EGB Könyv‎ > ‎

XVI/1

Tizenhatodik Fejezet

Első Rész


Korriban

Charis uth Mathar, Darth Traya lánya, a Korriban fagyos sziklái között gyakorlatozott a nagybátyjával Raistlin Mayerével. A lány aranyszőke hajfürtjeit meglibbentette a fagyos, viharos szél, amely a fekete köpönyegébe is bele-bele kapott. A lányt azonban nem érdekelte a vihar és az sem, hogy nagybátyja aki egy villogó szemű, tetőtől-talpig feketébe öltözött alak volt, egyre sikeresebben támadja le kishúgát. Charis csak mosolygott, amikor Raistlin egy különösen aljas trükköt vitt be. Elméjét az Erő irányította, ez mozgatta a karját és teste minden porcikája feszülten reagált a nagybácsi mozdulataira. Könnyedén kivédte Raistlin csapását, aki egy duplapengés fénykarddal szándékozott felszeletelni őt. Charis egy hirtelen mozdulattal kirúgta ellenfele alól a lábait, amaz pedig döbbenten roskadt le a vöröses homokkal borított talajra. Charis máris ott termett macskaügyességgel és pengéjét a nagybátyja torkának szegezte.

- Győztem, bácsikám! - mondta a lány kipirult és izgatott arccal. - El kell ismerned, hogy legyőztelek! - a fekete burnuszos alak lassan felemelkedett. Szemeiben őrült, fanatikus tűz égett. Az Aszasszinok rendjének tagjaként halálos gyilkológép volt. Unokahúgát azonban nem akarta megölni. Arcát és egész testét beborította a fekete burnusz, így csak villogó szemei látszottak.

- Igen, Charis! - suttogta a férfi. - Győztél! Egyre ügyesebb leszel és egyre gyorsabb! Méltóvá válsz lassan az Aszasszin névre! - Raistlin hangjában leplezetlen büszkeség csendült meg.

Az Aszasszinok Rendje talán még a hírhedt Obszidián Rendnél is veszélyesebb volt. Tagjait félőrült, gonosz sötét jedik alkották, akik mesterien értettek az orgyilkosságokhoz és a fekete mágiához. Az Aszasszinokat a Sith Egyház pénzelte már évtizedek óta, és azóta a Rend hírhedt és rettegett lett. Rengeteg orgyilkosság és politikai merénylet fűződött a Rendhez, akiket félőrült elmebeteg mesterük, a Hegyi Öreg irányított. Persze a nagytiszteletű Hegyi Öreg, aki Alamuth várában lakott, amely a Korriban déli részén volt, szintén engedelmeskedett egy nagyobb hatalomnak. Személyesen Wenthar Császárnak.

- Nem közétek akarok tartozni, bácsikám! - mondta tiszteletteljesen Charis. - Hanem Sith akarok lenni! Hogy mint az Erő mestere, szolgálhassam Uralkodónkat, Wenthar Császárt! - a fekete ruhás aszasszin bólintott a lány megjegyzésére.

- Azt ki kell érdemelni, lányom! - mondta Raistlin. - Egy Sith nem akárki! Erejük sokkal nagyobb és pusztítóbb mint bármelyik sötét jedié! - Charis szemeiben hirtelen gonosz elszántság és tűz lobbant fel.

- Márpedig én Sith leszek, bácsikám! - mondta a lány határozottan és eltökélt magabiztossággal. - Akár az életem árán is! - Raistlin mosolyogni látszott az arcát takaró burnusz alatt.

- Éppen olyan eltökélt vagy, akár apád! - mondta nem titkolt büszkeséggel. Charis szemeiben hirtelen fájdalommal vegyes harag jelent meg, egy csipetnyi gyűlölettel fűszerezve.

- No persze, éppen olyan! - suttogta megvetően. - Olyan, mint aki elhagyott engem! - Raistlin azonban nem hagyta annyiban a lány szavait.

- Apádnak jó oka volt erre a lépésre! Megvédett téged! - Raistlin igyekezett védelmébe venni Charis sosem látott apját. - Ha veled maradt volna, az ellenségei felhasználtak volna ellene, akár meg is gyilkolhattak volna! Ő pedig mindennél jobban szeret téged leányom! - mondta Raistlin valami furcsa eltökéltséggel a hangjában, mintha tudna valamit, amit a lány nem.

- Mondd csak, bácsikám! Ki volt az én apám? - kérdezte a lány érdeklődve.

- Hamarosan megtudod, Charis! - mondta az aszasszin titokzatosan. - Hamarosan megtudod!


Ossus

Skywalker letelepedett a legközelebbi székre.

A történelem rossz irányba halad. Sithek, Yuuzhan Vong… és megannyi ármánykodás egymás ellen. Miért nem lehet végre békében együtt élni? Miért nem oldhatjuk meg egymás problémáit mindenféle ellenségeskedés nélkül? Az érdek mindenek felett.

Smordre mester az imént hagyta ott őt. A jedi nem várta meg, hogy ő, Luke összehívja a Tanácsot. Mihamarább utazni akart. Utazni el, a veszély fészkébe. Az egyikbe. Smordre felettébb kíváncsi volt, mi történik a szektorban, és Luke igazat adott neki. Senki sem akar több háborút. A mandalóriai konfliktusról pedig a Tanács jóformán semmi érdemlegeset nem tud. Jó húzás lesz egy jedi mestert oda küldeni. Méghozzá a béke és a gonosz legnagyobb szakértőjét, aki képes arra, hogy elpusztítsa a várat, de a benne rejtőző ellenségnek a haja szála se görbüljön…

Luke felpillantott, mert a verőfényes napsugarak zavarták a szemét. Az idős mester feltápászkodott, és újból útnak eredt. Egyre jobban fáradt a teste. Mindegy. Csak menni tovább. Az ismeretlen felé.


Nirauan

Az erdőben lévő bázis napról napra egyre nagyobb és nagyobb lett. A szabadon hagyott mezőkön és irtásokon pedig táborokat és átmeneti szálláshelyeket rendeztek be a Maradvány területéről érkező menekülteknek, akiknek valamiért nem fűlt a foguk a Sith Egyház imarendjéhez...

Jagged az egyik hatalmas, égbe nyúló torony tetején állva figyelte, ahogyan folyamatosan landolnak a hadianyagot és embereket szállító transzportok. Távolabb, a még mindig érintetlen dzsungel fölött pára gomolygott. Csak néhány parszek, gondolta Jag, és ott van a Sith határ. A Nirauan egyszerre volt kiváló helyszín és fontos ugródeszka, sőt, amióta a mélyűri nagai-Sith rajtaütésben elszenvedett kudarc miatt a Chiss Uralkodó Házak hivatalosan megvonták a támogatást a Kéz flottájától, fontos katonai központ is. Viszont ez nem változtatott azon a tényen, hogy tényleg egy ugrásnyira volt a Sith határtól, és Jagged álmaiban látni vélte, ahogyan a hatalmas, széles törzsű Sith csillagrombolók egészen közelre ereszkedve perzselik fel a dzsungelt, a bázisokkal együtt...

A Kéznek szövetségesekre és erőre volt szüksége. Gyorsan.

- Tábornok, megérkeztek!

Jag biccentett Shawnkyrnak, hogy felhozhatja az emelvényre a vendégeket. Nemsokára döngő léptek hallatszottak, ahogyan szinte a kőlépcsők is meghajoltak a chiss nő nyomában érkező két bozontos, zöldes bőrű, két és fél méter magas óriás humanoid alatt. Jag először a vukikhoz hasonlónak vélte őket, de aztán rá kellett jönnie, hogy a sűrű arcszőrzet valójában szakáll.

- Jó szelet és telt nőket, tábornok bajtárs! - köszöntötte az egyik Jaggedet, miközben félreérthetetlen pillantásokkal tanulmányozta Shawnkyr hátsóját. - Szemrevaló fehérnéped szíves vendéglátásban részesített minket!

- Lehetett volna még szívesebb is... - röhögött fel a másik.

Fel intett Shawnkyrnak, hogy leléphet, mielőtt a chiss nő tíz körömmel nekiesett volna a két alaknak... most pont nem volt szükség konfliktusra, és Jagged kész volt rá, hogy a lehetséges nyereség reményében elnézze ennek a fajnak a közismerten sajátos kulturális szokásait.

- Üdvözlöm a Tof Felszabadítási Front képviselőit - biccentett mindkettőnek. - Hosszú utat tettek meg idáig, biztos fáradtak... Kérem, foglalják el hálókörleteiket, hogy minél hamarabb nekiláthassunk a tárgyalásoknak. Hamarosan csatlakozom önökhöz.

- Aztán ízletes kaja legyen ám! - csapott öklével a levegőbe az egyik tof. - És sok pia is! Na majd még diskurálunk, tábornokom!

Jag megvárta, amíg a kísérők - ezúttal szigorúan hímnemű chiss Phalanx-gárdisták - távoznak a vendégekkel, majd visszafordult a dzsungel felé, amikor megszólalt az övén a kommunikátor.

- Tábornok - jelentkezett be Chang zászlós, aki az elmúlt heteket azzal töltötte, hogy a bázis régi, még húsz évvel ezelőtt használt termeit és folyosóit járva próbált minél több hasznos berendezést és információt kinyerni a lezárt szárnyból. - Azt hiszem találtunk valami érdekeset... valami nagyon érdekeset!

- A vacsora után megnézem - válaszolta Jag.

Bastion

Dorja admirális a Bastion körül keringő dokkok egyikének kilátótermében figyelte, ahogyan egy újabb SiSD hagyja el az újdonatúj űrdokkot. A Sith Egyház pénzéből rövid idő alatt helyreállították a Bastiont ért károkat, melyeket a sorozatos puccsok során vívott felszíni és űrbéli harcok okoztak.

Az új űrhajó alakja kissé még idegen volt Dorja csillagrombolókhoz szokott szemének, de ennél nagyobb problémát jelentett a képzett legénység. A Sith Egyház által fanatizált peremvidéki önkéntesek lelkesek voltak, készek életüket áldozni a Birodalom császáráért, de ez még nem jelentette azt, hogy modern csatahajókat is tudnak üzemeltetni. Dorja ezért egyre több energiát fektetett abba, hogy feltérképezze a Sith Birodalom hierarchiájában tevékenykedő, volt birodalmi hátterű politikusokat és katonákat, akiknek a segítségével igazi, ütőképes erőt hozhat létre.

Egy adjutáns lépett be.

- Admirális, Getelles moff megérkezett.

- Nagyszerű - bólintott Dorja -, azonnal fogadom.

- Admirális... - lépett be a joviális, kerekded, de mégis elegáns arcú, Dorjával hasonló korú Tol Getelles.

- Moff úr... vagy nevezzem inkább kormányzónak? - Dorja tekintete a másik férfi eredeti birodalmi egyenruhájára felvarrt motívumokra tévedt, amelyekből világosan kivehető volt, hogy az Antemeridian és immár a Meridian-szektorok ESB-kormányzója egyszersmind a Sith Egyház felkent papja is volt. Dorja elgondolkozott rajta egy pillanatig, hogy valóban meggyőződés, vagy pusztán politikai rutin vitte rá a hajdani birodalmi moffot erre a lépésre, aki szinte példa nélküli módon meg tudta őrizni hatalmát a szektorban egészen Endor óta... még pedig úgy, hogy sosem került nyílt összetűzésbe sem az Új Köztársasággal, sem a Maradvánnyal... talán még a Yuuzhan Vonggal sem, bár Dorja nem akart belegondolni, hogy utóbbit milyen áron sikerült elérnie.

A szektor most mindenesetre a Perlemian kereskedelmi útvonal melletti fekvésének köszönhetően az ESB egyik stratégiai gócpontja volt, alig néhány parszeknyire a jedik erősségének számító Ossustól... és még mindig Getelles igazgatta.

- Maradjunk csak a moffnál, admirális - biccentett Getelles. - Apropó, gratulálok a kinevezéséhez... igazán ideje volt már.

- Sok hű birodalmi, többek között a lányom élete árán... - Dorja elengedte a füle mellett a gúnyos megjegyzést, és aktiválta a Bastion környéki szektorok holotérképét.

- Azért hívtam meg hozzánk, moff úr, hogy konzultáljak valakivel, aki nálam jobban ismeri a Sith Birodalom politikai viszonyait...

- Ebben számíthat rám - biccentett Getelles. - Régebb óta tagja vagyok a Sith Egyháznak, mint gondolná...

- Hát persze... - és ez megmagyarázná, hogyan vészelted át többé-kevésbé egyben a Yuuzhan Vong inváziót is, ugyebár, gondolta Dorja. - Amint látja, moff úr, a Maradvány körüli területeket stabilizáltuk, de időre van szükségünk, mire az új hajóinkat feltöltjük megfelelően képzett legénységgel. Egyetlen rendszer van csak, ami jelenleg gondot okoz nekünk... - bökött Dorja a Yaga Minortól lefelé fekvő szomszédos szektorra, amelyet már az Ismeretlen Vidék kékje jelölt.

- A Nirauan, ugyebár - biccentett Getelles. - A mocskos kis áruló Jagged Fel bázisa.

- Így van - bólintott Dorja. - A rendszer jelenleg a területeinkről az... új rendszer miatt menekülő árulók gyűjtőhelye. Innen irányítják tovább őket a chissek uralta rendszerekbe, de a folyamat nagyon lassú. Számos menekülttábor van a bolygó felszínén, de egyúttal Jagged Fel flottájának is kitűnő gyülekezési pont...

- Igazán érthető, ha a chissek is minél távolabb akarják tudni maguktól ezeket a mocskokat... - piszkálgatta fényesre csiszolt körmeit Getelles.

- Felvázoltunk egy haditervet a rendszer blokád alá vonására - folytatta Dorja - , de egyelőre nem kezdhettük meg... Wenthar Császár távollétében...

- A Császár távollétében nem akar valami korribani mesterhez menni, mert attól fél, hogy lecsapja a fejét, ha nem tetszik neki az ötlet? - mosolyodott el gunyorosan Getelles.

- A véleménye érdekel... - nyelt egyet szárazon Dorja.

- Hogyne… nos… - Getelles összevonta a szemöldökét - egy blokád értelmetlen. Példát kell statuálnunk, ez az, ahogyan a Sith Birodalom működik, és ezt jól vésse az eszébe, admirális úr...

- Mit javasol?

- Lejuttatunk egy kommandós egységet a felszínre, ami megsemmisíti a pajzsgenerátorokat. Utána pedig egy meglepetésszerű rajtaütéssel a rendszerbe viszünk egy flottát, és egyenesen a menekülttáborokat vesszük célba a felszínen - mosolyodott el Getelles.

Dorja ismét nyelt egyet.

- Nos, vannak kommandósaink, de...

- De az nem elengedő. Ezt egy Sith kommandónak kell csinálnia... és én megszerzem őket! - vigyorgott tovább Getelles.

- És a Császár?

- A Császár örülni fog, ha megtudja, hány ezer és ezer árulóval végeztünk - replikázott a moff. - Így működik a Sith Birodalom, amint mondtam, admirális... vésse az eszébe! Készítse fel a flottáját, én pedig megszerzem a Sith kommandósokat az ügyünknek!

Getelles aktiválta a kommunikátorát, miközben Dorja igyekezett elfoglaltnak tűnni, hogy palástolja döbbenetét.

- Itt Getelles szektorkormányzó! Közöljék a Rend bastioni nagymesterével, hogy azonnal látni akarom!


Nirauan

Jag unalmában egy táprudat rágcsált, amelyet az egyenruhájának zsebéből varázsolt elő. Még így is udvariatlanságnak tűnt mindez két vendégéhez képest, akik kézzel-lábbal estek neki a tárgyalóasztalon sorakozó ropogtatnivalóknak és frissítőknek.

- Örülök, hogy ízlik... - eresztett meg végül egy kényszeredett mosolyt a Birodalom utolsó majdnem uralkodója, miközben a két tofot elnézve azokra az évekre gondolt, amelyeket a Tenupe dzsungelében töltött a Killik konfliktus végét követően... ott aki így evett, az rendszerint hamar megmérgezte saját magát valamivel, vagy el kellett szaladni előle, és kihegyezett karókkal dobálni... különösen az óriáspókok éltek elevenen Jagged elméjében, ahogyan a rágcsáló tofok hosszú, csimbókos szakállát elnézte.

- Ízes, ja! - böfögte az egyik tof, majd villámgyorsan a tárgyra tért. - Osztán fegyvert kapunk-e?

- Robbanóanyagot, kézifegyvereket és szállítóhajókat tudunk nélkülözni jelenleg. Ezekkel szívesen ellátjuk a Tof Felszabadítási Frontot - bólintott Jagged -, de a legénységről és az űrharcra alkalmas egységekről maguknak kell gondoskodniuk. Van néhány elhagyott bázis a nagai határ felé, ahol annak idején, a Yuuzhan Vong elleni háborúban voltak helyőrségeink, de egyelőre nem tudtuk feltölteni őket legénységgel... - azzal egy holotérképet tartalmazó adatkártyát tolt a tofok elé. - Ezeket használhatják.

- Hajó a nem is kell titőletek! - böfögte a másik tof. - Lesz majd nekünk szép míves űrjáró, mint annak idején! Megemlegetik a késesek, amit kapnak majd a TOFF-tól!

Jagged elégedetten bólintott, és intett a protokolldroidnak, aki az ajtóban várakozott, hogy hozzon még azokból a Klatooine-i csemegékből. Ugyan büdösek voltak, és olyan étvágyuk - és ízlésük - volt, mint egy huttnak, Jagged tudta, hogy a tofok kellő fegyverrel a kezükben elég időre leköthetik a Nagai Birodalmat, amíg a Kéz ismét erőre kap...

- Akkor megállapodtunk - biccentett vendégei felé. - Élvezzék a vacsorát, amíg jónak látják, uraim. Holnap pedig megmutatom a fegyverraktárakat...

...

Ben előrehajolt, ahogyan a körülötte süvítő szélbe egyre inkább levelek, tobozok, és egyéb növényi termések vegyültek. Az erdő, amelyet a Kéz ötágú, helyreállított, égbe nyúló tornyokkal felszerelt erődjét körbevette, egyre sűrűbbé vált.

- Tőlünk 2 clickre jobbra biztonsági zóna - hangzott fel a sisakjába épített komban az egyik mellérendelt felderítő, Stev őrmester hangja.

Ben két kattintással nyugtázta a komjában, hogy értette, és korrigálta a robogó útvonalát, ami újabb ágakat és leveleket jelentett. El sem tudta képzelni, hogyan tudott annak idején az apja háromszor ilyen gyorsan száguldozni a fák között egy ennél régebbi típusú Arakyd-al anélkül, hogy tele lett volna az arca és ruhája mindenfélével. Egyúttal irigyelte kísérőit is a teljes arcukat fedő régi stílusú felderítő sisak miatt, és kiköpött néhány bogarat, amelyek menet közben kerültek a szájába.

Bal felől ki tudta venni a Kéz erődjének körvonalat... Ben nagyon szerette volna, hogyha bejárhatta volna az erdő alsó szintjeit, ahol annak idején az apja és az anyja nem csak a harcban, de a szerelemben is egymásra találtak... de kevés volt az esély rá, hogy megengedték volna neki.

Végül egy éles fordulóval leállította a motort egy kiszögellés mellett, és levette a fejéről a sisakot. Mélyen beszívta az élettel teli erdőből áramló hangokat, szagokat, és az Erő mindent átfogó jelenlétét... majd oldalra fordulva a kísérői sisakos arcára meredt.

Mindketten szintén leállított motorral, a kezelőszervekre támaszkodva figyelték.

- Azt hiszem, itt jó lesz… - jegyezte meg végül Ben.

Amazok összenéztek.

- Mihez? - kérdezte végül a magasabb, nyúlánkabb alak.

- Nos, arra gondoltam, tábort verünk, szerzünk valami kaját...

- Jedi piknik, nagyszerű... - a másik hangjából az interkomon át is jól ki lehetett venni a szarkazmust.

- Nos gondolom az volt a parancsuk, hogy nem tágíthatnak mellőlem - mosolyodott el Ben. - Ezzel az erővel akár segíthetnek is tüzet csinálni, nem?

- Erővel, aha... - jegyezte meg az alacsonyabb még mindig kedvetlenül.

- Próbálták már nyílt lángon átsütni az egységcsomagot? - húzott elő köpenye egyik zsebéből egy minden katona számára ismerős ezüstös zacskót Ben, majd nekiállt ágakat gyűjteni.

A nyurgább végül megvonta a vállát.

- Narain...

- Érdekes ötletnek tűnik... - biccentett a fiú felé a megszólított. - Ahogy mondta... állunk, vagy?

Ben szakértő mozdulatokkal táborhelyet készített, majd a parázson nekiállt megmelegíteni a katonai egységcsomagot.

- Érdekes, hogy a jedik katonai alapkiképzést is biztosítanak az ifjoncaiknak... - jegyezte meg a magasabb katona, és levette a sisakját, hogy csatlakozhasson a piknikhez, láthatóvá téve eltorzult, hegekkel és kiütésekkel tarkított chiss arcvonásait, és a bal szemét fedő mechanikus implantot.

- Nem ott tanultam ezeket... - nyújtott egy szelet füstölt táprudat a másik felé Ben, miközben szeme sarkából a másik alakot figyelte, aki még mindig a motorján babrált valamit. - A Gárdánál voltam.

- A Szövetségi Gárdánál? - pillantott fel most a sisakos felderítő a gépe kezelőszerveiről.

- Én azt hiszem hallottam valamit... - csámcsogta a chiss. - A Sötét Lovag mellett, igaz?

- Ha Jacenre... ha Darth Caedusra gondolsz, akkor igen - biccentett Ben, megdöbbenve azon, hogy még mindig mennyire összerándult belül, ha halott unokabátyjára gondolt, és arra, amit mellette átélt.

- Hát, én nem vettelek volna vissza a jedik közé... - jegyezte meg epésen Stev. - Persze akinek protekciós az apja...

Ben egy ideig elmélyülten rágcsálta az amúgy még füstölve is ízetlen táprudat, majd egy pillanatig maga elé meredt, végül a másik férfi sisakos arcára.

- A Maradványból menekültél, ugye?

- Utálom, ha turkálnak az agyamban - fordult el amaz.

- Logikai úton is kitalálhattam - jegyezte meg Ben. - Standard birodalmi felszerelésed van. Ilyet már kevés helyen használnak, de nem is régi típus, mint ami a Kéz raktáraiban lehetett még a Yuuzhan Vong háború előttről.

- Jó szemed van... - fordult vissza amaz. - És ha igen?

- Gyűlölöd a Sitheket, mert elűztek az otthonodból. És a jediket is velük együtt... - bámult az erdőbe Ben.

- Maradhatott volna... - jegyezte meg a félszemű chiss. - Beállhatott volna az egyházba, teletetováltathatta volna magát, mint egy Yuuzhan Vong... ne neheztelj rá, hogy nem kedveli a magadfajtákat, fiú.

- Volt idő, amikor én is jobban éreztem magamat a Gárda coruscanti barakkjaiban, mint apáméknál... - Ben nekiállt összeszedni a maradékokat és szakértő mozdulatokkal eltakarítani a tábor nyomait. - Akkor úgy éreztem, valami nagynak és értékesnek vagyok a része... megbízható, hűséges bajtársakkal... hogy tényleg része vagyok valaminek.

- Utána pedig változott a széljárás, és kiugrottál, igaz? - jegyezte meg Stev, és ő is leemelte a sisakját, hogy csatlakozhasson hozzájuk, láthatóvá téve egy Bennél alig néhány évvel idősebb arcot. Érdekes, gondolta a fiú, az Erőben negyvennek tűnt...

- Utána embereket öltem, és rájöttem, hogy nem biztos, a jó oldalon állok... de mások is így voltak vele a bajtársaim közül... - mesélte Ben.

- Sokszor nem derül ki, hogy amiért küzdesz, tényleg a magasabb cél szerint van-e, aminek mondják... - jegyezte meg a chiss. - Sokszor már azelőtt kiesel a játékból, mire rájönnél... és akkor sohasem fogod megtudni.

- Narain a Killik háborúban harcolt, ott volt Tenupén, ahogyan a főnök... - jegyezte meg a maradványbeli férfi.

Az már több, mint tíz éve volt lassan, gondolta Ben. A chiss pedig nem tűnt olyan öregnek... persze a sérülései miatt nehéz volt megmondani, hogy pontosan milyen idős...

- Csak nem a dzsungelben töltöttem a szabadidőmet, hanem egy Killik raj foglyaként... - jegyezte meg keserűen a chiss.

- Gazdatestnek akarták használni a sötét fészek rovarjai... - Stev hangjába szinte már már együttérzés vegyült. - De egy chiss különleges alakulat felszámolta a fészket és kihozta a foglyokat...

- Csakhogy akkorra már nem feleltem meg a klánomnak, ilyen arccal... - bámult a parázsba a chiss, épen maradt vörös szeme visszatükröződött az utolsó szikrákon. - Akkoriban voltak jedik a bogarak oldalán is... - pillantott Benre.

- Ugyanannyi okod lenne gyűlölni engem azért, ami vagyok, mint a társadnak - bólintott Ben. - Bár őket is a Sötét Oldal mételyezte meg akkoriban... én erre nem emlékszem, még nagyon fiatal voltam.

Egy ideig csendben méregették egymást.

- Viszont te mégsem gyűlölsz - jegyezte meg Ben.

- Felesleges. Nem fogok jobban kinézni tőle - vont vállat Narain.

- Szervezzünk őrséget - tápászkodott fel végül Ben.

- Minek? - vonta fel a szemöldökét Stev, aggódva körülpillantva. - Csak azok a repdeső izék vannak errefelé...

- A rend kedvéért - mosolyodott el Ben - Holnap korán indulunk...

- Merre is? - Narain nekiállt előszedni a robogó hátsó ülése mögül a szabvány plédet és sátorlapot.

- Hát gondolom... - amarra - biccentett dél felé Ben, ahol az erdő pontosan úgy nézett ki, mint bármely más irányban.

- Fogalmad sincs, mi? - jegyezte meg Stev.

- Nincs - vont vállat Ben - De gondolom titeket napi zsoldban fizetnek, szóval minél tovább mászkálunk itt, annál később kaptok valami kevésbé kellemes feladatot...

- Hát jó, jedi - utánozta le Ben mozdulatát a birodalmi. - Előbb-utóbb biztosan hiányozni fogunk valakinek...

- Majd mutatok trükköket a fénykardommal, ha nagyon unatkoztok... - vetette oda Ben, miközben elmosolyodott magában.

- Haha, nagyon vicces...


Denon

A Daala-t és a Szövetség többi prominens képviselőjét szállító különítmény a Denon rendszer, egy külső határállomásként funkcionáló, városbolygójáról híres csillagközi koordináta szélén lépett ki a hipertérből, hogy rátérjenek azokra a Magon átvezető, veszélyes, csak Daala birodalmi adatbázisa alapján ismert útvonalakra, amelyek révén elkerülhették a Konföderáció és a Sith Birodalom területeit, amelyeken át a legfontosabb, történelmi hipertéri utak vezettek Coruscant felé.

Ahogyan a különítmény hajói újra alakzatba álltak, és a kommunikációs tisztek megkezdték az adategyeztetést a Denon rendszer külső határait figyelő őrposztokkal és kutatóállomásokkal, egyszer csak felvillant a közelségi riasztás semmi mással össze nem téveszthető hangja.

Daala megmasszírozta a fejét, majd gyorsan bevett két serkentő pirulát, és aktiválta a komot a híd felé. Az újabb és újabb riasztások bezengték az egész hajót.

- Mi történt, Grey?

- Asszonyom, Kresh kommodore és a Bendő Flotta több egysége közeledik felénk - az ügyeletes első tiszt hangja ideges volt.

Daala felvonta ép szemöldökét.

- Kapcsolja Kresht...

- Főnök, jól van?

Daala egy pillanatig fürkésző tekintettel meredt Kresh ideges arcára. Régen látta meglepettnek a férfit...

- Eltekintve attól, hogy valaki igen irritáló módon belenyúlt a levesünkbe és elszabotálta a sikeres tárgyalást a Konföderációval, mondjuk úgy, igen... hogy mértek be, és mit keres itt az egész flotta, Kresh?

- Hogy az a... - Kresh káromkodása elveszett az éterben, ahogyan a férfi egy pillanatra deaktiválta a hangot. Ezt elég kevesen merték megtenni Daala előtt még a Bendő Flottában is, de Kresh ezek egyike volt.

- Alvar... nem vagyok türelmes kedvemben.

- Elnézést - rázta meg magát a férfi holoképe. - Fogtunk egy privát kódolású vészjelzést, legmagasabb prioritás... azt hittük, veszélyben van, Főnök. A transzponderkódokat lekövetve átkutattuk a szektort...

- A vérnyomásomon kívül semmi sem fenyeget... - Daala összekulcsolt kézzel meredt a privát kijelzőjére, meggyőződve arról, hogy valóban, a Bendő Flotta legtöbb egysége már a rendszerben volt, nem kis zavart keltve a Denon körüli forgalomban.

- És nem, nem küldtek vészjelzést sem... nem hiszem el! - csapott odaát a komterminálra Kresh, mert a képe egy pillanatra megrázkódott és vonalassá vált.

Daala egy pillanatig gondolkozott. Kezdett összeállni a kép. A robbantások. Phennir haragja. És most a jelzés, az egyetlen jelzés, ami miatt Kresh a megadott protokoll szerint otthagyta a Cosrát.

- Kommodore, ki felügyeli jelenleg az Emperor-t? - kérdezte halálos nyugalommal.

- Hát... Lecersen... - Kresh elfehéredett.

Daala az asztalra csapott.

- Az a mocskos kis pondró... nem kellett volna elkövetnem azt a hibát, hogy megbízzak egy moffban... végül is, szerencse, hogy itt van az egész flotta, nem?

Kresh mereven bólintott.

- Kiterjesztem a csatornát, Főnök.

Daala megvárta, amíg felvillant az íróasztalba épített terminálon a zöld jelzőfény, ami jelezte, hogy a teljes Bendő Flottával, és a többi szövetségi egységgel is kapcsolatban van.

- Flottaegységek, itt Natasi Daala államfő beszél. Jó okunk van feltételezni, hogy összeesküvés zajlik a Szövetség egysége és biztonsága ellen. Azonnal közbe kell avatkoznunk. Rendeződjenek alakzatba az Elnöki Flotta most érkezett hajóival, és készüljenek fel indulásra a következő koordinátákra! - azzal beütötte a Cosra koordinátáit. Az eredeti koordinátákat, amiket saját terminálján is letárolt a biztonság kedvéért.

- Vettem... vettem!

- Elnökasszony, van egy perce rám? - recsegett bele a vonalba egy reszelős bothan hang.

- Hogyne... - bólintott Daala. - Kresh, mindenki, vége. Várom az irodámban, Nek.

Percek múlva, miközben a csillagromboló rázkódásából Daala megérezte, hogy ráálltak az új vektorra, Nek Bwua'tu belépett a kabinba.

- Összehasonlítottam a koordinátákat azzal, amiről gondoltam, hogy a célunk lesz, asszonyom - kulcsolta össze a karjait a bothan maga előtt. - Nem egyeznek... talán rosszul következtetnék?

- Nincs kétségem afelől, hogy jól következtet, Nek - biccentett Daala, miközben igyekezett palástolni a kesernyés hangulatot, ami a hatalmába kerítette. Tudta, hogy még visszaszerezheti azt, ami őt illeti, de ehhez be kell vonnia a játékba a Szövetségi Flotta egységeit is... akkor pedig a Cosra titkai többé nem maradnak rejtve politikai ellenfelei előtt sem.

- Akkor mégis?

- Valószínűleg átírták a koordinátákat a központi adatbázisokban. Nekünk külön navigációs naplónk van, így Kresh kommodore adatai alapján biztosak lehetünk benne, hogy jó helyre megyünk...

- Akkor már csak egy kérdésem van, elnök asszony.. - vicsorított a bothan admirális. - Vajon mit is fogunk ott találni?

- Azt hiszem, Nek - töltött a fiókjában lévő frissítőből két pohárral Daala, miközben lezárta a kabint leárnyékoló kommunikációs erőteret -, itt az ideje, hogy kicsit beszélgessünk...


Korriban II

Darth Kaard , akit régen Zekk néven és jediként ismert a galaxis - vagy legalább annak egy része - a számára kijelölt apró szobában lebegett, a jedikére kísértetiesen emlékeztető helyzetben... alig öt centire a földtől.

Minden dühét, csalódását ebbe kellett beleölnie, miközben sötéten égő szemei a szoba másik oldalán, egy áthatolhatatlan energiaketrecben fetrengő ysalamirire tapadtak. Az állat keltette mező miatt nem érzett semmit abból, ami a szoba falain kívül történt, csak az apró buborékon belüli és saját magából származó Erőt tudta felhasználni, hogy ne tompuljon el teljesen...

A droidból, amelyik az ételt hozta, csak annyit tudott kiszedni, hogy fontos vendég érkezett, aki a Nagymesterrel, Kandor Nagyúrral folytat tárgyalásokat... Darth Kaard remélte, hogy addig sem az ő kivégzésével foglalkoznak. Bár, végtére is... mindegy is lett volna...

De nem. Az Erő, bármennyire is sötét, nehezen elérhető és láthatatlan maradt, ennyit Kaard tudtára adott. Még élnie kell, még feladata van, nem csak jókedvből nem végzik ki, vagy feledékenységből.

Várni, várni, várni. Kaard lehunyta a szemét, és visszasüllyedt a mély, sötét meditációba. Várni, de ha már nem kell többet várnia, akkor kezdésnek kitekeri az ysalamiri nyakát, annyi bizonyos.


Államközi üzenetek

[Diplomáciai Holonet csatorna közlemény]

Szigorúan titkosított kódolt üzenet

Címzett: A Hegyek Nagy Öregje, az Aszasszin Rend vezetője.

Küldő: Darth Wenthar Császár

Az üzenet 30-szoros, vörös Sith-Exar kódolással van védve. Illetéktelen kezekbe kerülve az üzenet automatikusan megsemmisíti magát

Ellenjegyezte: Grodin Tierce Főkormányzó

Utasítás!

Azonnal keresse fel Getelles praetort a Bastionon! Ellenvetésnek helye nincs. Továbbá utasítom, hogy küldje a lányomat a Korriban II-re, ahol hamarosan felkeresem és közlöm vele származása rejtélyét. Intézkedjenek arról, hogy összeismerkedjenek a Kaard néven ismert Sith Nagyúrral!

Wenthar, az ESB Uralkodója


Korriban

A Hegyi Öreg alamuthi székhelyére beérkezett Getelles moff üzenete. Természetesen az Aszasszinok rettegett vezére persze fogadta a hívást; nagyon jól tudta, hogy a Császár végrehajtó hatalmát neki is figyelembe kell vennie. Előtte azonban még értesítette kedvenc tanítványát, a fanatikus Raistlint.

A fekete burnuszba, tetőtől-talpig beburkolódzó, fanatikus gyilkos bejövő hívást észlelt a kis kommunikátorán. Azonnal felvette, amikor meglátta a kódot. A Hegyi Öreg küldte a hívást. Raistlin féltérdre ereszkedett, jobb kezével megtartotta magát, míg a bal kezével a földre helyezte a kis holokommunikátort és aktiválás után a háta mögé rejtette a kezét ökölbe szorítva. Ez az Aszasszinok hagyományos tiszteletadása volt mesterüknek. Raistlin lehajtott fejjel várta, hogy a kis holovetítőn megjelenjen a mestere arca.

- Hű tanítványom! - kezdte a Hegyi Öreg. - A Bastionra kell jönnöd minél hamarabb! - a Hegyek Öregje lényegre törő volt. - Méghozzá velem! Hamarosan indulunk! - Raistlin bólintott.

-Ahogy óhajtod, dicsőséges mester! - mondta suttogva.

- A lányt küldd a Korriban II-re! - mondta a Hegyi Öreg szűkszavúan. - Ez a Császár parancsa! - közölte tárgyilagosan, mielőtt még Raistlin kérdéseket tehetett volna fel, azzal bontotta a vonalat. Raistlin talpra ugrott és elindult az unokahúga lakrésze felé, hogy közölje vele a Császár óhaját. Aztán pedig utazásra indul, magával a Hegyi Öreggel!

Eközben a Hegyek Öregje Getelles moffal tárgyalt. A holokivetítőn a moff vagy most már Praetor ravaszkásan sunyi képe látszódott. Az Aszasszinok vezére azonban nem hajolt meg előtte, egyenrangú félként viselkedett vele. A Hegyi Öreg kizárólag a Császárnak tartozott engedelmességgel.

- Mondja! - bökte Getelles torkának a szót az aszasszin, mintha csak egy alsóbbrendű kutyához szólna megvetően.

- Nagyságos Nagymester... - Getelles hangja oktávokkal eltért attól, mint ahogyan még az imént a bastioni konferenciateremben Dorjával tárgyalt. Végtére is a Sith Birodalomban való sikeres érvényesülés egyik legfőbb záloga az volt, hogy az ember mindig megfelelő mélyre tudjon hajolni.

- Hallgatlak, szolga...

- Nagymester, jelenleg a Bastion bolygón tartózkodom, a Birodalom legtávolabbi bástyáján! A Sith Egyház híveit a mai napig fenyegetik az áruló, trónbitorló Jagged Fel és hordái, akik csak arra várnak, hogy figyelmünk elforduljon róluk... - folytatta lehajtott fejjel Getelles.

- Á igen, az a jedi-barát nyomorult, igen... - a nagymester arcára kiült a harag.

- Nagymester, bátorkodtunk felvázolni egy tervet, amivel megörvendeztethetnénk Császárunkat és Uralkodónkat, mire visszatér a távoli Nagai Birodalomban folytatott tárgyalásáról... - folytatta Getelles.

- És miféle terv lenne az, kormányzó?

- Egy terv, amellyel csapást mérhetnénk a Jagged Felhez húzó árulókra, és Nirauan nevű bolygójukra!

- És egy tervhez, amit egyedül nem tudtok megvalósítani, így van-e szolga? - az Öreg sárgás fogú mosolya szinte beleégett a holoképbe.

- Nagymester, nincsenek rejtett gondolataim Egyházunk vezetői előtt... - hajtotta magát még mélyebbre Getelles, olyannyira, hogy az már a vevőkészülék hatókörén kívül álló Dorját szinte a Yuuzhan Vong harcosok hajbókolására emlékeztette, amelyet az idegenekről készült összefoglalókban látott.

- Helyes, helyes... Sith harcosok kellenek a tervedhez, szolga ugyebár?

- Így van, Nagymester... ha rövidesen megindítjuk az akciót, akkor az Uralkodó visszatérésére már a győzelmünket ünnepelhetjük!

- Jól van... jól van... - az Öreg láthatóan jártas volt a Sith Birodalom (és általában a legtöbb diktatórikus állam) alapvető belpolitikai szabályában, miszerint az előrelépés legegyszerűbb módja, ha elnyerjük a legfőbb vezér kegyeit... - Rögvest indulunk a bolygótokra, szolga, hogy személyesen tekintsem meg a terveket! És magammal viszem legjobb harcosaim válogatott csapatát is!

- Megtisztelt a látogatásával, Nagymester - hajbókolt, Getelles. - Felkészülünk a fogadására!


Nagi

Tong igazgató, a hírszerzés feje sosem rajongott a nyilvános eseményekért, pláne nem a mostanihoz hasonló összecsődülésekért, ezért halaszthatatlan dolgára hivatkozva kimentette magát és a helyettesét küldte el inkább leróni a tiszteletét a Császár iránt - elvégre pontosan ezért tartotta. Ő szívesebben szivarozgatott a pár száz méterre a felszín alatt található irodájában, miközben a hírszerzés újabb akcióin töprengett. Tong mindig is büszke volt arra, hogy az egyik legtitokzatosabb a Császárság vezetői között, akiről szinte senki sem tud semmit - ő ellenben mindenkiről tudott mindent. Valószínűleg nem a véletlen hozta, hogy húsz éve minden kormány listáján szerepelt a neve, mint a hírszerzés igazgatója. Kezében tartotta a hadsereget, az Iparvállalat zaibatsu-inak pénzes vezetőit, még magát a császárt is. Tudta, hogy a Sithek látogatásával értékes adatokkal bővítheti ezt a széles látókört, de a mostanira nem számított. Úgy gondolta, ennek a hónapnak a legértékesebb szerzeménye a Cosra koordinátája lesz, amely most is ott villogott előtte az asztali kivetítőn megjelenő holotérképen.

- Tehát visszafejtették valaminek a koordinátáit? - kérdezte, miközben kifújta a szivar füstjét.

- Erről beszéltek - bólintott az osztályvezető. - Valami Ra szektornak.

- Kell, hogy legyen ott valami fontos, ha egyszer energiát ölnek a megtalálásába - morfondírozott Tong, miközben a hamutálba helyezte a szivart. Elvégre ki fordítana értékes kapacitást egy ilyen dologra, ha nincs ott semmi olyan, ami ezt megtérítené. A felvétel tanulsága szerint pedig egy ideje már dolgoztak ezen. - Talán az lesz a legjobb, ha ráállítunk mi is valakit az ügyre.

- Bizonyosan megéri? - kérdezte az osztályvezető némileg kétkedve.

- Ha nekik megéri, akkor nekünk is meg kell. Bármi is van ott, tudni akarom és ha elég értékes, akkor megszerezni… a Császárnak - az utolsó szónál kicsit megbicsaklott a nyelve. Legszívesebben azt mondta volna, hogy magának szerzi meg, de persze ez nyílt árulással ért volna fel.

- Értem - látta be a másik, hogy nincs értelme ellentmondania. - Esetleg küldjek valakit az osztályról?

- Nem szükséges. Ehhez O'Yama fog kelleni.


Mandalore

A középszerű, mégis patyolattiszta sikló irányba vette a legközelebbi kikötőhelységet. Észrevétlenül suhant át a megzavarodott bolygóvédelmen. Ha észlelték is, hogy belépett a rendszerbe, nem volt idejük foglalkozni vele.

A komp felgyorsított, majd egy széles platform fölé lebegett. Zökkenőmentesen landolt az esőáztatta acélpadlón.

Két mandalóriai harcos sietett elő az űrkikötő épületéből. Hatalmas sugárkarabélyaikat a hajó szétfeszülő hasára irányították, ahonnan sebesen ereszkedő lift indult meg feléjük. A felvonó hamar földet ért, és a mandalóriaiak megpillanthatták a rajta álló magas, széles vállú alakot. Habár arcát vékony, fekete csuklya fedte, nyomban észrevehető volt, hogy az illető férfi. Megtermett alakja bizonyosságot adott. A jövevény még inkább szemébe húzta a kámzsát, hogy védje magát a nagycseppű viharos eső elől.

A férfi felnézett, majd sietve megindult előre. A kék páncélos őrök tehetetlenül célozták be.

- Azonosítsa magát! – kiáltotta egyikük.

Az idegen férfi azonban elsuhant közöttük. Bal karját a magasba emelte, és a sarkon forduló mandalóriaiak a torkukhoz kaptak. A köpenyes alak megtorpant. Válla fölött vetett egy pillantást a padlón heverő két mozdulatlan testre. Aztán belépett az épületbe.

Darth Sordis titkon remélte, hogy sosem kell ide betennie a lábát. Tudván tudta ugyan, hogy Mandal’ore csökönyös egy figura, de azért reménykedett. Senkit sem érzett a szemközti folyosón. Gyorsan végigsietett rajta, majd befordult a baloldali szerelőjárat irányába.

Mandal’ore, a Büntető díszes trónszékéről pásztázta a vihart. Hasonló időjárási anomália ritkán fordult elő a Mandalore-on. A bolygó köztudomásúan havas volt és hideg ebben az évszakban. Most azonban valódi esővíz zuhogott. Mandal’ore nagyúr ezt különös párhuzamnak vélte az ő hatalomátvételével. Az idő háborgása a mandalóriai nép harcra éhes dühének az előfutára. Eljött az idő, hogy újra terjeszkedni kezdjenek. Megszületett a kor, amiben a Mandalóriai Birodalom fenyegető jelenléte a galaxisban elkerülhetetlen lesz!

Darth Sordis, a Sith Nagyúr segített neki ebben. Ő adományozta neki Mandal’ore maszkját. Ő hozta tudomására, hogy az Ordo-klán a Dxun holdon rejtőzködik, és hogy ott lapul velük együtt a hírhedt Karenndhor gárda.

De nem volt többé szüksége arra az ármánykodó alakra. Ő, a Büntető is képes lesz felépíteni e hatalmas Birodalmat!

- Mandal’ore! - szólította az egyik harcos.

- Igen, Sicus?

- Az utolsó klánok is megadták magukat. A Büntető-hadjárat győzelemmel zárult.

Mandal’ore széles mosolyra húzta száját. A maszkja alatt természetesen csak ő tudhatott erről.

A mögötte lévő árnyékban egy megtermett férfi alakja körvonalazódott ki. Ott volt, mióta a beszélgetés megkezdődött. Mandal’ore csupán egyetlen reccsenést hallott, és máris odavágott a fenyegetés irányába. Hatalmas kardja azonban kemény ellenállásba ütközött.

Az árnyakból előlépett az idegen. Jobb karjával tartotta Mandal’ore hatalmas fegyverét. Szemeiből higgadt hatalom sugárzott. Ép karjával lehúzta fejéről nedvesen csillogó csuklyáját.

- Teljesítette hát a feladatomat - suttogta a Sith Nagyúr.

Mandal’ore talpra szökkent, és ismét támadásba lendült. Sordis azonban gyorsabb volt nála. Tömény fémkarjával megcsapta a mandalóriait, majd ép kezével kék villámokkal árasztotta el. Annak lábai megrogytak, és kiejtette kezéből a kardot. Fogait összeszorítva küszködött a szenvedés ellen, de egész testében remegett.

- Nem szeretem az engedetlen szolgát - közölte a Sith Lord. Elengedte a Mandal’ore-t, aki kimerülten rogyott a padlóra.

- Most pedig - folytatta Sordis -, megtanítalak, hogyan kell parancsokat követni. - Azzal újabb energiával árasztotta el a dühöngő vezért. - Lehetsz akármilyen nagy hős, semmit sem érsz az Erővel szemben - folytatta a Nagyúr.

Néhány másodpercnyi kínzás után abbahagyta a gúnyos kacajt. A Büntető őrharcosai eközben üveges szemekkel meredtek a semmibe.

- Jobb lesz - mondta Sordis -, ha ezentúl veled maradok. Sajnos a tanítványom elveszett a galaxis eseményeinek rengetegében, így be kell érned velem. - Ajkai barátságos mosolyra húzódtak, majd felmarkolta a mandalóriai kardot.



Ossus

-  Szkywallker Messzter, jól érsszi magát?

Luke kinyitotta a szemét. Bár a Jedi Tanács tagjai az ülés során - és sokszor azon kívül is - folyamatosan figyelték egymás elméjét, a harci meditációhoz hasonló intenzív kapcsolatban voltak, most Luke saját maga sem tudta eldönteni, hogy túlságosan mélyre merült a meditációban, vagy egyszerűen csak elnyomta az álom.

Yodának kilencszáz év kellett, hogy ennyire leépüljön, nehogy nekem hatvanegynéhány alatt sikerüljön... - gondolta kesernyésen.

- Jól vagyok, Sebatyne mester, csak... elgondolkoztam - pillantott a Tanács tagjaira, köztük a vele szemben ülő, villogó sárgás szemű barabelre, akinek villás nyelve most is ki-be járt a szájából, mintha csak rovarokat keresne... talán így is volt... Saba nemrég tért vissza az Ismeretlen Vidékről, és tájékoztatta Luke-ot, hogy Ben a Nirauanon maradt egy kis kirándulás céljából. Luke ellenvetés nélkül, mosolyogva fogadta a hírt.

- Smordre mester még nem küldött jelentést a Mandalore-on tapasztaltakról - vetette közbe Kyle Katarn, aki ezúttal személyesen volt jelen az eseményen. - De a Tanács több tagja nehezményezi, hogy a tájékoztatásunk nélkül távozott erre a misszióra...

- Sirryn tehetséges jedi, és tudja kezelni az ilyen helyzeteket - rázta a fejét Luke. - Nem kell aggódni miatta. De abban igazad van, Horn mester, hogy van néhány vendégünk, akiket jobb lett volna, ha magával visz...

Luke intésére feltárult a tanácsterem ajtaja, és a Rend gyógyítója, az apró termetű chadra-fan, Tekli kíséretében két páncélos alak lépett be a terembe... pontosabban a férfi lépett, a nő pedig egy repulzoros karosszéken lebegett.

- Hát ez... izé, nagyon meg vagyunk tisztelve, meg minden... - pillantott körbe Ghes Orade olyan tekintettel, mint aki nem hiszi el, hogy idáig jutott.

- Már így is roppant hálásak vagyunk a rendnek a vendéglátásért és az... ellátásomban nyújtott segítségért... - vette át a szót Mirta Gev, akinek beesett szemei és megtört alakja nem is annyira sérülése miatt voltak szembetűnőek, melyeket Darth Caedus okozott neki lassan évekkel ezelőtt, hanem a hírek miatt, melyeket férje, Orade osztott meg vele... a hírek miatt, melyek szerint nagyapja, Boba Fett, és számos más kiváló mandalóriai hazafi odavesztek a Bastionon lezajlott csatában... nem is beszélve Jaina Soloról, akit szinte már a barátnőjének tekintett azok után, hogy nagyapja megtanította néhány fogásra, amelynek segítségével végre eltehette láb alól ikertestvérét, a zsarnok Jacen Solot.

- Nem tesz semmit - jegyezte meg Cilghal.

- Nem fejeztem be... - villantott egy harcos tekintetet a mon cal irányába a nő. - Roppant hálásak vagyunk, de nem értjük, miért kell megjelennünk maguk előtt...

- Hacsak nem most kell fizetni... - eresztett meg egy mosolyt Orade, miközben egyik keze az övére csúszott... bár egyikük sem viselt fegyvert a Tanács előtt, azért mindannyian érezték a férfiból áradó, tradicionális mandalóriai ellenérzést a jedikkel szemben.

- Nem erről van szó - emelte fel a kezét Luke nyugtatólag. - Újabb... hatalomátvétel történt a Mandalore-on, de még mi sem tudjuk pontosan, miféle. Egy jedi mester már elutazott, hogy kiderítse a részleteket, de szükségünk lenne néhány beavatott... véleményére.

- És miért segítenénk? - vonta fel a szemöldökét Mirta. - Tudtommal a Mandalore a mi hazánk és nem a maguké... minek osztanánk meg az információt?

- Tudtommal nem volt más hely, ahová menjenek, és tudtommal segítség nélkül visszatérni sem tudnak majd, puccs ide vagy oda... - jegyezte meg epésen Kenth Hamner hologramja, aki ismét a Fény Hadseregének távoli bázisáról jelentkezett be.

- Ha máshogy nem megy, akkor vegyék megbízásnak... - vetette közbe furcsán, szinte vidáman hunyorogva Corran Horn. - Hacsak nem derogál a jediknek dolgozniuk...

- Hát, elég ritkán fordul elő, annyi bizonyos... de mivel az otthonunkról van szó, rendben - biccentett Mirta.

- A Concord Dawn-on kezdhetjük... - jegyezte meg Orade. - Ha tényleg puccs történt, akkor a Sanagaroknak most megvan a maguk baja... a holdakon pedig vannak még barátaink.

- Szólni fogunk a technikusoknak, hogy készítsék fel a hajójukat - biccentett Kam Solusar.

- Az Erő legyen...

- Elég annyi, hogy sok szerencsét - szakította félbe Luke-ot Mirta. - És köszönjük.

Miután a két mandalóriai harcos távozott, Luke felsóhajtott.

- Nem éppen a legbarátságosabb népség...

- Csak tudni kell a nyelvükön... néha szó szerint - jegyezte meg Cilghal.

- Esz úgy gondolja, sszórakossztatóak... - húzódott vigyorra Saba hegyes fogakkal ékesített szája.

- Barabel humor... - jegyezte meg Corran Horn, majd félrehajolt a pohár elől, amit Saba küldött felé az Erőt használva.

- Ez pedig csalás, tudod, hogy nem tudom visszadobni!

- Van még egy téma, amit meg kell beszélnünk... - intette le szinte atyai mosollyal Luke az élcelődő mestereket.

- Láthatóan a Sith Birodalom elkezdte felszalámizni a határai mentén húzódó kisebb hatalmakat... hogy ők vannak-e a Mandalore-on zajló események mögött, vagy sem, az még nem egyértelmű, de nem kétséges, hogy előbb-utóbb mindenki más is sorra kerül - folytatta Luke.

- Kész terveink vannak az Ossus evakuálására - jegyezte meg Kenth Hamner.

- Ez igaz, Kenth, de nem csak magunkra kell gondolnunk, hanem a barátainkra is - folytatta Luke, majd az Erőn keresztül enyhén megnövelte a személye által generált Erőteret, jelezve, hogy most Nagymesterként fog szólni.

- Szeretném, ha egyikünk elmenne a Hapesre. Az Anyakirálynő még nem keresett meg minket személyesen, de biztos vagyok benne, hogy a Sithek előbb-utóbb lépni fognak, és megpróbálják elmozdítani, vagy rosszabb...

- Kész szerencse, hogy a trónörökös biztonságban van... - jegyezte meg Tionne.

Luke intett, hogy erről egyelőre ne beszéljenek. Allana, a hapan trónörökös holléte ismert volt a Tanács tagjai, legalább is több tagja előtt, de Luke szándékosan kerülte a témát.

- Tenel Ka bátor jedi lovag... megvédi magát holmi jöttment Sszithektől... - jegyezte meg Saba.

- Nem tudhatjuk, mennyire veszik komolyan a hapan flottát a Korribanon, de minél óvatosabbak vagyunk, és minél rosszabb esetre készülünk fel, annál jobb - folytatta Luke. - Egy mesternek kell mennie, csak úgy, ahogy a Mandalore-ra.

- Pontosítsunk, Luke - hunyorított Corran Horn. - Egy mesternőnek. Elég hülyén néznék ki hapan kegyenc ruhában...

Luke bólintott.

- Jelentkezem! - hajtotta meg magát a Tanács egyik fiatal tagja, a chandrilai Octa Ramis.

- Mindannyian tudjuk, hogy szeretnél visszavágni a Sitheknek Kyp Durron halála miatt... - Luke tekintete mélyen a nőébe fúródott. - De légy óvatos... ne a bosszúvágy vezéreljen, Octa mester!

- Ezen kívül szükségem van rá a Fény Hadseregének szervezésében - tárta szét a karját Kenth Hamner. - Segítség nélkül nem megy, ez kétmesteres munka, ha úgy tetszik...

Octa Ramis szó nélkül meghajtotta magát, jelezve, hogy elfogadja a döntést, miközben Luke tekintete a terem másik oldalán ülő, varkocsba font hajú nőre meredt.

- Kirana. Neked kell menned.

- Gondoltam, hogy a Tanács engem választ majd, Skywalker Mester - biccentett Kirana Ti.

- Dathomiriként te jobban átlátod Tenel Ka gondolkodását, ha a biztonságról van szó, mint bármelyikünk, bármily régóta is ismerjük. - folytatta Luke.

- És a Sötét Oldalt is ismerem - hajtott fejet ismét a nő. - Az Éjnővérek között eltöltött idő során szerzett... tapasztalataim segítenek majd, hogy megérezzem, ha sötétoldaliak ólálkodnak a Hapesen.

- Így van - biccentett Luke. - Akkor ezt megbeszéltük. Az Erő legyen veled, Kirana mester!


Galaktikus Hírmondó

[Nyilvános Holonet csatorna híradás]

Önök a Galaktikus Hírmondó, a Galaxis legnagyobb független holocsatornája hírblokkját nézik. A stúdióban Luna Reeta.

- Üdvözlöm minden kedves nézőnket! - köszönt bele a szőke hajú emberi nő mosolyogva a kamerába. - Fontosabb híreink röviden: Valóban katonai puccs történt Serennón? Megkeresésünkre az új államelnök szóvivője cáfolta a híreszteléseket. Mit gondolnak a szakértők?

Veszélyben a szólásszabadság - korlátozások a Galaktikus Szövetségben. A Szenátus a Szövetség állampolgárai számára a magas szintű diplomáciai kommunikációs csatornákhoz biztosított publikus hozzáférés felülvizsgálatára készül. Véres hatalomátvételek a Mandalore-on. A militarizmus tévútjain - avagy élet a Harmadik Birodalomban. Helyszíni riport Tkir Forellel.

A képernyő egy pillanat alatt váltott és immáron teljesen szemből mutatta a kellőképpen csinos bemondónőt. A háta mögött egy négyzetben jelent meg egy kimerevített kép, ami Serenno bolygóját ábrázolta.

- Alig pár napja annak, hogy a Galaxis északkeleti részén, a Sith állam két területrésze között található Serennon Dwight Grenhil tábornok váltotta a Nemzeti Védelmi Junta élén John Keller marsallt. A másfél év óta a hadsereg által kormányzott Köztársaság instabil helyzete miatt hamar felröppentek egy puccsról szóló hírek és mára már úgy tűnik, polgárháború is fenyegeti az államot. Erről kérdeztük meg Grenhil tábornokot, ám csupán sajtófelelőse, Evans hadnagy válaszolt kérdéseinkre.

A képről eltűnt a bemondónő és egy zöld katonai uniformist, valamint hibátlanul betűrt sálat viselő katona tűnt fel rajta. Zöld beretjét nem viselte, így látni lehetett rövidre nyírt fekete haját.

- Szó sincs katonai puccsról a bolygón. Keller marsall egyéb, a nyilvánosságra nem tartozó ügyek miatt időlegesen nem tudta ellátni a marsalli rendfokozattal ideiglenesen együtt járó államfői feladatokat, így Grenhil tábornok vette át az állam irányítását. Ez az állapot időleges, de szükség volt rá, hogy a demokráciába tartó átmenet zökkenőmentesen folytatódjon - úgy tűnt, a hadnagy sosem vesz levegőt, amikor beszél és a felvétel is erősen rövidítettnek tűnt. - Ami azokat az elméleteket illeti, hogy a Sith impérium vagy a Harmadik Birodalom áll a hatalomátvétel mögött, ez természetesen nem igaz. Mindkét állammal jó kapcsolatot ápolunk, de a serennoiak között egy sem akad, aki elárulná hazája függetlenségét!

A kamera ismét a bemondónőre ugrott vissza, aki továbbra is a betanult módon mosolygott. A háttérben felvételek mentek a járőröző serennoi katonákról, úttorlaszokról, igazoltatásokról.

- Míg a tábornok tagadja a vádakat, több, magát megnevezni nem kívánó helyi katonai forrás szerint Grenhil tábornok puccsot hajtott végre, hogy állandósítsa a katonai diktatúrát, ami ellen több demokráciapárti katona is felkelést fontolgat. Külügyi szakértők szerint ha a katonai kormányzat most megbukik, Serennot valószínűleg bekebelezi az Egyesült Sith Birodalom, mely ki fogja használni, hogy területeit vér nélkül egyesítheti.

Luna elvett egy lapot az elé kirakottak tetejéről és az aljára csúsztatta. Persze mindenki tisztában volt azzal, hogy ezek a lapok üresek, és a bemondók súgógépről nézik a szöveget, de valamilyen furcsa okból ez a szokás mégis megmaradt. A háttérben eközben a GSZ címere jelent meg.

- A napokban a Szenátus közleményben tudatta, hogy felül kívánják vizsgálni a Szövetség állampolgárainak hozzáférést diplomáciai csatornákhoz, miután kalózkodásról szóló rémhíreket kezdtek terjeszteni. Bár sokan üdvözölték a döntést - egyesek egyenesen azt felvetve, hogy eddig miért volt hozzáférésük - addig sok ellenzője is akadt annak. Sokan a birodalmi múlttal rendelkező Daala elnökasszony autoriter szándékainak egyik megnyilvánulásaként tekintenek rá, főleg az elnökasszony politikai ellenfelei, többek között...


Nagai Hōsō Kyōkai

A Császári Hírügynökség

[Nyilvános Holonet csatorna híradás]

NHK, friss és megbízható hírek minden nap! Önök a Nyolcórási Hírek műsorát látják! A bemondói székben Serizawa Tara hadnagy!

- Tisztelettel üdvözlöm minden kedves nézőnket! - hajolt meg a tőle megszokott szertartásossággal a hadnagy, miközben kedvesen mosolygott egyenesen a kamerába. - A legfrissebb híreket hallják. Orvtámadást követtek el Őfelsége, a Tenshi ellen chiss banditák miközben hazafelé tartott a Sith Birodalomból tett látogatásáról. A banditák túlereje ellenére győzelmet arattunk, ami a Tenshi jelenlétének és az istenek végtelen kegyének köszönhető. A harcokban a Sith flottakíséret is remekül helytállt és a két szövetséges erő együttesen megsemmisítette az agresszorokat, akik nem teljesíthették be aljas céljukat. A Képviselőházban és a Nemesi Házban hatalmas viták kísérik az esetet, és míg sokan bosszúért kiáltanak, a haladó képviselők inkább a békés együttélést és kiegyezést hangsúlyozzák.

- Bár Őfelsége épségben hazatért, ez több tízezer jó katonáról nem mondható el, akiket a Yasukuni szentélyben, a katonák nyughelyén várják majd a Császár harcba szólító szavát: hétszer újjászületni és mindannyiszor kardot fogni! Őfelségével együtt Hazánkba érkezett Wenthar Császár is, a Sith Birodalom uralkodója, akit nagy pompával fogadtak Nagin. Tartózkodásának célja és ideje egyelőre még nem került ismertetésre, de bizonyosan történelmi pillanat ez, hiszen évszázadok óta először látogat a Császárságba külföldi uralkodó.

...

- Jól haladnak a Császárság alapításának 500. évfordulóját kísérő hatalmas ünnepségsorozat előkészületei. Az évfordulós ünnepségek több héten keresztül fognak tartani, számos kulturális eseménnyel egybekötve, amelyek egyúttal a Császárság elmúlt fél évszázadának ugrásszerű fejlődését is reprezentálják. Az ünnepségeket Nagin személyesen a Tenshi fogja megnyitni, az ünnepélyes megnyitó és a krizantémlobogó felhúzása után katonai felvonulásra kerül sor, majd Őfelsége este díszvacsorát ad a baráti államok megjelent államfőinek és képviselőinek, éjszaka pedig minden bolygón nagyszabású tűzijátékokra kerül sor.

- Azon kérdésünkre, hogy vajon mennyi pénzbe kerül ez az ünnepségsorozat, a Gazdasági Ügyek Császári Minisztériumának egyik államtitkára válaszolt. Elmondása szerint a költségek több milliárd jádéra rúgnak. Megnyugtatott azonban minket, hogy a Császárság gazdasági helyzete sosem volt még ilyen jó és az eddigieket meghaladó fejlődésnek köszönhetően ez a pénzmennyiség könnyedén előteremthető volt. A nagyszabású költekezést nyilvánosan senki sem bírálta, azonban akadnak hangok - így például a Dai Nagai Teikoku Társaság - akik szerint a chissekkel való feszült viszony miatt inkább a háborúra kéne készülődni luxusköltekezés helyett. Mint egy neve elhallgatását kérő tag mondta: "Remek eredmény, hogy államunk 500 éve működik, azonban elsődlegesen arra kellene koncentrálnunk, hogy leszármazottaink megünnepelhessék a 600. évfordulót.


-- Vége a XVI. Fejezet 1. részének --



Comments