EGB Könyv‎ > ‎

XV/2

Tizenötödik Fejezet

Második Rész


Coruscanti Híradó

[Nyilvános Holonet csatorna híradás]

Vegyes híreink

A Tendra Biotech biokémiai iparvállalat részvényei tíz százalékot erősödtek azután, hogy a cég képviselői bejelentették: új, minden eddiginél hatékonyabb permetezőszereket és készítményeket dobnak piacra, amelyekkel egész kontinenseken gyorsan felszámolható a Yuuzhan Vong flóra és fauna. Szélsőséges környezetvédő csoportok elbarikádozták a cég Balmorrán és Kuaton található telephelyeit, követelve, hogy szektoronként egy vongformált bolygót nyilvánítsanak természetvédelmi területté.

Bejelentette megalakulását a Demokratikus Köztársasági Koalíció. A volt Új köztársasági államfő, Mon Mothma szenátor halálának évfordulóján, a Chandrilán megrendezett nyitó kongresszusukon a szerveződés képviselői elmondták, céljuk a Galaktikus Szövetség belső megújítása, valamint a demokrácia értékeinek megerősítése. A Szövetségi Biztonsági Szolgálat közleményben adta tudtul: kiemelt figyelemmel fogják követni a szervezet tevékenységét, biztosítandó, hogy ne váljon konföderációs, vagy Sith szeparatisták és felforgató elemek gócpontjává.


Corellia

Jansen, a Cosrai Titkosszolgálat embere évek óta készítette elő az akciót. Minden pontosan meg volt szervezve, minden álcát megkapott és a beépülés teljes siker volt. Öt évébe telt, hogy hozzáférjen azokhoz a számlákhoz, amiket a Konföderáció a Cosra megtámadása során zárolt, és egyelőre nem használt fel.

Kezében egy azonosító és egy kom volt… rákötötte a Corelliai Központi Bank termináljára és hamarosan creditek milliárdjai tűntek el galaxisszerte, hogy utána egy lenyomozhatatlan számlán landoljanak…

Eközben a bolygó több pontján, az átutalás idejével megegyezően bombák robbantak az egykori cosrai érdekeltségek körül, több civilt és cosrait megölve.


Coruscant

Minden nap ugyanaz, akárcsak egy mókuskerékben. Reggel ébredés, testmozgás, reggeli, a szellem építése, majd munkába. Miközben Reinhard kilépett a lakásából, magához vette az aznapi holohíreket. Robbanások Korélia-szerte, egy időben több más konföderációs bolygón, fokozódó kalóz tevékenység az intergalaktikus kereskedelmi útvonalakon, merénylet egykori magas rangú konföderációs vezetők ellen.

Kifizette a hírdiszket és leült indulás előtt a sarki bisztróban, hogy megigya a szokásos kávéját.

- Készülnek valamire - mondta neki Chao Wo, a mágnesvasút melletti kis kávézó tulajdonosa.

- Kik? - kérdezett vissza Reinhard, miközben belekortyolt az italába.

- Hát a cosraiak… eltűntek és most puff… minden lángba borult. Lassan a Coruscantot is elérik, vigyázzon csak magára. Nézzen szét… mennyi gyanús alak van itt. Azt mondják magasak, és szőkék, kis gonosz és hideg kék szemekkel. Nézzen szét, mennyien vannak itt?

Reinhard körbe fordult, néhány ilyen tulajdonsággal rendelkező humanoidot tényleg összeszámolt, de nem többet mint egyébként.

- Chao, túlságosan aggódik. A cosraiak nem ok nélkül tűntek el, és lapítanak.

- Azért, hogy lecsaphassanak, nem egyértelmű? - nézett rá Chao, miközben még egy adag kávét töltött Reinhardnak.

- Ugyan. Tudja hol dolgozom - hajolt hozzá köze amaz. - Biztosan mondhatom magának, a Cosrát évekkel ezelőtt lerohanta a Konföderáció, és nem maradt belőlük semmi. Én inkább a Sithekre gyanakodnék. Figyelje meg, ők lesznek a hunyók.

Reinhard fizetett, felállt az asztaltól és elsétált.

- Reinhard úr, a táskája - futott utána néhány perc múlva a bisztró egyik pincére.

- Kedves magától… - ránézett a névjegy táblára - Cho kisasszony, de ez nem az enyém. Nincs táskám, csak ez - emelte fel a holohír-olvasóját. A nő bólintott, majd visszament.

Reinhard felszállt Coruscant 1-es Mágnes vasútvonalának végállomásán Reinhard, hogy beérjen a munkájába. Közben a gondolataiba merült. Cosra, Konföderáció... Egy idegen ült le mellé hirtelen.

- Már így elhaladt az idő? - kérdezte, miközben aktiválta holohír-olvasóját.

- És még munkához se láttam… - válaszolta Reinhard, miközben az órájára nézett.

- Folett aktiválta a Fantom protokollt. Itt vannak a parancsok és a célpontok. A többiek is riasztva lettek. Gyorsan kell cselekednünk. Megvan a csomag?

- Megkaptam az első üzenetet, a csomag telepítve és élesítve.

- Helyes. Használja ki ezt a kis zűrzavart. Mire a Konföderációban egyáltalán rájönnek mi történt, és  Coruscanton lereagálják…

- Addigra minden szükséges eszközt megszereztünk. Értettem.

- Azt hiszem itt az idő, elnéztem a megállót. Szép napot.

Az idegen felállt, és egy táskát hagyott mellette. A következő megálló után Reinhard is felállt és leszállt. A szokásos utat tette meg a munkahelyére.

- Jó reggelt, Wilson tizedes - lépett be a toronyház csarnokába, és átadta a táskáját a szokásos átvilágításra.

- Uram - biccentett a tizedes, miközben ellenőrizte a papírokat - Hallotta, hogy mi történt a Konföderációban?

- Chao, a kávésom már felvilágosított...

Wilson értetlenül nézett a férfira.

- Lényegtelen. Robbanások a Konföderációban és kalóztámadások. Tele van vele a holo minden csatornája.

- Rémes. Olyan mintha kezdődne minden elölről…

- Elölről? - kérdezte Reinhard, miközben végigmérte a csarnokot. Semmi. Nem változott egyelőre semmi.

- A cosraiak… Legutóbb, a konferencia alatt is, ha nem emlékezne azokra a kalóztámadásokra, amik…

- Wilson, minden sarkon cosraiakat lát netalán? - mosolyodott el Reinhard miközben mindenét visszakapta.

- Az ember legyen éber. Minden rendben, további szép napot uram.

Felment az irodájába, elfoglalta a helyét és munkához látott. A bejövő üzenetekre válaszolt, megírta a jelentéseket, majd el is ment a nap. Később, amikor már egyedül volt bent az osztályon, aktiválta azt a kódot, amit még évekkel azelőtt telepített a rendszerekre. A központi biztonsági vonalat lekapcsolta, de az őrök és a rendszer ezt nem érzékelte.

A gépterembe lépett, nem volt körülötte senki. Nyugalom volt. Odalépett a központi géphez, aktiválta és rátette az eszközt. Néhány perc múlva a Cosra koordinátái valamennyi Szövetségi adatbázisból eltűntek, helyette egy, a Bendő-bázist rejtő fekete lyuk halmaz került megadásra. A Cosra ismét eltűnt mindenki elől, megőrizve titkát.

Ugyanaznap, Coruscant számos pontján bombák robbantak bothan és koréliai érdekeltségek közelében…


Mandalore

Dorvan kilépett a napsütötte utcára. Alighogy kiért az ünneplő tömegbe, hűvös szellő csapott az arcába. Összehúzta magán zubbonyát, és fejére hajtotta szélvédő csuklyáját.

Természetesen választhatott volna kevésbé feltűnő utat is a nyílt utcánál, viszont akadt még egy kis elintézni valója, mielőtt hajóra szállhatott volna. Daala Elnökasszonynak mielőbb értesülnie kellett Sanagar együttműködő szándékáról, aki biztosította őket, hogy továbbra is támogatni fogja a Szövetséget.

Az öregasszonynak most igazán szüksége volt szövetségesekre, és lám, Wynn Dorvannak köszönhetően erre újabb lehetősége támadt. A személyi titkár most igazán hasznosnak érezte magát. Nem beszélve a fizetésemelésről…

Gyorsan átfurakodott a palota előtt vonuló tömegen. A szemközti járdára árván visszafordult az épületegyüttes felé.

A Mandal’ore egy nyitott erkélyről integetett a népének. Dorvan egyenesen örült elődje, Fett halálának. Sosem kedvelte az arrogáns ex-fejvadászt, aki nem támogatta hűségével a Galaktikus Szövetség vezetőjét, és aki továbbra is egyerű zsoldosnak képzelte magát. Végülis az is volt.

Sanagar viszont…

Hirtelen dörej zavarta ki gondolataiból. Az eget rengető csattanás a szeme láttára szakitotta darabjaira a palota felső szintjeit. A detonációt egy újabb, erősebb robbanás követte, és az újdonsült Mandal’ore terasza az építmény boltozatával együtt romba dőlt.

A titkár hasra vágta magát, szinte egyszerre a mellette állókkal. Abban a pillanatban úgy érezte, hogy felrobban a dobhártyája a második robbanás zajától. Fülében éles sípolás keletkezett.

Összeszorította a fogát, és felpillantott a palotára. A hatalmas építmény megingott, és kibillent egyensúlyából. Dorvan erős ütést érzett a koponyáján, így ismét lehajtotta a fejét. Megmarkolta a puha fémdarabot, ami eltalálta…

A páncéldarab egy M betűt ábrázolt, míg belső felére friss húsdarab tapadt. A megpörkölődött cafat egybeforrt az anyaggal. De hát ez nem lehet más, csak… a Mandal’ore! Olenn Sanagar! A Sanagar-klán vezére… illetve ami megmaradt belőle. Gyorsan elhajitotta a megpörkölődött emberi maradványt.

Meggyilkolták! Az egyetlen Daala-párti klánvezért! A mandalóriai nép vezérét!

Újfent felpillantott. A téren általános hangzavar keletkezett. Visitások, nyögések és segélykiáltások visszhangoztak az összedőlni készülő palota előtt. Az összedőlni készülő…

Dorvan azonnal talpra szökkent. Még látta, amint az épület megrogy; aztán beugrott a hátánál lévő kirakatablakon. Szomszédai ugyanígy tettek.

Épp időben értek biztonságba. Mihelyt az üveg betört, a palota is magába roskadt, száguldó porfelhőt indítva útnak. Dorvan szemei elsötétültek egy pillanatra, azonban a törmelék pár perc leforgása alatt leülepedett.

A személyi titkár feltápászkodott. Leporolta magát, és mély levegőt szippantott. A poros oxigén hatására aztán tüsszenteni kezdett. Fránya allergia! Immár biztonságban érezte magát. Kióvakodott a fényes, törmelékkel teleszórt főútra.

Követte az előtte álló barna bőrű asszony rémült tekintetét. Egyenesen fel az égre, ahonnan harci repülő közeledett. Méghozzá olyan hihetetlen sebességgel, ami öngyilkos szándékra utalt… “ön” nélkül.

Mandalóriai harcosok érkeztek a térre, és fegyvereiket egyenesen a vészesen közeledő vadászgépekre fordították. Habozás nélkül tüzet nyitottak a függőlegesen ereszkedő gépekre, azok viszont nem viszonozták a támadást. Mindössze hajmeresztő szögben és tempóban közeledtek...

A legközelebbi ragadozófej formájú harci egység egyenesen a volt palota védelmét szolgáló mandalóriai katonákra landolt, még hozzá olyan durván, hogy belesüllyedt a fémpadlóba. Társai hasonlóképpen csattantak a felszínre.

A tömegen ijedt és döbbent sóhaj lett úrrá. A gépekből szürke páncélos harcosok özönlöttek kifelé. A T-rostélyos maszkot viselő katonák öltözetét kék szegély keretezte. Súlyos fegyverarzenáljukat a még életben maradt mandalóriaiakra szegezték, és habozás nélkül kivégezték őket.

- Nyugalom - kiáltotta az egyik jövevény, amint a tömeg mozgásba lódult. Az idegen katonák szempillantás alatt rendet teremtettek, és elterelték az embereket egy bizonyos fémtisztás közeléből.

Dorvan feltartotta a kezét, miután példát vett a társaitól. A hangzavar kínos csenddé degradálódott.

A magasban ekkor egy újabb csillaghajó jelent meg. Ez inkább hasonlított kompra, mint vadászra. Nagyobb és elegánsabb volt, mint a támadó egységek. Komótosan ereszkedett a néptelenné varázsolt területre. A lejárón hat megtermett, zöld szegélyes és halványkék páncélos katona masírozott le. Ugyanolyan stilus jellemezte öltözetüket, mint a megszálló egység tagjaiét, csak más színárnyalatokban pompáztak. A T-rostély ugyanúgy feszített gallérjukon.

A hat testőr közrefogta a hetedik alakot. A magas páncélos komótosan közéjük lépett. A tömeg azonnal lecsendesedett, mihelyt megpillantották a félelmetes alakot.

Az idősebb férfiak és nők szájtátva bámulták a szikár jövevényt. A férfi vörös köpenyt és aranyszürke páncélt viselt. Maszkja megviseltnek, mégis mindegyik társáénál előkelőbbnek hatott. Mellkasát arany M betű díszítette.

- A Mandal’ore maszkja! – suttogták.

- Az eredeti maszk!

- Ki lehet ez?

- Lehetetlen!

Dorvan is meglepetten figyelte a titokzatos idegent, aki most előrelépett, és a levegőbe emelte kesztyűs kezeit.

- Mandalore népe! - kiáltotta fennhangon. Ugyanazon a jól ismert, jellegzetesen torzított hangon beszélt, amit csak egyetlen mandalóriai használhat egyidőben…

- Eljöttem hozzátok, hogy átvegyem népem irányítását! Mostantól én vagyok Mandal’ore, a Nagyúr. Mandal’ore, a mandalóriai nép vezetője.

A tömegben zavaros motyogás kezdődött.

- Hosszú idő óta várok erre! Mint láttátok, népünket elkorcsositották a bürokraták. De ennek mára már vége. Mindegyiket megöltem. És közületek is megölöm azt, aki nem hajlandó behódolni Mandal’ore-jának! Vissza kell állítanunk népünk hajdani dicsőségét! Velem vagytok, vagy eláruljátok a hazát? Egy percetek van a döntésre. Ha a halált választjátok, lehetséges, hogy nem ma lesz esedékes a kivégzés, mivel szükségünk van a harci szellemet ápolandó feláldozható elemekre. Ez mindenkinek a saját döntése. Őszinte választ várok! Én nem azt akarom, hogy csak azért lépj mellém, mert félsz a haláltól. Egy mandalóriai őszinte. Nos?!

...

Dorvan alapvetően nem rajongott a helyszíni munkáért... ilyenkor pedig, amikor a frissen megpuccsolt kormány helyét átvevő vezetés főhadiszállása épp pillanatokkal azután repült a levegőbe, hogy ő eltávozott belőle... nos, ilyenkor különösen nem.

Pedig ez egy az átlagosnál is szebb munka lehetett volna... Dorvan megrázta magát, mélyebbre süllyesztve arcát a csuklya mélyére, amit magára húzott, és megszaporázta a lépteit. Végtére is, jegyezte meg magában, még mindig jobb így, mintha pillanatokkal a távozása előtt repül a levegőbe a kóceráj.

Szerencsére az antik öltözetű, de láthatóan jól felkészült mandalóriai harcosok akciója lekötötte az utca felfegyverzett népét... vagy azért, mert egymásra lövöldöztek, vagy azért, mert áhítattal, szinte szájtátva bámulták a régi Jedi-Sith háborúról készült holofilmeket idéző jelenetet...

Apropó, Sithek... érdekes felvetés, gondolta Dorvan, miközben letért egy sikátorba, ami a Sanagar-klán egyik közeli szövetséges családjának a raktárához vezetett. Remélte, ott talál valakit, aki hajlandó kijuttatni a városból, el a farmokig, ahonnan üzenetet küldhet Coruscantra. Farmok, nagyszerű, tette hozzá magában a galaktikus főváros tornyaihoz szokott Dorvan. Utálta a helyszíni munkát.


Bothawui

A bolygó feletti egyik űrbeli védelmi platform jelöletlen tárgyalótermében egy rangjelzés nélküli, fehér ruhába öltözött nő és ügynökökből álló kísérete várta vendéglátójukat. A bázis körül számos régi típusú birodalmi hadihajó keringett az egyik oldalon, miközben átellenben egy fél tucat bothan rohamcirkáló biztosította a tárgyalás másik résztvevőjének biztonságát...

Daala ujjai idegesen doboltak az asztalon. Turr Phennir kész volt tárgyalni, sőt alapvetően érdeklődéssel fogadta a javaslatát egy gyors, titkos személyes találkozóra, a volt birodalmi pilóta most mégis késett. Amióta elhagyta Coruscantot, Daala nem kapott újabb jelentéseket.

Az államfő kérdőn pillantott társára, egy szintén jelöletlen egyenruhás bothanra, akinek egyedül a vállán jelezte egy szövetségi embléma, hogy mit képvisel.

- Ez a késedelem nem szokásos nálunk, asszonyom... - tárta szét karjait Nek Bwua'tu, a Szövetség legmagasabb rangú bothan tisztje, flottaparancsnok.

- Mindjárt kiderül... - pillantott a felvillanó fényre Daala, ami jelezte a termináljukon, hogy a másik delegáció végre úton van.

Végül az ajtó feltárult, és belépett, pontosabban beviharzott rajta Turr Phennir, a Konföderáció államfője, kíséretében két bothannal, a Yuuzhan Vong háborús hős Traest Kre'fey admirálissal, és a rendszer szenátorával, Tatrak K'roylan-al.

- Turr, köszönöm, hogy végre idefáradt... - emelkedett kéznyújtásra Daala, miközben a bothanok vakkantottak egymásnak valami félig-meddig udvariasat saját nyelvükön, ami éppúgy lehetett üdvözlés is, mint felhívás élet-halál párbajra.

Phennir azonban válasz, vagy kézrázás helyett az asztalra vágott egy csomó adatkártyát, amin különféle jelentések sorakoztak.

- Erről akart tárgyalni, Natasi, vagy erről, vagy erről? - mutatott végig a holografikus hírcsatornák képeit sugárzó kijelzőkön, amelyeken lángokban álló irodaépületek sorakoztak... a főcímek alapján elsősorban Corellián és itt a Bothawuin.

Daala ép szeme összehúzódott.

- Mi ez... ?

- Ön annak idején híres volt a könyörtelen módszereiről, elnök asszony... - jegyezte meg K'roylan, szürkés sörényét felborzolva. - De ez még a mi módszereinket is túllépi... tárgyalással párhuzamosan terrorcselekményeket elkövetni a gazdasági érdekeltségeink ellen, igazán szép dolog... Jacen Solo és a Gárdistái büszkék lennének magára..

- Nem értem, mikor történtek ezek... - hunyorgott Nek Bwua'tu, miközben kérdõn meredt Daalára.

- Csak a Konferencián tapasztalt szíves vendéglátásának köszönheti, admirális asszony, hogy nem fogatom le a társával együtt ezért a szemtelenségért... - csapott az asztalra Phennir. - Nem lesz semmiféle tárgyalás!

- A bázis körül lévő flottámnak köszönheti, amelyik öt perc alatt leradírozná a magáét... - sziszegte Daala. - Nézze, Phennir, nem tudom, ki csinálta ezt magukkal, de kiderítem.

- Ó hogyne, nem tudja, igazán meggyőző - hunyorított Kre'fey.

- Távozunk... - állt fel az asztaltól Daala, és kíséretével együtt magára hagyta a konföderációs delegációt.

- Valaki nagyon belekavart a levesünkbe... és ezt utálom... - sziszegte menet közben a folyosón társának.

Nek Bwu'atu elgondolkozva meredt maga elé.

- Szeretném elhinni, hogy maga nem tudott erről, asszonyom - jegyezte meg végül szomorúan. Biztos volt benne, hogy az ő klánja és rokonai közül is sokan áldozatul estek a merényleteknek. - Kötelességem lesz segíteni társaimat abban, hogy ennek a végére járjunk...

- És így is lesz... - sziszegte menet közben Daala. - Így is lesz...


Korriban II

Egy birodalmi csillagromboló lépett ki a hiperűrből a rendszer szélén. Éjfekete volt, ahogyan a cosrai hajók többsége.

- Itt az Emperor's Wrath cosrai csillagromboló, fedélzetünkön Folett parancsnokkal, Őfelsége Wenthar Császár vendégével. Kíséretet és kijelölt útvonalat kérnénk a biztonságos leszálláshoz.

Hirtelen négy SiSD, valamint Judicatorok és Aurorák léptek ki a hipertérből, és körülvették az Emperor’s-t. Egy kis, Lambda-osztályú sikló indult a hajó hangárjainak egyike felé, hogy utasát átszállítsa Folett főparancsnokhoz. Kandor, az Obszidián Rend főnöke volt megbízva azzal, hogy diplomataként üdvözölje a nagy hatalmú Folettet.

Az Emperors' Wrath egyik hangárjában méltóságteljesen landolt a kis sikló. Kandort egy díszosztag várta feszes vigyázzban, és maga Folett jött, hogy üdvözölje őt. A sikló ajtaja hangos szisszenéssel kinyílt és kilépett rajta Wenthar helyett Kandor, aki az ESB harmadik emberének számított Tierce Főkormányzó és az Uralkodó után. A Sith büszkén lépdelt le a kicsiny lépcsőkön, majd mikor Folett elé ért, meghajolt.

- Elnézését kérem Nagyuram, a Mesterem jelenleg a nagai császár vendége! - mondta Kandor, miután felállt és a kezét nyújtotta Folettnek. - Ha gondolja, mi magunk is ellátogathatunk a Nagai Birodalomba, ahol remélhetőleg akadályok nélkül találkozhat Császárunkkal! - Kandor izgatottan várta Folett válaszát.

- Kandor Nagyúr - válaszolt Folett. - Enyém a megtiszteltetés. Ha meg tudjuk oldani, hogy a Nagai Császárságban ne jöjjenek rá, minden további nélkül. Útközben el is mesélem, hogy miért, de addig is, ezt kellene első körben eldöntenünk. Az ügy kényes, és az én személyem lelepleződése veszélyeztetné annak sikerét.

Kandor arcán vadállati vigyor jelent meg.

- Efelől nem kell aggódnia! - mondta magabiztosan. - Az Obszidián Rend már mindenről gondoskodott! - Folett bólintott, majd elkísérte Kandort a tárgyalóba.

A gazdagon díszített, de mégis puritán tárgyaló falán, különböző képernyőkön a galaktikus tőzsde információi és, a holohíradók tucatjai futottak. Folett helyell kínálta vendégét. Amaz kényelmesen elhelyezkedett a hatalmas tárgyaló asztal főhelyén, amíg Folett mellette foglalta el az egyik széket. Kisvártatva számos cosrai parancsnok jelent meg, akik szintén helyet foglaltak.

- Nos uraim, üdvözöljük nemes vendégünket, Kandor Nagyurat! - vezette fel a tárgyalást Folett. A  cosraiak bizalmatlanul tekintgettek az éjfekete köpönyegbe burkolózó Sithre. Kandor nem törődött a bizalmatlan légkörrel, egyenesen a lényegre tért.

- Kedves Folett Nagyúr! Kíváncsian és örömmel várom, hogy miért óhajtanak velünk szövetségre lépni! - mondta Kandor tiszteletteljesen. - Azután azt is elmondom, hogyan tud kapcsolatba lépni Uralkodómmal, úgy, hogy senki ne tudjon erről a találkozóról ott, ahova majd megyünk!

- Az urak... - mutatott körbe Folett - Arra az esetre vannak itt, ha netalán egyes részletekre bővebben is ki szeretne térni. Én viszont rögtön a lényegre térnék - azzal aktiválta a legnagyobb kivetítőt, amin a robbantások és a fokozódó kalóztevékenységek összefoglalói jelentek meg - Gondolom ismeri a Cosrát, és tudja, hogy nekünk mennyire fontos a rejtettség. Ez sajnálatosan az áruló Phennir miatt meghiúsult. Viszont, gondolom még nem értesült róla, éppen ezekben az órákban sikerült meghiúsítani egy Konföderáció-Szövetség együttműködést a Sith Birodalom ellen.

- Valóban? - nézett rá kérdően a Sith.

- A Bothawuin tartózkodik Phennir és Daala elnökasszony. Utóbbi már távozott is - de nem úgy ahogy tervezte. Én viszont nem hivatalosan segítettem, hogy hamarabb távozzon.

- A robbantások?

- A két fél pedig egymásra mutogat. Ezt kell kihasználnunk, hogy hogy is mondjam... közeledhessen a két állam. A kalózok is ebben segítenek bennünket. Amíg mindenki belső ellenséget keres és kalózokra vadászik, nos én... megkapom az új hajóimat és új szövetségeseinkkel - intett a felszolgálóknak, akik a teremben ülők elé helyezett poharakba a legjobb kesselit töltötték - megerősítjük a birodalmi értékrendet a galaxisban. Ezt tudom kínálni. Mellé pedig közösen ellenőrzött kereskedelmi útvonalakat, hiszen valakinek meg kell menteni azokat is. - mosolyodott el Folett, miközben kedvenc szivarával kínálta a sithet - Mit gondol, ez érdekelné Őfelségét? De mielőtt válaszolna... Azt is tudnia kell, hogy kettőnk érdeke, sem az amit mondtam, sem pedig a jövőbeli szövetségünk ténye nem hagyhatja el ezt a termet, és nem tudhat róla más, csak Őfelsége és én. Így is elfogadható?

- Nos kedves Folett úr, természetesen nem baj, ha titokban akarja tartani a mi kis szövetségünket! - mondta elégedetten Kandor. - Sőt! Uralkodónk maga is ezt fogja forszírozni! - Folett nagyon elégedettnek tűnt a választól.

- Remek! Nagyon jó! És megkérdezhetném, hogy ebbe miért mennek ilyen könnyen bele? - kérdezte kíváncsian a hadúr.

- Ó, hát persze! - válaszolt sejtelmes hangon a Sith. - Uralkodónknak van egy kis dolga a Nagai Birodalomban! Le akarja váltani a vezetőséget, hogy leendő tanítványát ültesse a trónra, ezáltal egy lojális államot hozzon létre, amely az ESB erős és hű támasza lesz! Nos, a Cosra ebben segíthet minket, fegyverekkel, pénzzel és katonákkal, ha eljön az ideje! Mit szól hozzá? - a Sith kíváncsian várta Folett reakcióját és válaszát.

- Rendben - mondta Folett. - Készítsék elő a megállapodásunk részletes dokumentációját, és akár itt és most aláírom a Cosra nevében.


Cosra

Cosra csak kis idő elteltével válaszolt Kresh hívására - Cortez Lambda-osztályú siklója az Emperor központi dokkjában landolt. Több tucat kisebb hajó pedig más dokkokban, technikai személyzetet és felszerelést szállítva az óriás csatahajóra.

A lenyíló rámpán a Cosrai Biztonsági Szolgálat emberei léptek le és álltak sorfalat.

Majd megjelent Cortez is...

- Admirális úr, örülök, hogy végre megismerhetem személyesen is - biccentett joviális arccal Lecersen a fogadóbizottság élén.

- Hogyne, én is - Cortez meglepően idegesnek tűnt. Vagy máris készül valamire, gondolta Lecersen, vagy ellenkezőleg, már saját maga is elveszítette az irányítást...

- Erre parancsoljon...

Cortezt és testőreit egy, a hangár melletti kis tárgyalóba vezette, ahol egy asztal, néhány szék, és egy bíbor, hírszerzési egyenruhát viselő tiszt állt.

- Cortez admirális, bemutatom a szárnysegédemet, Sterling tábornokot a hírszerzéstől.

- Örvendek... - rázott kezet amazzal Cortez, majd visszafordult a nagymoff felé.

- Tehát, ki vele, mit akar?

- Megkínálni... - töltött a vendégének mosolyogva Lecersen az asztalon lévő üvegből.

- Előbb maga...

Lecersen bólintott, és kitöltött még egy pohárral Sterlingnek, felhajtotta, és mereven bólintott.

- Nos, kedves admirális... - vágott bele Lecersen, miközben helyet foglalt az egyik széken. - Nekem valahogy az az érzésem, hogy segíthetnénk egymásnak...

- Miben is? - Cortez tekintete kiismerhetetlen volt.

- Önöknek nagyobb terveik vannak annál, semhogy Daala asszony fegyverraktárnak használja a maguk rendszerét... - szürcsölgette a kesselit Lecersen. - Nekem pedig, hála a tábornoknak - biccentett Sterling felé -, rengeteg információm van különböző... dolgokról. Talán egymás segítségére lehetnénk valahogy...

- Érdekes... - kortyolta lassan az italát Cortez - Ez ha jól sejtem, kimeríti a hazaárulás fogalmát, moff.

- Admirális... kíméljük egymást ezektől a köröktől, és térjünk a lényegre - Lecersen intett, és italok kerültek az üres poharakba. - Van a hajón, akarom mondani a hajójukon egy ember, aki elég sok mindennel keresztülhúzhatja a számításukat.

- Kire gondol? - kérdezte Cortez, miközben a poharát méregette.

- Mindent nekem kell kimondanom, admirális? Ennyire nem bízik bennem? - kérdezte a moff, miközben egy újabbat kortyolt az italból. - Alvar Kresh. Kresh az akit el kell távolítani, de óvatosan. Ha eltüntetjük, az elnökasszony rohan ide mint egy veszett vad. Ha elküldjük... akkor valakinek maradnia kell, azt hiszem, az lehetek én is. De ez nyilván nem tűnne fel senkinek... mit gondol, admirális?

- Azt gondolom, hogy itt az ideje, hogy elmondja mit kér cserébe...

Lecersen ismét elmosolyodott.

- Ez egy nagyon könnyű kérdés, admirális. Hogy mit kérek? Természetesen felvételt magukhoz... ugyanabból a háttérből, ugyanabból a Birodalomból jövünk. Csak a Sithek machinációinak eredménye... - Lecersen gondosan figyelte Cortez arckifejezését, hogy változik-e a Sithek említésére -, hogy ide kerültem, és most nem az egész Maradvány nevében tárgyalok Önnel, talán éppen a Bastionon...

- De ami késik, nem múlik, admirális - folytatta Lecersen - Előbb-utóbb visszaállítjuk a rendet a galaxisban, és nagy hiba lenne a rossz oldalon állni, amikor a Cosra ezt megteszi, nemde? - biccentett beszélgetőtársa felé a Moff.

- Én megszabadítom magukat ettől a ragadós Kreshtől és a bandájától, önök pedig számítanak rám, amint véghezvitték terveiket... mit szól?

- Megfelel, és azt hiszem, az ár se nagy, amit kér... még valami kellemes posztot is találhatunk magának. A parancsnok jelenleg nem tartózkodik a Cosrán, de én képviselem távollétében. Örömmel találkozik Önnel, amint visszajött a küldetéséből.

- Szabad érdeklődnöm...?

- Egy államközi megállapodást hoz tető alá, és előkerít néhány eltűnt... hajót - mosolyodott el Cortez. - Kreshnek úgy kell elmenni, hogy az Emperor maradjon. Mivel találkoztam Önnel, így a B-tervhez nyúlok. Az Emperor hajtóművét felrobbantják - legalábbis részben. A Cosra felszínén is lesznek támadások, talán a többiről már értesült - mutatta a coruscanti, corelliai felvételeket Cortez. - Ez elegendő lesz arra, hogy Kresht elküldjük?

- Nos, ez nem feltétlen, de azt hiszem, megvannak a megfelelõ forrásaim arra, hogy elintézzünk valamit... - biccentett Lecersen. Sterling tábornok egyetértően bólintott, elértve felettese kérdő pillantását.

- Akkor megbeszéltük.

- Örülök, hogy megállapodtunk, admirális. Legyenek készenlétben, hamarosan keresni fogom.

Lecersen elfogadta Cortez kinyújtott kezét, és megrázta. Közben azonban folyamatosan járt az agya, nem csak azon, hogy miképpen tudják gyorsan eltávolítani Kresht a rendszerből, lehetőleg vérontás nélkül, hanem az admirális szavain is. A parancsnok nem tartózkodik a rendszerben... ki lehet ez a rejtélyes parancsnok? Lecersen úgy tudta, Cortez a cosraiak legfőbb vezetője, még Daala is vele tárgyalt legutóbb személyesen. Vagy mégsem így lenne? Remélte, hamarosan kiderül, és ő is az asztal megfelelő oldalán lesz.

- Tábornok, kérem szálljon át a Bloodfinre, és jelezzen biztosított vonalon, ha minden kész - fordult Sterling felé a moff, miután Cortez távozott.

- Azonnal... uram...

- Megkérdezheti, mire gondolok, igen - töltött újra magának Lecersen.

- Nos... - Sterling habozni látszott. - Pontosan melyik fájlt is készítsem elő majd?

Lecersen kiitta az italát. A kérdés jogos volt. Katonai szemmel nézve nem rendelkeztek sok erővel, hadihajójuk, a Bloodfin, amelyet annak idején Pellaeon főadmirális használt élete utolsó éveiben zászlóshajóként, kisebb és kompaktabb volt egy Imperial-osztályú csillagrombolónál, viszont a Kresh hajóján lévő kristály-fázisváltó lövegek ellen még egy ilyen modern egység sem tehetett túl sokat. Nem lehetett kockáztatni egy összecsapást, ráadásul maga Kresh itt volt a zászlóshajón. Tehát kellett valami, ami fontosabb számára, mint a Daalától kapott parancs, hogy biztosítsa a Cosrát.

És ha valamije viszont volt Lecersennek, az az információ. A Bloodfin egy teljes másolatot hordozott a Yaga Minor-i Ubiqtorate bázis archívumából, a Birodalmi Hírszerzés elmúlt hatvan évben összegyűjtött dokumentumait...

- A Bendő Irreguláris Flottára vonatkozó különleges parancskódok állományát fogom kérni, tábornok.

- A Darakaer-könyvtárat? Ha azt felhasználjuk, uram.... - Sterling szeme elkerekedett - Daala pillanatok alatt rájön!

- Ennyi idő elég is nekünk - biccentett a moff. - Hívjon, ha megvan!

Amint Sterling elsietett, Lecersen töltött magának még egy pohárral. Igyekezett palástolni keze remegését. Általában jobban szerette, ha a hasonló éles machinációk néhány rendszernyi biztonságos távolságban történnek saját személyétől. De a különleges alkalmak különleges erőfeszítéseket ígértek.

Percek múlva Sterling jelentkezett, immár a másik hajóról.

- Küldje át nekem a Delta-Sigma-Iota egyes azonosítóhoz tartozó vészjelző kódot - olvasta ki az adatbázisból Lecersen, miközben áldotta azt a pillanatot, amikor a Szövetségiek egy könnyelmű gesztusként visszaadták a Maradványnak a Chimera-t, amely pár évig Daala zászlóshajójaként szolgált. Persze az öregasszony azt hitte, a technikusai mindent kitöröltek belőle... de Sterling kódfejtői is tudtak legalább ennyit a régi birodalmi kódokról és algoritmusokról.

- Megvan... küldöm a fájlt.

- Látom... - biccentett a moff. - És mit is mondtak legutoljára az ügynökeink? Bothawui?

- A jelentés szerint Phennir és legalább két nagyon magas rangú, meg nem nevezett szövetségi vezető találkozott ott nemrég. Még úton lehetnek hazafelé... - olvasta le a megfelelő jelentést Sterling. Hiába, Lecersen az adatbázison kívül még egy dolgot örökölt meg azzal, hogy kiürítette Yaga Minort... a birodalmi ügynökhálózat jelentős szeletét, akik Sterlingnek jelentettek.

- Köszönöm, akkor ez alapján már ki tudunk számolni egy közelítő vektort... legyen készenlétben - azzal Lecersen csatornát váltott, miközben betáplálta az adatokat a termináljába.

- Admirális?

- Pillanat... - szöszmötölt valamit Cortez a vonal másik oldalán. - Ellenőrzöm a titkosítást. Rendben...

- Átküldök egy fájlt és egy koordinátát. Küldjön egy futárhajót, vagy valami hasonló erre a vektorra, néhány fényévnyire innen, és játsszák le a fájlt a Cosra felé. Ne aggódjanak, ha a komrendszer nem képes dekódolni, csak adják le. Kresh érteni fogja.

- Honnan tudjam, hogy ezzel nem riasztjuk Daala többi hajóját, vagy bármi hasonló? - vonta fel a szemöldökét Cortez.

- Azt akarják, hogy Kresh eltakarodjon innen, vagy nem? - fintorodott el idegesen Lecersen. - Csak csinálják! Ha átverem magukat, még mindig tízszer kivégeztethet engem, mire ideérnek!

- Rendben, küldje...

Lecersen még ledöntött körülbelül három-négy pohár kesselit, majd felállt, kinyújtotta magát, az övén lévő apró táskából bevett két serkentőt, majd évtizedek alatt begyakorolt rutinnal felvette hivatalos arckifejezését, nyomát sem hagyva magán annak, hogy mennyi kesselit döntött le, majd hátrakulcsolt kézzel hanyagul kisétált a tárgyalóból, a híd felé...

Abban a pillanatban lépett be a hídra, amikor Kresh terminálja előtt felvillant a Persecutor első tisztjének szarvas fizimiskája.

- Igen, Malloc parancsnok? - Kresh összevonta a szemöldökét, látva bajtársa ideges arckifejezését.

- Vészjelzést kaptunk, főnök... - halkította le a hangját a devaron - a... egyedül van?

- Mondd már!

- Delta-Sigma-Iota egyes kódolás, segélyhívás, vörös kettő... - sorolta amaz.

- Hogyan? - csapott a terminálra Kresh. - De hiszen... egy rakás hajót vitt.. honnan jön?? - most már suttogott, Lecersen alig hallotta volna, ha nem pontosan a parancsnok mögött áll.

- Valahonnan a Magon túlról, a Belső Gyűrűből... a vektor alapján elvileg stimmel...

- Készítsd fel a hajót ugrásra, Malloc, átmegyek!

Miután Kresh bontotta a vonalat, és sarkon fordult, vagy inkább perdült, hogy futólépésben elinduljon jó eséllyel a hangár felé, Lecersen volt olyan körültekintő, hogy hátrébb lépjen két lépést, így a másik, amúgy testesebb és magasabb férfi nem rohant bele fejjel, csak tágra meredt szemmel lecövekelt előtte.

- Elnézést, moff úr, nem láttam...

- Valami gond van? Aggodalmasnak tûnt a hangja az előbb... - vette fel legdiplomatikusabb mosolyát Lecersen.

- Jöjjön... - azzal Kresh kirángatta a moffot, egyenesen be a hangárba vezető turboliftbe.

- Mi történt, mi történt?

- Kaptunk egy vészjelzést... az admirális asszony konvoja támadás alatt van valahol a Bothawui és a Mag között... konföderációs csapda lehet... - sorolta Kresh, miközben villámgyorsan beütötte a tiszti hangár azonosítóját és a lift megindult.

- Az nem lehet... - tátotta el a száját meggyőzően Lecersen, majd gyorsan becsukta, tekintettel az esetleges kesseli-szagra. - Egyáltalán mit keresett ott??

- Az mondjuk úgy államügy... - húzta el a száját Kresh. - De azonnal indulunk kell, a Bendő Flotta összes egységének szól a vészjel. Moff úr... - tette Lecersen vállára az egyik kezét, és ettől amaz tudta, hogy innentől egyenesben van. - Számíthatok magára itt, amíg távol vagyunk?

- Szemmel tartjuk ezt a társaságot, és vigyázok a zászlóshajóra is, parancsnok - biccentett Lecersen. - Azonnal intézkedem, hogy átszálljon a Bloodfinről egy század rohamosztagos és a megfelelő technikai személyzet... odafigyelünk a mi kis cosrai barátainkra.

És ez még igaz is a rohamosztagosokkal kapcsolatban, gondolta magában vidáman Lecersen. Végül is valakinek le kell kapcsolni az Emperor-on össze-vissza szaladgáló szövetségi technikusokat...

- Köszönöm, Lecersen moff. Eggyel jövök magának - tisztelgett Kresh, majd elporzott a kinyíló ajtón keresztül a várakozó sikló irányába.

Lecersen kifújta a levegőt. Eddig jó. Beütötte ismét a híd koordinátáit.

- Százados - fordult az ügyeletes tiszthez, aki a szuper-csillagromboló hídján a többiekhez hasonlóan azt figyelte, ahogyan a Persecutor felgyorsul és eltűnik a hipertérben.

- Uram?

- Kérem, lépjen kapcsolatba a hajómmal, és közölje Sterling tábornokkal, hogy átküldheti a kisegítő személyzetet, amit megbeszéltünk... - a százados külsőre polneyei klónnak tűnt, de Lecersennek fogalma sem volt arról, hogy ők épp hányadán állnak a cosraiakkal, ezért nem akarta elszólni magát a férfi előtt.

- Értem uram, igenis uram.

Kisvártatva, immár két saját rohamosztagosával a háta mögött Lecersen ismét kapcsolatba lépett Cortezzel.

- Admirális, amint látja, Kresh hajója a parancsnok úrral együtt távozott. Most már szabadon indíthatják, akármit is terveznek. És ha segítségre van szükségük - mosolyodott el a moff -, a biztonság kedvéért éppen kéznél van nálam itt a hajón egy rohamosztagos alakulat...


Ossus

Sirryn Smordre mester sietve lépkedett a Jedi Akadémia folyosóján. Alighogy befejeződött az ülés, azonnal elindult a kettes számú kiképzőterem felé. Assix mester, aki húsz padawannak készülő tanítványt foglalkoztatott, úgy vélte, hasznos lehet az ifjoncoknak, ha egy vezető mestert is megismerhetnek. Ezt az új ötletet a Tanács jóváhagyta, így a tanácstagok, ha éppen akadt egy szemernyi szabadidejük, segédkezhettek a tanításban.

Smordre vetett egy pillantást az előtte lépkedő fiúra. A padawant alig fél éve képezte, és hamar rájött, hogy nem lesz könnyű dolga vele. Rikki Sen makacs volt és önfejű. Smordre arra is rájött, hogy ez nem a kamaszoknál megszokott önfejűség, hanem egy olyan szintű egyéniségnek a jellegzetessége, ami a 15 éves kölyöknek már a birtokában volt.

Rikki fekete nadrágot és a coruscanti divat szerint tervezett felsőt viselte. Az ifjú padawan nem szerette a jedik hagyományos - és már-már unalmas - viseletét. Minden álma volt a Krretthomissian Garde tervezővel való találkozás, Mordiemort összes lemezének beszerzése, és egyéb könnyen eszközölhető ábrándok. Smordre igyekezett ezt a bálványszeretetet kinevelni belőle.

Ó, de már meg is érkeztek. Rikki belépett a tágas edzőterembe, nyomában mesterével. A padawanok lótuszülésben meditáltak. Assix, az ősöreg tanító Smordre felé fordította szórakozott tekintetét.

A Jedi Tanács képviselője azonnal megállapította, hogy a mester hamarosan egyesül az Erővel. Tág mandulaszemeiben meg-megszakadozott vérerek tekeregtek, fonnyadt bőre ezer ráncot teremtett. Sápadt arca úgy festett, mint a madárszar.

- Üdvözöllek, mester - húzta mosolyra kopott ajkait.

Smordre tiszteletteljesen meghajolt az agg jedi előtt.

- Én köszönöm neked, mester - felelte.

- Ifjak! - rikácsolta erőteljesen Assix. Az idős mester tisztában volt vele, hogy igen öregnek tűnik mások szemében, viszont ő úgy vélte, hogy csakis a lélek fiatalsága számít. Mit számít az, ha a teste elrohad fölüle? Mit számít, ha a bőre kiszikkad, a vére megalvad és fogai kihullnak? Az Erő az, ami számít.

A padawanok feltornázták magukat álló helyzetbe, és meghajoltak a díszvendég előtt.

Rikki unottan figyelte, amint mestere a fiataloknak magyaráz. Az ő fejét is hasonló dogmákkal tömték az ő korukban. Mielőtt Smordéhez került, két mester is túladott rajta, mondván, hogy kiismerhetetlen, és lehetetlen megváltoztatni. Skywalker mester azt mondta neki, hogy ne is törődjön velük. A Nagymester véleménye szerint őt nem megváltoztatni kell, hanem csak útmutatásra van szüksége.

Smordre mester felismerve korának különleges intelligenciáját, maga mellé vette. Igen jófej volt, annak ellenére, hogy a többiek miket állítanak róla. Rikki megtanulta, hogy az embereket nem a szavaik alapján kell megítélni.

Smordre éppen a padawanokat figyelte, amint az általa tanított üzleti fogást gyakorolták. Úgy vélte, a jövő jedijeinek a mindennapi életben is érvényesülniük kell, ezt viszont nem tanítják meg nekik az Ossuson. Ekkor érte el az a szellő, amit a sötét oldal indított felé…

Hirtelen elsötétült a szoba, és Smordre csak a sötét, csillagokkal tarkított űrt látta maga előtt, aminek közepén egy középszerű bolygó jelent meg. Érezte, amint egy eddig ismeretlen Erőhasználó kapcsolatot teremt a sötét oldal hordozójával… Wenthar! Valamit tervezhet!

Látta, amint biztos szálak kötik össze az ismeretlent Wentharral, és ugyanazok a kötelékek mozognak a Sith és egy másik nép között…

- Mester! Mi jelent, hogy számla?

Smordre azonnal elvesztette a fonalat, és ismét a kiképzőteremben találta magát. Az egyik padawan előtte állt, és nagy szemekkel bámult fel rá.

A jedi mester úgy döntött, alaposabban átgondolja a dolgot, miután befejezte az órát.

...

A galaxis mozgásba lendült. A múlt, jelen és a jövő külön síkon futottak, és átkarolták a spirált teljes hosszúságukkal. Ennél sosem volt tisztábban megfigyelhető az, ami megtörtént, ami meg fog, vagy ami éppen most folyik. A tejfehér energiamező behálózta az egész Univerzumot, és megbújt minden egyes csillagpordarabban, és átjárt minden egyes szemétdarabot, ami a civilizált társadalom barbár mellékterméke volt.

Egyetlen pillantás lefelé, és a fehérségbe szürke homály vegyült. Azonban az egyre erősödő feketeség szintén látni engedte az idő minden aspektusát. A határvonal azonban megremegett… fehér és fekete együtt nincsenek biztonságban többé.

A Tingel-kartól váratlanul erős út indult a galaxismag felé. Végigszáguldott rajta, de semmit sem láthatott. Néhány perc elteltével nagy, szürke gömböt fedezett fel, ami az útjában ólálkodott. A fémtengert tűzvörös körök tarkították.Millió rovar szállingált le-fel a planétán…

Smordre mester felpattintotta a szemét. Coruscant. Valami fenyegeti őt és Sordis Nagyurat. Vagy a kettejük kapcsolatát?

Rápillantott a falon pihenő kronométerre. A tíz percnek vélt utazás valójában egy órát vett igénybe. Smordre megéhezett az erőfeszítéstől. Ám most nincs ideje enni. Az élete nem forog ugyan veszélyben, viszont halált hozhat a jedikre… Mennie kell!

Talpra szökkent, és az asztalára készített hírportálra fordította a tekintetét. A szeme megakadt egy, a Tanácsnak küldött közleményen. A Mandalore bolygót idegen harcosok szállták meg.

Smordre közelebb sietett a terminálhoz, és átböngészte a jelentést. Száraz ajkai gúnyos mosolyra fakadtak. Elővette adóvevőjét, és betáplálta a kilenctizenkettes hívószámot. Beszélnie kell a Tanáccsal.


Coruscant

Tierce őrnagy és négy, személyesen kiválasztott polneyei klón kommandós éppen kényelembe helyezte magát az Elnöki Szektor egyik privát platformján álló karcsú, kecses futárhajóban, amelyből nemrég rendelt Daala irodája egy tucatot a gyártást újraindító Nubian vállalattól. A karcsú hajótest alatt a legmodernebb, katonai szintű védőpajzs, páncélzat és fegyverek rejtőztek.

Hirtelen a platform megrázkódott, és néhány épületsorral odébb füst szállt fel a levegőbe.

- Na, megint robbantanak? - pillantott ki a pilótafülke ablakán Oleg, az egyik klón kommandós, egy tagbaszakadt, fekete felderítő páncélt viselő katona.

- Mi az, hogy megint... - ez Zavrik volt, a csapat műszerésze és medikusa, akinek az volt a feladata, hogy a kutatóút során feltárt relikviákat megvizsgálja és osztályozza.

- Érdekes... - futott át hirtelen egy sor képernyőn Tierce tekintete, amelyek a holocsatornákra voltak kötve. A küldetés során létfontosságú volt, hogy a csapat azonnal reagálni tudjon bármilyen hírfoszlányra, ami érdekes lehetett a számukra, és kapcsolatban állt a jedikkel, vagy a Sithekkel. Ezért egy speciális computer-algoritmus folyamatosan követte a Holonet legfontosabb szövetségi és más államokhoz kötődő hírcsatornáit. - A jelek szerint nem ez volt az egyetlen robbantás... más bolygókon is történtek hasonlók, elsősorban a Konföderációban...

- Lefújjuk a bevetést? - fordult feléjük a pilótaülésből a fekete egyenruhát viselő Nagan, a csapat pilótája, egy idősödő - ami a néhány hónapos klónok esetében a nem megfelelő DNS-szekvenciákra utalt -, szürkés hajú férfi.

- Nem, nem kaptunk ellentétes parancsot... - rázta a fejét az őrnagy, majd a csapat negyedik tagjához fordult, az egyetlen nőhöz, aki a hajó külső kamerájára meredt.

- Mi történt, Cybil?

- Vendégünk van... - a csapat mesterlövésze és kiberspecialistája, az egyik legújabb polneyei sorozat "terméke", akit az őrnagy kifejezetten a hangulat javítása és kiemelkedő fegyverhasználati képességei miatt vett be a csapatba, máris a biztonsági rendszer aktiváló gombja felé nyúlt... - Egy rohadt Mando...

- Nyugi... - intette le az őrnagy. - Ez Rev Sanagar. Megnézem, mit akar.

A rámpa alján mozdulatlanul álló sisakos férfi T-alakú rostélya mögül kíváncsi tekintettel méregette a hajót.

- Mit tehetünk Önért, Rev… - lépett le a rámpán a páncélos alak elé Tierce. - Már indulunk kellene...

- Gond van... - jegyezte meg amaz.

- Látom... - intett a füstoszlopok felé Grodin. - De nem a mi gondunk, egyelőre...

- Nem, nem itt - rázta a fejét Rev. - A Mandalore-on. Puccs történt. Elmozdították a klánomat, a legtöbbjüket megölték...

- Ez sajnálatos... - biccentett Grodin. Személy szerint teljesen mindegy volt neki, hogy a zsoldosok és bérgyilkosok éppen melyik páncélos alak után szaladnak. Az volt az érzése, hogy a galaxis túlreagálja az egész mandalóriai társaság jelentőségét... bár lehet, ez csak azért volt így, mert nem volt alternatíva, amivel ijesztgetni lehet a gyerekeket elalvás előtt. Na nem baj, majd most a Sithek...

- Nem érti... - ragadta meg az őrnagy karját Sanagar, akinek a keze villámgyorsan mozdult, de reflexből megállt, mielőtt elérte volna a páncélkesztyűt. Sanagar elengedte az őrnagyot. Mindketten tudták, hogy ez nem az a pillanat, amikor közelharc-képességeiket fogják tesztelni.

- Éspedig mit nem értek?

- Dorvan még él, és a bolygón van... - folytatta Sanagar. - Ki kell hoznunk. A főnökasszony nem örülne...

- Hát miért nem megy a maga embereivel? - vonta fel a szemöldökét Tierce.

- Mindenkit levadásztak a klánomból, aki a bolygón volt... - folytatta reszelős hangon Sanagar, amiből érződött, valójában mennyire feszült. - Ha most a sajátjaimmal mennék oda, azonnal kiszúrnának... kell egy független csapat.

- És gondolom, külön szerencse, hogy egyikünk sem tud most beszélni az admirális asszonnyal... - biccentett Tierce. - Rendben. Szálljon be, indulunk.

A kommandó többi tagja kérdő pillantást vetett a mandalóriai harcosra, aki, amint beért a pilótafülkébe, elkezdte ledobálni magáról a felszerelését.

- Teszünk egy kis kitérőt, mielőtt nekilátunk a feladatnak... - jegyezte meg Tierce, majd bevetette magát az egyik gyorsulási ülésbe, és biccentett Nagannak.

- Mehetünk.


Mandalore

A vörös köpenyes férfi belépett a sebtiben felállított sátorba. A megszálló mandalóriaiak ezt a hevenyészett vászontetőt nevezték ki ideiglenes parancsnoki központnak. A bolygó megszállása már néhány órája befejeződött, azonban az új Mandal’ore Nagyúr üzenete még nem érte el a sarkvidéki lakosokat.

„Mandalore népe!” - harsogták a rádiók - „Megváltásunk kora elérkezett! Eljött hozzátok új vezetőtök, aki eddig bujkálni kényszerült. A mandalóriai nem szolga, akit bármilyen önkényes vezér, aki maga is csak egy bérenc, megtorlás nélkül eladhat zsoldosnak.” – A Fettre való utalást indulatos tónussal közölték. – „Mi egy nép vagyunk, és harcra születtünk. Fogadjátok örömmel Mandal’ore, a Büntető visszatértét! Mandal’ore-ét, aki bosszút állt népünk ezeréves szenvedésein, és aki elpusztította kontár diktátoraitokat!”

„Hű katonáink! Mandalore büszke harcosai! Álljatok a nép mellé! Szerveződjünk egységbe, és terjesszük ki birodalmunk határait! Ha mandalóriai lő mandalóriai harcosra, kivégezzük az árulóinkat!”

Egy másik közlemény bejelentette, hogy a szektor neve a mai naptól fogva Mandalóriai Birodalom.

Mandal’ore, a Büntető a vezérlőpulthoz lépett. A Karendhor-gárda őrharcosai vigyáztak testi épségére. Az Ordo-klán fejlesztette ki őket, és mindegyik harcos a legendás Xarga harcművészetben jeleskedett. Ez kiszámíthatatlan, s ennélfogva legyőzhetetlen. Nem mintha ő védelemre szorult volna…

- Kaptatok visszajelzést a MandalMotors vezetőségétől? - fordult Mandal’ore az egyik technikushoz.

A húszas éveiben járó férfi bajtársi hangnemben válaszolt.

- Igen, Mandal’ore. Hajlandóak együttműködni velünk. Az igazgatótanács támogatja a nép valódi természetének újbóli felfedését - ahogy ők fogalmaztak.

- Remek. Tudasd velem, ha máshonnan is érkeznek hírek. Nem akarok háborúba bonyolódni. Mondd meg a Hadiárnak, hogy tegyen közzé egy hirdetményt, miszerint továbbra is békés külpolitikát folytatunk.

- Igen, Mandal’ore.

- Most pedig tégy szabaddá egy holosávot.

A technikus intézkedett. Mandal’ore odalépett a kommunikációs pult elé, és betáplálta a különleges kódot. Miután sikerült létrehoznia az adást, lecövekelt a transzmissziós rácson.

A holoasztalon egy csuklyás alak körvonalai derengtek fel. A képmás megremegett, majd kitisztult.

- Üdvözlet, Sordis Nagyúr - suttogta a Mandalore.

- Mi történt? - reccsent a Sith Lord mély hangja.

- Átvettem a hatalmat a bolygón. A klánok vezetői nagyrészt elfogadják a változást. Akik pedig nem, azokat leváltottuk.

- Remek - a Sith ajkai elégedett mosolyra húzódtak. - Akkor a népe elnyeri méltó sorsát a történelemben.

Mandalore nem válaszolt.

- Fejezze be a stabilizációt - folytatta Sordis. - Aztán várja meg, amíg jelentkezem. Most másféle ügyek követelik a figyelmem.

- Nagyúr - recsegte a mandalóriai. - Tulajdonképpen van még valami, amiről beszélni szeretnék. - A Sith Lord fölvonta a szemöldökét. Mandalore folytatta. - A népem nem adja el magát többé. Soha senkinek. Magát is beleértve. Tehát ettől a pillanattól fogva úgy döntöttünk, hogy a mandalóriaiak nélkül kell folytatnia ingoványos terveit.

- Hogy érted ezt? - kiáltotta a Nagyúr.

- Képesek vagyunk az ön segítsége nélkül is talpra állni - jelentette ki szemrebbenés nélkül a köpenyes nagyúr.

- Ahh - Sordis a fogát szívta dühében. - Azt hiszem, megfelelő bizonyítékra vágyik, hogy ez nincs így. Jól vigyázzon, Mandalore! - azzal a holokép elenyészett.

- Hogyne vigyáznék - dörmögte a férfi csak úgy maga elé. - A mandalóriai nép nem kerül a Sith befolyása alá. Soha többé.


-- Vége a XV. Fejezet 2. részének --



Comments