EGB Könyv‎ > ‎

IV/2

Negyedik Fejezet

Második Rész




Ossus

Sirryn Smordre Jedi Mester gondolataiba mélyedve rótta az Akadémia régmúlt időkből fennmaradt, számára leírhatatlanul gyönyörű kövekből épített folyósóit.

A művészetek terén csakúgy, mint a diplomáciában otthonosan mozgó mester a negyvenes évei végét taposta. Több, mint negyven esztendő kellett ahhoz, hogy elérje azt a csúcsot, amit a Jedik sosem tartottak igazán fontosnak – ő azonban tudta, hogy a Vezetőtanács tagjának lenni nem csak előjogokat jelent, hanem annál nagyobb felelősséget is.

A Jedik többsége azon az elven gondolkodott, hogy szükségtelen hangsúlyt fektetni a rangokra, mivel mindenki, akármilyen szinten is, de hasznos tagja a Rendnek. Smordre azonban a kezdetektől érezte, hogy ő többre hivatott, az Erő fontosabb szerepet szánt neki a Galaxis történetében.

A mester zöldes öltözéke tökéletesen egyszerű volt; a Jedik nem szorultak különböző védőfelszerelések segítségére, így mindig csak a legszükségesebb ruhák használatára törekedtek.

Egyszerű öltözéke azonban tükrözte a Mester stílusérzékét: a választékos egyszerű öltözék a Jedi szimbólumává vált.

Természetesen köztük is akadtak hivalkodó jellemű, vagy befolyásos világokról érkező gazdag tanítványok, azonban ők is időben megértették a Jedi tanításokban rejlő igazságot, így könnyűszerrel fordultak el – vagy éppen ellenkezőleg, továbbra is figyelemfelkeltő ruhakölteményeket viseltek – a magamutogatás hasztalan tevékenységétől.

Smordre Mester minden egyszerűsége ellenére jellegzetes figurának számított – baloldalt a vállára eresztett, merev, vékonyszálú fekete haja belátást engedett a szőrtelen bal arcára, míg a jobboldali részen sem nőtt egy szál sem – ennek ellenére a Jedi, még azért is meghagyta a hátul leereszkedő, majdnem hátát verdeső sötét hajat.

A feje tetején megnövelt sávot balra és hátra fésülte le, így ez a viselet igen szokatlannak számított.

Smordre éppen a Jedi Tanács ülésére igyekezett. A Nagymesterek ugyanis beválasztották őt a Tanácsba, miután Kyp Durron mester szörnyű halálát észlelték a Prakithon teljesített küldetése során.

- Smordre Mester, már vártuk… az ülés hamarosan kezdetét veszi - vezette be a férfit a Nagytanács ossusi termébe a hajdan ezer éves Jedi templomoknak helyet adó síkság helyén létesített központ vadonatúj tanácstermébe a Jedik Új Rendjének háziasszonya, történésze és fő tanítója, Tionne Solusar. Tionne felelt egyebek mellett az adminisztratív feladatokért is, amelyeket megosztott a terem bejáratánál várakozó férjével, Kam Solusarral, aki még a Sötét Birodalom idején csatlakozott Luke Skywalkerhez és az egyik első új mester lett a Rendben. Mindketten a tanításnak és a tanulásnak szentelték idejüket és ritkán vettek részt missziókon, hiszen nem voltak olyan nagy mesterei az Erő harc közbeni használatának, mint mások. Ez ugyan nem akadályozta meg õket abban, hogy amikor Jacen Solo, alias Darth Cadeus szövetségi gárdistái pár éve túszul ejtették a jedi ifjoncokat, majd az életükre törtek, fénykarddal is a védelmükre keljenek, súlyos sérüléseket és végtag-implantokat szerezve ennek révén.

A régi coruscanti Tanácstermet csak alakjában idéző, kör alakú helység bejáratánál a Solusar házaspáron kívül két hosszú hajú, bajuszos ysanna-sámán állt őrt. Az Ossus nomád életmódot élő Erőérzékeny őslakosai, akik a Sith háborúk után birtokukba vették a romokat, ragaszkodtak hozzá, hogy a Jedik szolgálatába álljanak és gondoskodjanak nem csak az új Templom és a hozzá tartozó Akadémia felépítéséről, de védelméről is.

Ahogyan Smordre mester belépett a terembe, hogy részt vegyen első gyűlésén, látta, hogy a legtöbb Mester holografikus alakban van jelen, hiszen különböző feladatok miatt a galaxis más és más szegleteiben tartózkodtak.

A Solusar-házaspáron kívül csak a calamari Cilghal, a Rend gyógyítója, valamint a szakállas, tapasztalt ügynök Kyle Katarn, aki az ifjoncok taktikai képzéséért felelt, illetve a hosszúkás fejű, az anx fajhoz tartozó Madurrin vettek részt személyesen a gyűlésen. Utóbbi alig párt hónapja, Mara Jade Skywalker halála után került a Tanácsba, és a harci meditáció mestereként a Yuuzhan Vong háború óta számos alkalommal tett szolgálatot a Szövetség flottájának. Velük ellentétben Smordre mester volt az elő, aki a Yuuzhan Vong invázió idején még csak ismerkedett a Renddel és a maga útját járta, és az azt követő húsz évben vált fontos figurává, kiérdemelve a mesteri címet és most az ülést a Tanácsban.

- Mesterek, üdvözlöm mindannyiukat… - kezdte meg az eligazítást Luke Sykwalker, a Rend Nagymestere. - Megérkeztünk a Prakithra, jelenleg egy szövetségi cirkálón vagyunk, amelyik a rendszer szélén kering, a megbeszélés után indulunk tovább a felszínre, hogy felderítsük a helyzetet… válaszokat kell találnunk arra, hogy mi történt odalent Kyp-el.

- Aszzz Erő nagyon nyugtalan ezzen a helyen - tette hozzá sziszegve a Prakithra érkezett különítmény második Mester tagja, a barabel Saba Sebatyne. - Asszt mondják, volt itt egy Mandalorre harcoss, aki lent volt Durron Meszterrel a bolygón, és láthatta mi történt, de elhagyta a renddsszert, mielőtt megérkessztünk.

- A Sötét Oldal átjárja a helyet, innen is érezzük... - tette hozzá a különítmény harmadik mester tagja, a dathomiri Kirana Ti, aki Madurrinnal egy időben került be a Tanácsba, a Lord Caedus elleni harcban szintén elesett Tresina Lobi helyére.

- Legyetek nagyon óvatosak, Skywalker Mester - jegyezte meg Cilghal, majd a holografikusan megjelenített mesterek másik csoportjához fordult. - Hamner Mester, mi hír Coruscantról?

- Nemrég véget ért a Konferencia első szakasza, de még mindig érkeznek új delegációk - vette át a szót a Rend stratégája és elsõ számú katonai és diplomáciai specialistája, Kenth Hamner.

- Egyebek mellett egy Yuuzhan Vong delegáció Zonama Sekotról és egy... felettébb… érdekes üzenetet is kaptunk diplomáciai csatornákon a Vjunról - tette hozzá Octa Ramis, a coruscanti delegáció másik tagja. - Mely szerint… egy sötét oldali szekta szervezkedik a bolygón, ráadásul nyíltan.

- Ez érdekes egybeesés, amit meg kell vizsgálnunk... - tette hozzá Luke. - Lehet, csak hirtelen népszerű lett Darth Caedus fellépése nyomán... - a hangja egyetlen pillanatra elfelhõsödött, ahogyan ráeszmélt, a saját unokaöccsérõl és volt tanítványáról beszél ilyen távolságtartóan, aki nincs többé... – a… a galaxisban a sötét tanítás. Lehet, azt sem tudják mirõl beszélnek...

- Ha itt végeztem... - a tanács utolsó holografikusan bejelentkező tagja, Corran Horn halkan beszélt, és nem pontosította, hol van az az "itt". A CorSec volt tagjaként és a Zsivány osztag prominens pilótájaként Corran nagyon értékes volt a Jedik számára, ha a Konföderáció mai területén, elsősorban Corellián kellett missziókat végrehajtani, így az elmúlt éveket szinte folyamatosan inkognitóban töltötte. - akkor utánanézek a Vjunnak. Érdekes híreket kaptam a Corporate-szektorból is, és érdemes lenne megtudni, összefüggenek-e ezek.

- Rendben - biccentett Luke az egybegyűlteknek. - Akkor először kiderítjük, mi történt Kyppel, utána pedig vetünk egy-egy pillantást Coruscantra és a Vjunra. Az Erő legyen velünk!


Prakith

Jöörgen kapitány, a Maladith cirkáló khommita parancsnoka még egyszer végignézett a Daala elnök személyi flottájába tartozó, a Prakith-rendszer szélén változatlan türelemmel keringő Interdictor hangárjában gépeiket feltöltő, és a bolygóra vezető útra készülõ Jedi Lovagokon. Jöörgen emlékezett rá, milyen érdeklődés övezte hazájában Dorsk 81-et és 82-t, az erőérzékeny másolatokat, akik csatlakoztak ezekhez a nagyhatalmú varázslókhoz, majd rövidesen ott is hagyták a fogukat és genetikai mintájukat a Birodalom és a Yuuzhan Vong elleni harcban, megakadályozva népüket abban, hogy tapasztalataikat beépíthessék utód másolatuk profiljába… ez pedig a Khomm népe szemében az egyik legnagyobb bűn volt.

Így azután Jöörgen örült neki, hogy a Jedik csak addig érkeztek a hajóra, hogy rádiókapcsolatba lépjenek társaikkal, és kikérdezzék a legénység néhány tagját volt mesterük, Kyp Durron távozásának körülményeiről, beleértve a felszíni kommandó túlélőit. Jöörgen ezt nem is vitatta el tőlük, hiszen a legtöbb Jedivel ellentétben Kyp Mestert tisztességes és bátor Jedinek tartotta, aki nem zárkózott el a Galaktikus Szövetségtõl, nem vonult vissza a templomukba a galaxis szélén. Azonban Sorek fejvadászt, a Jedit a bolygóra elkísérő mandaloriait már nem érték el... szabad mozgását maximálisan kihasználva abban a pillanatban szállt fel Firespray-osztályú hajójával, hogy a Jedi StealthX-ek, az X-szárnyúak modern, álcázóval felszerelt vadászgépei leszálltak a hangárban.

Luke Skywalker, a Jedik legnagyobb mestere és vezére Jöörgen elé lépett, oldalán egy tizenhat-éves forma, szőke, a Jedire megszólalásig hasonlítú ifjúval. Jöörgen egy pillanatig elgondolkozott azon, hogy vajon a Skywalkerek is gyakorolják-e a klónozás megbízható reprodukciós formáját, de utána eszébe ötlött, hogy Ben Skywalker, a Mester fia áll mellette.

- Kapitány, javaslom, állítsa még kijjebb eső pályára a hajóját - A jedi mester arca gondterhelt volt. - Furcsa híreket kaptunk egy másik, közeli rendszerből, és a Sötét oldalt érzem ezen a bolygón is… óvatosan kell eljárnunk, hogy felderítsük ezt a titkot, és nem szeretnék további... járulékos veszteségeket.

- Maguk az Erőnek tartoznak hûséggel, én pedig a Szövetség parancsának - Rázta a fejét Jöörgen. - Ami pedig úgy szól, hogy itt vagyok, és fülelek. Ne felejtse el, Jedi Mester, az első veszteség a mi hajónk volt. Akkor nem jöttek... ennyien.

- Megértem... - a jedi egy pillanatig komoran nézett maga elé. - Nos, az Erő legyen magukkal, kapitány. Mintha elfelejtett volna valamit, a fiú felé fordult, de annak arcán dacos árnyék suhant át.

- Felejtsd el - pillantott az apjára. - Nem maradok itt, és nem megyek vissza értesíteni a többieket. Veletek tartok.

Percekkel késõbb a Jedi vadászosztag gépei kisuhantak a cirkáló hangárjából és a bolygó felé vették az irányt. Három Mester, néhány tanonc, és két fiatalabb lovag, Ben Skywalkernél nem sokkal idősebbek alkották az alakulatot.

- Hármassz csoportokra osszlunk - sziszegte a komba Saba Sebatyne. - Egyszerrre kösszelítjük meg a barlangot, ahol a kommandószok állítássza sszerint Kyp Durron Messzter a Szötétszég áldozata lett...

- Legyetek óvatosak - tette hozzá Luke, miközben tekintete a bolygó növekvõ sziluettjére tapadt. - Nem tudjuk, mivel állunk szemben...

- Van itt valami… ismerõs, apa... - Ben hangja alig hallhatóan csengett a komban. - Nem csak sötét, nem olyan a kisugárzása, mint Ja... Caedusnak volt. Valami, vagy valaki, aki közel állt hozzám is...

- Légy éber, Ben - kopogtatta meg a komját Luke. - Hamarosan eldől, mivel állunk szemben…

A StealthX-ek aktivált álcázás mellett suhantak be a Prakith légkörébe, hogy három csoportra szétszóródva leszálláshoz készülõdjenek. A Jedik Új Rendje ismét felkészült rá, hogy szembeszálljon a galaxist fenyegető sötétséggel…

Waranous megérezte őket, mind az apát mind a fiút. Utasította az Erő segítségével a kultistákat, hogy ne avatkozzanak be. Engedjék szabadon a Jediket hogy behatoljanak a barlangba. Ez csakis rá tartozott egyedül. A Sith megküzd a Jedivel, mint ősidők óta számtalanszor.

Mert Waranous tudta jól, a képzett Jedik könnyedén végeznek a kultistákkal. De egy feltámadt Sith Lorddal már nehezebb dolguk lesz. Elmerült az Erőben és átadta magát a Sötét Örvénynek. Érezte, hogy itt sorsdöntő küzdelem fog elkezdődni...

Odafent a Prakith légkörébe ereszkedő hajók talán figyelmetlenség, vagy más miatt nem vették észre a közeledő Hajót, a Dracoont. A hajó végre elérkezett ahhoz a sárfészekhez, ahol az új Mestere rejtőzködött. A biomechanikus hajtóművek kikapcsoltak és a hatalmas hajóbolygókörüli pályára állt. Az ősi Sith mágián alapuló álcázó mező miatt, nem vette észre senki sem. Talán a Jedik érzékelhettek egyfajta sötét kisugárzást, egy valamit. A Dracoon akár egy lomha sárkány, a Mesterére várt. Tapogatózott és figyelt...

Közben a Jedik gépei sikeresen leszáltak a felszínre. Luke és Ben gépe egymástól nem messzire landolt, míg a többieké valamivel távolabb. Mialatt Luke igyekezett követni a Sötét Erő forrását, összeakadt a fiával. A Jedi tudta, ez nem lehet véletlen, az Erő nem ismeri ezt a fogalmat. Ben megörült az apjának.

- Úgy látszik az Erő is azt akarja, hogy együtt menjünk apám! - Luke bólintott. Örült a fiának, mégis valamiért összeszorult a szíve. Vajon miért pont ők ketten találkoztak össze a leghamarabb?

- A többiek? - Ben sejtette, apja arra kíváncsi miért pont ővele akadt össze először.

- Valamivel távolabb landoltak, a bolygón! Én megéreztem, hogy ide kell jönnöm! – Luke-ot ez nem nyugtatta meg. Rossz előérzete volt.

Skywalker és fia egyenesen arrafelé tartott ahol a sötétség legnagyobb kisugárzását érezték. Azon igencsak elcsodálkoztak, hogy nem ütköznek ellenállásba. Ben valamiért igen nyugtalan volt. Fiatal és tapasztalatlan létére, eléggé jól tűrte a Sötétség vibrálását maga körül. Luke szeretettel nézte a fiát, aki mindinkább emlékeztetett egykori mentorára, Obi-wanra.

- Szedd össze a gondolataidat ifjú padawan! Koncentrálj! - Ben összeszedte magát, de azért keserű szájíze támadt.

- Rossz előérzetem van, apa!

- Nyugalom Ben! Ne engedd át magad a Sötét Oldalnak! A félelem haragot szül, a harag gyűlöletet...

- Igen apám, ismerem a tanítást, de mégis! - olyan hirtelen érkeztek meg a Barlang bejáratához hogy szinte fel se tűnt nekik.

- Azt hiszem, megérkeztünk fiam! És eljött az ideje az első igazi próbádnak! Szembenézel a Sötétséggel! - Ben bólintott.

Közben a többi Jedi is felfedezte az ellenállás hiányát és egyenesen a Barlang felé tartottak mindannyian.

Egyenesen az ösztönük diktálta irányba mentek, és fel tűnt nekik hogy a barlang mintha teljesen kihalt lett volna. Vajon miért nem állít meg bennünket senki sem? Luke most már elkezdett aggódni. Nem tetszett neki az egész helyzet. A fia osztotta a véleményét. Végül megtalálták a céljukat. Waranous tróntermét. Apa és fiú együtt léptek be a bejáraton.

- Üdvözölek ifjú Skywalker! Már vártalak! – Luke-ot a hideg rázta ki, amikor rájött, hogy a Lord nem hozzá, hanem a fiú felé intézi a szavait. Ez túl ismerős nekem, gondolta magában. Egykoron egy másik Sith Lord ugyanezekkel a szavakkal üdvözölte, őt magát is. Régen volt... A Lord megérezhetett valamit a fián.

- Nos, ifjú Skywalker, fáradjatok beljebb az apáddal! - a csuklya mélyén rejtőzködő arc, aszott és ráncos volt. Túlságosan is emlékeztette Lukeot valakire. A Sith Lord szinte már barátságos gesztussal invitálta be őket, majd nehézkesen feltápászkodott a trónszékéből. - Sok megbeszélni valónk van, ifjú Jedi! - Luke és Ben igyekeztek átgondolni, hogy mi legyen a következő lépésük.

- A barátaitok hamarosan ideérnek! Addig is beszélgessünk! - a Lord ajkain gúnyos mosoly jelent meg.

Luke összefonta a karjait tunikája előtt, és határozott tekintettel figyelte a Sith Lordot. Igen, lehetett benne érezni azt az ősi, ellenállhatatlan erőt, amivel Luke eddig csak - néhány kivételtől, mint például Exan Kun szellemétől eltekintve - a holokronok történeteiben találkozott. Luke bátorítóan kinyúlt Ben felé az Erőben, és megnyugodva tapasztalta, hogy Ben ugyanúgy fénylik és árad belőle a határozottság. Évek most először érezte annak a kapcsolatnak a halovány mását, ami kettejüket Marával összekötötte és a galaxis legerősebb Jedi házaspárjává tette. Érzékelte azt is, hogy Saba és a többi Jedi, akik a barlangtól távolabb szálltak le, biztos tempóban halad feléjük.

- Eljöttünk, mert egy társunk itt egyesült az Erővel, és valami azt súgja, nem baleset történt - nézett szembe a Sötét nagyúrral Luke, de egyelőre nem nyúlt a fénykardjához. - Jediként esküdt kötelességünk megvédeni a galaxist a magafajtától...

- Mégsem támadtok rám azonnal, ifjú Skywalker - mosolyodott el a Lord, és tekintetéből nem lehetett pontosan megállapítani, hogy melyikhez intézi a szavait.

- De bármikor megtörténhet... - villantott fel egy fenyegető mosolyt Ben, de Luke a fia vállára tette a kezét. Érezte a türelmetlenséget a fiúban, ami Marát is átjárta, hogy minél gyorsabban és minél hatékonyabban eltávolítsa a galaxisból ezt a fenyegetést... de érezte benne a szemlélődő kíváncsiságot is, ami miatt ő maga sem támadt egyelőre a Lordra.

- Mik a szándékai, Lord? - fordult vissza Skywalker az alakhoz. - Bizonyosan jó oka van rá, hogy pont most adjon hírt a létezéséről... a Yuuzhan Vong invázió óta nem találkoztunk magához hasonlókkal…

...

Eközben Saba Sebatyne és a többi Jedi tíz fős csoportja egy sziklás, hegyes szurdokban haladt a barlangtól nem messze. A barabel nyelve kilógott, ahogyan ragadozó módjára sziszegő hangokkal és érzékeny szaglásával is kereste a lehetséges fenyegetést, nem csak az Erőben. Mégis a dathomiri Kirana Ti volt az, aki először megérezte a fenyegető sötétséget…

- Várjatok...

Egy pillanat alatt történt; a sziklák mögül előbukkanó két kultista harsány üvöltéssel és villogó bíborvörös fénykardokkal támadt rájuk, de Kirana Ti ostorszerűen meghosszabbítható fénykardja az egyik nyaka köré csavarodott, míg a másik megdöbbenten tántorodott hátra, ahogyan Saba levegőben repülő pengéje átszelte a nyakát.

- Halál a Jedikre! Éljen a Mester... ehehehehe...!! - több tucat kultista vetette elő magát a sziklák közül. A jedik félkörbe rendeződtek.

- Kesszdődjék a vadásszat… - sziszegte Saba a többiek felé.

- De nem kell segítenünk Skywalker Mesternek? - kérdezte az egyik padawan, aki először állt szemben igazi ellenséggel.

-Legyetek bátrak... - jegyezte meg Kirana Ti. - Az Erő velünk van... adjunk nekik!

Waranous felmérte az erőviszonyokat. Tudta nagyon jól, hogy a két Jedi együtt igencsak kellemetlen ellenféllé válhat. Ketten súlyos sebeket is okozhatnak neki, sőt, akár meg is ölhetik.

A Lord egy darabig még az időt akarta húzni.

- A célom nem más, mint amit a Sithek mindig is akartak! - miközben Luke felé intézte a szavait, egyre a fiú tekintetét kereste. Érezte benne a türelmetlenséget. Jó, nagyon jó! Folytatta:

 - Rendet és békét hozni a galaxisba, és eltörölni az Erő gyenge oldalának követőit! - Luke nem lett dühös, inkább csak fáradt a szavak miatt. Ó, mennyiszer hallotta már ezeket az unos-untalanig ismételt szavakat.

- A galaxis nem kér a magadfajták elnyomásából! - Luke hangja határozott mégis nyugodt maradt.

- A galaxisnak pontosan rám van szüksége! És engem nem lehet csak úgy legyőzni! Két Jedi nem fog csak úgy megállítani! - Luke elmosolyodott. Hiába, a Sithek nem változnak. Ugyanaz a gyengeségük évszázadok alatt is.

- Az elbizakodottsága lesz a gyengéje! - mintha egy távoli életében egyszer, már kimondta volna ezeket a szavakat.

- Neked pedig az, hogy bízol a kis barátaidban! Ők azonban nem fognak tudni segíteni rajtatok! – a Lord hirtelen aktiválta a kettős fénypengével ellátott, éjvörös színű fénykardját és a Jedikre támadt. Ez a hirtelen roham azonban nem zökkentette ki, apát és fiát a nyugalmából. Hamar aktiválták ők maguk is a fegyverüket.

- Ha ezt akarod Lord, akkor legyen! Eltöröljük a magadfajtákat a galaxisból!

A küzdelem elkezdődött.

A Prakith feletti orbitális pályán, egy hatalmas, több kilométeres sötét hajó, aktiválta a kereső rutinjait. A Sith'aari-t kereste a szenzoraival. Hamar megtalálta és be is mérte a célpontját. Kítűnő álcázórendszereinek hála, nem vette észre senki, a ténykedéseit. A Dracoon elérkezettnek látta az időt arra, hogy cselekedjen, új Mesterének érdekében...

Fénykardok villantak, és hánytak szikrákat, ahogy találkoztak a pengék egymással. A két örök ellenség, a Jedi és a Sith, a Világosság és a Sötétség, évezredes harcát vívta.

- Nem győzhettek Jedik! Túl gyengék vagytok! - a Lord tébolyodottan küzdött, Ben hátulról, míg Luke szemből hárította a csapásait, miközben köröztek körülötte, balett táncoshoz illő módon. Ben pengéje hirtelen megsebezte a Lord bal karját, mire a Sith őrjöngve hárította a fiú csapását. Luke bevitt egy ügyes riposztot, ezt is sikeresen kivédte. Végül tomboló haragjában, ujjait kékes villámok hagyták el, egyenesen Ben felé vágódva. Luke, miközben fia testét körülölelték a kék villámok, és a fájdalomtól szinte elalélva rogyott a földre, lenyűgözve rohamozta meg a Lordot, aki a szabad kezével pörgette maga körül a dupla pengéjű fénykardot. A Lord szándékosan úgy forgatta fegyverét, hogy védje a testét Luke csapásaitól, miközben a fiút kínozta a villámokkal. Luke nem tudott a közelébe férkőzni, és félő volt, hogy a fia meg fog hallni.

Ebben a válságos pillanatban vörös sugárnyaláb törte át a barlang mennyezetét, és eltalálta a Lordot. A Sith Nagyúr, egyszerűen semmivé vált és elenyészett. Ben eszméletlenül hevert a padlón, miközben a megdöbbent Luke azon gondolkodott, hogy mi is történt most valójában? A Lord meghalt volna?

A Dracoon hídján egy köpönyeges, csuklyás alak manifesztálódott. Darth Waranous, a Sith Nagyura, hirtelen azt sem tudta hol van. Undorítóan fantasztikus, biomechanikus fallal borított helyen találta magát. Egy hajó fedélzetén vagyok, gondolta magában.

- ÜDVÖZLÉGY SITH'AARI! SZOLGÁLATODRA VAGYOK ALKOTVA! RENDELKEZZ VELEM! - a fémes hang, mintha az egész hajót átjárta volna. Waranous egy pillanatig gondolkodott csupán, hogy átlássa a helyzetet. Nem valaki, hanem valami szólt hozzá. Szinte hihetetlen, de a hajó él! Hallott már ilyen törekvésekről annak idején. Sith mágusok próbáltak efféle élő hajókat létrehozni. Bámulatos!

A Dracoon teljesen meg volt róla győződve, hogy ez az a Mester, akit keres. Elméjük egyesült és összefonódott. Waranous éppoly természetese kommunikált a Dracoonnal, mint a hajó a Nagyúrral. Amikor felhozta, első dolga volt alaposan megvizsgálni a Lordot, testileg és szellemileg egyaránt. A DNS tökéletes volt, azonos a hajó rendszerében tároltakkal. Az elme pedig époly céltudatos és erős volt, akár a hajó építője. Az Erő átjárta ezt a Lordot, akárcsak az Alkotót. Most a Dracoon az új Mestere parancsára várt. Waranous nem sokáig maradt szótlan. Kiadta első parancsát.

- Semmisítsd meg az ellenségeimet odalent! Bombázd le a Prakithot!

Turbolézer nyalábok csapódtak a Prakith felszínére a Lord parancsa után. A Dracoon örömmel engedelmeskedett régóta keresett és most megtalált gazdájának. A hajó ütegeit sorozatosan hagyták el a gyilkos nyalábok, felperzselve mindent a Prakithon.

Lukenak még felocsúdni sem volt ideje, amikor hatalmas dörejeket, robbanások zaját hallotta. A mennyezet megrepedezett, majd hatalmas sziklatömbök zuhantak alá, amikor a becsapódó turbolézer lövedékek megsemmisítették Waranous egykori tróntermét... Még épp időben létrehozott egy Erőbuborékot maga és az ájult fia körül...

 

Saba mester és társai hősiesen küzdöttek a kultisták ellen. Számosat leterítettek már, amikor hirtelen valami feketeség, elsötétítette a Prakith napját. Az egyik padawan hunyorogva pillantott fel.

- Ez meg mi? - a padawan kérdésére az egyik becsapódó turbolézer nyaláb volt a kellemetlen felelet.

A Dracoon módszeresen lebombázta és felperzselte az egész Prakithot. Megsemmisítve műemlékeket és a Sith Egyház mozgalmának összes sötét titkát. Kultisták és Jedik egyesültek a halálban.

A híd kilátóképernyőjén a magas, köpönyeges csuklyás alak elégedetten szemlélte a pusztítás művét.

- MI A TOVÁBBI TEENDŐM NAGYÚR? - Waranousnak meglehetősen furcsa érzés volt egy élő, beszélő hajóval társalogni, de kit érdekel? Amikor ekkora pusztító ereje van?

- Irány a Vjun! Van ott egy kis dolgom! - Waranous ajkain gonosz mosoly jelent meg. Ezzel a hajóval a birtokomban a Sith Rend újjászületik!

A hatalmas hajó álcázta magát, majd belépett a hiperűrbe és elindult a Vjun felé. Maga mögött hagyva a Prakith füstölgő romjait...

A fájdalom körülölelte Bent, aki igyekezett minél mélyebbre visszahúzódni az Erõben úgy, ahogyan annak idején, amikor még kicsi volt, a Vong háborúk után tinédzserkoráig természetes ösztönből tette, majd ahogyan később Jacen, a sötét lorddá vált nagybátyja megtanította neki. Remélte, hogy ezzel megszűnik a teste körüli égető villámlás és vele együtt a fájdalom, de csak annyit ért el vele, hogy féligmeddig a testéből kilépve szinte már kívülrõl figyelte, ahogyan újra és újra összerándul a Sith Lord villámainak szorításában... aztán egy vöröses villanás betöltött mindent, Ben pedig egy pillanatra úgy érezte, mintha a semmiben lebegne...

- "Térj vissza az Erőbe... használd az Erőt a védelmedre.. urald az Erőt, és akkor megszűnik a fájdalom" - suttogta egészen közel hozzá egy ismerős, határozott, megnyugtató hang. - "Élj a hatalmaddal, Skywalker gyermeke..." - folytatta a hang. "Erősebb vagy ennél... urald a fájdalmat!"

- "Hajó?" - Ben számára kezdett lassan ismerõs lenni az a rejtőzködő, ismerős, ősréginek tűnő jelenlét, amivel akkor ismerkedett meg bővebben, amikor Jacen számára elhozta a Sith űrjárművet arról a távoli, apró bolygóról, melyen már évezredek óta várhatott új gazdájára... Ben a többi jedihez hasonlóan azt hitte, elpusztult Jacennal és Lumiyával együtt... elmélkedéséből azonban felriasztotta a tény, hogy a fájdalom és a sötét lebegés még mindig ott volt, és nem akart szűnni.. egyszerû lett volna, annyira egyszerű... kinyúlni és akaratával meghajlítani a villámokat… látni vélte maga mellett a Sith Lord sötét árnyékát, amint a nevén szólítja, kezeit a magasba emelve…

- "Sújts le rá, sújts le rá, hogy megvédd magadat…" - suttogta a Sith Hajó monoton, erõsködõ jelenléte. - "Már csak pillanatid vannak hátra..."

Ben lehunyta a szemét, ahogyan egy szemvillanásnyival is kevesebb idő alatt átvette saját akarata helyét az az ösztönös, gépies engedelmesség, amelyet a Szövetségi Gárdában töltött kadétévei alatt beléneveltek... mint amikor Jacen tanítványaként hajtotta végre a parancsokat... ha kellett, ölt, hogy megvédje magát...

- "Igen... tégy most is így!" - suttogta a Hajó hangja. - "Te is látod az ellenséget… sújts le rá, mielőtt megöl..."

Ben végre képzeletben kinyúlt az Erőben, de ebben a pillanatban mintha egy meleg, puha falba ütközött volna, amiről visszapattant, mintha csak egy vetett ágyba lódította volna magát... a Hajó igéző, sötét jelenléte pedig hátratántorodott, ahogyan ez a meleg, mégis egy fénykard élességével bíró akarat kiszorította Ben elméjéből.

- "Takarodj azonnal a fiam mellől... Ben… Ben..."

Ben figyelme az új jövevényre fókuszált, akinek kecses, mégis magabiztosságot árasztó alakja most ott lebegett az Erőben a sötét árny mellett, aki még mindig felemelt kézzel magasodott most már egészen a közelben.

- "Veszély... veszélyben vagyok..." - suttogta Ben. - "Meg kell védenem magam...

- "Most már nincs veszély, Ben... Jediként meg kell tanulnod, hogy hagyatkozz mások segítségére, ha bajba kerülsz, és te is segíthess nekik, ha ők szorulnak rá... ezt nekem is sokáig tartott megtanulni, fiam" - tette hozzá szomorúan a jelenés. - "Hagyd, hogy apád segítsen Neked... és te is segíts neki... egymásra vagytok utalva... szeretlek titeket..."

Ahogyan a jelenés elenyészett, és Ben kinyitotta a szemeit, a mellette álló sötét, magasba emelt kezű alakban azonnal felfedezte az apját. Luke Skywalker homlokán izzadtság és vércseppek csorogtak felváltva, ahogyan igyekezett fenntartani az Erőbuborékot, miközben minden erejét megfeszítve darabonként távolította el róluk a rájuk hullot törmeléket és sziklákat. Mégis, arcán ott volt a megkönnyebbülés, ahogyan észrevette, hogy a fia ismét eszméleténél van.

- Ben... jól vagy? A Sith Lord már nincs itt... megszökött..

- Már jól... - bólintott a fiú, és elmorzsolt egy könycseppet. - Megmentett… hiányzunk neki...

- Kicsoda? - vonta fel a szemöldökét Luke. - Kinek?

- Anyának... - suttogta Ben, és ismét álomba zuhant, bár ezúttal már nyugodt, pihentető, az Élő Erő által átjárt álomba.

Luke észlelte, ahogyan a törmelékhalmon kívülről, amelynek a közepén ő és a fia rekedtek, újabb határozott Erő-lökések érkeznek, meggyorsítva a kövek eltávolítását... végül pedig az első nyíláson át felvillant a Prakith napjának sugarai helyett... Saba Sebatyne kinyújtott nyelvű, pikkelyes arca, majd a jedi erősen megfogyatkozott csapatának többi tagja is láthatóvá vált, ahogyan segítettek ledobálni a köveket Lukeról és fiáról.

- Már assszt hittük, még rosszabbul jártatok, Szkylwakker Messzter... - sziszegte Saba, miközben Benre pillantott. - Az ifjú Jedi még szokkal könnyebben megússzta a vadásszatot, mint nem egy padawan kösszülünk…

- Egy barlangban vészeltük át a bombázást... - tette hozzá Kirana Ti. - Mi történt a Sith Lorddal?

- Eltűnt... -. Luke tekintete leginkább fáradt volt, ahogyan igyekezett Erőt gyûjteni és túltenni magát a tényen, hogy Mara már nem először a fiának jelent meg, és nem neki. De hiába, Bennel kapcsolatban akkor sem lehetett viccelni vele, amikor még életben volt... Lukenak kényszerítenie kellett magát, hogy továbblépjen gondolatban, és ne kerítse hatalmába a gyász és a fájdalom ismét. - Eltűnt, Saba, de azt hiszem, még hallunk róla.

- Ez is úgy hitte, Skywalker Meszterr, Ez issz... - sziszegte a Barabel. - A ssszövetségi hajó hívott minket... mentőegysszégeket küldenek…

Luke a fiára pillantott.

- Szükség is lesz rá, Saba. Ez még csak a kezdet... az a valami, ami csapást mért erre a bolygóra és eltüntette ezt a Sith Lordot, még sokkal erősebb volt... a Sötét oldal olyan erői munkálkodnak a háttérben, amihez képest Lord Caedus és Lumiya csak lelkes amatőrök voltak…

A barabel bólintott.

- Ez issz éreszte, Szkywalker Messzter... Essz úgy gondolja, erre mondták a régiek, hogy az Erő újra egyensszúlyba került... csak mosszt megint erõőebb a gonosz, a szötétszégg… kssszh…

Luke a Prakith egére pillantott, amelyen a bombázás utóhatásaiként vöröses-lilás viharfelhők száguldoztak végig.

- Az igazi munka csak most kezdõdik, Saba... több jedire, több tudásra és nagyobb óvatosságra lesz szükségünk, hogy szembeszállhassunk vele... - azzal Luke aggódó pillantást vetett az eszméletlen, de nyugodtan fekvő Benre. - Elsősorban nagyobb óvatosságra…

 

Polneye

- Nos, rendben... legyen, ahogy kívánja! - Wenthar szikrázott a dühtől, de egy szégyenteljes távozás még mindig vonzóbb kilátásnak tűnt, mint az, hogy ez az arrogáns klón esetleg darabokra robbantsa őt. Így némi hezitálás után döntött. - De akkor ugye nem bánja, ha az őrnagy mellett magammal viszem a hozzánk hű embereket is?!

- Ahányat csak talál... - mosolyodott el elõzékenyen a fiatalabbik Tierce. - Javaslom, azonnal gondoskodjanak a távozásról... használhatják bármelyik kompot a bázison, ha az Ön hajója nem elegendõ erre, Lordsága…

Ahogyan a szuper-csillagromboló bontotta a vonalat, az öreg Tierce ijedten fordult először Aiax zászlós készenlétben álló rohamosztagosai, majd Lord Wenthar felé.

- Ne öljön meg Nagyuram... könyörgöm... én jót akartam!

- Elég, szolga -intette le türelmetlenül Wenthar, akinek most fontosabb dolgokkal kellett foglalkoznia. - Szedd össze azokat, akik eredetileg veled érkeztek, és nem ilyen arrogáns fiatal tartálytöltelékek... aztán találkozunk a hangárban!

- De... de Nagyúr, a kompjaink kis hatótávolságúak…

- Itt van a megoldás, egészen közel... - Lord Wenthar sötét maszkja mögött behunyta a szemét, és kereste a módot, hogyan juthatnának ki a rendszerből... végigtapogatta a bázison és az orbiton lévő hajók legénységének elméjét, amennyire tudta... és igen... ott van valami.. ismerős.

- Szolga... kihez tartozik a második flotta, amelyik a szövetségi pondrók után érkezett? - fordult végül vissza Tierce-hez.

- A Konföderációhoz, Nagyuram… a Commenor egyik flottája az azonosítójuk szerint... - hebegte az öreg.

- Ahá! - Wenthar tekintete felcsillant a sisak alatt, de ezt persze senki sem látta az irányítóban. - Intézkedj, szolga, hogy felkészítsék a hajót, én pedig gondoskodom róla, hogy legyen mivel távoznunk erről a helyről!

...

Odafent Raymeuz kapitány hajóján, amelyik még mindig azzal volt elfoglalva, hogy vonósugarakkal begyűjtse a viharban megsérült konföderációs vadászokat, és kiterjesztett pajzsaival támogassa a másik nehézcirkálót, Tssel hadnagy, a fegyverzeti tiszt megrázta a fejét. Erősödött a fejfájása. Valami ott ismételgette a fejében, újra és újra... "hamarosan visszatér a Mester"... itt az idő, itt az idő.. ismételgette maga elé gépiesen Tssel. Nem tapasztalt ilyet, csak évtizedekkel ezelőtt, azóta, hogy... de nem, az nem lehet. Vagy mégis??

- Fegyverzet?? - Raymeuz idegesen rázta tincseit, miközben pont Tssel felé nézett. - Mi van már? Nem akarok itt állni meztelenül, ha megint elkezdődik itt a balhé! Minél előbb lelépünk, annál jobb!

Tssel tovább meredt maga elé. Látta, hogy a kezelőszervek hosszú sorának másik végén Lenore zászlós, akivel annak idején együtt járták a Commenor katakombáit a fővárostól messze, szinten maga elé mered… és mások is, többen is a hídon. Igen. A Jel. A Mester...

- Mi van már? - Tssel érezte, hogy Raymeuz vaskos, gyűrűkkel díszített keze a hátán csattan. A kapitánynak megvoltak a maga elvei a hídon alkalmazandó fegyelemről és nevelési módszerekről, amelyeket még zsoldosként és - egyes pletykák szerint - kalózvezérként sajátított el. A legénység ilyenkor legtöbbször meghúzta magát, hiszen a férfi fogdmegjei ott álltak a híd bejáratánál... most azonban valahová eltűnt mindkét pikkelyes weequay "biztonsági", talán romeltakarítással voltak elfoglalva. Tssel keze ösztönösen az oldalfegyvere után nyúlt…

- He? Mi van?? - Raymeuz ösztönösen hátralépett és az övén függő idegkorbácsért nyúlt. - Zendülés? He??

Már felemelte volna a korbácsot, amikor egy kékes sugár süvített át a fején és az ellenkező oldalon elolvasztott egy radarképernyőt. Lenore zászlós következő lövése az egyik, a kapitányhoz hű komtiszt mellkasát lyuggatta át, Tssel pedig gyorsan felocsúdva csatlakozott, és közvetlen közelről lőtte át a mellette ülő nőt, akiről tudta, hogy a commenori elnöki titkosszolgálat belső embere.

Pár perc múlva, miután a hídra vezető folyosóról is szórványos tűzharc volt hallható, egy vérző fejű, átszellemült arcú biztonsági katona tűnt fel, egyik kezében vibropengével, másikban Raymeuz egyik weequay testőrének a fejével.

- A hajó a mienk, Testvérek! A Mesterek várnak minket! Eljött az időnk!

Két kattintás jelezte a komból, hogy a másik két konföderációs hajó hídján is hasonló események játszódtak le...

Tierce őrnagy a hangárban várta Lord Wenthart néhány tucat, főképp hasonlóan őszülő katonával és technikussal, akik letérdeltek a Nagyúr előtt. Aiax zászlós rohamosztagosai biztonságos távolságból szemlélték az eseményeket.

- Nagyúr, hódolatom… hihetetlen, de az előbb hívott minket az egyik konföderációs cirkáló - a volt Testőr arcán alázat és megilletődöttség tükröződött. - Azt mondják, a commenori különítmény hajói elvisznek minket innen!

Wenthar nem szólt semmit, csak bólintott. Igen, igen, hatalmas szerencse, hogy pont egy commenori flotta volt az, amelyik ide érkezett... a Sötét Oldal mégiscsak rájuk mosolygott ma talán.

- A hajó készen áll, Nagyuram... - tette hozzá Tierce a hangárban álló ósdinak tűnő, de tökéletesen üzemképes Lamdba-osztályú siklóra mutatva

- Akkor induljunk, szolga!

Amikor Wenthar és Tierce beszáltak a kicsiny járműbe, a többiek sietősre vették a figurát és hasonló járművekbe szálltak be. Wenthar egy kis távirányítót vett elő, és megnyomta az aktiváló kapcsolót - amely a bombát élesítette mely a Sith Nagyúr kicsiny hajójába volt építve.

- Igyekezzünk szolga, a bomba nemsokára robban, mert ugye nem hagyom itt a hajómat az ellenségnek! - Tierce nem értette miért van erre szükség, de hát ő a Nagyúr! Biztos jobban tudja, mit kell tennie a saját hajójával! A Lord ezt amolyan búcsúajándéknak szánta a pökkhendi tartálytölteléknek!

A kis Lambda-osztályú hajó megkapta a felszállási engedélyt, és fél tucat más komppal együtt elhagyták a bázist. Az öreg szeme sarkában aprócska könnycsepp jelent meg. A dac és a gyűlölet könnyei. Gyűlölte az utódát, ezt az egész szánalmas új világot, amelynek ő már nem lehet részese. Ahogy kiléptek a Polneye légköréből, az öreg búcsúpillantást vetett magányos ékszerként keringő egykori otthonára.

- Aktiválja a komrendszert! – Tierce-t a Nagyúr hideg hangja zökkentette ki a gondolataiból. Engedelmeskedett. Wenthar beütött egy igen hosszú kódot a kis kommunikációs panelbe. Hamarosan egy fekete csuklyás sith holografikus képe jelent meg.

- Sordis Nagyúr! Itt a mi időnk testvérem! Hamarosan megkezdhetjük azt a munkát, amire kiválasztattunk! - a másik Sith Lord arcát nehezen lehetett kivenni.

- És mi lesz az új mestereddel testvér? És… a külsőd, igencsak megváltozott! - Sordis hangjai gúnyként hangzottak, de Wenthar tudta jól hogy ez nem így van.

- Véleményem szerint ő lesz az, akinek eljövetelét annyi ideje várjuk már! A Sith'aari! - Sordis Nagyúr nem osztotta ezt a véleményt.

- Majd meglátjuk testvér! Ha valóban ő az, akkor be kell bizonyítania! - Wenthar bólintott.

- Ha ő az, akkor valóban be fogja bizonyítani, ha pedig nem... akkor úgy végzi akár a többi önjelölt bolond, aki Sith Lordot akar játszani! - Sordis arcát nem lehetett látni, de elmosolyodott a csuklya alatt.

- Vagyis meghal! - Wenthar bólintott. Végül bontotta a szigorúan titkos csatornát. Sordis holoképe eltűnt, és Wenthar reménykedett benne hogy a Sith templom Lovagjai elég felkészültek arra a feladatra, ami hamarosan elérkezik. Wenthar azonban bízott Sordis képességeiben. A Művész igazi Sith harcos volt, méltó a feladatára és a címére. A Sith Templom Lovagjainak Nagymestere nem lehetett akárki!

Közben megérkeztek a Commenori Flotta immár Wenthar Nagyúr által irányított hajóihoz.

- Itt Lord Wenthar beszél! Készüljenek fel a fogadásunkra! - a kis hajó egyenesen a dokkoló állás felé tartott.

- Nagyúr... - Tssel és Lenore, vagy fél tucat másik commenori katonával egyetemben, akik mellkasuk jobb felén a leszaggatott eredeti rangjelzések nyomait, bal karjukra tekerve pedig vörös-arany szövésű, ismeretlen írásjelekkel átszőtt kendőket viseltek, féltérdre ereszkedve fogadta a cirkáló hangárjában Wenthar kompjait. Bőven elfértek, a hajóról leadott rádióadásokat hallva a commenori vadászgépek fele úgy döntött, inkább a szövetségi hajókat - avagy a hiperhajtómûvel felszerelt B-szárnyúak esetében az elegáns távozást - választja a szektás zendülés támogatása helyett.

Ennek ellenére Wenthar elégedetten, Tierce és a vele tartó polneyeiak pedig nem leplezett meglepődéssel szemlélték a fogadásukra összegyûlt társaságot. Nem elég, hogy újabb és újabb Sithek tűntek fel Wenthar komképernyőjén - Tierce őrnagy hatvan éves birodalmi szolgálata alatt megtanulta, hogy a sötét erőhasználók propagandájával ellentétben ahol már kettő van, ott lesz egy tucat is, így a többieket csak odaképzelte Sordis Nagyúr mellé, mögé, fölé, alá a hitelesség kedvéért -, most pedig egy egész (jobban mondva fél, a hangár sarkában halomba hordott élettelen testek alapján) kultista legénység üdvözli őket.

- Nagyúr... hogyan lehetséges ez?

- Légy türelemmel, szolga, hamarosan mindent megtudsz! - intette le Wenthar, majd határozottan Tssel elé lépett, és közben végigmérte a mellette térdeplő Lenore zászlóst.

- Maga velem jön, a személyes asszisztensem lesz - a nő légzése felgyorsult, de továbbra is lehajtott fejjel várta a parancsokat.

- Maga pedig - fordult vissza a fekete lord Tssel felé, - kapitány, azonnal intézkedjen, hogy elinduljunk!

- Parancs, Mesterem! - Tssel sem emelte fel a fejét, hogy leplezze elégedett mosolyát. A Mester kiválasztotta!

- Szolga… - fordult Wenthar Tierce felé. - Mihamarabb gondoskodjon arról, hogy jó kezekbe kerüljön a hajó. Ezek a... híveim bár nagyon… lojálisak, de képzett embereket akarok a hídon látni.

- Parancsa szerint lesz, Nagyuram! - hajtotta meg magát a commenoriaktól ellesett módon Tierce, és embereivel utánuk indult…

...

A rendszer másik végében, miután meggyőződött róla, hogy a commenori flotta eltűnt a radarról, az ifjabb Tierce elővette legjoviálisabb mosolyát és miután kitessékelte a kom látóteréből Hänselt és a többi cosrait, végre válaszolhatott a szövetségi flotta hívására.

- Üdvözlöm Önöket - biccentett a képernyőn megjelenő zavarodott, ijedten gülledő szemű sullustai tisztnek. - Tierce hadnagy vagyok a Polneye ideiglenes szóvivője. Azonnal intézkedünk, hogy mentőegységeket és szervizkompokat indítsunk a hajóik megsegítésére…

- Honnan az Erőből van maguknak ilyen hajójuk... - hápogta amaz, majd hozzátette - Ühümm... Snunb kapitány vagyok a Szövetségi Flottától... maga is Tierce?

- Tudom - biccentett Tierce. - És igen, én is.

- Jó látni, hogy maguknál is létezik még olyan, hogy családi hagyomány... - próbált kellemes hangot megütni Snunb. ami nem tűnt olyan rossz ötletnek, figyelembe véve, hogy a képernyő másik végén virító kisuvickolt egyenruhás birodalmi egy hússzor akkora hajóról beszélt.

- Úgy valahogy... - mosolyodott el megint az ifjú Tierce. - Kapitány, elnézést kell kérnünk, hogy kellemetlenségük származott a planetáris védelmi rendszerünk meghibásodása miatt. Kissé régiek a generátoraink, ezért végigsöpört a bázis hálózatán egy energiakisülés... amint tudtunk, idesiettünk, hogy leállítsuk - improvizált a hadnagy.

- Energiakisülés… hogyne... értem.. - Snunb betegesen ragaszkodott a szabályokhoz és általában véve utálta, ha túlerővel kellett szembenéznie, de ezektől eltekintve a sullustai hülye azért nem volt. Nagyon kíváncsi volt rá, hogy mi történt a háttérben, ami leállította az a sötét lordot, arra pedig különösen kíváncsi volt, hogy miért landolt a Salvador fedélzetén a konföderációs vadászok fele azonnali menedékjogot kérve… de úgy döntött, először a legnagyobb problémával foglalkozik. - Tehát akkor megmondaná… - erőltetett magára némiképpen hivatalos hangnemet -, Tierce hadnagy úr, hogy milyen jogon tartózkodik ez a hajó a rendszerben?

- Természetesen. A hajó a Polneye Védelmi Milícia és egyúttal a Farlax-szektor önvédelmi erejének első egysége. - biccentett Tierce. - Kérdezze csak meg a Galantost is.

- Hogyne... - Snunb biztos volt benne, hogy ha a fia-hoz eljut a hír, hogy mekkora űrjármű érkezett a "védelmükre", természetesen azonnal megerősítik majd, hogy miről is van szó... - És megtudhatnánk, honnan van?

- Egy befolyásos... támogatónk adománya.. - Hänsel Tierce mögött már készült rá, hogy a fejét verje az Emperor quadánium falába, de egyelőre kivárt vele. A klón ügyes volt, de azért ez már tényleg elég szerencsétlenül hangzott…

- Nos... biztos vagyok benne, hogy ezügyben hamarosan megkeresik Önöket... Coruscantról - krákogta Snunb, miközben járt az agya… a sullusti vulkánokra, ez a hajó nem csak harminc kilométer hosszúnak, de legalább harminc évesnek is tűnt... honnan szedték elő?? Még hogy Milícia, röhej…

- Addig is indítjuk a kompokat - ismételte meg a biztonság kedvéért Tierce, majd bontotta a vonalat és Hänselhez fordult.

- Kapitány, hány leszállóegységet tudnak indítani a jelenlegi legénységgel?

- Úgy ötvenet, ha mindenkit mozgósítunk... - számolt gyorsan a cosrai.

- Rendben, arra kérem, legyen gondja rá, hogy a kétharmaduk a bolygóra menjen, és minél hamarabb megkezdjék az aktivált legénységi állományunk felébresztését a tartályokból és a felszállítást a hajóra...

- Máris indulnak - biccentett Hänsel.

Tierce kibámult az ablakon a Polneye szürkés-sárgás gömbjére és a szövetségi hajókra, és ironikusan elmosolyodott, felidézve magában Wenthar arcát a komon…

- Lehetőleg még azelőtt - tette hozzá Hänselre pillantva -, hogy Snunb kapitány újrakalibrálja a taktikai érzékelőit, és rájön, hogy minimális keretlegénységen futunk, egyetlen vadászunk sincs, és a szuperlézer sem működik...

 

Coruscant - Szövetségi elnöki palota.

Daala elnökasszony a Konferencia egyik szünetében éppen prominens szenátorokkal és a szövetség katonai vezetőivel poharazgatott.

- A Yuuzhan Vong delegációt elkülönítettük, és a következő ülésen felszólalnak… - jelentette a biztonságért felelős Nek Bwua'tu admirális, a Szövetségi Flotta bothan parancsnoka, miközben villámló tekintetében tökéletesen lehetett látni, hogy mennyire ellenére van, hogy egyáltalán a száján ki kell ejtenie a gyűlölt ellenség nevét…

- Több delegáció, köztük számos konföderációs rendszer, a chissek és a hapanok is jelezték, hogy távol maradnak, amennyiben a Yuuzhan Vong küldött felszólal - tette hozzá a diplomáciai ügyekért felelős Releqi A'kla, miközben caamasi bundáját simítgatta.

- Eltekintve az ar'kai-tól… - pislogott Bwua'tu felé az államminiszteri posztot betöltő Cha Niatal, a mon calamari főtiszt, aki annak idején egy ideig Jacen Soloval is együttműködött, mielőtt kiderült volna, hogy az Erő sötét oldalán áll. – a fent nevezettek amúgy sem voltak jelen államfői szinten... csak ürügyet kerestek, hogy végre távol maradhassanak teljesen..

- Amint ön is tudja, kedves hölgyem... - vicsorította ki a fogait a bothan válaszul -, népem minden egyes tagja, aki itt nálunk, és nem a Konföderációban szolgál, hivatalos esküt tett arra, hogy nem követi többet az ar'kai vérbosszút a Vong ellen... megkérem, ne emlegesse ezt itt.. így is elég bajunk van belőle.

- Kérem, ne marakodjanak megint... - legyintett idegesen Daala. - Maradjunk a tárgynál. Aki azt hiszi, hogy ezzel az ürüggyel teljesen kivonhatja magát a békefolyamatból, az téved. A Konferencia állandó ülésezésre fog átállni, így azok az államok, amelyek eddig nem voltak jelen államfői szinten, vagy már távoztak, mint a Világok Szövetsége, küldötteik révén később is jelen lehetnek. Nem hagyjuk ilyen könnyen ennyiben, amit elkezdtünk…

- A Konföderáció előbb-utóbb a fejünkre olvassa majd, hogy ezzel csak a szuverenitásuk korlátozásának újabb módját vezetjük majd be... - jegyezte meg Marrab szenátor, a titkos államügyek felelőse, a vezető elit második Calamariról érkezett tagja.

- Amíg államok feletti intézményként mûködik, ez a veszély nem áll fent - hárította el Daala. - Ha egyesével meggyőzzük a független rendszereket, hogy a Szövetségen belül még mindig biztonságosabb, mint kívül, akkor hamarosan a Konföderáció prominens szereplői is belátják az igazunkat…

- Gazdám szerint ez eléggé szalámitaktikának hangzik… - jegyezte meg fémes hangon Triebakk szenátor fordítódroidja, a vuki morgását érthetõ nyelvre átültetve.

- Nem azért választottak meg, hogy az elődeim inkompetens szórakozását folytassam - pillantott Daala vörösen villámló, ép fél szemével a vukira, először nem leplezve az undort, ami az első pillanattól kezdve ott munkálkodott benne, amint ezzel a nagy rakás büdös, nyálkás, szőrös idegennel egy asztalhoz zárták, és amit eddig szükség törvényt bont alapon mindig sikeresen elnyomott magában. - a Szövetség népei egységet akarnak, és előbb, vagy utóbb, de meg is kapják…

- Ettől még a Yuuzhan Vong delegáció felszólalása kész biztonsági kockázatokat rejt magában - vetette közbe Belindi Kalenda, a Szövetségi hírszerzés vezetője. - Elnök asszony, a küldöttek esetleges távolmaradása egy dolog, de egy másik, ha a Vong küldöttség részeként terroristák férkőznek be az ülésterembe...

- Ez ellen ugyebár Önök megteszik a szükséges intézkedéseket… - pillantotta sötét bőrű nőre Daala. Alapvetően Kalendával nem volt baja azon az alapon, mint a többiekkel... a nő hatékony volt, határozott, és saját magához hasonlóan sikeresen küzdötte le egy erősen férfiorientált közegben az ellenállást és vált saját területén a legjobbá, a Szövetség első számú kémjévé és titkosügynökévé. Csak éppen emellett majdnem olyan hosszú szolgálati múltat mondhatott magának, mint Daala saját maga, ami egyébként a jelen lévők nagy részére nem volt igaz - és éppen az ellentáborban. Kalenda a volt birodalmi admirális szemében azoknak a Lázadóknak az egyik legbefolyásosabb örököse maradt, akik mára marginalizálódtak a Szövetségben - a Solok, Antillesek, Skywalkerek és egyéb régi bajkeverők örököse… méghozzá hatékony és veszélyes örököse.

Elmélkedéséből egy belépő adjutáns riasztotta fel, aki kézjellel jelezte számára az ajtóból, hogy fontos ügyről van szó.

- Kérem, bocsássanak meg - emelte fel a kezét Daala, megelőzve Kalenda reakcióját. - Pár szót kell váltanom a tanácsadóimmal, hamarosan folytatjuk…

A hátsó szobába beérve Daalát már várta az egyik rejtekajtón keresztül megérkezõ Rev Sanagar és Kresh kommodore hologramja.

- Mi történt... - nézett végig a kettõn Daala. - Maguk általában nem beszélnek egymással…

- Gond van, ezért megkértem a Titkárát, hogy helyette személyesen én tájékoztassam - Kresh hologramja élesen vibrált. - Balhé van a Polneye rendszerben, nem is kicsi... ezt nemrég a szövetségi különítmény zászlóshajója küldte a parancsnokságra..

Daala szája tátva maradt, amint felvillant előtte a bolygóból kiinduló energiaörvény, ami a szövetségi és a mellette lebegő, konföderációsnak tűnő flotta felé indult... aztán az örvény egyszercsak megszűnt, majd a kép váltott, és a rendszer szélén lebegő tárgyra fókuszált… egy akkora szuper-csillagrombolóra, ami mellett Daala hajdani zászlóshajója, a Knight Hammer is másodosztályúnak tűnt volna.

- Még csak történelmi hologramokon és Tarkin terveiben láttam Eclipse-osztályt... - sziszegte a nő, elnyomva a további káromkodást.

- Gondoltam, hogy Ön felismeri, Főnök... - tette hozzá savanyú hangon Kresh. - Azért javasoltam, hogy Sanagar Mester is itt legyen, mert neki talán vannak... diszkrétebb módszerei is ennek a rejtélynek a felderítésére…

- Mindenképpen - biccentett Daala a mandaloriai zsoldos felé. - Ebből rövidesen hatalmas balhé lesz… valószínűleg Nek is tudja már, és hamarosan azok a vizenyős calamarik is. Tudják meg, kié az a hajó, honnan került ide, és mit akar ott. Sürgősen!

 

Zonama Sekot

Yor Shel, Nir Kwaad és a még mindig bizalmatlan Beregron a Magiszter háza előtt téblábolva várták, hogy Danni Quee magához vegye az úthoz szükséges eszközöket. A csodaszép, még mindig fiatal nő a kunyhója hátsó részében szöszmötölt, azokat a faragott, ébenfekete Serra'i köveket kereste, amelyekkel Sekot legmélyebben fekvő berendezéseihez lehetett hozzáférni, azokhoz a szintekhez, ahol annak idején, a bolygó öntudatra ébredése után először találkozott biológiai élet és technika, hogy valami nagyobbat, erősebbet, örökebbet hozzon létre.

Még egyben itt kell valahol lennie... Danni egyre mélyebben kutatott a régi gönceit rejtő fonott kosarakban, olyan dolgokat előszedve, amelyeket az első években használt, amikor még régi műszereivel próbálta megérteni Sekot nagyságát ahelyett, hogy elődjétől, az előző Magisztertől tanult volna... hol lehet.. mégsem ide tette volna? Ebben a pillanatban keze ráfonódott valami ismerősre, és csodálkozva kihúzta a kupacból.

A fénykardja volt, amelyet annak idején, a mikor a Killik krízis kezdetén kilépett a Jedi Rendből, visszaadott Skywalker mesternek, azonban néhány évvel később Luke meggondolhatta magát, mert az egyik utolsó, Sekotra küldött Jedi delegációval visszaküldte neki... azóta itt porosodott a sarokban. Danni érezte, hogy az Erő olyan hangosan beszél hozzá, ami elhomályosította a Sekot tudata felől érkező, mára már megszokottá vált, napi szintű impulzusokat… egy pillanatig látta magát Sekot mélyén, a központi reaktorteremben, ahová indulni készült, ahogyan a kard arany pengéje sisteregve néz farkasszemet valami láthatatlan ellenséggel... nem, nem hagyja magát sötét képzetek által befolyásolni, döntötte el.

Már indult volna, amikor hirtelen elhatározással mégis visszafordult, és köpenye fodrai közé rejtette a fénykardot. Ki tudja, mi lehet Sekot, vagy az Erő szándéka...

Nem sokára összeszedett minden egyebet, és csatlakozott kint várakozó társaihoz. A ferroaiak lassú, hatalmas léghajói helyett egy Yuuzhan Vong légijárművet, pontosabban légi élőlényt, egy plazmavetőitől és mérgezett csápjaitól megfosztott Ma'at-ot választottak az utazáshoz... a Yuuzhan Vong és Zonama Sekot együttélésének egyik újabb gyümölcsét, amelyek segítségével jóval gyorsabban tudtak közlekedni a légkörben, mint annak elõtte…

Hangtalanul suhantak a siklólény dovin basaljai által gerjesztett gravitációs taszító erőtérnek köszönhetően a boras erdők felett, az egyenlítő mentén húzódó reaktorokig és energiahuzalokig, amelyek Sekot légköri hiperhajtómû-rendszerét kötötték össze a föld alatt húzódó reaktorokkal, amelyek egyenesen Sekot forró magjából nyerték a védelmet és mozgékonyságot nyújtó energiát...

Nir Kwaad csendesen kezelte a légi élőlényt, vezérlő csuklyával a fején, miközben a Magiszter az elsuhanó tájat bámulta... Sekot ideges volt, zavart, mintha az az új, eddig ismeretlen veszélyforrás már nem csak valahol a galaxis túlsó oldalán settenkedne, hanem egyik csápja elért volna ide is, Sekotra, a közvetlen közelbe, a megfelelő alkalmat várva, hogy lecsapjon… Danni tudta, hogy sietniük kell.

...

Eközben több ezer kilométerrel arrébb, a déli bolygócsúcs közelében az összeesküvők barlangjában a Harcos Kaszt tagjai áhítatos csendben, lehajtott fejekkel vették körbe a Hadmestert és vendégét.

- Mi Yuuzhan Vong vagyunk! Nem vagyunk többé jeedai, mert a hamis istenek elárultak minket, elvették tőlünk a hazánkat, a szerelmünket és a becsületünket! Mi Riina Kwaad vagyunk!

Nas Choka a kezében sziszegõ amphii-botot az áldozat - egy elfogott, a félelemtől artikulátlanul hebegő-habogó és reszkető ferroai - fölé emelte.

- Yun'Yammka, Pusztító, halld meg a szavunkat! Családom tagjává fogadom ezt a harcos nőstényt, akit azért küldtél hozzánk vissza, hogy megmutassa nekünk a jeedai varázslatok használatát a te akaratod szerint! Mától fogva, legyen a neved Riina Choka! Riina Choka, a S'iith - a szó még mindig idegen volt a Hadmester akcentusának - és a Yuuzhan Vong harcosa!

- Akaratod szerint lesz, ó nagy Hadmester! - Tahiri szemében őrült öröm villant, ahogyan az öreg, de még mindig fenyegető erejű Yuuzhan Vong hadvezér belevágta botját a félelmében izzadságot és egyéb testnedveket árasztó ferroaiba. A körben összegyűlt Yuuzhan Vong harcosok az örömtől megrészegülve szívták be végre egyszer megint a frissen kiontott vér illatát.

- Dicsőség Yun Yammkának! Dicsőség a Hadmesternek! Dicsőség a S'iith-nek!

A szertartás végével Tahiri és Nas Choka visszavonultak az egyik hátsó barlangba.

- Tanulmányoztam a terveiteket, Hadmester... - tért rögtön a tárgyra a nő. - Láthatóan megbízható hálózatotok van, de amíg a Magiszter és követői életben vannak, nem szabadulhattok Sekottól.

- Annak idején, mielõtt a bukás magával ragadta volna nagyurunkat, Shimmrát, a rettegettet, az az áruló Nom Anor eljött erre a bolygóra, és megpróbált mérget juttatni a biológiai rendszerébe… - magyarázta a Hadmester. - Nem járt sikerrel, de mi az elmúlt időben a hozzánk hű Formálók segítségével megformáztunk egy hasonló mikroorganizmust… nem pusztítja el a bolygót, hamis isteneink leszármazottját, de eléggé legyengíti ahhoz, hogy elhagyhassuk... akkor pedig megkeressük a galaxisotokon túl hidegre állított tartalék Világhajónkat, amelyet a bölcs, vén Czulkang Lah hagyott hátra, és akkor már semmi nem állíthat meg minket!

- De ehhez végeznetek kell a Magiszterrel és el kell juttatnotok vírusotokat a bolygó idegrendszerébe... - bólintott Tahiri.

- Nem közelíthetjük meg a Magisztert úgy, hogy Sekot ne venne észre minket... - dobbantott dühödten Nas Choka. - Harcosaim nem félnek a haláltól, de Sekot hatalma isteni, viharokkal, földrengésekkel és villámokkal sújt le ránk, ha megpróbáljuk elérni a Magisztert... már több alkalommal próbálkoztunk, mindhiába.

- Talán elég lenne egy kisebb csapat is... néhány válogatott harcos és egy Formáló, aki eljuttatná a mikroogramizmust az idegáramba... - gondolkozott Tahiri. - Én el tudom rejteni őket szemei elől!

- Hogyan? Ez valóban istenektől való képesség, Riina Choka... - hajtotta meg magát babonásan a Hadmester. - Vedd el az életemet, ha ezzel megerősödhetsz, és végbeviheted ezt a szent feladatod! Válaszd akár bármelyik testrészemet!!

- Szükségtelen… - húzta el a száját gonosz mosollyal Tahiri. - Semmi kifogása nem volt a Yuuzhan Vong önsanyargatása és a fájdalom ellen... amennyiben az célt szolgált. Az esztelen és felesleges áldozatokról viszont az évek során megtanulta, hogy… nos, esztelenek és fölöslegesek. - Mint tudod, Hadmester, én nem csak a Yuuzhan Vong telepatikus érzékével rendelkezem, de bírom az Erő feletti hatalmat is. Azt is tudhatjátok, hogy Sekot és az új Magiszter együttmûködve hasonló hatalommal bír... ezért nem tudtok előle elrejtőzni..

- Akkor te mégis hogyan tévesztenéd meg őket? Tán Yun-Harla, a Megtévesztő ereje is benned van? - méregette bizalmatlanul fogadott... nos, leányát a Hadmester.

- Olyasvalakitől tanultam meg a képességet, hogy elrejtőzzek az Erőben és a Ti... azaz a Mi érzékeink elől is, aki ennek mestere volt... - biccentett gonosz mosollyal Tahiri. - Az a szerencsétlen azt hitte, dróton rángat, mint egy babát, mert elborult az elmém, de közben sokat tanultam, tőle… többet, mint, amit feltételezett rólam. Ő gyenge volt, és elpusztult, de én élek, és továbbviszem Mesterem örökségét!

- Ki volt a Mestered, Riina Choka? - a Hadmester hangja áhítatos volt.

- Ti Jacen Soloként ismeritek... de én már Darth Caedusként szolgáltam őt! Ő volt az a jeedai, aki megbolondította a világagyat Corus... azaz Yuuzhan'tar felszínén. - magyarázta elégedetten Tahiri.

- Áh... pfh... annak a koszos Vergerének, a Papok háziállatkájának a játékszere, az a jeedai! - köpött ki szitkozódva Nas Choka. - Meglep, Riina Choka, hogy egy olyan söpredéktől...

Tahiri egyik kezéből villámok lövelltek ki, amelyek körbefogták a Hadmester testét. Nas Choka szeme tágra nyílt a döbbenettől.

- Az a söpredék nagyobb hatalmú Mester lett bukása előtt, mint te bármikor, Nas Choka - dobbantott Tahiri. - A Galaxis hadmesterévé akart válni, ami nektek nem sikerült! De gyenge volt, és elbukott! Én pedig túléltem, és most én vagyok hatalmának az örököse! - Tahiri tudta, hogy ez így azért egy kicsit túlzás, de nem akarta eljátszani a Harcosok eddig megszerzett bizalmát… márpedig, ahogyan azt a Yuuzhan Vong körében megtanulta, a határozott, fenyegető fellépés itt jóllehet még többet számított, mint a Sithek és Sötét Jedik Erő uralta világában... - Kételkedsz tehát még a hatalmamban, Hadmester?

Nas Choka térde borult, tarkóját ősi Yuuzhan Vong szokásként fedetlenül hagyva a halálos csapáshoz.

- Bocsáss meg a hitetlenségemért, Riina Choka!

- Mindjárt más - bólintott Tahiri, majd elhunyta a szemét, és kinyúlt az Erővel. - Tudom, merre tart jelenleg a Magiszter... egy olyan helyre, ahol lecsaphatunk rá, és egyúttal a mérget is eljuttathatjuk Sekot központjába... de messze van innen, a bolygó egyenlítőjénél... tudsz módot arra, hogy pár óra alatt odajussunk, Hadmester?

- Ebben segíthetek... - tápászkodott fel gonosz mosollyal a Yuuzhan Vong harcos. - és melléd adom legjobb harcosaimat is, leányom!

- Így legyen!

Tahiri tíz perc múlva a barlang egyik szegletében megdöbbenve nézte a földalatti régihitű Yuuzhan Vong mozgalom egyik legpotensebb arzenálját... egy fél tucat lehálóhozott, valamiféle hibernációban lévő, tömzsi corallskippert.

- Ezekkel hamar eljuttok a Magiszterhez! Vigyázzatok, mert Sekot észreveheti a közeledéseteket, és ellenetek küldheti saját vadászait… azok a szégyenletes istenkáromlások gyorsak és mozgékonyak... - tette hozzá a Hadmester.

- Lesz rájuk gondom - Tahiri fejére húzta a korallhajó irányításához szükséges csuklyát, majd a telepatikus kapcsolaton keresztül jelzett társainak… négy fiatal Harcosnak és egy Formálónak, akinek karjába a mérget tartalmazó bogarak voltak rejtve, hogy indulásra kész. Nemsokára a corallskipperek kisuhantak a Harcosok barlangjából, és egészen magasra emelkedve viharos sebességgel süvítettek ugyanabba az irányba, amerre Danni Quee és társai tartottak...

Tahiri, miközben harcos társaival a jedaii tartózkodási helye felé tartott, elgondolkodott a kialakult új helyzeten. Immár ő a Sii'th, aki a Sötét Oldal és a Vong harcitudományok különös hibridje. A nő nagyon is jól tudta a szíve mélyén, hogy ő egy új faj első képviselője. Folyamatosan álcázva haladtak kijelölt céljuk felé. Bár Tahiri sejtette, hogy mindez hiábavaló, mert Sekot úgyis tudja, hogy hova tartanak, ez nem kérdéses. Ezért is csodálkozott azon, hogy Sekot nem küldött ellenük egyetlen vadászt sem. Talán ő is azt akarja, amit mi? Meglehet, gondolkodott el Tahiri, ezen a különös dolgon. A korallhajók végül megérkeztek a kijelölt koordinátákhoz és kecsesen leszáltak, egy dzsungelszerű táj kicsiny tisztására. A négy harcos és Tahiri kipattantak és a jeedai keresésére indultak. Ugyanezen a helyen, más hajókat is észrevettek, talán a jeedaii Magiszter harcosaié lehetnek. Hamarosan a távolban megpillantottak egy különös építményt, valószínűleg az egyik föld alá vezető reaktor bejárata lehetett. A harcosok elindultak egyenesen az építmény irányába. Alig tettek meg pár száz métert amikor Tahiri hirtelen megtorpant, csapatával szemközt találta magát Danni embereivel és harcosaival, akik valószínűleg szintén a reaktor bejárata felé tartottak vagy azt őrizték. A nő azt is észlelte, hogy a Formáló a csapatukból eltűnt, nyomtalanul felszívódott. Tahiri megálljt parancsolt harcosainak, mert azok már éppen támadni akartak. Különös módon a Magiszter nem mutatott ellenséges szándékot.

- Üdvözlégy Sötét Hölgy! Békésen kellene megbeszélnünk a dolgokat! - Tahiri gúnyosan elmosolyodott.

- Békésen? Hahh… ha te lettél volna egy birodalmi kinzókamra vendége, leszarnád a békét! - Danni megértően, már-már szeretettel fordult Tahiri felé. A nőt meglepte ellenfele reakciója.

- Nincs harag, béke van! Tahiri, valaha te is hajlottál a Jóra! - tehát ismer, gondolta meglepve magában Tahiri. -Még nincs késő neked! Visszatérhetsz a helyes ösvényre! - Tahiri Veila ezekre a mondatokra meglepő módon reagált. Éktelen röhögésbe kezdett, de olyanba hogy a könnye kicsordult. A nő egyre csak nevetett és nevetett! Harcosai nem értették mi ilyen nevetséges.

-Azt hiszed, nem látom, hogy a nevetséges Jedi szólamaiddal csak el akarod terelni a figyelmemet? Azt hiszed nem látok át rajtad te ostoba picsa?! De a tévedésedért súlyos árat fizetsz! Meghalsz! - Tahiri éktelen üvöltéssel vetette rá magát a meglepett Jedire, és harcosai követték a példáját. Ádáz harc kezdődött…

- Dro'ik vong pratt'e! - a Tahirit kísérő Yuuzhan Vong harcosok tradícionális csatakiáltásukkal vetették magukat a Magiszter kíséretére. A magas, egyenes tartású ferroai parancsnok és a reaktorjáratot védő társai csupán primitív, mechanikus nyílvetőkkel és egyéb kézifegyverekkel voltak felfegyverezve. Beregron megdöbbenve tapasztalta, hogy vibrodárdája éle elolvad, és szürke cseppekben hullik a lábai elé, amint a felé nyomuló Yuuzhan Vong harcos amphii-botjából kilövellt méreg ráspriccelt. Megpróbált közelharcot kezdeményezni, de a jóval erősebb, fiatal Vong harcos a földre taszította, és hagyta, hogy élő fegyvere a ferroai torkába mélyessze mérgező fogait.

Danni azonban mindebbõl egyelőre semmit nem vett észre. Lekötötte, hogy teljesen átadja magát az Erőnek, és a Gonosz ellen folytatott küzdelemnek, amit ez a tetovált nő testesített meg, aki valaha szintén Jedi volt, csakúgy, mint ő. Érezte, hogy Sekot ereje minden korábbinál erősebben lobog benne, mintha a bolygó végre túltette volna magát a félelmen és a rettegésen, és elszánta volna magát, hogy megküzdjön ezzel a fenyegetéssel... Danni végül nem volt más, csak Sekot kiterjesztett keze és akarata. Fénykardja fel s alá járt, hárítva a dühödten rohamozó Tahiri csapásait... ő csak Egy volt, egyetlen lény, de Danni mögött, bár ő maga soha nem volt tehetséges kardforgató, most Sekot egész életereje állt.

Arrébb, a nyitott bejáratnál a ferroaiak szénája már sokkal rosszabbul állt... Yorh Shel, a Felemelkedett, egyszer csak azon vette észre magát, hogy egyedül áll szemben négy életerős, hatalmas, fiatal Vong Harcossal. Az ötödik a lábai elõtt feküdt, akinek saját kézzel tekerte ki a nyakát, hogy segítse a ferroai őröket... de ők már nem viszonozhatták ezt a szívességet, mert az amphii-botok mérgétõl és harapásaitól agonizálva fetrengtek a földön, hogy aztán lassan elcsendesedjenek.

A legmagasabb, tetoválásokkal tarkított Vong harcos kivált társai köréből, és botját lassan, vicsorogva forgatva elindult Yorh Shel felé, aki érezte, hogy a félelemtől megremeg a térde..

- El az utunkból, Megbélyegzett! Annyit sem érsz, hogy rád emeljem a fegyverem! Kushadj, és reménykedj, hogy tisztességesen feláldozunk Yun Yammka dicsőségre, te nyomorék! - a Harcos szájából köpetként záporoztak a gyűlölettel teli szavak, és Yorh Shel érezte, hogy visszatér belé a félelem, amit fiatal korában érzett nap, mint nap, amikor egy Világhajón szolgált, a Formálók dovin basal növesztő pöcegödreit takarítva…

A Yuuzhan Vong harcos végül előreugrott, Yorh Shel kitartotta egyik lábával, kezével pedig a másik torkához kapott, de akkor a harcos karpáncéljából éles, páncélos bogarak rajzottak elő, amelyek beették magukat Yorh Shel húsába. A nyomorék Yuuzhan Vong meggörnyedt fájdalámban, és csak ekkor vette észre, hogy szerelme, Nir Kwaad már régóta nincs mellettük... talán neki sikerült megmenekülnie, és értesítenie a többieket... gondolta, miközben szemei fölé tornyosult a hatalmas Yuuzhan Vong harcos, nevetve halálos csapásra emelve botját…

Nir Kwaad valóban nem volt a harcolók közelében… ellenkezőleg, lefelé tartott a barlangszerű, hosszú, itt-ott csövekkel tarkított járatban, miközben hosszú, tíz ujjú Formáló karjának végén lévő lényekkel világított maga előtt... Sekot hívta ide le, érezte, ahogyan a bolygó egyre erősebben beszél hozzá.

- "Meg kell védened, meg kell védened..." - suttogta elméjében egyre világosabban ez a halovány hang, és ahogyan Nir Kwaad befordult az egyik sarkon, rögtön meg is pillantotta, hogy mitől... a Sekot mélyébe vezetõ központi idegvezetékek vaskos, bronzszínű réteggel borított rostjai felett egy másik Formáló állt, akinek fejdíszében agresszíven tekeregtek a magas rangot és a különböző isteneknek való odaadást jelképezõ Ne'shel kígyók, egyik szeme helyén pedig egy méregköpő implant tekergőzött.

- Nahát, egy áruló... üdvözöllek, áruló! - sziszegte a másik Formáló, miközben Formáló kezével az egyik vezeték felé nyúlt, és Riina Kwaad rémülten látta, hogy kari implantjaiból különféle bogarak másznak át a vezetékbe, átrágva magukat a rostokon.

- A nevem Dar Yim, és az igazi isteneket imádom! - villantotta meg a fogait a régihítű Formáló. - Hajolj meg elõttem, és imádd őket velem, és akkor talán a Hadmester megbocsát neked, és méltó módon áldozunk fel Yun Yammkának, áruló!

- Neeem!! - Nir Kwaad tizenöt körömmel vetette rá magát a másik nőre, ledöntve amazt a lábáról. A mérgező bogarak szanaszét szóródtak a padlón és zavart mászkálásban kezdtek... sikításokkal és hörgésekkel tarkított küzdelem vette kezdetét a sötétben…

Odakint Danni érzékelte, hogy a Yuuzhan Vong harcosok most felé közelednek... kinyújtották karjaikat, hogy páncél- és csonttörő bogarak hullámaival árasszák el, megvédve ezzel mesterasszonyukat. Tahiri nem habozott uszítani õket.

- Essetek neki, fattyak! Nem látjátok, milyen erős??

A Yuuzhan Vongok zavartan egymásra néztek. Tradícionális harci kódjuk szerint vezetőjüknek, ez esetben a Sii'th-nek egyedül kellett volna legyőznie az ellenség vezérét, ezzel bizonyítva, hogy méltó Yun-Yammka kegyeire, és az ő vezetésükre... ők megtették a magukét azzal, hogy halálba küldték azt az árulót és a kísérő helyi pondrókat.. de végül a szabadulás vágya és a Magiszterrel szemben érzett gyűlöletük győzedelmeskedett. Egyikük vad csatakiáltással útjára eresztette bogarait, mire Danninak korrigálnia kellett, szabad utat hagyva Tahirinak... nem lesz ez így jó... - gondolta Danni.

- Sekot, segíts meg!!

Abban a pillanatban Danni szemeiben arany fény gyúlt, ahogyan Sekot tudata beköltözött ebbe a törékeny női testbe.

- Nem hagyjuk, hogy idehozzátok az Öreg Pusztítót! - zengte Danni hangján Sekot.

A Yuuzhan Vong harcosok és Tahiri zavartan forogtak körbe, amint a közelben álló fák ágai és indái egyszerre életre keltek, és a lombok közül, vagy a földből előkúszva lábaik, majd karjai köré csavarodtak… Tahiri vadul vagdalkozott, majd Erő-villámokkal próbálta megsütni a gyökereket, de ezzel csak azt érte el, hogy a fák egyre szorosabban fogták. Néhány gyökér a nyakára fonódott, amitõl kapkodnia kellett a levegőt...

Más gyökerek a lángoló tekintetû Dannit emelték egészen könnyedén a levegőbe, hogy a szorításban vergődő Yuuzhan Vongok fölé magasodjon…

- Nem engedjük… - dörögte Danni hangján Sekot. - Nem engedjük... !

Odalent a reaktorterem járataiban Nir Kwaad és Dar Yim halálos ölelésben, mindketten több sebből vérezve forogtak a padlón. A Sekotot szolgáló formáló feromonokat bocsátott a levegőbe, amelyek ellenfele felé vonzották a mérges bogarakat… Dar Yim érezte, hogy a még a kar-implantjában ragadt lények elkezdik kiereszteni mérgüket saját vérébe... dühödten felüvöltött.

- Már nem akadályozhatod meg, hogy a bot'uun szétterjedjen... elég került belõlük az idegáramba...

- Neee... - Nir Kwaad ijedten az idegrostokat és elektromos impulzusokat szállító vezetékek felé nézett, amelyek a bolygómagba futottak... a bronz felületet több helyen átrágták a bogarak, és a rostok beteges, lilás színben villogtak... a rohadás pedig egyre terjedt. A Formáló kétségbeesetten a vezetékekhez lépett, saját karjából semlegesítő oldatokat fecskendezve az idegekbe… és ezzel elkövette azt a hibát, hogy egy pillanatra nem figyelt oda Dar Yimre. A Yammka-hitű formáló a szemét helyettesítő implanthoz nyúlt, amelyet annak idején a Beszivárgók hordtak, aktiválva az egyszer használatos méregköpő zsákot... a zöldes, sistergő méreganyag telespriccelte Nir Kwaad arcát, aki ijedten magához kapott, majd elszánt tekintettel tovább folytatta saját gyógyító oldatainak fecskendezését Sekot véráramába.

- Már nem tehetsz semmit, áruló... semm...mit... - Dar Yim addig nevetett, amíg saját bogarainak mérge fel nem őrölte saját testét is, és nem sokára mindketten élettelenül az egyre liluló, rozsdásodó padlóra roskadtak…

Odafent Tahiri a gyökerek szorításából származó fájdalmat használta, hogy még tovább jusson levegõhöz... a Yuuzhan Vong harcosok már mindannyian halottak voltak, a gyökerek szó szerint összeroppantották csontjaikat és tüdejüket.. Tahiri azonban még küzdött... és ekkor észrevette, hogy Danni szemében Sekot fénye egy pillanatra megszakadt, majd pislákolva, bizonytalanul tér vissza... ezzel egy időben a gyökerek szorítása is enyhült.

- Mit tettek velünk... megmérgeztek… - motyogta maga elé Danni.

Tahiri győzedelmesen felnevetett. Eszerint a Formáló elérte a célját. Dicsőség a Sötét Oldalnak és a Hadmester praktikáinak!

Bíborvörös pengéje még néhányszor megvillant, ahogy egyik csuklója szabad mozgáshoz jutott, és lemetszette magáról a szoros gyökereket, egy cseppet sem törődve vele, hogy többször saját bőrét is lehorzsolta a pengével. A fájdalom éltette. Elmerült benne, és hagyta, hogy a Sötét Oldal a fájdalmán keresztül megerősítse.

Danni szemeiből teljesen eltûnt Sekot fénye, ahogyan a bolygó tudata visszavonult saját magába… a fák is visszahúzódtak, és hideg szél támadt a halált susogó erdőben. A lányt teljesen kimerítette a küzdelem és Sekot befogadása.

Tahiri először bizonytalan, majd egyre határozottabb lépésekkel a másik nő fölé lépett és csapásra emelte a kardját.

- Elbuktál, kicsi Jedi, elbukott veled együtt a drágalátos bolygód is! Mi pedig ismét szabadok leszünk! Tchurokk Yun'Yammka'tchilat! Ez az istenünk akarata!

Danni lehajtotta a fejét.

- Nincs halál, csak élet van… - ismételte maga elé lassan. - Nincs szenvedés, nincs fájdalom, csak az Erő van... nincs...

Amikor pedig Tahiri fénykardja lesújtott, csak a Magiszter üres, hímzett köpenyét vágta ketté. Zonama Sekot utolsó Jedije eggyé vált az Erővel.


--- Vége az IV. Fejezet 2. részének ---


Comments