból jeges hideg áradt, a csuklya mélyén pedig két szem vöröslött baljós izzással.

- Ostobán cselekedtél, szolga! - kezdte dühösen sziszegve a mondandóját a Sötét Ember. - Nem azért kaptad a hatalmadat, hogy ostoba játékokra fecséreld el! Ráadásul szövetkeztél egy hű szolgám ellenségeivel! Puyi nagyon is hasznomra van, igazán kedves tőle, hogy olyan odaadóan szolgál nekem! - a sötét jelenés előtt Wenthar önkéntelenül is térdre borult, miközben mélyen megdöbbentette amit Puyiról megtudott. A kis békés császár, mint a Sötét Ember őrült szektása? Lehetetlen!

- Pusztán a Sithek rendjének erejét akartam növelni új tanítványokkal! - mondta Wenthar alázatosan.

- Ostobán cselekedtél! Ez Waranous, azaz Krayt módszere! - mondta a Sötét Ember kioktató hangnemben. - És el fog bukni! A Sötét Oldalt nem lehet részekre osztogatni! Minél többen rendelkeznek a valódi sötét hatalommal, annál jobban elgyengülünk!

- És Sordis? - kérdezte Wenthar kíváncsian.

- A testvéred jobban tudja, mi a Sötét Oldal útja, mint te meg Waranous! Jól tudja, hogy a régi módszerek ideje lejárt! Magányosan, hatalomvágy nélkül sokkal jobban szolgálja ügyemet, mint ti ketten együtt! - Wenthar kezdett méregbe gurulni, még hogy Sordis? Meg hogy ő olyan, mint Waranous?! No azt már nem!

- Elegem van belőled, Sötét Ember! Engem te csak ne hasonlíts az ostoba testvéremhez és ahhoz a Yuuzhan Vong féreghez! Én WENTHAR vagyok! Egy Birodalmat készülök teremteni! - a Sötét Ember nem sértődött meg. Sőt! Kifejezetten öröm járta át, amikor megérezte a Wentharban tomboló sötét energiákat.

- Látom, még a régi vagy, Wenthar Nagyúr! Nem puhultál el! Jó, nagyon jó! - mondta a Sötét Ember kárörvendően.

- Beteljesítem a sorsom és végzek azzal, aki ellenem van! - a majd két méter magas, kopasz férfi szeme összeszűkült a gyűlölettől, majd jobb karját ökölbe szorítva a magasba emelte. - Végzek azzal a Yuuzhan Vong féreggel és mással is, aki olyan ostoba, hogy szembeszegüljön velem! - a Sötét Ember közönyösen hallgatta Wenthar kitörését.

- Valóban úgy lesz, Wenthar Nagyúr! Mert ennek így kell lennie! Csak ketten lehetnek Nagyurak, egy mester és egy tanítvány! És te helyre fogod állítani az egyensúlyt! Most pedig menj, és szolgáiddal együtt folytasd küldetésed! - a sötét jelenés intett egyet, majd Wenthar eltűnt erről a különös létsíkról, amelyet Abyssnak neveztek.


Nirauan

Hirtelen, egyik pillanatról a másikra a Nirauan orbitjának közelében újabb Sith hadihajók jelentek meg. Eléggé távol a fertőzött hajóktól, hogy ne tüzeljenek rájuk Dorja emberei.

A hirtelen jött vendégek bejelentkeztek Dorja zászlóshajójának, és az admirális alaposan meglepődött, hogy ki tette ezt.

- Admirális, itt a Császár, Darth Wenthar beszél! - mondta félreismerhetetlen hangon Wenthar. - Csatlakozunk magukhoz és a parancs továbbra is él! Minden fertőzött hajót megsemmisíteni! - Wenthar ellépett a vezérhajója kommunikációs paneljétől és körülnézett. Alig egy órája tért vissza a „pokolból” és máris rengeteg dolga akadt. A kis komlinkje megvolt, azon pedig a részletes beszámoló a nirauani baklövésről. Ő maga adta ki a parancsot a fertőzés felszámolására, most pedig ő maga nézheti végig, amint hű emberei darabokra robbantják a nem kevés pénzbe kerülő hajóit. Még valamit meg kellett erősítenie Dorjának.

- Gamma Omega Sidious 66! Megerősítő kód a kobalt gamma bombához! Azonnali bevetést javaslok! Teljesítse a parancsot, admirális! - Wenthar arcán gonosz mosoly jelent meg. Úgy látszik, élőben láthatja ennek a pusztító bombának a tesztjét...

Eközben egy magányos Carrack-osztályú kis hajó, amely valahogyan elkerülte Dorja hajóinak lövedékeit, lassan távolodott a csata színhelyétől. Fedélzetén most még csak beteg emberek várták a menekülést vagy a halált. Dorját pedig annyira meglepte a császár váratlan feltűnése, hogy nem is törődött a kis szökevénnyel. Annak kapitánya viszont nagyon is szívén viselte a kis hajó sorsát. Még szerencse, hogy beszerezte azt a kis álcázó kütyüt, amivel a hajót sikeresen elrejtette a kíváncsi szemek elől. Allon Fergus kapitány áldotta az eszét, hogy üzletet kötött azzal a hutt gazemberrel. A kapitány nem sejthette, hogy egy nálánál sokkal hatalmasabb és gonoszabb lény intézte úgy a hajó sorsát, hogy mindenképpen megmeneküljön.

Ahogy a fedélzetén lévő tucatnyi haldokló sem sejthette, hogy sorsuk immár egy végtelen gonoszságú lény kezében van. A zombihajó lassan távolodott végzetes rakományával, hogy valahol, valamikor a pusztulás hírnöke legyen…

...

Dorja új parancsnoki hajója hídjáról figyelte, ahogyan az ESB flotta Sith szárnyának lövegei tüzet nyitnak az űrben tehetetlenül sodródó Maradvány-hajókra... minden egyes robbanás száz és száz, ezer és ezer olyan bajtárs halálát jelezte, akikkel Dorja évtizedeken keresztül közösen szolgálta a birodalmi ügyet...

Az áldozat - gondolta Dorja, és először, nyolcvan éves vén fejjel kezdte végre megérteni a Sithek gondolkodásmódját... az egész vallásuk logikáját, ha úgy tetszik. A Sithek úgy tartják, gondolta, hogy csak igazi áldozat árán adhatja át magát valaki a Sötét Oldalnak. Minden áldozat más és más, személyes... és ő, Dorja már akkor elkezdte meghozni, amikor még nem is sejtette, hogy erre az útra veti a sors. Amikor feláldozta lányát, egyetlen gyermekét, a moffi karriert befutó Valát, hogy a Fel-ellenes összeesküvés egyik kulcsfigurájaként segédkezzen a Sitheknek, magának Wenthar Nagyúrnak a hatalom megszerzésében a Birodalom Maradványa felett... 

És ahogyan figyelte volt bajtársainak halálát, majd tekintete a szorosan mellette álló fiúra esett, akit ki tudja, milyen megfontolásból Wenthar Császár saját oltalmára bízott, rá kellett jönnie, hogy az áldozata bevégeztetett. És, bár nem rendelkezett az Erő ajándékával, már semmi nem állt az útjában ahhoz, hogy ő maga is a Sith Egyház tanítását követve minél nagyobb hatalomra törjön... arra, amire valójában egész életében várt. Nem félelemből, nem megalkuvásból, hanem szent meggyőződésből. 

Dorja öreg, bütykös, ráncos kezére nézett, miközben az egyik testes Sith csillagromboló átalakított dokkjából útjára indult egy hatalmas, korvett-méretű, pulzáló rakéta. A kobalt-gamma bomba robbanófeje hasonlatos volt a Császár byssi galaxis ágyújában használthoz, amelynek terveit Wenthar nagyúr személyesen hozta el az ESB fejlesztőinek. Megfelelő energiaforrás és gyorsítók révén ugyan nem volt képes az egész bolygó megsemmisítésére, hasonlóan negyven évvel ezelőtti elődjéhez, de a külső kéreg lakható, felső rétegét képes volt lebontani, kietlen, vulkánokkal tűzdelt, lassú halálra ítélt pusztasággá változtatva a felszínt, ahova becsapódik...

Három... kettő... egy... Dorja visszaszámolta a másodperceket a becsapódásig, és ahogyan a rakéta elérte a Nirauan felszínét, és hatalmas gombafelhőt képezve detonált, furcsa módon az admirálisnak Wenthar Császár jobb keze, Tierce Főkormányzó jutott eszébe. Azt rebesgették, hogy Tierce évtizedeket töltött a Polneye titkos bázisán, ám ránézésre nem tűnt idősebbnek harminc-negyvennél...

- Üzenjenek Wenthar Császárnak, hogy teljesítettem a parancsát - fordult a hajó kapitányához Dorja. - És továbbítsák a kérésemet személyes meghallgatásra a Nagyúrnál...

 ...

A Torwald egyike volt azoknak a felújított, Dreadnought-osztályú cirkálóknak, amelyek még annak idején Thrawn főadmirális zsákmányaként, a volt Katana-flotta egységeként kerültek a Maradvány sorhajói közé, s amelyek azóta számos felújításon estek át. A másodtiszt, Rudens parancsnok számára azonban a hajó hídja és környéke sok mindenre hasonlított, csak éppen felújított állapotúra nem... mindenhol széttépett testek és vérfoltok, olykor fél-, vagy negyed embernyi torzók jelezték a pusztítást. A híd legénységi árkait lövészároknak használva több tucat rohamosztagos és légzőkészüléket viselő navigációs operátor várta az újabb rohamát a zombiknak... ami már jó egy órája nem akart elérkezni. 

- Elképzelhető, hogy elfogytak... - fordult Rudenshez egy ijedt arcú nő, a komrelék egyik túlélő kezelője. 

- Több közeli bastioni hajóval kapcsolatban vagyunk... néhányan jelentik, hogy megfékezték a zombikat. Formációba állnak, hogy csatlakozhassunk a főflottához, uram! - jelentette a külső kommunikációval megbízott ügyeletes. 

Rudens remélte, hogy ez a pillanat minél később jön el. Most, hogy első tisztje letépett fejjel hevert a híd másik végében, a zombivá vált kapitányt pedig fél órával ezelőtt szaggatták miszlikbe a legénység hődetonátorai, már végérvényesen ő volt a rangidős. 

- Készüljenek... - szavait dörgés szakította félbe, és a cirkáló törzse megremegett. 

- Jelentést!

- Parancsnok, a korribani hajók tüzet nyitottak ránk! - az ESB-hez pártolt birodalmi erőknél ezt a jelzőt használták azokra a bizarr, új gyártású egységekre, amelyek már a Sith Birodalom új dokkjaiban készültek, és amelyek legénysége szinte kizárólag a Sith Egyház felesküdött tagjaiból állt, ellentétben a bastioniakkal, azaz a Maradvány azon erőivel, akik Dorja és az új rend támogatását választották a Kézzel, vagy a gyáván menekülő Lecersennel és bandájával szemben. 

- Nem válaszolnak a kommunikációra! 

Rudens arca eltorzult. 

- Nem fogom hagyni, hogy miután megöltünk ennyi zombit, és még mindig élünk, a korribaniak bedaráljanak minket... van tiltóhajó a rendszerben? - fordult a radarosához. 

- Negatív, egy Interdictor volt, de azzal is megszakadt a kapcsolat, uram!

- Üzenet minden bastioni hajónak! Meneküljenek belátásuk szerint! Tápláljanak be egy vektort, és gyorsuljunk hiperűr-sebességre!

- Értettem!

- Gépház, gépház, vette?

- Vettük!

A cirkáló jobbján haladó korvettet felrobbantották a SiSD-k sorozatai, de a Torwald és még néhány hajó, amelyiken - legalábbis a hídon és a gépházban - a legénység volt az úr a zombik helyett, és amelyek elkerülték a Sith hajók sortüzeit, nemsokára eltűntek a hipertérben...

...

- Maradjatok a menekülő birodalmi hajók árnyékában... sszzzzhhh - sziszegte a felgyorsuló Dreadnought mögött észrevétlenül haladó három jedi StealthX-ből álló raj vezérgépében társainak Saba az Erőn keresztül. Ben és harmadik társuk, a dzsungelt ért bombázás egyetlen túlélői nem sokára nyugtázták, majd az apró vadászok is fénysebességre gyorsultak, rejtve maradva a Sithek fürkésző szemei elől...

...

Wenthar Nagyúr elégedett volt. Miközben a robbanó hajókat, majd a kobalt bomba hatását figyelte a vezérhajó kilátóernyőjén, szívében sötét öröm ragyogott fel. Mint minden Sith, ő maga is jól érzékelte a haldoklók esszenciáját és természetesen nem hagyta kárba veszni. Az eszencia nagy részét magába szívta egy ősi Sith technika segítségével, és érezte, ahogy bensőjében fortyogni kezd az Erő. Körülötte sürögtek-forogtak a technikusok, őt azonban nem zavarták. Akár egy kérlelhetetlen gyilkos szobor állt a kilátóernyőnél. Az külön gyönyör volt neki, amikor a kobalt bomba nyomán keletkező gombafelhőt szemlélte. Íme a Sithek hatalma, legyőzhetetlen!

És mindenkor az is lesz. Terve a megfelelő irányban haladt a megvalósulás felé, a beérkezett jelentések, amelyeket azután vett kézhez, hogy a Sötét Oldal honában tett valószerűtlen látogatását követően flottájával együtt megjelent a Nirauannál, erről tájékoztatták. Látszólag az ESB nem gyártott sok hajót, látszólag. Az erőforrások most egy sokkal hatalmasabb műhöz kellenek. Egy műhöz, amire Wenthar apja is büszke lenne. Egy minden eddiginél nagyobb és halálosabb Halálcsillaghoz… Szerencsére ezidáig sikerült eltitkolni a létezését a projektnek. Végül Wenthar ahogy átgondolta a helyzetet rájött, hogy túl gyanús egyetlen helyre központosítani a nyersanyagokat. Így már üzent is a projekt vezetőjének, hogy az ellátmányt minél több útvonalon és szétaprózva szállítsák a különféle útvonalakon keresztül a Halálbolygóhoz... A Sith reménykedett benne, hogy a Szövetségieket át tudja verni. Bizonyára feltűnően gyanús az, hogy kevés hajót gyártanak, így Wenthar rendelkezésbe adta, hogy a hajók előállítására szánják a nyersanyagok 75%-át. Végül is a Halálbolygó ha lassan is, de biztosan elkészül és addig is a Sith Flotta gazdagabb lesz számos hajóval!

Aztán ott volt a fia, Carl is. Szegény gyerek nem tudta azt, hogy kinek a fia, ezt egyedül a beavatottak, Charis és Dorja, valamint ő maga tudta, no meg pár főpap a Sith Egyházból. Charis rajongott az öccséért, és a távolból figyelemmel kísérte a sorsát. Carlt egyelőre a lehető legjobb emberre, Dorjára bízta, hogy igazi katonát és hadvezért neveljen belőle. Aztán eljön az idő, amikor beavatja majd a Sötét Oldal titkaiba is, ahogy Charist is. Ez a két gyerek volt Wenthar mindene. Az anyjukat, aki gyönyörű Erőérzékeny asszony volt, sajnos már elveszítette, de itt maradtak szerelmük mementói, Charis és Carl. A kisfiút eddig rejtegetnie kellett, de most, hogy ő lett az ESB Császára, hamarosan megtudhatja az igazságot, hogy ki ő valójában. Wenthar örököse és a jövendő Császár!

Éppen ezen gondolkodott, amikor egy technikus szólította meg.

- Elnézést, Nagyuram! - kezdte mondandóját félénken. - Dorja admirális óhajt önnel beszélni személyesen! - a tiszt félig-meddig meghajolva várakozott a válaszra. A Sötét Nagyúr azonban egyelőre nem válaszolt, csak állt tovább. A tiszt nem tudta már, mióta várakozott, amikor végre Wenthar megfordult. Nem baj, a Sötét Nagyúr közelében várakozni dicsőség.

- Mondja meg Dorjának, hogy jöhet! - mondta a Sith a tisztnek. - És hozza magával a fiút is! - a tiszt máris rohant, hogy továbbítsa az üzenetet.

Nem sokkal később egy kis Lambda-osztályú sikló, fedélzetén Dorjával és Carllal tartott a Sithek vezérhajója felé. Személyes kihallgatásra az Uralkodóhoz...


Nagi

A Szolgálat Csarnoka volt az egész palotakomplexum agya, innen folyt a tényleges munka, itt volt a Császári Hivatal központja, Őfelsége dolgozószobája és számos kiszolgáló helyiség. Bár korántsem volt olyan díszes és pompás, mint a Legfelső Harmónia Csarnoka, amit csak protokolláris célokra használtak és olyan otthonos, mint a császári bürokraták elszállásolására használt Csendes Örökkévalóság Palotája, mégis itt töltötte el a legtöbb időt Puyi. Most, hogy a friss események megzavarták az államügyek intézésében, és vendége eltűnt, azonnal összehívták a Védelmi Tanács ülését az új helyzetre tekintettel. Mivel a legtöbb admirális és tábornok szolgálati helyén tartózkodott, így a résztvevők nagyobb része csak holoformában volt jelen. Puyi látta azonban, hogy így is üresen marad néhány hely, így például a 4. flotta parancsnokáé, Yokosuka admirálisé, aki éppen a kéthavi kiküldetését teljesítette az Ismeretlen Vidéken. Velük nehéz volt még az egyszerű kommunikáció is, ha nem akarták felfedni a helyzetüket, az ilyen jellegű azonnali interakció pedig lehetetlen. Folyamatosan gyűltek a résztvevők a konferenciaasztal körül, ahol újabb és újabb kékes villanások jelezték az érkezőket. Puyi a császárnak kijáró széket foglalta el, díszes császári köntöse helyett fekete egyenruhát öltött, amihez arany színű rojtos váll-lapját vette fel, és fehér színű palástot. Szerette ezt az összeállítást, és gyakran viselte a katonai tanácskozásokon és díszszemléken. Most azonban itt volt az ideje kezdeni az ülést.

- Amennyiben mindenki jelen van - tekintett körbe. - Akkor megkezdenénk az ülést.

- Az adatok szerint csak Yokosuka admirális hiányzik - szólalt meg a császár mellett ülő idős fõpecsétőr, aki ilyen esetekben jegyzőként volt jelen.

- Neki igazolt távolléte van - biccentett a császár, majd hivatalos hangon a tisztek felé fordult. - Ezennel megnyitom a Védelmi Tanács ülését. Az elnök szerepét magam töltöm be, a jegyző Hondo főpecsétőr. A kormány részéről képviselteti magát Nagumo hadügyminiszter és Arekson külügyminiszter.

Miután a kötelező formalitásokon túlestek, Puyi késlekedés nélkül áttért az első kérdésre:

- Az ülés összehívásának fő oka Wenthar császár váratlan eltűnése. Kérem Kitano Fujiwarát, a császári testőrség parancsnokát, hogy ismertesse az eseményeket.

- Gyoi, heika - bólintott a fiatal parancsnok, majd mikor minden tekintet rá szegeződött, beszélni kezdett. - Mint bizonyára mindnyájan értesültek róla, Wenthar császár, az ESB küldöttsége és teljes flottája eltűnt a rendszerünkből, nyomtalanul. Mint Arekson minisztertől értesültem róla, a bastioni követségnek tudomása van róla, hogy Wenthar több utasítást is kiadott, és az ESB területétől nem messze tartózkodik. Ez azt jelenti, hogy nem ellenséges cselről van szó, hanem a Sithek munkájáról.

- Egy flottát eltüntetni? - összegezte a valamennyiükben meglévő kérdést az ősz, ezüstös bajszú Yoshitaka admirális, aki egyúttal a flotta legidősebb tisztje is volt.

- Erre még a legmodernebb nanotechnológiánk sem lenne képes - értett egyet egy másik admirális, és még a flottával ritkán egyetértő planetáris erők tábornokai is sűrűn bólogattak.

- Uraim, bizonyára tudják, hogy a Sithek az általunk ősenergiáknak betudott képesség, az Erő segítségével képesek a tudomány jelenlegi állását meghazudtoló dolgokra - vetette közbe Kazua ezredes, aki a Hattoriról, a titkos K&F tevékenység központjáról jelentkezett be. – Már régóta kutatom ezt a területet, és azt kell mondjam, elképesztő dolgokra képes.

- Köszönjük, ezredes - mondta Kazuának a császár. Ha a legalacsonyabb rendfokozatú jelenlévő a kutatási ügyekről kezdett beszélni, akkor nehéz volt leállítani.

- Hiba volt bízni a Sithekben - rázta a fejét Serizawa tábornok, a konzervatív katonatisztek vezéralakja. - Egy alomból valók a jedikkel, csak különültek, hogy megtévesszék a galaxist.

- Igen, ha egy flottát el tudnak vinni innen gond nélkül, bármikor ide is hozhatják - értett egyet Nagumo ellentengernagy, a jelenlegi hadügyminiszter.

- Ez esetben el kell halasztanunk a chissek elleni büntetőexpedíciót - jegyezte meg a császár. Valójában nem volt ínyére egy háború ötlete a chissekkel, akikre még mindig potenciális szövetségesként tekintett. A tisztek meglepetten néztek a császárra.

- Heika, az előkészületeink nagyon jól haladnak. Már négy flottát mobilizáltunk és a hozzájuk tartozó hadseregeket is - érvelt a flotta vezérkari főnöke. A flottákhoz tartozó hadsereg kifejezés azonban rosszalló tekintetet váltott ki a tábornokokból.

- Mi a helyzet, ha a Sithek pont erre várnak? - sietett a császár segítségére Hideyoshi admirális, a 2. flotta parancsnoka, aki szintén ellenezte kezdettől fogva a hadjáratot. - Hogy elvigyük a flottánk nagy részét, és aztán ideteleportálják a saját flottáikat.

Ez a gondolat igencsak sötét és kellemetlen volt ahhoz, hogy elborzassza a jelenlévő tiszteket. Valóban sötét jövőképet festett ez az eshetőség, ami akár a Császárság bukásához is vezethet.

- Javaslom szavazásra bocsátani a chiss büntetőexpedíció elhalasztását - igyekezett a császár kihasználni az alkalmat, hogy a beálló csendben, a hirtelen sokk közepette kerüljön sor a szavazásra.

- Szavazási javaslat hangzott el - adminisztrálta a történéseket az agg Hondo főpecsétőr, aki nemrég még kancellár volt, és akinek szándéka ellenére sem sikerült a visszavonulás a közéletből. - Aki egyetért a javaslattal, kézfeltartással jelezze.

Puyi elégedetten szemlélte, ahogy a legtöbb kéz a levegőbe emelkedett, csak a legkeményebben a háborút követelő tisztek voltak a javaslat ellen.

- A szavazás láthatóan döntő többséggel elfogadta a javaslatot - közölte az eredményt a főpecsétőr.

- Térjünk akkor át a második napirendi pontra - javasolta Puyi. – Méghozzá a Konföderációval való együttműködés kérdésére…


Onderon

Az örvénylő kékség éles csíkokká alakult. Egy pillanatig úgy tűnt, valami meghibásodott. De aztán a csíkok apró, szétszórt fehér pöttyökre szakadtak, és besorjáztak a fekete háttérkép elé. Luke kesztyűs keze egy megnyugodott sóhajtás kíséretében elengedte a kart. A jedi tétován társa szabadon hagyott fémkezére pillantott. Bizonyos értelemben véve ő és Sirryn sorstársak voltak. Aztán elvonta a figyelmét a szeme elé táruló látvány, miközben meglepődni sem maradt szemernyi ideje. A zöldes, néhol kék - de egybefüggően fehér - bolygó szinte tökéletesen egybeolvadt a mellette keringő dzsungelholddal. Hát ez meg hogyan működhet? - töprengett magában a nagymester.

Tekintete összetalálkozott Sirryn higgadt arckifejezésével. A jedi megértette értetlenkedő fintorát, és bólintott.

- Mint már említettem - magyarázta -, a légkörük ebben az időszakban összeér. A Dxun felszínét azonban életveszélyes ragadozók lakják, amik átvándorolnak az Onderon atmoszférájába. Majd felfigyelsz a városokat körülvevő védőfalakra, és az egymást érő lőtornyokra.

- Nem próbálják megállítani őket? - faggatózott Luke.

- Dehogynem - felelte Smordre. - Van egy bizonyos csoportjuk, akik valami büntetés folytán a falakon kívül rekedtek. Ők a bestialovasok, akik megtanultak együtt élni ezekkel a fenevadakkal. Néha megkérik őket, hogy tüntessék el a bestiákat a városok környékéről, ha túl közel merészkednének. 

- Lenyűgöző - állapította meg Luke. Rendkívül érdekfeszítőnek és hasznosnak vélte a történész jedi jelenlétét a hasonló kiruccanások alkalmával. Smordre mester egyfajta tanítójának bizonyult a számára ismeretlen vidékek és történelmi események tekintetében. Luke mindennél jobban élvezte azt, hogy nem szükséges mindig meglátogatnia a könyvtár morcos mestereit, ha netán kérdései merülnek fel valamivel kapcsolatban. Egyszerűen feltette őket Sirrynnek, aki készséggel mesélt. Ezt a tudását a könyvtárban szerezte, ahol a mai napig birtokolja a történész-katedra vezetését. Felhalmozott tudásának legnagyobb részét azonban a Régi Köztársaság lovagjaitól tanulta, a Jedi Rend fénykorában. Egyszerűen értékes volt.

Az Erőnek hála sikeresen átvészelték a hiperűrutazást. A Jedi Explorer ugyanolyan kopott és megviselt volt, mint mint Smordre valaha fekete utazóköpenye, amely tökéletes összhangban állt az ő sötétbarna viseltesével. Luke minden jedi-szerénysége ellenére tisztában volt hírnevével, ezért szorosan a fejére húzva viselte bő csuklyáját.

Az Onderon gömbje már betöltötte az egész látómezejüket. Sirryn tűnődve tanulmányozta a mellettük elhaladó onderoni cirkálók felépítését. A monstrumok nem a régi korok dicsőségét tükrözték, habár igen fényesre nyalták őket. A nagymester gondolatban hálát adott az Erőnek, hogy nem zaklatták őket a csatahajók. Viszont azt gyanúsnak találta, hogy eddig nem érdeklődött felőlük senki. Talán jedi hajójuk elárulta őket?

Gyanúja nyomban szertefoszlott, mihelyt meghallotta a komrendszer jelzését. Artu a két pilótaülés mögött halkan sikkantott valamit. Luke megnyugtatta, hogy nincs ok az aggodalomra, majd ismét Smordre tanulmányozásának szentelte az idejét, aki alkudozós eszmecserébe bonyolódott a kikötői hatóságokkal a leszállási díjjal kapcsolatban. A férfi tökéletes peremvidéki akcentust színlelve lekérte az Izizbe vezető irányvektort. Smordre manipulatív képességei nem tettek Luke-ra különösebb hatást, néha viszont elismerte hasznosságukat. De vajon nem használható-e e tehetség a jedik ellen? Megrázta a fejét, és gyorsan elhessegette a felforgató gondolatot. Ő soha sem akart a Tanácson, a Renden belül viszálykodást tapasztalni, s lám, pont ő esett bele e csapdába. Bízniuk kell egymásban, ez igaz - azonban Luke fenntartotta magának az óvatosság lehetőségét. Tökéletesen emlékezett még az apjáról szóló történetekre, aki Obi-van legjobb barátja volt… s aztán ő okozta a vesztét. A nagymester még most sem értette, hogyan maradhatott fenn a Régi Köztársaság huszonötezer évig, hiszen amióta ő megszületett, háború háborút követett a galaxisban. Luke számos alkalommal kívánta már azt, hogy bárcsak a Birodalmat megelőző időkben élhetett volna inkább.

Ekkor megpillantotta az alattuk elszáguldó pusztaság által feléjük repített város falait. A főváros égbe nyúló határaiban dokkolóhangárok ékeskedtek. A jedik azonban felülről közelítették meg Iziz városát, így láthatták a hajójuk mozgását hűen követő, a tetőkbe ágyazott lövegtornyok erdejét. Luke megfigyelte a barnás kőből épült utcákat szegélyező, coruscanti viszonylatban alacsony épületsorokat. A város színtere szürkésnek hatott a magasból.

- A bolygót a Lordok Tanácsa vezeti - jegyezte meg Sirryn. - A királlyal az élen. A Dxun valaha Freedon Nadd sötét jedi búvóhelyéül szolgált, aki később összeházasodott a királyi család trónörökösével. A mostani király az ő leszármazottja.

Luke töprengeni látszott.

- Ez a nép tehát dicsőíti a Sitheket?

- Nem, nem hiszem. Ők nem tudták Nadd hatalmának jelentőségét. Természetesen féltek tőle, mert kegyetlen volt… A közvélemény nagyon fontos ezen a bolygón, s ők nem emlékeznek meg Naddról... Ha erre célzol, nem Sith-pártiak.

- Viszont igen büszke népnek látszanak - morfondírozott Luke. Kevesen rendelkeznek saját flottával napjainkban. Fényes flottával. És ahogy látom - mutatott az alattuk masírozó egyenruhás osztagra - saját milíciájuk is van. 

- Igen, méghozzá elég jól felszerelt és képzett - bólintott Sirryn. - Az onderoniak mindig a függetlenedésre törekedtek... amit rendszerint a jedik közbeavatkozásának köszönhetően nem valósíthattak meg. Többek között ezért is javasoltam neked ezt az álruhát. Nem vetne ránk jó fényt, ha kiderülne, hogy közünk van egyik-másik Erőhasználó oldalhoz.

- Szóval megvetnek minket? - érdeklődött Luke.

- Nem. De néhányukban kellemetlen érzéseket, sőt ellenérzéseket kelthetünk. 

Luke időközben bekormányozta az Explorert az egyik kisebb, már-már szűk hangárba. A félhomályos helyiségbe éppen hogy befértek. Miután megbizonyosodtak róla, hogy megfelelőképpen lezárták a hajót, kiléptek a nyílt térre. Verőfényes napsütés fogadta őket. És egy láthatóan vidám, egyenruhás tiszt.

- Uraim, üdvözlöm önöket Izizben - harsogta vidáman a fiatal férfi. - Mi szél fújta felénk az idegen világok lakóit?

Idegen világok, mi?

- Önök a Szövetséghez tartoznak, nem? - szögezte neki Luke.

- Közigazgatásilag igen - felelte valamivel mogorvábban a tiszt -, de mi az Onderon népe vagyunk. Valahová tartoznunk kell, nem? - A jedik nem méltatták válaszra, ezért folytatta. - De nem az én tisztem kifaggatni önöket, külvilágiak. A tér tele van azonosító terminálokkal, ahol ki kell fizetniük a dokkolási díjat, és meg kell adniuk személyazonosságukat. További jó szórakozást, uraim - azzal otthagyta őket.

Sirryn megpillantotta az átjáró ajtót, ami bevezetett a falak mögül az újabbak közé. A nyílt tér falaiban számtalan hangárbejárat nyílt. Amennyire Smordre meg tudta állapítani, mind hozzájuk hasonló, középosztálybeli népek lézengtek a dokkoknál. Véletlenszerűen elhelyezett terminálok álltak ki a kőpadlóból, és a továbbvezető ajtó bejáratánál két földbe ágyazott automata löveg terpeszkedett. 

- Micsoda biztonság! - jegyezte meg Smordre. - Gyerünk, hátha ráakadunk valamire.

- Majd meglátjuk - mormogta Luke, és elindultak, hogy bejegyeztessék magukat.


Mandalore

A kihalt utcákon egy árva lélek sem ólálkodott. A porig rombolt épületek között droidvezérelte gépek takarították a törmeléket. A porfelhő mint valami állandó lepel borította be a pusztítás helyszínét. A kék köpenyes őrharcos félrerugdosta maga elől a kődarabokat. A szikár férfi megtorpant egy összeégett gyermek teteme fölött. Lehajolt hozzá, és megtapogatta az ereit. Bármennyire is szerette volna, már nem élt. Az őrharcos kikapcsolta sisakjának zárját, és levette a maszkot a fejéről. A szíve szakadt meg, amikor végigpillantott a mészárszéken. De bármennyire is fájt, meg kellett tenniük a Mandal’ore dicsőségéért. 

A férfi felegyenesedett, és kiterelte hosszú, fekete hajszálait a szeméből. A jobb szeme fölött nem volt szemöldöke. Helyén egy mély heg húzódott, egészen a homloka közepéig. Megtapogatta legdicsőbb csatájának sajgó emlékét. A halál nem volt félelmetes egy mandalóriai számára, és a kék köpenyes őrharcos már túlélte a halált. 

Feltette a sisakját, és leakasztotta súlyos sugárvetőjét az oldaláról. Kibiztosította a hatalmas fegyvert, majd gyakorlott mozdulattal célra tartotta. Lassú léptekkel indult tovább eredeti célja felé. A Sanagar-ház üresen kongó folyosóira belépve egy fiatal férfit pillantott meg az egyik szobában. Élve. Az őrharcos célra tartott. A nép dicsősége érdekében meghúzta az érintkezőt.

...

- Gyerekeket mészárolnak, kad. Öregeket... - lépett oda parancsnokához a Skirata-klán jelvényét viselő harcos. 

- El kellett volna hagyniuk a településeket, és kijönni velünk ide... - pillantott körbe az öreg férfi a barlangban, akinek arca így, sisak nélkül kísértetiesen emlékeztetett Boba Fettre. - A saját ostobaságuknak és makacsságuknak köszönhetik. 

- A vongese-el is elbántunk, ezekkel is sikerül... előbb-utóbb... - jegyezte meg egy másik, fiatal harcos, aki a hátát a falnak támasztva igyekezett ellátni súlyos, roncsolódott égéseit azzal a kevés bacta-tapasszal, ami a csapatnak maradt. 

- Reméljük, Sanagar nagyobb sikerrel jár a Concord Dawn-on - Nagy áldozatokat hoztunk azért, hogy kijuttassuk innen... - jegyezte meg az első férfi. 

- Menekülni, azt tudnak... azt nagyon tudnak - köpött ki félre az öreg klón. - Csak barátjuk is annyi legyen, mint mondják...

- Újabb őrjárat közeledik - lépett be egy negyedik harcos a barlangba.

- Ez az este sem lesz nyugodt hát... - villantott meg feltápászkodás közben egy, a rászáradt vértől mocskos beskadot a csapat vezetője. - Induljunk…


Államközi üzenetek

[Diplomáciai Holonet csatorna közlemény]

Közlemény

Ezúton tájékoztatjuk a galaxis lakóit, hogy megalakult a Mandalóriai Birodalom, amely méltán őrzi a mandalóriai nép ősi és dicsőséges hagyományait. Új Mandal’ore került hatalomra, aki nem félt visszahozni a békét a Birodalomba.

Bizonyos lázadó egyedek elszabadultak a Mandal’ore felségterületéről. A nép érdekében kérjük kiszolgáltatni a menekülőket a Birodalom hatóságainak. Az adataikat megtalálják alább.

Mandalore Külügyi Szolgálat, A13-45K


Chulok’yu’ggar

A Felhő - egy feltérképezetlen rendszer a Vad űr és az Ismeretlen Vidék találkozásánál, a galaxis legszélén, nem messze a Tingel-kar végétől. Egy rendszer, amely csak a Yuuzhan Vong "térképein" szerepel.

Egy magányos, aszteroida formájú, szürkés-lilás alakzat szelte a fekete mélyűrt a galaxis határvidékén... már jó ideje úton volt, hiszen szinte meg kellett kerülnie a galaxis egész spirálját, hogy elérje úti célját...

Az Istenek Felhőjét, ahogyan a Yuuzhan Vong ismerte, Yuuzhan'tar, azaz a hitetlenek nyelvén Coruscant elfoglalása után hozta létre az öreg Hadmester, Czulkang Lah, minden Yuuzhan Vong harcos közül a legbölcsebb és legravaszabb. Létrehozta, hogy maradjon tartaléka Yun-Yuuzhan kiválasztott népének arra az esetre is, ha a hitetlenek járnak sikerrel...

Olyan merész felvetés volt ez, hogy egyesek szerint maga a Legfőbb Hadúr sem tudott erről a tervről. Valószínűleg azonnal megszégyenítette volna, és a rabszolgák közül dobatta volna az öreg Hadmestert, ha hírét veszi, hogy értékes erőforrásokat von el a hódításból... és Czulkang Lah titka a hitetlenek Borleais nevű erdőholdja felett az istenek világába szállt a Hadmesterrel és világhajójával együtt, amikor a hitetlen jedaai erők és szövetségeseik a hajdan volt Birodalom monstrumát, egy húsz kilométeres szörnyűséget, a nyelvükön szuper-csillagrombolót vezettek a Hadmester hajójába...

Nas Choka azonban Lah-klán feljegyzéseit és rost-iratait kutatva rádöbbent a titokra, és most úton volt a Zonama Sekoton, Yun-Yammka birodalmában szerkesztett első hajóján, hogy harcosaival együtt felfedje a titkot... 

A hatalmas csillagköd végeláthatatlanul terpeszkedett előttük. A Miid’roik megremegett, ahogyan dovin basaljai visszarántották normál térbeli sebességbe. A Hadmester végigsimította csontos, hiányzó ujjpercű kezét a finom kialakítású korall kormányműveken, majd megfordult, ahogyan egy adjutáns lépett be az irányzó és megfigyelő barlangba. 

- Rendelkezz az életemmel, Hadmester! - hajtotta meg magát a Yuuzhan Vong, védtelenül hagyva nyakát, hogy ura kedve szerint lesújthasson rá, és elvehesse az életét. - Hamarosan elérjük a Felhőt! 

- Nagyszerű, nagyszerű - bólintott Nas Choka. - Értesítsd a Papokat! Azt akarom, hogy méltó áldozattal ünnepeljük ezt napot! Czulkang Lah titka hamarosan megnyílik előttünk, és akkor a Yuuzhan Vong népe ismét a világűrt fogja szelni... győzedelmesen, mint régen!

...

A csillagköd mélyébe hatoló Miid’roik fedélzetén Trei Tschaat, a Hadmester első szárnysegédje társaihoz hasonlóan lélegzetvisszafojtva állt az átlátszó membrán mögött, amelyen keresztül látni lehetett az űr sötét hidegébe férkőző gázokból álló színes felhőt - a csillagköd középpontját. 

Sok harcostársához hasonlóan Trei Tschaat is nagyon fiatal volt, amikor a Yuuzhan'Tar eleste és az új galaxis megtisztítására irányuló hadjárat végeztével a Yuuzhan Vong népét az isteni bolygónak kikiáltott planétára kényszerítették, hogy aztán hosszú klekketekig vegetáljanak ott, harcos életmódjuk megtagadására kényszerítve. 

De Yun-Yammka kegyes volt hozzájuk, és elküldte saját képét, a Nagyurat, aki kiszabadította őket Sekot’Zonama hamis isteneinek fogságából és saját képére formálta azt... felvértezve a jedaai, a Yuuzhan Vong egyetlen méltó ellenfele és legyőzője eszközével, a rejtélyes Erővel...

Trei Tschaat úgy tanulta, hogy az öröm a harcos gyengéje a kínokkal teli átmeneti állapotban, amit a gyengék életnek neveznek, de a gondolattól, hogy a Yuuzhan Vong ismét nagy lehet és győzedelmes, önkéntelenül elmosolyodott.

Hogy emlékeztesse magát esküjére Yun-Yammka oltárán, amphii-botjával mély sebet vájt az alkarjába, miközben esdeklő imádságot mormolt magában Yun-Yammkához, a Pusztítóhoz... körülötte több más harcos is csatlakozott hozzá, miközben odakint a köd fátyla lassan kettévált, és láthatóvá vált azt a hatalmas alakzat, amelynek keresésére a Hadmester hajója elhagyta Sekotot...

A majd hold méretű, a hitetlenek mértékében harminc-negyven kilométer átmérőjű kerekded korong, amelynek oldalából a galaxis alakját idéző csavarodott spirálkarok álltak ki - önmagában kilométer hosszúak - fények nélküli sötét tömegként lebegett a semmiben. Ám ahogyan a közeledő Yuuzhan Vong Miid’roik telepatikus hullámai megtalálták céljukat, hamarosan furcsa remegés járta át az egész hajót... egy pillanatig elsötétült minden, mintha a hajó irányítatlan sodródásba ment volna át... majd a fényeket biztosító bogarak háta újra izzani kezdett, és a Yuuzhan Vong hajó mozgása kecsesebbé, rugalmasabbá vált.

A Yuuzhan Vong harcosok elégedett kiáltásokkal nyugtázták, bár csak az öregek sejtették közülük, hogy ez mit is jelentett... a hatalmas aszteroidaszerű képződményen, a Yuuzhan Vong utolsónak megmaradt, elrejtett világhajóján, amelyekkel hosszú hosszú időn át szelték a galaxisokat összekötő semmit, volt valami sokkal fontosabb a fegyvereknél és eszközöknél...

- A Koordinátor válaszol a hívásunkra... - jelentette a hajó vezérlő kamrájában a kommunikációs ügyeletes, aki vaskos, idegrostokkal átszőtt csuklyát húzott a fejére - ezen keresztül érte el hibernált állapotban lévő világhajó agyközpontját, a yammoskot.

- Nagyszerű - biccentett elégedetten Nas Choka. - Közölje vele, hogy készítse fel a világhajót teljes üzemmódra és átszállásra!

A megfigyelő fedélzeten a Yuuzhan Vong harcosok újabb kiáltásokban törtek ki, ahogyan a távoli spirális képződmény fényei felgyulladtak, karjai életre keltek, és a világhajó lassan forogni kezdett a tengelye körül. 

- Grrhh... ostobaság!

Trei Tschaat megvető káromkodást hallott a tömeg háta mögül, és visszafordult, hogy botjával halálos csapást mérjen arra a hitetlen szolgára, aki így merte megszentségteleníteni Yun-Yammka nagy pillanatát, de amikor látta, hogy kitől származott a megjegyzés, elégedetlen fintorral letett a szándékáról.

A Berzerker, egyike azoknak az újonnan kitenyésztett harcosoknak, amelyek a Nagyúr szolgája, a Kwaad-klánbéli formáló és volt jedaai, Riina Kwaad damutekjében születtek, még néhány pillanatig megvetően szemlélte a többi harcost, majd sarkon fordult és eltűnt az egyik mellékjáratban, ami a számukra fenntartott, elkülönített körletek felé vezetett. 

A Berzerkerek érinthetetlenek voltak Tschaat és a többi harcos számára. Az Úrnő indulás előtt szigorúan megtiltotta nekik, sőt még Nas Chokának is, hogy bármelyik Berzerker kezet emeljen a Yuuzhan Vong harcosokra és fordítva... így aztán nem csak a hosszú űrutazások alatt megszokott gyakorló küzdelmekbe nem vonták be őket, de a Berzerkerek szabadon jártak a hajón, és sokszor éreztették a többi Harcossal, hogy ők mások... nem csonkították meg testüket a többi harcoshoz hasonlóan, hanem furcsa tetoválások bonyolult rendszerét vésték magukra. Egyes szimbólumokat a tetoválásban jártas Yuuzhan Vongok sem ismertek - de érinthetetlenségük megakadályozta a Papokat is abban, hogy istentelenséggel vádolják meg őket. 

- Készüljenek fel az átszállásra! Győzelemre! - hangzott fel a hajón Nas Choka hadmester hangja száz és száz villipen keresztül egyszerre. Trei Tschaat elhessegette magától az eretnek gondolatokat, és nekilátott, hogy megszervezze az átszálló csapatokat... a Yuuzhan Vong új ökle hamarosan készen áll, hogy ismét rászabaduljon a hitetlenekre és istentelenekre...


Onderon

- És most merre? - pillantott körbe az űrkikötő főbejárata előtt húzódó téren Sirryn, ami tele volt a Mag és a Peremvidék különböző fajainak keverékével.

- Először is egy terminálhoz, ahol fel tudunk venni némi helyi valutát... - pillantott üres erszényére, majd Artura savanyú arccal Luke - Ahogy öregebb leszek, egyre drágábbnak tűnnek a dolgok...

- Onderon mindig is magas vámot szabott csúcstechnológiás droidok behozatalára... - húzta magán szorosabbra a köpenyt a másik mester. - Különösen szövetségi valutában. 

- Artu öregebb, mint én... - dünnyögte Luke - Igazán nehezen nevezhetnénk csúcstechnológiásnak... jó, csak vicceltem! - paskolta meg a sértődötten füttyögő R2-es fejét a jedi mester. 

- Meglepő figurák járnak erre mostanában, még az itteni állapotokhoz képest is... - figyelte tovább a tömeget a pénzkiadó terminál előteréből Sirryn, miközben Luke leemelt némi helyi kreditet az egyik, a Jedi Tanács csempész barátai által biztosított fedett számláról, amely révén identitásuk titokban maradhatott - csakúgy a helyiek, mint a Szövetségi Biztonsági Szolgálat előtt is. 

Luke visszapillantott a terminál felől. Az idegenek és tradicionális, rövid ruhákat viselő helyiek tömkelegét itt-ott megbontotta néhány feltűnő hapan nő, mandalori páncélt viselő kommandós, vagy éppen egy-egy hosszú fekete köpenyes alak, aki épp úgy lehetett helyi zarándok, mint a Sith Egyház titkos ügyben járó ügynöke. Nem kellett túl messzire nyúlnia ahhoz az Erőben sem, hogy fürkésző hullámokkal találkozzon. 

Luke a fiától megtanult technikát alkalmazva elrejtette jelenlétét az Erőben, láthatatlanná válva a többi Erőhasználó számára. Mikor figyelmét Smordre felé irányította, meglepődve tapasztalta, hogy a másik mester is ugyanezt a technikát alkalmazza - Luke nem emlékezett rá, hogy a Tanács összes tagjának megtanította volna. De hát, gondolta, ha mi el tudtuk sajátítani, végül is akármelyik másik mester is megtehette... Darth Caedus ámokfutása óta az Erőben elrejtőzés közismert gyakorlattá vált a jedik között is. 

- Onderon jelenleg a Szövetség határvidéke - fordult vissza a terminál felé a nagymester, befejezve a tranzakciót. - A Hapes, a Mandalore, a jedik és olykor a Sith Birodalom küldöttei is betévednek ide... 

- Igen, a szuverenitásukat jobban védik, mint a határaikat... - biccentett Smordre. - Szóval, merre? 

- Béreljünk két robogót - indult el egy közeli üzlet felé Skywalker. - Akarok mutatni valamit a városon kívül. Gyere, Artu. 

- Meglepő, hogy mégis rendelkezel némi ismerettel erről a helyről, Luke... - immár a várost körülvevő sziklás kanyonokban suhantak két egyszemélyes légi robogón. Luke motorja egyre gyorsulva haladt a veszedelmes kiszögellések között, itt-ott a hátsó motorborításra erősített Artu sivításától kísérve, ahogyan csak centiméterekre kerültek el egy-egy éles kiszögellést. 

- Csak a végcélra emlékszem... - mosolyodott el Smordre kérdésére válaszul Luke a sisakja alatt, miközben igazított a kettejüket összekötő csatorna hullámhosszán. - Jelenleg szimplán élvezem... olyan ez, mint fiatalkoromban a Koldus-kanyonban.

- Igazán mehettünk volna valamelyik hátason is - jegyezte meg Smordre. - Talán nem örülnek majd nekünk a helyiek, ha ilyesmin érkezünk.

- Ne aggódj, ismernek engem - Luke hangja elhalkult a komban - Már jártam itt egyszer.

A robogók egy hatalmas, a régi onderoniak erődítéseire emlékeztető épület előtt álltak le, amely egy hatalmas szurdok végén húzódott, három oldalról természetes védelmet jelentő magas sziklafalakkal körülvéve. Egy idős,  a helyi nemesek tunikáját viselő nő várta a jediket a bejáratnál. Luke levetette a kilétét elfedő köpenyt. 

- Asszonyom, megtiszteltetés, hogy fogad minket - hajtotta meg magát a nő előtt. 

- A Kira-klán mindig is a jedik barátja volt - biccentett a nő. - Régen járt nálunk, Nagymester. Jöjjenek be... 

Ahogyan beléptek az épületbe és végighaladtak a belső udvar felé vezető folyosókon, Smordre számára egyre rejtélyesebbnek tűnt a hely kisugárzása. Az Erő Sötét és Világos Oldala különös ellentétben, egymásnak feszülve, mégis nyugodtan lengte be a helységet. 

- Szinte harapni lehet az egyensúlyt, nem? - mosolyodott el Luke, ahogyan beléptek a körkörös belső udvarba, amelynek közepén egy márványkövön két keresztbe helyezett fénykard állított emléket... valaminek. 

- Egy sír - állapította meg Smordre. - Jedik haltak meg itt. Sok ilyen van az Onderonon. 

- De a többivel ellentétben... - hajolt meg az emlék előtt Luke - Ez nem több ezer éves. Alig negyven. Ezen a helyen halt meg két korai jedi bajtársam, még a keresés legelején. Még mielőtt létrehoztam volna az Akadémiát. A Birodalom utolsó sötét évei végén. 

- De nem csak ők - meredt a sírra Smordre. - Még valaki. Érzem. Valaki a Sötét Oldalról. Egy nagy hatalmú Erőhasználó.

- Így van - bólintott Luke, miközben félig a társára sandított. - Ez egy különleges hely, Sirryn. 

- Miért?

- Ezen a helyen halt meg Palpatine.


-- Vége a XX. Fejezet 1. részének --


Comments