EGB Könyv‎ > ‎

VII/2

Hetedik Fejezet

Második Rész



Zonama Sekot

Tahiri az újonnan érkezett hatalmas hajó egyik göcsörtös, sötétséget kisugárzó kitüremkedésén figyelte, ahogyan a hajóból szétterjedő lilás, fekete csápok lassan befonják Sekot felszínét. Az egész hasonlított arra, amit a Yuuzhan Vong terraformálás révén tett meg más bolygókkal, bár a Sötét Hajó legalább annyira ősi, ismeretlen technológiák és biomechanika keveréke volt, mint Sekot maga. Ez meglepetésként is ért néhány konzervatívabb Yuuzhan Vongot, de a legtöbben megelégedtek azzal a tézissel, hogy csak részben vezették meg őket régi papjaik... Yun-Yammka nagyon is létezett, ahogyan a többi isten is, sőt, nem csak létezett, hanem le is igázta őket ezen az élő planétán, bebizonyítva, hogy ő Yun-Yuuzhan legnagyobb és legdicsőbb testrésze.

Így aztán az, hogy a technika és a bionika keresztezéséből táplálkozott ő is, már elfogadható volt sokak számára. Ferroaiakat és ismét régi nevüket viselő Megszégyenítetteket hajtottak a harcosok ezerszámra a hajó környékére, hogy újra szolga-implantokkal lássák el őket, vagy feláldozzák őket Yun-Yammka dicsőségére. Tahiri a sötét valakin gondolkozott, aki ugyan nem mutatkozott be, de ő ugyanúgy érezte benne a Sötét oldal erejét, mint saját magában is. Nem volt Yuuzhan Vong, ez bizonyos. De nem volt közönséges Sith sem... akkor mi volt?

Nas Choka azt mondta neki, hogy valószínűleg meg fogják választani a hatalmas idegent a Yuuzhan Vong legfőbb hadurának, ha rá tudják venni, hogy elvigye a bolygót a galaxison túlra, ahol a taktikai tartalékot, köztük több Világhajót rejtettek el a kapituláció után. Ha voltak is ilyen ambíciói az öreg hadmesternek saját magának is, azt beismerte, hogy Sekot megtörése még Tahirivel együtt sem állott volna módjában ilyen mértékig, és meghajolt a nagyobb, isteni hatalom előtt.

Sekotnak és követőinek nyomát sem látták az összefogdosott ferroaiakon kívül. Nem jelent meg új Magiszter sem, a működőképes sekoti hajók pedig elhagyták a bolygót. Sekot visszavonult magába, és nem adta jelét annak, hogy még élne. Csak egy halott kő volt, amit teljesen magáévá tett ez az újonnan érkezett isteni hajó.

Tahiri azonban tudta, hogy a feladataik még nem értek véget. Érezte, hogy a Jedik közelednek…

Tahiri és megannyi Vong harcos így aztán türelmesen várakozott az új Yuuzhan Vong Hadúrra, Yun-Yammka hírnökére, hogy elmondja nekik hogyan tovább. Számos véráldozatot bemutattak már a gonosz Ősöreg Isteneknek, a vér patakokban folyt. Nas Choka elégedett volt de, tőle szokatlan módon félelem költözött aszott szívébe. Maga sem tudta mitől fél, de a rettegés szinte fizikai rosszullétet okozott neki. Hirtelen egy éjfekete köpenybe burkolózó, sötét csuklyás alak jelent meg. Bár a köpeny ormótlan volt, még így is látszott, a különös alak hatalmas termetű. A Sötét Ember, mert a Yuuzhan Vongok így nevezték el, fellépdelt az áldozatok vérétől iszamós magaslatra. A Yuuzhan Vong harcosok üvöltésben törtek ki és a mellüket verve biztosították népük új vezérét a hűségükről. A csuklyás csendet intett mire mindenki elhallgatott.

- Testvéreim! Nas Choka, Yun-Yammka gyermeke különös kérést intézett hozzám! – a Yuuzhan Vongok áhítattal hallgatták a Sötét Embert, Nas Choka pedig próbált nem gondolni rettegésére, amit ennek az alaknak a közelében érzett.

- Felkért rá, hogy vezesselek titeket! Nos, én, mint Yammka Hírnöke igent mondtam! - kezét felemelte, hogy csendre intse az ismét őrjöngő üvöltésben és üdvrivalgásban kitörő harcosait, majd folytatta. - Mienk Sekot és mienk Yun-Yammka áldása! A hamis istenek követőit legyőztük és bosszút álltunk a Yun-Yammkát ért sérelmek miatt! Itt az ideje, hogy helyreállítsuk uralmunkat és Birodalmunkat a galaxisban is! Eljött az idő testvéreim, hogy megmutassuk a galaxisnak azt, hogy a mi népünk pusztítóbb, mint azt valaha gondolták! Vége a puhakezű bánásmódnak! Yun-Yammka vérre szomjazik, és mi megadjuk neki! Tartsatok velem és eljön a Yuuzhan Vong aranykora! Yun-Yammkáért és az ő dicsőségéért! - a tömeg üvöltözve helyeselt, a Sötét Ember pedig intett Tahiri felé, hogy lépjen oda mellé! Tahiri nem értette mi ez a hirtelen kivételezés, de engedelmeskedett. Odaállt a Sötét Ember mellé, és érezte annak hidegségét és gonoszságát. A Sötét Ember megragadta a kezét és felemelte!

- Hódoljatok úrnőtöknek! Hódoljatok Yammka Leányának! Térdre! – a Yuuzhan Vong harcosok engedelmeskedtek és hódoltak Tahirinek, aki nem értette miért részesül ebben a kegyben. A Sötét Ember megmagyarázta.

- Yun-Yammka kiválasztott téged is, kedvesem! Állítása szerint te leszel a nőm, aki társamként leigázza a galaxist! - suttogta a nő fülébe. Tahiri hirtelen azt sem tudta örüljön ennek vagy iszonyodjon e még a gondolattól is. Hirtelen különös energia burkolta be, miközben a Sötét Ember még mindig a karját fogta. Tahiri túláradó gyönyört, részegítő hatalmat érzett. Szívében túláradó gonosz öröm lángjai tomboltak. Igen, szolgálni fogja Yammka Hírnökét és végre... BOSSZÚT áll!

 

Korriban

Minden előjel nélkül egy matt fekete, jobb időket élt csatacirkáló bukkant ki a hiperűrből, közvetlenül a Korriban mellett. Egy ilyen veszélyes manővert csakis tapasztalt pilóták hajthattak végre... ilyen közel ugrani egy bolygóhoz...

A Sith megfigyelő nem vesztette el lélekjelenlétét, felismerve a rombolót. A Birodalom korai szakaszának hadigépezete tornyosult az orbitális pálya közelében. Egy valódi birodalmi csillagromboló. Méghozzá fekete. A férfi azonnal a riadógombra tenyerelt.

A hatalmas monstrum gyomrából apró sikló ereszkedett alá, majd megindult a Korriban gyilkos energiáktól fűtött felszíne felé. A Theta-osztályú hajó szintén fekete volt. Sebesen suhant keresztül a Sötét Nagyurak Völgyének emlékművei között, mígnem megállapodott a magánleszállón.

Az üdvözlésére küldött tíz Sith harcos szálegyenes sorokban várta, hogy a sikló beléből előlépjen a betolakodó. A lejárón lesétáló alak azonnal konstatálta, hogy a csillagromboló elhagyta a rendszert, mivel verőfényes napfénybe érkezett. Két kísérője fedezetet biztosított neki. A jövevény nő volt.

Abnormálisan magas, ősi légkört árasztó asszony. Egyszerű fejdíszt hordott, amely öltözetéhez csatlakozott - és mégis, a sima ruhadarab holmi királynőhöz tette hasonlatossá. Egyenes tartása, és a levegőt szimatoló orra jelezte, hogy parancsoláshoz van szokva.

Kandor mester, a fogadóbizottság vezetője elé lépett.

- Üdvözlöm a Sithek ősi otthonában, asszonyom. Bizonyára bukott Jediként keresett fel minket. Helyes. Szükségünk van a tapasztalt oktatókra. Sz...

Torkára forrt a szó, mihelyt megkörnyékezte a nő aurája.

- Egy Sith Nagyúr?! - lépett hátra Kandor. - De hát...

- A Sith egy cím, igen - jelentette ki a nő. - De nem fedi azt, ami valójában vagyok. Mert mindig kell lennie egy Darth Trayának, aki megőrzi árulásának történetét. Hajolj! - kiáltotta, mire a kiképzőmester akarata ellenére térdre ereszkedett.

Darth Traya, ezen a néven a harmadik, egyetlen intéssel szakította el a fonalat, amely a fogadására kiküldött harcosokat az élethez kötötte. Kandor viszont semmit sem érzett meg a halálos vészből, csupán a halálsikolyokat.

- Állj fel - parancsolta a nő.

A vívómester azt tette, amit mondtak neki.

Traya hirtelen mozdulattal Kandor nyakába döfte hegyes körömben végződő mutatóujját, és visszafogva a sebből kibuggyanó vért, benne is hagyta azt.

- Vezess! Azt akarom, hogy a Nagyurakhoz vigyél! Ha hátba szúrsz, a Sith Rend odavész.

A kiképzőmester kínok közepette indult az Akadémia bejárata felé. Darth Traya gondosan eltömte a sebet, míg két testőre szorosan közrefogta őt.

Kandor, a Mészáros azonban nem egy pipogya jedi volt, akit egy ilyen ócska trükkel le lehet győzni. Mialatt a nő a diadalával volt elfoglalva, Kandor a belsejében összegyűlő haragot a Sötét Oldal megidézésére használta. Tudta, ha hibázik, az az életébe kerül. Egyre növekedett benne a harag és a gyűlölet ez iránt a nő iránt. Végül elszánta magát.

Hirtelen, olyan gyorsasággal hogy Traya fel sem eszmélhetett, egyik kezével megragadta a nő vékony karját, azt amelyik Kandor nyakánál volt, majd iszonyatosan megszorította. A nő csuklója azonnal eltört és fájdalmában kitépte Kandor nyakából a körmeit. A vér azonnal spriccelni kezdett, de Kandor igyekezve nem elveszíteni az önuralmát, mindvégig a Sötét Oldalt hívta segítségül, kezeit odatartva a sebéhez valamit mormogott. A Sötét Oldal energiái vörös fénnyel borították be a Mészárost és a seb pillanatok alatt eltűnt. Traya, talán a váratlan támadás okozta meglepetés hatására, még mindig nem ocsúdott fel, hanem eltört karját szorongatva a földre esett amikor Kandor elrúgta magától. A két testőr Kandor szerencséjére nem volt elég jártas a harcban, és mint valami lassított felvételnél, úgy mozogtak. Kandor az Erőgyorsítást használta, és ez könnyen ment neki, lévén, hogy a Sötét Oldal energiái szinte szétrobbantották a mellkasát. Minden gyűlöletét a két szerencsétlenre zúdította egy energiavillám formájában. A két testőr ropogósra sült. Traya közben megmaradt karját használva, aktiválta a fénykardját, de már elkésett. Kandor Erővilláma tetőtől talpig beburkolta és szaggatta a testét ahol érte. A férfi levonta a következtetést, Darth Traya bár elméletileg értheti a Sötét Oldal természetét, gyakorlatilag már régen alkalmazhatta. A talpnyalóktól és csicskáktól körülvéve nem igazán gyakorolhatott. Ez a nő csak a szavaiban Úrnő, valójában egy gyenge tehetetlen kis féreg. Kandor gyűlölete egyre csak növekedett és az őrület egyre jobban eluralkodott rajta. A villámok egyre erősebb intenzitásúak lettek, Darth Traya sikoltozva vonaglott a kegyetlen csapások alatt.

Traya keservesen rádöbbent arra az egyszerű tényre, hogy itt ő is ugyanolyan kis senki, mint bármelyik másik újonc. Ostobaságot követett el akkor, amikor az Akadémia második leghatalmasabb mesterével újat húzott. Ezek szerint igazak a híradások. Ez nem csak egy ósdi szekta, mint annyi másik egyházacska a galaxisban. Ezeknek a Sitheknek tényleges hatalmuk volt. A kegyetlen fájdalom kezdte elhomályosítani az elméjét. Rádöbbent arra, hogy ellenfele nem csak Erővillámokkal sújtja, de az életerejét is elszívja, hogy azzal a saját energiáját növelje meg.

- Elég volt úrnőm! Most már beszélhetünk! - Kandor abbahagyta a tehetetlenné vált ellenfele kínzását. A nő fénykardja, Traya legnagyobb megdöbbenésére Kandor kezében volt, és egyenesen a torkának szegezte.

A Korriban közelében...

Sith Dreadnaughtok, amiket Wenthar a Commenor flottájából küldött a bolygó védelmére, vették körül a régi elavult csillagrombolót, majd hamarosan Sith TIE-vadászok százai kezdtek körözni a hadihajó körül. A négy Dreadnaught élesre töltött fegyvereivel csak a parancsra várt, hogy megsemmisítse az ellenséges hajót. De erre végül nem volt semmi szükség. A hajó parancsnoka belátta, ha harcérintkezésbe folyik a Dreadnaughtokkal azzal a háborút kockáztatja meg. Nem kívánt a commenori, illetve most már Sith Flottával szembeszállni. Megadták magukat.

A Korribanon…

- Nos, kedves Traya, most el fogja nekem mondani, hogy ki is ön, honnan a fészkes fenéből volt magának egy istenverte csillagrombolója, továbbá azt, hogy ki is küldte ide magát! - Kandor mindvégig a nő torkához szegezte Traya saját fénykardját. A nő szemeiből kiolvasta, amaz hamarosan támadni fog. Kandor azonban erre is felkészült.

- Ne is próbálkozzon Mylady! - köpte a szavakat gúnyosan ellenfele irányába a Mészáros. - Legalább két tucatnyi Sith orgyilkosom vár a jelemre hogy végezzen önnel! És higgye el, nem fognak habozni, hogy végrehajtsák a parancsom! Szóval ismét megkérdezem! Ki ön, mit akar és ki küldte ide?

Darth Traya, az Árulás Úrnője felemelkedett a földről. Érezte a másik diadalát, ahogyan a gyűlöletét táplálja. Ezek szerint igaza volt a felderítőknek. Korriban már nem csak egy poros kőgolyó, ahogyan azt képzelte. Igaz, képzett Sith Nagyurak kormányozzák a bolygót. Remek! Sikerült kitapasztalnia ennek a szerencsétlennek a képességeit.

Kissé sajgott a karja.

Megidézte magában az Erő sötét oldalát, és egyetlen süvítéssel szívta el a földön heverő kísérői életerejét. Azok úgy tápászkodtak fel, mintha élő-holt katonák lennének... valóban azok voltak, akik csak azért kötődtek még az élethez, hogy szolgálhassanak. Nem voltak harcosok. Tisztek, hajópilóták, talán. Darth Traya mint holmi férgeket, csak minimálisan tartotta őket életben.

Az asszony hirtelen erőre kapva megfékezte a Sith nagyúr következő támadását, és a földhöz szögezte őt. A férfi képtelen volt védekezni a régimódi Sith technika ellen.

- Én nem azért jöttem, nagyúr, hogy bántsalak titeket. Te szerencsétlen féleszű! Mit szólnak majd a mestereid, hogy megtámadtál engem? Sok minden van, amit taníthatnék neked. Többek közt azt, hogyan tégy különbséget ellenség és szövetséges között.

Kandort meglepetésszerűen érte a hirtelen rátörő kínroham. Nem tudta, hogyan védekezhetne ellene, mert azt sem tudta, mi ellen kell védekeznie. Ez a vén banya meg fogja ölni!

Darth Traya abbahagyta a kínzást.

- A mestereiddel akarok beszélni! - alighogy kimondta, Kandor komja visítozni kezdett.

Az arasznyi holoalak így szólt:

- Kandor Nagyúr! Árulással vádoltál meg, és ez nem maradt rejtve Lord Wenthar szeme előtt. Jogod volt ezt tenni, de bizonyítanom kell fivéremnek, hogy nem fordultam ellene. És ha ez bebizonyosodik, meghalsz. A Sith sosem tévedhet - közölte ellentmondást nem tűrően Sordis nagyúr alakja.

- Na... nagyúr - Kandor még a földön feküdt. - Kérlek...

- A cselszövéseidnek vége. Wenthar Nagyúr hív. Jobban teszed, ha meghúzod magad, amíg odaérünk. - mikor a hologram elenyészett, Traya arca gúnyos kifejezést öltött.

- Kandor úr! - mondta. - A Mestereid hamarost megérkeznek! Tégy róla, hogy megétkezhessem. Szörnyen kimerített a hosszú út.

Kandor sejtette, a nagyratörő terveinek ezennel vége! Pedig olyan jól felépített mindent. Ha sikerül a terve és kiiktatja Sordist, akkor lassanként ő kerülhetett volna a helyére. Kandor ugyanis ostobának és gyengének tartotta a Sith fivéreket, ahogy az akadémián nevezték, a két egyedüli Nagymestert. Azt hitte, egykor legyőzheti mindkettőjüket, és ő lehet az egyetlen Nagymester! De ennek immár lőttek. Örülhet, ha nem ítélik halálra árulásért. Mert Kandor bízott abban, hogy öreg barátja nem fogja hagyni, hogy Sordis végezzen vele, bárhogy fenyegetőzik is. Hiszen olyan sokat tett érte eddig is! Nem hinné, hogy Wenthar csak úgy elfelejtené az együtt töltött harcos éveket. Különben is ő egyike Wenthar legrégibb embereinek. Nem halhat meg csak úgy! Ebben reménykedett, ez maradt számára egyedül! Ráadásul ez az átkozott nő is felülkerekedett rajta. Kandor eleinte azt hitte legyőzheti, de tévedett. Belátta, csúfos kudarcot vallott, amikor alábecsülte ezt a nőt.

- A Mestereim hamarosan visszatérnek a Korribanra, úrnőm! Addig is elvezetlek az Akadémiánkra!

Traya elégedetten bólintott. Kandor vezetésével hamarosan megérkeztek az ősi, rendbe hozott templomhoz, amely az Akadémia otthonául szolgált.

- Nos, innen már egyedül is odatalálsz a konyhához! - köpte gúnyosan a szavait Kandor a nő felé.

- Valóban Kandor úr! Valóban! - Traya elindult a konyhául szolgáló kis helyiség felé. Pontosan arra ment, amerre Kandor az irányt mutatta neki. Amikor megérkezett, a kiszolgáló személyzet meghajolt előtte. Traya gyorsan elmondta mit szeretne, és jóízűen lakmározni kezdett.

Igen éhes volt...

 

Coruscant

Sordis beállította a képarányt, majd fejet hajtott Wenthar Nagyúr megjelenő képe előtt.

- Testvérem! - kezdte a félelmetes alak. - A Sith Rendnek számtalan ellensége akad. Eredendően abból, hogy a galaxis fél tőlünk. Új politikára van szükségünk! Most azonnal gyere a Korribanra!

- Nagyúr - vágott közbe Sordis. - Tisztában vagyok vele, hogy árulással vádolsz. Ezt az ügyet lerendezendő bizonyítanom kell a Sith Rend iránti hűségemet, és hogy betartom a szavam.

Wenthar gondolkodni látszott. A Sithet váratlanul érte, hogy nem sikerült társát tőrbe csalnia. Őszintén remélte, hogy békésen lerendezhetik ezt az ügyet, és a testvére nem áruló. Ott belül mélyen tudta, hogy nem az. De azért...

- Rendben - mondta végül. - Mindössze egyet kérek, testvérem: öld meg azt, ami a legfontosabb számodra. Végezd ki Mordeis Nagyurat, testvérem. Semmi személyes ügyem nem volt vele, de meg kell tenned, és akkor elfelejtjük az egészet.

- Rosszul hiszed, testvér, ha azt gondolod, Mordeis Nagyúr a legfontosabb a számomra. Természetesen így lesz a legjobb. De mondd csak - a Nagymester felvonta szemöldökét -, én magam hogyan bízhatom benned, Wenthar?

A Sith Gyémántja fedélzetén - útban a Bastion felé

Wenthar nem lepte meg fivére kérdése, és egyáltalán nem haragudott meg rá ezért. A félelmetes alak nagyon jól tudta, ha ő maga nem nyújt bizonyítékot a Rend iránti lojalitásáról, akkor testvére jogosan vehet elégtételt a sérelmeiért.

- Én magam most nem térhetek vissza a Korribanra, de hidd el erre nincs is szükség! - Wenthar kis hatásszünetet tartott aztán folytatta. – Nos, az áruló Kandort személyesen kivégezheted Testvér! - elgondolkodott azon, hogyan biztosíthatja arról a fivérét, hogy megbízhat benne, végül rájött arra, mit kell tennie.

 - Ennek ellenére be tudom bizonyítani neked, hogy megbízhatsz bennem! Hamarosan felkeres téged egy régi ismerősöm, akit bizonyára te is jól ismersz! Ő majd megadja neked a szükséges bizonyítékot! - Sordis habozni látszott, a holoalak arcából nem lehetett érzelmeket kiolvasni, de Wenthar nagyon jól sejtette, hogy testvére hirtelen nem tudja, kire céloz. Wenthar megadta neki a választ.

- Kitiara az! Persze most Darth Trayának nevezi magát, de ez lényegtelen! Van nála valami, amit neked is látnod kell testvérem! - Sordis felderült a csuklya mélyén. Annak idején Kitiara igen kellemes perceket szerzett nekik. Jó testvérek módjára mindenen megosztoztak. A nőkön is természetesen. Sordis megnyalta a szája szélét, amikor azokra a gyönyörteli, kéjes éjszakákra gondolt, amit együtt töltött a kívánatos és gyönyörű nővel.

- Szóval a mi kedves barátnőnk felkeres minket? Ez... igen érdekes! - Wenthar azonban nem csak ezt tartogatta a testvére számára.

- Egy adatdiszket visz el a Korribanra, ami téged is érdekelhet! Nemrég jutottam hozzá, annak az átkozott Waranousnak a segítségével! - Wenthar szívét jeges gyűlölet járta át, amikor felemlítette Waranoust. - Egy bizonyos ősi Sith fajról szól! Méghozzá Rendünk elveszett testvéreinek a rejtőzködési helyéről! - Sordis ezen az információn igencsak meglepődött.

- Csak nem a Szakadárok népére gondolsz? Azokra akiket Naga Shadow és emberei kerestek, de sosem találták meg?

- Pontosan rájuk gondoltam! - Wenthar izgatottan várta, hogy mit reagál a testvére. Az Elveszett Sithek rejtekhelye példátlan ismeretekkel és tudással gazdagíthatja a Sötét Oldal híveit. És ez az információ felbecsülhetetlen értékkel bírt a Sith Rend számára. Tudás, hatalom és mérhetetlen kincsek várták a két Sithet hogy felfedezzék és birtokba vegyék.

Ezt az információt Wenthar csak egyetlen személynek tartogatta. Annak, akiben egyedül bízott. A testvérének! No meg Kitiarának, azaz Darth Trayának. Az egykori közös ágyasuknak.

- Igen - folytatta. - A Sith Rendnek szüksége van rájuk. A lehetetlen feladat most már a miénk, testvérem, hogy megtaláljuk őket!

- Valóban, Wenthar - Sordis elégedettnek látszott. - Azonban azt hiszem, ennek az akciónak még várnia kell. A Jedi Tanács Zonama Sekotra küldött expedíciójában vagyok, így most kénytelen leszek halasztani az ügyet. De várj csak, testvérem; a jedik úgy tudják, valamiféle sötét oldali dolog került a Sekot közelébe. Én magam nem tudok róla, hogy a Rendünknek köze lenne hozzá. Szükségem van minden információra, Wenthar, hogy mielőbb végezhessünk ott, és találkozhassak Darth Trayával!

- Amit érzékeltek azok a férgek, nem más, mint... Waranous! - Wenthar fröcsögött és tajtékzott a gyűlölettől, amikor kimondta ezt a nevet. - Az az áruló, lepaktált azokkal a barbárokkal! És ellopta Rendünk egyik legszentebb örökségét, Darth Revan élő hajóját! - Sordis meg volt döbbenve az információktól. Nem is tudott hirtelen mit mondani. Wenthar azonban folytatta:

- Átküldök minden adatot, amivel segíthetsz a jediknek Waranous ellenében! Elvégre az ellenségem ellensége a barátom! - Sordis egyetértett ezzel az ősi bölcsességgel. Hamarosan egy adatcsomag indult kódolva Sordis gépére.

- Az adatokat megkaptam, testvérem! - Wenthar bólintott.

- Nos, töredékes információk, csupán annyi, amennyit megtudtam! A lényeg, birtokolja Darth Revan élő hajóját! És ez egyesülve a Sekot hatalmával...

- Egy minden eddiginél borzalmasabb háború kezdetét jelenti! - tette hozzá Sordis.

- Pontosan testvérem, pontosan! Most mennem kell! Sok sikert a Sekoton, de... - azzal Wenthar egy kicsit elhallgatott, hogy összeszedje a gondolatait. - Kerüld el a jediket, ha odaérsz! Mert Waranoust nem tudják legyőzni, valamennyien ott pusztulnak el! Óvakodj Waranoustól, egyelőre mind a kettőnk számára túl veszélyes! - Sordis összezavarodott.

- De mégis, akkor mit tegyek? - Wenthar megadta a választ.

- Figyelj és tanulj testvérem! Tudj meg minél többet a gyengeségeiről, és a képességeiről! És ha közben pár jedi is elpusztul, annyi baj legyen! - Sordis számára most már minden világossá lett.

- Szóval kémkedni küldesz? - Wenthar bólintott.

- Pontosan, testvér! Hiszen ehhez igen értesz! És ha valaha szembe akarunk szállni Waranoussal, akkor ki kell kémlelnünk a gyenge pontját! Ehhez kellesz te, és a jedi barátaid!

Coruscant

Darth Sordis bólintott.

- Mennem kell - folytatta Wenthar. - Hamarosan megérkezem a Bastionra. Van némi elintéznivalóm a Birodalomban. Hamarosan beszélünk.

Sordis eltette a komját, és kilépett az esőáztatta utcára. Az általa kibérelt lakás nem volt túl nagy, de megfelelt a célnak. A kihalt sikátorban parkoló suhanó felé sietett. Perceken belül megérkezett a Holovízió főépületébe. A HV Torony az egyik legmagasabb épület volt a városbolygón.

A Jedi Tanács azzal bízta meg, hogy oszlasson el bizonyos téves információkat, amelyek a Sekotról szivárogtak ki. A galaxis népének jobb, ha egyelőre nem tud egyes felkavaró eseményekről. Sordis kilépett járművéből, majd a felé siető férfihoz indult.

- Üdvözlöm, Jedi Mester - mondta a HV-s. - A koordinátor már várja. A hírcsatorna két óra múlva adja le a műsort, ezért rövidre kell fogniuk a megbeszélést.

- Úgy lesz, te pénzéhes fráter - köszöntötte Sordis. - Vezess a főnököd elé!

A másik férfit láthatóan zavarta a megjegyzés, de bizonyára ráeszmélt, hogy nem bölcs döntés vitába kavarodni egy jedivel. Ezért lenyelte hát, amit a mester mondott, és némán ballagott a lift felé.

A Sith kissé meghökkent, amikor megpillantotta a koordinátor vaskos, robosztus alakját. Ezeket a HV munkatársakat mindig köpönyegforgató, hataloméhes hernyóknak tartotta, és az ilyen emberek nem szoktak karizmatikus külsővel rendelkezni.

Még csak nyálkás sem volt...

- Köszöntöm a HV-toronyban, mester - lépett elé a megtermett alak. - Uric Krixx vagyok, a Hírcsoport igazgatója.

- A főmufti - Smordre mester fekete szemei idegesen villogtak. - Na, mi a pokolról is van szó?

- Hát nem tájékoztatták, uram? Megbízható forrásból értesültünk, hogy a Zonama Sekoton felbukkant a Sith. A Yuuzhan Vong és a Sith kereszteződése pedig... nos, ön szabja meg, hogy mit publikálhatunk.

- Abból, amit arról az élő kőről hallott, semmit sem ad le - közölte Smordre faarccal.

Krixx koordinátor bosszúsan figyelte.

- De uram, ez nem úgy megy. A galaxisnak tudnia kell...

- Ne pofázzon közbe!

- Ezt nem...

- Azt mondtam, tartsa azt a hülye pofáját! Nincs időm a maguk fajta szeméttel foglalkozni! Kár, hogy a takarító szabadságon van.

- De nem beszélhet így velem - háborgott az igazgató. - Panaszt teszek a jediknél!

- Tégy, amit akarsz, te minden hájjal megkent mynocktrágya. A tárgyalást befejeztem. Azt az adást törlik. Hol van az anyag?

- Nem vagyok hajlandó...

- Dehogynem - Smordre óvatosan elhúzta köpenyét, jól láthatóvá téve a fénykardot.

Krixx falfehér arccal adta át az adattárolót. A jedi észrevette, hogy az igazgató ujja állandóan a riasztónál matat. Sebaj.

- Ezt itt magammal viszem - bökött a kezében tartott holodiszkre. - És ne feledjék, akármit is hallanak a Sekotról, legörbül a szájuk, és úgy otthagyják az informátort, hogy az észre se vegye, hogy ott jártak. Világos? Akkor ezt megbeszéltük. Alászolgálja, te aszott borzadály.

 

Nar Shaddaa

A Bloody Vulture szélsebesen száguldott a holddal ellenkező irányba. A vörös hajó nagy feltűnést keltett. Jan könnyedén a nyomában maradt a műszerei nélkül is.

Úgy tűnik, ebben a szétrombolt galaxisban már sosem lesz nyugtuk a hozzá hasonlóknak. Most talán rászorulna Kyle segítségére...

Alighogy a jedire gondolt, egy otromba Serra vadász csapott le a célpontjára. Hogy-hogy nem vette észre? Hát mindenki arra a Sith-re vadászik?

Darth Mordeis nem tudta mire vélni a dolgot, amikor egyszerre két hajó követte, tisztes távolságból. Mire fel ez a nagy érdeklődés iránta? Talán a hutt meggondolta magát, és elfelejtette Sordis hívószámát?

Hirtelen a Sith Nagyúr képmása derengett fel előtte.

- Mordeis Nagyúr! Most azonnal a Coruscantra utazol! Amint sikerült kijutnom a bolygóról, értesítelek! Küldöm a jedi hajó koordinátáit! Végezz velük, Nagyúr! Ez az utolsó lépés ahhoz, hogy végrehajtóból valódi Sith Mester lehess!

Sordis el is tűnt, mihelyt megjelent.

Abban a pillanatban hatalmas dörrenés rázta meg a Bloody Vulture testét.

A Sith gondolkodás nélkül rácsapott a hiperhajtómű indítójára. A hirtelen térváltástól azonnal ájulásba zuhant.

 

Coruscant

Darth Sordis elégedetten igyekezett a járműve felé. Alighogy kiadta a parancsot tanítványának, miszerint pusztítsa el a jediket, az Erő látomással ajándékozta meg. A Zonama Sekot nevű szuperorganizmus végveszélyben táncolt. Támadója, a hatalmas, élő űrhajó belé meresztette halálos csápjait, megdermesztve ezzel áldozatát.

A Sith látomásának középpontja hirtelen megváltozott. A kivilágítatlan acélhelyiségben egy éjsötét alak állt, egyik kezében egy Yuuzhan Vong torkot szorongatva, miközben a másikkal félrevonta hosszú köpenyét...

A felhők ekkor összeesküdtek, s elrejtették az imént elé táruló képet. Sordis azonban nem engedett.

Mielőtt a látomás végleg eltűnhetett volna, összehívta szörnyű energiáit, és szétterjesztette érzékeit az Erőben, mialatt könyörtelenül eloszlatta a homályt. A jedi és a Sith módszerek ezen összeboronálása volt képes csupán egy hasonló látomás mélyebb rétegeibe bevezetni.

Az alak sziluettje elmosódott volt, Sordis ennek ellenére biztos volt benne, hogy az előbbi férfit látja. A hangszigetelt teremben nem volt más, csak ő, amint az élő hajó segítségével továbbította szavait a Sekot részére. Szövetség... a kép ismét eltűnt, ám ezúttal véglegesen.

De mi volt ez a hang, ami az utolsó pillanatokban hagyta el a köpenyes száját?

Sordis hiába fürkészte az Erőt, az bizonyára úgy határozott, a Sith Nagyúr eleget látott. Képtelen volt ismét belemerülni a transzállapotba. Most pedig nincs idő meditálni. Azok a mákvirágok a hangárban még rásütik az őrült bélyegét. A látomásra visszatérve pedig...

Waranous bizonyára szövetkezni akar a Sekottal. Ha a Dracoonnal sikerül befolyása alá vonnia azt a bolygót... Meg kell állítani őt!

Sordis úgy döntött, jobb, ha figyelmezteti a Tanácsot a veszélyről, mielőtt a halálba indulnának.

Sőt... talán még a Sith Rend segítségére is szükségük lesz, hogy megállítsák ezt a fenyegetést...

Ó! Hiszen teljesen megfeledkezett Trayáról! A nőről, aki olyan hirtelen vált oldalt, mint a krek bogarak párt. Föltétlenül szüksége lesz az Árulás Nagyasszonyának segítségére, ha jó felvételeket akar készíteni Waranousról, mielőtt elpusztítja őt…

Darth Traya!

Korriban

Darth Traya, mialatt elégedetten étkezett a finom falatokból, türelmetlenül várta a Sith Nagyurakat: a két Sith vezető valamelyikét. Órák teltek el azonban és nem jöttek. Traya gyanakodni kezdett, és úgy döntött elindul felfedezni magának az Akadémiát. A borongós, elektromos fáklyákkal megvilágított, barlangszerű helyiségekben, mindenütt a küzdelem zajait lehetett hallani. Sercegő, egymásnak feszülő fénykardokat, ordításokat és harci üvöltéseket, a kiképzés nyilvánvaló hangjait. Az Erő segítségével, könnyedén felmérhette a környezetét, és mostanra nyilvánvaló volt, hogy a két Nagyúr nem tartózkodik az Akadémián.

- Keresel valamit? - Traya, Kandort és még két másik, éjfekete maszkot viselő, vibrokarddal felfegyverkezett alakot pillantott meg, nem messze a sötét folyosón ahol haladt. Kandor ajkain gúnyos mosoly jelent meg.

- Mit akarsz itt, szolga? - köpte oda Kandor felé megvetően a szavait a nő. - Az előbbiek nem voltak elegendőek neked? - Traya legnagyobb megdöbbenésére a férfi egyáltalán nem félt tőle. Valami nagyon furcsa volt itt.

- Ostoba módon belesétáltál a csapdámba! - jelentette ki Kandor gúnyos határozottsággal. - Elfelejtetted megnézni, hogy vajon az étel, amit kapsz, nem mérgezett-e?

Trayát hirtelen rosszullét környékezte meg. Az Erőhöz akart folyamodni, de valamiért nem ment neki. A torkából csak érthetetlen bugyborékolás tört elő. Nem tudott beszélni. Ráadásul a látása is egyre homályosabb lett. A férfi - miközben segítői lassan az egyre magatehetetlenebb nő felé közeledtek - egyre csak gúnyolódott.

- Ne aggódj! - játszotta meg a tettetett aggodalmat Kandor - Ez csak a synox hatása. Nemsokára elmúlik, és akkor meghalsz! - Kandor hirtelen éktelen röhögésben tört ki - mialatt Traya egyre nehezebben vette a levegőt -, amikor ellenfele a földre rogyott.

- Milyen mókás látványt nyújtasz… ha tudnád! - jelentette ki a férfi vidáman, majd gyűlölettől összeszűkült szemmel az emberei felé fordult. - Végezzetek ezzel a lotyóval! És ha akarjátok, meg is erőszakolhatjátok! - tette hozzá gyűlölködve.

Az emberei máris rávetették magukat a tehetetlen nőre, majd letépték a ruháit, így Traya keblei fedetlenné váltak. Kandor hideg közönnyel nézte végig, ahogy az emberei megbecstelenítik a nőt. Amikor az emberei kiélték alantas vágyaikat, egyetlen intésére felhasították a mellkasát a vibrokardjukkal. Élénkpiros vér buggyant elő, az iszonyatos sebből - Trayát a szegycsontjától egész a medencéjéig felnyitották - és Traya élete lassan a vérrel együtt szivárgott el.

- Senki nem szállhat szembe az Obszidián Renddel! - köpte le, az immár üveges tekintettel, felfelé meredő szemű nő meggyalázott testét. - És csakis két Sith létezhet! - tette hozzá gyűlölettől fröcsögve. - Csakis ketten viselhetik a Darth előnevet!

Kandor megvetően belerúgott Traya hullájába.

- Takarítsátok fel! - vetette oda hidegen az embereinek - azok pedig sietve engedelmeskedtek a vívómester parancsának.

 

Coruscant

Zekk hisztérikusan rohant a mocskos, forgalmas sikátorban. A saját ügyeiket intéző siető idegen létformák mind kitértek előle, látván a férfi arcán ülő torz kifejezést.

Ez nem lehet! Ez ne... bármit, csak ezt ne!

Jaina elárulta őt! Hozzá megy ahhoz a... ahhoz... meg fog halni az a féreg! Zekket pillanatnyilag az sem érdekelte, hogy egy birodalom vezetőjét kell elpusztítania. Bosszút kell állnia ezért... Fel bűnhődni fog! Keserves halálát az egész galaxis elé tárja majd!

Ekkor megpillantotta a környéken lézengő féregfejű gyíkot. Zekket elvakította a mindent átható gyűlölet.

- Uram! - ordította mély, torz hangon a quarrennek. - Nem akar esetleg egy borotválást? És ön, uram - lépett egy számára ismeretlen faj képviselőjéhez. - A szőrét a nők nem szeretik - szavait tett követte, és a két ártatlant egyetlen villámcsapással a levegőbe röpítette. - Igen? Még maradt? Hol van, aki elégedetlen? Jöjjenek ide azonnal, rohadt férgek, a szabadulni vágyók... a holtak nem kívánnak! - ezzel végezte ki a következő útba esőt is.

Ekkorra már a tömeg pánikszerűen rohamozta meg a sikátor bejáratát. A távolból közeledő sziréna hallatszott. Az elborult agyú férfit azonban mindez hidegen hagyta.

- Segítsenek, olcsón dolgozom. Uraim, ki a következő? Jöjjenek bátran! A halálukért nem fogadok el kreditet! A munkabaleset ELŐFORDUL! Nem - kiabált -, egy ember? Nem, nem elég! Nem, nem száz lény, nem, nem ezer, nem egymillió - SEMMI SEM ELÉGÍTHETI KI SZOMJAMAT!

Jaina! Zekk elméjében felvillant a lány képe.

NEM!

A férfi összeesett, és megtörten térdelt a mocskos fémjárdán. Fénykardjait a magasba emelve fohászkodott.

- Én csak... szeretem őt! Ő hozzám való... - elhaló hangját a helyszínre érkező CSF erők nem hallhatták.

Egyikük párbeszédbe bocsátkozott az őrjöngővel.

- Adja meg magát, őrült! Tegye le azokat, vagy végeznünk kell önnel!

- Tegyék azt! - köpött szembe Zekk, miközben egyetlen hatalmas lökéssel felrobbantotta a közelében parkoló CSF járőrök autóit. A viharban, aki a férfi közelében tartózkodott, mind életét vesztette.

Zekk felegyenesedett, és hatalmas energiákat mozgósítva egyetlen csapással szétrombolta a szemközti felhőkarcoló alsó szintjeit. A gigantikus épület megingott alapjának romjain, majd lassan ereszkedni kezdett. A törmelékdarabok gondoskodtak arról, hogy a környéken senki se maradhasson életben. A fémfalak olyan könnyedén roppantak ketté, mint a fénykard által kettéhasított áldozatok. Az omlás hirtelen meggyorsult, majd az épület több darabra törve záporozott Coruscant építményeire, és békésen dolgukat végző lakóira.

Zekk kinyitotta a szemét.

A törmelékkel borított, elhagyatott utcán feküdt. Hirtelen ráeszmélt, hogy nem emlékszik, mi történt vele az elmúlt órákban. Hogyan kerülhetett ide? Szent Erő!

A szemközti felhőkarcoló romjai mélységesen megdöbbentették. Mi a franc történhetett itt?!

Ekkor derengeni kezdett. Csak nem ő, Zekk pusztította el a gigászi építményt? Az nem lehet... Jaina!

Hát persze! A házasság! De akkor...

Feltápászkodott a földről, és a körülötte heverő hullákra nézett. Megölte őket! Mindet! De mégis, honnan volt meg az ereje ekkora pusztításhoz?

Minden előjel nélkül lépéseket vélt hallani a háta mögül. A CSF! Érte jöttek!  Már azon volt, hogy hátra forduljon, de a válla fölül érkező pofon megállította. Azonnal sarkon fordult, és aktiválta fénykardját.

- Te ostoba! - kiállott szembe vele Sordis Nagyúr. - Hogy képzeled ezt? Ártatlanokat ölsz, és romba döntöd a Szövetség fővárosát! Hát ennyit ér a kiképzésed?! Ezt tanultad a jediktől és a Sithtől? - a művész szavai ellenére nem tűnt dühösnek. Megszorította Zekk karját, és maga után vonszolta őt.

- Én nem tudom, hogyan... - mentegetőzött. - Én... vesztes vagyok. Sosem lehetek jó. A jedik, a Sithek... ugyanaz, csak más színű köpenyben.

- A második helyen állni néha a legjobb megoldás!

- Ennyi ideje? És most Jaina? - Zekk kitépte magát a Nagyúr szorításából. - Engem sosem engedtek kibontakozni! Sosem lehettem a magam igazi ura! Csak másodsorban... sokan csak lenéznek. Nem vesznek észre. Jaina...

- A jedi szerelmed elárult téged, valóban. De ha elmondok neked valamit, tanítvány, magad is belátod, hogy ez a pusztítás felesleges, mi több, nagy hiba volt! Igen, bármily meglepő, és is olvasok híreket. Jagged Fel és Jaina csupán érdekházasságot kötött.

- És ezt honnét tudod, Mester? - élénkült fel Zekk. Úgy érezte, a lelkében megbúvó gyűlölet kezd elhalni.

- Nem-nem. Az nem rád tartozik. Elégedj meg ennyivel. Most viszont - Sordis Nagyúr szemei furcsán villogtak -, megtapasztaltad, hogy a benned lakozó gyűlölet mekkora erőt képes biztosítani a számodra, hogy célt érhess.

- Ez... hogyan?

- És azt is láthattad, hogy ha nem kontrollálod azt, akár a saját vesztedbe is rohanhatsz. Vigyázz! A gyűlölet nem vakíthat el! Elvághatod magad az Erőtől, megsüketülsz az Erőre nézve, ha ilyen tetteket hajtasz végre! Előbb-utóbb, tanítványom, így lesz. Én itt vagyok, megtaníthatlak, hogyan tarts kordában ilyen heves érzelmeket!

Zekk hitetlen volt.

- Hogy megint a második helyen maradjak?! Nem.

- A másodikon? Nem, Zekk - Sordis nyugalmat erőltetett kétségbeesésére. - Az én oldalamon visszaszerezheted azt, amit akarsz. Én képes vagyok rá, hogy eltávolítsam Jaina Solót a Birodalomból! Wenthar Nagyúr velük tárgyal.

- Nem...

- Ha nem tartasz velem, ami ezután történik, sokkalta rosszabbul fog érinteni téged - folytatta könyörtelenül. - Fel megegyezik Wenthar Nagyúrral, és megölik a jedit! Én viszont meggyőzhetem őt, hogy hagyja életben! Válassz! Engem, és akkor megmentheted szerelmedet a biztos haláltól... mentsd meg Jainát!

- Én... rendben! - Zekk most már látta. Azt, amit eddig nem láthatott: Sith Nagyúrként képes lesz megmenteni Jainát, és majd ketten végeznek Sordissal. Akkor viszont ő lesz a Mester... az első helyen.

- Fogadd szolgálataimat - hullt térdre a Sith Nagyúr előtt. - Vegyél magadhoz! Taníts meg, hogy bosszút állhassak!

- Ehhez, tanítvány, le kell vetned régi személyedet. Meg kell mutatnod a benned rejlő változást! Zekk! Ez már nem te vagy többé. - Sordis kiterjesztette érzékeit, majd folytatta. - Azáltal, hogy megöllek, erősebbé leszel! - mondta, majd egyetlen döféssel átszúrta Zekk mellkasát.

Sordis Nagyúr nagyot szívott az asztalára készített fűszerből. Felettébb elégedett volt a termékkel. A Kessel bányászvilágáról származó árut igen nehéz volt beszerezni, és ebben az esetben Sordis nem nyúlt a Sith Rend számlájához - saját erőforrásaiból állta a költségeket. A beszállítójának sem volt oka panaszra, a Nagyúr kellőképpen fizetett.

A sensostim a legerősebb drog volt a galaxisban. Kevesek engedhették meg maguknak, no meg veszélyes is volt. Állítólag megnövelte a fogyasztója telepatikus képességeit, ám ez Sordis esetében nem jelentett fejlődést. A Sith Nagyurat valaha fejfájások kínozták miatta, azonban megtanulta, hogyan hatástalanítsa teste fájdalomküldő idegeit. A sensostim halálhoz is vezethetett, de ő megtanulta, hogyan kezelje a szer káros hatásait. Azért fogyasztotta, mert megnövelte kreativitását és jól érezte magát tőle.

Sordis éppen egyik festménysorozatán dolgozott. Úgy tartotta, hogy a galaxis összes lényében mind a sötét, mind a világos oldal ott lakozik. Mindenkiben van jó is, de rossz úgyszintén. Ezen művével tulajdonképpen ezt akarta kifejezni. Szeretett vérrel festeni. Volt belőle zöld, kék, vörös, és ezeknek különböző árnyalataik. Más színekhez igen ritkán jutott hozzá - a fűszer beszerzése is könnyebb volt ennél.

Érezte, hogy kimerítette belső érzéseit, ezért abbahagyta a munkát. Különben is várt valakire. A doktorra, aki valaha Evazannál tanult - az őrült professzor valóban zseni volt. Aztán halálra ítélték, vérdíjat tűztek ki rá, majd megölték kegyetlen, nem élőlénybarát kísérletei miatt. Dr. Korizon azonban nem volt őrült. Még.

A Sith Nagyúr rá bízta Korizon felügyeletére a félholt Zekk testét. Bizonyos volt benne, hogy a doktor képes lesz életet lehelni belé, mi több, hasznosabbnál hasznosabb implantátumokkal is ellátja a férfit. Zekk immár halott. Végzett vele a saját gyűlölete - hogy létrejöhessen egy mindennél pusztítóbb fegyver: egy tapasztalt Sith Lovag.

Sordis biztos volt benne, hogy a Zekkből kifejlődött igaz Sith gyűlölni fogja őt azért, amiért kivégezte. A gyűlöletét pedig arra fordíthatja, hogy minél jobban szolgálhassa új Mesterét. Sordis esküt tett magában, hogy megtanítja őt mindenre, amire csak kell. A bárdolatlan acélkardból finom mívű penge lesz, amelynek nincs ellenfele sem a harcban, sem az Erő befolyásolását illetően.

Igen! A Sith újabb csíkot szívott fel. Mennyei érzés! Micsoda érték! Lepillantott. A kékes anyag várakozva nézett vissza rá.

- Türelem, kedvesem! - mondta a Sith. - Ne olyan hevesen! Egyszerre mindet nem lehet. Ó! A jelző! Hogy nem hallottam eddig? Fél órája csenget valaki. Biztosan be akar jönni.

Állított a kapcsolón, és a szoba ajtaja feltárult.

- Nagyúr! - lépett be a vén doktor. - Javaslom, álljon le azzal a szerrel. Meglátja, egyszer a halálát fogja okozni!

- És hol fáj az magának?

Korizon sértődöttnek látszott.

- De Nagyúr, engem senki sem alkalmazna! Ön az egyetlen reményem.

Sordis nem állt ellen a kísértésnek, és szívott. Ennél jobb nem létezik! Hihetetlen!

- Helyes, helyes - mondta hangosan, oda sem figyelve a doktorra. - Különben is, én nem szeretem a fűszereket... Viszont a fűszerek szeretnek engem. De térjünk vissza a fontosabb ügyünkhöz. Hogy van?

- Nos, szüksége van még némi időre, hogy teljesen felépülhessen. Minden akadálymentesen folyt.

- Remek, doki. Köszönöm. Tudassa velem, ha magához tér! Elmehet!

Korizon kisietett a szobából. Mögötte hangtalanul csukódott az ajtó.

Remek! Minden a terv szerint halad! Ez aztán az érzés! Az ígéret! Hát persze! Beszélnie kell Wentharral!

Sietve letakarította asztalát, kézbe véve a sensostimet. Beállította a méretet, elküldte a hívójelet, és várt.

A Sith Nagyúr azonnal megjelent.

- Mondd, testvérem - szólt.

- Wenthar! Szükségem van rád!

Sordis nagyvonalakban elmesélte a történteket.

- Jaina Solónak nem eshet bántódása! Továbbá - folytatta - semmiféle híradás nem kerülhet nyilvánosságra róla! El tudod ezt intézni nekem, testvérem?

- Természetesen igen, Nagyúr. Megteszek minden tőlem telhetőt. Most, ha megbocsátasz, fontos feladataim vannak.

Sordis megvárta, míg a holoalak eltűnik, majd kikapcsolta a kommunikációs berendezést.

Remek. Itt az idő az új Sith Nagyúr születésére!

Mhmmm, de jó! Ez igen! Felbecsülhetetlen! Habár nem kellene egyetlen nap leforgása alatt elfogyasztania az egészet…


Coruscant – Elnöki Palota

- Kresh... ki fogom tekerni a…

- Főnök, megkapta a hajót, vagy sem?

- Nos, technikailag még nem…

- Cserébe szállítok egy teljes mértékben lojális bolygót, csillagrombolóstul, ipari kapacitásostul...

- Az majd kiderül, ha odaérek...

- Természetesen várni fogjuk…

- Vörös szőnyeggel...

- Minimum…

- Nos, rendben, Alvar...

- Szolgálatára, asszonyom…

Ahogyan Kresh kommodore bontotta a vonalat, a Galaktikus Szövetség immár korántsem mindenható elnöke elgondolkozva pillantott maga elé. Egészen hihetetlennek tűnt a történet, amit saját flottájának parancsnoka adott elő... és mégis, elég bizonyossággal szolgált az, hogy néhány héten belül a galaxis a feje tetejére állt. Sith államok, szuperhajók, nehezen értelmezhető jelentések arról, hogy immár a jedik is saját hadsereget építenek rövidesen… a Konföderáció pedig a széthullás küszöbén... Phennir elnök rövid őrjöngés után elhagyta Coruscantot... Jagged Fel minden szó nélkül elhagyta Coruscantot… a jedik… nos, ők alapvetően itt sem voltak. Nem... nem fognak belőlem újra bohócot csinálni...

Daala idegesen az asztalra vágott még mindig kőkemény öklével, majd a titkárához fordult.

- Mondja meg Niathal admirálisnak, hogy távollétemben viselje gondját a Szövetségi Központnak... nekem fel kell keresnem a Szövetség egy új tagját…

...

Néhány irodaépülettel arrébb egy bozontos, díszegyenruhás bothan, egy kevésbé díszegyenruhás, de még bozontosabb vuki és a mon calamari, ackbari lázadó hagyományokat feminim kollégáinál komolyabban vevő tagja a legfrissebb holojelentéseket tanulmányozták.

- Sithek és birodalmiak hemzsegnek mindenfelé... - suttogta idegesen Marrabb szenátor.

- Egy szóval sem tájékoztattak arról a szuper-csillagrombolóról... mintha nekünk már nem is járna semmi információ... - morogta Nek Bwua'tu admirális.

- Romf... - tette hozzá Triebakk, a Kashyyyk szenátora.

- Fel kell keresnünk Skywalker Mestert... - tette hozzá a mon cal Marrabb. - Véget kell vetnünk ennek az ámokfutásnak, amit Daala művel… és amit a Sithek művelnek. Minél előbb, annál jobb...

 

Államközi üzenetek

[Diplomáciai Holonet csatorna üzenet]

Üzenet a Galaxis minden államának!

A mai napon a Commenori Vezetőség különleges lépésre határozta el magát. Mivel a Sith Egyháza eddig is jelentős mértékben támogatta bolygónk és szektorunk gazdaságát, pénzügyileg, ezért arra a döntésre jutottunk, hogy az életképtelen, belső konfliktusoktól gyötört Galaktikus Konföderáció nevű államalakulatból kilépve, egy új államot hozunk létre. Örömmel tapasztaljuk továbbá, hogy államunkhoz a Korribanhoz közel eső bolygók is csatlakoznak, kifejezve hűségüket és lojalitásukat államunk vezetői, valamint a Sith Rend Egyháza iránt.

Államunk neve: Sith Protektorátus

Főbolygó: Korriban

Gazdasági valamint monetáris ügyekért felelős bolygó: Commenor

A Sith Rend Szentjei Egyházának központja: Vjun

A Commenor körzetéhez tartozó bolygók és szektorok egybehangzóan jelezték csatlakozásukat új államunkhoz.

A bolygók részletes listáját feltöltjük.

Az első szektor részletes térképe:


A főbolygók és befolyási szektoruk:


 (A Sith Protektorátus határait méregzöld színnel jeleztük)

Döntésünket az indokolja, hogy a Galaktikus Konföderáció nem képes biztosítani a mindannyiunk által óhajtott békét és rendet. Nem képviseli bolygóink érdekeit és céljait. Nincs egységes célja és központi hatalmi bázisa sem.

Reméljük, indokainkat tudomásul veszi a galaxis minden népe és egyetértenek határozatunkkal. Mi békét akarunk és összhangot minden néppel, de nem óhajtunk bizonyos érdekkörök bábjai lenni. Minden ellenséges beavatkozást államunk szuverenitásával szemben ellenséges cselekedetnek veszünk, amely azonnali hadüzenetet jelent az ellenséges állam irányába.

Üdvözlettel: Kinman Doriana, a Sith Protektorátus Főkormányzója sk.

A határozatot megerősítette: Lord Darth Wenthar, a Sith Nagyura sk.

[Közlemény]

A Galaktikus Konföderáció rendszerei elítélik az államszövetségünk destabilizálására irányuló lépéseket, melyek kétségtelenül a totalitáriánus és antidemokratikus Galaktikus Szövetség ügynökeinek tudhatóak be.

A Galaktikus Konföderáció független és szabad rendszerei mély megrendüléssel értesültek a Commenor és a Fondor szektorokban lezajlott eseményekről, a galaktikus népek szabadságának és biztonságának megsértésére alapuló rezsimek létrejöttéről.

További értesítésig a Galaktikus Konföderáció egyetlen legitim, választott gyűlése visszavonja küldötteit az Egyesítő Konferenciáról, egyúttal határoz a Commenor és Fondor, illetve Cosra rendszerek, valamint közvetlen Szövetségeseik kizárásáról a Konföderáció kötelékéből.

Ellenjegyezte

Turr Phennir, Legfőbb katonai parancsnok

Galaktikus Konföderáció, Corellia

[Közlemény]

A Galaktikus Szövetség elnöki hivatala aggodalommal értesült a galaxisunk békéjét újfent fenyegető szeparatista összeesküvés fejleményeiről, melyek a stabil és békeszerető partnerként kezelt Galaktikus Konföderáció egységének megbomlásához vezettek.

Tisztázandó a felettébb sajnálatos helyzetet, a Galaktikus Szövetség elnöke a Konföderáció Cosra szektorába látogat, hogy közvetlenül tárgyaljon a galaktikus egység megteremtéséhez szükséges lépésekről.

További döntésig az Egyesítő Konferencia üléseit felfüggesztjük.

Galaktikus Szövetség Elnöki Hivatal

Hitelesítette:

Natasi Daala, elnök

Ellenjegyezte:

Cha Niathal, különmegbízott


--- Vége az VII. Fejezet 2. részének ---


Comments