EGB Könyv‎ > ‎

XVIII/1

Tizennyolcadik Fejezet

Első Rész

Korriban II

Folett éppen ki akart emelkedni a díszes, valamiféle ijesztő pofájú, gnómszerű lényt ábrázoló szobor mögül, ami valamiféle Sith műalkotás lehetett. Az energiavillámok és a fénykardok sercegése elhalt, talán a két Sith megunta egymás sütögetését és elvonultak valami intimebb helyre - vagy éppen egyikük halálával végződött a perpatvar, szerencsés esetben mindkettejükével. 

Épp itt az ideje, gondolta Folett, hogy lelépjek innen... 

- Állj! - a századosba hosszú évek cosrai kiképzése során berögzített reflexek tették a dolgukat. Választ sem várva a hang irányába fordult, és tüzelt a kezében lapuló sugárpisztolyból...

Aztán döbbenten meredt a földön, alig tíz méterre fekvő nőre, akit láthatóan ugyanennyire meglepett a tény, hogy egy egyszerű halandó hirtelen előbukkant a kert sarkából, és még ráadásul le is lőtte. 

- Mit tettél, te ostoba??

Kaard azonnal Charis mellett termett, és kezét a mellkasára tapasztotta. Mély, életveszélyes sebet érzett. Úgy tűnt, a lányt annyira lekötötte büszkesége és csalódása a férfiben - vagy éppen sötét urai praktikáiban, amellyel őt oda akarták dobni neki -, hogy észre sem vette a váratlanul érkező fenyegetést. 

Folettnek persze esze ágában sem volt lelőni egy Sith nagyúrnőt, vagy jobban mondva, ahogyan elnézte a földön fekvő testet, nagykislányt. Egyszerűen reflexből cselekedett, és abban is biztos volt, hogy a magas, tagbaszakadt, idősebb férfival szemben, aki másik kezében még mindig aktív fénykardját tartotta, a legjobb cosrai kommandós reflexei sem menthetnék meg. 

- Én izé... öhm, Nagyuram. Véletlenül volt... - Kaard látta, hogy a tiszt megpróbál eloldalazni, remegő kezével pedig lövésre emeli a pisztolyát. Különös, gondolta Kaard, miközben deaktiválta a fénykardját és az Erő segítségével kitépte a katona kezéből az oldalfegyvert, majd a levegőbe emelte a döbbent férfit. Eközben másik kezét még mindig Charis sérült mellkasán nyugtatta. Tudta, hogy ha nem folyamodik időben jedi gyógyító technikákhoz, akkor a lány meghal. 

Charis megérezte, hogy a Világos Oldal elkezdi átjárni. Fájdalomtól sokkos, mégis gyűlölettel teli tekintettel pillantott fel a férfira. 

- Ne merészeld...

- Meghalsz. És akkor valószínűleg én is. Egyik opció sem tetszik... - hunyorított Darth Kaard. 

- Ki ez a nyomorult... - fordította nehézkesen a fejét Charis a lebegő, levegő után kapkodó Folett felé. 

- Nem hiszem hogy helyi lenne... - figyelte a magas, szőke alakot Kaard. - Nem tűnik túl alázatosnak... ki küldött, orgyilkos?

- Nehm... vagyokh... orh... - Folett eddig csak hallomásból, apja elbeszélései alapján ismerte ezt a technikát, hiszen az öreg egy ideig az Executoron szolgált Vader mellett. Így személyesen megtapasztalva még kellemetlenebbnek tűnt... - Ki kellh... jhutniuk... innehn... nhekem ihs...

Kaard elgondolkodott. Nem érzékelt kiszámított, gyilkos szándékot az alak felől, egyszerűen csak állatias menekülési ösztönt. Tehát igazat beszél. Ráadásul igaza volt. Pillanatokon belül ideérnek a Rend testőrei, akiket egyáltalán nem fogja érdekelni, kettőjük közül melyikük ütötte a sebet a lányon. Kivégzik őt is, ezt a fura katonát is. És ez az opció határozottan nem tetszett Kaardnak. Eleresztette a férfi nyakát szorító láthatatlan markot. 

Folett a földre huppant. 

- Én izé... higgye el, nem akartam. 

Kaard felnyalábolta a tiltakozó, erőtlen Charist, majd egyik kezét a nő homlokára téve jedi-technikával mély álomba küldte a lányt. 

- A személyzet tagja vagy? 

Folett körbepillantott. Egyelőre egyetlen biztonsági sem bukkant fel a kertben. Végül is, már amúgy sincs túl sok vesztenivalója. 

- Szövetségi Titkosszolgálat - bökte ki végül. 

- Hazudsz, akkor megpróbáltál volna megölni engem is... - húzta össze a szemöldökét Kaard. - Ne hidd, hogy nem látok beléd...

- A lényeg, hogy idegen ügynök vagyok, na... - vonogatta a vállát Folett. - Amúgy sem ezt akarod tőlem, hanem emezt, igaz? - villantotta meg kezében a hangár és a benne álló magánhajók indítókódjait, amelyet a beszervezett protokolldroidtól kapott. 

- Ugyanúgy le kell lépned innen, mielőtt a többi Sith megtudja, mi történt a lánnyal, igaz?

Kaard belátta, hogy ennek kikövetkeztetéséhez nem kell gondolatolvasó készség. 

- Meg is ölhetlek, és elvehetem a kódokat. 

- De csak én tudom átvezetni a hajót a rejtett orbitális pályákon és csak én ismerem az ugrási pontokat, amivel elkerülhetjük az őrjáratokat - billentette oldalra a fejét Folett - Döntse el gyorsan, Nagyuram, mert hamarosan ideérnek...

Kaard is tisztán érezte az Erőben a közeledő testőröket. 

- Rendben! Merre?

- Erre... futás!

Öt perccel később a Sith Birodalom egyik csillogó magányachtjában ültek, indulásra készen. Kaard csatlakoztatta az eszméletlen Charist a fedélzeti medikai egységhez, ami vörös sípolással jelezte, hogy ennél alaposabb ellátásra van szüksége a lánynak. Folett eközben aktiválta a kapott kódokat, és hangárajtók, valamint az orbitális pajzsok feltárultak. A kecses hajó kiröppent a hangárból, mielőtt a Nagyurak testőrei beértek volna a helyiségbe. 

- Eszméletlen, és gyenge a pulzusa - ült le Folett mellé Kaard a pilótafülkében. - Ha kém vagy, azt ajánlom, gyorsan vigyél minket a bázisodra, hogy megoperálhassuk. Ha meghal, megöllek téged is. 

Folett belegondolt, milyen arcot vágna Kaard, ha megjelennének a Szövetség hadihajóitól hemzsegő Cosra felett.

- Biztos, hogy nincs más opció, Nagyuram? Jelenleg nem igazán térhetek vissza a... bázisomra - ujjaival megérintette a navikomputert, amibe betáplálta a droidtól kapott adatokat, a Cosrai Hírszerzés Commenoron tárolt összes anyagát. 

- Ezekkel a rejtett hipertéri navigációs útvonalakkal bárhová eljuthatunk a galaxisban. 

Kaard gondolkodóba esett. Valóban nem bízott annyira ebben a kémben, hogy az ő bázisára vitesse a sérült lányt. De a Sithekhez sem viheti, a Korribanon ugyanúgy lefognák és megölnék... ahogyan a jedikhez sem, hiszen akkor biztos fogság várna rájuk. 

Végül eszébe jutott valami. Néhány ismeretség azokból az utolsó hetekből, amikor még a jedik körében harcolt, amikor az összes jedi egy helyre gyûlt össze, hogy csapdát állítsanak Darth Caedusnak, és amikor az ő gépe a csata hevében irányítatlanul a semmibe pörgött, s így barátai halottnak hitték...

- Állíts be egy vektort a szövetségi területeken át, itt és itt - bökött a Telti környékén vezető folyosókra. 

- Célállomás?

- A Hapan Csillagködbe megyünk - bámult maga elé Kaard. - Van ott pár ismerősöm...


Nar Shaddaa

Mordeis több, mint fél órát hadakozott a hutt flotta forgalmi megbízottjával, míg sikerült engedélyt kicsikarnia belőle. Dühösen kapcsolta ki a távközlő rendszert. Azok a hitvány huttok még most is féltik a bőrüket, hogy a Serra vezetője eltűnt! Az a rablóbanda pedig nyomban beszüntette a tüzelést, mihelyt kapitányuk erőszakos körülmények között távozott a hajóról. Mordeis álmában sem tudta elképzelni, hogy Arwent ki volt képes elragadni a cirkálóról. 

Vetett egy gyors oldalpillantást a Dreadnaught felől közelítő teherhajóra. Az szemlátomást minél hamarabb el szeretett volna iszkolni a csatajelenet helyszínétől. Mordeis azonban apró zavart tapasztalt az Erőben. Nyomban felmérte a helyzetet, őt magát nem fenyegette semmiféle veszély - és valami azt súgta, hogy nem rá tartozik a dolog. Ráadásul még az a furcsa, késztető érzés sem múlt el, amit azóta érzett, mióta útra kelt az Ossusról. Az Erő ingoványos talajra juttathatja, ha nem figyel oda eléggé.

A StealthX taktikai monitorja halkan felcsippantott. Mordeis lefelé fordította tekintetét, éppen a teherhajó fénysebességre kapcsolása pillanatában. A figyelemre méltatlan villanás azonban nem zavarta meg a férfit. A távolban egy nagyobb, darabosabban tervezett hajó közelített. Otromba orrán iszonyú horpadás éktelenkedett. Egyenesen felé tartott.

Mordeis megváltoztatta a vektorát, hogy tanújelét adja békés szándékának. Talán a huttok meggondolták magukat? Lehetséges volna, hogy úgy döntöttek, a fejét veszik? Hát ezt érezte az előbb? Aztán megnyugtató sóhaj hagyta el a száját. A hajó ráállt egy másik pályára, és egy szempillantás műve alatt hiperűrbe ugrott. De várjunk csak… ismerős volt az a vektor, a jedi vadász már találkozott vele. Hát persze! A böhöm szállító a teherhajót követte!

A férfi úgy döntött, jobb, ha siet. A csempészek holdja mellett bámulni a hajókat nem túl hasznos tevékenység. Rágyorsított, s máris a felhőkarcolók súrolták a vadásza alját. A landolás momentuma percek alatt lezajlott. Az előre neki jelölt platform koszos volt ugyan, no meg állt már rajta vagy egy féltucatnyi ócska, kopott és apró méretű teherhajó. Akadt még kétszemélyes szkiff, de még vadászgépek is megtisztelték a lepukkant helyet. Mordeis elmosolyodott magában. A számos idegen fajú lény tömegáradatában szerencséjére nem lesz feltűnő jelenség egy Sith lovag. Vagy talán… jedi?

Alaposan meggyőződött róla, hogy a StealthX kabinja hibátlanul lezárult, majd maga mellé vette R2-es asztromech droid ját. Minden jedi vadászhoz járt minimum egy darab - s bár Mordeis kielégítőnek találta a segítségüket, mégsem értett egy árva szót sem elektronikus nyelvezetükből. Talán ezért mászkált Skywalker annak idején tolmácsdroiddal. 

Fejére húzta csuklyáját, és szapora léptekkel maga mögött hagyta a platformot. Befordult a legközelebbi sarkon, s elhaladt két veszélyes témában veszekedő sullusti mellett. Nem akart mingyárt az elején bajba keveredni, ezért szedte a lábait, ahogyan csak bírta. Az Erőnek hála azonban nem merült ki. A következő utcán meg is pillantotta, amit keresett. Egy szűken látogatott, kopott külsejű felvonót. 

Legalább tíz szintet ereszkedett lefelé, amíg elérte a huttok közkedvelt mélységeit. Aztán behúzódott a legközelebbi sarok egyik árnyékos mélyedésébe, és kezébe vette az adó-vevőjét. Természetesen tisztában volt vele, hogy a környéken való holosávok egytől-egyig blokkolva vannak, így magától értetődően meg sem fordult a fejében egy esetleges távolsági hívás.

- Stradas parancsnok! - fogta suttogóra a hangját. 

A tenyerén megjelenő alak mélyen meghajolt.

- Parancsoljon velem, Mordeis Nagyúr! - felelte, alig érezhetően tartózkodva. Mordeis mindig is gyűlölte az ügynök iránta való megvetését, de képtelen volt kapcsolatba lépni vele, hogy teljesíthesse a jedik által rábízott küldetést. Eddig azt hitte, a jedik annyira arrogánsak és beképzeltek, hogy a haláluk előtt fél másodperccel se kötnének egyezséget egy huttal, aki talán megmenthetné az életüket. Mordeis most már tudta, hogy mekkorát tévedett velük kapcsolatban… és talán még helyrehozhatja hibás döntéseinek következményeit. Stradas az ő személyes ügynöke volt, Sordisnak semmi köze hozzá, ezért beszélhetett vele nyíltan. Ha tudná a férfi, hogy ő, Mordeis mekkorát változott legutóbbi találkozásuk óta…

- Szükségem van a szolgálataidra - bökte ki végül. - Sürgősen beszélnem kell Rottával.

Stradas nyomban szélesen elmosolyodott.

- Ahogy kívánja, Nagyúr!

- Most azonnal - sziszegte pattogósan a volt Sith. - Ha a hutt őrei nem fogadnának illően… azt megkeserüli, Stradas! - toldotta meg ridegen, mielőtt a másik panaszra nyithatta volna a száját. Mordeist természetesen már régen nem zavarta, ha ellentmondanak neki, de meg kellett játszania a szerepét, különben Rotta gyanút fogna. Az a hájas dög pedig bizonyosan összeszarja magát, ha a tudomására jut egy jedi jelenléte a közelében… Viszont Mordeis korántsem volt még jedi. Vagy talán mégis?

- I-igen, Nagyúr - hadarta gyorsan Stradas halálra vált hangszínnel, majd megszakította a kapcsolatot.

Mordeis kilépett a sötétből, és útba vette a hutt közkedvelt tartózkodási helyét. Rotta a legnagyobb fejedelmeknek kijáró pompában élt valahol a hold legjobban őrzött erődítményében. Vagy talán majdnem a legjobban őrzött - futott át a férfi agyán a gondolat. És ekkor az Erő mindent megvilágosított.

Hát persze! Skywalker valójában nem a huttok miatt küldte! A Tanács bizonyára végigfutott ezen a logikai láncolaton, és jobb öltetük támadt. Mit is kezdenének ők Rottával? A Sith Kastély az, ami felkelthette az érdeklődésüket. Azaz próbának vetették alá őt, elég éles-e az esze? Mordeist izgatottság töltötte el, amint végiggondolta a felfedezését. A Kastélyban talán nyomokra bukkanhat valódi személyazonosságával kapcsolatban. És végre megtudhatja, mi volt a neve, mielőtt elvették tőle.

Előbb azonban le kellett rendeznie a dolgát Rottával. Sarkon fordult, és megiramodott a legközelebbi légitaxi felé.

A Fool’s Bargain kieresztette négy, vaskos leszállótalpát, miközben a leszállópálya fölé lebegett. A Kereskedelmi Szektor egyik nyílt utcájának közepe emeletnyi vastagon kiemelkedett a járda fölé. A platform lehetővé tette a csempészek, kalózok és a kereskedők számára, hogy könnyűszerrel felkereshessék a piacteret, de még jóformán szállítaniuk sem kellett az árut, olyan közel landolhattak hozzá.

A hajó fülsértő búgás közepette leereszkedett a fémpadlóra. Tetején kifújta az elhasználatlan gőzt, majd villogó fényei sorban kikapcsoltak. A hátsó rakodórámpa fémes csikordulással leereszkedett, s a platform padlójára koppant. A leszállóhely körül sürgölődő karbantartó droidok szempillantás alatt körülvették a repülő fazekat, és a hajó oldalába csatlakoztatták az üzemanyagkábelt.

Darth Sordis fejére húzta sötét csuklyáját. A kezébe vette a pulton lévő arcmaszkot, majd óvatosan színelen ábrázata elé helyezte. Összegombolta köpenyét vékony páncélzata fölött, majd megbizonyosodott róla, hogy fénykardját hajdani mesteréhez méltón megfelelően illesztette a ruhaujjába. Még egyszer utoljára körbepillantott a nem túl fényes állapotban lévő teknő belsején, aztán a rámpához sietett, és kilépett az utcára.

A droidok vezére, egy gyűrött bőrű, nagy szemű idegen nyomban eléje sietett, mihelyt megpillantotta őt. Sordis számára ismeretlen nyelven hablatyolt valamit, de a Sith Nagyúr képes volt leolvasni az arcáról a gondolatait. Lorrdi létére tökéletesen olvasott a másik testbeszédében, anélkül, hogy hozzáért volna az agyához.

A lény kezébe nyomott egy marék kreditchipet, majd elindult a sokaság felé. Irányba vette a legközelebbi légitaxit. A készemélyes jármű mellett állingáló 2-1B droid orvosmodellnek tűnt, de látszólag ő volt a sikló vezetője. Sordis mellé lépett, és megkereste tekintetével a gépember fehéren csillogó szemeit.

- A Hatalom Pénzes Drexl-je kaszinó - jelentette be a célját. 

- Kérem, szálljon be, uram. Huszonöt kredit lesz.

Sordis felszisszent magában. Korántsem bízta volna az életét a betegeket kezelő sofőrre. Még gondolatban is taszítónak tűnt a megnevezés.

- Nem, félreértettél - morogta ingerülten. - Bérlem.

- Sajnálom, uram, de nem lehet - felelte szenvtelen hangon a 2-1B. - Ez nem kölcsönző.

- Jó, de én vezetek - pattant a volán mögé a Sith Nagyúr. A droid tétován megfordult, és befészkelődött mellé. Az út további részében egyetlen szót sem volt hajlandó megereszteni Sordis felé. A Sith azonban korántsem bánkódott emiatt. Most arra kellett koncentrálnia, hogy Rotta ismét fogadhassa őt. 

Néhány perc múlva már a kaszinó előcsarnokában lépkedett. A jól kivilágított teremből két ajtó vezetett tovább. Egyik előtt két őr, fölötte a Hatalom Pénzes Drexl-je felirat díszelgett, a másik alatt két vuki állt őrt egy semmivel az ajtó fölött. Sordis levetette csuklyáját, majd a köpenyét is. A ruhadarabot a megőrzőbe rejtette, majd az Erő közbenjárásával lezárta a rekeszt. A Sith köpeny anyaga bizonyára szemet szúrt vola egy esetleg idetévedő vámosnak, jedinek vagy tolvajnak.

Sordis nem tűnt ki a többi közül. Maszkja és áramvonalas könnyűpáncélzaa kétségtelenné tette az álfoglalkozásának mibenlétét. Nézhették fejvadásznak, de akár zsoldosnak is. Ő viszont az előbbit részesítette előnyben. A hátán lógó lézerkarabély súlya ugyan szokatlannak tűnt a számára, de nem zavartatta magát ilyen apróságok miatt. 

Döngő léptekkel a dísztelenebbik ajtó elé lépett, és felpillantott a nála alig egy fejjel magasabb szőrös hústoronyra. Az gorombán vakkantott neki valamit, míg kezeit hatalmas sugárpisztolyain nyugtatva terpeszbe állt a Sith Lord előtt. Társa gyanakodva méregette a jövevényt.

- Mi van? - köpte a szót Sordis. - Nem ismered fel Brelladast, a híres vadászt? Brelladas fel fog téged ismerni, ha meglát az utcán.

A vuki ismét magyarázott valamit.

- Brelladasnak nem kell jelszó, se meghívás! Brelladas Rottával, a Hatalmassal akar beszélni, te kárpitfej - Sordis kis híján a Bűzölgő nevet adta a huttnak. 

A Sith Nagyúr kihasználta a másik pillanatnyi zavarodottságát, és belemászott annak elméjébe. A vuki azonnal barátságosat vakkantott, és feltárta Sordis előtt az ajtót.

Ő végigsietett a folyosón, s a hutt fogadótermében találta magát. A helyiség pontosan ugyanolyan nyomasztó és büdös volt, mint azelőtt. Ezért küldte mindig maga helyett a tanítványait a hasonló helyekre. Beljebb nyomakodott, de senki sem figyelt rá. Nyilván azt hitték, megvannak a szükséges kódjai, ha már beengedték. 

Ekkor megpillantotta a hutt emelvényét, rajta a nyálkás testtel, ami éppen egy fekete hajú, köpenyes alakkal tárgyalt. Sordis felé valamiféle ismerős hullámot sodort az Erő… Mordeis! Ez meg mit keres itt? Hát a Jedi Tanács hogy nem értesítette őt? A Sith nyomban felfortyant. Eltolta maga mellől az őröket, s egyenesen Rotta színe elé lépett. Volt tanítványa mellé lépett, és félbeszakította őt.

- A jedik nem…

- Köszönöm, hogy fogadtál, hatalmasságos - Sordis erőltetetten meghajolt. Azt hitte, menten elgurul dühében. - Hadd mutassam ki mély hálámat irgalmasságod iránt - te szánalmas dög - tette hozzá magában. - Hoztam neked valamit.

- Mi ez? - bömbölte a hutt. - Ki a francnak képzeled magad? Őr! - kiáltotta Rotta vérben úszó szemekkel.

- Nézd meg a listádat, te dag… dagadó gazdagságodban és hű szolgákban bővelkedő hatalmas lény! - vágta ki magát gyorsan Sordis. Mi a fene, egyre inkább képtelen türtőztetni magát. Gondosan ügyelt arra, hogy rejtve maradjon Mordeis előtt. Azt azonban elfelejtette, hogy megtanította neki a Quey eljárás leleplezésének módját.

Mordeis ismerősnek érezte a mellette tárgyaló alakot. Egy halovány szikra volt csupán… S ekkor beugrott. Hirtelen visszaállt egy szál a fejében. Egyetlen szikra kellett hozzá! És itt van…

- Biztosíthatlak, fejedelmem - hallotta közben a fejvadásznak öltözött férfi szavait -, Darth Sordis elégedett lesz, ha Brelladast ellátod munkával, s befogadod a házad lakói közé.

A hutt nagyokat hümmögött. Megvillantotta messze földön bűzös mosolyát, majd így szólt:

- Sordis Nagyúr valóban pár órája keresett fel ez ügyben. Nos, igen, van helyed közöttünk. 

- Ne - szólt közbe Mordeis. - Darth Sordis már nem tartozik a Sith Birodalom vezetőségéhez. A Nagyúr elvesztette a belé vetett bizalmat, s elűzték őt. Egyetlen szavát se higgye el! Én vagyok Darth Mordeis, az ő tanítványa. Gondolod, hogy nem lennék tisztában egy ilyen ténnyel?

A férfi a Sith hírekben szerzett tudomást minderről, miszerint száműzték és ellenségnek nyilvánították Sordist.

Rotta felmordult dühében.

- Valóban! - kiáltotta. - A Sith tanoncok és katonák, akiket ígért, nem érkeztek meg! Mit képzel a te urad? - förmedt rá a fejvadászra. 

- Darth Sordis engem is elárult - folytatta Mordeis. - Ezért kérlek, új szövetségesekre van szükségünk. Ha most aláírod a Jedi Tanács ajánlatát - emelte föl hangját, amikor a teremben a zsivaj felerősödött -, sosem kell félned a Sithektől. Nem kérem, hogy egyezkedj a jedikkel, ahogyan a Sithekkel sem - tette hozzá sietve. - Csupán megnemtámadási szerződést ajánlok.

- Hogy jön egy Sith a jedik levelével? - zavarodott nyomban össze a hutt.

- Mint mondtam, új szövetségest találtam - felelte Mordeis. - Mit szólsz?

Sordis még hallotta, amint Rotta beleegyezik az ajánlatba, aztán kivezették az utcára. Szempillantás elintézte és eltüntette a két őrt, akik a kivégzését forgatták a fejükben. Magára tekerte köpenyét, és a piactérre indult.

Aztán gúnyos mosolyra húzta pengevékony ajkait. Néhány perc múlva már a hiperűrben járt.

Mordeis elégedetten lépett ki a nyüzsgő utcára. Sikerült keresztülhúznia mestere számításait. Sordis nem gondolta volna, hogy ebben a pillanatban ő is a holdon tartózkodhat. Az Erő néha igen különös dolgokat művel… és most bebizonyította, hogy a Világos Oldal valóban erősebb. A férfi elégedetten mosolygott magában. Az, hogy a fejvadász személyében felismerte Sordon kapitányt, volt mestere egyik végrehajtóját, nem jelentett semmit. 

Ideje, hogy megvizsgálja azt a Kastélyt - villant az eszébe, és benyomakodott a felvonóba.


Államközi üzenetek

[Diplomáciai Holonet csatorna közlemény]

Szigorúan titkos, kódolt üzenet. 

CorSec kódolás. 

Lord Brodrig, a Harmadik Birodalom államfője részére. 

Örömmel értesültem róla, hogy szintén ellátogat a Nagai Birodalomban rendezett ünnepségre. Talán alkalmat keríthetnénk rá, hogy négyszemközt is beszélgessünk, mivel magam is ott leszek. 

Szívesen megismerném. 

Tisztelettel: 

Turr Phennir,

A Galaktikus Konföderáció államfője és haderőinek főparancsnoka 

Kódolás vége

...

Lezárt információs kapszula, szigorúan titkos diplomáciai üzenettel.

Kód: Ezerszeres extranacionális mélbiztos.

A kapszula borítása csak és kizárólag Turr Phennir érintésére olvad el, láthatóvá téve az üzenetet rejtjelező betűket.

Mélyen tisztelt Phennir államfő!

Örömmel olvastam az üzenetét. Természetesen minden lehetőséget meg kell ragadnunk egymás és államaink megismerésére. Tökéletesen egyetértünk abban, hogy feltétlenül szerét kell ejtenünk egy találkozásnak a Nagin történő ünnepség ideje alatt.

Fogadja hűségemet,

Lord Brodrig, Harmadik Birodalmi Vezér

Kódolás vége.

A kapszula az üzenet elolvasása után automatikusan megsemmisíti önmagát.

...

CorSec kódolt üzenet Lord Brodrig, a Harmadik Birodalom vezérének részére

Keresni fogom a Nagin, Lord Brodrig. 

Legmélyebb tisztelettel:

Turr Phennir

Galaktikus Konföderáció

CorSec kódolás vége


Nagi

Grodin éppen a Sith zászlóshajó fedélzetén nézegette a bejövő üzeneteket és a különítmény leltárját. Meglepetésére Wenthar Nagyúr közbenjárása révén nem is egy, hanem két SiSD-osztályú nehéz anyahajó, és vagy egy tucat cirkáló és kisebb kísérő állt a rendelkezésre, azonnal indulásra készen... de ez még nem lesz elég...

Elmélkedéséből a közeledő zabrak kapitány lépteinek zaja riasztotta fel. A tetovált alak felé fordult. Hogy is hívták? Igen...

- Nos, Rezhek kapitány? 

- Kormányzó úr - hajtotta meg magát a testőr előtt a Sith Flotta tisztje - Az egyik nagai csatahajó, a Kongo üzenetet küldött. Egy bizonyos Yokosuka admirális kíván találkozni önnel. Már úton van. 

- Nagyszerű - biccentett Grodin. - Személyesen fogadom, kísérjék a kabinomba, amint megérkezett. 

...

A főváros egyik hatalmas, a szent birodalom legtávolabbi szegletéből érkező teherhajóit fogadó űrkikötőjében két robosztus, leginkább a talzok sokszemű, sokfogú képére emlékeztető pofájú, csuklyás rakodómunkás próbált nem kevés sikerrel utat törni magának a kikötői tömegben egymáshoz súrlódó nagaiok, droidok és egyéb életformák között. Végül megálltak egy hatalmas, rozsdás ajtónál. 

- No? - nyúlt ki egy kéz a derékmagasságban lévő reteszen. 

Az egyik rakodó előhúzott köpenyének redői közül egy sokágú pecsétet, és a bent lévő kezébe nyomta.

- Itten van a! To...

- Csöndet, ostoba! Majd ha begyüttetek...

A rozsdás nyílászáró meglepő könnyedséggel visszahúzódott a padlóba, hogy aztán gyorsan újra bezáródjon az alakok mögött, akik szőrcsomókat köpködve elkezdték leráncigálni magukról maszkjaikat.

- Én sem szeretek biz fürgyeni, de ez már aztán...

- Mit hoztatok? - pillantott a két zöldbőrű, magas alakra a TOFF helyi sejtjének vezetője. Alig egy hete töltötte be a posztot... a megszállók fővárosának szívében ellenállóskodni nem volt éppen életbiztosítás. 

- Ezt a kék fiút kell kiszabadítanunk - húzott elő a mellényzsebéből egy képet a másik tof, amin egy pilótaegyenruhás chiss ezredes arcképe díszelgett. - Valami Micsöll, vagy Micsill, vagy mi. 

- Jóva' - bólintott a fő-tof. - Szóulok a tübbieknek. Meglássuk, mire mögyünk...


Nar Shaddaa

Mordeis elkáromkodta magát dühében. Rotta ugyan nem kedvelte őt túlságosan, de megengedte neki, hogy használata vegye a legközelebbi kommunikációs pultot. Épp az imént tett jelentést a Jedi Tanácsnak a fejleményekről. Skywalker szemmel láthatóan igen módszeresen manipulálta társait, akik szinte feltétel nélkül hallgattak rá. Mordeist haladéktalanul hazarendelték, hiába hangsúlyozta, hogy van még elintéznivaló ügye.

Végtére is, ő korántsem volt még a Rend tagja, ennélfogva a jedik nem utasítgathatták őt. A Sith Kastély teljes sértetlenségében magasodott előtte. Az ajtót úgy találta, ahogy hagyta. Tökéletesen elhagyatott környék volt, és nem számított betörésre, azonban lekódolva hagyta a helyiséget. Fő az elővigyázatosság. 

Több, mint fél órájába tellett, amíg sikerült összehordania minden információt a Kastély zugaiból. Nagy teljesítményű adattárolójára másolta őket, majd módszeresen nekilátott az állomány megsemmisítésének. Úgy tervezte, hogy a Kastélyt sem hagyja épségben, de Skywalker kutatókat akart küldeni, hogy átvizsgálják a létesítményt. Mordeis ígéretet tett neki, hogy az adatokat visszaviszi a Tanácsnak. A jedik türelemre intették őt.

Az egyik szekrényfiókban kék Ilum-kristályokat talált. Az emlékezete súlyosan károsult, miután Sordis elárulta őt, így nem emlékezett, hogy az ő trófeái voltak-e. Talán mindegyik egy-egy jedihez tartozott valaha…

Egy óra múlva már a vadászgépében ült. Ossus felé vette az útját. A kíváncsiság bőszen mardosta a lelkét. Különösen kíváncsi volt származására.


Nagi

Yokosuka admirális siklója egyre közeledett a Sith vezérhajó felé. Az admirális most először találkozott a Sithekkel, így nem tudta hogyan is lenne érdemes velük viselkednie. Mindenesetre felaggatta magára kitüntetéseit és az oldalára kötötte guntóját, tiszti vibrokardját, melyet cortosis fémmel erősítettek meg. Azóta volt ez a tisztek számára előírás, mióta először kerültek szembe fénykardokkal négy évtizeddel korábban. Akkor a jedikkel álltak össze, most a Sithekkel szövetkeznek. Részéről úgy gondolta, hogy a kettő ugyanaz, csak legfeljebb más előjellel és persze, hogy mindkettő létezése káros a Császárságra. Évezredek óta harcoltak a Galaxisban, pusztán a saját alantas céljaik megvalósításáért és mint ilyenek, nem lehet helyük az új dicsőséges nagai világrendben. Hiszen Őfelsége minden galaxislakó császára, az alattvalói pedig mind testvérek és a testvéreknek kötelességük egymás tisztelete.

- Hamarosan megérkezünk, teitoku - szólt hátra a pilóta. Az admirális bólintott és még gyorsan megigazította az apró gyűrődéseket az egyenruháján, hogy kifogástalanul nézhessen ki. A sikló enyhén megrázkódott a dokkolásnál, Yokosuka pedig felállt a holoasztal mellől és a rámpához sétált, mely addigra már lenyílt. Méltóságteljesen lépkedett végig rajta. Igen kis létszámú követség volt: adjutánsán kívül csak négy tengerészgyalogos tartott vele kíséretnek. A rámpa két oldalán egy-egy sornyi Sith díszőrség várta, melynek végén egy tetovált képű zabrak várt rá. Odasétált és pár lépés távolságra megállt, majd meghajolt előtte. A másik egy pillanatig nem tudta mitévő legyen, így végül követte a példáját.

- Öhm - Yokosuka kicsit bajban érezte magát, hogy fogalma sem volt a Sith rangjelzésekről, így a másik rendfokozatát sem tudta leolvasni. - Palancsnok - vágta ki végül magát. Kicsit akcentussal beszélte a basic nyelvet, különösen az "L" betűkkel gyűlt meg a baja.

- Admirális. Kérem kövessen. Tierce Főkormányzó úr már várja.

A Grodin tartózkodási helyéig tartó út csendesen és eseménytelenül telt. Az őket fogadó zabrak láthatóan nem érezte feladatának a jövevények szórakoztatását, és őket amúgy is lefoglalta a számukra ismeretlen hajó belsejében való nézelődés. Rövid út után végül meg is érkeztek.

- Fáradjon be.

- Köszönöm... parancsnok.

Yokosuka belépett a kabinba, ahol a főkormányzó már várt rá, az asztal mellett állva. Az asztalon egy üveg kesseli és két üres pohár sorakozott. Az admirális tiszteletteljesen hajtotta meg magát, amit Grodin egy fejhajtással fogadott. Abban bizonyos volt eddigi tapasztalatai alapján, hogy itt most ő a nagyobb kutya, és a rangkóros nagaioknál, ha ezek közül valaki nagyon megalázkodóan viselkedett, akkor könnyen tekintélyét veszthette. Leült, majd hellyel kínálta az admirálist és töltött neki egy pohár kesselit is. A kötelező tiszteletkörökön gyorsan túlestek és a szövetségesek csak a kötelező mértékig dicsérték egymást.

- Gondolom nem csak tiszteletét tenni jött hozzánk - tért rá a lényegre Grodin.

- Valóban - bólintott az admirális, aki egy kis magyarázkodással kezdte. - Nos, tudja, a világért sem kívántunk hallgatózni Önök után, csak hát véletlenül fogtunk mi is egy üzenetet a maguk hajói között.

- Nocsak - szólalt meg a másik csodálkozó hangon.

- Hallottuk, hogy egy titkos chiss katonai bázist kívánnak megtalálni. Az Őfelségét ért szemtelen sértés nem hagyja, hogy ne ajánljam fel a magam és a 4. Flotta segítségét ebben a szövetségeseinknek - az admirális hangja magabiztos volt és látszott, hogy őszintén meg kívánja torolni a sértést. Meg persze az is, hogy egyáltalán nem bánja, ha ez valamiféle hadi sikerrel és dicsőséggel is együtt jár. - Ha a flottám állapotára kíváncsi, akkor át tudok küldeni egy részletes listát a hajókról és biztosíthatom, hogy az egyik legharcedzettebb határflottáról van szó.

- Admirális, megtisztelt a felajánlásával... igyon nyugodtan, próbálja ki, nagyon finom! - pillantott a Yokosuka előtt lévő teli kesselis pohárra Grodin, majd a nagai tiszt várakozó tekintetét elértve folytatta.

- Ami a bázist illeti, minden segítséget szívesen fogadunk. A pontos koordinátákat sajnos egyelőre nem tudjuk, de hozzávetőleg be tudtuk azonosítani a kérdéses szektor koordinátáit. A maguk területeitől igen messze van, de még az Ismeretlen Vidéken - A Főkormányzó érintésére megjelent egy holografikus csillagtérkép. - Valahol... itt, ebben a szegmensben. 

- Számíthatunk ellenséges tevékenységre? - méregette a térképet az admirális. 

- Nos... - ingatta a fejét sejtelmesen Grodin, miközben meghúzta a kesselit. - Ezt még nem tudhatjuk... valószínűleg igen. Minél közelebb járunk majd a bázishoz, annál inkább.

- Tehát ha ránk támadnak, megtaláltuk őket.

- Vagyis legalább majdnem - biccentett Grodin. - A taktikai adatokat kérem, cseréljék ki a kapitányommal. Két órán belül indulunk. És még egyszer köszönöm a segítségét, admirális... egészségére! - emelte fel a poharát az őrnagy. 

...

Odalent a Nagin a császár személyes foglyainak fenntartott börtönszárnyban, ami a palota alsó szintjei mellett húzódott, a szokásos sürgés-forgás folyt... azaz unott nagai őrök strászáltak a kijáratok és különböző stratégiai jelentőségű pontok mellett. 

Egy fekete, elfüggönyzött ablakú terepsikló közelített a külső kijárathoz. 

- Állj, azonosítót! - lépett elé a posztos őrmester.

- Hai, öö... izé... jau... khm, jó estét, katóna úr! - tekerte le az ablakot a bő ruhába és a Nagi papjainak díszes fejvédőjébe öltözött sofőr. - Örök Élet temetkezési vállalat, úgy tájékoztattak, hogy elhalálozott az egyik őrizetes...

- Általában ezt megoldjuk házon belül... - vonta fel a szemöldökét az őr.

- Hát őő... hogyne... - integetett az alak - De ez valami nagyfejes volt, hírös család sarja...

- Ó... - komorodott el a katona. Nyílt titok volt, hogy az örökkévaló császár, vagy az uralkodó család valamelyik felmenője ellen akár csak valaha egy rossz szót is szóló családok legidősebb fiúgyermekei tartósan börtönben tartózkodtak - úgymond a biztonság kedvéért. 

- Csak nem Sey'na Ha'ko-ról van szó?

- De de de... - bólogatott a halottas sikló sofőrje készségesen. - Nú, bemehetek-é???

...

Yokosuka admirális még pár pillanatig méregette a pohár tartalmát. Náluk ilyesféle szeszt nem lehetett kapni, így kissé bizalmatlan volt vele szemben. De ha a másik már felemelte a poharat, kár lett volna megsérteni azzal, hogy nem iszik belőle. Így erőt vett magán, és egyszerre leküldte a torkán a tartalmát. Az ital valóban finom volt, de meglehetősen erős is, főleg egy ilyen nagy pohárral. Az arca hamarosan kipirosodott és ha nem egy magasabb rangú személlyel van együtt, akkor bizonyára egyenruhája legfelső gombját is kikapcsolja.

- Valóban nagyon ízletes - dicsérte meg az italt mosolyogva.

- Küldetek önnek egy üveggel, szövetségünk első közös hadmûveletének örömére - biccentett Grodin.

- Ugyan, szükségtelen - hárította el kötelezően a megfelelő udvariassággal Yokosuka admirális az ajánlatot. Grodin már azt is megtanulta, hogy ez csak formalitás egy ajándék elfogadása előtt.

- Kérem, csak nem sértene meg azzal, hogy elutasítja - húzódott enyhe mosolyra az ő arca is.

- Természetesen nem - adta meg az elfogadó választ az admirális. Majd felállt az asztaltól és meghajtotta magát. - Igazán megtisztel a nagyszerű ajándékkal.

Miután kiegyenesedett, az admirális idejét látta búcsút inteni a frissen megismert Grodinnak. A flotta előkészítésére és a szoros határidőre hivatkozva mentette ki magát a további maradás alól, majd pár illedelmes mondatnyi beszélgetés után távozott Grodin irodájából. Nem is olyan nehéz kezelni ezeket a nagaiokat, mint hiszik egyesek. Csak a gyermeteg játékaik főbb szabályait kell betartani, gondolhatta a Főkormányzó.

- Hú, ez a Sith lötty borzalmasan perzsel belülről - nyögte maga elé kissé pityókásan a siklóján az admirális. A Sithek egyelőre nem próbálkoztak semmivel, és ez határozottan jó volt, de érezte, hogy nem bízhat meg bennük. Elvégre egy egyszerű bázis megszerzéséért miért mozgósítanának ekkora hajókat? Kell ott lennie valaminek, amire rá akarják tenni a piszkos mancsaikat. Valami, ami Őfelsége tulajdona, akárcsak minden ebben a Galaxisban. Sőt, meglehet, hogy az egész bázis csak egy fedőtörténet és valójában teljesen másról van szó. Egy bázis ellen két akkora hajóval minden esélyük meg lett volna egymagukban is, akkor meg miért osztoznának a dicsőségen? Elvégre a bázis ott marad, még ha kétszer annyi idő is megtalálni... Ha rá tudna jönni, hogy mi is az igazi célpont és meg is tudná szerezni azt...

- Jól van, kakka? - nézett rá aggodalmasan az egyik parancsnoka, miközben nehézkesen lesétált a rámpán.

- Igen - Yokosuka megpróbált úgy csinálni, mintha semmilyen szokatlan nem történt volna odaát. - Hogy állnak az előkészületek?

- Értesítettük a határvidéken állomásozó hajókat is. A flottaösszevonás helyét még nem jelöltük ki - sorolta a tiszt a kért információkat, miközben az admirális leért és megállás nélkül indult előre.

- Rendben. Magammal hoztam a koordinátákat, azt küldjék meg minden vezérhajónak - rendelkezett pattogó hangján az admirális. - A határvidéki flottaösszevonás helyszíne Odewara legyen, egyben ez lesz a flotta ellátóbázisa is. Minden egység jelenjen meg ott, kivéve a következők...

- Uram, ha bizonyos egységeket visszatartunk, a parancsnokság gyanút fog - vetette közbe a mögöttük sétáló egyik tiszt.

- Valóban. De erre nem kerül sor. Ők külön útvonalon elhagyják a határokat és a mélyűri bázisainkat veszik használatba. Ők fogják ellenőrizni az utánpótlási vonalainkat - tette hozzá, miközben szemei kaján örömről tettek tanúbizonyságot.

- De uram, ez a kelleténél jóval több cirkáló - jegyezte meg az egyik tisztje, miközben végignézte az adattáblát, ami az egységek nevét tartalmazta.

- Valóban - értett egyet az admirális, és hangja elárulta, hogy ebben semmi kivetnivalót nem lát. - Ezek frissen gyártott hajók, így a flotta ütőképessége nem kerül veszélybe. - közölte velük, ami megnyugtatni látta őket. Mintha csak elfelejtette volna, még hozzátette mellékesen. - És küldjék át a flottánk főbb adatait a Sitheknek. Azon ne szerepeljenek ezek a hajók.

Úgy látszik már mindenki érteni kezdte, mi szükség is van erre a műveletre. Ha a Sithek azt hiszik, kevesebb hajójuk van, alábecsülik őket, így ha a kedvező helyzet reményében elárulnák őket, kellemetlen meglepetésekben lesz majd részük...

...

Két óra telt el, mióta az admirális visszatért, és a bolygó körüli flotta már készen állt az indulásra, és valószínűleg a határvidéki egységekhez is befutottak a hírek. A parancsnokság nyugtázta a kalózvadászat és a mélyűri hadgyakorlat tényét, habár bizonyára néhányakban gyanút ébresztett az, hogy pár héttel előrébb hozták az időpontot. Bár az üzenetet ők is olvashatták, a felső vezetés nagyobb része a háborús készülődés lázában égett, így valószínűleg nem különösebben törődtek vele.

- Uram! - lépett Yokosuka elé a hídon egyik tisztje. Egy másik katona volt vele, akinek az arcára nem emlékezett. Pedig jó az arcmemóriája.

- Ő kicsoda? - intett a fejével a távolabb álló tiszt felé.

- Az Ön által régóta kért szervezési specialista - felelte a tiszt. Yokosuka elégedettnek tűnt. Régóta kért már maga mellé egy olyan fickót, aki gyakorlott bizonyos belső szervezési ügyekben. Úgy tűnik, végre szerencséje lett, és a bürokraták megunták az aktatologatást. - Az utolsó pillanatban érkezett.

- Hogy hívják? - tette fel a kérdést az admirális, tekintetét a másik szemébe fúrva. Ő gond nélkül állta.

- Oh Yamasaki főhadnagy szolgálatára, kakka! - hajolt meg az admirális felé, aki enyhe biccentéssel válaszolt. - A Nagi Császári Egyetemen végeztem.

- Remek. Foglalja el a körletét, hamarosan indulunk. Azután konzultálok magával. Sok elintéznivaló akad itt.

- Igenis!

...

Az őrök a fejüket vakarták, mivel nem gyakori volt az, hogy valamely család ne diszkréten próbálta volna intézni ezeket az ügyeket. Egy halottas kocsi kiküldése határozottan nem tartozott a diszkrét módszerek közé. Ráadásul a túsz halála miatt ilyenkor engesztelni kellett Őfelségét, aki hatalmas kegyében talán megbocsátott ezért és egyúttal kijelölte, ki is élvezheti következőként az ő nagyszerű vendégszeretetét. De hát, változnak az idők. Meg aztán őket úgysem veszik elő, majd politikai körökben lefolyik a balhé, ha valami nem az előírások szerint folyt. Meg különben is, az ő feladatuk csak jelképes volt, a tényleges ellenőrzést egy komoly biztonsági rendszer és az elit császári testőrség biztosította.

- Menjenek tovább egyenesen - mutatott végig az egyik fákkal övezett úton a katonák parancsnoka, egy nagydarab őrmester. - Eljutnak egyenesen a börtönhöz. Ott majd valaki bekíséri magukat az elhalálozotthoz.

- A Micsillhez? - szólt belülrõl egy hang. - De hát ő még él, te hülye!

A katona furcsállkodva vonta fel a szemöldökét a hangra és látszólag enyhén idegesebb lett. A sofőr próbálta menteni a helyzetet.

- Ne is törődjék vele, jó katona uram! Töljesen bolond szerencsétlen! - legyintett a fickó. - De hát csak egy hülye tóf munkás, nem olyan naccerű, mint a katona urak! Daliás nagáj harcosók mind biza'!

- Jól van, menjen tisztelendő atya - intett a társának nevetve, hogy kapcsolja ki a repulzorokat zavaró mezőt a kapunál. - Aztán a bolondra vigyázzon, nehogy nekem kiigya a császár ágytálát. Lökött, mint az egész fajtája!

- Úgy lesz, úgy lesz, jó urak! - vigyorgott vissza a sofőr. A jármû ablakára visszahúzta a függönyt, majd elindult előre, keresztül a kikapcsolt védőmezőn. Rendben, az első lépés megoldva. A császári palotát azonban jobban védték, mint egy nagai papnő szüzességét, és a császári testőrség nem sokat szórakozott senkivel sem, aki gyanút keltett.


Cosra

A Bloodfin hídján nagy volt a sürgés-forgás. Technikusok és tiszthelyettesek igyekeztek, hogy minél előbb útra késszé tegyék Lecersen moff hajóját, amely átmenetileg a Bendő Irreguláris Flotta, azaz a Szövetség Elnöki Flottájának zászlóshajójaként is szolgált. 

Kresh kommodore, miután kénytelen kelletlen átadta a Cosra rendszer feletti őrizetet biztosító szövetségi erők parancsnokságát Atoko admirálisnak, Bwua'tu egyik bizalmasának, felkészült az új misszóra. De előbb tájékoztatnia kellett polneyei szövetségeseit...

- Dorvant épségben visszajuttattuk Coruscantra, kommodore - a klón Tierce őrnagy képe erősen villogott a távolsági kapcsolat miatt. A kommandós arca mögött jól kivehetőek voltak az Obroa-skai rendszer könyvtárának polcai, ahol a csapat átmenetileg felütötte bázisát. - Az embereim felgyógyultak és harckészek a Mandalore-i összecsapás után. Biztos nem akarja, hogy csatlakozzunk magukhoz? 

- Nem, nem szükséges - Kresh ugyan más szemmel tekintett a polneyeiakra, mint a cosraiakra, de az utóbbiak árulása után már maga sem tudta, hogy hányadán álljon Tierce őrnagy klón katonáival. - Megvan a saját feladatuk a Főnöktől, koncentráljanak arra. És ha teheti, szóljon a hazai bázisának, hogy a Cosra talán ott is próbálkozhat...

- Tájékoztatni fogom őket - bólintott Tierce. - Sok sikert, kommodore! Grodin kilép. 

- Azt hiszem, indulhatunk... - pillantott Kresh a saját hajóján némiképpen utassá degradálódott Lecersen felé. 

- Csak aztán nehogy a szövetségi fiúk kiszúrják, hogy pontosan merre is megyünk... - jegyezte meg epésen Lecersen, immár leplezetlen undorral bámulva a rendszer széléről is jól látható hatalmas, Viscount-osztályú mon cal szuper-csatacirkáló sziluettjét. 

- Az útvonalak elfedésében mindkettőnknek elég tapasztalata van, moff úr - mosolyodott el Kresh. Bár együtt kellett dolgoznia továbbra is Lecersennel, mégsem bízott benne. Ezért döntött úgy, hogy saját embereivel átveszi az irányítást a Bloodfin felett, és személyesen viszi harcba Pellaeon admirális volt hajóját. Nem volt kétsége afelől, hogy a Főnök irigyelte érte.

- Indulás!

Azzal Daala flottája eltűnt a hipertérben a Mag irányában, hogy percekkel később egy jelöletlen rendszerben térjen vissza normáltérbe, és egy pályakorrekció után immár végleges célja, az Ismeretlen Vidék felé vegye útját...


Coruscant

Elnöki Palota

Daala elnök amilyen gyorsan eltűnt, olyan gyorsan vissza is tért Coruscantra, a Szövetség szívébe. Érkezése után pár órával már a Mandalore rendszerből épségben hazatért tanácsadóját, Dorvant, valamint a Szenátus prominens bizottságainak vezetőit, és az effajta találkozók alkalmával elmaradhatatlan különmegbízottat, Niathal admirálist fogadta irodájában. 

- Szóval nem ajánlottak semmi konkrétumot, admirális? 

- Sajnos nem, asszonyom - tárta szét az uszonyait a mon cal. - Brodrig elnök úr csak személyesen Önnel volt hajlandó beszélni, és gyorsan távozott is Coruscantról, amikor megtudta, hogy éppen nem tartózkodik itt. 

- Reméltem, kiszed belőle valami érdekeset... - hunyorított a mon cal-ra ép szemével Daala. - No de nem baj, a Corporate-szektor úgy is mindig rablók és gyülevész hatalmasságok gyülekezete volt... jól megleszünk nélkülük is. Fikarcnyival sem jobbak a Konföderációnál... 

- Sajnálattal értesültünk az... informális tárgyalások sikertelenségéről... - jegyezte meg finoman Releqi A'kla. 

- Ahogyan én is a konföderációs érdekeltségek elleni támadásokról - vetette vissza Daala, majd tanácsadójára pillantott. - És az egyéb, határaink mentén tapasztaltalható nyugtalan eseményekről is. 

- Elnök asszony, meg kell állapítanom, hogy határainkon túl egyre csökken a Szövetség érdekérvényesítő képessége, amióta az Egyesítő Konferencia bezárásra került... - a Szövetség politikus gárdájának egyik veteránja, a szintén mon cal Gron Marrab szenátor nagyot kortyolt az előtte lévő vizespohárból. - És ez kihat a hírszerző és egyéb titkos tevékenységeink hatékonyságára is. Egyre kevesebb eseményre van... rálátásunk - Az öreg mon cal egyik szeme szintén Dorvanra szegeződött. A titkár kényelmetlenül feszengett a helyén. Nem elég, hogy hónapokat töltött a Mandalore sáros vidéki farmjain, most még ez is...

- Ezzel én is tisztában vagyok, szenátor úr - bólintott enyhén irritált arckifejezéssel Daala. - És tenni is fogunk ellene, higgye el. Meg kell szereznünk azoknak a rendszereknek a támogatását, amelyeket még nem ért el a Sithek, a nagaiok és az egyéb peremvidéki diktatúrák káros befolyása. Még akkor is, ha ez megterheli az államháztartást. 

- Kérdés, mit tudunk adni ezeknek a rendszereknek, amelyet a diktatúrák nem... - jegyezte meg Niathal. 

- A Szövetség stabil berendezkedését, természetesen... - Daala hangja szenvtelen és határozott volt. - De természetesen csak azon felül, amit a többi hatalomtól is megkapnak, és amit nekünk is biztosítanunk kell... nevezetesen gazdasági támogatást. Magam is tisztában vagyok vele, hogy az egyesítés politikája kudarcot vallott, és most ismét versenyhelyzet van. Tehát azon kell dolgoznunk, hogy a Szövetség tagsága is gyarapodjon, ne csak a Sith söpredéké és csatlósaiké... - Daala bátorítóan Dorvanra pillantott. 

- Éppen ezért az Elnök asszony úgy döntött - vette át a szót a titkár, miközben kiosztott az ülés résztvevőinek egy sor adatkártyát -, hogy újraalakítjuk a Rekonstrukciós Hatóságot. Minden, a Szövetség területén kívüli állam, amelyik független, bolygószintű önkormányzatisággal rendelkezik, és nem része a szövetségi döntéshozásnak, jogosult lesz i és újjáépítési támogatásokra, a megfelelően ellenőrzött keretek között... elsősorban a Peremvidék alsó karéjában lévő államokra koncentrálunk - mutatott az asztal felett kivetülő térképre -, hiszen ezekre a helyekre jutott eddig a legkevesebb. 

- És ezek vannak a legtávolabb a Sith befolyási övezettől... - jegyezte meg Releqi A'kla. - Világos, mint a nap. 

- És mit kérünk cserébe? - jegyezte meg Marrab.

- Nagyon egyszerű - mosolyodott el Daala. - Rövid távon bizalmat és együttműködést, hosszabb távon viszont integrációt a Szövetség rendszerébe, tehát tagságot. 

- És ennek megfelelően hozzájárulást a közös védelmi politikához - tette hozzá Dorvan. 

- A katonai költségek megosztása volt az, ami kirobbantotta a konfliktust Corelliával - rázta a fejét rosszallóan a caamasi szenátor. - Elnök asszony, miből gondolja, hogy ha eddig ezzel a politikával tagok léptek ki a Szövetségből, most majd toborozni is tudunk vele? 

- A Sithek és jedik viszálya volt az, ami kirobbantotta a konfliktust Corelliával, A'kla szenátor... - vágott vissza élesen Daala. - Ami pedig a védelmi felajánlásokat illeti, lesz egy kis módosítás...

- Űrhajók és felszerelés felajánlása helyett lehetőség lesz állományban történő hozzájárulásra is - tette hozzá Dorvan. 

- És hol fognak szolgálni ezek a sorozottak? - vonta összes szemöldökét Marrab szenátor (már amennyire ez egy mon cal esetében kivitelezhető volt). - Tudtommal a hajóépítési programunk a költségvetési irányelveknek megfelelően alakul... nem tudunk a semmiből több száz hajót biztosítani a sorozottaknak...

- Nos, maradjunk annyiban, hogy e téren megtettük a szükséges lépéseket - biccentett Daala. - Nem kell aggódniuk emiatt, barátaim. Létfontosságú, hogy a Szövetségi Flotta készen álljon egy esetleges Sith agresszió esetén, és ehhez tartalékot kell képeznünk.

- Feltételezem, Elnök asszony, erről Bwua'tu admirális és a Parancsnokság állománya is tud... - jegyezte meg A'kla, utalva a Flotta főtisztjeire, akik a jelenlegi találkozón nem voltak jelen.

- Természetesen, maradéktalanul. 

Az eddig csöndben, az asztal végén ülő vuki szenátor, Triebakk most felhorkantott. 

- A szenátor úr azt kérdezi, milyen szerepet szán az új rekonstrukciós programban a jediknek - fordította szenvtelen hangon a hatalmas vuki mellett helyet foglaló ezüst színű protokolldroid. 

- Már vártam ezt a kérdést - mosolyodott el Daala. - Dorvan? 

- Nos, nagyon egyszerű - biccentett a titkár. - Jelen állás szerint semmilyet. 

- Ezt nem tehetik meg! - fordította a vuki bömbölését a protokolldroid. - A szenátor úr felhívja arra az egybegyűltek figyelmét, hogy a jedik mindig is a Szövetség barátai voltak, és elévülhetetlen érdemeket szereztek az első Rekonstrukciós Hatóság munkájában. 

- Amint Önök is látják, barátaim - folytatta Daala -, az új programban az újjáépítés és a közös védelem egymástól elválaszthatatlan az új tagok számára is. Amikor a jedik elkezdtek magánhadsereget építeni, nem csak kivonták magukat a Szövetség nyújtotta közös védelmi keretek közül, de képzett tisztek elszívásával károkat is okoztak fegyvernemeinknek. Ilyen feltételek mellett csak akkor tudunk velük együtt dolgozni, ha előtte teljesen leszerelik a Fény Hadseregét, a felszerelést és az állományt pedig a Szövetség rendelkezésére bocsátják úgy, ahogyan arra minden egyes tagunk alkotmányosan kötelezve van. 

- Engedelmével, Elnök asszony, az alkotmányunk megengedi a tagoknak önvédelmi milícia fenntartását... - jegyezte meg Releqi A'kla. - Ráadásul, a jedik hivatalosan nem tagként, hanem külön szerződés alapján segítik a Szövetséget, így ez a kitétel rájuk nem vonatkozik. 

- Nos, akkor teszünk róla, hogy a jövőben vonatkozzon, szenátor - emelte fel a hangját Daala. - Ami pedig a védelmet illeti, ha védelmi céllal építenék a haderejüket, akkor az valószínűleg az Ossuson állomásozna, és nem a galaxis másik végén. Erről nem nyitok vitát. A jedik vagy leszerelnek, vagy a részvételük nélkül vágunk bele ebbe a programba. 

- Ezt a Szenátus elé kell terjeszteni - tolmácsolta Triebakk szavait a protokolldroid. - A szenátor úr kész nyilvános, vagy akár bizalmi szavazást is kérni az ügyben. 

- Tessék neki... - biccentett a vuki felé Daala. - A magam részéről a kérdést lezártnak tekintem, minden másról tárgyalhatunk a nagy plénum előtt is, ha óhajtják. De minél gyorsabban, mert pár napon belül szeretném megnyitni a Rekonstrukciós Hatóság első új, határainkon túli irodáját. 

- És köszönjük, hogy eljöttek... - tette hozzá Dorvan, jelezve, hogy a konzultáció véget ért. 

- Sok bajt fog nekünk okozni ez a vuki - pillantott a távozó Triebakk után Daala. 

- Asszonyom, egy kérdésem van csak - pillantott fel irataiból a titkár. - Amit a sorállományúakkal kapcsolatban mondott... tényleg szerzünk a semmiből több száz hajót? Ezért volt távol ilyen sokáig? 

- Ha Kresh-en múlik, akkor igen - kortyolt egyet az asztalán lévő kávéból Daala. - És ha a kezünkben lesznek az új hajók, amikkel nem a calamarik rendelkeznek, akkor nekilátunk, hogy helyre tegyük a jedik és a Sithek kérdését az univerzumban, Dorvan. Egyszer és mindenkorra.


-- Vége a XVIII. Fejezet 1. részének --


Comments