EGB Könyv‎ > ‎

I/2

Első Fejezet

Második Rész

Prakith

Daala Elnökasszony személyi flottája a Galaxismag mélyebb rétegeiben, a hajdani birodalmi hadurak egyik központjának, a Prakith rendszernek a szélén lépett ki a hipertérből, nem sokkal azután, hogy elhagyták Coruscantot…

- Szkenneljük a felszínt. Életjelek három kontinensen, lokalizáltuk a volt birodalmi bázisok maradványait is - jelentette Kresh kapitány a bolygó szürkés-vöröses atmoszféráját bámuló Daalanak. A bolygó halottnak tűnt számára, nagyon is halottnak… még jobban is, mint kellett volna, számításba véve, hogy az utolsó ellenálló csoportokat már vagy húsz éve felszámolták a Lázadók. - öhm, igazította meg az egyenruhája gallérját Daala -, az Új Köztársaság erői.

- A jel forrása?

- Valahonnan a központi bázis romjai alól jön, asszonyom! - jelentette a szenzoros tiszt a bal oldali árokból.

- Csodálkozom, hogy nem kapunk hívást a Szövetségi bázistól... - meredt a kijelzőkre elgondolkozva Kresh.

- Kapitány?- lépett mellé Daala.

- A jelentések szerint Brill hadúr erődjeinek felszámolása után a köztársaságiak kirendeltséget helyeztek el a bolygón, amely a Vong háború során is aktív maradt, és tartalék raktárként funkcionált Coruscant kiürítése során... engedelmével asszonyom, átnézettem a rendszerről szóló jelentéseket, és egyikben sem említik, hogy bármikor kiürítette volna a Szövetség ezt a bázist.. legalább egy vadászosztagnak kéne itt lennie, és minden kéthavonta érkezik tőlük kódolt jelentés a Flottaparancsnokságra... - Kresh összehúzta a szemöldökét. - Valami nem stimmel itt, asszonyom, és ez nem csak a jel miatt van…

Daala az elmúlt években megtanulta, hogy a jó másodtisztet pontosan az a képessége teszi értékessé, hogy olykor felébrednek benne efféle megérzések.

- Küldje alacsonyabb körpályára a Repulse-t, a Carivus pedig kövesse a csapatokkal... tegyenek le kontingenseket a központi bázis közelében és lokalizálják a jel forrását…

Kresh utasítására a kötelék két legrégebbi, de korukat meghazudtoló állapotban lévő, atmoszférikus manőverekre is képes hajója, a hatvan éves Venator-osztályú Repulse, és a kötelék egyetlen felszíni alakulatát - a Chimaera rohamosztagos dandárnak fenntartott hangárterét elfoglalták a fázisváltó ágyúk részére utólag beépített kiegészítő rendszerek és reaktorok - szállító Acclamator-osztályú Carivus ék alakú törzsei ereszkedni kezdtek a bolygó felső légköre felé.

- Várunk és figyelünk... - meredt az idős Elnökasszony egyetlen megmaradt szemével a képernyőkre, miközben évek óta nem érzett izgalom kerítette hatalmába.

- Jönnek az első jelentések, Asszonyom! - lépett oda több órás monoton várakozás után Kresh a csillagokat kémlelő Daalahoz. A várakozás hosszú ideje alatt Daala többször is kelletlenül arra gondolt, talán ebben a pillanatban is több tucat ostoba üggyel várják Coruscanton, hogy kikérjék benne a véleményét… vagy ki tudja, éppen most marad le valami nagyon fontosról. Nem arról volt szó, hogy ne bízott volna meg a szenátorok és helyettesei szakmai képességeiben... sokkal inkább a döntéseik aggasztották.

- Jelentést - amint a kapitány odalépett hozzá, ezek a gondolatok azonban elszálltak és Daala ismét elemében volt.

- A Carivus felszíni egységei biztosították a bázis maradványait, az egyik felszín alatti szinten egy lezárt egységben lokalizálták a jel forrását.

- Tovább.

- Egy szonda, asszonyom, de a konfigurációja eltér a többi berendezéstől, amennyire a romok alapján meg tudtuk állapítani.

- Tehát nem tartozik eredetileg a bázishoz?

- Nem asszonyom, okunk van feltételezni, hogy a Prakith birodalmi helyőrség az indítás után fogta el a szondát, és pontosan azért tették raktárra, amiért minket is érdekel…

- Mert a kódolása és az üzenet, amit sugároz, régi és magas fokozatú... Brill bizonyára azt remélte, hogy a tulajdonosai eljönnek érte és kinyitják, ha már neki nem sikerült…

- Ezért is hagyhatta bekapcsolva. - értett egyet Kresh - A másik dolog…

- Igen?

- Az egyik egység megtalálta a Szövetségi kirendeltség épületeit, és üresek. A hangárok, a raktárak, a barakkok. Sehol egy lélek, asszonyom, automatára van állítva a jeladó, valamiféle véletlenszerű konfiguráció alapján küldték rendszeresen a jelentéseket…

- Hogy ne tűnjön fel - Daala azért elismerte magában, hogy egy kompetensebb hírszerzőnek már két-három kör után, alig fél év alatt feltűnt volna az esetleges ismétlődés... a Prakith-i helyőrség felé pedig évek óta nem nézett senki magas rangú. De hiába, a Szövetség sok feladattal és kevés képzett munkaerővel rendelkezett... - A Repulse maradjon bolygó körüli pályán, a Carivus egyik ezrede pedig folytassa a kutatást a felszínen... a többi egység készüljön indulásra, amint bemérték a szonda pontos származási helyét.

- Az Ön kódjaival lehetséges lehet... - biccentett Kresh.

- Hadd nézzem…

Percek múlva Daala a Chimaera egyik laborjában hajolt a láthatóan régi típusú, kerekded fémszerkezet felé, amelyből néhány pirosan villogó dióda és bemeneti terminál állt ki.

- A szonda fogókarjait és a szervókat eltávolították, hogy megnöveljék a komegység kapacitását - a technikai team vezetője bütykölt valamit, majd az egyik bemeneti port képernyőjéhez intette Daalát.

- Itt, asszonyom, ezzel oldható fel a titkosítás és lejátszható a fő üzenet…

Daala megvizsgálta, próbaképpen behelyezte néhány régebbi kódhengerét… villogás, surrogás, semmi, a port kidobta a hengereket.

- A szonda lézerfegyverei eredetileg működtek, utólag lettek kisütve itt a helyszínen… Brill hadúrnak biztosan bekerült néhány emberébe, mire le tudta zárni őket… - eresztett meg egy halvány mosolyt a technikus.

Daala összehúzta a szemöldökét. Végül benyúlt a mellső zsebébe és kivett egy harmadik, kopottabb kódhengert, eltérő rovatszámokkal.

Kresh elhúzta a száját.

- Mindig meg tud lepni, asszonyom... ez nem admirálisi konfiguráció magánál... viszont azonos típus. Honnan szerezte? Moffi?

- Nagymoffi... - Daalát lenyűgözte Kresh ismereteinek alapos köre a kortárs és korábbi birodalmi adatrendszerekről és általában minden másról, mindezt tette pedig úgy a kapitány, hogy sem Caridán, sem bármely más top kiképző központban nem fordult meg anno, legalábbis Daala legjobb tudomása szerint nem. Mintha csak önszorgalomból, utólag frissítette volna fel egy hangyányit a tudását, miután a Bendő Flotta szolgálatába állt... de azért őt is meg lehetett lepni néha.

- Ah értem.. - mint például most. Kresh leplezetlen érdeklődéssel figyelte, ahogyan Daala beilleszteni a Tarkintól kapott - pontosabban szólva, a biztonság kedvéért évtizedekkel ezelőtt pontosan az ilyen helyzetekre felkészülve kölcsönvett - hengert a szonda aljzatába, mire a holovetítő a kupola másik oldalán villogni kezdett.

A megjelenő éles arcvonású, harminc év körüli, katonai páncélba öltözött férfi beszédét az interferencia miatt nem lehetett kivenni, a technikus így is elégedettnek tűnt.

- Hozzáférek a szonda eredeti indítási koordinátáihoz.. még össze kell vetnem őket az asztronavigációs adatbázissal, mert természetesen nem az eredeti bolygónevet használták..

- Hozzávetőleges irányt tud mondani? - pillantott a techre Kresh.

- Azt hiszem uram... várjon.. a Koornacht - halmaz, uram.

- Várom a parancsát asszonyom. – jegyezte meg Kresh Daalának.

- Irány a Koornacht halmaz - azzal Daala további kommentár nélkül elhagyta a labort. Hagyta, hadd tegye Kresh a dolgát.. ő maga pedig alaposan elgondolkozott azon, ami felől biztos volt, hogy egyiknek sem tűnt fel a két férfi közül.. a holon megjelenő, régi szabású birodalmi uniformisba öltözött alak beszédét nem lehetett érteni, egyenruhájának vállán viszont jól kivehetően a Császári Testőrség jelvényét viselte. Mit jelenthet ez?

 

Coruscant - Alsóváros

A Keller Parancsnok egységébe tartozó, egy kék egyenruhás CSF szakasz által biztosított páncélos kommandó a romos raktárépület körül gyülekezett az alsóbb szinteken, amelyek egyes sarkainál még ki lehetett venni a vongformált környezetre jellemző gubókat és gyökereket. Ez azonban nem számított szokatlan errefelé Coruscanton, hiszen még évek voltak hátra a bolygó teljes megtisztításáig, a legoptimistább becslések szerint is.

- Az informátor szerint ez az egyik rejtekhelyük... az elfogott jelek egybevágnak Tiebolt százados adataival. - lépett oda a CSF elemző tisztje a kommandó parancsnokához.

- Rendben, behatolunk! - a hadnagy kézjelére a tizenkét fős kommandó két csapatra oszlott és berobbantották az ajtót.

- Egyes tiszta!

- Kettes tiszta!

Semmi. A helységben szemét, töredezett építési törmelék, itt-ott egy-egy Vong életforma elrothadt maradványa...

- Életjelek?

- Negatív! Csupán némi növény formula a padlón és a falon...

- Elhagyhatták mielőtt megérkeztünk... - vizsgálgatta a helyszínt a tiszt. - Jelentsék Keller parancsnoknak, hogy...

- Uram!

- Mi az? - pillantott a hodály másik végébe a tiszt, miközben erősített a Szövetségi Gárda időszakából származó fekete vizoron, hogy jobban lássa a Kettest.

- Ez... növekszik...

A tisztnek eszébe jutott egy régi, tíznél is több évvel ezelőtti küldetés, amit még közvetlenül a Vong háború után teljesített ebben a szektorban...

- Kapcsolja ki a lézert, azonnal!

De már késő volt… az előbb még csak néhány foltnyi sárgás organizmus, amit a fegyverek irányzéka megvilágított, a fényre reagálva azonnal növekedni kezdett, felkúszott a katonák lábán, átmarta magát a csizmán, a bőrön, a csonton...

- Kifelé!!

Rev Sanagar egy közeli toronyról figyelte távcsővel, ahogyan a kiáltásokat lassan elnyomja a Vong organizmus növekedésével járó szörcsögő, bugyborékoló hang, majd a raktár eresztékeinek és gerendáinak ropogása, a kinti biztosító egység kiabálása, ahogyan lángszórós és medikai egységeket követeltek... de mielőtt megérkezhetett volna az erősítés, a sárgás massza elnyelte és összeroppantotta a raktárt, mindenkivel, aki bent tartózkodott.

Vongese... - húzta el a száját a sisakja alatt a Mandalore zsoldos és kísérőire nézett, egy okker és egy lila díszítésű páncélba bújt bajtársra. - Messziről meg lehet érezni, ha valahol aktív szörnyetegeik vannak... megvannak a megfigyelt személy adatai?

- Tann rajta van, Rev - jegyezte meg a lila páncélos.

- Igazán megkérdezhettek volna minket.. hiszen világos instrukciókat kaptak a Nagyasszonytól..- tette hozzá okker.

- Reméljük, miután még néhány kommandójukat felzabálja a dzsungel idelent, eszükbe jut, hogy kikkel is kell együtt dolgozniuk... - jegyezte meg a zsoldosok vezetője majd elrakta a távcsövet. - Lépjünk le, mielőtt még kiszúrnak, és azt hiszik, mi voltunk…

Coruscant Alsóvárosában fekete páncélos kommandósok jelentek meg két saroknyira egy parkolóban szórakozóhelytől, kiszállva egy légi siklóból. Nem voltak többen hat főnél. Mindannyian táskákat emeltek ki a járművükből kiszállásuk után, amelyben felszereléseiket tárolták. A gyalogos járókelők mind félrevonultak a helyszíntől, mialatt a rémült sokaság meresztette rájuk.

Keller és öt katonája elvegyülve a tömegben futott le egy utcányi távolságok a következő sarokig. Az járókelőkkel telt utca túloldalán, saroktól jobbra helyezkedett el a kiszemelt épület, az a szórakozóhely, amelyben a corelli renegátok és a másik ismeretlen nevű szervezet tagjai tartottak megbeszélést időnként.

Ketten legközelebbi magas épület lépcsőházába berohanva felfutottak a legfelső szintig, majd egy nagyobb ablakban helyezkedtek el. Tökéletes rálátásuk volt a szórakozó helyre...

A csapat másik négy tagja a szórakozóhely mögötti sikátorban helyezkedett el észrevétlenül a sötétségben kukák és dobozok mögött várva a behatolási parancsra.

Ám ez nem egy normál hely volt, ahova veszélyes emberek járkálnak unalmuk elűzésére, hanem egy bűnszervezet által üzemeltetett bár. Néhol pisztolyokkal felszerelt őrök, akik ki be járkálnak a védve az épületet mindenféle idegen behatolótól.

- Tangó jobbra! - figyelmeztette társait Gorden közlegény a sikátor egyik fala mellett lapulva a sötétségben.

- Vettem 3-as, én is látom... Keller utasítása: nem lőni! Tartsuk magunkat a parancshoz! - suttogta vissza a sisakjának komlinkjébe Olsen őrmester.

- Értettem, nem állt szándékomban lőni...

Egy fegyveres weequay lépett ki a hátsó ajtón. Bizonyára kijött körülnézni, mi a helyzet odakint. Megállt az ajtóban, majd körbe-körbe kezdett nézelődni. Észrevett egy számára gyanús alakot egy kuka mellett oldalt fekve. Pisztolyához nyúlt, de nem vette ki a tokjából. Közeledni kezdett az alakhoz és mikor odaért megállt fölé magasodva.

- Na takarodjál el innen, te mocsok! A pofádat vissza ne merjed tolni ide! - ordított rá, miközben felrángatta a földről a zacskóból tibanna-gázt szipuzó rodiai férfit.

Amint a rodiai elvonult szó nélkül, az őr szép lassan visszament.

Keller eközben egy mesterlövész puskával elhelyezkedve az ablakban figyelte a bár főbejáratát. A ki és befelé járkálókat figyelte és várt, amíg a célszemélyek meg nem ékeznek, hogy lecsaphassanak rájuk és elfoghassák a bűnözőket...

Tiebolt a központba befutó adatokat nézte. Miközben a raktárépület jelentését böngészte át, enyhe mosoly ült ki az arcára - a felkészült szövetségi erők, gondolta gúnyosan magában. Az egyik tisztje lépett mellé.

- Uram, a helyszínen elkaptunk két zsoldost.

- És ez engem miért érdekel?

- Jobb, ha maga látja. Előzetes engedelmével, felkészítettem a siklóját.

A romok mellett elhaladva érkezett meg a szövetségiektől kölcsönzött sikló, fedélzetén Tiebolt századossal. A férfi lassan lépdelt le a rámpáról, közben szemügyre vette a terepet. Sérülteket vittek el, miközben más alakulatok a Vong organizmust próbálták megfékezni. Az ügyeletes tiszt fogadta.

- Látom nem jártak sikerrel - bökte oda a szövetségi tisztnek. - Hol van a két férfi?

- A megfigyelőink szúrták ki őket, nem messze a műveleti területtől. Elindulni készültek amikor...

- Kinek volt az ötlete?

Az ifjú tiszt enyhén feszengett majd kibökte.

- Az enyém, uram.

Tiebolt bólintott majd elindult a fogvatartottak irányába.

Az ideiglenesen felhúzott sátorban a két páncélos egy asztalnál ült, megkötözve, fegyvertelenül. Ahogy végigmérte őket, rájött nem okozott volna gondot nekik innen megszökni. Milyen érdekes.

- Ugye tudják, hogy a műveletek akadályozása erősen törvénybe ütköző cselekedett, uraim?

Amazok kérdően néztek rá.

- Nyilván véletlenül tartózkodtak tisztes távolban egy ilyen akció során... csak egy pár kérdésem lenne és távozhatnak - időközben jelzett a tisztnek, hogy helyezze készenlétbe a speciális alakulatokat, ha ezek valóban szökésre adnák a fejüket. - Honnan értesültek az akcióról, és legfőképpen... mit csináltak itt?

Mialatt elkezdte a kikérdezést, Tiebolt üzenetet küldött Kellernek, hogy folytassa a begyűjtést és hozzon minden személyt kihallgatható állapotban a parancsnokságra.

A lila páncélos, kisebb alak sisakja alól egy női hang válaszolt:

- Csak nem gondolja komolyan, hogy a kék ruhás fiúk jól megvertek minket, aztán ránk tették ezt az izét, hogy maga most itt jópofizhasson velünk, corelli fiú..

- Nem vagyok corelli - húzta fel az orrát Tiebolt. Tessék, még egy nő. Kész... - Ide figyelj kislány…

A tagbaszakadtabb, narancssárga páncélos zsoldosról egy pillanat alatt lekerült a kötelék, még egy pillanat múlva Tiebolt előtt termett, és a konföderációs tiszt egy, a férfi csuklópáncéljából kiugró vibropengével nézett farkasszemet..

- Kivágom a nyelved, hut'uun, ha nem beszélsz tisztelettel a barátnőmmel…

- Nyugalom, Tasso, nincs szükségem a segítségedre és nem vagyok a barátnőd... - állt fel a lila páncélos is. - Tiebolt százados, nem tanácsos felbosszantani egy felfegyverzett mandaloriait sem, pláne nem kettőt… nem azért jöttünk, hogy magával szórakozzunk. Ültesse le szépen a fogdmegjeit, hogy átadhassuk az üzenetet, fontos.

Tiebolt hátrapillantott a válla felett, és intett az ugrásra kész, riadt arcú szövetségi gárdistáknak. Ezért még elszámol azzal a hadnaggyal…

- Parancsnokunk, Sanagar kapitány Daala Elnökasszony személyes védelméért felel, az ő megbízásából működünk közre a... fenyegetések felszámolásában. Jelenleg is követjük az egyik gyanúsítottat… - folytatta nő.

- Szóval banditák és zsoldosok nélkül a Szövetség már nem is képes szavatolni Coruscant biztonságát... - mosolyodott el halványan Tiebolt. - Mondjam, hogy meg vagyok lepve? Keller parancsnok tud magukról?

- Még nem keresett meg, ami miatt nagyon csalódottak vagyunk... - jegyezte meg a nő, majd átnyújtott egy komlinket. - Ezen eléri Sanagar kapitányt.

- Fel is hívhattak volna ehelyett a parádé helyett... - húzta össze a szemöldökét Tiebolt.

- Százados... sem banditák nem vagyunk, sem amatőrök - a nő hangja hideg volt a sisak alatt. - Most pedig ha megbocsát, nekünk is dolgunk lenne.

Mehetssszzz - a fekete köpönyeges alak kipillantott a bejáróból, a bárral szemben álló épület felső szintjét figyelve, ahol olykor megcsillant a mesterséges, halvány fények sugarától megkapott mesterlövész fegyver. - Ésssz a többiekh isssz…

Társa, a bozontos selonai kedvetlenül, de még mindig nagyobb örömmel lépett ki a kapualjból, hogy a társai, a szemből közeledő aqualishi és egy shivatán által követve a bár felé induljon, igyekezvén fenntartani a szokásos konföderációs rosszfiú arculatot, lassan tekintgetve körbe, mintha profi lenne, de mégse…

A bár bejáratánál megjelent egy humanoid alak, aki szétnézett, majd intett a selonainak és visszahúzódott... az épület tetején lévő fegyveresek vártak, a köpenyes pedig beleveszett az árnyak közé és megkerülte az épületet. Az ajtó előtt egy barnás rongyokba burkolt, álcázott CSF ügynök állt.

Néhogy' bemenny'- emelte fel a kezét némi mesterkélt alkoholbűz és erős akcentus kíséretében. - Omláás'

Kve'shiar...- a köpenyes alak bal kezéből egy fekete bot csapódott ki, aminek a végéből maró sav lövellt a férfi arcába és torkába, hogy üvöltése halk, agonizáló gurgulázássá csökkenjen egy pillanat alatt..

- Minden rendben - súgta bele tökéletes Basic-el a férfi komjába a köpenyes alak, majd beslisszolt az épületbe, a lépcső szélén haladva hangtalanul kúszott fel egy emelettel lejjebb, mint ahol a katonák voltak. Csend, semmi mozgás. Profik a hitetlenek, gondolta elégedetten. Végre megbízható ellenfelek, az istenek értékelni fogják az áldozatot. Az igazi istenek, nem az újak…

Nang hul na'tar… menjetek! - azzal a köpeny alól jó harminc centi átmérőjű, hegyes karmokkal ellátott, páncélos bogarak röppentek ki az ablakok mellett figyelő kommandósok felé...

Odalent Rev Sanagar átlépett a halott ajtóőrön, lekapcsolta páncélja fényeit, és lángszóróját maga elé tartva elindult felfelé…

- Elkaplak, vongese

Keller egyfolytában figyelte mesterlövész puskájának távcsövével a bár előtti mozgásokat. Mellette másik társa egy hordozható komputert és némi kütyüt alkalmazva próbálta lehallgatni a bentiek beszélgetéseit a különböző kommunikációs eszközeikről.

- Mit látsz?

- Semmi különöset. - felelte a parancsnok, már unottan, hogy nem történik semmi, arra gondolva, valószínűleg fölöslegesen jött le Alsóvárosba. - Várj... Azt hiszem ott az, akit keresünk - ekkor a célkereszt az egyénre szegeződött. - Sőt! Biztos ő az! Figyelem, itt Keller! Mindenki figyeljen rám! A célszemély bement az épületbe, készüljetek, addig mi levánszorgunk a tetőről!

- Végre történik is valami. - felelt a komlinkbe egy másik katona. - Már unom a várakozást ebben a koszos sikátorban.

Ashdown, aki a komputeren végezte munkáját, otthagyta a felszerelését, megragadta pisztolyát - amely egyetlen magával hozott fegyverének számított - és Keller után rohant. Keller függőlegesen tartotta a hosszú mesterlövész puskát, mert annak hossza miatt máshogy nem fért volna ki az ajtókon. Senki nem járkált a lépcsőházban, kihalt volt az egész, több lakásban nem is laktak a nagy igénytelenség miatt és az omladozó belső falak miatt. Az ablakok mellett, mindenütt létrák és állványok sorakoztak, amelyeken napközben a munkások dolgukat végzik, felújítást a ház külső vakolatán.

Lefelé igyekezve a parancsnok megtorpant az egyik fordulóban a 7. és a 8. emelet között. Egy eldobott vibrokard pattant le a függőlegesen tartott fegyverről...

Az volt a szerencséje, hogy maga előtt tartotta a puskát, és a penge lepattant róla, ahelyett, hogy páncélját átfúrva belé állhatna.

Megijedve látta az elé lépett alakot. Egy Vong volt az. Vállához emelte a puskát, hogy lőjön, ám az olyan hosszú volt a szűk folyosón, hogy annak csöve beleütközött egy felette elhelyezkedő csőbe. A Vong kirúgta kezéből a fegyverét, amely nagy súlya miatt kitörte a mellettük lévő ablakot. Parancsnok meglepődöttségében mást nem tudott tenni a hátrálásnál, de hanyatt esett az egyik lépcsőfokban. Mögötte beérte a társa, aki szintén meglepődve nézett a Vongra. Ám ő gyorsan észbe kapva lövéshez emelte a pisztoly és lőtt. A Vong elugrott Ashdown fegyveréből származó lézernyaláb elől, mielőtt eltalálhatta volna.

Keller ekkora már felpattant és megragadta oldalfegyveréül szolgáló S-5 pisztolyát, majd a porral és szeméttel borított folyosó vége felé rohant, megpróbálva elfogni a támadó Vongot. Mindketten mentek utána, Ashdown haladt elől. Egymással szemben két nyitott lakásajtó helyezkedett el, Ashdown egész testével fordulva, pisztolyát előre szegezve benézett a neki bal oldalra eső ajtón, ám ott nem volt senki. Hátulról egy vascső segítségével a vállára mérve ütését földre terítette őt a Vong, Keller kezéből gyorsasága révén meg kiverte a fegyvert.

Keller felordított, amikor a csuklóján csattant a vékony tömör vascső.

Lendületet véve a Vong ismét csapni akart, de a parancsnok elrúgta őt magától, majd nekiesett a mögötte levő ajtótoknak. Mivel eléggé elromosodott volt az is, csakúgy, mint a falak, egészében szakadt ki az ajtótok. Kihasználva az alkalmat, Keller megpróbálta az ájult Ashdown fegyverét használatba venni, de támadója ismét lecsapott rá. Nem nyílt alkalma kezébe venni a tárgyat, amelyet akart, csak lehajolni tudott, mert a Vong hátára ugrott, letépte a sisakját, majd félrevágta.

Éppen ekkor hallatszott a sisak komlinkjéből a sikátorokban várakozó egyik társuk hangja:

- Keller! Hol vagytok, már rég le kellett volna érnetek! - rövid ideig a katona hallgatásával várt a válaszra - Na! Minden rendben?

Válasz nem érkezett ezúttal sem, mert Keller öklével a Vong arcát ütötte, miután erejét sikerült összeszednie, hogy lerántsa a hátára kapaszkodót. A Vong elrántotta ruhája alól a vibrokését, de a parancsnok kitépte kezéből. Megpróbálta beledöfni a Vongba saját fegyverét, ám ő elrúgta maga elől. Nekiesett egy falnak, a vibrokés meg kirepült Keller kezéből. Vong felállt, megragadta nyakánál fogva és cibálni kezdte az ablak felé. Keller beverte a fejét, ezért kicsit tétlenkedett, mert kóvályogott körülötte minden. Mire feleszmélt, arra lett figyelmes, hogy már törik ki az ablak és azon keresztül esik kifelé, de gyors reflexe révén megragadta a Vong ruháját, maga után rántva őt is a 8. emeletről, körülbelül negyven méterre az utca szintje fölött.

Kettejük zuhanása közben a parancsnok megragadta az épület vakolatának javításához szükséges munkás állvány egyik erős rúdját, ez által megmenekült a haláltól. Vong ordítva tovább zuhant, majd a betonon landolt a sok járókelő közt.

Mindez a ház túloldalán történt meg, nem a bár előtt, ezért a küldetésükre nem jelentett túlzott veszélyt.

Keller kimerült volt ugyan, de amennyi erőt csak tudott, beleadott a felmászásba. Felhúzta magát az állványra, onnan pedig bemászott egy 4. emeleti lakás ablakán. Lakói meglepődve figyelték, amint bemászik a nyitott ablakon, ám egy szót sem szóltak, hiszen látták kikhez is tartozik páncélja kinézetéből ítélve.

Felrohant a 8. emeletre és leguggolt az éppen akkor magához térő Ashdown-hoz...

- Jól van, Ashdown?

- Igen... - felelt, majd egy mandaloriai is megjelent mellettük a lépcsőházból bevezető folyosón.

- Maga meg kicsoda?

- Teljesen mindegy! Hol a Vong?

- Már halott. - felelte komoran Keller, aztán ismét megszólalt kicsit odébb heverő sisakjának komlinkjéből egyik társának hangja.

- Keller, felelj már! Felmegyünk, ha nem válaszolsz...

- Itt Keller! Akadtak némi problémák, de elhárítottuk. Megyünk lefelé.

Azzal fejére húzta, segített felállni Ashdown-nak és lassan folytatták korábban megszakított útjukat a lépcsőház aljába. A mandalor még fölmérte a terepet, kinézett az ablakon, majd látta, hogy a Vong hullája köré gyűlve néznek felfelé a járókelők, honnan is eshetett le.

A bárhoz érve Keller nekifutásból berúgta a vékony faajtót. Senki sem hallotta meg, mert az odabent dübörgő zene elnyomta a hangját. Vállához támasztotta a puskatust, előre szegezte a csövet és egy szűk folyosón befelé rohant. Elkanyarodva a folyosó végén, belépve a magányosan ott álló ajtón, néhány kártyázó őrrel találta szembe magát. Hárman voltak. Mindannyian megpróbáltak végzi Kellerrel, ám ő gyorsabb volt, mikor látta, hogy ellenfelei a fegyverükért nyúlnak. Azonosítani próbálta a földön heverő vagy asztalra borult halottakat, de egyik sem tartozott a célszemélyek közé. Hátrálva kisétált a helységből és folytatta az útját a szórakozóhely épülete felé.

Hirtelen abbamaradt az üvöltő zene.

- Galaktikus Szövetség Biztonsági Erői! Mindenki a földre!

Hallatszottak az üvöltözések és néhány lövés a szomszédos teremből. Mozgásérzékelő fémajtó kinyílt Keller közeledésére és meglátva embereit, amint a bárban összegyűltekre tartják a fegyvert, ő is ugyan azt tette.

- Uram! Mindenki itt van, senki nem tudott elmenekülni az épületből a behatolás során. Három bűnözőt lelőttünk a felső emeleten, kettőt meg idelent. - azzal rámutatott a saroknál fekvő két weequay hullára.

- Én hármat öltem meg, de egyik közt sem volt a célszemély - Keller válaszolt, átlépve a tarkóra tett kézzel földön heverő vendégek felett.

- Elmenekült?

- Nem, nem hinném... valahol itt kell lennie, legalább az egyiknek. - körbenézett, mire látta, hogy egyikük sokszor felnéz rájuk, de eleinte nem törődött vele - Nézzetek végig minden zugot és hívjatok erősítést!

- Rendben, átnézünk. Erősítést már amúgy hívtunk, uram, mindjárt itt lesznek.

- Nagyszerű... - ekkor már gyanakvóan figyelte szeme sarkából azt a személyt, aki sokszor felemelte a fejét és ránézett, valószínűleg méregette.

Keller odalépett a bárpulton, levette a sisakját, miközben egy tükörbe nézett. Töltött magának egy pohár tömény italt, amit azonnal fel is hajtott. Már erősen gyanakodott arra a Kel-Dorra, aki erősen bámulta, arcából azonban csak keveset látott. Levágta az asztalra a poharat, kivéve tokjából megragadta a pisztolyát és határozottan az illető felé indult. Az váratlanul felállt és rohanni kezdett a főbejárat irányába. Keller társai már nem voltak ott, így nem tudták megállítani, egyedül kellett ismét szembenéznie az ellenféllel. Tudta, hogy a menekülő az, akit el akarnak kapni, mert már felismerte az arcát a korábban látott felvételek alapján. Nem eredt utána, hiszen a földön heverőket sokáig tartott volna átlépni vagy kikerülni. Combjába lőtt egyet, mire nagy ordítás kíséretében a padlóra zuhant. Szép lassan melléállt, visszatette pisztolyát a táskába, majd lehajolt.

- Mondja... - a bűnöző lenézte Keller rangját páncéljáról -  ...parancsnok! Mit akarnak tőlem?

- Ön szerint miért vagyunk itt? Tudja maga mit követett el, netán mi az oka a látogatásunknak, ne tagadja. Ha továbbra is így tesz, meg fog halni, mert a lábán súlyos sérülést szenvedett.

- Nem... nem tudok semmit... - szorongatta meglőtt combját kínjában.

- Ne hazudjon, mi azt nagyon nem szeretjük – közben Keller rátérdelt a sérült combjára, mire ő torkaszakadtából felüvöltött. - Megeshet, még a végén elvérzik itt nekünk. Ezt biztosan maga sem akarhatja...

- Rendben, rendben! Jó... beismerem, követtem el bűnöket. Mondhatok még mást is, de.. de kérem, segítsen!

- Hát... na jó, legyen, segítünk magán. - Keller társai ez idő alatt visszarohantak a lövést hallva, azt hitték valami nagy baj van - Fiúk! Ő lesz a mi emberünk. Mást nem találtatok?

- Végre kapás van... - szólal meg egyikük.

- Nem, uram, nem találtunk mást, csak ő van ezek szerint.

- Mond, cimbora! - Keller belehajolt a bűnöző arcába, de akkor már leszállt a combjáról. - Van még veled más is ezen a helyen?

- Nem, csak én vagyok itt egyedül - felelte amaz, valamivel jobban érezve magát, hogy közel százharminc kilogramm már nem nehezedik rá.

- Nagyszerű. Bár ha van még itt valaki magával, az erősítés gyanánt érkező társaink úgy is megtalálják. Fiúk! Fogják meg, vigyék el, lássák el, aztán kihallgatjuk!

- Vettem! - felelte egyikük-

- Én még itt maradok vigyázni a többiekre - zárta le a razziát Keller.

Rev Sanagar meghúzódott az üresen maradt épület árnyékában, miközben a bár felől lövések hallatszottak, a lezuhant Yuuzhan Vong teste körül pedig egyre nagyobb lett a tömeg. Rev átkozta a vongese bogarait, amelyek - a tőlük elvárt intelligenciától hajtva - az emeleten lévő kommandósok helyett az első adandó alkalommal irányt változtatva őt szemelték ki célpontnak... az az öt perc pedig, amit azzal töltött, hogy mindegyiket lekaparja magáról és megsüsse a lángszórójával, elég volt arra, hogy a Vong bátor, de balul sikerült akcióval megpróbálja megzavarni a kommandósokat... de elkapták. Vagy mégsem. Rev nem követte el azt a hibát, hogy az árnyékból előmasírozva és a tömegben utat törve jól megnézze magának a testet. A távolban felhangzott a CSF siklóinak szirénázása.

A harcos a hátán feküdt, érezte, hogy nehezére esik mozgatni a tagjait... egyre több hitetlen gyűlt köréje.. mutogattak, bámultak, ijedten nézték, mint akik még sosem láttak Yuuzhan Vongot... ami igaz is lehetett, hiszen mind életben volt. Ostobák... A harcos Yun Yammka áldását kérte.

Yun Yammka ha noi 'sha, kreffshh!!

A tömegből néhány ostoba technológiaimádó hátraugrott, de már késő volt. A harcos erejét megfeszítve útjára engedte a tüdejében tárolt halálos spórákat, amik levegővel érintkezve elzárták a körülötte csoportosuló hitetlenek ereit, légútjait, megfojtva mindegyiket. A Vong teste körüli tömegben egyre többen kezdtek el öklendezni, miközben vér és egyéb, fajnak megfelelő színű folyadék ömlött a testnyílásaikból… pillanatok múlva a bár mögötti kiabálást elnyomta a Vong holtteste körüli haldoklók jajveszékelése.

Sanagar, miután várt három percet, amennyi idő kell a spóráknak, hogy inaktívvá váljanak, a jetpack segítségével a haldokló tömegben termett, és leszelt egy mintát a Vong páncéljából. Majd, mielőtt a szirénázó, a holttestektől ötven méterre leparkolt CSF siklók közül bármelyik is vette volna a bátorságot, hogy közelebb merészkedjen, felemelkedett, és eltűnt az egyik épület mögött.


Coruscanti Híradó

[nyilvános Holonet csatorna híradás]

Híreink

Az Alsóváros Debron kerületében egy biológiai keverékeket szállító sikló balesete miatt mérges toxinok szabadultak el. Becslések szerint 30 coruscanti polgár életét vesztette, 50 főt szállítottak kórházba súlyos sérülésekkel és mérgezéssel. A CSF a helyszínt négy blokk szélességben lezárta.

Élő helyszíni riport hamarosan.


Coruscant

A Világok Szövetségének emblémájával ellátott Kodir sikló sebesen szelte át a városbolygó alsó légkörét. Útjában nem akadályozták, míg megkapta leszállási engedélyét. Röviddel ereszkedése után elé tárult a Galaktikus Szövetség fő kormányépülete, melynek gigantikus méretei nem rettentették meg a gyorsan felé suhanó kompot, mely egész addig nem lassított, míg a számára kijelölt leszállóplatform fölé nem ért.

Az irányítóközpontban egy ideges tiszt sietett a parancsok elé.

- Uram, az imént érkezett sikló elsőfokú prioritást élvez - hadarta. - Bizonyára egy államfő érkezett hozzánk…

- Ilyen váratlanul?! - sápítozott az irányító tiszt. - De hiszen nem is értesítettek! Azonnal küldjön valakit a fogadásukra! Hamarosan én is lemegyek, mihelyst értesítettem feletteseimet.

- Igenis! - indult teljesíteni parancsát a szövetségi tiszt.

A sikló lomhán aláereszkedett a kihalt leszállóállásra. A lenyíró rámpán hat zöld-fehér egyenruhás alak masírozott le, biztosítva a helyszínt. Az elitegység a lejáró mellett sorakozott, közrefogva a hetedik, sötét, előkelő, határozott alakot.

A velük szembesiető férfit láthatóan váratlanul érte a megtiszteltetés.

- Üdvözlöm Coruscanton, exellenciás uram - kezdte. - Sajnálom, de nem jelentették, hogy jön, de hamarosan megér…

- Nem én vagyok a csúcsminiszter - indult az épület felé a jövevény. - Én csak biztosítom a védelmét. – suhogó köpenye felverte az el nem takarított port, amit fogadóinak nem maradt idejük eltüntetni.

- De hát…- hebegett az ideges tiszt. - Akkor ki maga?

- Nocsak - torpant meg Lord Brodrig. - Úgy tudtam, a hírem megelőzött.

- Nem, uram, nem tudtuk, hogy jön…

- Nem számít. Most csak egy cél lebegjen szeme előtt: hozzon össze a biztonsági parancsnokával egy tárgyalást. A személyi testőrségem ne zavarja - intett hátra az őt hűségesen követő egységére.

- Elkísérem a kabi…

- Ne! Azonnal beszélni akarok a parancsnokkal!

- Sajnálom, de jelenleg nem ér rá –-a szövetségi tiszt nagyot nyelt, mikor a fölé tornyosuló fenyegető alak rámutatott.

- Akkor vezessen a lakosztályomba, de minél hamarább kerítse elő a biztonsági parancsnokot.

- Igen, uram. Erre fáradjon.

Bel Riose tábornok gondolataiba mélyedve figyelte a főváros légiforgalmát a lakosztályában. Biztonsági tisztjeivel együtt itt rendezte be főhadiszállását, amelyet teljes titoktartással rendeltek ki a számára. A Szövetség kínosan ügyelt arra, hogy bűnözők minél kevesebb információhoz jussanak a konferenciáról – ami természetes, hiszen nagy tét forog kockán. Méghozzá a legnagyobb: magának a galaxisnak a sorsa, amely vagy ismét háborúk terévé válik, vagy az államok megegyezésével béke lesz.

Riose-t léptek zaja zavarta meg gondolatmenetében. Szembefordult koros, de annál tapasztaltabb ezredesével.

- Uram, adás érkezik Ziostról. A flottaparancsok óhajt beszélni önnel - jelentette.

- Kapcsolja - a tábornok a kommunikációs csatornához lépett, amely egy kör alakú asztal formájában volt jelen a helyiségben.

Az életnagyságú holokép magasabban állt, mint a tiszt, így a fekete egyenruhát viselő Szövetségi tiszt feltartott fejjel nézhetett rá, holott a valóságban alacsonyabb volt.

- Üdvözletem, Riose tábornok - a nő haját hátul tiszti sapkája alá gyűrte, mely alól kilógott egy-két tincs. Corde parancsnok határozott és ápolt képet mutatott magáról mindig, amikor nem volt egyedül. Most azonban fáradtnak tűnt. - Mint tudja, Lord Brodrig megérkezett a Coruscantra, méghozzá Sarth admirális hajóján.

- Brodrig? - értetlenkedett a tiszt. - Nem tudtam róla, parancsnok.

- Elhiszem, ugyanis ide sem jelentkezett be. Gondolom, hamarosan meglátogatja önt.

Riose nagyot nyelt.

- Én sem örvendek annak, hogy az első miniszter úr kétségek között hagy minket, tábornok - folytatta a flottaparancsnok. - Főképpen, hogy a Tanács előtt sem számolt be útjáról. Most jelzett vissza a saját biztonsági parancsnokának, hogy értesítsen minket távollétéről. Karellen azonnal értesített, és Brodrig helyét Lord Dorwin vette át távolmaradásáig.

- Nem gyanús ez egy kicsit?

- Tán arra céloz, hogy az első miniszter szövetségi kém? Ugyan, őt nem lehet semmivel sem…

- Eszem ágában sem volt ilyesmivel vádolni.

- Remélem is, tábornok. Most azonban mennem kell. Sarth admirális hamarosan hazaérkezik.

Ez a beszélgetés fél órával korábban zajlott le. Corde jóslata igaznak bizonyult, miszerint Lord Brodrig meglátogatja majd.

Az első miniszter szobormereven lépett a terembe.

- Ne támadjanak kételyei céljaimat illetően – figyelmeztette a tisztjét.

- Uram, miért vagyok én itt, ha nincs szükség rám többé. Látom, elhozta a saját biztonsági embereit. A 102-es elitalakulat felülmúlja az én… - tiltakozott Riose.

- Mert ön az egyik legkiválóbb hadműveleti tisztem. Mindent meg akarok tenni a konferencia védelmében. Karellen parancsnok pontosan egy nappal érkezik a csúcsminiszter előtt, így marad idő biztosítani a helyszínt, a szövetségiekkel és a Konföderáció segítségével.

- Csak hogy tudja - folyatta látva a másik kérdő arckifejezését -, Karellen a legjobb embereit hozza magával.

- Úgy látom, fenséged is ideirányított már egyet-kettőt - bökött fejével az ajtóban strázsáló elitkatonára.

- Ők segítenek a tervezésben. Ön fogja vezetni őket.

- Rendben van. Megteszek minden tőlem telhetőt.

- Jó. Gondolom, ön is észrevette a közelgő fenyegetést. Minél hamarább lépnünk kell. Az idő sürget. Sokan ellenzik a konferenciát, többen, mint gondolná. Természetesen a Szövetség tudni fog a további lépéseimről, hiszen az, hogy nem jelentkeztem be sehová, csupán üzemzavaron múlott.

Kwordis Kwest rutinosan irányította nyitott tetejű légijárművét, miközben eddigi életén merengett.

Gazdag, befolyásos serennoi grófként kezdte pályafutását, családjától örökölve a nemesi címet. Hihetetlenül kiábrándult az udvari protokoll pontos napirendjeiből, ezért mellékfoglalkozásként Kwordis Kwest álarca mögé rejtőzve belefogott egy olyan tevékenységbe, amihez kétségkívül jól értett. Bérgyilkosnak szerződött egy vállalat vezetőjénél, aki éveke keresztül bonyolultnál bonyolultabb megbízásokkal árasztotta el. Ifjú fejvadászként, a régi Galaktikus Köztársaság idején gengsztereket és befolyásos élőlényeket kellett likvidálnia, jó pénzért.

A Birodalom megalakulásakor senki sem akadt nyomára Serenno grófjának, Lord Cwestornak. Pártfogója tanácsára elvetette régi, eredeti énjét, megfosztva magát korlátlan anyagi forrásaitól. Új foglalkozása azonban bőségesen kárpótolta ezért.

Teljesített küldetéseket Darth Vadernek, de még magának Palpatine császárnak is, amiért kellőképpen megjutalmazták. Újabb és újabb megbízásokat vállalt fel, amelyek elterjesztették nevét a Peremvidéken.

Az is előfordult, hogy egyszerre dolgozott a Birodalomnak és a Lázadó Szövetségnek, mivel mindig úgy tervezte meg akcióit, hogy egyik fél se szerezhessen tudomást a másiknak tett szolgálatairól.

Az utóbbi időben igencsak elterjedt a híre a Corporate - szektor területén. Nem akadt olyan élőlény, mely képes lett volna nyomára bukkanni – kivéve egyvalakit.

Brodrig utánanyúlt a galaxis végtelen távolságain keresztül, és láncát szorosra tekerte a nyaka körül. A hírhedt fejvadásznak nem maradt más választása; el kellett ismernie a ravasz politikust új munkaadójának. Így történt, hogy – többnyire – az ő szolgálatába állt.

Az első miniszter lakosztálya felé közeledve lassított járműve sebességén, majd megállt a kisméretű fogadóhangárban.

Ahogy kiszállt, már nem érezte a hűvös coruscanti levegő áramlását – a láthatatlan energiapajzs ugyanis bezárult mögötte. Belépett az előszobába, ahol egy mennyezetig nyúló ajtó fogadta.

Az ajtó feltárult előtte és ő belépett a tágas helyiségbe, melynek egyik szélén panorámaablakok futottak végig, szeme elé tárva a főváros szédítő nyüzsgésének látványát.

Lord Brodrig és Bel Riose tábornok már vártak rá.

Karellen a saját maga számára bérelt légijármű hátsó ülésén foglalt helyet. Az elitosztag parancsnoka komor képpel figyelte a körülöttük nyüzsgő forgalmat, amely lassította őket céljuk elérésében.

Eszébe jutott, hogy az első miniszter milyen fontosnak tartja az eljövendő államközi találkozót, és annak elsődleges prioritást élvező biztonságát.

Tudta, hogy igen sok függ a konferencia eredményétől, és rengetegen ellenzik azt – Karellen számára ismeretlen és ostoba okokból. Brodrig őt is idevezényelte, olyan egységekre hagyva ziosti palotája védelmét, akiknek szerinte nem túl meggyőző az eddigi fellépésük… ezért hagyott hátra saját katonáiból is.

Nem volt fiatal, az évek sok tapasztalattal ajándékozták meg, így rengeteg tapasztalattal rendelkezett a biztonsági rendszerekről és a legbiztonságosabb eljárásokkal. Ennek ellenére soha nem állt elő ötletekkel, mindig megvárta, hogy valaki felvessen egyet, hogy aztán kiegészítse saját mondanivalójával. Engedelmes katona volt, és örök hűséget esküdött hazájának, ezért kötelessége volt ellátni az első miniszter és az államfő tökéletes védelmét.

A sikló megállt a kisméretű fogadóhangárban.

Ahogy kiszállt, már nem érezte a hűvös coruscanti levegő áramlását – a láthatatlan energiapajzs ugyanis bezárult mögötte. Belépett az előszobába, ahol egy mennyezetig nyúló ajtó fogadta.

Az ajtó feltárult előtte és ő belépett a tágas helyiségbe, melynek egyik szélén panorámaablakok futottak végig, szeme elé tárva a főváros szédítő nyüzsgésének látványát.

Lord Brodrig és Bel Riose tábornok és egy fejvadász-szerű alak már vártak rá.

- Indulhatunk Kalenda vezérőrnagyhoz, egyeztetésre - szólalt meg Lord Brodrig. - Nekem van egy kis beszédem - a fejvadász felé bökött fejével - ezzel az alakkal. Riose tábornok, Karellen tábornagy, a sikló már várja magukat.


Polneye

Daala Elnök flottája a Koornacht - halmazban, a Galaxismagtól nem messze az Ismeretlen Vidék irányában, de még bőven a jól ismert rendszerek körében tört ki a fénysebességből. Kresh kommodore még egyszer ellenőrizte a jeladó visszafejtett koordinátáit, de az adatok stimmeltek.

- A Polneye... Ez tulajdonképpen egy kihalt bolygó... a yevethák több, mint húsz éve szétzúzták már egyszer a helyi lakosságot, majd miután a Vong bevonult a Koornacht-ba és kiirtották a yevethákat is, már tényleg nem maradt itt szinte semmi.. maximum néhány primitív nomád törzs, elvadult elomiak - figyelte a Chimaera hídjának távolsági kijelzőit a flottaparancsnok. - Asszonyom, nem tudom, mit találhatnánk itt...

- Még én sem tudom - biccentett Daala. - Javaslat?

- Ha abból indulunk ki, hogy a forrás a bolygón van, és nem valami álcázott űrbeli bázison a rendszerben, akkor elkezdhetjük pásztázni a felszínt a szonda kódjeleinek inverzével, hátha valaki fogja… - tanakodott Kresh. - Ha odakint van - intett fejével a bolygón túli feketeségre -, hetekig tarthat, amíg átkutatunk mindent…

- Kezdjék meg a vizsgálatot - Daala le kellett nyeljen egy kis csalódottságot. Ez előfordulhat, hogy túl sokáig tart, neki pedig jelenleg sok mindene volt, de ideje nem. Izgalom, nosztalgia ide, vagy oda, már vagy egy tucat magas prioritású üzenet várt rá a kabinjában, melyeket Coruscantról küldtek. Hamarosan vissza kell térnie. Még jó, gondolta keserűen, hogy nem a galaxis legszélére kellett elzarándokolni, hogy utánajárjanak ennek.. bár, ugye, tette hozzá magában, ne kiabáljuk el.

- Megy az adás, asszonyom! Pásztázás, potenciális vevőfrekvenciák keresése... - a kommunikációs árok tisztjei egymás után duruzsolták a negatív jelentéseket..

- Engedelmével Elnök asszony, előfordulhat, hogy ez tényleg csak egy kihalt kőkupac... bármi is küldte innen a szondát a Prakithra, kettő plusz egymillió lehetőség volt rá, hogy valamelyik, a bolygón az elmúlt évtizedekben áthaladó inváziós haderő elpusztítsa, akárkik is voltak itt..

- Nem logikus... - vonogatta a szemöldökét Daala Kresh szavait hallva. Ha valaki ennyire figyel a titkosításra, az nem építi a bázisát csak úgy, hogy aztán az első erre járó inváziós haderő elpusztíthassa...

- Márpedig asszonyom, fekete lyuk erdő egy sincs a környéken - mosolyodott el halványan Kresh.

- Keressenek bármilyen más anomáliát - villant fel Daala megmaradt szeme. Hát persze. - Bármit, ami kifejezetten alkalmas lehet arra, hogy elfedje bármilyen bázis, vagy állomás jeleit. Bármit, ami túlságosan jó rejtekhely, ami annyira jó, hogy egy random erre járónak eszébe sem jutna foglalkozni vele..

- Hacsak nem direkt keres valamit. Valamit, ami nagyon biztosan rejtve van - villant fel egyetértően Kresh tekintete. - Szétszórjuk a bolygó körül a flottát, Asszonyom, és nekilátunk!

 Húsz percen belül Kresh és Daala egy magas, hófödte, sziklás, láthatóan barátságtalan, viharfelhőkkel borított lánchegység távlati képét figyelték a Chimaera szondáinak közelképén.

- Folyamatosan ilyen az időjárás arrafelé, a déli pólus közelében... egyáltalán semmilyen települést, primitív növényeknél magasabb rendű életjelet vagy romot nem találtak a drónok arrafelé... - magyarázta Kresh. - A hegység ásványi összetételében nagyon magas a természetesnek tűnő nehézfémek és mágneses ásványok aránya, ami teljesen összezavarja az érzékelőket.

- Csoda, hogy még senkinek nem jutott eszébe bányászni - Daala pontosan értette, hogy a dolog lényege nem a Polneye bolygó sajátos geológiai viszonyaiban rejlik. - Le tudunk küldeni egy egységet?

- Nem biztonságos a leszállás az időjárási viszonyok miatt... - folytatta Kresh. - De fel tudjuk erősíteni a kódolt jelet, hogy kifejezetten ezt a térséget sugározzák be... a szondák és a siklók a légköri zavarok felett várnak.

- Menjen az adás - biccentett Daala, majd alig egy pillanattal azután, hogy Kresh kiadta a parancsokat, meglepetten a főképernyő felé fordult, amelyről jelentős statikai zörej ellenére is jól kivehetően egy idős, nagyjából vele egy korú férfi pillantott le a Chimaera hídjára, a régi szabású fekete birodalmi zubbony gallérján egy lángoló vörös jelvénnyel.

- A Krayt - Alfa - Alfa bázis jelentkezik. Theta – Omicron - Hatos engedélykódjuk van. Várjuk az utasításokat... - a férfi végigmérte Daalát. - Nem ismerem... magát.

Kresh kihátrált a képernyő elől, miközben az árokba pillantva kézjelekkel Daala értésére adta, hogy az adás valóban a vizsgált hegylánc felől jön... pontosabban alóla.

Daala szembefordult az öreg tiszttel. Nem tudta, milye van annak odalent, de az világos volt, hogy ezt végig kell játszani. Elővette azt a modorát, amit Coruscanton nem sűrűn láttak tőle.

- Daala admirális vagyok a Chimaera birodalmi csillagromboló fedélzetéről! Azonosítsa magát, katona!

- Tierce őrnagy, a Krayt - Alfa - Alfa megbízott parancsnoka… - feszültek meg a tiszt vonásai. Az előírások szerint el kell kérjem az engedélykódját.

- Semmi probléma - csúsztatta be az interfészbe a kódhengert, pontosabban Tarkin kódhengerét Daala. - Megbízásból járok el.

- ... értem. - pillantott a saját termináljára az őrnagy. - Nos, admirális...

- Igen, előkészíthetik az állomást a fogadásomra. - biccentett pattogósan Daala. Ez igazán érdekesnek ígérkezett...

Daala-t nem hagyta szabadulni az a nosztalgikus, bizsergető érzés, ami már indulás óta elfogta, és egyre csak erősödött.

- Főnök, vigyázzon magára lent... - Kresh összehúzott szemöldökkel figyelte, amint Daala és a kíséretébe beosztott négy, "eredetire" átfestett (pontosabban a romboló egyik alsó raktárjából összeszedett alkatrészekből visszaalakított), birodalmi jelvényes rohamosztagos mögött bezáródott az egyik hátsó hangárból előásott Lambda - osztályú sikló rámpája és a hajó elhagyta az orbiton lebegő Chimaera dokkját.

A hegység felett dúló viharok ide-oda dobálták a siklót és a kíséretet adó TIE Interceptor vadászokat, amelyeket legalább addig tartott előásni és visszafesteni, mint a siklót. Daala mereven ült a helyén. Hallott már olyan renegát birodalmi bázisokról, amelyek még a Bendőt is több évvel meghaladóan képesek voltak önállóan működni, sőt fenntartani a küzdelmet az Új Köztársaság erői ellen. Olyannal azonban még eggyel sem találkozott, amelyik túlélte volna a Vong inváziót, pláne ennyire mélyen az extragalaktikus idegenek által letarolt galaktikus szegmens területén belül. Arról nem is beszélve, hogy láthatóan semmi kapcsolatuk nem volt a Maradvánnyal...

A hófödte hegycsúcsok legmagasabbika szél felőli, hóval vastagon borított oldalán, ahonnan most már egészen világosan kivehető vezérlőjelek érkeztek, hirtelen felrobbant valami, majd hatalmas mennyiségű hótömeg és fagyott jégcsapszilánkok zuhogtak alá. A pilóta kissé korrigált, ahogyan első, természetese reakciója elkapta, de aztán, még mielőtt Daala kiszólt volna az utasfülkéből, visszatért az irányra.

A jelek továbbra is jöttek, az omlás nyomában viszont áthatóvá vált egy hatalmas, természetes barlang, vagy inkább beszögellés a hegy oldalán, belül védve szelektől... elmés, ismerte el magában a nő. Semmi nagy zajt keltő fúrás, semmi mechanikus, fémes alagút, ami magára vonhatta volna a Vong érzékeny szimatú mutánsainak is a figyelmét még ebben az élhetetlen környezetben is... az ember egyszer berobbantja a jégtakarót, beviszi, amit szeretne, aztán szépen megvárja, amíg, visszafagy, és ennyi. És miért keresne valaki egy sarki éghajlatú bázist egy máskülönben olyan színes élővilágú, hagyományos klímájú bolygón, mint a Polneye?

Egy azonban biztos... tette hozzá magában Daala. Ezt itt bizony nem sűrű forgalomra tervezték... a pontos, hatékony munka iránti tisztelettel eltelve figyelte, ahogyan a sikló leereszkedik egy halvány, de működő jelzőfényekkel keretezett, hagyományos, két oszlopon álló birodalmi leszállóplatformra, amely a csillagrombolónyi méretű barlang közepén állt. Egy aszteroidának is becsületére vált volna ennyi hely, meg kell hagyni.

A platform közepén egy merev tartású, két fekete páncélos rohamosztagos kíséretében pózoló alak állt, a hajó képernyőjéről már ismert hivatalos, szoborszerű tartással. Volt azonban a kisugárzásában valami, ami megfogta Daalát, és amit évtizedek óta nem látott... elképzelni sem tudta, hogyan tudták megőrizni a rendet és a fegyelmet, mert ha a kódok alapján számolta, akkor már vagy negyven éve működött itt ez a bázis látogató és zavarok nélkül.. lenyűgöző.

Amint lelépdelt a rámpán kíséretével együtt, a férfi egy lépést tett előre, majd tisztelgésre emelte öreges, bütykös kezét.

- Tierce őrnagy, a Krayt - Alfa - Alfa Bázis megbízott parancsnoka szolgálatra jelentkezik!

- Vettem, állományjelentést - Daala a régi drukk alapján jól tudta, hogy amennyiben egyszer elfogadták a kódját és lent van, a továbbiakban teljesen felesleges a kódhengereit lobogtatnia, úgymond. Bármelyik régi vágású birodalmi tiszt öngyilkosságnak tekintette volna, hogy egy kirendelt magas rangú feljebbvaló hitelességét akár félszer is megkérdőjelezze.

- A Bázis legénysége kétszázhetvennégy fő, a telep tizenhét szintjéből hét működőképes, hat raktárrá alakítva minimális energiaszinten üzemel, négy életveszély és szivárgás miatt lezárva. A felszerelés 64 százalékos működőképességen üzemel... A Spaarti - keltetőtelep állományának 31 százaléka üzemképes. A rendelkezésre álló járművek és védelmi rendszerek... - darálta az őrnagy monoton hangon, de Daala félbeszakította, gondosan ügyelve arra, hogy a torkába gombócot gyúró szavakhoz képest várjon még egy picit.

- Köszönöm őrnagy, kérem a részletes adatok - nyúlt a férfi kezében lévő kártyáért, majd a zsebébe süllyesztette. - A törzs kiértékeli odafent. Szeretném megszemlélni a keltetőtelepet.

- Értettem... erre. - Az őrnagy egy villanásnyi szünet után sarkon fordult, míg kísérete a megilletődött, és a páncélban összességében kissé darabosan mozgó Szövetségi kommandósok mögött foglalt helyet.

A platformtól egy csapatszállító emelőn ereszkedtek le a leszállóhely aljába, ahol egy klimatizált folyosó várta őket. Lépten-nyomon egy-egy technikus egység, vagy őrjárat mellett haladtak el, amelynek tagjai a legteljesebb természetességgel húzódtak félre és álltak vigyázzba, a Daala őreitől nem szokatlan fél pillanatnyi csodálkozó pillantások nélkül. Mintha csak teljesen természetesen lenne, hogy egy admirális érkezett, hogy megszemlélje a létesítményt.

A folyosó egy újabb, ismét lefelé vezető liftben ért véget, melyből jó ötpercnyi - Daala majdnem biztos volt benne, hogy a bolygósíkhoz képest mért vertikális 0 pont alá is lementek, ami azért egy ekkora hegység esetében nagy szó volt - utazás után léptek ki.

A Galaktikus Szövetség elnöke elnyelt egy kevéssé helyénvaló káromkodást, ahogyan az alatta elterülő, félkör alakú aknára pillantott. Több ezer klónhenger, a császári biotechnikai elveszettnek hitt fejlődésgyorsító tartályai sorakoztak hosszú oszlopokban és sorokban. A közlekedőfolyosókat tartalékvilágítás zöldje fogta be egészen halványan, és nagyjából a hengerek kétharmada sötéten, komoran állt, de a maradékban ott úszkált a mesterséges, gyorsított életet jelentő folyadék. A vastag oldalfalak és a halvány világítás révén nem lehetett kivenni, hogy melyikük tartalmaz testet és melyik nem... a folyosókon itt-ott feltűnt egy hordótestű, szögletes karbantartó asztromech, vagy egy haloványan sípoló, a folyosón lévő berendezéseket kerülgető MSE villanófénye.

- A Telep részletes üzemi jelentése a karbantartó computeréből érhető el - folytatta a monoton jelentést az Őrnagy.

- Az utolsó váltás berendezéseit megfelelően integrálták a rendszerbe? - próbálkozott egy kérdéssel Daala, amit már egy ideje fogalmazott. Nem akart belefutni semmibe.

- Nem kaptunk értesítést váltásról, Asszonyom.. - villant fel az Őrnagy szeme. - Mikor?

- Lényegtelen... ahogy gondoltam - játszott meg egy biccentést a nő. - Gyanítottuk, hogy a konvojt elfogták a Lázadók... az Uralkodó bosszúja természetesen nem késett... - tette hozzá.

- Az Uralkodó keze mindig lesújt a Birodalom árulóira... - jelentette ki teljes magabiztossággal, egy halvány tűzzel a hangjában a tiszt. Láthatóan nem zavartatta magát olyan kérdésekkel, hogy megérdeklődje, hogy szolgál az Uralkodó egészsége. Vicces lenne válaszolni, gondolta Daala…

- Gondolom, óhajtja megtekinteni a Primer Kamrát is - tette hozzá a tiszt.

- Magától értetődik. Vezessen, Őrnagy - bólintott Daala. Hát hogyne, persze, bármi is az... hátrasandított a kíséretére és a mögöttük haladó két fekete páncélosra - valahol mintha olvasott volna egy magasa fokon automatizált személyi páncélról Tol Sivron feljegyzéseiben évtizedekkel ezelőtt…

Újabb turbólift, újabb folyosó. Daalának feltűnt, mi zavarta igazán a folyosók szélére vigyázzba húzódó katonákon. Nem a természetes fegyelmezett viselkedés, még csak nem is a tisztaság és ápoltság… elméletileg el tudta képzelni, hogy ha valaki tíz évig meg tudja őrizni a rendet és fegyelmet a legénységi állomány körében különösebb váltás nélkül, akkor ez megtehető húsz, vagy negyven év alatt is… Nem. A koruk. Az Őrnagy volt eddig az egyetlen vele egykorú, mindenki más fiatal volt, szinte harminc év alatti... ennek pedig, ha valóban nem kaptak erősítést, csak egy magyarázata lehetett…

A feltáruló, ezúttal már-már a funkcionalitás határát súroló méretű páncélajtó két szárnya mögött egy meglepően kis méretű, sötét szoba, egy inaktív állapotban lévő 2-1B medikus droid, és egyetlen egy henger fogadta őket. Daala kíváncsiságát leplezve közelebb lépett, és kicsit elkente a henger párás felületét... igen, nem tévedett, ebben volt egy test, azonban nem a Spaarti technika zöldes folyadékjában, hanem egy kékes, leginkább folyékony karbonitra hasonlító sűrű lében lebegett.

- A Fluokarbonit rendszer a szilárd technikánál nagyobb rugalmasságot biztosít az alanynak a hosszabb távú hibernáció esetén. Amint láthatja, a Primer alany pont olyan állapotban van, ahogyan az Uralkodó meghagyta...

Daala elgondolkodva figyelte a férfit. Kopaszodó, középkorú, nem különösebben katonás testfelépítésű, széles orrú, mélyen ülő szemű alak.

- A rendszer üzemelése kielégítő - lépett el végül. - Kérem az állapotjelentést.

Látszólag végigfutott a képernyőn, amit az Őrnagy életre hívott a néma medikus droid termináljánál. Az értékeket csak tessék-lássék tanulmányozta, majd, mintha csak ellenőrizné az összes részletet, visszafuttatta a logot a fejlécig, az első bejegyzés dátumáig. Kihasználva, hogy az Őrnagynak láthatóan egy pillanatra sem jutott eszébe a válla fölött való ágaskodás és leskelődés - valami, ami Szövetségi elnöki beosztása révén már szinte meg sem lepte volna -, ellenőrizte a parancskódok eredetét.

Az évszám még a vártnál is korábbi volt, majd húsz évvel a yavini ütközet és az ő Bendőbe rendelésre előttre datálták, egészen régi, de érvényes kódokkal… a végén ott volt az Uralkodó személyes azonosítója, a parancs érvényesítője és ellenjegyzője - tehát aki az uralkodói üzenetkapszulát átadta az itteni ügyeletesnek, majd elindította a programot - azonban nem volt más... Daala lehunyta ép szemét. Nem csoda, hogy ilyen könnyen beengedték.

Wilhuff. Annyi év távlatából megint Wilhuff.

- Köszönöm, eleget láttam. A jelentések kiértékelését követően leküldök három siklót a megfelelő specifikus ellátmánnyal, hogy kijavíthassák a meghibásodásokat az alsó szinteken és az - pillantott a medikus droidra - automata kiegészítőkben is. A hajónk az ellátmány lerakását követően távozik, de egy egység itt marad.

- Feloldják a zárlatot? - villant fel az Őrnagy arca immár először a leplezés bármilyen szándéka nélkül.

- Igen. Ugyebár, a hatályos engedélyek birtokában... - szúrt vissza villámgyorsan és a lehető legavíttabb hanghordozásával Daala.

- Értettük, Admirális Asszony - megtesszük a szükséges előkészületeket.

- Köszönöm, kísérjen vissza a hajómhoz, Őrnagy - Daala igyekezett leplezni az izgalmát. A log utolsó soraiban ugyanis nemcsak a parancs kiadóját és hitelesítőjét találta meg, de az alany azonosítóját is. A névben nem volt biztos, még ellenőriznie kell a Chimaera történeti és katonai archívumában, de... nyugalmat erőltetett magára, és katonás léptekkel kivonult a komplexumból, nyomában egyre idegesebben lépkedő testőreivel.

Ahogy a sikló rámpája bezárult mögötte, és a hajót a barlangból kiérve újra közrefogták a szeszélyes Polneye-i hegyvidéki viharok, a rázkódást legyűrve előresietett a pilótafülkébe és kapcsolatot teremtett Kresh-el a zászlóshajón.

- Kommodore, készítsék fel a flottát távozásra! Tájékoztassa Hickam kapitányt, hogy a Turbulent orbiton marad, akadályozza meg, hogy bármilyen egység elhagyja, vagy megközelítse a bázist, vagy akár a bolygót! A bolygó mostantól Szövetségi zár alatt van. Emellett készítsen fel három Sentinel-t a régi tartalékból, és szereltesse fel őket standard birodalmi ellátmány kontingensekkel - Kresh arcára itt már egészen kiült a meglepetés, de szokásához híven szorgosan jegyzetelt a komputerébe. Kötekedni ráér később is. - Küldjék le a szállítmányt a bázisra, majd térjenek vissza. Ezenkívül keressen nekem utalásokat a hajó adatbázisában a következő személyekről... küldöm a neveket..

- Asszonyom... - Kresh itt már nem állta meg. - Szabad figyelmeztetnem, hogy a távkom diplomáciai csatornákon eddig harminchét üzenetet fogadott és zárolt az Ön részére Coruscantról?

Daala végre megengedett egy halvány mosolyt.

- Mindig a lényegre, Kommodore. De igaza van, mert még elfelejtem, Amint én és a Sentinelek is visszatértek, irány Coruscant, a Turbulent-et kivéve. Elhiheti, mennyire várom. Daala vége.

Kresh bólintott és bontotta az adást. A Főnök megint a fejébe vett valamit, méghozzá valami jó nagyot...

Odalent a hegység mélyén fekvő bázison Tierce Őrnagy megvárta, amíg az ellátmányt kirakó siklók is távoznak, majd parancsot adott a hűtőmező reaktiválására, hogy gyorsabban képződjön vissza a jégréteg a nyílások felett, és a robbantótöltetek újabb telepítésére.

Egy fiatal, a természetellenes kivilágítás ellenére barnás bőrű, századosi rangjelzést viselő tiszt lépett mellé, a kíséretéhez hasonló fekete rohamosztagos páncélban, de sisak nélkül.

- Zalax százados - biccentett a tiszt felé az Őrnagy - Kezdjék meg a felszerelések átvilágítását és beépítését. Nem szeretnék semmit itt látni, amiben bármilyen lehallgató, vagy egyéb hasonló berendezés lehet...

- Az Elnökasszony nem lehet ennyire naiv, Őrnagy - rázta a fejét a százados az eddig látott katonás rendhez képest kissé lazábban. - Egy ilyen egyszerű trükkel…

- Az Elnökasszony tele van meglepetésekkel, nem gondolja? - Folytatta az Őrnagy. - Milyen szépen kisuvickolta azokat a régi felszereléseket a kedvünkért… már-már azt mondanám, női hiúság. 

A százados elnyomott egy halvány mosolyt.

- Egyéb parancs, Őrnagy?

- Minél hamarabb ébressze fel a Vezetőt, Zalax. Igazán utálja a sztázisberendezést.

- Nem tudom megérteni... - fintorgott a százados... - Jót tesz a... - de az Őrnagy komorodó tekintetét látva inkább eltakarodott a dolgára. Az öreggel lehetett viccelni, egy ideig.

Tierce Őrnagy visszapillantott a barlang szája fölött lassan bezáruló jégrétegre, majd komótosan visszavonult a számára évtizedek óta világot jelentő folyosókra. Hamarosan, gondolta, hamarosan. Ahogyan a Vezető eltervezte.

 

Nagi

Edo - a nyüzsgő város már évtizedekkel korábban de facto a bolygó, és így a Császárság központja volt. Központjában magas felhőkarcolók törtek az ég felé. Több milliós lakossága mindennapos tevékenységét végezte, és óramű pontossága lepte a másodperce pontosan érkező tömegközlekedési eszközöket, és késés nélkül ért be munkahelyére. A munka végeztével pedig ugyanilyen ütemben indult haza. A nagy nyüzsgésben csak egy valami jelentette az állandó nyugalmat: A Császári Palota és az azt körülvevő hatalmas park. A hatalmas épület-komplexum az előző uralkodó akarata szerint a város melletti dombra épült, így az uralkodó mindig ráláthatott a mellette lévő, szinte élő városra. A gyönyörű és igen költséges parkban sokféle egzotikus növény volt fellelhető. Ezért is számított Pu-Yi Császár számára állandóan felüdülésnek, akárhányszor végigsétált egy-egy részen.

A kertészek, ha összeakadt eggyel, mindig alázatosan térdre borultak előtte, a földet bámulva, és addig nem mozdultak, amíg tovább nem sétált, vagy nem utasította erre őket. Igen alázatosak ezek a nagaiok iránta, ám az ellenségnek nem kegyelmeznek. Ezt tartotta népe legjobb tulajdonságának. Mindig eszébe jutottak a második tof invázió után felállított internálótáborok, ahol az elégtelen élelmezés és a betegségek miatt ezrével pusztultak a hadifoglyok, a nők és a gyerekek. Melyik másik nép merte volna ezt megtenni? A kegyetlenség azonban meghozta gyümölcsét, és lelkileg törték meg a tof népet.

Pu-Yi egy terebélyes bokor előtt állt meg, amelynek vörös virágait nagyon szépnek találta. Ez a kert és a különleges építészek által tervezett épület és belső tér együttesen jelenti ennek a helynek a felülmúlatlan va-ját. A harmónia nagyon fontos minden ember számára, de főleg a Császárnak, aki a Napisten leszármazottja.

A Császár már jó ideje gondolkodott mindenféléről, és csodálta a végtelen kertet. Hamarosan itt az ideje, hogy a komoly problémákra fordítsa a figyelmét. Ahogy megfordult, és végigtekintett a városon, nem tudta nem eltéveszteni a Nagai Iparvállalat iker-felhőkarcolóját. Ők jelentették az egyetlen veszélyt számára. Az Iparvállalat kontrolálta szinte a teljes nagai pénzügyi és gazdasági életet, és így hatalma már nagyobb volt, mint az övé. Kazuma Onosaka, a vállalat feje pedig saját palotában lakott, luxusjachttal furikázott az űrben és egész siklópark állt a rendelkezésére.

A gondolkozásban egy őr zavarta meg, aki alázatosan meghajolt mögötte, majd megszólalt:

- Császárom, Saburo Tetsura ezredes és Ideyasu főtanácsos keresi Önt.

- Küldje ide őket, aztán leléphet! - rendelkezett a Császár parancsnokláshoz szokva. Bár csak 24 éves volt, és kevéssé tapasztalat a politika terén, apja mégis őt tette meg valamiért Császárnak. Talán azért, mert ő hasonlított mindenben a legjobban hozzá? Minden esetre nem volt túl sok ideje ezen gondolkozni, ugyanis a két férfi már meg is érkezett. Amint túlestek a szokásos formaságokon, Pu-Yi máris bizalmasan kezdett beszélni velük:

- Mint tudják,a Nagai Iparvállalat az utóbbi időben igen nagy hatalomra és túlzott befolyásra tett szert. A Császárságon belüli erők elaprózódottak, és nincs olyan szervezet, amely elégséges ellensúlyt jelentene.

- Igen, Onosaka hatalmasra növelte a cég erejét. De mégis mivel lehetne ezt ellensúlyozni? - kérdezte Ideyasu főtanácsos.

- A tradíció és a kultúra jelentheti az egyetlen erőt, ami képes visszafogni a jövőbe igyekvőket - jegyezte meg az ezredes.

- Pontosan, Tetsura. Én is hasonlóképp vélekedem. Létre kell hozni egy olyan szervezetet, amely a múltat ápolja, de egyúttal fontos politikai és gazdasági részeket is magáénak tud. Újra életre kell hívni a régi Rendek megfelelőit..


Egyesítő Konferencia

[Diplomáciai Holonet csatorna üzenet]

„A Nagai Császárság szintén képviselteti magát a jeles eseményen.

Arvis Arekson, Külügyek Császári Minisztere”


Nagi

Onosaka igazgató épp egy tárgyalásról érkezett vissza a Palotába. A lift pár perces út után érkezett meg a Palota közepébe, a trónterem mögötti titkos helyiségbe, amely már számtalan tanácskozás és összeesküvés helyszíne volt. Ahogy a liftajtó kinyílt, két kifogástalan egyenruhájú katona vágta magát vigyázzba. Onosaka már igazán megszokta a jelenlétüket, és habár nem túl gyakran jött ide személyesen, azért arcról nagyjából ismerte az errefelé dolgozó őröket. A terem végén lévő titkos ajtó is ebben a pillanatban nyílt fel, és négy testőr masírozott be rajta, majd néhány hivatalnok, végül Őfelsége és apja második feleségétől vagy első ágyasától származó féltestvére. A Galaxis bármely királyságában Pu-Yi nem örökölhette volna apja trónját, hiszen csak ötödik szülött volt. Ehelyett féltestvére, Ideyasu lett volna az ideális jelölt. Azonban az idősebb Császár rendelkezése szerint kedvenc gyereke, harmadik feleségének, avagy második ágyasának fia lett az utódja, így Ideyasu-nak be kellett érnie a főtanácsosi poszttal. Ő azonban nem igazán érte be ezzel a pozícióval, jóval többet akart, a trónra emelkedni. Bár még nem igazán volt alkalmuk kettejüknek elcsevegni, Onosaka tudta, hogy a férfiben jó szövetségesre lelhet. De előbb jöjjenek a formalitások, gondolta Onosaka és mélyen meghajolt a Császár előtt. Ideyasu és a hivatalnokok viszonozták a meghajlást, a Császár pedig biccentett. Onosaka felegyenesedett és mosolyogva pillantott végig a társaságon, azonban nem szólalt meg, hanem várta, hogy Őfelsége mit kíván mondani.

- Mint tudják, hamarosan sor kerül az Egyesítő Konferencia névre hallgató eseményre. Önök, akik itt vannak, a Nagai Császárságot fogják képviselni az eseményen, Ideyasu főtanácsos vezetésével – mondta a Császár, majd egy leheletnyi szünet után folytatta. - Ez egy igen fontos esemény lesz a Császárság életében, hiszen évtizedek óta ez lesz az első nemzetközi diplomáciai esemény, amelyen részt veszünk. Önökkel tart még Onosaka-san és még néhány vezető az Iparvállalat képviseletében. A hadsereget pedig Isida tábornok fogja képviselni. Valami kérdés?

- Mikor indulunk, Császárom? - kérdezte alázatosan az egyik hivatalnok.

- Hat óra múlva - felelte Pu-Yi, majd mivel más kérdés nem akadt, röviden hozzátette. - Távozhatnak!

Mindenki meghajolt, majd elhagyták a szobát, egy valaki kivételével. Onosaka még mindig a Császár előtt állt és meghajolva várt Pu-Yi-ra. Bár nem igazán rajongott a Császárért, az illemszabályok áthágása vagy figyelmen kívül hagyása akár halálos is lehetett még egy olyan fontos ember számára is, mint ő.

- Mondja, Onosaka-san - szólalt meg a Császár végül, mire a másik felemelkedett.

- Őfelsége, mint hatalmasságod is tudja, az Iparvállalat és a Császár kapcsolata nem volt mindig felhőtlen - kezdett bele mondandójába Onosaka óvatosan, mire Pu-Yi felhúzta a szemöldökét. Igazán kíváncsi volt arra, mit akar tőle ez a ravasz róka.

- Mindezek ellenére tudnia kell, hogy nem a Császár ellen, hanem a Császárért és a Nagai népért voltak nézeteltéréseink. Vagy örökre elszigetelődünk és könnyű préda leszünk, vagy nemzetközi befolyást, kapcsolatokat és hatalmat szerzünk. Őfelsége egy remek uralkodó, így bármikor számíthat a feltétlen támogatásomra! - fejezte be a harmincas éveit taposó férfi, majd térdre vágódott és a fejét alázatosan a földhöz nyomta. Pu-Yi továbbra is rezzenéstelen arccal nézte, ám a lelkében utálat és megvetés jelent meg e felé az alattvalója felé. Egy aljas, szánalmas kis cselszövő, aki azt hiszi, hogy megtévesztheti őt az alantas színjátszásával. Természetesen nem kívánta elárulni, hogy Ő korántsem olyan hülye, mint amennyire Onosaka annak nézi, így a lehető legörömtelibb hangon szólalt meg:

- Keljen fel, Onosaka-san! Igazán örülök annak, hogy békében építhetjük tovább együtt a Császárságot, az Istenek dicsőségére!

Hat óra múlva egy Katsura - osztályú egy kilométeres nehézcirkáló vált ki a bolygó védelmi flottájából, és az elterelt civil forgalom helyén egyenesen a szövetségi romboló felé tartott. A hajó külcsínét igencsak feljavították, különféle gyönyörű Nagai motívumok és hatalmas kalligráfiák díszítették a hajó oldalát. A nehézcirkáló felszerelését is átalakították, így a vadászgépek fele helyett luxusjachtokat, a tankok és más planetáris harcjárművek helyett siklóautókat és siklómotorokat szállított, a katonákat diplomáciai őrökre cserélték, és a hajó belső terét jelentősen átalakították. A Nagai hajóépítés egyik büszkesége volt ez a hajó, amely felszereltségében még a Császári Palotát is meghaladta. Elvégre a külfölddel folytatott diplomácia egyúttal reprezentáció is, és mi más illene jobban a Galaxis legfejlettebb és legkulturáltabb népéhez, mint egy ilyen giccsparádé?

- Mankiw ellentengernagy, itt Nagumo ellentengernagy - jelent meg a Nagai flottatiszt képe a holokivetítőn a szövetségi hajóval szemben, amely a Nagira érkezett, hogy Coruscantra kísérje a delegációt. - Hajónk, a Hiei és kísérete, valamint a szállított diplomaták készen állnak arra, hogy az Egyesítő Konferenciára kísérjen minket!

 

Coruscant - Marrabb szenátor irodája.

Kalenda belépett a Calamari fali díszekkel és fotókkal díszített helységbe.

- Köszönöm, hogy ilyen hamar idefáradt. - Sietett elé a tradicionális köpenyt viselő, idősödő mon cal.

- Köszönöm - tért a lényegre azonnal a Hírszerzés vezetője - Tiebolt százados és Keller parancsnok még dolgoznak a helyi földalatti csoportok felgöngyölítésén. A jelentésem elküldtem tegnap.

- Most nem ezért hívattam - tolt a nő elé egy adattáblát Marrabb - Kaptunk ugye két... merőben váratlan jelentkezést a Konferenciára. A Corporate - szektor új állama kevésbé aggasztó, de a másodikat meg kellene néznie.

- A nagaiok... - bólintott Kalenda. - Meglepő.

- Évtizedek óta nem hallottunk a Kések népéről - biccentett a calamari szenátor. - A jelentések szerint már felvették a kapcsolatot a Konföderációval. Jóval... alaposabb mértékben, mint a konferencia erejéig.

- Ráállítok néhány ügynököt - bólintott Kalenda. - Nem szeretnénk egy újabb váratlan galaktikus inváziót, gondolom...

- Nagyon nem - hunyorgott Marrabb idegesen. - Nagyon nem, vezérőrnagy.

 

Ziost

Arven Aberrnum csúcsminiszter összeráncolt szemöldökkel olvasta a jelentéseket. Nem számított rá, hogy a Szövetség díszkíséretet is biztosít a Konferenciára. Mindenesetre, ez a fordulat tanújelét adta, hogy a galaktikus állam mielőbb kezdetét akarja venni az eseménynek.

Halk berregés zavarta meg gondolatmenetét. Rápillantott a titkosított privát kódra, és aktiválta a hiperhullámú távközlő berendezést. Íróasztala közepén az első miniszter szürke alakja jelent meg.

- Felség - kezdte. - Sikerült egyeztetnünk a biztonsági intézkedéseket.

- Brodrig - szakította félbe nyersen a csúcsminiszter. - A Szövetség saját hajóját küldte értem. Úgy vélem, ez pusztán csekély motiváció, hogy kezdetét vehesse utazásunk Coruscantra.

- Egy hajó? Mily kedves - az első miniszter alakja kissé kiegyenesedett. - Természetesen azonnal felkészülünk a fogadásukra.

- Még ma indul a delegáció.

- Ha szabad megjegyeznem, a konvojt ne zsúfolja tele hadihajókkal. Biztosíthatom, a titkosszolgálat és a Szövetségi hadihajó épp megfelelő a biztonsága biztosításához. A bolygó nem maradhat védtelen.

- Ne izguljon, Brodrig, tettem bizonyos óvintézkedéseket - tájékoztatta Aberrnum.

- Ahogy én is, felség - a szürke eminenciás mellett hirtelen egy elegáns nő holoképe jelent meg - Ő az új segédem… a titkosszolgálat ügynöke. Ezentúl ő gondoskodik a biztonsági előírásokról.

- Jó. Azt javaslom, vesse be minden fortélyát, Brodrig, mert szükség lesz rá. A Szövetség bizonyára azért sietteti a Konferenciát, hogy elejét vegyék az ellene kibontakozó időigényes terveknek.

- Bízhat bennem - jelentette ki az első miniszter rezzenéstelen arccal, majd a holokép elenyészett.

Aberrnumnak kétségei voltak minisztere megbízhatóságát illetően. Lord Brodrig nem az a fajta ember volt, aki ilyen könnyen elszalasztaná az árulás lehetőségét. A csúcsminiszter titokban attól tartott, hogy útján Coruscant felé saját emberei fordulnak ellene. És lám, Brodrig a titkosszolgálatban is befolyással rendelkezik…

 

Prakith

Repulse, Venator-osztályú Szövetségi romboló orbiton a Prakith felett

Durwann kapitány még Daalahoz mérve is idősnek számított, már bőven hetven felett járt, mégis szálegyenesen állt az új műszerektől és kezelőszemélyzettől hemzsegő, a régi Imperial-osztályú rombolók hídjának kicsinyített mására emlékeztető parancsnoki félkör elején és a bolygót figyelte alant.

Valami nem stimmelt. Nem csak az a több mint ötven évnyi parancsnoki tapasztalat súgta ezt Durwannek - éppen életkora miatt került a Bendő Irreguláris, majd a mostani Szövetségi Elnöki különítmény ezen hajójára, mert nagyjából ő volt az egyetlen, aki valaha látott, sőt vezetett már Venator-t akcióban -, hanem a lenti egységek jelentései. Pontosabban hiányzó jelentései.

- A hármas szakasz sem jelentkezik?

- Negatív, kapitány... - a felszíni komot felügyelő fiatal nő a jobb oldali árokból ijedtnek tűnt. Kevés akciót látott, utólag került az elnök flottába a Chandrilai Szövetségi Akadémiáról. Egyike a keveseknek, akiknek Kresh megengedte. - A 8-4-7-es szektorban lokalizált életjelek továbbra is gyengék, de ott vannak…

Durwann elkomorodott. Már három jól felszerelt, harcedzett rohamosztagos szakasszal veszítette el a kapcsolatot, akiket különböző irányból a bolygón észlelt egyetlen humanoid életjelcsoport azonosítására átküldött az elhagyott ÚK bázist őrző egységek közül. Természetesen ez ugyanúgy betudható lehetett volna a légköri zavaroknak és a kérdéses terep hegyes, völgyes terepviszonyainak - az ÚK vadászbázison hagyott csapatok is csak óránként tudtak bejelentkezni -, de Durwann ösztönei mást sugalltak. Valami nem stimmelt. Daala Elnökasszony pedig azért hagyta itt a hajót, hogy ő kiderítse, mi nem.

- Elég volt - döntött végül. - Lejjebb megyünk. Repulziós emelőket feltölteni és készenlétbe, vadászbiztosítást a hajó köré, a bázisról kérjen még át három szakaszt és a lépegetős-századot is!

Durwann elhatározta, hogy ha kell - mellesleg a legénység nagy örömére - akkor a régi, jól bevált, szövetségi idők előtti birodalmi módszerrel zárja rövidre a rejtélyt. Ha más megoldás nincs, az életjelek fölé ereszkedik a légköri manőverezésre képes hajóval, és közvetlen irányzással szétlő mindent, aztán majd a maradványok alapján megállapítják, mivel is álltak szemben. Ehhez azonban a légkör sűrű, villámokkal és egyéb barátságtalan jelenségekkel teli rétegei alá kellett ereszkednie a pontos célzás végett.

A Venator régóta nem használt repulziós hajtóművei felvisítottak, és a hajó ütemesen rázkódni kezdett, ahogyan egyre mélyebbre merültek a veszélyes légkörben, a Prakith hajdani erős, majdhogynem áthatolhatatlan védelmének utolsó, természetes összetevőjén.

- Mindenki kapaszkodjon! - szorította meg a plexi oldalsó korlátját Durwann. A rázkódás percek múlva enyhült, és előtűnt a szürkés, felhőkkel és füstpamacsokkal borított, a bolygó északi felét fedő magashegység.

- A lehető legbarátságosabb környék... - morogta a kapitány, miközben a kísérő vadászokról érkező jeleket megjelenítő képernyőt figyelte. Odalent látni lehetett az alig ötven méter magasan suhanó, az ÚK bázis felől érkező Sentinel siklókat és Chariot lebegőket, a felszínen pedig tizenkét, vonalban haladó szövetségi jelzésű AT-ST-t. Az előreküldött osztagoknak nyoma sem volt..

- Járatokat érzékelünk a magasabb hegyekben. - jött a jelentés a bal oldali árokból. - Kapitány... mozgás az egyik járatnál!

- Küldjön föléjük egy vadászt! - rendelkezett Durwann. A Venator mellett haladó I-7-es Howlrunner kísérők közül kivált egy géppár és alacsonyan áthúzott az apró, fekete pöttyöknek tűnő alakok felett.

- Rádiókapcsolatot és kamerát a felszíneikhez. Kezdjék meg a kirakást!

Chariotok és a nehézfegyvereket szállító Sentinelek leereszkedtek néhány száz méterre a bejárattól, és a lépegetők takarásában fekete páncélos szövetségi rohamosztagosok sorjáztak ki. Az egyik kisebb képernyőn megjelent a rajparancsnok kamerájának képe.

- Itt Stenth őrnagy, megkezdjük a megközelítést... - a belső kom tiszta, zörejmentes hangzását felváltotta a külső rádiókapcsolat zajokkal telített sivítása.

- Azonosítatlan személyek, itt a Galaktikus Szövetség felszíni őrjárata. Tegyék le a fegyvereiket és készüljenek a megadásra. Ismétlem, azonosítatlan személyek...

A tiszt kameráján a barlangok lábánál csoportosuló alakok irányából valami lilás, villámokkal tűzdelt felhő jelent meg, majd egy nem emberi, dörgő hang töltötte meg a csatornákat.

- Dicsőség Lord Andeddunak! Halál a hitetlenekre!! Ehehehehe…

Durwann és stábja megdöbbenve figyelte, amiben a barlang előtti alakok felől villámok csapnak a felszíni egységes felé, a statikus zörejt felváltja a haldoklók jajveszékelése. A lépegetőket felkapta a vihar keltette forgószél és egymáshoz, vagy a menekülő vadászgépekhez csapta. Az emberi testek összecsavarodtak és kettétörtek a viharban, a hajó rázkódni kezdett. Durwann a plexire csapott.

- Minden üteggel tűz!!!

- Kapitány, a lövegek nem reagálnak, pajzsok lent!!

- Emelkedj!! - üvöltötte Durwann.

- A repulzorok nem bírják, lehúz minket!

Repulse rázkódni és remegni kezdett, a híd gerendái kipattantak a falból, szikraeső töltötte meg az árkokat.

- Adják rá a tartalékot, gépház, a tartalékot!

- A gépház nem válaszol!!!

Durwann izzadt tekintettel figyelte, ahogyan a hajótest lassan, majd egyre gyorsulva pörögni kezd, a külső burkolatot pedig felszaggatják a túltöltődő belső rendszerek robbanásai.

- A hajó irányíthatatlan!!!

- Mentőkabinokat és szondákat!

Venator testéből pörgő-forgó kabinok és vészjeladók robbantak ki és igyekeztek a légkör külső része felé. A legtöbbet elnyelték a vihar hullámai, de néhány elérte a biztonságos külső űrt és Coruscant felé indult… a romboló még gyorsabban forgott, majd teste kettétört és rázuhant a földön még életben maradt katonákra, hogy aztán az egészet elnyelje egyetlen hatalmas tűzgömb. A szanaszét repülő lángoló törmelék darabjai úgy pattantak szanaszét a barlangok bejáratánál álló kinyújtott kezű alakoktól alig néhány méterre, mintha valami láthatatlan falba ütköztek volna.

Mire a barlangok lakói leeresztették karjaikat és egy szó nélkül visszavonultak a sötétbe, a Prakith hegyei felett már csak néhány üszkös roncsdarab emlékeztetett a Repulse-ra és legénységére.

 

Ossus

A Rend központjának kommunikációs termében életre kelt a Coruscantra irányított állandó kommunikációs terminál. Daala hatalomra kerülése óta a városbolygón épülő új Jedi Templom befejező építési munkálatai jelentősen lelassultak, emiatt a Rend központja továbbra is az Ossuson volt, ahonnan állandó szélessáv kapcsolata őket össze a Szövetség vezetőivel... ami azonban legtöbbször feleslegesen foglalta a holokom csatornákat, mert ritkán használták..

Most azonban a Jedi Rend egyik legbefolyásosabb támogatója, az évtizedek óta, már a Vong háború előtt is a Szenátusban ülő vuki, Triebakk szenátor bozontos képe jelent meg a képernyőn. A vuki válla fölött egy apró repulziós fordítódroid lebegett, ami a szenátor eredeti hangját kiszűrve azonnal érthetően továbbította Triebakk szavait a csatornán keresztül... ezt ugyan élőben nem lehetett volna eljátszani, de az adón keresztül úgy hangzott, mintha a vuki valóban érthető szavakat használna tiszta, kissé gépies Basic nyelven.

Az ügyeletes jedi meghajtotta magát a Szenátor előtt.

- Nagytiszteletű Jedi Lovagok, népem barátai! - kezdte a szenátor - Fontos híreim vannak! Hamarosan kezdetét veszi az Egyesítő Találkozó, amelyre rég nem látott hatalmak is bejelentkeztek, mint például népünk régi rabszolgatartói, a Nagaiok! Azonban vannak ennél is nagyobb veszélyek. Értesültem róla, hogy egy másik, bejelentkezett állam, a Világok Szövetségének központja a Ziost rendszerben, a Sithek régi menedékén van. Értesültem róla továbbá, hogy a Prakith rendszerben nemrég elpusztult a Szövetségi Flotta egyik hajója, amellyel valami ismeretlen erő végzett!

- Nagytiszteletű Mesterek! - folytatta Triebakk - Javaslom, minél hamarabb küldjék el küldötteiket Coruscantra a Találkozóra, emellett javaslom, vizsgálják meg a Nagaiok, a Ziost új urai és a Prakith rendszerben munkálkodó gonosz erők jelentette fenyegetést! Nagy kockázatot vállalok azzal, hogy ezeket az információkat továbbítom a Mestereknek. Most mennem kell, nehogy lehallgassák az adást! Bízzanak bennem, népünk is bízik a Mesterekben! Az Erő legyen magukkal!

Azzal, mielőtt valamelyik magasabb rangú Mester megérkezhetett volna a komközpontba, Triebakk bontotta a vonalat.


Coruscanti Híradó

[nyilvános Holonet csatorna híradás]

A Galaktikus Szövetség Államfője, Daala Elnök Asszony ma visszaérkezett Coruscantra.

Az Elnök Asszony a Magvilágok Metellos - szektorában egy hibás Zonama Sekot-i terrarekonstrukciós berendezés révén bekövetkezett klimatikus katasztrófa sérültjeit látogatta meg, és intézkedett egy új Szövetségi Humanitárius Alap létrehozásáról.

Emellett az Elnök Asszony javaslatára a Szenátus felhívást intézett a Rekonstrukciós Alapítványhoz, és a Sekot kormányához a Rehabilitációs Projektek jövőbeli sokkal körültekintőbb folytatására.

--- Vége az I. Fejezet 2. részének ---


Comments