EGB Könyv‎ > ‎

V/1

Ötödik Fejezet

Első Rész




Nar Shaddaa

A csempészek holdja korántsem üdülőbolygó volt, mint ahogyan indult, és hírneve sem ebből származott. Bolygója a hatalmas „tündöklő ékkő”, a hutt gengszterek hazája, amely a legnyálkásabb sárgolyó volt az egész galaxisban, jelentősen hozzájárult holdja hírének gyarapodásához.

Gúnynevét az illegális fűszercsempészekről, no meg a számtalan itt tanyázó bűnözőről kapta. Az apróbb lopásokat és bűncselekedeteket a hatóságok itt nagyvonalúan elnézték, hiszen az ehhez fogható apróbb kihágások korántsem fordultak elő olyan mértékben és gyakorisággal, mint a rablások és gyilkosságok.

Nar Shaddaa számos fejvadásznak adott otthont, akik a különböző hutt lordoknak teljesítettek szolgálatot. Az idelátogató úgy érezhette magát, akár egy holdkóros által tervezett háromdimenziós kirakójátékban.

A tucatnyi világ építészeti stílusa együtt érvényesülve hibrid környezetet alkotott, az ég felé meredő sötét, de egymástól annál elütőbb épületeket légi járdák és meredek rámpák egész szövevénye kötötte össze.

A légiforgalom a galaktikus főváros zsúfolt nyüzsgésére emlékeztetett, azonban a holdon használatos otromba és egymástól jellegzetesen különböző járművek messze elütöttek a coruscanti impozáns, jól karbantartott utazási eszközöktől.

Nar Shaddaa, akárcsak bolygója, a huttok uralma alatt volt.

A huttok veszedelmes bűnvezérek hírében álltak. Gyíkszerű, nyálkás gilisztatestük ugyan nem könnyítette meg számukra a feladatot, azonban számtalan közvetítőt alkalmaztak. Kevesen tudták azonban, hogy nem a közvetítők és a huttok szolgálatában álló adminisztrátorok járulnak hozzá legjobban sikereikhez - a rabszolgák voltak azok, akik feltétlen hűségükkel kénytelenek voltak megteremteni a győzelemhez szükséges lehetőségeket.

A Nal Hutta urai elferdült eszméket vallottak a becsület tulajdonságáról. Törvénytelen üzleteik - beleértve az élőlények csempészetét is - minden esetben tisztességesen köttettek meg.

A galaxis számos rendszeréből menekültek ezrei telepedtek le a saját szektorukban, amit megint csak a huttok, vagy más gengszterek uraltak, kegyetlenül elnyomva az ott élőket.

A holdat erős elhárítópajzs védte, mivel sokaknak szemet szúrt virágzó, törvényes és illegális gazdasága. Nar Shaddaa volt az egyetlen hely, amely elmondhatta magáról, hogy visszaverte a Birodalom büntető hadjáratát - amelyet közvetlenül ellene indítottak –- természetesen a huttok közreműködésével.

A nem túl nagy méretű űrszkiff lassítva közelítette meg a holdat. Óvatosan suhant a Vertikális Város szürke gömbjének légköre felé. Lassított sebességén, mihelyt felismerte a közeledő járőrhajót.

A külső kommunikátor sürgős hívást jelzett. A pilóta aktiválta a távközlő rendszert.

- Itt a Black Sparrow - jelzett vissza a kommunikátoron keresztül. - Azonosító kód: A-11-70-795-001. Kérünk engedélyt a leszállásra.

A járőrhajó parancsnoka nem válaszolt azonnal. Bizonyára ellenőrizte a megadott adatokat.

- Black Sparrow, a kódja rendben van - mondta végül. Hangjában szemernyi unalom bujkált. - Rakománya?

- Privát - jelentette ellentmondást nem tűrő hangon a másodpilóta székében helyet foglaló Karellen, a hajó kapitánya. - Személyes holmik, és létfenntartó eszközök.

- A bolygón való landolás korlátozva van. Hová tart?

- Úticélunk a Kereskedelmi Szektor - jelentette a testőr. - Megtudhatnám, miért nem ereszt már át?

Brodrig feszülten figyelte az üzenetváltást.

- A Y’Toub rendszer egyik gazembere bandaháborút robbantott ki valami hutt fejessel. Meg akarja szerezni a hold tulajdonjogát. Ezért ellenőrzünk minden hajót, amelyik a rendszerbe lép.

- Kinek az utasítására? - érdeklődött Karellen bosszúsan. Az első miniszter nyugtatólag emelte fel jobbját.

- A Nal Hutta kormányának parancsa.

- Tehát a huttoké - jegyezte meg feleslegesen Brodrig.

- Javaslom, hogy vizsgálja meg a hajó azonosítóját! - követelte Karellen türelmetlenül. - Tegyen úgy, mintha a dolgát végezné!

A perceknek tűnő szünet mindössze öt másodpercet tartott, majd a repülésirányító tiszt folytatta.

- Akármilyen nagyhalaknak képzelik magukat, várniuk kell a sorukra. Még egy Sith Nagyurat sem engedhetnék át, míg meg nem kapom a felsőbb parancsokat.

- Ismeri ezt a címet? - zengte egy ismeretlen, új hang. - Le vagyok nyűgözve.

Brodrig összenézett pilótájával.

Az adást váratlanul statikus zavarok torzították el, mindössze csak halvány beszédfoszlányok jutottak át a kommunikátoron. A műszaki probléma azonban hamar letűnt.

A pár percnyi bekövetkezett szünet után ismét felcsendült a tiszt kissé gőgös hangja, melyben a tisztelet egy szikrája is megjelent.

- Leszállás engedélyezve. Azonnal megkapják a landolási koordinátákat. Ne térjenek le a kijelölt útról.

- Természetesen, köszönöm - nyugtázta Karellen, majd kikapcsolta a kommunikációs berendezést.

Megkönnyebbült sóhaj kíséretében állított a tolóerő-szabályozón, így a hajó elindulhatott az égitest felé. A repülésirányítás leküldte az adatokat. A pilóta módosította az útirányt, és pályára állt.

- Hát ez meg mi volt? - tudakolta társától.

- Úgy látszik, új barátunk segít nekünk, hogy kapcsolatba léphessünk vele.

- Ki is ez a szövetséges? Tudtommal tárgyalásra jöttünk.

- Nos, igen. Alaposan fel kell készülnöd rá, barátom. Ügyfelünk érti a módját, hogyan győzzön meg másokat az igazáról. Szövevényes és ravasz politikát kell alkalmaznunk, ha magunkénak akarjuk tudni a győzelmet.

Darth Mordeis rezidenciájának trónterméből figyelte a biztonsági képernyőit.

Új szövetségesei képtelenek lettek volna bejutni a holdra, ha ő, Mordeis nem intézkedik akadálymentes továbbjutásuk felől – ugyanis az általa megrendezett bandaháború miatt az egész rendszert ellenőrzés alatt tartják a hutt nagyurak.

Mordeis azért szervezte meg ezt a kis háborút, hogy biztosítsa új ismerőseivel a tárgyalás zavartalanságát – rajtuk kívül ugyanis senki sem juthatott át a Nar Shaddaa védelmi pajzsain.

A bejárati kapu jelzőrendszere csiripelni kezdett. A Sith Nagyúrnak nem kellett a kamerákra pillantania, hogy megtudja, ki akar belépni hozzá – az Erő minden biztonsági jelzőeszköznél hatásosabb érzékszervnek bizonyult.

Eljött az idő, amikor a Galaxis ismét egyesülhet, méghozzá hozzáértő, megfelelő hatalmat biztosító mesterek irányítása alatt. Sötét örömmel gondolt Sordis Nagyúr nemrégiben küldött üzenetére. Darth Bane törvényének eljött az úgynevezett kivételes helyzete.

Karellennek sikerült találnia egy elhagyatott leszállóhelyet nem messze a keresett épületektől. Miután kikapcsolta a hajó főbb rendszereit, leeresztette a rámpát, és Brodriggal karöltve elindultak a hosszú légplatformot és az épületszintet összekötő légijárdán.

Minden előjel nélkül egy egyenruhaszerű valamit viselő, vékony férfi jelent meg előttük.

- Állj! - förmedt a jövevényekre a tiszt. - Ki adott leszállási engedélyt?!

- Tűnj az utamból, paraszt - parancsolta Brodrig.

A tisztféleség kissé megrettent a másik fölényeskedésétől, de nyomban összeszedte magát, és pattogott tovább.

- Tilos a belépés a holdra! Én erről semmit sem tudok! Hogyan merészelték átengedni magukat?! Ezért lógni fog valaki! Én nem vagyok hajlandó… - befejezni már nem maradt ideje, ugyanis Karellen köpenye alól előbújó sugárpisztoly lövedéke átégette torkának hangszálait.

A kormányfő és testőre otthagyták a szerencsétlent, és tovaindultak.

A Sith Kastély a Kereskedelmi Szektor egyik kihalt negyedében feküdt.

Az egymásra épített szintek szemet szúróan különböző építményeitől távol álló rezidencia még inkább elütött a hold összevissza építészeti stílusától. A széles alapú, felfelé elvékonyodó torony sötét tömege holmi piramissá tette hasonlatossá a bejárat felett díszelgő, különleges jelzésű építményt.

A jövevények sietős léptekkel rövidítették le a távolságot a magasba nyúló ajtó és a nyílt térre néző sikátor között. Megállapodtak az égbe szökő kastély lábánál, és bejeleztek.

A repülésirányító tiszt homlokráncolva figyelte a rendszerbe érkező hajók megfigyelőképernyőit. Először ez a homályba vesző birodalom ismeretlen hadura, vagy mi a fene, és most a Corporate-szektor kereskedője akart mindenképp átjutni a blokádon.

Azt rebesgették, a bolygón egy valódi Sith lapult. Rilf hadnagy volt az egyetlen azonban, aki saját bőrén tapasztalta a Nagyúr létezését… és kénytelen volt átengedni azt a politikai vezetőt.

A kereskedő segítségére azonban nem sietett egyetlen hatalom sem, így Rilf nyugodtan visszautasította annak landolási kérelmét.

- A bolygónak kereskednie kell, uram! - replikázott a kapitány. - A szervezetünk kereskedelmi ajánlattal érkezik a hatalmas hutt urakhoz!

- Én a hutt urak utasítását követem – tehát ott marad, ahol van, vagy elhúzhat a csillagokba!

- Sajnálom, de azt nem tehetem. Beszélni akarok a felettesével!

Rilf bosszúsan válaszolt.

- Magától a rendszer uraitól kaptam a parancsot!

- Volt dolgom a huttokkal. Tehát átereszthet, vagy…

- Feleslegesen pocsékolom az időmet magára, külvilági. Én nem… - a konzol vékony sivítással jelezte a hívást. Rilfnek megszólalni sem maradt ideje, amikor teljesen váratlanul kialakult egy hutt arasznyi hologramja.

- Engedd át azt a hajót - recsegte a teremtmény. - Rotta alkalmazásában állok. Az ő szolgája ez az ember.

- Igen, nagyuram - hajtott fejet a hadnagy.

A hutt alakja elenyészett.

Remek, újabb betolakodók. Rilf nem mert ellenállást tanúsítani egyetlen huttal szemben sem, és nem volt oka azt feltételezni, hogy átverték.

Darth Mordeis a magas dolgozóasztal mögött ülve figyelte a vendégeit. Brodrig és Karellen ugyanolyan kényelmes széket kapott, mint a Sith Nagyúr.

Az első miniszter szinte azonnal rájött, hogy Sordis szolgája tiszteli mentorát. Kissé hasonlított hozzá, azonban ugyanannyira el is ütött tőle. Egyszerű vonásait vékony arc keretezte, mélyen ülő szemei vörösen csillogtak. A Sith brutális látványt nyújtott – bizonyára a legtöbb ellenfele meg sem merte közelíteni őt, Brodrig azonban rezzenéstelen arccal bámult bele a fürkésző szemekbe.

- A tárgyalási alap… - kezdte Karellen, de Brodrig leintette.

- A Sith Rend készen áll a Galaxis megvédelmezésére - jelentette ki a Nagyúr.

- Mivel szemben szorul védelemre? - vonta föl szemöldökét az első miniszter.

- Önmagával szemben. Tudják, ha ez az állapot folytatódik, a Galaxis széthullik, és képtelenség lesz egyesíteni. A bukás utáni időszakot csakis a teljes pusztulás követi. Ezért a Rend is részt szeretne vállalni a Konferencia védelmében.

- És mégis hogyan tervezi ezt? Azonnal holtan rogyna össze, mihelyt megkísérelné a fővárosba való bejutást.

- Ezért van szükségem önökre, uraim - a Sith egyenesen Brodrig szemébe nézett. - A Jediket meggyőzni arról, hogy nincsen az égvilágon semmilyen hátsó szándékunk… Nos, ez lehetetlennek tűnik. A mesterem és én azonban rájöttünk a megoldásra.

- Célja a Rendjének képviselete a tárgyaláson, jól sejtem?

- Jól.

- A Ziost feletti uralom tehát nem is lebeg a lelki szemei előtt?

A Sith gúnyos mosolyra húzta repedt ajkait.

- A Ziost többé nem érdekel minket. Valaha a Sith méltó otthona volt, most azonban csak egyvalami keltheti fel a figyelmünket. És ez az ön háza, Brodrig.

A szürke eminenciás biccentett.

- Ez is belefoglaltatott a mesterével megbeszélt pontokba. Nos, mint tudja, én nem találtam semmiféle Sith ereklyét, miután a Jedik kitakarították nekem azt a helyet. Nem látom be hát, miért lehetne szükségük rá.

- Ez nem csak egy épület – hanem egy szimbólum a Rend számára. Itt élt ugyanis egyik legkiemelkedőbb tagunk, a hírhedt Freedon Nadd, akinek az Onderon a fennmaradását köszönheti.

- Magam sem vagyok teljesen tájékozatlan a galaktikus történelemben - szakította félbe Brodrig. - Nem áll módomban átadni…

- Nem is kértem ezt. Én csupán egy felfedező látogatást szeretnék tenni a maguk birodalmában. A mesterem utasítására ez is a feladataim közé tartozik, hogy stabilizálhassuk a Sith Rendet. Mint vendég… Ha kell, inkognitóban. Maga túlságosan bízik a mentoromban, és jól teszi ezt. Minderre megvan az oka, hiszen jobban ismeri, mint én magam, akit éveken keresztül képzett. Mindezzel azt akarom sugallni, hogy nem élek vissza az itt megbeszéltekkel, nem fordítok köpönyeget, mert nem áll szándékomban államcsínyt megkísérelni a Világok Szövetségében. Sokkalta fontosabb teendőim vannak.

Lord Brodrig jól megszokott mozdulattal simította végig markáns állát.

- Ez lehetséges, annál is inkább, mivel Sordis a bizalmamat élvezi. Ettől eltekintve, lenne valami, amit kérek cserébe.

- Természetesen. És mi lenne az? Nem tudok megfenyegetni egy egész világot, hogy magára szavazzon az esedékes választásokon.

Brodrig arcára fagyott a sötét mosoly.

- Nem erről van szó - somolygott magában -, bárki bármit is gondol. Én csupán a rám állított Jedi Lovag ügyében kérem a segítséged. Olyan dolgokba akarja beleütni az orrát, amelyek nem tartoznak a Jedi Rendre. Azt kérem, kapja el, és vezesse elém. Ez nem nagy feladat egy Sith számára… főleg, akiben úgy tombolnak a sötét oldal energiái, mint még senkiben sem ezelőtt.

Karellen tétován felettesére pillantott. Mi ez az egész?!

- Te… érzed őt? - kérdezte hitetlenkedve.

Mordeis Nagyúr szája sarkában elégedett mosoly bujkált.

- A Jedik nagy hasznodat vették volna - mondta Brodrignak. - Természetesen elfogadom az ajánlatot. Mégis - tette hozzá -, valamit azért tudnom kell. Ez a Jedi hogyan lehetett ilyen ostoba, hogy nem érezte a benned tomboló erőket?

- A mestered megtanított rá, hogyan rejtsem el magam az Erőben - felelte a szürke eminenciás. - Ennél többet is mutatni akart, de visszautasítottam. Mint tudod…

- A Sith Rend mindig szívesen látja az új tagokat - vágott közbe Mordeis. - Legfőképpen, ha azoknak olyan kapcsolatai vannak, mint neked.

- Én… - Brodrig meginogni látszott, azonban hirtelen, minden jel nélkül visítozni kezdtek a biztonsági szirénák – amit egy kisebb rengés követett.

Karellen azonnal talpra szökkent, és előkapta fegyverét. A Sith azonban még nála is gyorsabb volt. Mialatt az első miniszter testőre megmozdult volna, Mordeis azonnal rácsapott az asztal lapjába rejtett kapcsolók egyikére.

Váratlanul egy fekete egyenruhába öltözött katona bukkant fel az ajtóban.

- Mi ez?! - üvöltötte a Sith.

- Egy támadó flotta törte át a blokádot, Nagyúr! Invázió! A huttok most helyezik készenlétbe a flottájukat. A Központi szektort lezárták, ezt szintúgy. Ó - nézett a tenyerében tartott adattárolóra -, Rotta beszélni kíván veled, Nagyúr.

- Menj, és valamivel fogd be a száját. Amint látod, elfoglalt vagyok. Léptess életbe általános riadót! Lelépni!

- Igen, Nagyúr!

- Miniszter úr, javaslom, folytassuk ezt a beszélgetést az épület alatt.

Lord Brodrig Karellennel a nyomában indult a Sith Nagyúr után, aki egyenesen a turbólifthez vezette őket. A hű testőr és barát célzásra emelt fegyverrel pásztázta a környéket.

A Sith Nagyúr azonnal a kommunikációs pulthoz lépett, mihelyt kiléptek a turbólift ajtaján, és ismét feltette a váratlan helyzetekben felteendő kérdést.

- Mit jelentsen ez?

Brodrig és szolgája feszülten figyelték Mordeis tevékenységét.

- Nagyúr, a Serra megtámadta a bolygót. Képtelen voltam elérni önt a személyi hívóján. Rotta ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy látni akarja! Azt mondta, ha nem hajlandó beszélni vele, kiirtja magát.

A Sith idegesnek látszott.

- Mondd meg őkelmének, hozza létre a kapcsolatot!

Néhány tizedmásodperc múltán megjelent a hutt kétarasznyi holoképe.

- Mordeis - üvöltötte a lény mély, gurgulázó torokhangon -, te keverted ezt a szart, és te is fogod helyrehozni!

- Uram - Mordeis tökéletesen megértette a hutt beszédét, hiszen a kommunikációs szerver átültette galaktikus köznyelvre a gurgulázó hutt egyveleget. - Én nem terveztem ezt...

- Akkor is te fogod megoldani, világos? Különben értesítem a drágalátos mestered, és ő majd ellátja a bajod! Tudod jól, milyen fontos neki a kapcsolatunk!

- De hiszen és is Sordis nevében jártam el! Bevallom, kissé elszámítottam magam - vagy a Nagyúr így akar próbára tenni? - gondolta magában.

- Ezt elintézem.

Brodrig örömmel konstatálta, hogy a Sith befejezte a beszélgetést.

- Nos, hogyan tovább? - kérdezte. - El kell jutnom a Ziostra.

- Természetesen - felelte Mordeis készségesen. - De előbb azt hiszem, el kell simítanunk ezt a problémát.

- Jártas vagyok a harci művészetekben - mondta Brodrig. - Én tanítottam Karellen barátomat - fordult a némán álló testőr felé.

- Biztosíthatom, jól érti a dolgát - mondta a Sithnek Karellen.

- Ahogy te is - Brodrig témát váltott. - Azt hiszem, indulnunk kéne.

- Fogja ezt a sugárvetőt - lépett elé a Sith. - Itt áll a hajóm nem messze. Képes vagyok átlopakodni vele a védők vonalain. Ott aztán bejutunk a támadókhoz, és meg... oldjuk a problémát.

- Rendben, induljunk.

A három alak sietve iramodott a lejárórámpa felé.

 

Korriban

A Sötét Nagyurak Völgye a sötét oldal erejétől túlfűtve látható energiákat idézett meg, ami sötét homály formájában telepedett a bolygófelszín fölé.

A szívfacsaró, üvöltő csendet váratlan robaj zavarta meg: egy éjsötét, tűt formázó sikló ereszkedett a Nagyurak emlékezetére felállított kőszobrok közé, amelyek egy távoli pont felé vezető utat zártak közre. A hajó sebesen szelte a rosszindulattól fűtött romlott levegőt, ami még a legellenállóbb falakon is átemésztette magát. Az ősi Lordok végső nyughelyei közelében landolt, meglehetősen durván: az Infiltrator-osztályra emlékeztető vadász egyszerűen a repedezett kőtalajra zuhant.

A rámpa aljánál egy vészjósló alak sziluettje bontakozott ki a sötétből. Darth Sordis engedte, hogy a sötét oldal energiái átjárják minden porcikáját, és feltöltsék fogyóban levő testi tartalékait.

A Sith Mester nem a Rend hagyományos viseletét hordta. A kámzsa nélküli köpeny fekete csizmáját verdeste, alig láthatóvá téve szürke – tehát majdnem koromfekete – nadrágját. Vállára vékony, bőnek nem mondható, vörös bélésű köpeny csatlakozott, ami a poros talajra ereszkedve emelte ki a Nagyúr hatalmasságát, amit nem emberi magassága kölcsönzött neki. A vékony galléron felejtett kitűző a Jedi Tanács szimbólumát hirdetve csillogott. Ez az öltözék nem nélkülözött csipetnyi művésziességet sem.

Az arcot nem torzították karcolások vagy maradandó harci sérülések. A különböző színű szempár egyik tagja sárgán csillogott, míg társa szürkében pompázott. A kissé beesett szemeket fekete festék díszítette. A szokásosnál élénkebb színű, pengevékony ajkak tökéletesen illettek a nem túl feltűnő arcvonásokhoz.  A Mester hosszú szálú haja komótosan ereszkedett bal vállára, míg a másik oldalon szinte tökéletesen hiányzott. A mesterségesen megváltoztatott szemszín és az őrülten néző szemek sátáni kifejezést kölcsönöztek ennek az érzelemmentes arcnak.

Sordis Nagyúr váratlanul egy felé közeledő egyenruhás valamit pillantott meg, akinek a nyomában egy fénykardot szorongató, földig érő köpenyt viselő alak lépkedett. A tiszt emberi lény volt, akárcsak a Sith, aki kíséretéül szolgált.

A férfi határozottsága meginogni látszott, amikor megpillantotta a kifejezést, ami Sordis arcán nyugodott. Ennek ellenére hamar összekapta magát, és mereven a Nagyúr szemébe bámult, amitől ismét meglepődött, de ezúttal nem vesztette el lélekjelenlétét.

- Üdvözletem a Sith Rend székhelyén - mondta ékesszólónak szánt mély dörmögéssel. - Miféle barmot fújt ide a szél, mindenféle előzetes bejelentkezés nélkül?

Sordis hallgatagon állta a másik szikrázó tekintetét.

- Úgy - folytatta a tiszt. - Tehát elég bátorság szorult belé ahhoz, hogy próbára merje tenni a Sith Nagyurak haragját; vagy egyszerűen csak bolond.

A szavak úgy hagyták el a lefelé görbülő szájat, mintha az egyenruhás lelkében mélységes gyűlölet uralkodna.

Kísérője kezét fénykardja markolatán pihentetve fürkészte a jövevényt.

Sordis időben vette észre a szemében hirtelen lobbanó haragot, amikor a Sith megpillantotta kitűzőjét, és mielőtt az megszólalhatott volna, jobb kezével torkon ragadta a tanítványt, míg hirtelen csapással apró beavatkozást hajtott végre a fogadóbizottság másik tagjának elméjében, minek következtében annak tekintete üvegessé vált…

A Sithek Sötét Nagyura, Darth Sordis élvezettel taposta szét a földre hullott fénykardmarkolatot…

Fém ujjainak gépi ereje kegyetlenül szorította a fiatal Sith torkát, míg hegyes karmokban végződő ujjai belemélyedtek nyakának sejtjei közé. A Sith Mester elveszített jobbját helyettesítő mesterséges végtag minden erőfeszítés nélkül roppantotta össze az ifjonc ütőerét, de még az alatta rejtőző csontokat is. A koponya aljából leszakadt szilánkok a fekete csizma elé hullottak. A vasmarok engedett a szorításon, mire a félig leszakadt fejű test elernyedten rogyott össze.

Sordis elővette köpenyének rejtett zugából tűhegyben végződő, művészien kifaragott markolatú sétapálcáját, és a kezére fröcskölődött vérrel mit sem törődve utasította a befolyása alá vont egyenruhást, hogy vezesse egyenesen a régi Sith Akadémia bejáratához.

A hatalmas Templom, mely a Sith Templom Lovagrendjének otthont adott, úgy magasodott, akár egy intő figyelmeztető ujj a Jedik felé. Azt hirdette, hogy eljön az idő, amikor a Sith Nagyurak hatalma új erőre kap. Az üveges tekintetű tiszt egyenesen a Templom irányába vezette a Lordot. Sordist teljesen feltöltötte energiával az imént lezajlott csetepaté. Élvezte a gyilkolást. Hamarosan a Templom bejáratához értek. Egy ősz hajú, körszakállas, fekete egyenruhát viselő alak fogadta a Nagyurat.

- Legyen üdvözölve itthon Mylord! Már előkészítettük a lakosztályát! - A Lord hűvösen biccentett.

- Igen Kandor mester, valóban! Ki volt az az idióta, aki szembeszegült velem? - az ősz hajú férfi pillantása a szerencsétlen tisztre esett, aki üveges szemmel és nyáladzó szájjal követte a Nagyurat.

- Ó, tehát találkozott legújabb jelöltünkkel! Az az idióta azt hitte, hogy átveheti a hatalmat a Lovagrendünk felett! Elfelejti, hogy mindössze négy Sith Nagyúr van jelen a galaxisban! Azok, akik itt tanulnak nálunk, maximum Sötét Jedivé válhatnak, de Sith-é nem! - a Lord bólintott. Igen, valóban szükség volt erre a rendszabályra. Hiszen mivé lenne a Sötét Oldal, ha százával szaladgálnának a Sithek a galaxisban. Még egyszer nem követheti el azt a hibát a Rend, amit Darth Bane előtt.

Valóban négy Sith Nagyúr van jelenleg a galaxisban. Az egyik ő maga, Darth Sordis a Művész. Aztán itt van Darth Wenthar, aki Sordis gyerekkori barátja volt, és akivel sok közös akciójuk volt, Darth Sidious révén, aki kettejük közös mestere volt. Most pedig felbukkant egy Darth Waranous nevű Nagyúr is, aki most Wenthar új Mestere. Ez a Waranous Sith Nagyúrnak mondja magát, sőt meggyőzte Wenthart arról, hogy ő a Sith'aari, akire a Rend mindig is várt, ezt azonban még be is kell bizonyítania - és végezetül Darth Mordeis, aki a saját tanítványa volt. Jelenleg tehát négy Sith Lord létezett, se több se kevesebb! Végül abbahagyta az elmélkedést és visszatért az eredeti témához.

- Az a fiatal bolond nagy hibát követett el a Rendünk ellen és ön ellen! Sok fejfájást okozhatott önnek barátom! - Kandor biccentett, mire a Lord folytatta.

- Nos, erre a féregre többé nem lesz gondja! Egy kicsit elbeszélgettem vele és meggyőztem arról, hogy hibát követett el! - Kandor sejtette mi lehetett ez a meggyőzés.

- Gondolom, mostanra halott! - Kandor szavaira a Lord pengevékony ajkain enyhe mosoly suhant át.

- Igen, ez is a szelektálás része! Csak a legjobbak kerülhetnek be a Sith Lovagrendbe! - Kandor egyetértően bólintott a Nagyúr felé.

- Nos, akkor ez után a kis incidens után, kérem, jöjjön velem Mylord! Mi újság Coruscanton? Égek a vágytól hogy híreket halljak! - Sordis elmosolyodott. Kandor régi hű embere volt szinte már a kezdetek óta. Öröm viszont látni egy régi hűséges barátot.

Kandor másik neve a Szadista volt. Milliók haláláért volt felelős. Járványok, háborúk és más mókás dolgok fűződtek a nevéhez. Sőt egyes pletykák szerint kollaborált a Vongokkal is. Talán ezért is kedvelte annyira Sordis Nagyúr, a Sith templom Lovagrendjének Nagymestere...

 

Coruscant

Ha Daalának az előző találkozó kellemetlen volt, akkor ez már a határozottan izzasztó kategória határát súrolta. Alig néhány nappal a Polneye-i felvételek napvilágra kerülése után most a másik, általa nemrég meglátogatott rendszerből is zavaró hírek érkeztek, ráadásul ez utóbbiak - Kresh jelentéseivel ellentétben - egyszerre érkeztek hozzá, a Szövetségi Flotta parancsnokságára és a Jedi Tanács képviselőihez... így aztán a néhány nappal ezelőtti résztvevők mellett most ott feszített a teremben Kenth Hamner, a Tanács küldötte.

- A jelentésekből egyértelműen kiderül, hogy a két hajó nem egyezik... - Kalenda vezérőrnagy, a Hírszerzés vezetője a Polneye mellett megfigyelt szuper-csillagromboló és a Prakithnál érzékelőkre vett organikus kinézetű jármű holoképeit mutatta be éppen a találkozó résztvevőinek.

- A szupercsillagromboló nem hagyta el a kérdéses incidens alatt a rendszert, ahol tartózkodik, ugyanakkor a Prakith mellett felvételeket készítő hajónknak nem sikerült azonosítani a támadó kilépési vektorát. Hozzávetőlegesen a Peremvidéket saccolták úti célnak, de ennél pontosabbat nem tudtunk meg... hozzá kell tennem, hogy a Hírszerzésnél mindig is gyanítottuk, hogy van még valahol a galaxisban, nagyjából az Endor és a Tapani-szektor közti vonalon egy lekonzervált szuper-csillagromboló, legalábbis is az ottani szektorokba irányuló, más célokhoz nem köthető szállítmányok adatait elemezve... a prakithi idegen hajó felbukkanása viszont meglepetésként ért minket.

- Biztosak vagyunk benne, hogy nem Yuuzhan Vong volt? - Daala ép zöld szeme haragos szikrákat hányt a holokép formájában, a hipertérben haladó rombolójáról bejelentkező Kresh kommodore felé. A kommodore alakulata, Daala személyi flottája alá tartozó Maladith a bombázás után nemcsak fedélzetre vette a sérült jediket, de a khommita kapitány a rádiócsendet és Daaláék belső protokollját megtörve azonnal a coruscanti parancsnokságnak jelentette az incidenst. Kresh hiába erősködött, hogy a tiszt csak saját fajának még szigorúbb protokollját követte, Daala szemében ez majdhogynem árulásnak számított.

- A hozzánk érkezett Zonama Sekot-i delegáció biztosított minket, hogy ilyen organizmus nem található sem a jelenlegi, sem a régi, inváziós flottájuk teremtményei között - vette át a szót A'kla szenátor.

- Ráadásul a technikai elemzések szerint a hajó fémes részeket is tartalmazott, ez pedig egy Yuuzhan Vong organizmusnál elképzelhetetlen... - tette hozzá Bwua'tu admirális. A bothan szürkésfehér sörényét felborzolva meredt maga elé, és nehéz volt kiolvasni a tekintetéből, hogy mire gondol.

- Államelnök asszony... - Daala és tisztjei a mon calamari Marrab szenátor felé fordultak, aki bár nem volt az ex birodalmi admirális legnagyobb rajongója sohasem, mégis ritkán szólította ezen a megnevezésen. - Számos szenátortársam nevében szólok, amikor azt mondom, hogy a Szövetség népeit erősen aggasztja az a tény, hogy rövid időn belül két, korábban ismeretlen, ekkora harcértékű hajó jelent meg ilyen közel Coruscanthoz és a Galaxismag többi szövetségi tagjához... még inkább aggasztó az a tény, hogy Ön mindkét rendszert meglátogatta nem sokkal korábban, mégis elmulasztotta felhívni a figyelmünket ezekre az igencsak jelentős... kockázatokra. - A mon cal nagy sárga szemei kérdőn pislogtak Daalára, és az asztal átellenes végén ülő fajtársára, Niathalra, mintegy megerősítést várva. Niathal annak idején mind Jacen Soloval, mind Daalával lepaktált, végül mégis elérte, hogy visszakerüljön a tűz közelébe.

Daala ökölbe szorította a kezeit az asztal alatt, miközben Marrabot átkozta gondolatban. Az nem lepte meg, hogy az óvatos mon calamari, fajához méltóan a rettegők táborának élére áll szinte azonnal, arra azonban még ő sem számított, hogy a titkos államügyekért felelős szenátor - gyakorlatilag Kalenda szolgálatának felettese - a mai napig ilyen kiterjedt információs hálózattal rendelkezik.

- Biztosíthatom, szenátor, hogy mindkét látogatásom azt a célt szolgálta, hogy felmérjem a Szövetségre és az Egyesítő Konferenciára leselkedő esetleges fenyegetéseket. Ahogyan Kalenda asszony is megmondta, a hírszerzésünket is meglepetésként érte a prakithi hajó felbukkanása… a Polneye-i csillagrombolóról pedig ahogyan maguk is elmondták, már voltak sejtéseik, hogy van valahol még egy ilyen hajó... higgyék el, nem könnyű ekkora kapacitást rejtve tartani, de nem is lehetetlen.

- Ön már csak tudja, elnök asszony… - szúrta közbe Bwua'tu admirális nem éppen barátságosan.

- A Tanácsnak nincsenek kétségei afelől... - szólt közbe a Jedi stratéga, Kenth Hamner, aki jediként meglepően sok alkalommal volt hasonló véleményen a nővel. -, hogy az elnökasszony és a Polneye-i helyzet között vitathatatlan összefüggés van, amit fel kell tárnunk… azonban a Prakithnál látott hajó szerintünk mások számlájára írható… Skywalker Mesterrel rövid beszélgetést folytattam a találkozónk előtt, és meg van győződve, hogy a Sithek újra felbukkantak, mi több, ez az ő hajójuk...

A Tanács tagjai ijedten néztek egymásra.

- Van erre bármi bizonyítékuk? - remegett Niathal ajka. A volt calamari flottaparancsnok láthatóan attól félt, hogy a Sithek említésétől már csak egy lépésre van, hogy felhánytorgassák múltbeli kapcsolatát Darth Caedussal.

- Az Erő ritkán szolgál számunkra holofelvételekkel és megbízható adatokkal... - mosolyodott el Hamner - De a Nagymester beszámolói megbízhatóak... a Sötét oldal járta át azt a hajó, ami szétbombázta a Prakithot. Minél előbb el kell kezdenünk a régi archívumok átkutatását, hogy utalásokat találjunk erre.

- Lehet hagyományos szuperfegyver is... - pislogott Marrab ismét Daalára. - Valami… extravagánsabb... mint a Palpatine Szeme volt. Végtére is az is egy aszteroidába volt beépítve, nem?

- Azt hiszem, nekem elhihetik, ha azt mondom, ilyen hajót - mutatott Daala a képre -. Palpatine sosem tervezett és nem is terveztetett…

- Hát hogyne, önnek elhisszük... - villantotta ki caamasi barátságossággal a fogait A'kla szenátor, Daala pedig sokadszorra elismételte magában, mennyire utálja ezt a szőrös, idegesítő, feltűnősködő alakot.

- Egyértelműen régebbre kell visszanyúlnunk, hogy megtaláljuk ennek a fenyegetésnek a forrását - folytatta Daala. - Elvárom a közreműködésüket, addig meg tegyék meg a megfelelő lépéseket Coruscant védelmére…

- Megtesszük, efelől ne legyen kétsége - vicsorított agresszíven Bwua'tu admirális is.

- Kresh kommodore, Öntől jelentést várok a polneyei helyzetről, a Prakith-i hajó esetének kivizsgálását pedig a Hírszerzés szakértőire bízzuk... - biccentett Daala mindannyiuknak idegesen.

- Öntől pedig elvárjuk, Elnök asszony, hogy a jövőben nagyobb figyelemmel tájékoztassa ezt a grémiumot... a Szövetséget érintő biztonsági kockázatokról... - hunyorított Marrabb szenátor, majd társaival együtt távozott a helységből.

- Még egy hibát nem tűrök, Kresh... - pillantott flottatisztje egyedül maradt holojára Daala. - Az a Sith hajó, vagy Vong hajó, vagy bármi is legyen, nagy fenyegetést jelent, tudomásom szerint pedig az egyetlen aktív Szövetségi szuper-csillagromboló, a Guardian javítás alatt áll és még hónapokig nem bevethető… csak egyetlen eszköz van, amivel elkaphatjuk és kiküszöbölhetjük ezt a fenyegetést...

- Éspedig, Főnök? - Kreshen látszott, hogy sejti, mire gondol az admirális, de azt akarta, hogy ő mondja ki.

- Szerezze meg nekem a Polneye-tól azt az szuper-csillagrombolót, kommodore... - villant meg Daala tekintete. - Azt a hajót akarom, minél előbb…

 

Vjun

A Vjuntól nem messze, a Dracoon fedélzetén...

A hatalmas, fenséges fekete hajó csendesen lehorgonyozva állt az űr sötétjében. Nem mesze a Vjun zöldesen csillogó gömbje, smaragdként úszva az űrben várta új Urát. A hajó álcázta magát, így senki nem vehetett tudomást a jelenlétéről. A Dracoon elégedetten konstatálta, hogy a Lord, aki a fedélzetén meditál jelenleg, pontosan az a személy, akire várt. Darth Waranous egyesítette magában a régmúlt idők és a jövő Sithjeinek tudását. A Sith'aari eljött végre!

Waranous Nagyúr, miközben elmerült az Erő kellemes hullámaiba, átgondolta a helyzetét. Fordulóponthoz érkezett az élete. Hamarosan megkezdheti beteljesíteni az igazi feladatát. Nagyon bízott benne, hogy tanítványa, Wenthar Nagyúr sikerrel jár a Commenoron. Valahogy sejtette, az Erő úgy alakítja a dolgokat, hogy a Commenor hamarosan Sith uralom alá kerüljön. Pénz és megfelelő támogatás segítségével pedig, hamarosan elkezdhetik a következő lépésük kidolgozását...

Wenthar szerint a Maradvány elegendő politikai és katonai erővel rendelkezett ahhoz, hogy a Sith Rend új Birodalmának kezdete legyen. Waranous, egy ilyen hajó birtokában, mint a Dracoon, nem kételkedett abban, hogy a Sithek új Birodalma hamarosan létrejön.

- MÚLT ÉS JÖVŐ URA! MEGÉRKEZTÜNK A KÖVETKEZŐ CÉLODHOZ! A VJUNHOZ!

- Tudom, de egyelőre a fedélzeteden maradok! - mondta Waranous, a Dracoon válasza pedig szinte az egész hajót bevisszhangozta.

- AHOGY ÓHAJTOD, NAGYÚR!

 Waranous bólintott.

- Mesélj nekem az Erőről! Mesélj a múlt Nagyurairól! - a Dracoon teljesítette a parancsot.

- MINT TUDOD NAGYÚR, AZ ERŐ NEM EGY SZEMÉLYTELEN DOLOG, HANEM INKÁBB EGY ÉLŐ ENTITÁS VAGY ENTITÁSOK ÖSSZESSÉGE! AZ ALKOTÓM, DARTH REVAN MINDIG IS KIHANGSÚLYOZTA AZT A TÉNYT, HOGY AZ ERŐ A GALAXIS IGAZI ISTENE ÉS URA, MI PEDIG CSUPÁN GYENGE PORSZEMEK VAGYUNK AZ Ő KOZMIKUS SAKKJÁTSZMÁJÁBAN!

Waranousnak ezek az információk újak és eretnekek voltak. Mégis, érzett benne igazságot.

- Szóval azt mondod, hogy az Erő egyszerre gonosz és jó? Hogy valami rejtélyes Isten Ő? - a Dracoon magabiztosan, tudása birtokában felelt a kérdésre.

- IGEN! AZ ERŐ NEM VALAMI, HANEM INKÁBB VALAKI! EZT A MÉLY KIJELENTÉST ÉS TITKOT, EGYEDÜL ELŐZŐ MESTEREM, DARTH REVAN TUDTA MEGFEJTENI! ERRŐL SZÓLT AZ EGÉSZ KERESÉSE, A SITH HÁBORÚK, ÉS SZINTE MINDEN, AMIT A NAGYURAK ŐUTÁNA TETTEK VAGY CSELEKEDTEK!

- Tehát ez az, amiben különbözünk a Jediktől! Roppant érdekes!

- IGEN NAGYÚR! A JEDIK SZEMÉLYTELEN, ÉRZELMEK NÉLKÜLI ERŐKÉNT GONDOLNAK RÁ, A SITHEK VISZONT ÉRZELMEKKEL, FŐLEG HARAGGAL ÉS GYŰLÖLETTEL RENDELKEZŐ ISTENKÉNT TISZTELIK AZ ORII' JAAH-T!

- Szóval ez a neve... Orii'jaah! Mit jelent?

- EGYSZERŰEN AZT JELENTI HATALOM, ERŐ, TUDÁS! MINDEN ÉS SEMMI! WENTHAR BARÁTOD ÉPPEN EZÉRT ALAPÍTOTTA MEG A SITH EGYHÁZÁT! NEKIK EZ ALAPVETŐ HITÜK!

Waranous ajkain gonosz mosoly jelent meg.

- És ezért fogunk győzni! Hogyan lehet „beszélni” vele?

- MEGTANÍTHATLAK RÁ NAGYÚR, DE NAGYON FOGSZ SZENVEDNI!

Waranous egyre türelmetlenebb lett.

- Nem érdekel, mibe kerül! Akarom ezt a tudást! - alighogy kimondta, a helyiség falaiból, ahol a Nagyúr tartózkodott, undorítóan nyákos, kígyószerű csápok bújtak elő, végükön csattogó, fűrészszerű agyarakkal. A kígyók megragadták a Lordot, aki kétségbeesetten üvölteni kezdett, de hiába. A csápok erősek és céltudatosak voltak. Agyaraikkal feltépték a Lord bőrét és a húsát kezdték el lerágni a csontjairól. Waranous üvöltött és üvöltött. Egyre több csáp ölelte körül. Végül az üvöltést is abbahagyta már, amikor a csápok lerágták az arcáról is a húst, egy alattomos csáp pedig bekúszott az üvöltésre nyitott száján, és kitépte a nyelvét majd a torkát harapta ketté. Waranous perceken belül elvérzett, és előbb alaktalan húscsomóvá, majd lecsupaszított csontvázzá vált. A nyüzsgő, undorítóan tekergő csápok, húsköpenyként borultak rá áldozatuk testére. A Lord meghalt...

Pár órával később egy meztelen, izmos és fiatal férfi feküdt a Dracoon hídján. Külsőre kísértetiesen emlékeztetett Waranous fiatalabbik kiadására. Testét végig tetoválások, Sith harci rúnák díszítették. A férfi lassan feleszmélt a sötét ájulásból. Körülnézett és egy lecsupaszított csontvázat pillantott meg jobbra. A csontvázon egy éjfekete köpönyegen kívül semmi sem volt.

„Tehát élek”

- AKI ÉLŐ VOLT, AZ HALOTTÁ LETT, MAJD A HALOTT ÉLŐVÉ VÁLT! FOGADD AZ ORII'JAAH ÁLDÁSÁT LORD WARANOUS! ÁLLJ FEL!

A mezítelen férfi, a megfiatalodott izmoktól duzzadó testű és karú Waranous felállt. Két fémcsáp kígyózott elő a falból és egy sötét köpenyt terítettek a Lord testére.

- ÁLDOTT LEGYEN AZ ORII'JAAH, AKI MINDENEKNEK ÉLETET AD!

Waranous, immár köpönyegbe burkolózva meghajolt.

- Áldott legyen a Hatalom és a Tudás Istene! Az Erő, aki megalkotta a Sötétségből a galaxist! Aki a semmiből valamit és a valamiből semmit képes alkotni! Minden Üresség Nagyura, áldott légy!

A Dracoon elégedett volt. Eddig senki nem állta ki a végső Próbát, kivéve Lord Waranoust. Tényleg ő a Kiválasztott, és hogy mit láthatott a Túloldalon, azt egyedül ő tudhatja...

 

A központi Fekete Lyuk környéke

(Valahol a Galaktikus Mélymagban)

Valahol, ahol a Galaxis közepe véget ér, ahol a központi szupercsillag minden létformát elpusztított, volt egy kőgolyó. Egy bolygó, amely túlélte a viharzó napkitöréseket, és ellenállt a központi csillag minden merényletének. Senki sem tudta, hogyan, miért… Helyére, nevére vagy egyéb azonosító információra nem találhattak semmilyen archívumokban – ezek ugyanis nem léteztek.

A sötét alak mereven, akár egy megtörhetetlen sziklaoszlop állt a ridegen izzó magban. Sötét, robosztus bázis volt ez, ahová a Galaxis őrzői teljes biztonságban elrejtőzhettek. Létezésük puszta tudata csak számukra volt nyilvánvaló; ezer éve teljes láthatatlanságba burkolóztak. Tökéletesen felszerelt speciális ügynökeik segítségével a Galaxis bármely pontját ellenőrzésük alá vonhatták, természetesen a biztonságot nyújtó titokzatosság leple alatt.

A sötét teremtménynek nem volt kézzel fogható külseje – mindössze halványan testesítette meg azt a halandó formát, amely talán egy fekete köpenyes, kámzsás alakra emlékeztetett.

Az őt körülvevő hűvös fekete homályt meleg fehér fény fűzte keresztül: egy lázadó törekvése volt ez, hogy utat törjön a mindent felölelő, vastag erőáradaton.

Sötét elméjének rejtett bugyraiban szóval kifejezhetetlen sebességgel száguldottak ősidők óta gyártott gondolatai. Halvány sejtései lehettek csupán, hogy ő is egy élő egzisztencia lehet, talán… őt azonban nem foglalkoztatták efféle kérdések, lényének puszta tudata elég volt számára… Hiszen ő minden volt, és nem volt semmi. Nem volt semmi, azonban maga volt a Minden – maga volt az Univerzum.

Végtelen életét ennek megvédelmezésére tette fel, és nem tudott betelni bűvös kisugárzásával.

Most, a véres háborúk tüzeit átvészelő Galaxis mozdulatlan, bármelyik pillanatban összeroppantható bestiává vált, melynek erőlködnie kell, hogy levegőhöz jusson. Haldokló teremtmény csupán, amelyet a civilizáció egyetlen szóval döntött romba – és most képtelen helyrehozni ostobaságait.

A jónak és rossznak számtalan definíciója lelhető fel, azonban – mint minden általában – csupán nézőpont kérdése.

Határtalan életének során mind az Erő sötét és világos képviselői egyaránt birodalmakat alapítottak, aztán döntöttek le. Egy biztos volt – az Erő határozta meg mindazt, ami a Mindenségen belül történt, legyen az elkönyvelve akármilyen néven.

Az Erő most rájött, hogy ez a spirálgalaxis a vesztébe rohant – mindezek ellenére a pusztulása nem szerepelt az univerzum urának terveiben. Ezért határozott úgy, hogy hatékonyabb közbelépésre van szükség. Méghozzá egy olyan formában, amely történelmi eseményeket fog maga után vonni - születést, virágzást, halált - s mindezek rajta, az Erőn múlnak.

A sötét és az egyre nagyobbodó energiaréteg szorosan kapcsolódott egymáshoz; mígnem eggyé forrt.

Az energiarobbanás hangtalanul repesztette szét a kőgolyót, amikor a fény és a sötét halandó testet öltött.

Az Időrablónak nevezett évezredes lény, aki a Túlontúlról jött és született egykoron, lassan öntudatára ébredt. A bolygó, amely eddig fogva tartotta, megsemmisült. A galaxisnál is ősibb lény lassan átgondolta a következő lépését. A galaxis háborog, sötét erők akarják felborítani a kényes egyensúlyt. Az Időrabló pedig pontosan ezt akarta. Neki egyetlen feladata volt, a Káosz győzelmének biztosítása, minden áron.

Mert sem a Fény, sem pedig a Sötétség erői nem kerülhetnek túlsúlyba. Ha valamelyik felborítja a kényes egyensúlyon alapuló ősi Rendet, akkor annak mérhetetlen katasztrófák, háborúk a következményei. Milliárdok halála, ha úgy tetszik. Nemrégiben a Fény erői kerültek túlsúlyba, aminek meg is lett a következménye. Egy Palpatine nevű halandó felborított mindent. A Fény szolgái annyira önelégültek lettek, hogy észre sem vették a Sötétség erőinek szivárgását. És amikor Palpatine megszerezte a hatalmat annak egy borzalmas háború és pusztítás lett a következménye. Ezt hívták a Klónok háborújának a halandó lények. Ezután viszont a Sötétség erői kerültek túlsúlyba és ez sem volt jó. Ennek viszont a Vong Háborúk lettek a következményei. És ezzel megnyílt a kapu a Káosz erői előtt. Ősi gyermekei, a régi hitükben még mindig őt, a Halált imádó Yuuzhan Vong nyomában a Káosz végre beléphetett a galaxisba.

A halandók pedig nem tanulnak semmiből! Játsszák a kicsinyes játékaikat és nem érdekli őket, hogy háborgást és zavart idéznek elő az Erőben! Itt az ideje, hogy hosszú évezredek mély álma után, az Időrabló újra színre lépjen! És ebben nem lesz köszönet, mármint ami a halandókat illeti. A vörös színű köpenybe burkolt, kámzsás alak, karba font kézzel elmélkedett tovább a sötét ürességben. Át kell gondolnia a következő lépését...

Elméje kinyúlt a galaxis egy távoli pontjára. A kámzsás lény, arcát ugyan nem lehetett látni, de szívében kéjes, gonosz öröm támadt, ahogy megpillantotta kísérletének tárgyát. A halandó egy ősrégi csatahajó fedélzetén meditált. Ugyanabból az ősi Káosz-Erőből nyerte energiáját ahonnan az Időrabló maga is. Az istenszerű lény megérintette a halandó elméjét hogy kapcsolatba lépjen vele. Megdöbbenve tapasztalta azonban hogy a Hajó, amelyen a halandó tartózkodott, szintén élőlény. Az Időrabló nem sokat teketóriázott, belépett a halandó elméjébe, s amit ott talált az megelégedéssel töltötte el. Sötétség, gonoszság, rosszindulat, megannyi kellemetlen érzés. Mármint a halandóknak. Őt magát azonban mindezek nem érdekelték. Most csak az számított, hogy megtalálta oly régóta keresett Hírnökét.

- Porszem vagy csupán halandó féreg, de mégis hasznodat fogom venni! Megvan benned az akarat és az Erő, hogy a Hírnököm légy! Borulj térdre az Időrabló előtt!

 

Vjun

A hatalmas sötét hadihajó fenyegető árnyékként vetült a Vjunra. Mint valami sötét, titokzatos ragadozó, úgy őrködött a Vjun fölött. És ebben volt is némi igazság. A fedélzetén Lord Waranous éppen meditált azon, hogyan is kaphatott új testet. A Nagyúr már bejelentkezett a Vjun helyi hatalmasságainak, és azok hódolattal fogadták a Sith Egyház vezetőjét. A Lordnak semmi kedve nem volt elhagyni a hajót, így a fedélzeten maradt. Mindig is jobban kedvelte az űr hidegségét, mint holmi kényelmes paloták vendégszeretetét. Hirtelen egy vörös köpönyegbe burkolózó, kámzsás alak jelent meg a semmi közepén. Az alak arca nem látszott a kámzsa mélyén, csupán éjfekete sötét hidegség mélyén, lapult két vörösen izzó szem.

- Waranous! Térdelj le új mestered előtt! Halld az Időrabló szavait! - a Dracoon aktiválta a turbólézereit és megcélozta az alakot, de hasztalan. A lövedékek elenyésztek a semmiben. A fedélzeten Waranous hirtelen azt sem tudta, mivel áll szemben. Nem jutott eszébe semmilyen épkézláb ötlet, így válaszolt az idegen lénynek.

- Mit akarsz tőlem? - az Időrabló a semmi közepén formálta meg mondandóját. Egyenesen a Lord elméjében szólalt meg.

- A Hírnököm leszel és elviszed akaratomat a galaxisba! - hirtelen energianyaláb vágódott ki a lény ujjai közül és egyenesen a Dracoon felé tartott. Körülvette a hajót. A fedélzeten vészjelzések szólaltak meg. A Dracoon mintha szenvedett volna.

- Engedetlen gyermekem! Engedelmeskedj az Orii'jahh akaratának! - a Dracoon fedélzetén minden leállt, a létfenntartás kivételével. Waranous leborult ez előtt a hatalmas lény előtt. Tudta, hogy semmi értelme ellent állni.

- Engedelmeskedem az Orii'jahh akaratának! - a lény bólintott. Sikeresen kiolvasta a Hajó és a Hírnök elméjéből, hogy miként kell bemutatkoznia, hogy azok uruknak higgyék és kövessék.

- Úgy lesz Waranous Nagyúr! Hírnököm! - hirtelen a Lordot energianyaláb vette körül és tüzes lángnyelvekként burkolta be az üvöltő Lord testét. - Fogadd a tűz ajándékát! Megtisztít! - Waranous azonban csak üvöltött és üvöltött a fájdalomtól.

A fémes bionikus padlón tért magához. Ahogy feltápászkodott, szemei a Dracoon képernyőjére vetődtek és meglátta magát. Világtalan, fehér tekintete mintha az örök semmibe bámult volna. Látott is meg nem is, vak is volt meg nem is. Testét vöröses rúnák borították be, valami ismeretlen nép harci díszei. Amikor megszólalt, valami ismeretlen torokhangú nyelven tette meg.

- Mi... mi történt velem! - a lény, aki megkínozta, megszólalt az elméjében.

- Kiválasztattál Waranous! Az én Hírnököm lettél! Többé semmi közöd a Sithek Rendjéhez! Már találkoztál velem egyszer a túloldalt és akkor újjáalkottalak! - Igen. Felismerte, végre, kivel áll szemben. Azzal a lénnyel, akivel nemrég találkozott. Waranous közben hitetlenkedve nézett végig magán. Szürke köpönyeg burkolta be testét. Bőréből tüskés valamik nőttek ki, de mégis ember maradt. Egy más ember... Végül Waranous bátorságot vett arra, hogy megszólítsa ezt a különös lényt.

- Mit kell tennem? - a lény készségesen választ adott a Lord elméjét kínzó kérdésre.

- El kell menned a népemhez, az én választott népemhez! Már évezredek óta sötétségben élnek! Vidd el neki a Tűz ajándékát és mesélj nekik az Útról! - az egykori Sith Nagyúr előtt egy barna bőrborítású, aranyszegélyű, téglalap alakú valami jelent meg. Waranous azonnal felismerte, hogy mi lehet az. Egy könyv.

- Vedd el a könyvet és indulj népemhez! - Waranous engedelmeskedett és magához vette a különös könyvet. Hirtelen egy csodálatos, fehér színnel ragyogó ékkővel díszített bot jelent meg. Waranous a kezébe vette. Érezte, hogy földöntúli energia árad szét a testében. - Ez a bot Yun Yammka botja! Az enyém! Erről tudni fogja a népem, hogy ki vagy! Indulj, és ne késlekedj! A Dracoon majd elvisz oda, ahova menned kell!  - ezzel a lény, aki Időrablónak nevezte magát, eltűnt, magára hagyva a Hírnököt. A Dracoon pedig elindult oda, ahova küldték - a Yuuzhan Vong területek irányába.

Orii'jahh, Yun Yammka, Időrabló... a név nem számított. Ugyanazt a lényt takarták. A Yuuzhan Vongok igazi Istenét. Azt az Istent, akit olykor a Sith Egyház is imádott... Aki nem más, mint az Üresség Nagyura és a Pusztítás Istene. A Káosz megtestesülése.


--- Vége az V. Fejezet 1. Részének ---


Comments