EGB Könyv‎ > ‎

IX/2

Kilencedik Fejezet

Második Rész



Bastion

Az ünneplő tömeg zaját kihasználva Lord Wenthar és Erill Kai - miközben látszólag figyelték az eseményeket - meditálni kezdtek. A Lord undorodott ezektől az átkozott férgektől. Haloványan intett, a mozdulatot csak Erill Kai látta.

- Kezdhetjük! - az Éjnővérek bólintottak, majd miközben az esküvői ünnepség zajlott, Lord Wenthar egy meglehetősen bonyolult és kockázatos ősi Sith varázslat kivitelezésébe fogott bele. Ez volt az ő aduásza.

Még régebben, Darth Bane holokronjának a segítségével - mellesleg a galaxisban fellelhető összes Sith holokron, a Vjun hatalmas könyvtárában volt elrejtve - megtanult egy eléggé bonyolult és nehezen kezelhető mágiát. Hónapokig meditált és küzdött, amíg a varázslatot megváltoztatta, és ezzel tökéletesítette.

A varázslathoz Sötét oldali személyek együttes elmekoncentrációjára volt szükség. A fő irányító természetesen a Nagyúr volt, az ő kezében volt a veszélyes folyamat sikere. A többi Erőhasználó csupán bábnak, lecsupaszítható energiának kellett. De a varázslathoz idő kellett. Mindenesetre elő akarta készíteni Grodinék belépőjét. Méghozzá egy hathatós és látványos erődemonstrációval.

Egy olyannal, ami méltó hozzá, a Sötét Nagyúrhoz.

Az Éjnővérek meditatív transzba estek, de ez nem tűnt fel senkinek, mindenki az esküvővel volt elfoglalva. Wenthar üveges tekintettel meredt a semmibe, jelen esetben Jaggedék felé. Erill Kai és társai katatón állapotba kerültek mindeközben, persze mivel meghúzódtak a páholy rejtekadó sötétségében, senkinek nem tűntek fel.

Egyre jobban áradtak az Erő sötét energiái Wenthar belsejében, ahogy elszívta a körülötte lévő Éjnővérek erejét. Az energia tűzként égette a bensőjét, kitörésre várva. Végül elérkezett a pillanat, amire már hónapok óta készült. Halkan suttogni kezdett.

- A szenvedély a hatalom, a hatalom által győzök, a győzelem által láncaim lehullnak!  - suttogta Wenthar a Sithek ősi dogmáit - jelen esetben a varázslat aktiváló igéit -, majd amikor éppen mindenki a leendő uralkodó párt kezdte el megtapsolni, ő is így tett.

Aprócska tett volt ez, de jelen esetben hatalmas erővel rendelkezett. Ahogy Kaan Nagyúr, egy régebbi Sith is, úgy ő is egy tapssal, egy jelentéktelennek tűnő mozdulattal aktiválta a saját varázslatát.

Hirtelen a Sith Lord páholya felől hatalmas Erőhullám robbant ki, amely olyan volt akár egy tűzfallal vegyes hangrobbanás. Erill Kai kivételével valamennyi Éjnővér porrá omlott. A vörösen lüktető energia szó szerint letarolta a vendégsereget. Kigyulladtak a páholyok és hatalmas zűrzavar vette kezdetét, ahogy mindenki igyekezett elmenekülni. A tébolyultan lüktető energia akit megérintett, azonnal kiszívta a szellemét és a testét elporlasztotta. Hirtelen az esküvői pár irányából egy hatalmas, fehér fénnyel izzó gömb manifesztálódott. Az Erő világos oldalának energiái egy pillanat alatt kioltották és megszüntették a Lord által létrehozott pusztító energiákat.

 A folyamat így ugyan hamarosan befejeződött és az Erőhullám eltűnt és szertefoszlott - mindössze pár percig tartott egy ismeretlen jótevő vagy jedi jóvoltából -, de arra elég volt, hogy hatalmas zűrzavart teremtsen.

Lord Wenthar kimerülten hullott térdre - a varázslat alaposan lemerítette az energiáit -, mellette az értetlenkedő Erill Kai tátogva nézte a zűrzavart, amit a Lord Erőbombája okozott. Menekülők sikolya hallatszott csupán, mert a kevésbé szerencsésekből csupán egy kupac por maradt. Darth Wenthar nagyon jól tudta, hogy az az átkozott jedi lotyó oltotta ki a nagy nehezen létrehozott sötét energiabombát. Nem baj, hamarosan úgyis meghal! Személyesen fogja azt a mocskos szívét kitépni!

- Mit tettél, te átkozott!! - ordította Erill Kai magánkívül, miközben ujjait vádlón a Lord irányába mutatta. Amaz vadállati vigyorral mosolygott. Ajkaira kegyetlenség ült ki.

- Szükségem van rád, kedves! - azzal megragadta az Éjnővér karját. A Lord körül kékeslilás aura kezdett el vibrálni, és az előbb értetlenkedő, majd később halálosan rettegő nő megértette, hogy mit akar a Lord.

- Nee... neeeee! Kegyelmezz... én... szeretlek! - könyörgött az Éjnővér, azonban ez cseppet sem hatotta meg Wenthart.

- Akik kegyelemért könyörögnek - nézett kegyetlenül a nő arcába -, azok nem is érdemlik meg! - tette hozzá ridegen, majd véglegesítette a folyamatot. A nő akárhogy kapálódzott, nem tehetett semmit. A Sith Nagyúr elszívta az összes életerejét.

Erill Kaiból végül nem maradt más, csak egy kupac hamu, szerencsétlen sorstársaihoz hasonlóan. Darth Wenthar a Sithek Sötét Nagyura aktiválta a fénykardját.

A Sith eljött a Bastionra, és nem irgalmazott!

Most Grodinon a sor... ha ugyan túlélte az Erőbombát!

Tierce őrnagy felemelte a fejét, ahogyan a fejük feletti vihar hullámai lassan elenyésztek… a szentséges coruscanti ménkűre, gondolta, nem egészen ez volt a terv... de ahogyan körülnézett a felső karéj teljesen letarolt páholyain, ahol apró hamukupacok és a levegőben szálldosó ruha- és vezetékfoszlányok jelezték a hajdanvolt vendégek, protokolldroidok és tévéstábok gyors végzetét, meg kellett állapítania, hogy a célnak legalább ez is annyira megfelel...

Az eredeti terv ugyanis az lett volna, hogy a Nagyúr kíséretébe tartozó Éjnővérek a személyzet tagjainak öltözve a nyitóbeszéd közben lassan leszivárognak a szervizjáratokba és kiiktatják az energiaellátást a területen, hogy az elkövetkező káoszban megindulhasson az akció... hát, ismerte el magában Grodin, a káosz az így is megvolt... bőven megvolt. A dolog egyetlen hátulütője az volt, hogy a felső sor tökéletesen elsöpört páholyai között az egyedül épen maradtban most teljesen egyedül nézett farkasszemet a láthatóan emberszerű, és hozzá hasonlóan megfiatalodott Wenthar Nagyúr... a terem másik végéből érkező seregnyi fekete páncélos hírszerzési ügynökkel... Tierce őrnagy végignézett saját alakulatán, akik csak most tápászkodtak fel a földről, miután a lökéshullám széle ledöntötte őket a lábukról, és megindult a hírszerzési kommandósok felé...

Abban a pillanatban, amikor a Sötét Oldal hihetetlen konvergenciája és az Erőben támadt hatalmas zavar szinte szó szerint tarkón vágta Jainát, a nő tudta, hogy sajnos ez egyszer neki volt igaza... keze automatikusan az övén függő fénykard felé nyúlt, miközben hagyta, hogy tekintetét természetes veszélyérzete és az Erő balra fel, az egyik magasabb páholyhoz vezesse... aztán nem volt másra ideje, mint hogy reflexszerűen védőburkot emeljen az Erő segítségével saját maga és Jag köré, amint a fenti páholyban lévő gonosz alakból hihetetlen energiahullám vágódott ki...

Rorsh igazgató a tapsoló tömeget bámulta, a veszély legkisebb jelét keresve, amikor felharsant a fülében az egyik ügynökének a hangja.

- Lecersen távozik! - a hírszerzésiek folyamatos megfigyelés alatt tartották a prominens, és egyúttal gyanúsabb moffok páholyait, feltételezve, hogy ha baj készül, ők lesznek az elsők, akik elhagyják a terepet...

- Álljanak rá... magasabb fokú készült... mi a...

Rorsh tátott szájjal figyelte az energiahullámot, ami az egyik páholyból közelített megállíthatatlanul feléjük. Volt annyi esze hozzá, hogy felismerje, miről van szó... és ahogyan azt is, hogy neki már nincs esélye. Még fél szemmel látta, hogy az Uralkodó oldalán álló jedi nő valamiféle energiaburkot emel a férfi és saját maga köré, aztán beleüvöltött a mikrofonjába:

- Általános vészhelyzet! Egy Sith van a... áááááá…

Nem volt ideje befejezni a riasztást, mert az emelvényen állókkal együtt porrá omlott, ahogyan a sötét energiahullám mindent kiszívott a testéből.

Amikor Jaina kinyitotta a szemét, csak hamu és csontkupacokat látott maga körül… és egy halálra vált Jagged Felt. Az Erőben pedig ott sugárzott, szinte fekete lánggal égett az a jelenés, ami előbb ezt a hullámot gerjesztette... egy magas, kopasz, tetoválásokkal borított férfi a füstbe borult páholymaradványok közepén...

- Menekülj!! - ordította Jaina, és szinte lábbal rugdosta vissza a még mindig ledöbbent, láthatóan sokkban lévő Jag Felt a plasztacél biztonsági ajtó mögé, ami becsukódott, ő maga pedig magába szívta az Erő összes világos oldali maradékát, ami a Bastion ezen szegletében megmaradhatott, és érezte, ahogyan az Erő segítségével felemelkedik, és megindul a levegőben...

- Lesújt rád a Jedik Kardja... - dünnyögte maga elé röptében…

Lord Wenthar a hatalomtól és a haláltól megrészegülve meredt a pusztításra. Hatalmas mennyiségű energiát szívott magába. Látta, hogy abban a szekcióban, ahol az ő páholya volt, szinte minden elpusztult... életek százai hunytak ki, hogy az ő akaratát és énjét erősítsék a Sötét oldalban... távolabb sebesültek és pillanatok alatt aggastyánná öregedett vendégek nyöszörögtek... még távolabb azonban, a füstön túl, a terem másik oldalán rohanó léptek hangzottak fel... Wenthar haragosan abba az irányba fordította a kezét, hogy halálos villámokat eregessen azokra a latrokra, akik életben merészeltek maradni, ám az utolsó pillanatban az Erőn keresztül érkező figyelmeztetés hatására felkattintotta fénykardját... hogy éppen csak elkapja a jobbról, Jaina Solo karjának folytatásaként érkező lila pengét.

- Elrontottad az esküvőmet, Sith - sziszegte halálos nyugalommal Jaina, és olyan erővel szorította hátrafelé a romok között a Nagyurat, amit az el sem tudott volna képzelni ettől a filigrán nőtől. - Ezt pedig mindegyik menyasszony utálja... és ezért most meghalsz!!

A hírszerzési kommandósok sisakmikrofonjaiban az üvöltések és a riadó kakofóniája zengett, ahogyan átrohantak a robbanás - vagy lökéshullám, vagy akármi - forrása felé a füstön keresztül. A célpont ott volt… az élen haladó hadnagy lehajtott plasztik védőszemüvege mögül kémlelte a füstöt és a romokat… amikor egyszer csak a füstből előtűnt egy Császári Testőr.

- Ne szórakozzatok itt, pojácák! A cirkusznak vége, lépjetek le, amint tudtok! - üvöltött rá a díszőrséghez tartozó alakra a kommandós. Az ártalmatlan replika fegyverekkel és csillogó villogó, ötven éves páncélokkal felszerelt alakok csak útban voltak most, amikor vészhelyzet volt.

A Testőr azonban nem ment arrébb. Ellenkezőleg, köpenye alól egy apró, birodalmi jelvényekkel ékesített sugárvetőt vett elő.

- Mondom, hogy ne szórakozzatok itt - hadonászott a hadnagy. - Balra el!

Ő volt a legjobban meglepődve, amikor a nagyon is replikának tűnő fegyverből nagyon is valódi energiasugár tört elő, és átégette a mellvértjét…

Grodin elégedetten szemlélte, ahogy a csapat élén álló kommandós eldől, majd hátrapillantott saját alakulatára. A rohamosztagosok nagy része még mindig ledöbbenten bámulta a Wenthar "belépője" nyomán keletkezett pusztulást, láthatóan ők sem erre voltak egészen felkészülve... fel kellett rázni őket.

Az őrnagy letépte a fejéről a Testőr sisakot, és maga előtt forgatni kezdte a vibrodárdát.

- A Birodalomért, az Uralkodóért, halál az árulókra, halál a Fel dinasztiára! Előre!!!

A jelre már megmozdultak a díszőrség többi tagjai is. E-11-es sugárvetők irányultak a kommandósok felé.

- Vigyázz, valódi fegyvereik vannak!

Az első sor kommandós azonnal elesett a rohamosztagosok tüzében. A többi pedig hirtelen azzal találta szemben magát, hogy háromszoros túlerővel szemben kellene átverekednie magukat védencükhöz, Jagged Felhez...

Apropó, Fel... Grodin oldalra pillantott, és látta, hogy az áruló mögött bezáródik az emelvény mögötti biztonsági ajtó, a jedi ribanc pedig hatalmas ugrással Wenthar nagyúrra veti magát... mindenki a magáét, gondolta Grodin, és ráhagyva a hírszerzési kommandósokat saját katonáira, futva Jagged után indult...

Saretti moff a kijáratnál érte utol a siklójánál várakozó Lecersent. A Thrawn Palota előtti teret betöltötték a mentőegységek, rendőri és biztonsági erők, akik próbálták visszatartani a megzavarodottan mindenfelé menekülő tömeget, egyúttal bejutni az épületbe. Saretti saját embereivel rég elveszítette a kapcsolatot a káoszban.

- Ephin, erre! - integetett neki láthatóan idegesen Lecersen. - Ez kész káosz... kik ezek az őrültek... jöjjön, elviszem az én siklómmal!

- Drikl… végre... - Saretti jobb híján bevágta magát a páncélozott Chariotba, Lecersen és egy fekete páncélos testőr - rohamosztagos mellé. - El tud vinni a rezidenciámig?

- Persze, azonnal el kell tűnnünk innen... - Lecersen arca is láthatóan fehér volt a rémülettől. - Sofőr, indulás!

Saretti hitetlenkedve bámulta a Thrawn Palotát, amelynek oldalsó szárnyából sűrű füst gomolygott.

- Ez nem jó... Drikl... mégis inkább a Flottaparancsnokságra kellene mennünk... baja eshetett az Uralkodónak...

Ekkor tűnt fel neki, hogy Lecersen arcáról egyik pillanatról a másikra eltűnt az idegesség.

- Valóban, kedves barátom Ephin, magam is ezt szándékozom tenni - biccentett a másik Moff, és Saretti tekintete a kollégája mellett ülő rohamosztagosra villant, aki most felemelte a fegyverét... mire saját oldalfegyveréhez érhetett volna, a katona bénító lövedéke az eszméletlenségbe taszította Sarettit.

Lecersen beütött egy hosszú és bonyolult kódot a kommunikátorába. Az apró holoképen az öreg Dorja kapitány arca jelent meg, aki láthatóan meg volt lepődve attól, hogy ki hívja.

- Maga...

- Jól áll az Önök kis akciója, kapitány - biccentett erőltetett mosollyal Lecersen. - Javaslom, találkozzunk a Flottaparancsnokság épületében, hogy gyorsan kiaknázhassuk ezt a helyzetet... és ó igen, viszek maguknak egy kis ajándékot is - pillantott elégedetten az eszméletlen Saretti moffra...

Wenthart először megdöbbentette a nő támadásának ereje, de aztán hamar felmérte, ellenfele az utolsó tartalékait használja fel, míg ő maga százak lelkének erejével rendelkezett. A Lord úgy döntött, hagyja küzdeni ezt a kicsi jedit.

Jaina elszántan küzdött, de a Sith Lord, mint a gonoszság megtestesült és rendíthetetlen szobra, sorra kivédte a csapásait. Egy ügyes riposztot vitt be, és pengéje meredeken sújtott le balra, hogy kettészelje a Sith Lord derekát, azonban ellenfele ügyesen kivédte a csapást, majd ugyanazon mozdulattal felfelé vágott a pengéjével. Kis híján kettészelte a nőt. Jaina bensőjében hirtelen forróság kezdett el növekedni. Haragudott a világra, a Birodalomra és legfőképpen haragudott erre a testet öltött iszonyatra. Ellenfele érzékelte a Jainában végbemenő folyamatokat, és ajkain sötét, győzedelmes vigyor jelent meg.

Jaina nagyon is tisztában volt vele, hogy az erejének nagy részét elveszítette akkor, amikor kioltotta a Sith Lord sötét hullámát, valamint igyekezett megvédeni Jaggedet. Tudta nagyon jól, hogy az ereje hamarosan elfogy és ez módfelett ingerelte. Dühében bevitt egy alattomos vágást, amivel kis híján leszelte a Lord bal lábát. Ellenfele azonban időben kivédte a támadást. Jaina szemeinek a sarkában apró könnycsepp jelent meg. Nem így tervezte a mai napot! Nem ezt akarta. Ehhez képest itt fog meghalni, egy kegyetlen ellenfél csapása alatt. Dühöt és haragot érzett és egy kicsi önsajnálatot is. Végül, elszánva magát a halálra, végső rohamot intézett a Lord ellen.

Wenthar érezte a lányban egyre növekvő haragot és csalódottságot és ez nagy örömmel töltötte el. Persze ez mit sem számít, mert ez a mocskos jedi ma meghal! Észveszejtő ritmusban feszültek egymásnak a pengék, hatalmas szikraesőt árasztva magukból. A nő egyre fáradtabbnak tűnt, de nem adta fel. A Lord elszánta magát a kegyelemdöfés megadására. Untatta a nő, mielőbb végezni akart vele.

Jaina csapás-csapás után próbált pozíciót váltani, távolabb kerülni a Sith-től, közelebb kerülni a Sith-hez, tulajdonképpen már mindent megpróbált. A kétségbeesés és a tehetetlenség érzete annyira elhatalmasodott rajta, hogy csak halványan emlékezett azokra a trükkökre és technikákra, amelyeket Boba Fett-től, és a többi mandalóriai harcostól tanult... és még így is, ezek tartották életben. Váratlan, alattomos szúrások és döfések, a férfi lágy részeire célzott rúgások, a ruhaujjában lapuló rövid, hegyes tőr bevetése az alkalmas pillanatban, amivel legalább három másodpercet nyert, hiszen a Sith-nek erővillámokat kellett magához hívnia, hogy kiüsse a kezéből a második szúrófegyvert... és mégis, úgy tűnt, nem lesz elég.

Jaina egyre sűrűbben tekintgetett hátrafelé, visszavonulási lehetőséget keresve, bár maga sem tudta, hogy mik a valódi szándékai... menni, menekülni, vagy itt maradni és meghalni. Talán megérdemelné, talán ez a büntetés, amiért felelőtlen volt…

Igen, gondolta magában Jaina, miközben ellenfele ökölbe szorította a kezét, és hatalmas adag törmeléket repített annak a kijáratnak az irányába, amerre Jaina menekülési szándékkal oldalazott... a Sith láthatóan itt és most be akarta fejezni.

Büntetés, igen... gondolta ismét Jaina. Ezt kapja azért, amiért végre egyszer úgy gondolta, hogy neki is kijár egy szerető férj, hogy lehet több ebben az életben, mint a Jedik Kardja, a mindenről lemondó, önmagát mindig legutolsó helyre helyező, a piszkos munkát mindig elvégző jedi éltanuló és élharcos... ezt kapja, amiért igent mondott Jaggednek…

Ellenfele vörös fénykardpengéjének egyik erősebb vágása felsértette a vállát, amitől fájdalom járta át a testét. Az égett hús szaga... undorodott tőle, undorodott saját magától... és azt is tudta, hogy ha sokáig filozofál, akkor még annyi ideig sem fog élni, mint egyébként…

Ellenfele újabb rohamra indult, Jainának pedig minden izma üvöltött a megerőltetéstől. Ez így nem lesz jó, gondolta…

...

A fekete, néma folyosók egyenletesen kopogtak Jag léptei alatt. Utálta magát, hogy így menekül, miközben kint Jaina a támadójával van elfoglalva... vissza akart menni, hogy segítsen neki, de a megdöbbenés, a félelem, és a sokk, amit az váltott ki belőle, ahogyan egyik pillanatról a másikra a cifra ünnepség hamuszürke mészárszékké változott, egyszerűen túl sok volt neki. Vissza kellett jutnia a biztonságos föld alatti irányítóközpontba... már csak néhány kanyar…

A válla fölött a falba csapódó lövedékek jelezték, hogy nincs egyedül. Jag megfordult, hogy szembenézzen támadójával, de mire az ellenkező irányba nézett volna, már érezte is a mellkasán csattanó vasalt öklöket. Hosszú évek közelharc-kiképzést is magában foglaló chiss tréningjének és a Tenupe dzsungeleinek köszönhetően, ahol éveket töltött hajótöröttként a killik krízis után, Jag gyorsan reagált, és az érzelmi sokk helyét felváltotta az élni akarás. Villámgyors kombinációkkal hárította az ütéseket, egyik karja a támadója mellől előlendülő vibrodárdára fonódott, centiméterekkel feltartóztatva a pengét a hasa előtt...

- Meghalsz, áruló... - suttogta gyűlölettől teli hanggal Grodin - Most végre a kezeim között vagy...

- Azért nem eszik olyan forrón azt, testőr... - gáncsolta ki vörös páncélos ellenfelét Jagged, miközben azon gondolkozott, hol látta már ezt az arcot... a testőr meglepően akrobatikus mozdulattal még a levegőben megpördült, és egy félfordulattal visszanyerve az egyensúlyát, újból előredöfött, ezúttal egy cseles, bal-jobb kombinációban. Jagged érezte, ahogyan a dárda áthatol a mellkasát védő páncélon, valahol a hónaljánál, és sebet ejt rajta. Káromkodva hátrébb táncolt. Őt magát is sok mindenre megtanította a chiss iskola és a tenupei dzsungel, de ez a férfi profi közelharcos volt...

Újabb sugárvetőlövedék, majd még egy, és még egy, ezúttal ismét a háta felől. Jagged hagyta, hogy a seb miatt elveszített lendület hátrafelé vigye, miközben igyekezett minél kisebbre összehúzni magát, hogy ne legyen védelmezője útjában, aki a háta mögül lövedékekkel árasztotta el a folyosót. Több gellert kapott lövés csattant a vörös egyenruhás Császári Testőr páncélján, aki szitkozódva behúzódott egy kis beszögellésbe a folyosón.

- Igazán jól néz ki, Tierce őrnagy, pedig meg voltam győződve, hogy magából nincs több klón... - Soontir Fel érces hangja végigzengett a folyosón, és Jag érezte, ahogyan apja erős karja az ép oldaláról megfogja és behúzza a bunker fémajtaja mögé.

- Nagyon is eredeti vagyok, te áruló... - sziszegte a beszögellésből az őrnagy, miközben saját sugárvetőjében próbált minél gyorsabban energiatelepet cserélni. Nem számolt az öreg Fellel, és ennek most megfizeti az árát... ahogyan a többszörösen védett bunkerajtó a helyére csúszott, Grodin idegesen belevágta fegyverét a sugárpajzzsal védett ajtóba, majd a komjához kapott, hogy erősítést hívjon... tudta, hogy nem fogják tudni időben kinyitni, és hogy a Lord sem fog örülni… már ha ő túléli persze a saját harcát...

Odabent a bunkerben Soontir egy medikus segítségével megvizsgálta Jag sebét. Jag elképedten meredt az átlőtt képernyőkre és az egyik terminál alatt fekvő két holttestre. Úgy látszik, a merénylőknek még itt is voltak ügynökeik. Szerencsére apja és a személyzet többi tagja sértetlen volt.

- Túléled, fiam - tapasztott egy újabb bacta-tapaszt a sebre az öreg pilóta. - Viszont minél gyorsabban el kell tűnnünk innen…

- A biztonsági erőink hamarosan ide kell érjenek... - vonta össze a szemöldökét Jag - Még egyetlen Sith sem…

- Sajnos közben kifutottunk az időből... - rázta a fejét Soontir. - A Flottaparancsnokság a Moffok Tanácsának engedelmeskedik, a hozzánk hű tiszteket letartóztatták, a Hírszerzés bázisait rohamosztagosok ostromolják…

- Az árulók! - csapott öklével a másikba Jag, majd az oldalába nyilalló fájdalom emlékeztette, hogy ezt most lehet, mégsem kellene.

- Menekülnünk kell - Soontir egy hátsó ajtóhoz vezette a fiát, miközben a személyzet többi tagja hozzálátott a bunker megerősítéséhez és a védelem megszervezéséhez. Készek voltak meghalni azért, hogy a Fel-dinasztia tovább élhessen... a folyosón rövid gyaloglás után egy apró, föld alatti hangárba jutottak, ahol Jag legnagyobb meglepetésére két csapott vezérsíkú chiss vadászgép állt. A TIE-kabin és a chiss vezérsíkok összeházasításából származó hibridek az Ismeretlen Vidék legjobb gépeinek számítottak.

- Most már csak a védelmen kell átjutnunk… - jegyezte meg epésen.

- Gyerekjáték lesz... nekünk ne menne? - villantott meg egy csibészes mosolyt az öreg Fel.

...

Jaina egyik lába megroggyant, ahogyan majdnem lelépett a platformról, amelyen jelenleg küzdöttek. Páholyról páholyra ugrálva próbált visszavonulni, egy másik kijáratot keresni, távol tartani a Sith-et, de érezte, hogy saját kétségbeesése és ellenfele ereje felülmúlja. Remélte, legalább Jag jól van... most először tudatosult benne teljesen, hogy valószínűleg nem távozhat élve erről az átkozott helyről...

"Ne hagyd, hogy a félelem eluralkodjon rajtad, Jaina!"

Jaina egy pillanatra leengedte a kardját a megdöbbenéstől, de gyorsan visszakapta maga elé, ahogyan a Sith ezt kihasználva újabb támadást indított.

"Hagyd, hogy megtöltsön az Erő, Jaina! Az Erő mindig veled van!"

Jaina megkockáztatott egy pillantást oldalra… senki... a másikon sem. A hang mégis fájdalmasan ismerős volt. Végül észrevette az ellenfele felett lebegő, alig kivehető, kékes jelenést.

"Anakin..." - a testvére tudomása szerint egyetlen egyszer sem jelent meg majd húsz évvel ezelőtti halála óta senkinek. Anakin Solo, a Solo-testvérek legkisebbike, aki olyan erős és hatalmas volt az Erőben már tizenöt évesen, hogy egyszer talán Luke Skywalkert is felülmúlta volna.. Anakin Solo, akiben ott volt nagyapja ereje és anyja jósága, aki a világos oldal legtisztább bajnoka volt, a Yuuzhan Vong rettegett ellensége rövid élete alatt is... aki életét adta a Yavinon azért, hogy a jedi csapat elpusztíthassa a jedik felkutatására és megölésére kitenyésztett Yuuzhan Vong szörnyszülöttek, a voxyn-ok fészkét... és aki, ha talán nem hal meg ott és akkor, nem hagyja, hogy Jacen azzá váljon, amivé.

"Anakin…” - ismételte megint Jaina. Másodszorra megnézve már nem volt benne biztos, hogy valóban a testvérét látja, talán inkább valakit, akit sosem ismert, aki már meghalt azelőtt, hogy ő megszületett volna… és aki mégis hasonlított az öccsére. Annyira hasonlított rá.

Wenthart nem érdekelte különösebben, hogy ellenfele miért engedte le immár másodszorra a kardját. Épp itt volt az ideje befejezni ezt és levágni a kicsi jedit... felkészült az utolsó csapásra...

Ebben a pillanatban, miközben a Sith Lord elszánta magát, hogy végez ellenfelével, a jedi nő pedig felkészült a halálra, különös dolog történt. Jaina körül hirtelen vakító világosság támadt.  A Lord észveszejtő fájdalmat érzett, amikor a Világos Oldal energiái belemartak a testébe, majd a ragyogás, amilyen hirtelen támadt, úgy szűnt meg. Lord Wenthar hitetlenkedve nézett körül. Ellenfele egyszerűen eltűnt.

Jaina Solo egy időn és téren kívüli, hatalmas, fehér márványlapokkal kirakott csarnokban találta magát a földön. Fehér színű, csuklyás köpönyegbe burkolózó alakok közelítettek felé. Egyikük, egy barátságos kinézetű, ezüst hajú ifjú a kezét nyújtva a lány felé felsegítette. A többiek a háttérben várakoztak. A fiatal idegen barátságos, de mégis határozott hangon megszólalt.

- Üdvözlégy Jaina Solo, Fény Gyermeke! - a lány zavarát látva az ifjú harcos, barátságosan elmosolyodott. - A Felemelkedettek honában!

Jaina hirtelen azt sem tudta mit csináljon, sírjon-e vagy megkönnyebbüljön.

Az idegen, ismeretlen ifjú ugyanis, aki felsegítette, rendkívül ismerős volt neki… egyik felmenőjének asztrálteste állt előtte, Anakin Skywalkeré!

Lord Wenthar hitetlenkedve nézett körül. Ellenfelének nyoma sem volt. Csak az a vakító fényesség járt a fejében. Vajon mi lehetett az? És kik vitték el azt a mocskos jedit?

Mert abban, hogy ellenfele életben van, szemernyit sem kételkedett.

A Lordban egyre gyűlt a harag és a Sötét Oldal energiái egyre jobban szétfeszítették bensőjét. Körülnézve csak rémült menekülőket, kiáltozó katonákat és igen, az áruló Fel közeledő embereit látta. Ajkain gonosz vigyor jelent meg, s ettől úgy nézett ki akár egy életre kelt rémálom. Minden csalódottságát és haragját szabadon engedte, és az ellenfeleire zúdította egy vöröses színben vibráló energia villám formájában.

A különleges kommandó tagjai jóformán fel sem tudtak ocsúdni, amikor a Lord energiavilláma telibe találta őket. Testük hirtelen fonnyadni, sorvadni kezdett. Az arcuk pillanatok alatt évtizedeket öregedett. Fegyvereik koppanva hullottak a földre majd összeestek. Végül csak összeaszalódott múmiák maradtak belőlük.

A Lordban tomboltak az imént kiszipolyozott energiák. Elindult, hogy megkeresse azt az embert, akiben jelenleg a legjobban bízott.

A Lord Grodin Tierce-t kereste.

Grodin és néhány rohamosztagos a bunker ajtaján helyezett el robbanótölteteket, amikor a Lord futólépésben megérkezett.

- Nagyuram, az áruló Jagged Fel egérutat nyert és bezárkózott ide, az irányítóközpontba - jelentett Grodin, remélve, hogy a Nagyúr nem sújt le rá azonnal valamivel… - Már dolgozunk az ajtó áttörésén...

A Nagyúr nem válaszolt, csak felemelte és összeszorította a kezét. Az ajtó hangos nyögéssel kiszakadt a helyéről, majd robbanóanyagostól, sugárpajzsostul, mindenestül eltűnt egy apró, lilás fénygömbben.

- Befelé! - utasította katonáit az őrnagy válaszra sem várva, és behatoltak a terembe... rövid sorozatok, a falba csapódó sugárvető-lövedékek és egy-egy halálsikoly után a terembe belépő Nagyúr még látta, ahogyan Grodin elvágja az utolsó életben maradt Fel-párti technikus nyakát, majd egy, a hátsó szekcióból nyíló folyosó felé rohan.

- Erre, Nagyuram!

A Lord energiát merített az Erőből, és most vette észre magán először, mennyire kimerítette a kicsi jedivel való küzdelem. Az igazat megvallva nem hagyta teljesen nyugodni, ahogyan a nő eltűnt. Hallott már olyanokat, hogy a jedik haláluk előtt elpárologtak - nem a hődetonátoros kivégzésekre gondolt -, és csak egy ruhakupac maradt utánuk, de ez a nő egy szál nem sok, annyi ruhát sem hagyott maga után, mindenestül eltűnt... a Lord megrázta a fejét. Tulajdonképpen nem kellett volna ezzel foglalkoznia…

Amikor kiért a folyosó végén lévő hangárba, látta, hogy Grodin még néhány lövést ereszt meg két távolodó vadászgép után, amelyek egy felfelé vezető nyíláson át már csak apró pöttyöknek látszottak…

- Sajnálom, Nagyuram - térdelt le Wenthar elé az őrnagy. - Kudarcot vallottam, az áruló Fel és apja elmenekültek… rendelkezz az életemmel!

Soontir Fel az élen haladó chiss vadászgépben ellenőrizte a fő műszereket, majd a radarernyőre fókuszálta tekintetét.

- Minden rendben az irányítással? - szólt bele a komba, miközben átkonfigurálta a barát-ellenség azonosítót. A fent lebegő birodalmi cirkálók átváltottak baráti zöldből Lázadó vörösbe, ahogyan maguk mögött hagyták a "vészkijáraton" keresztül a Thrawn Palota hátsó taktusa mögötti gyárépületeket, majd rövidesen az atmoszférát is.

- Minden rendszer üzemképes… - jelentette hivatalos hangon a kísérő gépben ülő fia, hangjából érződött, hogy ebbe saját magát is beleérti.

Soontir megengedett magának egy gyors mosolyt. Jag kemény volt, tudta, hogy ha fájdalmai is vannak a sérülése miatt, ugyanolyan megbízható kísérő lesz, mint... itt egy pillanatra az öreg pilóta eszébe ötlött, hogy még sosem repült párban a fiával, de nem sok ideje maradt a gondolkozásra, mert a gép TIE-plexijét betöltő csillagromboló forró turbólézersugarai egyre közelebb robbantak a gépéhez. A műszerfalán felvillant egy újabb vészjelző, jelezve, hogy gravitációs kútba kerültek, nem hajthatnak végre ugrást…

- Elfogóvadászok közelednek... és úgy látom, van egy Interdictoruk is... - jelentette Jagged a másik gépből.

A Bastion itt-ott robbanásokkal tarkított felszíne felett (a hírszerzési bázisok és a hozzájuk hű egységek az utolsó emberig ellenálltak a moffok reguláris haderejének és a Flotta bombázásának) egy tucat modern, pajzsokkal is felszerelt TIE-Starhunter, a Maradvány legújabb gépei csaptak le a menekülő chiss gépárra. A csapott vezérsíkú, fürge gépeket azonban a galaxis legőrültebb pilóta-dinasztiája vezette, leszámítva a Solokat és az Antilleseket. Két birodalmi gép is füstöt húzva leszakadt a bolytól és az anyahajójuk felé próbált lavírozni, ahogyan a két Fel megmutatta saját gépeik tűzerejét.

- Az Interdictorral nem bírunk el... - jegyezte meg Jag.

- Vegyük azért arra az irányt... - reagált az apja, majd egy éles fordulóval megindult a romboló balján manőverező, gömbölyded tiltógenerátorokkal felvértezett kisebb cirkáló felé. - Fedezz!

Átcikáztak a nagyobbik romboló elhárító tüzén, majd megkerülték a vad sorozatokat eregető tiltóhajót is. Soontir gépe egy pillanatra lelassult, hogy útjára engedjen egy kékesszürke, szögletes jeladót.

- Jöhet a segítség... - tette hozzá, amint a bója felvillant.

Jag időben tért le az eddigi vektoráról, hogy elkerülje a hiperűrből kirobbanó sötétszürke chiss csillagrombolót, amelyik ugyanabban a pillanatban máris ezüstös maser-sorozatokkal árasztotta el a birodalmi Interdictort.

- Itt Shawnkyr kapitány a Dere'ar'bintrano fedélzetéről - jelentkezett egy be egy hivatalos és hideg, Jagged számára mégis otthonosan csengő chiss hang. - Megtisztítjuk a kilépési vektort maguk előtt, Báró! Felkészültünk a fogadásukra!

Percekkel azután, hogy a két vadászgép bedokkolt a chiss csillagromboló központi hangárjában, és az Interdictor pajzsai összeomlottak a koncentrált találtatok alatt, majd a hajó kikapcsolt generátorokkal sodródni kezdett, az idegen hadihajó, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment, néhány nagy erejű lövéssel válaszolva a birodalmiak sortüzére... a Bastion felett csak a tiltóhajó sodródó roncsa jelezte, hogy Soontir Fel és fia megmenekültek a moffok és újdonsült szövetségeseik kezei közül...

A Flottaparancsnokságon Lecersen moff intett az ügyeletes zászlósnak, hogy kikapcsolhatja a képernyőt, amelyik az összecsapást közvetítette a bolygó műholdjain keresztül, majd Dorja kapitány felé fordult.

- Nos, ez kellemetlen, de várható fejlemény... velem tartana, kapitány? Azt hiszem ideje, hogy bejelentkezzünk az ön... sötét oldali barátainál.

A Lord letekintett a térdelő Grodinra és meghozta döntését. Nagyvonalúan intett Tierce-nek hogy felállhat.

- Kelj fel, barátom! - mondta Wenthar laza könnyedséggel, mintha a Felek nem is menekültek volna el. - Erre semmi szükség! - azzal a kezét nyújtotta a zavarodott Testőrnek.

- Mylord, röstellem, hogy futni hagytuk ezeket az árulókat! - szabadkozott Grodin a Lordnak, a hangjában izzó gyűlölettel, amikor kimondta az árulók nevét. Wenthar azonban nem volt ideges, sőt még haragos sem. Jobban zavarta őt az a tény, hogy ellenfele, a jedi, egyszerűen eltűnt. Végül odafordult Grodin és kísérete felé.

- Nos uraim, mi legyen a további teendőnk? - kérdezte Wenthar derűsen. - Mégis hogyan legyen a Sitheké a Birodalmi Maradvány? - Wenthar biztos volt benne, hogy most kell megszilárdítania az uralmát. Most amikor mindenki zavarodott a történtek miatt. Grodin meghajolt a Birodalmi Maradvány új Uralkodója előtt.

- Nos, Doriana úr már gondoskodott erről! - mondta mosolyogva Grodin, miközben a Lord érdeklődve figyelte. - Az embereink mindent rögzítettek a kamerákkal!

Wenthar kezdte kapizsgálni, mire gondol hű Testőre.

- Vagyis a Birodalom hű moffjai és alattvalói láthatták a hatalmunkat és a Felek gyáva menekülését! - jelentette ki a Lord, hangosan kimondva azt, amire gondolt. Grodin bólintott.

- Pontosan Nagyuram! - válaszolta ravasz mosollyal az arcán. - Mostanra mindenki láthatta ebben a szektorban a drága Uralkodójuk gyávaságát! - A Lord elégedetten nyugtázta Grodin szavait. Majd a vállára téve a kezét, meglepő dolgot mondott.

- Jó munkát végeztél, Testőr! - Grodin csodálkozva pillantott a Lordra, nem egészen erre számított. Wenthar folytatta. - Te vagy az egyik leghűségesebb katonám, Grodin Tierce! - Tierce szívét büszkeség töltötte el, a dicséret hallatán.

- Megtiszteltetés önt szolgálni Nagyúr! - jelentette ki büszkén, sütkérezve a Lord dicséretének fényében.

- Nos ezentúl még jobban kell szolgálnod engem, és a Sithek ügyét! - jelentette ki Wenthar sokat mondóan. - Mától, ahogy régebben Darth Sidious testőre voltál, úgy az én testőröm leszel! Állítsd helyre a vörös köpönyegesek becsületét! - Grodin Tierce megilletődve fogadta a Lord szavait. Voltaképpen előléptették.

- Nagyuram, hűen fogom szolgálni! - az "öreg" Tierce engedelmesen fejet hajtott, és várta a további parancsokat. Igen, gondolta, ismét a helyére kerül minden, és ilyen vezetőkkel, mint a Nagyúr, az Uralkodó rendje hamarosan ismét virágozni fog a galaxisban… és a Lázadók végre valahára meglakolnak!

- Menj, és intézkedj a biztonsági teendőkkel kapcsolatban. Addig én váltok pár szót a moffokkal... - mosolyodott el gonoszul Wenthar. - Nagyon várta már, hogy a rátarti moffok rádöbbenjenek, mivel jár majd az, hogy elüldözték a hatalomból azt a nevetséges Fel-családot.

Amíg a Nagyúr és néhány, Grodin által kijelölt rohamosztagos berendezkedett az egyik épen maradt emeleti teremben a szövetséges moffok fogadására, Grodin megmaradt katonáival átkutatta a bunkert, ahonnan Soontir és Jagged kereket oldottak. A legértékesebbnek azok a terminálok bizonyultak, amelyek a Fel-hű Birodalmi Hírszerzés és Biztonsági Szolgálat magas szintű, titkos anyagait tartalmazták... titkos bázisok, számlák, technikai adatbázisok... felbecsülhetetlen értékű információk annak, aki a Maradványt kézben akarja tartani… az őrnagy megdöbbent rajta, hogy mennyire közel álltak Fel és pribékjei ahhoz, hogy az összes politikai ellenfelüket száműzzék, kivégeztessék, vagy kompromittálják... tényleg csak napok kérdése lett volna a trónra lépés után, hogy Jagged Fel Császár a Maradvány egyetlen és kizárólagos, megdönthetetlen uraként kormányozzon…

Hát, ezt már lesheted, áruló… - mosolyodott el magában Grodin, majd megakadt a szeme néhány fájlon, amelyeket "Yuuzhan Vong", illetve "Sith merényletek" címkékkel láttak el a Hírszerzésiek. Talán előre tudtak volna a szándékaikról? De akkor hogy jön a képbe a Yuuzhan Vong? Grodin most nagy hasznát vette annak, hogy annak idején testőrként alaposan kiképezték az ehhez hasonló fájlok dekódolására is... az Uralkodó védelmezői előtt egyetlen információmorzsa sem maradhatott rejtve, ami bármilyen szempontból érinthette Őfelsége biztonságát.

Kulcsszavas keresés... a "Sith merénylőről" gyorsan kiderült, hogy a valódi neve Tahiri Veila, egy volt jedi, aki Jacen Solo megbízásából meggyilkolta Pellaeon admirálist. Ez utóbbiról az őrnagy is hallott a Polneyeon, nagy balhé volt belőle, igen... de lássuk csak. Szóval, letartóztatták, aztán kereket oldott, vagy eltűnt, ebben benne lehet a moffok keze is, majd meg kell kérdezni Lecersent... a Yuuzhan Vong kapcsolat pedig... hmm…

Az őrnagy szeme összeszűkült. Ez a feljegyzés sokkal régebbi volt, az utolsó jelentés szerint a gyilkos nő vallatása során vették elő a porrá és hamuvá égett Rorsh igazgató emberei, hogy összevessék azokkal az információkkal, amiket kiszedtek Veilából. Érdekes. Egy hajó, a Widowmaker, ami még a Yuuzhan Vong Bastion elleni ostroma után nem sokkal hagyta el az Ismeretlen Vidék irányában a Maradvány területét... Veilát ennek a felkutatására küldték. De miért volt fontos ez a hajó? Felhez ment volna, hogy előkészítse a visszatérésüket? Grodin tudomása szerint akkor a még a chiss űrben tartózkodott a Fel-család... lássunk még néhány kódot... igen...

- Jedik? - Grodin mélyebbre ásott az adathalmazban. A Widowmaker utaslistáján szerepelt egy rakás jedi, beleértve Skywalkert és a feleségét, Mara Jadét is… a célpont pedig...

- Ohó!

A szomszédos terminálnál dolgozó rohamosztagos felnézett.

- Valami baj van, parancsnok?

- Nem, folytassa csak a munkáját - intette le az őrnagy. Elhatározta, hogy ezt az információt megtartja magának. És a Nagyúrnak. Igen. A név, amely meg volt adva a fregatt célpontjaként, ismerősen csengett az őrnagy fülében. Valamikor az az álnok Doriana is emlegette, tehát biztos, hogy volt rá valami utalás a polneyei adatbankban is... valószínűleg még abból az időből, amikor Tarkin embere volt a parancsnok, igen...

Zonama Sekot… az őrnagy elgondolkozva ízlelgette a nevet, majd lehívott mindent a birodalmi adatbankból a bolygóval kapcsolatban. Az eredmény megdöbbentette. Egy egész sor adat a Yuuzhan Vong invázió idejéről.. egy bejegyzés, amely szerint a jedik végül szövetséget kötöttek ezzel az "Élő bolygónak" nevezett organizmussal, vagy mifenével, hogy segítse a Yuuzhan Vong elleni háborút... utána még egy bejegyzés, hogy a Coruscant felszabadítása után kapituláló Yuuzhan Vong ezt a bolygót foglalta el új élőhelyként… de ha egyszer előtte szövetkeztek ellene, akkor miért? Nem állt össze a kép... és az adatok szerint a bolygó napig itt van valahol az Ismeretlen Vidéken... és egy egészen friss bejegyzés a Maradvány jedik köré beépített ügynökétől… - Grodin meglepődött, de egyúttal elismeréssel adózott a Hírszerzésnek, hogy ilyenjük is van - valami lázadás lehetett ott... a fájlt pedig…

- No nem... - az őrnagy döbbenten meredt a képernyőre, majd gyorsan kiírta az egészet egy adathengerre és törölte az adatbankból, hogy senki más se férhessen hozzá. A birodalmi ügynök jelentései szerint a Jedi Tanács a Zonama Sekoton történteket a Prakith rendszer-béli incidenssel hozta összefüggésbe... erről azonnal tájékoztatnia kellett a Nagyurat!

 

Coruscanti Híradó

[Nyilvános Holonet csatorna híradás - rendkívüli közlemény]

Megszakítjuk a Mon Mothma masszőre voltam címû holoregényünk 1192. epizódját, hogy beszámoljunk a Birodalmi Maradvány Központjában, a Bastionon történt merényletsorozatról.

A Jagged Fel esküvőjének és császárrá koronázásának tiszteletére a Thrawn Palotában rendezett ünnepség megszakadt. Helyi forrásaink a Palotában történt robbanásról, ezt követően pedig a bolygó különböző pontjain kialakult fegyveres összecsapásokról számoltak be.

Más források szerint jedi, illetőleg Sith csoportok követtek el merényletet a Maradvány politikai vezetői ellen.

Drikl Lecersen a Moffok Tanácsának nevében az utóbbi értesüléseket cáfolta, közlése szerint a birodalmi biztonsági egységek urai a helyzetnek. A moff sem megerősíteni, sem cáfolni nem kívánta a Jagged Fel állapotával kapcsolatos találgatásokat.

A Szenátus Külügyi Bizottsága azonnali rendkívüli ülést hívott össze, egyúttal bekérette a Birodalmi Maradvány nagykövetét, hogy magyarázatot kérjen a történtekről.

Helyszíni tudósítóink azonnal jelentkeznek, amint helyreáll az összeköttetés a Bastionnal.

 

Cosra

Daala a Cosra egyik parancsnoki épületének tárgyalójában nézte a legfrissebb, Bastionról sugárzott híreket, amikor Tierce őrnagy belépett a szobába. A klón arcáról semmiféle érzelmet nem lehetett leolvasni, de Daala biztos volt benne, hogy a fiatal férfiben megilletődöttség és félelem küzd egymással.

- Hivatott, admirális.

- Pihenj, őrnagy - biccentett a nő, egy pillanatig sem zavartatva magát amiatt, hogy sok más, magasabb rangú itteni tiszttel, vagy éppen saját flottájának parancsnokaival ellentétben ez a klón automatikusan a régi rangján szólította. - Mutatok valamit.

Az őrnagy pillantása a Thrawn Palotából kijutott egyik belső holokamerás felvételre esett, amelyet a Szövetségi Hírszerzés szerzett meg... jól ki lehetett venni a kép sarkában a két fénykardos alakot, lent pedig, egy vörös testőrpáncélban…

- Az ott ugyebár maga.

- Igenis, admirális - biccentett az őrnagy, de jól láthatóan megrándult a szája széle.

- És ez mit jelent maguk, polneyeiak hűségével kapcsolatban? - a nő hangja hideg volt. - Nem mintha bármi kifogásom lenne az ellen, hogy a maga klónja akár a moffokat, akár annak a nevetséges Jagged Felnek a sleppjét aprítja, de valami azt súgja, nem egyedül teszi ezt... valami azt súgja, köze van a vörös fénykardos alakhoz, amelyik, áh, éppen most vágja le a Solo lányt, hehe, milyen kár, szegény... - a nő arcán egy jól kivehető gunyoros mosoly szaladt át, majd visszatért rá ugyanaz a jól ismert, hideg álca, amivel talán a Jégszív néven ismert Ysanne Isard tudott versenyezni a Birodalom vezető pozícióban lévő női közül, annak idején. - Tehát, őrnagy, mit jelent ez?

- Azt jelenti, asszonyom, tisztelettel - húzta ki magát az őrnagy -, hogy az elődöm, az eredeti Tierce Testőr egy mocskos áruló, azzal a hibernált Dorianával egyetemben. A Sithek talpnyalói mindketten, azt jelenti, azt!

- Az eredeti... igazán nagyon érdekes... hmm... - mosolyodott el Daala, és fél szemmel a klónra hunyorított. - Köszönöm az őszinteségét, őrnagy, ezt várom el mindenkitől, aki mellettem szolgál. Magam is úgy vélem, hogy az Ön eredeti... mintája, és a Clone-háborúkból visszamaradt kopasz kis szarkeverő is benne van ebben... ez pedig, bármennyire is örülök annak, ha néhány rátarti moffal és Lázadó pilóta fattyával kevesebb van a Bastionon, hosszú távon nem jó hír számunkra.

- Értem, asszonyom… azaz, admirális.- az őrnagyon látszott, hogy azért nem teljesen érti.

- Haladéktalanul vissza kell térnem Coruscantra - folytatta a nő. - Kresh kommodorét itt hagyom, hogy felügyelje a szövetségi megállapodások aláírását a maguk itteni barátaival… így tehát átmenetileg maga lesz a szárnysegédem, ha nincs ellenére.

- Parancs!

- Őrnagy, még egy dolog - állt fel az asztaltól a nő és mélyen a klón szemébe nézett. - Felesleges pózolnia. A bajtársaimtól a legteljesebb engedelmességet, de egyúttal a legteljesebb őszinteséget várom el. Ha az események így folytatódnak, akkor a jedik játékainál és egyes idegen szenátorok hisztijénél jóval nagyobb problémáink lesznek… nekem pedig szövetségesekre lesz szükségem, akikben megbízhatok. Ért engem, Tierce őrnagy?

- Asszonyom... - az őrnagy tekintete ezúttal õszintén, keményen megvillant. - Higgye el, én sem vágyom semmi másra jobban, mint hogy az igazság lesújtson erre a két árulóra, akik besározták mindazt, amire mi, polneyei klónok, felesküdtünk.

- Akkor indulhatunk is, őrnagy - biccentett Daala. – Kérem, kísérjen el a siklómhoz.

 

Ossus

Luke az Akadémia nagytermében, az egyik legreprezentatívabb csarnokban fogadta a jedik hű támogatóját, a vuki Triebakk szenátort, aki már vagy húsz éve töltötte be ezt a tisztséget a Szövetségben, és a Kashyyyk képviseletében mindig a jedik mellett állt. Most is, amikor folytak a Fény Hadseregének létrehozási, vagy inkább - történelmi távlatban szemlélve - újraalapítási munkálatai.

- Szenátor, hálásak vagyunk a segítségükért... a rendelkezésünkre bocsátott O'wool vadászgépek nagy értéket jelentenek az új erőknek... - hajtotta meg magát a mester a nála jó egy méterrel magasabb vuki előtt.

- "A Szövetség egyes tagjai bizonyára nem nézik majd jó szemmel, hogy a Rend ismét függetlenül fegyverkezik... ez vezette Corelliát is a szeparatisták táborába..."  - a vuki szavait ezúttal egy, a nyakán függő gépi fordító berendezés tolmácsolta basicre, bár Luke többé kevésbé eligazodott a vuki nyelv fordulatai között.

- Ahogyan ugyanez hozta el a szabadságot a Szövetség népeinek, amikor a sötét oldal megmételyezte Caedus Nagyúr lelkét... azt a szabadságot, amit a maguk segítségével vívtunk ki, barátom - emlékezett szomorúan Luke unokaöccsének bukására, és a vuki segítségére... Jacen... miért.... Jaina... !!!

A vuki ösztönösen előrelendítette hatalmas, szőrös mancsát, hogy elkapja a megtántorodó jedi mestert. Luke igyekezett visszanyerni a tudatát, és elhomályosítani a szeme előtt táncoló karikákat... az Erő Sötét, majd Világos Oldala hihetetlen sebességgel és energiával áramlott át rajta, mintha két, egymást kergető lökéshullám csapott volna végig a galaxison egy szemvillanás alatt…

- "Jól van, Mester?" - hörögte aggodalmasan a vuki ezúttal fordítás nélkül saját, kaffogó nyelvén.

- Jól... jól... köszönöm… valami... történt... - Luke lassan visszanyerte a tudatát, és a terembe eszelős füttyögéssel bekacsázó R2-esre pillantott.

- Artu?

Az asztromech válasz nélkül a terem sarkában lévő holovetítőhöz sietett, és a megfelelő csatornára állította... a Coruscanti Hírmondó élő adására, amelyet Bastionról sugároztak...

A vuki együttérzően Luke vállára tette a kezét, aki egy ideig üres tekintettel bámulta a képernyőt, majd lehunyta a szemét, és hagyta, hogy az Erő vezesse a gondolatait...

- Nem halt meg... nem... de... - váratlanul elmosolyodott, majd rég nem látott eltökéltség ütközött ki az arcára.

- Triebakk... - fordult végül vissza a vuki felé. - Változott a terv, azt hiszem. Visszatérek Önnel Coruscantra. Kérem, vesse latba minden befolyását a Szenátusban. Magánkihallgatást kérek az államfőtől...


--- Vége az IX. Fejezet 2. részének ---


Comments