EGB Könyv‎ > ‎

II

Második Fejezet



Coruscant

Coruscant felett Daala Elnök érkező flottáját Bwua'tu zászlóshajója fogadta.

- Elnök Asszony, végre visszatért... - kezdett volna mondókájába a bothan főtiszt, de Daala a képernyő másik oldalán leintette.

- Ezt folytatjuk később, admirális. Most elrendelem az "Omega - kék" kódot, minél hamarabb össze kell hívnunk a Konferenciát.

- Parancs értettem!

- Van már államfő a bolygón?

- A Konföderáció elnöke... tudtommal A'kla Szenátor van vele - rázta meg sörényét a bothan.

- Helyes - mosolyodott el Daala. - Hamarosan rátérünk a fiatal TIE-zsoké barátunkra is… indítsa a küldöttségeket, admirális!

- Asszonyom, amennyiben a Szenátus tájékoztatása nélkül, mindössze a Flotta révén…

- Addig éljen a megtiszteltetéssel, Bwua'tu, amíg nem vonom vissza! - húzta össze egy szemöldökét Daala.

- Végrehajtom, Elnök Asszony! - azzal a Bothan bontotta a vonalat.

 

Egyesítő Konferencia

[Diplomáciai Holonet csatorna üzenet]

Daala Elnök asszony közleménye a galaxis vezetői részére.

"Megkövetem a Tisztelt Képviselőket előre nem látható távolmaradásom miatt, mely egy, Szövetségünket érintő humanitárius - klimatikus katasztrófa miatt volt szükséges.

Remélem, megértik, hogy a Galaktikus Szövetség, mely a galaxis Yuuzhan Vong inváziótól legsúlyosabban érintett területeit foglalja magában, gyakorta kerül olyan helyzetbe, amikor egyetlen államfő sem vonhatja ki magát szenvedő népe hívó szava alól.

Remélem, az immár megkezdődő Egyesítő Konferencia hozzásegíti népeinket ahhoz, hogy együtt könnyebben legyőzhessük ezeket az akadályokat és új, egészséges, virágzó galaxist építhessünk!"

Daala Elnök

A Galaktikus Szövetség Elnöki Hivatala

 

Coruscant

Az Elnöki Palota egyik felső szintjén, Daala lakótorony-komplexumának másik tornyában az egyik legfényűzőbb lakosztályban rendezték be a kétszer négy fős asztalt. Daala ugyan egy kisebb, zártabb körű beszélgetésnek jobban örült volna, hiszen már ez is hatalmas eredmény volt, hogy sikerült összehozni a találkozót. De nem kockáztathatta, hogy valakit kihagy a kérdésben igazán befolyásosak közül... ráadásul a titkosszolgálatokért felelős Marrabb Szenátor jelenléte még talán jó hatással is lehet a humán-homofób konföderációsokra. Két calamari, három nő - Daalát majdnem elfogta a nevetés. A konföderációsok biztosan tiltakozni fognak, de hozzá kell szokniuk, hogy mikor kivel tárgyalnak.

Abban sem volt biztos természetesen, hogy nem jönnek sokkal kevesebben, talán csak Phennir elnök egyedül. De nem probléma, nem árt demonstrálni, hogy mekkora összefogás áll mögötte, és a Szövetség mögött. A Konföderáció ígérkezett első látásra a legkeményebb partnernek a Konferencia során, ezért Daala nagyon elégedett volt vele, hogy Phennir végül elfogadta a személyes meghívást... így némi esély van rá, hogy még a nyilvános tárgyalások előtt kiüvöltözhetik magukat.

Jobbján Niathal, a katonai szárny képviselője ült - még mindig jobb, gondolta Daala, mintha a konföderációs körökben aljas árulóként nyilvántartott bothan Bwua’tu-t ültette volna be, pedig benne sokkal jobban megbízott -, mellette a titkosszolgálatokért felelős Marrabb. A két calamari néha egy-egy vizenyős pillantást váltott egymással. A balján A'kla szenátor asszony, vagy ahogyan pacifistább körökben nevezték, Daala leplezetlen ellenszenvét kiváltva vele, a "caamasi Mon Mothma", igazgatta a sörényét.

Az ajtónálló biztonsági tiszt belépett.

- Elnök Asszony, Szenátorok, megérkezett a konföderációs küldöttség.

- Köszönöm kapitány, engedje be őket! - intett Daala, és az asztala mögött felállva várta a köszöntést.

Phennir és küldöttsége az előzetes bejelentést követően jelent meg a teremben.

Phennir Daalával szemben foglalt helyet, jobbján Folett bal oldalán az eddig a helyiekkel fontoskodó Tiebolt. Tekintetét végigjáratta a vendéglátóikon.

- Micsoda megtiszteltetés - kezdte kissé teátrálisan -, hogy a Szövetség vezetője, hajlandó e kisebb kitérője után bennünket fogadni. Feltételezem külön öröm volt, a bizottság összetételén elbíbelődni - mielőtt Daala szóhoz juthatott volna, komolyabb hangnemben folytatta.

 - Mellettem jobbra hadd mutassam be Folett századost, aki a Konföderáció pénzügyi elitjét képviseli, és a másik személy pedig Tiebolt ezredes, a Hírszerzésünk vezetője.

- Igazán biztató, hogy a katonai irányítás és az ezzel járó rendszeretet ennyire átjárja a szakadár területeket - mosolyodott el Daala, jelezve, hogy ezügyben nem kell külön kiokítani. Sőt, ha Phennir játszani akar... - Sőt, Rajparancsnok úr - nyomta meg Phennir eredeti birodalmi rendfokozatán a hangsúlyt - bizonyára legalább annyira otthonosan érzi magát, mint én érezném… gondolom ezt akarta mondani. - majd ellentmondást nem tűrően folytatta.

- Ez itt Marrab szenátor úr, a titkosszolgálati ügyek felelőse a Szenátusban, mellette Niathal admirális asszony, a biztonsági különmegbízottam, végezetül A'kla szenátor asszony, a külkapcsolatok és a diplomácia felelőse a Szenátusban.

- Hölgyeim - recsegte kelletlenül Phennir, és a mellette ülő másik kettőről ugyanezt lehetett leolvasni. Azt azért Daala is megjegyezte magában, hogy a konföderációs küldöttségben nemhogy egyetlen bothan, de még egyetlen ízig-vérig corelli kalóz, vagy commenori bürokrata sem kapott helyet… ez a Phennir ilyen gyorsan tudna tisztogatni? Érdekes.

- Gondolom, egyikünknek sem lenne ellenére, hogy rögtön a lényegre térjünk - folytatta a Szövetség államfője. - Külön örülök, hogy ilyen szűk körben tudunk beszélgetni a Konferencia előtt, elkerülve a... kényelmetlen helyzeteket. - Intésére A'kla szenátor leütött egy billentyűt, mire a fejük felett a plafonon felvillant a galaxis térképe, amelyet át-meg átszőtt a Szövetség és a Konföderáció foltos hálózata, köztük jókora üres területekkel, és hatalmas összevisszaságban. Körülöttük, a Peremvidéken és azon is túl a többi független állam kisebb-nagyobb foltjai.

- Legyünk realisták, uraim - folytatta Daala. - Akár sikerrel járunk a Konferencián, akár nem, akár sikerül az összes itt látható entitást, vagy minél többet beterelni valami föderatív struktúrába, a kettőnk helyzete mindenképpen kezelhetetlen. Nincsenek összefüggő gazdasági övezeteink, nincsenek biztonságos hátországaink, egymás szájában acsarkodunk minden szektorban. Javaslom, kompromisszumos alapon egyezzünk meg egy minimális, egy nulla verziós megoldásban, ami még akkor is normalizálja az államaink kapcsolatát, ha a Konferencia nem jár sikerrel...

A'kla Szenátoron látszott, hogy nem ezt várta, idegesen fészkelődött, és rázta a sörényét, a két calamari pedig kifejezéstelenül - mint általában - meredt maga elé.

Miután Phennir kizárta a többieket, tekintetét mélyen Daaláéba fúrta.

- Úgy gondolom, hogy területi kérdésekben állapodjunk meg először - hiszen ettől függ minden más. A Konföderáció két legnagyobb területe között, Morja és a Yagd'hul térségben éles szakadék van. A két terület összekötése elengedhetetlen számunkra. Megtehetném persze, hogy katonai erővel megoldom ezt a problémát, de akkor értelmét vesztené ez a konferencia. – Phennir folytatta.

- Ugyanezt a területet szeretnénk összekötni - az ettől elválaszthatatlan Krann szektoron át kiterjesztenénk fennhatóságunkat a koréliai kereskedelmi útig.  Jabiim központú területünket kiterjeszteni egyrészt a Perlemian kereskedelmi vonalig, illetve összekötni a Bimmissarival. Ansion központú területünket meg a Vortexen át az Önök határáig húzni.

- Természetesen ezek csak irányelvek - húzta mosolyra a száját Phennir. - De nyílt lapokkal játszom. tegyék maguk is.

Daala sokatmondóan A'kla-ra pillantott, aki elértette a dolgot és már nem tiltakozott. Az öregasszony ravasz, gondolta, nagyon ravasz. Mint mindig, a konföderációs nyúl ismét kiugrott a bokorból, azután, hogy Daala feldobta a labdát.

- Meggyőződésem, hogy alapvető félreértés van közöttünk, Phennir tábornok - villantotta meg caamasi mércével "barátságosan" a fogait. - Daala Elnökasszony ugyanis nem területi paktumra gondolt, amikor kompromisszumos megállapodást javasolt.

Phennir kérdőn Daalára pillantott, remélve, hogy sikerült összeugrasztania a szövetségi delegációt. Daala azonban erélyesen biccentett A'kla felé, hogy egyet ért, és folytathatja.

- Mondja csak Szenátor, mindenben egyetértek.

- A Galaktikus Szövetség demokráciaként működik, Elnök úr - folytatta A'kla, miközben Phennir jól hallhatóan elmormolt valami olyasmit, hogy "az a maguk baja". - Ez annyit jelent, hogy minden egyes rendszer bármikor kiléphet a Szövetségből, amely jelenleg tagja, és bármelyik jelentkezését szívesen vesszük, amely jelenleg nem tagja. Nem vitathatjuk el a galaxis jelenleg önállóan működő rendszereitől azt a jogot, hogy egy nagyobb, demokratikusabb egész részesei legyenek, és saját tagjainkról sem mondhatunk le.

- Nem is kértem területi engedményt maguktól - vágott közbe Phennir. - Ezek mind-mind gazdátlan területek.

- Melyek számos apróbb-nagyobb öntudatos, független állam található - folytatta szelíden A'kla. - Elnök úr, meggyőződésünk, hogy ha meglépik ezeket a terjeszkedési akciókat, azzal a maguk helyzetét rontják. A Konföderáció agresszív politikáját látva a környező rendszerek egymás után fogják az egyetlen harcképes, és valljuk be, az Önök államánál katonailag erősebb alternatíva, a Szövetség védelmét kérni... rosszabb esetben a Birodalomét, és így ők is bekerülnek a konfliktusba, amit feltételezem, egyikünk sem szeretne. És így ezzel pont az ellenkező hatást érik el, mint amit akarnak. A Szövetség jelenlegi álláspontja az, hogy a Konferencia eredményétől függetlenül nem terjeszkedik fegyveresen, és javasoljuk, tegye ezt a Konföderáció is.

- Ezt nem maguk fogják megmondani... - mosolyodott el kihívóan Phennir.

- Természetesen nem - folytatta A'kla - Mi csak felvetjük a lehetséges hátrányokat... ellenben egyet értünk azzal, hogy a területeink közti kölcsönös zavartalan forgalmat biztosítani kell. Álláspontunk szerint nem terjeszkedés jóváhagyásával, hanem épp ellenkezőleg, semleges, vagy közösen felügyelt zónák kialakításával a kulcspontokban és útvonalakon, amelyek mindkettőnk határain kívül fekszenek.

- Ennyit ér a maguk demokráciája, hölgyem! - nevetett fel Phennir. – És ha teszem azt, egy ilyen semleges állam utána kijelenti, hogy hozzánk akar csatlakozni?

- Vagy hozzánk - mosolyodott el Daala. - Ezt nem tudhatjuk, de gondolom, nagyban függ a titkosszolgálataink tevékenységétől... mondjuk úgy, biztos vagyok benne, hogy aki kifejezett előnyét látja a semlegességnek, az csak nem akar belőle kilépni...

- A következő régiókra gondoltunk - folytatta A'kla:

- A Yag'dul - Moorja zóna, ahogy említették;

- A Hydian útvonal Denon és Malastare közé eső része;

- A Harrin, Tynna és Brak szektorok, illetve a Harrin kereskedelmi leágazás és környéke;

- A Perlemian útvonal teljes területen kívüli hossza a Taanab-tól, a Colunda szektorig;

- A Bilbringi - Kril'dor - Iridonia - Phaeda négyszög.

- Ennyi, mit szólnak? - fordult újra a vezetők felé A'kla miután befejezte a csillagtérképen a területek megjelölését.

Phennir reakcióját megelőzve Folett vette át a szót.

- Érdekes elképzelés és valóban megfontolandó - váltott át egy kellemesebb hangnembe, mint amit Phennir képviselt. - Ugyanakkor valóban Önök rendelkeznek a legnagyobb haderővel, amit ha jól sejtem részben Konföderációs pénzekből finanszíroznak - kis hatásszünetet tartott, hogy a szövetségi arrogancia megeméssze az elhangzottakat. - Azt se felejtsék el, hogy jelen pillanatban gazdaságilag és anyagilag a mi államunk stabilabb és erősebb, sőt befolyásosabb, mint az önöké. Részben azért jöttünk el a konferenciára, hogy az eddigi ellentéteket feloldjuk. Nekünk erő kell, maguknak pénz - és ebben a szobában ez most össze is jött.

Növelhetjük a "támogatást", amit Önöknek fizetünk, cserébe, ha hozzájárulnak a két központi terület összecsatolásához, illetve Krann-ig és a kereskedelmi vonalig történő, fokozatos kiterjesztéséhez. Lehet ez kezdetben ellenőrzési zóna, de idővel a területre igényt tartunk.

Mint a két legerősebb állam, kötelességünk, hogy a galaxis vérkeringését, a kereskedelmet felügyeljük. Ezért az ellenőrzési zónák - Phennirre nézett, aki bólintott - meglétét jó elképzelésnek tartjuk.

Hosszútávú célunk a kereskedelem biztonságossá tétele - amihez szükség van a mi pénzünkre, és a maguk erejére. Ha ez meglesz, ellenőrizhetjük a galaxis kereskedelmét.

Mi a véleményük?

- Vitathatatlan, hogy vannak olyan szinergiák államaink között, amit együttesen érthetünk csak el, a mi katonai, és a maguk gazdasági erejével - vette át a szót most Niathal, mélyen ülő halszemeit forgatva. - Ugyanakkor egyikünk sem szeretne olyan helyzetbe kerülni, amelyben valamely területe elérhetetlenül el van szigetelve a többi régiójától a másik államhatárai által, igazam van?

Mivel választ egyik oldalról sem kapott, Daala folytatta.

- Ezzel összhangban, amit Niathal admirális mond, el tudnánk képzelni egy olyan galaxist valamikor az inkább távolabbi, mint közelebbi jövőben, amelyben a maguk két területe a Yag'dhulon keresztül kapcsolódik, viszont csak a Hydian-ig terjed ki. Meggyőződésünk, hogy a kulcsútvonalak területen kívülisége a jelen helyzetben fontos.. másrészt, ami a felügyeletet illeti, biztos vagyok benne, hogy van olyan megoldás, amelyben önök inkább az útvonalak mentén történő forgalomra, míg mi az egyes semleges bázispontokra koncentrálunk.. képességeink szerint.

- Azt hiszem közelednek az álláspontok - vette át a szót Tiebolt, miközben a másik kettő tiszt némileg elégedetten hátradőlt. - Azonban egy fontosabb kérdéskörről is egyeztetnünk kell, ez pedig a területeinken működő szervezetek és főleg azok, amelyek a Birodalomhoz köthetők valamint a Sithekhez.

Mi, a Konföderáció területén megkezdtük a felszámolásukat - de helyzeti előnyben vannak. Jól bejáratott módszereik vannak, és megbízható hálózatuk, amelyek a legfelsőbb körökhöz is elérnek.

Javasolnám, hogy hozzunk létre egy közös alakulatot, ami államaink határain belül működne - és a felügyelt területeken...

Daala és Marrab is elmosolyodtak, A'kla azonban ismét zavartan tekintgetett körbe.

- Nos, ezredes, ezügyben valóban megvannak a forrásaink… természetesen feltételezem, hogy az állami szintű szerveink esetében mindketten igénylünk némi egészséges intimitást és diszkréciót... azonban nekünk van egy nagyon megbízható csoportunk, akik kifejezetten a felforgatók, birodalmiak, bűnözők és egyéb szekták - mosolyodott el Daala - kezelésére specializálódtak. Talán már beszéltek is.

Daala megnyomott egy gombot, mire Tiebolt majdnem felpattant az üléséből, hogy a fegyveréért nyúljon, de látta, hogy az ismerős alak leengedi a puskáját, ahogyan előlép a rejtekajtó mögül.

Rev Sanagar megigazította a mandalor csatapáncél eresztékeit, hangja fémesen csengett a sisakban.

- Parancsol, Elnök Asszony?             

Tiebolt kezét a biztonság kedvéért az övén hagyta majd visszaült a helyére.

- Természetesen az állam belügyei nem tartoznának az akciócsoportra - sokkal inkább lennénk egy terrorelhárító csapat, akiket államainkon belül, megfelelő hírszerzési háttérmunkával vetnénk be.

- Ahogyan azt alig pár napja be is bizonyította? - kérdezte cinikusan Sanagar, miközben tekintetét nem vette le Tieboltról.

- Vannak nehézségek - utalt az akcióra az ezredes. - De egy ilyen csoport működése elengedhetetlen, és rengeteg lehetőség nyílik az ellenőrzött területekkel együtt.

- Maximálisan egyetértek - biccentett Daala szabad jelzését elértve Marrabb szenátor, miközben egy percre sem hagyta abba a calamarikhoz nem szokott emberek számára roppant idegesítőnek fejingatást. - Bár úgy vélem, az államainkon kívüli területeken a hivatalos szerveink is hatékony együttműködést dolgozhatnak ki...

- A részleteket bőven lesz időnk megbeszélni - biccentett Daala most a mandaloriai irányába. - Elmehet, parancsnok, csak be akartam mutatni.

Sanagar kihátrált, Daala pedig megengedett magának egy félmosolyt.

- Úgy hiszem, sikeres egyeztetést zártunk.. remélem, a Konferencia is ilyen.. produktív hangulatban zajlik majd. Ha más nincs, Elnök úr, tiszt urak, admirális, szenátorok, köszönöm, hogy mindannyian idefáradtak ma.

- Ami azt illeti - vetette oda Phennir, miközben a delegáció felállt. - Folett urat itt hagynám az Ön által kijelölt képviselővel, hogy az imént elhangzott területi megállapodást részletesebben is megtárgyalják... persze, amennyiben ez ellen nincsen kifogásuk.

 

Coruscant - orbiton

Messze a bolygó körül méhkasként nyüzsgő forgalomtól robbant ki a hipertérből az Aggressor csillagromboló, ijesztően közel egy már-már veteránnak számító mon calamari csatacirkálóhoz. A közel háromszor akkora óriást rögtön kerülni kezdte, a rádiófrekvenciákat pedig pánikszerű jelentések, heves káromkodások és még hangosabb parancsok hangzavara töltötte meg.

Két nagyobb csatahajó azonnal irányt váltott a bolygó közelében, és nyíl egyenesen a romboló felé indultak, miközben vadászgépek tucatjait ontották a hangárokból. A forgalomirányításnál ülő operátor nem esett kétségbe, a rájuk jellemző merev, szenvtelen hangon követelte az azonosítást és az úticélt.

Rorsh admirális elégedetten mosolygott az általuk keltett riadalmat látva és hallgatva. A házigazdák valamivel kisebb hajót vártak, nem egy felségjelzés és azonosító nélküli kétszer akkora monstrumot. De gyorsan reagáltak, ami azt jelentette, hogy nem vízfejű nerfjuhászok felelnek itt a biztonságért, ami megnyugtató volt.

- Bejelentkezhet nekik, Feay hadnagy – biccentett az Aggressor kommunikációs tisztjének. - Nehogy még a végén lőni kezdjenek.

- Igenis, uram.

Rorsh várakozóan tekintett a radarok konzoljai mögött tevékenykedő főhadnagy hátára, aki mindegyik képernyőt egyszerre akarta nézni, miközben hevesen gesztikulált embereivel.

Végül minden konzolnál ülőtől megkapta a zöld jelzést, és így Rorsh felé fordult:

- Minden tiszta a környéken, uram.

Rorsh bólintott.

- Feay, üzenhet a Pellaeon-nak, kiléphetnek a megadott helyen. Meg jelentse le a helyi bohócoknak is, nehogy szívrohamot kapjanak.

Pár perccel később további két csillagromboló érkezett meg az Aggressor mögé.

- Itt a Gilad Pellaeon birodalmi csillagromboló, engedélyt kérünk a bolygó megközelítésére!

 

Coruscant – elnöki tárgyaló

Daala végigmérte a Phennir mellett álló, merev tartású, katonai rangjelzést viselő tisztet… afféle mindenes szárnysegédnek tűnt, ha jól emlékezett, az elnök "százados"-ként mutatta be… akik azért még a régi, szerteágazó és terjengős birodalmi hierarchiában sem jutottak el szárnysegédi pozíciókba. Érdekes, mégis, Phennir rábízza a lényegi részletek tisztázását. Tekintetet calamari kollégájára siklott, aki sokatmondóan bólintott. A Szövetség előző államfőjének - még ha csak ideiglenes, illetve emigráns minősítéssel is birtokolta ezen címet - megvannak a módszerei, hogy kiderítse, mennyire kell komolyan venni ezt a szárnysegédet.

- Ezer örömmel, Phennir elnök úr - engedett meg Daala egy halovány mosolyt. - Niathal admirális asszony a százados rendelkezésére áll. Nekem pedig, ha megbocsát - pillantott halkan jelző komjára -, fogadnom kell a Maradvány küldötteit.

- Természetesen - biccentett lekezelően Phennir, és látszott, nehezére esik, hogy ne tegyen hozzá még valami "barátságosat" arról, hogy Daala máris szalad birodalmi "barátai" elé.

- A'kla Szenátor megmutatja Önöknek a körletüket és a konferenciatermeket. - folytatta kifelé menet Daala.

- Köszönjük, már mindent láttunk... - jegyezte meg Phennir, de addigra Daala már biccentett és belépett a turbóliftbe. A Konföderáció vezetői és a caamasi, Marrab szenátorral egyetemben követték.

- A terem használható, egy jó ideig nem várunk ide második delegációt - sétált a bárpulthoz Niathal, és uszonyos kezeivel egy pohár finoman fluoreszkáló sárgás italt töltött ki magának. - Maga a kora és a rendfokozata ellenére igencsak kivívta az államfője bizalmát, Folett százados, ehhez csak gratulálni tudok…

Folett elégedett mosolyra húzta a száját - persze nem a "bók" végett, hanem a tárgyalások gyors zárása miatt.

- Mondja csak... milyen érzés most azokkal tárgyalni - utalt a Maradványra -, akik egykoron rabszolgasorsba hajtották népét?

A vizenyős tekintetek nem tükröztek semmit – semmit, ami tipikus vagy szokatlan emberi viselkedésre utalt volna. Még mielőtt az admirális megszólalt volna, Folett folytatta:

- Természetesen ez még csak... felvetésnek is rossz. Feltételezem, a Birodalom már nem az, aki és nem azt vallja, amit. De mégis, ha azokra az egyenruhákra néz... nem fut végig a hátán a hideg?

- Provokál százados, vagy érdemlegesen is hozzá tesz valamit a tárgyalásokhoz?

- Távol álljon tőlem, admirális - lassan megkerülte az asztalt, hellyel kínálta vendéglátóját és egymással szemben elhelyezkedtek. - Csupán szeretném érzékeltetni, hogy ennél az asztalnál két olyan... fél ül, akiknek az érdekei közösek - legalábbis egy irányba haladnak. Szeretném, ha ezeket az érdekeket letisztáznánk. És játszunk nyílt lapokkal, a területi problémákra maguknak is kell megoldás, ott nem látok gondot a megoldást illetően. Engem jobban érdekel a galaxis kereskedelme - és annak biztonsága.

- Én nem látok semmi kivetni valót az eddigi gyakorlatban.

- De abba gondoljon bele admirális, hogy amellett, hogy maguk több pénzt kapnak - egy apró szívességet tesznek, a galaxis érdekében. Létrehozhatjuk az Intergalaktikus Kereskedelmi Ligát, vagy bármit... ami ellenőrzi a galaktikus kereskedelmet, biztonságos útvonalakat alakít ki, ahol nem éri őket - magában mosolygott egyet - kalóztámadások, vagy más váratlan események a kereskedőket. Nyílván a pénzügyi része itt most nem érdekes kérdés...

- Mivel feltételezem, az a maguké lenne.

- És egy részben a maguké. Amennyiben támogatnak minket. Mint mondtam növelhetjük a támogatásukat, hogy fenntartsák a rendet - de... és arra most hadd ne térjek ki.

- Mi van, ha nemet mondunk?

- Hát, reméltem erre nem kerül sor - dőlt hátra Folett. - A galaxis hatalmas, és még vannak mások benne... más nagyhatalmak. De egyikünk érdekét se kívánja, hogy valaki rajtunk kívül erősödjön meg. Persze megkerülhet minket, és rohanhat másokhoz. De ne felejtsék el, hogy honnan jön a támogatásaik, meghatározó része... és nem képviselünk jelentéktelen erőt a galaxisban.

- Amit mi kínálunk, tisztelt admirális... az pénz, hatalom... egység és stabilitás - Folett miután befejezte, hátradőlt és várt.

Niathal az uszonyai között tartott pohárral játszadozott, miközben ide-oda ingatta a fejét, hogy mindkét szemével alaposan szemügyre vehesse Folettet. Ez fajánál a gondolkozás jele volt. Jól ismerte a fajtáját ezeknek az embereknek és egyéb fajoknak, a Polgárháborút megelőzően és azalatt ő maga is számos hasonlóval működött együtt... ki tudja, ha a dolgok máshogy alakulnak, ez a Folett most az ő asszisztense lenne. Az már más kérdés, gondolta, hogy ez nem feltétlen lenne irigylésre méltó helyzet.

- Nos, százados. Tudnia kell - folytatta végül -, hogy Daala Elnökasszony komolyan beszélt, amikor az imént a Konferencia hivatalos célját hangsúlyozta.. természetesen el tudunk képzelni másodlagos szcenáriókat, de a rendezvény célja elsősorban így is a galaktikus egység ismételt megteremtése.

- Ez nem zárja ki azt, hogy mi itt szépen megállapodjunk egy kereskedelmi szervezetről. - hunyorított Folett. - Maga nagyon pragmatikus vezető, admirális, fajának büszkesége. Szinte csodálom, hogy azok után, amit előző kollégája művelt, még itt van köztünk…

- Meg lett volna a lehetőségem, hogy visszavonuljak a békekötést követően - hunyorított ismét Niathal. - De Daala Elnökasszony szavának végül engedtem.. sok igényt kell egyszerre minálunk kielégíteni, galaxisszerte pedig még többet, százados, és ez a lényeg. Egy kétoldalú kereskedelmi liga megalakítása ugyanúgy kizárónak és gyanúsnak tűnhet a többi állam számára, mintha ugyanezt széles körű állami együttműködéssel, vagy kölcsönös területi engedményekkel művelnénk.

- Amit mond, százados - folytatta hátradőlve a mon cal, finoman megrezegtetve a szája feletti uszonyokat és tapogatókat, ami egyértelműen "nőies" gesztus volt -, annak nagyon is lenne haszna... a kérdés csak az, hogyan tudjuk úgy véghezvinni mindezt, hogy ne keltse fel a többi állam gyanakvását... nem csak mi és maguk, de ők is nagyon jól tudják, hogy kettőnél mindig többen vannak a galaxisban. Én nem látok más módot, minthogy a Ligában minden érdeklődő állam számára lehetőséget biztosítsunk…

- Amivel elveszítené a lényegét... - biggyesztette le az ajkát Folett. - Ahogy elmondtam, admirális, minket a pénz és a hatalom, nem pedig annak felelőtlen megosztása érdekel.

- Apropó, igen, magukat... - Niathal újra töltött magának a kesernyés jellegű italból. - Mielőtt továbbmennénk, engedjen meg egyetlen kérdést, százados… pusztán a személyes kíváncsiságom okán... - és tekintetében megvillant valami, a számítás és a hatalomvágy fénye, ami nagyon is azonos volt minden fajnál, furcsa módon.

- Éspedig? - húzta fel a szemöldökét Folett, és úgy tűnt, mindjárt idegesen feszengeni kezd.

- Kíváncsi volnék, kik maguk, és mióta tart a hatalomátvételük a Konföderáción belül... - Niathal hangja sikamlós és csöpögős volt, de leginkább a hideg és a barátságos abszurd keveréke. - Százados.

- Admirális, kössünk alkut. Lefektetjük az alapjait annak, amiről én idáig beszéltem, utána pedig megpróbálok olyat mondani, amit a titkosszolgálatuk nem tud rólam.

Miután Folett elismételte a kereskedelmi ligára vonatkozó Konföderációs álláspontot, és megállapodtak az alapok írásba foglalásában - legalább a Konferencia első szakaszának végéig, egy pohár, a vendéglátójától kapott kesselit szürcsölve dőlt hátra.

Zsebébe nyúlt, és egy arany cigaretta tartót vett elő.

- Ha nem bánja, így könnyebb - és mivel nem érkezett ellenvetés, egy szálat a szájába helyezett, és aktiválta plazmagyújtóját.

A füst lassan lengte körbe a termet, jobb lábát átdobta bal térde felett, hátradőlt a fotelben, a füstöt lassan eregette.

- Az egész ott kezdődik admirális, hogy a Konföderáció egy többre hivatott állam, mint amilyen most. Persze ön rám néz, és egyből csillagromboló zár alatt lévő rendszerek millióit, diktatúrát és humán uralmat vizionál - de hadd nyugtassam meg, ez nem erről szól. Békés állam vagyunk, és mint ilyen, a galaxis érdekeit kívánjuk szolgálni. Szeretnénk, ha a vongok pusztítása végre a múlté lenne, és szabadon tervezhetnénk a jövőt. A Birodalom és a régi-új Köztársaság maradványaiból csírázó államok mellett, mi is igényt tartunk bizonyos dolgokra ebben a galaxisban.

- Szeretnénk, ha minden a maga rendje és módja szerint működne. Szeretnénk, ha ebben a nagy kirakósban a Konföderáció a galaxis pénzügyi világának a szíve lenne - hiszen már az. Szeretnénk minél több államot támogatni, szövetségeket kovácsolni. Szeretnénk, hogy ne tetemek felett marcangoló hadurak irányítsák a megmaradt seregeket, és hogy valamiféle béke rendeződjön az erővonalak mentén. – Niathal nem válaszolt egyelőre, így Folett folytatta.

- Hogy én ki vagyok? Az a személy, aki azt a megszámlálhatatlan milliárd creditet képviseli, ami Phennir mögé nem állna fel. Én vagyok az, aki a Konföderációt egyben tartja.

- Nem túlzó szavak ezek egy századostól?

Folett elmosolyodott miközben a kesselijéből kortyolt, mélyen a cigarettájába szívott, a füstöt lassan fújta ki.

- Ha már így érdeklődött felőlem... engedje meg nekem is ezt. Mit mond, vajon mennyire erős, az elnök asszony ebben a nagyszerű államalakulatban?

- Nos, nem tudom megnyugtatni afelől, százados úr, hogy nálunk is létezik egy olyan alaposan összehangolt és megalapozott összeesküvés, mint a maguké, akikkel szabadon egyezkedhetne az államfők háta mögött - Niathal ez egyszer tényleg elmosolyodott, és hangjába a csipetnyinél több gúny is vegyült. Ezek azért tényleg nagy szavak voltak egy századostól.

- Pedig az ember azt hinné, hogy ha létezne ilyesmi, akkor Ön lenne a legalkalmasabb arra, hogy a nevükben tárgyaljon, asszonyom - tromfolt vissza gond nélkül Folett, ezzel jelezve, hogy az agya legalább a helyén van.

- Nagyon megtisztelő - tette le a poharat Niathal.

- Továbbá - tette hozzá Folett -, ha valaki, akkor ön nagyon jól tudja, hogy egy volt birodalmi admirális kinevezése milyen veszélyekkel járhat a Szövetségre...

- Ezt bizonyára Önök is nagyon jól tudják... - biccentett Niathal. - A lényegre térve, százados, Daala elnök asszony csak azután vállalta el a vezetést, hogy Bwua'tu admirális nem fogadta el, én pedig akkor és ott.. nem voltam abban a pozícióban... Daalában, ugyanúgy, mint bármelyikünkben a lakosság csak egy katonát lát, akitől azt várják, hogy idegen invázió, jedik, sithek és egyebek helyett egy biztonságos rendet vezessen be a galaxisban…

- Akkor azt is megérti, hogy miért vagyok én a százados, és miért Phennir az elnök. És azt is megérti, hogy valójában megegyeznek a céljaink... - mosolyodott el a prédára lecsapó ragadozó, pontosabban kereskedő dagályos arckifejezésével Folett.

- Nem mondtam, hogy ezzel nem értek egyet - pislogott Niathal. - De visszatérve az eredeti kérdésemre. Teljesen világos számomra, hogy mit képviselnek maguk a Szövetségen belül. Azt nem értem, honnan jöttek. Sem Tiebolt úr, sem maga nem corelli, ez világos. Arra gondoltam, hogy commenoriak, de ahhoz nem elég technokraták... és értelemszerűen nem bothanok. Ha pedig egyik sem, akkor mindkettőnk számára fontos lehet tudni, ha hamarosan megváltozik a Konföderáción belüli egyensúly... csak akkor érhetjük el közös céljainkat, ha alaposabban megértjük egymás... működését. - pillantott kerek szemeivel a századosra Niathal, és, bár nehéz volt bevallania magának, egyre inkább elemében érezte magát.

Folett miközben lassan végigmérte a vele szemben ülőt, hátradőlt a székében. Kezével lassan mozgatta a poharat, a kesseli így lágyan annak falára került. Eközben cigarettájába szívott. Várt.

- Úgy érzem, kezd túl kíváncsivá válni, ami persze nem baj. De ahhoz, hogy a bizalmamat elnyerje, és valóban választ kapjon a kérdésre, ami lássuk be, magának fontos... mert ezek szerint a hírszerzésük finoman szólva se végez jó munkát... szóval. Írásba foglalva akarom a garanciákat arra vonatkozóan, hogy a delegációnk által kért dolgok teljesíthetők, és ami a legfontosabb: ütemezve teljesítve is lesznek. Cserébe maguk az én személyem révén kapnak egy erős szövetségest, akár a Birodalommal szemben, akár jövőbeli céljaik eléréséhez. És persze ha ez a beszélgetés lezajlott - személyi hívójával néhány üzenetet küldött szét Folett -, és a megbeszéltek szerint megkaptuk, amit szerettünk volna, akkor az lesz a legszebb az egészben, hogy elmondhatja: maga már a Konföderáció új elnökével tárgyalt.

Niathal bólintott, mint aki pontosan érti, hogy miről van szó. Kiugrasztotta a targot a szakadékból, vagy a bay'lai medúzát a barlangjából, ahogyan a népe mondta. A Konföderáció új elnöke... világossá vált számára, hogy Folett százados úr és klikkje hosszú távon nem elégszik majd meg a háttérben maradással és a gazdasági kérdések boncolgatásával, bármennyire is ezt akarta beállítani a fiatalember. A Szövetség számára pedig bármilyen széthúzás a Konföderáción belül… nos, természetesen értékes.

De végig kellett játszania, ha már eddig vették a fáradtságot, hogy eljussanak.

- Remélem, megérti, százados úr, hogy mint felelős döntéshozó a felelős döntéshozónak, nem kell bizonygatnom Önnek, mekkora értéke van az adott szónak, és ezzel szemben milyen könnyen átléphető valamiféle írott fecni, ha az államérdek úgy kívánja... amíg azonosak az érdekeink, addig egy oldalon állunk. És én úgy látom, az érdekeink azonosak - Azzal kiürítette a poharát, és jobb uszonyát bátorító halmosollyal Folett felé nyújtotta. - Biztos vagyok benne, hogy gyümölcsöző együttműködésnek nézünk elébe… el tudom esetleg érni valahol, ha legközelebb is szeretnék váltani Önnel néhány... hasonlóan bizalmas szót?

 

Coruscant - orbiton

A szokásosnál egy árnyalatnyival hosszabb szünet után végül a coruscanti irányítás monoton hangja válaszolt.

- Gilad Pellaeon csillagromboló, itt a coruscanti szövetségi planetáris irányítás, kövesse a bemeneti vektort 49-099-254-ön, a kijelölt találkozási pontig. A Szövetségi Flotta különítménye fogadja.

- Vettük, értettük - jött a birodalmi válasz.

A közeledő csillagrombolók előtti utat a Szövetségi Flotta cirkálóinak és vadászainak őrjárata tisztította meg figyelmeztető manőverekkel az ijedten, de szervezetten arrébb álló civil forgalomtól. A bolygó síkja fölött, az északi pólus felől pedig megérkezett a fogadó különítmény... egy, a birodalmi rombolókat is méretben felülmúló, a szuper-csillagrombolók osztályával vetélkedő Viscount - osztályú mon cal zászlóshajó, számottevő díszkíséret, a formáció élén, a Viscount előtt pedig egy régebbi típusú birodalmi csillagromboló.

A zászlóshajó hídján Daala és a Szövetségi Flotta vezérkari főnöke, a bothan Bwua'tu admirális kémlelték a közeledő rombolókat.

- Asszonyom, Kresh kommodore jelenti, hogy elvégezték a hajó rendszereinek nullázását, minden adatbázis törölve, eredeti rendszerek újraírva, a kristály-fázisváltók leszerelve - jelentkezett a kommunikációs tiszt.

- Köszönöm, a kommodore és a kijelölt tisztek szálljanak át, a keretlegénység állítsa le a rendszereket és készüljön fel az átadásra - bólintott Daala. - Sajnálta, hogy le kell mondania a zászlóshajójáról, de úgy gondolta, ezt a gesztust igazán megteheti halott bajtársa és barátja emlékére... a hajó rendszereit letakarították, így semmi olyasmi nem kerülhet a Moffok kezébe amúgy sem, aminek nem kéne. Kresh kitűnő munkát végzett.

- Hadnagy, küldjön üzenetet a birodalmi hajóknak, hogy a Unity fedélzetén Daala Elnökasszony személyesen kívánja fogadni a birodalmi delegációt. Tájékoztassa őket továbbá, hogy a formációnk élén álló Chimaera csillagrombolót azonnali hatállyal kivontuk a Szövetségi Flotta rendszeréből, és ajándékként felajánljuk a Birodalomnak - utasította a komtisztet Bwua'tu, és kíváncsian megrázta a sörényét, miközben a mellette feszítő Daalára pillantott. Érdekes találkozásnak ígérkezett…

 

Coruscant - Gyártelep

A kétszemélyes légijármű fürgén suhant egy vonalban Coruscant zsúfolt légiforgalmával. Haladt egy darabig a forgalommal, majd egy szabálytalan manővert követően elszakadt a vonaltól. A Gyártelep felé vette az útját.

A vezetőülésben helyet foglaló fiatal nő megkeményítette markáns vonásait, amint megpillantotta a coruscanti biztonsági erők üzenetét. A szirénázás közeledő hangját tökéletesen figyelmen kívül hagyva teljes nyugalommal folytatta útját.

A mellette helyet foglaló férfi mélyen szemébe húzta sötét köpenyének csuklyáját, mely nem engedett bepillantást az árnyakban rejtőző, torz vonású arc barázdáiba. Megingathatatlanul ült a légijármű nem túl kényelmes ülésében, akár egy szobor, amelyet évezredek óta nem mozdítottak el a helyéről.

A vijjogó, egyszemélyes járőr időközben megközelítette őket, így a lány kénytelen volt gyorsítani a tempón. Fémes, reszelős droidhang szólította fel megadásra, és szabálysértésükhöz hozzáfűzte a járőr parancsának megtagadását, ami jó pár kreditbe fog kerülni. A lány kérdőn pillantott útitársára, aki továbbra is nesztelenül figyelte az eseményeket.

- Minél előbb a célomhoz kell érnem, Kida Gatash - törte meg a csendet határozott, ellentmondást nem tűrő hangon. - Ha odaértünk, távolítsd el őt.

Kida továbbra is próbálta tartani a távolságot, az azonban egyre csak fogyott a két, immár eszeveszett sebességgel száguldó jármű között. Időközben elérték a bolygó egyik elhagyatottabb részét: A Gyártelep sivár fémfelszíne mérgező gázok fényeiben játszott, amikor egy pillanatra az egyik kémény előokádta a fölöslegessé vált füsttömeget. Erre a területre tilos volt a behajtás.

A légijármű egy kimagasló fémkupola irányába száguldott tova; rátapadt kísérője hajthatatlanul rövidítette a kettejük közötti távolságot. A fémfelszín tetején apró leszállópálya vált láthatóvá, ahogy közelebb értek. A suhanó aláereszkedett, majd a föld felett lebegve megállapodott. A lány utasa kilépett a járműből, hogy az felgyorsítva, kissé megzavarva üldözőjét siethessen tova.

 A csuklyás alak belépett az egyetlen ajtón, amit látott. Egy liftben találta magát, amely minden motiváció ellenére elindult a megfelelő irányba. A tárgyalóterem, ahová érkezett, kissé kopárnak tűnt a jövevény ízlése szerint, azonban célhoz ért. Tudta, itt már nincs szüksége rejtőzködésre. Leemelte csuklyáját, majd levetett köpenyét az egyik fogasra akasztotta.

Lord Ammel M. Brodrig megpillantotta a terem másik végében figyelő alakot; érdekes módon eddig nem látta ott, azonban biztos volt a saját megfigyelőképességében.

- Üdvözletem, uram - mosolyodott el a sápadt, kissé megviselt ábrázatú vendéglátó.

- Úgyszintén -- bólintott egyszerűen Brodrig, majd mindketten helyet foglaltak az asztal két végén.

Darth Sordis egyszerű üzletembernek látszott; nem viselt sem fekete, sem egyéb köpenyt, amely az Erőhasználók közkedvelt viselete volt. Elegáns, szürke ruhája és kékes fémöve finom előkelőséget sugároztak.

- Nos - fogott bele a Sith Nagyúr -, gondolom sejti már, hogy a… foglalkozásom okából meg kell látogatnom az ön rezidenciáját - a nagy Freedon Nadd kastélyát.

- A házam nem tartalmaz semmiféle sötét energiát, amit magának látnia kellene - jelentette ki a szürke eminenciás. - Az effajta képzelgések nem többek puszta babonánál. A babona nem hoz szerencsét…

- Tudja, a Sith Sötét Nagyurai saját sírjaikban, palotáikban raktározták el szörnyű erejük maradványait, amelyek még ma is fennállnak…

- Jó - torkolta le Brodrig. - De most térjünk a lényegre.

- Várjon! A türelem minden győzelem kulcsa - a Sith Nagyúr kissé haragosnak látszott.

- Nem kérdeztem. Azonban tisztában vagyok eme tulajdonság előnyeivel. Úgyhogy most, azt hiszem, elmondom, amiért itt vagyok.

Deldur Gaev kicsit állított a holotávmérő kijelzőjén, hogy a távolodó jelöletlen siklótól vissza tudjon fókuszálni a halványan kivilágított bejáratra, amelyen keresztül a csuklyás alak eltűnt. Bizonyos volt benne, hogy nem egy kiégett indukciós tekercset akart kicserélni...

A Gyártelepben az volt a szép, hogy mindent túlélt. Polgárháborút, újabb polgárháborút, a városbolygó többszöri ostromát, a Vong inváziót és a Vong flórát és faunát... a Gyártelep volt az első, amelyik egy-egy háborús pusztítás után néhány nappal, ahogyan a központi generátorokat összekötő energiatekercsek életre keltek, már vígan füstölt és termelt… legyen szó néhány napos összecsapásokról, kisebb-nagyobb ostromokról, vagy éppen több éves Vong hibernációról.

Amin egyébként nem is kellett sokat csodálkozni, hiszen a Telep állította elő a városbolygó többi, sokkal szofisztikáltabb környezetének ismételt lerombolásához és újjáépítéséhez szükséges gépeket.. ezeket nem mindig volt érdemes külső bolygókról beszerezni, a coruscantiaknál úgysem tudta jobban senki sem, milyen a tökéletes, irodaépület-magas konstrukciós repulziós droid.

Gaev azt is szépnek találta a Gyártelepben, hogy néhány évnyi próbálkozás után az üzemek csak azért is visszatértek a jó öreg automatikához. Egyszerűen felesleges volt munkások ezreit foglalkoztatni. És amint ez megtörtént, az ember, idegen, vagy a kettő közül egyikre, esetleg mindkettőre hajtó fejvadász nyugodtan mászkálhatott benne... az efféle figyelőposztok, amelyek magas gyárkémények és hőelvezetők tetején lévő szervizfolyosók összekötésével keletkeztek, szinte kínálták magukat.

A siklóra ráállított rendőrjárőr szépen elvégezte a dolgát... olykor úgy látszik mégiscsak értelme volt összejátszani a CSF-el, gondolta Gaev. Szépen lefoglalta a járművet, amíg ő egy egyszerű siklómotoron megelőzte őket, és elfoglalta a megfelelő pozíciót a Telepen. Remélte, megéri a fáradtságot... egyetlen mandaloriai vadász sem szeretett volna a bolygón csalódást okozni Rev Sanagarnak, és ebben az esetben láthatóan Rev Sanagar sem szeretett volna csalódást okozni a Szövetségi Szolgálatok fejének, Kalenda vezérőrnagynak.. mondjuk a két esetet össze sem lehetett hasonlítani, természetesen.

Gaev letörölt néhány cseppet a kémény kürtőjéből aláhulló rozsdaszínű folyadékból, ami makacs permetként megült a szürkés-ezüstös szegélyezésű mandalori páncélon. Már elég sok ideje bent van a célszemély. Remélte, ez a VSZ-diplomata - Brodrig a neve, ha jó emlékezett - tényleg megéri a fáradtságot. Nem mintha ellene lett volna a Gyártelepen mászkálásnak, éppen ellenkezőleg... az alsó szinten vélhetően elég sok olyan célpontot rejtettek, akikért a Daalánál kevésbé magas rangban, vagy hivatalban lévő kuncsaftok sokat fizettek volna.. márpedig, jegyezte meg magában a férfi, Deldur Gaev csak másodsorban Sanagar harcosa, csak harmadsorban a Szövetségi Elnök egyik privát fogdmegje, elsősorban mandalor vadász..

 

Coruscant - orbiton

Arven Aberrnum gondolataiba mélyedve trónolt a Mirelis parancsnoki székében.

Tudta, közel van már a Találkozó, amely egy helyre gyűjti a galaxis leghatalmasabb birodalmainak vezetőit, hogy aztán könnyűszerrel belerobbantsák őket Coruscant fénylő felszínébe.

A csúcsminiszter tisztában volt vele, hogy Daala mindent megtesz ennek elkerülése érdekében, azonban azt sem felejtette el, hogy a galaxis rengeteg intelligens lénynek ad otthont - akik legfontosabb feladatuknak fogják tekinteni a merényletet.  A Konferencia bejelentése óta sok szabotőrt akadályoztak meg, azonban Aberrnum úgy sejtette, hogy ez csak a felszín - a háttérben valami más, valami nagyobb húzódik.

Jobb lett volna titokban tartani az egészet, gondolta magában bosszankodva, mivel egy cseppet sem volt ínyére, hogy kockára tegye a saját életét.

A kilátás hirtelen megváltozása rángatta ki gondolatmenetéből; A konvoj kilépett a hiperűrből, a személyzet szeme elé tárva a közeledő városbolygó látványát. Több száz csatahajó és cirkáló vette körül a fővárost, mintegy szervezetlen blokád alá vonva azt. A csúcsminiszter elismerte magában, hogy a merénylőknek valóban nehéz dolguk lesz - hiszen még a bolygóra sem tehetik be a lábukat.

Egy kopasz, merev tartású tiszt lépett elé, ismét megszakítván a gondolatait.

- Exellenciás uram, a siklója készen áll - jelentette szobormerev arckifejezéssel. - Kapcsolatba léptünk Coruscant biztonsági erőivel; nem kaptunk engedélyt az orbitális pályára.

Aberrnum összehúzta dús szemöldökét.

- Szóval nem engednek közelebb? Nagyszerű - emelkedett fel ültéből. - Gondoskodjon róla, hogy fogadjanak, Tavaris admirális!

- Igen, uram.

A csúcsminiszter ráérős léptekkel indult a siklója felé.

Az Unity főhangárjába díszszázadként odarendelt volt ÚK-s katonák és flottaőrök szívükben vegyes érzelmekkel rendeződtek tökéletes alakzatokba, Jagged Fel fogadásához.

A klasszikus birodalmi sikló sokukban felidézte a régi, Jacen Solo ámokfutása és a Vong előtti időket és érzelmeket. Sokan még most is lőttek volna a Lambda siklóra, de szerencsére az ilyen gondolkodók többsége a parancsot végrehajtók, és nem az osztogatók közé tartoztak.

Eközben a Lambda - osztályú űrsikló, fedélzetén a Maradvány vezetőjével már útban volt, TIE - Defenderek oltalmazó kötelékében. Ez félúton kiegészült szövetségi E-szárnyú vadászokkal.

Majd amint a sikló szárnyai rögzültek a függőleges vezérsík mellett és az impozáns hajó átlépte a Unity hangárjának energiamezejét a vadászok szétszéledtek.

Ahogyan a bothan Bwua'tu admirális kíséretében Daala végighaladt a Birodalmi Maradvány vezetőjét szállító sikló előtt álló szövetségi díszőrség sorfala között, különös érzés kerítette hatalmába. Szinte egész életét ilyen sorfalak között - vagy éppen, ha egészen fiatalkorára gondolt vissza, akkor a sorfalban - töltötte, ugyanakkor ennek az amúgy is igen furcsa párosításnak a másik oldalán.. sokszor éppen egy ilyen siklóból kiszállva, ha valahová megérkezett, rohamosztagosok védelmében, a Birodalom szolgálatában.

Megengedett magának egy halvány mosolyt. Persze ugyanezt jól tudja Jagged Fel is. Jöhetett volna egy sokkal modernebb egységgel, de bizonyára nem véletlen választotta ezt. Üzenet. Annak az üzenete, hogy honnan jött, hová jutott, és most hol nincs Natasi Daala.

A Báró fia alapjában véve nem hülye, gondolta Daala. De nem is az a fajta lojális, a végletekig tapasztalt és elkötelezetten hűséges katona, mint Pellaeon volt, aki Daala után hosszú évtizedekig - tulajdonképpen majdnem annyi ideig, mint az Uralkodó, futott át Daala agyán - tartotta féken sikerrel az egymásnak ugró, hataloméhes Moffokat, a Birodalom erős és igazságos rendszerének vadhajtásait. Nem, gondolta Daala, miközben a rámpa leereszkedett, Jagged Fel nem hülye, viszont ami még nagyobb erénye, hogy erős barátai vannak.

Daala tulajdonképpen valahol ironikusnak találta azt, ahogyan a galaxis sorsa - a világért sem fogta volna az Erőre, vagy hasonlóra - úgy rendezte, hogy most itt álljanak egymással szemben. Ő maga sosem térhetett volna vissza a Birodalomba biztonságban, ahhoz túlságosan is jól ismerték őt a Moffok, különös tekintettel egyszerű és hatékony módszereire, amivel korábban lerendezte az Új Rend örökségén élősködőket. Olyannyira jól megtanulták ezt a leckét, gondolta Daala még mindig keserűséggel az egyenruhája alatt igenis létező szívében, hogy élete második szerelmét vették el tőle, hogy bizonyítsák.

És ő maga sosem térhetett volna vissza a Birodalomba biztonságosan, mert a Jedik vezére, az a Luke Skywalker, aki nem mellékesen élete első szerelmét és az életéből jó néhány évet vett el Tőle, és akit magában a mai napig halálosan gyűlölt emiatt, Jagged Felt választotta a Moffok láncának féken tartására... politikai kinevezett, igen, a Jedik számára a legjobb és legirányíthatóbb választás..

Daala mosolya őszinte volt, ahogyan kezet nyújtott a siklóból kilépő Jagged felé. Őszinte volt, mert a galaxis mégis igazságos. Skywalker felhasználta egyetlen hasonló jellegű bábját, hogy féken tartsa a Birodalom maradványát… hogy ő, Daala, a jedik régi ellenfele sose térhessen vissza oda. És amikor a Szövetség képviselői a Birodalom régi rendjéért és békéjéért vágyakozva megtették az újjászervezett Galaktikus Szövetség vezetőjévé, Daala egyszer csak ott találta magát abban a pozícióban, amiért évekig küzdött sikertelenül a Lázadók és a Jedik ellen - amit már majdnem feladott, hogy megtörten és fáradtan visszavonuljon, amelyet sem a Flottában befutott karrierje során nem tudott elérni, sem a Maradvány mostani vezetői székében nem tudna...

Coruscant élén, a galaxis - még mindig - leghatalmasabb államalakulata élén, az új galaktikus rend meghatározójaként.

És ez ellen sem a Jedik, sem a Moffok nem tehettek bizony semmit. Ironikus, nemde?

- Üdvözlöm a Birodalom vezetőjét Coruscanton, Fel parancsnok.

- Daala Elnökasszony - viszonozta a nő határozott és erős kézfogását Jagged, miközben végig is mérte, az etikett szabta lehetőségek határain belül. Tökéletes tartás, le sem tagadhatná a Flottában töltött jelentős időt, viszont az elmúlt évtizedek mély ráncokat vájtak a szeme köré, de szépségéből vajmi keveset vesztett. A vörös hajzuhatagot elegánsan visszafogott és a Flotta Szabályzatnak majdnem teljesen megfelelő rövid lófarokban hordta.

Fel örült, hogy olyasvalaki került a Szövetség élére, aki nem a korrupt, semmirekellő politikus rétegből nyalta vagy fizette fel magát, hanem egy volt admirális. Valaki, aki látott háborút, harcolt, állt a hídon és látott embereket meghalni maga körül. Valaki, aki tudta mi a halál, nemcsak a statisztikákban és a hírekben látta. És így talán nem dobálózik olyan könnyen az életekkel, mint a régi idők moffjai, remélte Fel.

- Örülök, hogy itt lehetek, és hogy személyesen is megismerhetem - a szavak nem sikerültek olyan szívélyesre, mint amilyennek szánta őket, de Daala szerencsére nem várt túl sokat tőle. Legalábbis a mosoly, aminek keretében válaszolt, őszintének tűnt.

- Ahogyan én is! Kövessen, kérem –mutatott utat Daala.

A rohamosztagos páncélok fehérsége után a szövetségi díszőrség szürkéje és kékje szinte színesnek hatott Fel szemének. Színesnek és idegennek. A tárgyalóig az udvarias visszafogott beszélgetés főleg a calamari cirkálók és a csillagrombolók beltereinek eltéréseiben merült ki. Más világ volt a kettő, és az elmúlt néhány év után Jagged legalább olyan idegennek érezte a környezetét, mint annak idején a chiss akadémiáét.

- Meg kell mondjam, hatalmasat, de pozitívan csalódtam önben - mondta Daala, miután helyet foglaltak a tárgyalóhelységben. - Amikor Skywalker mester - próbálta minél kevesebb utálattal kimondani a nevet, tárgyalásokon nincs helye érzelmeknek - Önt tette meg a Moff Tanács élére, bocsássa meg őszinteségemet, azt hittem olyan báb lesz, akit egyszerre rángatnak a Jedik és a Moffok, míg ketté nem szakítják - dobta ki a diplomáciai szonárbóját. A dicséretre való reagálásból sok mindent megtudhat a fiatal koréliairól.

- Meg kell mondjam, én is - mosolygott diplomatikusan Jagged, Daala dicsérete nem várt fordulat volt. - Nagy és nehéz feladat volt, de a megfelelő emberekkel az oldalamon sikerült megállnom a helyem.

- Ön igazán szerény. Ilyen rövid idő alatt elérni azt, hogy a Maradvány helyett újra Birodalomról beszélhessünk nem elhanyagolható érdem!

Felnek ínyére volt az egyenes beszéd és Daala is, próbált nem gondolni arra, amit Jaina mesélt róla.

- Köszönöm, elnökasszony - Tért ki Jagged érdemeinek további boncolgatása elől. – Értesüléseim szerint ön is kiválóan helytáll a Galaktikus Szövetség élén.

- Köszönöm. – Nem adott esélyt az udvariassági körök további folytatására. - Engedelmével, rá is térnék… Igen?

- Mielőtt belekezdünk, szeretnék eleget tenni kötelességemnek egy fontos ügy kapcsán. Szeretném a birodalmi állampolgárok és a caridai nép túlélőinek képviseletében segítségét és közbenjárását kérni Kyp Durron jedi lovag őrizetbe vételében és kiadatásában, hogy a Bastionon Birodalmi bíróság előtt feleljen tettéért.

Daala biccentett, miközben le kellett szögeznie magában, hogy egyfelől az ifjú Fel tényleg nem hülye, másrészt vagy a Moffok okosabbak még annál is, mint feltételezett róluk, vagy a Báró fia tényleg beletanult a Birodalom irányításának amúgy sokszor igen egyszerű alapjaiba... ha propaganda van, akkor minden van. Nem mintha persze ez nem menne mindenhol máshol ugyanígy, mosolyodott el magában a volt admirális. Ha valakinek ugyanis még a Birodalom jelenlegi vezetésénél is több oka volt arra, hogy halálos ellenségnek tekintse Kyp Durront... az én vagyok, és így is teszek - zárta le a gondolatot a nő.

- Nagyon... meggyőző a választása, Parancsnok. Engem is óhajtanak meghívni a tárgyalásra, netán gyanúsítottként?

- Mire gondol, elnökasszony? - húzta össze a szemöldökét látszólag zavartan Jagged.

- Nos, mint tudjuk, a fegyver, amivel a nevezett… jedi a rémtetteit elkövette, az én alakulatom gondjaira volt bízva... - szórta közbe ép szemével hunyorítva Daala.

- Ilyesmi eszünkbe sem jutott elnökasszony! - Fel tiltakozása élethűnek tűnt. Annak tűnt. Daalanak el kellett ismernie magában, bárki is találta ki ezt a tervet, vagy nagyon ostoba, vagy nagyon direkt... vagy még annál is ravaszabb. Érdekes.

- Higgye el nekem Fel Parancsnok, különösen közel áll a szívemhez jedi Kyp Durron felelősségre vonása… ezt nem is kell Önnek magyaráznom - mosolyodott el végül Daala. - De lássa be, az én kezem is meg van kötve. A Jedik ugyan nem akadályozhatták meg a kinevezésemet, de ha nyilvánosan átengedek a Birodalom igazságszolgáltatása számára valakit, aki nem csak, hogy szövetségi állampolgár, de sok politikus és szavazó szemében háborús hős is, azzal nagyon sok ellenlábasom szemében életszerű bizonyítást nyer, hogy nincs más célom, mint egy új Birodalom felállítása itt Coruscanton... és akkor nem sokáig maradok hivatalban, ezt Ön is tudja.

- Megértem, hogy egy ilyen... demokratikus közegben mennyire nehezére esik manőverezni, asszonyom - biccentett ugyanazzal mosollyal Fel, és Daalanak el kellett ismernie, a fiatalember tényleg beletanult egy s másba. - Milyen megoldást találhatnánk erre a helyzetre?

- Vannak... - halkította le a hangját Daala - információim bizonyos csatornákról, amelyeken keresztül már néhány szövetségi állampolgár, aki hasonló ügyekben volt... érdekelt, már a Birodalom vendégszeretetét élvezi. Sajnos azonban a Carida a köztársaságiak körében itt Coruscanton és a galaxis számos sarkában sokkal egyértelműbb megítélés alá esik, mint mondjuk Pellaeon főadmirális, nyugodjon békében... - folytatta a nő. - Viszont amit egyszer megtett a Birodalom, megteheti másszor is, nem?

- Kyp Durron erős és veszedelmes jedi... - vetette közbe Jagged.

- Biztos vagyok benne - vett elő egy holoprojektort a fiókjából Daala, miközben egy gombnyomással leárnyékolt minden más, a szobát érintő kommunikációt -, hogy egy… vállalkozás esetén akadnának szabadúszók, akik szívesen segítenek.

A projektor felvillant, és egy mandalori páncélos alak T alakú sisakja nézett farkasszemet Jaggeddel és Daalaval.

- Sanagar parancsnok, lenne egy speciális megbízatásom a csapata számára... - biccentett a zsoldosnak Daala. - Tulajdonképpen egy időre kiszervezném valakinek a szolgálatait…

A mandalori sisakja Jagged irányába fordult, majd félreérthetetlen mozdulatot tett.

- Minden tiszteletem az Öné és az összegé, amit fizet nekünk, elnökasszony... - recsegte, nem csak a statikus zörej miatt... - De a Mand'alor élve nyúzza le rólam a bőrömet a páncélommal együtt, ha a Birodalomnak dolgozom...

Daala kérdőn Jaggedre pillantott.

- Bizonyos vagyok benne, Sanagar, hogy Fel Parancsnok, a Birodalom új katonai vezetője megfelelő, és a Mand'alor számára is kielégítő ajánlatot tud tenni... nem így van, Parancsnok?

Jagged felváltva nézett a mandaloriaira, és Daalára.

Otthon a Carida - ügy nagy nyilvánosságot kapott, a nép igazságot akart, a moffok pedig a diplomáciai képességeinek próbájaként tekintettek az esettel kapcsolatos helytállására. Másfelől nem esett nehezére magáénak érezni az ügyet, testvérei is mind szolgálat közben haltak meg. Ha nincsenek a lázadók, nem kellett volna az Ismeretlen Vidékre menniük, és a Vongnál is rosszabb ellenségekkel harcolniuk. Példát kell statuálni és megmutatni, hogy a szabadság harcosai sem gyilkolhattak birodalmi állampolgárokat következmények nélkül.

Tekintete Daalán állapodott meg, vajon beszélhet a mandaloriaival előtte? Bízhat benne? Rorsh szavai jutottak eszébe: Pellaeon bízott benne.

- Mondja meg a Mandalore-nak, hogy meg fogja neki érni ez a megbízás.

Sanagar egy pillanatig gondolkodott. Fel sejtette, hogy legfőképpen azon, hogy ki is ez a Fel, aki itt a Birodalom nevében beszél. Majd jobbnak látta, ha eszkalálja a dolgot.

- Várjanak néhány percet - azzal némította a hangját és a képe is eltűnt, de a kapcsolat nem szakadt meg.

- Most minden bizonnyal megpróbálja kom végre kapni a Mandalore-t - mondta Daala.

- Ismeri?

- Boba Fettet? Igen, találkoztam és dolgoztam már vele néhány alkalommal.

- A hírneve még a chissekhez is elért. Valóban olyan kiemelkedő képességei vannak?

Daala elmosolyodott.

- Ha még Palpatine császár idejében lett volna Mand’alor, és őfelsége felbérelte volna, a történelem egészen bizonyosan másképp alakult volna.

Sanagar tökéletes időzítéssel újra megjelent a képernyőn.

- Engedelmükkel, a Mand’alor csatlakozik a beszélgetéshez.

- Csak tessék - bólintott Daala.

- Elnökasszony - jelent meg Fett, szintén sisakban.

- Mand’alor. - üdvözölte Daala mando’a nyelven ejtve a nevét. - Bemutatom Jagged Felt, a Moff Tanács fejét, a Birodalmi Fegyveres Erők főparancsnokát, aki szeretne ajánlatot tenni önnek.

- Mit akar? – tért a tárgyra Fett. A gépiesre torzított hangján nem érződtek érzelmek, de Daala tudta, hogy a sisak alatt utálkozva tekint Felre.

- Kyp Durront a Birodalom területére, életben. - alkalmazkodott Fett nyers stílusához Fel.

- Mit ad érte?

- Pénzt.

- Emlékeztetném, hogy a moffjai miatt nem tudok hazamenni.

- Ha jól tudom, minden érintett moffal végeztek az emberei, így nem tudom mit sze…

- Maga vagy ostoba, vagy engem tart annak - szakította félbe Fett. - Egyik sem szerencsés eset. Valaki maradt, valaki, aki elrendelte a vírus elkészítését, és elég okos volt, hogy másból csináljon maga helyett moffot. Őt akarom magamnak. És még valami mást a népemnek.

- Ne szerénykedjen - mondta a kelleténél cinikusabban Jagged, de Fett nem foglalkozott vele.

- Engedélyt, hogy a területén dolgozhassunk.

Fel tartott egy pillanat hatásszünetet. Nem volt ínyére Fett, sem egy vele való egyezség.

- Nem hiszem, hogy örülnék neki, ha bármelyik moff felfogadhatna magának egy mandaloriai magánhadsereget.

- Rengeteg ember rejtőzik a Birodalomban, mióta a járőrei megállítanak és kiutasítanak minden felfegyverzett, regisztrálatlan hajót. Egyre többen bújnak el a Birodalomban a fejvadászok elől. Engedje meg, hogy a fejvadászaim dolgozhassanak a Birodalom területén.

- Két feltétellel.

- Ha jól emlékszem, maga akar engem kérni valamire, ami túl kényes ügy magának.

- A viharos közelmúlt kihasználásának és a jóindulatomnak is van határa, Fett. És egy ember miatt nem szeretnék mandaloriai hadihajókat hagyni járni-kelni a Birodalom területén!

- Mik lennének a feltételei? - szólt közbe Daala, megelőzve a vitát.

- Csak fejvadászattal foglalkoznak, ha bármi mással megkörnyékezik magukat, értesítik a Birodalmat. És nem lehetnek ártatlan áldozatok, sem járulékos veszteség.

- Most viccel, ugye? - szólalt meg Fett.

- Még egy szóra uraim - szólalt meg újra Daala - elnézést, de szeretnék segíteni közelebb hozni önöket a megállapodáshoz. Ismerve mindkettejük céljait, lehetőségeit és korlátait, a következő konszenzust javasolnám: - - Ön – nézett a szövetségi államfő Felre -, mint a Birodalom vezetője egyszerre nyer és fizet is Mand’alor kérésének elfogadásával. Embereinek profizmusáról számos alkalommal volt szerencsém meggyőződni, arról nem is beszélve, hogy egész alakulatokat szerződtettünk hosszútávon, ami mintegy garancia megbízhatóságukra. Bízom benne, hogy Mand’alor ha nem is tud garanciát adni, de megtesz minden tőle telhetőt a balesetek elkerülése végett a saját módján, illetve ha a birodalmi állampolgárok számára is elérhetővé válnak ezek a különleges szolgáltatások, a caridai néphez hasonlóan bíróság elé juttathatják azokat, akik elrejtőztek valahol a Galaxisban. Másfelől, ha nem szeretné, hogy a Birodalom a fejvadászok elül menekülő söpredék paradicsoma legyen, igenis szüksége lesz valakikre, akik mentesítik a Birodalmat anélkül, hogy önnek kelljen erre erőforrásokat vesztegetnie. Mand’alor pedig azt hiszem a maga részéről meg fog tenni mindent, hogy a Birodalom területén belüli elfogásoknál az igazságszolgáltatást sose adják az állampolgárok kezébe - nézett várakozóan Fettre.

- Birodalmi zsákmányokat csak a hatóságoknak adjuk át? Megoldható.

- Esetleg az is, hogy a Birodalom területén tevékenykedő embereiről megoszt adatokat a helyi hatóságokkal, akik így nem akadályozzák a munkában?

- Nem hiszem, hogy bárki szívesen bejelentkezne a korrupt hivatalnokoknál, akik aztán…

- Gondoljon arra, mennyit nyer ezen a megállapodáson Mand’alor.

Fett némán gondolkozott néhány percig. Vagy sisak rádióján beszélt valakivel.

- Rendben.

Daala most Felre pillantott. Amaz bólintott.

- Rendben. Hamarosan egy emberem kapcsolatba fog lépni önnel.

- Várom. Sanagar, vorer bora! - utasította Sanagart az ajánlat elfogadására Fett, majd eltűnt.

- Elek, Mand’alor.

- Mindig jó, ha az embernek… változatos baráti köre van - biccentett Daala felé Jagged, ahogyan a nő deaktiválta a komlinket, és a mandaloriaiak sisakos fejei szertefoszlottak.

- Ezt nyilván Ön tudja a legjobban, Parancsnok - biccentett Daala. - A lényeget, azt hiszem, megbeszéltük. A kollégáim már dolgoznak a Konferencia ünnepi nyitó ülésének előkészítésén. Van még valami esetleg, amiről fontos lenne beszélnünk, vagy folytathatjuk plenárisan?

 

Mandalore

Minden idők legnagyobb harcosa gépies mozdulatlansággal figyelte a kék óceánokkal tagolt sötétzöld glóbuszt.

Mandalore. Otthon, haza, ahonnan most ellenségei száműzték. Itt volt előtte, és mégsem léphetett rá az atmoszférában felszabadított vírus miatt, amit a DNS-ére kódoltak.

- Mand’alor, gar ad’ika cuyir norac - szólította meg egy alak, szintén páncélban, de fekete alapon kék mintázattal.

- Vor’e - fordult el a panoráma ablakon túli látványtól Boba Fett, és követte Kalahayn-t a gyengélkedőbe.

- Szépen gyógyul, de még rengeteg pihenésre van szüksége - váltott át Basicre a mandaloriai.

- Mikor állhat lábra? - kérdezte Fett Kalahayn-t, aki ironikus módon nagyobb tehetséget kapott a gyógyítás mint a harc terén. De a mandaloriaiak között semmilyen tehetség sem vész kárba.

- Ha ilyen ütemben javul az állapota és bactából sem fogyunk ki, akkor egy hónap. Ha szert tehetünk jobb minőségű bactára, akkor kevesebb.

A Gayiyli fregatt folyosói most kihaltak voltak. A kiszuperált Nebulon B a Vong háborúban látott utoljára csatát, amikor is fegyverzetének jelentős része elpusztult, így hasonlóan a lázadókhoz, a mandaloriaiak is kórházhajóvá alakították a vén teknőt, leselejtezés helyett.

- És a nanovírus?

- Dolgozunk rajta, Mand’alor. Egyelőre nem tudunk áldozatról szerencsére. Az antivírus kifejlesztése el fog tartani egy darabig. Gyorsabban haladnánk, ha szereznénk valamennyi információt róla.

- Megteszem, amit lehet.

- Itt van bent - engedett utat Kalahayn.

Fett belépett és a kinti elhasználódott acéllemezekkel és szürkévé fakult falakkal szöges kontrasztban vakító fehér, steril szóba fogadta, ahol unokája feküdt, Mirta. Tagja volt a kommandónak, amelyik a birodalmi moffok legyilkolására indult, de aztán Caedus lemészárolta őket.

Mirta maradt egyedül életben. A sith eltörte a gerincét aztán kínozta. De Mirta nem tört meg. Ökölbe szorultak a mandaloriai kezei. A chakaar túl könnyű halált kapott.

Fett levette a sisakot, mely arcává vált az évtizedek alatt és letette a bejárat mellé, hasonlóan kesztyűjéhez, m Majd odasétált az ágy mellé.

- Su cuy’gar, Mirt’ika. - fogta meg unokája kezét. Su cuy’gar, egy olyan nép köszöntése, ahol a halál olyan szoros része az életüknek, mint maga az élet az. Su cuy’ gar, hát még életben vagy!

Mirta egy lassú pillanattal később kinyitotta szemeit és kába hangon üdvözölte nagyapját.

- Su cuy’gar, ba’buir - a hangja gyenge volt, de szerencsére már csak az álmosságtól.

- Kalahayn azt mondta, nemsokára rendbe jössz.

- Igyekszem, haza akarok menni.

- Mire lábra állsz, megszabadítom hazánkat a vírustól.

- Tudod ki volt az a chakaar, aki ezt tette?

Fett bólintott.

- Mando’ad draar digu. Fizetni fognak. De te most pihenj, ezt hagyd rám. Nemsokára itt lesz Ghes. Míg felépülsz, melléd rendeltem.

- Vor’e.

- Most mennem kell - engedte el unokája kezét Fett. - K’oyacyi! Ibic cuyir ke’gyce teh Mand’alor!

- Re’turcy mhi, ba’buir - mosolygott Mirta a parancson.

- Re’turcy mhi Mirt’ika - vette fel sisakját Fett, majd kilépett.

Meg fognak fizetni. Mindegyik moff, amelyik benne volt.

 

Coruscant

A'kla Szenátor egy, a Világok Szövetsége diplomáciai jelzéseket viselő sikló leereszkedését figyelte a Szenátus főépületének platformján, amely a VSz külső orbiton lévő zászlóshajójáról érkezett… a belső pályát teljesen elfoglalta ugyanis a birodalmi delegáció és a Daala elnökasszony tárgyalását biztosító szövetségi flottakötelék.

A'klának nem kellett sokáig erőltetnie a joviális, békeszerető arckifejezést, amivel majd a kilépő csúcsminisztert fogadja. Ennek ellenére kíváncsi volt. A Világok Szövetsége, amennyire (vagy éppen pont azért) újonnan alakult és meglehetősen egyszektoros állam volt, ahhoz képest rekordmennyiségű diplomatát és biztonsági tisztet küldtek már előzetesen Coruscantra. Így A'klára hárult a feladat, hogy kiderítse, mire fel ez a nagy felhajtás.

- Aberrnum csúcsminiszter, üdvözlöm Coruscanton - villantott ki a caamasi fehérre suvickolt fogait, miközben a siklóból kilépő államfő üdvözlésére sietett. - Engedje meg, hogy bemutatkozzam, Releqii A'kla vagyok, a Szenátus képviselője. Erre kérem.

A csúcsminiszter azonban nem mozdult. A fogadóbizottság VSz – csapatát vezető Lord Brodrig felé pillantott, aki kurtán biccentett, jelezvén, hogy minden rendben van.

- Köszönöm, szenátor - mondta végül. - Remélem, nem túl elfoglaltak. Ideje lenne elkezdeni azt a tárgyalást.

- Természetesen, uram - felelte a Caamasi -, azonban bizonyára hosszú volt az út. Engedelmével…

- Ó, de hát csak talál egy szobát a számomra! - sápítozott Aberrnum megjátszott ijedelemmel.

A’kla kissé furcsán nézett vissza rá, majd folytatta:

- Kérem, fáradjon utánam.

- A biztonságát illetően - lépett elő a szürke eminenciás - ne legyenek kételyei, exellenciás uram.

- Köszönöm, Brodrig – pillantott rá az államfő, majd a szövetségi szenátor mellé szegődve lassú léptekkel indultak az épület belseje felé.

- Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy a Világok Szövetsége is képviselteti magát a Konferencián, csúcsminiszter - próbált beszélgetést kezdeményezni A'kla a lakosztályba menet.

- Nekünk megtiszteltetés, hogy meghívtak - Aberrnum tartózkodónak tűnt.

- Remélem, jobban megismerhetjük egymás népeit és kultúráját a Konferencia során... - folytatta A'kla.

- Egymás érdekeiről nem is beszélve... - jegyezte meg Aberrnum. - Megérkeztünk már?

- Igen, ez a lakosztálya, csúcsminiszter. Örülnék, ha később még tudnánk beszélni… - biccentett a szenátor.

- Hogyne-hogyne, köszönöm! - legyintett Abernum és kíséretével bevonult a lakosztályba.

A leszállóplatformtól nem messze egy torony tetején a Mandaloriai Testőrség egyik tagja összevetette az Aberrnum kíséretében lévő alakok képeit az ipari negyedben dolgozó Vadásztól kapott jelentéssel. Az egyezés vitathatatlan volt.

- K'taun, jelentsd Sanagarnak, hogy a galaxisszéli barátaink mesterkednek valamiben… legalábbis a szürke csuhás biztosan… - sziszegte a figyelő sisakkomjába, és odébbállt. Jobb lesz, ha nem tévesztik szem elől ezt a delegációt..

 

Coruscanti Híradó

[nyilvános Holonet csatorna híradás]

Híreink

Örömmel jelentjük, hogy a Birodalmi Maradvány vezetője, Jagged Fel Parancsnok, illetve a Világok Szövetségének képviselője, Arven Aberrnum Csúcsminiszter is megérkeztek Coruscantra, az Egyesítő Konferencia helyszínére.

A magas rangú vendégeket a Galaktikus Szövetség vezetői személyesen fogadták.

A Szövetségi Biztonság Szolgálat közlése szerint a Konferenciát nem fenyegeti terrorcselekmény veszélye.

 

Coruscant - orbiton

A nagai küldöttséget szállító cirkáló Coruscant mellett tört ki a hiperűrből, egyenesen a kísérőromboló mögé érkezve. A követek szinte mind a parancsnoki hídon várakoztak, és elámulva figyelték a hatalmas városbolygót, amelyet eddig legfeljebb csak képeken láthattak. Bár Nagi is igen fejlett, több milliárdos lakosú bolygó volt, a Galaxis Ékkövéhez képest csak egy koszos putrinak tűnt. A kommunikációs tiszt lefuttatta a szükséges diplomáciai kódokat, és jelzett a bolygó légi irányítása felé. Aztán erős akcentussal, a közös nyelvet kissé törve szólt bele a komba:

- Itt a Nagai Császárság diplomáciai delegációját szállító hajó, a Hiei. Bolygó körüli pályára állunk, és a követség T-2 óra múlva indul a bolygóra.

Rövid ideig várni kellett a válaszra, amelyet bizonyára hosszabbított az a tény is, hogy a kommunikációs tiszt némely szavát újra le kellett játszani a teljes megértéshez. De azért nem vett sok időt igénybe, amíg megérkezett a válasz:

- Vettük, a központi számítógépükre küldött íven álljanak bolygó körüli pályára.

A követek rövid ideig még figyelték a bolygót, majd elindultak, hogy felkészüljenek az utazásra. A híd igen gyorsan kiürült, és maga a kapitány is elhagyta azt, hogy meglátogathassa a bolygót.

Ideyasu főtanácsos a szobájában, székén ült, és az előtte fekvő, gyönyörűen kimunkált nagai pengét csodálta és közben az előtte álló feladaton gondolkozott. Immáron hatvannyolcadik életévét taposta, és tudta, ez az utolsó nagy feladat, ami még rá vár, mint az ifjú császár főtanácsosa. Úgy tervezte, visszavonul a politikától és élete hátralévő részét Saijo-n lévő magánbirtokán éli le, kalligráfiával, versírással, festészettel és irodalommal foglalkozva. Három császárt is végigszolgált, és sietős igyekvéssel biztosította Pu-Yi útját a trón felé. Az idős Chun császár könnyen befolyásolható volt, és a katonai körök nyomására majdnem legidősebb fiát tette meg a trón várományosának, aki nem lett volna több egyszerű bábnál. De Pu-Yi más volt, sokkal inkább a nagyapja kemény akarata és küzdeni akarása volt meg benne. Ha nem lett volna ez a mostani konferencia, bizonyára ezt a tettét értékelte volna életének legkomolyabb eredményének. A sors azonban nem így hozta. Gondolataiból egy halk kopogás rántotta vissza a valóságba.

- Nyitva - felelte kurtán, mire az ajtó rögtön kinyílt. A negyven éves, keményvonalas tiszt, Ishida tábornok állt az ajtóban és meghajlással üdvözölte Ideyasu-t, amit a férfi azonnal viszonzott is.

- Ishida-san, micsoda meglepetés - mosolyodott el halványan a főtanácsos.

- Úgy éreztem, beszélnünk kell még mielőtt a bolygóra indulunk - felelte a tábornok szokásos nyers stílusában. - Onosaka és a sleppje valamiben mesterkedik. Nem tudom, mi lehet az, de Nagumo kapitány tájékoztatott arról, hogy furcsa dolgokat művelnek a hajóján…

- Mi történt? - kérdezett vissza Ideyasu érdeklődve. Nem szerette Onosakát és a Nagai Iparvállalatot, ugyanis egy ideje már nyílt titok volt császárellenes érzelmiségük és Onosaka nagyravágyása még jobban zavarta.

- Titkos beszélgetések leárnyékolt szobákban, megszaporodó kódolt üzenetek, teljes titkolózás - felelte Ishida tábornok. - Igazából semmi konkrét, ám gyanakodásra ad okot a viselkedésük.

- Valóban - bólintott Ideyasu. - Szólni kéne a Kempeitai itt lévő küldötteinek, hogy tartsák rajtuk a szemüket.

- Nem hiszem, hogy jó ötlet - felelte Ishida, miközben megrázta a fejét. - Bár a Kempeitai a hadsereg része, mindmáig nem vallottak nyíltan színt. Elképzelhető, hogy összejátszanak Onosakáékkal.

- Értem. Ez esetben azt hiszem, kénytelenek lesznek a diplomaták és a katonák cselekedni - mosolyodott el. - De készülődjünk inkább tábornok, a részleteket majd ráérünk a Coruscanton kitalálni.

A luxusjacht elhagyta a Hiei hangárját, fedélzetén népes sokasággal. Üzletemberek, katonatisztek, diplomaták (köztük a reménybeli coruscanti nagykövet), hírszerzésiek, szakértők, elemzők. A jelenlévők olyan vegyes képet mutattak, hogy akár egy képet is lehetett volna festeni róluk, a következő címmel: A Nagai Császárság elitje. Igen, ez jó lesz, ezt felírom, jegyezte meg magában Onosaka, és gyorsan előkapta adattárolóját. A jó ötleteket bűn veszni hagyni.

 

Coruscant

Niathal néha elgondolkozott azon, hogy a "jó kislány - rossz kislány - harmadikféle kislány" összeállításban ő tulajdonképpen hol áll a Szövetség női triumvirátusában. Az egyértelmű volt, hogy A'kla tanácsos a fényesre suvickolt bozontjával egyértelműen a jó kislány szerepére tör. Az pedig, hogy Daala mind a Konföderációval való mélyebb paktálásra, mind a nagaiokkal való, évtizedek óta első kapcsolatfelvételre őt küldte, arra utalt, hogy a rosszkislány szerepét szánja neki, míg ő maga lesz a közepes kislány.

Ami meglehetősen értelmetlenül hangzott, de sebaj.

Niathalnak azonban nem volt személyes tapasztalata a Nagai-al. Az Endort követő néhány kaotikus év folyamán a galaxist feldúló Nagai "nomádok" nem jutottak el a spirálkarok átellenes végében fekvő Mon Calamari-ig, Niathal pedig 35 évvel ezelőtt - ami tulajdonképpen előny, gondolta, mert hiszen arra ital, hogy jó néhány évvel fiatalabb nagyjából mindenki másnál a hatalom közelében, még mindig - nem volt olyan pozícióban, hogy hazáján kívül összefuthatott volna ezzel a népséggel.

Ettől függetlenül a chissekkel megegyező erejűnek írták le őket az előzetes hírszerzési jelentések, ami már csak azért is volt érdekes, mert kék bőrű rokonaikkal - Niathalnak tulajdonképpen mindegy volt, kék-kék, humanoid-humanoid, akkor rokonok - ellentétben a Vong háborúba és az azt követő polgárháborúkba nem keveredtek bele... ide viszont eljöttek. Ellentétben a chissekkel. Érdekes.

A különféle, még Niathal számára is túlzottan csavart és összekeveredő jelekkel díszített diplomáciai siklót a szövetségi gárdisták kettős sorfala várta a leszállóplatformon. A rámpán leereszkedő küldöttség tagjai hasonló ruhákat viseltek. Hát, gondolta Niathal némiképpen gunyorosan, legalább lesz kinek az öltözékén röhögni, ha már a hapanok szintúgy nem küldtek tényleges delegációt... ez van. Az adattáblájára pillantott, hogy felfrissítse magában a delegációvezető nevét.

- Ideyasu Főtanácsos, üdvözlöm Coruscanton. Cha Niathal admirális vagyok, Daala Elnökasszony személyes megbízottja a Konferencia ügyében. Engedje meg, hogy a Galaktikus Szövetség nevében üdvözöljem a Nagai Császárság képviselőit, egyúttal a körleteikbe vezessen Önöket. A Konferencia hamarosan kezdődik. Erre parancsoljanak.

A Diplomáciai Szektor régi szenátusi épületének egyik külső platformján matt fekete, kifinomult tervezési érzéket tükröző űrszkiff várakozott. A rámpán lesiető szövetségi tiszt figyelmét elvonta a leszállóhely mellett elvonuló csúcsforgalom, így egyenesen beleszaladt egy hórihorgas, zöldes egyenruhát viselő, köpenyes alakba.

Idejében összekapta magát, és bocsánatért esedezve vette fel a leejtett ládát. A toronymagas testőr segített neki.

- Készen áll a hajó az indulásra, őrnagy? - faggatta a szövetségit.

- Igen, természetesen. A miniszter úr akár azonnal indulhat.

- Remek - mondta a szürkülő hajú férfi, miközben a légiforgalomra pillantott. - Lenyűgöző, igaz? Még most is, húsz év után, amikor visszatértem ide, mindig jobb kedvre derít Coruscant nyüzsgése.

- Jól teszi, ha új szövetségeket köt, Karellen. De azt hiszem, most már itt az idő az indulásra - a váratlan hang hallatán mindketten szembefordultak a rámpához lépő férfivel.

Lord Brodrig derűs mosollyal igyekezett a hajó felé.

- Uram, a hajó kész - jelentette a biztonsági tiszt.

- Rendben, Karellen. Akkor, azt javaslom, izzítsd be a hajtóműveket, és azonnal induljuk. Nincs felesleges percünk, szövetségi - fordult az őrnagy felé, aki intett a hajó belsejében tevékenykedő műszerészeinek, hogy hagyják el a járművet. Az első miniszter és a biztonsági parancsnok beléptek a hajóba.

A pilótaszékben tevékenykedő testőr, miután átmanőverezett a bolygó légkörébe, igyekezett feltűnés nélkül Coruscant egyik távolabbi sarka felé. Brodrig a másodpilóta székében az előtte elterülő műszerfal kapcsolóit igazgatta. Hajója elég jó hiperhajtóművel rendelkezett, így pár napi utazás után, viszonylag hamar lerövidítik útjuk idejét.

A Black Sparrow ablakain keresztül félelmetes látványt nyújtott az orbitális és stacionárius pályán várakozó csatacirkálók, csillagrombolók és más államok hatalmát fitogtatni akaró naszádok tömkelege. A fővárosból kiáramló hajók száma jelentősen megcsappant az érkezésük óta, bizonyára a hatalmas katonai rombolók fenyegető jelenlétének hatására.

- Öt perc, amíg megfelelő távolságra kerülünk - jegyezte meg Karellen.

Éppen egy inaktivált lézerüteg mellett haladtak el, aminek hordozója teljes mértékben elfolyt a horizonton, kivehetetlenné téve formáját.

- Látom a tetejét - mutatott föl Brodrig. - Új típus. Sose láttam ilyet.

- Hát, meg kell hagyni, én sem. Két perc. Megvannak a koordináták, vagy nézelődsz még egy kicsit?! - fordult társa felé a testőr.

Az első miniszter megkönnyebbülten vetette le határozott, parancsnoki arckifejezését, amit Coruscantra lépésekor erőltetett magára. Ilyenkor nem kellett utasításokat osztogatnia, noszogatnia alkalmazottait, biztonsági kamerákat figyelni a titkosszolgálatnál, hogy üldözőbe vehessenek egy bűnözőt.

Itt, és csakis itt, a Black Sparrow fedélzetén lehöngöríthette válláról egy egész birodalom terhét.

- A koordinátákat még Kalendától kaptam meg odalent - mondta végül.

Barátja fejcsóválva nézte.

- Hidd el, ha nekem olyan hatalmam lenne, mint neked, már rég elhagytam volna ezt az istenverte galaxist, úgy bizony. Te meg mi a francot csináltál azzal a Sith Nagyúrral a fémfelszín alatt?! Nem tudtad, hogy minden lépésedet figyelik? Követtek.

- A vinnyogásából én is erre következtettem. A bolygórendőrség volt, azt hiszem.

- Én nem arról a szerencsétlen droidról beszélek - volt még ott valaki. Talán szövetségi kém.

Brodrig felvonta a szemöldökét.

- Csakugyan? Kár, hogy ezt előbb nem mondhattad el. A pilótám sem vett észre semmit.

- Persze, hogy nem… Meg kell jegyezni, csinos kis szolgára tettél szert.

- Nem az én választásom volt.

A sokatmondó hallgatást végül Karellen törte meg.

- A rád állított kém maszkot viselt, így nem láthattam az arcát. Követett a találkozópontig, aztán tovasuhant.

- Remek. Egész jó! - Brodrig harsány nevetésben tört ki. - Hadd találgassanak! Tételezzék fel a legrosszabbat rólam! A Sith palotám már az elején felkeltette a gyanújukat; most pedig a titkos találkáim, váratlan érkezésem, távozásom, amelynek céljáról egy árva mukkot sem szóltam. Ha gondolataik fele is igaz lehetne… A rólam szóló hírek eltérőek és homályosak. Azonban minden pletyka alapját igazság képezi.

- Te beteg vagy - jelentette ki a testőr, majd felvette a koordináták által megadott irányt. - Követnek. Lerázzam?

Brodrig megfontolt válasza még mindig vidáman csengett.

- Ne. Mindennek eljön az ideje. Most fontosabb dolgaink vannak.

- Akkor, készítsd fel magad egy hosszú, unalmas útra!

A Back Sparrow hiperhajtóművei begyulladtak, és a hajó a másodperc törtrésze alatt berobbant a hiperűrbe.

 

Hapes

- Fenség, készen van a két üzenet - mondta a fiatal nő, mikor az asztala mellé ért. Tenel Ka elismerően vette át a két adatkártyát. Átnézte mindkettőt

- Köszönöm, azonnal küldjék el őket. A delegáció tagjait még délután kiválasztom.

A lány távozása után Tenel Ka a szobát a külvilágtól elválasztó hatalmas ablakok mellé lépett. Félhomály volt, még hajnal. A kinti hűvösség nem jutott be a királynő szobájába, ő mégis borzongott.

A tárgyalásoktól nem sok jót várt, a tárgyaló felek egy részét jól ismerte. Félő, hogy a béke, amit kivívtak, ingatag lábakon áll, roppant ingatagokon. Összefogás kéne, de még mindig túl sok érdekszövetség áll egymás mellett. Tudta, vagy inkább érezte, hogy újabb konfliktus közeleg, de hogy meg tudják-e akadályozni? Remélte, erről is tud majd Luke-al tárgyalni.

Mert a második üzenet egykori mesterének szól, aki testvérével együtt felügyeli lánya képzését. Bár üzeneteket váltottak, eddig nem látogatta meg a gyereket. Nehéz volt az elszakadás, és a kislányt megviselte apja és nagyapja, Isolder herceg halála is. Így jobbnak látták, hogy egy darabig a nagyszülők dédelgessék Allanát. Pontosabban Ameliát, mert az akadémián így hívták a kislányt.

Már nagyon várta, hogy láthassa, mivé fejlődött két év alatt az ő hercegnője.

 

Cosra

C szektor - semmi hivalkodó utótag, semmi figyelemreméltó előtag. Csupán egy betű. C. Persze ha valaki elmenne a coruscanti galaktikus könyvtárba, nem találna a területről semmit. Sőt, ha a Konföderáció vezetőinek javarészét megkérdezné - akkor se.

Ugyanakkor van az a pénz - amiből titkot lehet venni. Eltűntetni egy rendszert az adatbázisból. Kaminonál volt már erre példa, és el is jutottunk egy olyan rendszerhez, ami nincs - nem volt és talán majd lesz. Persze minek rejtegetünk valamit, hacsak nincs vele célunk?

A C szektor azért volt elrejtve, hogy a mag nemesei, egykoron az Uralkodóval kiegészülve felépítsék Coruscant ellentengelyét. Egy hatalmas, városbolygót. Kreditek trilliárdjai, és munkások, robotok milliói egy olyan várost építettek - amelyet nagyságra terveztek. Amelyről tudták az elejétől fogva, hogy bolygó méretű lesz.

Ebben a szektorban található a Cosra - egy ősi nyelven tükörképet jelent. Tükre egy letűnt kornak, és egyben csillaga egy újnak. Az új galaktikus központ. A városbolygó nagy része építkezés alatt állt. Itt csupán bejövő forgalom volt - kimenni egyetlen hajó se mehetett, érthető okokból.

Cortez a már elkészült kormányzati palota legfelső szintjén található irodájában ült. Miközben lassan kortyolta kesselijét, a Báró ujjaival a bot tetején lévő gömbön dobolt. Ettől eltekintve csönd volt.

- Úgy hallottam, hogy a Szövetség kissé vonakodik a kereskedelmi paktum, illetve a területi rendezések ügyében.

Cortez nem válaszolt, csak lassan belekortyolt az italába.

- Azt kell gondolom, hogy a barátai és legfőképpen Folett, nem jó munkát végeznek. Ez pedig azt jelenti, hogy lassan nekünk kell kezdeményeznünk. Így is unom már, hogy más fajokkal kell osztoznom - utalt a Konföderáció "sajnálatos" népességi összetételére.

Cortez csak mosolygott és nem szólt semmit. Épp elég volt neki, hogy a báró akadékoskodása miatt Phennir végül hátrahagyta, hogy rajta tartsa a szemét a nemeseken.

- Persze értem én, hogy idő kell... és ezzel a Tanács is így van. Csak akarunk valami eredményt is látni. Akarom az eredményét annak, hogy milliárdokat költünk a Szövetség támogatására - és milliókat a megvesztegetésükre. Ehhez képest egy nyilatkozat összehozása több hónapba telik. És ne oktasson ki diplomáciából - nem véletlenül mondtam azt az előbb. Azért fizetünk, hogy időt vegyünk. Egyszerű az egyenlet: nekünk van pénzük, ezért veszünk tőlük időt. De idáig úgy néz ki, hogy veszünk viszont nem kapunk semmit. Egy hét haladékot kapnak, utána intézzenek ultimátumot a Szövetség vezetői felé. Ha nem hat rájuk, akkor jön a Birodalom - amit mi már régóta akarunk. Csak az a Phennir... előbb paktál le a Szövetséggel, mint a Birodalommal. Egy hét Cortez, egy hét.

És Cortez csak hallgatott és mosolygott tovább.

Néhány órával később egy Tiebolt ült ugyanazon a helyen, ahol a Báró volt. A Tieboltok előnye abban rejlett, hogy maximálisan lojálisak és gátlástalanok voltak. És pontosan ezért voltak.

- Azt akarom, hogy a titkosszolgálat Phennir tudta nélkül felügyelje a nemesi családokat, a Tanácsukat az életük minden percét. Figyeltesd őket, és ha a Birodalom felé kezdenek hajlani, jelentsd.

- Akkor már most szólok.

- Tiebolt... amint meg lesz a kereskedelmi liga, mind Phennir mind pedig az ellenálló nemesek - tette hozzá gyorsan Cortez, elkerülve saját maga beskatulyázását - a múlté lesznek. Távozhatsz.

 

Polneye

A létesítmény fő eligazítójában a Vezető néven nevezett, középkorú, kopasz férfi összehúzott tekintettel méregette a legutolsó jelentést, amit az Őrnagy tett elé. Fejtetőjén még mindig ott csillogott a sztázisfolyadék néhány csepp maradványa.

- Az Elnökasszony vélhetően azonnal visszatér a mi ügyünkre, amint kicsit elcsitulnak a kedélyek a konferenciája kapcsán... gyorsan kell lépnünk, fel kell vennünk a kapcsolatot néhány… barátunkkal.

- Ennél van nagyobb gondunk is, Vezető - morogta az idős őrnagy. - A fejünk fölött hagyott szövetségi romboló figyeli az összes kommunikációs sávot, ha nem kezdünk velük valamit, akkor súlyosan gátolhatják a mozgásterünket akár csak azzal is, ha figyelnek…

- Nem célom fegyveres harcba keveredni Daala egy hajójával sem, Tierce őrnagy - a Vezető hangja szinte lekezelő volt, de legalábbis ideges. - Ez a maga feladata, Őrnagy. Találjon megoldást a szövetségi hajóra... addig pedig jobb híján elküldünk egy futárt.

- Nem javaslom, hogy elhagyja a létesítményt idő előtt, Vezető - az őrnagy ráncos arca tovább komorodott. - Az épsége mindennél fontosabb...

- Megtisztel az aggodalma, Őrnagy - mosolyodott el a Vezető. - De maga alkalmasabb erre a feladatra.

- De hiszen az előbb mondta, Uram, hogy a feladatom az orbiton lévő hajó... - húzta össze a szemöldökét a férfi.

- Hadnagy, jöjjön be - szólt az asztali komba a Vezető, mire a hátsó páncélajtó feltárult, és egy ismerős, kemény vonásokat viselő, fekete egyenruhás tiszt lépett be. Az Őrnagy most látta először... és mégis ismerősnek tűnt.

- Tierce hadnagy, ez itt Tierce őrnagy - mosolyodott el a Vezető.

- Megtiszteltetés - tisztelgett a fiatalabb kiadás.

- Megbeszéltük, hogy ezt velem nem teszi meg... - az öreg Tierce tekintete villámokat lövellt.

- Nem szándékozom lecserélni, őrnagy - mosolyodott el szinte atyaian a Vezető. - De beláthatja, egyszerre két helyen nem lehet... tekintse az Ön felé irányuló bizalmam újabb bizonyítékának.. most pedig készítse fel a demagnetizáló rendszert egy hajó biztonságos indítására... - a fiatalabbhoz fordult. - Hadnagy, magánál vannak a kódok, a parancsok, és a rendszer koordinátái is. Juttassa el biztonságban az üzenetünket a barátainknak.

- Értettem! - reccsent egyszerre és egy hangnemben a két Tierce hangja, a Vezető pedig még egy pillanatig elmélyülten bámult utánuk, amint kiléptek az ajtón. Áldott legyen a Mester neve, hogy ilyen engedelmes alárendeltekre bízta az őrzését annak idején... minden szempontból engedelmes alárendeltekre.

Fél órával később a bázist rejtő hegység felett sötét, elektromos energiával teli felhők gyülekeztek. Az orbiton keringő szövetségi romboló érzékelői előtt láthatatlan maradt, ahogyan a hangárajtón kivágódott egy fekete Missile Boat, majd rögtön elnyelte egy álcázómező jótékony aurája, hogy aztán a felhők és a hegyek között manőverezve meg sem álljon a bolygó túlsó oldaláig, csak onnan elérve a hiperteret.


--- Vége az II. Fejezetnek ---



Comments