EGB Könyv‎ > ‎

VIII/2

Nyolcadik Fejezet

Második Rész



Bastion

Fel, Saretti, valamint Jaina és a Hírszerzés egyik kopasz, agresszív tekintetű tisztje a Thrawn Palota alatti biztonsági központban figyelték az ünnepség előkészületeit.

- Utoljára kérem, Fenséged, gondolja meg a dublőr használatát... - figyelmeztette Jaggedet Rorsh igazgató. - Egy ilyen esemény kiemelt kockázatúnak számít… a hölgynek is… - pillantott kelletlenül Jainára - tudunk dublőrt biztosítani, ha szükséges. Nem lesz tökéletes, de megoldjuk… legközelebb, ha előre közli, Felség, hogy egyben házasodik is, talán jobban fel tudunk készülni... - kockáztatott meg egy viccet, de Jaina villámló tekintete még a kipróbált biztonsági tisztbe is befagyasztotta a szót.

- Nem lesz legközelebb… - sziszegte Jaina. Így is eléggé irritálta ez a környezet, csak szerelme kedvéért tartotta magát. Végül is, ő sem lesz már fiatalabb, ugye...

- Nem lesz dublőr sem - rázta a fejét Jagged. - Ezúttal nem. Üzenetet kell küldenünk minden kételkedőnek, hogy nem tűrünk ebben sem késlekedést, sem halasztást, és nem bújunk el a birodalmi polgárok elől.

- Gondoskodunk arról, hogy a díszőrség lemerített fegyverekkel lépjen be a komplexumba, és csak a mi biztonságijainknál legyen éles eszköz - folytatta Saretti moff. – A... hölgy... gondolom, megtartja a fénykardját.

- Ez magától értetődik - mosolyodott el Jaina. Egyre inkább az volt az érzése, hogy szüksége lesz rá, csak azt nem tudta, mikor, hol... valami Sötét közeledett, az Erő szinte kiabálta felé. Amióta elolvasták a híreket arról, hogy a Korriban és a Commenor egy új államszövetséget alapított, Jaina meg volt győződve arról, hogy ez nem csak szerelemházasság lesz, hanem egyben az Erő üzenete is. A jedik a mai napig nem járkáltak túl sűrűn a Maradványban, így Jaina tudta, hogy csak Jagged Fel irányításával valósulhat meg egy olyan Birodalom, amelyik nem viseli magán Palpatine rémtetteinek és a Sötét Oldalnak a bélyegét... és ha ennek az az ára, hogy ő lesz a Birodalom első császárnője, ám legyen. A Szövetségnek és a jediknek szüksége volt egy további partnerre, ha meg akarták állítani a képmutató módon állami szintre emelt Sötétséget. És a Birodalom ebben partner lesz, erről ő és a férje gondoskodni fognak...

Az ajtó feletti állapotjelző felvillant, jelezve, hogy új vendég érkezik. Rorsh és Jaina önkéntelenül is az oldalfegyvereikhez kaptak - Saretti csak azért nem, mert nem volt neki -, de Jagged leintette őket. Sebhelyes, mindig koncentráló, néha fémszerűen fegyelmezett arcára egy pillanatra öröm ült ki, ahogyan a bunkerbe belépő öreg, egyenes tartású, elegáns ruhákat viselő férfi láttán.

- Apa! - sietett Soontir Fel Báró, a Chiss Házak nagykövete elé Jagged. - Örülök, hogy el tudtál jönni...

 

Egyesítő Konferencia

[Diplomáciai Holonet csatorna közlemény]

Közlemény az Egyesítő Konferencia résztvevőinek!

A Konferenciát elhalasztandó problémák miatt Arven Aberrnum csúcsminiszter e nap folyamán visszatért szülőbolygójára, a Ziostra.

Amíg az esemény szünetel, az államfő képviseletére Astin Bestort, a Világszövetség Tanács külügyi megbízottját rendeljük ki.

A Konferencia folytatásával a csúcsminiszter ismét betölti szerepét.

Megértésüket köszönjük.

Hitelesítette: Lord Balkis főtitkár

Ellenjegyezte: Tal Crisis, szövetségi tanácsos

 

Ziost

A repülésirányítás kissé meglepődött, amint a különös hajó átszelte a Ziost atmoszféráját. Az űrszkiff minden előjel nélkül bukkant fel a rendszerben. A szenzorok viszont csupán akkor fogták be, amikor már megközelítette a bolygófelszínt. Mégis, hogyan lehetséges ez?! Hiszen a korszerűsített berendezésnek már a Világszövetség határain érkező betolakodókat is észlelnie kellett volna. Ez igazán...

- Parancsnok! - dörrent a bolygórendőrség elöljárójának hangja. - Mégis, mi a fészkes fenét jelentsen ez?!

A költői kérdésre azonban nem várt választ.

- Azonnal lőjék le!

- De uram - replikázott a szenzortiszt,- ennek a hajónak elsődleges prioritása van! Kénytelen vagyok tovább engedni!

- Mutassa azt a kódot, maga gyengeelméjű!

A parancsnok eleget tett a kérésnek. Kivetítette a kódolt azonosítót.

- De hiszen ez az első miniszter! - kapott észbe.

- Lord Brodrig? De hát hogyan volt képes...

- Azt javaslom, parancsnok, az első miniszter ügyeibe ne üsse bele az orrát. Jobb, ha nem tudunk semmit.

A Szövetségi Palota környékét zöldövezet szegélyezte. A Tanács szerette volna megőrizni a monumentális épület elszigeteltségét a zsúfolt fővárostól. Elvégre a kormány nem a Ziostot, hanem az egész Világszövetséget irányította. A városbolygó viszont saját önkormányzattal rendelkezett.

A kapuőr kissé meglepődött, amint az ébenfekete hajó egyenesen a főbejárat elé ereszkedett le. Az még váratlanabbul érte, amikor a belsejéből fekete egyenruhás gárdisták masíroztak ki. Ezek a fogdmegek nem tűntek olyan ellenfélnek, akiket egymagában legyőzhet.

Azonnal riasztotta a palotaőrséget, mihelyt az egyik páncélos megközelítette.

- Állj félre - dörmögte, majd a kapuőrre fogta hosszú, igen újonnan fejlesztett, halálos karabélyát.

A férfi hallani vélte a megsegítésére érkező kollégák lábdobogásait, ezért bátran vette célba a katonát.

Az egyetlen lövéssel leterítette, majd az egész különítmény berontott a Palotába.

A palotaőrség döbbenten figyelte, amint az első minisztert körülvevő elitgárdisták megállíthatatlanul törnek előre a csúcsminiszter irodájához vezető turbólift felé. Lord Brodrig rezzenéstelen arccal masírozott katonái között, oldalán a fekete köpenyes fejvadásszal. Kuordis Kwest néha, pusztán önnön szórakoztatása alkalmából lepuffantott egy-egy közelébe kerülő szövetségit.

Aberrnum őrei erősítést kaptak. A mindenre elszánt hazafiak vérüket áldozva védték a kormányhivatalt a betolakodók ellenállhatatlan előrenyomulásától. Fél perc sem telt bele, mindannyian halálukat lelték, miközben a szürke eminenciás kíséretéből mindössze ketten vesztették életüket. Az elitgárdisták nem tűrték a gyengeséget, ezért megsebesült társaikat ellenségeik sorsára juttatták.

A csúcsminiszter nem tudta mire vélni a dolgot, amikor fél órával a riadó leállása után becsörtetett hozzá első minisztere. Leginkább az hökkentette meg, hogy egy egész armadát hozott magával.

Eljött az idő! Hát mégis elárul! A felé lépkedő alak apró sugárpisztolyt tartott a markában.

- Brodrig! - kiáltotta. - Hogy teheti ezt? Én bíztam magában! Pont most akarja tönkretenni a Szövetséget, miután annyi mindent tett érte? Mégis miféle aljas dolog ez?

Az eminenciás a csúcsminiszter elé lépett.

- Sajnálom - mondta, mikor megállapodott Aberrnum asztala előtt. - A Szövetségnek gyökeres változásokra van szüksége, hogy túlélhessük ezt a kort. Nem, nem teszek én tönkre semmit. Éppen ellenkezőleg, barátom. Megmentem azt, ami a bürokraták kotnyeleskedéseinek köszönhetően a Szövetségből maradt. A békét és a szabadságot. Amit maguk, akik egész életükben a kormány szárnyai alatt nevelkedtek, sosem tekintenek célnak. Ez, barátom, nem az ön hibája. Kwest!

- Kérlek, Brodrig! - Aberrnum rémületéről arckifejezése tanúskodott. - Nem végezhetsz ki csak úgy! A Szövetség tudni fog róla!

- Ez a célom. Fejvadász!

Kwest előrelépett, és a csúcsminiszterre szegezte sugárvetőjét.

- Kérem... ne... - Aberrnum már képtelen volt egyetlen hangot is kinyögni a halálfélelem érzésétől, amely lassan kúszni kezdett felfelé a bensőjében, elszorítva torkát. Fuldokló érzés kerítette hatalmába, amint a mellkasának szegezett ágyút figyelte. Ez hát a vég. Mindennek... annyi.

- Tűz! - Lord Brodrig elfordította a tekintetét, amint Kuordis Kwest célzásra emelte karabélyát.

A fejvadász egyetlen halálos pontosságú lövéssel kivégezte a csúcsminisztert. Abból csupán holmi felismerhetetlen massza maradt a drága kőpadlón.

A szürke eminenciás kezének egyetlen mozdulatára ott termett leghűségesebb segédje, Tal Crisis. Nem látszott, honnan jött elő, bizonyára mindig a közelben ólálkodott.

A belső titkár helyettese fejet hajtott.

- Parancsol, nagyuram? - kérdezte.

- Crisis! Elérkezett a pillanat! Itt az idő, hogy átvedd Lord Balkis tisztségét - az első miniszter intett katonáinak, mire azok egy csoportja kisietett a teremből. - Hívj össze rendkívüli ülést a Tanácsban! A Világok Szövetségének új alapokra van szüksége, ha meg akarja érni a következő évet.

- Igen, nagyúr! - a férfi elsietett.

Nem tellett sok időbe, mire az elitgárdisták megtalálták a főtitkárt.

- Brodrig! - kiáltotta Lord Balkis. - Te aljas, áruló fattyú! Ezért még megfizetsz!

- Vigyék ezt az embert a Halálkertbe!

- Igen, nagyúr.

Ekkor arasznyi holoalak jelent meg a néhai csúcsminiszter asztalán.

- Nagyúr! A Tanács készen áll!

- Remek, Crisis. Induljunk.

A Világok Szövetsége Vezető Tanács különböző fajokhoz tartozó tagjai teljesen betöltötték a tágas csarnokot. A tanácsteremben hosszú padsorok vették körbe a központi államfői emelvényt. A mindenkori kormány vezetője a csúcsminiszter volt, habár helyettese, az első miniszter képviselte őt a Tanácsban. Most is ő emelkedett a tanácsosok fölé, oldalán az újonnan kinevezett belső titkárával, és a politikus droiddal.

- A csúcsminiszter halott - kezdte minden bevezető nélkül Lord Brodrig. - A direktoriális rendszer tehát megdőlt. - A teremben egyre erősödő morajt a szürke eminenciás hangja kegyetlenül elnyomta. - Az új kormány továbbra is szükségét érzi a Tanács vezető hatalmának, azonban mostantól én vagyok a hatalom mindenkori megtestesítője, amíg nem találunk egy megfelelő vezetőt. - a tanácsosok őrjöngésébe vesző szavait kénytelen volt lenyelni. A panaszkodók százai önkívületben ordítoztak. Brodrig felerősítette a holofont.

- CSEND! - mennydörögte. A tanácsosok bizonyára megpillantották a kijáratokban hirtelen megjelenő fekete páncélos katonákat, így valamelyest elcsendesedtek. A szürke eminenciás folytatta.

- Az állam ezentúl császárság. Az új forma bevezetése után az önök hatalma csupán a saját világaikon történő belpolitikai ügyekre korlátozódik. A Világbirodalom teljes területére érvényes kormányhatározatok ezentúl a császár fennhatósága alá tartoznak. Az uralkodó lesz a döntéshozó szerv. - Lord Brodrig kíváncsian figyelte, amint bejelentette az állam új nevét, hogyan reagálnak a tanácsosok. Nem voltak elragadtatva a gondolattól. Mindannyiukban élt még az emlék, ami az Első Galaktikus Birodalom rémálma volt. Helyes.

- Így tehát - folytatta könyörtelenül -, császárt kell választanunk. Olyant, aki bölcs, előrelátó és határozottan képes fellépni önökkel szemben... Egy uralkodót, akiben megvan a tehetség arra, hogy képes megvédeni népét a külső és belső zavargásokkal szemben egyaránt. Én, Ammel Brodrig, a Világbirodalom régense - a tanácsosoknak már elégedetlenkedni sem maradt erejük -, elrendelem egy Választó Bizottság megszervezését, amelynek tagjai Tal Crisis, mindenkori belső titkár, Lord Dorwin, a Birodalmi Tanács elnöke, továbbá a nagyhatalmú fogyasztói társadalmat képviselő Erhart Bemmerson Kereskedelmi Cenzor, Világbirodalmi Közgazdasági Megbízott lesznek. A császárválasztás tehát ezen szervezet hatásköre. Az uralkodó személyét a néhai Világok Szövetsége Tanácsának tagjai közül választjuk. Ez a döntés meglehetősen hosszadalmas, ezért az eredményt a holnapi ülésen jelentem be. A tanácskozásnak vége.

A szürke eminenciás emelvénye szó nélkül süllyedni kezdett, dühös szitkozódások közepette.


Államközi üzenetek

[Diplomáciai Holonet csatorna közlemény]

A Világok Szövetsége néven ismert államalakulat a napokban megszűnt létezni, ugyanis a nép egyöntetűen megszavazta egy új Alkotmány bevezetését.

Létrejött tehát a Világbirodalom, amely a fent említett állam méltó örököseként, új uralkodóval kíván belépni a galaktikus politikába.

Ezen uralkodónak a nép II. Stannel császárt választotta, aki élete végéig e birodalom népének szolgálatára esküdt fel, a Világbirodalmi Tanács tagjaival karöltve.

Lord Brodrig, Világbirodalmi Prefektus

Ellenjegyezte: Tal Crisis, [Világbirodalmi Prefektus s.k.] - i belső titkár s.k.

 

Egyesítő Konferencia

[Diplomáciai Holonet csatorna közlemény]

A Világbirodalomban történt belső átalakulások okán az Egyesítő Konferencián való államfői képviselet visszarendeljük a Ziostra. Amint a Konferencia ismét kezdetét veszi, maga a császár, vagy a Világbirodalmi Prefektus fog megjelenni Coruscanton, hogy képviselhesse a Világbirodalmat.

Hitelesítette: Tal Crisis, belső titkár s.k.

Ellenjegyezte: Világbirodalmi Tanács, képviselő: Augustus Dorwin tanácsos, s.k.

 

Mélyűr

Útban a Maradvány felé, a Sith Gyémántja fedélzetén

Wenthar Nagyúr meditálva fürdött a Sötét Oldal energiájában. Bár gyűlölte azt a fémtestet, amibe belekényszerült, ez nem akadályozta meg őt abban, hogy a Sötét Oldal erejét használhassa.

Hirtelen egy áttetsző rémalak materializálódott a kabinjában. Jeges szélroham söpört végig és Wenthar érezte a rothadás émelyítő édeskés szagát. Az alak magas volt, piros köpenyt viselt, de az arcát eltakarta a mélyen előrehúzott csuklya. Wenthar hirtelen mozdulni sem tudott. Valami láthatatlan erő nem engedte használni az izmait. Az áttetsző jelenség egyenesen Wenthar felé intézte szavait.

„Wenthar Sithek Nagyura, halld a szavam!” - Wenthar szívében jeges rémülettel kérdezte meg.

- Ki... ki vagy te? - az alak megadta a feleletet.

„A Sötétség Ura és Istene vagyok! Azért jöttem, hogy kiválasszalak a célra, melyre rendeltettél! A célra, amelyet Rended kezd elfeledni!” - Wenthar már kezdte sejteni, ki lehet a látogatója. Az az ősi Sith Isten, akit Egyháza is imádattal tisztelt. Az Ősök, az Öreg Istenek egyike tisztelte meg jelenlétével.

- Rendelkezz velem Sötét Úr! Mit tegyek? Mi a parancsod nekem és az Egyháznak?

„Újjá kell szervezned a Sith rendet! Túlságosan közel kerültetek a régi bukásokhoz! Túl sok a Sith Nagyúr! Vissza kell állítanod a Kettő Szabályát!” - Wenthar nem értette hirtelen, mit akar az alak ezzel mondani. De az Öreg Istenek egyike rávilágított a dologra, hogy Wenthar megértse jövetelének célját.

„A testvéred és te túlságosan messzire mentek! Túl sok lény között osztjátok meg a Sötét Oldal hatalmát! Pedig a Sithekből csakis kettő létezhet! Egy, aki birtokolja a hatalmat, egy pedig, aki sóvárogja!” - Wenthar ezzel a szíve mélyén egyetértett, ám új idők jártak a galaxisra. A régi elveknek háttérbe kell szorulniuk. Az Öreg Isten azonban ezt nem így gondolta.

„Hamarosan döntő háború kezdődik, és a Sith Rend nem engedheti meg magának, hogy felfedje magát! Csakis ti ketten lehettek Sith Nagyurak! És idővel kiderül, hogy a testvéred képes-e a helyedre lépni!” - Wenthar sejtette mire gondol különös látogatója. Valóban, eleddig Wenthar volt, aki a Sith Rend ura volt. A testvére Sordis pedig Darth Wenthar egyetlen tanítványa, bár Wenthar sosem éreztette ezt a tényt az öccsével. Az Akadémia létrehozásával és azzal, hogy engedték Kitiarának hogy Sith Úrnő lehessen Traya néven, valamint az hogy Sordis saját tanítványt képez, megszegték a legfontosabb alapszabályt. Pontosan azt a szabályt, ami eddig védte őket a jediktől. A Kettő Szabálya eleddig megvédte a Rendet attól, hogy széthulljon a hatalmi harcok következtében, de ha engedik, hogy mások is használják a Darth előnevet csak úgy, akkor Rendük ismét a biztos bukásra van ítélve. Az Öreg Isten érzékelte Wenthar gondolataiban azt, hogy egyetért vele.

„Tehát világosan látod te is azt, amiről beszélek! Talán azért képzelik egyesek, hogy Sith Nagyurakká válhatnak csak úgy, mert a tested súlyos károsodást szenvedett! Ezt azonban könnyedén orvosolhatjuk tanítványom!” - a rémalak ujjaiból kékeslilán izzó energiasugár vágódott a megdöbbent Wenthar irányába. Az energia beburkolta a sikoltozó, fájdalomtól félőrülten vergődő Sith Lordot. A sugár atomjaira bontotta szét a testét majd újra összerakta, újjáteremtve ezzel.

A folyamat végén, a páncélos, roncsolt testű, súlyosan sebesült Sith Lord eltűnt, hogy a helyén egy kopasz, ősi Sith rúnákkal teletetovált, izmoktól dagadó testű, majd két méter magas alak maradjon. A meztelen test mellett egy éjfekete köpeny hevert összehajtogatva. A köpeny szegélyeit ezüsttel szegték be, Sith rúnákat formázva meg. Darth Wenthar, a Sith Sötét Nagyura új életre kelt. Wenthar gyorsan összeszedte magát majd felöltözött. Új köpenyében magabiztosabbnak és hatalmasabbnak tűnt, mint valaha.

„Fogadd ajándékomat Lord Wenthar, Sithek Nagyura! Újjáteremtettem a testedet! És most menj és szervezd újjá a Sithek Rendjét!” - Wenthar meghajolt az Ősi Isten előtt, köszönetképpen az ajándékért. Egy kérdés azonban még nyugtalanította.

- Mi legyen az öcsémmel, Darth Sordissal? - a rém erre is készségesen felelt.

„Az öcséd méltó apátok örökségéhez! Ravasz, erős és igen bölcs! Méltó tanítványodnak bizonyult eddig is! A Te dolgod hogy átadd neki mindazt a tudást, amit közlök veled! És talán egyszer eljön az idő, amikor kiderül az is, hogy méltó-e arra hogy tanítványból mester lehessen! De ez még a távoli jövő, még sok mindent kell megtanulnia tőled, és neked is tőlem.”

Ezzel a rémalak, ahogyan jött, úgy tűnt el. És Lord Darth Wenthar életében új korszak jött el.

Új életet kapott, hogy ennek segítségével tisztítsa meg a Sith Rendet ő és az öccse - Darth Sordis.

 

Commenor

Doriana éppen a beérkezett adatait elemezte ki, meglehetősen megszaporodtak ugyanis a teendői, amióta a Sith Protektorátus létrejött. A csodálatos kivitelezésű új csillagromboló terveit nézegette. Bár ez a hajó még csak „papíron” létezett, Dorianát lenyűgözte a terv tökéletes kivitelezése.

Egy kifejezetten érdekes és új technológiát alkalmaztak ennek a konstrukciónak a létrehozásakor.

Amikor létrejött az új állam, szinte természetes volt, hogy a Korriban és a Vjun körzetéhez tartozó letarolt bolygók automatikusan a Sith Protektorátushoz csatolódnak. Persze látszólag letarolt, élettelen kőgolyók voltak, de sokkal nagyobb kincseket rejtettek magukban, mint holmi élővilág. Az újonnan egyesült két legnagyobb commenori cég, az Omni Consumer, már hozzákezdett a bolygók felmérésének, és amit találtak annak nagyon megörültek.

Egyik-másik bolygó kortózisban gazdag területekkel rendelkezett. Ez a különleges fém, nagyon erőssé tette a vele készült ötvözeteket. De nem ez volt az egyetlen kincs, csupán az értékek egy része. Egy harmadik bolygó hemzsegett a különleges kristályoktól. Pontosan olyanokból, amikből a jedik a fénykardjuk energia fókuszáló kristályait készítették. Egy eljárással azonban ezekből a kristályokból, egy sokkal értékesebb szintetikus kristályt, az odonitot lehetett létrehozni. A kristály alapú technológia újnak számított a galaxisban, pedig nem volt az. A régi Sith Nagyurak valamennyien alkalmazták ezt a különös, ám hatékony technológiát.

Doriana fellelkesedett az ifjú Lex kimutatásaitól és terveitől, és természetesen azonnal engedélyt adott a „kristálybolygó” felfedezéséhez és kikutatásához. Hamarosan elkezdődik a kitermelés, és egy merőben új technológia fog bevezetésre kerülni a galaxisban...

Éppen ezeken gondolkodott, amikor bejövő hívást kapott. Azonnal tudta, hogy ki az. Darth Wenthar, a Sithek Sötét Nagyurának holoképe, kékesen vibrálva csupán karnyi hosszúságú volt, Doriana azonban ennek ellenére is megdöbbent a nyilvánvaló változástól.

Mert nem egy páncélba burkolózó roncs jelentkezett, hanem egy izmoktól dagadó testű, saccra két méter magas, fekete csuklyás alak. Doriana egészen el volt hűlve ettől a változástól. Vajon mi történhetett?

- Mi újság Főkormányzó? - kérdezte kicsit gúnyos hangszínnel a Sith Lord.

- Minden a tervei szerint halad Mylord! Hamarosan átküldöm az adatokat önnek! Van egy pár dolog, amit látnia kell! - A Sith Nagyúr elégedettnek tűnt.

- Kitűnő munkát végzett Kinman! Igazán elégedett vagyok önnel! - Doriana egy csöppet eltűnődött az élete iróniáján. Mást se csinált, csak attól rettegett, hogy nehogy a szeszélyes Sith Nagyúr elégedetlen legyen vele.

- Megtiszteltetés Nagyúr, hogy a szolgálatára lehetek! - Doriana kicsit kivárt. Kíváncsi volt arra, hogy mi a valódi oka annak, hogy Darth Wenthar megkeresi. Erre hamarosan választ is kapott.

- Hamarosan megkezdődnek a bastioni tárgyalások, és önre is nagy szükségem lesz!

- Pontosan miben is, Mylord? - Doriana kérdése kicsit szemtelennek tűnt pedig nem annak szánta. Ezzel vélhetőleg a Lord is egyetértett.

- Nos, ha eljön az ideje, aktiválja a maga kis saját transzmissziós rácsát! Beszélnie kell a moffokkal! Önre hallgatnak! - Doriana mintha egy kis tiszteletet vélt volna hallani a Nagyúr szavaiból. Talán a birodalmi múltját tiszteli benne? Meglehet.

- Óhajod szerint lesz, Nagyuram! - mennyire ismerős szavak! Mennyiszer kimondta ezt a bizonyos mondatot élete során. Hirtelen rádöbbent, amire egész életében nem sikerült eddig. Ő a Sith Rend egyik leghasznosabb eszköze. Szinte már nélkülözhetetlen. Ez hirtelen elégedettséggel töltötte el, olyan örömmel, amit még nem érzett eleddig.

Doriana lelkesedett. Méghozzá a Sithekért, és erre végre rájött.

- Helyes, helyes! Majd jelentkezem! - azzal a Sith Nagyúr holoképe eltűnt.

Doriana tovább nézegette az aktákat...

 

Bastion

Tierce őrnagy a páncélozott csapatszállító Chariot legénységi terében csak apró lőréseken keresztül látta a Bastion fővárosának széles sugárútjait. Vele együtt több tucat katona ült a szállítókban, amelyek hosszú sorban, szirénázó felvezetés mellett kanyarogtak a katonai barakkok között. A Dorja moff zsoldjában álló hapan kommandósok, Ronya és Sarya a vezetőülésből irányították a konvojt.

Végül feltűnt előttük egy páncélozott kapu.

- Érdekes... ez Lecersen személyi gárdájának, a 87. Rohamosztagos hadosztálynak a bázisa... - bökte meg Tierce őrnagyot a mellette ülő fiatal férfi.

- Hmm... - Tierce nem felelt. Érezte, hogy mestere, Wenthar Nagyúr már nagyon közel van Bastionhoz. Viszont még mindig nem értette, hogy hogyan jutnak be majd magára az eseményre... Dorja azt mondta, hogy a koronázási ünnepségen fognak lecsapni.

- Állj, a Birodalom és Lecersen moff nevében! - a siklók megálltak, ahogyan a kapuőrség fekete sisakos tagja Ronya elé lépett. A jelenleg standard birodalmi egyenruhát viselő nő megvillantott egy csábos mosolyt.

- A díszelgő század állományát hozzuk Őfelsége Jagged Fel kinevezési ünnepségére. Itt vannak az adatkártyák.

- Rendben lévőnek tűnik…- a biztonsági tiszt beillesztette a kártyákat a termináljába. - Viszont itt azt írják... a csapat már megérkezett. Nem úgy volt, hogy csak százan lesznek? Ez kétszer annyi... ellenőrzöm, kérem, várjanak!

Sarya továbbra is mosolyogva figyelte, ahogyan a kapus valamiről vitatkozik a felettesével.

- Nos, rendben. Valami félreértés történt... két váltás lesz, maguk a tartalék. Mehetnek, ne tartsák fel a forgalmat! - adta vissza a kártyákat a kormánymű mögött ülő vörös hajú nőnek, miközben jól megnézte magának a zubbony mögött duzzadó dekoltázst. Határozottan vannak előnyei is annak, hogy egyre több nő szolgál nálunk, gondolta a kapus.

A Chariotok végigkanyarogtak a katonai komplexum szívébe vezető alagúton. Mindenhol lezsírozott, bevetésre kész lépegetők és tankok álltak. Azért valami csak megmaradt a régi jó hagyományból, gondolta elégedetten Tierce őrnagy. Még mindig birodalmi sajátosság, hogy a leglojálisabb főváros alatt is tartunk egy azonnal bevethető hadosztályt... biztos, ami biztos, persze.

Végül egy hatalmas, föld alatti teremben parkoltak le a siklók. Egy kopasz, hájas őrnagy sietett eléjük.

- Kik maguk? Kaját hoztak?

- A második díszelgő század jelentkezik a beiktatási ünnepségre! - tisztelgett Ronya, miközben kimászott társa mellől. A többi Chariotból előkászálódó férfiak és nők feszes vigyázzba vágták magukat Tierce mögött.

- Milyen második század? - a kövér őrnagy elgondolkozva végigmérte a társaságot. - Csak egy század van... mi vagyunk azok... várjanak, ellenőriznem kell...

Tierce végignézett a sorfalon, amit az emberei alkottak. A sor egészen a kijáratot elzáró Chariotok egyik végétől a másikig állt, annyira szétterülve, hogy ő az oldalsó falhoz kényszerült, ahol a kommunikációs berendezések és kapuvezérlés volt. Megvárta, amíg a másik hapan kommandós is kiszáll, hogy vitába bocsátkozzon a hájas őrnaggyal, majd hanyag mozdulattal odalépett a kapus terminált kezelő katona mögé.

- Hello… - kocogtatta meg a sisakos férfi fejét.

- Mi a... - az alak arcára ráfagyott a mosoly, ahogyan Tierce két keze halálos ölelésbe fogta a fejét, és egy hirtelen mozdulattal elroppantotta a nyakcsigolyáit. Az őrnagy villámgyors mozdulatokkal beütötte a megfelelő kódokat, lezárta a terem kommunikációs rendszerét és az ajtókat is.

A hájas őrnagy, aki még mindig a hapanokkal perlekedett, most odapillantott.

- Mit csinál maga ott...

A teremben asztalok körül ücsörgő, az 501-es Légió rohamosztagos páncéljába öltözött, lemerített fegyvereket szorongató, sisak nélküli katonák - Lecersen díszelgő századának eredeti állománya - most meglepve felpillantottak ételadagjaikból.

Ronya kezében megvillant egy vibrokés, ami a kövér férfi torkába fúródott. Az őrnagy tiszti gallérja mögül vérsugár spriccelt a padlóra.

A Chariotok előtt álló sorfal megmozdult. Apró sugárvetők kerültek elő, amelyek a díszelgő század eredeti állományára irányultak. Villámgyors, pontos lövések sisteregtek a levegőben.

Tierce őrnagy két perc múlva visszakapcsolta a kommunikációt, és egy villogó komterminál fölé hajolt.

- AA-32-es hangár, elveszítettük a kapcsolatot, mi történik?

- Semmi, semmi, már urai vagyunk a helyzetnek, minden rendben... - hadarta hivatalos hangon Tierce.

- Leküldünk egy csapatot!

- Nem kell, ne jöjjenek... volt itt egy kis... reaktorszivárgás - improvizált Tierce. - De már minden rendben!

- Kivel beszélek, mi az azonosítási száma? - a hang a vonal túlsó végén kezdett idegessé válni.

Tierce elmosolyodott, majd leolvasta az imént kitört nyakú hulla mellkasáról a megfelelő információt.

- Pedersen zászlós, THX-9311, reggeli műszak.

- Ja, te vagy az, akkor miért szórakoztok velem... - röhögött fel a vonal másik végén az ügyeletes. - Halbert ezredes meg fog ölni, ha valami nem megy rendben ezzel a díszelgő századdal! Minden oké??

Milyen egyszerű, gondolta Tierce. El sem tudta volna képzelni, hogy valakinek ne menne ez a régi átverős trükk.

- Persze, csak az egyik siklónk reaktora megadta magát... attól még, hogy ötven éves ruhákban megyünk ki szemlézni, a technika azért még nem kéne, hogy ugyanilyen korú legyen…

- Ja… - hagyta jóvá amaz a vonal másik végén. - Na oké Pedersen, aztán sok sikert! Üdvözlöm az asszonyt!

- Vettem vettem... - zárta a vonalat az öreg Tierce. Barom, tette hozzá gondolatban.

A hapan kommandósok ellenőrizték, ahogyan az embereik megszabadítják páncéljaiktól a díszelgőszázad fejbelőtt tagjait.

- Remélem, egyik páncélon sincs egy karcolás se! - nevetett Ronya. - Őrnagy úr, kedves, idejönne? Magának is megvan a felszerelése!

Tierce annak a fiatal férfinak a kíséretében, aki mellette ült a siklóban, és Starr-ként mutatkozott be, elismerő szemmel méregette az átszúrt nyakú kövér őrnagyot.

- Tiszta munka...

- A magáé is. Itt van, amit mi fogunk felvenni.

Az őrnagynak egy pillanatra tátva maradt a szája, ahogyan az egyik fal melletti oldalszekrényben megpillantott négy tökéletes állapotú, karmazsinvörös Császári testőrségi páncélt.

- Ezek tényleg komolyan gondolják a trónra lépést... - nem tudta megállni, hogy ne köpjön ki. - Rohadt árulók, az Uralkodó emlékére…

- Nekünk aztán mindegy - látott neki Sarya magára húzni az egyik páncélt. - Öltözzünk be, hamarosan indulnunk kell.

Eközben a többi katona nekilátott lecserélni a fegyvereit a teremben szanaszét heverő hatástalanított darabokról az utolsó két Chariotból előhúzott, igencsak működő E-11-es sugárvetőkre. Lecersen moff díszelgő százada készen állt, hogy bearanyozza Fel Császár esküvőjét...

 

Commenor

Az elsötétített szobában most a múltkori tömeg helyett csak egyetlen holoalak villódzott. Doriana egy íróasztal mögül, új, sith szimbólumokkal és főkormányzói rangjelzésekkel ellátott palástjában, egy pohár fűszeres kesseli mögül nézett farkasszemet a másik alakkal. Sokkal magabiztosabban, mint múltkor.

- Nincs mit mondanom magának, Kinman… - Lecersen moff hangja sejtelmes, vagy talán inkább erőltetetten távolságtartó volt.

- Biztosíthatom, Drikl, a változások már igen közel vannak...

- Igen, hamarosan trónra léptetjük Jagged Felt... már ki van tűzve az ünnepség időpontja…

- Sajnálatos, ami Dorja és Niriz moffokkal történt...

- És bizonyára nem ők az egyetlenek, Kinman.

- Nem gondolja úgy, hogy ideje lenne beavatkoznia, Drikl? A mesterem hamarosan megérkezik!

- És méltó módon fogadjuk majd, Kinman…

- Ez fenyegetés?

- Pusztán csak tényközlés. De örülök, hogy ilyen szívélyesen megosztja velem ezeket az információkat.

- Gondolja át, Drikl.

- Ön pedig élvezze az újdonsült hivatalát, Kinman.

Ahogyan a moff alakja eltűnt, Doriana ingerülten belebámult a hologram nyomában maradt semmibe, és felhajtotta az italát. A dolgok határozottan jól mentek, igen.

Viszont Drikl Lecersen szándékait a mai napig nem tudta kifürkészni, és ez zavarta a dörzsölt politikust. Irritáló volt, hogy van a galaxisban legalább még egy ilyen alak, mint ő maga.

 

Mandalore

A tárgyalóterem mindössze egy hosszú asztalból, és az a körül csoportosuló kevéske ülőalkalmatosságból állt. Mandal’ore helyet foglalt az asztalfőn, szemben a középkorú férfival, aki sötétkék köpenyt viselt és Sith Nagyúrnak nevezte magát. Fett szemét nem kerülte el, hogy a végrehajtó a tapasztalt harcos szemével pásztázta a helyiséget. Ez a Sith nem tűnt ijesztőnek, éppen ellenkezőleg. Úgy tűnik, a Sith Rend szakított a régi hagyományokkal, és a tradicionális fekete köpenyek helyett az ifjoncok kellemes benyomást keltő öltözetet hordtak. Kaard Nagyúr azonban nem tűnt olyan túl fiatalnak...

A férfi érkezése váratlan volt ugyan, de a Sith rendkívül könnyen kezelhetőnek látszott. Bizonyára valami diplomataféle...

Darth Kaard valóban konyított valamicskét a diplomáciához, ha nem is sokat. Tudván tudta, hogy ruhája könnyedén megtévesztheti ellenfeleit, azt a téveszmét sugallva, hogy a Sith csupán holmi közvetítőféleség, egy adminisztrátor, aki a papírok között érzi otthon magát, netán irányítható kezesbárány. Ez azonban korántsem volt így.

Sordis Nagyúr tanította meg erre az apró, de igen hasznos trükkre. Azonban nem szabadott rikítóan öltözködni, mivel a fény és a csillogás vonzzák a szemet.

- Ha megbocsátanak - fogott bele hirtelen -, van még egy megbeszélésre szánt ügyünk. A békeszerződést Mandalore már aláírta, azonban még nem kaptam választ a másik napirendi pontról!

A Mandal’ore azonnal konstatálta, mikor a Sith használatba vetette mély, indulatos és lenéző hangját, hogy ez a férfi nem kezelhető. A tanácsosokra pillantott, akik az asztal két oldalán ücsörögtek, majd unokájára gondolt, és beszélni kezdett.

- Az alábbi moffokat kompenzáció nélkül vállaljuk, ha úgy tetszik, grátisz - tolt előre a Sith küldönc felé egy adatkártyát a Mandal’ore. Tudta, hogy alaposan meg kell válogatnia a szavait. Nem csak a Tanácsban - és egyúttal a családjában - beállt érzékeny egyensúly miatt, hanem azért is, mert a legutóbbi egyeztetések óta a Sith Protektorátus néven Korriban központtal szinte a semmiből kinövő államalakulat egyszerre meglepően közel volt a Mandalore határaihoz. Amilyen jók voltak a klánok az egyes személyekre, vállalatokra és tranzakciókra vonatkozó hírek elemzésében, Fettet legalább annyira meglepte, mennyire nem sikerült nekik összerakni az egyes információtöredékeket, és előre látni; itt valójában egy új állam van születőben.

Ezek az új generációs Sithek tényleg jók, gondolta Fett. Figyelni kell rájuk.

Kaard Nagyúr elgondolkodva vizsgálta az adatkártyát.

- Ez mind nagyon szép, Mandal’ore. Már csak az a kérdés, mibe kerül ez maguknak?

- Azt mondtam, grátisz... - recsegte Fett ércesen. Körülbelül eddig terjedt a türelme, ha diplomáciai szófordulatokról volt szó. Két percig.

- Mintha maguk tennének szívességet nekünk... - mosolyodott el Kaard. - Higgye el, Mandal’ore, mi magunk is meg tudnánk szabadulni a moffoktól, sőt akár többtől, hogyha úgy tartja kedvünk. Nem ez volt a fő kérésünk magukhoz, harcos barátaim. A jedikkel kapcsolatos ajánlatunk miatt jöttem.

A T-alakú nyílással ellátott sisakos fej bólintott.

- Hogyne. Térjünk a tárgyra… maguk ugyebár, Lord Kaard, az ősi Sithek leszármazottainak és örököseinek tartják magukat...

- Így van… - bólintott vérszomjas mosollyal Kaard.

- Nos, akkor úgy gondolom, legalább annyira büszkék a hagyományaikra és az örökségükre, mint az én népem... - folytatta recsegő hangon Fett.

Kaard megint bólintott.

- Ha pedig így van, Lord Kaard, akkor egyet mondjon meg nekem? Jediket ölni tudtommal a Sith kultúrában igen megtisztelő tett... - Fett hangja kifejezéstelen volt. - Mégis miért mondanak le erről az örömről, és miért akarják kiszervezni ezt a feladatot? Ahogy Ön is mondta, a moffokkal is el tudnának bánni, ha úgy tartaná kedvük... a jedikkel talán nem, Lord Kaard?

- Megkérdőjelezi a hatalmam, Mandal’ore? - nézett vissza gúnyos mosollyal a Sith. Mivel látta, hogy tárgyalópartnerének arcizma sem rezdült, folytatta. - Terveink között nem szerepelhet a jedik kiirtása. Nem vagyunk olyan ostobák, hogy a vesztünkbe rohanjunk. Mégis mit gondol, miért nem számoltunk le azonnal ősi ellenségeinkkel, mihelyt feltámadtunk halottainkból? Hm? Annak még várnia kell. Támogatók hiányában, ugyebár... - Kaardnak eszébe jutott a Jaina Solo nevű jedi, és hirtelen igen furcsa érzés fogta el. Ennek hatására maradék diplomáciai türelme is elpárolgott. Hatalmas erőfeszítések közepette nyugalmat erőltetett magára, majd fogai közt szűrte a szavait.

- Ezért van hát szükségünk a mandalóriai nép szakértelmére. Úgy informálódtam, önök valaha igen híres jedi mészáros hírében álltak, nem így van?

Fett fölkapta a fejét, és a Sith szeme közé nézett.

- Mi soha nem öltünk jediket. Ha Jango Fett Sith szövetségeseire gondol...

- Én nem.

- A történelmi adataink szerint...

- A történelmi feljegyzéseik szart se érnek. Hadd világosítsam fel hát, Mandal’ore. Gondolom, a Mandalóriai Háborúk dicső emlékét megőrizték.

- Valóban. Abból az időből azonban eléggé homályos információtöredékekkel rendelkezünk.

- Ezt tudom - Kaard minden idegszálával arra összpontosított, hogy nyugodtabb hangot üssön meg. - Ezért azt javaslom, maga Sordis Nagyúr legyen a tájékoztatójuk - szavai nyomán azonnal megjelent a tárgyalóasztal közepén a Sith Nagyúr magas képe.

- Üdvözlöm, Mandal’ore. Remélem, megtörtént a bevezetés. Nos, mint azt tanítványom említette, a Sith Rend segítő kezet nyújt a Mandalore népének, hogy újra felépíthessék dicső harcos birodalmukat. Annál is inkább, mivel a jedik az önök ősi ellenségei is. Kaard Nagyúr magánál hordoz egy adattárolót, amely hiteles történelmi iratokat tartalmaz a Mandalóriai Háborúkról, Revanról és Mandal’ore, az Utolsó legyőzéséről, ahol ez a tény bizonyosságot nyer. Önök a mindennapi megélhetésük érdekében eladták önmagukat zsoldosnak, és ez zavargásokat szít tanácsukban, miközben Mandal'ore Nagyúr tehetetlenül várakozik ezen az űrállomáson. Eljött az idő, uraim, a változásra. Nem kell többé kurváknak lenniük, akik eladják önmagukat más népek javára. Mostantól csakis önmaguk érdekeire figyelnek. Természetesen ez a döntés nem az enyém, és nem is a Sith Rendé. Az érdekeink nyers egyszerűséggel ugyanazok. Ó, és Mandal’ore! A Sith Alkimista Társaság már évtizedekkel ezelőtt kifejlesztette azt az ellenmérget, amire magának szüksége van. Jól gondolják meg egy hasonló megegyezés előnyeit!

A holoalak elenyészett, amint Sordis Nagyúr előre rögzített üzenete a végéhez ért.

Kaard Nagyúr türelmetlen pillantást vetett Mandal’ore irányába, és kérdően vonta fel szemöldökét.

- Nos? - kérdezte, miközben az asztal másik végére lökte a kis adathordozót.

Fett elgondolkozva vizsgálgatta saját, páncélkesztyűs kezeit, amelyeket a frissen feltárt új besh'kar lelőhelyek ércével, a mandalóriai harcosok páncéljának legnemesebb összetevőjével erősítettek meg. Eltörhette volna ennek a nagyképű Sithnek a nyakát... persze, ez fordítva is előfordulhat könnyen, tette hozzá gondolatban a Mandal’ore. Ez mindig benne volt a pakliban.

A lényeget azonban már megtudta. A Sithek sokan voltak, legalább is kettőnél biztosan többen, hiszen már hárman jelentkeztek be náluk összesen. Ismerve az állítólagos legendát, miszerint nem lenne szabad kettőnél többen lenniük, Fett egyelőre nem döntötte el magában, hogy ezt az új felállást erősségnek, vagy gyengeségnek könyvelje el a részükre... amiben viszont egyértelműen hibát követtek el, nos, az az, hogy hülyének nézik.

- Lord Kaard... - recsegte végül, miután a másik Sith képe elenyészett, miközben vasalt kesztyűjével megszorította fegyverét, ami meghajlott volna, ha nincs megerősítve a cső ugyanazzal az anyaggal. A mandalóriai eredeti harci kesztyűben ugyanis az anyag speciális kialakítása felerősítette tulajdonosa szorítását.

- Nem kell kioktatnia bennünket a múltunkról sem magának, sem a feljebbvalójának, Lord - Fett megvillantotta az övén függő skalpokat, ahová a tradicionálisnak számító vuki fejbőrök mellé felerősített néhány fénykardot is, amelyet még a Birodalom idején gyűjtött be, amikor fiatalon Vadernek dolgozott. - Úgy vélem, kettőnk közül valószínűleg én küldtem több jedit az Erő honába, ahogyan maguk felé mondják, és nem maga, Lord Kaard... és azt se felejtse el - folytatta jéghideg hangon Fett -, hogy jómagam is egy jedi kezétől veszítettem el az apámat, azután pedig - pillantott Mirtára, akinek anyját Jacen Solo kínozta halálra -, egy magafajta miatt a lányomat...

A többi mandalóriai harcos keze is a fegyvereikre tévedt. Lord Kaard arcáról egy pillanatra leolvadt a magabiztos mosoly, de Fett biccentett, hogy visszafogja híveit.

- Tartom, amit mondtam, Sith Lord. Megmondhatja a mestereinek, hogy jó pénzért sok fajta munkát elvállalunk, ha úgy tetszik, kurválkodunk... - itt néhány mandalóriai megint idegesen izgett-mozgott, láthatóan nem tetszett neki, ahogyan kenyérkereső foglakozásukat illették -, de senkinek nem leszünk az ölebjei. Legyenek akármilyen sötétek, vagy világosak az Erőben, Lord Kaard... - azzal Fett páncélkesztyűs kezével visszapöckölte az adathordozót a Sithnek, jelezve, hogy a tárgyalás ezzel véget ért.

Kaard bosszús pillantást vetett Mandal’ore-ra. A tetőtől talpig páncélba öltözött férfi arca nem sok érzelmet árult el, azonban a Sith megértette, hogy a küldetése lejárt. Sordis Nagyúr figyelmeztette, hogy ne fűzzön az ügyhöz derűlátó reményeket. Kaard azonban szilárdan eltökélte, hogy egy valamirevaló megállapodást köt ezekkel a zsoldosokkal. Úgy gondolta, a Sötét Nagyúr mindössze próbára akarta tenni őt. Mestere igen tisztelte az ősi harcos faj utódait, fene tudta, miért...

- Mandal’ore - erőltette magára a legbájosabb mosolyát, amit csak ingerült arcára tudott varázsolni -, ennek az ügynek, ha rajtam múlik, még folytatása lesz. Nem érett még meg a gondolat, amit elültettem a fejében, egyelőre. Az Alkimista Csoport, ugyebár... Mint tudják, uraim, az én feljebbvalóim nem a megbocsátás szent tulajdonságának buzgó gyakorlói. Azt javaslom, erősítsék meg a határaikat... egy új Birodalom van készülőben. Vagy talán még annál is rosszabb. Habár nem remélhetem, hogy én túlélem ezt a fiaskót...

Azzal fogta magát, és kirobogott a teremből. Amit mentében mondott, csak a Mandal’ore és a közvetlen környezetében tartózkodók hallhatták.

- Legalábbis remélem... ez önökre nem vonatkozik.

Ahogyan Lord Kaard távozott, a Tanács tagjai egymásra néztek.

- Nem fogják annyiban hagyni - jegyezte meg látható ellenszenvvel Venku Skirata. - Meg fognak bénítani minket, rá fogják tenni a kezüket mindenünkre...

- De az sem megoldás, ha meghunyászkodunk, és a Szövetségiek védelmét kérjük... - tette hozzá Goran Beviin, még mielőtt Olenn Sanagar szóhoz juthatott volna.

Mirta nem szólt semmit, csak üres tekintettel bámult maga elé. Valahol be kellett látnia, hogy a nagyapja csak az államérdeket védte... de akkor is, szívesen látott volna több halott moffot... és több halott jedit is egyúttal.

Fett legyűrte a késztetést, hogy öklével verje az asztalt. Amikor arra gondolt, hogy ideje visszatérni családi és klánbéli gyökereihez, amikor hetven éves fejjel megpróbált végre igazi Mandal’ore lenni, valahogy nem egészen ez járt a fejében. Hogyne, visszatértünk őseink földjére, fennen hirdetjük a Mandalore nagyságát, és erre tessék, kipattan a semmiből körénk egy sötét erőhasználó társaság és a koszos sleppjük, nagyszerű... - futtatta végig az agyán a gondolatot.

- Hívják fel nekem a Cég képviselőit - biccentett végül Goran felé. Mindenki tudta, hogy a MandalMotors-ra gondol. - Fel kell futtatnunk a gyártást és a kitermelést, hogy ne érhessenek bennünket… meglepetések.

 

Ossus

- Szervezettek, sokan vannak, és láthatóan nem tegnap kezdték el az ereklyék gyűjtését... - Corran Horn, aki az elmúlt hónapokat a Korribanon töltötte, beépülve az új Sith Rend tagjai közé, sötét tekintettel számolt be az Akadémia egyik félreeső, elsötétített, meditációkra kialakított szobájában tapasztalatairól. Luke aggódva figyelte a teljesen megőszült, szakállas férfi szeme alatti karikákat... a Sötét Oldal közvetlen vonzásában eltöltött idő megtörni ugyan nem tudta a volt CorSec ügynök lelkét és hitét a jedikben, de a folyamatos gonosz energiák áramlása, és a küzdelem, hogy ellenálljon csábításuknak, megtörte a férfi testét. Luke remélte, hogy Tekli felügyelete mellett a férfi néhány hét alatt rendbe jön.

- Viszont nem találtál bizonyítékot arra, hogy lenne valami kapcsolat köztük és a Prakithon, valamint a Zonama Sekoton történtek között - foglalta össze a hallottakat még egyszer Luke. Rajtuk kívül csak a Tanács további három tagja, a Solusar házaspár és Kenth Hamner tartózkodott a teremben, aki coruscanti állomáshelyéről repült ide, hogy személyesen vegyen részt ezen a fontos, privát megbeszélésen.

- Nem - rázta a fejét Corran. - Készülődnek valamire, de nem úgy, ahogy annak idején a Sithek. Nem bújkálnak, sőt, kifejezetten keresik a nyilvánosságot.

- Ettől persze még bármikor lecsaphatunk rájuk… - jegyezte meg Kam Solusar.

- Sajnos, a galaxis államait nem fogják meghatni olyan érvek, hogy ezek a Sithek létüknél fogva veszélyt jelentenek... amíg bolygókat pénzelnek és templomokat építenek, addig sok helyütt azt látják bennük a lakosok és a Peremvidék kis kolóniái, amire a Szövetségnek jelenleg nincs kapacitása... az újjáépítés egyetlen zálogát... - rázta a fejét Kenth.

- De tétlenül sem ülhetünk itt... - Kam most, hogy Kyp Durron már nem volt velük, Kyle Katarn pedig a Nar Shaddán volt egy misszión, úgy tűnik, jobb híján elvállalta az ügyeletes harcias szerepét. Érdekes, gondolta Luke, hogy mindig van egy közülünk... - A Korriban közel van! Menjünk oda mi magunk, és csapjunk szét közöttük annak rendje és módja szerint!

- Kenth az előbb mondta el, hogy miért nem lenne jó ötlet... - pillantott társaira elgondolkozva Luke. - De valóban nem lehetünk tétlenek... ha azok a gonosz erők, amelyek a Prakithon és a Sekoton szabadultak el, előbb-utóbb megtalálják a kapcsolatot a Korribannal, akkor már túl késő lesz.

- Talán mégis a Szövetség segítségét kellene kérnünk... - jegyezte meg Kenth. - Ha elmagyarázzuk az Elnök asszonynak és a Szenátusnak, hogy ez a fenyegetés milyen valódi...

- Nem gondolnám, hogy jó ötlet... - vetette ellen Corran. - Bármibe lefogadom, hogy Daala keze is benne van ebben...

- Daala ugyanannyira utálja a Sitheket, mind a jediket... minden Erőhasználót utál, alapvetően... - mormolta Luke. - Nem. Hátra fog dőlni, és maximum elégedetten nézi, ha egymásnak esünk... de nem fog beavatkozni.

- Azért nem mindenki gondolkozik így a Szenátusban sem… - folytatta Corran. - Ha ez a volt birodalmi admirális nem alkalmas a pozícióra…

- Ezt nem támogatom - csapott az asztalra Kenth. - Amikor legutóbb külön frakciót alakítottunk, annak is polgárháború volt a vége. Bármit is csinált az a nő régen...

- Amikor még maga itt sem volt, katona, az a nő akkor már padawanokat gyilkolt a Yavin dzsungeleiben! - jött ki a sodrából egy pillanatra Kam Solusar.

- Elég... - emelte fel a kezét Luke. - Nem léphetünk a Szövetség vezetése ellenében sem, mert azzal tovább erodálnánk a jedikről kialakult képet, akár Daala az államfő, akár más. Kivéve, ha tudnánk, hogy tevőlegesen támogatja ezeket a sötét oldaliakat… de nem tudjuk. És nem ülhetünk tétlenül és fegyvertelenül sem, mert ha egyszer a Korriban tényleg mozgolódni kezd, egy rakás ysanna sámánon kívül csak a gyermekekre számíthatunk megint… én pedig nem fogom hagyni, hogy ismét emigrációba kényszerítsék a Jedi Rendet.

- Ebben legalább egyetértünk... - bólintott Kenth. - És ha csak védelmet kérnénk a Szövetségtől?

- Mint mondtam, Daala nem fog beavatkozni… - rázta a fejét Luke. - Nem, erre más megoldás kell. Tionne, mit találtál?

Kam megdöbbenve pillantott eddig szótlan feleségére, aki előhúzott ruhája redőiből egy sor adatkártyát.

- Végeztem egy kis kutatást, külön Skywalker Mester kérésére - Magyarázta a nő. - A régi katakombák itt az Ossuson még ma is számos titkot és elrejtett adatbázist rejtenek, és az ysanna is megőrzött több holokront. Több helyről válogattam össze ezt az anyagot... - azzal kiosztotta a kártyákat a többiek között.

- Érdekes... sőt, felettébb szokatlan - mormolta Corran. - Luke, te hallottál erről?

- Nem, Yoda sosem említette, és Ben sem... sőt, a többi régi jedi sem, akivel később összefutottam - Luke elmélyülten nézte a táblát. - A Fény Hadserege... érdekesen hangzik.

- Inkább nagyképűen hangzik... - jegyezte meg Corran. - Mikor volt ez?

- Évezredekkel a Birodalom előtt, valószínűleg csak az eredeti, leégett coruscanti Jedi Templomban voltak róla dokumentumok... - magyarázta Tionne. - Ezt is elég nehéz volt összeszedni.

- Tehát ha jól értem, akkor ez egy független haderő volt. Abból az időből, amikor a Sithek hasonlóval rendelkeztek. Nem a Köztársaság tartotta fent, hanem a Jedi Rend sajátja volt... - foglalta össze Kam Solusar. - Ez veszélyes, Luke. Tényleges, világi hatalmat adna a kezünkbe. A hatalom iránti vágy pedig a Sötét Oldal.

- Veszélyesnek veszélyes, de valahogy meg kell védenünk magunkat a Korribantól - folytatta Luke. - Amint látjátok, a feljegyzések szerint számos nem erőhasználó is csatlakozott hozzájuk annak idején... ez tulajdonképpen olyan volt, mint amikor saját frakciót szerveztünk Darth Caedus ellen... és ezúttal nem a Szövetség, hanem a Sithek elleni önvédelem lenne a célunk. Nem tartozunk Coruscant fennhatósága alá formálisan, tehát Daala nem szólhat egy szót sem, ha önkéntesekkel és felajánlások alapján töltjük fel a haderőnket...

- Amiből pedig a mai napig elég sokat tudnánk összeszedni - értett egyet Corran. - És ki vezetné ezt a sereget, te, Luke? Végül is van katonai tapasztalatod...

- Nem, én ebből ki akarok maradni - rázta a fejét a Nagymester. - Tudom, hogy ez fontos, de nem fontosabb, mint a tanítás, az ifjak nevelése, a béke fenntartása és minden, amit csinálunk. Nem akarom, hogy egy militarista klubnak nézzék a Jedi Rendet... - azzal Luke az adatokat szótlanul elemző Kenth Hamnerre nézett.

- Én rád gondoltam, Kenth.

- Szükségem lesz egy ötven fős összekötő stábra, hogy elkezdhessem a szervezést... és egy nagy teljesítményű kommunikációs központra. Valahol messze innen, és nem Coruscanton. Valahol, ahol biztonságban, a Sithek szemétől távol kezdhetjük el a szervezést. Valahol, ahonnan még el tudjuk érni egymást, ha szükséges - jegyezte meg fel sem pillantva a taktikus jedi, mintha csak számított volna a felkérésre.

- Nos, erre számítottam, és fel is vettem a kapcsolatot... valakivel - bólintott Luke, majd az Erőben küldött jelzésére egy rovar-, vagy inkább hernyószerű lény jelent meg a szobában. Nem az ajtón keresztül jött, nem ide teleportált valami energiasugárral, egyszerűen csak megjelent.

- Ez itt Mow Pt'ei. Az Aing-Tii legfőbb papja a Kathol-szektorból - magyarázta Luke. - Nemrég megkeresett, mert az Aing-Tii értesült róla, hogyan nyelte el a Sötétség… nos, Darth Caedust. Az Aing-Tii sajnálja, hogy egy volt vendégük visszaélt a tanításaikkal, amiket átadtak neki, és szeretnék segíteni a Rendünket a Sötétség elleni harcban, hogy többé ne tehesse rá a kezét egyetlen Sith Lord sem az erejükre és tudásukra. Felajánlották, hogy bázisokat létesíthetünk a Kathol-résen túl, amíg nem épül meg a flottánk, utána pedig őrposztokat telepíthetünk a Perem alsó bolygóira, az Endortól a Tatooine-ig. Így a Sithek szemétől távol hozhatjuk létre újra a Fény Hadseregét…

Nem sokkal a Tanács ülését követően Az Ossus felett egy fél tucat jedi StealthX kíséretében egy átalakított, kivénhedt koréliai ágyúnaszád lebegett, a jedik jövendő flottájának első szerzeménye, amelyet azonnal a Zonama Sekotra induló misszióhoz irányítottak.

Sebatyne mester a vezérgép pilótaülésében ellenőrizte a csapat állapotát.

- Mindenki elfoglalta a helyét, mester... - hangzott Ben Skywalker hangja az alakzat végén repülő vadászgépből. A fiatal jedi repesett az örömtől, amikor saját gépet osztottak ki neki, mégis fegyelmezetten készült a fél galaxist átszelő repülésre - és az ezzel együtt járó hosszú, mély jedi-meditációra, csakúgy, mint társai.

- Márr csakk Szzmordree Meszterre várunk… - sziszegte a vezérgépben Saba. - Mindig késszik...

- Jedi Twilight is készen áll... - jelentkezett be az ágyúnaszád parancsnoka, egyike azoknak a nem erőérzékeny önkénteseknek, akik az endori száműzetés óta a jedikkel maradtak, a jövendőbeli Fény Hadseregének egyik hadnagya.

...

Néhány rendszerrel arrébb a Moldy Crow pilótaülésében Jan Ors annak a hajónak a jeleit figyelte érzékelőin, amelyet már a Nar Shaadda óta követett. Először meglepődött, amikor errefelé vette az irányt a titokzatos sötét férfit szállító hajó, de Jan úgy gondolta, talán a Világok Szövetségébe igyekszik... most mégis itt várakozott a közelben, alig egy rövid ugrásnyira az Ossustól... mi lehetett a célja? Jan, aki egy csillagködben rejtette el hajóját, elhatározta, hogy amíg nem bizonyosodik a férfi úti célja, nem értesíti a jediket... bizonyosnak kellett lennie a célpont szándékaiban.

...

Smordre mester inaktiválta a hiperhajtóművet. A kékség csíkokká, majd apró pontokká állt össze, mint valami apró égők a sötétben.

A jedi aktiválta a kommunikációs berendezést.

- Mordeis Nagyúr! - mondta a holoképnek. - A jedik hamarosan elindulnak! Végezz velük! De vigyázz! A hajójukon fontos adatok rejlenek. Azt tehát nem pusztíthatod el! Világos?

- Igen, Nagyúr.

- Jó. Sordis vége.

Sordis szeme elé tárult a zöldellő Ossus. A sith-jedi állított az irányon, majd az orbitális pályán várakozó hajó felé vette az irányt, amely körül jedi StealthX vadászok rohangáltak.

- Mesterek - kommunikálta -, elnézést kérek. Nehezen szabadultam a Coruscantról. Indulhatunk.

- Épp ideje, Szordissz Meszter... - sziszegte Saba saját gépében ülve. - A jedi vadászok besoroltak az ágyúnaszád mellé.

- Asz Erő legyen velünk, Meszterrek... mindannyian hibernásszióban maradunk, amíg el nem érjük az Iszmeretlenn Vidék határát... indulássz! - hangzott a missziót vezető barabel hangja, és nem sokára az összes gép eltűnt az Ossus fölül.

 

Államközi üzenetek

[Diplomáciai Holonet csatorna üzenet]

Üzenet a Legfelségesebb és Legszentebb Nagai Császárságnak!

Őfelsége Lord Darth Wenthar nevében baráti jobbunkat nyújtjuk a nagaiok harcos és hős népének! Ezekben a zűrzavaros időkben, államainknak a fennmaradásért kell harcolnia. Éppen ezért, Uralkodónk Lord Wenthar békeajánlatot és szövetséget ajánl Önöknek.

Amennyiben kíváncsiak bővebb részletekre, megszervezünk egy diplomáciai találkozót, államaink képviselőjével.

Nagyrabecsülésünk jeleként a Sith Rend Egyháza egy szerény összeggel járul hozzá az Önök gazdaságának a talpra állításához.

Tisztelettel, Lord Wenthar megbízásából: Kinman Doriana sk.

Hivatalos válasz a Sith Protektorátusnak

Üzenetüket örömmel vettük, ám alamizsnára nincs szükségünk, így nagylelkű adományukat vissza kell utasítsuk. Államuk túlságosan is friss képződmény, amelyet partnerünk, a Galaktikus Konföderáció szeparatista képződményként kezel, és a Galaktikus Szövetség támogatását sem élvezik. A helyzet további tisztázódásáig nem kívánunk élni az Önök ajánlotta lehetőséggel.

Tisztelettel,

Őfelsége, Pu-Yi Császár nevében: Arvis Arekson, a külügyek császári minisztere, sk.

*titkosított üzenet*

A coruscanti konferencia időleges felfüggesztése miatt egyik ottani követünket nem hivatalosan elküldjük Önökhöz, kapcsolattartás és a közös tárgyalások előkészítésének céljából. Remélem, megértik fokozott óvatosságunkat, és kérjük követünk jelenlétét kellő diszkrécióval kezeljék.

Szigorúan titkosított kódolt üzenet:

Üzenetüket megkaptuk és természetesen örömmel fogadjuk követüket.

Delegációnk a Vjunon várja az Önök követét a tárgyalások felvétele céljából.

Őszinte tisztelettel: Kinman Doriana sk.

 

Egyesítő Konferencia

[Diplomáciai Holonet csatorna közlemény]

A Nagai Császárság örömmel él a felajánlott lehetőséggel, és az Egyesítő Konferencia szünetében megnyitja nagykövetségét a Diplomáciai Negyedben, amely a konferencia folytatódása után is működni fog. Az első kinevezett nagykövet Onoda Hiro.

Nagai Külügyi Hivatal

 

Államközi üzenetek

[Diplomáciai Holonet csatorna üzenet]

Üzenet az újonnan létrejött Világbirodalomnak!

Küldő: Kinman Doriana Főkormányzó

Címzett: a Világbirodalom Császára

Örömmel értesültünk államuk létrejöttéről. A Sith protektorátus baráti kezet óhajt nyújtani a Világbirodalomnak.

Ennek érdekében egy diplomáciai találkozó létrehozását szorgalmazzuk.

Mély tisztelettel: Kinman Doriana Főkormányzó sk.

Privát üzenet a Sith Protektorátusnak:

Besorolás: szigorúan bizalmas

Rejtjel: hatszoros KAPPA8 kód

Küldő: Lord Brodrig, Világbirodalmi Prefektus

Címzett: Kinman Doriana főkormányzó

Tisztelt Doriana! Hála az égnek, sikerült megkaparintanom ezt az üzenetet, mielőtt a császár intézkedett volna. II. Stannel pusztán a játékszerem, ezért kérem, legközelebb nekem címezzék az üzeneteiket.

A tárgyalást már megkezdtem a Sith Nagyurakkal. Darth Sordis bizalmamat élvezi, mi több, üzleti csevejt folytattam a végrehajtójával - ami sajnos meghiúsult, a Nar Shaddaa harcai miatt.

Ettől eltekintve hajlandó vagyok felvenni a kapcsolatot a Sith Protektorátussal, titkosított diplomáciai vonalakon.

A diplomáciai találkozás feltételeit megbeszélhetjük.

Tisztelettel, Lord Brodrig, Világbirodalmi Prefektus

Hitelesítő: Tal Crisis belső titkár, s.k.

Ellenjegyző: Tal Crisis belső titkár, s.k.


--- Vége az VIII. Fejezet 2. részének ---


Comments