EGB Könyv‎ > ‎

III/1

Harmadik Fejezet

Első rész


Egyesítő Konferencia

[Diplomáciai Holonet csatorna üzenet]

"Körlevél az Egyesítő Konferencián résztvevő Delegációk részére

A Konferencia a holnapi napon ünnepélyes plenáris nyitóüléssel veszi kezdetét, melyen minden állam képviselője felszólalhat.

Emellett a nyitóülést bizottsági és tematikus üléseken lehetőség nyílik határozati javaslatok benyújtására.

Kérjük, hogy az állami képviselők erre az üzenetre küldött válaszukban jelezzék, amennyiben nyitóbeszédet kívánnak intézni a galaktikus publikumhoz, illetve a hamarosan közzétételre kerülő sablont használják fel határozati javaslataik megszövegezéséhez.

Az ülések rendjének összeállítását, illetve a felszólalók beosztását és a javaslatok iktatását a Szövetségi Szenátus Főtitkársága végzi.

Elérhetőség:

Szövetségi Szenátus Főtitkársága - Szenátusi Komplexum

Jenth - épület, 2. szárny

CO / 116781 / Coruscant

Hitelesíti:

Releqi A'kla Szenátor

Szövetségi Szenátus Külügyi Bizottság

Az Egyesítő Konferencia Főtitkára"

 

Polneye

- Van jelzés a... hadnagytól? - A Polneye-i hegyek gyomrában fekvő bázis irányítóközpontjában Tierce őrnagy félresöpört néhány ősz hajtincset a homlokából, miközben a monitorokat figyelte. Az elmúlt pár hétben nem sokat aludt, és, akár tetszett akár nem, ezt ilyen korban már megérzi az ember.

- Folyamatosan figyeljük - a kódolt csatornákat, de semmi… - rázta a fejét idegesen a terminált kezelő Zalax százados.

- Zavarhatja a kommunikációt a szövetségi hajó? Elképzelhető, hogy elfogták az üzenetet? - A Vezető kopaszodó holoképe feszülten vibrált az egyik monitor felett.

- Nem, Vezető, többször visszanéztük az indítást, a hadnagy hajója rendben átjutott, és a csatornák is biztosak - rázta a fejét Tierce - Elképzelhetőnek tartom, hogy a barátai... egyszerűen átvágtak minket?

- Ez határozottan kellemetlen lenne… - komorodott el még jobban a Vezető képe. - De nem várhatunk tovább...

- Esetleg, ha személyesen utazna oda... - vetette fel Tierce.

- Ennyire nem bízik saját magában, Őrnagy? - hunyorított szinte gunyorosan a Vezető. - Nem. Ha a Cosrán nem fogadták a hadnagyot, akkor az ottani vezetés megnézheti, hogy mikor kap tőlünk legközelebb bármit… a sarkukra kell lépni, de nem titokban… sőt. Nagyon is nyíltan.

- De hogyan jut át a blokádon, Vezető? - pillantott egy másik monitorra Tierce. - Nordsjhal kapitány naponta érdeklődik nálunk, hogy nincs-e szükségünk valamire... folyamatosan figyelnek minket, és magasabbra csavarjuk az amplitúdót, hogy nagyobb vihart gerjesszünk, az már károsíthatja a szövetségi hajót, és akkor gyanút foghatnak..

- Egyszerű. - hunyorított megint a Vezető. - Nem áttörjük a blokádot.. megszüntetjük. És még kényelmes is lesz. Őrnagy, készítse fel a drónokat indításra. Amint a Turbulent elhagyta a rendszert, indítsa őket.

- Értettem... - tisztelgett az öreg Tierce.

- Most pedig kérek egy direkt csatornát a hajóhoz.

A Turbulent hídján Nordsjhal kapitány, a halovány, szinte sápadt bőrű, humanoid felépítésű tiszt próbálta összeszedni magát. Utálta az ilyesmit. Őt kizárólag azért hagyta hátra a Kommodore, hogy, ha valamivel próbálkoznának a lenti bázis lakói, akkor lőjön. Esetleg, rendben, néha játssza meg a rendes tisztességes birodalmi-szövetségi tisztet és küldjön nekik ellátmányt, ha már annyira megnyerték Daala admirális asszony - csak nem tudott hozzászokni ehhez az elnökösdihez - "tetszését". De ez, ez más volt... ezt utálta.

- Ismételje még egyszer, ki maga?

- Mankin Anariod szenátor, a Polneye Clone Szövetség nagytanácsának vezetője. - A Vezető arckifejezése - és nemcsak a holovetítő jobb minősége miatt - a bázison belülihez képest mintha teljesen át lett volna írva. Joviális, letisztult, elegáns, a diplomáciához szokott fensőbbséges tekintettel méregette a tisztet. - Kapitány, nem értem, miért kell magyarázkodnom. Haladéktalanul vegye fel a kapcsolatot a feletteseivel, és tájékoztassa őket! Szövetségi flottatisztként ez a kötelessége! Utána pedig készüljön fel a fogadásunkra!

- Tisztában vagyok a kötelességeimmel... - recsegte Nordsjhal, és egyre tovább sápadt. - Jelenleg az a kötelességem, hogy öhm… minden segítséget megadjak maguknak, de kizárólag itt helyben... ez volt a parancsom. Különben sem tájékoztattak, hogy maguk többek odalent, mint egy hátrahagyott katonai bázis...

- Hát most tájékoztatom! - mosolyodott el a Vezető. - A létesítményünk... katonai szárnya úgy tűnik, nem tartotta fontosnak tájékoztatni az admirális asszonyt a közösségünk... pontosabb természetéről. Azonban még nem késő, éppen ezért kell mihamarabb elvinnie a delegációnkat Coruscantra!

- Esetleg fel tudok ajánlani egy siklót... - húzta el a száját egy emberire kevéssé emlékeztető irányba Nordsjhal.

- Sosem érünk oda, különösen nem a konferencia kezdetére. Kapitány, ez életbe vágó! Ha óhajtja, útközben felveheti a kapcsolatot a felettesével, és szívesen vázolom neki a részleteket… - mosolygott továbbra is joviálisan a Vezető. - Gondolom, Ön sem szeretné a saját vállára venni a felelősségét, hogy adott esetben a Szövetség elesik egy új, nagy értékű tagtól…

- Amint megérkeztek, indulunk... - nyelt egyet végül idegesen a kapitány. Máshogy nem ment volna, ez biztos. A helyi erők fölött semmiféle parancsnoki jogköre nem volt, nem lett volna értelme például a szomszédos Galantostól követelni, hogy küldjön ide egy járőrt, amíg a Turbulent távol van. Sőt, valószínűleg az admirális sem örült volna neki. Ugyanígy, ha közvetlen Kreshtől kért volna váltást, azt nem lett volna idő megvárni, a kopasznak tényleg igaza volt abban, hogy máskülönben nem érnek vissza... ami pedig a felelősség kérdését illeti, Nordsjhal ebbe különösen nem óhajtott belekeveredni, valóban.

Öt perccel azután, hogy a rombolót elnyelte a hipertér, fedélzetén a Vezetővel és a sebtiben összeállított "delegációval", Tierce őrnagy kiadhatta a zöld jelzést.

- Indítsák a drónokat! Azt akarom, hogy az összes elhagyja a rendszert és megfelelő távolságban legyen, mielőtt a váltás ideér!

A bázist fedő hegység felületén most kisebb, hó alatti silók nyíltak ki, hogy egy-egy kapszulát lőjenek a Polneye körüli rendszerek irányába, szinte mindenhová a Koornacht - halmazban...

- 40%-os sikeres beépülés mellett is arra számíthatunk, hogy legalább 10-15 rendszerben sikerül megállnunk... - elemezte a központban az adatokat Zalax százados. - A legutolsó profilfrissítés egy hónappal ezelőtt volt, azóta egyik rendszerben sem hallottunk számottevő aktivitásról... a másolatok jó eséllyel hitelesek lesznek.

- Meglátjuk... - morogta az Őrnagy. - Meglátjuk, nem szeretem az ilyen suskust... reméljük, a Vezető B - terve tényleg beválik…


Coruscant

A Szövetségi Palota szögletes, robosztus alakja sok szempontból ellentmondott a régi (és Új) Köztársaság Szenátusa által képviselt eleganciának, építészeti hagyományoknak és kulturális értékeknek... a távolban elterülő, eredeti állapotban helyreállított felhőkarcolókhoz képest a Szövetségi Palota hosszan elnyúló, középső részén egy félkör alakú építménnyel ellátott épületegyüttes volt, amely inkább hosszában, mint széltében terjeszkedett el a körülvevő hatalmas, járólapokkal és földközeli útvonalakkal szabdalt, mesterségesen füvesített téren. A lépten-nyomon kiemelkedő kisebb épületek és tornyok között nem volt egyszerű a manőverezés. A legtöbb irányból különböző delegációk és riportercsapatok igyekeztek gyalogosan a tömbtől néhány kilométerre lévő parkolókból az épület felé, amelynek közvetlen közelébe csak a CSF, és egyéb helyi biztonsági erők, illetve a legmagasabb rangú szenátori és delegációs küldöttségek siklóit engedték be.

Külső szemlélőként az embernek - vagy idegennek, ha úgy tetszik - elsőre sokkal inkább a Jedi Templom régi, monumentális alakja juthatott eszébe az együttesről, kevesebb emelettel és több toronnyal. Ha az adott idegen fajnak volt szerencséje a hagyományostól eltérő hullámsávokban is (például infravörösen) érzékelni a külvilágot, akkor valószínűleg igencsak zavarta a szemét a téren telepített számtalan érzékelő keltette elektronikus zavar. Ha pedig valaki kicsivel nagyobb építészeti, vagy katonai hozzáértéssel közelítette meg a kérdést, levonta a félrevezetően megnyugtató látványt nyújtó parkos-szobros, körítést, majd a tornyok és egyéb épületek közti teret több - kevesebb szimmetriaérzékkel kitöltötte képzeletbeli akadályokkal, falakkal és védelmi állásokkal, akkor máris megkapta azt, ami a Szövetségi Palota valójában volt:

Coruscant legjobban védhető objektuma.

A park szobraiban és kisebb épületeiben elhelyezett érzékelők, a tornyok nyitható kupolájában épített, készenlétben álló lövegek, a vongformált Szenátusi Szektor romjaira egy az egyben felhúzott új födémpadló alatt rejlő menekülési útvonalak, óvóhelyek és a komplexum saját pajzsgenerátora, valamint a területen szétszóródott több ezer, tízezer biztonsági és katona volt hivatott biztosítani a Konferenciát, hosszú távon pedig a Szövetség döntéshozóit...

Az épületegyüttes közepén, a kiemelkedő félkör alakú felépítmény alatt - méghozzá nem kevéssel alatta - húzódott az ülésterem, Kellőképpen negatív hozzáállással az ember azt is mondhatta volna, hogy "húzz egy fel egy csomó kiegészítő folyosót és szárnyat egy hatalmas bunker köré, díszítsd ki belülről, és kész". Maga a terem a Köztársaság hagyományával szakítva nem egész, hanem csak egy fél karéjt alkotott, az évezredekkel korábbról, a Jedik és Sithek őskorából származó holoteátrumok felépítéséhez hasonlóan. Ez egyrészt kiemelte a félkörrel szemben, egy pódiumon elhelyezkedő levezető elnöki páholyt, míg a delegációk vezetői a félkör különböző pontjain, egymástól egyenlő távolságra helyezkedtek el, mögöttük saját államuk küldötteivel, míg a Szövetség szenátusa az alsó sorokat foglalta el. Az elavult mozgópáholyokat modern holografikus technika váltotta fel, a felszólalónak nem kellett mást tennie, mint saját, kékes villódzástól mentes, szinte tökéletesen élethű képét kivetítenie a levezető elnöki pódium előtti területre, amikor rákerült a sor... a felszólalásokat az elnöki bizottság szabályozta, csak annak a delegációnak a képe kerülhetett kivetítésre, amelyik megkapta a hozzáférést a holográf vevőcsatornájához.. elkerülendő az egymás szavába vágást.

A levezető elnöki emelvényen a résztvevő államok és a Konferencia jelvénye alatt foglalt helyet A'kla Szenátor és a választott képviselőkből álló elnöki bizottság... a képviselői karéj fölött öt állami jelvény kiemelt, aranykeretes formában ragyogott: középen a Szövetség jelvénye, balra mellette a Konföderáció, másik oldalon jobbra a Birodalom sokak számára még mindig kellemetlen emlékeket idéző jelképe. Majd a karéj két szélén bal oldalt a Nagai Császárság, jobb oldalt a Világok Szövetsége... az arany keret jelezte, hogy az adott állam államfői szinten képviselteti magát a Konferencián. Számos más résztvevő címere keret nélkül, kisebb méretben jelezte, hogy hol foglalnak helyet az adott delegációk, a rendezők sajnálatára többek között a Hapan és a Chiss jelvény is.

A'kla Szenátor holoképe enyhén meghajolt, ahogyan az ülés kezdetét jelző fények és kamerák felvillantak.

- Küldöttek, delegáltak, barátaim! Üdvözlünk mindenkit a Galaktikus Egyesítő Konferencia megnyitása alkalmából! Engedjék meg, hogy felkérjem Daala Elnökasszonyt, a Galaktikus Szövetség államfőjét, hogy tartsa meg megnyitó beszédét!

Daala felállt, amit a holovetítő személyzete gyorsan lereagált és a válltól felfelé arcképet átállította egész alakosra, hogy a hetven év körüli, még mindig kisportolt és egészséges alakú asszony teljes életnagyságában nézhessen farkasszemet a galaxissal.

- Barátaim, vendégeink - kezdte minden fennkölt pátosz nélkül Daala - Örülök, hogy ilyen sokan vagyunk, és egyúttal sajnálom, hogy ilyen kevesen. Hosszú évtizedek óta a galaxis egyre véresebb és szörnyűbb háborúk szorításában szenved. Eljutottunk arra a pontra, amikor nagyon - nagyon sok bolygó, nép és kultúra számára egyszerűen már nincs tovább. Elfogytunk, elfáradtunk az egymás elleni, és az idegen hódítókkal szembeni folyamatos háborúkban. Tagadhatatlan, ezekben egy időben én magam is részt vettem. Mindannyian részt vettünk bennük. Nincs olyan ma köztünk, barátaim, akinek ne lenne véres a keze, legyen az a saját vére, vagy az ellenségé.

A teremben támadt elégedetlen zúgás kezdett erősödni, de Daala holoképe végignézett az egybegyűlteken és felemelte az egyik kezét.

- Állítom, barátaim, hogy mindannyian hozhattunk volna talán életünk egy-egy pontján jobb döntéseket. Én is, Önök is. Sosem késő. Ez a gondolat az, ami egyben tartja a mai napig a Galaktikus Szövetséget, és ami most itt összehozott mindannyiunkat. Az utolsó utáni pillanatban vagyunk, hogy befejezzük az egymással való háborúskodást, hogy egységben és egyetértésben a galaxis újjáépítésére és a béke megteremtésére koncentráljunk! Egyetlen dolog szükséges ehhez Barátaim... - kis hatásszünet -, az önrendelkezés!

Eljött az ideje annak - folytatta megemelkedett hangon -, hogy a galaxis népei saját kezükbe, egymás kezébe vegyék sorsukat, hogy ne titkos társaságok és szövetségek, ne évezredes vallási szekták, hanem emberek és idegenek, nonhumánok és humánok, minden faj és kultúra képviselői közösen, egyetértésben döntenek a jövőről!

Ezt kínálja az egész galaxisnak a Galaktikus Szövetség, önrendelkezést, békét, és egyetértést. Ma talán nem vagyunk olyan sokan, mint ahány rendszert itt Coruscanton az előttünk kormányzók egyesítettek. 52 szenátusi frakció, 52 képviselői csoport, mögöttük a saját sorsukról önállóan döntő tagrendszerek százai és ezrei. Nem állítom, barátaim, hogy ez sok. Nem állítom azt sem, hogy elég. Konferenciánk célja, hogy megismertesse vendégeinkkel és barátainkkal a Galaktikus Szövetség új rendszerét, lezárja a háborúskodást, és ha lehetséges, ismét körünkben üdvözöljön minden itt megjelent vendéget és független területet! Ha pedig erre valami oknál nem lenne mód, akkor megteremtse az értelmes, önálló, varázslók és szekták által tervezgetett hamis egységtörekvések nélküli galaxist.

Barátaim! Mi fogunk dönteni! Ez az utolsó utáni, és egyetlen lehetőségünk!

A Konferenciát... megnyitom.

Daala szavait egybehangzó taps követte a szövetségi páholyok többségéből, a vendégek részéről pedig inkább szórványos kopogás.

A bolygó fölött, orbiton…

Kresh kommodore az Elnöki Flotta új zászlóshajójaként kijelölt Vanguard hídján méregette a rombolóval szemben lebegő Turbulent-ről sugárzott holoképet, a középkorú, régi stílusú kékesszürke köpenybe öltözött férfivel.

- Nézze, uram, én ugyan nem vagyok politikus, de nem látom világosan, hogy milyen alapon kellene átengednem magát, nem is beszélve arról, hogy a mi hajónkat használja taxinak... - ezzel megengedett egy rosszalló pillantást a Turbulent kapitánya felé, aki idegesen összerándult a kép szélén.

- Ha felveszi a kapcsolatot a Galantos-al, akkor választ kap a kérdéseire, kommodore. Ezen kívül jó néven venném, hogyha engedélyezné a továbbhaladást… a planetáris irányítás bizonyára nem lenne elragadtatva, ha látnák, hogyan tartja fel a Szövetség egyik Szenátorának a beutazását a Konferenciára egy, a helyi védelmi erő állományán kívüli egységük... - mosolyodott el halványan a Vezető.

Kresh nyugalmat erőltetett magára. Egyszerűbbnek tűnt beismerni, hogy ez az alak, akármelyik polneyei hegységből is mászott elő, egy, de inkább két lépéssel előttük jár. Így is csak a legénység gyors reagálásának köszönhette, hogy még külső orbiton a Turbulent üdvözlésére tudott sietni, mielőtt a planetáris védelmi flotta egyik egysége megelőzte volna. A legjobb megoldásnak az tűnt - miután az Admirális asszony tájékoztatása éppen nem jöhetett szóba -, hogyha megpróbál a legtöbbet kihozni a helyzetből.

- Kérem, várjon... - recsegte végül, a távkom pult felé fordulva. - Hadnagy, kérek egy zárt kapcsolatot a Flotta Parancsnoksághoz az EGX-Kappa-Barrini-7-es vonalon.

- Kapcsolat él...

A képernyő néhányszor felvillant, jelezve, hogy a hívás valójában több átjátszón keresztül teljesen máshová fut be... pontosabban oda, ahová Kresh eredetileg akarta, csak a protokoll szerint nem igazán volt rá joga.

- Itt Dorvan... remélem, igen sürgős, kommodore.. - pillantott fel terminálja mögül Daala személyi titkára. - Éppen a Konferencia nyitó ülésének résztvevőit értékeljük...

- Sajnálom, ha megzavarom a kémkedésben, de végtére is ezért fizetik magát… - Kresh nem kedvelte a szikár, alázatoskodó férfit, aki egyszerű adjutánsból az Admirális asszony kinevezése után emelkedett fel a politikai körökbe, és kitűnően megállta a helyét olyan területeken - kémkedés, csalás, intrika -, amelyeket Kresh különösen utált. De ettől függetlenül egy valami közös volt bennük, a Daalához való lojalitás… és Dorvan az Elnöki Irodából hozzáfért egy sor olyan információhoz, amelyhez Kresh nem… pontosabban, amelyhez a Flotta Parancsokság nyilvános tájékoztatása nélkül nem. Már pedig a helyzet így is eléggé kellemetlen volt ahhoz, hogy nyálkás Niathal, vagy a szőrgombóc Bwua'tu fülébe jusson.

- Van egy olyan sejtésem, hogy nemrég érkezett egy kérelem az akkreditációs bizottsághoz, a Galantosról. - vezette fel Kresh. - Megtisztelne, ha meg tudná nézni…

- Szokatlan lenne, most, hogy már elindult a konferencia... Alaith Knox szenátor már itt van a bolygón a Farlax - szektor képviseletében... pillanat.. - Dorvan elkomorult. - Fél órával ezelőtt jött egy értesítés Gal'fian'deprisi-ből... azt mondja.. a Farlax - szektor képviselőcsoportjához tartozó bolygóelöljárók rendkívüli ülésen... 55% Igen 45% Nem szavazati arány mellett leváltották a tisztségéből Knox Szenátort, és.. a képviselőcsoport vezetésével Mankin Anariod Szenátort bízták meg, a ... öhm, roppant érdekes...

- Folytassa csak - húzta össze a szemöldökét Kresh.

- Aki a Polneye-i Clone Szövetség választott szenátoraként ezt megelőzően nyújtotta be jelentkezési kérelmét a Galaktikus Szövetségbe és a Farlax szektor képviselőcsoportjába... - igazán érdekes. Dorvan kicsit babrált a gépével.

- És ez szabályos? - Türtőztette magát Kresh, miközben az egész polneyei átlátszó társaság falra kenését gondolkodott. Már ha nem keni őt előbb ugyanoda az Admirális asszony. Rohadt politika.

- Amennyiben a jelentkező mögött ott áll a képviselőcsoport többsége, úgy az eljárás automatikus, igen... - pörgette tovább a fájlokat Dorvan. - Lehet, hogy a mandátumvizsgálók még el tudnak vele szórakozni néhány napig, de jogi alapunk nincs rá, hogy... van valami, amiről nem tudok, Kresh kommodore?? - villant meg végül a titkár tekintete.

- Csak nézzen utána minél hamarabb, hogy pontosan mi történt Galantoson - legyintett feszülten Kresh. - És kérem annak a mandalorinak a komkódját. Most.

- És az Elnökasszony?

- Majd magam tájékoztatom. Maga csak kémkedjen, Dorvan, de végre valami értelmes területen... - azzal Kresh bontotta a vonalat és visszakapcsolt a türelmesen várakozó, immár valóban Anariod szenátorként azonosított Vezetőhöz.

- Már azt hittem, nehézségek vannak a kommunikációval, kommodore - biccentett a Vezető. - sikerült meggyőződnie a hitelességemről?

- Küldjük a koordinátákat, Szenátor... személyesen intézkedem arról, hogy a Szövetségi Palotába kísérjék, és egyúttal elnézést kérünk a késlekedésért.. - szívta a fogát Kresh, majd hirtelen eszébe villant valami. - Apropó, engedje meg, hogy elsőként üdvözöljem a Galaktikus Szövetség tagjai között... Remélem, volt már alkalma tanulmányozni a 49-es direktívát…

- Még nem teljesen... - rezzent meg a holokép.

- A 49-es "Kollektív Védelem a Szövetség tagjai részére" számú direktíva kimondja, hogy minden, önálló haderővel illetve planetáris védelmi flottával nem rendelkező Szövetségi tag alanyi jogon jogosult a Szövetségi Flotta védelmére, amennyiben ezt egyetlen a szektorhoz, vagy frakcióhoz tartozó helyi milíciának sem áll módjában külön megállapodás alapján átvállalni. - ütötte meg a lehető legjoviálisabb hangnemet Kresh. - Tudomásom szerint Önöknek csak felszíni védelmi kapacitásuk van, hajókkal nem rendelkeznek...

- Ez tény, de biztosíthatom, hogy hamarosan megegyezésre jutunk a Farlax - szektorral a védelmi kérdésekben is... - nyelt egyet láthatóan Anariod szenátor, amit Kresh roppant elégedetten nyugtázott. Valamit kavartatok ott, gondolta, valami nagyot és büdöset, de a helyi védelmi flottáig még nem jutottatok el. Jó. Nagyon jó.

- Nos, tekintettel arra, hogy sem a Galantosi Milíciától, sem a Tizenegyedik Flottától nem kaptunk ilyen értesítést, a Szövetség Elnöke alá tartozó autonóm különítményként kötelességünk gondoskodni új tagjaink védelméről addig is, amíg nem rendeződnek a kapcsolataik a helyi milíciával... gondolom, nem bánja, Szenátor, hogyha ennek fényében, és a Turbulent távollétében a helyszínre küldök úgy három-négy hajót…

- Hogyne, természetesen... - Kresh szolgálatkészen biccentett, és közben nem is örömmel vélte felfedezni saját nem régi, elég rosszul leplezetten ideges arckifejezését a Szenátor arcán. - Ez esetben indítom a hajókat, Önt, kedves Anariod szenátor, pedig várjuk a felszínen… engedje majd meg nekem kérem, hogy személyesen kísérjem a Palotába...

- Igazán kedves, Anariod vége... - azzal a Vezető bontotta a vonalat, Kresh pedig elégedetten bámult ki az ablakon. Az első dolga lesz, hogy mozgósítja az Admirális asszony mandalori fogdmegjeit, hogy kicsit járjanak utána ennek... a második, hogy küld egy személyes jelentést Daalának, amit remélhetőleg még azelőtt elolvas valamelyik szünetben, hogy az a kígyó Dorvan megjelenik nála sírni egy kicsit... a harmadik, hogy kiküldi a három leggyorsabb elfogócirkálót a Polneye fölé, a negyedik pedig, hogy most már tényleg alaposan utánanéz, miért nem jelentkezik a Repulse a Prakith mellől…

 

Cosra

A C - Szektort, és központját, a Cosrát, kevesen ismerték a galaxisban. Egyike volt az univerzum ebben a szegletében a legnépesebb bolygóknak, amelyet elkerült a Yuuzhan Vong gyilkos inváziója, a Killik Fészkek támadása, és a galaxist újra meg újra felprédáló újabb polgárháború is.

Kevesek, néhány kiválasztott mégis ismerhette a koordinátákat.

Ezeken a koordinátákon, a rendszer szélén jelent most egy alak nélküli hipertéri torzulás, csak egy pillanatra felfedve álcázómezejét, hogy a galaktikus háttérzajhoz közelítő frekvenciatartományban egy kódot továbbítson a többszörös reléken és átjátszókón át a Kormányzói Palotába, egyenesen Cortez Báró asztalára.

Tierce hadnagy, a Polneye küldötte hátradőlt a pilótaülésben, és miközben szemei a Missile Boat rendszereit figyelték, várta a választ… későn érkezett, a Magon áthúzódó hipertéri útvonalak már nem voltak ugyanolyanok, mint az évtizedes polneyei holotérképeken. Remélte, nem késett le semmiről…

- Tierce hadnagy. Küldjük a koordinátákat. Ne térjen le a pályáról - jött a válasz, miután elküldte a kódját.

Eközben az egykori császári palota leszállójánál a díszőrség megkezdte a felsorakozást, hogy fogadja a különleges vendéget...

A hajó átsuhant a bolygó légkörén, és két vadászgép kíséretében az egyik torony leszállóplatformja felé vette az irányt.

A hajót váró díszőrség és a körükben álló egyenruhás tiszt kíváncsian méregette a hajóból kilépő fekete birodalmi zubbonyos alakot.

- Üzenet a Vezetőnktől - nyújtott át egy adatkártyát a cosrai tisztnek. - Amint elkezdik sugározni a Béta-Omicron-Theta-Kilences kódot, megkezdjük a műveletet a Koornacht-halmazban, és akkor szükségünk lehet a támogatásunkra…

- Úgy érti, amit már sugároznak? - vonta fel a szemöldökét a tiszt.

- Hadd nézzem… - nyúlt a hadnagy a kivetítő után. – Hm... erről nem tájékoztattak, amikor elindultam.. talán az volna a legjobb, ha odabent megbeszélnénk..

Készségesen az egyik tárgyalóba vezették, miközben áthaladtak a díszszázad sorai között. Az út nagy részét egy siklóban tették meg, ami az új ipari negyed felett repült át. Egy impozáns hajótest sziluettje rajzolódott ki, hatalmas szerkezete közel állt a befejezéshez.

- Ez az Emperor - projekt - szólalt meg kísérője. - Egyelőre végszerelési fázisban, de hamarosan orbitra visszük és bevethető lesz...

- Egy új hajó az államfőnek?

- Kinek? - nézett rá kérdően a tiszt.

Tierce ekkor vette észre, hogy az előtte ülő tiszten nem a megszokott konföderációs egyenruha feszült, hanem a klasszikus birodalmi tiszti ruha.

- Jobb lesz, ha találkozik Cortez parancsnokkal. Itt az ideje képbe kerülnie...

Ahogy befejezte a mondatot a sikló landolt, és egy darktrooperek alkotta sorfal előtt vonultak be a tárgyalóba.

Cortez visszafogottan végigmérte a férfit, majd üdvözölte.

- Foglaljon helyet hadnagy, feltételezem nem kevés időt töltött el az űrben... Örülök, hogy idejött és nem a Konföderáció valamelyik bolygójára...

- Ezek a titkos koordinátáink vészhelyzet esetére, parancsnok.

- Tudom. Itt Birodalom van, a Konföderáció csak egy álca. Turr Phennir pedig egy nagyszerű báb - bizonyos keretek között. Idestova több évtizede, hogy az izolációban lévő sejtek aktiválódni kezdtek és érkeztek be ide, az új központba. Voltak már itt már más területekről is. Folyamatosan épülünk, terjesztjük ki befolyási övezetünket - és óvtuk meg a magot attól, hogy a Szövetség kezébe kerüljön. Most... ezen a szánalmas közjátékon, amit egyesítő konferenciának hívnak... éppen pozícióinkat erősítjük. A gazdag nemesi családok még nem felejtették el az Uralkodó nagylelkűségét - és kemény kezét. Ezért is tart Cosra ott ahol... a galaxis új központja lesz. És most, hogy megérkezett... az utolsó láncszem is a helyére kerül... Folett parancsnok vezérletével hamarosan átvesszük a hatalmat. Egységeink készen állnak... így hát meg kell, hogy kérdezzem hadnagy: milyen szerepet szánt magának és Polneye-nak az Uralkodó?

Tierce hadnagy elgondolkozva kipillantott az ablakon. A cosraiakkal személyesen még egyetlen egy polneyei sem egyeztetett, pusztán titkosított holocsatornákon és droidszondákon keresztül érintkezett velük a Vezető. Sok mindent megosztott velük a Vezető, de nem mindent... most pedig rajta állt, megszerezze a támogatásukat... nem rossz kihívás ahhoz képest, hogy néha hónapja van öntudatánál. A Vezető bizonyára roppant megbízik genetikai eredetijében. Útközben végre rá tudott kapcsolódni a Polneye biztonságos hálózatára, amire hipertéri útja alatt nem volt lehetősége, és tisztában volt az új helyzettel. Nem volt egyszerű, annyi bizonyos volt.

- Nos, fogalmazzunk úgy, Cortez parancsnok - mérte végig az elegáns egyenruhás, nemesi körszakállal rendelkező, magabiztos alakot Tierce -, hogy a mostani feladatunkat Endor után öt évvel, a Byss-i központtól kaptuk meg… eredetileg csak egy jelentéktelen figyelőposzt volt a bázis, ahonnan a Yevetha mozgásokat figyelte a Hírszerzés... - Tierce elégedetten nyugtázta, hogy Cortez szemei halványan elkerekedtek a "Byss" hallatán. - Azonban Thrawn Főadmirális kiterjesztette az állomást és egy új klónozó létesítményt hozott létre... de végül a meglévő kapacitás alapján a Byss-i központ volt az, amelyik az Uralkodó parancsára a fejlesztés alatt álló technológiák prototípusait hozzánk szállította… innen vannak maguknak azok az energetikai technológiák, amelyekből maguk most városbolygót építenek itt ezen a szép helyen...

- Szóval, egy raktár - bólintott Cortez. - Valahogy azt hittem, több... hardverük van... - méregette a hadnagyot.

- Nekünk tudásunk van, Cortez Parancsnok - hunyorított Tierce. - És mint tudjuk, az információ hatalom. A technológiákon kívül masszív adatbázissal is rendelkezünk, amelynek még messze nem osztottuk meg az egészét magukkal, de ennek épp itt az ideje... ami pedig a hardvert illeti, most folyik egy fedett akció a környékünkön lévő Farlax - szektorban.. talán már csak órák kérdése, de lehet, hogy már meg is történt az, hogy a Polneye szenátora képviseli a Szektort a Galaktikus Szövetségben, ha úgy tetszik, frissen csatlakozott tagként..

Cortez most már tényleg felvonta az elegánsan ívelt szemöldökét.

- Maguk a Szövetséghez csatlakoznak? Pont azelőtt, pont arra fel, amit most itt elmondok magának? Hát milyen birodalmiak maguk??

- Olyanok, akik még sokáig szeretnének élni, Cortez Parancsnok... - villant meg Tierce tekintete számítóan. Ahhoz képest, hogy az imént találtam ki az egészet a coruscanti híreket elolvasva a kikötőtől ide vezető út közben, nem is olyan rossz, futott át az agyán - A Vezető... bizonyos vagyok benne, hogy nem osztja a maguk optimizmusát.. egy újonnan kikiáltott... ilyen - nézett végig Cortezen - állam, mint az Önöké, szinte mindenki szemében ellenség lenne. A Konföderáció prominens tagjai, a Corellik és a Bothanok biztosan és elvből, de talán a Commenoriak is, leginkább azért, mert ők láthatóan nincsenek benne a buliban, mind maguk ellen ugranának. Thur Phennir ide, vagy oda… a Szövetség volt lázadó tagjai, de még Daala Elnök is a régi birodalmi moffok újabb titkos szervezkedését látná ebben, rosszabb esetben maguk és a Maradvány ellen egyszerre indítanának megelőző támadást, mondván, biztos összejátszanak... és talán a Maradvány lenne a legrosszabb, ismerve a Moffok korábbi viselkedését.. egy új hatalmi aspiránst látnának magukban, és még ha a felszínen együttműködésre is kényszerülnének pont azért, amit a Szövetséggel és a többi konföderációs taggal kapcsolatban mondtam, a felszín alatt rövid idő alatt tele lenne minden bérgyilkosokkal.. A galaxis pedig ki van merülve, Cortez Parancsnok, nincs kapacitása egy újabb háborúra... nem lenne túl szép.

Cortez felszegte az állát.

- Éppen ezért kell lépnünk, nem érti? Pontosan emiatt! Senki másnak nincsenek megfelelő erőforrásai. Nekünk igen! Nézzen körül, hadnagy, ez a bolygó hatalmasabb és gazdagabb lesz, mint Coruscant valaha volt!

- Pont ezért nem lenne szép - bólintott a lelkesedés legkisebb jele nélkül Tierce - Parancsnok, ha végignézi a galaxis történelmét az elmúlt negyven, de nem is, hatvan éven keresztül; minél kevesebb erőforrás állt a hadviselő felek rendelkezésére, annál extrémebb és annál több mellékhatással járó eszközökhöz folyamodtak. A Klón Háborúk szinte "becsületes" és "lovagias" felszíni küzdelmeit követték a Lázadók terrorakciói és a Birodalom kevésbé "válogatós" fegyverei... ezt követően pedig a Vong által és a Vong ellen kifejlesztett biofegyverek, amelyeket már igen sűrűn használtak a Polgárháborúban is, amikor amúgy is mindenki a Centerpoint állomással akart lövöldözni. Hamar odajuthatunk, Parancsnok, hogy most, egy újabb konfliktusban még sokkal pusztítóbb fegyverek kerülnek bevetése és a felek még extrémebb megoldásokhoz folyamodnak... ez pedig nem elsősorban azért zavar minket, mert különösebben aggasztaná a Polneye-t a galaxis lakosságának a sorsa.. egyszerűen csak nem akarunk a dolog közepén ragadni az egyik, már így is nagyon sok alkalommal feldúlt szektor közepén, ami szinte lakatlan, és így ideális tesztterület lenne... ezért a Vezető úgy döntött, hogy az Uralkodó eredeti módszeréhez folyamodva, belülről kell kidolgozni egy stratégiát a hatalom irányába, lehetőleg háború nélkül. Megérti az indokainkat, Cortez Parancsnok?

Cortez lassan végigmérte a férfit – immáron sokadszorra.

- Emlékeztet engem… az eredetijére. És ott is az volt a baj, hogy a maga, ha mondhatom a maguk szavai mögött nem éppen az aktuális főnök – jelen esetben a Vezető akarata tükröződött. Egyrészről csalódottan hallottam, amit most nekem itt… előadott. De az is lehet, hogy improvizálta az egészet. Lényegtelen. A terv nem úgy kezdődött, hogy a maguk részéről ellenállásba ütközünk. Sőt. ahogy mondta hadnagy, önök adták nekünk a technológiát. Amit ettől függetlenül a továbbiakban is megtesznek. Mi, cosraiak, mi az új birodalom… mi nyílt lapokkal játszunk, ezt vésse az eszébe, klón. Ezért gondoskodtam, hogy minden terv szerint alakuljon… sőt, még szívességet is teszek, maguknak – és ezáltal magunknak.

Grodin kérdően a vele szemben lévő férfire nézett. És mialatt elfordult az ablaktól, egyszer csak hatalmas robbanásra lett figyelmes: az épület remegni kezdett, és a hangszigetelt ablakon keresztül is fülsüketítő robajlás hallatszott át. Önkéntelenül a füléhez kapta a kezét és az ablakhoz fordult. A hang egyre elviselhetetlenebb lett; közben Cortez mellé lépett, és hanyagul a mellette lévő álló hamutálba hamuzott.

Kint egy hatalmas test, óriási acélba burkolva, emelkedni kezdett. Körülötte izzott a levegő, ahogy a hajtóművek bemelegedtek és működésbe lépett. Lassan haladt az ég fele, ahol várták a kísérő hajói.

- Gondolom – miután távolodott a hatalmas űrhajó, ismételten megszólalt Cortez – Hallott az Emperor-ról – amaz biccentett. – Nos, nagyszerű lehetőséget kaptunk… egyrészről nem régen értesültünk arról, hogy a Szövetség hajókat kíván küldeni a Polneyehez - Grodin arca meg se rezdült - Mi pedig ezt szeretnénk elkerülni. Ezért a Konföderáció, az Emperort és kíséretét a polneyei állományának rendelkezésére bocsátja, hogy a szövetségi felügyelet felesleges legyen. Nagylelkűek is vagyunk… és persze, szeretnénk, ha nagyon nem térnének el a tervtől. Mint mondtam, ismertem az elődjét. Tudom, mit tett és tudom, mit akar maga – a Vezetőt pedig hagyjuk. Remélem, megérti hadnagy, a céljaink közösek… az eszközöket megválaszthatjuk. Én adtam maguknak egy opciót… Most viszont kérem, kövessen az étkezőbe, már elkészült az ebédünk. Apropó – kíváncsian várom a véleményét a galaktikus fejleményekről… Kérem, kövessen.

Tierce hadnagy részben elengedte a füle mellett az elődjére vonatkozó megjegyzést... azért részben, mert egyfelől nem tudta hova tenni, az "elődje" hosszú évtizedek óta a bázison szolgált, és nem tette ki a lábát onnan, amióta Thrawn Főadmirális odarendelte... másrészt voltak pletykák egy... másikról. De elsősorban azért, mert a felszínről felemelkedő szuper-csillagromboló látványa valóban impozáns volt.

Ezen kívül pedig élő bizonyítéka annak, hogy a cosraiaknak tényleg vannak erőforrásaik. Nem is kevés. Jó tudni.

- Nos... ez igazán megtisztelő Parancsnok - biccentett Tierce. - Biztos vagyok benne, hogy ez mindkettőnknek előnyös megoldás... amennyiben nincs ellenére, előbb küldenék egy üzenetet a Polneyera, hogy készítsenek fel egy keretlegénységre való klónt a hajó átvételére…

 

Prakith

A Sötét Ember, aki egykoron galaxisokat lett volna képes leigázni, elégedett volt az események alakulásával. Évezredek óta várta azt a pillanatot, hogy megerősödjön, és végre újra visszatérjen az életbe.

Hű tanítványai, szorgosan őrködtek hibernált teste felett évezredekig…

A Sith Nagyúr évezredekkel ezelőtt egy más világ, más galaxis embere volt. Akkoriban még sokkal veszélyesebb volt a hiperűr ugrás. Minden sokkal egyszerűbb volt. A Sithek hatalmasak és erősek voltak. Mindenki rettegett tőlük a galaxisban. A Sötét Ember, aki csak az imént végzett hű emberei segítségével, egy Venator osztályú hajóval, elmosolyodott. Örömtelen és éjfekete volt ez a mosoly. A Sötétségtől aszott arca undorítóan bizarr látvány nyújtott. Őt azonban ez nem zavarta. Egyáltalán nem... Az a bolond vénember pedig, akinek ideiglenesen felvette a nevét, halott...

Darth Waranous története, nem sokkal a száz Sötét év után kezdődött, 6000 évvel ezelőtt. Miután Darth Andeddu, aki bizonyos értelemben Kaarnesh Muur tanítványa volt, kénytelen volt elmenekülni a Korribanról, mert tanítványai meg akarták ölni, túszul magával vitte egyik ellenfelének fiát. A kisfiút elnevezte Waranousnak, és elhatározta, hogy saját fiaként neveli fel. Senki nem értette miért tesz így, de ez volt az akarata. Andeddu mindenre megtanította a kisfiút. Célja az volt, hogy egy félelmetes Sith Nagyúr váljék belőle, aki természetesen egyedül neki, Andeddunak engedelmeskedik. Szüksége volt egy megbízható emberre. Andeddu a korribani fiaskó után, megtanulta, az ember még a hozzá közelállókban sem bízhat, hacsak nem ő neveli ki magának a bizalmasát. Miután látszólag meghalt a Korribanon, a Prakithon rendezte be a főhadiszállását, ahol Istenkirályként uralkodott. Ellenségei meg voltak győződve arról, hogy meghalt. Ő pedig titokban készülődött a visszavágóra.

Waranous eközben férfivá érett, de soha nem feledte el azt, hogy ki volt az "igazi" apja. Andeddu legnagyobb ellenfele, akit a Nagyúr személyesen ölt meg. Bár őt magát megkímélte, és Waranoust fiaként nevelte, a fiúban forrt a bosszúvágy. Talán a veleszületett sötét képességeknek köszönhette, hogy Mestere és "apja" Andeddu ebből mit sem vett észre. Évek teltek el. Lord Andeddu megalapította a Rosszakarat Templomát, és tanítványokkal vette magát körül. Igazi zsarnokként uralkodott, mint Istenkirály. Egyetlen emberben bízott meg. Waranousban. A fiú, úgy tűnt egyelőre rászolgál a bizalomra. Csakhamar kiérdemelte a Darth előnevet, tanítványtársai legnagyobb bosszúságára. Waranous pedig várt. Az idő neki dolgozott, és tanítványtársaival ellentétben az ő egyik legnagyobb erénye, a türelem volt...

Végül eljött az idő, amikor alkalma nyílt a leszámolásra és a bosszúra. Lord Andeddura rátalált két Jedi Mester. A Jedik el akarták pusztítani a Sötét Urat. Az első összecsapást a Sith Nagyúr nyerte meg. Ám a Jedik elmenekültek, és hamarosan visszatértek a Köztársaság Flottájával a Prakith közelébe. Andeddunak azonban hatalmas serege és fanatikus követői voltak. A két ellenséges Flotta a Prakith felett mérte össze az erejét. A csata hamarosan mészárszékké változott. Waranous, Andedduval egyetemben, a vezérhajón volt. Innen irányították a Flottájukat, és tervezték meg a szükséges taktikai lépéseket. A Jedik azonban bevetették ellenük a Harci Meditáció néven ismert képességüket, miközben a Köztársaság flottáját is vezették, és végül győzelmet arattak felettük a borzalmas ütközetben nem messze a Prakith-tól. Darth Andeddu, a Sith Nagyúr szinte az egész Flottáját elveszítette. Waranous látva a szégyenletes vereséget, és Mestere tehetetlenségét, nem habozott cselekedni.

Megölte végre azt az ocsmány férget, aki megölte az apját, miközben szégyenszemre, menekülőre fogták az útjukat a csatából…

Az a tehetetlen bolond! A Sötétségnek sokkal hatalmasabb eszközei voltak, mint azoknak az átkozott Jediknek! Andeddu nem volt elég erős ahhoz, hogy Sith Nagyúr legyen. Így a tanítványa, Darth Waranous végzett vele. Hogy ő legyen az új Nagyúr!

Waranous gúnyosan elmosolyodott, amikor visszaidézte elméjében, Mestere zavarát. A vén bolondnak még megdöbbennie se volt ideje, amikor már átjárta Waranous pengéje a testét. Hibát követett el, amikor megbízott benne, nagy hibát! A Sithek módszere az árulás!

Persze Andeddu hajón tartózkodó embereivel is végeznie kellett. Nem kívánt tanúkat. Így egymaga jutott végül vissza a Prakithra. Azon az egy hajón ami Andeddu Flottájából megmaradt. Persze Mestere embereit könnyű volt megtéveszteni. A Sötét Művészet segítségével felvette Mestere alakját. Ez nagyon kimerítette, ugyanakkor sikerrel járt, becsapta Andeddu embereit. Azok azt hitték Uruk tért vissza, mint egyetlen túlélő a Prakithra.

Waranousnak gyorsan kellett döntenie. Vagy végig alkalmazza a meglehetősen kimerítő álcát, a Sötét Erő segítségével, flotta, emberek és hatalom nélkül, kiszolgáltatva ellenségei kénye kedvének, vagy hibernálja magát, és megvárja, míg eljön az ő ideje.

Waranous az utóbbi mellett döntött. Andeddu emberi előkészítették Mesterük sírkamráját. Kétezer embert áldoztak fel a Sith papok hogy a Sötét Erő segítségével, Waranous hibernálni tudja magát. Nem sejtették, hogy akit megmentenek és elrejtenek, az nem Andeddu hanem áruló tanítványa, Darth Waranous. A Sith elszívta az áldozatok életenergiáját, majd egy az éjszakánál is régibb és sötétebb rituálé után, nyugodni tért. Jobb és hatalmasabb lehetőségekre várva… Mestere nevében utolsó erejét felhasználva elkészítette a saját holokronját, még azelőtt hogy évekig tartó álomba merült volna. Sosem lehet tudni, mit hoznak az elkövetkezendő évek. Be kellett biztosítania magát. Szerencséjére az a bolond öregember, Andeddu, túlságosan féltékeny volt a tudására, amit felhalmozott az évek alatt, így sosem készített holokront. Egyedül legkedvesebb tanítványának, Waranousnak adta át a tudását. Ő pedig élt ezzel a Sötét Tudással, és élni is fog vele. de mennyire…

Waranous sejtette, hogy meg kell téveszteni a jövő nemzedékeit is. Ezért készítette el a holokront, elrejtve benne a saját és mestere tudását. A jövő gonosz nemzedékei úgy fogják tudni, hogy Andeddu holokronja az, amit tanulmányoznak. Pedig valójában Darth Waranous arcát és hangját fogják hallani. Ravasz és gonosz terv volt ez, de meg kellett tévesztenie Lord Andeddu embereit és azoknak utódait. Már csak azért is, mert nem engedhette meg magának, hogy Andeddu többi, gyengébb tanítványa, a Mester haláláért való bosszú jegyében, végezzenek vele is. Waranoust mindegyik gyűlölte, de eddig nem volt okuk rá, hogy összefogjanak ellene. A Mester elleni alávaló gyilkosság viszont már elegendő ok. Nem beszélve arról, hogyha pár év múlva újra életre kell, nem hiányoznak neki az esetleges bosszúálló jelöltek.

Az a pár Sith pap és katona, aki életben maradt a szertartást követően, egy szektát alapított meg. Vigyázták hamis Mesterük álmát, míg vissza nem tér, hogy visszaállítsa a Sith Rend dicsőségét… Abban reménykedtek, hogy ez pár évvel később bekövetkezik. Az Erő azonban másképp akarta.

Évezredek teltek el, és az Andeddu szekta emberei, a most Sötét Elragadtatás Testvériség nevet viselő fanatikusok, elérkezettnek látták az időt arra, hogy Mesterük visszatérjen az életbe. Kétszáz fanatikus áldozta fel önként az életét, hogy a szekta papjai el tudják végezni a felélesztő szertartást. A papok ütemes kántálásával egyidőben a Sith Nagyúr testét rejtő szarkofág körül rőt vörös fény kezdett el vibrálni. Hatalmas robaj kíséretében a szarkofág teteje leborult a sírbolt padlójára, és láthatóvá vált egy alak. Egy ősöreg, gonosz, aszott, inkább csontvázra, mint emberre emlékeztető lény. Darth Waranous, Andeddu egykori tanítványa életre kelt. És immár Ő volt a Sithek Nagyura!

A papok leborultak Mesterük előtt és hűséget esküdtek neki. Végre visszatért az, aki új jövőt és hatalmat biztosít a Sitheknek és talán nekik, hű szolgáinak is. Az ösztövér, csontvázszerű alak, lassan kikászálódott a szarkofágból. Természetesen most már a saját arcát viselte, nem pedig Andedduét. A Sötét energiák teljesen felemésztették a testét, arcát pedig csúfosan eltorzították. Soha senki nem fogja megtudni, hogy ő nem Andeddu...

Pár nap telt csupán el, a feltámadása óta, de máris sokkal erősebbnek érezte magát. A Sötét szívében gonosz láng gyúlt. Minden a tervei szerint alakul. Az ereje visszatérőben van, ezt bebizonyította, a Venator elpusztításával. Elérkezett az ideje hogy a galaxis komolyan vegye a Sithek nevét!

A rendszer szélén egy újabb szövetségi hajó tűnt fel, ezúttal baljós véget ért elődjétől eltérően azonban ott is maradt. Az érzékelőkkel teletűzdelt, Maladith nevet viselő INT-418-as tiltóhajó Daala elnöki flottájának fiatalabb tagjai közé tartozott. A négy tiltógenerátort tartalmazó gömb között a felső fedélzeten két utólag beépített kristály-fázisváltó löveg jelezte, hogy a hajó valamivel többre képes egyszerű kalózvadászatnál…

Jöörgen 95 kapitány, a Khomm bolygó klónozott szülötte összehúzott szemöldökkel figyelte a még mindig igen távoli bolygó helyén pislákoló fénypontot, ahol a Repulse néhány hónappal korábban olyan csúnya, megmagyarázhatatlan véget ért. Nem akarta elkövetni ugyanazokat a hibákat, még a hivatalos szövetségi vizsgálatért felelős flottakülönítmény érkezése előtt a végére akart járni, és lehetőleg egy darabban visszatérve jelenteni róla a Daala személyes különítményét vezető Kresh kommodorénak.

- Indítsanak szondákat a bolygó felé a lehető legkisebb kisugárzás mellett! - rendelkezett a fekete egyenruhás klón. - Egy speciális egység készüljön fel a startra, minden hullámsávon figyeljék a bolygót a nagy hatótávolságú érzékelőkkel! Vessék össze az adatokat a Repulse szondájának utolsó jelentésével!

Miközben a legénység munkához látott, Jöörgen ellenszenvét kevéssé leplezve a kilátóposztot elfoglaló másik, tunikás alakhoz fordult.

- Ha bármit érzékel, Jedi Mester, azonnal tájékoztasson. Én sem örülök neki, hogy együtt kell dolgoznunk, de látta a szonda felvételeit. Ha van ott lent valami, ami pillanatok alatt képes elpusztítani egy hajót, mindannyiunk érdeke, hogy megtaláljuk…

Kyp Durron bólintott, miközben a távolba meredt. Daala és bandája, akik a volt birodalmi admirális hatalomra jutása óta egyre rosszabb viszonyt ápoltak a Jedikkel, ritkán osztott meg bizalmas hírszerzési jelentéseket a Tanáccsal. Kyp volt azon kevesek egyike, akikkel - tekintettel a Vong háborúban szerzett kétes hírnévre - egyáltalán szóba álltak. Most is csak azután kapta meg a felvételeket a különítményben dolgozó egyik összekötőtől, hogy megígérte; egyelőre nem szól róluk a Tanács többi tagjának.. egyelőre.

- Hamarosan megtudjuk, mi van ott lent, kapitány – jegyezte meg Kyp, miközben egy pillanatra sem vette le a tekintetét a távoli fénypontról. – Hamarosan megtudjuk.

 

Coruscant

A Jedi Rend vezetői a Templom tanácsterméből követték nyomon Daala nyitóbeszédét, mivel nem igényelték a jelenlétüket, ami önmagában baljós előjel volt. A tény, hogy ezt senki nem tette szóvá pedig csak fokozta ezt.

Daala jedi - ellenességét nem rejtette véka alá, és mindannyian tudták, hogy előbb-utóbb, ha más eszközökkel is, de rendezni fogja a régi számlákat. A mostani burkolt üzenetek egyértelműek voltak, de hogy mit vetítettek előre, az a sötétségbe burkolózó jövő rejtélye volt.

Luke érezte, ahogy a Tanács tagjaira ránehezedik az aggodalom súlya.

- Baj lesz. - Mondta ki Katarn mester mindannyiuk gondolatát.

Ezalatt a Maradvány – delegáció élén helyet foglaló Jagged privát kommunikátora diszkrét rezgéssel jelezte egy üzenet érkezését. Lopva pillantott rá, a számsorból felismerte a küldőt.

"Beszélnünk kell, sürgősen."

Nem lepte meg az üzenet. Tudta, hová kell mennie. Alig várta már a szünetet.

A Szövetségi Biztonsági Szolgálat irodájában, a gyűlésterem alatt berendezett figyelőközpontban CSF egyenruhás rendőrök és Mandalori páncélos "kisegítők" figyelték a vendégeket, a sajtó és az üzemeltető személyzet munkatársait a biztonsági kamerákon keresztül, miközben a felettük futó holoarcképeken ábrázolt kiemelt célpontokkal vetette össze őket az automatika.

A biztonságiak mégsem tudtak letenni arról, hogy ne ők végezzék holmi droidok helyett a munkát… arról nem is beszélve, hogy így alkalmuk nyílt szemmel tartani a másik csoportot… a Biztonsági Szolgálat Coruscanti részlege, amelyik a Konferencia idejére az egyszerűség és a hagyományőrzés kedvéért magába olvasztotta a rendőri egységeket és a nevüket is felvette, számos korábbi, még Jacen Solo alatt szolgált GSZG gárdatagot foglalt magában... inkább szakmai, mint politikai megbízhatóság alapján, elsősorban mert nem lett volna kivel pótolni őket ilyen rövid idő alatt.

Ennélfogva meg volt a véleményük a nyakukra ültetett Mandalore zsoldosokról - és fordítva. Az Elnökasszony azonban ragaszkodott hozzá, Kalenda vezérőrnagyot és a szenátorokat pedig vagy nem zavarta eléggé, vagy ugyanannyira nem bíztak egyik félben sem... mindenki figyelt mindenkit.

Rev Sanagar pedig leginkább a jediket figyelte… tudta, hogy nem fogják kibírni és előbb utóbb felveszik a kapcsolatot valamelyik lojálisabbnak hitt másik állam vezetőjével, esetleg valamelyik mellettük álló Szenátorral... és akkor előbb-utóbb ki kell jönniük az egyelőre a Mandalore titkosszolgálati eszközei számára is bevehetetlen új templomukból… és akkor Sanagar emberei elvégezhetik a munkát, amiért olyan jól megfizetik őket..

Az ülésteremben várakozással teli csend uralkodott. A szövetségi páholyok felől türelmetlen mormogás hallatszott, amikor apró villogás jelezte, hogy a Világok Szövetségének államfője szólásra emelkedett.

Valódi alakjának pontos másán nem látszódtak a korosodó csúcsminiszter mély barázdái, amelyeket a háborúk szenvedése vésett fakó arcába.

A hologram körülhordozta tekintetét a termen, majd szólásra húzta vékony ajkait.

- Tisztelt politikustársaim! Államvezetők, kormányok és diplomaták! Eljött hát az idő, amikor a Galaxis népei újfent összefognak a fennmaradás érdekében.

Apró szünetet tartott, majd folytatta:

- Ezt azonban későn tesszük, barátaim. Az utóbbi időben háború háborút követett, így most, amikor galaxisunk haldokolni látszik – több darabra szétforgácsolódva, a kapzsi hadurak és államfoszlányok marakodása révén az anarchiához közeledve – kénytelenek vagyunk szövetségre lépni egymással, új- és nagy múltú galaktikus államok!

Felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a Yuuzhan Vong inváziót könnyebben, kevesebb áldozat révén is visszavertük volna-e, ha a támadás ideje alatt a Magtól a Peremvidékig egység uralkodik? Természetesen igen. Ezért szorgalmaznunk kell az összefogást, és ki kell építenünk az egységet galaxisunkban!

Halk moraj jelezte, hogy a hatásszünet rövidebb volt a kelleténél, mivel Aberrnum azonnal folytatta:

- Miután sikeresen kilábaltunk a pusztító háborúból, és beköszöntött a várva-várt béke, egy eltévelyedett Jedi - lovag Sith Nagyúrrá kiáltotta ki magát, és ismét egy vallási fanatikus háború részeseivé váltunk. Ez az újabb harc egymás ellen azonban megcsonkította a Galaxist, nagyobb rombolást idézve elő, mint az idegen invázió.

A vongok után ugyanis az ezer sebből vérző hazánk ismét kénytelen volt önmaga ellen fordulni, így még jobban felszította a háború és múltjának sebeit.

Egyesek azt rebesgetik, ennyi volt, nincs tovább. Az évezredek óta fennálló és virágzó civilizációnk átlépte aranykorát, és a hanyatlás ösvényére lépett. Énszerintem ez nem így van.

A csúcsminiszter megtörölte verejtékező homlokát, majd fennkölt hangon folytatta:

- Barátaim! Tegyünk ellene, hogy nagy múltú civilizációnk ne zuhanjon a feledés medencéjébe, és segítsünk, hogy tudja kiheverni elszenvedett siralmait, enyhítsük népünk szenvedését – fogjunk össze egy békében élő, erős társadalomért, amely képes megvédeni magát a külső fenyegetéssel szemben is!

Szavait döngő tapsvihar követte, az államfő arcán buzdító és őszintén eltökélt, kissé fanatikus kifejezések uralkodtak.

Kresh kommodore előtt két holoképernyő villogott... az egyiken a késve érkezett polneyei vezető kompját kísérte le négy díszfestésű szövetségi E-szárnyú a Palota irányába, a másikon Jöörgen kapitány, a Maladith parancsnoka számolt be a Prakith rendszerben végzett első szkennelés eredményéről… a Repulse-nak nyoma sem volt.

- Fokozott óvatosság, kapitány, fokozott óvatosság! - ismételgette Kresh. - A Főnök nem fog ennek örülni… folyamatosan jelentsen, és legyen rá gondja, hogy ne veszítsünk több hajót! - Kresh egy pillanatig a homlokát ráncolta. - A... a vendége is ott van magával?

- Itt van és hall mindent, uram - vibrált a Khommita képe. - Vigyázni fogunk.

Ahogyan mindkét képernyő utoljára felvillant és elsötétült, Kresh visszafordult a Coruscant körül még mindig idegesen nyüzsgő planetáris forgalom felé… a képlet még nem volt teljes, a tárgyalások csak most kezdődtek... a konföderációs és birodalmi különítmények impozáns flottái nyugtalanítóan lebegtek a bolygó két pólusa mellett, a lehető legtávolabb egymástól... a Hapanok és a Chissek pedig egyáltalán nem küldtek vezetői szintű delegációt.

- Hol vagytok... - mormolta maga elé Kresh, majd önkéntelenül is hátrahőkölt, ahogyan a távérzékelők képernyőjén ugyanabban a pillanatban feltűnt valami...

- Nem rátok gondoltam... - azt, hogy ezután mit mormolt az orra alatt, elnyomta a megszólaló szirénák zaja. A képernyőn feltűnő hajó egyértelműen nem Chiss volt, és egyértelműen nem Hapan. A szabálytalan, aszimmetrikus, aszteroidára emlékeztető törzs és a mindenfelé csápszerűen kinyúló karok egyértelművé tették, hogy egészen másról van szó... nem sokkal később Kresh meglepetésére a komképernyő újra életre kelt, és egy tetovált, eltorzított arcú idegen pillantott le a híd legénységére, legnagyobb meglepetésükre alázatos, szinte joviális arckifejezéssel, és - egyebek mellett - meglepően ép fogsorral.

- Galaktikus Szövetség képviselői... a Mata'lok nem jelent veszélyt bolygójukra. - Az idegen hangját érthetővé tevő és szövetségi frekvenciákon továbbító gömbölyded, fémalapú táplálékon tartott kommunikációs lények ott vibráltak a kép sarkában - A nevem Nen Raapung, és azért érkeztem, hogy elhozzam népem békejobbját a Konferenciájukra!

Kresh már várta, hogy az idegen felemeljen egy vértől csöpögő jobb kezet, de az minden közbeszúrás nélkül folytatta.

- Ezennel hivatalosan is kérvényezem, hogy népem a Yuuzhan Vong, és hazám, a Zonama Sekot képviseletében delegáljanak a Konferenciára! - sziszegte Raapung.

Kresh összeszedte leesett állát, és privát csatornát nyitott a planetáris védelemért felelős tisztekhez és a vonal másik végén Calamari létére is látványosan izzadó Niathal admirálishoz fordult.

- Azt hiszem, ideje tájékoztatnunk az államfőt, amíg valaki bekíséri szerves barátainkat valamelyik távol eső dokkba...

 

 Prakith

Wenthar Végrehajtó belépett a tágas, fáklyákkal megvilágított helyiségbe, ahol jelenlegi Mestere, a Sötét Lord éppen trónusán ülve meditált.

- Lépj közelebb Végrehajtó! - a Sötét Lord tekintete fagyos és hideg, élettelen pillantás volt. Wenthar közelebb lépett az éjfekete kőből faragott, koponyákkal és régi csatajelenetek faragványaival díszített trónushoz és féltérdre ereszkedett. A kékes fekete színű, csuklyás bársonyköpenyt viselő, aszott, csontvázszerű alak intett felé hogy álljon fel.

- Milyen híreket hoztál nekem?

- Mesterem! Minden a terveink szerint alakul! Beszéltem pár Birodalmi Moffal, akik támogatják a terveinket! – Wenthar remélte, ez a válasz kielégíti a Sith Nagyurat.

- Nos, gondolom ennél azért többet is fogsz tenni, nemde? - a csuklya ugyan eltakarta a csontvázszerű arcot, de a lényből áradó jeges érintést, nem tudta elfedni. Wenthar önkéntelenül is megborzongott.

- Természetesen Nagyúr! Mindent megteszünk Lord Andeddu...

- Ne szólíts többet így! - a gonosz hang lágy és finom hangzású volt, azonban gyilkos harag érződött rajta. - Többé nem hívhattok így! Az a régi idők neve volt, egy más korszaké, amikor ti férgek, rettegve hullottatok térdre előttem! - ez persze most sincs másképpen, tette hozzá gondolatban Wenthar. Úgy látszik, a Lord nehezen dogozza fel, hogy „álomba” merülése óta több mint hatezer év telt el.

- Igen, Mesterem! Úgy lesz, ahogy óhajtod, Lord Waranous! - miután a Sith Lordot felélesztették, Wenthar elmondta neki a galaxis történetét… mindent, ami azóta történt, amióta a Lord kényszerű hibernációba merült. A Sötét úr persze rendkívül nehezen fogadta az igazságot… miszerint lehet, hogy ő az egyetlen életben maradt Sith Nagyúr. Ekkor adta ki azt a furcsa parancsát is, miszerint ezentúl nem szólíthatják Lord Andeddunak, hanem Lord Waranousként kell ezután hívniuk. Ezt a Végrehajtó nem értette, de mit tehetett volna? Csekély erőfeszítésbe került engedelmeskedni ennek a különös parancsnak!

Wenthar Végrehajtó elgondolkodott élete furcsa alakulásán.

Fiatal gyerekként, az akkor még létező Jedi Tanács, kiválasztotta, hogy Jedi Lovaggá neveljék. Ez a Klón Háborúk előtt pár évvel történt. Wenthar szorgalmas diák volt, minden erejét bevetette, hogy jó Jedi váljék belőle. Nemsokára kitört a Klónok Háborúja, amely mindenki életét megváltoztatta. Sötétség telepedett a galaxisra, a Jediket kiirtották és neki magának is menekülnie kellett, miután a Mesterét legyilkolták azok a klónok, akikben feltétel nélkül megbízott. Nem kerülhette el azonban ő sem a sorsát, Darth Vader, akit Anakin Skywalkerként ismertek, rátalált. Wenthar először azt hitte meg akarja ölni, így nekirontott a Sith Lordnak. Azonban nem ez történt. Vader, miután súlyosan megsebesítette, elvitte magával és elmondta neki miért hagyta életben. Sötét Jediket akart létrehozni a maga és az Uralkodó védelmére.

Mert Vader nagyon jól tudta azt, amit még Wenthar mestere sem sejtett soha, hogy a fiúban a Sötét Oldal működik. Wenthar imádta a csatákat, a harcot és a... gyilkolást.

Hat hónapnyi kínzás és fogság után, Vader végre megismertette az igazi énjével. Wenthar hűséget esküdött az új Mestereinek. Belátta igazuk van sok mindenben. A Jedik ideje lejárt, túl gyenge, túl erőtlen volt a Rend ahhoz, hogy megfékezze a galaxisra leselkedő igazi veszedelmet. Vader elmondta neki és más társainak az igazságot.

Azt, amit egyedül a Császár és közvetlen környezete tudott. A Vong invázió tervét. Palpatine már fiatal korában értesült arról, hogy egy erőszakos és gonosz faj készül leigázni ezt a galaktikát. Ezért volt minden. A Birodalom megalapítása, a mérhetetlen fegyverkezés, még a Jedik elsöprése is. Palpatine, Darth Sidious tudta, hogy a Jedik és a Köztársaság nem állhatják útját az idegen hódítóknak. Ennek az elavult, korhadt rendszernek el kellett tűnnie, hogy átadja a helyét a sokkalta erősebb Birodalomnak! Az a haderő, amit az első Uralkodó építgetett, meg tudta volna állítani a Vong inváziót, maga a Halálcsillag is azért épült, hogy a Vong anyabolygó ellen vessék be. Darth Vader, akkor még Anakin Skywalkerként, kapcsolatba került a Zonama Sekottal és egy Vergere nevű Jedivel. Ő is megtudta azt, amit Palpatine, atyai mentora és barátja. Így amikor átállt a Sötét Oldalra, minden erejével segítette az Uralkodót céljának elérése érdekében, a Vong invázió megtörésében. Ez volt hát a nagy titok, a Sithek minden ármánykodásának a célja. Maga a Klón Háború is, egyfajta főpróba volt a későbbi háborúhoz.

Wenthar, miután szembesült a gonosz és dermesztő valósággal, azonnal elkötelezte magát az Uralkodó és Vader Nagyúr mellett. Hűen szolgálta a Birodalmat, éveken át. Ölt, gyilkolt, csábított, aszerint ami a parancs volt.

Aztán eljött a Lázadás korszaka. Az Uralkodó és Vader meghaltak az Endornál és megalakult az Új Köztársaság. Ez az új államalakulat, semmit sem sejtett a közeledő invázióról. Pedig minden erről szólt. Még a legendás Chiss admirális, Thrawn is tudott a Vongokról. A sors iróniájaként a Lázadók és az új Jedi rend vezére, Skywalker, az a mocsok sem tudott erről semmit. Idióták! Megsemmisítették az egyetlen erőt, amely képes lett volna ellenállni a Vong hordáknak. A Császár egy időre visszatért, és átadta a tudása egy részét, az Erő Sötét Oldalával egyetemben, a Végrehajtóknak, köztük a legendás Sedrissnek. Wenthar maga is, mint az Uralkodó régi és hűséges embere, csatlakozott a Végrehajtókhoz. Sedriss is örült, hogy hatalmát egy olyan Sötét Jedi támogatja, akit maga az Uralkodó képzett ki.

A Végrehajtók voltak szinte az utolsó remény, az utolsó órában. Az újra életre kelt Palpatine Császár többé nem titkolt el előlük semmit. Elmondta nekik a Birodalom fő célját, ők pedig örömmel áldozták volna akár az életüket is a Vongok ellen. De sajnos a Sors közbeszólt. Palpatine-t és Végrehajtóit legyőzték, és neki, Wentharnak menekülnie kellett. Egy azonban biztos volt. Palpatine minden titkát a sírba vitte, a Végrehajtókkal egyetemben, így a Lázadók soha nem tudhatták meg a készülődő Vong inváziós terveket. És ha belegondolunk, ez volt a Sithek végső, mindent elsöprő bosszúja a jedikkel szemben. Wenthar, a Végrehajtók közül egyedüliként, életben maradt.

Sokáig, egyik másik hadurat szolgálta, miközben rejtőzködött Jedi üldözői elől. Mindenki azt hitte meghalt, ez így is volt jó. Pár Hadúr talán képes lett volna visszaállítani a Birodalmat, ezeket segítette, ahol tudta. Ilyenkor gyilkosságok kísérték Wenthar útjait, de végül mindegyik úgynevezett Hadúrnak fontosabb volt a saját pecsenyéje, amit sütögethetett, így otthagyta mindig őket, amikor elbuktak. Végül egy jelentéktelen bolygón, a Prakithon telepedett le és rendezte be új otthonát.

A Végrehajtó nem is sejtette, hogy kíváncsi szempárok figyelik minden lépését a bolygón. Végül felfedezett egy tágas barlangrendszert, valamint egy régi várromot, és elhatározta, ez lesz a főhadiszállása, ahol tovább szövögetheti terveit a Jedik és a gyűlölt Új Köztársaság ellen. Ekkor találkozott egy régóta halott Sith, Darth Andeddu kultuszának pár hívőjével. Nem voltak sokan, mindössze tucatnyian, de fanatikusan szolgálták az Erő Sötét Oldalát, várván Mesterük, Andeddu eljövetelét. Wenthar azonnal meglátta a bennük rejlő lehetőséget. Vezetőjüket természetesen megölte, így a többiek elismerték az egykori Végrehajtót új vezetőjüknek. Wenthar sok fantáziát látott a kultuszban, és amikor felfedezte a barlangoknál, Lord Andeddu igazi sírját, és a Sith ereklyéket, amik ott voltak, tudta, most jött el az ő ideje.

Ismert sok moffot a Birodalmi Maradványban, és sok volt Birodalmi tisztviselőt, gazdag üzletembereket, akik szívesen támogattak egy efféle kultuszt. Így miután Wenthar megalapította a Sötét Elragadtatás testvériséget, a tagok létszáma egyre nőni kezdett. Politikusok, egykori birodalmi szenátorok, sőt még az Új Köztársaság szenátorai közül is, csatlakoztak a mozgalomhoz. Persze a szervezet a háttérben maradt mindvégig. A központjuk a Prakith lett. Itt gyűltek össze évente kétszer a testvériség tagjai, hogy áldozatokat mutassanak be az egykori Istenkirálynak, Andeddunak, (valójában Waranousnak) hogy minél hamarabb visszatérjen. Volt, amikor több száz szerencsétlen nőt és gyereket áldoztak fel a testvériség tagjai. Előtte persze a nőket egy véres orgia kíséretében megerőszakolták az arra érdemes tagok. Wenthar ezzel soha nem élt, undorítónak találta összekeverni a szexualitást és az áldozatokat, de kellett a motiváló erő, a mozgalom tagjainak.

Évekkel később végül egy csapat Jedi, megelégelve a Testvériség rémtetteit, ráakadt az egykori Végrehajtóra és megküzdött vele. A testvériség tagjainak nagy részét legyilkolták a Jedik, Wenthar és pár hű embere azonban életben maradt. Végül Wenthar maradt egyedül. A Végrehajtó a Jedik vezetőjével, Kyle Katarnnal küzdött meg a végén, amikor a többi Jedi már holtan hevert a lábainál. Bízott, erősen bízott benne, hogy végezhet Katarnnal is, Kyle Katarn azonban úgy látszik, még neki is túl erős ellenfél volt. A Jedi mester legyőzte és kis híján megölte Wenthart. Csak különleges, regeneráló képessége tette lehetővé hogy életben maradjon. Ezt az ajándékot, még a néhai Uralkodótól, Palpatine-tól kapta. Bízott ebben a képességében, és abban hogy le tudja győzni a Jediket, sokukkal végzett ama ominózus csatában, csupán Katarn maradt egyedül talpon, a többiek holtan hevertek a földön, Wentharral való küzdelmük után, de mindhiába. A csatát elveszítette. Kyle Katarn az az ostoba bolond azonban azt hitte meghalt, és otthagyta a súlyosan sebesült Wenthart a küzdelem helyszínén. Wenthar azonban élt. Bár súlyos sebek borították a testét tetőtől talpig, az Uralkodó „ajándéka” életben tartotta, és így ismét hazavergődhetett titkos bázisára, a Prakithra... a különleges regenerálódó képesség nemcsak a gyógyulásában segített neki, hanem megállította az öregedését is, így míg egy átlagos ember hatvanéves korában aszott és öreg volt, ő csupán harminc éves fiatalembernek nézett ki mikor elérte a hatodik X – et.

A Testvériség látszólag elbukott, de sok szimpatizánsa életben maradt, akik nem voltak jelen azon az ominózus csatán. Wenthar elhatározta, újjászervezi a mozgalmat.

Ekkor azonban a Vong invázió végül bekövetkezett és milliárdok pusztultak el. A sokat szenvedett galaktika, minden eddiginél nagyobb szenvedést élt át. Wentharnak is volt alkalma, harcolni a Vongok ellen, amikor pár Vong harcos valahogy a Prakithra keveredett. Valószínűleg egy csata túlélői voltak, mert könnyedén végzett velük legyengült állapotukban. Végeznie kellett velük, nehogy a Vong haderő betegye a lábát a Prakithra. Higgyék csak azt, hogy egy jelentéktelen kis porkupac. A Végrehajtó az egész háborút átvészelte a barlangokban, és pár túlélő kultista is csatlakozott hozzá, amikor a Vongok elől menekültek.

Végül az Új Köztársaság kezdett összeroskadni a háború csapásai miatt. Ezt kihasználva az egykori Birodalmi Maradványból kialakult és létrejött az egységes, erős Birodalom. Látszólag összefogtak a Lázadó erőkkel és együttesen kiűzték a galaktika söpredékét, a Vongokat.

És most elkövetkeztek az új idők, amikor nagyobb szükség lesz a képességeire, mint valaha. Ezt bizonyította az a tény is, hogy végre sikerült feléleszteniük az Istenkirályt, akire vártak.

- Vannak túlélők? - Wenthart a Mester hideg hangja hozta vissza elmélkedéséből. A Lord bizonyára az elpusztított hajó utasaira gondol.

- Nincsenek, egyelőre senkit sem találtunk.

- Értesíts, ha lesznek, most menj, hagyj magamra! - Wenthar meghajolt, majd engedelmeskedve Mesterének, elhagyta a termet.

Miután a Végrehajtó elment, a Sötét Nagyúr a gondolataiba mélyedve, visszaemlékezett, egy hajdanvolt dicsőséges korszakra...

Prakith, kb. 6000 évvel ezelőtt

Hatalmas véres ütközet dúlt. A Sötét Nagyúr, a túléléséért küzdött. A háttérből figyelte a mészárszéket, ahogy Jedik és sötét Jedik végeztek egymással. Leghűbb embere, Xendor is elesett. Végül a Sötét Nagyúr emberei, megfordították az ütközet kimenetelét. Ő pedig végig ott volt és a haldoklók utolsó sóhaja és emléke az ő gonosz kacajának a hangja volt. Személyesen kereste meg a jedik vezérét a csatatéren, végül megtalálta. Összetört testéből vér szivárgott, körülötte kibelezett halottak vagy súlyosan sebesült haldoklók hevertek. Lassan lehajolt hozzá és a szemébe nézett.

- Ne… ne…nem fogsz…győzni! A Fény erősebb a Sötétségnél…ni…nincs…halál…é..élet van!- A Sötét Ember a mellkasára helyezte egyik lábát.

- Szóval nincs halál? Te szánalmas bolond! – ráhelyezkedett egész súlyával a jedi összetört testére. Majd gondolt egyet és inkább lelépve a Jedi mellkasáról, kivonta a sötét pengét, amely a kardja volt. Egyetlen határozott szúrással átdöfte a jedit a gyomrán keresztül, majd megforgatta a pengét. Végül kirántotta a kardot. Hús sercenése hallatszott, ahogy a kard kiontotta a jedi vezér beleit. A Sötét Ember pedig közönyösen ment tovább fekete szívét, sötét öröm töltötte el, ellenségei hulláit látva…

Elmélkedéséből különös zavaró tényező térítette vissza a valóságban. Érzett valakit. Egy Jedi próbál meg behatolni a bolygóra.

- Gyere csak te átkozott bolond! Jöjj, vár a halál!

Kyp hátratántorodott, ahogyan az Erőn keresztül a bolygó felül minden előjel nélkül érkező gyűlölethullám szinte felborította. Exar Kun szelleme óta egyszer sem érzett ennyire koncentrált, ennyire átható erejű energiát a Sötét oldalról... sem a dathomiri éjnővérek, sem Alema Rar vagy akár a konspirátor Lumiya kisugárzása, de még Darth Caedus eltökéltsége sem volt hasonlítható ehhez a jelenléthez… Kypet a fiatalkorára emlékeztette, önkéntelenül is felidézve benne azokat az emlékeket, amikor a Sötét Lord szelleme játékszerként használta, hogy végigpusztítsa vele a galaxist...

A hosszú évek jedi tréningje azonban megtette a hatását. Kyp nem fordult el, nem zárkózott magába, hanem hagyta, hogy a sötét energia áthaladjon rajta és minél tovább terjedhessen érintetlenül.. mintha egy hatalmas szurdok lett volna, amely átengedi a megáradt folyót. Kyp tudta, hogy minél kevésbé fogja fel az áradatot, annál több Jedi érzékeli majd a galaxisban, hogy itt valami igazán sötét rejtőzik. Most pedig ez volt a legjobb esélye, hogy üzenjen a veszélyről a többi Mesternek.

Amint az áradat elhaladt, Kyp rájött, hogy a híd fémpadlóján fekszik, Jöörgen kapitány és két adjutánsa pedig aggódó tekintettel hajol fölé.

- Jedi Mester?

- Hagyjanak, minden rendben. - Kyp nem fogadta el a feléje nyújtott kezet, hanem magától feltápászkodott és elmerült az élő Erőben, hogy megtisztítsa a tudatát. Egy perc múlva kinyitotta a szemét és a kapitányhoz fordult.

- Van ott valami. Valami erős, valami sötét, valami, ami elpusztította a hajójukat, és most engem akar... érzékeltek bármit a szondáikkal?

- Nem. - A khommita klón tekintete még mindig aggodalmas volt. - Ilyen távolságból csak egy meglehetősen barátságtalan, sziklás, barlangokkal szabdalt felszínt látunk, hasonlóan barátságtalan időjárással, valamint a volt birodalmi bázisok romjait…

- Amit nem akarnak, hogy lássunk, azt nem látjuk... - biccentett Kyp - közelebb tud menni?

- Nem kockáztatom a hajóm épségét, Jedi Mester, különösen nem azok után, amit mondott - rázta a fejét Jöörgen.

- Akkor küldjön üzenetet egyenesen az Ossusra, vagy a coruscanti jedi templomba. - egyenesedett ki Kyp Durron. - Ez nem a maguk asztala, maguk ezt nem tudják kezelni. Ide jedik kellenek, lehetőleg több is...

Jöörgen egy pillanatig elgondolkozva meredt maga elé, végül a fejét rázta.

- Sajnálom, Jedi Mester, de ennyire ne szaladjunk előre. Megfelelő bizonyítékok nélkül nem kerülhetem meg a szolgálati utat... vagy Kresh kommodorénak jelentek, vagy senkinek.. ne feledje, a diszkréció volt az a feltétel, amivel Ön is részt vehet ezen a küldetésen..

- Nem elegendő bizonyíték, hogy hiányzik egy hajójuk? Ezen fogunk szórakozni, kapitány? - Kyp felemelte a hangját, de egy pillanat múlva rájött, hogy talán még mindig a sötét oldal enyhe befolyása érezteti a hatását. A hídon tartózkodók feszengeni kezdtek és ideges pillantásokat vetettek felé... mégiscsak ő volt Kyp Durron, Carida elpusztítója, a Napzúzó pilótája, és ezt még annyi év után sem felejtette el a galaxis. Kyp felsóhajtott.

- Ne haragudjon, ha elragadtattam magam, kapitány. Azt mondja, bizonyítékra van szüksége...

- És ha hoz nekem valami kézzelfoghatót, akkor azonnal tájékoztatom a feletteseimet. Minél gyorsabban, annál jobb. - biccentett Jöörgen. - De ennél beljebb nem viszem a hajómat… - A tiszt megérintette a karjára erősített kommunikátort, mire kisvártatva egy páncélos csoport masírozott be a hídra. Kyp meglepetten fedezte fel a Szövetségi Gárda fekete páncéljait viselő kommandósok élén haladó Mandalori páncélos harcost.

- Ez itt Neidar Sorek, a Mandalori különítmény tagja - mutatta be a férfit Jöörgen. Kyp összevonta a szemöldökét. Nem tudta, hogy a Mandalori zsoldosok ilyen mélyen ott vannak az elnöki különítményben... tulajdonképpen azt sem tudta, hogy valamelyikük a fedélzeten van. A férfiben a kommandósokra jellemző ugrásra készség és éberség mögött pedig volt valami... valami, ami őrá irányult.

- Örvendek… - biccentett a T-sisakos férfi felé.

- Bár tudtommal az Önök... - Jöörgen egy ideig kereste a megfelelő kifejezést - társadalmi a múltban nem ápolták a legjobb kapcsolatot, remélem, ezen a misszión együtt tudnak működni. - pillantott a kapitány a Jedire és a Mandalorira. - Rendelkezésükre bocsátunk egy rohamcsónakot és egy szakasz kommandóst. Szálljanak le a bolygón, és hozzanak nekem valami bizonyítékot, ami alapján riaszthatom Kresh kommodorét... és a maguk Jedi Tanácsát, ha szükséges, Mester.

Kyp bólintott, miközben fél szemmel még mindig Soreket méregette.

- Rendben. Melyikünk vezet?

 Sorek egy szót sem szólt, csak biccentett, és a kommandósokkal együtt kisétált a hídról.

- Azt hiszem, maga... - nézett utána a kapitány - Sok szerencsét, Jedi Mester.


--- Vége az III. Fejezet 1. részének ---


Comments